Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 245 (4881. - 4900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4900. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-12 10:43:01
Üzenet elküldve: 2017-03-12 10:43:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásra érve leszáll és kantárszáron vezeti tovább lovát. Előkelő ülepének elkél egy kevéske változatosság, és az állat is örül, hogy egy időre megszabadulhat terhétől. Nem mintha a a nő bármit is törődne hátasának boldogulásával. Meg aztán, elf (vagy ló) legyen a talpán aki panaszkodni mer amiért Loka Gorthwen megüli.
Ide már hallatszik a város zaja, érződik a város bűze. Arthenior friss levegőjébe képzelt mocsok elegyedik, a fintor már-már megszokásból kúszik a gyönyörű arcra a megalapozottságot mellőzve.
Másnap ugyanezen az útvonalon hagyja el a várost.
Kedveli ezt a tisztást. Van benne valami, ami megköveteli, hogy lábával illesse nem úgy, mint az utcakövek, így csak akkor száll fel újra lovára, mikor már elhagyta a helyet.*
Ide már hallatszik a város zaja, érződik a város bűze. Arthenior friss levegőjébe képzelt mocsok elegyedik, a fintor már-már megszokásból kúszik a gyönyörű arcra a megalapozottságot mellőzve.
Másnap ugyanezen az útvonalon hagyja el a várost.
Kedveli ezt a tisztást. Van benne valami, ami megköveteli, hogy lábával illesse nem úgy, mint az utcakövek, így csak akkor száll fel újra lovára, mikor már elhagyta a helyet.*
4899. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:18:05
Üzenet elküldve: 2017-03-11 18:18:05
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
~Már nincs megállás.~ *Mosolyodik el, ahogy a szántól barna vidékeiről a tisztás zöld gyepére érkezik. Ha már idáig eljött nem fogja félbe hagyni önként vállalt küldetését. Valószínűleg így sem fog több élményt visszavinni a vashegyre mint egy jó és sikeres lovaglás emlékeit. Nagy levegőt vesz, kifújja, majd tovább vágtat a kovácsműhely irányába, áttörve a környező erdőségen, és hamar a holdudvar irányából közelítve meg a nemes épületet. Ez a hely még mindig kedvesebb a számára mint a Tharg fogadó, kár, hogy őrsége során csak kevés időt tudott itt tölteni. Kevés piát tudott elfogyasztani, és kevés pénzt tudott a többiektől elnyerni. A vaskorsó sajnos nem tűnik annak a helynek ahol mindezt elkezdhetné, egy kirúgott, bolond, megalázott városőr pedig nem élvezné az itteniek társaságát, ahogy a kalandorok és fiatalok összesúgnak a háta mögött.*
~Fiatalok?~ *Neveti el magát halkan a gondolaton. Végül is ő már a harminchoz közelít, ha lelkiekben és tapasztalatokban nem is sikerült még felnőnie a külsejéhez. Minden amit a kor adott neki az komorság, és fásultság.*
~Fiatalok?~ *Neveti el magát halkan a gondolaton. Végül is ő már a harminchoz közelít, ha lelkiekben és tapasztalatokban nem is sikerült még felnőnie a külsejéhez. Minden amit a kor adott neki az komorság, és fásultság.*
4898. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-10 11:37:28
Üzenet elküldve: 2017-03-10 11:37:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
-Igen, mondhatjuk. Talán ez így elsőre rosszul hangzik, mintha rabszolga lennék, pedig nem. Mindig is szerettem őrködni meg rend fenntartani.
*És nem azért, mert a nap java részében lópikulát sem kell csinálni, szóval nem lustaságból. Egész egyszerűen azért, mert ő képes megbirkózni a dög unalommal is, és ha leültetik egy helybe vagy odaállítják egy pontra, ő kibírja. Egy izgőmozgó természetű embert megenne ott a fene.*
-Szeretek, de... talán ideje lenne már egy kis változásnak.
*Enyhe utalás ez arra, hogy ha úgy adódna becuccolna ő az Aquista kúriába, mondjuk ez aligha megoldás Ephemia szempontjából.*
~És ha ő költözne a Vashegyre? Ha a kúriában maradunk, nem szabadul meg a börtönéből. Kellene egy kis erdei házikó, közel a hegyhez.~
-Igen, el tudom képzelni. *sóhajt.* -Viszont sosem untatsz, emiatt ne aggódj.
*A tisztás mindkettejüknek különleges, szóval szuper helyre jöttek randevúzni. Ephemia kérdésére előbb kissé zavartan elkapja tekintetét, majd végül enyhe mosollyal az arcán néz vissza.*
-Hát... igen, belülről jön... te váltod ki. Nem előre betanult szöveg, hidd el. Sőt, az az igazság, hogy szerintem még nem is mondtam ilyet soha. Szer... *nyel egyet, kissé megint zavarba jön, majd végül szembefordul kedvesével és mindkét tenyerét Ephemia arcára helyezi.* -Szeretlek, Ephemia! Azóta, mióta először megláttalak a templomkertben! Tudom, talán őrültség, hiszen nem régóta ismerjük egymást, de... tiszta szívemből szeretlek téged.
-Igen, mondhatjuk. Talán ez így elsőre rosszul hangzik, mintha rabszolga lennék, pedig nem. Mindig is szerettem őrködni meg rend fenntartani.
*És nem azért, mert a nap java részében lópikulát sem kell csinálni, szóval nem lustaságból. Egész egyszerűen azért, mert ő képes megbirkózni a dög unalommal is, és ha leültetik egy helybe vagy odaállítják egy pontra, ő kibírja. Egy izgőmozgó természetű embert megenne ott a fene.*
-Szeretek, de... talán ideje lenne már egy kis változásnak.
*Enyhe utalás ez arra, hogy ha úgy adódna becuccolna ő az Aquista kúriába, mondjuk ez aligha megoldás Ephemia szempontjából.*
~És ha ő költözne a Vashegyre? Ha a kúriában maradunk, nem szabadul meg a börtönéből. Kellene egy kis erdei házikó, közel a hegyhez.~
-Igen, el tudom képzelni. *sóhajt.* -Viszont sosem untatsz, emiatt ne aggódj.
*A tisztás mindkettejüknek különleges, szóval szuper helyre jöttek randevúzni. Ephemia kérdésére előbb kissé zavartan elkapja tekintetét, majd végül enyhe mosollyal az arcán néz vissza.*
-Hát... igen, belülről jön... te váltod ki. Nem előre betanult szöveg, hidd el. Sőt, az az igazság, hogy szerintem még nem is mondtam ilyet soha. Szer... *nyel egyet, kissé megint zavarba jön, majd végül szembefordul kedvesével és mindkét tenyerét Ephemia arcára helyezi.* -Szeretlek, Ephemia! Azóta, mióta először megláttalak a templomkertben! Tudom, talán őrültség, hiszen nem régóta ismerjük egymást, de... tiszta szívemből szeretlek téged.
