Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-10 10:48:38
Üzenet elküldve: 2020-04-10 10:48:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Nem tudja, hogy Aztyan szerencsésebb vagy ő. Bár Mori is csak az anyját ismeri, az apja kiléte mindig is egy nagy rejtély volt számára. Ráadásul anyja se sokat beszélt róla, így marad az az ismeretlen személy, akire mindig is kíváncsi lesz, akit meg akar találni. Ezt azonban egyelőre felfüggesztette.*
- Én erre nem is gondoltam így, hogy mindenki számára legyen közép aranyút. A gyógyításban nyilván a saját egyensúlyomat kéne megtalálnom, amivel nem érzek minden egyes sérülést vagy betegséget a sajátomnak. *nem tér ki rá, hogy egyszer osztozni kényszerült a sérülésben a gyógyítottal, akkor kapta az arcán a vágást. Másban még nem vizsgálta meg ezt a kérdést, hogy létezhet-e. De elképzelhető, hogy Aztyan látja jól, és nincsen tökéletese csak megközelítőleg optimális.*
- Nagyon gyanús, hogy igazad van. És nem lehet tökélete, csak optimális. *ezt át kell gondolnia, hogy számára ez hogy valósulhat meg így. Mori szerint pedig a tökéletesség nem biztos, hogy létező, inkább csak van olyan, amit annak lehet látni.
A csípős ételre Aztyan válaszát már előre sejti.*
- Hát igen, mindenki a hazai ízeket szereti legjobban. *ért egyet ebben Mori. A közös vacsorára viszont nagyon lelkes lesz.*
- Akár meg is lehet csinálni.*mondja hiszen új a Kalmárban és tényleg nem sokakat ismer még.*
- Szívesen el is készítem az ételt. *teszi még hozzá, persze arról fogalma sincsen hány főre kellene majd főzni, de ha úgy alakul Aztyan nyilván közli.*
*Nem tudja, hogy Aztyan szerencsésebb vagy ő. Bár Mori is csak az anyját ismeri, az apja kiléte mindig is egy nagy rejtély volt számára. Ráadásul anyja se sokat beszélt róla, így marad az az ismeretlen személy, akire mindig is kíváncsi lesz, akit meg akar találni. Ezt azonban egyelőre felfüggesztette.*
- Én erre nem is gondoltam így, hogy mindenki számára legyen közép aranyút. A gyógyításban nyilván a saját egyensúlyomat kéne megtalálnom, amivel nem érzek minden egyes sérülést vagy betegséget a sajátomnak. *nem tér ki rá, hogy egyszer osztozni kényszerült a sérülésben a gyógyítottal, akkor kapta az arcán a vágást. Másban még nem vizsgálta meg ezt a kérdést, hogy létezhet-e. De elképzelhető, hogy Aztyan látja jól, és nincsen tökéletese csak megközelítőleg optimális.*
- Nagyon gyanús, hogy igazad van. És nem lehet tökélete, csak optimális. *ezt át kell gondolnia, hogy számára ez hogy valósulhat meg így. Mori szerint pedig a tökéletesség nem biztos, hogy létező, inkább csak van olyan, amit annak lehet látni.
A csípős ételre Aztyan válaszát már előre sejti.*
- Hát igen, mindenki a hazai ízeket szereti legjobban. *ért egyet ebben Mori. A közös vacsorára viszont nagyon lelkes lesz.*
- Akár meg is lehet csinálni.*mondja hiszen új a Kalmárban és tényleg nem sokakat ismer még.*
- Szívesen el is készítem az ételt. *teszi még hozzá, persze arról fogalma sincsen hány főre kellene majd főzni, de ha úgy alakul Aztyan nyilván közli.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-10 08:42:35
Üzenet elküldve: 2020-04-10 08:42:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenaeben világ életében megvolt az igény arra, hogy elbújjon mások elől és magányosan töltse az idejét és akár napokig ne szóljon senkihez. Ezek a napok persze sosem teltek hasztalanul, mert alkímiai ismereteit is így bővítette igazán szélesre. Most nem magányos ugyan, hisz Cha'ysszal van, de igyekeztek egy mindentől és mindenkitől távoli helyet választani, ami sikerült is. Aenae pedig néma csöndben van.
Cha'yss mellett fekszik a hátán, a férfi köpenyén, feje alatt a fa gyökerének egy göcsörtje, Egyik karját elnyújtja maga mellett, tenyere a fűszálakat éri a köpenyen túl. Másik kezével átnyúl a férfi lába alatt, mintha csak átkarolná a combját, ujjai pedig a Cha'yss térdét cirógatják. Szemei lehunyva, arcán továbbra is mosoly.
Tökéletes pillanat. Voltak már az életében tökéletes pillanatok és mindig azt hinné az ember lánya, hogy több ilyen már nem is lehetne, aztán az élet rácáfol és íme egy újabb.
Némán hallgatja Cha'yss énekét, csak akkor pillant rá, mikor épp abbahagyja a dalolást. Mosolya kiszélesedik, viszont továbbra sem szól egy szót sem. Élvezi a pillanatot, a tavaszi napsütéssel és a tenyerét csiklandozó fűszálakkal együtt. A tavaszi levegő balzsamos, a madárcsicsergés pedig remek háttérzenét ad. Tökéletes.*
*Aenaeben világ életében megvolt az igény arra, hogy elbújjon mások elől és magányosan töltse az idejét és akár napokig ne szóljon senkihez. Ezek a napok persze sosem teltek hasztalanul, mert alkímiai ismereteit is így bővítette igazán szélesre. Most nem magányos ugyan, hisz Cha'ysszal van, de igyekeztek egy mindentől és mindenkitől távoli helyet választani, ami sikerült is. Aenae pedig néma csöndben van.
Cha'yss mellett fekszik a hátán, a férfi köpenyén, feje alatt a fa gyökerének egy göcsörtje, Egyik karját elnyújtja maga mellett, tenyere a fűszálakat éri a köpenyen túl. Másik kezével átnyúl a férfi lába alatt, mintha csak átkarolná a combját, ujjai pedig a Cha'yss térdét cirógatják. Szemei lehunyva, arcán továbbra is mosoly.
Tökéletes pillanat. Voltak már az életében tökéletes pillanatok és mindig azt hinné az ember lánya, hogy több ilyen már nem is lehetne, aztán az élet rácáfol és íme egy újabb.
Némán hallgatja Cha'yss énekét, csak akkor pillant rá, mikor épp abbahagyja a dalolást. Mosolya kiszélesedik, viszont továbbra sem szól egy szót sem. Élvezi a pillanatot, a tavaszi napsütéssel és a tenyerét csiklandozó fűszálakkal együtt. A tavaszi levegő balzsamos, a madárcsicsergés pedig remek háttérzenét ad. Tökéletes.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-09 23:23:54
Üzenet elküldve: 2020-04-09 23:23:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ritka alkalmak egyike, hogy az igricnek lehetősége van egy kicsit magával foglalkozni. S ha már magával, akkor természetesen azzal is, akivel a legszívesebben tölt időt, Aenaevel.
A Thargodar lánynak sikerült valami olyasmit elérnie a wegtoreni bárónál, amiről azt hitte, nem is létezik. De ha már ez megtörtént, akkor nem ágál a sors ellen és ha teheti, hasznos időt tölt el a tharg úrnővel.
Ritka alkalom, hogy kettesben képesek eltűnni a világ és a város elől, hogy együtt töltsék a kellemes tavaszi délutánt. Vannak olyan elemek, akik kockázatot látnak a tharg örökös városi jelenlétében, de az igric ezt nem teljesen látja fennálló veszélynek.
Így történhetett, hogy Aenae és az igric most egy árnyékos fa alatt ülnek a wegtoreni kiterített köpenyén. A báró kényelmesen, hátát a fa vaskos törzsének vetve, ölében kopott mandolinján penget halk dallamot. A viseletesnek tetsző hangszer a szívéhez nőtt és olyan kevés alkalma van játszani rajta, hogy most szívesen játszanak ujjai a húrokon. Kesztyűi kalapjába dobva fekszenek mellette a köpeny szélén amelyen ülnek.
Roppant idilli és leányregényekbe illő a kép, ahogy ők ketten a lomb árnyékában, halk zenébe burkolózva múlatják az időt, mintha nem lenne holnap, mintha más nem is létezne rajtuk kívül.*
- Kapj el, hogyha zuhannék, ha a vérem széjjeltép
Nem lankad az indulat, amíg éget, élhetnék.
Szeress így, szeress még.
Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való.
*Halkan énekel, kellemes baritonja burkot vonhat köréjük, mintha csak ők ketten volnának most a világon. Ért hozzá, tudja, mit és hogyan kell tennie, hogy ezt az érzetet elérhesse. Nem néz partnerére, csak a húrokon játszó ujjának mozdulatait fürkészi sárga pillantása. Gyönyörű kis idill az, amit igyekszik megteremteni, amelyből most csak ketten vehetik ki a részüket.*
*Ritka alkalmak egyike, hogy az igricnek lehetősége van egy kicsit magával foglalkozni. S ha már magával, akkor természetesen azzal is, akivel a legszívesebben tölt időt, Aenaevel.
A Thargodar lánynak sikerült valami olyasmit elérnie a wegtoreni bárónál, amiről azt hitte, nem is létezik. De ha már ez megtörtént, akkor nem ágál a sors ellen és ha teheti, hasznos időt tölt el a tharg úrnővel.
Ritka alkalom, hogy kettesben képesek eltűnni a világ és a város elől, hogy együtt töltsék a kellemes tavaszi délutánt. Vannak olyan elemek, akik kockázatot látnak a tharg örökös városi jelenlétében, de az igric ezt nem teljesen látja fennálló veszélynek.
