Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-15 20:12:07
Üzenet elküldve: 2024-07-15 20:12:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Azért annyira nem lassú, s nem is imbolyog, csak a kép, ami elé tárul kissé kusza. De egyáltalán nem vészes, jól tud ő haladni, tán csak sűrűbben csodálkozik rá a világra. És Norira. Mennyire hiányzott neki minden közösen megtett lépés. Minden agyzsibbasztó, vagy agyat eldobásra késztető mondat. A jégkékeket úgy forgatja, hogy homloka belefájdul, de tán csak a nap első erősebb sugarai okozzák ezt. Hitetlenkedve bámul a másikra, megrázva fejét.*
- Miket ki nem találsz. Köszönöm, de azt hiszem maradok az ágynál.
*Sétálnak tovább, s a buta kérdésére nem kap mást, mint kissé ideges szavakat, elkerülhetetlenül vonta bele magát egy beszélgetésbe, amit igazából egyáltalán el sem szabadott volna kezdeni. *
- Mégsem tetted meg. Nagy szerencse, mert ki kéne, hogy ássalak és utána felpofozni, hogy térj észhez.
*Talán egy ócska vicc segít oldani a kis haragot, de ahelyett, hogy nevetne, felsóhajt. Nem jó ezt hallani. Sem a vélekedést, sem, hogy mit akart tenni a lány. De minél több szót ejt róla, annál jobban belelovalhatja magát és azt nem akarja. Inkább csak folytassák a megkezdett utat és nézzék meg azt a csodafát, amiből semmi másra nem kíváncsi, mint hogy mit mesél majd alatta a másik, vagy hogyan oldódik a hangulata.*
- Tudtad, hogy létezik, gondoltam kipróbáltad. Ah, mindegy.
*Néha maga sem tudja, honnan jönnek a lány gondolatai, megszólalásai. Elcsábítja őt valahová, információt ad át, aztán kiderül, hogy igazából semmit nem tud róla. Mai előbb pusztulna el, minthogy ne kutasson valami után, ami kicsit is érdekes. Főleg, ha annyira az, hogy mással is megosztaná. Mások. De így van ez jól. Gondolatmenetéből csak az újabb kérdés rángatja ki, majd kissé elszégyelli magát, mert van némi valóságalapja. Persze nem vallaná be. Csak egy pohár volt. Az pedig semmi.*
- Mi? Dehogy, csak üljünk le. Korán keltem, ennyi az egész.
*Igen, pont ennyi. Korán kelt, így korán ivott. Igazán felelősségteljes, leendő igazgatóhoz méltó tett. Kissé lemondóan biggyeszti az ajkát a felismerésre. Neki is van mivel megküzdenie, de most nem ez a lényeg. A feketeség az, csak és kizárólag.*
- Jaj Nori, óvatosan, még megütöd magad. *Az óvás azért jól megy. Krizát már karjánál fogva emelte volna meg, mielőtt rá tudna feküdni valamire, ami megtörné a kis hátát. De a testvére nem olyan kis aprócska, hogy ezt meg tudja vele tenni. Egyszerűen nem tudja levetkőzni az ösztönöket, amiknek a létezéséről sem tudott. Leül csak a fa tövébe, ahogyan azt tervezte és mosolyog, ahogy látja, mennyire hamar tud változni a másik kedve. Talán miatta is van ez, nem csak a lelke szilánkjai bohóckodnak. De az ő kedve hamar komorabbá válik mégis. Van valami, amin túl kell esni, még ha nemrég nem megfelelő pillanatként is jellemezte magában az időt. Talán most sem az, talán soha nem lesz az. De amíg ezen nem esnek túl, nem lehet köztük igazi a béke.*
- Nori ülj fel ide kérlek mellém, el kell mondjak valamit.
*Azért annyira nem lassú, s nem is imbolyog, csak a kép, ami elé tárul kissé kusza. De egyáltalán nem vészes, jól tud ő haladni, tán csak sűrűbben csodálkozik rá a világra. És Norira. Mennyire hiányzott neki minden közösen megtett lépés. Minden agyzsibbasztó, vagy agyat eldobásra késztető mondat. A jégkékeket úgy forgatja, hogy homloka belefájdul, de tán csak a nap első erősebb sugarai okozzák ezt. Hitetlenkedve bámul a másikra, megrázva fejét.*
- Miket ki nem találsz. Köszönöm, de azt hiszem maradok az ágynál.
*Sétálnak tovább, s a buta kérdésére nem kap mást, mint kissé ideges szavakat, elkerülhetetlenül vonta bele magát egy beszélgetésbe, amit igazából egyáltalán el sem szabadott volna kezdeni. *
- Mégsem tetted meg. Nagy szerencse, mert ki kéne, hogy ássalak és utána felpofozni, hogy térj észhez.
*Talán egy ócska vicc segít oldani a kis haragot, de ahelyett, hogy nevetne, felsóhajt. Nem jó ezt hallani. Sem a vélekedést, sem, hogy mit akart tenni a lány. De minél több szót ejt róla, annál jobban belelovalhatja magát és azt nem akarja. Inkább csak folytassák a megkezdett utat és nézzék meg azt a csodafát, amiből semmi másra nem kíváncsi, mint hogy mit mesél majd alatta a másik, vagy hogyan oldódik a hangulata.*
- Tudtad, hogy létezik, gondoltam kipróbáltad. Ah, mindegy.
*Néha maga sem tudja, honnan jönnek a lány gondolatai, megszólalásai. Elcsábítja őt valahová, információt ad át, aztán kiderül, hogy igazából semmit nem tud róla. Mai előbb pusztulna el, minthogy ne kutasson valami után, ami kicsit is érdekes. Főleg, ha annyira az, hogy mással is megosztaná. Mások. De így van ez jól. Gondolatmenetéből csak az újabb kérdés rángatja ki, majd kissé elszégyelli magát, mert van némi valóságalapja. Persze nem vallaná be. Csak egy pohár volt. Az pedig semmi.*
- Mi? Dehogy, csak üljünk le. Korán keltem, ennyi az egész.
*Igen, pont ennyi. Korán kelt, így korán ivott. Igazán felelősségteljes, leendő igazgatóhoz méltó tett. Kissé lemondóan biggyeszti az ajkát a felismerésre. Neki is van mivel megküzdenie, de most nem ez a lényeg. A feketeség az, csak és kizárólag.*
- Jaj Nori, óvatosan, még megütöd magad. *Az óvás azért jól megy. Krizát már karjánál fogva emelte volna meg, mielőtt rá tudna feküdni valamire, ami megtörné a kis hátát. De a testvére nem olyan kis aprócska, hogy ezt meg tudja vele tenni. Egyszerűen nem tudja levetkőzni az ösztönöket, amiknek a létezéséről sem tudott. Leül csak a fa tövébe, ahogyan azt tervezte és mosolyog, ahogy látja, mennyire hamar tud változni a másik kedve. Talán miatta is van ez, nem csak a lelke szilánkjai bohóckodnak. De az ő kedve hamar komorabbá válik mégis. Van valami, amin túl kell esni, még ha nemrég nem megfelelő pillanatként is jellemezte magában az időt. Talán most sem az, talán soha nem lesz az. De amíg ezen nem esnek túl, nem lehet köztük igazi a béke.*
- Nori ülj fel ide kérlek mellém, el kell mondjak valamit.
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-15 19:21:18
Üzenet elküldve: 2024-07-15 19:21:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassacskán feltűnik neki, hogy ahogy ő erőre kap, úgy kell egyre többet várnia arra, hogy Mai lépést tudjon vele tartani. Ugyan egyelőre még nem tűnik fel neki, hogy a bor miatt van mindez, de kénytelen meg-megállni párszor.*
- Biztos kényelmesek, hiszen sokan jó hosszú ideig alszanak bennük. Ki akarod próbálni, Mai?
*Ajánlja fel gálánsan neki is a sírgödröt, hisz nem irigy ő, ha épp olyan kedve van, bárkivel megosztja azt, ami az övé. A fejében közben felsejlik egy kép, ahogy ők ketten egyetlen, közös sírban fekszenek a szűk hely miatt kissé kényelmetlenül, határozottan mozdulatlanul, de egymáshoz bújva, míg el nem sötétül felettük az egész világ.*
- Tessék? *Kapja fel a fejét a váratlan kérdésre.* Nem, de pont az volt a célom, hogy kopogtassak nála a másvilágon. Ott hátha végre a lányaként kezelne. Komolyan, egyetlen gyereke volt, akiért felelősséget kellett volna vállalnia, az sem sikerült neki. Szánalmas féreg.
*Ezt a kérdést sem sikerül úgy értelmeznie, ahogy valószínűleg Mai értette a dolgot, és mellé még jól fel is idegesítette magát rajta, csak azért, hogy az elméje vígan, ingaóraként kattogva váltakozzon a szélsőségesm életvidám-aranyos és groteszk-démoni verziók között.*
- Persze, gyere már! *Nem hatja meg Mai fintora, ő lelkesen siet az Álomfűz felé, hogy elbújhasson végre oltalmazó levelei alatt.*
- Nem tudom, szerintem mindenkinek az álmai, akik elaludtak a fa alatt, vagy valami ilyesmi… ahh, Mai, mégis honnan a fenéből tudjam? Majd kipróbálod te magad!
*Csattan fel, halkan kuncog is, majd aprókat sasszézgatva halad tovább, mígnem kénytelen ismét megállni, mikor észreveszi, hogy társa jobban imbolyog, mint amilyen kacskaringósan egy kígyó szokott siklani a földön. Persze, ennyire nem vészes a helyzet, de ő akkor is ezzel a képpel tudja azonosítani, amit lát.*
- Részeg vagy, Mai? *nevetgél ismét csilingelő hangján.* Ha gondolod, beledughatod a fejed a folyóba, az majd segít, csak utána újra kell csinálnunk a sminked. *Akkor is, ha épp nem visel Mai semmilyen festéket az arcán, hisz a feketeségnek ez még mindig a legfontosabbak között szerepel.
Hamarosan minden apró gond ellenére elérik a fát, és a lombok között be is léphetnek abba a külön kis világnak tűnő zugba, ami egy rövid időre elrejtheti őket a valóság elől.*
- Én mondtam. Nem annyira, mint a világítótorony, de azt hiszem, hogy ez lett a második kedvenc helyem. *Nem szégyenlősködik, rögtön hanyatt is dobja magát, bár egy kicsit kecmereg, amíg a kardját lehámozza a hátáról, miután majdnem sikerül kitörnie a gerincét azzal, hogy buta módon először arra feküdt rá.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.15 19:45:35
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassacskán feltűnik neki, hogy ahogy ő erőre kap, úgy kell egyre többet várnia arra, hogy Mai lépést tudjon vele tartani. Ugyan egyelőre még nem tűnik fel neki, hogy a bor miatt van mindez, de kénytelen meg-megállni párszor.*
- Biztos kényelmesek, hiszen sokan jó hosszú ideig alszanak bennük. Ki akarod próbálni, Mai?
*Ajánlja fel gálánsan neki is a sírgödröt, hisz nem irigy ő, ha épp olyan kedve van, bárkivel megosztja azt, ami az övé. A fejében közben felsejlik egy kép, ahogy ők ketten egyetlen, közös sírban fekszenek a szűk hely miatt kissé kényelmetlenül, határozottan mozdulatlanul, de egymáshoz bújva, míg el nem sötétül felettük az egész világ.*
- Tessék? *Kapja fel a fejét a váratlan kérdésre.* Nem, de pont az volt a célom, hogy kopogtassak nála a másvilágon. Ott hátha végre a lányaként kezelne. Komolyan, egyetlen gyereke volt, akiért felelősséget kellett volna vállalnia, az sem sikerült neki. Szánalmas féreg.
*Ezt a kérdést sem sikerül úgy értelmeznie, ahogy valószínűleg Mai értette a dolgot, és mellé még jól fel is idegesítette magát rajta, csak azért, hogy az elméje vígan, ingaóraként kattogva váltakozzon a szélsőségesm életvidám-aranyos és groteszk-démoni verziók között.*
- Persze, gyere már! *Nem hatja meg Mai fintora, ő lelkesen siet az Álomfűz felé, hogy elbújhasson végre oltalmazó levelei alatt.*
- Nem tudom, szerintem mindenkinek az álmai, akik elaludtak a fa alatt, vagy valami ilyesmi… ahh, Mai, mégis honnan a fenéből tudjam? Majd kipróbálod te magad!
*Csattan fel, halkan kuncog is, majd aprókat sasszézgatva halad tovább, mígnem kénytelen ismét megállni, mikor észreveszi, hogy társa jobban imbolyog, mint amilyen kacskaringósan egy kígyó szokott siklani a földön. Persze, ennyire nem vészes a helyzet, de ő akkor is ezzel a képpel tudja azonosítani, amit lát.*
- Részeg vagy, Mai? *nevetgél ismét csilingelő hangján.* Ha gondolod, beledughatod a fejed a folyóba, az majd segít, csak utána újra kell csinálnunk a sminked. *Akkor is, ha épp nem visel Mai semmilyen festéket az arcán, hisz a feketeségnek ez még mindig a legfontosabbak között szerepel.
Hamarosan minden apró gond ellenére elérik a fát, és a lombok között be is léphetnek abba a külön kis világnak tűnő zugba, ami egy rövid időre elrejtheti őket a valóság elől.*
- Én mondtam. Nem annyira, mint a világítótorony, de azt hiszem, hogy ez lett a második kedvenc helyem. *Nem szégyenlősködik, rögtön hanyatt is dobja magát, bár egy kicsit kecmereg, amíg a kardját lehámozza a hátáról, miután majdnem sikerül kitörnie a gerincét azzal, hogy buta módon először arra feküdt rá.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.15 19:45:35
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-14 21:20:30
Üzenet elküldve: 2024-07-14 21:20:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Legyen csak Mai. Ez hangzik talán a legjobban. Nem minden úgy ment át, ahogyan várta, de a másik nem rugózik jelzőkön, amik igazából teljesen feleslegesek. Őt is megnyugtatja, mert talán többé nem kell összeszorított fogakkal túlélnie és kikerülnie azt, amit igazából nem is kellene, hiszen Nori nem tud róla. De ettől még benne élénk a tudat. Bólint egyet, majd végigsimít a fekete hajzuhatagon. Örül, hogy nem azonnal kéri számon a mesét, pedig a feketeségtől ez ki tudna telni. Szerencsére, vagy nem, az is, hogy soha többé nem jut eszébe, hogy valamit mondani kívánt neki.*
- De, számítanak, ha egy sírgödröt néztél ki magadnak új ágyadként a temetőben.
*Talán, ha néhanapján enne valamit és nem bort reggelizne, akkor sokkal jobban próbálna kampányolni amellett, hogy megértesse azt, ami egyébként szerinte bárminél egyszerűbb. Az okok és az okozataik. Imádja. Elmélkedni, megfejteni. Ez minden mozgatórugója.*
- Meglátogattad az apád?
*Sajnos az alkohol csak úgy, mint másnál, rá is olyan hatással van, hogy meggondolatlanságokat kérdez.
