Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-29 10:26:04
Üzenet elküldve: 2024-08-29 10:26:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Hát nem. Tényleg nem ért sem a varázsitalokhoz, sem az állatokhoz. Csak ne adjanak a kezébe varázsitalt. Még a végén olyat kever, amitől a következő hatokat a mellékhelységen töltik. Biztos igaza van. *
- Nem kételkedem a tapasztalataidban. Azonban lehetnek örült tudósok, akik nem férnek a bőrükbe, és mindenfélével kísérleteznek.
* A meghökkenés észreveszi, de nem gondol bele túl sokat. Biztos mások repkednének az örömtől, ha ennyire könnyen jönne a pénz. Derket azonban nem érdeklik most az anyagiak. Majd talál magának alkalmi munkát. Egyelőre az információ a leghasznosabb!
Mikor kijelenti, hogy talán tud segíteni, akkor megörül. Bár öröme lankad, mikor magáról kérdezi. Gyorsan jött, gyorsan ment öröm. Hirtelen nem tudja mit hazudjon. Végül marad a beváltnál, amit még pegazusban kezdett. Csak vissza kéne emlékeznie, hogy mit is mondott a lányának nehogy belegabalyodjon ebbe a hazugság rengetegbe. *
- Hát tudod… Lihanechtől egy délre eső falucskában nőttem fel. Nem voltam megelégedve az életemmel, így először Lihanechben kerestem magamnak életcélt. De végül meguntam azt is, és elkezdtem fokozatosan délre vándorolni. Utam során találkoztam, néhány érdekes fazonnal, akiknek a szakmáját próbáltam imitálni, de semmi nem vált be. Hogy mik a céljaim? Talán a gondtalan élet elérése?
* Kérdően pillant Alesianra. Egyelőre életcélja nem nagyon akad. Szeretne egy jó helyet magának és boldogan élni, de ki nem? Később bólint a piac felvetésére. *
- Jó ötlet. Pont terveztem oda menni. De… megtartod?
* A kérdő pillantások nem állnak meg *
* Hát nem. Tényleg nem ért sem a varázsitalokhoz, sem az állatokhoz. Csak ne adjanak a kezébe varázsitalt. Még a végén olyat kever, amitől a következő hatokat a mellékhelységen töltik. Biztos igaza van. *
- Nem kételkedem a tapasztalataidban. Azonban lehetnek örült tudósok, akik nem férnek a bőrükbe, és mindenfélével kísérleteznek.
* A meghökkenés észreveszi, de nem gondol bele túl sokat. Biztos mások repkednének az örömtől, ha ennyire könnyen jönne a pénz. Derket azonban nem érdeklik most az anyagiak. Majd talál magának alkalmi munkát. Egyelőre az információ a leghasznosabb!
Mikor kijelenti, hogy talán tud segíteni, akkor megörül. Bár öröme lankad, mikor magáról kérdezi. Gyorsan jött, gyorsan ment öröm. Hirtelen nem tudja mit hazudjon. Végül marad a beváltnál, amit még pegazusban kezdett. Csak vissza kéne emlékeznie, hogy mit is mondott a lányának nehogy belegabalyodjon ebbe a hazugság rengetegbe. *
- Hát tudod… Lihanechtől egy délre eső falucskában nőttem fel. Nem voltam megelégedve az életemmel, így először Lihanechben kerestem magamnak életcélt. De végül meguntam azt is, és elkezdtem fokozatosan délre vándorolni. Utam során találkoztam, néhány érdekes fazonnal, akiknek a szakmáját próbáltam imitálni, de semmi nem vált be. Hogy mik a céljaim? Talán a gondtalan élet elérése?
* Kérdően pillant Alesianra. Egyelőre életcélja nem nagyon akad. Szeretne egy jó helyet magának és boldogan élni, de ki nem? Később bólint a piac felvetésére. *
- Jó ötlet. Pont terveztem oda menni. De… megtartod?
