Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 488 (9741. - 9760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-07 09:03:08
Üzenet elküldve: 2024-09-07 09:03:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit lebiggyeszti az ajkait, mikor kiderül, hogy Lazz-nek tényleg nincs igazi trónja, és még csak nem is herceg. Pedig minden kislány álma, hogy találkozzon eggyel, és neki most lehetett volna saját hercege. Ő találta a temetőben. De hát, sajnos Lazz még erre sem jó. Szomorú.*
- Nem lehet, hogy azért kaptad, mert tényleg rossz voltál, a lány meg… nem?
*Visszatér egy kicsit a gyermeki logika is a herceg után sóvárgás közben, az pedig, mint tudjuk, továbbra is egyszerű, logikus, őszinte és kíméletlen. Szerinte nem elképzelhetetlen, hogy a férfi egyszerűen csak megérdemelte, amit kapott az apjától, persze ettől függetlenül megérti a haragját. Ő már mindkét kezét levágta volna az apjának, ha így bánt volna vele, még akkor is, ha jogosan tette volna.*
- Igen, hinni benne, hogy ott van veled. *Hegyes, feketére festett körmével megböki a másik mellkasát ott, ahol a saját elképzelése szerint a lélek ül a bordák mögött a szív helyén.
A következő kérdést hallva ismét kicsit oldalra billenti a fejét, újra hátra dől, megtámasztja magát, és mereng egy kicsit, mielőtt válaszolna.*
- Azt hiszem, hogy mindig is velem volt. Mióta az eszemet tudom. Azért élek még, mert ő megvédett. Nekem mindig azt mondja, hogy szólítsam Lil-nek, de tudom, hogy ő igazából Sa'Tereth démona, aki rám vigyáz. Szóval Lil mindig velem volt. Most is itt van, és figyel. Viszont vele vigyázz, mert tényleg képes feláldozni téged egy oltáron!
*Lazz számára valószínűleg úgy tűnhet, hogy a feketeség ismét meghülyült, és össze-vissza beszél, pedig bizony van értelem a szavai mögött, még akkor is, ha a valódi magyarázat nem pont az, amit Rien igazságnak vél.*
- Aztán amúgy volt egy fekete tündér, aki sokat segített abban, hogy megértsem Sa'Tereth-et. Ő vitt engem először a Vérkertbe, mikor már szerinte is megérdemeltem. Ismered a Vérkertet? Ott a legkönnyebb kapcsolatba lépni vele. Nekünk is sikerült. Egy démon meg is jelent ott nekünk, Yillith volt a neve. Tőle kaptam ezt.
*Felemeli a bal kezét, hogy újra megmutassa Lazz-nek a kígyó mintázatú karkötőt.*
- Ha akarod, egyszer majd elviszlek téged oda. Hozhatnád a húgodat is. Az oltár előtt lenne szép, ha megkötnétek a vérköteléket. Ha már igazi úgy sincs közöttetek *kuncog ártatlanul.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kicsit lebiggyeszti az ajkait, mikor kiderül, hogy Lazz-nek tényleg nincs igazi trónja, és még csak nem is herceg. Pedig minden kislány álma, hogy találkozzon eggyel, és neki most lehetett volna saját hercege. Ő találta a temetőben. De hát, sajnos Lazz még erre sem jó. Szomorú.*
- Nem lehet, hogy azért kaptad, mert tényleg rossz voltál, a lány meg… nem?
*Visszatér egy kicsit a gyermeki logika is a herceg után sóvárgás közben, az pedig, mint tudjuk, továbbra is egyszerű, logikus, őszinte és kíméletlen. Szerinte nem elképzelhetetlen, hogy a férfi egyszerűen csak megérdemelte, amit kapott az apjától, persze ettől függetlenül megérti a haragját. Ő már mindkét kezét levágta volna az apjának, ha így bánt volna vele, még akkor is, ha jogosan tette volna.*
- Igen, hinni benne, hogy ott van veled. *Hegyes, feketére festett körmével megböki a másik mellkasát ott, ahol a saját elképzelése szerint a lélek ül a bordák mögött a szív helyén.
A következő kérdést hallva ismét kicsit oldalra billenti a fejét, újra hátra dől, megtámasztja magát, és mereng egy kicsit, mielőtt válaszolna.*
- Azt hiszem, hogy mindig is velem volt. Mióta az eszemet tudom. Azért élek még, mert ő megvédett. Nekem mindig azt mondja, hogy szólítsam Lil-nek, de tudom, hogy ő igazából Sa'Tereth démona, aki rám vigyáz. Szóval Lil mindig velem volt. Most is itt van, és figyel. Viszont vele vigyázz, mert tényleg képes feláldozni téged egy oltáron!
*Lazz számára valószínűleg úgy tűnhet, hogy a feketeség ismét meghülyült, és össze-vissza beszél, pedig bizony van értelem a szavai mögött, még akkor is, ha a valódi magyarázat nem pont az, amit Rien igazságnak vél.*
- Aztán amúgy volt egy fekete tündér, aki sokat segített abban, hogy megértsem Sa'Tereth-et. Ő vitt engem először a Vérkertbe, mikor már szerinte is megérdemeltem. Ismered a Vérkertet? Ott a legkönnyebb kapcsolatba lépni vele. Nekünk is sikerült. Egy démon meg is jelent ott nekünk, Yillith volt a neve. Tőle kaptam ezt.
*Felemeli a bal kezét, hogy újra megmutassa Lazz-nek a kígyó mintázatú karkötőt.*
- Ha akarod, egyszer majd elviszlek téged oda. Hozhatnád a húgodat is. Az oltár előtt lenne szép, ha megkötnétek a vérköteléket. Ha már igazi úgy sincs közöttetek *kuncog ártatlanul.*
9759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-04 18:48:09
Üzenet elküldve: 2024-09-04 18:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
*Nem hiába kap főszerepet, a lány egy igazi céltábla volt Lazziar számára gyerekkorában. Mert hát az a lány mindent megkapott amit ő nem. Szeretetet, törődést, gondoskodást. Neki pedig maradtak a megdorgáló, dühös, és erőszakos szavak. Hogyne irigyelte volna, minden porcikája üvöltött azért, hogy valahogy elüldözze az újonnan érkezőket, és apja talán ráeszmél arra, hogy mit művelt fiával. De ennek pont ellenkezője történt azzal mikor az új feleség végleg nyugovóra tért, és a lány pedig olajra lépett. Lazz sorsa akkor még rosszabbra fordult.*
-Nem igazi persze, nem vagyok én herceg. Bhááá. Még csak az kéne. Amúgy az a lány, egy megdorgálás nem sok annyit se kapott apámtól. Szinte tejben vajban fürdött egy rossz szava nem lehetett... Csak rám.
*Kuncog gonoszan orra alatt, élvezettel gondol végig azokra a gyerekes csínytevésekre amit elkövetett hugicájával, és amiért apja annyira megdorgálta. Szép emlékek.
Az ölelés azonban eddig tartott, és ugyan annyira érez megkönnyebbülést, hogy az eszeveszett végre nincs a torkához túl közel, de az ölelés melege és meghitt érzete az viszont borzasztó nagy hiányt ébreszt benne. Csak egy félrehúzott mosollyal jegyzi meg ezt inkább magának. Jobb ha a másik ezt nem látja a végén sosem engedi el a markaiból és akkor mi lesz vele?
Nem is kell sokat kérleli, az mint egy jó pap... Papnő. Már ontja is az igét és az tudni valókat az istenségről, amit Lazz a nő meglepetésére figyelmesen hallgat, tény szemei álmosan pislognak rá laposan, de figyel amennyire erejéből kitelik.*
-Hinni benne? Hm...
*Ismétli el az utolsó szavait Riennek, és nem csak azért, hogy elhitesse a másikkal mintha figyelt volna. Mert biza ő figyelt és érdekesnek tűnik számára. Ennek majd feltétlen utána kell néznie, de nem most, nem félrészegen. Majd ha aludt rá egyet, újra leitta magát és úgy hoz majd döntést, mert akkor a józan elméje és a részeg elméje is mondhat erről véleményt. A félrészeg valója sajnos erre képtelen.*
-Minden világos, már csak egy dolgot szeretnék tudni. Hogy találtál rá? Vagy Ő talált rád? Túlzottan lelkesnek tűnsz nekem egy sima hívőhöz.
*Néz gyanakvóan de inkább kíváncsian a nőre. Mert biza a válasz valahol benne rejlik, vagy valamelyik másik énjében amit Lazz lehet majdcsak egy rossz helyzetben fog csak realizálni.*
//Világok határán//
*Nem hiába kap főszerepet, a lány egy igazi céltábla volt Lazziar számára gyerekkorában. Mert hát az a lány mindent megkapott amit ő nem. Szeretetet, törődést, gondoskodást. Neki pedig maradtak a megdorgáló, dühös, és erőszakos szavak. Hogyne irigyelte volna, minden porcikája üvöltött azért, hogy valahogy elüldözze az újonnan érkezőket, és apja talán ráeszmél arra, hogy mit művelt fiával. De ennek pont ellenkezője történt azzal mikor az új feleség végleg nyugovóra tért, és a lány pedig olajra lépett. Lazz sorsa akkor még rosszabbra fordult.*
-Nem igazi persze, nem vagyok én herceg. Bhááá. Még csak az kéne. Amúgy az a lány, egy megdorgálás nem sok annyit se kapott apámtól. Szinte tejben vajban fürdött egy rossz szava nem lehetett... Csak rám.
*Kuncog gonoszan orra alatt, élvezettel gondol végig azokra a gyerekes csínytevésekre amit elkövetett hugicájával, és amiért apja annyira megdorgálta. Szép emlékek.
Az ölelés azonban eddig tartott, és ugyan annyira érez megkönnyebbülést, hogy az eszeveszett végre nincs a torkához túl közel, de az ölelés melege és meghitt érzete az viszont borzasztó nagy hiányt ébreszt benne. Csak egy félrehúzott mosollyal jegyzi meg ezt inkább magának. Jobb ha a másik ezt nem látja a végén sosem engedi el a markaiból és akkor mi lesz vele?
Nem is kell sokat kérleli, az mint egy jó pap... Papnő. Már ontja is az igét és az tudni valókat az istenségről, amit Lazz a nő meglepetésére figyelmesen hallgat, tény szemei álmosan pislognak rá laposan, de figyel amennyire erejéből kitelik.*
-Hinni benne? Hm...
*Ismétli el az utolsó szavait Riennek, és nem csak azért, hogy elhitesse a másikkal mintha figyelt volna. Mert biza ő figyelt és érdekesnek tűnik számára. Ennek majd feltétlen utána kell néznie, de nem most, nem félrészegen. Majd ha aludt rá egyet, újra leitta magát és úgy hoz majd döntést, mert akkor a józan elméje és a részeg elméje is mondhat erről véleményt. A félrészeg valója sajnos erre képtelen.*
-Minden világos, már csak egy dolgot szeretnék tudni. Hogy találtál rá? Vagy Ő talált rád? Túlzottan lelkesnek tűnsz nekem egy sima hívőhöz.
