//Harangokért a Vashegyre//
*Miközben felszereli a tevéket, s hagyja Dudvának, hogy előmerészkedve az általvetőből, szokásos piedesztáljára, vagyis Zsálya farára feküdjön, aggódó arccal néz Mikre.*
- Eeyr szerelmére, de már jobban vagy, ugye? *Rony nem az a fajta, akinek hátsó szándékai lennének, vagy elítélne ezért valakit. Rossz tulajdonsága, hogy az első benyomás nagyon erőteljesen hat rá, ez pedig a pultostól pozitív volt, így számára lehetetlen lenne azt elképzelni, hogy nem Mikarr az áldozat, s valójában kiprovokálták volna tőle ezt az egészet.*
- Akkor inkább nem firtatom, de remélem, már jobban vagy. *Tudja le ennyivel, hiszen úgy gondolja, nem igazán szeretne a másik erről beszélni, legalábbis igyekszik magából kiindulni, ő pedig biztosan kellemetlenül érezné magát egy ilyen helyzetben. A változatosság kedvéért, átcsúszik a beszélgetés a gyapjastevékre, akikkel közben szépen, kötéllel karavánt alkotva, sorként halad az erdőszéli tisztásra.*
- A piacon, itt, Artheniorban, még a Téli Vásár alkalmával. Az ötlet spontánnak indult, de jó kis üzleti fogások, abban biztos vagyok. Hogy úgy mondjam, több rétű állatok. *Enged meg magának egy kis mosolyt, nem úgy, mint a hátasa. Zsálya továbbra sem szimpatizál se a menyéttel, se Mikkel, bár ez a paranoiás zsörtölődés már az állat általános hangulatának tudható be, a torokhangról nem is beszélve.*
- Igen, valóban azok. Ez a kislány itt, alattam például mindenkivel bizalmatlan volt eddig, rajtam meg a kereskedőn kívül és ötletem sincsen, miért csinálja ezt. *Vonja meg a vállát.*
- Te először fogsz a Vashegyen járni? Tudod, én voltam már ott, de még elég bizonytalan vagyok magamban, ami Amon Ruadhot illeti.