Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 313 (6241. - 6260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-16 16:17:32
Üzenet elküldve: 2018-06-16 16:17:32
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
*A lelke kicsit megkönnyebbül, mikor a szekér külseje kerek idomoktól mentes, belsejéből sem hallatszódnak tisztátalan zajok, mi baj lehet hát? Az cseppet sem zavarja, ha démoni lelkek vertek tanyát odabent, amíg azok nem fajtalankodnak. Az ajtóra is könnyedén ráakad, amely lassan és nyikorogva nyílik ki. Jó, talán kis mértékben tettestárs az előbbiben, hiszen ő maga igyekszik lassan és jelentőségteljesen feltárni. Az egész olyan, mintha valaki lakhelye lenne, szóval az erkölcsei nem hagynák, hogy csak úgy belépjen. Előtte megkocogtatja az ajtót releváns kezének bütykeivel, és magában háromig számol. Ha a kopogásra nem érkezik válasz, akkor immáron kissé nagyobb léleknyugalommal szentségteleníti meg valaki lakhelyét, elsőként azzal, hogy belép. A füstre azonnal talál magyarázatot, habár Isvu óta eléggé bizalmatlan ezekkel a füstölőkkel szemben (tekintsünk el a ténytől, hogy még maga sem tudja, arról van-e szó, messziről annak tűnt, ezzel elvesztette Lorew bizalmát).
Valószínűleg ezen a ponton kéne felhúzza a számszeríját, nem a bizalmatlanság, inkább az óvatosság jegyében. Persze ahogy magát ismeri, az ajtó hamarosan becsapódik mögötte, és a szekér átzuhan egy másik világba, vagy ilyenek. Azon meg úgyse segítene egy számszeríj, de milyen bosszús lenne, hogy feleslegesen húzta fel. Ezzel a rövid érveléssel, mely saját hite szerint abszolút a valóság talaján maradt, meg is győzte magát az óvatosság szükségtelenségéről. Ha pedig már úgyis itt tart, behajtja maga mögött az ajtót. Talán Fátyolka csak egy egyszerű képzelgés volt? Illúzió? Tulajdonképpen szerencsés dolog halnak lenni, nem kell gondolkodnod, tervezned, kezdeményezned... Sodródsz az események tengerében, és reagálsz. Épp így tervez Lorew is cselekedni. Ha valaki vette a fáradtságot, hogy idecsalja egy lánykával (akár valódi volt, akár nem), az nyilván fog tenni egyebet is, mielőtt a mágus elveszíti az érdeklődését, és távozik.*
*A lelke kicsit megkönnyebbül, mikor a szekér külseje kerek idomoktól mentes, belsejéből sem hallatszódnak tisztátalan zajok, mi baj lehet hát? Az cseppet sem zavarja, ha démoni lelkek vertek tanyát odabent, amíg azok nem fajtalankodnak. Az ajtóra is könnyedén ráakad, amely lassan és nyikorogva nyílik ki. Jó, talán kis mértékben tettestárs az előbbiben, hiszen ő maga igyekszik lassan és jelentőségteljesen feltárni. Az egész olyan, mintha valaki lakhelye lenne, szóval az erkölcsei nem hagynák, hogy csak úgy belépjen. Előtte megkocogtatja az ajtót releváns kezének bütykeivel, és magában háromig számol. Ha a kopogásra nem érkezik válasz, akkor immáron kissé nagyobb léleknyugalommal szentségteleníti meg valaki lakhelyét, elsőként azzal, hogy belép. A füstre azonnal talál magyarázatot, habár Isvu óta eléggé bizalmatlan ezekkel a füstölőkkel szemben (tekintsünk el a ténytől, hogy még maga sem tudja, arról van-e szó, messziről annak tűnt, ezzel elvesztette Lorew bizalmát).
Valószínűleg ezen a ponton kéne felhúzza a számszeríját, nem a bizalmatlanság, inkább az óvatosság jegyében. Persze ahogy magát ismeri, az ajtó hamarosan becsapódik mögötte, és a szekér átzuhan egy másik világba, vagy ilyenek. Azon meg úgyse segítene egy számszeríj, de milyen bosszús lenne, hogy feleslegesen húzta fel. Ezzel a rövid érveléssel, mely saját hite szerint abszolút a valóság talaján maradt, meg is győzte magát az óvatosság szükségtelenségéről. Ha pedig már úgyis itt tart, behajtja maga mögött az ajtót. Talán Fátyolka csak egy egyszerű képzelgés volt? Illúzió? Tulajdonképpen szerencsés dolog halnak lenni, nem kell gondolkodnod, tervezned, kezdeményezned... Sodródsz az események tengerében, és reagálsz. Épp így tervez Lorew is cselekedni. Ha valaki vette a fáradtságot, hogy idecsalja egy lánykával (akár valódi volt, akár nem), az nyilván fog tenni egyebet is, mielőtt a mágus elveszíti az érdeklődését, és távozik.*
6259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-16 14:38:34
Üzenet elküldve: 2018-06-16 14:38:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//Lorew//
*Ó a balga férfilélek, légyen az bármely faj leszármazottja, egy villanó boka, talán comb, a sokat sejtető áttetsző fátylak és képesek a világ végéig menni egy ízes csókért, vagy egy forró ölelésért. Lorew hasonlóképp cselekszik, mint az a nagykönyvben meg van írva, bár e könyvet még nem találta soha meg senki, mindenesetre így mondják. Ahogy közeledik a szekérhez néhány sokat sejtető részlet is feltűnhetne, de nem tűnik. A szekér csak szekér, melynek nagy része már szebb korokat is megért. Látszik, hogy annak idején fehérrel lehetett lefestve, de a festék sok helyütt lepereg, az idő vasfoga bizony már megharaphatta nem egyszer. A kis faajtó mellett két apró felnyitható ablak, mely csukva vagyon, halványzöld, vagy régen talán fehér színű függönnyel eltakarva. Lorew jól sejti, semmi felirat, vagy rajz, de még csak egy apró sóhaj, egy nyikkanás sem, mely belülről hallatszana. Csak az ablakok és a faajtó, mely jelenleg csukva. Mintha időtlen idők óta itt állna magányosan, cseppet sem hívogatóan. Az ajtó könnyedén nyílik, csak kis csikorgást hallat, de akadályba nem ütközik. A helyiségből kissé ódon és öreg szag csap ki, (talán füst is?) heves kontrasztot képezve a korábban benne eltűnő lány alakjával. Bent átlagos helyiség, melyből arra lehet következtetni, hogy talán lakószekér lehet. Az ajtóval szemben kis polcok, rajta sorban könyvek, alatta egy asztal, székekkel. Ahogy hősünk belép és esetleg körbenéz láthatja, hogy a kocsi belseje két részre van választva, ami furcsának tűnhet ilyen kis tér esetén, jóllehet érthető, ha a háló részt kicsit el akarták különíteni az előtértől. A hátsó rekesz ajtaja résnyire nyitva, de bentről sem hang, sem mozgás nem figyelhető meg. Semmi olyan nem tűnik fel, mi veszélyre, vagy óvatosságra adhatna okot, fegyverek nincsenek a falon, sötét és mérges katonák sem ülnek a szekér leválasztó falához helyezett sarokülőnél késüket fenve. Előtte körasztal, asztal közepén kis tálka, melyben még el nem nyomott kötegelt, hengerelt növényszár füstölög. Ennek az átható, kellemes aromájú illatát viszont érezni, a sarkokban néhol megült a füst, ez csapott ki az ajtón is.*
//Lorew//
*Ó a balga férfilélek, légyen az bármely faj leszármazottja, egy villanó boka, talán comb, a sokat sejtető áttetsző fátylak és képesek a világ végéig menni egy ízes csókért, vagy egy forró ölelésért. Lorew hasonlóképp cselekszik, mint az a nagykönyvben meg van írva, bár e könyvet még nem találta soha meg senki, mindenesetre így mondják. Ahogy közeledik a szekérhez néhány sokat sejtető részlet is feltűnhetne, de nem tűnik. A szekér csak szekér, melynek nagy része már szebb korokat is megért. Látszik, hogy annak idején fehérrel lehetett lefestve, de a festék sok helyütt lepereg, az idő vasfoga bizony már megharaphatta nem egyszer. A kis faajtó mellett két apró felnyitható ablak, mely csukva vagyon, halványzöld, vagy régen talán fehér színű függönnyel eltakarva. Lorew jól sejti, semmi felirat, vagy rajz, de még csak egy apró sóhaj, egy nyikkanás sem, mely belülről hallatszana. Csak az ablakok és a faajtó, mely jelenleg csukva. Mintha időtlen idők óta itt állna magányosan, cseppet sem hívogatóan. Az ajtó könnyedén nyílik, csak kis csikorgást hallat, de akadályba nem ütközik. A helyiségből kissé ódon és öreg szag csap ki, (talán füst is?) heves kontrasztot képezve a korábban benne eltűnő lány alakjával. Bent átlagos helyiség, melyből arra lehet következtetni, hogy talán lakószekér lehet. Az ajtóval szemben kis polcok, rajta sorban könyvek, alatta egy asztal, székekkel. Ahogy hősünk belép és esetleg körbenéz láthatja, hogy a kocsi belseje két részre van választva, ami furcsának tűnhet ilyen kis tér esetén, jóllehet érthető, ha a háló részt kicsit el akarták különíteni az előtértől. A hátsó rekesz ajtaja résnyire nyitva, de bentről sem hang, sem mozgás nem figyelhető meg. Semmi olyan nem tűnik fel, mi veszélyre, vagy óvatosságra adhatna okot, fegyverek nincsenek a falon, sötét és mérges katonák sem ülnek a szekér leválasztó falához helyezett sarokülőnél késüket fenve. Előtte körasztal, asztal közepén kis tálka, melyben még el nem nyomott kötegelt, hengerelt növényszár füstölög. Ennek az átható, kellemes aromájú illatát viszont érezni, a sarkokban néhol megült a füst, ez csapott ki az ajtón is.*
6258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-16 14:38:29
Üzenet elküldve: 2018-06-16 14:38:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői karaván//
//Oham felé félúton//
*Ahogy drága apja – talán még az első tucat egyike volt, talán a negyedik – szokta volt mondogatni: attól, hogy paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem rajtad, hanem veled nevetnek. Vagy valami hasonló, a kissé zavart színészben élete vége felé már nem nagyon lehetett megbízni. Mondjuk tény és való, hogy a pályafutását megkoronázó előadást olyan hitelesen oldotta meg, hogy tényleg belehalt. A legendák szerint a tömeg addig tapsolt, amíg el nem földelték a szerencsétlent.
De a családi indíttatástól független, vagy éppen amiatt, hősünk egyre jobban érzi magát. Szereti az ilyen környezetet, amikor mindig és minden esetben lehet tudni, hogy ki mit akar. Halax információt, a népek pénzt, és ennek közös keresztmetszete a világot mozgató „valamit-valamiért” el háttere az, hogy a Lamans frissen beszerzett szamara lassan a szakszervezethez fordul, rabszolgaság és túlzott kihasználás miatt. Kész szerencse, hogy erre – még – nincs lehetősége.
Szó, mi szó, Halax bolyong, megy, mosolyog, vigyorog és a többi hasonló, hosszútávon kifejezetten furcsán tűnő dolgot ismételgetve, ami egy idő után a furcsa bélyeget helyezné el hősünkön.
Ettől azonban megmenti az újonnan érkező, ollóval tomboló elmebomlott érkezése.
Lamansék éke elébb felkuncog a felharsanó kiáltásokon, elvégre több tucatszor volt hallgatósága, segítője és kiváltója hasonló kiáltásoknak. Szórakozottan fordul hát a felfordulás irányába, majd ledöbben.
Visszatérő gyerekkori rémálma volt, hogy egy tipikus hentesnek kinéző ipse lohol a nyomában egy hatalmas ollóval, amivel az útjába eső fejeket vad kacajok közepette nyisszantotta le. Most ez játszódik le kicsiben, és meglehetősen kevésbé horrorisztikus formában. Ettől független Halaxnak kell pár pillanat, míg visszarángatja magát a valóság szürke talajára, és rájön hogy ismerősnek tűnik az ollóval hadonászó. Mi több! Nem is olyan rég az ő feje körül hadonászott azzal az ollóval.