*Néz gyanakvóan de inkább kíváncsian a nőre. Mert biza a válasz valahol benne rejlik, vagy valamelyik másik énjében amit Lazz lehet majdcsak egy rossz helyzetben fog csak realizálni.*
9758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-04 11:58:49
Üzenet elküldve: 2024-09-04 11:58:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
- Azt mondják elindulni nehéz, na de ennyire? *Szökik egy mosoly az arcára, ahogy nagy sóhajjal ismét ugyan arra az ösvényre lépnek. Ezúttal úgy dönt, bár az út egy része így lassabb lesz, de nem szeretné megkockáztatni, hogy valaki a ló patája alá kerüljön figyelmetlenségében.*
- Még nevet sem adtam neked. *Ötlik fel benne a dolog, már egy ideje az éjparipa társaságában utazik, akit még a Sellőházból hozott el, miután Zammira is távozott a helyről.*
- Biztos jó kezekben vannak a lányok. *Nyugtatja magát ezzel a gondolattal, ám nem úgy ismerte meg őket, mint akik ne tudnának vigyázni magukra. Közben haladnak az ösvényen, a ló pedig továbbra is igen türelmetlenül rángatja, de ezzel most nincs mit tenni.*
- Még nevet sem adtam neked. *Ötlik fel benne a dolog, már egy ideje az éjparipa társaságában utazik, akit még a Sellőházból hozott el, miután Zammira is távozott a helyről.*
- Biztos jó kezekben vannak a lányok. *Nyugtatja magát ezzel a gondolattal, ám nem úgy ismerte meg őket, mint akik ne tudnának vigyázni magukra. Közben haladnak az ösvényen, a ló pedig továbbra is igen türelmetlenül rángatja, de ezzel most nincs mit tenni.*
9757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-04 11:23:13
Üzenet elküldve: 2024-09-04 11:23:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
//Zárás//
*Pedig ő csupán egyet tesz, Norileinát azonosítja az összes pont ugyan annyira elborult elméjű követővel, akik Sa'Tereth tanait magukénak vallják, és követik az iránymutatását. Valóban, ő már nem válaszol egyetlen kérdésre sem, itt hiábavaló a beszéd, úgy érzi, és hogy ettől a beszivárgó gonosztól meg kell védenie a gyanútlan várost és lakóit. Ahogy hátrál, felé közelít, mikor pedig elviharzik a fák közé, leereszti a kezeit és befejezi a kántálást. Nagy, megkönnyebbült sóhajt hallat, ám eszébe jut az üvegcséről, hogy talán nem ártana magánál tartania a gyógyító italból, hiszen ez rosszabbul is elsülhetett volna, vérrel fizethetett volna a kiállásáért. Ez akkor meg sem fordult a fejében nagy felháborodásában természetesen. Így a lovat kikötve, maga mellett vezetve elindul a piac irányába, hogy egy röpke kitérő erejéig még a városban maradjon.*
//Zárás//
*Pedig ő csupán egyet tesz, Norileinát azonosítja az összes pont ugyan annyira elborult elméjű követővel, akik Sa'Tereth tanait magukénak vallják, és követik az iránymutatását. Valóban, ő már nem válaszol egyetlen kérdésre sem, itt hiábavaló a beszéd, úgy érzi, és hogy ettől a beszivárgó gonosztól meg kell védenie a gyanútlan várost és lakóit. Ahogy hátrál, felé közelít, mikor pedig elviharzik a fák közé, leereszti a kezeit és befejezi a kántálást. Nagy, megkönnyebbült sóhajt hallat, ám eszébe jut az üvegcséről, hogy talán nem ártana magánál tartania a gyógyító italból, hiszen ez rosszabbul is elsülhetett volna, vérrel fizethetett volna a kiállásáért. Ez akkor meg sem fordult a fejében nagy felháborodásában természetesen. Így a lovat kikötve, maga mellett vezetve elindul a piac irányába, hogy egy röpke kitérő erejéig még a városban maradjon.*
9756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 18:08:54
Üzenet elküldve: 2024-09-03 18:08:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
*Ismét kíváncsisága jut főszerephez, mikor a mostohaanyja gyilkosságát ugyan letagadja Lazz, melyet a feketeség nem is akar kétségbe vonni, de ismét főszerepbe kerül annak a lánya, aki ezek szerint, ha nem is vér szerint, de a férfi testvére. Persze, a hallottakat most is sikerül a sajátos módján értelmeznie, bár kezd tisztulni az a gyerekes ösztön, ami eddig uralta a személyiségét.*
- Trón? Van egy olyan érzésem, hogy nem igazi trónról van szó, csak arról, hogy melyikőtök kapja a pofont apátoktól a másik helyett, igaz?
*A fejét csóválja, mert kezdi átérezni Lazz helyzetét. Ismeri ezt, bár ő az apjától soha nem kapott pofont, csak egyetlen egyszer, de azt is csak közvetetten akkor, mikor felfogta, hogy nem fogja megismerni őt, mert meghalt. Helyette az élet szereti osztogatni a pofonokat számára, még azokat is, amiket nem is neki kellett volna elszenvednie. Ő ez elől menekült Sa'Tereth kegyeibe.
Az ölelésből kimászik, már csak azért is, mert úgy, hogy a férfi nyakában csüng, elég kényelmetlen bármit is magyarázni. Látni akarja a tekintetét, a rezzenéseit, de nem azért, hogy bármire is következtessen belőlük, hanem pusztán kedvtelésből. Azért, hogy ő is jól szórakozzon.*
- A vért a legegyszerűbben mágiával. Ha már a húgodról beszélsz, ahhoz, hogy véget vethess a köztetek lévő… ellentétnek, egy vérkötelék tökéletes lenne. Megszeghetetlen eskü. Sa'Tereth hatalmának segítségével biztosíthatod, hogy ha megegyeztek valamiben, azt nem fogjátok tudni megszegni. Kényszeríthetnéd, hogy abban egyezzetek meg, hogy tied a trón.
Addig meg, ha nem a mágiáról beszélünk, Sa'Tereth segít elnyomni a rossz érzéseket. Nem fog többé fájni semmi, nem fogsz félni sem. Tudtad például azt, hogy a fizikai fájdalom megszünteti a lelki kínokat? Szerintem számodra az is hasznos lenne.
Mit mondjak még? Sa'Tereth utat mutat azokhoz, akiket felhasználhatsz arra, hogy a saját életed jobbá tedd. Ezt nehéz szavakba önteni, tapasztalni kell, át kell élni, és hinni benne…
*Persze, hogy nehezen beszél az egészről, mert a saját hitének alapja is egy megfoghatatlan dolog. A kulcs a széttört elméje mélyén van, de ő sem érti még mindig, hogy mi történik vele valójában.*
//Világok határán//
*Ismét kíváncsisága jut főszerephez, mikor a mostohaanyja gyilkosságát ugyan letagadja Lazz, melyet a feketeség nem is akar kétségbe vonni, de ismét főszerepbe kerül annak a lánya, aki ezek szerint, ha nem is vér szerint, de a férfi testvére. Persze, a hallottakat most is sikerül a sajátos módján értelmeznie, bár kezd tisztulni az a gyerekes ösztön, ami eddig uralta a személyiségét.*
- Trón? Van egy olyan érzésem, hogy nem igazi trónról van szó, csak arról, hogy melyikőtök kapja a pofont apátoktól a másik helyett, igaz?
*A fejét csóválja, mert kezdi átérezni Lazz helyzetét. Ismeri ezt, bár ő az apjától soha nem kapott pofont, csak egyetlen egyszer, de azt is csak közvetetten akkor, mikor felfogta, hogy nem fogja megismerni őt, mert meghalt. Helyette az élet szereti osztogatni a pofonokat számára, még azokat is, amiket nem is neki kellett volna elszenvednie. Ő ez elől menekült Sa'Tereth kegyeibe.
Az ölelésből kimászik, már csak azért is, mert úgy, hogy a férfi nyakában csüng, elég kényelmetlen bármit is magyarázni. Látni akarja a tekintetét, a rezzenéseit, de nem azért, hogy bármire is következtessen belőlük, hanem pusztán kedvtelésből. Azért, hogy ő is jól szórakozzon.*
- A vért a legegyszerűbben mágiával. Ha már a húgodról beszélsz, ahhoz, hogy véget vethess a köztetek lévő… ellentétnek, egy vérkötelék tökéletes lenne. Megszeghetetlen eskü. Sa'Tereth hatalmának segítségével biztosíthatod, hogy ha megegyeztek valamiben, azt nem fogjátok tudni megszegni. Kényszeríthetnéd, hogy abban egyezzetek meg, hogy tied a trón.
Addig meg, ha nem a mágiáról beszélünk, Sa'Tereth segít elnyomni a rossz érzéseket. Nem fog többé fájni semmi, nem fogsz félni sem. Tudtad például azt, hogy a fizikai fájdalom megszünteti a lelki kínokat? Szerintem számodra az is hasznos lenne.
Mit mondjak még? Sa'Tereth utat mutat azokhoz, akiket felhasználhatsz arra, hogy a saját életed jobbá tedd. Ezt nehéz szavakba önteni, tapasztalni kell, át kell élni, és hinni benne…
*Persze, hogy nehezen beszél az egészről, mert a saját hitének alapja is egy megfoghatatlan dolog. A kulcs a széttört elméje mélyén van, de ő sem érti még mindig, hogy mi történik vele valójában.*
9755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 17:46:25
Üzenet elküldve: 2024-09-03 17:46:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Kevesen kapnak második esélyt az életben. Ő most megkapta, de képtelen élni vele. Egyszerűen nem teheti meg, hogy az elméjében táncoló őrületet félretéve, melyet ő Sa'Tereth jótékony mesterkedéseként azonosít, elfogadja az, hogy valaki valóban jót akar neki. Az a karkötő a csuklóján nem is egy karkötő, hanem egy bilincs, ami örökre a sötétség istenéhez láncolja. Persze szerencsétlen lány erről semmit sem tud, csak a saját igazához ragaszkodva hajtogat újra és újra megkérdőjelezhető tényeket.
Már megint a többesszám. Nori gyanakodva bámulja a másikat, még mindig nem érti, honnan tudja a titkát.*
- Honnan tudod, hogy mi többen vagyunk? *Rá is kérdez végül egyszerűen figyelmen kívül hagyni minden mást, amit mondanak neki, de választ valószínűleg már nem fog kapni a kérdésére.
A szinte semmiből felbukkanó jégkék pengéktől megijedve ő is hátralép egyet, és védekezően emeli fel a még mindig lángoló fegyverét. Még nem tudja, hogy nem is azoktól kell igazán félnie.*
- Mi a fészkes fenét művelsz…? *Sziszegi, mikor meghallja a furcsa kántálást, amitől szinte azonnal megfájdul a feje. Ugyan a lány nem volt olyan balga, hogy a lelkét bármelyik sötétség oltárhoz önként hozzáláncolja, de megint csak a testében élő vipera lesz a veszte. Érzi, ahogy az entitás kontrollálatlanul bombázza az elméjét a féktelen ijedtségének hullámaival, Nori pedig képtelen kezelni a nyomást, és lassan rajta is eluralkodik a rettegés.*
- Ne, ne! Hagyd abba! HAGYD ABBA! *Visítja könyörögve, de hiába. Nem tud másra gondolni, mint arra, hogy menekülni kell. Menekülni, minél messzebb. Egyre gyorsabb léptekkel hátrál a nőtől, majd egy ponton hirtelen hátat fordít, és rohanni kezd. Rohan, és hamarosan el is tűnik a fák között. Nem tervez egyhamar megállni, nem addig, míg nem érzi magát újra biztonságban.
Majd csak később lesz ideje gondolkodni, hogy mekkora bajba kerülhet amiatt, hogy Eeyr egy papnője felfedezte a jelenlétét a városban.*
*Kevesen kapnak második esélyt az életben. Ő most megkapta, de képtelen élni vele. Egyszerűen nem teheti meg, hogy az elméjében táncoló őrületet félretéve, melyet ő Sa'Tereth jótékony mesterkedéseként azonosít, elfogadja az, hogy valaki valóban jót akar neki. Az a karkötő a csuklóján nem is egy karkötő, hanem egy bilincs, ami örökre a sötétség istenéhez láncolja. Persze szerencsétlen lány erről semmit sem tud, csak a saját igazához ragaszkodva hajtogat újra és újra megkérdőjelezhető tényeket.
Már megint a többesszám. Nori gyanakodva bámulja a másikat, még mindig nem érti, honnan tudja a titkát.*
- Honnan tudod, hogy mi többen vagyunk? *Rá is kérdez végül egyszerűen figyelmen kívül hagyni minden mást, amit mondanak neki, de választ valószínűleg már nem fog kapni a kérdésére.