Így történhetett, hogy Aenae és az igric most egy árnyékos fa alatt ülnek a wegtoreni kiterített köpenyén. A báró kényelmesen, hátát a fa vaskos törzsének vetve, ölében kopott mandolinján penget halk dallamot. A viseletesnek tetsző hangszer a szívéhez nőtt és olyan kevés alkalma van játszani rajta, hogy most szívesen játszanak ujjai a húrokon. Kesztyűi kalapjába dobva fekszenek mellette a köpeny szélén amelyen ülnek.
Roppant idilli és leányregényekbe illő a kép, ahogy ők ketten a lomb árnyékában, halk zenébe burkolózva múlatják az időt, mintha nem lenne holnap, mintha más nem is létezne rajtuk kívül.*
- Kapj el, hogyha zuhannék, ha a vérem széjjeltép
Nem lankad az indulat, amíg éget, élhetnék.
Szeress így, szeress még.
Pedig nem leszek már jó, csak ilyen senkinek való.
*Halkan énekel, kellemes baritonja burkot vonhat köréjük, mintha csak ők ketten volnának most a világon. Ért hozzá, tudja, mit és hogyan kell tennie, hogy ezt az érzetet elérhesse. Nem néz partnerére, csak a húrokon játszó ujjának mozdulatait fürkészi sárga pillantása. Gyönyörű kis idill az, amit igyekszik megteremteni, amelyből most csak ketten vehetik ki a részüket.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-08 20:03:36
Üzenet elküldve: 2020-04-08 20:03:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A találkozás//
//Az NPC kitalált karakter, az esetleges névegyezés nem szándékos//
*Közeleg a messzeségből, arcát már nem takarja tovább. Hydrik végre biztonságban van. Nem megy a fogadó felé, meglátott valakit. Őt követi most. Egy elf lányt követ, pont neki valót. Hydrik szíve úgy dobog, hogy ha beleszúrnak sem áll le. Azt szeretné, hogy végre valaki szeresse, mert a saját fajából mindenki gyűlöli, de legjobban az anyja meg az apja. Amikor eszébe jut minden életkedve elmegy. Most is. Nem követi tovább a lányt. Végezni akar magával, mert rájött, hogy senki sem fogja szeretni. Ekkor álmai nője megfordul, odamegy hozzá, megáll tőle 2 méterre, majd egyre közelebb jön. Hydrikban újra van remény arra, hogy valaki tán mégis szereti.*
-Ne hidd, hogy nem láttalak! *Szól Hydriknak a lány.*
-Egész végig láttalak.
-Mit értesz "egész" alatt? *Szól hozzá először Hydrik.
-Ott voltam amikor olyat estél, hogy azt hittem, hogy meghaltál. Szerencsémre nem.
*Egy apró könnycsepp csúszik le Hydrik arcán. A lány megérteni megérti, de egy kicsit még homályos neki ez a kialakuló depresszió. Természetesen Hydrik ezt észreveszi.*
-Az itteni elfekre szégyent hoztam. Eddig is gyűlöltek, de most még jobban. *Ezután nem egy, hanem már jó sok könnycsepp jelent meg az arcán.*
-De miért? Miért gyűlölnek téged? *Faggatózik tovább a lány. Nagyon érdekli, hogy mi van Hydrikkal. Ráadásul minél többet tud meg Hydrikról annál jobban kezdi megszeretni.*
-Kardforgató vagyok. *Mondja mérgesen. Magára mérges. Gyűlöli magát emiatt.*
-És ez benned a legjobb! *Mondja a lány Hydrik legnagyobb meglepetésére.*
-Miért? *Értetlenkedik Hydrik. Nem érti, hogy mi olyan jó abban hogy sehogyan sem hasonlít a többiekre.*
-Mert egyedi vagy. Gondolom, hogy már annyiszor hallottad, de ez rád különösen igaz.
*Hydrik elgondolkodik ezen.*
-Amúgy mi a neved? *Érdeklődik Hydrik. Álmaid nőjének (vagy pasijának) azért illik tudni a nevét.*
-Kalyanda. Kalyanda Friglin. Tied?
-Ti'ell Hydrik, de csak Hydrik.
-Szóval Hydrik. Kezd este lenni. Tudok sátrat csinálni. Csinálok, de sajnos csak egyre van elegendőm, ha nem baj.
-Dehogy baj! *Vágja rá Hydrik.*
Leülnek, hydrik egy piacról lopott üres naplót vesz elő és írni kezd: ,,Megtaláltam. A piacon láttam meg és elkezdtem követni. Szőke haja és a gyönyörű kék szeme teljesen rabul ejt. A ruhája is egyszerűen gyönyörű. Tele van mindenféle gyönggyel, az egész fehér itt-ott nagyon halvány sárga átmenettel. Egy virágkoszorút hord most a fején és a cipője fehér, olyan anyagú mint a ruhája,csak van benne merevítés. 3-4 réteg anyag, a talpán pedig 6-7. Kiderült azonban, hogy ő a "sikeres bemutatkozásomat" is látta. Én is láttam amikor letápászkodtam. Nézett, de nem ócsárolt engem, nem szidott engem, nem röhögött rajtam. Azt láttam rajta, hogy sajnál. És most itt van 5 centire mellettem."*
-Mit írsz? *Kérdezi Kalyanda, de Hydrik gyorsan becsapja a könyvet.*
-Semmit! *mondja kicsit megijedve Hydrik.*
-Ez mi? *Kalyanda megtalálta a Világoszöld lötyit.*
-Nem tudom. Ideje kideríteni!
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.09 16:01:56, a következő indokkal:
Ha OOC kommentet fűzöl a hozzászóláshoz azt a fejléchez hasonlóan // Megjegyzés // formában tedd meg! Elütéseket javítottam, nézd át a hozzászólást küldés előtt. Legalább 10 hiba volt benne, amit pirossal aláhúzott a böngésző is.
//Az NPC kitalált karakter, az esetleges névegyezés nem szándékos//
*Közeleg a messzeségből, arcát már nem takarja tovább. Hydrik végre biztonságban van. Nem megy a fogadó felé, meglátott valakit. Őt követi most. Egy elf lányt követ, pont neki valót. Hydrik szíve úgy dobog, hogy ha beleszúrnak sem áll le. Azt szeretné, hogy végre valaki szeresse, mert a saját fajából mindenki gyűlöli, de legjobban az anyja meg az apja. Amikor eszébe jut minden életkedve elmegy. Most is. Nem követi tovább a lányt. Végezni akar magával, mert rájött, hogy senki sem fogja szeretni. Ekkor álmai nője megfordul, odamegy hozzá, megáll tőle 2 méterre, majd egyre közelebb jön. Hydrikban újra van remény arra, hogy valaki tán mégis szereti.*
-Ne hidd, hogy nem láttalak! *Szól Hydriknak a lány.*
-Egész végig láttalak.
-Mit értesz "egész" alatt? *Szól hozzá először Hydrik.
-Ott voltam amikor olyat estél, hogy azt hittem, hogy meghaltál. Szerencsémre nem.
*Egy apró könnycsepp csúszik le Hydrik arcán. A lány megérteni megérti, de egy kicsit még homályos neki ez a kialakuló depresszió. Természetesen Hydrik ezt észreveszi.*
-Az itteni elfekre szégyent hoztam. Eddig is gyűlöltek, de most még jobban. *Ezután nem egy, hanem már jó sok könnycsepp jelent meg az arcán.*
-De miért? Miért gyűlölnek téged? *Faggatózik tovább a lány. Nagyon érdekli, hogy mi van Hydrikkal. Ráadásul minél többet tud meg Hydrikról annál jobban kezdi megszeretni.*
-Kardforgató vagyok. *Mondja mérgesen. Magára mérges. Gyűlöli magát emiatt.*
-És ez benned a legjobb! *Mondja a lány Hydrik legnagyobb meglepetésére.*
-Miért? *Értetlenkedik Hydrik. Nem érti, hogy mi olyan jó abban hogy sehogyan sem hasonlít a többiekre.*
-Mert egyedi vagy. Gondolom, hogy már annyiszor hallottad, de ez rád különösen igaz.
*Hydrik elgondolkodik ezen.*
-Amúgy mi a neved? *Érdeklődik Hydrik. Álmaid nőjének (vagy pasijának) azért illik tudni a nevét.*
-Kalyanda. Kalyanda Friglin. Tied?
-Ti'ell Hydrik, de csak Hydrik.
-Szóval Hydrik. Kezd este lenni. Tudok sátrat csinálni. Csinálok, de sajnos csak egyre van elegendőm, ha nem baj.
-Dehogy baj! *Vágja rá Hydrik.*
Leülnek, hydrik egy piacról lopott üres naplót vesz elő és írni kezd: ,,Megtaláltam. A piacon láttam meg és elkezdtem követni. Szőke haja és a gyönyörű kék szeme teljesen rabul ejt. A ruhája is egyszerűen gyönyörű. Tele van mindenféle gyönggyel, az egész fehér itt-ott nagyon halvány sárga átmenettel. Egy virágkoszorút hord most a fején és a cipője fehér, olyan anyagú mint a ruhája,csak van benne merevítés. 3-4 réteg anyag, a talpán pedig 6-7. Kiderült azonban, hogy ő a "sikeres bemutatkozásomat" is látta. Én is láttam amikor letápászkodtam. Nézett, de nem ócsárolt engem, nem szidott engem, nem röhögött rajtam. Azt láttam rajta, hogy sajnál. És most itt van 5 centire mellettem."*
-Mit írsz? *Kérdezi Kalyanda, de Hydrik gyorsan becsapja a könyvet.*
-Semmit! *mondja kicsit megijedve Hydrik.*
-Ez mi? *Kalyanda megtalálta a Világoszöld lötyit.*
-Nem tudom. Ideje kideríteni!