4897. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:22:09
Üzenet elküldve: 2017-03-09 21:22:09
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
*A hosszú séta után a város szélére, a tisztásra érkezik. Pihenésképpen letelepedik a tisztáson található főbe, egy ideig üldögél, nézelődik, megpróbálja kifújni magát, majd végigdől a főben, és az eget bámulja. Jól esik neki egy kis pihenés, egész végig nem állt meg, csak ment és ment. Persze nem tervezett órákig ücsörögni, és a fejéből kibámulni, csak pár perc erejééig. Persze abból a pár perből egyre több lesz, de végül is nem időpontra megy, és ráér, így hát csak fekszik a fűben, különösen figyelve arra, hogy el ne aludjon.*
4896. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-08 14:41:34
Üzenet elküldve: 2017-03-08 14:41:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 484
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Séta az éjben//
*Késő éjszaka hagyja csak el az erdőt, mikor már a nap kínzó fénye nem világít Norileina szemeibe. Tökéletes időszaknak tűnik egy kis sétához, és a nap közben számára tiltott tisztásra való kimerészkedéshez. Sehol egy árva lélek, sehol egy nyomorult fattyú, elnézést, emberi lény. Csak ő és az éj sötétje, amely olyan kellemesen veszi körül, öleli őt óvó, biztonságot nyújtó végtelenségével.*
~Ez az én világom. A fény csak elvakít, de ha valaki keresztül lát a vak sötétségen, semmi nem éri váratlanul.~
*Lassú tempóban, kecses léptekkel ér ki a tisztásra, közben az éj néha hátborzongató hangjait hallgatja. Számára kellemes, megnyugtató, olyan mint ha maga az éjszaka szólna hozzá, vagy valaki, valaki még hatalmasabb.
A tisztás közepére sétál, ott egyszerűen hanyatt vágja magát, kiterül a puha fűben, majd az égre pillant, a sötét égre, aztán... *
- Hé, kis drágaság. Ez most az én helyem. *Szólal meg csilingelő hangján és pillant egy kis nyúlra, aki nem tudni, hogyan tévedt a tisztásra, de most Nori körül ugrálgat. Pár másodpercig csak figyeli a szőrmókot, majd előhúzza a tőrét, nyakánál leszúrja az állatot.*
- Hihi. Így aranyosabb vagy. *Figyeli a sebből kiserkenő skarlátvörös vért, megsimogatja a halott állat hátát, miközben kihúzza belőle fegyverét.* Látod? Jobb így, hogy nem ugrálsz. Gyere! Nézd velem te is az eget! Olyan szép, mikor az a ronda világoskék szín szinte teljesen feketére vált. *A halott nyúl mellett fekve tekintget az égre, őt tökéletes társaságnak érzi. Nem mocorog, nem beszél, nem válaszol. Jobbat nem is kívánhatna magának a lány. Bár a csillagok kissé zavaróak az ég sötétjében, de hát nem lehet minden tökéletes.
Pár percre lehunyja szemeit, hogy közben mire gondol magában, az az egész világ számára rejtély marad. Később, miután kigyönyörködte magát a tisztás éjszakai látképén, feláll, indulni készül.
Végül még "társára" néz, a nyúlra a földön.*
- Sajnos, te nem jöhetsz velem tovább. Örültem, Nyuszika. Ha még ennél is kellemesebb helyet szeretnél magadnak, ajánlom, hogy keresd meg Őt. *Ő alatt bizonyára Sa'Tereth magasztos személyére gondol. A nyúl tökéletes áldozat számára ezen a napon. Legalábbis Nori szerint. Azt nem tudja, hogy az istenség elfogadja-e tőle, de ezen nem is gondolkozik tovább.*
- Talán körül kéne néznem a városban, ilyentájt talán kevesebb a zavaró tényező. *Vagyis emberek. Ezzel az elhatározással indul el Arthenior városába.*
*Késő éjszaka hagyja csak el az erdőt, mikor már a nap kínzó fénye nem világít Norileina szemeibe. Tökéletes időszaknak tűnik egy kis sétához, és a nap közben számára tiltott tisztásra való kimerészkedéshez. Sehol egy árva lélek, sehol egy nyomorult fattyú, elnézést, emberi lény. Csak ő és az éj sötétje, amely olyan kellemesen veszi körül, öleli őt óvó, biztonságot nyújtó végtelenségével.*
~Ez az én világom. A fény csak elvakít, de ha valaki keresztül lát a vak sötétségen, semmi nem éri váratlanul.~
*Lassú tempóban, kecses léptekkel ér ki a tisztásra, közben az éj néha hátborzongató hangjait hallgatja. Számára kellemes, megnyugtató, olyan mint ha maga az éjszaka szólna hozzá, vagy valaki, valaki még hatalmasabb.
A tisztás közepére sétál, ott egyszerűen hanyatt vágja magát, kiterül a puha fűben, majd az égre pillant, a sötét égre, aztán... *
- Hé, kis drágaság. Ez most az én helyem. *Szólal meg csilingelő hangján és pillant egy kis nyúlra, aki nem tudni, hogyan tévedt a tisztásra, de most Nori körül ugrálgat. Pár másodpercig csak figyeli a szőrmókot, majd előhúzza a tőrét, nyakánál leszúrja az állatot.*
- Hihi. Így aranyosabb vagy. *Figyeli a sebből kiserkenő skarlátvörös vért, megsimogatja a halott állat hátát, miközben kihúzza belőle fegyverét.* Látod? Jobb így, hogy nem ugrálsz. Gyere! Nézd velem te is az eget! Olyan szép, mikor az a ronda világoskék szín szinte teljesen feketére vált. *A halott nyúl mellett fekve tekintget az égre, őt tökéletes társaságnak érzi. Nem mocorog, nem beszél, nem válaszol. Jobbat nem is kívánhatna magának a lány. Bár a csillagok kissé zavaróak az ég sötétjében, de hát nem lehet minden tökéletes.
Pár percre lehunyja szemeit, hogy közben mire gondol magában, az az egész világ számára rejtély marad. Később, miután kigyönyörködte magát a tisztás éjszakai látképén, feláll, indulni készül.