Elindulnak a Pegazusból és reméli otthagyják a komorságot is.*
- Nem lehet mágia nélkül sehová betenni a lábunkat, mi? *Fintorodik el akkor is, ha immáron ő is a használójává vált. Ő is varázsolt kis gömböket, hogy őrizzék őt alvás közben, bár azok érintése kissé fájdalmasabbak, mint mások álmait látni.*
- Hát legyen, majd megnézem mit is mutatnak. Kiknek az álmaik?
*Érdekelné, jaj de mennyire érdekelné azoknak az álmai, akiket ismer. De ha ezek idegenek, mégis mit kezdjen velük? Mit fejtsen meg arról, akihez nem tartozik test? De kíváncsibb annál, minthogy ne próbálja ki.
Szótlan sétál a másik mellett, amíg meg nem látják tényleg azt a nagy fát. Aztán ránéz a lányra, és kissé könnyedebbé válnak a léptei, mikor újra a mosolyt látja és a búbánat nyomtalanságát. Reméli ez így marad. Végtére is, ha nem is teljes egészében, de megkapta amit akart. Valakit, aki szereti. Csak sokkal jobb lenne, ha nem imbolyogna meg helyenként előtte a kép az italtól. De ezt már ismeri, amilyen könnyen jött, úgy megy majd el. Csak egy pohár volt.
Követi a másikat, majd belép a rejtekbe. Tényleg szép itt. Elválasztja őket a külvilágtól, pedig maga a tisztás is kedves neki. A tövébe szeretne leülni és bámulni a fejük feletti leveleket, amik körbezárják őket a szépségükkel.*
- Ez tényleg szép Nori.
*Legyen csak Mai. Ez hangzik talán a legjobban. Nem minden úgy ment át, ahogyan várta, de a másik nem rugózik jelzőkön, amik igazából teljesen feleslegesek. Őt is megnyugtatja, mert talán többé nem kell összeszorított fogakkal túlélnie és kikerülnie azt, amit igazából nem is kellene, hiszen Nori nem tud róla. De ettől még benne élénk a tudat. Bólint egyet, majd végigsimít a fekete hajzuhatagon. Örül, hogy nem azonnal kéri számon a mesét, pedig a feketeségtől ez ki tudna telni. Szerencsére, vagy nem, az is, hogy soha többé nem jut eszébe, hogy valamit mondani kívánt neki.*
- De, számítanak, ha egy sírgödröt néztél ki magadnak új ágyadként a temetőben.
*Talán, ha néhanapján enne valamit és nem bort reggelizne, akkor sokkal jobban próbálna kampányolni amellett, hogy megértesse azt, ami egyébként szerinte bárminél egyszerűbb. Az okok és az okozataik. Imádja. Elmélkedni, megfejteni. Ez minden mozgatórugója.*
- Meglátogattad az apád?
*Sajnos az alkohol csak úgy, mint másnál, rá is olyan hatással van, hogy meggondolatlanságokat kérdez.
Elindulnak a Pegazusból és reméli otthagyják a komorságot is.*
- Nem lehet mágia nélkül sehová betenni a lábunkat, mi? *Fintorodik el akkor is, ha immáron ő is a használójává vált. Ő is varázsolt kis gömböket, hogy őrizzék őt alvás közben, bár azok érintése kissé fájdalmasabbak, mint mások álmait látni.*
- Hát legyen, majd megnézem mit is mutatnak. Kiknek az álmaik?
*Érdekelné, jaj de mennyire érdekelné azoknak az álmai, akiket ismer. De ha ezek idegenek, mégis mit kezdjen velük? Mit fejtsen meg arról, akihez nem tartozik test? De kíváncsibb annál, minthogy ne próbálja ki.
Szótlan sétál a másik mellett, amíg meg nem látják tényleg azt a nagy fát. Aztán ránéz a lányra, és kissé könnyedebbé válnak a léptei, mikor újra a mosolyt látja és a búbánat nyomtalanságát. Reméli ez így marad. Végtére is, ha nem is teljes egészében, de megkapta amit akart. Valakit, aki szereti. Csak sokkal jobb lenne, ha nem imbolyogna meg helyenként előtte a kép az italtól. De ezt már ismeri, amilyen könnyen jött, úgy megy majd el. Csak egy pohár volt.
Követi a másikat, majd belép a rejtekbe. Tényleg szép itt. Elválasztja őket a külvilágtól, pedig maga a tisztás is kedves neki. A tövébe szeretne leülni és bámulni a fejük feletti leveleket, amik körbezárják őket a szépségükkel.*
- Ez tényleg szép Nori.
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-14 20:23:32
Üzenet elküldve: 2024-07-14 20:23:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Míg elmélkedik, kissé oldalra billentett fejjel figyeli a lányt, aztán miután kis késéssel sikerül valami értelmet kihámozni a hallottakból, bizonytalanul, lassan bólint egyet.*
- Rendben, akkor legyél csak Mai. *Nincs se testvér, se legjobb barátnő jelző. Valami most megtört benne, és ezúttal nem a lelke, hanem a másokba vetett hite. Talán sokan nem gondolnák róla, de rettenetesen vágyik a szeretetre, és arra, hogy mások vele akarjanak lenni, éppen ezért nagyon könnyen tudott eddig kötődni akárkihez, de miután elvesztette Nolie-t, majd most Clion-t és Mai-t is majdnem, bezárta azt a tágra nyílt ajtót, amin oly könnyedén engedett be bárkit a szívébe.*
- Jó, majd meséld el! Én nem megyek sehová. *Most már nem. Eldöntötte, hogy a városban marad, és megpróbál úgy élni, mint egy normális ember. Nehéz lesz, talán lehetetlen is, de nem tudhatja, hisz ezt még soha nem is próbálta.*
- Huhh, Mai… ez már túl sok nekem… lassan azt sem tudom, hogy ki kicsoda a történetben. Túlbonyolítod. Ők nincsenek itt, mi igen. A miértek nem számítanak. *Persze, ezt hiába mondja Mai-nak, hisz őt pont az okok érdeklik a legjobban, Nori meg azokat szokta amúgy figyelmen kívül hagyni, mert akkor nem veszik el a mondatok útvesztőjében úgy, mint most.
A tisztás felé sétálva szinte végig a földet bámulja, csak azért néz fel, hogy egy kicsit többet meséljen arról a bizonyos fáról.*
- Egy szép nagy fa. *Nem tudja, hogy fűz, szóval pontosabb megfogalmazást ne is várjanak tőle.* El lehet bújni alatta. Olyan, mint egy igazi búvóhely. Ha bemész alá, senki nem hallja kintről, hogy mit mondasz odabent és te sem a kint lévőket. Vannak rajta fehér gömböcskék, amiket, ha megfogsz, akkor látsz egy álmot. Nagyon érdekes, neked biztos tetszeni fog.
*Hallgat el végül, és az út további részét csendben teszi meg a lány oldalán. A tisztáson sem áll meg rögtön, elkezd a folyó irányába sétálni, míg meg nem pillantják az utolsó fák között a leghatalmasabbikat.*
- Itt van, ez az a fa. Mit gondolsz? Tényleg szép, nem? Menjünk be alá, ott tényleg el tudunk rejtőzni a világ elől. Gyere Mai, gyere! *Kedvtelensége és depressziója tovaszáll, egy pillanatra még egy játékos mosoly is megjelenik az ajkán, ahogy lelkes kislányként kezdi megszaporázni a lépteit, hogy minél hamarabb odaérjenek az Álomfűzhöz.*
*Míg elmélkedik, kissé oldalra billentett fejjel figyeli a lányt, aztán miután kis késéssel sikerül valami értelmet kihámozni a hallottakból, bizonytalanul, lassan bólint egyet.*
- Rendben, akkor legyél csak Mai. *Nincs se testvér, se legjobb barátnő jelző. Valami most megtört benne, és ezúttal nem a lelke, hanem a másokba vetett hite. Talán sokan nem gondolnák róla, de rettenetesen vágyik a szeretetre, és arra, hogy mások vele akarjanak lenni, éppen ezért nagyon könnyen tudott eddig kötődni akárkihez, de miután elvesztette Nolie-t, majd most Clion-t és Mai-t is majdnem, bezárta azt a tágra nyílt ajtót, amin oly könnyedén engedett be bárkit a szívébe.*
- Jó, majd meséld el! Én nem megyek sehová. *Most már nem. Eldöntötte, hogy a városban marad, és megpróbál úgy élni, mint egy normális ember. Nehéz lesz, talán lehetetlen is, de nem tudhatja, hisz ezt még soha nem is próbálta.*
- Huhh, Mai… ez már túl sok nekem… lassan azt sem tudom, hogy ki kicsoda a történetben. Túlbonyolítod. Ők nincsenek itt, mi igen. A miértek nem számítanak. *Persze, ezt hiába mondja Mai-nak, hisz őt pont az okok érdeklik a legjobban, Nori meg azokat szokta amúgy figyelmen kívül hagyni, mert akkor nem veszik el a mondatok útvesztőjében úgy, mint most.
A tisztás felé sétálva szinte végig a földet bámulja, csak azért néz fel, hogy egy kicsit többet meséljen arról a bizonyos fáról.*
- Egy szép nagy fa. *Nem tudja, hogy fűz, szóval pontosabb megfogalmazást ne is várjanak tőle.* El lehet bújni alatta. Olyan, mint egy igazi búvóhely. Ha bemész alá, senki nem hallja kintről, hogy mit mondasz odabent és te sem a kint lévőket. Vannak rajta fehér gömböcskék, amiket, ha megfogsz, akkor látsz egy álmot. Nagyon érdekes, neked biztos tetszeni fog.
*Hallgat el végül, és az út további részét csendben teszi meg a lány oldalán. A tisztáson sem áll meg rögtön, elkezd a folyó irányába sétálni, míg meg nem pillantják az utolsó fák között a leghatalmasabbikat.*
- Itt van, ez az a fa. Mit gondolsz? Tényleg szép, nem? Menjünk be alá, ott tényleg el tudunk rejtőzni a világ elől. Gyere Mai, gyere! *Kedvtelensége és depressziója tovaszáll, egy pillanatra még egy játékos mosoly is megjelenik az ajkán, ahogy lelkes kislányként kezdi megszaporázni a lépteit, hogy minél hamarabb odaérjenek az Álomfűzhöz.*
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-03 11:08:06
Üzenet elküldve: 2024-07-03 11:08:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek - zárás//
*Hogy minek a megtestesítője, azt már senki nem fogja megfejteni. Vannak dolgok, amik hiányolnak minden józan észt és logikát. Hogy mikor van jó idő arra, hogy valaki elkapja, vagy előcsalja azt a részt belőle, ami a délelőttjükre volt jellemző, azt sem lehet tudni. Szerencse kell hozzá, na meg ahhoz is, hogy ne múljon el egyhamar. Az unalom, a hiszti persze felgyorsítja az eseményeket körötte. Türelmes volt hosszú percekig, vagy úgy lehet órákig is, de egyszerűen nem lát semmi igazi mozgolódást Merlana agyában. Akar valamit, de csak teszeget érte. És nyávog. Most különösen nehéznek tűnik jó barátként viselkedni. Azt sem tudja miért foglalkoztatja.
Ha elkezdene gondolkodni, akkor rájönne, hogy de: ilyen egyszerű. Meghozni egy döntést, majd megcsinálni. Persze van közbenső út, akadályok, kisebb örömök, bánatok, tanulás, de a cél az ugyan az kell legyen. Ha már az sem megy gondolatban, hogy eldöntse, hogy jó lesz, akkor nagy a baj. Nem is fog vesződni halva született tehetségek gondozásával. Majd a Sellő őt is magához veszi egyszer, aztán lehetnek ott barátnők. *
- Hát jó.
*Talán már hamarabb kezdődött benne a düh, mint azt gondolta. Lappangott, hogy alkalmas pillanatban előtörhessen, s ha mást kérdezett volna, egyéb személyes dolgot, akkor is így járt volna. Ez a kevésbé megérthető része. Talán egyértelműnek tűnik, hogy a fájdalmát firtatni nem volt rendben, de ez hamarabb kezdődött. Észrevétlenül. Csak bólint egyet arra, hogy majd meghallgatják és megnézik egymást. Igazából úgysem fogja neki megmutatni. Nincs szüksége jóváhagyásra.
Az a sötétségbe borult lélektükör követi az utat, ahogy felpattan Mer. Milyen jól teszi. Mégsem olyan bolond és naiv, mint gondolta. Pedig már majdnem elhitette vele, hogy ő így is mellette lesz. Dehogy lesz. Kinek kell ilyen a nyakába, mint a szőkeség. Mosolya egyre szélesebbre húzódik, de nem boldogságból fakadó. Elismerő inkább. Önigazoló. Megmondta. Nem szól egyetlen árva szót sem, csak oldalra biccenti a fejét és bájos kézmozdulattal – mintha még mindig az illemtanon lennének – integet búcsúzóan. *
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek - zárás//
*Hogy minek a megtestesítője, azt már senki nem fogja megfejteni. Vannak dolgok, amik hiányolnak minden józan észt és logikát. Hogy mikor van jó idő arra, hogy valaki elkapja, vagy előcsalja azt a részt belőle, ami a délelőttjükre volt jellemző, azt sem lehet tudni. Szerencse kell hozzá, na meg ahhoz is, hogy ne múljon el egyhamar. Az unalom, a hiszti persze felgyorsítja az eseményeket körötte. Türelmes volt hosszú percekig, vagy úgy lehet órákig is, de egyszerűen nem lát semmi igazi mozgolódást Merlana agyában. Akar valamit, de csak teszeget érte. És nyávog. Most különösen nehéznek tűnik jó barátként viselkedni. Azt sem tudja miért foglalkoztatja.
Ha elkezdene gondolkodni, akkor rájönne, hogy de: ilyen egyszerű. Meghozni egy döntést, majd megcsinálni. Persze van közbenső út, akadályok, kisebb örömök, bánatok, tanulás, de a cél az ugyan az kell legyen. Ha már az sem megy gondolatban, hogy eldöntse, hogy jó lesz, akkor nagy a baj. Nem is fog vesződni halva született tehetségek gondozásával. Majd a Sellő őt is magához veszi egyszer, aztán lehetnek ott barátnők. *
- Hát jó.
*Talán már hamarabb kezdődött benne a düh, mint azt gondolta. Lappangott, hogy alkalmas pillanatban előtörhessen, s ha mást kérdezett volna, egyéb személyes dolgot, akkor is így járt volna. Ez a kevésbé megérthető része. Talán egyértelműnek tűnik, hogy a fájdalmát firtatni nem volt rendben, de ez hamarabb kezdődött. Észrevétlenül. Csak bólint egyet arra, hogy majd meghallgatják és megnézik egymást. Igazából úgysem fogja neki megmutatni. Nincs szüksége jóváhagyásra.