Gyomorra mért ütéssel ér fel a megvilágosodás: ittend bizony hősünk a hunyó, aki a kezdeteknél akasztotta meg a becsületes élet szekerét. Hiába no, hozzá kell szokni ahhoz, hogy az elvesz-elfut módszert a megvesz-elvisz mederbe terelje.
Úgyhogy szamárkötelet nem tartó kezével kezd el csápolni a derék hajvágó és arcszabász felé. Tapasztalatai szerint a dolgok az esetek kilenctizedében megoldhatóak selymes, barna, a legrücskösebb hátsóról is mindent elsimító nyelv használatával.*
- Mester! Ide, ide! *Integet a másiknak, és a borbély felé veszi útját, előtte megállva és meghajolva. Hacsak nem állítják hősünkbe az ollót, rögtön a második szabályba kapaszkodik: ne hagyd őket szóhoz jutni!* Sajnálatos félreértés történt, teljességgel az én hibám! De meg kell valljam, hogy csodát tett ezzel az… izével *Rajzolja körbe saját fejét karjával.* Ezt fejnek nevezni csak és kizárólag az ön szakértelme miatt lehet! Márpedig ilyen csodákat csak szent emberek csinálnak, és felénk őket sérti a pénz. *Meghajol megint, ha tud.* De természetesen megértem, ha itt máshogy mennek a dolgok, szóval kérem, hogy nagyrabecsülésem, elismerésem és a további kiváló munkája elősegítésére… *Elkezd turkálni az egyre laposodó erszényében és 30 aranyat nyújt a derék mesterember felé (Mesélő (Nyíl)).
* Fogadja el ezt a csekély hozzájárulást!
//Oham felé félúton//
*Ahogy drága apja – talán még az első tucat egyike volt, talán a negyedik – szokta volt mondogatni: attól, hogy paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem rajtad, hanem veled nevetnek. Vagy valami hasonló, a kissé zavart színészben élete vége felé már nem nagyon lehetett megbízni. Mondjuk tény és való, hogy a pályafutását megkoronázó előadást olyan hitelesen oldotta meg, hogy tényleg belehalt. A legendák szerint a tömeg addig tapsolt, amíg el nem földelték a szerencsétlent.
De a családi indíttatástól független, vagy éppen amiatt, hősünk egyre jobban érzi magát. Szereti az ilyen környezetet, amikor mindig és minden esetben lehet tudni, hogy ki mit akar. Halax információt, a népek pénzt, és ennek közös keresztmetszete a világot mozgató „valamit-valamiért” el háttere az, hogy a Lamans frissen beszerzett szamara lassan a szakszervezethez fordul, rabszolgaság és túlzott kihasználás miatt. Kész szerencse, hogy erre – még – nincs lehetősége.
Szó, mi szó, Halax bolyong, megy, mosolyog, vigyorog és a többi hasonló, hosszútávon kifejezetten furcsán tűnő dolgot ismételgetve, ami egy idő után a furcsa bélyeget helyezné el hősünkön.
Ettől azonban megmenti az újonnan érkező, ollóval tomboló elmebomlott érkezése.
Lamansék éke elébb felkuncog a felharsanó kiáltásokon, elvégre több tucatszor volt hallgatósága, segítője és kiváltója hasonló kiáltásoknak. Szórakozottan fordul hát a felfordulás irányába, majd ledöbben.
Visszatérő gyerekkori rémálma volt, hogy egy tipikus hentesnek kinéző ipse lohol a nyomában egy hatalmas ollóval, amivel az útjába eső fejeket vad kacajok közepette nyisszantotta le. Most ez játszódik le kicsiben, és meglehetősen kevésbé horrorisztikus formában. Ettől független Halaxnak kell pár pillanat, míg visszarángatja magát a valóság szürke talajára, és rájön hogy ismerősnek tűnik az ollóval hadonászó. Mi több! Nem is olyan rég az ő feje körül hadonászott azzal az ollóval.
Gyomorra mért ütéssel ér fel a megvilágosodás: ittend bizony hősünk a hunyó, aki a kezdeteknél akasztotta meg a becsületes élet szekerét. Hiába no, hozzá kell szokni ahhoz, hogy az elvesz-elfut módszert a megvesz-elvisz mederbe terelje.
Úgyhogy szamárkötelet nem tartó kezével kezd el csápolni a derék hajvágó és arcszabász felé. Tapasztalatai szerint a dolgok az esetek kilenctizedében megoldhatóak selymes, barna, a legrücskösebb hátsóról is mindent elsimító nyelv használatával.*
- Mester! Ide, ide! *Integet a másiknak, és a borbély felé veszi útját, előtte megállva és meghajolva. Hacsak nem állítják hősünkbe az ollót, rögtön a második szabályba kapaszkodik: ne hagyd őket szóhoz jutni!* Sajnálatos félreértés történt, teljességgel az én hibám! De meg kell valljam, hogy csodát tett ezzel az… izével *Rajzolja körbe saját fejét karjával.* Ezt fejnek nevezni csak és kizárólag az ön szakértelme miatt lehet! Márpedig ilyen csodákat csak szent emberek csinálnak, és felénk őket sérti a pénz. *Meghajol megint, ha tud.* De természetesen megértem, ha itt máshogy mennek a dolgok, szóval kérem, hogy nagyrabecsülésem, elismerésem és a további kiváló munkája elősegítésére… *Elkezd turkálni az egyre laposodó erszényében és 30 aranyat nyújt a derék mesterember felé (Mesélő (Nyíl)).
* Fogadja el ezt a csekély hozzájárulást!
6257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-15 20:34:19
Üzenet elküldve: 2018-06-15 20:34:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
*Bizonyossá válik számára, hogy a lány a közelebbi szekérben tűnt el, még a hangját is hallja az utolsó előtti pillanatban, látni viszont már nem láthatja. Ami igazán kár. Tapasztalat szerint az ember főleg azért talál lányokat izgalmasnak, mert nincs alkalma közelebbről megnézni őket. A kérdés a következő, amit a férfinak kellő komolysággal meg kell vitatnia magával: szajhával van-e dolga? Alaposabban szemügyre veszi a szekeret, hogy nem talál-e valami utalást arra nézve, hogy kufirckocsival van dolga. Az a legkevesebb, hogy másra sem vágyik jelenleg kevésbé, de úgy általánosságban sosem vágyna egy bordélyra maga körül. Ezért kerülte a Pintyet is. Nem mellesleg szeme sarkából idefelé látott egyérdelműen olyan helyet, kellően nagy ívben el is kerülte. Ha nem talál semmi feliratot vagy illetlen rajzot (amire egyébként kicsi az esély, tekintve, hogy le van függönyözve a szekér, és minek rajzolna valaki ciciket egy függönyre?), akkor hallgatózik is kicsit, és ha bármi nyögécselést vagy ilyesmit hall, már fintorral tovább is áll. Mondjuk egy szajha miért pont őt szemelné ki? Se nem szép, se nem... ja de, gazdagnak gazdag, de hát ez kifelé nem látszik. Mondjuk ez egy teljesen jogos kérdéshez vezeti gondolatait, miszerint ki az úgy egyáltalán, aki őt szemelné ki, és csalná ehhez a szekérhez? Az ereiben folyó híg démonvérre vágynak? Akkor csalódni fognak...*
- A kehely... ? *dünnyögi magában, ahogy a bejáratot kezdi keresni. Az is már jó régi sztori, meg mégis ki a rosseb... De minek is találgatni? Amint ráakad a bejáratra, be is lép, aztán ha csak valami kuplerájba csöppen, akkor még mindig kihátrálhat. Arra ügyel, hogy arca még messziről se tűnjön olyannak, mint aki szexéhségben futott a lány után, inkább a jó öreg unott "remélem valami izgalmassal rukkolsz elő" pofával jelenik meg a belső térben (már ha semmi olyan nem történt, ami ettől eltántorítaná, és megbirkózik az ajtóval).*
*Bizonyossá válik számára, hogy a lány a közelebbi szekérben tűnt el, még a hangját is hallja az utolsó előtti pillanatban, látni viszont már nem láthatja. Ami igazán kár. Tapasztalat szerint az ember főleg azért talál lányokat izgalmasnak, mert nincs alkalma közelebbről megnézni őket. A kérdés a következő, amit a férfinak kellő komolysággal meg kell vitatnia magával: szajhával van-e dolga? Alaposabban szemügyre veszi a szekeret, hogy nem talál-e valami utalást arra nézve, hogy kufirckocsival van dolga. Az a legkevesebb, hogy másra sem vágyik jelenleg kevésbé, de úgy általánosságban sosem vágyna egy bordélyra maga körül. Ezért kerülte a Pintyet is. Nem mellesleg szeme sarkából idefelé látott egyérdelműen olyan helyet, kellően nagy ívben el is kerülte. Ha nem talál semmi feliratot vagy illetlen rajzot (amire egyébként kicsi az esély, tekintve, hogy le van függönyözve a szekér, és minek rajzolna valaki ciciket egy függönyre?), akkor hallgatózik is kicsit, és ha bármi nyögécselést vagy ilyesmit hall, már fintorral tovább is áll. Mondjuk egy szajha miért pont őt szemelné ki? Se nem szép, se nem... ja de, gazdagnak gazdag, de hát ez kifelé nem látszik. Mondjuk ez egy teljesen jogos kérdéshez vezeti gondolatait, miszerint ki az úgy egyáltalán, aki őt szemelné ki, és csalná ehhez a szekérhez? Az ereiben folyó híg démonvérre vágynak? Akkor csalódni fognak...*
- A kehely... ? *dünnyögi magában, ahogy a bejáratot kezdi keresni. Az is már jó régi sztori, meg mégis ki a rosseb... De minek is találgatni? Amint ráakad a bejáratra, be is lép, aztán ha csak valami kuplerájba csöppen, akkor még mindig kihátrálhat. Arra ügyel, hogy arca még messziről se tűnjön olyannak, mint aki szexéhségben futott a lány után, inkább a jó öreg unott "remélem valami izgalmassal rukkolsz elő" pofával jelenik meg a belső térben (már ha semmi olyan nem történt, ami ettől eltántorítaná, és megbirkózik az ajtóval).*
6256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-15 19:17:47
Üzenet elküldve: 2018-06-15 19:17:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//Lorew//
*Fátyolka, mert nevezzük nevén az elnevezettet, még egyszer-kétszer visszakacsint, mintha meggyőződne arról, hogy a fekete ruhás követi, kacér tekintete mit sem változik, akkor sem, mikor a kevésbé sötét szekér sarkánál, csak két keze és kukucskáló feje kukkant ki, hogy aztán hangos, csengő kacajjal tűnjön el látszólag a szekérben. Lorew bár rettentő tapasztalt módon tettetett lassúsággal "siet", még éppen hallhatja az ajtó csapódását, s a lány csilingelő kacagását. A sötét ablakos, kissé ápolatlannak tűnő másik szekér ablakában, ahogy Lorew a közelébe ér, a függöny immár nem mozdul, viszont az ajtaja pont a túloldalon található, így azt a szekeret, melyben Fátyolka eltűnt, meg kell kerülnie, ha mégis oda szeretne inkább jutni, a kacér idomok helyett, ugyanis a sötétebb szekér másik oldalán kerítés húzódik, elzárva a haladást. A döntés hát az övé. Kérdés, melyik variáció a csábítóbb? A tiszta és szűzies, talán romantikát sejtő közelebbi, vagy a tisztátalan, ámde veszélyes izgalmakat rejtő távolabbi?*
//Lorew//
*Fátyolka, mert nevezzük nevén az elnevezettet, még egyszer-kétszer visszakacsint, mintha meggyőződne arról, hogy a fekete ruhás követi, kacér tekintete mit sem változik, akkor sem, mikor a kevésbé sötét szekér sarkánál, csak két keze és kukucskáló feje kukkant ki, hogy aztán hangos, csengő kacajjal tűnjön el látszólag a szekérben. Lorew bár rettentő tapasztalt módon tettetett lassúsággal "siet", még éppen hallhatja az ajtó csapódását, s a lány csilingelő kacagását. A sötét ablakos, kissé ápolatlannak tűnő másik szekér ablakában, ahogy Lorew a közelébe ér, a függöny immár nem mozdul, viszont az ajtaja pont a túloldalon található, így azt a szekeret, melyben Fátyolka eltűnt, meg kell kerülnie, ha mégis oda szeretne inkább jutni, a kacér idomok helyett, ugyanis a sötétebb szekér másik oldalán kerítés húzódik, elzárva a haladást. A döntés hát az övé. Kérdés, melyik variáció a csábítóbb? A tiszta és szűzies, talán romantikát sejtő közelebbi, vagy a tisztátalan, ámde veszélyes izgalmakat rejtő távolabbi?*
6255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-15 16:45:44
Üzenet elküldve: 2018-06-15 16:45:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
*Tizioban egy dolog tartja a lelket, a tubákosszelence a zekéje zsebében, ezt még mindig markolja, ujjai elfehérednek, annyira markolja, zsebe áldásos takarásában.
