Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 159 (3161. - 3180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3180. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 00:12:32
Üzenet elküldve: 2015-10-26 00:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszaka a tisztáson//
* A mostani éjszaka kifejezetten sötét. Sötétebb, mint ebben a hónapban bármikor. A holdat most hatalmas függöny takarja el, melyen keresztül a sugarak sem képesek áthatolni.
A férfi lehet, hogy nem híve a testi érintkezésnek, de a lány nagyon is. Hiszen anélkül nem lehet megtapasztalni az erekben csörgedező meleg, élettel teli vér pumpálását. Ez a folyamatos dobolás, amely megbabonázza a lányt olyannyira, hogy szemeit is lehunyja és átadja magát neki. Talán ezért lehet az, hogy nen veszi észre a tolvajt. *
- El tudnál képzelni szebbet? De vajon kell ennél szebb?
* Lehet, hogy a sötétség miatt nem látszik, de boldogság ül ki arcára.
~ Olyan csodálatos az éj! ~
És mintha a természet is egyetértene vele, igenlését adja a fák ágai közt átsurranó, levelekt megzörögtető széllöket szárnyán. *
- Miért? Mik rejtőznek a sötétben?
* Kezét végre elszakítja a férfi ütőerétől. Még játszani akar. *
- Talán olyan lények, akik az életedet akarják? Talán démonok? Szellemek?
* A gonosz Syss egyikben sem hisz. Ő csupán saját magát tartja a mostani sötét legveszélyesebbjének. Ha csak elméről lenne szó, talán igaza is lenne. Ki tudja? *
* A mostani éjszaka kifejezetten sötét. Sötétebb, mint ebben a hónapban bármikor. A holdat most hatalmas függöny takarja el, melyen keresztül a sugarak sem képesek áthatolni.
A férfi lehet, hogy nem híve a testi érintkezésnek, de a lány nagyon is. Hiszen anélkül nem lehet megtapasztalni az erekben csörgedező meleg, élettel teli vér pumpálását. Ez a folyamatos dobolás, amely megbabonázza a lányt olyannyira, hogy szemeit is lehunyja és átadja magát neki. Talán ezért lehet az, hogy nen veszi észre a tolvajt. *
- El tudnál képzelni szebbet? De vajon kell ennél szebb?
* Lehet, hogy a sötétség miatt nem látszik, de boldogság ül ki arcára.
~ Olyan csodálatos az éj! ~
És mintha a természet is egyetértene vele, igenlését adja a fák ágai közt átsurranó, levelekt megzörögtető széllöket szárnyán. *
- Miért? Mik rejtőznek a sötétben?
* Kezét végre elszakítja a férfi ütőerétől. Még játszani akar. *
- Talán olyan lények, akik az életedet akarják? Talán démonok? Szellemek?
* A gonosz Syss egyikben sem hisz. Ő csupán saját magát tartja a mostani sötét legveszélyesebbjének. Ha csak elméről lenne szó, talán igaza is lenne. Ki tudja? *
3179. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-26 00:00:55
Üzenet elküldve: 2015-10-26 00:00:55
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Tolvajlás második lépés Lorew Javak elvétele//
//4+4+5 és Aktív: Illúzió képesség//
*Közben segítsége érkezik, aki elvonja a figyelmét az áldozatának és ettől egy igen csak boldog félmosolyra húzódik az ajka. Nem is foglalkozik a tündérkével, mert a fekete ruhájában úgy néz ki elég jól el tud rejtőzni és az sem veszi észre őt.
Myna lassan közelíti meg Lorewot és pontosabban annak aranykészleteire fáj a foga, még ha nem is sok van neki, de egy sikeres lopás öröme most felpezsdítené a vérét. útközben letép egy virágot és azzal a kezében nyúl oda a pénzt rejtegető erszényhez, ha észrevennék, akkor olyan illúziót kelt, mintha egy virágot szeretett volna csendesen letépni sunyi mód az ember mellől.*
//4+4+5 és Aktív: Illúzió képesség//
*Közben segítsége érkezik, aki elvonja a figyelmét az áldozatának és ettől egy igen csak boldog félmosolyra húzódik az ajka. Nem is foglalkozik a tündérkével, mert a fekete ruhájában úgy néz ki elég jól el tud rejtőzni és az sem veszi észre őt.
Myna lassan közelíti meg Lorewot és pontosabban annak aranykészleteire fáj a foga, még ha nem is sok van neki, de egy sikeres lopás öröme most felpezsdítené a vérét. útközben letép egy virágot és azzal a kezében nyúl oda a pénzt rejtegető erszényhez, ha észrevennék, akkor olyan illúziót kelt, mintha egy virágot szeretett volna csendesen letépni sunyi mód az ember mellől.*
3178. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-25 23:48:13
Üzenet elküldve: 2015-10-25 23:48:13
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Tolvajlás, első lépés, Myna észre nem vétele, Tündér//
//3+5+4+1//
*Tény hogy elfáradt, és tény, hogy nagyon. Ez furcsa dolgokat idéz elő az emberek elméjében, és még csak nem is kell elmenni a hallucinációkig. Bőven elég, hogy például rettentően csökken Lorew toleranciája, amikor fáradt, ennek általában azok isszák meg a levét, akik ilyenkor a közelében vannak. Most viszont még megfelelő bűnbakja sincsen, hiszen mégis ki a francot hibáztasson azért, hogy egy valami árnyszerű dolgot követve loholt egészen ideáig. Kivételesen elismeri, hogy önnön hülyeségének áldozata lett. Körbenézett ugyan, de nem tapasztalt semmit, így hát vissza is dől a fűbe, és szemét lehunyva folytatja a szuszogást. Nincs hozzászokva, hogy ennyire megterhelje az öreg szerzetesi csontjait, és nem is fogja többet, az már szent. Még talán reménykedik is benne, hogy elnyomja az álom, amikor hirtelen egy hangra lesz figyelmes. Ráadásul ez a hang közvetlenül mellőle érkezik. Sajnos nem elég gyors, nem tud felugrani, vagy ilyenek, még a simítást is átéli, ami egyébként az átlagember olvasatában nem valami borzalmas dolog, de hát azért az emberfia egy ilyen helyzetben másképpen értékeli az élet ajándékait. Az már csak a hab a süteményen, hogy Lorew amúgy sem nagy híve a testi érintkezésnek, persze most ez is másodlagos.*
- El tudnék képzelni szebbet *jegyzi meg enyhén zavartan, miközben igyekszik kivenni, hogy a sötétből, hogy ki is újdonsült beszélgetőpartnere. Sajnos mivel a szemei csukva voltak, így idő, mire a kis villódzó kristályok eloszlanak, addig csak találgathat.*
- Ez a legtöbb gyönyörű dologról elmondható *jegyzi meg, és nagyjából ezen a ponton körvonalazódik ki előtte az alak, aki vagy gyerek, vagy törpe, vagy tündér, vagy egyéb aprónép. Néhány másodperc múlva már nagy összegben fogadna a tündérre, de ez tulajdonképpen teljes mértékben lényegtelen a helyzetet tekintve. Ugyanakkor nem hazudott, a veszélyes dolgok általában gyönyörűek, a gyönyörű dolgok pedig biztosan veszélyesek. Ugyanakkor cseppet sincs oda a kialakult helyzetért, főleg a torkát birizgáló ujj miatt. A kacaj igazából még passzol is a kialakult képhez, abban persze még nem biztos Lorew sem, hogy ez jót, vagy rosszat jelent (na jó, azért sejtheti).*
- A sötéttől? *kérdez vissza, és kivételesen nem csak időhúzásból, tényleg fel kell fogja, mit is kérdezett a másik, kicsit lassan peregnek most a homokszemek a fejében, talán el nem ítélhető módon* A sötéttől nem. Inkább attól, ami a sötétben lakozik.
*Fél tőle, de talán egyben csodálja is, ez persze már lényegtelen, a kérdés inkább sokkal inkább az:*
- Ki vagy te? És miért zavarod meg a pihenésemet? *igyekszik megfelelően sértett hangot megütni, de úgy érzi, nem sikerül neki teljes mértékben. Mindenesetre semmi oka az aggodalomra, hiszen egy hatalmas üres mező közepén fekszik, viszonylag távol a társaitól, sötét van, és egy furcsa tündér éppen a torkánál matat... Így utólag átgondolva az az egy biztos, hogy tényleg el tudna képzelni szebb estét.*
//3+5+4+1//
*Tény hogy elfáradt, és tény, hogy nagyon. Ez furcsa dolgokat idéz elő az emberek elméjében, és még csak nem is kell elmenni a hallucinációkig. Bőven elég, hogy például rettentően csökken Lorew toleranciája, amikor fáradt, ennek általában azok isszák meg a levét, akik ilyenkor a közelében vannak. Most viszont még megfelelő bűnbakja sincsen, hiszen mégis ki a francot hibáztasson azért, hogy egy valami árnyszerű dolgot követve loholt egészen ideáig. Kivételesen elismeri, hogy önnön hülyeségének áldozata lett. Körbenézett ugyan, de nem tapasztalt semmit, így hát vissza is dől a fűbe, és szemét lehunyva folytatja a szuszogást. Nincs hozzászokva, hogy ennyire megterhelje az öreg szerzetesi csontjait, és nem is fogja többet, az már szent. Még talán reménykedik is benne, hogy elnyomja az álom, amikor hirtelen egy hangra lesz figyelmes. Ráadásul ez a hang közvetlenül mellőle érkezik. Sajnos nem elég gyors, nem tud felugrani, vagy ilyenek, még a simítást is átéli, ami egyébként az átlagember olvasatában nem valami borzalmas dolog, de hát azért az emberfia egy ilyen helyzetben másképpen értékeli az élet ajándékait. Az már csak a hab a süteményen, hogy Lorew amúgy sem nagy híve a testi érintkezésnek, persze most ez is másodlagos.*
- El tudnék képzelni szebbet *jegyzi meg enyhén zavartan, miközben igyekszik kivenni, hogy a sötétből, hogy ki is újdonsült beszélgetőpartnere. Sajnos mivel a szemei csukva voltak, így idő, mire a kis villódzó kristályok eloszlanak, addig csak találgathat.*
- Ez a legtöbb gyönyörű dologról elmondható *jegyzi meg, és nagyjából ezen a ponton körvonalazódik ki előtte az alak, aki vagy gyerek, vagy törpe, vagy tündér, vagy egyéb aprónép. Néhány másodperc múlva már nagy összegben fogadna a tündérre, de ez tulajdonképpen teljes mértékben lényegtelen a helyzetet tekintve. Ugyanakkor nem hazudott, a veszélyes dolgok általában gyönyörűek, a gyönyörű dolgok pedig biztosan veszélyesek. Ugyanakkor cseppet sincs oda a kialakult helyzetért, főleg a torkát birizgáló ujj miatt. A kacaj igazából még passzol is a kialakult képhez, abban persze még nem biztos Lorew sem, hogy ez jót, vagy rosszat jelent (na jó, azért sejtheti).*
- A sötéttől? *kérdez vissza, és kivételesen nem csak időhúzásból, tényleg fel kell fogja, mit is kérdezett a másik, kicsit lassan peregnek most a homokszemek a fejében, talán el nem ítélhető módon* A sötéttől nem. Inkább attól, ami a sötétben lakozik.