Az a sötétségbe borult lélektükör követi az utat, ahogy felpattan Mer. Milyen jól teszi. Mégsem olyan bolond és naiv, mint gondolta. Pedig már majdnem elhitette vele, hogy ő így is mellette lesz. Dehogy lesz. Kinek kell ilyen a nyakába, mint a szőkeség. Mosolya egyre szélesebbre húzódik, de nem boldogságból fakadó. Elismerő inkább. Önigazoló. Megmondta. Nem szól egyetlen árva szót sem, csak oldalra biccenti a fejét és bájos kézmozdulattal – mintha még mindig az illemtanon lennének – integet búcsúzóan. *
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-02 21:48:16
Üzenet elküldve: 2024-07-02 21:48:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdi úgy érezni, hogy Nelirá-nak nem csupán a személyiségét lehetetlenség megfejteni, hanem ő maga a bonyodalom megtestesítője. Hát, hogy gondolhat egy ennyire végtelenül mély elme ilyen egyszerűnek mindent, ami az életről szól? Mintha jobbá válni csupán annyi volna, hogy eldöntjük, és huss, egycsapásra jobban is csináljuk a dolgokat. Ugyanazt a kettősséget véli felfedezni újra meg újra. Ha Nelirá-ról van szó, nem léteznek átmenetek, csak végletek. Talán ez a kulcs hozzá. Nem is kell végigjárni azt a bizonyos utat, csak azt kell megnézni, mi van a végén.
Mindenesetre most már rettentő kényelmetlen neki ez a beszélgetés, mert jól tudja, hogy nem fog sikerülni azt sem megértetni vele, hogy nem lehet csettintésre megváltoztatni az egész életünket.*
- Rendkívül motiváló a belém vetett bizalmad, Nelira, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így működik. Ezért járok tanárokhoz, hogy minden jobb legyen, hogy én jobb legyek. Csupán akarni kevés, időbe és rengeteg energiába kerül fejlődni.
*Ami nem azt jelenti, hogy Merlana nem is tervez beleadni mindent annak érdekében, hogy minél előbb és minél gyorsabban elérhesse a céljait, de most már kezdi úgy érezni, hogy Nelira a motiváció terén is túllépett egy határt, és már inkább érzi zaklatásnak, mint segítségnek a lány szavait.*
- Jól van, te megmutatod, hogy miben mész randizni, én pedig eléneklem neked, amivel fellépek. *Visszatér a halvány mosoly az arcára, mert ez az üzlet már tetszik neki. Kár, hogy nem tarthat sokáig az a mosoly. Az ég beborul, villámok cikáznak, mennydörög. A bokrok közül vészjósló, vörös szemek pislognak rá, mindenhonnan halk, fenyegető morgás hallatszik. Persze mindezt csak képletesen érzi, miután valami megváltozik Nelirá-ban, és ő maga jelenti a veszély forrását, amitől Merlana ösztönösen tartani is kezd.
Mikor felfogja, mit is mondott neki a szőkeség, azonnal felpattan a földről, és hátrébb lép egy pár lépést. Azt mondta korábban, hogy ő nem fél tőle, és nem bánná, ha megölné, nos, ez nem igaz. Mikor valósággá válik a jelenet, amitől óva intette őt a lány, máris nem érzi magát olyan magabiztosnak.*
- Mi bajod van? Te kezdted el a témát, aztán olyan hülyén reagáltál a visszakérdezésre, hogy kíváncsi lettem az okára, de mivel én tényleg járok azokra a rohadt illemtanórákra, azt is tudom, hogy mégsem kérdezhetek rá csak úgy. Tudod mit? Nem akarod az ölelésem, nem hiszed el, hogy fontos vagy nekem, meg még meg is ölnél azért, mert érdekelsz… Akkor nekem elég volt mára belőled. Így is marha idegesítő volt már, hogy folyamatosan csesztetsz azzal, hogy mit hogyan kéne csinálnom. Tudod, hol találsz, ha lenyugodtál.
*Azzal hátat fordít neki, és hacsak nem pattan fel hirtelen, rohan utána és tartja vissza őt, akkor távozik a tisztásról. Jobban belegondolva, most nem is biztos, hogy olyan jó dolog az, hogy Nelira pontosan tudja, melyik szobában kell keresnie őt. Jobb lesz ma éjszakára kettőt fordítani a kulcson a zárban…*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdi úgy érezni, hogy Nelirá-nak nem csupán a személyiségét lehetetlenség megfejteni, hanem ő maga a bonyodalom megtestesítője. Hát, hogy gondolhat egy ennyire végtelenül mély elme ilyen egyszerűnek mindent, ami az életről szól? Mintha jobbá válni csupán annyi volna, hogy eldöntjük, és huss, egycsapásra jobban is csináljuk a dolgokat. Ugyanazt a kettősséget véli felfedezni újra meg újra. Ha Nelirá-ról van szó, nem léteznek átmenetek, csak végletek. Talán ez a kulcs hozzá. Nem is kell végigjárni azt a bizonyos utat, csak azt kell megnézni, mi van a végén.
Mindenesetre most már rettentő kényelmetlen neki ez a beszélgetés, mert jól tudja, hogy nem fog sikerülni azt sem megértetni vele, hogy nem lehet csettintésre megváltoztatni az egész életünket.*
- Rendkívül motiváló a belém vetett bizalmad, Nelira, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így működik. Ezért járok tanárokhoz, hogy minden jobb legyen, hogy én jobb legyek. Csupán akarni kevés, időbe és rengeteg energiába kerül fejlődni.
*Ami nem azt jelenti, hogy Merlana nem is tervez beleadni mindent annak érdekében, hogy minél előbb és minél gyorsabban elérhesse a céljait, de most már kezdi úgy érezni, hogy Nelira a motiváció terén is túllépett egy határt, és már inkább érzi zaklatásnak, mint segítségnek a lány szavait.*
- Jól van, te megmutatod, hogy miben mész randizni, én pedig eléneklem neked, amivel fellépek. *Visszatér a halvány mosoly az arcára, mert ez az üzlet már tetszik neki. Kár, hogy nem tarthat sokáig az a mosoly. Az ég beborul, villámok cikáznak, mennydörög. A bokrok közül vészjósló, vörös szemek pislognak rá, mindenhonnan halk, fenyegető morgás hallatszik. Persze mindezt csak képletesen érzi, miután valami megváltozik Nelirá-ban, és ő maga jelenti a veszély forrását, amitől Merlana ösztönösen tartani is kezd.
Mikor felfogja, mit is mondott neki a szőkeség, azonnal felpattan a földről, és hátrébb lép egy pár lépést. Azt mondta korábban, hogy ő nem fél tőle, és nem bánná, ha megölné, nos, ez nem igaz. Mikor valósággá válik a jelenet, amitől óva intette őt a lány, máris nem érzi magát olyan magabiztosnak.*
- Mi bajod van? Te kezdted el a témát, aztán olyan hülyén reagáltál a visszakérdezésre, hogy kíváncsi lettem az okára, de mivel én tényleg járok azokra a rohadt illemtanórákra, azt is tudom, hogy mégsem kérdezhetek rá csak úgy. Tudod mit? Nem akarod az ölelésem, nem hiszed el, hogy fontos vagy nekem, meg még meg is ölnél azért, mert érdekelsz… Akkor nekem elég volt mára belőled. Így is marha idegesítő volt már, hogy folyamatosan csesztetsz azzal, hogy mit hogyan kéne csinálnom. Tudod, hol találsz, ha lenyugodtál.
*Azzal hátat fordít neki, és hacsak nem pattan fel hirtelen, rohan utána és tartja vissza őt, akkor távozik a tisztásról. Jobban belegondolva, most nem is biztos, hogy olyan jó dolog az, hogy Nelira pontosan tudja, melyik szobában kell keresnie őt. Jobb lesz ma éjszakára kettőt fordítani a kulcson a zárban…*
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-02 21:05:19
Üzenet elküldve: 2024-07-02 21:05:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aminek nincs értelme, annak nincs. Nelira még csak-csak találna értelmet a nemlétezőben is, ha ahhoz érdeke fűződik, de ugyan annyira nem akarja megérteni azokat az elmeroggyant szófordulatokat, amiket a másik présel ki ajkai közül, mint hogy hogyan tudna magának főzetekkel magasabb fokú intelligenciát csiholni. Talán pedig nem ártana, mert egy olyan reggeli lökettel nem kellene forgatnia a kerekeket, amiket annyira próbál megdolgoztatni Merlana. Rendkívüli módon örül neki, hogy beleegyezik abba, hogy hagyják végre ezt a teljesen felesleges témát.
Most sem kapott pofont. Talán mégsem kell az az ital, anélkül is elég okos és jól forgatja a szavakat.*
- Ne legyél rossz szajha, akkor nem küldenek el onnan. Ilyen egyszerű. Énekelj, játssz jobban, akkor majd kellesz mindenhova. Erőltesd meg azt a segget, így is-úgy is.
*Még csak nem is nevet, neki ez, amit mond olyan egyértelmű és természetes, minthogy levegőt kell venni. A Sellőházról már hallott, az is a kikötő környékén van, ahová ma már fejben el is indult. Talán hagyni kéne azt a rohadt alkímiát, úgyis csak Tian kedvéért csinálta, el lehetne menni kurvának, akkor biztosan gazdagabb lenne, mint az a Morthimer uraság. Bólogatni kezd a gondolatokra, megint, mintha hangosan kimondta volna őket. De csak beszél a másik, nem tud a belső hangra figyelni.*
- De előbb énekeld el nekem, mit akarsz ott kornyikálni. Kíváncsi vagyok mire jutottál a nagy felismeréseid közepette.
*Szájon szeretné vágni a nőt. Pont azt a dolgot erőlteti, ami neki a legjobban fáj. Miért nem tud tényleg inkább énekelni, vagy csak simán befogni a pofáját? A méreggé vált fénytelen smaragdok bosszúsan néznek fel rá. Kezdi átvenni a hatalmat a harag. Vissza akarja fogni, de ugye abban nem túl jó.*
- Hagyjál már. Ölelgetsz, sírnál utánam, de ha most beléd nyomnám a tőrömet csak pislognál mint a kikötőben kifogott kibaszott halak. Kurvára nincs kedvem a halálról beszélgetni, még kedvet adsz, hogy gyakoroljam milyen látni a véget.
*Az eddig rezzenéstelen tekintet köddé válik, megfeszülnek az arcizmai. Ha most nem száll le a témáról a másik, teljesen biztos lehet benne, hogy eluralkodik rajta véglegesen a düh.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aminek nincs értelme, annak nincs. Nelira még csak-csak találna értelmet a nemlétezőben is, ha ahhoz érdeke fűződik, de ugyan annyira nem akarja megérteni azokat az elmeroggyant szófordulatokat, amiket a másik présel ki ajkai közül, mint hogy hogyan tudna magának főzetekkel magasabb fokú intelligenciát csiholni. Talán pedig nem ártana, mert egy olyan reggeli lökettel nem kellene forgatnia a kerekeket, amiket annyira próbál megdolgoztatni Merlana. Rendkívüli módon örül neki, hogy beleegyezik abba, hogy hagyják végre ezt a teljesen felesleges témát.
Most sem kapott pofont. Talán mégsem kell az az ital, anélkül is elég okos és jól forgatja a szavakat.*
- Ne legyél rossz szajha, akkor nem küldenek el onnan. Ilyen egyszerű. Énekelj, játssz jobban, akkor majd kellesz mindenhova. Erőltesd meg azt a segget, így is-úgy is.
*Még csak nem is nevet, neki ez, amit mond olyan egyértelmű és természetes, minthogy levegőt kell venni. A Sellőházról már hallott, az is a kikötő környékén van, ahová ma már fejben el is indult. Talán hagyni kéne azt a rohadt alkímiát, úgyis csak Tian kedvéért csinálta, el lehetne menni kurvának, akkor biztosan gazdagabb lenne, mint az a Morthimer uraság. Bólogatni kezd a gondolatokra, megint, mintha hangosan kimondta volna őket. De csak beszél a másik, nem tud a belső hangra figyelni.*
- De előbb énekeld el nekem, mit akarsz ott kornyikálni. Kíváncsi vagyok mire jutottál a nagy felismeréseid közepette.
*Szájon szeretné vágni a nőt. Pont azt a dolgot erőlteti, ami neki a legjobban fáj. Miért nem tud tényleg inkább énekelni, vagy csak simán befogni a pofáját? A méreggé vált fénytelen smaragdok bosszúsan néznek fel rá. Kezdi átvenni a hatalmat a harag. Vissza akarja fogni, de ugye abban nem túl jó.*
- Hagyjál már. Ölelgetsz, sírnál utánam, de ha most beléd nyomnám a tőrömet csak pislognál mint a kikötőben kifogott kibaszott halak. Kurvára nincs kedvem a halálról beszélgetni, még kedvet adsz, hogy gyakoroljam milyen látni a véget.
*Az eddig rezzenéstelen tekintet köddé válik, megfeszülnek az arcizmai. Ha most nem száll le a témáról a másik, teljesen biztos lehet benne, hogy eluralkodik rajta véglegesen a düh.*
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-02 18:59:36
Üzenet elküldve: 2024-07-02 18:59:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden képzelőerejét beveti, hogy valamilyen épkézláb példa segítségével megpróbálja érthetően elmagyarázni, mit is érez ő, miközben megpróbálja megfejteni, kitapasztalni vagy vakmerőbb pillanataiban megjósolni, hogyan is fog viselkedni a szeszélyes kis szőke a következő pillanatban. Tényleg a legjobb tudását teszi bele, erre válaszként csak annyit kap, hogy az egésznek semmi értelme. Mondjuk ez is tipikus Nelira.*
- Ahj, hagyjuk… *Mondja is ki, amit a lány szeretne. Értetlenségével sikerült pontosan azt elérnie, amit akart. Nem folytatják a témát, de egyébként azt Merlana nem is sejti, hogy igazából Nelira jó úton jár a saját gondolataiban: Kivitelezhetetlen egyszerre két úton járni, pontosan úgy, ahogy őt kiismerni is lehetetlen.
A szemtelenül őszinte megjegyzésre felnevet, de ettől függetlenül nem tetszik neki, tekintetében meg is jelennek a gyilkos szikrák.*
- Ezt ne mondd így ki még egyszer. Majdnem elzavartak a Sellőházból, akkor annyira mégsem lehetek szajha, és ha még az is vagyok, akkor sem fogom világgá kürtölni. Tudom, neked nincsenek gátlásaid, és színésznőként nekem sem kéne, hogy legyenek, de ez a valóságban nem úgy működik.
*Az meg különösen rosszul esik neki, hogy Nelira szerint nem emlékszik a hangjára. Azt hitte ennél azért tatósabban lesz emlékezetes számára a dal, amivel megpróbálta kirángatni őt a Tian-bánatból. Na, ez például sokkal inkább az ő világa. Drámaian lefesteni egy érzést, dalba foglalni, és azzal elérni, hogy a szenvedő szerencsétlen jobban érezze magát miatta. Bár, úgy tűnik, mégsem volt olyan jó, ha a lány máris száműzte a fejéből az élményt.*
- Na jó, amúgy igazad van. Talán kimegyek majd a piacra énekelni. Ott sokan vannak, pénz is van az embereknél, szóval fel is figyelhetnek rám és még fizethetnek is érte.