A tubákosszelence tartalma miatt mérges a közéjük toppant nőre, egy hölgy társaságában mégsem lehet tubákolni. Fagyos tekintettel méri végig Natalaydát, foglalkozási ártalom lehet, hogy Tizio, fivéréhez hasonlóan a nő ruháját tanulmányozza. Fagyos pillantása követi az irányt, amit a nő mutat, csalódott, hogy nem lát ott semmit és senkit. A kapott információtól sajnos nem tud megnyugodni. Fivére leírja azt, hogy húguk milyen ruhát is viselt eltűnésekor. ~Ilyen pontos leírást csak nők tudnak adni, bátyókám!~ Rövid, ámde gonosz mosolyt vet Briwalra. ~Nővérkém!~ Most Tizio kilép bátyja mellől, a nő irányába, jobb kezét felemeli Natalayda irányába, kézcsókot lehelne a hölgy kacsójára, ha az adja a maga kezét. Simán csak bemutatkozik abban az esetben, ha nem tudja bemutatni a legtökéletesebb kézcsókot. Ha igen, akkor könnyed mozdulattal emeli meg a nő kezét, ő maga ugyanilyen könnyed mozdulattal hajol előre, zárt ajkai éppen csak érintik a nő középső ujjának utolsó ujjpercét. Végül ismét hátralép fivére mellé, keze pedig újra eltűnik a háta mögött.*
- Bocsássa meg a faragatlanságunkat. Tizio d'Aquista vagyok, bátyám pedig Briwal d'Aquista. Hálásak vagyunk, hogy segíteni próbál.
*Rideg arckifejezése és rideg pillantása ellenére tökéletes úriember, még a kézremegését is kordában tartja erre az időre. Natalayda válla fölött elpillantva észrevesz egy másik nőt is, aki egy fa tövében ül. Beletúr saját, rövidre nyírt fekete hajába, tenyerét simogatják a sprőd hajszálak. ~A hosszú haj nem praktikus, még belefújná a szél a számba, a szemembe, meg az orromba. Csoda, hogy nem tüsszögsz, kislány.~ A rideg szempár Sonniameyt fürkészi. ~Félvér.~ Újra Natalaydát nézi már.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.15 17:03:17
*Tizioban egy dolog tartja a lelket, a tubákosszelence a zekéje zsebében, ezt még mindig markolja, ujjai elfehérednek, annyira markolja, zsebe áldásos takarásában.
A tubákosszelence tartalma miatt mérges a közéjük toppant nőre, egy hölgy társaságában mégsem lehet tubákolni. Fagyos tekintettel méri végig Natalaydát, foglalkozási ártalom lehet, hogy Tizio, fivéréhez hasonlóan a nő ruháját tanulmányozza. Fagyos pillantása követi az irányt, amit a nő mutat, csalódott, hogy nem lát ott semmit és senkit. A kapott információtól sajnos nem tud megnyugodni. Fivére leírja azt, hogy húguk milyen ruhát is viselt eltűnésekor. ~Ilyen pontos leírást csak nők tudnak adni, bátyókám!~ Rövid, ámde gonosz mosolyt vet Briwalra. ~Nővérkém!~ Most Tizio kilép bátyja mellől, a nő irányába, jobb kezét felemeli Natalayda irányába, kézcsókot lehelne a hölgy kacsójára, ha az adja a maga kezét. Simán csak bemutatkozik abban az esetben, ha nem tudja bemutatni a legtökéletesebb kézcsókot. Ha igen, akkor könnyed mozdulattal emeli meg a nő kezét, ő maga ugyanilyen könnyed mozdulattal hajol előre, zárt ajkai éppen csak érintik a nő középső ujjának utolsó ujjpercét. Végül ismét hátralép fivére mellé, keze pedig újra eltűnik a háta mögött.*
- Bocsássa meg a faragatlanságunkat. Tizio d'Aquista vagyok, bátyám pedig Briwal d'Aquista. Hálásak vagyunk, hogy segíteni próbál.
*Rideg arckifejezése és rideg pillantása ellenére tökéletes úriember, még a kézremegését is kordában tartja erre az időre. Natalayda válla fölött elpillantva észrevesz egy másik nőt is, aki egy fa tövében ül. Beletúr saját, rövidre nyírt fekete hajába, tenyerét simogatják a sprőd hajszálak. ~A hosszú haj nem praktikus, még belefújná a szél a számba, a szemembe, meg az orromba. Csoda, hogy nem tüsszögsz, kislány.~ A rideg szempár Sonniameyt fürkészi. ~Félvér.~ Újra Natalaydát nézi már.*
A hozzászólás írója (Tizio d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.15 17:03:17
6254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-15 16:08:35
Üzenet elküldve: 2018-06-15 16:08:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
*Pontosan tudja mi történik a háta mögött, épp ezért felesleges is odapillantani, így is hallja Tizio kapkodó szavait. Ha látnia kellene, miként matat háborodottan, erőtlenül, kiszolgáltatva egy kis szer után újra csak csalódna, haragra lobbanna. Elég pocsék nap ez enélkül is.
A közéjük toppanó nő öltözékéről futó, észre sem vehető pillantás után máris leszűr két dolgot, a viselt textil elég pontos árát, és azt, hogy a hölgy nem a lázongások elől menekült. Utóbbi felismerése miatt fel is adná a további érdeklődést, de úgy fest ezúttal szerencsével járnak. Kíváncsian fordul a mutatott irányba, olyan lendülettel, mintha azt remélné még láthatja a két távolodó leány alakját. A felmerülő kérdésekre nagy sóhajjal vonja meg vállát.*
-Fogalmam sincs, mielőtt elváltunk egy sötétvörös brokátruha volt rajta, kevéske mintával, nem hivalkodó darab, anyagában hímzett mellrészen, bokáig érő, fűzős derekú, magas dekoltázzsal, egyenes vonalú, hosszú ujjú.
*Ad furcsamód részletes leírást, ahhoz képest, hogy kiállása férfire utal.*
-De persze át is öltözhetett, és nyilván át is öltözött, ha valamelyik cseléd ruháit viseli, akkor világoskék, fehér öltözéket hordhatott, a kísérője szintén.
*Hogy kettesben, vagy többed magukkal, erről szintén csak feltételezései lehetnek.*
-Hatalmas megkönnyebbülés lenne, ha négy férfi társaságában kerülnének elő. Atyánk, öcséink, és a testőrük szintén eltűnt a lázongás elején.
*Pillant Tizre, hátha szeretne még hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz.*
*Pontosan tudja mi történik a háta mögött, épp ezért felesleges is odapillantani, így is hallja Tizio kapkodó szavait. Ha látnia kellene, miként matat háborodottan, erőtlenül, kiszolgáltatva egy kis szer után újra csak csalódna, haragra lobbanna. Elég pocsék nap ez enélkül is.
A közéjük toppanó nő öltözékéről futó, észre sem vehető pillantás után máris leszűr két dolgot, a viselt textil elég pontos árát, és azt, hogy a hölgy nem a lázongások elől menekült. Utóbbi felismerése miatt fel is adná a további érdeklődést, de úgy fest ezúttal szerencsével járnak. Kíváncsian fordul a mutatott irányba, olyan lendülettel, mintha azt remélné még láthatja a két távolodó leány alakját. A felmerülő kérdésekre nagy sóhajjal vonja meg vállát.*
-Fogalmam sincs, mielőtt elváltunk egy sötétvörös brokátruha volt rajta, kevéske mintával, nem hivalkodó darab, anyagában hímzett mellrészen, bokáig érő, fűzős derekú, magas dekoltázzsal, egyenes vonalú, hosszú ujjú.
*Ad furcsamód részletes leírást, ahhoz képest, hogy kiállása férfire utal.*
-De persze át is öltözhetett, és nyilván át is öltözött, ha valamelyik cseléd ruháit viseli, akkor világoskék, fehér öltözéket hordhatott, a kísérője szintén.
*Hogy kettesben, vagy többed magukkal, erről szintén csak feltételezései lehetnek.*
-Hatalmas megkönnyebbülés lenne, ha négy férfi társaságában kerülnének elő. Atyánk, öcséink, és a testőrük szintén eltűnt a lázongás elején.
*Pillant Tizre, hátha szeretne még hozzáfűzni valamit az elhangzottakhoz.*
6253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-15 12:32:09
Üzenet elküldve: 2018-06-15 12:32:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
//Briwal, Tizio, Naty//
*A kopott csuklyát a szemébe húzva siet végig a gazdagnegyeden. Korán van, mégis, attól félve, hogy összetalálkozik a szegények egy csoportjával, a kis, kihalt utcákat választja. A levegőt elnehezíti a vér és halál szaga. Halottakon lép át, fejét felszegve, mintha ott sem lennének. A gyomra is felfordul, de nem csak a látvány miatt, már a tudat is elborzasztja. Lehet épp a szomszédja fekszik a köveket, vagy a varrónője, ismerőse, barátja... Bárki is az, nem akarja tudni.
A negyed határát elérve egy pillanatra megtorpan, mély levegőt vesz. Megkönnyebbült, a nehezén már túl van. Útja további része eseménytelen, és hamarosan meg is pillantja a fákkal körülölelt kis tisztást. Nincs egyedül, egy kisebb csapat gyűlt össze a közelben. Feléjük pillant, és nem túl feltűnően végigméri őket, épp csak annyi érdeklődést mutatva, amennyit egy úri kisasszony megengedhet magának. A szőke lány háttal áll neki, de már a tarkójából is megállapítható, hogy nem gazdag család sarja. A két férfi már annál inkább. Ajkai kellemes mosolyra húzódnak.
Nem áll szándékában megzavarni őket, így az egyik fa tövébe telepszik. A csuklyát hátraveti, hullámos fürtjeibe belekap a szél, összeborzolja, mintha csak kedvesen játékra hívná. Lábait ültében maga alá húzza, hátát a törzsnek veti. Habár nemrég kelt fel, hosszú gyalogút vezetett idáig, és a tegnap történteket sem heverte ki teljesen.*
//Briwal, Tizio, Naty//
*A kopott csuklyát a szemébe húzva siet végig a gazdagnegyeden. Korán van, mégis, attól félve, hogy összetalálkozik a szegények egy csoportjával, a kis, kihalt utcákat választja. A levegőt elnehezíti a vér és halál szaga. Halottakon lép át, fejét felszegve, mintha ott sem lennének. A gyomra is felfordul, de nem csak a látvány miatt, már a tudat is elborzasztja. Lehet épp a szomszédja fekszik a köveket, vagy a varrónője, ismerőse, barátja... Bárki is az, nem akarja tudni.
A negyed határát elérve egy pillanatra megtorpan, mély levegőt vesz. Megkönnyebbült, a nehezén már túl van. Útja további része eseménytelen, és hamarosan meg is pillantja a fákkal körülölelt kis tisztást. Nincs egyedül, egy kisebb csapat gyűlt össze a közelben. Feléjük pillant, és nem túl feltűnően végigméri őket, épp csak annyi érdeklődést mutatva, amennyit egy úri kisasszony megengedhet magának. A szőke lány háttal áll neki, de már a tarkójából is megállapítható, hogy nem gazdag család sarja. A két férfi már annál inkább. Ajkai kellemes mosolyra húzódnak.
