//Hófesztivál//
//Bersean J'ales Casthar, Elyne Vrynn Worf//
*A finom pelyhekben hulló, békés hókristályok látványa megremegteti a bíborhajú leányzó szívét, elvégre ha nem is szülőföldjére, de hazájára emlékeztetik őt az apró kristályok. Lassan egy éve már, hogy elhagyta a hófödte északot, mégis talán most először tör rá a honvágy, érdekes módon inkább a táj iránt, mint családja iránt. Természetesen hiányoznak neki testvérei, édesanyja, sőt, még talán a morcos Worf is, de jól tudja, nincs még itt az ideje, hogy viszontláthassa őket. Leguggol, hogy óvatosan közelebbről is megszemlélje a talpai alatt halkan ropogó aprócska hópelyheket, melyek valójában meglehetősen gyenge másolatai az általa ismert hóviharok jeges keménységű porhavának. Talán nincs is, ki nála jobban ismerné a különbséget a kettő közt, elvégre megannyiszor megküzdött már vele, mikor fivérei után szökött, megesett, hogy hetekig feküdt kihűlve a szobájában, de még ennek ellenére is melegséggel a szívében tekint vissza ezekre a napokra.
Elmosolyodik magában, elkapta a nosztalgia, pedig éppenséggel szórakozni jött erre a fesztiválra, amelyről annyit hallott artheniori tartózkodása óta. Leporolja hát nedvessé vált, tengerkék bársonyköpenyét, és lassú léptekkel, békésen nézelődve veti magát a vásárba. Ajkai elégedett mosolyra húzódnak, ahogyan boldogan játszadozó és falatozó kölykök szaladgálnak el mellette, igazán hiányzott már, hogy ilyesmit lásson. Azonban ahogy égkék íriszei a tömeget pásztázzák, megakad tekintete egy ismerős arcon, akivel nem is olyan rég váltak el útjaik, ajkain kacér mosollyal indul meg felé, a lehető legkevésbé sem sietve, elvégre még a Láthatatlan sem lehet oly érzéketlen, hogy ilyen hamar megunja a vásár végeláthatatlan örömeit. Pláne, hogy meglepő módon egy fiatal lány társasága találta meg, és amennyire a távolból meg tudja állapítani, egy meglehetősen szép leányról van szó. A fekete katona biztosan nem szúrta még ki jelenlétét, így óvatosan lopózik közelebb kettejükhöz, olyan természetességgel, ahogyan régen is tette, ha épp testvéreit, vagy mostohaapját hallgatta ki. Egy békés, vásári csevejre számított, azonban meglehetősen komoly szavakat hall, melyek éppen csak egyetlen pillanatra foglalkoztatják, ugyanis a leányzó hangja hallatán meglepetten torpan meg, és ahogy elsétálnak az előtte mozgolódó párok, a döbbent lány alig pár lépésnyire, Berseannal szemben találja magát, és már kétség sem fér hozzá, hogy a férfi kiszúrta jelenlétét. Persze nem kell sok idő, hogy Rahna összeszedje magát, arcára pimasz mosoly ül ki, és mielőtt a Láthatatlan elronthatná a mókát, egy perdüléssel Elyne elé kerül, hogy egy meleg öleléssel magához szorítsa.*
- Hiányoztál, kislány.
*Suttogja fülébe, ha eddig nem jött volna rá, mostmár huga számára is bizonyossá válhat, hogy nővérét látja maga előtt. Miután kibontakoztak a lágy ölelésből, Rahna tekintete ismét a férfi felé kalandozik, kinézné belőle, hogy meglép, mielőtt azt észrevehetnék, márpedig neki van még némi elszámolnivalója vele.*
- Látom, összefutottál evvel az öreg medvével.
*Mosolyog Elynre, majd közelebb lépve Berseanhoz, a férfihez intézi szavait.*
- Nem gondoltam volna, hogy efféle ünnepségeken is megfordulsz, de gyakran érnek bennünket kellemes meglepetések, nemde?
*Kacéran mosolyog, nagyjából el tudja képzelni, mennyire örülhet a Láthatatlan, hogy már két Worf leányzó csüng társaságán.*
- Mi hozott erre a vidékre, drága hugicám? Csak nem elszöktél otthonról?
*Szavait csupán viccnek szánja, de jobban belegondolva elég különös, hogy egyedül látja a leányt, ráadásul ilyen távol otthonuktól... hugaitól azonban távol állt az efféle lázadozás, pláne, hogy remekül megtalálták helyüket új otthonukban, és nem is vágytak el onnét... nos egészen addig, míg nem volt, ami elcsábíthatta volna őket.*