*Fél tőle, de talán egyben csodálja is, ez persze már lényegtelen, a kérdés inkább sokkal inkább az:*
- Ki vagy te? És miért zavarod meg a pihenésemet? *igyekszik megfelelően sértett hangot megütni, de úgy érzi, nem sikerül neki teljes mértékben. Mindenesetre semmi oka az aggodalomra, hiszen egy hatalmas üres mező közepén fekszik, viszonylag távol a társaitól, sötét van, és egy furcsa tündér éppen a torkánál matat... Így utólag átgondolva az az egy biztos, hogy tényleg el tudna képzelni szebb estét.*
3177. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-25 23:16:10
Üzenet elküldve: 2015-10-25 23:16:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
//Pontok: 3 (dobás) + 3 (intelligencia) + 2 (emberismeret) = 8//
* Éjszaka árnyékként suhanó entitások nyomában lenni biztosan mágustpróbáló feladat. Így, óvatlanul fekve akár egy tündérke is végezhetne a varázslóval.
A nap, amelyet a könyvtári kis ismerkedés után eltöltött, teljesen átlagosnak bizonyult. Arra egyszer sem gondolt, hogy a kedves, félénk tündérke, akin Coinleach, Bato és a vörös hajú elf nő a szertartást elvégezte, esetleg valahogyan ismét a gonosz énjénrk markába kerül.
Valami persze változott, hiszen most nem elméjének rabja, aki csak végignézi a sötét Syss által elkövetett gaztetteket. Olyan, mintha aludna, s míg ő alszik, valaki ellopja a testét.
Valamiért ma éjjel a tisztásra jött, mintha csak egy természetfeletti sugallat irányította volna ide. Ő maga is látja az árnyat, mielőtt az eltűnne fekete szemei elől.
A fáradt férfi láttán pedig csak az ajkát nyalja meg, s mikor az elterül, a tündér előmerészkedik eddigi rejtekhelyéről.
Testén a megszokott, szinte átlátszó ruha hangtalanul, felhőként követi, hófehér haja szabadon lengedezik a lágy, éjjeli szélben, fekete szemei pedig vágyakozón csillognak.
Letérdel a férfi fejéhez és imádkozik, hogy csukva legyen a szeme. Amit érezhet a férfi, az nem más, mint hirtelen hőmérséklet lehűlés, abban a pillanatban, mikor a lány odaér hozzá. *
- Milyen csodálatos esténk van, ugye?
* Suttogja Lorew fülébe vágyakozó hangon, míg kezével végigsimít annak arcélén. *
- Gyönyörű, mégis milyen veszélyes.
* A veszélyes szót alig érezhetően megnyomja, csakúgy, mint a férfi torkát is mutatóujja körmével.
Halkan felkacag. Valami nem stimmel vele. *
- Nem félsz a sötéttől, ember?
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.25 23:38:49
//Pontok: 3 (dobás) + 3 (intelligencia) + 2 (emberismeret) = 8//
* Éjszaka árnyékként suhanó entitások nyomában lenni biztosan mágustpróbáló feladat. Így, óvatlanul fekve akár egy tündérke is végezhetne a varázslóval.
A nap, amelyet a könyvtári kis ismerkedés után eltöltött, teljesen átlagosnak bizonyult. Arra egyszer sem gondolt, hogy a kedves, félénk tündérke, akin Coinleach, Bato és a vörös hajú elf nő a szertartást elvégezte, esetleg valahogyan ismét a gonosz énjénrk markába kerül.
Valami persze változott, hiszen most nem elméjének rabja, aki csak végignézi a sötét Syss által elkövetett gaztetteket. Olyan, mintha aludna, s míg ő alszik, valaki ellopja a testét.
Valamiért ma éjjel a tisztásra jött, mintha csak egy természetfeletti sugallat irányította volna ide. Ő maga is látja az árnyat, mielőtt az eltűnne fekete szemei elől.
A fáradt férfi láttán pedig csak az ajkát nyalja meg, s mikor az elterül, a tündér előmerészkedik eddigi rejtekhelyéről.
Testén a megszokott, szinte átlátszó ruha hangtalanul, felhőként követi, hófehér haja szabadon lengedezik a lágy, éjjeli szélben, fekete szemei pedig vágyakozón csillognak.
Letérdel a férfi fejéhez és imádkozik, hogy csukva legyen a szeme. Amit érezhet a férfi, az nem más, mint hirtelen hőmérséklet lehűlés, abban a pillanatban, mikor a lány odaér hozzá. *
- Milyen csodálatos esténk van, ugye?
* Suttogja Lorew fülébe vágyakozó hangon, míg kezével végigsimít annak arcélén. *
- Gyönyörű, mégis milyen veszélyes.
* A veszélyes szót alig érezhetően megnyomja, csakúgy, mint a férfi torkát is mutatóujja körmével.
Halkan felkacag. Valami nem stimmel vele. *
- Nem félsz a sötéttől, ember?
A hozzászólás írója (Syessiss Opsyscalla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.25 23:38:49
3176. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-25 23:07:50
Üzenet elküldve: 2015-10-25 23:07:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Esti fürdőzés után//
*Nem csinál semmit, csak fut és szabályosan veszi a levegőt. Elgondolkozik a dolgon és rá jön, hogy minden szabályok alapján működik és ha azt megszegik, akkor pórul járhatnak, még is hatalmas a bűnözés. Az alvilágba keményebb pénzek forognak néha, mint a nemesek között és még is a nemesekből kerülnek ki a tanácstagok és ők irányítanak. Pedig némelyik csapnivaló klán jobban vezetné néha a várost, mint azok. Bár most, mintha több városőr lenne és nagyobb lenne a fegyelem a városban. Mynának most bűnözni van kedve, ettől kicsit lehet jobban érezné magát, főleg ha a csábításos kurtizán rész kihagyná és úgy érne el akármit is.*
//Tolvajlás első lépés Lorew megközelítése//
//4+5+5 és a sötétség miatt +1//
*Körbe néz a tisztáson és már észre is vesz egy alakot, akit talán kizsebelhet. Leguggol és lassan közelíti meg, lehet, hogy alszik és akkor ennél könnyebb dolga sincs, de egyszer csak felül és körülnéz, mintha keresne valamit. Myna egy pillanatig megáll és csak lapul. Hátulról közelíti meg a célszemélyt, minél kevesebb zajt csapva könnyed léptekkel. A fejére húzza csuklyáját és felkészülve a lebukásra végigsimogatja a gyűrűjét vész helyzet esetére. Nem hiányzik neki, hogy segítséget hívjanak, bár nem valószínű hogy van itt bárki is a közelben. Közelebb ér és szemével az értékeket keresi, lehet az pénz, nyaklánc vagy bármi értékesnek tűnő tárgy.*
A hozzászólás írója (Myna Foks) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.25 23:14:15
*Nem csinál semmit, csak fut és szabályosan veszi a levegőt. Elgondolkozik a dolgon és rá jön, hogy minden szabályok alapján működik és ha azt megszegik, akkor pórul járhatnak, még is hatalmas a bűnözés. Az alvilágba keményebb pénzek forognak néha, mint a nemesek között és még is a nemesekből kerülnek ki a tanácstagok és ők irányítanak. Pedig némelyik csapnivaló klán jobban vezetné néha a várost, mint azok. Bár most, mintha több városőr lenne és nagyobb lenne a fegyelem a városban. Mynának most bűnözni van kedve, ettől kicsit lehet jobban érezné magát, főleg ha a csábításos kurtizán rész kihagyná és úgy érne el akármit is.*
//Tolvajlás első lépés Lorew megközelítése//
//4+5+5 és a sötétség miatt +1//
*Körbe néz a tisztáson és már észre is vesz egy alakot, akit talán kizsebelhet. Leguggol és lassan közelíti meg, lehet, hogy alszik és akkor ennél könnyebb dolga sincs, de egyszer csak felül és körülnéz, mintha keresne valamit. Myna egy pillanatig megáll és csak lapul. Hátulról közelíti meg a célszemélyt, minél kevesebb zajt csapva könnyed léptekkel. A fejére húzza csuklyáját és felkészülve a lebukásra végigsimogatja a gyűrűjét vész helyzet esetére. Nem hiányzik neki, hogy segítséget hívjanak, bár nem valószínű hogy van itt bárki is a közelben. Közelebb ér és szemével az értékeket keresi, lehet az pénz, nyaklánc vagy bármi értékesnek tűnő tárgy.*
A hozzászólás írója (Myna Foks) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.25 23:14:15
3175. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-25 21:30:21
Üzenet elküldve: 2015-10-25 21:30:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Nawe //
*Valóban más érzelmek kezdték el fűzni a fiúhoz, mint azt őhozzá, de az ő bimbózó kapcsolata - valami, ami közelít az öccs-nővér szeretetéhez - valami, ami sokkal lassabban szökken virágba, mint egy hirtelen fellángoló érdeklődés. No meg aztán, hiába az önzetlen segítségnyújtás, valódi bizalmát nem osztogatja olyan két kézzel, mint amennyire azt elhinnék róla.*
- Irigyellek! *Nevet fel aztán vidáman, jelezve, hogy egyáltalán nem vette ám rossznéven. Beszéd közben megindul, s így lassan el is érnek a tisztásra.*
- Én javarészt csak fél-elfekkel és emberekkel ismerkedtem kicsiként, szóval nem tudom, hogy a törpéknél hogy van... de a magasnépeknél az biztos, hogy gyakori a szóbeli kinyilvánítás. Értsd úgy, hogy gyakran bókolnak meg célozgatnak. De az közel sem olyan őszinte, mint az ilyen tündérgesztusok.