Nem áll szándékában megzavarni őket, így az egyik fa tövébe telepszik. A csuklyát hátraveti, hullámos fürtjeibe belekap a szél, összeborzolja, mintha csak kedvesen játékra hívná. Lábait ültében maga alá húzza, hátát a törzsnek veti. Habár nemrég kelt fel, hosszú gyalogút vezetett idáig, és a tegnap történteket sem heverte ki teljesen.*
6252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-14 20:29:21
Üzenet elküldve: 2018-06-14 20:29:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
*Azt nem mondhatná, hogy csupa ócska kacat mindenütt, de igazából nem talál sok mindent, ami lekötné. Itt-ott megakad a szeme valami apróságon, de még annyi érdeklődést sem váltanak ki belőle, hogy megtorpanjon az egyébként egész lassú séta közben. A kalapja árnyékot vet némileg az arcára, de meggyarapodott haja és szakálla miatt amúgy sem aggódik, hogy sokan mutogatni kezdenének rá, főleg mivel akkor sem tették, amikor még törődött vele, hogy szőrzetét féken tartsa. Ezt sose vette rossz néven, a tanácstagok arcával ő is akkor találkozott először, mikor közéjük került. Most meg kifejezetten boldogító a névtelenség.
A szeme viszont hirtelenjében megakad egy különös jelenségen, nevezzük egy lánynak. Nincs hozzá elég közel, hogy alaposan szemügyre vehesse, viszont túl távol sincs, így bizonyos részleteket meg tud ragadni szemével. És méghozzá esküdne rá, hogy a lány őt bámulja. Az első pillanatban arra gondol, hogy felismerték, de elhessegeti ezt. Alapvetően ha bárki a pillanatását Lorewen legelteti, az gyanúra ad okot. Nem egy olyan figura, akit alapból megbámulnának, és bárki ismeri is fel, azzal bztos nem barátságban váltak el. Így hát nem kétséges, hogy a legjobb megoldás hátat fordítani, és távozni. Közben a lány futásnak ered, és... aztán visszafordul. Nem hosszú időre, csak egy pillantás, épp csak mintha jelezné, hogy azt akarja, a férfi kövesse. Mintha el akarná csalni valahová. Ez már több, mint gyanús, és ha eddig szóltak is érvek a maradés mellett, most már a józan ész minden apró darabja a távozás mellett teszi le voksát.
Lorew pedig hallgatna is az eszére, ha épp nem lenne egy sokkal jobb ötlete, méghozzá az, hogy követi a lányt. Persze nem gyorsan. Tapasztalatlan versenyző itt futni kezdene, de akkor Fátyolka nyeregben érezhetné magát. A nőkkel való kapcsolattartás alapja, hogy sose mutasd ki, ha érdekelnek, azzal csak önbizalmat adsz nekik, ami köztudottan felesleges számukra. Épp így Lorew is kellemes sétatempóban indul meg abba az irányban, ahol utoljára látta kíváncsiságának tárgyát. Közben egy ízben észreveszi a függöny mozgását, épp záródó részében a periódusnak, így viszont fél szeme már rajta is marad. Következő alkalommal már valamennyire látja, ahogy a csuklyás kikémlel, de véletlenül sem akar feltűnően odanézni. Épp igyekszik jó hal módjára ráharapni a csalira. Amint odaér ahhoz a kitüntetett ponthoz, ahol a lányt utoljára látta, szét is néz. Ha nem látja jelét, akkor a két lefüggönyzött szekeret fogja szemügyre venni, elsőként kevésbé sötét lepellel letakartat, noha kétségtelenül a másik érdekli jobban. De hát a szekerek is hasonlatosak a nőkhöz.*
*Azt nem mondhatná, hogy csupa ócska kacat mindenütt, de igazából nem talál sok mindent, ami lekötné. Itt-ott megakad a szeme valami apróságon, de még annyi érdeklődést sem váltanak ki belőle, hogy megtorpanjon az egyébként egész lassú séta közben. A kalapja árnyékot vet némileg az arcára, de meggyarapodott haja és szakálla miatt amúgy sem aggódik, hogy sokan mutogatni kezdenének rá, főleg mivel akkor sem tették, amikor még törődött vele, hogy szőrzetét féken tartsa. Ezt sose vette rossz néven, a tanácstagok arcával ő is akkor találkozott először, mikor közéjük került. Most meg kifejezetten boldogító a névtelenség.
A szeme viszont hirtelenjében megakad egy különös jelenségen, nevezzük egy lánynak. Nincs hozzá elég közel, hogy alaposan szemügyre vehesse, viszont túl távol sincs, így bizonyos részleteket meg tud ragadni szemével. És méghozzá esküdne rá, hogy a lány őt bámulja. Az első pillanatban arra gondol, hogy felismerték, de elhessegeti ezt. Alapvetően ha bárki a pillanatását Lorewen legelteti, az gyanúra ad okot. Nem egy olyan figura, akit alapból megbámulnának, és bárki ismeri is fel, azzal bztos nem barátságban váltak el. Így hát nem kétséges, hogy a legjobb megoldás hátat fordítani, és távozni. Közben a lány futásnak ered, és... aztán visszafordul. Nem hosszú időre, csak egy pillantás, épp csak mintha jelezné, hogy azt akarja, a férfi kövesse. Mintha el akarná csalni valahová. Ez már több, mint gyanús, és ha eddig szóltak is érvek a maradés mellett, most már a józan ész minden apró darabja a távozás mellett teszi le voksát.
Lorew pedig hallgatna is az eszére, ha épp nem lenne egy sokkal jobb ötlete, méghozzá az, hogy követi a lányt. Persze nem gyorsan. Tapasztalatlan versenyző itt futni kezdene, de akkor Fátyolka nyeregben érezhetné magát. A nőkkel való kapcsolattartás alapja, hogy sose mutasd ki, ha érdekelnek, azzal csak önbizalmat adsz nekik, ami köztudottan felesleges számukra. Épp így Lorew is kellemes sétatempóban indul meg abba az irányban, ahol utoljára látta kíváncsiságának tárgyát. Közben egy ízben észreveszi a függöny mozgását, épp záródó részében a periódusnak, így viszont fél szeme már rajta is marad. Következő alkalommal már valamennyire látja, ahogy a csuklyás kikémlel, de véletlenül sem akar feltűnően odanézni. Épp igyekszik jó hal módjára ráharapni a csalira. Amint odaér ahhoz a kitüntetett ponthoz, ahol a lányt utoljára látta, szét is néz. Ha nem látja jelét, akkor a két lefüggönyzött szekeret fogja szemügyre venni, elsőként kevésbé sötét lepellel letakartat, noha kétségtelenül a másik érdekli jobban. De hát a szekerek is hasonlatosak a nőkhöz.*
6251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-14 17:48:22
Üzenet elküldve: 2018-06-14 17:48:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//Halax//
*Jól érzi a férfi, bizony nagy a kavarodás, bár az árusok és lézengő népek vélhetően azért nem csak vele vannak elfoglalva, bármennyire is szeretné. Ami igaz, az igaz, tetemes vásárlásának és a maga után cipelt roskadásig felpakolt szamárnak hamar híre megy az árusok között, s mit ő gúnyos nevetésnek vél, inkább a csalogató kedves mosoly kategóriába sorolandó, mely a befűzhető palimadaraknak szól, már persze, amennyiben ez a lökdösődő tömegben észrevehető. Halax azonban kitartó, s elkötelezettnek tűnik, ahogy a mögötte embereket, elfeket, törpöket, s gnómokat taszigáló, piperkőc, ordító figura is, csattogó ollóval kezében.*
- A pénzem!! A pénzem!!! Fogják meg, nem fizetett!! *Hangja a tömeg felett messzire száll, s ezzel a tempóval és lendülettel, a tömeg szétnyílik előtte, bár ez abból is adódhat, mert senki nem szeretne szemében egy ollóval tovább sétálni, s nézelődni a bazárban. Úgy nehezebb. Sokkal nehezebb. Bár a piperkőc határozott, Halaxot sincs kedve megfogni senkinek, a bazárban is érvényesül az egyetemleges "pont letojom" hozzáállás, mindenki megpróbál kimaradni abból, amiből csak lehet.*
//Vierstra//
*A nő jól érzi, nem távolodtak el olyan messzire társától, de a tömeg miatt látó- és hallótávolságon kívül vannak egymástól. Ahogy közelednek a visongó gyerekek hadával, hamarosan egy egyszerűbb, fehérre színezett szekér előtt álló standhoz érnek, az ugatás és csaholás hangja a szekéren belülről hallatszik, talán több állat is van bezsúfolva. Ki tudja? Mindenesetre Vierstra előtt a stand mögött egy barna bőrű, nyakláncokkal telepakolt, vékony és hórihorgas férfi áll, a szekér oldalánál, egy lenge, laza ruhás nő, félig telt vödörrel a kezében, meglehetősen fáradtan és elgyötörten. A Vierstrát vezető nagyobbacska gyermek már a stand mögött áll, s az árus fülébe sugdos valamit, aki komoly képpel bólogat a hallottakra, majd a nőhöz fordul, széles mosollyal, s széttárt kezekkel:*
- Mit adhatok? *Kérdezi, továbbra is már-már hamiskás mosollyal arcán.*
//Salwar//
- Ének! *Toppant a lányka a lábával, s a másik lány szája pedig immár sírosra áll. Bizony hamarosan elszabadulhatnak az érzelmek, ha Salwar nem tesz valamit. Látszólag kedves szavai mit sem érnek, a gyermeki szív lélekútjai kifürkészhetetlenek, azonban az árusnak címzett szavai célba találnak, mert hamar cselekszik:*
- Csiba te! *Mondja kissé ingerülten és határozottan, mire a két kislány visítva arrébb szalad, mintha ostorral kergetnék őket. Persze távolabb megállnak, s onnan lesik mit csinál a férfi, ki énekelni szeretne majd nekik.*
- Nálam minden van, mi a zenéhez kell, egyedül a kecses torkát nem tudom adni hozzá. *Mosolyogva tárja szét a kezét, s lágyan meghajol. A férfi immár műkedvelőnek tűnik, kezein megfigyelhető a lágyság, mozdulatai, mint egy karmesteré, még az is, ahogy hetyke bajszát megpödri, mely így már hegyesen meredezik orra alatt kétfelé.*
- Aztán miből készüljön az a húr: selyemből, bélből, esetleg fémből? Pengetőt kér-e hozzá az is van, de ha valóban komolyan gondolja, van ez a kis szerkezetem, mellyel a húrt feszítve hangolhatja megfelelőre. Vastag kell a mélyhez, vagy vékony a magashoz? *Mennyi kérdés, s mindez egy húrhoz, bár ebből talán következtethetünk arra, hogy a férfi ért hozzá. Karba teszi a kezét, s mosolyogva várja Salwar válaszát.*
//Lorew//
*Feketébe öltözött férfi rója a lassan kissé kikopott tisztás talaját, körötte forgatag, szeme messzire előre néz. A standok forgatagában megannyi színes tárgy cserél gazdát, sok az érdeklődő, de sok az árus is, így nehéz szép sorban haladni, mindenesetre törekvése azért meghozza gyümölcsét, bár nem abban a tekintetben, ahogyan azt ő szeretné. Hirtelen, ha továbbra is oly szúrós szemmel tekint előre, az egyik standnál gyönyörű ibolyakék szempárra lehet figyelmes, mely odaadóan csak őt nézi. Bár fél arcát fátyol takarja, a dús szempillák, s a szempár színe oly igéző lehet, mint a legtisztább forrásban éjszaka visszatükröződő sziporkázó csillagok tündöklése. A kis fátyolba burkolt tekintet, messziről láthatóan is lágyan felkuncog, majd mezítláb fut el a bódé előtt, így Lorew számára oly kívánatos furcsaságból egy, máris feltűnik szeme előtt. Deréktól lefelé csak egy halványan áttetsző fátyol takarja, mely combközépig ér, kreolszín bőre olajtól csillog. Felsőtestén lábát takaró anyaghoz hasonlatos lepel, mely játszi huncutsággal fedi fel futás közben becsességeit. A kis fátyollény futás közben még kacéran vissza is pillant Lorewre, mintha csak érte bújt volna elő a szivárvány tövéből, vagy egy hófehér felhő belsejéből. Egy lefüggönyözött szekér mellett tűnik el végül, mely mellett egy sötétebb függönnyel takart szekér is feltűnik. Ha Lorew figyelmes, azt is megfigyelheti, hogy az egyik ablakon lévő függöny időszakonként elhúzódik, s csuklyával fedett arc kémlel ki rajta.*