A szinte semmiből felbukkanó jégkék pengéktől megijedve ő is hátralép egyet, és védekezően emeli fel a még mindig lángoló fegyverét. Még nem tudja, hogy nem is azoktól kell igazán félnie.*
- Mi a fészkes fenét művelsz…? *Sziszegi, mikor meghallja a furcsa kántálást, amitől szinte azonnal megfájdul a feje. Ugyan a lány nem volt olyan balga, hogy a lelkét bármelyik sötétség oltárhoz önként hozzáláncolja, de megint csak a testében élő vipera lesz a veszte. Érzi, ahogy az entitás kontrollálatlanul bombázza az elméjét a féktelen ijedtségének hullámaival, Nori pedig képtelen kezelni a nyomást, és lassan rajta is eluralkodik a rettegés.*
- Ne, ne! Hagyd abba! HAGYD ABBA! *Visítja könyörögve, de hiába. Nem tud másra gondolni, mint arra, hogy menekülni kell. Menekülni, minél messzebb. Egyre gyorsabb léptekkel hátrál a nőtől, majd egy ponton hirtelen hátat fordít, és rohanni kezd. Rohan, és hamarosan el is tűnik a fák között. Nem tervez egyhamar megállni, nem addig, míg nem érzi magát újra biztonságban.
Majd csak később lesz ideje gondolkodni, hogy mekkora bajba kerülhet amiatt, hogy Eeyr egy papnője felfedezte a jelenlétét a városban.*
9754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 16:46:05
Üzenet elküldve: 2024-09-03 16:46:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, épp azon van szerencsétlen, hogy megismerje a fekete hajú boszorkányt, ha akarja ha nem. Szóval muszáj próbát tennie. Csak a szerencséjében bízik, hogy amazt sikerül annyira lefoglalnia, hogy nehogy vissza hurcibálja őt a temetőbe és végleg nyugalomra helyezze.*
-Na ezt nem kened rám. Azért nem én vagyok a felelős, de, hogy a lánya miattam ment el abban biztos vagyok. Jobb is, trónkövetelő picsa...
*Köpne egyet, de annyi jó illem szorult belé, az ilyesfajta viselkedést hölgyek mellett, még ha olyanok is amilyenek ne tegyen, szóval csak nyel egy nagyot.
Riennek talán igaz is van, valóban egy szörnyeteg Lazz, még ha nem is a gyilkosabb fajta, de az ami maga körül mindenkit és mindent tönkre tesz. Még önmagát is. Nem hiába állt neki elpusztítani egy nagy üveg rumot egymagában.
Az ölelést pedig ha eddig zavarta is, valami furcsa módon jól is esik neki. Lehetséges, hogy a lány nemrég még a torkát metszette volna el Sa'tereth nevében, de mégis ez az ölelés őszintének hat. És az ilyesmiből ritkán volt része, amit lelke bizony úgy hiányol mint a vizet, az olyan szobanövény amit már hónapok óta elfelejtettek meglocsolni.
Picit talán rosszul is esik neki, hogy az ölelés abba marad. Azonban a tanítás folytatódik, és a szavakra figyel. Feje is lassacskán egyre jobban kitisztul az alkoholtól, így végre képes összeadni az egyet a kettővel.*
-Hmmm... Azt hiszem értem. És mondd csak mi másra ad erőt Sa'teret? Hogy tudnám ezt a hasznomra fordítani?
*Nézi azokat a szemeket kíváncsian. Mert valójában nincs mit vesztenie, és ha akár egy isten is segíti őt azokban az apró de számára fontosnak tűnő célokban már megérte ezt az estét ezzel a félőrülttel eltölteni.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos, épp azon van szerencsétlen, hogy megismerje a fekete hajú boszorkányt, ha akarja ha nem. Szóval muszáj próbát tennie. Csak a szerencséjében bízik, hogy amazt sikerül annyira lefoglalnia, hogy nehogy vissza hurcibálja őt a temetőbe és végleg nyugalomra helyezze.*
-Na ezt nem kened rám. Azért nem én vagyok a felelős, de, hogy a lánya miattam ment el abban biztos vagyok. Jobb is, trónkövetelő picsa...
*Köpne egyet, de annyi jó illem szorult belé, az ilyesfajta viselkedést hölgyek mellett, még ha olyanok is amilyenek ne tegyen, szóval csak nyel egy nagyot.
Riennek talán igaz is van, valóban egy szörnyeteg Lazz, még ha nem is a gyilkosabb fajta, de az ami maga körül mindenkit és mindent tönkre tesz. Még önmagát is. Nem hiába állt neki elpusztítani egy nagy üveg rumot egymagában.
Az ölelést pedig ha eddig zavarta is, valami furcsa módon jól is esik neki. Lehetséges, hogy a lány nemrég még a torkát metszette volna el Sa'tereth nevében, de mégis ez az ölelés őszintének hat. És az ilyesmiből ritkán volt része, amit lelke bizony úgy hiányol mint a vizet, az olyan szobanövény amit már hónapok óta elfelejtettek meglocsolni.
Picit talán rosszul is esik neki, hogy az ölelés abba marad. Azonban a tanítás folytatódik, és a szavakra figyel. Feje is lassacskán egyre jobban kitisztul az alkoholtól, így végre képes összeadni az egyet a kettővel.*
-Hmmm... Azt hiszem értem. És mondd csak mi másra ad erőt Sa'teret? Hogy tudnám ezt a hasznomra fordítani?
*Nézi azokat a szemeket kíváncsian. Mert valójában nincs mit vesztenie, és ha akár egy isten is segíti őt azokban az apró de számára fontosnak tűnő célokban már megérte ezt az estét ezzel a félőrülttel eltölteni.*
9753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 14:37:35
Üzenet elküldve: 2024-09-03 14:37:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
*Nem ismerik egymást, nem tudja a lány honnan jött, mik voltak a körülményei, de az arca egyre inkább fintorba rándul.*
- A vérontás már önmagában bűn, nincs kibúvó, nincs jobb rossz! Ha pedig öltél már, valóban nevezheted magad szörnyetegnek. *Lesz komoly a tekintete és a kiállása határozottabb, főleg miután a nő elüti a felé kínált segítő kezet. Mikor pedig a lángok és a felégetés kerül felemlítésre, bizony most ő lesz piszok indulatos.*
- Hogy mertek idejönni és a város felégetésével fenyegetőzni?! Azt is elrontanátok, ami jó? Jobb is, ha nem kerülsz ártatlan emberek közelébe. Ha pedig magadtól nem mész… *Lép egyet hátra, a biztonság kedvéért lecsatolja a jégfüggőket a füléből, amelyek pengékké alakulnak a kezében. Az ég felé emeli a kezét és kántálni próbál, remélve, hogy az istennő megsegíti és létrejön ezúttal a varázslat.*
A varázsló az ég felé nyúl, miközben hangosan kántál, melynek hatására minden olyan élőlényben félelmet kelt, melynek lelke egy sötétség oltárhoz van kötve, emellett pedig vagy a varázsló öt lépéses körzetében áll, vagy hallja, vagy látja a varázslót. A félelem hatására a célpont semmi másra nem tud gondolni, mint hogy minél messzebb kerüljön a varázslótól, pánikolva menekül előle, egészen addig, míg látó- és hallótávolságon kívül nem kerül. Ha a varázslat egy sötétség oltár öt lépés környezetében lett elmondva, a sötétség oltár elpusztul, az oltár összes lélekkötése felszakad, és a varázsló az oltár szintjének megfelelő fény pontot kap.
*Nem ismerik egymást, nem tudja a lány honnan jött, mik voltak a körülményei, de az arca egyre inkább fintorba rándul.*
- A vérontás már önmagában bűn, nincs kibúvó, nincs jobb rossz! Ha pedig öltél már, valóban nevezheted magad szörnyetegnek. *Lesz komoly a tekintete és a kiállása határozottabb, főleg miután a nő elüti a felé kínált segítő kezet. Mikor pedig a lángok és a felégetés kerül felemlítésre, bizony most ő lesz piszok indulatos.*
- Hogy mertek idejönni és a város felégetésével fenyegetőzni?! Azt is elrontanátok, ami jó? Jobb is, ha nem kerülsz ártatlan emberek közelébe. Ha pedig magadtól nem mész… *Lép egyet hátra, a biztonság kedvéért lecsatolja a jégfüggőket a füléből, amelyek pengékké alakulnak a kezében. Az ég felé emeli a kezét és kántálni próbál, remélve, hogy az istennő megsegíti és létrejön ezúttal a varázslat.*
A varázsló az ég felé nyúl, miközben hangosan kántál, melynek hatására minden olyan élőlényben félelmet kelt, melynek lelke egy sötétség oltárhoz van kötve, emellett pedig vagy a varázsló öt lépéses körzetében áll, vagy hallja, vagy látja a varázslót. A félelem hatására a célpont semmi másra nem tud gondolni, mint hogy minél messzebb kerüljön a varázslótól, pánikolva menekül előle, egészen addig, míg látó- és hallótávolságon kívül nem kerül. Ha a varázslat egy sötétség oltár öt lépés környezetében lett elmondva, a sötétség oltár elpusztul, az oltár összes lélekkötése felszakad, és a varázsló az oltár szintjének megfelelő fény pontot kap.
9752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 14:16:14
Üzenet elküldve: 2024-09-03 14:16:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Nem kell ahhoz a kikötőben lenni, hogy az ember lányát utolérje a baj. Talán most is jobban jártak volna mindketten, ha Eeyr neve nem hangzik el. Ugyan Nori generálta a konfliktust, de akkor is az istenség hibája minden. Lám, ő tett tönkre egy pozitívan induló találkozást.*
- Biztos vagyok benne, hogy több helyen jártam, már, mint te. A vér pedig… a vér sokkal több mindenre jó, mint azt hiszed. Nem feleslegesen ontjuk.
*Na meg nem is csak egymásét. Ha Maydeleine elég figyelmes, akkor a feketeség karján felcsúszott ruhaujj miatt észreveheti a csuklója környékén ékeskedő, merőleges vágások nyomait, melyek a Sa'Tereth-nek tett áldozatok, a vérmágia gyakorlásának és a lelki fájdalmak fizikai fájdalommal való enyhítésének együttes eredményei.
Hiába mondja azt a félvér, hogy nem akarja megölni, ő még mindig egyáltalán nem bízik benne, így a lángokban izzó penge egyelőre marad, de lejjebb engedi azt, jelezve, hogy egyelőre ő sem akar vérengzést.*
- Ebben az egyben egyetértünk. Én sem akarlak megölni, öltem már eleget, de nem vagyok szörnyeteg, ahogy mások hiszik. Abban viszont biztos lehetsz, hogy nem megyek veled sehová, főleg abba az átkozott kőhalmazba, melynek ajtaja mögött csak a képmutatás és a hazugság virágzik.
*Azzal el is tolja a neki felajánlott kezet, nincs szüksége Eeyr rabszolgájának segítségére.*
- Beszélgetni… *Ezúttal ő nevet fel még a puszta gondolat nyomán is.* Ugyan, mit tudnál te mondani? Az én lelkemet biztos nem tudod semmitől sem megmenteni. A világból pedig nem akarok mást látni, mint, hogy lángokban áll az egész. A tűzhöz értesz, inkább segíthetnél felégetni mindent.
*Pillant le a tőrére. Keserűséget és kilátástalanságot hallani a hangjából. Haragszik a világra, és mindenkire, aki benne él. Ez látszik is, ha a nő tényleg odafigyel rá, és nem csak a fejét akarja elcsavarni a hangzatos szavakkal.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.03 14:24:31
*Nem kell ahhoz a kikötőben lenni, hogy az ember lányát utolérje a baj. Talán most is jobban jártak volna mindketten, ha Eeyr neve nem hangzik el. Ugyan Nori generálta a konfliktust, de akkor is az istenség hibája minden. Lám, ő tett tönkre egy pozitívan induló találkozást.*
- Biztos vagyok benne, hogy több helyen jártam, már, mint te. A vér pedig… a vér sokkal több mindenre jó, mint azt hiszed. Nem feleslegesen ontjuk.
*Na meg nem is csak egymásét. Ha Maydeleine elég figyelmes, akkor a feketeség karján felcsúszott ruhaujj miatt észreveheti a csuklója környékén ékeskedő, merőleges vágások nyomait, melyek a Sa'Tereth-nek tett áldozatok, a vérmágia gyakorlásának és a lelki fájdalmak fizikai fájdalommal való enyhítésének együttes eredményei.