* A kérdő pillantások nem állnak meg *
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-28 22:11:59
Üzenet elküldve: 2024-08-28 22:11:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Forgatja a szemeit, alig hiszi el, hogy egy fekete hajú kis tompa fülű cafka itt még sakkban tartja. Hát mentem kezdi el kitépni szempilláit egyenként. Végül egy gonosz ötlet támad fejében.*
-Talán nem üldöznének téged ha végre átadnád magad nekik. Ki tudja lehet megkímélnék életed.
*Vonja meg vállát, és arcán ismét felhúzódik a sármos gonoszkásnak tűnő félmosoly.*
-Na jó ebben igazat kell adjak. Tanulnom kéne az életemből de eddig jól megvoltam nem igaz?
*Emeli fel karjait mit sem törődően azzal, hogy amúgy bármikor elcserélné életét ha erre alkalma lenne, de ezt csak nem teregeti a nő orra alá.
A fa biztonságában, végig simít az enyhén párától nedves fűszálakon, és kiélvezi a csendet, amit csak a nő, és saját légzése tör meg. Ágy ide vagy oda az ilyesfajta békével akár egy kellemes fogadó szobája sem vetekedhet.
Ott a fűben heverészve, megkapja a nagy büdös gőzölgő semmit. A lány amit beszél, nem ad választ semmire sőt inkább megkutyulja a dolgokat a fejében. Amire először értetlenül megrázza a fejét, majd szóra nyitja a száját.*
-Persze a sötét körbeölel, általában ha az éjszaka közepén ki kelek az ágyból akkor a sötét miatt rúgok bele az ágy szélébe úgy, hogy azt hiszem majd leszakad a kis lábujjam.
*Mondja egy hitetlenkedő arckifejezéssel az arcán egy legyintéssel egyetemben. Azonban a másik visszakérdezése, elkomorítja őt, az eddigi hitetlenkedő komikus amit próbált mutatni eltűnik. Felhúzza lábát, és rákönyököl térdeire, alkarját ebben a széles terpeszben lógatja lábai között. Egy nagyobb sóhajjal kezd bele.*
-Őszintén, te lennél az utolsó akit ilyenekbe beavatnék, de van egy olyan érzésem, hogy először és utoljára találkozunk szóval.
*Tart egy levegővételnyi szünetet, becsukja a szemét és egy kifújással nekikezd.*
-Arról olvastam, hogy az érzelmek hátráltatnak. Hogy a hideg logika az ami számít... Nos engem nem érdekel a győzelem. Csak nem akarok úgy érezni, ahogy. El akarom ezt a sok haragot, dühöt felejteni egyszer és mindenkorra.
*Tekintetét nem fordítja a nőre, nem igazán kíváncsi annak reakciójára. Ő pontosan tudja mire gondol, és mit akar ezzel elérni.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Forgatja a szemeit, alig hiszi el, hogy egy fekete hajú kis tompa fülű cafka itt még sakkban tartja. Hát mentem kezdi el kitépni szempilláit egyenként. Végül egy gonosz ötlet támad fejében.*
-Talán nem üldöznének téged ha végre átadnád magad nekik. Ki tudja lehet megkímélnék életed.
*Vonja meg vállát, és arcán ismét felhúzódik a sármos gonoszkásnak tűnő félmosoly.*
-Na jó ebben igazat kell adjak. Tanulnom kéne az életemből de eddig jól megvoltam nem igaz?
*Emeli fel karjait mit sem törődően azzal, hogy amúgy bármikor elcserélné életét ha erre alkalma lenne, de ezt csak nem teregeti a nő orra alá.
A fa biztonságában, végig simít az enyhén párától nedves fűszálakon, és kiélvezi a csendet, amit csak a nő, és saját légzése tör meg. Ágy ide vagy oda az ilyesfajta békével akár egy kellemes fogadó szobája sem vetekedhet.
Ott a fűben heverészve, megkapja a nagy büdös gőzölgő semmit. A lány amit beszél, nem ad választ semmire sőt inkább megkutyulja a dolgokat a fejében. Amire először értetlenül megrázza a fejét, majd szóra nyitja a száját.*
-Persze a sötét körbeölel, általában ha az éjszaka közepén ki kelek az ágyból akkor a sötét miatt rúgok bele az ágy szélébe úgy, hogy azt hiszem majd leszakad a kis lábujjam.