//Halax//
*Jól érzi a férfi, bizony nagy a kavarodás, bár az árusok és lézengő népek vélhetően azért nem csak vele vannak elfoglalva, bármennyire is szeretné. Ami igaz, az igaz, tetemes vásárlásának és a maga után cipelt roskadásig felpakolt szamárnak hamar híre megy az árusok között, s mit ő gúnyos nevetésnek vél, inkább a csalogató kedves mosoly kategóriába sorolandó, mely a befűzhető palimadaraknak szól, már persze, amennyiben ez a lökdösődő tömegben észrevehető. Halax azonban kitartó, s elkötelezettnek tűnik, ahogy a mögötte embereket, elfeket, törpöket, s gnómokat taszigáló, piperkőc, ordító figura is, csattogó ollóval kezében.*
- A pénzem!! A pénzem!!! Fogják meg, nem fizetett!! *Hangja a tömeg felett messzire száll, s ezzel a tempóval és lendülettel, a tömeg szétnyílik előtte, bár ez abból is adódhat, mert senki nem szeretne szemében egy ollóval tovább sétálni, s nézelődni a bazárban. Úgy nehezebb. Sokkal nehezebb. Bár a piperkőc határozott, Halaxot sincs kedve megfogni senkinek, a bazárban is érvényesül az egyetemleges "pont letojom" hozzáállás, mindenki megpróbál kimaradni abból, amiből csak lehet.*
//Vierstra//
*A nő jól érzi, nem távolodtak el olyan messzire társától, de a tömeg miatt látó- és hallótávolságon kívül vannak egymástól. Ahogy közelednek a visongó gyerekek hadával, hamarosan egy egyszerűbb, fehérre színezett szekér előtt álló standhoz érnek, az ugatás és csaholás hangja a szekéren belülről hallatszik, talán több állat is van bezsúfolva. Ki tudja? Mindenesetre Vierstra előtt a stand mögött egy barna bőrű, nyakláncokkal telepakolt, vékony és hórihorgas férfi áll, a szekér oldalánál, egy lenge, laza ruhás nő, félig telt vödörrel a kezében, meglehetősen fáradtan és elgyötörten. A Vierstrát vezető nagyobbacska gyermek már a stand mögött áll, s az árus fülébe sugdos valamit, aki komoly képpel bólogat a hallottakra, majd a nőhöz fordul, széles mosollyal, s széttárt kezekkel:*
- Mit adhatok? *Kérdezi, továbbra is már-már hamiskás mosollyal arcán.*
//Salwar//
- Ének! *Toppant a lányka a lábával, s a másik lány szája pedig immár sírosra áll. Bizony hamarosan elszabadulhatnak az érzelmek, ha Salwar nem tesz valamit. Látszólag kedves szavai mit sem érnek, a gyermeki szív lélekútjai kifürkészhetetlenek, azonban az árusnak címzett szavai célba találnak, mert hamar cselekszik:*
- Csiba te! *Mondja kissé ingerülten és határozottan, mire a két kislány visítva arrébb szalad, mintha ostorral kergetnék őket. Persze távolabb megállnak, s onnan lesik mit csinál a férfi, ki énekelni szeretne majd nekik.*
- Nálam minden van, mi a zenéhez kell, egyedül a kecses torkát nem tudom adni hozzá. *Mosolyogva tárja szét a kezét, s lágyan meghajol. A férfi immár műkedvelőnek tűnik, kezein megfigyelhető a lágyság, mozdulatai, mint egy karmesteré, még az is, ahogy hetyke bajszát megpödri, mely így már hegyesen meredezik orra alatt kétfelé.*
- Aztán miből készüljön az a húr: selyemből, bélből, esetleg fémből? Pengetőt kér-e hozzá az is van, de ha valóban komolyan gondolja, van ez a kis szerkezetem, mellyel a húrt feszítve hangolhatja megfelelőre. Vastag kell a mélyhez, vagy vékony a magashoz? *Mennyi kérdés, s mindez egy húrhoz, bár ebből talán következtethetünk arra, hogy a férfi ért hozzá. Karba teszi a kezét, s mosolyogva várja Salwar válaszát.*
//Lorew//
*Feketébe öltözött férfi rója a lassan kissé kikopott tisztás talaját, körötte forgatag, szeme messzire előre néz. A standok forgatagában megannyi színes tárgy cserél gazdát, sok az érdeklődő, de sok az árus is, így nehéz szép sorban haladni, mindenesetre törekvése azért meghozza gyümölcsét, bár nem abban a tekintetben, ahogyan azt ő szeretné. Hirtelen, ha továbbra is oly szúrós szemmel tekint előre, az egyik standnál gyönyörű ibolyakék szempárra lehet figyelmes, mely odaadóan csak őt nézi. Bár fél arcát fátyol takarja, a dús szempillák, s a szempár színe oly igéző lehet, mint a legtisztább forrásban éjszaka visszatükröződő sziporkázó csillagok tündöklése. A kis fátyolba burkolt tekintet, messziről láthatóan is lágyan felkuncog, majd mezítláb fut el a bódé előtt, így Lorew számára oly kívánatos furcsaságból egy, máris feltűnik szeme előtt. Deréktól lefelé csak egy halványan áttetsző fátyol takarja, mely combközépig ér, kreolszín bőre olajtól csillog. Felsőtestén lábát takaró anyaghoz hasonlatos lepel, mely játszi huncutsággal fedi fel futás közben becsességeit. A kis fátyollény futás közben még kacéran vissza is pillant Lorewre, mintha csak érte bújt volna elő a szivárvány tövéből, vagy egy hófehér felhő belsejéből. Egy lefüggönyözött szekér mellett tűnik el végül, mely mellett egy sötétebb függönnyel takart szekér is feltűnik. Ha Lorew figyelmes, azt is megfigyelheti, hogy az egyik ablakon lévő függöny időszakonként elhúzódik, s csuklyával fedett arc kémlel ki rajta.*
6250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-14 01:11:56
Üzenet elküldve: 2018-06-14 01:11:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nagy egyenlőség napja//
//Briwal, Tizio//
- Üdvözlöm *köszön vissza, az első ránézésre kalandornak tűnő férfinak, majd a társára pillant, s felé is hasonlóan válaszol.*
- Uram *biccenti fejét finoman.
Nem hajbókol, de az alaptiszteletet megadja, mint bárki másnak, akkor is, ha rongyos, akkor is, ha cicomás. A két férfi közül, a vékonyabbik valamivel pedánsabbnak tűnik a másiknál, de kétségtelen, hogy közeli rokonságban állnak egymással, könnyen lehet, hogy testvérek, vagy közeli unokatestvérek, s az is kétségtelen, hogy a városból menekültek idáig. Ellenben Natalaydán semmi nyoma a városi állapotoknak, mely annak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy még a zavargások előtt elhagyta a színteret, s kint ragadt a tisztáson. Egyszerű szürke ruháján nincsenek foltok, menekülés, cincálás nyomai, s csak a szokásos szürke, ezüst hímzéses köpenyét viseli fölötte, a vállára terítve. Ruhájának és köpenyének egyszerű szabása nem hivalkodó, csak értő szemek mondhatnák meg róla, hogy anyagában minőségi darab mindkettő. Sosem volt a fodrok híve, s ezen a városi útja sem változtat.
A fa tövéből felálló férfi kezdi leírni a két keresett személyt, csakhogy valóban, olyan sokan megfordultak a tisztáson, hogy elsőre meg nem tudná mondani. Aztán, mint ha rémlene egy aprócska villanás, összehúzza szép ívű szemöldökét, de végül rájön, hogy az, akire először gondolt, valóban hullámos hajú fiú volt, és nem a keresett leány. Eltekint abba az irányba, majd tovább töpreng.*
- Nem vagyok benne biztos, mert nagyon sokan megfordultak már erre, de talán abba az irányba, mint ha ment volna két hasonló forma. *folytatja végül, s kezével int az adott irányba. Csak azért nem biztos benne, mert valóban elvonta figyelmét az a nagy csoportosulás korábban, ahol az a furcsa tetovált arcú férfi is volt.*
- Azt esetleg lehet tudni, hogy mit viselt a kék szemű lány? *Erről még nem tud, pedig lényeges segítség volna.* Csak ketten voltak? Nem lehetett velük senki más?
*Kérdése bár Briwalnak szól, mivel ő kezdte a leírást, de olykor Tiziora is pillant, ha volna mondandója, Naty éppen úgy figyel rá is, mint fivérére. *
//Briwal, Tizio//
- Üdvözlöm *köszön vissza, az első ránézésre kalandornak tűnő férfinak, majd a társára pillant, s felé is hasonlóan válaszol.*
- Uram *biccenti fejét finoman.
Nem hajbókol, de az alaptiszteletet megadja, mint bárki másnak, akkor is, ha rongyos, akkor is, ha cicomás. A két férfi közül, a vékonyabbik valamivel pedánsabbnak tűnik a másiknál, de kétségtelen, hogy közeli rokonságban állnak egymással, könnyen lehet, hogy testvérek, vagy közeli unokatestvérek, s az is kétségtelen, hogy a városból menekültek idáig. Ellenben Natalaydán semmi nyoma a városi állapotoknak, mely annak a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy még a zavargások előtt elhagyta a színteret, s kint ragadt a tisztáson. Egyszerű szürke ruháján nincsenek foltok, menekülés, cincálás nyomai, s csak a szokásos szürke, ezüst hímzéses köpenyét viseli fölötte, a vállára terítve. Ruhájának és köpenyének egyszerű szabása nem hivalkodó, csak értő szemek mondhatnák meg róla, hogy anyagában minőségi darab mindkettő. Sosem volt a fodrok híve, s ezen a városi útja sem változtat.
A fa tövéből felálló férfi kezdi leírni a két keresett személyt, csakhogy valóban, olyan sokan megfordultak a tisztáson, hogy elsőre meg nem tudná mondani. Aztán, mint ha rémlene egy aprócska villanás, összehúzza szép ívű szemöldökét, de végül rájön, hogy az, akire először gondolt, valóban hullámos hajú fiú volt, és nem a keresett leány. Eltekint abba az irányba, majd tovább töpreng.*
- Nem vagyok benne biztos, mert nagyon sokan megfordultak már erre, de talán abba az irányba, mint ha ment volna két hasonló forma. *folytatja végül, s kezével int az adott irányba. Csak azért nem biztos benne, mert valóban elvonta figyelmét az a nagy csoportosulás korábban, ahol az a furcsa tetovált arcú férfi is volt.*
- Azt esetleg lehet tudni, hogy mit viselt a kék szemű lány? *Erről még nem tud, pedig lényeges segítség volna.* Csak ketten voltak? Nem lehetett velük senki más?
*Kérdése bár Briwalnak szól, mivel ő kezdte a leírást, de olykor Tiziora is pillant, ha volna mondandója, Naty éppen úgy figyel rá is, mint fivérére. *
6249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:13:12
Üzenet elküldve: 2018-06-13 20:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
*Lorew maga is alig hiszi, hogy mindenféle balhé nélkül eljutott a templomkertig, ahonnan már egyenes út vezetett a tisztásig. Itt persze az első csapás az volt, hogy nem ide költöztek? Ez volt talán az utolsó nyugodt hely a környéken, erre teleépítették ilyen... Aztán nagyjából ezen a ponton ugrik be neki, hogy a házak nem is ilyenek.*
- Aztarohadt, hát nem ideköltözött a forgatag a piacról?