Hiába mondja azt a félvér, hogy nem akarja megölni, ő még mindig egyáltalán nem bízik benne, így a lángokban izzó penge egyelőre marad, de lejjebb engedi azt, jelezve, hogy egyelőre ő sem akar vérengzést.*
- Ebben az egyben egyetértünk. Én sem akarlak megölni, öltem már eleget, de nem vagyok szörnyeteg, ahogy mások hiszik. Abban viszont biztos lehetsz, hogy nem megyek veled sehová, főleg abba az átkozott kőhalmazba, melynek ajtaja mögött csak a képmutatás és a hazugság virágzik.
*Azzal el is tolja a neki felajánlott kezet, nincs szüksége Eeyr rabszolgájának segítségére.*
- Beszélgetni… *Ezúttal ő nevet fel még a puszta gondolat nyomán is.* Ugyan, mit tudnál te mondani? Az én lelkemet biztos nem tudod semmitől sem megmenteni. A világból pedig nem akarok mást látni, mint, hogy lángokban áll az egész. A tűzhöz értesz, inkább segíthetnél felégetni mindent.
*Pillant le a tőrére. Keserűséget és kilátástalanságot hallani a hangjából. Haragszik a világra, és mindenkire, aki benne él. Ez látszik is, ha a nő tényleg odafigyel rá, és nem csak a fejét akarja elcsavarni a hangzatos szavakkal.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.03 14:24:31
9751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 13:50:30
Üzenet elküldve: 2024-09-03 13:50:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
*Ő sem igazán érti, hogyan fajulhatott a dolog idáig, egy ilyen konfliktust jobban el tudott volna képzelni a kikötőben, persze ott lapult, mint kismacska a bokor alatt. Az kellett volna még, hogy az istenhite miatt a vérkertben kötözzék ki és húzzanak hasznot a halálából. Erre most már itt lézengenek ezek Arthenior utcáin! *
- Romokban?! *Nevet fel hangosan.*
- Te jártál már a kikötőben, ahol olyan buzgón ontjátok a vért nap, mint nap? Az egy lepratelep! Örülhetsz, hogy itt még senki fia nem szúrt ki! De feltételezem, ha erre az útra léptél, hogy nem volt más lehetőséged. Ez idáig! *Hiszen minek választaná valaki Sa'Terethet, ha itt van a kegyelmes és kedves istennő is, aki ennyire segítőkész és megbocsátó.*
- Nem akarlak megölni! Szeretném, ha úgy látnád a világot, ahogy én. Gyere velem! Elviszlek a templomba és ott beszélgethetünk. Nem kell, hogy ez a dolog vérontással végződjön! *El is tűnnek a lángok, amik nemrég még olyan lelkesen ölelték körül.*
- Hagyjuk az italokat, azok nem fontosak, a lelked annál inkább. Mit felelsz? *Nyújtja felé a kezét, azért egy rövid kézmozdulatot tesz, hogy megóvja magát, ha esetleg a másik fél használni óhajtaná azt a fegyvert.*
Maydeleine Rhywayers megpróbált varázsolni egy Kombinált mana aura nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Ő sem igazán érti, hogyan fajulhatott a dolog idáig, egy ilyen konfliktust jobban el tudott volna képzelni a kikötőben, persze ott lapult, mint kismacska a bokor alatt. Az kellett volna még, hogy az istenhite miatt a vérkertben kötözzék ki és húzzanak hasznot a halálából. Erre most már itt lézengenek ezek Arthenior utcáin! *
- Romokban?! *Nevet fel hangosan.*
- Te jártál már a kikötőben, ahol olyan buzgón ontjátok a vért nap, mint nap? Az egy lepratelep! Örülhetsz, hogy itt még senki fia nem szúrt ki! De feltételezem, ha erre az útra léptél, hogy nem volt más lehetőséged. Ez idáig! *Hiszen minek választaná valaki Sa'Terethet, ha itt van a kegyelmes és kedves istennő is, aki ennyire segítőkész és megbocsátó.*
- Nem akarlak megölni! Szeretném, ha úgy látnád a világot, ahogy én. Gyere velem! Elviszlek a templomba és ott beszélgethetünk. Nem kell, hogy ez a dolog vérontással végződjön! *El is tűnnek a lángok, amik nemrég még olyan lelkesen ölelték körül.*
- Hagyjuk az italokat, azok nem fontosak, a lelked annál inkább. Mit felelsz? *Nyújtja felé a kezét, azért egy rövid kézmozdulatot tesz, hogy megóvja magát, ha esetleg a másik fél használni óhajtaná azt a fegyvert.*
Maydeleine Rhywayers megpróbált varázsolni egy Kombinált mana aura nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
9750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 12:58:30
Üzenet elküldve: 2024-09-03 12:58:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Pedig milyen szépnek indult. Megkockáztatható, hogy talán még soha senki nem szólt hozzá olyan kedvesen, mint ez a nő, mikor azt hitte, hogy a rakoncátlan ló miatt akaratlanul bántotta őt. Milyen kár, hogy egyetlen név, egyetlen isten ártatlanul kiejtett neve mennyire tönkre tud tenni egy látszólag virágzónak induló kapcsolatot. Virágzó, az… undorító. Ráadásul megint kimondta. Megint.*
- Fogd be! Miféle védelem az, mikor a fél város romokban hever?! Meg ott az a rohadt nagy szakadék is. Mondhatom, marhára megvédte a nyamvadt kis városotokat az a… valami…
*Hiába minden, a korábbi kedves szavak helyett most már csak vészjósló fenyegetéseket kap, miközben lassan elhátrál a másiktól. Hamar kiderül, hogy a fenyegetés mögött nem csak üres szavak vannak, mikor a nő teste körül lángcsóvák kezdenek cikázni. Nori ekkor gyorsabban kezd hátrálni, és az egyik tőrét is előrántja.*
- Ne közelíts! Maradj, ott, ahol vagy! *Tűz ellen tűzzel. Végigsimít a rövid pengén, és ha nem hibázik, akkor hamarosan az ő fegyverét is lángok ölelik majd körbe.*
- Nem félek tőled. Úgysem tudsz megölni. Sa'Tereth engem tényleg megvéd, nem úgy, mint téged a drága Eeyr-ed!
*Dehogynem fél, nagyon is fél, de nem tűnik úgy, hogy az elkövetkezendő másodpercekben valóban támadni akarna. Több okból sem akar. Az egyik, hogy eszébe jut a tündér és az elf esete. Ölt ő már, nem is egyszer. Most azonban vissza kell fognia magát, még egyszer nem hagyhatja, hogy eluralkodjon rajta a lelkében élő sötétség. A másik ok ennél egyszerűbb. Nem hülye ő, pontosan tudja, hogy a kezében lévő tőr túl rövid, az ellenfele körül pörgő lángok pedig túl forróak és erőteljesek ahhoz, hogy biztosan ő húzná a rövidebbet, ha megpróbálna közelebb merészkedni.*
- Mi van? Már nem is kellenek a varázsitalok? *Annyira azért mégsem okos, hogy ne kísértse a sorsot, és ne provokálja tovább a mágust.
A korábban elhangzott „nem látunk szívesen titeket” részletet egyébként teljesen máshogy értelmezte, mint amit valószínűleg a nő értett alatta. Nori saját magára, és az elméjében bolyongó többi lélekre gondol, de azt nem érti, hogy a másik honnan tud róluk. Ez is Eeyr trükkje volna?*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
*Pedig milyen szépnek indult. Megkockáztatható, hogy talán még soha senki nem szólt hozzá olyan kedvesen, mint ez a nő, mikor azt hitte, hogy a rakoncátlan ló miatt akaratlanul bántotta őt. Milyen kár, hogy egyetlen név, egyetlen isten ártatlanul kiejtett neve mennyire tönkre tud tenni egy látszólag virágzónak induló kapcsolatot. Virágzó, az… undorító. Ráadásul megint kimondta. Megint.*
- Fogd be! Miféle védelem az, mikor a fél város romokban hever?! Meg ott az a rohadt nagy szakadék is. Mondhatom, marhára megvédte a nyamvadt kis városotokat az a… valami…
*Hiába minden, a korábbi kedves szavak helyett most már csak vészjósló fenyegetéseket kap, miközben lassan elhátrál a másiktól. Hamar kiderül, hogy a fenyegetés mögött nem csak üres szavak vannak, mikor a nő teste körül lángcsóvák kezdenek cikázni. Nori ekkor gyorsabban kezd hátrálni, és az egyik tőrét is előrántja.*
- Ne közelíts! Maradj, ott, ahol vagy! *Tűz ellen tűzzel. Végigsimít a rövid pengén, és ha nem hibázik, akkor hamarosan az ő fegyverét is lángok ölelik majd körbe.*
- Nem félek tőled. Úgysem tudsz megölni. Sa'Tereth engem tényleg megvéd, nem úgy, mint téged a drága Eeyr-ed!
*Dehogynem fél, nagyon is fél, de nem tűnik úgy, hogy az elkövetkezendő másodpercekben valóban támadni akarna. Több okból sem akar. Az egyik, hogy eszébe jut a tündér és az elf esete. Ölt ő már, nem is egyszer. Most azonban vissza kell fognia magát, még egyszer nem hagyhatja, hogy eluralkodjon rajta a lelkében élő sötétség. A másik ok ennél egyszerűbb. Nem hülye ő, pontosan tudja, hogy a kezében lévő tőr túl rövid, az ellenfele körül pörgő lángok pedig túl forróak és erőteljesek ahhoz, hogy biztosan ő húzná a rövidebbet, ha megpróbálna közelebb merészkedni.*
- Mi van? Már nem is kellenek a varázsitalok? *Annyira azért mégsem okos, hogy ne kísértse a sorsot, és ne provokálja tovább a mágust.
A korábban elhangzott „nem látunk szívesen titeket” részletet egyébként teljesen máshogy értelmezte, mint amit valószínűleg a nő értett alatta. Nori saját magára, és az elméjében bolyongó többi lélekre gondol, de azt nem érti, hogy a másik honnan tud róluk. Ez is Eeyr trükkje volna?*
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
9749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 11:54:09
Üzenet elküldve: 2024-09-03 11:54:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
*Mikor végre sikerülne a konfliktuson továbblendülni, egy egyszerű félmondat miatt, ami ebben a városban senkitől sem szokatlan, ismét dühtől izzik a levegő. Értetlen a tekintete, mert valóban nem gyanakszik semmire, udvarias, kedves, így most végképp nem ért semmit, a hátrálást meg főleg.*
- Mi a baj? *Lépne utána, talán a nőnek segítségre lenne szüksége, ám ekkor éri el a fülét a varázsige mormolása, a szemöldökei összeugranak nagy hirtelenjében. Nem ismerősek a szófoszlányok, ám biztos benne, ha a nő valóban megijedt tőle, akkor van mitől tartania. A fekete pontot, ami megjelent a homlokán ő nem látja. De a szavak erősen megütik a fülét.*
- Eeyr szerelmére! Hogy beszélhetsz így az istennőről, akinek a védelme alatt ez a városi is áll?! Tudod te mennyi mindent tettek már a papok ezért a városért? Mit nem merészelsz a szádra venni? *Ekkor már erős a gyanúja, hogy Sa'Tereth hívő vagy legalábbis tisztelővel áll szemben, itt ebben a városban ritkásan vannak és ők is rejtőznek inkább, minthogy üldöztetés áldozataivá váljanak.*
- Takarodj vissza a kikötőbe vagy Pirtianesbe! Itt nem látunk titeket szívesen, míg szépen vagyunk, addig hord el magad! *Mormol el egy rövid igét, amely hatására lángok ölelhetik körbe, toppant is felé, és sétál, hogy elijessze.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nyaldosó lángok ölelik körül, melyek nincsenek rá hatással. Érintése könnyebb égési sérülést okozhat (2) és fokozottan tűzgyújtó erejű. Hatóideje két kör.