Végül még "társára" néz, a nyúlra a földön.*
- Sajnos, te nem jöhetsz velem tovább. Örültem, Nyuszika. Ha még ennél is kellemesebb helyet szeretnél magadnak, ajánlom, hogy keresd meg Őt. *Ő alatt bizonyára Sa'Tereth magasztos személyére gondol. A nyúl tökéletes áldozat számára ezen a napon. Legalábbis Nori szerint. Azt nem tudja, hogy az istenség elfogadja-e tőle, de ezen nem is gondolkozik tovább.*
- Talán körül kéne néznem a városban, ilyentájt talán kevesebb a zavaró tényező. *Vagyis emberek. Ezzel az elhatározással indul el Arthenior városába.*
4895. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-08 08:03:11
Üzenet elküldve: 2017-03-08 08:03:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Túl rég időzik már a városban. Valahogy elérkezettnek látja az idejét egy kis levegőváltozásnak. Nem sok minden tartaná itt amúgy sem. Mióta imádott neje eltűnt egy nagy port kavart, de hamar sárrá locsolt kisebbfajta nyilvános vérfürdő után. A kettejük közti távolságot így is kitölti az az öblös "Én megmondtam!", bármilyen messze is legyenek. Mert valami azt súgja, az Intéző nem özvegyült meg az eset után. De ki tudja, ha majd untatja a házasember szerep, talán átvedlik abba a gúnyába. Hogy épp milyen minőségben pózol a világnak, az mindig csak a kedvétől függött. Most se lesz majd másképp.*
4894. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:07:13
Üzenet elküldve: 2017-03-07 20:07:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Életek, sorsok, bányászlét//
//Rabszállítás//
*Az út során Xou kicsit megszokja a napot. Nem zavartatja magát különösebben a városban sem, hogy akár látványossággá is válhat. Bár a tartása merev, de figyeli a külvilágot. Az embereket a házakat és az erdőbe érve a fákat és bokrokat.A tisztásra érve ismerősnek gondolja a helyet. Járt már itt biztos benne. A természetellenesen tökéletes tisztás elég feltűnő. Azt is észreveszi, hogy az őrei kicsit lazábbak lettek. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha megpróbálna megszökni majd lemond róla. Ha jó formában lenne és fel volna készülve akkor is túl kockázatos lenne még úgy is ha a fegyverei is nála lennének. Így talán még a szekérről sem tudna sérülés nélkül leugrani. Így hát csak ül és várakozik tovább.*
//Rabszállítás//
*Az út során Xou kicsit megszokja a napot. Nem zavartatja magát különösebben a városban sem, hogy akár látványossággá is válhat. Bár a tartása merev, de figyeli a külvilágot. Az embereket a házakat és az erdőbe érve a fákat és bokrokat.A tisztásra érve ismerősnek gondolja a helyet. Járt már itt biztos benne. A természetellenesen tökéletes tisztás elég feltűnő. Azt is észreveszi, hogy az őrei kicsit lazábbak lettek. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne ha megpróbálna megszökni majd lemond róla. Ha jó formában lenne és fel volna készülve akkor is túl kockázatos lenne még úgy is ha a fegyverei is nála lennének. Így talán még a szekérről sem tudna sérülés nélkül leugrani. Így hát csak ül és várakozik tovább.*
4893. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-07 18:46:38
Üzenet elküldve: 2017-03-07 18:46:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Életek, sorsok, bányászlét//
//Rabszállítás//
*A csekély méretű karaván néhány perc elteltével komótosan végighaladt a városon, mígnem elérték az erdő széli tisztást. Innen vígan kijutnak majd a háború után kissé elhagyatott szántóföldekre, és egyenes út fog vezetni a barlangig. Egyébként a katonák változatlan formációban haladnak a szekér körül, és egymással beszélgetnek. Van, ki hangosan felnevet néha, s van olyan is, aki inkább halkabban, bizalmasabban ecsetel egy történetet a mellette lovaglónak. Ők látszólag nem foglalkoznak a rabbal, szökésre nem számítanak. A két szélső kullog csak magányosan a lován, akik viszont egyéb elfoglaltság híján figyelnek. Jár a tekintetük a pusztaság felé, s az egyik leakasztja a kulacsát is, hogy a tartalmával csillapíthassa a szomját. Kimérten, de nem rossz ütemben halad tovább a csapat, a lecsökkent távolság miatt várhatóan órákon belül odaérnek majd.*
//Rabszállítás//
*A csekély méretű karaván néhány perc elteltével komótosan végighaladt a városon, mígnem elérték az erdő széli tisztást. Innen vígan kijutnak majd a háború után kissé elhagyatott szántóföldekre, és egyenes út fog vezetni a barlangig. Egyébként a katonák változatlan formációban haladnak a szekér körül, és egymással beszélgetnek. Van, ki hangosan felnevet néha, s van olyan is, aki inkább halkabban, bizalmasabban ecsetel egy történetet a mellette lovaglónak. Ők látszólag nem foglalkoznak a rabbal, szökésre nem számítanak. A két szélső kullog csak magányosan a lován, akik viszont egyéb elfoglaltság híján figyelnek. Jár a tekintetük a pusztaság felé, s az egyik leakasztja a kulacsát is, hogy a tartalmával csillapíthassa a szomját. Kimérten, de nem rossz ütemben halad tovább a csapat, a lecsökkent távolság miatt várhatóan órákon belül odaérnek majd.*
4892. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:05:41
Üzenet elküldve: 2017-03-06 21:05:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásra érve fekete csuklyáját mélyen szemébe húzza, elrejtve arcát a nap sugarai és a többi ember elől. A földig leérő bíborszín ruhájának alja már nehéz a rátapadt sártól, pár hata még biztosan zavarta volna, most azonban magasról tesz rá.
Jobb lett volna valami kényelmesebb viselet, talán egy nadrág és egy ing, szerencsétlenségére azonban nem rendelkezik ilyen ruhadarabokkal.
A tisztáson álldogáló fákat és a smaragdzöld füvet kivételes szépségűnek találja, de nem bámészkodik hosszú ideig.
Immár magabiztosabban lépdel tovább.*
Jobb lett volna valami kényelmesebb viselet, talán egy nadrág és egy ing, szerencsétlenségére azonban nem rendelkezik ilyen ruhadarabokkal.
A tisztáson álldogáló fákat és a smaragdzöld füvet kivételes szépségűnek találja, de nem bámészkodik hosszú ideig.
Immár magabiztosabban lépdel tovább.*
4891. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-06 18:04:40
Üzenet elküldve: 2017-03-06 18:04:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Daranel//
*Beszélgetés közben Ephemia a fák napsütötte ágait kémleli, elgondolkodva. Elmosolyodik Daranel válaszára.*
- Akkor kijelenthetjük, hogy a munkád az életed, és az életed a munkád. Biztosan nagyon szeretsz is ott élni, nemde?
*Azonban valahol az elméje mélyén megfogalmazódik a gondolat, hogy Daranel bár lehet elégedett jelenlegi helyzetével, valahogyan mégis valami másra is vágyik. Elvégre ha nem így lenne, akkor ő most nem ülne itt mögötte.*
- Gondolom te el tudod képzelni milyen életem van a kúriában. Meséltem róla sokat eddig, talán már unod is.
*Halkan felkuncog a kijelentésére, mert valóban: sokat panaszkodott már a férfinek a kúriabeli unalmas életéről.*
- Kiegészíteni? Én is úgy gondolom ám!
*A puszi igencsak jól esik neki. Elmosolyodik és Daranel hátára hajtja a fejét az út hátralévő részéig. Mikor odaérnek, az íjász udvariasan lesegíti őt a nyeregből.*
- Különleges egy hely ez, az biztos.
*Sokkal különlegesebb, mint a hely ahol él. Szokatlan számára ez a harmónia és nyugodtság ami itt uralkodik körülöttük. Effy olyan áhítattal tekint körbe, mint egy gyermek egy játékokkal megpakolt szobácskában.*
- Hűha, honnan tudsz ilyen szépeket mondani? *Mosolyog, kicsit még el is pirul.* Belülről jöhet. És nagyon is tetszik!