*Visszaemlékezvén, hogy mi minden jóban is volt része évekkel korábban a nyári forgatagban, úgy dönt, hogy közepesen széles ívben fogja elkerülni a dolgot. Ez nála egyenértékű azzal, hogy a közepébe sétál, viszont enyhén méla undorral teszi ezt. Azonban a környezet hamar meggyőzi, bizony, passzol ez egy kalózhoz. Lorew pedig egy ex-kalózra hasonlít most leginkább, szóval miért is ne élvezhetné? Rutinszerűen keresi szemeivel a legkétesebb standot, a legkülönösebb furcsaságokkal szolgáló bódékat, mert hát ő nem holmi ételt vagy ruhát akar vásárolni. Természetesen ebben nem tántoríthatja el az sem, ha zártkörűnek tűnik a parti, mivel ha valakit, hát Lorewet nyilván mindenhol szeretettel látják, legalábbis mint a kavicsot a cipőjükben.*
*Lorew maga is alig hiszi, hogy mindenféle balhé nélkül eljutott a templomkertig, ahonnan már egyenes út vezetett a tisztásig. Itt persze az első csapás az volt, hogy nem ide költöztek? Ez volt talán az utolsó nyugodt hely a környéken, erre teleépítették ilyen... Aztán nagyjából ezen a ponton ugrik be neki, hogy a házak nem is ilyenek.*
- Aztarohadt, hát nem ideköltözött a forgatag a piacról?
*Visszaemlékezvén, hogy mi minden jóban is volt része évekkel korábban a nyári forgatagban, úgy dönt, hogy közepesen széles ívben fogja elkerülni a dolgot. Ez nála egyenértékű azzal, hogy a közepébe sétál, viszont enyhén méla undorral teszi ezt. Azonban a környezet hamar meggyőzi, bizony, passzol ez egy kalózhoz. Lorew pedig egy ex-kalózra hasonlít most leginkább, szóval miért is ne élvezhetné? Rutinszerűen keresi szemeivel a legkétesebb standot, a legkülönösebb furcsaságokkal szolgáló bódékat, mert hát ő nem holmi ételt vagy ruhát akar vásárolni. Természetesen ebben nem tántoríthatja el az sem, ha zártkörűnek tűnik a parti, mivel ha valakit, hát Lorewet nyilván mindenhol szeretettel látják, legalábbis mint a kavicsot a cipőjükben.*
6248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-13 01:34:00
Üzenet elküldve: 2018-06-13 01:34:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*Lorew szerencsére nem tartja vissza. Elmegy a lováért az istállóba, majd elindul az ellenkező irányba, és meg sem áll a Tisztásig. Ott aztán leül az egyik fa tövébe, a lovát pedig hagyja, hadd bóklásszon egy kicsit.
Letép egy virágot, és ujjai között kezdi forgatni. Hasonlít azokhoz a növényekre, amiket Synmirán szokott szedni, de furcsa mód most nem lesz honvágya. Csak az jár a fejében, hogy őt ott nem szeretik és nem kedvelik. Miért menne olyan helyre, ahol utálják? Olyan személyek közé, akik megverik azért, mert meg meri védeni a saját az oktalan becsmérelgetéstől.*
Letép egy virágot, és ujjai között kezdi forgatni. Hasonlít azokhoz a növényekre, amiket Synmirán szokott szedni, de furcsa mód most nem lesz honvágya. Csak az jár a fejében, hogy őt ott nem szeretik és nem kedvelik. Miért menne olyan helyre, ahol utálják? Olyan személyek közé, akik megverik azért, mert meg meri védeni a saját az oktalan becsmérelgetéstől.*
6247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-13 00:26:06
Üzenet elküldve: 2018-06-13 00:26:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//Salwar és Vierstra//
*Bár Cale igyekszik a nő mellett maradni, a gyerekek nagyobb kihívásnak bizonyulnak, mint a korábbi tömeg, és ezúttal elválasztották őket egymástól. Bár a nő még jelel, amit bár nehéz észrevenni, de Cale mégis visszajelez, hogy legkésőbb napnyugtakor ott lesz. Közben lenéz a mellette álló lánykára, aki elég egyértelműen jelzi, hogy mit szeretne. Mosolyogva válaszol, bár nagyon sokszor volt alkalma ezt a tekintetet és hangszínt begyakorolni.*
- Énekelek, de minden énekhez kell zene. Nekem viszont ahhoz lanthúr kell, mert az enyém elszakadt. Nem tudod merre találok újat?*Kérdezi, és ha a lány elkezdi vezetni mint Viert a többiek, akkor követi, ha viszont nem mozdul, akkor a korábbi árusra emeli a tekintetét, és igyekszik felé lépni, miközben ismét megszólítja.*
- Jó uram, mondja, tudja merre találok lanthúrt, hogy játszhassak ezeknek a kis komiszoknak? *Kérdezi barátságosan, hiszen a barátságos embereket mindenki szereti, és akár még az árból is engednek nekik. Ha pedig mégse, akkor se veszít semmit.*
//Salwar és Vierstra//
*Bár Cale igyekszik a nő mellett maradni, a gyerekek nagyobb kihívásnak bizonyulnak, mint a korábbi tömeg, és ezúttal elválasztották őket egymástól. Bár a nő még jelel, amit bár nehéz észrevenni, de Cale mégis visszajelez, hogy legkésőbb napnyugtakor ott lesz. Közben lenéz a mellette álló lánykára, aki elég egyértelműen jelzi, hogy mit szeretne. Mosolyogva válaszol, bár nagyon sokszor volt alkalma ezt a tekintetet és hangszínt begyakorolni.*
- Énekelek, de minden énekhez kell zene. Nekem viszont ahhoz lanthúr kell, mert az enyém elszakadt. Nem tudod merre találok újat?*Kérdezi, és ha a lány elkezdi vezetni mint Viert a többiek, akkor követi, ha viszont nem mozdul, akkor a korábbi árusra emeli a tekintetét, és igyekszik felé lépni, miközben ismét megszólítja.*
- Jó uram, mondja, tudja merre találok lanthúrt, hogy játszhassak ezeknek a kis komiszoknak? *Kérdezi barátságosan, hiszen a barátságos embereket mindenki szereti, és akár még az árból is engednek nekik. Ha pedig mégse, akkor se veszít semmit.*
6246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-12 22:59:14
Üzenet elküldve: 2018-06-12 22:59:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//Salwar és Vierstra//
*Ugyan int még a hímnek, hogy figyelembe veszi figyelmeztetését, annyira nincs nagy gondja arra, hogy zsebeire külön figyelmet fordítson. Persze a gyerekek simán ki tudnák zsebelni, ezt egy pillanatig sem kétli, de jelenleg abban is hisz, hogy talán egy kis kedvességgel többre megy. Így valójában nem is inkább saját zsebeire, hanem a gyerekekre figyel, akik kitörő örömmel fogadják, hogy kezdhetnek valamit a nősténnyel.
Eltávozóban még jelez a hímnek, hogy ha akarja, később találkozzanak a kidőlt kerítésnél, amit a hím oly' ügyesen megjegyzett magának.
Azzal el is tűnnek egymás szemei elől, ráadásul Vier nem is igyekszik hátrafelé nézni, csak próbál nem felesni meg bukdácsolni a gyerkőcök rángató kis kezei között. Persze valamivel magasabb azért náluk, nagyobbat is tud lépni, csak nekimenni sem szeretne senkinek és semminek, ráadásul az előtte haladó fiút is próbálja szemmel tartani.
Ez sajnálatos módon nem sikerül ebben a forgatagban, na de szorgos kis segítő kezek vezérlik útján, így a továbbiakban figyelhet arra, hogy tényleg ne taposson el senkit, csak sodródjon a gyerekek és a tömeg árjával.
Nem haladnak olyan sokat - legalábbis érzékei azt súgják, hogy nem mentek messzire Cale helyétől, legföljebb csak a tömeg miatt tűnik nagynak a távolság. Valamelyest megörül a csaholó hangoknak, mert ezek minden bizonnyal olyan állat meglétét jelzik, melyet éppen keresett, csak éppenséggel látni nem látja még a hangok forrását.*
~Remélem nem valami leharcolt, megkínzott kopó lesz.~
*Mert hát a kínzott kutya veszélyes, meg vad is, úgyhogy semmiképp nem szeretne egy ilyen állat társaságában kikötni. Azt már annál inkább reméli, hogy valami pofás kutyust talál magának, esetleg kölyköt, amit könnyű céljainak megfelelően nevelgetni, de legalábbis már az is jó lenne, ha választani tudna legalább kettő közül.
Mindenesetre hagyja magát tovább vezérelni az aprónépek által, mert ha már a hangot hallja, akkor a test sem lehet oly messze.*
//Salwar és Vierstra//
*Ugyan int még a hímnek, hogy figyelembe veszi figyelmeztetését, annyira nincs nagy gondja arra, hogy zsebeire külön figyelmet fordítson. Persze a gyerekek simán ki tudnák zsebelni, ezt egy pillanatig sem kétli, de jelenleg abban is hisz, hogy talán egy kis kedvességgel többre megy. Így valójában nem is inkább saját zsebeire, hanem a gyerekekre figyel, akik kitörő örömmel fogadják, hogy kezdhetnek valamit a nősténnyel.
Eltávozóban még jelez a hímnek, hogy ha akarja, később találkozzanak a kidőlt kerítésnél, amit a hím oly' ügyesen megjegyzett magának.
Azzal el is tűnnek egymás szemei elől, ráadásul Vier nem is igyekszik hátrafelé nézni, csak próbál nem felesni meg bukdácsolni a gyerkőcök rángató kis kezei között. Persze valamivel magasabb azért náluk, nagyobbat is tud lépni, csak nekimenni sem szeretne senkinek és semminek, ráadásul az előtte haladó fiút is próbálja szemmel tartani.
Ez sajnálatos módon nem sikerül ebben a forgatagban, na de szorgos kis segítő kezek vezérlik útján, így a továbbiakban figyelhet arra, hogy tényleg ne taposson el senkit, csak sodródjon a gyerekek és a tömeg árjával.
Nem haladnak olyan sokat - legalábbis érzékei azt súgják, hogy nem mentek messzire Cale helyétől, legföljebb csak a tömeg miatt tűnik nagynak a távolság. Valamelyest megörül a csaholó hangoknak, mert ezek minden bizonnyal olyan állat meglétét jelzik, melyet éppen keresett, csak éppenséggel látni nem látja még a hangok forrását.*
~Remélem nem valami leharcolt, megkínzott kopó lesz.~
*Mert hát a kínzott kutya veszélyes, meg vad is, úgyhogy semmiképp nem szeretne egy ilyen állat társaságában kikötni. Azt már annál inkább reméli, hogy valami pofás kutyust talál magának, esetleg kölyköt, amit könnyű céljainak megfelelően nevelgetni, de legalábbis már az is jó lenne, ha választani tudna legalább kettő közül.
Mindenesetre hagyja magát tovább vezérelni az aprónépek által, mert ha már a hangot hallja, akkor a test sem lehet oly messze.*
6245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-12 21:40:24
Üzenet elküldve: 2018-06-12 21:40:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyárelői karaván//
//Oham nyomában//
*Csak a baj, folyton csak a baj! Hősünk világszerte ismert tájékozódási képességei még egy ilyen viszonylag behatárolt helyen is képesek feladni a harcot.
Hiába, ha nincsenek házak, utcák, falak és sikátorok, Halax közel annyira életképes bármilyen természetes vagy mesterséges környezetben, mint egy partra vetett hal. De legalább nem fullad meg.
Általában.
Inkább csak rója köreit, lemondóan mosolyogva a rajta egyre leplezetlenebbül röhögő kufárokra,átlépve az ember és állathadak által hagyott mocskot és kerülgetve az ifjú suttyóhadakat. Ez utóbbit pont annyira elvei ellen teszi, mint azt, hogy hosszútávra tervez. Szent meggyőződése, hogy az ifjonti lelkek a legjobban nevelhetőek, legyenek apásak, anyásak vagy épp apátlan-anyátlan szerencsétlenek, és pár hónap alatt az egész placcot rettegésbe tartó démonfattyakká lehetne őket szervezni. Mondjuk nem túl valószínű, hogy ezt a helyiek értékelnék, így erről letesz, elvégre jelenleg a jóindulatukra alapoz. Meg a kapzsiságukra. Az utóbbit legalább a Lamans is érti, mi több, azonosulni is tud vele.