*Mondja egy hitetlenkedő arckifejezéssel az arcán egy legyintéssel egyetemben. Azonban a másik visszakérdezése, elkomorítja őt, az eddigi hitetlenkedő komikus amit próbált mutatni eltűnik. Felhúzza lábát, és rákönyököl térdeire, alkarját ebben a széles terpeszben lógatja lábai között. Egy nagyobb sóhajjal kezd bele.*
-Őszintén, te lennél az utolsó akit ilyenekbe beavatnék, de van egy olyan érzésem, hogy először és utoljára találkozunk szóval.
*Tart egy levegővételnyi szünetet, becsukja a szemét és egy kifújással nekikezd.*
-Arról olvastam, hogy az érzelmek hátráltatnak. Hogy a hideg logika az ami számít... Nos engem nem érdekel a győzelem. Csak nem akarok úgy érezni, ahogy. El akarom ezt a sok haragot, dühöt felejteni egyszer és mindenkorra.
*Tekintetét nem fordítja a nőre, nem igazán kíváncsi annak reakciójára. Ő pontosan tudja mire gondol, és mit akar ezzel elérni.*
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-28 19:41:45
Üzenet elküldve: 2024-08-28 19:41:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*A víz felszínét meg-megtörő cseppek hűvösen folynak a bőrén. Hamar kirázza újra a hideg, ahogy kiül a folyóba nyúló fa törzsére; némán fut végig a karján a libabőr. Oldalra támaszkodva figyeli a víz mozgását maga alatt. A lába még lábszár középig beleér, miután a súlya lejjebb nyomta a kidőlt törzset. Sötét a felszín alatt a folyó, nem olyan tiszta, hogy az aljára látna, mégis nézi egy darabig, mielőtt felpillantana az égre, amennyit lát belőle a levelek között. Imbolyognak a napfoltok a fenti szélben. Órákat képes lenne elidőzni pusztán a világ bámulásával, mint egy békés, kíváncsi gyerek. A folyópart csendjét, ezt a zavartalanságot nem hitte, hogy a város környékén is fel tudja lelni. Elbambulva nézi a madarakat az ágak között, ha éppen észrevesz egyet közülük. A hangjukat hallja, az árnyaikat látja néha elsuhanni a lombok között. Kifejezéstelen a tekintet, de a piacon fokozatosan elutasítóvá torzuló közönyt felváltotta a nyugalom a vonásain. Körbepillant maga körül, a törzstől elváló ághoz mozdulva odébb ültében, kijjebb a part felé, hogy annak támassza a hátát. Valamivel hátrébb van, és nem is legkényelmesebb a kérge a csupasz bőrén, mégis úgy dől neki, mintha a világ gondját hagyta volna hátra. S lehet, így is van.
Egy darabig nyitott szemmel követi tovább a madarakat, aztán becsukja inkább, csak a fülével hallgatva tovább a hangokat. A folyó erejét a lába alatt, a lengedező levegőt, a fák árnyékát. Ha el nem is aludt, jó darabig tűnhet úgy, hogy igen. A kezei az ölébe ejtve, itt-ott még apró cseppek törik meg alatta a víz felszínét, ahogy pihen. Nem mozdul, nem figyeli, mit csinál a másik a parton. Hogy mikor dől hátra sem hallja, de nem is érdekelné, ha látná sem. Amíg a nő nem mondja, hogy menjenek, addig ő elvan. Mint egy szobor, amit valaki szórakozásból odaültetett a kidőlt fára, a víz fölé. A kikötő lehet messze van, de a kunyhó is. A város is. A hangok vannak közel. A folyó hűvöse a bőrén.
