// Második szál //
// Napüdvözlet //
- Ó.
*Edzőpajtija valami naaagyon titokzatos szakmát űzhet, ami a hegek alapján még veszélyes is. Feszegetni nyilván nem volna illendő a dolgot, de mandulaszemet furdalja a kíváncsiság. Megpróbálkozik tehát néhány teljesen képtelen ötlettel, hátha Maeralya enged az ugratásnak, és elárulja, mi mindent csinál, amit megfizetnek:*
- Kekszet kaszálsz! Szhyllát szeletelsz! Vaaagy… támogatod a városfalat!
*A saját munkája sokkal hétköznapibb:*
- A Wegtoreni Kalmárban csaposkodom.
*Abba most nem akar belemenni, hogy amikor fejvadászok, feltámadott fejvadászok, kancellárok, hősszerelmes intézők, meztelen nősténydémonok és más ilyen figurák jelennek meg a fogadóban, akkor ez a munkakör minden, csak nem hétköznapi.
A kapott dicséretet szépen megköszöni, de érezhetően nem tartja nagy dolognak, amit csinál.
A következő körben tanítványa oda rúg, ahova mutatta neki. Nawanthiri reflexből elhúzná a lábát, de akkor a másik lány sose tanulná meg a technikát. Közvetlen a találat előtt kicsit kijjebb fordítja a térdét, hogy mégse fájjon annyira, de amúgy a rúgást benyeli, és eldobni is hagyja magát.*
- Jó lesz ez! *bólint vidáman, mikor talpra gördül, és hogy tényleg megragadjon valami a rúgás + borítás kombóból, még legalább tízszer megcsináltatja mindkét oldalra. Nyilván fáj, de jól bírja. A következő feladvány előtt kicsit átmasszírozza a combjait, és már folytathatják is.
Az új feladvány azzal kezdődik, hogy a szerzetes a jobbjával megpróbál ráfogni Maeralya jobb csuklójára. A fogáson kívül nem akar csinálni vele semmit, egyszerűen ez a következő kiindulóhelyzet a borításhoz. Ha összejön, a fogásba annyi erőt visz, hogy ne lehessen csak úgy lerázni, de azért nagyon ne kelljen küzdeni a szabadulásért.
Ha nem sikerül megfognia, az se baj, próbálkozik tovább. Akkor az edzőpajtijának úgy kell a földrevitelt megoldania, hogy folyamatosan nyomul felé. Nem erőből, nem is gyorsan, de ilyen méretkülönbség mellett ez a visszafogott tempó is nagyon motiváló tud lenni.*