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.09 16:01:56, a következő indokkal:
Ha OOC kommentet fűzöl a hozzászóláshoz azt a fejléchez hasonlóan // Megjegyzés // formában tedd meg! Elütéseket javítottam, nézd át a hozzászólást küldés előtt. Legalább 10 hiba volt benne, amit pirossal aláhúzott a böngésző is.
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-08 17:35:53
Üzenet elküldve: 2020-04-08 17:35:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Reggeli frissességében gyorsan elhagyja a Pegazus fogadót. Hosszú utazásba fog, de kíváncsisága vezeti őt. A Szegénynegyeden gyorsan átvág, viszont a Piactéren nézelődik egy kicsit. Semmi érdekeset nem lát, úgyhogy azt is ott hagyja. A tisztásra érkezve nagyot szív a friss levegőből. Kulacsából iszik néhány kortyot és folytatja vándorlását. A nap megszakítás nélkül süt, így az idő kellemes. Enyhe szellő is fúj ami még jobban elviselhetőbbé teszi a szabad levegőn tartózkodást. Vidám kedvében van, úgyhogy felgyalogol a tisztás dombjára, szív egy nagy levegőt a magaslati levegőből, majd folytatja az útját.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-08 16:49:30
Üzenet elküldve: 2020-04-08 16:49:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A szülőkkel sosem könnyű, bár ebben Aztyannak "szerencséje" volt. Az óriások uralta Wegtorenben nem ismerte a szüleit, egy bordélyházban nőtt fel, mint sokan mások. Mármint azok, akik nem az utcán nőttek fel. A céh felkarolta és a szárnyai alá vette és onnan már könnyebb élete volt. Már, ha lehet így mondani.
A lényeg, hogy nehezen érzi át Mori érzéseit a szülőkkel kapcsolatban. Talán áldás, talán átok, egyelőre nem derül ki.*
- Szerintem nem. Mármint, nem létezik olyan lehetőség, hogy mindenkinek jó legyen. *Fejti ki Mori visszakérdezésére. Az arany középútnak olyannak kellene lennie, ami mindenki számára előnyös, de legalábbis nem hátrányos.*
- Meglehet, hogy az ilyen út csak olyan, ami a legoptimálisabb, de nem tökéletes. *Fűzi tovább gondolatait. Nagyon kevés tökéletes dolog létezik a világban. A heges arcúnak nem jut eszébe egy sem jelenleg.
A csípős vagy pikáns ételekre tett voksnál nem is kell gondolkodnia.*
- Wegtoreni vagyok, szeretem a csípőset. *Válaszol féloldalas mosollyal, mintha ez magától értetődő volna.
A közös vacsora ötlete tetszik Morinak, aminek örül. Egy közös vacsora közelebb hozná a kereskedőház tagjait egymáshoz, megismerhetne mindenki mindenkit.*
- Persze, az volna a legjobb, ha mindenki ott lehetne. *Bólint a félvér lány szavaira a küldetésben lévőkkel kapcsolatban. Addigra talán Arja és Graril is visszatérne és persze a bárónak is jó volna ott lennie, hogy a vezetőség is képviseltesse magát teljes számban.*
*A szülőkkel sosem könnyű, bár ebben Aztyannak "szerencséje" volt. Az óriások uralta Wegtorenben nem ismerte a szüleit, egy bordélyházban nőtt fel, mint sokan mások. Mármint azok, akik nem az utcán nőttek fel. A céh felkarolta és a szárnyai alá vette és onnan már könnyebb élete volt. Már, ha lehet így mondani.
A lényeg, hogy nehezen érzi át Mori érzéseit a szülőkkel kapcsolatban. Talán áldás, talán átok, egyelőre nem derül ki.*
- Szerintem nem. Mármint, nem létezik olyan lehetőség, hogy mindenkinek jó legyen. *Fejti ki Mori visszakérdezésére. Az arany középútnak olyannak kellene lennie, ami mindenki számára előnyös, de legalábbis nem hátrányos.*
- Meglehet, hogy az ilyen út csak olyan, ami a legoptimálisabb, de nem tökéletes. *Fűzi tovább gondolatait. Nagyon kevés tökéletes dolog létezik a világban. A heges arcúnak nem jut eszébe egy sem jelenleg.
A csípős vagy pikáns ételekre tett voksnál nem is kell gondolkodnia.*
- Wegtoreni vagyok, szeretem a csípőset. *Válaszol féloldalas mosollyal, mintha ez magától értetődő volna.
A közös vacsora ötlete tetszik Morinak, aminek örül. Egy közös vacsora közelebb hozná a kereskedőház tagjait egymáshoz, megismerhetne mindenki mindenkit.*
- Persze, az volna a legjobb, ha mindenki ott lehetne. *Bólint a félvér lány szavaira a küldetésben lévőkkel kapcsolatban. Addigra talán Arja és Graril is visszatérne és persze a bárónak is jó volna ott lennie, hogy a vezetőség is képviseltesse magát teljes számban.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:44:52
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:44:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Út közben felkap egy fűszálat is, amit fogai közé helyezve kezdi el rágcsálni. Időnként kezeit kihúzza zsebéből, hogy szemhéját tapogatva aprócska tollat keresgéljen. Amit úgy érzi körme beleakad egybe addig piszkálja, míg sikeresen meg tudja ragadni, és egy erős mozdulattal kitépi.*
- Hogy én mennyire rohadtul utálom ezt.
*Mondja, miközben éppen sajgó szemhéját dörzsölgeti, és a megjelenő könnycseppet is letörli. Még szerencse, hogy orrából nem kell kitépkednie, mert a légzésben nem zavarja annyira, és egyébként meg nem látszik.*
- Hiányzik a hajam.
*Kesereg, miközben kopasz fején végigsimít, amit egykoron szőke tincsek fedtek el, de mióta megtollasodott sajnos kénytelen volt ettől is megválnia.*
- Hogy én mennyire rohadtul utálom ezt.
*Mondja, miközben éppen sajgó szemhéját dörzsölgeti, és a megjelenő könnycseppet is letörli. Még szerencse, hogy orrából nem kell kitépkednie, mert a légzésben nem zavarja annyira, és egyébként meg nem látszik.*
- Hiányzik a hajam.
*Kesereg, miközben kopasz fején végigsimít, amit egykoron szőke tincsek fedtek el, de mióta megtollasodott sajnos kénytelen volt ettől is megválnia.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:23:29
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:23:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
*Már minden tagja fáj, és végtelenül kimerült. Kénytelen csuklyáját is lehúzni fejéről, és ezzel felfedni szokatlan bőrszínét, de nem számít, hiszen a felmelegedő időjárás, és a hosszú út fáradalmai miatt szüksége van erre. Meg is törölgeti gyöngyöző, és poros arcát.*
- Jól van. Ügyes voltál, nem hagytál cserben.
*Veregeti meg hátasa nyakát, és egy lassabb tempóra vált. Ajkaira már teljesen kicserepesedtek, feje is fáj a folyadék hiánya miatt, de a cél már igen közel van, és ha eddig kibírta ez a pár perc igazán nem fog megkottyanni neki.*
*Már minden tagja fáj, és végtelenül kimerült. Kénytelen csuklyáját is lehúzni fejéről, és ezzel felfedni szokatlan bőrszínét, de nem számít, hiszen a felmelegedő időjárás, és a hosszú út fáradalmai miatt szüksége van erre. Meg is törölgeti gyöngyöző, és poros arcát.*
- Jól van. Ügyes voltál, nem hagytál cserben.