*Mikor végre sikerülne a konfliktuson továbblendülni, egy egyszerű félmondat miatt, ami ebben a városban senkitől sem szokatlan, ismét dühtől izzik a levegő. Értetlen a tekintete, mert valóban nem gyanakszik semmire, udvarias, kedves, így most végképp nem ért semmit, a hátrálást meg főleg.*
- Mi a baj? *Lépne utána, talán a nőnek segítségre lenne szüksége, ám ekkor éri el a fülét a varázsige mormolása, a szemöldökei összeugranak nagy hirtelenjében. Nem ismerősek a szófoszlányok, ám biztos benne, ha a nő valóban megijedt tőle, akkor van mitől tartania. A fekete pontot, ami megjelent a homlokán ő nem látja. De a szavak erősen megütik a fülét.*
- Eeyr szerelmére! Hogy beszélhetsz így az istennőről, akinek a védelme alatt ez a városi is áll?! Tudod te mennyi mindent tettek már a papok ezért a városért? Mit nem merészelsz a szádra venni? *Ekkor már erős a gyanúja, hogy Sa'Tereth hívő vagy legalábbis tisztelővel áll szemben, itt ebben a városban ritkásan vannak és ők is rejtőznek inkább, minthogy üldöztetés áldozataivá váljanak.*
- Takarodj vissza a kikötőbe vagy Pirtianesbe! Itt nem látunk titeket szívesen, míg szépen vagyunk, addig hord el magad! *Mormol el egy rövid igét, amely hatására lángok ölelhetik körbe, toppant is felé, és sétál, hogy elijessze.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására nyaldosó lángok ölelik körül, melyek nincsenek rá hatással. Érintése könnyebb égési sérülést okozhat (2) és fokozottan tűzgyújtó erejű. Hatóideje két kör.
9748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 11:01:56
Üzenet elküldve: 2024-09-03 11:01:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látszólag sikerült tisztázniuk a helyzetet, de sajnos csak látszólag. Az igazság az, hogy talán pont most sikerült elrontani mindent azzal az ártatlannak tűnő félmondattal, melyben a nő Eeyr-nek ad hálát. Rossz döntés volt.
Nori szemei tágra nyílnak, majd először csak teljesen lefagy, nem mozdul, és nem szól egy szót sem. Egyszerűen nem hisz a fülének.
A fél-elfnek addig van ideje kigondolni az üzletet, az árakat, mindent, de ez a feketeség most meg sem hallja.*
- Hogy mit mondtál? Mi a kurva istent mertél mondani?
*Lassan, de magabiztosan, egész testében reszketve kezd hátrálni a nőtől. Tekintetét nem veszi le róla, miközben félhangosan érthetetlen szavakat mormol az orra alá, és reménykedik benne, hogy azt a bizonyos fekete pontot hamarosan látni véli majd a vele szemben álló homlokán, mert ha nem, akkor rohadt nagy bajban van. Varázsol, legalábbis próbál. Varázsol, mert megijedt. Ő bizony nem lesz Eeyr áldozata. Ma nem. Sem az istené, sem az agymosott szolgájáé.*
- Nem! Nem, nem! Nem adok én neked az ég világon semmit, amíg be nem bizonyítod, hogy nem vagy Eeyr mocskos kutyája! Mondd, hogy nem vagy az! Melegen ajánlom, hogy ne legyél az. Hogy mered ezt a nevet előttem a szádra venni?! Hogy?!
*Hangja megemelkedik, és szemében most már a vak is látni véli a nő iránt gyúlt ellenszenvét, az istennő ellen táplált gyűlöletét és az ezekből együttesen fakadó félelmét. Sokszor, sokaknak dicsekedett már azzal, hogy a sötétség istenétől kapott ajándéka áldás, a halhatatlanság áldása, de azt még maga előtt is szeretné, csak nem tudja titkolni, hogy egyben átok is. Ez az oka, amiért úgy fél Eeyr-től, a követőitől, mindentől és mindenkitől, akinek és aminek köze van hozzá, mint a tűztől. Tudja jól, hogy ha hibázik, a Drasszéra Gorra az ő lelkét falja fel.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy általa látott célpontot megjelöl egy fekete pöttyel a homlokán, aki ennek következtében a következő egy körben nem tud élet és áldás varázslatot varázsolni, és a célszemélyre nem is hatnak a következő egy körben varázsolt élet és áldás varázslatok. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a lélekkötés szintjével megegyező számú célpontra hat a varázslat. A fekete pötty eltűnik az első a célponton már hatásos élet és áldás varázslat hatására.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látszólag sikerült tisztázniuk a helyzetet, de sajnos csak látszólag. Az igazság az, hogy talán pont most sikerült elrontani mindent azzal az ártatlannak tűnő félmondattal, melyben a nő Eeyr-nek ad hálát. Rossz döntés volt.
Nori szemei tágra nyílnak, majd először csak teljesen lefagy, nem mozdul, és nem szól egy szót sem. Egyszerűen nem hisz a fülének.
A fél-elfnek addig van ideje kigondolni az üzletet, az árakat, mindent, de ez a feketeség most meg sem hallja.*
- Hogy mit mondtál? Mi a kurva istent mertél mondani?
*Lassan, de magabiztosan, egész testében reszketve kezd hátrálni a nőtől. Tekintetét nem veszi le róla, miközben félhangosan érthetetlen szavakat mormol az orra alá, és reménykedik benne, hogy azt a bizonyos fekete pontot hamarosan látni véli majd a vele szemben álló homlokán, mert ha nem, akkor rohadt nagy bajban van. Varázsol, legalábbis próbál. Varázsol, mert megijedt. Ő bizony nem lesz Eeyr áldozata. Ma nem. Sem az istené, sem az agymosott szolgájáé.*
- Nem! Nem, nem! Nem adok én neked az ég világon semmit, amíg be nem bizonyítod, hogy nem vagy Eeyr mocskos kutyája! Mondd, hogy nem vagy az! Melegen ajánlom, hogy ne legyél az. Hogy mered ezt a nevet előttem a szádra venni?! Hogy?!
*Hangja megemelkedik, és szemében most már a vak is látni véli a nő iránt gyúlt ellenszenvét, az istennő ellen táplált gyűlöletét és az ezekből együttesen fakadó félelmét. Sokszor, sokaknak dicsekedett már azzal, hogy a sötétség istenétől kapott ajándéka áldás, a halhatatlanság áldása, de azt még maga előtt is szeretné, csak nem tudja titkolni, hogy egyben átok is. Ez az oka, amiért úgy fél Eeyr-től, a követőitől, mindentől és mindenkitől, akinek és aminek köze van hozzá, mint a tűztől. Tudja jól, hogy ha hibázik, a Drasszéra Gorra az ő lelkét falja fel.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy általa látott célpontot megjelöl egy fekete pöttyel a homlokán, aki ennek következtében a következő egy körben nem tud élet és áldás varázslatot varázsolni, és a célszemélyre nem is hatnak a következő egy körben varázsolt élet és áldás varázslatok. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a lélekkötés szintjével megegyező számú célpontra hat a varázslat. A fekete pötty eltűnik az első a célponton már hatásos élet és áldás varázslat hatására.
9747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-03 10:16:33
Üzenet elküldve: 2024-09-03 10:16:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
-Ezer szerencse, Eeyrnek hála! *Köszörüli meg a torkát, mikor lekorholják a dolog miatt, bár a nő alacsonyabb nála, kicsit összébb húzza magát az indulat első szikrájára. De ezt követően óvatosan közelebb hajolva ő is megszemléli a nem eltört üveget, hogy valóban nincsen baja, így óhatatlanul is belóghat a másik nő személyes terébe. Ha felnéz rá, csak egy zavart mosolyt csal az arcára.*
- Örülök, hogy sikerült tisztáznunk a helyzetet. *Pislog meglepetten, de kétségtelen, hogy jól szórakozik ezen a felháborodott viselkedésen. Mikor valami üzletféle kezd el kialakulni a levegőben, egy pillanatnyi habozás látszik rajta, de gyorsan kapcsol.*
- Azt megveszem, és ha még hasonló színű van nálad, abból még szeretnék. Kettő elég is lenne. Mennyiért? *Ez a másik fogós kérdés, hiszen nem tudja mennyi most a piaci árfolyama ezeknek a csodáknak, ám itt fennforog még az is, hogy kellemetlenséget okozott a nőnek. Ezért bizony még a lelkiismeretének kiengesztelését is rá kell dobni.*
- Ha neked megfelel, adok nyolcvan aranyat darabjáért, azaz százhatvanat összesen a kettőért. *Hozakodik végül elő a számításával az állát megkocogtatja a beszéd közben.*
-Ezer szerencse, Eeyrnek hála! *Köszörüli meg a torkát, mikor lekorholják a dolog miatt, bár a nő alacsonyabb nála, kicsit összébb húzza magát az indulat első szikrájára. De ezt követően óvatosan közelebb hajolva ő is megszemléli a nem eltört üveget, hogy valóban nincsen baja, így óhatatlanul is belóghat a másik nő személyes terébe. Ha felnéz rá, csak egy zavart mosolyt csal az arcára.*
- Örülök, hogy sikerült tisztáznunk a helyzetet. *Pislog meglepetten, de kétségtelen, hogy jól szórakozik ezen a felháborodott viselkedésen. Mikor valami üzletféle kezd el kialakulni a levegőben, egy pillanatnyi habozás látszik rajta, de gyorsan kapcsol.*
- Azt megveszem, és ha még hasonló színű van nálad, abból még szeretnék. Kettő elég is lenne. Mennyiért? *Ez a másik fogós kérdés, hiszen nem tudja mennyi most a piaci árfolyama ezeknek a csodáknak, ám itt fennforog még az is, hogy kellemetlenséget okozott a nőnek. Ezért bizony még a lelkiismeretének kiengesztelését is rá kell dobni.*
- Ha neked megfelel, adok nyolcvan aranyat darabjáért, azaz százhatvanat összesen a kettőért. *Hozakodik végül elő a számításával az állát megkocogtatja a beszéd közben.*
9746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-01 17:32:36
Üzenet elküldve: 2024-09-01 17:32:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aki ismeri a feketeséget, bár ilyenből elég kevesen vannak, azok tudják, hogy nem szabad az agyát túl bonyolult történetekkel terhelni, mert amilyen végtelenül kacifántos útvesztők találhatók az elméjében, az okok, melyek végigfutnak a tekervények között, egészen biztosan nem annál a kijáratnál kötnek ki, ahol a megfelelő következtetést tudja majd levonni egy-egy ilyen történetből.
Most is bambán pislog az említett csavar hallatán, míg végül egy hosszabb, szükségtelen csend után megszólal.*
- Őt is megölted, mi? A mostoha anyádat. Akkor ez már kettő. Nem csodálom, hogy a lánya elmenekült tőletek.
*Azt legalább sikerül megértenie, hogy a halott mostohának van egy lánya, de nem lepődik meg azon, hogy egy olyan családban, ahol a nők sorra meghalnak, nem akart maradni.
Nyilván az egész történetből sem tud semmi biztatóra következtetni, így a végső konklúziója is az lesz, hogy Lazz is csak egy szörnyeteg, de az nem baj. Újabban szereti maga köré gyűjteni a hozzá hasonló szörnyetegeket, mert akkor nem érzi magát egyedül, és általában meg is értik egymást.
A furcsa szokásai közé tartozik az is, hogy azokat a szörnyetegeket, akiket sikerül megtalálnia, ölelgetni is szereti, legyen szó alkimista orkról, bájos szőkéről vagy épp Lazz-ról. Ő sem marad ki a jóból, a lány hirtelen a nyakába ugrik, és úgy szorongatja, mintha innentől kezdve mindörökkön örökké ott akarna csüngeni rajta. Szája boldog mosolyra húzódik, mikor rájön, hogy nem is dobják le onnan, sőt, a vállához hozzáérő kéz még valamiféle viszonzásnak is tekinthető.*
- Sa'Tereth és köztünk a vér a kapocs. *Kezd bele a kérdésre adott válaszába, miközben továbbra sem akaródzik elengedni a másikat az ölelésből.*
- A vérünkkel fogadunk neki hűséget, és vérrel tudunk kapcsolatot teremteni vele. Van egy varázslat, aminek segítségével, mondjuk úgy, kapukat lehet nyitni hozzá. Ehhez kell valakinek a vére, a sajátod is jó. Ha a varázslat sikerül, két lehetőség van. Az egyik, ha az áldozat meghal, akkor a rituálét végző személy kap egy darabkát az isten hatalmából. Ha túléli, akkor maga az áldozat kap belőle, de onnantól a lelke hozzá lesz láncolva Sa'Tereth-hez, és az oltárhoz magához, ami létrejön. Persze, Sa'Tereth nem elégszik meg akármilyen áldozattal. Erősnek kell lennie, csak akkor működik. Így már érted? Az áldozat közben nem muszáj meghalnod. Szóval a feláldozástól sem kell félni, csak akkor, ha gyenge vagy. *Vigyorog gonoszkásan magában.