*Megrázkódnak kissé vállai, ahogy elkuncogja magát, majd kikerülve a tisztást célirányosan halad tovább egy jelöletlen, kitaposatlan ösvényen. Néhány perccel később megáll és csípőre vágja a kezeit.*
- Itt is vagyunk. *Amerre csak néz Nawe, semmit sem láthat, de Mirva hamar kisegíti.* Remélem, tudsz fára mászni!
*Bök fel a magasba, hiszen valóban: van ott két szárítókötél, de bőven öt-hat méter magasan. Elvégre, valahogy el kell kerülnie, hogy valaki véletlen rábukkanjon a cókmókjára és elvigye, nemde?*
*Valóban más érzelmek kezdték el fűzni a fiúhoz, mint azt őhozzá, de az ő bimbózó kapcsolata - valami, ami közelít az öccs-nővér szeretetéhez - valami, ami sokkal lassabban szökken virágba, mint egy hirtelen fellángoló érdeklődés. No meg aztán, hiába az önzetlen segítségnyújtás, valódi bizalmát nem osztogatja olyan két kézzel, mint amennyire azt elhinnék róla.*
- Irigyellek! *Nevet fel aztán vidáman, jelezve, hogy egyáltalán nem vette ám rossznéven. Beszéd közben megindul, s így lassan el is érnek a tisztásra.*
- Én javarészt csak fél-elfekkel és emberekkel ismerkedtem kicsiként, szóval nem tudom, hogy a törpéknél hogy van... de a magasnépeknél az biztos, hogy gyakori a szóbeli kinyilvánítás. Értsd úgy, hogy gyakran bókolnak meg célozgatnak. De az közel sem olyan őszinte, mint az ilyen tündérgesztusok.
*Megrázkódnak kissé vállai, ahogy elkuncogja magát, majd kikerülve a tisztást célirányosan halad tovább egy jelöletlen, kitaposatlan ösvényen. Néhány perccel később megáll és csípőre vágja a kezeit.*
- Itt is vagyunk. *Amerre csak néz Nawe, semmit sem láthat, de Mirva hamar kisegíti.* Remélem, tudsz fára mászni!
*Bök fel a magasba, hiszen valóban: van ott két szárítókötél, de bőven öt-hat méter magasan. Elvégre, valahogy el kell kerülnie, hogy valaki véletlen rábukkanjon a cókmókjára és elvigye, nemde?*
3174. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-25 15:11:55
Üzenet elküldve: 2015-10-25 15:11:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 159
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Most azért, mert a kúria kihalt, mint egy elhagyatott sírbolt az élet még nem áll meg. Ő maga sem pityereghet naphosszat a kis galambocskái gyors felnövekedésén, kirepülésén. Egész más most a dolga. Felkészülten kell várja haza a gyermekeket, hogy ha véletlen megérkeznek, mindent a megszokott rendben találjanak, s ne szenvedjenek semmiben hiányt. Hogy érkeztük olyan legyen, mintha családias összhangjukat sosem zavarta volna meg az elválás. szipog azért egy sort eme gondolatokon. De haladni kell. Kamra feltöltve, állatok ellátva, lakosztályok kitakarítva, a vacsora is készül, mint minden délután. Már csak pár szép csokor hiányzik a kisasszonykák szobáiból, díszítő, és illatosító elemként. A piacon nem kapott megfelelőt, hát maga csoszogott ki a tisztásra, hogy bokrétát gyűjtsön kis drágáinak. Most sűrűn hajolgatva, halkan nyögdécselve a párás időtől erősödő derékfájdalmak miatt tépdesi szép, hosszú szárral az ősz színes növényeit.*
3173. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-25 08:34:49
Üzenet elküldve: 2015-10-25 08:34:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
*A sok tanulás után jól jön egy kis kikapcsolódás és hát hol máshol tehetné ezt meg, ha nem a természetben, ami az elfek természetes élőterülete lehetett egykor, de a modernizáció és városok létrejöttével ennek mennyisége csökkent és sokan szétszéledtek, hogy alkalmazkodjanak a városi élethez.
Ő is a városi vonalat erősíti és nehezen tudna nomád körülmények között élni már egy erdőben. el is elmélkedik ezeken, miközben egy fa alatt ülve élvezi a nap sugarait, ahogy a bőrét melegítik és szemét a dombocskán található színes virágokon pihenteti.*
Ő is a városi vonalat erősíti és nehezen tudna nomád körülmények között élni már egy erdőben. el is elmélkedik ezeken, miközben egy fa alatt ülve élvezi a nap sugarait, ahogy a bőrét melegítik és szemét a dombocskán található színes virágokon pihenteti.*
3172. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-24 22:09:54
Üzenet elküldve: 2015-10-24 22:09:54
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Nem túl szerencsés minden bizonyíték nélkül, egyenesen vádolni egy nemes rangú sötételfet. Pláne, ha akkora batár jószág mint nagybátyja. Tell mégis kimondja. Mint a legtöbb mélységi az ifjú is túl hamari, túl dühös, és túlságosan hajlamos a meggondolatlan fegyverrántásra. Nem épp olyan vonások, melyekkel Ryz szimpatizál. Ez inkább Lars jellemzése.
Vállát vonja meg Tell szavaira.*
-Ebben nem lehetünk teljesen biztosak.
*Szól hangja igen nyugtatólag, halkan.*
-Mindenképp igyekszem kideríteni mi is történt valójában.
*Határozott a szándék, ez jól érződik a nemesi hanghordozásból, mely olyan makacsságot sugall, mi még sosem holt hamvába Nemeken.
Épségért való aggódása a másiknak annyira idézi múltját, hogy önkéntelenül is elmosolyodik.*
-Nincs vész. Az elmúlt két évben nem ért támadás, és ahogy tudom családom más tagját sem.
*Sokat merengett magában ezen, minden alkalommal oda jutott, hogy vagy megelégedett a bitorló Rynizz megkínzásával, és mivel azt senki nem torolta meg belenyugodott, hogy leszámolt az ősi családdal, vagy időközben hatalmi tevei még sem alakult reményei szerint, és erejét vesztve már nincs embere, kit a Dwirinthalenek után küldhet. Ez utóbbi a valószerűbb, tekintve, hogy hírt sem kaptak otthona felőle azóta.*
-Mehetünk.
*Emelkedik fel maga is, látva Zora készülődését, és indul meg a másik kettő nyomában gondolataiba merülve.*
*Nem túl szerencsés minden bizonyíték nélkül, egyenesen vádolni egy nemes rangú sötételfet. Pláne, ha akkora batár jószág mint nagybátyja. Tell mégis kimondja. Mint a legtöbb mélységi az ifjú is túl hamari, túl dühös, és túlságosan hajlamos a meggondolatlan fegyverrántásra. Nem épp olyan vonások, melyekkel Ryz szimpatizál. Ez inkább Lars jellemzése.
Vállát vonja meg Tell szavaira.*
-Ebben nem lehetünk teljesen biztosak.
*Szól hangja igen nyugtatólag, halkan.*
-Mindenképp igyekszem kideríteni mi is történt valójában.
*Határozott a szándék, ez jól érződik a nemesi hanghordozásból, mely olyan makacsságot sugall, mi még sosem holt hamvába Nemeken.
Épségért való aggódása a másiknak annyira idézi múltját, hogy önkéntelenül is elmosolyodik.*
-Nincs vész. Az elmúlt két évben nem ért támadás, és ahogy tudom családom más tagját sem.
*Sokat merengett magában ezen, minden alkalommal oda jutott, hogy vagy megelégedett a bitorló Rynizz megkínzásával, és mivel azt senki nem torolta meg belenyugodott, hogy leszámolt az ősi családdal, vagy időközben hatalmi tevei még sem alakult reményei szerint, és erejét vesztve már nincs embere, kit a Dwirinthalenek után küldhet. Ez utóbbi a valószerűbb, tekintve, hogy hírt sem kaptak otthona felőle azóta.*
-Mehetünk.
*Emelkedik fel maga is, látva Zora készülődését, és indul meg a másik kettő nyomában gondolataiba merülve.*
3171. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-22 20:42:29
Üzenet elküldve: 2015-10-22 20:42:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdő felől érkezik, a fák közül lép ki, úgy pillantja meg a szép, nagy, kör alakú területet. Végigcaplatott megint a fél városon, de úgy gondolja, megérte ez a kis séta több okból is. Az egyik, hogy meglátogathatta a templomkertet, a másik pedig ez a környezet. Gyorsan be is siet a kis dobra, körbe-körbesétál, megnézi hol van olyan hogy, hogy másoktól kényelmes, illő távolságban üljék le, majd lecsüccsen az enyhén nedves, de jó illatú zöld fűbe. Elmélázik azon, hogy mitévő legyen. Behunyja szemét is hozzá, bár meditatív állapotba nem kerül (azt sem tudja, mi az a meditálás, sosem hallott még róla), azonban lelkének és agyának megnyugtatóan hat. A fogadóbéli izgalmak után nem árt egy kis levezetés, többszörösen sem, aminek ez már a sokadik fázisa, de mégis: most is jobban meg tud nyugodni, mint az előző alkalommal a templomkertben. Így ül percekig, nyugodtan, néha csukott szemmel, a madárkák csiripelését hallgatva, az arcát süttetve, néha pedig nyitott szemmel, az említett madárkákat figyelve, vagy mások után kutatva, és elgondolkodva a környezetről. Egy-egy virágot is letép, beleszagol szirmai közé, majd ujja köré csavarja szárukat, és csomót köz a végére, így pici virág-gyűrűket kreál. Végül mindegyik virág elszakad, ahogy hajlítgatja ujjait, de mindegy is, nem hosszútávra kellettek, csak egy kis elfoglaltság gyanánt. Aminek hamarosan vége is, és úgy dönt, hogy tovább kéne állnia. Így is tesz, bár még nem döntötte el, merre is. Talán mégis új célpont felé kéne néznie.*
3170. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-22 08:35:45
Üzenet elküldve: 2015-10-22 08:35:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janemita//
- Hidd el, nem csak a wegtoreniek nem szeretnek halálra fagyni. Azt mondják, az elég kellemetlen dolog.