*Veregeti meg hátasa nyakát, és egy lassabb tempóra vált. Ajkaira már teljesen kicserepesedtek, feje is fáj a folyadék hiánya miatt, de a cél már igen közel van, és ha eddig kibírta ez a pár perc igazán nem fog megkottyanni neki.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:16:34
Üzenet elküldve: 2020-04-08 15:16:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Igyekezett azért leplezni a kellemes meglepődését. Hiszen azért nem akarja, hogy egyből minden az arcára legyen írva. Bár ebben azért nagy gyakorlata van.*
- Valóban nem volt könnyű. *bólint rá, viszont eléggé úgy érzi, hogy hasznára vált anyja szigorú elvei.*
- Persze mindennek van egy jó oldala is. Szóval nem bánom. *jelenti ki. Vélhetően nem tudta volna jól elsajátítani a gyógyítást, ha nem várják el ezt tőle. A kérdésre elbizonytalanodik. Hiszen maga sem biztos ebben. Eddig még nem sikerült megtalálnia a közép arany utat. Pedig nagyon szeretné.*
- Hm, nem is tudom. Gondolod, nem létezik? *bizonytalan ebben, ez leszűrhető a szavaiból is. Aztyan kifejezi számára mi ez a középút.*
- Elképzelhető, hogy igazad van. Mert eddig még én se akadtam rá. Pedig elég ideje próbálkozom már. *vállát megvonja. Mert bát tényleg jól lenne meglelni, csak hát, ha nem létezik akkor bizony ez egy nehezebb feladat lesz. A csípős étel kérdése is foglalkoztatja. Tudja egyedül az ő hibája, hogy nem kóstolta még. Nem szívesen vallaná be, de kicsit fél ettől. Eddig az összes étel, amit evett kellemes volt. Azonban ha a csípős ételről kérdez meg másokat, nagyjából erre meg kétféle választ szokott kapni. Az egyik tábor azt mondja, nagyon jó kellemes, a másik meg hogy borzasztó meg ne kóstolja. Így hát tanácstalan volt eddig az ilyen pikáns ételekkel.*
- Neked ízlik? *kérdezi, legalább megtudja Aztyan melyik tábort erősíti az elméjében. Bár lehet buta gondolat, mert ha Aztyan Wegtorenből jött, akkor a válasz biztosan igen lesz erre. A közös vacsora gondolata viszont csábító.*
- Ez egy remek ötlet.*mondja, persze az erős ízt leginkább egyedül szeretné megkóstolni nem pedig akárki szeme láttára. De a közös vacsorázás nagyon tetszik neki.*
- Gondolom, akkor megvárjuk míg Mikarr és a tündér is visszatérnek. *eszébe is jut a kettős. Az egyik náthás a másik lesérült. Van min aggódnia, míg vissza nem térnek, és nem látja, hogy jól vannak. Sajnos ez Morinál már csak így van, ha valakit gyógyított, azután az illetőért hajlamos aggódni.*
*Igyekezett azért leplezni a kellemes meglepődését. Hiszen azért nem akarja, hogy egyből minden az arcára legyen írva. Bár ebben azért nagy gyakorlata van.*
- Valóban nem volt könnyű. *bólint rá, viszont eléggé úgy érzi, hogy hasznára vált anyja szigorú elvei.*
- Persze mindennek van egy jó oldala is. Szóval nem bánom. *jelenti ki. Vélhetően nem tudta volna jól elsajátítani a gyógyítást, ha nem várják el ezt tőle. A kérdésre elbizonytalanodik. Hiszen maga sem biztos ebben. Eddig még nem sikerült megtalálnia a közép arany utat. Pedig nagyon szeretné.*
- Hm, nem is tudom. Gondolod, nem létezik? *bizonytalan ebben, ez leszűrhető a szavaiból is. Aztyan kifejezi számára mi ez a középút.*
- Elképzelhető, hogy igazad van. Mert eddig még én se akadtam rá. Pedig elég ideje próbálkozom már. *vállát megvonja. Mert bát tényleg jól lenne meglelni, csak hát, ha nem létezik akkor bizony ez egy nehezebb feladat lesz. A csípős étel kérdése is foglalkoztatja. Tudja egyedül az ő hibája, hogy nem kóstolta még. Nem szívesen vallaná be, de kicsit fél ettől. Eddig az összes étel, amit evett kellemes volt. Azonban ha a csípős ételről kérdez meg másokat, nagyjából erre meg kétféle választ szokott kapni. Az egyik tábor azt mondja, nagyon jó kellemes, a másik meg hogy borzasztó meg ne kóstolja. Így hát tanácstalan volt eddig az ilyen pikáns ételekkel.*
- Neked ízlik? *kérdezi, legalább megtudja Aztyan melyik tábort erősíti az elméjében. Bár lehet buta gondolat, mert ha Aztyan Wegtorenből jött, akkor a válasz biztosan igen lesz erre. A közös vacsora gondolata viszont csábító.*
- Ez egy remek ötlet.*mondja, persze az erős ízt leginkább egyedül szeretné megkóstolni nem pedig akárki szeme láttára. De a közös vacsorázás nagyon tetszik neki.*
- Gondolom, akkor megvárjuk míg Mikarr és a tündér is visszatérnek. *eszébe is jut a kettős. Az egyik náthás a másik lesérült. Van min aggódnia, míg vissza nem térnek, és nem látja, hogy jól vannak. Sajnos ez Morinál már csak így van, ha valakit gyógyított, azután az illetőért hajlamos aggódni.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-08 13:59:17
Üzenet elküldve: 2020-04-08 13:59:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Cerlyna sajnálja, hogy egyedül marad, pedig Henigard igazán nagyon érdekes dolgokat mondott neki. Például azt, hogy Eeyr őt nem áldotta meg, amit nem hisz el. Aztán eszébe jut, hogy talán őt megáldotta volna? Sosem töprengett még ezen, hiszen olyan aprócskának érzi magát, ugyan miért is törődne vele bárki is? Valami oka bizonyosan van annak, hogy fogékonyabb Eeyr tanaira, és a felkínált erejére, de vajon ez sosem ismert szülei képességeiből, vagy egy nagyobb erő akaratából származhat? Kicsit bele is sajdul a feje ahogy ezen töpreng.
Hirtelen felpattan. Nyakában lógó virágfüzérkéjét megigazítja, és tündérlámpását a napra helyezi.*
- Kinek van kedve táncolni?
*Kérdezi vidáman, majd körbefordul egy párszor. Lerúgja magáról cipőjét is, hogy csupasz talpa alatt érezhesse a friss fű puhaságát. Ez még inkább meghozza a kedvét, ezért lelkesen pördül még egy párat.*
*Cerlyna sajnálja, hogy egyedül marad, pedig Henigard igazán nagyon érdekes dolgokat mondott neki. Például azt, hogy Eeyr őt nem áldotta meg, amit nem hisz el. Aztán eszébe jut, hogy talán őt megáldotta volna? Sosem töprengett még ezen, hiszen olyan aprócskának érzi magát, ugyan miért is törődne vele bárki is? Valami oka bizonyosan van annak, hogy fogékonyabb Eeyr tanaira, és a felkínált erejére, de vajon ez sosem ismert szülei képességeiből, vagy egy nagyobb erő akaratából származhat? Kicsit bele is sajdul a feje ahogy ezen töpreng.
Hirtelen felpattan. Nyakában lógó virágfüzérkéjét megigazítja, és tündérlámpását a napra helyezi.*
- Kinek van kedve táncolni?
*Kérdezi vidáman, majd körbefordul egy párszor. Lerúgja magáról cipőjét is, hogy csupasz talpa alatt érezhesse a friss fű puhaságát. Ez még inkább meghozza a kedvét, ezért lelkesen pördül még egy párat.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:23:45
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Munkára vadászva//
* A sötétben botorkálva tévednek eme helyre ketten, kik nem mások, mint egy szürke szamár, de nem a ködben, valamint Hagarr. Fáradtan huppan le a fűre és Mindha, a csacsi is hasonlóképpen viselkedik. Gyakorlatilag csak annyi ereje maradt, hogy levegye hű hátasáról holmiját és rögtönözzön egy fekvőhelyet. Az álom szinte azonnal elnyomja őket. Másnap ébrednek fel, a nem túl erős napfényben. Mindha, sejtve, hogy komolyabb elemózsiára nem számíthat, a füvet kezdte el legelni. Hagarr nem fanyalodik szamara példájára. Tarisznyája mélyén még leledzik egy kis megszáradt kenyér, hát azt majszolja el meglehetős lassúsággal. Jól meg kell rágnia a falatokat. Részint, mert már azok kemények, részint, hogy így csapja be gyomrát és keltsen magában teltség érzetet. A lakoma így sem tart sokáig. Összepakolja felszerelését, amit hű állatára pakol fel, majd indul is tovább a szántóföldek felé. Akár haza is mehetne, hiszen nincs messze otthona. De most más az úti célja, így egyenlőre nem látogatja meg rokonait. Egyébként sem szolgálhatna túl sok jó hírrel.*
* A sötétben botorkálva tévednek eme helyre ketten, kik nem mások, mint egy szürke szamár, de nem a ködben, valamint Hagarr. Fáradtan huppan le a fűre és Mindha, a csacsi is hasonlóképpen viselkedik. Gyakorlatilag csak annyi ereje maradt, hogy levegye hű hátasáról holmiját és rögtönözzön egy fekvőhelyet. Az álom szinte azonnal elnyomja őket. Másnap ébrednek fel, a nem túl erős napfényben. Mindha, sejtve, hogy komolyabb elemózsiára nem számíthat, a füvet kezdte el legelni. Hagarr nem fanyalodik szamara példájára. Tarisznyája mélyén még leledzik egy kis megszáradt kenyér, hát azt majszolja el meglehetős lassúsággal. Jól meg kell rágnia a falatokat. Részint, mert már azok kemények, részint, hogy így csapja be gyomrát és keltsen magában teltség érzetet. A lakoma így sem tart sokáig. Összepakolja felszerelését, amit hű állatára pakol fel, majd indul is tovább a szántóföldek felé. Akár haza is mehetne, hiszen nincs messze otthona. De most más az úti célja, így egyenlőre nem látogatja meg rokonait. Egyébként sem szolgálhatna túl sok jó hírrel.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:07:35
Üzenet elküldve: 2020-04-07 20:07:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*Amikor feltápászkodnak, a férfi, még erősen rámarkoz Zirnanda gömbölyű hátsójára.*
- Igen, nézzük meg mire jutott vele a mester.*-szól a férfi, és követi az óriást.*