*A halál témáját kerülgetve továbbra is igazán furcsa barátnője viselkedése, de nem tud rájönni, hogy miért. Arcán nem látszik, hogy titkolna valamit, de mégis olyan idegen a viselkedése.*
- Ilyen, igen, de azért ez… ennél kicsit komolyabb, mint hogy csak megrántsuk miatta a vállunkat. Én szerintem sírnék, ha meghalnál. Őszintén, nem színészkedve *őislog a smaragdokba kíváncsian.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden képzelőerejét beveti, hogy valamilyen épkézláb példa segítségével megpróbálja érthetően elmagyarázni, mit is érez ő, miközben megpróbálja megfejteni, kitapasztalni vagy vakmerőbb pillanataiban megjósolni, hogyan is fog viselkedni a szeszélyes kis szőke a következő pillanatban. Tényleg a legjobb tudását teszi bele, erre válaszként csak annyit kap, hogy az egésznek semmi értelme. Mondjuk ez is tipikus Nelira.*
- Ahj, hagyjuk… *Mondja is ki, amit a lány szeretne. Értetlenségével sikerült pontosan azt elérnie, amit akart. Nem folytatják a témát, de egyébként azt Merlana nem is sejti, hogy igazából Nelira jó úton jár a saját gondolataiban: Kivitelezhetetlen egyszerre két úton járni, pontosan úgy, ahogy őt kiismerni is lehetetlen.
A szemtelenül őszinte megjegyzésre felnevet, de ettől függetlenül nem tetszik neki, tekintetében meg is jelennek a gyilkos szikrák.*
- Ezt ne mondd így ki még egyszer. Majdnem elzavartak a Sellőházból, akkor annyira mégsem lehetek szajha, és ha még az is vagyok, akkor sem fogom világgá kürtölni. Tudom, neked nincsenek gátlásaid, és színésznőként nekem sem kéne, hogy legyenek, de ez a valóságban nem úgy működik.
*Az meg különösen rosszul esik neki, hogy Nelira szerint nem emlékszik a hangjára. Azt hitte ennél azért tatósabban lesz emlékezetes számára a dal, amivel megpróbálta kirángatni őt a Tian-bánatból. Na, ez például sokkal inkább az ő világa. Drámaian lefesteni egy érzést, dalba foglalni, és azzal elérni, hogy a szenvedő szerencsétlen jobban érezze magát miatta. Bár, úgy tűnik, mégsem volt olyan jó, ha a lány máris száműzte a fejéből az élményt.*
- Na jó, amúgy igazad van. Talán kimegyek majd a piacra énekelni. Ott sokan vannak, pénz is van az embereknél, szóval fel is figyelhetnek rám és még fizethetnek is érte.
*A halál témáját kerülgetve továbbra is igazán furcsa barátnője viselkedése, de nem tud rájönni, hogy miért. Arcán nem látszik, hogy titkolna valamit, de mégis olyan idegen a viselkedése.*
- Ilyen, igen, de azért ez… ennél kicsit komolyabb, mint hogy csak megrántsuk miatta a vállunkat. Én szerintem sírnék, ha meghalnál. Őszintén, nem színészkedve *őislog a smaragdokba kíváncsian.*
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-01 17:21:28
Üzenet elküldve: 2024-07-01 17:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Szemeit forgatja. Hamar unja meg a témákat, nem szeret egy dologról hosszabban beszélgetni, de még csak tenni sem. Még olyanért sem, amit szeret. Mint a tanulmányai. Most nincs abban az őrült epizódjában, hogy úgy rá tudjon fixálódni egy vágyára, hogy tűzön-vízen menjen át érte. És valahol ő teljesen bizonyossággal elkönyvelte már, hogy egyszer az övé lesz a másik, ha akarja, ha nem.
Hallgatva azt a kacifántos okfejtést, kezdi elveszíteni a fonalat. Annyira azért nem őrült, hogy ilyen meg nem érthető dolgokat csináljon, amit magyaráz a másik, hiszen felfogni sem tudja, nemhogy kivitelezni. Legyint egyet.*
- Merlana. Semmi értelme annak, amit beszélsz.
*Tekinti ezzel lezártnak ezt a részt is. Mert szerinte tényleg se füle, se farka nincs az egésznek. Egy útról le lehet térni, meg lehet gondolnia magát az ember lányának. Ő ilyen. Elkezd valamit, majd máshogy fejezi be. Vagy végigsétál rajta. Néha fejvesztve rohan. De amit magyaráz, az nem tűnik... kivitelezhetőnek. *
- De hát az vagy. Nem mocskos, de szajha.
*Nem akart bántó lenni, de nem szereti, ha a másik elfelejti ki is ő jelenleg. Ha annyira a szerepében akar lenni, akkor ne pironkodjon néhány szaftos énektől. Azért még gyorsan intéz hozzá néhány mondatot.*
- Nem azt kell elénekelni, hogy te mit csinálsz a szabadidődben, hanem történeteket mesélni, ami érdekel másokat. A sötét gondolataid nem jöttek be. Szépről nem tudsz, mert nincs hozzá élményed talán. Mondjuk meg sem erőlteted magad. Akkor használd fel azt, amiből már van ismereted. Nem azt mondom, hogy ezzel legyél híres, de valahogy fel kell keltened az érdeklődést. És mi érdekli az embereket? A szerelem, a testiség és a halál. Csak jobban kell csinálnod, mint mások. De csinálni, azt tényleg kell. A hangodra sem emlékszem...
*Többet beszél, mint azt kellene. De nem bánja. Észhez kell téríteni a másikat, mert ha magára van utalva, akkor nagyon elveszik. Tán mégis nagy szerencse, hogy van egy nyílt teremtés, aki a barátjául fogadta.*
- Jól. *A sötét tekintet nem múlik, de arcán nincs nyoma semminek. Már-már rezzenéstelenné vált.* - Ilyen ez nem? Élnek, meghalnak. Ez lesz veled, meg velem is. *Persze, hogy rettentően fáj ikre elvesztése. Az egyetlen velejéig hatoló kín. De ezt nem adja senki kezébe. Ezzel senki másnak, csak neki kell megbirkóznia.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Szemeit forgatja. Hamar unja meg a témákat, nem szeret egy dologról hosszabban beszélgetni, de még csak tenni sem. Még olyanért sem, amit szeret. Mint a tanulmányai. Most nincs abban az őrült epizódjában, hogy úgy rá tudjon fixálódni egy vágyára, hogy tűzön-vízen menjen át érte. És valahol ő teljesen bizonyossággal elkönyvelte már, hogy egyszer az övé lesz a másik, ha akarja, ha nem.
Hallgatva azt a kacifántos okfejtést, kezdi elveszíteni a fonalat. Annyira azért nem őrült, hogy ilyen meg nem érthető dolgokat csináljon, amit magyaráz a másik, hiszen felfogni sem tudja, nemhogy kivitelezni. Legyint egyet.*
- Merlana. Semmi értelme annak, amit beszélsz.
*Tekinti ezzel lezártnak ezt a részt is. Mert szerinte tényleg se füle, se farka nincs az egésznek. Egy útról le lehet térni, meg lehet gondolnia magát az ember lányának. Ő ilyen. Elkezd valamit, majd máshogy fejezi be. Vagy végigsétál rajta. Néha fejvesztve rohan. De amit magyaráz, az nem tűnik... kivitelezhetőnek. *
- De hát az vagy. Nem mocskos, de szajha.
*Nem akart bántó lenni, de nem szereti, ha a másik elfelejti ki is ő jelenleg. Ha annyira a szerepében akar lenni, akkor ne pironkodjon néhány szaftos énektől. Azért még gyorsan intéz hozzá néhány mondatot.*
- Nem azt kell elénekelni, hogy te mit csinálsz a szabadidődben, hanem történeteket mesélni, ami érdekel másokat. A sötét gondolataid nem jöttek be. Szépről nem tudsz, mert nincs hozzá élményed talán. Mondjuk meg sem erőlteted magad. Akkor használd fel azt, amiből már van ismereted. Nem azt mondom, hogy ezzel legyél híres, de valahogy fel kell keltened az érdeklődést. És mi érdekli az embereket? A szerelem, a testiség és a halál. Csak jobban kell csinálnod, mint mások. De csinálni, azt tényleg kell. A hangodra sem emlékszem...
*Többet beszél, mint azt kellene. De nem bánja. Észhez kell téríteni a másikat, mert ha magára van utalva, akkor nagyon elveszik. Tán mégis nagy szerencse, hogy van egy nyílt teremtés, aki a barátjául fogadta.*
- Jól. *A sötét tekintet nem múlik, de arcán nincs nyoma semminek. Már-már rezzenéstelenné vált.* - Ilyen ez nem? Élnek, meghalnak. Ez lesz veled, meg velem is. *Persze, hogy rettentően fáj ikre elvesztése. Az egyetlen velejéig hatoló kín. De ezt nem adja senki kezébe. Ezzel senki másnak, csak neki kell megbirkóznia.*
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-29 22:00:15
Üzenet elküldve: 2024-06-29 22:00:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg mosolyog. Nelira bármennyire is igyekszik elhitetni magával az ellenkezőjét, ezt a mentális csatát Merlana nyerte meg, legalábbis szerinte mindenképp.*
- Ha pedig nem teszel értem, akkor nem kapsz meg, ez ilyen…
*Hagyja is ennyiben a kis játékukat. Ha igaz, amit a szőkeség mond, akkor sikerült elérniük a tökéletes helyzetet. Nelira meggyőzte magát, hogy most épp nem akar küzdeni érte, ami azt jelenti, hogy végre békén fogja hagyni őt, és nem nyomul rá tovább oly' kellemetlenül, mint eddig.
Végül valóban ennek mentén halad a beszélgetésük, hisz sikerül komolyabb, sokkal nehezebb témák irányába evezniük, ezek közül is a legnehezebb Nelira kacifántos lelkének és elméjének a megértése.*
- Persze, azzal nem is lenne semmi baj, ha mindkét utat végig kéne járni, csak tudod, a te esetedben ezt egyszerre kell csinálni, mert ha elindulsz az egyik irányba, akkor lehet, hogy hirtelen a másik úton találod magad, mikor nem is arra indultál…
*Próbálja mindenféle hasonlattal megfogalmazni, amit gondol ezzel kapcsolatban, de úgy tűnik, vakvágányra fut minden erőfeszítése. Arra csak a fejét csóválja, hogy a lánynak sikerül megint a halálra kiélezni a témát. Már érti, miért ilyen veszélyes ő, ha mindig sikerül ide kilyukadnia. Szóval nem, valóban nem így értette az elemzést, de most már úgy gondolja, jobb lesz, ha most ezt is elengedi egy kicsit.*
- Valószínűleg ez lenne a helyes út, igen, de Zeekx-féle történeteket nem fogok énekelni, arról ne is álmodj! Még a végén egy mocskos szajhának érezném magam közben.
*Abba most nem is gondol bele, hogy igazából Orthus oldalán tényleg az lett belőle, miután a férfi vágyainak kielégítéséért cserébe kapja az anyagi támogatást.
Közben az elemzést ugyan feladta, de azt nem, hogy megpróbáljon mélyebbre ásni, a smaragdzöldekből sugárzó tekintet mögé látni, ehhez pedig azt a fegyvert használja, amit pont Nelira adott nemrég a kezébe. Bármit kérdezhet, hát ő akkor vissza fog kérdezni arra, amit tőle kérdeztek, merthogy minden feltett kérdés megnyit egy amolyan hátsó ajtót az illető érzéseibe, gondolataiba. Senki nem kérdez dolgokat ok nélkül. Szóval csak meg kell találni, hol van és hová vezet az az ajtó.*
- Nem feltétlenül csak férfire gondolok. A nagymamád, hmm… örülök, hogy őt szeretted, de úgy látom, téged nem igazán hat meg a halál. Még a szeretteidé sem, ugye? Jól látom? Hogy tudsz ilyen könnyedén beszélni erről? *Nem is sejti, hogy barátnője valamit nem mond el, további kérdései ezúttal puszta kíváncsiságból hangzanak el.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg mosolyog. Nelira bármennyire is igyekszik elhitetni magával az ellenkezőjét, ezt a mentális csatát Merlana nyerte meg, legalábbis szerinte mindenképp.*
- Ha pedig nem teszel értem, akkor nem kapsz meg, ez ilyen…
*Hagyja is ennyiben a kis játékukat. Ha igaz, amit a szőkeség mond, akkor sikerült elérniük a tökéletes helyzetet. Nelira meggyőzte magát, hogy most épp nem akar küzdeni érte, ami azt jelenti, hogy végre békén fogja hagyni őt, és nem nyomul rá tovább oly' kellemetlenül, mint eddig.
Végül valóban ennek mentén halad a beszélgetésük, hisz sikerül komolyabb, sokkal nehezebb témák irányába evezniük, ezek közül is a legnehezebb Nelira kacifántos lelkének és elméjének a megértése.*
- Persze, azzal nem is lenne semmi baj, ha mindkét utat végig kéne járni, csak tudod, a te esetedben ezt egyszerre kell csinálni, mert ha elindulsz az egyik irányba, akkor lehet, hogy hirtelen a másik úton találod magad, mikor nem is arra indultál…
*Próbálja mindenféle hasonlattal megfogalmazni, amit gondol ezzel kapcsolatban, de úgy tűnik, vakvágányra fut minden erőfeszítése. Arra csak a fejét csóválja, hogy a lánynak sikerül megint a halálra kiélezni a témát. Már érti, miért ilyen veszélyes ő, ha mindig sikerül ide kilyukadnia. Szóval nem, valóban nem így értette az elemzést, de most már úgy gondolja, jobb lesz, ha most ezt is elengedi egy kicsit.*
- Valószínűleg ez lenne a helyes út, igen, de Zeekx-féle történeteket nem fogok énekelni, arról ne is álmodj! Még a végén egy mocskos szajhának érezném magam közben.
*Abba most nem is gondol bele, hogy igazából Orthus oldalán tényleg az lett belőle, miután a férfi vágyainak kielégítéséért cserébe kapja az anyagi támogatást.
Közben az elemzést ugyan feladta, de azt nem, hogy megpróbáljon mélyebbre ásni, a smaragdzöldekből sugárzó tekintet mögé látni, ehhez pedig azt a fegyvert használja, amit pont Nelira adott nemrég a kezébe. Bármit kérdezhet, hát ő akkor vissza fog kérdezni arra, amit tőle kérdeztek, merthogy minden feltett kérdés megnyit egy amolyan hátsó ajtót az illető érzéseibe, gondolataiba. Senki nem kérdez dolgokat ok nélkül. Szóval csak meg kell találni, hol van és hová vezet az az ajtó.*
- Nem feltétlenül csak férfire gondolok. A nagymamád, hmm… örülök, hogy őt szeretted, de úgy látom, téged nem igazán hat meg a halál. Még a szeretteidé sem, ugye? Jól látom? Hogy tudsz ilyen könnyedén beszélni erről? *Nem is sejti, hogy barátnője valamit nem mond el, további kérdései ezúttal puszta kíváncsiságból hangzanak el.*
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-28 18:47:38
Üzenet elküldve: 2024-06-28 18:47:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Eddig csak szórakozott, de a másik mozdulatai megdöbbentik. Persze ez nem látszik rajta, mert azért azt sem akarja, hogy túlzottan elbízza magát a lány. Az ajkait érintő, távtartóként szolgáló ujjra viszont nyom egy kis puszit, majd szélesen elvigyorodik úgy, hogy sebes ajkai belesajdulnak. De ez nem akasztja meg abban, hogy fülig érjen. A másik is mosolyog, ugyan elég furcsán, de közben elégedettnek tűnik. Megköszörüli a torkát.*
- Khm, most tényleg jó voltál. De nem annyira, hogy tegyek érted.