*Rányom egy puszit az íjász arcára, majd kézen fogva indulnak meg a tisztás közepe felé. Közben rá-rápillant Daranelre. Hihetetlenül szerencsésnek érzi magát, hogy anno a templomkertben rátalált. Vagy lehet hogy nem is a szerencse, hanem talán a sors keze van a dologban?*
*Beszélgetés közben Ephemia a fák napsütötte ágait kémleli, elgondolkodva. Elmosolyodik Daranel válaszára.*
- Akkor kijelenthetjük, hogy a munkád az életed, és az életed a munkád. Biztosan nagyon szeretsz is ott élni, nemde?
*Azonban valahol az elméje mélyén megfogalmazódik a gondolat, hogy Daranel bár lehet elégedett jelenlegi helyzetével, valahogyan mégis valami másra is vágyik. Elvégre ha nem így lenne, akkor ő most nem ülne itt mögötte.*
- Gondolom te el tudod képzelni milyen életem van a kúriában. Meséltem róla sokat eddig, talán már unod is.
*Halkan felkuncog a kijelentésére, mert valóban: sokat panaszkodott már a férfinek a kúriabeli unalmas életéről.*
- Kiegészíteni? Én is úgy gondolom ám!
*A puszi igencsak jól esik neki. Elmosolyodik és Daranel hátára hajtja a fejét az út hátralévő részéig. Mikor odaérnek, az íjász udvariasan lesegíti őt a nyeregből.*
- Különleges egy hely ez, az biztos.
*Sokkal különlegesebb, mint a hely ahol él. Szokatlan számára ez a harmónia és nyugodtság ami itt uralkodik körülöttük. Effy olyan áhítattal tekint körbe, mint egy gyermek egy játékokkal megpakolt szobácskában.*
- Hűha, honnan tudsz ilyen szépeket mondani? *Mosolyog, kicsit még el is pirul.* Belülről jöhet. És nagyon is tetszik!
*Rányom egy puszit az íjász arcára, majd kézen fogva indulnak meg a tisztás közepe felé. Közben rá-rápillant Daranelre. Hihetetlenül szerencsésnek érzi magát, hogy anno a templomkertben rátalált. Vagy lehet hogy nem is a szerencse, hanem talán a sors keze van a dologban?*
4890. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:26:04
Üzenet elküldve: 2017-03-06 14:26:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*A felszabadult derű még ott nyújtózik a hím arcán, mikor visszafordul a lányhoz, de ahogy fogy közülük a távolság, ezek az érzések is visszahúzódnak a jóval komorabb felszín mögé. Visszaveszi Ydrisstől a batyut és a kis kitérő után tovább indul, mintha mindez csupán szertelen képzelgés lett volna, nem több.
Talán most először érzi úgy, hogy nincs mit mondania a rőt fakóvérűnek. Olyan, mintha egy idegen lépdelne a nyomában, akiről semmit sem tud, de annyira nem érdekli, hogy akarjon róla többet tudni. Minden, amiről beszélhetnének, értelmét vesztette. Előcitálni őket, semmi jót nem szülne. Így inkább hallgat, egészen addig, míg a szerény kis viskóhoz érnek a Szegénynegyed legszélén.*
*A felszabadult derű még ott nyújtózik a hím arcán, mikor visszafordul a lányhoz, de ahogy fogy közülük a távolság, ezek az érzések is visszahúzódnak a jóval komorabb felszín mögé. Visszaveszi Ydrisstől a batyut és a kis kitérő után tovább indul, mintha mindez csupán szertelen képzelgés lett volna, nem több.
Talán most először érzi úgy, hogy nincs mit mondania a rőt fakóvérűnek. Olyan, mintha egy idegen lépdelne a nyomában, akiről semmit sem tud, de annyira nem érdekli, hogy akarjon róla többet tudni. Minden, amiről beszélhetnének, értelmét vesztette. Előcitálni őket, semmi jót nem szülne. Így inkább hallgat, egészen addig, míg a szerény kis viskóhoz érnek a Szegénynegyed legszélén.*
4889. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-03 21:32:38
Üzenet elküldve: 2017-03-03 21:32:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Eléri a tisztást magát,
Idáig érzi a Barakk szagát.
Vagy lehet, hogy ő mosdott csak régen?
Egy messzi-messzi szürke révben?
Mondjuk színes nem volt az,
Inkább ködös, meg sok a gaz.
Vagyis nem az embertípus,
Itt van rímnek, tessék: rítus.
Nem jut eszembe már több rím,
Így is sokat írt már e hím.
Mára talán még egy, és kész.
Holnap versel tovább e kéz.
Az ötszázast azért megvárom,
Ha bandita jön, jól levágom.
Pénzből nem szenvedek hiányt,
Arany hegyek, tallér s lián.
Hogy a növény mit keres itt,
Jó kérdés, senki nem segít.
Ideértem, vége az útnak,
Egyre rosszabb rímek jutnak
A sorok ezen végeire,
Míg kard sújt le a város rémeire. *
Idáig érzi a Barakk szagát.
Vagy lehet, hogy ő mosdott csak régen?
Egy messzi-messzi szürke révben?
Mondjuk színes nem volt az,
Inkább ködös, meg sok a gaz.
Vagyis nem az embertípus,
Itt van rímnek, tessék: rítus.
Nem jut eszembe már több rím,
Így is sokat írt már e hím.
Mára talán még egy, és kész.
Holnap versel tovább e kéz.
Az ötszázast azért megvárom,
Ha bandita jön, jól levágom.
Pénzből nem szenvedek hiányt,
Arany hegyek, tallér s lián.
Hogy a növény mit keres itt,
Jó kérdés, senki nem segít.
Ideértem, vége az útnak,
Egyre rosszabb rímek jutnak
A sorok ezen végeire,
Míg kard sújt le a város rémeire. *
4888. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-03 19:21:19
Üzenet elküldve: 2017-03-03 19:21:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Egy ilyen jelenet után nem sok kétség maradhat afelől, milyen gondolatok járhatnak a fejében. Mégis, ez mintha most más lenne, mint korábbi tépelődései és önmarcangolása. Csendes, nem szól, nem kérdez, nem magyarázkodik. Tartása sem görnyedt, azonban az egy lépésnyi távolság, amit tart, sokkalta nagyobbnak hat. Mintha mérföldekre lenne mindentől és mindenkitől.
Egyetlen jele, hogy nem csak fizikailag van jelen, hogy rögtön megtorpan, amikor Ahel rángatni kezdi a mélységit. Egy egyszerű járókelőnek csupán annyi tűnne fel, hogy az elf lány megáll, ám egy harcos éberségét aligha kerülik el az apró jelek, amik a készültségi állapot sajátjai. Ydriss nem ugrik az eb elé, nem tartja vissza Kharasshit, akkor se mozdul, mikor az átméretezett botot veszi kézbe, s hiába foglalja le a rőt hajú egyik kezét a batyu, egyetlen rossz mozdulat, egyetlen gyanús gesztus, és a kívülálló szemlélő szerepe véget ért.