- Ha kipróbáltuk a hangszert, akkor mit szólnál, ha este elkényeztetnélek. Hidd el nem fogod megbánni.*-mosolyodik el kajánul a férfi, persze egy-két összetevőre talán szüksége lesz a piacról a tökéletes estéhez, de ez a férfinak egyáltalán nem szab gátat. Nem az az ember, aki könnyen elfutna egy feladat elől. Inkább megoldani szokta őket.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*Amikor feltápászkodnak, a férfi, még erősen rámarkoz Zirnanda gömbölyű hátsójára.*
- Igen, nézzük meg mire jutott vele a mester.*-szól a férfi, és követi az óriást.*
- Ha kipróbáltuk a hangszert, akkor mit szólnál, ha este elkényeztetnélek. Hidd el nem fogod megbánni.*-mosolyodik el kajánul a férfi, persze egy-két összetevőre talán szüksége lesz a piacról a tökéletes estéhez, de ez a férfinak egyáltalán nem szab gátat. Nem az az ember, aki könnyen elfutna egy feladat elől. Inkább megoldani szokta őket.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-07 17:49:11
Üzenet elküldve: 2020-04-07 17:49:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Tharg birtokok felé//
* A meglehetősen nyüzsgő piacot elhagyva útja a tisztáson vezet keresztül. Ide érve mély, vágyódó sóhajtás kíséretében gondol a leendő kézműves boltjára, amely itt, a tisztás szélén fog állni. Reméli, hogy sikere lesz majd az üzletnek. Mivel a tisztáson nem zavar senkit, ezért elő is veszi furulyáját, s a fa csillagképről eszébe jutott dallamot kezdi játszani. Amikor a piacon ihletet kapott, olyan jónak tűnt a dallam, most viszont, hogy elfújja, kicsit laposnak érzi. Ezért hát, miközben a ragyogó napsütésben vág keresztül a nyugodt helyen, több változatban kipróbálja a dallamot. Alakul az szépen lassan, de mivel nem igénytelenül szeretné megírni ezt a művet, ezért tovább formálja, alakítgatja, szépíti. Némi próbálkozás után picit abbahagyja a játékot, s emlékezetében igyekszik felidézni, hogyan is nézett ki a fa csillagkép. Szerencsére tisztán emlékszik rá, ami - valljuk be őszintén - mégiscsak megkönnyíti a dolgát a komponálásban. És hirtelen, mint a nyári zápor, megjön az ihlet. Ajkához emeli hangszerét, és játszani kezd. Többször is elfújja egymás után, hogy biztosan ne felejtse el. Még ezen is finomít kicsit, de már lényegesen kevesebbet, mint néhány perce. A dallam már csak megközelítőleg hasonlít arra, ami a piactéren eszébe jutott. Ezt azonban nem bánja, mert az új dallam, amit az ihlet szele hozott, sokkal jobban kifejezi számára a csillagképet. *
* A meglehetősen nyüzsgő piacot elhagyva útja a tisztáson vezet keresztül. Ide érve mély, vágyódó sóhajtás kíséretében gondol a leendő kézműves boltjára, amely itt, a tisztás szélén fog állni. Reméli, hogy sikere lesz majd az üzletnek. Mivel a tisztáson nem zavar senkit, ezért elő is veszi furulyáját, s a fa csillagképről eszébe jutott dallamot kezdi játszani. Amikor a piacon ihletet kapott, olyan jónak tűnt a dallam, most viszont, hogy elfújja, kicsit laposnak érzi. Ezért hát, miközben a ragyogó napsütésben vág keresztül a nyugodt helyen, több változatban kipróbálja a dallamot. Alakul az szépen lassan, de mivel nem igénytelenül szeretné megírni ezt a művet, ezért tovább formálja, alakítgatja, szépíti. Némi próbálkozás után picit abbahagyja a játékot, s emlékezetében igyekszik felidézni, hogyan is nézett ki a fa csillagkép. Szerencsére tisztán emlékszik rá, ami - valljuk be őszintén - mégiscsak megkönnyíti a dolgát a komponálásban. És hirtelen, mint a nyári zápor, megjön az ihlet. Ajkához emeli hangszerét, és játszani kezd. Többször is elfújja egymás után, hogy biztosan ne felejtse el. Még ezen is finomít kicsit, de már lényegesen kevesebbet, mint néhány perce. A dallam már csak megközelítőleg hasonlít arra, ami a piactéren eszébe jutott. Ezt azonban nem bánja, mert az új dallam, amit az ihlet szele hozott, sokkal jobban kifejezi számára a csillagképet. *
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-07 10:18:56
Üzenet elküldve: 2020-04-07 10:18:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Pyr színészien eltúlzott mozdulatait és jelzéseit a távolság megtartásáról egy sanda mosollyal figyeli. Nagyon szórakoztató társaságnak találja a fiút, örül, hogy ez a válasza, ahelyett, hogy zokon venné a kérését, így ő is jobban érzi magát. Annyira, hogy még viccelődni is van kedve, s míg a tündér olyan nagy üggyel betartja a képzeletben fölrajzolt határt, ő karját hirtelen kinyújtja és egyetlen ujjal megböki a fiú vállát, majd visszahúzza a kezét. Csak mint egy gyerek, aki örömét leli a szabály megszegésében, de nem viszi túlzásba...
Majd repül az a bumeráng és szerencsétlenül földet ér. Ő meg kimentené Pyrt, egy elég átlátszó módon, amit persze a fiú is észrevesz. Nem erősíti meg az állítást, helyette sunyin hallgat és somolyog.
Aztán figyel, amerre a tündér mutat, s bár innen nézve ő annyira nem találja vonzónak a sötét tisztást, a körülöttük lebegő csillag meleg fénye bátorítja és a tudat, hogy oda is elkíséri őket.
Miután a fiú előrement és hívogatja őt, tétován, de beadja a derekát és elindul felé. Felmerül benne, hogy ő tud jobbat a kabátnál, de mivel Pyr már sorolni is kezdi a csillagképeket, úgy dönt, nem utasítja vissza a kedvességét és egyszerűen leül mellé a fölkínált helyre, hogy tekintetét mielőbb az égre szegezhesse.
És valóban csodás látvány tárul a szemei elé. Ritkán van alkalma megfigyelni a csillagos égboltot, igazán jobban ismeri könyvekből mint a valóságból, mert a félelme megakadályozza, hogy önfeledten kint tartózkodjon szürkület után.
Most azonban nem fél, s a csillag mellett alighanem Pyrnek is van köze ehhez, aki lényének vidámságával azt a másik fajta sötétséget is kívül tartja kettejük körén. Krestvir halkan, szusszanón még nevet is az újabb hangutánzáson. Jól érzi magát, hasonlóan meghitt, szívmelengető élményt tapasztal, mint régebben, abban a helyzetben, amiről a festményt is kérte a gólemtől. Az ilyen pillanatok ritkák az életében, mert ritkán enged közel magához valakit. Valószínűleg most is megijedne, mert fél a kötődéstől, feltételezi, hogy egyoldalú és kinevetik, vagy elutasítják, úgyhogy barátnak is keveseket mer nevezni. Az érzelmek túl átláthatatlanok és bizonytalanok a számára, pedig ő sem mentes tőlük, még ha néhányan ezt is gondolják.
De most még csak élvezi a látványt, a társaságot, ezt a nem mindennapos élményt, mikre Pyr szavai mintegy visszhangként érkeznek. Elmosolyodik, kicsit talán zavarba is jön, hogy a fiú is azt mondja, szeret vele lenni. Így annyira nem is félelmetes, hogy ő maga is szeretne még itt lenni és együtt lenni Pyrrel, mert előre feltételezheti, hogy ezt szabad, ez az érzés viszonzásra talált.*
- Jó. Az jó lesz. - *Feleli és már előre van benne egy várakozás.
Ezzel a furcsa, bizakodó érzéssel a szívében fordul vissza az égbolt felé. Hogy ez után mi történik, az már egy másik történet...*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.07 10:44:58
//Zárás//
*Pyr színészien eltúlzott mozdulatait és jelzéseit a távolság megtartásáról egy sanda mosollyal figyeli. Nagyon szórakoztató társaságnak találja a fiút, örül, hogy ez a válasza, ahelyett, hogy zokon venné a kérését, így ő is jobban érzi magát. Annyira, hogy még viccelődni is van kedve, s míg a tündér olyan nagy üggyel betartja a képzeletben fölrajzolt határt, ő karját hirtelen kinyújtja és egyetlen ujjal megböki a fiú vállát, majd visszahúzza a kezét. Csak mint egy gyerek, aki örömét leli a szabály megszegésében, de nem viszi túlzásba...
Majd repül az a bumeráng és szerencsétlenül földet ér. Ő meg kimentené Pyrt, egy elég átlátszó módon, amit persze a fiú is észrevesz. Nem erősíti meg az állítást, helyette sunyin hallgat és somolyog.
Aztán figyel, amerre a tündér mutat, s bár innen nézve ő annyira nem találja vonzónak a sötét tisztást, a körülöttük lebegő csillag meleg fénye bátorítja és a tudat, hogy oda is elkíséri őket.
Miután a fiú előrement és hívogatja őt, tétován, de beadja a derekát és elindul felé. Felmerül benne, hogy ő tud jobbat a kabátnál, de mivel Pyr már sorolni is kezdi a csillagképeket, úgy dönt, nem utasítja vissza a kedvességét és egyszerűen leül mellé a fölkínált helyre, hogy tekintetét mielőbb az égre szegezhesse.
És valóban csodás látvány tárul a szemei elé. Ritkán van alkalma megfigyelni a csillagos égboltot, igazán jobban ismeri könyvekből mint a valóságból, mert a félelme megakadályozza, hogy önfeledten kint tartózkodjon szürkület után.
Most azonban nem fél, s a csillag mellett alighanem Pyrnek is van köze ehhez, aki lényének vidámságával azt a másik fajta sötétséget is kívül tartja kettejük körén. Krestvir halkan, szusszanón még nevet is az újabb hangutánzáson. Jól érzi magát, hasonlóan meghitt, szívmelengető élményt tapasztal, mint régebben, abban a helyzetben, amiről a festményt is kérte a gólemtől. Az ilyen pillanatok ritkák az életében, mert ritkán enged közel magához valakit. Valószínűleg most is megijedne, mert fél a kötődéstől, feltételezi, hogy egyoldalú és kinevetik, vagy elutasítják, úgyhogy barátnak is keveseket mer nevezni. Az érzelmek túl átláthatatlanok és bizonytalanok a számára, pedig ő sem mentes tőlük, még ha néhányan ezt is gondolják.