*Ránt vállat, gondolatai csaponganak. A megszerzés öröme biztosan hatalmába kerítené, de azért be kell vallani, van hely, ahol nem neki kell küzdeni, hanem érte küzdenek. Az egy dolog, hogy most nem kívánja belőle kivenni a részét, mert még Nori is ott van. Ennyi szeretővel még ő sem bírna el, pedig az elmúlt éjszaka után jobban tüzel, mintha mágia égette volna fel a világot. Szerencsére túl sok másról beszélnek ahhoz, hogy eluralkodjon rajta igazán.*
- Sokszor mind a kettő helyes is. Látni kell mind a két utat. Hidd el nekem. Amikor csak egy felé nézek, jajj... akkor valaki meghal. Vagy majdnem meghal.
*Biggyeszti ajkát magvas gondolatai közepette. Ha csak igen, és akar, és egy eshetőséget néz, akkor elmebeteg módon ragaszkodik valakihez, vagy valamihez, s a szorítás hatására kettétöri. Ha el tud tekinteni, akkor pedig lesz egy Merlanája. De valószínűleg nem így értette a nő az előbbi elemzését, de nem túlzottan érdekli, ő ennyit lát benne.*
- Történnek veled jó dolgok is nem, azt nem tudod megénekelni? Egy jó szaftos papfiút biztos szívesen hallgatnának, még akkor is, ha te tudod, hogy egy szerencsétlenség. Ki kell színezni.
*Nevet a saját ötletén. Ő aztán nagyon jót szórakozna, egy hasonló témájú dalon, úgy lehet szívesen dúdolgatná is azon a botrányosan hamis hangján.
És végül visszaüt az, amit mondott. Kérdezhet bármit... Bármit, csak ezt ne. Szemeinek zöldje hirtelen mintha méregszínűvé válnának, elsötétül, s látványosan nem azt mondja, amire gondolt az ő kérdése közepette. Szerencsére itt nincs semmilyen igazságszérum.*
- Persze, hogy meg. Bár nem szerettem annyira, mint Tian-t, de halt már meg férfi az életemben. Meg a nagyi. Ő jó volt hozzám, nem akart bezárni.
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Eddig csak szórakozott, de a másik mozdulatai megdöbbentik. Persze ez nem látszik rajta, mert azért azt sem akarja, hogy túlzottan elbízza magát a lány. Az ajkait érintő, távtartóként szolgáló ujjra viszont nyom egy kis puszit, majd szélesen elvigyorodik úgy, hogy sebes ajkai belesajdulnak. De ez nem akasztja meg abban, hogy fülig érjen. A másik is mosolyog, ugyan elég furcsán, de közben elégedettnek tűnik. Megköszörüli a torkát.*
- Khm, most tényleg jó voltál. De nem annyira, hogy tegyek érted.
*Ránt vállat, gondolatai csaponganak. A megszerzés öröme biztosan hatalmába kerítené, de azért be kell vallani, van hely, ahol nem neki kell küzdeni, hanem érte küzdenek. Az egy dolog, hogy most nem kívánja belőle kivenni a részét, mert még Nori is ott van. Ennyi szeretővel még ő sem bírna el, pedig az elmúlt éjszaka után jobban tüzel, mintha mágia égette volna fel a világot. Szerencsére túl sok másról beszélnek ahhoz, hogy eluralkodjon rajta igazán.*
- Sokszor mind a kettő helyes is. Látni kell mind a két utat. Hidd el nekem. Amikor csak egy felé nézek, jajj... akkor valaki meghal. Vagy majdnem meghal.
*Biggyeszti ajkát magvas gondolatai közepette. Ha csak igen, és akar, és egy eshetőséget néz, akkor elmebeteg módon ragaszkodik valakihez, vagy valamihez, s a szorítás hatására kettétöri. Ha el tud tekinteni, akkor pedig lesz egy Merlanája. De valószínűleg nem így értette a nő az előbbi elemzését, de nem túlzottan érdekli, ő ennyit lát benne.*
- Történnek veled jó dolgok is nem, azt nem tudod megénekelni? Egy jó szaftos papfiút biztos szívesen hallgatnának, még akkor is, ha te tudod, hogy egy szerencsétlenség. Ki kell színezni.
*Nevet a saját ötletén. Ő aztán nagyon jót szórakozna, egy hasonló témájú dalon, úgy lehet szívesen dúdolgatná is azon a botrányosan hamis hangján.
És végül visszaüt az, amit mondott. Kérdezhet bármit... Bármit, csak ezt ne. Szemeinek zöldje hirtelen mintha méregszínűvé válnának, elsötétül, s látványosan nem azt mondja, amire gondolt az ő kérdése közepette. Szerencsére itt nincs semmilyen igazságszérum.*
- Persze, hogy meg. Bár nem szerettem annyira, mint Tian-t, de halt már meg férfi az életemben. Meg a nagyi. Ő jó volt hozzám, nem akart bezárni.
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-27 21:18:27
Üzenet elküldve: 2024-06-27 21:18:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Gyorsan tanul, ez tény. Ez az alapja túlélés művészetének azon formájának, amit Merlana már gyerekkora óta űz. Megfigyelés, megértés, adaptálódás, majd a lehetőségek kihasználása oly módon, hogy belesimuljon abba a közegbe, ahová épp került. Ő nem igazán jó harcos, fegyverekkel nem tudja megvédeni magát. Csent már el ugyan dolgokat, de tolvajlás terén sem tartozik a nagy halak közé, akik képesek megélni a lopásból. Ő csupán a szálakat tudja úgy mozgatni, mint egy bábszínházban a bábokat, de csak akkor, mikor nem enged túl sok teret valódi önmagának. Orthus is mondta már neki nem is egyszer, hogy azzal csak elszúrja a dolgokat. Nem meglepő hát, hogy Nelirá-t is akkor tudja a legjobban irányítani, mikor egy tőle eléggé távol álló szerepet játszik.
A dicséret melengeti a lelkét, de ezúttal gyanakodni kezd, turpisságot sejt a szavak mögött. Nem is téved. Nelira hirtelen megragadja őt a hajánál fogva, és magára irányítja a tekintetét. Nem a meglepettség győzi le Merlaná-t, egyszerűen csak hagyja magát a lánynak, s mélyen fürkészi tovább a smaragdokat közben, mást most úgysem tehet. A szőkeség ajkai közelednek, de Merlana felemeli az egyik kezét, és mutatóujját kinyújtva, azt Nelira ajkaira biggyesztve állítja meg őt a mozdulatban.*
- Ami pedig ugyebár csak akkor sikerül, ha az illető hagyja, hogy bármit is elvegyenek tőle. Én most nem hagyom neked, hogy elvegyél tőlem bármit, hanem lehetőséget ajánlok. Ha megrendezed azt a vacsorát, talán megkaphatsz, de most maradj szépen veszteg!
*Már-már groteszk módon nem a helyzetbe illően mosolyog Nelirá-ra. Nincs kiabálás, nincs veszekedés, és egy pofon sem csattan el, csak lágy, de mégis határozott mozdulatokkal fejti le a finom kis ujjait a hajáról, hogy kiszabaduljon a fogságból.*
- Most már nem csak majdnem volt jó, igaz? *Kérdez vissza ugyanolyan elégedettséggel, mintha Nelira elé egy tükröt tartva saját magát láthatná Merlana tekintetében.*
- Egyébként elhiszem neked, hogy mindig igazat beszélsz, csak, hogy is magyarázzam el neked… Te sokszor olyan vagy, mintha egy igen/nemmel eldönthető kérdésre mindkettő helyes válasz lenne. Ezért sem tudom, hogy egyáltalán mit is kérdezzek tőled.
*Arra, hogy a bolond kis szőke megszokta őt, egész kedvesen mosolyodik el, mert pontosan tudja és érti, hogy mit is jelent ez a szó valójában az ő szájából. Jó úton jár afelé, hogy ne csak kinyitnia sikerüljön a Nelirá-t óvó ajtókat, hanem be is léphessen rajtuk.*
- Azt hiszem, hogy most igazad van *válaszolja, mikor a veszteségek és a jövője már a téma.* Nem szabad félni attól, hogy mindent elveszíthetek, már csak azért sem, mert tudom, hogy az milyen, és valóban nem a vég. Abban is igazad van, hogy többet kéne énekelnem másoknak, de nem mindig van önbizalmam, pont azért, mert bántottak miatta. Tudom, hogy nem az előadásom volt rossz, hanem a dalok, de akkor is. Nehéz elhinni, hogy máshogy lesz. *Megcsóválja a fejét, és abbahagyja inkább ezt a gondolatmenetet, mielőtt újra visszarántja magát az önsajnálat kegyetlen kínzókamrájába.*
- Akkor kérdezek, Nelira. Azt kérdezted az előbb, hogy halt-e már meg valakim. Tudod, az emberek ok nélkül nem kérdeznek dolgokat, tőled viszont elég… előzménytelenül érkezett a kérdés. Ami azt jelentheti… hümm. Nos, neked már halt meg valakid, igaz? *Teszi fel végül a kényes kérdést, megpróbálva ezzel egy öles lépést beljebb lépni azon a bizonyos ajtón, amit Nelira az előbb tárt neki szélesre, s kíváncsi, hogy tényleg beengedi-e rajta, vagy az utolsó pillanatban becsapja előtte.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Gyorsan tanul, ez tény. Ez az alapja túlélés művészetének azon formájának, amit Merlana már gyerekkora óta űz. Megfigyelés, megértés, adaptálódás, majd a lehetőségek kihasználása oly módon, hogy belesimuljon abba a közegbe, ahová épp került. Ő nem igazán jó harcos, fegyverekkel nem tudja megvédeni magát. Csent már el ugyan dolgokat, de tolvajlás terén sem tartozik a nagy halak közé, akik képesek megélni a lopásból. Ő csupán a szálakat tudja úgy mozgatni, mint egy bábszínházban a bábokat, de csak akkor, mikor nem enged túl sok teret valódi önmagának. Orthus is mondta már neki nem is egyszer, hogy azzal csak elszúrja a dolgokat. Nem meglepő hát, hogy Nelirá-t is akkor tudja a legjobban irányítani, mikor egy tőle eléggé távol álló szerepet játszik.
A dicséret melengeti a lelkét, de ezúttal gyanakodni kezd, turpisságot sejt a szavak mögött. Nem is téved. Nelira hirtelen megragadja őt a hajánál fogva, és magára irányítja a tekintetét. Nem a meglepettség győzi le Merlaná-t, egyszerűen csak hagyja magát a lánynak, s mélyen fürkészi tovább a smaragdokat közben, mást most úgysem tehet. A szőkeség ajkai közelednek, de Merlana felemeli az egyik kezét, és mutatóujját kinyújtva, azt Nelira ajkaira biggyesztve állítja meg őt a mozdulatban.*
- Ami pedig ugyebár csak akkor sikerül, ha az illető hagyja, hogy bármit is elvegyenek tőle. Én most nem hagyom neked, hogy elvegyél tőlem bármit, hanem lehetőséget ajánlok. Ha megrendezed azt a vacsorát, talán megkaphatsz, de most maradj szépen veszteg!
*Már-már groteszk módon nem a helyzetbe illően mosolyog Nelirá-ra. Nincs kiabálás, nincs veszekedés, és egy pofon sem csattan el, csak lágy, de mégis határozott mozdulatokkal fejti le a finom kis ujjait a hajáról, hogy kiszabaduljon a fogságból.*
- Most már nem csak majdnem volt jó, igaz? *Kérdez vissza ugyanolyan elégedettséggel, mintha Nelira elé egy tükröt tartva saját magát láthatná Merlana tekintetében.*
- Egyébként elhiszem neked, hogy mindig igazat beszélsz, csak, hogy is magyarázzam el neked… Te sokszor olyan vagy, mintha egy igen/nemmel eldönthető kérdésre mindkettő helyes válasz lenne. Ezért sem tudom, hogy egyáltalán mit is kérdezzek tőled.
*Arra, hogy a bolond kis szőke megszokta őt, egész kedvesen mosolyodik el, mert pontosan tudja és érti, hogy mit is jelent ez a szó valójában az ő szájából. Jó úton jár afelé, hogy ne csak kinyitnia sikerüljön a Nelirá-t óvó ajtókat, hanem be is léphessen rajtuk.*
- Azt hiszem, hogy most igazad van *válaszolja, mikor a veszteségek és a jövője már a téma.* Nem szabad félni attól, hogy mindent elveszíthetek, már csak azért sem, mert tudom, hogy az milyen, és valóban nem a vég. Abban is igazad van, hogy többet kéne énekelnem másoknak, de nem mindig van önbizalmam, pont azért, mert bántottak miatta. Tudom, hogy nem az előadásom volt rossz, hanem a dalok, de akkor is. Nehéz elhinni, hogy máshogy lesz. *Megcsóválja a fejét, és abbahagyja inkább ezt a gondolatmenetet, mielőtt újra visszarántja magát az önsajnálat kegyetlen kínzókamrájába.*
- Akkor kérdezek, Nelira. Azt kérdezted az előbb, hogy halt-e már meg valakim. Tudod, az emberek ok nélkül nem kérdeznek dolgokat, tőled viszont elég… előzménytelenül érkezett a kérdés. Ami azt jelentheti… hümm. Nos, neked már halt meg valakid, igaz? *Teszi fel végül a kényes kérdést, megpróbálva ezzel egy öles lépést beljebb lépni azon a bizonyos ajtón, amit Nelira az előbb tárt neki szélesre, s kíváncsi, hogy tényleg beengedi-e rajta, vagy az utolsó pillanatban becsapja előtte.*
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-27 09:46:55
Üzenet elküldve: 2024-06-27 09:46:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Talán lassan tényleg kezdi megérteni a nő, hogy hogyan is kell vele bánni, de ha nagyobb fogadásokat lehetne kötni, hogy ez mindig így marad-e, akkor remélhetőleg sejti, hogy mire kellene letennie a voksát. A hirtelen beállt változás kezd neki sok lenni, de azért szórakoztató. Jobb ez a Merlana, de azért annyira ismeri, hogy ez egy szerep. Ha most hirtelen megcsókolná, biztos, hogy fülig vörösödne és elreppenne, mint egy megijesztett kis veréb.*
- Olyan gyorsan tanulsz. *Saját ötletétől vezérelve közelebb húzódik a nőhöz, majd a tőle telhető legédesebb tekintettel fürkészi annak vonásait, mintha csak csodálná a magabiztosságot és a kiejtett szavakat.* - Tényleg büszke vagyok rád Merlana. *Mikor már elég közel van hozzá megsimogatja annak vállát barátságosan, hogy véletlenül se tűnjön ragadozónak, hanem csak a megszokott bolond szőkének, aki éppen a kedves epizódját éli. Majd ezt követően hirtelen a keze felvándorol a barna hajzuhatagba hogy egy lágy tépéssel maga felé irányítsa annak tekintetét, kihasználva a meglepettség erejét.* - De van, aki akkor is elvesz dolgokat, ha te nem akarod. *Annyira hajol csak közel ajkaihoz, amennyire engedi, mert sejtelmei szerint gyanúsan hamar fog kikecmeregni a béklyójából, amit nemes egyszerűséggel csak hagyni fog, ha arra kerül sor. Hátra dől elégedetten, s felsóhajt.* - De majdnem jó volt, tényleg ügyes vagy.