Azonban hamar nyilvánvalóvá válik számára is, hogy az egész csak játék, így a megfeszülő izmok el is lazulnak. Csendben, rezzenéstelen arccal és tartással várja ki a játék végét. Ahel persze megkörnyékezi őt is, bármennyire is a földön lógjon a nyelve, a játékból sosem lehet elég, másik gazdája pedig még nem vette ki a részét a rohangálásból. A lány azonban csak megborzolja a blöki fejét (nem mintha a méretes farkaskutya ne lenne elégedett azzal is), a fáradt mosolyt pedig a csuklya rejti el.
Némán fordul Kharasshi felé, indulhatnak-e tovább a lak felé, vagy előbb ő is, és Ahel is kifújják magukat.*
*Egy ilyen jelenet után nem sok kétség maradhat afelől, milyen gondolatok járhatnak a fejében. Mégis, ez mintha most más lenne, mint korábbi tépelődései és önmarcangolása. Csendes, nem szól, nem kérdez, nem magyarázkodik. Tartása sem görnyedt, azonban az egy lépésnyi távolság, amit tart, sokkalta nagyobbnak hat. Mintha mérföldekre lenne mindentől és mindenkitől.
Egyetlen jele, hogy nem csak fizikailag van jelen, hogy rögtön megtorpan, amikor Ahel rángatni kezdi a mélységit. Egy egyszerű járókelőnek csupán annyi tűnne fel, hogy az elf lány megáll, ám egy harcos éberségét aligha kerülik el az apró jelek, amik a készültségi állapot sajátjai. Ydriss nem ugrik az eb elé, nem tartja vissza Kharasshit, akkor se mozdul, mikor az átméretezett botot veszi kézbe, s hiába foglalja le a rőt hajú egyik kezét a batyu, egyetlen rossz mozdulat, egyetlen gyanús gesztus, és a kívülálló szemlélő szerepe véget ért.
Azonban hamar nyilvánvalóvá válik számára is, hogy az egész csak játék, így a megfeszülő izmok el is lazulnak. Csendben, rezzenéstelen arccal és tartással várja ki a játék végét. Ahel persze megkörnyékezi őt is, bármennyire is a földön lógjon a nyelve, a játékból sosem lehet elég, másik gazdája pedig még nem vette ki a részét a rohangálásból. A lány azonban csak megborzolja a blöki fejét (nem mintha a méretes farkaskutya ne lenne elégedett azzal is), a fáradt mosolyt pedig a csuklya rejti el.
Némán fordul Kharasshi felé, indulhatnak-e tovább a lak felé, vagy előbb ő is, és Ahel is kifújják magukat.*
4887. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-03 19:01:52
Üzenet elküldve: 2017-03-03 19:01:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Ephemia//
*Való igaz, lassan levethetik a téli prémkabátokat, vagy a bekecset. Daranel télen is a zöld elf köpenyében kóricál azzal a különbséggel, hogy megfelelően aláöltözik.
Jön a tavasz, a természet éled, az állatok lassan megkezdik őrült párválasztásukat, a madarak pedig már kora reggel csivitelnek. A szerelmespárok pedig sétálni indulnak, mint ahogyan most Ephemia és Daranel teszik.*
-Ott élek a Vashegyen. Amon Ruadh fejlett város, a hosszúházaknál lévő szállások komfortosak és jól felszereltek, bár a privát élettér az úgymond elég kevés. Előtte a mágusoknál, Synmiran éltem. Tehát ott élek, ahol dolgozom és ott dolgozom, ahol élek.
*Ez valakinek jó, valakinek nem, mindenki eldönti saját belátása szerint.*
-A Vaskorsóban jó a koszt és állítólag a szeszek is, de azokból én még egyet sem kóstoltam.
*Nem is tervezi, a maga részéről megmaradna a tiszta víznél, teánál, vagy gyümölcsleveknél.*
-Te a négy fal között nőttél fel, én pedig a természet gyermeke vagyok. Úgy gondolom remekül ki tudjuk majd egészíteni egymást. *mosolyog kedvesére, majd hátra is fordul és egy puszit nyom az ajkára. Tanulhatnak majd egymástól dolgokat, ami mindkettejüknek hasznos lehet a későbbiekben. Lepattan a lóról, majd kezét felnyújtja, hogy szerelme kicsi kacsóját megragadja és lesegítse a nyeregből.*
-Mindig is tetszett a tisztás függetlenül attól, hogy milyen évszak van. Van benne valami különlegesen megindító. Az pedig, hogy veled, drága szépséges Ephemiam lehetek itt, csodás érzés. Úgy tündökölsz, mint egy kristálytiszta gyémánt a ragyogó napsütésben. *simít végig a puha arcocskán, majd kézen fogja kedvesét, hogy sétára indulhassanak.*
*Való igaz, lassan levethetik a téli prémkabátokat, vagy a bekecset. Daranel télen is a zöld elf köpenyében kóricál azzal a különbséggel, hogy megfelelően aláöltözik.
Jön a tavasz, a természet éled, az állatok lassan megkezdik őrült párválasztásukat, a madarak pedig már kora reggel csivitelnek. A szerelmespárok pedig sétálni indulnak, mint ahogyan most Ephemia és Daranel teszik.*
-Ott élek a Vashegyen. Amon Ruadh fejlett város, a hosszúházaknál lévő szállások komfortosak és jól felszereltek, bár a privát élettér az úgymond elég kevés. Előtte a mágusoknál, Synmiran éltem. Tehát ott élek, ahol dolgozom és ott dolgozom, ahol élek.
*Ez valakinek jó, valakinek nem, mindenki eldönti saját belátása szerint.*
-A Vaskorsóban jó a koszt és állítólag a szeszek is, de azokból én még egyet sem kóstoltam.
*Nem is tervezi, a maga részéről megmaradna a tiszta víznél, teánál, vagy gyümölcsleveknél.*
-Te a négy fal között nőttél fel, én pedig a természet gyermeke vagyok. Úgy gondolom remekül ki tudjuk majd egészíteni egymást. *mosolyog kedvesére, majd hátra is fordul és egy puszit nyom az ajkára. Tanulhatnak majd egymástól dolgokat, ami mindkettejüknek hasznos lehet a későbbiekben. Lepattan a lóról, majd kezét felnyújtja, hogy szerelme kicsi kacsóját megragadja és lesegítse a nyeregből.*
-Mindig is tetszett a tisztás függetlenül attól, hogy milyen évszak van. Van benne valami különlegesen megindító. Az pedig, hogy veled, drága szépséges Ephemiam lehetek itt, csodás érzés. Úgy tündökölsz, mint egy kristálytiszta gyémánt a ragyogó napsütésben. *simít végig a puha arcocskán, majd kézen fogja kedvesét, hogy sétára indulhassanak.*
4886. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-03 18:48:36
Üzenet elküldve: 2017-03-03 18:48:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Hát így. Mintha Ydriss már csak távoli emlék lenne. Az az önfejű, makacs kis bestia, az az életteli rőt boszorkány, aki fenekestül felforgatta az életét és az elveit. Most itt kullog mögötte ez az alázatos kis szolgáló, aki hazaérvén majd rendet tesz a házban, kerít ételt az asztalra és gondot visel a jószágra.