De most még csak élvezi a látványt, a társaságot, ezt a nem mindennapos élményt, mikre Pyr szavai mintegy visszhangként érkeznek. Elmosolyodik, kicsit talán zavarba is jön, hogy a fiú is azt mondja, szeret vele lenni. Így annyira nem is félelmetes, hogy ő maga is szeretne még itt lenni és együtt lenni Pyrrel, mert előre feltételezheti, hogy ezt szabad, ez az érzés viszonzásra talált.*
- Jó. Az jó lesz. - *Feleli és már előre van benne egy várakozás.
Ezzel a furcsa, bizakodó érzéssel a szívében fordul vissza az égbolt felé. Hogy ez után mi történik, az már egy másik történet...*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.07 10:44:58
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-07 08:27:42
Üzenet elküldve: 2020-04-07 08:27:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*Hatalmas kő esik le a szívéről, talán sikerült meggyőznie a lányt. Nem hiába, Pyr meggyőzőképessége még a régi, talán tökélyre is fejlesztette. A gondolatra szélesen elmosolyodik, s biccent. A trónon való utazás lehetőségére egyenesen madarat lehetne vele fogatni. Sugárzik égszínkék tekintete a köröttük repkedő csillag fényében, ez az öröm az arcára is kiül. A beszélgetés hátralévő része már indokolatlanul megnevetteti, hiszen, az a kép, mit magáról fest egy őrülten mászkáló szatír benyomását kelti, s tisztában van azzal, hogy tán még egy kicsit úgy is néz ki, bár jelenleg normálisan van felöltözve.*
- Tartom a távolságot, nyuginyugi! *Tartja fel két tenyerét, s máris képzeletbeli határt rajzol maguk közé, amit bőszen figyel, hogy egyetlen kis lábujjával se lépje át azt. Ezt jó látványosan szemlélteti is, csak amolyan Pyres módon, színésziesen. A látványos prezentációt, látványosabb bumeráng dobás követi, mondani sem kell, hogy vajmi kevés eredménnyel. ~ Mint általában... ~ Sóhajt fel leégését követően, s csak szolidan elmosolyogva vállát rántja meg Krestvirre nézve. Vállat ránt. Mint mindenre, mi komoly, vagy nehéz ezen a világon, mert Pyr ilyen, holott meg van a magához való esze. Talán ezért boldog, talán ezért mosolyog mindig.*
- Mindketten tudjuk, hogy ez nem így van, de jól esik, köszönöm! *Nevet fel, aztán egy kósza gondolat fészkeli be magát elméjébe, aztán körbenéz, nem is olyan távol a fák között egy apró szigetecskeként terül el a fátlan tisztás, mely már az éjszakai pára ködében úszik csendesen. A táj kihalt persze, de ez nem okozza egyben félelmetességét is, pusztán a nyugalom egy kis szeletkéje. Szárnyait hátához húzza.*
- Nem küldöm... ellenben támadt egy ötletem... nézd! *Mutat az apró tisztás felé, mely már sokkal vadregényesebb, mint a kissé mesterségesnek tűnő erdőszéli.*
- Talán ki sem kell mennünk, s hajnalban, mikor pirkad, elmegyünk a trónodért, úgysem bírja senki elvinni, nehéz, mint állat! *Kocogtatja meg halántékát elmés megjegyzésén.*
- Gyere! *Mondja, s majdnem elindul, amikor hirtelen megtorpan, s a csillagra néz.* Te maradj, s Krestvirt kövesd, ne hagyd el egy pillanatra sem! *Szól, s a csillag azonnal a lány köré koncentrálódik, s az őt körbevevő területet világítja meg, míg előresiet, hogy megmutassa, mire is gondolt, egészen a tisztás közepéig. Ott leül, két kezére támaszkodva háta mögött, s az éjszakai égboltra mered.*
- Gyere! Krestvir, gyere! *Még valami eszébe jut, s kabátját lekanyarítja válláról, majd maga mellé teszi, s kezével meglapogatja azt.*
- Erre ülj, egyáltalán nem hideg! *Mosolyog, s sugárzik tekintete a reményei szerint közeledő lány felé. Hátravágja magát, majd kezeit összefonja feje alatt.*
- Nézd, milyen gyönyörű! Az ott a Fal, az meg a Gyertya, vagy mi. *Fitogtatja rögtön tudását.* A Hydra, a Lótusz! Volt időm megfigyelni a főtéren. *Kuncog fel, s ha a lány mellé ér csak szelíden rátekint, majd visszaemeli fejét az égboltra.*
- A Gyermek, a Sárkány! Roáááár! *Utánozza rögtön.* A szerelmesek... tudod, csodáak ám a csillagok, olyan sok mindent mondanak, pedig egyik sem beszél. *Vonja meg a vállát, majd hirtelen a lányra néz.*
- Szeretek veled lenni, azt hiszem meglátogatlak majd Synmirán egyszer jó? *Kérdezi reménykedve, még akkor is, ha már beszélték. Azt persze nem mondja el, hogy mindig itt lesz, mindig Krestvir közelében, s talán mindig látni is fogja, hogy vigyázzon rá. Nem fogja megijeszteni, nem fogja felfedni magát, de egy kis tündér a fák sűrűjében, ágról-ágra repkedve valamilyen talán megmagyarázhatatlan oknál fogva nem fog elszakadni a lány közeléből. Már csak azt sajnálja, hogy azt a csillagot elfogadta, most a lányé lehetne, de nem adhatja át, pedig megtenné. Most is itt kőröz, mintha nem akarna túl fényesen ragyogni, hogy társainak fényét az égbolton ne nyomja el. Égszínkék tekintete Krestvirén függ, arca megmagyarázhatatlanul fordul egy kicsit szomorkásba, de a mosoly nem kopik el. Neeem. Az soha nem kopik el. Törhetetlen, akár a hit és az erény. Talán egész éjjel itt fekszenek a lánnyal, talán nem, mindenesetre a kép örökre megmarad számára, mint egy sötét, érzelmes festmény. Igen, talán ez a legjobb szó. Egy festmény, amiben megállt az idő.*
//Zárás//
*Hatalmas kő esik le a szívéről, talán sikerült meggyőznie a lányt. Nem hiába, Pyr meggyőzőképessége még a régi, talán tökélyre is fejlesztette. A gondolatra szélesen elmosolyodik, s biccent. A trónon való utazás lehetőségére egyenesen madarat lehetne vele fogatni. Sugárzik égszínkék tekintete a köröttük repkedő csillag fényében, ez az öröm az arcára is kiül. A beszélgetés hátralévő része már indokolatlanul megnevetteti, hiszen, az a kép, mit magáról fest egy őrülten mászkáló szatír benyomását kelti, s tisztában van azzal, hogy tán még egy kicsit úgy is néz ki, bár jelenleg normálisan van felöltözve.*
- Tartom a távolságot, nyuginyugi! *Tartja fel két tenyerét, s máris képzeletbeli határt rajzol maguk közé, amit bőszen figyel, hogy egyetlen kis lábujjával se lépje át azt. Ezt jó látványosan szemlélteti is, csak amolyan Pyres módon, színésziesen. A látványos prezentációt, látványosabb bumeráng dobás követi, mondani sem kell, hogy vajmi kevés eredménnyel. ~ Mint általában... ~ Sóhajt fel leégését követően, s csak szolidan elmosolyogva vállát rántja meg Krestvirre nézve. Vállat ránt. Mint mindenre, mi komoly, vagy nehéz ezen a világon, mert Pyr ilyen, holott meg van a magához való esze. Talán ezért boldog, talán ezért mosolyog mindig.*
- Mindketten tudjuk, hogy ez nem így van, de jól esik, köszönöm! *Nevet fel, aztán egy kósza gondolat fészkeli be magát elméjébe, aztán körbenéz, nem is olyan távol a fák között egy apró szigetecskeként terül el a fátlan tisztás, mely már az éjszakai pára ködében úszik csendesen. A táj kihalt persze, de ez nem okozza egyben félelmetességét is, pusztán a nyugalom egy kis szeletkéje. Szárnyait hátához húzza.*
- Nem küldöm... ellenben támadt egy ötletem... nézd! *Mutat az apró tisztás felé, mely már sokkal vadregényesebb, mint a kissé mesterségesnek tűnő erdőszéli.*
- Talán ki sem kell mennünk, s hajnalban, mikor pirkad, elmegyünk a trónodért, úgysem bírja senki elvinni, nehéz, mint állat! *Kocogtatja meg halántékát elmés megjegyzésén.*
- Gyere! *Mondja, s majdnem elindul, amikor hirtelen megtorpan, s a csillagra néz.* Te maradj, s Krestvirt kövesd, ne hagyd el egy pillanatra sem! *Szól, s a csillag azonnal a lány köré koncentrálódik, s az őt körbevevő területet világítja meg, míg előresiet, hogy megmutassa, mire is gondolt, egészen a tisztás közepéig. Ott leül, két kezére támaszkodva háta mögött, s az éjszakai égboltra mered.*
- Gyere! Krestvir, gyere! *Még valami eszébe jut, s kabátját lekanyarítja válláról, majd maga mellé teszi, s kezével meglapogatja azt.*
- Erre ülj, egyáltalán nem hideg! *Mosolyog, s sugárzik tekintete a reményei szerint közeledő lány felé. Hátravágja magát, majd kezeit összefonja feje alatt.*
- Nézd, milyen gyönyörű! Az ott a Fal, az meg a Gyertya, vagy mi. *Fitogtatja rögtön tudását.* A Hydra, a Lótusz! Volt időm megfigyelni a főtéren. *Kuncog fel, s ha a lány mellé ér csak szelíden rátekint, majd visszaemeli fejét az égboltra.*
- A Gyermek, a Sárkány! Roáááár! *Utánozza rögtön.* A szerelmesek... tudod, csodáak ám a csillagok, olyan sok mindent mondanak, pedig egyik sem beszél. *Vonja meg a vállát, majd hirtelen a lányra néz.*
- Szeretek veled lenni, azt hiszem meglátogatlak majd Synmirán egyszer jó? *Kérdezi reménykedve, még akkor is, ha már beszélték. Azt persze nem mondja el, hogy mindig itt lesz, mindig Krestvir közelében, s talán mindig látni is fogja, hogy vigyázzon rá. Nem fogja megijeszteni, nem fogja felfedni magát, de egy kis tündér a fák sűrűjében, ágról-ágra repkedve valamilyen talán megmagyarázhatatlan oknál fogva nem fog elszakadni a lány közeléből. Már csak azt sajnálja, hogy azt a csillagot elfogadta, most a lányé lehetne, de nem adhatja át, pedig megtenné. Most is itt kőröz, mintha nem akarna túl fényesen ragyogni, hogy társainak fényét az égbolton ne nyomja el. Égszínkék tekintete Krestvirén függ, arca megmagyarázhatatlanul fordul egy kicsit szomorkásba, de a mosoly nem kopik el. Neeem. Az soha nem kopik el. Törhetetlen, akár a hit és az erény. Talán egész éjjel itt fekszenek a lánnyal, talán nem, mindenesetre a kép örökre megmarad számára, mint egy sötét, érzelmes festmény. Igen, talán ez a legjobb szó. Egy festmény, amiben megállt az idő.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-06 22:57:25
Üzenet elküldve: 2020-04-06 22:57:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem érzékeli Mori meglepődését a gyógyítással kapcsolatos válaszán. Ahogy azt sem, hogy a félvér másképp tekint rá, miután hallotta a vélekedését az elhangzottakról. Pedig Aztyan se nem túl empatikus, se nem túl közvetlen. Persze vannak esetek, mint Morival is, hogy könnyen megtalálja a közös hangot másokkal. Bár ránézésre igencsak különböznek ők ketten, mégis van bennük valami közös. Legalábbis most a heges arcú úgy érzi.