*Reflektál Janemita kijelentésére, hisz valóban senki sem szeret megfagyni. Bár azt mondják, olyankor az ember csak elalszik és soha többé nem ébred fel jeges álmából.*
- El is várom, hogy kihasználj!
*Viszonozza a kacsintást, hisz ez is az egyik módja a meleg megtartásának. A hóhajúnak pedig semmi ellenvetése nincs az ellen, hogy Janey hozzá bújjon az éjjel. Sőt, ez szinte már elvárt!
Mielőtt a félvér lány belekezdene a mesébe, mosolyogva előhalássza az övére erősített bőrtáskából a tűzszerszámot és vigyorogva átnyújtja, így nem kell a tűzgyújtással vesződnie. A kova és az acél szikrája nyomán sokkal hamarabb harapnak a lángok a vékony ágak és száraz tűz fészkébe. Így a kis mesét, melynek igazában egy pillanatra sem kételkedik, már a lángok meleg fényénél hallgathatja végig.
Hát ebben is különbözik a kolosszus és a kócos félvér. Nemcsak előéletükben, hisz a hósörényű viszonylagos gazdagságban és anyagi jólétben nevelkedett, tanítóktól sajátította el a rangjához mért készségeket, míg Janemita nélkülözésben nőtt fel és inkább elleste, mint megtanulta azokat a fortélyokat, melyek a túlélést biztosították nekik.
Mindkettőjüknek meg van a maga sötét kis titka, egy szomorú szeletkéje életüknek, melyet immár maguk mögött hagytak és csak néha kell fájó nosztalgiával visszagondolniuk rá, hisz most már mindketten biztonságban és jó helyen vannak.
A kolosszus alkarját megtámasztva felhúzott térdén hallgatja csendesen Janey történetét, múltjának részleteit, s szinte maga előtt látja a szurtos képű, hasonlóan kócos kis félvért, ahogy a kocsik között bujdosik a részeg bérkardok elől.
Nem kétli, hogy Khannál is léteznek rosszabb bérkardok. A félszemű férfi bármennyire is szeretné az ellenkezőjét mutatni a világ felé, legbelül hasonlóan gondolkodik, mint a kolosszus. Ugyanolyan szentimentális és bolond, mint a hósörényű. Mindketten eljátsszák, hogy tudnának háború nélkül élni, közben meg folyton azt keresik és unják a békét.
A kezében tördelt fűszálat a lángok közé hajítja, figyeli, ahogy a szeme színét idéző lángok között pillanatok alatt elhamvad.
"Nem volt ám olyan rossz, mint amilyennek hangzik." - visszhangoznak fülében az utolsó szavak. Keserédesen elmosolyodik, pillantását a lángok közé fúrja, figyeli a folyton mozgó, változó lángok táncát, ahogy olykor egy-egy izzó pernye száll fel, hogy pár méter után belevesszen a lepelként rájuk boruló sötétségbe.*
- Mennyire érdekes, nem?
*Kérdi halkan, de a pattogó tűz ropogásán át is lehet érteni szavait.*
- Nem is érkezhettünk volna távolabbról, mégis egymásra találtunk. Akárhol, akárhogyan is fonják életünk fonalát, valahogy mégis összefutnak a szálak.
*Naparany tekintetében a lángok visszfénye járja kaotikus táncát, ahogy szemeit a csillagokkal pettyes ég felé fordítja, mintha megláthatná mintázatukban a választ.*
- Te hiszes a sorsban, Janey?
*Kérdi, kicsit lejjebb csúszik ültében, hogy tarkóját támaszthassa meg a fatörzsön, így kényelmes testtartást véve fel a csillagokra bámuláshoz. Lábait kinyújtja előre, hadd érezhesse a tűz melegét a csizmáján át.*
//Janemita//
- Hidd el, nem csak a wegtoreniek nem szeretnek halálra fagyni. Azt mondják, az elég kellemetlen dolog.
*Reflektál Janemita kijelentésére, hisz valóban senki sem szeret megfagyni. Bár azt mondják, olyankor az ember csak elalszik és soha többé nem ébred fel jeges álmából.*
- El is várom, hogy kihasználj!
*Viszonozza a kacsintást, hisz ez is az egyik módja a meleg megtartásának. A hóhajúnak pedig semmi ellenvetése nincs az ellen, hogy Janey hozzá bújjon az éjjel. Sőt, ez szinte már elvárt!
Mielőtt a félvér lány belekezdene a mesébe, mosolyogva előhalássza az övére erősített bőrtáskából a tűzszerszámot és vigyorogva átnyújtja, így nem kell a tűzgyújtással vesződnie. A kova és az acél szikrája nyomán sokkal hamarabb harapnak a lángok a vékony ágak és száraz tűz fészkébe. Így a kis mesét, melynek igazában egy pillanatra sem kételkedik, már a lángok meleg fényénél hallgathatja végig.
Hát ebben is különbözik a kolosszus és a kócos félvér. Nemcsak előéletükben, hisz a hósörényű viszonylagos gazdagságban és anyagi jólétben nevelkedett, tanítóktól sajátította el a rangjához mért készségeket, míg Janemita nélkülözésben nőtt fel és inkább elleste, mint megtanulta azokat a fortélyokat, melyek a túlélést biztosították nekik.
Mindkettőjüknek meg van a maga sötét kis titka, egy szomorú szeletkéje életüknek, melyet immár maguk mögött hagytak és csak néha kell fájó nosztalgiával visszagondolniuk rá, hisz most már mindketten biztonságban és jó helyen vannak.
A kolosszus alkarját megtámasztva felhúzott térdén hallgatja csendesen Janey történetét, múltjának részleteit, s szinte maga előtt látja a szurtos képű, hasonlóan kócos kis félvért, ahogy a kocsik között bujdosik a részeg bérkardok elől.
Nem kétli, hogy Khannál is léteznek rosszabb bérkardok. A félszemű férfi bármennyire is szeretné az ellenkezőjét mutatni a világ felé, legbelül hasonlóan gondolkodik, mint a kolosszus. Ugyanolyan szentimentális és bolond, mint a hósörényű. Mindketten eljátsszák, hogy tudnának háború nélkül élni, közben meg folyton azt keresik és unják a békét.
A kezében tördelt fűszálat a lángok közé hajítja, figyeli, ahogy a szeme színét idéző lángok között pillanatok alatt elhamvad.
"Nem volt ám olyan rossz, mint amilyennek hangzik." - visszhangoznak fülében az utolsó szavak. Keserédesen elmosolyodik, pillantását a lángok közé fúrja, figyeli a folyton mozgó, változó lángok táncát, ahogy olykor egy-egy izzó pernye száll fel, hogy pár méter után belevesszen a lepelként rájuk boruló sötétségbe.*
- Mennyire érdekes, nem?
*Kérdi halkan, de a pattogó tűz ropogásán át is lehet érteni szavait.*
- Nem is érkezhettünk volna távolabbról, mégis egymásra találtunk. Akárhol, akárhogyan is fonják életünk fonalát, valahogy mégis összefutnak a szálak.
*Naparany tekintetében a lángok visszfénye járja kaotikus táncát, ahogy szemeit a csillagokkal pettyes ég felé fordítja, mintha megláthatná mintázatukban a választ.*
- Te hiszes a sorsban, Janey?
*Kérdi, kicsit lejjebb csúszik ültében, hogy tarkóját támaszthassa meg a fatörzsön, így kényelmes testtartást véve fel a csillagokra bámuláshoz. Lábait kinyújtja előre, hadd érezhesse a tűz melegét a csizmáján át.*
3169. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-21 22:35:52
Üzenet elküldve: 2015-10-21 22:35:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gabrien//
*A férfi alkarnyi fahasábjai a félvér számára inkább combnyi, egy-egy nagyobb darab pedig akár deréknyi is lehetne. Igaz, Janemita elég vékony és még madárcsontozatú is hozzá, míg kedvese hatalmas izomkolosszus annak minden előnyével és súlyával.
A hideggel kapcsolatban csak keservesen elvigyorodik és nyög egyet, miközben elégedetten szemléli a tűzrakóhely mellé pakolt fát.*
-Tudod, Wegtoren mellett elég meleg van. Nem véletlenül hívják azt a Tűz városának. Egyesek, akik onnan származnak szeretik, ha nem fagynak halálra éjjelente.
*Rákacsint az emberóriásra, majd tovább darabolja a gombafejeket.*
-Amúgy nem aggódok.
*Hanyagul vállat von és újra szóra nyitja száját míg egy pillanatra az olvadt arany szemekbe vigyorog.*
-Ha épp megfagyni készülök, majd hozzád bújok... Hmm... Folyton csak kihasznállak.
*Kacarászik magán jól szórakozva azon a tervén, hogy fűtőtestként használja az alvó Gabrient, aki valószínűleg nem tartja ezt annyira viccesnek.
Az ellátmány hiánya sem rengeti meg lelkének csöppnyi világát, csak még egy hanyagnál is hanyagabb vállrándítást idéz elő nála. Ha nincs, hát nincs. Éhen halni nem fognak.*
-Elég az. Legfeljebb nem lesz túl finom.
*Bólint majd a szárított húsból is beleaprít valamennyit , hátha van egy kis zsírtartalma. Dobál bele a zöldségekből is, majd félretéve a bográcsot Gabrienre pillant.*
-Van tűzszerszámod?
*Ha van, úgy azzal, ha nincs, akkor egy nagyon száraz fadarabbal, mohával és szikkadt, sárga fűvel éleszt lángokat, addig dörzsölgetve egyik fadarabbal a másikat, amíg a kócszerű növényzetből vékony füstcsík nem kezd a feketedő ég felé szállni. Ha ez megtörtént, akkor fújja egy picit, hogy az egész lángra kapjon, majd további ágakat pakol rá, hogy a kicsit tűz megerősödjön.*
-Szökés után egy karavánnál szolgáltam. De mivel senki sem fordított időt a taníttatásomra, ezért csak ilyen feladatokat lehetett rám bízni, mint a táborépítés. A látszat viszont ne tévesszen meg, nem vagyok szakácsnő, csak tudom, hogyan ne haljak éhen. Feltalálja magát az erdő leánya, ha éhes.
*Elvigyorodik, majd a pattogó tűzbe bámul. Kinyújtóztatja ujjait a forróságot sugárzó lángok felé, hogy átjárják örökké hideg ujjbegyeit egy kis melegséget csempészve bőre alá.