A fajtája megérzi a gyengeséget és nem engedi a közelébe. A lányban nincs semmi ellenállás, semmi dac, s ha tele is szívná a fakóvérű kis tüdejét, hogy kiálljon magáért, tudja jól, elég lenne egy hangosabbat morrannia, s elszállna az elhatározása.
Akárcsak az embernép házasságai. A szegénynegyedben épp eleget látott belőlük. Hát rájuk is ez vár?
Nem akar ezen tépelődni. Az élet majd úgyis eldönti. De a borús gondolatok közül mégis csak Ahel rángatja ki. Méghozzá szó szerint. A még mindig örömtől feszülő eb nem bírja tovább elviselni, hogy nem foglalkoznak vele, belekapaszkodik Kharasshi tunikájába és elkezdi húzni, rázni, mint valami remek kis koncot.*
- Ahel! *ripakodik rá a mélységi, mire azért az eb is visszakozik, de láthatólag játéknak fogja fel az egészet. Lekushad a fűbe, csak a hátsóját emeli az égnek és csóválja a farkát, ahogy élénken csillogó szemével Kharasshit figyeli.*
- Mit képzelsz, vakarcs? *csikorogja a hím, miközben a szeme vészjóslón szűkül. Visszaadja a batyut Ydrissnek, ő pedig egy a csizmája mellet heverő ágért nyúl. Mindjárt méretre is roppantja a lábával és megindul a csahos felé.*
- Ezt akartad? *mordul, aztán iramodik. Ahel persze szintén mozdul és csaholva, dobbantgatva rohangál a mélységi körül. Egy darabig nem igazán derül ki, hogy Kharasshit mi vezérli, de a kutya végig tudja. Kétsége sincs, egy szemernyi sem, hiába a fenyegető hang, a szidalmak vagy a felé törő test. Hamarosan már a boton civakodnak, és a nagy futkosásban kezdi kikezdeni őket a fáradtság. Ahel úgy tért vissza a szívébe, ahogy elment. Kétségek és fenntartások nélkül. Letaglózó, őszinte örömmel. Ydrissel más a helyzet. S hogy ez miképp alakul majd, azt csak a sors tudja.*
*Hát így. Mintha Ydriss már csak távoli emlék lenne. Az az önfejű, makacs kis bestia, az az életteli rőt boszorkány, aki fenekestül felforgatta az életét és az elveit. Most itt kullog mögötte ez az alázatos kis szolgáló, aki hazaérvén majd rendet tesz a házban, kerít ételt az asztalra és gondot visel a jószágra.
A fajtája megérzi a gyengeséget és nem engedi a közelébe. A lányban nincs semmi ellenállás, semmi dac, s ha tele is szívná a fakóvérű kis tüdejét, hogy kiálljon magáért, tudja jól, elég lenne egy hangosabbat morrannia, s elszállna az elhatározása.
Akárcsak az embernép házasságai. A szegénynegyedben épp eleget látott belőlük. Hát rájuk is ez vár?
Nem akar ezen tépelődni. Az élet majd úgyis eldönti. De a borús gondolatok közül mégis csak Ahel rángatja ki. Méghozzá szó szerint. A még mindig örömtől feszülő eb nem bírja tovább elviselni, hogy nem foglalkoznak vele, belekapaszkodik Kharasshi tunikájába és elkezdi húzni, rázni, mint valami remek kis koncot.*
- Ahel! *ripakodik rá a mélységi, mire azért az eb is visszakozik, de láthatólag játéknak fogja fel az egészet. Lekushad a fűbe, csak a hátsóját emeli az égnek és csóválja a farkát, ahogy élénken csillogó szemével Kharasshit figyeli.*
- Mit képzelsz, vakarcs? *csikorogja a hím, miközben a szeme vészjóslón szűkül. Visszaadja a batyut Ydrissnek, ő pedig egy a csizmája mellet heverő ágért nyúl. Mindjárt méretre is roppantja a lábával és megindul a csahos felé.*
- Ezt akartad? *mordul, aztán iramodik. Ahel persze szintén mozdul és csaholva, dobbantgatva rohangál a mélységi körül. Egy darabig nem igazán derül ki, hogy Kharasshit mi vezérli, de a kutya végig tudja. Kétsége sincs, egy szemernyi sem, hiába a fenyegető hang, a szidalmak vagy a felé törő test. Hamarosan már a boton civakodnak, és a nagy futkosásban kezdi kikezdeni őket a fáradtság. Ahel úgy tért vissza a szívébe, ahogy elment. Kétségek és fenntartások nélkül. Letaglózó, őszinte örömmel. Ydrissel más a helyzet. S hogy ez miképp alakul majd, azt csak a sors tudja.*
4885. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-03 12:58:56
Üzenet elküldve: 2017-03-03 12:58:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Ellenkezés és szó nélkül húzza vissza a kezét, és ereszti erőtlenül maga mellé. Attól félt, férje haragja fogja őt fogadni, düh, ami jogosan lobbant benne, bármennyire is nem azért tűnt el a lány, hogy őt bántsa. Ennél még azt is sokkal jobban tűrné. Ennél bármi jobb lenne.
Nem kezd magyarázkodni, nem kezd mesélni, ahogyan nem is kérdez semmit. Szédül, és a feje is zsong, holott egyetlen épkézláb gondolatot nem tud megfogni. Egyedül azt a a diadalittasan nevető, károgó hangot hallja. Ő megmondta. Ő mindig megmondta. És igaza lett. Mindenben.
Apró, néma bólintással egyezik bele, hogy menjenek. Haza. Ahhoz, hogy hazaérjen, nem a térben kellene visszafelé haladnia, hanem az időben. Ez pedig képtelenség, mint azt mindenki tudja. Egy újabb lehetetlen csoda, amire vágyik, de soha még csak a közelébe sem kerülhet.
Először nem akarja odaadni szerény tartalmú zsákját, ám a hím kérlelhetetlennek tűnik, hát végül inkább hagyja, hadd vegye a vállára a batyut. Fél, de inkább egy egész lépéssel lemaradva halad utána szótlanul. Ahel végig közöttük ingázik, hol egyik, hol másik gazdája kezét böködve az orrával.*
- Majd rendet rakok. *Felel színtelen, üres hangon.*
- Az étellel nem lesz gond, legfeljebb vadászom. *A hang nem válik élettel telibbé, vagy egyáltalán kicsit is másmilyenné, az elmegyek szót azonban akkurátusan kerüli.*
- Nálam is van valamennyi, de én is keresek én is valamit. *Azt már csak a károgó hang teszi hozzá a lány fejében: valamire csak jó vagy. Az abrak dolgára megint csak bólint. Mindig is elsődleges volt a kanca jó léte, mint sajátja, eztán pedig végképp prioritást élveznek jószágai.