A félvér lány megállapítására szomorúan elmosolyodik, féloldalasan, ahogy arca engedi. Nem tudja, mit mondjon az elhangzottakra. Megköszönje vagy ne mondjon semmit.*
- Nem lehetett könnyű megfelelni az édesanyádnak. *Csúszik ki a száján a gondolat. Mori korábban jelezte, hogy az anyja könnyedén vette a gyógyítással járó nehézségeket. Megtestesült fagyként hivatkozott rá. Ha pedig így volt, a családi kapcsolatokban sem lehetett sokkal közvetlenebb.*
- Szerinted létezik ilyen út? *Próbálja elterelni a témát, hisz Morinak is nehéz lehetett az anyja mellett így.*
- Az arany középút gondolata számomra egy megfoghatatlan dolog. Olyan, mint a mitikus lények. Mindenki hallott már róla, de senki sem találta még meg soha. *Fejti ki, miért is kérdezi a félvér lányt.
A kovácsmesterrel kapcsolatban Mori is tapasztalhatta, hogy a férfi tudja, hogyan kell lenyűgözni a lányokat és bár rajta nem látszott semmi ilyen, talán csak azért volt, mert éppen Mikarr sebeit látta el.
Kiderül, Mori nem tudja, szereti-e a csípős, pikáns ízeket. Vannak, akik csak idősebb korukban kedvelik meg az ilyen szélsőségeket.*
- Majd próbáld ki. *Mosolyog féloldalasan, a kóstolás lehetőségére.
Megérti a lány érzéseit, hisz senki sem szeretné, ha köhögve-fuldokolva a torokkaparó csípéstől, piros arccal, könnyezve látná valaki. Márpedig a wegtoreni paprikával kapcsolatban az ilyen könnyen megeshet.*
- Egyszer, majd ha Xavy odafigyel este, megkóstolunk egyet és persze, ha nem lesz vendég, mind leülünk vacsorázni egy jót. Kerítünk rá alkalmat. *Mondja, de ezt a döntést a lányra bízza, de minden lehetőségük meg lesz rá, hogy vacsorázzanak egy jót majd együtt. Mind, Mikarr, Nyikhaj, Xavy, Mori és a többiek. Olyan úgy sem esett még. Arra az időre talán be is zárhatnak kicsit.*
*Nem érzékeli Mori meglepődését a gyógyítással kapcsolatos válaszán. Ahogy azt sem, hogy a félvér másképp tekint rá, miután hallotta a vélekedését az elhangzottakról. Pedig Aztyan se nem túl empatikus, se nem túl közvetlen. Persze vannak esetek, mint Morival is, hogy könnyen megtalálja a közös hangot másokkal. Bár ránézésre igencsak különböznek ők ketten, mégis van bennük valami közös. Legalábbis most a heges arcú úgy érzi.
A félvér lány megállapítására szomorúan elmosolyodik, féloldalasan, ahogy arca engedi. Nem tudja, mit mondjon az elhangzottakra. Megköszönje vagy ne mondjon semmit.*
- Nem lehetett könnyű megfelelni az édesanyádnak. *Csúszik ki a száján a gondolat. Mori korábban jelezte, hogy az anyja könnyedén vette a gyógyítással járó nehézségeket. Megtestesült fagyként hivatkozott rá. Ha pedig így volt, a családi kapcsolatokban sem lehetett sokkal közvetlenebb.*
- Szerinted létezik ilyen út? *Próbálja elterelni a témát, hisz Morinak is nehéz lehetett az anyja mellett így.*
- Az arany középút gondolata számomra egy megfoghatatlan dolog. Olyan, mint a mitikus lények. Mindenki hallott már róla, de senki sem találta még meg soha. *Fejti ki, miért is kérdezi a félvér lányt.
A kovácsmesterrel kapcsolatban Mori is tapasztalhatta, hogy a férfi tudja, hogyan kell lenyűgözni a lányokat és bár rajta nem látszott semmi ilyen, talán csak azért volt, mert éppen Mikarr sebeit látta el.
Kiderül, Mori nem tudja, szereti-e a csípős, pikáns ízeket. Vannak, akik csak idősebb korukban kedvelik meg az ilyen szélsőségeket.*
- Majd próbáld ki. *Mosolyog féloldalasan, a kóstolás lehetőségére.
Megérti a lány érzéseit, hisz senki sem szeretné, ha köhögve-fuldokolva a torokkaparó csípéstől, piros arccal, könnyezve látná valaki. Márpedig a wegtoreni paprikával kapcsolatban az ilyen könnyen megeshet.*
- Egyszer, majd ha Xavy odafigyel este, megkóstolunk egyet és persze, ha nem lesz vendég, mind leülünk vacsorázni egy jót. Kerítünk rá alkalmat. *Mondja, de ezt a döntést a lányra bízza, de minden lehetőségük meg lesz rá, hogy vacsorázzanak egy jót majd együtt. Mind, Mikarr, Nyikhaj, Xavy, Mori és a többiek. Olyan úgy sem esett még. Arra az időre talán be is zárhatnak kicsit.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-06 22:23:05
Üzenet elküldve: 2020-04-06 22:23:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
* Xaras teszi a dolgát a pózváltás után is. Ezt el is várja tőle.*
- Ajánlom is neked mester!* Kuncogja miközben őt dolgozza mentora. Ez a szórakozás kitart egy jó darabig, de aztán végül ennek is vége lesz. Zrinanda még fekszik egy darabig a fűben. Nincs túl sok kedve rá, hogy feltápászkodjék.*
- Az bizony! Te pedig jól bírod az iramot.* Dicséri meg a férfit. Miután eleget feküdt csak feltápászkodik.*
- Na menjünk és nézzük meg azt a lírát, mert rövid a nap.* Végtére is nem azért jöttek, hogy pihenhessenek. Már ég a vágytól, hogy kipróbálhassa azt a hangszert. Ha nincs ellenvetés, akkor el is indul a Piac irányába.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
* Xaras teszi a dolgát a pózváltás után is. Ezt el is várja tőle.*
- Ajánlom is neked mester!* Kuncogja miközben őt dolgozza mentora. Ez a szórakozás kitart egy jó darabig, de aztán végül ennek is vége lesz. Zrinanda még fekszik egy darabig a fűben. Nincs túl sok kedve rá, hogy feltápászkodjék.*
- Az bizony! Te pedig jól bírod az iramot.* Dicséri meg a férfit. Miután eleget feküdt csak feltápászkodik.*
- Na menjünk és nézzük meg azt a lírát, mert rövid a nap.* Végtére is nem azért jöttek, hogy pihenhessenek. Már ég a vágytól, hogy kipróbálhassa azt a hangszert. Ha nincs ellenvetés, akkor el is indul a Piac irányába.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-06 21:48:06
Üzenet elküldve: 2020-04-06 21:48:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Aztyan meglepően reagál a gyógyítással kapcsolatos kijelentésére. Ezt nagyon sokan nem értik, ha megpróbálja elmondani. Azok általában természetesnek veszik a gyógyítást. Mint megjavítani egy tárgyat, ami elromlott, és nem lehet helyre hozni, akkor kidobja és vesz egy másikat. Egy élőlénynél ilyen nem lehet csinálni.*
- Ez meglepő fordulat. Általában nem igen értik meg, amikor ezt elmondom. *arcán kellemes csalódás megkönnyebbülése fut át. ~Legalább valaki megért, kellett hozzá jó pár év és egy bizonyos távolság az otthonomtól.~ Mori ha nem is adja Aztyan tudtára, de nagyot nőtt a szemében.*
- De ennek örülök. *nem igazán lehet ezt tovább fűzni így. Azért ha Aztyan rákérdez, elmondja.*
- Én a közép arany útat szeretném megtalálni, de még nem sikerült. *jegyzi meg. Persze azért kitartóan próbálkozik, addig meg elviseli az ezzel járó kellemetlenséget, esetleges fájdalmas részeket. Az intő szavakra, hogy óvakodjon a mestertől, hát meglepően fogadja. Mivel nem tudja ezzel, mire akar pontosan célozni a férfi így csak rábólint.*
- Úgy lesz.*megfogadja a tanácsot, mert egy kovácsmestert sem ismer jól, így tapasztalata nincsen ebben. Wegtorenről esett elbeszélés alapján meglehet, tetszene neki, de tényleg úgy derülne ki, ha ott lehetne. Ebben egyetért. Na, ez az amiért nem merte eddig megkóstolni, még nem evett pikáns erős ízeket.*
- Hát nem tudom, hogy szeretem-e. Még sosem ettem. *jelenti ki egyszerűen. Kacérkodott már vele, hogy kipróbálja, de valahogy úgy szeretné, ha nem kéne utána megszólalni. Vagy vendégek közé kimenni.*
- Eddig nem volt rá alkalom, mert mindig volt valami miatt nem lett volna jó ötlet akkor megkóstolnom. *kezdi elmesélni. A történet vicces lenne, csak nem tudja, mennyire nevetne rajta mindenki. *