A kérésen vagy kijelentésen picit meglepődik, hiszen neki nem nagyon van története vagy mesélni valója. Nem harcolt semmilyen háborúban, nem küzdött az igazságtalanság ellen és apja sem volt nagy hatalmú, csak egy kósza elf, aki nem tudta a nadrágjában tartani természet adta vágyait.
Azt viszont nem hagyja figyelmen kívül, hogy Gabrien megnyílt előtte, felfedte múltjának fájó sebeit, így illőnek tartja viszonozni a gesztust.*
-Tudod, sokféle lény csatlakozik ilyen nagyobb karavánhoz, harcosok, igazából ilyen bérkardok, akik még Khannál is nyersebbek sokkal. Akiknek kevesebb eszük van, mint egy óriásnak és majdnem annyira bűzlenek, mint egy ork. No, ők védték a banditáktól a szállítmányt, bár nem voltak kevésbé veszélyesek. Könnyen megerőszakolták azt, aki nem volt elég fürge, vagy nem akarta felszúrni a golyójukat egy tőrre ha túl közel jöttek.
*Gonosz vigyort villant a lovagra, majd visszafordítja tekintetét a tűz felé, hogy nézhesse a selymesnek tűnő lángok kecses táncát.*
-Tőlük is lehetett ám tanulni. Kockáztunk párszor, meg kést dobáltunk. Egy pasasnak egyszer kidobták a szemét. Nem volt boldog, de olyan részeg volt, hogy először megverte a tettest és csak utána ment a gyógyítóhoz.
*Csendben marad, amíg felidézi az öregasszony arcát, hogy hogyan mutogatta neki a füveket. Egész sokat felejtett már abból, amit akkor tudott, legalábbis sebet varrni és kötözni már nem tud olyan szakszerűen, mint régen.*
-Példának okáért a füvesasszony nem volt elég gyors.
*Elgondolkozik megint és kicsit visszafogottabban mosolyog rá a lovagra, mert időközben eszébe jut, hogy kedvese nem ebbe a közegbe való és talán bántja a lelkét, hogy a félvér viszont ilyen társaságban szocializálódott.*
-A kereskedőktől pedig aranyat számolni tanultam meg. Volt íjászunk is, aki megmutatta az alapokat és hogy hogyan illesztjük az idegre a nyílvesszőt... Nem volt ám olyan rossz, mint amilyennek hangzik.
//Gabrien//
*A férfi alkarnyi fahasábjai a félvér számára inkább combnyi, egy-egy nagyobb darab pedig akár deréknyi is lehetne. Igaz, Janemita elég vékony és még madárcsontozatú is hozzá, míg kedvese hatalmas izomkolosszus annak minden előnyével és súlyával.
A hideggel kapcsolatban csak keservesen elvigyorodik és nyög egyet, miközben elégedetten szemléli a tűzrakóhely mellé pakolt fát.*
-Tudod, Wegtoren mellett elég meleg van. Nem véletlenül hívják azt a Tűz városának. Egyesek, akik onnan származnak szeretik, ha nem fagynak halálra éjjelente.
*Rákacsint az emberóriásra, majd tovább darabolja a gombafejeket.*
-Amúgy nem aggódok.
*Hanyagul vállat von és újra szóra nyitja száját míg egy pillanatra az olvadt arany szemekbe vigyorog.*
-Ha épp megfagyni készülök, majd hozzád bújok... Hmm... Folyton csak kihasznállak.
*Kacarászik magán jól szórakozva azon a tervén, hogy fűtőtestként használja az alvó Gabrient, aki valószínűleg nem tartja ezt annyira viccesnek.
Az ellátmány hiánya sem rengeti meg lelkének csöppnyi világát, csak még egy hanyagnál is hanyagabb vállrándítást idéz elő nála. Ha nincs, hát nincs. Éhen halni nem fognak.*
-Elég az. Legfeljebb nem lesz túl finom.
*Bólint majd a szárított húsból is beleaprít valamennyit , hátha van egy kis zsírtartalma. Dobál bele a zöldségekből is, majd félretéve a bográcsot Gabrienre pillant.*
-Van tűzszerszámod?
*Ha van, úgy azzal, ha nincs, akkor egy nagyon száraz fadarabbal, mohával és szikkadt, sárga fűvel éleszt lángokat, addig dörzsölgetve egyik fadarabbal a másikat, amíg a kócszerű növényzetből vékony füstcsík nem kezd a feketedő ég felé szállni. Ha ez megtörtént, akkor fújja egy picit, hogy az egész lángra kapjon, majd további ágakat pakol rá, hogy a kicsit tűz megerősödjön.*
-Szökés után egy karavánnál szolgáltam. De mivel senki sem fordított időt a taníttatásomra, ezért csak ilyen feladatokat lehetett rám bízni, mint a táborépítés. A látszat viszont ne tévesszen meg, nem vagyok szakácsnő, csak tudom, hogyan ne haljak éhen. Feltalálja magát az erdő leánya, ha éhes.
*Elvigyorodik, majd a pattogó tűzbe bámul. Kinyújtóztatja ujjait a forróságot sugárzó lángok felé, hogy átjárják örökké hideg ujjbegyeit egy kis melegséget csempészve bőre alá.
A kérésen vagy kijelentésen picit meglepődik, hiszen neki nem nagyon van története vagy mesélni valója. Nem harcolt semmilyen háborúban, nem küzdött az igazságtalanság ellen és apja sem volt nagy hatalmú, csak egy kósza elf, aki nem tudta a nadrágjában tartani természet adta vágyait.
Azt viszont nem hagyja figyelmen kívül, hogy Gabrien megnyílt előtte, felfedte múltjának fájó sebeit, így illőnek tartja viszonozni a gesztust.*
-Tudod, sokféle lény csatlakozik ilyen nagyobb karavánhoz, harcosok, igazából ilyen bérkardok, akik még Khannál is nyersebbek sokkal. Akiknek kevesebb eszük van, mint egy óriásnak és majdnem annyira bűzlenek, mint egy ork. No, ők védték a banditáktól a szállítmányt, bár nem voltak kevésbé veszélyesek. Könnyen megerőszakolták azt, aki nem volt elég fürge, vagy nem akarta felszúrni a golyójukat egy tőrre ha túl közel jöttek.
*Gonosz vigyort villant a lovagra, majd visszafordítja tekintetét a tűz felé, hogy nézhesse a selymesnek tűnő lángok kecses táncát.*
-Tőlük is lehetett ám tanulni. Kockáztunk párszor, meg kést dobáltunk. Egy pasasnak egyszer kidobták a szemét. Nem volt boldog, de olyan részeg volt, hogy először megverte a tettest és csak utána ment a gyógyítóhoz.
*Csendben marad, amíg felidézi az öregasszony arcát, hogy hogyan mutogatta neki a füveket. Egész sokat felejtett már abból, amit akkor tudott, legalábbis sebet varrni és kötözni már nem tud olyan szakszerűen, mint régen.*
-Példának okáért a füvesasszony nem volt elég gyors.
*Elgondolkozik megint és kicsit visszafogottabban mosolyog rá a lovagra, mert időközben eszébe jut, hogy kedvese nem ebbe a közegbe való és talán bántja a lelkét, hogy a félvér viszont ilyen társaságban szocializálódott.*
-A kereskedőktől pedig aranyat számolni tanultam meg. Volt íjászunk is, aki megmutatta az alapokat és hogy hogyan illesztjük az idegre a nyílvesszőt... Nem volt ám olyan rossz, mint amilyennek hangzik.
3168. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-21 15:02:01
Üzenet elküldve: 2015-10-21 15:02:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Janemita//
*Valóban elérték az erdő szélét, azt a tisztást, mely levezet a folyópartra. Itt sokkal biztonságosabb táborozni még, ahol rejtik őket a növények. A kolosszus, kezében a szekercével megindul, hogy aprítson egy kis fát a tűzhöz. Olyan fát keres, ami nem száradt még ki nagyon, de már nem élő, s ha talál, alkarnyi hosszú hasábokra vágja a fejszével, majd visszaindul vele a táborhelyükhöz.*
- Én szeretem a hideget.
*Válaszol mosolyogva Janemita korábbi kijelentésére. Neki valóban semmi baja nincs a hideggel, lehet, hogy azért, mert nem az a fázós fajta.*
- Tüzet gyújtunk, van pokrócunk, mi kell még?
*Kérdi, ahogy a fahasábokat a tűzrakó hely mellé rakja, amit a kócos lány olyan szépen előkészített. Visszaszíjazza a szekercét a nyeregtáska mellé, majd beletúr az egyikbe, amiben az élelmiszert szokta tárolni.*
- Nem sok.
*Válaszol. Ezúttal nem készült olyan hosszú útra és a kikötőben tudnak majd venni maguknak ételt.*
- Szárított hús és -zöldség. Meg só. Szalonna nincs.
*Emel ki két bőrtasakot a nyeregtáskából mosolyogva, majd mindkettőt odaviszi Janeynek. Leteszi mellé, majd kényelmesen leül, hátát a kidőlt fa törzsének vetve, egyik lábát felhúzva. Egy sárgás fűszálat tép le maga mellől, majd szórakozottan tépkedni kezdi, miközben a kócos lányt figyeli.*
- Hol tanultál meg ilyeneket?
*Kérdi kedvesen mosolyogva, a fűszállal a készülő étel és a tábortűz felé intve. Ő már egy csomó mindent elmondott magáról, de Janemita múltjáról szinte még semmit sem tud, csak annyit, hogy fattyúként nevelték fel és megszökött otthonról.*
- Itt az ideje, hogy elmond a te történetedet is.
*Kacsint a lányra. Nem szívesen turkál mások múltjában, de ha már ő elmesélte a saját sorsának alakulását, kíváncsi volna a kócos lány útjára is.*
//Janemita//
*Valóban elérték az erdő szélét, azt a tisztást, mely levezet a folyópartra. Itt sokkal biztonságosabb táborozni még, ahol rejtik őket a növények. A kolosszus, kezében a szekercével megindul, hogy aprítson egy kis fát a tűzhöz. Olyan fát keres, ami nem száradt még ki nagyon, de már nem élő, s ha talál, alkarnyi hosszú hasábokra vágja a fejszével, majd visszaindul vele a táborhelyükhöz.*
- Én szeretem a hideget.