*Figyeli a tájat szórakozottan, s felkészül valami veszekedésfélére, ami a velejárója lehet a kis játékának, amit a másikkal űz. Egyszer eléri, hogy jó helyzetben jól reagáljon a nő. Vagy, hogy kapjon egy istenes pofont. Őrültekkel nehéz megtalálni a hangot, tán a szőke papfiú nem lett volna ilyen nehéz eset.*
- Mindig igazat mondok neked. Attól, mert néha kicsit... másabb vagyok, még így van.
*Most próbálja nem magára venni a virágnyelven közvetített lebolondozást. Tudja, hogy nem egyszerű vele az élet, de az teljesen biztos, hogy a másiknak nyitott könyv. Ugyan néha csak résnyire, de nyitott.* - És azt kérdezel amit akarsz, ha érdekel valami. Már megszoktalak. *A szó majdnem hajaz a megszerettelekre, de azért nem eszik olyan forrón a kását, nem osztogat ilyen szavakat csak úgy Nelira.
De érdekes a másik gondolatmenete, nem lehet egyszerű így elveszve lenni. Persze, hogy beborul felette az ég sokszor, hiszen nem tudja mik is vezetnek majd, na meg hogy hogyan, abba a bizonyos felsőbb körökbe.*
- Semmit. Ha veszítenél, majd újrakezded. Ne csak abban az uraságban lásd a lehetőséget, kezd el keresni másokban is, na meg magadban. Csak óvatosan. Nem hallottalak énekelni a főtéren kívül máshol. Ki fogja megismerni a hangod, ha nem használod? *Szerinte idővel sikerülni fog minden, de még benne sem tisztult le a kép, addig pedig nehéz bármihez is kezdeni. Cselekedni kell, ő azt tenné, ha érdekelné az ilyesmi. Szerencsére egyáltalán nem érdekli. Ugyan úgy, ahogy az sem, ha a másik meg szeretné ölelni, mert ő nem vevő rá éppen. Talán pár perc múlva, ha újra fordul a világ benne.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.27 09:58:48
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Talán lassan tényleg kezdi megérteni a nő, hogy hogyan is kell vele bánni, de ha nagyobb fogadásokat lehetne kötni, hogy ez mindig így marad-e, akkor remélhetőleg sejti, hogy mire kellene letennie a voksát. A hirtelen beállt változás kezd neki sok lenni, de azért szórakoztató. Jobb ez a Merlana, de azért annyira ismeri, hogy ez egy szerep. Ha most hirtelen megcsókolná, biztos, hogy fülig vörösödne és elreppenne, mint egy megijesztett kis veréb.*
- Olyan gyorsan tanulsz. *Saját ötletétől vezérelve közelebb húzódik a nőhöz, majd a tőle telhető legédesebb tekintettel fürkészi annak vonásait, mintha csak csodálná a magabiztosságot és a kiejtett szavakat.* - Tényleg büszke vagyok rád Merlana. *Mikor már elég közel van hozzá megsimogatja annak vállát barátságosan, hogy véletlenül se tűnjön ragadozónak, hanem csak a megszokott bolond szőkének, aki éppen a kedves epizódját éli. Majd ezt követően hirtelen a keze felvándorol a barna hajzuhatagba hogy egy lágy tépéssel maga felé irányítsa annak tekintetét, kihasználva a meglepettség erejét.* - De van, aki akkor is elvesz dolgokat, ha te nem akarod. *Annyira hajol csak közel ajkaihoz, amennyire engedi, mert sejtelmei szerint gyanúsan hamar fog kikecmeregni a béklyójából, amit nemes egyszerűséggel csak hagyni fog, ha arra kerül sor. Hátra dől elégedetten, s felsóhajt.* - De majdnem jó volt, tényleg ügyes vagy.
*Figyeli a tájat szórakozottan, s felkészül valami veszekedésfélére, ami a velejárója lehet a kis játékának, amit a másikkal űz. Egyszer eléri, hogy jó helyzetben jól reagáljon a nő. Vagy, hogy kapjon egy istenes pofont. Őrültekkel nehéz megtalálni a hangot, tán a szőke papfiú nem lett volna ilyen nehéz eset.*
- Mindig igazat mondok neked. Attól, mert néha kicsit... másabb vagyok, még így van.
*Most próbálja nem magára venni a virágnyelven közvetített lebolondozást. Tudja, hogy nem egyszerű vele az élet, de az teljesen biztos, hogy a másiknak nyitott könyv. Ugyan néha csak résnyire, de nyitott.* - És azt kérdezel amit akarsz, ha érdekel valami. Már megszoktalak. *A szó majdnem hajaz a megszerettelekre, de azért nem eszik olyan forrón a kását, nem osztogat ilyen szavakat csak úgy Nelira.
De érdekes a másik gondolatmenete, nem lehet egyszerű így elveszve lenni. Persze, hogy beborul felette az ég sokszor, hiszen nem tudja mik is vezetnek majd, na meg hogy hogyan, abba a bizonyos felsőbb körökbe.*
- Semmit. Ha veszítenél, majd újrakezded. Ne csak abban az uraságban lásd a lehetőséget, kezd el keresni másokban is, na meg magadban. Csak óvatosan. Nem hallottalak énekelni a főtéren kívül máshol. Ki fogja megismerni a hangod, ha nem használod? *Szerinte idővel sikerülni fog minden, de még benne sem tisztult le a kép, addig pedig nehéz bármihez is kezdeni. Cselekedni kell, ő azt tenné, ha érdekelné az ilyesmi. Szerencsére egyáltalán nem érdekli. Ugyan úgy, ahogy az sem, ha a másik meg szeretné ölelni, mert ő nem vevő rá éppen. Talán pár perc múlva, ha újra fordul a világ benne.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.27 09:58:48
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:02:44
Üzenet elküldve: 2024-06-27 00:02:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Sok mindent lehet mondani az orkokról. Büdösek, mogorvák, illetlenek, agresszívak. Mind mind teljesen reális. Legyen bármilyen ember fia az illető, mindig félve fogják nézni az orkokat, míg azok nem bizonyítják rátermettségüket, hogy bizony ők is tudnak civilizáltan élni, mint lakótársaik. Cagonnak is valami hasonló a terve. Beilleszkedni a társadalomba, és keresni valami csapatot, ahova büszkén tartozhat. A feladat nem egyszerű, de a határozottsága egyelőre töretlen. Cagon jelenlegi úti célja a piactér, ahol reményi szerint összefuthat kedves ismerősével, és újfent köthetnek egy kisebb üzletet. Azonban kicsit megáll a tisztáson merengeni az eddigi teljesítményein. Hirtelen ihlet szállja meg a zöld orkot, amit nagyon gyorsan megpróbál papírra vetni. De olyannyira, hogy ha ennél is gyorsabban írna, akkor talán a papír is lángra kaphatna. Talán most fejezi be a kötetét a sajátos nézeteiről az alkímia kapcsán. Reményi szerint elismerik majd a tehetségét és nem köpnek majd a munkájára, csak azért mert ork az illető. *
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-26 20:50:52
Üzenet elküldve: 2024-06-26 20:50:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Lassan kezdi megérteni, hogy is kell igazán jól bánni Nelirá-val, hát nem éppen kesztyűs kézzel. Az egyszerű „nem” nem működik nála, a kedvesség nem játszik, a logikus válaszokra pedig mindig képes rákontrázni a lány. Viszont úgy látszik, ha rájátszik a helyzetre, azzal ugyan le nem töri a képzeletbeli szarvacskáit, de talán tudja úgy irányítani az esztelenség kimenetelét, hogy végül neki tetsző eredmény szülessen.*
- Nagy szavak ezek, Nelira, drága. Előbb lássam, hogy megteszed, nyűgözz le, aztán majd eldöntöm, hogy megkaphatsz-e! Mit is mondtál nekem Zeekx-szel kapcsolatban, emlékszel? Ne legyek túl könnyen megkapható. Parancsolj! Nem vagyok az. *Elmosolyodva pillant fel a kék égre, mert most elégedett a saját válaszával. Kíváncsi, mi sül ki ebből. El tudja képzelni, hogy Nelira ezek után tényleg egy gyertyafényes vacsorával várja majd egyik nap, de annak meg lehet, hogy tényleg örülne, szóval nem lenne ellene. Azt, hogy utána ne kelljen a szőkeség karjaiba vetnie magát, majd megoldja ott a szituáció hevében, egyelőre nem rágódik rajta.*
- Nehéz tőled bármit is kérdezni, mikor sokszor annyira szöges ellentéte leszel önmagadnak, mintha egy úton egyszerre kéne balra és jobbra is mennem, hogy kibogozzam az igazságot.
*Szívesen a mélyére ásna ennek a kusza léleknek, csak az a bökkenő, hogy ahogy most be is vallotta, halvány lila gőze sincs arról, hogyan álljon neki. A hasonlat, amit kitalált is egész jól jelzi a problémát. Olyan, mintha minimum két út lenne, és ha bármelyiken elindulna, akkor legalább Nelira fele ismeretlen maradna a számára, és még ő lepődik meg azon, hogy valaki képes megváltoztatni a viselkedését, mintha több személy élne egy testben…
Nelira kérdését végül úgy-ahogy sikerül megválaszolnia, az azt követő felvetés pedig teljesen jogos. Ő sem árul el sok mindent magáról. Barátnőjével ellentétben nem is próbál meg nyitott könyv lenni, sőt, sokszor direkt ferdíti a valóságot, hogy ne is ismerhessék meg az igazi Merlaná-t. Nem is biztos, hogy őt bárki el tudná viselni maga mellett, ahhoz túl lehangoló és sötét a lelke mélyén. Ebből kapott Nelira nem sokkal ezelőtt egy kis ízelítőt.*
- Nos, azt hiszem, a hogyan tovább részt még én sem tudom. Hiába szép a hangom, sokszor kaptam paradicsomot a pofámra, mert utálták, hogy ijesztőek és szomorúak a dalaim. Nem tudom, hogy miben változna ez vidám énekekkel. Morthimer Úr szerint egyre elitebb körökbe kerülök majd, és szépen lassan mások hátán kapaszkodhatok fel a felső tízezerbe, ahogy ő hívja a legelőkelőbbeket. Az ígéret az, hogy mindezt megkapom, ha végigcsinálom ezt az egészet.
*Azzal már nem is vesződik, hogy tovább titkolja mentorának a nevét, hisz korábban már elszólta magát, nincs értelme. Egy kicsit próbál ő is megnyílni, és megosztani gondolatait, kétségeit a neki kijelölt úttal kapcsolatban, ha már ilyen jól itt vannak most egymásnak.*
- Érdekes, hogy elméletben kristálytiszta, mit kell tennem, mégis több bennem a kétség, mint mikor azt sem tudtam, merre van az előre, nem? Igaz lehet a mondás, hogy annak nem fáj csak semmi, akinek nincs mit veszíteni. Most már tudom, mit veszíthetek, ha elszúrom. Kellemetlen érzés… *Újra szívesen Nelirá-hoz bújna, de nem teszi meg, így a mögöttük ágaskodó fának jut a megtiszteltetés, hogy hátát nekivetve helyezze magát kényelembe.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Lassan kezdi megérteni, hogy is kell igazán jól bánni Nelirá-val, hát nem éppen kesztyűs kézzel. Az egyszerű „nem” nem működik nála, a kedvesség nem játszik, a logikus válaszokra pedig mindig képes rákontrázni a lány. Viszont úgy látszik, ha rájátszik a helyzetre, azzal ugyan le nem töri a képzeletbeli szarvacskáit, de talán tudja úgy irányítani az esztelenség kimenetelét, hogy végül neki tetsző eredmény szülessen.*
- Nagy szavak ezek, Nelira, drága. Előbb lássam, hogy megteszed, nyűgözz le, aztán majd eldöntöm, hogy megkaphatsz-e! Mit is mondtál nekem Zeekx-szel kapcsolatban, emlékszel? Ne legyek túl könnyen megkapható. Parancsolj! Nem vagyok az. *Elmosolyodva pillant fel a kék égre, mert most elégedett a saját válaszával. Kíváncsi, mi sül ki ebből. El tudja képzelni, hogy Nelira ezek után tényleg egy gyertyafényes vacsorával várja majd egyik nap, de annak meg lehet, hogy tényleg örülne, szóval nem lenne ellene. Azt, hogy utána ne kelljen a szőkeség karjaiba vetnie magát, majd megoldja ott a szituáció hevében, egyelőre nem rágódik rajta.*
- Nehéz tőled bármit is kérdezni, mikor sokszor annyira szöges ellentéte leszel önmagadnak, mintha egy úton egyszerre kéne balra és jobbra is mennem, hogy kibogozzam az igazságot.
*Szívesen a mélyére ásna ennek a kusza léleknek, csak az a bökkenő, hogy ahogy most be is vallotta, halvány lila gőze sincs arról, hogyan álljon neki. A hasonlat, amit kitalált is egész jól jelzi a problémát. Olyan, mintha minimum két út lenne, és ha bármelyiken elindulna, akkor legalább Nelira fele ismeretlen maradna a számára, és még ő lepődik meg azon, hogy valaki képes megváltoztatni a viselkedését, mintha több személy élne egy testben…
Nelira kérdését végül úgy-ahogy sikerül megválaszolnia, az azt követő felvetés pedig teljesen jogos. Ő sem árul el sok mindent magáról. Barátnőjével ellentétben nem is próbál meg nyitott könyv lenni, sőt, sokszor direkt ferdíti a valóságot, hogy ne is ismerhessék meg az igazi Merlaná-t. Nem is biztos, hogy őt bárki el tudná viselni maga mellett, ahhoz túl lehangoló és sötét a lelke mélyén. Ebből kapott Nelira nem sokkal ezelőtt egy kis ízelítőt.*
- Nos, azt hiszem, a hogyan tovább részt még én sem tudom. Hiába szép a hangom, sokszor kaptam paradicsomot a pofámra, mert utálták, hogy ijesztőek és szomorúak a dalaim. Nem tudom, hogy miben változna ez vidám énekekkel. Morthimer Úr szerint egyre elitebb körökbe kerülök majd, és szépen lassan mások hátán kapaszkodhatok fel a felső tízezerbe, ahogy ő hívja a legelőkelőbbeket. Az ígéret az, hogy mindezt megkapom, ha végigcsinálom ezt az egészet.
*Azzal már nem is vesződik, hogy tovább titkolja mentorának a nevét, hisz korábban már elszólta magát, nincs értelme. Egy kicsit próbál ő is megnyílni, és megosztani gondolatait, kétségeit a neki kijelölt úttal kapcsolatban, ha már ilyen jól itt vannak most egymásnak.*
- Érdekes, hogy elméletben kristálytiszta, mit kell tennem, mégis több bennem a kétség, mint mikor azt sem tudtam, merre van az előre, nem? Igaz lehet a mondás, hogy annak nem fáj csak semmi, akinek nincs mit veszíteni. Most már tudom, mit veszíthetek, ha elszúrom. Kellemetlen érzés… *Újra szívesen Nelirá-hoz bújna, de nem teszi meg, így a mögöttük ágaskodó fának jut a megtiszteltetés, hogy hátát nekivetve helyezze magát kényelembe.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-26 10:19:34
Üzenet elküldve: 2024-06-26 10:19:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*A véleményezésbe beleegyezik, mert tudja, hogy csupa jót hallana. A kritizálásba kevésbé, sőt. Ha valamit még Merlana sem merne elkövetni ellene, az az, hogy netán valami kifogást talál a küllemében és azt közli is vele. Legalábbis, ha olyan rettentően jó emberismerő a hölgy, akkor ezt már tudhatja. Persze van aki vágyja a halált, s az próbálkozzon csak ilyesmivel.