Épp ezért felhagy a már-már értelmetlen lődörgéssel (amit legújabb szamara amúgy sem könnyít meg), és céltudatosabban lát neki a jelenlévők megpuhításához.
Ismét elkezdi feltölteni szerinte már amúgy is túlságosan bő készleteit. Fenőkövet és kis tégelynyi fegyverolajat vesz egy kiöregedett bérkéselőnek kinéző ipsétől. Tucatnyi értéktelen gyűrűt szerez be egy kifejezetten pederaszta küllemű vénségtől. Együtt datolyázik (ami jobban taccsra vágja gyomrát, mint a fénykorában elkövetett vedelések másnapja) egy meghatározhatatlan nemű, fátyolos… Nos, izével. Az „eunuch” kifejezés eleddig elkerülte Halax szótárát, és az összes Égi nevére esküszik, hogy nem is akar behatóbban megismerkedni a dologgal. Egyik helyen se felejti el finoman elhinteni, hogy zseniális ötlete van, vagy mindenki jól járna egy kis mellékessel, esetleg némi kölcsönös nagylelkűség hatására többet kaszálhatna az egész karaván, mint egy adók miatt rettegő földműves a perzselő homok havában.
Szó, mi szó, folytatja a pénzszórást, a porhintést és újabb 159 arany kerül áldozati oltárra, hogy (Mesélő (Nyíl)) Ohamot előássa annak bokros teendőinek aljáról. Ha az se tudja a kuruzslási hajlamokkal megáldott hajlamú karavánvezetőt kiugrasztani a bokorból, hogy valami félig értelmesnek titulálható tereptárgy lassan a végtagjait fogja elcserélni némi bizsuért…
Akkor marad a „b” terv. Felgyújtja az egész placcot, és az elharapózó pánikban legtöbbet dirigáló lesz a befutó. Hol is látta a tűzcsiholó alkalmatosságokat áruló asszonyságot?
Dudorászva, szamarat ráncigálva indul újabb körre. Így avagy úgy, de itt bizony fel fog lángolni a kereskedelem.*
//Oham nyomában//
*Csak a baj, folyton csak a baj! Hősünk világszerte ismert tájékozódási képességei még egy ilyen viszonylag behatárolt helyen is képesek feladni a harcot.
Hiába, ha nincsenek házak, utcák, falak és sikátorok, Halax közel annyira életképes bármilyen természetes vagy mesterséges környezetben, mint egy partra vetett hal. De legalább nem fullad meg.
Általában.
Inkább csak rója köreit, lemondóan mosolyogva a rajta egyre leplezetlenebbül röhögő kufárokra,átlépve az ember és állathadak által hagyott mocskot és kerülgetve az ifjú suttyóhadakat. Ez utóbbit pont annyira elvei ellen teszi, mint azt, hogy hosszútávra tervez. Szent meggyőződése, hogy az ifjonti lelkek a legjobban nevelhetőek, legyenek apásak, anyásak vagy épp apátlan-anyátlan szerencsétlenek, és pár hónap alatt az egész placcot rettegésbe tartó démonfattyakká lehetne őket szervezni. Mondjuk nem túl valószínű, hogy ezt a helyiek értékelnék, így erről letesz, elvégre jelenleg a jóindulatukra alapoz. Meg a kapzsiságukra. Az utóbbit legalább a Lamans is érti, mi több, azonosulni is tud vele.
Épp ezért felhagy a már-már értelmetlen lődörgéssel (amit legújabb szamara amúgy sem könnyít meg), és céltudatosabban lát neki a jelenlévők megpuhításához.
Ismét elkezdi feltölteni szerinte már amúgy is túlságosan bő készleteit. Fenőkövet és kis tégelynyi fegyverolajat vesz egy kiöregedett bérkéselőnek kinéző ipsétől. Tucatnyi értéktelen gyűrűt szerez be egy kifejezetten pederaszta küllemű vénségtől. Együtt datolyázik (ami jobban taccsra vágja gyomrát, mint a fénykorában elkövetett vedelések másnapja) egy meghatározhatatlan nemű, fátyolos… Nos, izével. Az „eunuch” kifejezés eleddig elkerülte Halax szótárát, és az összes Égi nevére esküszik, hogy nem is akar behatóbban megismerkedni a dologgal. Egyik helyen se felejti el finoman elhinteni, hogy zseniális ötlete van, vagy mindenki jól járna egy kis mellékessel, esetleg némi kölcsönös nagylelkűség hatására többet kaszálhatna az egész karaván, mint egy adók miatt rettegő földműves a perzselő homok havában.
Szó, mi szó, folytatja a pénzszórást, a porhintést és újabb 159 arany kerül áldozati oltárra, hogy (Mesélő (Nyíl)) Ohamot előássa annak bokros teendőinek aljáról.
Ha az se tudja a kuruzslási hajlamokkal megáldott hajlamú karavánvezetőt kiugrasztani a bokorból, hogy valami félig értelmesnek titulálható tereptárgy lassan a végtagjait fogja elcserélni némi bizsuért… Akkor marad a „b” terv. Felgyújtja az egész placcot, és az elharapózó pánikban legtöbbet dirigáló lesz a befutó. Hol is látta a tűzcsiholó alkalmatosságokat áruló asszonyságot?
Dudorászva, szamarat ráncigálva indul újabb körre. Így avagy úgy, de itt bizony fel fog lángolni a kereskedelem.*
6244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-12 21:17:10
Üzenet elküldve: 2018-06-12 21:17:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//Salwar és Vierstra//
*Salwar úgy látszik bizalmatlan természet, mert egyből erszényét szorongatja, s jelez társának is. Hogy ez balgaság, vagy csodálatos látnoki természet, nem lehet tudni, a mozdulatra nem reagál senki, erszényükhöz senki sem nyúl. Bár másképp képzeli el a folytatást, s inkább maradna a nővel, Vierstra dönt, így ekképp folytatódik a hangulatos beszerző körút. A nőt körbeölelő gyermektömeg hangos ujjongásban tör ki, látszólag borzasztóan örülnek a kapott feladatnak, hamar le is választják Salwarról:*
- Jéééééééééj!!!!! *Kiáltja örömittas arccal egyikük, majd kissé értelmetlen nyelven karattyol társainak, mire a többiek érthetetlen módon kuncogásban törnek ki, s Salwar felé mutogatnak. Tán a férfi és a nő közötti vibráló érzelmekre utalnak, vagy esetleg egyéb szándékkal mutogatnának? Ez egyelőre nem derül ki, ugyanis Vierstra felhívására, - amit mondhatunk keringőnek is - egyik oldalról hárman, a másik oldalról pedig négyen ragadják meg a kezét, s húzzák előre. Egyetlen fiú mutogat ujjával a nőnek, hogy kövesse, arcán talán őszinte öröm látszik, hogy segíthet. Vierstrának egész kis csapat segítség jut, s a fiú kit követnie kell, hamarosan eltűnik a forgatagban. Még szerencse, hogy heten cibálják utána, hogy véletlenül se tévessze el az útirányt. Vierstra, tulajdonképpen, ha meggondolná magát sem tudna visszafordulni, mert a tömeg hamarosan összecsap mögötte, a gyerekek pedig oly boldogok, oly lelkesek. Nem messze tőle, ha sötételf füleit kicsit hegyezi, csaholás és ugatás hallatszik, mely úgy látszik szándékának megfelelő. Hiszen ezt akarja, vagy nem?*
//Salwar//
*A férfi egyedül marad hát, tán jobban járt volna, ha erszénye és pénze helyett a nőt szorongatja oly lelkesen, de késő bánat, jöjjön, minek jönnie kell, hisz tulajdonképpen vásárolni szeretne, ennek jelei a standnál vele szemben álló markát dörzsölő turbános áruson is látszódnak. Viszont továbbra sincs teljesen egyedül, úgy látszik az ő ajánlata is meghallgatásra talál, mert, ha kissé lenéz két apró szőke leányzó, kezeit morzsolva, arcukon tündéri mosollyal néznek rá várakozóan. Talán ők mégis itt maradtak, ki tudja, de az egyikük hamarosan megszólal:*
- Ének... *Kérlelő tekintetétől még az oly rideg sziklák is megolvadnának, miközben szoknyácskájába kapaszkodik.*
//Salwar és Vierstra//
*Salwar úgy látszik bizalmatlan természet, mert egyből erszényét szorongatja, s jelez társának is. Hogy ez balgaság, vagy csodálatos látnoki természet, nem lehet tudni, a mozdulatra nem reagál senki, erszényükhöz senki sem nyúl. Bár másképp képzeli el a folytatást, s inkább maradna a nővel, Vierstra dönt, így ekképp folytatódik a hangulatos beszerző körút. A nőt körbeölelő gyermektömeg hangos ujjongásban tör ki, látszólag borzasztóan örülnek a kapott feladatnak, hamar le is választják Salwarról:*
- Jéééééééééj!!!!! *Kiáltja örömittas arccal egyikük, majd kissé értelmetlen nyelven karattyol társainak, mire a többiek érthetetlen módon kuncogásban törnek ki, s Salwar felé mutogatnak. Tán a férfi és a nő közötti vibráló érzelmekre utalnak, vagy esetleg egyéb szándékkal mutogatnának? Ez egyelőre nem derül ki, ugyanis Vierstra felhívására, - amit mondhatunk keringőnek is - egyik oldalról hárman, a másik oldalról pedig négyen ragadják meg a kezét, s húzzák előre. Egyetlen fiú mutogat ujjával a nőnek, hogy kövesse, arcán talán őszinte öröm látszik, hogy segíthet. Vierstrának egész kis csapat segítség jut, s a fiú kit követnie kell, hamarosan eltűnik a forgatagban. Még szerencse, hogy heten cibálják utána, hogy véletlenül se tévessze el az útirányt. Vierstra, tulajdonképpen, ha meggondolná magát sem tudna visszafordulni, mert a tömeg hamarosan összecsap mögötte, a gyerekek pedig oly boldogok, oly lelkesek. Nem messze tőle, ha sötételf füleit kicsit hegyezi, csaholás és ugatás hallatszik, mely úgy látszik szándékának megfelelő. Hiszen ezt akarja, vagy nem?*
//Salwar//
*A férfi egyedül marad hát, tán jobban járt volna, ha erszénye és pénze helyett a nőt szorongatja oly lelkesen, de késő bánat, jöjjön, minek jönnie kell, hisz tulajdonképpen vásárolni szeretne, ennek jelei a standnál vele szemben álló markát dörzsölő turbános áruson is látszódnak. Viszont továbbra sincs teljesen egyedül, úgy látszik az ő ajánlata is meghallgatásra talál, mert, ha kissé lenéz két apró szőke leányzó, kezeit morzsolva, arcukon tündéri mosollyal néznek rá várakozóan. Talán ők mégis itt maradtak, ki tudja, de az egyikük hamarosan megszólal:*
- Ének... *Kérlelő tekintetétől még az oly rideg sziklák is megolvadnának, miközben szoknyácskájába kapaszkodik.*
6243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-12 19:21:01
Üzenet elküldve: 2018-06-12 19:21:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 463
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio igen bosszús bátyja miatt, fertályórára is elég arra, hogy Tizio bosszús legyen miatta. Hol van már a felhőtlen gyermekkor, mikor ők voltak a legjobb barátok? Felnőttek azóta, Tizio kényszeresen szeretne fivére nyomába érni, de ő csak a második lehet mindenben. Születése örökös másodikságra kárhoztatta, emiatt örökké bosszús az elsőre, Briwalra.*
- A főutcára én sem mentem ki, mert tudom, hogy ők sem mennének. Voltam két raktárunkban is, de senki. Nem láttam őket sehol és Effyt sem. Remélem, hogy az a nő meg tudja védeni. *Míg beszél kutat a nyeregtáskában. ~Fenébe! Hol van?!~ Könyékig betúr a nyeregtáskába, a fekete mént megkerülve beletúr a másikba is. Egyikben sincsen ott az apparátus, ami arra hivatott, hogy megnyugtassa idegeit és megszüntesse kézremegését. ~Kurva életbe!~ Nem figyel Briwalra, a zsebeinek kiforgatásával van elfoglalva, csak a tubákos szelencéjét leli. A társaságukba betérő hölgyet először észre sem veszi, csak Briwal üstöke tűnik fel a lova marja fölött, kilép hát a két hátas közül. Végigméri a nőt.*
- Hölgyem! *Meghajol a nő felé, fivére mellé lép. A hasonlóság egyértelmű, de nem kiköpött másai egymásnak. Két igen komoly és igen fáradt fiatalember, egyenesen a Gazdagnegyedből. Briwal megválaszolja a nő kérdését, Tizio csöndben áll fivére mellett. Fél karját a háta mögött tartja, másik keze a zsebében, kétségbeesetten markolja a tubákosszelencét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tizio igen bosszús bátyja miatt, fertályórára is elég arra, hogy Tizio bosszús legyen miatta. Hol van már a felhőtlen gyermekkor, mikor ők voltak a legjobb barátok? Felnőttek azóta, Tizio kényszeresen szeretne fivére nyomába érni, de ő csak a második lehet mindenben. Születése örökös másodikságra kárhoztatta, emiatt örökké bosszús az elsőre, Briwalra.*
- A főutcára én sem mentem ki, mert tudom, hogy ők sem mennének. Voltam két raktárunkban is, de senki. Nem láttam őket sehol és Effyt sem. Remélem, hogy az a nő meg tudja védeni. *Míg beszél kutat a nyeregtáskában. ~Fenébe! Hol van?!~ Könyékig betúr a nyeregtáskába, a fekete mént megkerülve beletúr a másikba is. Egyikben sincsen ott az apparátus, ami arra hivatott, hogy megnyugtassa idegeit és megszüntesse kézremegését. ~Kurva életbe!~ Nem figyel Briwalra, a zsebeinek kiforgatásával van elfoglalva, csak a tubákos szelencéjét leli. A társaságukba betérő hölgyet először észre sem veszi, csak Briwal üstöke tűnik fel a lova marja fölött, kilép hát a két hátas közül. Végigméri a nőt.*
- Hölgyem! *Meghajol a nő felé, fivére mellé lép. A hasonlóság egyértelmű, de nem kiköpött másai egymásnak. Két igen komoly és igen fáradt fiatalember, egyenesen a Gazdagnegyedből. Briwal megválaszolja a nő kérdését, Tizio csöndben áll fivére mellett. Fél karját a háta mögött tartja, másik keze a zsebében, kétségbeesetten markolja a tubákosszelencét.*
6242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-12 17:58:22
Üzenet elküldve: 2018-06-12 17:58:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nagy egyenlőség napja//
*Most meg a sértődött félszavaival jön Tiz, persze ki lepődik meg ezen? Duzzogás. Terv, ötlet semmi. De talán ez már annak jele, hogy felfogta itt súlyos dolgok történtek, komoly következményekkel. Ha ezek után majd Briw hoz döntést, azt meg heveny, elégedetlen fintorgás fogja követni.