*Válaszol mosolyogva Janemita korábbi kijelentésére. Neki valóban semmi baja nincs a hideggel, lehet, hogy azért, mert nem az a fázós fajta.*
- Tüzet gyújtunk, van pokrócunk, mi kell még?
*Kérdi, ahogy a fahasábokat a tűzrakó hely mellé rakja, amit a kócos lány olyan szépen előkészített. Visszaszíjazza a szekercét a nyeregtáska mellé, majd beletúr az egyikbe, amiben az élelmiszert szokta tárolni.*
- Nem sok.
*Válaszol. Ezúttal nem készült olyan hosszú útra és a kikötőben tudnak majd venni maguknak ételt.*
- Szárított hús és -zöldség. Meg só. Szalonna nincs.
*Emel ki két bőrtasakot a nyeregtáskából mosolyogva, majd mindkettőt odaviszi Janeynek. Leteszi mellé, majd kényelmesen leül, hátát a kidőlt fa törzsének vetve, egyik lábát felhúzva. Egy sárgás fűszálat tép le maga mellől, majd szórakozottan tépkedni kezdi, miközben a kócos lányt figyeli.*
- Hol tanultál meg ilyeneket?
*Kérdi kedvesen mosolyogva, a fűszállal a készülő étel és a tábortűz felé intve. Ő már egy csomó mindent elmondott magáról, de Janemita múltjáról szinte még semmit sem tud, csak annyit, hogy fattyúként nevelték fel és megszökött otthonról.*
- Itt az ideje, hogy elmond a te történetedet is.
*Kacsint a lányra. Nem szívesen turkál mások múltjában, de ha már ő elmesélte a saját sorsának alakulását, kíváncsi volna a kócos lány útjára is.*
3167. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-21 11:34:34
Üzenet elküldve: 2015-10-21 11:34:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
*A lehető legrövidebb úton érkezik a Gazdagnegyed felől, kicsit borongós, bosszankodó hangulatban. Háta egyenes, léptei határozottak, mint mindig, de arca merev és szigorú, nyoma sincs rajta a megszokott életteli mosolynak. Így veti le magát a tisztás szélén, hátát egy fának vetve, s addig el sem mosolyodik, amíg a tarsolyából előbújó mókus, Lord Bozont fel nem ugrál a vállára és hozzá nem támaszkodik az állának. Erre már megenyhül és napraforgómagot vesz elő a zsebéből, hogy a szép vörös szőrű rágcsálónak nyújtsa.*
-Ne aggódjon, Lord Bozont, hamar megbékélek... csak nem aludtam valami jól...
-Ne aggódjon, Lord Bozont, hamar megbékélek... csak nem aludtam valami jól...
3166. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-21 00:23:46
Üzenet elküldve: 2015-10-21 00:23:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gabrien//
*Akarva akaratlan elgondolkozik, miért visz el valakit a halál, ha gyermeke születik, főleg ha csak egyetlen egyet hoz világra. Jane anyja úgy potyogtatta a birkásznak való fiakat, mintha a világot akarná leigázni velük, de egyik féltestvére, sőt, egyik falubeli fiú vagy férfi sem léphet a lovag nyomába. Ha a kolosszus anyja élne, hát biztos, hogy büszke lenne gyermekére, akármekkorára nőtt is, a félvér ebben teljesen biztos. Viszont sajnálja, hogy kedvese apja nem láthatta meg a Hóhajúban azt, amit az anyjának már nem volt lehetősége.
Saját sorsa felett is elmereng egy pillanatra, hogy milyen szerencsés úgy egyáltalán, hogy megélte ezt a kort és nem vitte el se a betegség, sem az alultápláltság, se sosem hallott babona, ami a fattyakat okolja a rossz termés miatt. Élete egyik legboldogabb napja volt, mikor megszökött és ráeszmélt, hogy milyen messze van a falutól. Emlékszik még, mennyire vágyta akkor, hogy még messzebb legyen és soha se kelljen visszatérnie.*
-Elhiszem.
*Sok mindent rájuk mondtak, ez alól egyikük sem kivétel. A különbség az, hogy Gabrient minden ok nélkül utálta az apja, míg Janemita fogantatásának körülményeiből adódóan valóban egy fattyú, ezzel pedig együtt lehet élni.
Ismeri a férfi haragját, ő is érezte ezt mikor még nem volt elég mersze elszökni és muszáj volt beletörődnie mások akaratába, tehetetlenül tűrni mindenféle sértést és azt, hogy bántják. Ám azóta mindkettejük élete megváltozott, megvívták a saját csatáikat, akár szó szerint, akár képletesen és azzá a két emberré vagy félemberré váltak, akik most egymást ölelik Balthy nyergében ringatózva.
Elismerően bólint, mikor leendő táborhelyük mellett megszűnik a hatalmas paták ritmikus dobogása, majd lepattanva a fekete ló nyergéből hamar körbejár, hogy szemügyre vegye a helyet. A ritkuló növényzet arra enged következtetni, hogy lényegében elérték az erdőszéli tisztást, ám még egyelőre rejti őket az elszíneződött levelű bokrok és fák egyvelege. Ha minden jól megy és nem eszi meg őket senki álmukban, holnap a folyó mentén folytatják útjukat.*
-És minden éjszakával egyre hidegebb... Utálom a hideget.
*Dünnyögi szomorkás hangon, miközben hagyja, hogy az emberóriás megpakolja pokrócokkal. Ez lényegesen kellemesebbé teszi majd az éjszakát, legalábbis ebben reménykedik.
Lepakol a magas szikla tövébe, majd valamivel arrébb egy keményebb fakéregdarab segítségével mélyedést váj a puha, kavicsos erdei földbe, hogy legyen mibe tüzet rakni. Ezután száraz mohát, füvet és vékony, elhullott gallyakat gyűjt, és köveket, amelyekkel kirakhatja a tűzrakóhely szélét. Út közben talál valamennyi erdei gombát és néhány őszi bogyót, amiket összeszed köpönyegének egyik redőjében, amit erre a célra most összefog.
Visszatérve nekilát megtisztítani a gombákat tőrével, a kész kalapokat összesarabolja a kis bográcsba. Ha a kolosszus elég közel ér hozzá akár a tűzifával, akár anélkül, megszólítja kíváncsian pillantva a nyeregtáskára.*
-Mi van nálad? Jól jönne egy kicsike szalonna a gomba alá. Vagy mellé.
*Vállat von, majd folytatja az aprítást míg a válaszra vár. Elég kora este van még és ő amúgy sem álmos, így elfőzőcskézik itt az erdőszélen. Eddig úgysem engedhette meg magának azt a luxust, hogy bográcsot használjon ha valami ehetőt kellett összerántania. Néha lenyúl maga mellé és a szájába dog egy-egy lilás-kékes bogyót.*
//Gabrien//
*Akarva akaratlan elgondolkozik, miért visz el valakit a halál, ha gyermeke születik, főleg ha csak egyetlen egyet hoz világra. Jane anyja úgy potyogtatta a birkásznak való fiakat, mintha a világot akarná leigázni velük, de egyik féltestvére, sőt, egyik falubeli fiú vagy férfi sem léphet a lovag nyomába. Ha a kolosszus anyja élne, hát biztos, hogy büszke lenne gyermekére, akármekkorára nőtt is, a félvér ebben teljesen biztos. Viszont sajnálja, hogy kedvese apja nem láthatta meg a Hóhajúban azt, amit az anyjának már nem volt lehetősége.
Saját sorsa felett is elmereng egy pillanatra, hogy milyen szerencsés úgy egyáltalán, hogy megélte ezt a kort és nem vitte el se a betegség, sem az alultápláltság, se sosem hallott babona, ami a fattyakat okolja a rossz termés miatt. Élete egyik legboldogabb napja volt, mikor megszökött és ráeszmélt, hogy milyen messze van a falutól. Emlékszik még, mennyire vágyta akkor, hogy még messzebb legyen és soha se kelljen visszatérnie.*
-Elhiszem.
*Sok mindent rájuk mondtak, ez alól egyikük sem kivétel. A különbség az, hogy Gabrient minden ok nélkül utálta az apja, míg Janemita fogantatásának körülményeiből adódóan valóban egy fattyú, ezzel pedig együtt lehet élni.
Ismeri a férfi haragját, ő is érezte ezt mikor még nem volt elég mersze elszökni és muszáj volt beletörődnie mások akaratába, tehetetlenül tűrni mindenféle sértést és azt, hogy bántják. Ám azóta mindkettejük élete megváltozott, megvívták a saját csatáikat, akár szó szerint, akár képletesen és azzá a két emberré vagy félemberré váltak, akik most egymást ölelik Balthy nyergében ringatózva.
Elismerően bólint, mikor leendő táborhelyük mellett megszűnik a hatalmas paták ritmikus dobogása, majd lepattanva a fekete ló nyergéből hamar körbejár, hogy szemügyre vegye a helyet. A ritkuló növényzet arra enged következtetni, hogy lényegében elérték az erdőszéli tisztást, ám még egyelőre rejti őket az elszíneződött levelű bokrok és fák egyvelege. Ha minden jól megy és nem eszi meg őket senki álmukban, holnap a folyó mentén folytatják útjukat.*
-És minden éjszakával egyre hidegebb... Utálom a hideget.
*Dünnyögi szomorkás hangon, miközben hagyja, hogy az emberóriás megpakolja pokrócokkal. Ez lényegesen kellemesebbé teszi majd az éjszakát, legalábbis ebben reménykedik.
Lepakol a magas szikla tövébe, majd valamivel arrébb egy keményebb fakéregdarab segítségével mélyedést váj a puha, kavicsos erdei földbe, hogy legyen mibe tüzet rakni. Ezután száraz mohát, füvet és vékony, elhullott gallyakat gyűjt, és köveket, amelyekkel kirakhatja a tűzrakóhely szélét. Út közben talál valamennyi erdei gombát és néhány őszi bogyót, amiket összeszed köpönyegének egyik redőjében, amit erre a célra most összefog.
Visszatérve nekilát megtisztítani a gombákat tőrével, a kész kalapokat összesarabolja a kis bográcsba. Ha a kolosszus elég közel ér hozzá akár a tűzifával, akár anélkül, megszólítja kíváncsian pillantva a nyeregtáskára.*
-Mi van nálad? Jól jönne egy kicsike szalonna a gomba alá. Vagy mellé.