A másik gyűjt végre egy kis erőt és nem rettegve húzódik el mellőle, hanem felveszi a kesztyűt. Bár elég kopott kis kesztyű az, mégis felcsillannak a smaragdok.*
- Figyelj, ha én ezt megteszem, akkor az enyém vagy utána. Ne akarj még egy esküt, jól gondold meg, mit mondasz.
*Méregeti, mert most ő zavarodott bele. Talán titkon mégis akarja őt a másik. Nem kell ezt amúgy sem túlgondolni, nem kívánna vele soha romantikus kapcsolatba bonyolódni, de szívesen mutatna neki egyet, s mást. Csak amolyan pedagógiai jelleggel. Majd később hasznosítani tudja, rengeteget tanulhat belőle. És Neli is megnyugodna talán.*
- Hagynom kéne? Nyitott könyv vagyok. Mit nem árultam el eddig, ha kérdeztél?
*Hitetlenkedik. Egy dolgot leszámítva nem igazán titkolózik, ezért nem érti a feltevést. Bár lehet, hogy voltak olyan pillanatai, vagy kedve, amikor nem esett jól kitárulkozni, de épp megfelelő nap van arra, hogy bármit kiszedjen belőle barátnője. Ha akar. Ha nem még mindig a saját sebeit nyalogatja belül.
Kérdése fontos, de tekintetén semmi más nem látszik, mint egykedvűség. Mintha mellékes lenne az egész téma, mintha neki nem jelentene semmit. Pedig az egyetlen információ, ami megcáfolná az előző mondatát az ez.*
- Mert érdekelt. Én sem tudok rólad olyan sokat. *Hazudik. Amit nem tud, az nyilvánvalóan nem is érdekli, mert nem kérdezte még meg. Vagy nem került rá sor, de addig miért is érdekelné, amíg nem tud a létezéséről sem annak, hogy mit akar tudni? Nehéz ez. De csak jön a következő is.*
- És hogyan kezdődik ez az egész... még tanulod, amit kell, aztán bedobnak valahová énekelni, vagy játszani? Én ezt nem tudom hirtelen elképzelni. Mi az ígéret? *Terelő kérdés, de jobban belegondolva még akár érdekli is. Merthogy ő sem tudja, hogy tanulmányai után mégis hova tovább, bár cseppet sem hasonlít a két dolog.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*A véleményezésbe beleegyezik, mert tudja, hogy csupa jót hallana. A kritizálásba kevésbé, sőt. Ha valamit még Merlana sem merne elkövetni ellene, az az, hogy netán valami kifogást talál a küllemében és azt közli is vele. Legalábbis, ha olyan rettentően jó emberismerő a hölgy, akkor ezt már tudhatja. Persze van aki vágyja a halált, s az próbálkozzon csak ilyesmivel.
A másik gyűjt végre egy kis erőt és nem rettegve húzódik el mellőle, hanem felveszi a kesztyűt. Bár elég kopott kis kesztyű az, mégis felcsillannak a smaragdok.*
- Figyelj, ha én ezt megteszem, akkor az enyém vagy utána. Ne akarj még egy esküt, jól gondold meg, mit mondasz.
*Méregeti, mert most ő zavarodott bele. Talán titkon mégis akarja őt a másik. Nem kell ezt amúgy sem túlgondolni, nem kívánna vele soha romantikus kapcsolatba bonyolódni, de szívesen mutatna neki egyet, s mást. Csak amolyan pedagógiai jelleggel. Majd később hasznosítani tudja, rengeteget tanulhat belőle. És Neli is megnyugodna talán.*
- Hagynom kéne? Nyitott könyv vagyok. Mit nem árultam el eddig, ha kérdeztél?
*Hitetlenkedik. Egy dolgot leszámítva nem igazán titkolózik, ezért nem érti a feltevést. Bár lehet, hogy voltak olyan pillanatai, vagy kedve, amikor nem esett jól kitárulkozni, de épp megfelelő nap van arra, hogy bármit kiszedjen belőle barátnője. Ha akar. Ha nem még mindig a saját sebeit nyalogatja belül.
Kérdése fontos, de tekintetén semmi más nem látszik, mint egykedvűség. Mintha mellékes lenne az egész téma, mintha neki nem jelentene semmit. Pedig az egyetlen információ, ami megcáfolná az előző mondatát az ez.*
- Mert érdekelt. Én sem tudok rólad olyan sokat. *Hazudik. Amit nem tud, az nyilvánvalóan nem is érdekli, mert nem kérdezte még meg. Vagy nem került rá sor, de addig miért is érdekelné, amíg nem tud a létezéséről sem annak, hogy mit akar tudni? Nehéz ez. De csak jön a következő is.*
- És hogyan kezdődik ez az egész... még tanulod, amit kell, aztán bedobnak valahová énekelni, vagy játszani? Én ezt nem tudom hirtelen elképzelni. Mi az ígéret? *Terelő kérdés, de jobban belegondolva még akár érdekli is. Merthogy ő sem tudja, hogy tanulmányai után mégis hova tovább, bár cseppet sem hasonlít a két dolog.*
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:50:13
Üzenet elküldve: 2024-06-25 12:50:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyokat pislog meglepettségében, amikor Nelira nemes egyszerűséggel csak beleegyezik, hogy véleményezheti és kritizálhatja a holnapi öltözékét. Ő tényleg a magában már felvázolt szavakra számított, de azok nem érkeznek, legalábbis nem hangosan, és hiába a jó emberismeret, gondolatot olvasni azért még nem tud, így azt sem tudja, hogy igazából eltalálta a lány valódi hozzáállását a dologhoz.
Az ölelési kísérlete is csúfos kudarcba fullad közben, de azért ezt a vereséget nem hagyja szó nélkül, azonban a szócsatákban még mindig a szőkeség bizonyul erősebbnek. Most is rögtön rá tud kontrázni az ő kontrájára.*
- Mind a kettőt egyszerre, kérlek, Nelira kedves! Mit meg nem adnék azért, hogy így a kedvemben járj, édesem. Az is lehet, ha ilyen drága lennél, képtelen volnék ellenállni neked.
*Színpadias, drámaivá változtatott hangon adja elő mindezt, mintha csak valami romantikus horrortörténet első pár oldalát olvashatnánk, amiben a két meg nem értett, mély érzelmekkel küszködő főhős még egymás kegyeiért tepernek, mielőtt egycsapásra minden elbaszódna.
Merlana egyébként nagyon beleéli most magát a színészkedésbe, így végül Nelira koránt sem kedves kis történetéről is az jut eszébe, hogy milyen kelendő előadást lehetne csinálni belőle. Dalokkal, jelenetekkel, drámával és izgalommal. Ha pedig még hozzátennék, hogy valós történet alapján készült, de soha nem derülne ki, hogy ki is az a bizonyos múzsa, akkor még jobban fel tudnák kelteni a közönség érdeklődését.*
- Igen, a történetedből *bólint határozottan.* Szerintem nagyot lehetne vele szakítani, és természetesen nem hagynálak ki az aranyérmében fürdésből téged sem. Az viszont tény, hogy ahhoz, hogy el tudjalak játszani, sokkal jobban meg kell ismernem téged. Azt viszont hagynod kéne…
*Ránt vállat, mintha csak azt mondaná, hogy ez nem fog megtörténni, mert Nelira képtelen neki teljesen kinyílni, pedig elképzelhető, hogy a szőkeségnél őszintébb és nyíltabb személyt keresve se lehetne találni.
A közben felötlő kérdést nem tudja hová tenni, így a válasz sem érkezik gyorsan, de végül csak kinyög valamit.*
- Fogalmam sincs. Mármint, tudod, engem már gyerekkoromban kidobtak, a családomról azóta semmit sem tudok, szóval, ha meg is halt közülük valaki, nem tudok róla. Idegenekkel pedig nem kerültem még olyan kapcsolatba, hogy bárkiről is azt mondhassam, hogy a „valakim” volt. Szóval azt hiszem, nem a helyes válasz. *Fürkészi közben azokat a smaragdzöld szemeket, keresi bennük Nelirát.*
- Miért kérdezted ezt?
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyokat pislog meglepettségében, amikor Nelira nemes egyszerűséggel csak beleegyezik, hogy véleményezheti és kritizálhatja a holnapi öltözékét. Ő tényleg a magában már felvázolt szavakra számított, de azok nem érkeznek, legalábbis nem hangosan, és hiába a jó emberismeret, gondolatot olvasni azért még nem tud, így azt sem tudja, hogy igazából eltalálta a lány valódi hozzáállását a dologhoz.
Az ölelési kísérlete is csúfos kudarcba fullad közben, de azért ezt a vereséget nem hagyja szó nélkül, azonban a szócsatákban még mindig a szőkeség bizonyul erősebbnek. Most is rögtön rá tud kontrázni az ő kontrájára.*
- Mind a kettőt egyszerre, kérlek, Nelira kedves! Mit meg nem adnék azért, hogy így a kedvemben járj, édesem. Az is lehet, ha ilyen drága lennél, képtelen volnék ellenállni neked.
*Színpadias, drámaivá változtatott hangon adja elő mindezt, mintha csak valami romantikus horrortörténet első pár oldalát olvashatnánk, amiben a két meg nem értett, mély érzelmekkel küszködő főhős még egymás kegyeiért tepernek, mielőtt egycsapásra minden elbaszódna.
Merlana egyébként nagyon beleéli most magát a színészkedésbe, így végül Nelira koránt sem kedves kis történetéről is az jut eszébe, hogy milyen kelendő előadást lehetne csinálni belőle. Dalokkal, jelenetekkel, drámával és izgalommal. Ha pedig még hozzátennék, hogy valós történet alapján készült, de soha nem derülne ki, hogy ki is az a bizonyos múzsa, akkor még jobban fel tudnák kelteni a közönség érdeklődését.*
- Igen, a történetedből *bólint határozottan.* Szerintem nagyot lehetne vele szakítani, és természetesen nem hagynálak ki az aranyérmében fürdésből téged sem. Az viszont tény, hogy ahhoz, hogy el tudjalak játszani, sokkal jobban meg kell ismernem téged. Azt viszont hagynod kéne…
*Ránt vállat, mintha csak azt mondaná, hogy ez nem fog megtörténni, mert Nelira képtelen neki teljesen kinyílni, pedig elképzelhető, hogy a szőkeségnél őszintébb és nyíltabb személyt keresve se lehetne találni.
A közben felötlő kérdést nem tudja hová tenni, így a válasz sem érkezik gyorsan, de végül csak kinyög valamit.*
- Fogalmam sincs. Mármint, tudod, engem már gyerekkoromban kidobtak, a családomról azóta semmit sem tudok, szóval, ha meg is halt közülük valaki, nem tudok róla. Idegenekkel pedig nem kerültem még olyan kapcsolatba, hogy bárkiről is azt mondhassam, hogy a „valakim” volt. Szóval azt hiszem, nem a helyes válasz. *Fürkészi közben azokat a smaragdzöld szemeket, keresi bennük Nelirát.*
- Miért kérdezted ezt?
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:53:34
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:53:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha akarna sem tudna válaszolni, mert azt sem tudja mire kellene. Szépen ellebeg a tudatban, hogy a kikötő szőke hercegnője, aki kedvére lökheti bele a sós vízbe áldozatait. Muszáj valami olyasmire gondolnia, ami szörnyű, mert túl sok ideje kedves. Mindig megijed attól, ha valamilyen formában szerethetővé válik, mert sosem volt az. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett, vagy lehetett volna. Tragikus, de komédiát csinál belőle, már a puszta jelenlétével.*
- Te majd mondasz. *Egyezik bele, mert nincs kedve sem kimondani azokat a szavakat, amiket a másik gondolatban megfogalmazott, pedig milyen jól tette. Más sem hangzana el sebesre harapdált ajkaiból.
Ellenállása sikeresnek bizonyult, leszállt róla a másik, túl sok mára az érzelmekből. De azért morcosan néz vissza a felvágott nyelvűre, bár be kell vallani, sokkal jobban tetszik a kissé kipirult, de őszinte Merlana. Megtanulhatná, hogy mellette nem kell játszadozni, mert csak azt tudja elismerni, ha valaki önmaga. Na meg, ha erős, de ez még várat magára, addig egy kicsit lesajnálja olykor.*
- Miért, talán gyújtsak gyertyát? *Forgatja végül smaragdjait, amit nem akart, de mit lehet kezdeni az ilyen mondatokkal? * - És rendeljek vacsorát? Én megteszem, de akkor ne pironkodj utána, ha visszaveszem kamatostul. Bevallhatnád, hogy élvezed.
*Még egy halovány kísérlet, hogy úgy néz végig rajta, mint egy ínycsiklandozó desszerten, de a téma, ami Lyr-ről szól nem olyasmi, ami közben olyan hosszasan tud kéjelegve vigyorogni.*
- Veled nem tenném. Te más vagy. *Jelenti ki, az amúgy hazugságot. Mert Nelira sosem gondolkodik ilyen helyzetben, miért most kezdené el? Ettől függetlenül nem szeretne neki ártani és talán lenne erő, ami megállítaná, de ő nem egy jó ember. Akármit hisz a nő, ő marad az, aki, esetleg finomodik. Ha csak nem történik valami csoda.*
- Mármint... a történetemből? *Csillan fel a szeme. Ő Nelira, a múzsa. Az életét megénekelnék, sőt, mi több: eljátszanák. Sikere lenne. Ezen felbuzdulva úgy érzi, hogy bármit kiadna magából, mert fontos. Ő fontos!*
- De ahhoz, hogy el tudd játszani, kellene belőlem neked egy darab. Na jó, befejeztem, már nekem sincs kedvem hozzá. *Sóhajt színpadiasan kézfelét homloka elé téve.*
- Halt már meg valakid? *Ötlik fel benne a kérdés, válaszolni úgysem fog, ha visszakérdez, de a tegnapi kalandjának előzménye mégis érdeklődővé teszi.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha akarna sem tudna válaszolni, mert azt sem tudja mire kellene. Szépen ellebeg a tudatban, hogy a kikötő szőke hercegnője, aki kedvére lökheti bele a sós vízbe áldozatait. Muszáj valami olyasmire gondolnia, ami szörnyű, mert túl sok ideje kedves. Mindig megijed attól, ha valamilyen formában szerethetővé válik, mert sosem volt az. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett, vagy lehetett volna. Tragikus, de komédiát csinál belőle, már a puszta jelenlétével.*
- Te majd mondasz. *Egyezik bele, mert nincs kedve sem kimondani azokat a szavakat, amiket a másik gondolatban megfogalmazott, pedig milyen jól tette. Más sem hangzana el sebesre harapdált ajkaiból.