Nem marad más hátra, mint terelgetni az öcsköst.*
-Bízom benne, hogy Effyt nem hagyta magára a testőre, Apáék pedig Morttal indultak el, ha meg is próbáltak visszajutni a kúriába biztos nem a főutcán keresztül. Inkább valamely eldugottabb útvonalon, amit a kuncsaftok használnak, egy oldalbejáraton át, talán a raktárba érkezve. Feltehetően Effyék is inkább a cselédbejáraton keresztül igyekeztek kijutni
*Hallgat picit, mint ki töpreng, még mindig a fűszállal játszadozva, fivérére rá sem pillant.*
-Bejártad a környékező utcákat is? Ott sem leltél nyomukra?
*Nincs vád a hangjában, pusztán érdeklődik, és máris fűzi tovább a szót.*
-Talán az itteniektől is kérdezősködhetnénk.
*Pillant végig a tisztáson, távolabb más nyomorúságos csapatot is látva, közelebb szintén elveszettnek, tanácstalannak tűnt, ijedt idegenekkel. A szőke nőre nem figyel, őt vagy a fa, vagy a lovak, egyéb tereptárgyak takarják ki szeme elől, a hangra azonban nyomban pattan fel.*
-Üdvözlöm hölgyem.
*Biccent barátságosan, úgy ítéli a helyzet nem kíván különösebb, mélyebb hajbókolást, de annyit még ad az illemre, hogy nem földön ülve fogadja a közéjük toppanót, mint egy neveletlen bugris.
Kiállása szerint akár még úr is lehetne, termete, alakja, testtartása alapján könnyen gondolhatná bárki. Ennek ellenére öltözéke inkább praktikus, mint előkelő, lovagláshoz öltözött. Szerencsés anyagi körülmények közül érkezett vándor, vagy kalandor benyomását keltheti, szerencsevadász, ki egy hata nagy fogást ejtett, így tellett neki jó minőségű csizmára. A fáradtság, kimerültség csak úgy süt róla, és hát bizony, a lángokban álló városból való menekülés is megtette maga hatását külcsínén.*
-A rokonainkat, egy húsz év forma leányt, barna, hullámos hajú, kék szemű, körülbelül ilyen magas.
*Mutatja Effy méretét.*
-Egy alacsonyabb, korban hozzá hasonló, fiús öltözetű, sötét hajú, és szemű leány kíséri. Reményeim szerint.
*Teszi hozzá utolsó mondatát apró, aggódó sóhajjal. A hanglejtés sejteti, itt még nem ért véget a felsorolás, s akadnak még mások is a keresett személyek listáján.*
*Most meg a sértődött félszavaival jön Tiz, persze ki lepődik meg ezen? Duzzogás. Terv, ötlet semmi. De talán ez már annak jele, hogy felfogta itt súlyos dolgok történtek, komoly következményekkel. Ha ezek után majd Briw hoz döntést, azt meg heveny, elégedetlen fintorgás fogja követni.
Nem marad más hátra, mint terelgetni az öcsköst.*
-Bízom benne, hogy Effyt nem hagyta magára a testőre, Apáék pedig Morttal indultak el, ha meg is próbáltak visszajutni a kúriába biztos nem a főutcán keresztül. Inkább valamely eldugottabb útvonalon, amit a kuncsaftok használnak, egy oldalbejáraton át, talán a raktárba érkezve. Feltehetően Effyék is inkább a cselédbejáraton keresztül igyekeztek kijutni
*Hallgat picit, mint ki töpreng, még mindig a fűszállal játszadozva, fivérére rá sem pillant.*
-Bejártad a környékező utcákat is? Ott sem leltél nyomukra?
*Nincs vád a hangjában, pusztán érdeklődik, és máris fűzi tovább a szót.*
-Talán az itteniektől is kérdezősködhetnénk.
*Pillant végig a tisztáson, távolabb más nyomorúságos csapatot is látva, közelebb szintén elveszettnek, tanácstalannak tűnt, ijedt idegenekkel. A szőke nőre nem figyel, őt vagy a fa, vagy a lovak, egyéb tereptárgyak takarják ki szeme elől, a hangra azonban nyomban pattan fel.*
-Üdvözlöm hölgyem.
*Biccent barátságosan, úgy ítéli a helyzet nem kíván különösebb, mélyebb hajbókolást, de annyit még ad az illemre, hogy nem földön ülve fogadja a közéjük toppanót, mint egy neveletlen bugris.
Kiállása szerint akár még úr is lehetne, termete, alakja, testtartása alapján könnyen gondolhatná bárki. Ennek ellenére öltözéke inkább praktikus, mint előkelő, lovagláshoz öltözött. Szerencsés anyagi körülmények közül érkezett vándor, vagy kalandor benyomását keltheti, szerencsevadász, ki egy hata nagy fogást ejtett, így tellett neki jó minőségű csizmára. A fáradtság, kimerültség csak úgy süt róla, és hát bizony, a lángokban álló városból való menekülés is megtette maga hatását külcsínén.*
-A rokonainkat, egy húsz év forma leányt, barna, hullámos hajú, kék szemű, körülbelül ilyen magas.
*Mutatja Effy méretét.*
-Egy alacsonyabb, korban hozzá hasonló, fiús öltözetű, sötét hajú, és szemű leány kíséri. Reményeim szerint.
*Teszi hozzá utolsó mondatát apró, aggódó sóhajjal. A hanglejtés sejteti, itt még nem ért véget a felsorolás, s akadnak még mások is a keresett személyek listáján.*
6241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-06-11 23:35:08
Üzenet elküldve: 2018-06-11 23:35:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nagy egyenlőség napja//
//Briwal, Tizio//
*Úgy tűnik, a vörös elf társa, az ork, egészen elpilled, míg ők körbekérdeznek a városi helyzetről. Hiába ér közelebb hozzá a szőke lány, úgy hortyog, hogy észre sem veszi. Végül úgy van vele, hogy az elfhez tartozik, majd ő rendezi a sorát, csak toporog s lassan araszol is, mert nagyon indulna már. Igaz, ami igaz, nem teljesen nyugodt, ami a Pegazust illeti.
~És ha az óriáslány téved? Hová máshová mehetnék? ~
Mégis az tűnik a legjobb választásnak, nem indul neki a vakvilágnak ló nélkül. Aztán pedig, csak egyetlen irány jut eszébe, amerre mehetne, csak azt nem tudja, mennyi időt venne igénybe. Még sosem járt arra.
Mélázás és araszolás közben két férfi vitája üti meg a fülét. Nem akar hallgatózni, de fülébe szöknek az ingerült hangsúlyú szavak. S kihallani véli, hogy elvesztettek valakit, vagy valakiket. Megtorpan az amúgy sem túl gyors tempójában, s tudomást sem véve az övével babráló férfi tevékenységéről, hűvös színű szemeivel hol rá, hol a fa tövében üldögélő felé pillant. Habozik kicsit, mert csak így idegen férfiakat nem szokott megszólítani, de a testőre vele van, és a vörös elf sincs messze, hogy ígéretéhez híven megvédje, ha balul sülne el. Hallja a város zajait, talán bajba jutott családtagot keresnek, így felülkerekedik benne a segítő szándék. *
- Elvesztettek valakit? *kérdezi minden kertelés nélkül, mert mióta itt van kint, bizony rengetegen megfordultak a tisztáson. Közel sem biztos, hogy tud segíteni, de egy próbát megér.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 23:38:32
//Briwal, Tizio//
*Úgy tűnik, a vörös elf társa, az ork, egészen elpilled, míg ők körbekérdeznek a városi helyzetről. Hiába ér közelebb hozzá a szőke lány, úgy hortyog, hogy észre sem veszi. Végül úgy van vele, hogy az elfhez tartozik, majd ő rendezi a sorát, csak toporog s lassan araszol is, mert nagyon indulna már. Igaz, ami igaz, nem teljesen nyugodt, ami a Pegazust illeti.
~És ha az óriáslány téved? Hová máshová mehetnék? ~
Mégis az tűnik a legjobb választásnak, nem indul neki a vakvilágnak ló nélkül. Aztán pedig, csak egyetlen irány jut eszébe, amerre mehetne, csak azt nem tudja, mennyi időt venne igénybe. Még sosem járt arra.
Mélázás és araszolás közben két férfi vitája üti meg a fülét. Nem akar hallgatózni, de fülébe szöknek az ingerült hangsúlyú szavak. S kihallani véli, hogy elvesztettek valakit, vagy valakiket. Megtorpan az amúgy sem túl gyors tempójában, s tudomást sem véve az övével babráló férfi tevékenységéről, hűvös színű szemeivel hol rá, hol a fa tövében üldögélő felé pillant. Habozik kicsit, mert csak így idegen férfiakat nem szokott megszólítani, de a testőre vele van, és a vörös elf sincs messze, hogy ígéretéhez híven megvédje, ha balul sülne el. Hallja a város zajait, talán bajba jutott családtagot keresnek, így felülkerekedik benne a segítő szándék. *
- Elvesztettek valakit? *kérdezi minden kertelés nélkül, mert mióta itt van kint, bizony rengetegen megfordultak a tisztáson. Közel sem biztos, hogy tud segíteni, de egy próbát megér.*
A hozzászólás írója (Natalayda Mozecka) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.11 23:38:32
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9872-9891