A magyarázat végére azért elengedi a férfit, és újra a fenekére csüccsen a fűben, de csak azért, hogy újra közelről bámulhassa a másik szemeit, és figyelhesse a reakcióját mindarra, amit most elmondott neki.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 17:32:55
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aki ismeri a feketeséget, bár ilyenből elég kevesen vannak, azok tudják, hogy nem szabad az agyát túl bonyolult történetekkel terhelni, mert amilyen végtelenül kacifántos útvesztők találhatók az elméjében, az okok, melyek végigfutnak a tekervények között, egészen biztosan nem annál a kijáratnál kötnek ki, ahol a megfelelő következtetést tudja majd levonni egy-egy ilyen történetből.
Most is bambán pislog az említett csavar hallatán, míg végül egy hosszabb, szükségtelen csend után megszólal.*
- Őt is megölted, mi? A mostoha anyádat. Akkor ez már kettő. Nem csodálom, hogy a lánya elmenekült tőletek.
*Azt legalább sikerül megértenie, hogy a halott mostohának van egy lánya, de nem lepődik meg azon, hogy egy olyan családban, ahol a nők sorra meghalnak, nem akart maradni.
Nyilván az egész történetből sem tud semmi biztatóra következtetni, így a végső konklúziója is az lesz, hogy Lazz is csak egy szörnyeteg, de az nem baj. Újabban szereti maga köré gyűjteni a hozzá hasonló szörnyetegeket, mert akkor nem érzi magát egyedül, és általában meg is értik egymást.
A furcsa szokásai közé tartozik az is, hogy azokat a szörnyetegeket, akiket sikerül megtalálnia, ölelgetni is szereti, legyen szó alkimista orkról, bájos szőkéről vagy épp Lazz-ról. Ő sem marad ki a jóból, a lány hirtelen a nyakába ugrik, és úgy szorongatja, mintha innentől kezdve mindörökkön örökké ott akarna csüngeni rajta. Szája boldog mosolyra húzódik, mikor rájön, hogy nem is dobják le onnan, sőt, a vállához hozzáérő kéz még valamiféle viszonzásnak is tekinthető.*
- Sa'Tereth és köztünk a vér a kapocs. *Kezd bele a kérdésre adott válaszába, miközben továbbra sem akaródzik elengedni a másikat az ölelésből.*
- A vérünkkel fogadunk neki hűséget, és vérrel tudunk kapcsolatot teremteni vele. Van egy varázslat, aminek segítségével, mondjuk úgy, kapukat lehet nyitni hozzá. Ehhez kell valakinek a vére, a sajátod is jó. Ha a varázslat sikerül, két lehetőség van. Az egyik, ha az áldozat meghal, akkor a rituálét végző személy kap egy darabkát az isten hatalmából. Ha túléli, akkor maga az áldozat kap belőle, de onnantól a lelke hozzá lesz láncolva Sa'Tereth-hez, és az oltárhoz magához, ami létrejön. Persze, Sa'Tereth nem elégszik meg akármilyen áldozattal. Erősnek kell lennie, csak akkor működik. Így már érted? Az áldozat közben nem muszáj meghalnod. Szóval a feláldozástól sem kell félni, csak akkor, ha gyenge vagy. *Vigyorog gonoszkásan magában.
A magyarázat végére azért elengedi a férfit, és újra a fenekére csüccsen a fűben, de csak azért, hogy újra közelről bámulhassa a másik szemeit, és figyelhesse a reakcióját mindarra, amit most elmondott neki.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 17:32:55
9745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-09-01 10:45:41
Üzenet elküldve: 2024-09-01 10:45:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Észreveszi az szúró tekinteteket, és a követ a másik kezében amit oly idegesen forgat. Tekintetét rámereszti a nőre, és idegesen vezeti végig azt rajta. Fejét is enyhén balra jobbra mozgatja nem tetszését kifejezve, és a "meg ne próbáld" kifejezés olvasható le róla.
Ha akarta ha nem, muszáj volt valamelyest megnyílnia a kis csitri előtt, mert őszintén mondva nem igazán volt más lehetősége, hisz az egy jó órával ezelőtt még azzal fenyegette feláldozza őt a drágalátos istenségének. És az pedig számára nem éppen egy ideális cselekmény, tág fogalmakban is igen, káros az egészségre, mert hát tudni illik, a feláldozás mellékhatási között bizony a halál benne szerepel. Szóval egy szó mint száz beszél, még ha a maga módján is.*
-Itt jön a csavar, ugyanis nincs. Mostoha anyám követte előző férjét a sírba nem sokkal az újra esketése után. A kis cafkája pedig fogta magát és köddé vált. Azóta se láttam őt. Szóval maradtam én és a drága jó apám és a "nevelése".
*Emeli fel kezét az utolsó szóra macskakörmöket rajzolva ujjaival, ezzel jelezve milyen túlzott szó is az arra, hogy apja verte őt mint a húzós lovat olykor olykor.
Ekkor valóban észre veszi azokat a furcsa pislogásokat, fejben azóta is nehezen de már kezd összeállni a kép, a nővel tényleg nincs valami rendben, de azon kívül nem tudná biztosan megmondani, hogy mi.*
-Köszönöm, ez igazán megnyugtató.
*Mondja szarkasztikusan, egyáltalán nem örül annak, hogy már születése óta vér tapad a kezéhez ami lemoshatatlan. Egy két bevert szemek, vagy kivert fogak nem zavarják, de az életet becsüli, úgy, ahogy.
A nő hirtelen kitört nevetése, és ölelésére teljesen megdermed, úgymond moccanni sem mer annak ölelő karjaiban, nehogy a végén még azt higgye ráakarna mozdulni, úgyhogy csak karját enyhén felemelve egyik kezével lassan és annál kínosabban paskolja meg annak vállát.*
-Rendben rendben. Igyekszem ezekre emlékezni. Majd ha eljön a tökéletes pillanat megteszem.
*Válaszolja apját illetően.*
-Szeretni pedig, hát azokat már kétlem valaha is fogom, de majd egyszer. Viszont akkor nem fér a fejembe. Mit nyer az istenség azáltal ha valakit feláldozol érte? Nem értékelné azt jobban ha folyamatosan a céljaidra használnád ki? Ha elveszed az életét csupán a potenciált veszed el attól, hogy nyereséged legyen belőle.
*Lehet nem a legjobb válasz ezt felhozni úgy, hogy a lánya a nyakában csüng, de bízik szerencséjében, talán még ki tart egy keveset, amíg a nap hajlandó végre felkelni a horizonton.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Észreveszi az szúró tekinteteket, és a követ a másik kezében amit oly idegesen forgat. Tekintetét rámereszti a nőre, és idegesen vezeti végig azt rajta. Fejét is enyhén balra jobbra mozgatja nem tetszését kifejezve, és a "meg ne próbáld" kifejezés olvasható le róla.
Ha akarta ha nem, muszáj volt valamelyest megnyílnia a kis csitri előtt, mert őszintén mondva nem igazán volt más lehetősége, hisz az egy jó órával ezelőtt még azzal fenyegette feláldozza őt a drágalátos istenségének. És az pedig számára nem éppen egy ideális cselekmény, tág fogalmakban is igen, káros az egészségre, mert hát tudni illik, a feláldozás mellékhatási között bizony a halál benne szerepel. Szóval egy szó mint száz beszél, még ha a maga módján is.*
-Itt jön a csavar, ugyanis nincs. Mostoha anyám követte előző férjét a sírba nem sokkal az újra esketése után. A kis cafkája pedig fogta magát és köddé vált. Azóta se láttam őt. Szóval maradtam én és a drága jó apám és a "nevelése".
*Emeli fel kezét az utolsó szóra macskakörmöket rajzolva ujjaival, ezzel jelezve milyen túlzott szó is az arra, hogy apja verte őt mint a húzós lovat olykor olykor.
Ekkor valóban észre veszi azokat a furcsa pislogásokat, fejben azóta is nehezen de már kezd összeállni a kép, a nővel tényleg nincs valami rendben, de azon kívül nem tudná biztosan megmondani, hogy mi.*
-Köszönöm, ez igazán megnyugtató.
*Mondja szarkasztikusan, egyáltalán nem örül annak, hogy már születése óta vér tapad a kezéhez ami lemoshatatlan. Egy két bevert szemek, vagy kivert fogak nem zavarják, de az életet becsüli, úgy, ahogy.
A nő hirtelen kitört nevetése, és ölelésére teljesen megdermed, úgymond moccanni sem mer annak ölelő karjaiban, nehogy a végén még azt higgye ráakarna mozdulni, úgyhogy csak karját enyhén felemelve egyik kezével lassan és annál kínosabban paskolja meg annak vállát.*
-Rendben rendben. Igyekszem ezekre emlékezni. Majd ha eljön a tökéletes pillanat megteszem.
*Válaszolja apját illetően.*
-Szeretni pedig, hát azokat már kétlem valaha is fogom, de majd egyszer. Viszont akkor nem fér a fejembe. Mit nyer az istenség azáltal ha valakit feláldozol érte? Nem értékelné azt jobban ha folyamatosan a céljaidra használnád ki? Ha elveszed az életét csupán a potenciált veszed el attól, hogy nyereséged legyen belőle.
*Lehet nem a legjobb válasz ezt felhozni úgy, hogy a lánya a nyakában csüng, de bízik szerencséjében, talán még ki tart egy keveset, amíg a nap hajlandó végre felkelni a horizonton.*
9744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-31 17:49:09
Üzenet elküldve: 2024-08-31 17:49:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Hogy valójában melyikük volt a figyelmetlenebb, azt talán hosszú órákig lehetne elemezni, csak az az egy biztos, hogy Nori szerint egyértelműen nem ő volt az. Véleményének hangot is ad a maga nem túl kedves stílusában, de ami utána történik, arra egyáltalán nem számított. Azt hitte, hogy majd hasonló, ideges, őt hibáztató szavakat kap vissza, de nem, kedvesek vele. Köpni-nyelni nem tud, csak szemeiben tükröződő teljes értetlenséggel pislog a lovas irányába, míg ő jól megszidja és kiköti az állatot ahhoz a fához.
Mikor a nő ránéz, és még meg is kérdezi, hogy jól van-e, majd még bocsánatot is kér, már tényleg nem tudja, mi folyik körülötte. Hollófekete hajába túrva azon gondolkozik, hogy talán most is csak egy olyan álomba csöppent, amilyet furcsa módon újabban minden éjszaka látni szokott. Ott szoktak csak ilyen kedvesen bánni vele, a valóságban nem.*
- Umm, én… nem, nem sérültem meg… Jajj, fejezd már be! *Szól rá szegényre a szabadkozását hallva. Tőle ezt nyugodtan lehetne annak venni, hogy elfogadja a bocsánatkérést, csak inkább ne folytassa, mert nem tud mit kezdeni vele. Halvány fogalma sincs, hogyan kell viselkedni, mikor valaki ilyen… jó hozzá.*
- Nem tört össze. *néz le az üvegre. Továbbra is csak félmondatokban képes reagálni a meglepettség miatt, amit ez a számára szokatlan szituáció okoz. Az pedig csak még jobban meglepi, hogy az egyébként kifejezetten magas nő, akire jócskán fel kell emelnie a fejét, hogy a szemeibe tudjon nézni, még fizetni is akar a nála lévő italokért.*
- Oké, oké, oké! Tudod mit? Igen, a te hibád volt minden, de most már fejezd be a magyarázkodást, mert megőrjítesz vele! *Szó szerint kell érteni a szavait, persze erről a másik mit sem sejthet.*
- Inkább azt mondd, hogy érted hogy veszel is belőlük? Komolyan gondolod? Nem csak ez az egy van. Van nálam sok. Mennyit adsz értük?