*Vállat von, majd folytatja az aprítást míg a válaszra vár. Elég kora este van még és ő amúgy sem álmos, így elfőzőcskézik itt az erdőszélen. Eddig úgysem engedhette meg magának azt a luxust, hogy bográcsot használjon ha valami ehetőt kellett összerántania. Néha lenyúl maga mellé és a szájába dog egy-egy lilás-kékes bogyót.*
3165. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-20 20:24:49
Üzenet elküldve: 2015-10-20 20:24:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reggeli helyett//
* Csak a fejét kapkodja az eseményeket hallva. Szóval akkor a nagyi, pontosabban az idős Matróna mégsem maradt életben pedig Tell azt gondolta, hogy a számára hajt végre feladatokat, na meg egy hím parancsára is. Kezd ez egyre jobban összekuszálódni Zora számára. egyben biztos, az ücsörgést elunta, hát feltornássza magát majd amíg a két hím beszélget tesz egy kört a tisztáson.
Jó öt perc múlva tér vissza hozzájuk, ez alatt az idő alatt garantáltan sikerült megbeszélniük a dolgokat hát kérdőn áll meg mellettük majd tekintetét Tellre szegezi.*
- Én lassan elindulok haza. Ha gondolod, jöhetsz velem, vagy még beszélgethetsz a fiatal úrral. Vagy esetleg *és most Ryz Úrfi felé fordul.*
- Nincs kedved velünk tartani? Elkísérünk a Kúriáig.
* Csak a fejét kapkodja az eseményeket hallva. Szóval akkor a nagyi, pontosabban az idős Matróna mégsem maradt életben pedig Tell azt gondolta, hogy a számára hajt végre feladatokat, na meg egy hím parancsára is. Kezd ez egyre jobban összekuszálódni Zora számára. egyben biztos, az ücsörgést elunta, hát feltornássza magát majd amíg a két hím beszélget tesz egy kört a tisztáson.
Jó öt perc múlva tér vissza hozzájuk, ez alatt az idő alatt garantáltan sikerült megbeszélniük a dolgokat hát kérdőn áll meg mellettük majd tekintetét Tellre szegezi.*
- Én lassan elindulok haza. Ha gondolod, jöhetsz velem, vagy még beszélgethetsz a fiatal úrral. Vagy esetleg *és most Ryz Úrfi felé fordul.*
- Nincs kedved velünk tartani? Elkísérünk a Kúriáig.
3164. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-19 18:50:06
Üzenet elküldve: 2015-10-19 18:50:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Ryz szavai mellkasba vágják. Küldetése eddig is igen titokzatos volt, de mára teljesen elveszítette a fonalat, hiszen egyetlen sejtése az volt, hogy a Nagyanyának teljesít küldetést. Bajtársa iménti bejelentése után azonban már ötlete sincs, hogy merre is tart valójában, csak azt, hogy a küldetést ha törik, ha szakad teljesíti, hiszen esküvel kötötték.*
-Elárulták volna? Lehetetlen. Hiszen Lars...
*Hirtelen tör rá a felismerés, de a mondatot már végig mondja, hiába jön rá annak kiejtése közben, hogy ha Lars valóban hűséges, akkor nem élhette volna túl matrónáját, ez világosabb, mint a nap.*
-Megvédhette volna. Az árulása ezáltal teljesen nyilvánvaló. Mit szándékozol tenni? Pár napja vagyok még csupán a felszínen, nem igen tudok az itteni sötételfek helyzetéről. Sok ideig voltam a mélyben. Más küldetéseken.
*Ekkor eszébe ötlik az a temérdek kiontott vér, a lemészárolt falvak, a gyújtogatások, az emberek, elfek, félelfek és gnómok ellen intézett hajtóvadászat, amiket egy kilétét eltitkoló uraság vezénylete alatt hajtottak végre társaival, olykor egymagában. Nem érez semmit, ez csak puszta visszaemlékezés csupán, mindent szentimentalitástól mentesen. A tények, amiket Ryz elmond nekik, sokkal inkább foglalkoztatják, hiszen vezetőjük helyét egy arra méltatlan vette át, így Tellben talán ösztönösen is felébred az érzés, hogy fegyverével álljon Ryz mellé, mint ahogyan azt régen tették.*
-Biztonságos itt neked? Valószínűleg már egy tucat orgyilkos van a nyomodban. Nem lennék meglepve, ha most is lesne ránk egy.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.19 18:51:12, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Ryz szavai mellkasba vágják. Küldetése eddig is igen titokzatos volt, de mára teljesen elveszítette a fonalat, hiszen egyetlen sejtése az volt, hogy a Nagyanyának teljesít küldetést. Bajtársa iménti bejelentése után azonban már ötlete sincs, hogy merre is tart valójában, csak azt, hogy a küldetést ha törik, ha szakad teljesíti, hiszen esküvel kötötték.*
-Elárulták volna? Lehetetlen. Hiszen Lars...
*Hirtelen tör rá a felismerés, de a mondatot már végig mondja, hiába jön rá annak kiejtése közben, hogy ha Lars valóban hűséges, akkor nem élhette volna túl matrónáját, ez világosabb, mint a nap.*
-Megvédhette volna. Az árulása ezáltal teljesen nyilvánvaló. Mit szándékozol tenni? Pár napja vagyok még csupán a felszínen, nem igen tudok az itteni sötételfek helyzetéről. Sok ideig voltam a mélyben. Más küldetéseken.
*Ekkor eszébe ötlik az a temérdek kiontott vér, a lemészárolt falvak, a gyújtogatások, az emberek, elfek, félelfek és gnómok ellen intézett hajtóvadászat, amiket egy kilétét eltitkoló uraság vezénylete alatt hajtottak végre társaival, olykor egymagában. Nem érez semmit, ez csak puszta visszaemlékezés csupán, mindent szentimentalitástól mentesen. A tények, amiket Ryz elmond nekik, sokkal inkább foglalkoztatják, hiszen vezetőjük helyét egy arra méltatlan vette át, így Tellben talán ösztönösen is felébred az érzés, hogy fegyverével álljon Ryz mellé, mint ahogyan azt régen tették.*
-Biztonságos itt neked? Valószínűleg már egy tucat orgyilkos van a nyomodban. Nem lennék meglepve, ha most is lesne ránk egy.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.19 18:51:12, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
3163. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-19 11:20:58
Üzenet elküldve: 2015-10-19 11:20:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//A fogadás//
*Pusztán a képzelete játszik vele? Persze nem az első alkalom lenne, és jó eséllyel nem is az utolsó. Sőt, szinte örülne, ha így lenne, mert ha mondjuk az árnyék csak egy egyszerű kölyökhöz tartozott, aki éjszaka játszott a temetőben, azt mi értelme lenne hajkurászni? Érdekli is őt, ki játszadozik a temetőben, vagy egyáltalán ki csinál ott akármit? A sírrablókat hajtsa csak a főpap, üldözze őket a városőrség, de Lorewnek sem mint személynek, sem mint szerzetesnek ehhez gyakorlatilag semmi köze nincs. Másrészről pedig, aki olyan hülye, hogy hullákat hantol ki annak reményében, hogy eltemetettek magukkal némi értéket, annak úgy kell. Undorító egy munka, kikaparni a férgektől hemzsegő csontokat, mivel ha volt is koporsó, az jó eséllyel már megadta magát, és azok közt turkálni gyűrűk meg mindenféle ócska aranyak után... Az ilyenek előbb-utóbb úgyis elkapnak valamiféle fertőzést, és meghalnak maguktól, felesleges az őrségnek mindenféle templom által szájukba adott indokkal kivégzést tartani. Szóval nem, halandó árnyakra cseppet sem kíváncsi, éppenséggel csak ez egy kicsit érdekesebbnek tűnik annál. Jóllehet, csak képzeli az egészet, hiszen mit is keresni egy kósza, személyhez nem tartozó árny a temetőben? Ugyanakkor a közelmúlt eseményeinek fényében nem nagyzolhat ilyen helyzetekben döntéshozatalnál, sőt, a legkisebb jelenséget hajlandó volna üldözni ki tudja meddig. Ráadásul szem elől sem téveszti, mivel amint kiért a temető kapujához, rögvest újból megpillantotta néhány másodpercre a folyópart irányában, majd onnét ismételten tovább vezette a tisztás felé.
Nem reménykedik igazából abban, hogy bármi érdemit fog találni, amikor elveszti a jelet (habár az is tény, hogyha ezt a képzelete idézi elő, akkor nagyon kitartó), egyszerűen csak nem teheti meg, hogy annak tudatában, milyen közel került hozzá az entitás, egyszerűen figyelmen kívül hagyja. A futást nem győzi olyan sokáig, mint szeretné, a folyópart táján már eléggé ki volt fulladva, rövid szakaszokon sétára kényszerült, de a tisztásig becsülettel küzdött a fáradtság, és a mindenféle válogatott rátörő fájdalmak ellen. Itt viszont már végleg kimerült, ráadásul semmit nem lát sehol, nemhogy mozgó árnyakat. Megáll, és lihegve fordul körbe kétszer-háromszor, viszont mivel a szó legteljesebb értelmében semmi szokatlant nem érzékel, így egyszerűen leül, majd lefekszik a virágok közé, és úgy igyekszik egy kicsit összeszedni magát. Hallott már olyanról, hogy valaki túlzott erőfeszítésektől elájult, és ő semmiképpen sem szeretne így járni (főleg érdekes a helyzete, mivel az utóbbi napokban nem sok alvásban volt része), így inkább a teljes kikapcsolás mellett dönt. Egészen addig marad fekve, amíg teljesen el nem múlik a szédülése, és legalább részben nem normalizálódik a légzése. Ez persze nem vesz többet igénybe néhány percnél, még akkor sem, ha Lorew legalábbis óráknak érzi, mire elmúlik a szúró fájdalom az oldalában. Eztán még mindig kicsit lihegve felül, és újból körbenéz. Főleg az árnyat keresi, de sajnos semmi nyomát nem találja, ez némileg megerősíti a hitében, miszerint a lehető legfeleslegesebben rohant el egészen a tisztásig.*
*Pusztán a képzelete játszik vele? Persze nem az első alkalom lenne, és jó eséllyel nem is az utolsó. Sőt, szinte örülne, ha így lenne, mert ha mondjuk az árnyék csak egy egyszerű kölyökhöz tartozott, aki éjszaka játszott a temetőben, azt mi értelme lenne hajkurászni? Érdekli is őt, ki játszadozik a temetőben, vagy egyáltalán ki csinál ott akármit? A sírrablókat hajtsa csak a főpap, üldözze őket a városőrség, de Lorewnek sem mint személynek, sem mint szerzetesnek ehhez gyakorlatilag semmi köze nincs. Másrészről pedig, aki olyan hülye, hogy hullákat hantol ki annak reményében, hogy eltemetettek magukkal némi értéket, annak úgy kell. Undorító egy munka, kikaparni a férgektől hemzsegő csontokat, mivel ha volt is koporsó, az jó eséllyel már megadta magát, és azok közt turkálni gyűrűk meg mindenféle ócska aranyak után... Az ilyenek előbb-utóbb úgyis elkapnak valamiféle fertőzést, és meghalnak maguktól, felesleges az őrségnek mindenféle templom által szájukba adott indokkal kivégzést tartani. Szóval nem, halandó árnyakra cseppet sem kíváncsi, éppenséggel csak ez egy kicsit érdekesebbnek tűnik annál. Jóllehet, csak képzeli az egészet, hiszen mit is keresni egy kósza, személyhez nem tartozó árny a temetőben? Ugyanakkor a közelmúlt eseményeinek fényében nem nagyzolhat ilyen helyzetekben döntéshozatalnál, sőt, a legkisebb jelenséget hajlandó volna üldözni ki tudja meddig. Ráadásul szem elől sem téveszti, mivel amint kiért a temető kapujához, rögvest újból megpillantotta néhány másodpercre a folyópart irányában, majd onnét ismételten tovább vezette a tisztás felé.