Nem próbál beszélgetést kezdeményezni, még a hol mellettük, hol közöttük koslató ebhez se intéz egy szót sem. Némán kullog a város irányába, legfeljebb egy-egy futó érintéssel illeti a hűséges jószágot, de most még ez sem hoz szemernyi megnyugvást sem a rőt hajú elfnek.*
*Ellenkezés és szó nélkül húzza vissza a kezét, és ereszti erőtlenül maga mellé. Attól félt, férje haragja fogja őt fogadni, düh, ami jogosan lobbant benne, bármennyire is nem azért tűnt el a lány, hogy őt bántsa. Ennél még azt is sokkal jobban tűrné. Ennél bármi jobb lenne.
Nem kezd magyarázkodni, nem kezd mesélni, ahogyan nem is kérdez semmit. Szédül, és a feje is zsong, holott egyetlen épkézláb gondolatot nem tud megfogni. Egyedül azt a a diadalittasan nevető, károgó hangot hallja. Ő megmondta. Ő mindig megmondta. És igaza lett. Mindenben.
Apró, néma bólintással egyezik bele, hogy menjenek. Haza. Ahhoz, hogy hazaérjen, nem a térben kellene visszafelé haladnia, hanem az időben. Ez pedig képtelenség, mint azt mindenki tudja. Egy újabb lehetetlen csoda, amire vágyik, de soha még csak a közelébe sem kerülhet.
Először nem akarja odaadni szerény tartalmú zsákját, ám a hím kérlelhetetlennek tűnik, hát végül inkább hagyja, hadd vegye a vállára a batyut. Fél, de inkább egy egész lépéssel lemaradva halad utána szótlanul. Ahel végig közöttük ingázik, hol egyik, hol másik gazdája kezét böködve az orrával.*
- Majd rendet rakok. *Felel színtelen, üres hangon.*
- Az étellel nem lesz gond, legfeljebb vadászom. *A hang nem válik élettel telibbé, vagy egyáltalán kicsit is másmilyenné, az elmegyek szót azonban akkurátusan kerüli.*
- Nálam is van valamennyi, de én is keresek én is valamit. *Azt már csak a károgó hang teszi hozzá a lány fejében: valamire csak jó vagy. Az abrak dolgára megint csak bólint. Mindig is elsődleges volt a kanca jó léte, mint sajátja, eztán pedig végképp prioritást élveznek jószágai.
Nem próbál beszélgetést kezdeményezni, még a hol mellettük, hol közöttük koslató ebhez se intéz egy szót sem. Némán kullog a város irányába, legfeljebb egy-egy futó érintéssel illeti a hűséges jószágot, de most még ez sem hoz szemernyi megnyugvást sem a rőt hajú elfnek.*
4884. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-03 09:41:36
Üzenet elküldve: 2017-03-03 09:41:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Az érzések nem mozdulnak benne. Látott már minden ízében összetört testet, de az a torzó épnek tűnt ahhoz képest, amit ő az élő húsa alatt hordoz. Chaszmyr jut az eszébe. Ha most látná Kharasshit, biztos elégedetten mosolyogna a maga gyűlöletes, örömtelen és kifejezéstelen módján.*
- Ne érints *húzódik el Ydriss keze elől.
Elképzelése sincs, hogy lesz ezután, de minthogy örökre szóló fogadalom fűzi a fakóvérűhöz, nem hagyhatja hátra asszonyát.*
- Erről *mutat a fejfára* - Nem beszélek. Soha. *A hangja egészen színtelen és tárgyilagos.* - És elvárom, hogy ne is kérdezz róla többé.
*Most először fogalma sincs, merre tart az élete. Vagy hogy tart-e egyáltalán valamerre. És hosszú idő óta először tudná elképzelni, hogy visszatérjen az övéihez, akármilyen bonyodalmaktól ingoványos az út. Talán Chaszmyrnak volt igaza. Talán mindenben neki volt igaza.
Ha Ydriss megpróbálna magyarázatot adni az eltűnésére, vagy arról mesélni, hol járt ezalatt a három hónap alatt, Kharasshi csak felemeli a kezét és csendre inti. Nem akarja hallani. Nem akarja tudni. A számára teljességgel lényegtelen.*
- Gyere. Menjünk haza *mondja.* - Biztosan éhesek vagytok, és biztosan alig várod, hogy láthasd a kancákat.
*Azzal meg is indul a város felé. Ydriss holmiját elveszi és a saját vállára kanyarítja. Ebben nem tűr ellenvetést.*
- Nincs túl nagy rend a házban, jobb, ha számítasz rá. És a pénzből is eléggé kifutottam. De holnap körbeérdeklődök. Szerzek munkát. Az abrak kitart még egy darabig, és a fű is elkezdett hízni, ahogy kacsingat a jó idő.
*Az érzések nem mozdulnak benne. Látott már minden ízében összetört testet, de az a torzó épnek tűnt ahhoz képest, amit ő az élő húsa alatt hordoz. Chaszmyr jut az eszébe. Ha most látná Kharasshit, biztos elégedetten mosolyogna a maga gyűlöletes, örömtelen és kifejezéstelen módján.*
- Ne érints *húzódik el Ydriss keze elől.
Elképzelése sincs, hogy lesz ezután, de minthogy örökre szóló fogadalom fűzi a fakóvérűhöz, nem hagyhatja hátra asszonyát.*
- Erről *mutat a fejfára* - Nem beszélek. Soha. *A hangja egészen színtelen és tárgyilagos.* - És elvárom, hogy ne is kérdezz róla többé.
*Most először fogalma sincs, merre tart az élete. Vagy hogy tart-e egyáltalán valamerre. És hosszú idő óta először tudná elképzelni, hogy visszatérjen az övéihez, akármilyen bonyodalmaktól ingoványos az út. Talán Chaszmyrnak volt igaza. Talán mindenben neki volt igaza.
Ha Ydriss megpróbálna magyarázatot adni az eltűnésére, vagy arról mesélni, hol járt ezalatt a három hónap alatt, Kharasshi csak felemeli a kezét és csendre inti. Nem akarja hallani. Nem akarja tudni. A számára teljességgel lényegtelen.*
- Gyere. Menjünk haza *mondja.* - Biztosan éhesek vagytok, és biztosan alig várod, hogy láthasd a kancákat.
*Azzal meg is indul a város felé. Ydriss holmiját elveszi és a saját vállára kanyarítja. Ebben nem tűr ellenvetést.*
- Nincs túl nagy rend a házban, jobb, ha számítasz rá. És a pénzből is eléggé kifutottam. De holnap körbeérdeklődök. Szerzek munkát. Az abrak kitart még egy darabig, és a fű is elkezdett hízni, ahogy kacsingat a jó idő.
4883. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-02 22:00:57
Üzenet elküldve: 2017-03-02 22:00:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Freshko figyelmébe//
- Értem. Azt hiszem igaza van.
*A lány fejében mindig az jár, hogy vajon tudott-e segíteni valamennyire az elfnek? Ha megkérdezné, kedvességből biztosan azt mondaná, hogy igen, de Nellara nem hiszi, hogy őszinte lenne, így hát megmarad inkább az örök reményben és tudatlanságban.*
- Nem, nem ott születtem. A Szilánkok élnek ott. Hallottál már róluk? Mágusrend, nemrég csatlakoztam hozzájuk igazából.