*Pislog kíváncsian, mert az italok valódi értékéről fogalma sincs. Ő is kétes körülmények között szerzi be őket, nem a piacról, így tényleg nem tudja, hogy mennyit érnek. Szerencsére annyi esze neki is van, hogy nem ő mond árat először, nehogy túl alacsony legyen az a szám.*
*Hogy valójában melyikük volt a figyelmetlenebb, azt talán hosszú órákig lehetne elemezni, csak az az egy biztos, hogy Nori szerint egyértelműen nem ő volt az. Véleményének hangot is ad a maga nem túl kedves stílusában, de ami utána történik, arra egyáltalán nem számított. Azt hitte, hogy majd hasonló, ideges, őt hibáztató szavakat kap vissza, de nem, kedvesek vele. Köpni-nyelni nem tud, csak szemeiben tükröződő teljes értetlenséggel pislog a lovas irányába, míg ő jól megszidja és kiköti az állatot ahhoz a fához.
Mikor a nő ránéz, és még meg is kérdezi, hogy jól van-e, majd még bocsánatot is kér, már tényleg nem tudja, mi folyik körülötte. Hollófekete hajába túrva azon gondolkozik, hogy talán most is csak egy olyan álomba csöppent, amilyet furcsa módon újabban minden éjszaka látni szokott. Ott szoktak csak ilyen kedvesen bánni vele, a valóságban nem.*
- Umm, én… nem, nem sérültem meg… Jajj, fejezd már be! *Szól rá szegényre a szabadkozását hallva. Tőle ezt nyugodtan lehetne annak venni, hogy elfogadja a bocsánatkérést, csak inkább ne folytassa, mert nem tud mit kezdeni vele. Halvány fogalma sincs, hogyan kell viselkedni, mikor valaki ilyen… jó hozzá.*
- Nem tört össze. *néz le az üvegre. Továbbra is csak félmondatokban képes reagálni a meglepettség miatt, amit ez a számára szokatlan szituáció okoz. Az pedig csak még jobban meglepi, hogy az egyébként kifejezetten magas nő, akire jócskán fel kell emelnie a fejét, hogy a szemeibe tudjon nézni, még fizetni is akar a nála lévő italokért.*
- Oké, oké, oké! Tudod mit? Igen, a te hibád volt minden, de most már fejezd be a magyarázkodást, mert megőrjítesz vele! *Szó szerint kell érteni a szavait, persze erről a másik mit sem sejthet.*
- Inkább azt mondd, hogy érted hogy veszel is belőlük? Komolyan gondolod? Nem csak ez az egy van. Van nálam sok. Mennyit adsz értük?
*Pislog kíváncsian, mert az italok valódi értékéről fogalma sincs. Ő is kétes körülmények között szerzi be őket, nem a piacról, így tényleg nem tudja, hogy mennyit érnek. Szerencsére annyi esze neki is van, hogy nem ő mond árat először, nehogy túl alacsony legyen az a szám.*
9743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-31 13:08:43
Üzenet elküldve: 2024-08-31 13:08:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Norileina Vylrien//
*Éppen az éjparipával hadakozik, az vonja el a figyelmét, hogy megzabolázza a lázongó természetet, így csak a sikkantásra figyel fel, nem is tűnik fel neki az ugyan azon ösvényen haladó nő. Félrevonja a lovat, mert az se igen együttműködő abban a tekintetben, hogy ne tapossa el szegény gyanútlan teremtést.*
- Hó! Félre te szerencsétlen állat! Hát nem látsz a szemedtől? Mire megyek így veled, te vaksi! *Korhol a lóval, miközben lepattan a nyeregből, hogy lehúzza az ösvényről és egy fához kösse, már csak tanító jelleggel is a rakoncátlan jószágot.*
- Most pedig itt maradsz, és szépen elgondolkozol. *Közli határozottan, csak eztán fordul nagy aggodalommal teli tekintettel a nő irányába.*
- Nem sérültél meg? Te jó ég! Kérlek, bocsáss meg nekem, nem vettelek észre. *Ekkor látja, hogy a nő valamit felszed a földről, természetesen felismeri, nem egyhez volt már szerencséje.*
- Ugye nem tört össze? Kifizetem! *Rántja maga elé a táskáját és kotorászni kezd benne. Tudja jól, a városban élő árvák is abból szerzik a pénzük, hogy ilyen italokat árulnak, bár rejtély, hogy honnan szerzik be. Azt végképp nem szeretné, ha egy ilyen drága lelket fosztana meg a betevő falattól aznapra.*
- Veszek is tőled, hogy úgy orvosolható az iménti eset. Nagyon röstellem, ami történt. *Motyogja kotorászás közben.*
- Épp a tó irányába tartottunk, ez a megveszekedett jószág, meg örül, hogy végre mást is lát, mint a béristálló falait. Persze ez az én hibám, úgy elmerültem a könyvtár berkeiben, hogy azt se tudtam milyen hónapot írunk. *Hebegi magyarázkodva, mint a sebes patak, úgy csorognak kifele a szájából a szavak.*
*Éppen az éjparipával hadakozik, az vonja el a figyelmét, hogy megzabolázza a lázongó természetet, így csak a sikkantásra figyel fel, nem is tűnik fel neki az ugyan azon ösvényen haladó nő. Félrevonja a lovat, mert az se igen együttműködő abban a tekintetben, hogy ne tapossa el szegény gyanútlan teremtést.*
- Hó! Félre te szerencsétlen állat! Hát nem látsz a szemedtől? Mire megyek így veled, te vaksi! *Korhol a lóval, miközben lepattan a nyeregből, hogy lehúzza az ösvényről és egy fához kösse, már csak tanító jelleggel is a rakoncátlan jószágot.*
- Most pedig itt maradsz, és szépen elgondolkozol. *Közli határozottan, csak eztán fordul nagy aggodalommal teli tekintettel a nő irányába.*
- Nem sérültél meg? Te jó ég! Kérlek, bocsáss meg nekem, nem vettelek észre. *Ekkor látja, hogy a nő valamit felszed a földről, természetesen felismeri, nem egyhez volt már szerencséje.*
- Ugye nem tört össze? Kifizetem! *Rántja maga elé a táskáját és kotorászni kezd benne. Tudja jól, a városban élő árvák is abból szerzik a pénzük, hogy ilyen italokat árulnak, bár rejtély, hogy honnan szerzik be. Azt végképp nem szeretné, ha egy ilyen drága lelket fosztana meg a betevő falattól aznapra.*
- Veszek is tőled, hogy úgy orvosolható az iménti eset. Nagyon röstellem, ami történt. *Motyogja kotorászás közben.*
- Épp a tó irányába tartottunk, ez a megveszekedett jószág, meg örül, hogy végre mást is lát, mint a béristálló falait. Persze ez az én hibám, úgy elmerültem a könyvtár berkeiben, hogy azt se tudtam milyen hónapot írunk. *Hebegi magyarázkodva, mint a sebes patak, úgy csorognak kifele a szájából a szavak.*
9742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-30 20:43:57
Üzenet elküldve: 2024-08-30 20:43:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 780
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ártatlannak egyáltalán nem mondható kuncogása abbamarad, de tekintete egyértelműen ártó szándékú szikrákat szór Lazz irányába, mikor a lány konstatálja, hogy őt kifigurázva próbál hülyét csinálni belőle. Egészen hosszan gondolkozik azon, hogy a követ, ami a kezébe akadt, és ez idáig puszta kényszercselekvésképp szorongatott, hozzávágja-e a fejéhez. Végül egy számára is ismeretlen indok miatt nem teszi meg, de megjegyezte, hogy a férfi szórakozik vele. Talán csak a valamiféle bocsánatkérésnek tűnő szavai enyhítik meg a megsértett, törékeny kis lelke fájdalmát.
Lazz első nekifutásra kinyögött szavaival semmire nem mennek, ezért feltesz még egy adag kérdést, és próbálja verbális erőszakkal kirángatni a lényeget a hosszúfülűből.
Másodszorra már egész jól sikerül előadnia magát, de most Rien az, aki a hosszú litániát hallgatva, magát elunva hol az említett követ egyik tenyeréből a másikba dobálva játszadozik, hol a füvet tépkedi ki csak úgy ok nélkül, hol pedig a fejét billegeti jobbra, majd balra, majd megint jobbra, miközben szinte pislogás nélkül bámulja őt a fekete festékkel tarkított, barna íriszeivel. Szemöldökeit azért néhány résznél rángatja, mikor olyan részhez ér a történet, amihez lenne egy-két hozzáfűzni valója, de végül csak hagyja, hadd mondja végig a másik, amit mondani akar, ha már ő hisztizte ki, hogy megtegye.*
- De hát… *Értetlenül pislog a végén. A pislogása egyébként állandóan rendszertelen, még akkor is, mikor reflexszerűen csinálja. Hozzáértő szemeknek egyértelmű lehetne, hogy valami tényleg nincs rendben az idegrendszerével.*
- Nem tudom, mit játszod a hattyú halálát, és panaszkodsz, mint egy lány. Ha jól értettem, van apád, akit gyűlölhetsz, meg egy nő, akit anyádnak nevezhetsz. *Azt már nem sikerül kivennie a szavakból, hogy egy mostohatestvér is említésre került.*
- Akkor nem értem… én lennék a legboldogabb, ha az apámat felrúghatnám, de már nem él. *Mindenkinek a saját nyűgje a legrosszabb, nyilván, de a lány még annyira sem tudja más helyzetébe képzelni magát, mint amennyire általában az emberek képesek.*
- Amúgy meg gyilkos vagy te is, igen. Fogadd el! Legalább úgy öltél, hogy nem is tudtál róla, szóval csak egy kicsit vagy szörnyeteg, nem annyira, mint én.
*Bizonyára ezekkel a szavakkal most nem segít, csak ront a helyzeten, de ezt sem fogja fel. Ahogy egyre jobban belegondol, mit is hallott, valamiféle féktelen nevetés lesz úrrá rajta, nem sokkal később pedig ismét kísértetiesen hideg tekintettel néz fel Lazz-ra, miután abbahagyta.*
- Kurva hülye egy világ ez, hallod… Te megölted az anyádat, és nem akartad. Én szívesen megtenném az enyémmel, de azt sem tudom, hogy ki az a ribanc. Neked van apád, és utál téged, nekem nincs, és én őt utálom. Hogy kiszúrt már mindkettőnkkel az élet, nem?
*Ismét csak nevet, aztán hirtelen át is öleli az elfet, mert valahogy most a sorstársának érzi magát, hiába különbözik egy csomó helyen a történetük. Csak öleli egyre szorosabban, és nem úgy tűnik, mint aki egyhamar el akarja engedni a másikat.*
- Apádat rúgd tökön, ha megérdemli, azokat meg szeresd, akiket szeretni akarsz! Ennyi. Sa'Tereth sosem mondta, hogy ne érezz, csak azt, hogy ne azok irányítsanak, hanem az eszed. Ha itt szenvedsz ezek miatt, akkor nem jól csinálod.
*Egyszerű ezt mondani, mondhatná neki Lazz, de számára nem csak az érzelmek, hanem minden olyannyira kusza a kis kobakjában, hogy néha a bonyolult dolgokat egyszerűnek, míg az egyszerűeket bonyolultnak érzi. Most épp nem gondolja olyan hatalmas nagy problémának Lazz esetét.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.30 20:47:22
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ártatlannak egyáltalán nem mondható kuncogása abbamarad, de tekintete egyértelműen ártó szándékú szikrákat szór Lazz irányába, mikor a lány konstatálja, hogy őt kifigurázva próbál hülyét csinálni belőle. Egészen hosszan gondolkozik azon, hogy a követ, ami a kezébe akadt, és ez idáig puszta kényszercselekvésképp szorongatott, hozzávágja-e a fejéhez. Végül egy számára is ismeretlen indok miatt nem teszi meg, de megjegyezte, hogy a férfi szórakozik vele. Talán csak a valamiféle bocsánatkérésnek tűnő szavai enyhítik meg a megsértett, törékeny kis lelke fájdalmát.
Lazz első nekifutásra kinyögött szavaival semmire nem mennek, ezért feltesz még egy adag kérdést, és próbálja verbális erőszakkal kirángatni a lényeget a hosszúfülűből.