Nem reménykedik igazából abban, hogy bármi érdemit fog találni, amikor elveszti a jelet (habár az is tény, hogyha ezt a képzelete idézi elő, akkor nagyon kitartó), egyszerűen csak nem teheti meg, hogy annak tudatában, milyen közel került hozzá az entitás, egyszerűen figyelmen kívül hagyja. A futást nem győzi olyan sokáig, mint szeretné, a folyópart táján már eléggé ki volt fulladva, rövid szakaszokon sétára kényszerült, de a tisztásig becsülettel küzdött a fáradtság, és a mindenféle válogatott rátörő fájdalmak ellen. Itt viszont már végleg kimerült, ráadásul semmit nem lát sehol, nemhogy mozgó árnyakat. Megáll, és lihegve fordul körbe kétszer-háromszor, viszont mivel a szó legteljesebb értelmében semmi szokatlant nem érzékel, így egyszerűen leül, majd lefekszik a virágok közé, és úgy igyekszik egy kicsit összeszedni magát. Hallott már olyanról, hogy valaki túlzott erőfeszítésektől elájult, és ő semmiképpen sem szeretne így járni (főleg érdekes a helyzete, mivel az utóbbi napokban nem sok alvásban volt része), így inkább a teljes kikapcsolás mellett dönt. Egészen addig marad fekve, amíg teljesen el nem múlik a szédülése, és legalább részben nem normalizálódik a légzése. Ez persze nem vesz többet igénybe néhány percnél, még akkor sem, ha Lorew legalábbis óráknak érzi, mire elmúlik a szúró fájdalom az oldalában. Eztán még mindig kicsit lihegve felül, és újból körbenéz. Főleg az árnyat keresi, de sajnos semmi nyomát nem találja, ez némileg megerősíti a hitében, miszerint a lehető legfeleslegesebben rohant el egészen a tisztásig.*
3162. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-18 22:15:54
Üzenet elküldve: 2015-10-18 22:15:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
* A gyakorlás befejezése után jobbnak látta, hogyha a gazdagnegyedet érintve tér vissza a piactérre, hisz arra már járt.
A piacon még ilyenkor is nagy volt a nyüzsgés, persze közel sem akkora, mint nappal. Ugyanakkor Ynnolinna jobbnak látta mihamarabb elhagyni a helyet, hisz általában nem a tisztes, jószándékú polgárok jártak ilyenkor errefelé.
Az erdő felé menet elhaladt a kovácsműhely mellett.* ~ Holnap majd betérek, ha erre hoz az utam. ~
* Ahogy elérte az erdőszéli tisztást, megnyugodott. Itt végre nem érezte, hogy mindenhonnan figyelhetik és bármikor megtámadhatják. A tisztás sajátos légköre kisimította görcsös idegeit, szépsége pedig megnyugtatta a lelkét. Pihenésképpen letelepedett a fák közelébe, meditálva csodálta a holdat és észre sem vette, mikor álomba szenderült.*
A piacon még ilyenkor is nagy volt a nyüzsgés, persze közel sem akkora, mint nappal. Ugyanakkor Ynnolinna jobbnak látta mihamarabb elhagyni a helyet, hisz általában nem a tisztes, jószándékú polgárok jártak ilyenkor errefelé.
Az erdő felé menet elhaladt a kovácsműhely mellett.* ~ Holnap majd betérek, ha erre hoz az utam. ~
* Ahogy elérte az erdőszéli tisztást, megnyugodott. Itt végre nem érezte, hogy mindenhonnan figyelhetik és bármikor megtámadhatják. A tisztás sajátos légköre kisimította görcsös idegeit, szépsége pedig megnyugtatta a lelkét. Pihenésképpen letelepedett a fák közelébe, meditálva csodálta a holdat és észre sem vette, mikor álomba szenderült.*
3161. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-10-18 09:40:20
Üzenet elküldve: 2015-10-18 09:40:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Reggeli helyett//
*Az oda-vissza replikákra egy elhaló mosoly feltűnik ajkain, de a gyümölcsökhöz nem nyúl. A fejfájása némi émelygést is magával hívott, na meg nem lenne előnyös jól laknia. Mordi kétségbeesését hívná életre, ha otthon nem lenne képes egy teljes, kiéheztetett hadosztály helyett enni.*
-Egy nő arca?
*Dobja vissza a kérdést Tellnek erőtlenül vigyorogva. Majd kétkedve hallgatja a beszámolót, eddig semmi hír nem érkezett otthonából, képtelen pletykákon kívül. Hamar fény derül arra is, hogy a mélységi férfi információ sem túl megalapozottak. Konkrétan mikor nagyanyja hogyléte felől érdeklődik.*
-Igen. Most például következetesen halott.
*Ad választ ezzel, és egy kelletlen fintorral mindkettejük kérdésére.
Ebben a tekintetben nincsenek illúziói, nagybátyjának nem állt érdekében efféle hazugság.*
-Lars beszámolt a három évvel ezelőtti vérengzésről. És az azután éledő pletykákról.
*Informálja röviden, tényszerűen a másik kettőt, mintha nem forrna lelkében emésztő düh az egész helyzet miatt.
Zora felé fordulva pontosít kicsit, hisz ő nem ismerheti nagybátyját, úgy, mint Tell.*
-Lars a nagybátyám, a nagyanyám egyetlen életben maradt gyermeke, egyúttal testőrségének parancsnoka. Nagyanyám volt a Matróna, három évvel ezelőttig.
*Nagy sóhaj, majd immár Tell felé fordulva hadarja el a szavakat.*
-Lars azt mondta betörtek a nagycsarnokba, elfoglalták az egész rezidenciát. Majd mindenkit megöltek, nagyanyát is. Ő, és pár embere túl élte. Rólam azt híresztelték kiszöktettek, és elbújtattak a Matróna hívei még a vérengzés alatt. Gondolom az új úrnőnek az állt érdekében. Inkább, mint a valós tény, hogy ellene toborzok, az ő pénzéből, és hogy fogságba ejtettek.
*Inkább el sem kezdi fejtegetni mi a véleménye arról a felesküdött testőrről, ki hagyja meghalni Matrónáját, és nem osztozik sorsában. Feltehetően Zora, és Tell is épp úgy járatos a sötételfek hagyományaiban, mint ő maga, és ugyanazt a következtetést fogják levonni; Nagybátyja elárulta családját.*
*Az oda-vissza replikákra egy elhaló mosoly feltűnik ajkain, de a gyümölcsökhöz nem nyúl. A fejfájása némi émelygést is magával hívott, na meg nem lenne előnyös jól laknia. Mordi kétségbeesését hívná életre, ha otthon nem lenne képes egy teljes, kiéheztetett hadosztály helyett enni.*
-Egy nő arca?
*Dobja vissza a kérdést Tellnek erőtlenül vigyorogva. Majd kétkedve hallgatja a beszámolót, eddig semmi hír nem érkezett otthonából, képtelen pletykákon kívül. Hamar fény derül arra is, hogy a mélységi férfi információ sem túl megalapozottak. Konkrétan mikor nagyanyja hogyléte felől érdeklődik.*
-Igen. Most például következetesen halott.
*Ad választ ezzel, és egy kelletlen fintorral mindkettejük kérdésére.
Ebben a tekintetben nincsenek illúziói, nagybátyjának nem állt érdekében efféle hazugság.*
-Lars beszámolt a három évvel ezelőtti vérengzésről. És az azután éledő pletykákról.
*Informálja röviden, tényszerűen a másik kettőt, mintha nem forrna lelkében emésztő düh az egész helyzet miatt.
Zora felé fordulva pontosít kicsit, hisz ő nem ismerheti nagybátyját, úgy, mint Tell.*
-Lars a nagybátyám, a nagyanyám egyetlen életben maradt gyermeke, egyúttal testőrségének parancsnoka. Nagyanyám volt a Matróna, három évvel ezelőttig.
*Nagy sóhaj, majd immár Tell felé fordulva hadarja el a szavakat.*
-Lars azt mondta betörtek a nagycsarnokba, elfoglalták az egész rezidenciát. Majd mindenkit megöltek, nagyanyát is. Ő, és pár embere túl élte. Rólam azt híresztelték kiszöktettek, és elbújtattak a Matróna hívei még a vérengzés alatt. Gondolom az új úrnőnek az állt érdekében. Inkább, mint a valós tény, hogy ellene toborzok, az ő pénzéből, és hogy fogságba ejtettek.
*Inkább el sem kezdi fejtegetni mi a véleménye arról a felesküdött testőrről, ki hagyja meghalni Matrónáját, és nem osztozik sorsában. Feltehetően Zora, és Tell is épp úgy járatos a sötételfek hagyományaiban, mint ő maga, és ugyanazt a következtetést fogják levonni; Nagybátyja elárulta családját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795