*Ha egy mondja, hogy Szilánkok, akkor lehet, hogy az elfnek beugrik a dolog, hiszen általában az emberek, elfek - bármilyen faj tagjai - akik ismertek a környéken, azok hallottak már róluk.*
- A leggyorsabb szerintem az, ha a szántó felé indulunk el.
//Freshko figyelmébe//
- Értem. Azt hiszem igaza van.
*A lány fejében mindig az jár, hogy vajon tudott-e segíteni valamennyire az elfnek? Ha megkérdezné, kedvességből biztosan azt mondaná, hogy igen, de Nellara nem hiszi, hogy őszinte lenne, így hát megmarad inkább az örök reményben és tudatlanságban.*
- Nem, nem ott születtem. A Szilánkok élnek ott. Hallottál már róluk? Mágusrend, nemrég csatlakoztam hozzájuk igazából.
*Ha egy mondja, hogy Szilánkok, akkor lehet, hogy az elfnek beugrik a dolog, hiszen általában az emberek, elfek - bármilyen faj tagjai - akik ismertek a környéken, azok hallottak már róluk.*
- A leggyorsabb szerintem az, ha a szántó felé indulunk el.
4882. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-02 20:24:50
Üzenet elküldve: 2017-03-02 20:24:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Elég ránéznie hitvesére, és az egész belső kavalkádot megkoronázza az érzés, mintha jó erősen gyomorszájon vágták volna. Pontosabban, önmaga vágta volna saját magát gyomorszájon, hiszen továbbra is kár tagadni, ő tette ezt azzal, hogy elment. Igen, két szék között a földre érkezett. El kellett mennie, nem hagyhatta, hogy a testvére miatta kallódjon el, vagy hogy valami baj történjen vele, ám ennek most meg kell fizetnie az árát. Ahogy akkor is el kellett volna számolnia, ha nem indul útnak a véletlen hallott pletyka nyomán. Vajon az is ennyire mardosná, ennyire fájna, vagy rosszabb lenne, vagy enyhébb?
Valami itt nagyon félre ment - már azon kívül, hogy esküjét elárulva hónapokra felszívódott. Helyre lehet ezt még valahogy hozni? Talán ha nem ilyen körülmények között történt volna. Talán ha addig itt is minden jól alakult volna, és a Sors nem gyötörte volna meg ismét a mélységit. Tekintete előbb az apró fejfára vándorol vissza, majd Kharasshira. Nem, az ilyesmit nem lehet csak úgy "rendbe hozni".
Érzi, ahogy kiszalad az erő a lábaiból, és térdei már kezdenek megroggyanni alatta. Hogy végül mégis hogyan marad talpon, és miképp lesz képes elindulni lassú léptekkel hitvese felé, ő sem tudná megmondani. Azonban átszeli a maradék távot, s megáll a hím mellett, kezét óvatos, finom mozdulattal a vállára simítja.*
- Mi történt itt, kié a fejfa? *Kérdezi halk, egyszerre értetlen és aggódó hangon.
Nem kezd magyarázkodni, nem kezd szabadkozni, bőven lesz még alkalma egymás után fűzni a nevetséges szavakat. Talán. Ami azonban biztos, hogy sokkal fontosabb megtudnia, mi történt a hímmel. Bármilyen mély érzelmek is fűzték hozzá egykor Kharasshit, kétli, hogy pusztán a távolléte eredménye lenne. Ahogy azt sem feltételezi, hogy a fejfa az eltűnt hitvesé lenne. Túl kicsi ahhoz, és aligha járna egy hűtlen kóbornak.*
*Elég ránéznie hitvesére, és az egész belső kavalkádot megkoronázza az érzés, mintha jó erősen gyomorszájon vágták volna. Pontosabban, önmaga vágta volna saját magát gyomorszájon, hiszen továbbra is kár tagadni, ő tette ezt azzal, hogy elment. Igen, két szék között a földre érkezett. El kellett mennie, nem hagyhatta, hogy a testvére miatta kallódjon el, vagy hogy valami baj történjen vele, ám ennek most meg kell fizetnie az árát. Ahogy akkor is el kellett volna számolnia, ha nem indul útnak a véletlen hallott pletyka nyomán. Vajon az is ennyire mardosná, ennyire fájna, vagy rosszabb lenne, vagy enyhébb?
Valami itt nagyon félre ment - már azon kívül, hogy esküjét elárulva hónapokra felszívódott. Helyre lehet ezt még valahogy hozni? Talán ha nem ilyen körülmények között történt volna. Talán ha addig itt is minden jól alakult volna, és a Sors nem gyötörte volna meg ismét a mélységit. Tekintete előbb az apró fejfára vándorol vissza, majd Kharasshira. Nem, az ilyesmit nem lehet csak úgy "rendbe hozni".
Érzi, ahogy kiszalad az erő a lábaiból, és térdei már kezdenek megroggyanni alatta. Hogy végül mégis hogyan marad talpon, és miképp lesz képes elindulni lassú léptekkel hitvese felé, ő sem tudná megmondani. Azonban átszeli a maradék távot, s megáll a hím mellett, kezét óvatos, finom mozdulattal a vállára simítja.*
- Mi történt itt, kié a fejfa? *Kérdezi halk, egyszerre értetlen és aggódó hangon.
Nem kezd magyarázkodni, nem kezd szabadkozni, bőven lesz még alkalma egymás után fűzni a nevetséges szavakat. Talán. Ami azonban biztos, hogy sokkal fontosabb megtudnia, mi történt a hímmel. Bármilyen mély érzelmek is fűzték hozzá egykor Kharasshit, kétli, hogy pusztán a távolléte eredménye lenne. Ahogy azt sem feltételezi, hogy a fejfa az eltűnt hitvesé lenne. Túl kicsi ahhoz, és aligha járna egy hűtlen kóbornak.*
4881. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-03-02 16:59:46
Üzenet elküldve: 2017-03-02 16:59:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Muszáj pihennie. Hajnal óta talpon van, egész hat csak rohangált a városban, ideje, hogy kipihenje magát. Nem is keres jobb helyet, a legegyszerűbb, már megszokott megoldást veszi igénybe, egy fát az erdő peremén. Ingyen van, és a célnak pont megfelel. Nem marad sokáig, épp csak lehunyja szemeit, hogy enyhítsen fáradtságán. Ruháját ugyan nem famászásra találták ki, de strapabíró bőrből készült, így nem tesz kárt benne, ha beleakad egy-egy vékonyabb ágba, vagy végighorzsolja a törzs. Magasra kapaszkodik, ahol még elég vastagak az ágak, hogy elbírják, és elég sűrűek is, hogy ne forduljon le alvás közben. Kényelmesen befészkeli magát, majd lehunyja szemeit. Néhány órát pihen csak, nem is alszik igazán, csupán kipiheni az egész hat fáradalmait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9566-9585