Másodszorra már egész jól sikerül előadnia magát, de most Rien az, aki a hosszú litániát hallgatva, magát elunva hol az említett követ egyik tenyeréből a másikba dobálva játszadozik, hol a füvet tépkedi ki csak úgy ok nélkül, hol pedig a fejét billegeti jobbra, majd balra, majd megint jobbra, miközben szinte pislogás nélkül bámulja őt a fekete festékkel tarkított, barna íriszeivel. Szemöldökeit azért néhány résznél rángatja, mikor olyan részhez ér a történet, amihez lenne egy-két hozzáfűzni valója, de végül csak hagyja, hadd mondja végig a másik, amit mondani akar, ha már ő hisztizte ki, hogy megtegye.*
- De hát… *Értetlenül pislog a végén. A pislogása egyébként állandóan rendszertelen, még akkor is, mikor reflexszerűen csinálja. Hozzáértő szemeknek egyértelmű lehetne, hogy valami tényleg nincs rendben az idegrendszerével.*
- Nem tudom, mit játszod a hattyú halálát, és panaszkodsz, mint egy lány. Ha jól értettem, van apád, akit gyűlölhetsz, meg egy nő, akit anyádnak nevezhetsz. *Azt már nem sikerül kivennie a szavakból, hogy egy mostohatestvér is említésre került.*
- Akkor nem értem… én lennék a legboldogabb, ha az apámat felrúghatnám, de már nem él. *Mindenkinek a saját nyűgje a legrosszabb, nyilván, de a lány még annyira sem tudja más helyzetébe képzelni magát, mint amennyire általában az emberek képesek.*
- Amúgy meg gyilkos vagy te is, igen. Fogadd el! Legalább úgy öltél, hogy nem is tudtál róla, szóval csak egy kicsit vagy szörnyeteg, nem annyira, mint én.
*Bizonyára ezekkel a szavakkal most nem segít, csak ront a helyzeten, de ezt sem fogja fel. Ahogy egyre jobban belegondol, mit is hallott, valamiféle féktelen nevetés lesz úrrá rajta, nem sokkal később pedig ismét kísértetiesen hideg tekintettel néz fel Lazz-ra, miután abbahagyta.*
- Kurva hülye egy világ ez, hallod… Te megölted az anyádat, és nem akartad. Én szívesen megtenném az enyémmel, de azt sem tudom, hogy ki az a ribanc. Neked van apád, és utál téged, nekem nincs, és én őt utálom. Hogy kiszúrt már mindkettőnkkel az élet, nem?
*Ismét csak nevet, aztán hirtelen át is öleli az elfet, mert valahogy most a sorstársának érzi magát, hiába különbözik egy csomó helyen a történetük. Csak öleli egyre szorosabban, és nem úgy tűnik, mint aki egyhamar el akarja engedni a másikat.*
- Apádat rúgd tökön, ha megérdemli, azokat meg szeresd, akiket szeretni akarsz! Ennyi. Sa'Tereth sosem mondta, hogy ne érezz, csak azt, hogy ne azok irányítsanak, hanem az eszed. Ha itt szenvedsz ezek miatt, akkor nem jól csinálod.
*Egyszerű ezt mondani, mondhatná neki Lazz, de számára nem csak az érzelmek, hanem minden olyannyira kusza a kis kobakjában, hogy néha a bonyolult dolgokat egyszerűnek, míg az egyszerűeket bonyolultnak érzi. Most épp nem gondolja olyan hatalmas nagy problémának Lazz esetét.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.30 20:47:22
9741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-30 19:55:52
Üzenet elküldve: 2024-08-30 19:55:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
*Bosszankodva figyeli a másik vészjósló kuncogását, nem szereti ha sarokba szorítják, még akkor sem ha egy ilyen ártatlannak tűnő kis hölgyemény teszi azt. De sajnos ezt hozta magára, pedig ő csak ki akarta magát dühöngeni egy alkoholtól fűtött estével. Nincs más hátra mint előre, a sötétségbe amit egyre jobba érez maga körül rázárni, ahogy az eget is egyre jobban takarják el az elvonuló viharfelhők.*
-"A sötétben azt hiheted a rossz lehet jó és vagy fordítva bla bla bla".
*Gúnyolódik szemét forgatva, igyekezve a legjobb képességével utánozni a másik hangszínét. Majd egy hangosabb kacajjal töri meg a körülöttük lévő csendet. Kisóhajtozva magát ismét a nőre tekint, de az a megbánást sugalló tekintet vajmi őszintének tűnhet a másiknak.*
-Jól van jól van befejeztem. Khm... Figyelek, most már tényleg. Sose voltam jó ezekből a tanokból, de hajlandó vagyok tanulni.
*Emeli fel kezeit megadóan egy pillanatra. Azok a fekete ajkak. De szívesen elkenné azokat egy jól irányzott pofonnal, nem mintha ínyére lenne bármikor is egy hölgyre kezet emelni. De mindennek eljöhet az ideje. De az csak faggat csak kérdez, olyan részleteket amikre valójában lehet ő maga sem emlékszik már hisz oly régen történt, és ki tudja már jelentőségét vesztette. Az emléknek az érzete él benne erősebben. Apja megvető tekintete, vagy épp a fájdalom amit orcáján érez annak nevelő pofonjaitól.*
-Megkíméllek a részletektől, mert a lista bizony hosszú. Lényegében pokollá tettem saját magam, édesapám és mostohaanyám na meg persze annak a kis trónkövetelő csitrijének az életét. Ahol tudtam oda szúrtam, legyen az egy gyermeki csíny, vagy egy fűszeres megszólalás egy tündöklő banketten. És a többi és a többi.
*Mutatja kezével az ismétlődő gesztust, hangjában tán mintha enyhe megbánás érezhető. Egy pillanatra ismét lehajtva fejét, végiggondol ezeken a tetteken, vajon helyesen tette azt amit régen annak gondolt. Majd ismét a másikra emeli tekintetét.*
-Kérdezhetnéd miért, nos egyszerű. Az én apám se volt egy szent ember, legalább is számomra nem. A városbéliek azonban kedvelték. Bőven adott munkát azoknak akik kerestek, vagyonos volt, és egész szép mennyiségű árú mozgott át a keze alatt amiből persze bőven nyerészkedett a család. De ez a sors fintora, hogy nem lehet meg mindened.
*Hangjában egyre jobban érezni a keserűséget, és erősen látni küzd ezekkel az erős érzelmekkel, kezei is ökölbe szorulnak.*
-Édesanyám belehalt abba, hogy a világra hozott... Apám pedig... Nos... Ő képtelen volt nekem ezt megbocsátani... Egy világ omlott össze benne...
*Ha könnyek nem is szöknek ki már szeméből, hisz ezeket annyiszor élte át, azokon az estéken amikor apja arról beszélt nevelése közben mit vesztett el miatta, és milyen keveset kapott vissza az élettől.*
-Azt hallottam egyesektől, egy igazi tünemény volt.
*Mondja egy keserű mosollyal az arcán. Festményekről látta csupán amik a családi ház falán díszelegnek és azokon oly büszkén, és oly fenségesen állnak akár egy királyi pár.*
-Szóval ezeket az érzelmeket akarom hátra hagyni. A bűntudatot amiért elvettem egy életet pedig éppen, hogy csak felsírtam. Azt a dühöt amit apám felé érzek, amiért fiára úgy tekint mint egy fekélyre. És amiatt mert esélyt sem adtam az újrakezdésre azoknak akik az életünkbe léptek... Pedig ha... Áh már mindegy is...
*Legyint egyet haragosan, ahogy mostohaanyja képe ugrik szeme elé. Rendes asszony volt, kedves és törődő. Bár hamarabb lépett volna életébe. Akkor talán még menthető lett volna az a bosszúvágy amit apja oly szépen ápolt lelkének nevezett kis kertben mint valami rózsabokrot.*
//Világok határán//
*Bosszankodva figyeli a másik vészjósló kuncogását, nem szereti ha sarokba szorítják, még akkor sem ha egy ilyen ártatlannak tűnő kis hölgyemény teszi azt. De sajnos ezt hozta magára, pedig ő csak ki akarta magát dühöngeni egy alkoholtól fűtött estével. Nincs más hátra mint előre, a sötétségbe amit egyre jobba érez maga körül rázárni, ahogy az eget is egyre jobban takarják el az elvonuló viharfelhők.*
-"A sötétben azt hiheted a rossz lehet jó és vagy fordítva bla bla bla".
*Gúnyolódik szemét forgatva, igyekezve a legjobb képességével utánozni a másik hangszínét. Majd egy hangosabb kacajjal töri meg a körülöttük lévő csendet. Kisóhajtozva magát ismét a nőre tekint, de az a megbánást sugalló tekintet vajmi őszintének tűnhet a másiknak.*
-Jól van jól van befejeztem. Khm... Figyelek, most már tényleg. Sose voltam jó ezekből a tanokból, de hajlandó vagyok tanulni.
*Emeli fel kezeit megadóan egy pillanatra. Azok a fekete ajkak. De szívesen elkenné azokat egy jól irányzott pofonnal, nem mintha ínyére lenne bármikor is egy hölgyre kezet emelni. De mindennek eljöhet az ideje. De az csak faggat csak kérdez, olyan részleteket amikre valójában lehet ő maga sem emlékszik már hisz oly régen történt, és ki tudja már jelentőségét vesztette. Az emléknek az érzete él benne erősebben. Apja megvető tekintete, vagy épp a fájdalom amit orcáján érez annak nevelő pofonjaitól.*
-Megkíméllek a részletektől, mert a lista bizony hosszú. Lényegében pokollá tettem saját magam, édesapám és mostohaanyám na meg persze annak a kis trónkövetelő csitrijének az életét. Ahol tudtam oda szúrtam, legyen az egy gyermeki csíny, vagy egy fűszeres megszólalás egy tündöklő banketten. És a többi és a többi.
*Mutatja kezével az ismétlődő gesztust, hangjában tán mintha enyhe megbánás érezhető. Egy pillanatra ismét lehajtva fejét, végiggondol ezeken a tetteken, vajon helyesen tette azt amit régen annak gondolt. Majd ismét a másikra emeli tekintetét.*
-Kérdezhetnéd miért, nos egyszerű. Az én apám se volt egy szent ember, legalább is számomra nem. A városbéliek azonban kedvelték. Bőven adott munkát azoknak akik kerestek, vagyonos volt, és egész szép mennyiségű árú mozgott át a keze alatt amiből persze bőven nyerészkedett a család. De ez a sors fintora, hogy nem lehet meg mindened.
*Hangjában egyre jobban érezni a keserűséget, és erősen látni küzd ezekkel az erős érzelmekkel, kezei is ökölbe szorulnak.*
-Édesanyám belehalt abba, hogy a világra hozott... Apám pedig... Nos... Ő képtelen volt nekem ezt megbocsátani... Egy világ omlott össze benne...
*Ha könnyek nem is szöknek ki már szeméből, hisz ezeket annyiszor élte át, azokon az estéken amikor apja arról beszélt nevelése közben mit vesztett el miatta, és milyen keveset kapott vissza az élettől.*
-Azt hallottam egyesektől, egy igazi tünemény volt.
*Mondja egy keserű mosollyal az arcán. Festményekről látta csupán amik a családi ház falán díszelegnek és azokon oly büszkén, és oly fenségesen állnak akár egy királyi pár.*
-Szóval ezeket az érzelmeket akarom hátra hagyni. A bűntudatot amiért elvettem egy életet pedig éppen, hogy csak felsírtam. Azt a dühöt amit apám felé érzek, amiért fiára úgy tekint mint egy fekélyre. És amiatt mert esélyt sem adtam az újrakezdésre azoknak akik az életünkbe léptek... Pedig ha... Áh már mindegy is...
*Legyint egyet haragosan, ahogy mostohaanyja képe ugrik szeme elé. Rendes asszony volt, kedves és törődő. Bár hamarabb lépett volna életébe. Akkor talán még menthető lett volna az a bosszúvágy amit apja oly szépen ápolt lelkének nevezett kis kertben mint valami rózsabokrot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9930-9949