//Myna - Tánc az árnyakkal//
*Jó oka volt rá, hogy otthagyja Mirát másnap reggel.
Bár az este annyira tökéletes volt a számára, ahogyan nem gondolta volna. Ám a sors fintora volt, hogy a nagy jelentőséggel bíró dolgok nagy jelentőségű dolgokat vonzanak be.
Mira neki adta az erényét, és hangtalan, néma szerződés köttetett kettejük között. S mindez, mintha csak a világ akarta volna így, újabb eseményeket hozott magával. Mit sem sejthettek az egészről.
Még Ryrros sem tudta előre, amikor hajnalban felkelt, és a mélyen alvó lány körül összeszedte az este maradványait. Aztán felvett egy nadrágot, és lement a konyhába, hogy egyen. És ekkor érkezett a hír.
Volt valami, amit minden reggel megtette a férfi, amíg a ház mélyen szunnyadt. Míg a gazdagok a napi híreket olvasták vagy hallgatták, ő is hasonlóan tett. Ám ő az Adal ház udvarának egy bizonyos részén. Többnyire nem talált semmilyen hírt, és ez megnyugtatta. Amíg nem történik semmi érdemleges, addig élheti úgy az életét ahogyan ő akarja. De aznap reggel ez nem így történt.
A titkos zugban pergamen várt rá. Ráadásul kettő is, s az egyik a másikba volt csomagolva. A legelsőn gyors, de míves írással - látszódott, hogy női kéz nyoma - mindössze annyi állt:
"Híreket vártál. Híreket kapsz. D"
Tudta, hogy kitől érkezett.*
~Deishana~
*A lány felszolgáló volt a Rumos Rókalyukban, és Vándorként ismerte őt. Volt egy két kellemes percük együtt, de szerencsére a vérmes némber sem akart ennél többet, így remekül megértették egymást. Deishanának pedig mindig jól jött, ha keresett némi plusz aranyat. Na de mivel akar keresni?
Széles vigyor terült szét az ajkán, amikor megpillantotta a második levelet. Tudta, hogy felborult ezzel a napi programja, de igazán megéri ezért. Elérkezett az ideje. És a vártnál jóval hamarabb. Pontosan úgy, ahogy megjósolta.
Még reggelizés közben elégette a leveleket, és derűsen csillogó szemekkel figyelte, ahogyan azok a lángok martalékává válnak. Figyelt rá, hogy mindenképpen nyomtalanul eltűnjenek. Aztán csak csinálta az aznapi dolgát.
Végül elérkezett az este.
Hang nélkül oson át a házon, hogy senki szeme elé ne kerüljön közben. Összeszed mindent, amire szüksége lehet, majd kopott, régi, barna utazóköpenyét ölti magára, amelynek csuklyáját jó mélyen a szemébe húzza. Azzut otthon hagyja, az ágya alatt, táskájával együtt. Minden szükséges dolgot eltesz a zsebébe, és botja is hátára van kötve. Aztán kisurran hátul, és a házak kertjei alatt hagyja el Atheniort. A szokásos útján megy, a templomkerten át, a temetőn keresztül, aztán pedig a folyóparton. Nem vágtat be az erdőszéli tisztásra. A fák sötét árnyékában lopózik, és csakhamar meg is pillantja azt, akit akart. Vörös haj. Tudta, hogy befesti a lány. De miért éppen vörös? Habár igencsak jól áll neki.
Különös érzelmek kezdenek el kavarogni benne, de csakhamar legyűri mindet. Elégedett vigyorral szemléli a lányt a sötétből.*
~A testvéredet várod, Mynácska... oly' hamar hazajöttél hozzám... hát nem gondolsz a következményekre?~
*Számba veszi a lehetőségeit. Ha olyasfajta volna, akkor egy dobással megoldhatná a dolgot, a csizmájában lévő tőrök valamelyikével. De nem. Ryrroshvarról beszélünk. Aki rajong a játékokért. Ez pedig remek szórakozásnak ígérkezik. Óvatosan próbál a nő közelébe osonni, aki egy fának dől. A hátát védi ezzel, de úgysem akarja csak úgy megtámadni. Az nem az ő stílusa.
Így ügyességét kihasználva, óvatosan lépve, hogy ne zizegjen a talpa alatt az avar, megpróbál Myna közelébe férkőzni. Aztán, ha sikerül neki... akkor mellőle lép ki az árnyékból, csuklyával, a fején. Már villan is a tőr a kezében, hogy a lány nyakának szegezze, s a félhomályban megvillan a hófehér fogsor a kámzsa alatt.*
- Hiányoztam?
*Akár azt is mondhatná, hogy "meglepetés", de az túl sablonos volna, és így is eléggé az lesz, anélkül, hogy kijelentené. De hát hihetetlen, hogy erre nem számított a lány.
Nem akarja bántani őt. Sokkal jobban érdeklik más dolgok. Egyelőre.*