- Ha éppen nem jól viselem az erőset, és pont betér egy kései vendég. Igazán bajban lennék, azt hiszem.* neveti el. Mert vicces lenne, tehát ezért eddig még mellőzte. Egyszer úgy megkóstolja. Az már milyen, hogy a szakács a saját főztjét sosem kóstolja meg.*
*Aztyan meglepően reagál a gyógyítással kapcsolatos kijelentésére. Ezt nagyon sokan nem értik, ha megpróbálja elmondani. Azok általában természetesnek veszik a gyógyítást. Mint megjavítani egy tárgyat, ami elromlott, és nem lehet helyre hozni, akkor kidobja és vesz egy másikat. Egy élőlénynél ilyen nem lehet csinálni.*
- Ez meglepő fordulat. Általában nem igen értik meg, amikor ezt elmondom. *arcán kellemes csalódás megkönnyebbülése fut át. ~Legalább valaki megért, kellett hozzá jó pár év és egy bizonyos távolság az otthonomtól.~ Mori ha nem is adja Aztyan tudtára, de nagyot nőtt a szemében.*
- De ennek örülök. *nem igazán lehet ezt tovább fűzni így. Azért ha Aztyan rákérdez, elmondja.*
- Én a közép arany útat szeretném megtalálni, de még nem sikerült. *jegyzi meg. Persze azért kitartóan próbálkozik, addig meg elviseli az ezzel járó kellemetlenséget, esetleges fájdalmas részeket. Az intő szavakra, hogy óvakodjon a mestertől, hát meglepően fogadja. Mivel nem tudja ezzel, mire akar pontosan célozni a férfi így csak rábólint.*
- Úgy lesz.*megfogadja a tanácsot, mert egy kovácsmestert sem ismer jól, így tapasztalata nincsen ebben. Wegtorenről esett elbeszélés alapján meglehet, tetszene neki, de tényleg úgy derülne ki, ha ott lehetne. Ebben egyetért. Na, ez az amiért nem merte eddig megkóstolni, még nem evett pikáns erős ízeket.*
- Hát nem tudom, hogy szeretem-e. Még sosem ettem. *jelenti ki egyszerűen. Kacérkodott már vele, hogy kipróbálja, de valahogy úgy szeretné, ha nem kéne utána megszólalni. Vagy vendégek közé kimenni.*
- Eddig nem volt rá alkalom, mert mindig volt valami miatt nem lett volna jó ötlet akkor megkóstolnom. *kezdi elmesélni. A történet vicces lenne, csak nem tudja, mennyire nevetne rajta mindenki. *
- Ha éppen nem jól viselem az erőset, és pont betér egy kései vendég. Igazán bajban lennék, azt hiszem.* neveti el. Mert vicces lenne, tehát ezért eddig még mellőzte. Egyszer úgy megkóstolja. Az már milyen, hogy a szakács a saját főztjét sosem kóstolja meg.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-06 21:46:43
Üzenet elküldve: 2020-04-06 21:46:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*Xaras kajánul elmosolyodik.*
- Igen, nagyon rossz kislány vagy!*-mondja a férfi. De már Zirnanda pózt vált. Xaras számára kedvére álló az, hogy a lány újra felfedi előtte méretes, telt kebleit. Először csak csókot ad, mivel a férfi a magasságából adódóan csak az óriás melléig ér.*
- Most elkényeztetlek.*-és neki is esik a lánynak, hogy kielégítse. Közben szájával és kezével kényezteti a nőt. Nem akar pózt váltani, marad így és egészen a beteljesülés pillanatáig kényezteti a lányt.*
- Te aztán forróvérű menyecske vagy!*-szól a keblek közül lihegve.*
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.06 21:47:17
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*Xaras kajánul elmosolyodik.*
- Igen, nagyon rossz kislány vagy!*-mondja a férfi. De már Zirnanda pózt vált. Xaras számára kedvére álló az, hogy a lány újra felfedi előtte méretes, telt kebleit. Először csak csókot ad, mivel a férfi a magasságából adódóan csak az óriás melléig ér.*
- Most elkényeztetlek.*-és neki is esik a lánynak, hogy kielégítse. Közben szájával és kezével kényezteti a nőt. Nem akar pózt váltani, marad így és egészen a beteljesülés pillanatáig kényezteti a lányt.*
- Te aztán forróvérű menyecske vagy!*-szól a keblek közül lihegve.*
A hozzászólás írója (Xaras Nodraelor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.06 21:47:17
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-06 18:04:27
Üzenet elküldve: 2020-04-06 18:04:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Teljesen meg tudja érteni a heges arcú, hogy másokat gyógyítani milyen megterhelő feladat lehet. A sebeket gyógyító egyén szinte közvetlen közelségbe kerül a sérült fájdalmával és talán még érzi is azokat, de legalább tisztában lehet vele, mennyire kínzóak lehetnek. És ez a betegeknél még rosszabb lehet. Látni egy embert, aki szenved és még ha a gyógyításáért is dolgozik a gyógyító, mégis kijut neki is a kínból.*
- Azt hiszem, értem, miről beszélsz. *Mondja halkan, hangjában együttérzés csendül.
Az anyai emlékek említése még jobban megérteti vele az elhangzottakat.*
- Nem tudom, melyik a jobb. Nem érezni vagy érezni. *Akár kérdés is lehetne, de talán inkább kijelentés lehet, amit Aztyan mond. Az érzéketlenségről sokat tudna mesélni és nem csak a hegei miatt.*
- Örömmel látunk majd, de a mestertől óvakodj. *Mosolyodik el féloldalasan.*
- Attól tartok, rengeteg hódolója lehet. *Teszi hozzá, de Mori is találkozott már az ébenbőrű kováccsal és tapasztalta lehengerlő karizmáját és kisugárzását.
Wegtorent nehéz leírni vagy elmesélni, mert látni kell és érezni, mint a napsütést. A félvér lány szavaira egyetértően bólint.*
- Igen, Wegtorent úgy lehet megismerni vagy megszeretni, ha ott vagy. *Az emlékektől nosztalgikus hangulatba kerül, rég nem járt otthon és tart tőle, hogy sok idő eltelhet, mire hazatérhet.
A merengésből a Kalmár vadkan-sültjének említése zökkenti ki, féloldalas mosollyal fordul Mori felé.*
- Egyszer mindenképp kóstold meg. *Ajánlja.*
- Ha szereted a pikáns ízeket. Ha pedig nem, messzire kerüld el. *Nevet, hisz nem szeretné, ha a félvér lánynak rossz tapasztalatai lennének.*
*Teljesen meg tudja érteni a heges arcú, hogy másokat gyógyítani milyen megterhelő feladat lehet. A sebeket gyógyító egyén szinte közvetlen közelségbe kerül a sérült fájdalmával és talán még érzi is azokat, de legalább tisztában lehet vele, mennyire kínzóak lehetnek. És ez a betegeknél még rosszabb lehet. Látni egy embert, aki szenved és még ha a gyógyításáért is dolgozik a gyógyító, mégis kijut neki is a kínból.*
- Azt hiszem, értem, miről beszélsz. *Mondja halkan, hangjában együttérzés csendül.
Az anyai emlékek említése még jobban megérteti vele az elhangzottakat.*
- Nem tudom, melyik a jobb. Nem érezni vagy érezni. *Akár kérdés is lehetne, de talán inkább kijelentés lehet, amit Aztyan mond. Az érzéketlenségről sokat tudna mesélni és nem csak a hegei miatt.*
- Örömmel látunk majd, de a mestertől óvakodj. *Mosolyodik el féloldalasan.*
- Attól tartok, rengeteg hódolója lehet. *Teszi hozzá, de Mori is találkozott már az ébenbőrű kováccsal és tapasztalta lehengerlő karizmáját és kisugárzását.
Wegtorent nehéz leírni vagy elmesélni, mert látni kell és érezni, mint a napsütést. A félvér lány szavaira egyetértően bólint.*
- Igen, Wegtorent úgy lehet megismerni vagy megszeretni, ha ott vagy. *Az emlékektől nosztalgikus hangulatba kerül, rég nem járt otthon és tart tőle, hogy sok idő eltelhet, mire hazatérhet.
A merengésből a Kalmár vadkan-sültjének említése zökkenti ki, féloldalas mosollyal fordul Mori felé.*
- Egyszer mindenképp kóstold meg. *Ajánlja.*
- Ha szereted a pikáns ízeket. Ha pedig nem, messzire kerüld el. *Nevet, hisz nem szeretné, ha a félvér lánynak rossz tapasztalatai lennének.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3055-3074