Ellenállása sikeresnek bizonyult, leszállt róla a másik, túl sok mára az érzelmekből. De azért morcosan néz vissza a felvágott nyelvűre, bár be kell vallani, sokkal jobban tetszik a kissé kipirult, de őszinte Merlana. Megtanulhatná, hogy mellette nem kell játszadozni, mert csak azt tudja elismerni, ha valaki önmaga. Na meg, ha erős, de ez még várat magára, addig egy kicsit lesajnálja olykor.*
- Miért, talán gyújtsak gyertyát? *Forgatja végül smaragdjait, amit nem akart, de mit lehet kezdeni az ilyen mondatokkal? * - És rendeljek vacsorát? Én megteszem, de akkor ne pironkodj utána, ha visszaveszem kamatostul. Bevallhatnád, hogy élvezed.
*Még egy halovány kísérlet, hogy úgy néz végig rajta, mint egy ínycsiklandozó desszerten, de a téma, ami Lyr-ről szól nem olyasmi, ami közben olyan hosszasan tud kéjelegve vigyorogni.*
- Veled nem tenném. Te más vagy. *Jelenti ki, az amúgy hazugságot. Mert Nelira sosem gondolkodik ilyen helyzetben, miért most kezdené el? Ettől függetlenül nem szeretne neki ártani és talán lenne erő, ami megállítaná, de ő nem egy jó ember. Akármit hisz a nő, ő marad az, aki, esetleg finomodik. Ha csak nem történik valami csoda.*
- Mármint... a történetemből? *Csillan fel a szeme. Ő Nelira, a múzsa. Az életét megénekelnék, sőt, mi több: eljátszanák. Sikere lenne. Ezen felbuzdulva úgy érzi, hogy bármit kiadna magából, mert fontos. Ő fontos!*
- De ahhoz, hogy el tudd játszani, kellene belőlem neked egy darab. Na jó, befejeztem, már nekem sincs kedvem hozzá. *Sóhajt színpadiasan kézfelét homloka elé téve.*
- Halt már meg valakid? *Ötlik fel benne a kérdés, válaszolni úgysem fog, ha visszakérdez, de a tegnapi kalandjának előzménye mégis érdeklődővé teszi.*
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:19:09
Üzenet elküldve: 2024-06-24 19:19:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Esze ágában sincs ajánlgatni a kikötőt Nelira számára, merthogy az a környék nem olyan, mint Arthenior. Ott nem képesek arra az emberek, hogy sokáig a tokjaikban tartsák a fegyvereiket. Ott, ha a szőkeség bemutatja az átlagos viselkedését, akkor minden bizonnyal hamar előkerülne egy bökő, vagy inkább tíz-húsz, és akkor hiába bármilyen magasztos képzelgés, ő az áldozat szerepét kapná, nem pedig azét, aki kedvére mártogathatja a pengéjét abba, akibe csak akarja.*
- Hol hagynál? *Pislog nagyokat a semmiből érkező kijelentésre, de hamar el is veszik a téma a süllyesztőben, mintha egyáltalán nem lett volna fontos, bármit is jelentsen a megjegyzés.*
- Hát jó, de ha vélemény kell a kinézetedről, előtte ugorj be hozzám és majd én mondok! *Azt szinte biztosra sejti, hogy mi lesz erre Nelira válasza: Neki nincs szükség véleményre, mert akkor is tökéletesen nézne ki, ha csukott szemmel öltözne fel egy olyan szekrényből, amiről fogalma sincs, hogy milyen ruhák sorakoznak benne.*
- Hümm, hát lehet. *Nem tud vitatkozni a hazugságról és nem hazugsáról tett kijelentéssel, merthogy ezt a tényt ő maga is sokszor alkalmazza, önmagát pedig most, legalábbis ezzel kapcsolatban nem tervezi meghazudtolni, pedig szereti, ha megcáfolhatja Nelira igazát, ám ezúttal tényleg nem tudja.
A Lyr név felkelti az érdeklődését, s közben, hogy kényelmesebb és bensőségesebb pózban hallgathassa a mesét, megpróbál közel férkőzni Nelirá-hoz, de ezúttal nagyobb ellenállásba ütközik, mint ha Arthenior egész katonai állományát egymaga próbálná legyűrni.*
- Te sem hagytál felkészülni engem arra, hogy meg akartál próbálni lesmárolni. *Mondja ki végre egyenesen azt, amit gondolt a lány közeledéséről korábban, és ebbe még akaratlanul bele is pirul egy kicsit, de egyáltalán nem azért, mert amúgy akarta volna, csak az ösztönei most is az agya ellen dolgoznak.*
- Na jó, mesélj! *Helyezkedik vissza az előbbi pózba, Nelirá-tól távolabb, és hallgatja a történetet, aminek néhány részleténél furcsállóan húzza fel a szemöldökét, billenti oldalra a fejét vagy épp vág fapofát azért, mert próbálja feldolgozni, hogy mit is hall igazából.*
- Tudod, ez az egész szomorúbb, mint amilyennek hangzik. Az is, ha belegondolok, hogy te miért csinálhattad ezt, és az is, ha Lyr helyébe képzelem magam. Főleg, ha ő tényleg úgy szeretett téged, mint egy igazi barátnőt… Amúgy, jobban belegondolva, ebből még jó ballada is lehetne, vagy akár színdarab.
*Ebbe még nem is gondolt bele soha, de Nelira meséi, amik vele tényleg megtörténtek, ha igaz minden szó, amit olykor hall tőle, azok olyanok, amiket a nagyérdemű közönségnek kitalált botrányként méregdrágán el lehetne adni. A gazdagok szeretik a botrányokat, de csak akkor, ha nem velük történik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.24 19:19:49
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Esze ágában sincs ajánlgatni a kikötőt Nelira számára, merthogy az a környék nem olyan, mint Arthenior. Ott nem képesek arra az emberek, hogy sokáig a tokjaikban tartsák a fegyvereiket. Ott, ha a szőkeség bemutatja az átlagos viselkedését, akkor minden bizonnyal hamar előkerülne egy bökő, vagy inkább tíz-húsz, és akkor hiába bármilyen magasztos képzelgés, ő az áldozat szerepét kapná, nem pedig azét, aki kedvére mártogathatja a pengéjét abba, akibe csak akarja.*
- Hol hagynál? *Pislog nagyokat a semmiből érkező kijelentésre, de hamar el is veszik a téma a süllyesztőben, mintha egyáltalán nem lett volna fontos, bármit is jelentsen a megjegyzés.*
- Hát jó, de ha vélemény kell a kinézetedről, előtte ugorj be hozzám és majd én mondok! *Azt szinte biztosra sejti, hogy mi lesz erre Nelira válasza: Neki nincs szükség véleményre, mert akkor is tökéletesen nézne ki, ha csukott szemmel öltözne fel egy olyan szekrényből, amiről fogalma sincs, hogy milyen ruhák sorakoznak benne.*
- Hümm, hát lehet. *Nem tud vitatkozni a hazugságról és nem hazugsáról tett kijelentéssel, merthogy ezt a tényt ő maga is sokszor alkalmazza, önmagát pedig most, legalábbis ezzel kapcsolatban nem tervezi meghazudtolni, pedig szereti, ha megcáfolhatja Nelira igazát, ám ezúttal tényleg nem tudja.
A Lyr név felkelti az érdeklődését, s közben, hogy kényelmesebb és bensőségesebb pózban hallgathassa a mesét, megpróbál közel férkőzni Nelirá-hoz, de ezúttal nagyobb ellenállásba ütközik, mint ha Arthenior egész katonai állományát egymaga próbálná legyűrni.*
- Te sem hagytál felkészülni engem arra, hogy meg akartál próbálni lesmárolni. *Mondja ki végre egyenesen azt, amit gondolt a lány közeledéséről korábban, és ebbe még akaratlanul bele is pirul egy kicsit, de egyáltalán nem azért, mert amúgy akarta volna, csak az ösztönei most is az agya ellen dolgoznak.*
- Na jó, mesélj! *Helyezkedik vissza az előbbi pózba, Nelirá-tól távolabb, és hallgatja a történetet, aminek néhány részleténél furcsállóan húzza fel a szemöldökét, billenti oldalra a fejét vagy épp vág fapofát azért, mert próbálja feldolgozni, hogy mit is hall igazából.*
- Tudod, ez az egész szomorúbb, mint amilyennek hangzik. Az is, ha belegondolok, hogy te miért csinálhattad ezt, és az is, ha Lyr helyébe képzelem magam. Főleg, ha ő tényleg úgy szeretett téged, mint egy igazi barátnőt… Amúgy, jobban belegondolva, ebből még jó ballada is lehetne, vagy akár színdarab.
*Ebbe még nem is gondolt bele soha, de Nelira meséi, amik vele tényleg megtörténtek, ha igaz minden szó, amit olykor hall tőle, azok olyanok, amiket a nagyérdemű közönségnek kitalált botrányként méregdrágán el lehetne adni. A gazdagok szeretik a botrányokat, de csak akkor, ha nem velük történik.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.24 19:19:49
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-23 18:43:37
Üzenet elküldve: 2024-06-23 18:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- A kikötőben... *Sejtelmei sincsenek Merlaná-nak arról, hogy milyen tippeket is ad ezzel a szőkének. Még sosem járt a kikötőben valamiért, pedig ha belegondol, egész jó hely lenne neki arra, hogy valami újat lásson és tetszelegjen a dokkmunkásoknak, akik ha hozzá mernek szólni, netán lefüttyentik, akkor kicsorbíthassa a pengéjét valamelyikben. Persze tudja, hogy veszélyesnek minősítik azt a környéket, de nem is ő lenne, ha nem kalandozna el a gondolattal. Talán ott még ő sem lenne olyan feltűnő jelenség. Nem a küllemével, a lelkével. Aztán a nőre néz, majd megrázza a fejét. * -Á, nem hagynálak itt. *Mondja, mintha a gondolatait hangosan fejezte volna ki, persze semmit nem lehetett hallani belőlük.*
- Lehet, meglátom. Még el kell jutni addig. *Még mindig a nem régi gondolatmenetében van félig, ezért nem reppen rá túlzottan a témára. Amúgy is jól fest mindenben, nem kell neki tanácsokat adni, persze, ha az egy félig dicséret, akkor ám legyen.*
- Nem hazugság, ha nem mondod el. Csak nem mondod el. Szerintem ő ilyet nem is kérdezne.
*Nem sokat ismerhet a feketeségről, de bár veszélyesnek tűnik, kettejük közül ő a féltékeny típus, nem a másik. Ez nagyon hamar kiderült, de most mégsem érinti semmi olyan érzékenyen. Túl nagy volt a láng, s talán el is aludt, persze, majd ha másnap meglátja biztos benne, hogy újra felemészti. De nem is baj, ha nem esik abba a hibába, hogy csak róla gondolkodik. Megtanulta, hogy az tud fájni a végén. Hiába imád képzelegni, valami mégis csendre inti. Talán pont az, amikről mesél, hisz sokszor keveredett már bajba pusztán azért, mert szeret. Már az is a múlt, hogy Merlaná-val kikezdett*
- Lyr, ő.. *Kezdene bele, de már megint rá akar telepedni és ölelgetni, ha nem kell neki meztelenül, akkor így se kelljen. Egy határozott mozdulattal löki el magától a nőt és úgy néz rá, mintha vérig sértette volna.* - Hagyjál már, nem szeretem, ha ölelgetsz. Nem tudtam rá felkészülni. Most meséljek, vagy tapogatni akarsz? Na. Lyr olyan volt, mint egy barátnő, de nem szerettem igazán. Vagy nem is tudom. Csak a családja volt... szép. Ott mindig jó volt. De tönkre tettem azt is. Nem találta viccesnek, hogy innentől hívjon anyunak. *Belegondolva cseppet sem szép történet. Nem is vicces. Ő mégis nevetgélve meséli. Fiatal, még szinte ártatlan lány kereste a megváltást és az első jött-ment kihasználta ezt. De úgy forgatja, mintha részéről tudatos lett volna. Hogy tanult-e belőle, az kérdéses. Most sincs számára akadály, ha valahol túlontúl melegséget érez, mindössze torzultak az igényei. Még attól is jobban, mint amit emleget.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- A kikötőben... *Sejtelmei sincsenek Merlaná-nak arról, hogy milyen tippeket is ad ezzel a szőkének. Még sosem járt a kikötőben valamiért, pedig ha belegondol, egész jó hely lenne neki arra, hogy valami újat lásson és tetszelegjen a dokkmunkásoknak, akik ha hozzá mernek szólni, netán lefüttyentik, akkor kicsorbíthassa a pengéjét valamelyikben. Persze tudja, hogy veszélyesnek minősítik azt a környéket, de nem is ő lenne, ha nem kalandozna el a gondolattal. Talán ott még ő sem lenne olyan feltűnő jelenség. Nem a küllemével, a lelkével. Aztán a nőre néz, majd megrázza a fejét. * -Á, nem hagynálak itt. *Mondja, mintha a gondolatait hangosan fejezte volna ki, persze semmit nem lehetett hallani belőlük.*
- Lehet, meglátom. Még el kell jutni addig. *Még mindig a nem régi gondolatmenetében van félig, ezért nem reppen rá túlzottan a témára. Amúgy is jól fest mindenben, nem kell neki tanácsokat adni, persze, ha az egy félig dicséret, akkor ám legyen.*
- Nem hazugság, ha nem mondod el. Csak nem mondod el. Szerintem ő ilyet nem is kérdezne.
*Nem sokat ismerhet a feketeségről, de bár veszélyesnek tűnik, kettejük közül ő a féltékeny típus, nem a másik. Ez nagyon hamar kiderült, de most mégsem érinti semmi olyan érzékenyen. Túl nagy volt a láng, s talán el is aludt, persze, majd ha másnap meglátja biztos benne, hogy újra felemészti. De nem is baj, ha nem esik abba a hibába, hogy csak róla gondolkodik. Megtanulta, hogy az tud fájni a végén. Hiába imád képzelegni, valami mégis csendre inti. Talán pont az, amikről mesél, hisz sokszor keveredett már bajba pusztán azért, mert szeret. Már az is a múlt, hogy Merlaná-val kikezdett*
- Lyr, ő.. *Kezdene bele, de már megint rá akar telepedni és ölelgetni, ha nem kell neki meztelenül, akkor így se kelljen. Egy határozott mozdulattal löki el magától a nőt és úgy néz rá, mintha vérig sértette volna.* - Hagyjál már, nem szeretem, ha ölelgetsz. Nem tudtam rá felkészülni. Most meséljek, vagy tapogatni akarsz? Na. Lyr olyan volt, mint egy barátnő, de nem szerettem igazán. Vagy nem is tudom. Csak a családja volt... szép. Ott mindig jó volt. De tönkre tettem azt is. Nem találta viccesnek, hogy innentől hívjon anyunak. *Belegondolva cseppet sem szép történet. Nem is vicces. Ő mégis nevetgélve meséli. Fiatal, még szinte ártatlan lány kereste a megváltást és az első jött-ment kihasználta ezt. De úgy forgatja, mintha részéről tudatos lett volna. Hogy tanult-e belőle, az kérdéses. Most sincs számára akadály, ha valahol túlontúl melegséget érez, mindössze torzultak az igényei. Még attól is jobban, mint amit emleget.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096