A piacról hátramaradt fáradtságot hamar megtöri az itteni csend. A tudat, hogy lemosta magáról a koszt, ami úgy érezte ráragadt ott. Egy ideje ismét az eget figyeli maga felett nyitott szemmel, a villanó kék foltokat a sötétlő levelek közt. A bőre már jórészt száraz, de a ruhája nem az, abból sem folyik már azonban a víz. Nem tudja, mennyi idő telt el, de képtelen sokáig egy helyben ülni. Ahogy a hosszúéletű alakja felé pillant, akkor látja csak, hogy az elfeküdt a földön időközben. Talán alszik. Messze van a kikötő, és előző éjjel még nagy valószínűséggel gyalogolnia kellett. Nem zavarja. Nem fogja felkelteni. Ha meg neki kell valami, majd szól. Visszatolja magát a törzsre; felállva egyenesedik fel rajta, hogy kijjebb sétáljon a széles fán part felé. Hátha talál a sekélyesebb vizekben valami érdekes állatot.*
*A víz felszínét meg-megtörő cseppek hűvösen folynak a bőrén. Hamar kirázza újra a hideg, ahogy kiül a folyóba nyúló fa törzsére; némán fut végig a karján a libabőr. Oldalra támaszkodva figyeli a víz mozgását maga alatt. A lába még lábszár középig beleér, miután a súlya lejjebb nyomta a kidőlt törzset. Sötét a felszín alatt a folyó, nem olyan tiszta, hogy az aljára látna, mégis nézi egy darabig, mielőtt felpillantana az égre, amennyit lát belőle a levelek között. Imbolyognak a napfoltok a fenti szélben. Órákat képes lenne elidőzni pusztán a világ bámulásával, mint egy békés, kíváncsi gyerek. A folyópart csendjét, ezt a zavartalanságot nem hitte, hogy a város környékén is fel tudja lelni. Elbambulva nézi a madarakat az ágak között, ha éppen észrevesz egyet közülük. A hangjukat hallja, az árnyaikat látja néha elsuhanni a lombok között. Kifejezéstelen a tekintet, de a piacon fokozatosan elutasítóvá torzuló közönyt felváltotta a nyugalom a vonásain. Körbepillant maga körül, a törzstől elváló ághoz mozdulva odébb ültében, kijjebb a part felé, hogy annak támassza a hátát. Valamivel hátrébb van, és nem is legkényelmesebb a kérge a csupasz bőrén, mégis úgy dől neki, mintha a világ gondját hagyta volna hátra. S lehet, így is van.
Egy darabig nyitott szemmel követi tovább a madarakat, aztán becsukja inkább, csak a fülével hallgatva tovább a hangokat. A folyó erejét a lába alatt, a lengedező levegőt, a fák árnyékát. Ha el nem is aludt, jó darabig tűnhet úgy, hogy igen. A kezei az ölébe ejtve, itt-ott még apró cseppek törik meg alatta a víz felszínét, ahogy pihen. Nem mozdul, nem figyeli, mit csinál a másik a parton. Hogy mikor dől hátra sem hallja, de nem is érdekelné, ha látná sem. Amíg a nő nem mondja, hogy menjenek, addig ő elvan. Mint egy szobor, amit valaki szórakozásból odaültetett a kidőlt fára, a víz fölé. A kikötő lehet messze van, de a kunyhó is. A város is. A hangok vannak közel. A folyó hűvöse a bőrén.
A piacról hátramaradt fáradtságot hamar megtöri az itteni csend. A tudat, hogy lemosta magáról a koszt, ami úgy érezte ráragadt ott. Egy ideje ismét az eget figyeli maga felett nyitott szemmel, a villanó kék foltokat a sötétlő levelek közt. A bőre már jórészt száraz, de a ruhája nem az, abból sem folyik már azonban a víz. Nem tudja, mennyi idő telt el, de képtelen sokáig egy helyben ülni. Ahogy a hosszúéletű alakja felé pillant, akkor látja csak, hogy az elfeküdt a földön időközben. Talán alszik. Messze van a kikötő, és előző éjjel még nagy valószínűséggel gyalogolnia kellett. Nem zavarja. Nem fogja felkelteni. Ha meg neki kell valami, majd szól. Visszatolja magát a törzsre; felállva egyenesedik fel rajta, hogy kijjebb sétáljon a széles fán part felé. Hátha talál a sekélyesebb vizekben valami érdekes állatot.*
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-28 18:47:13
Üzenet elküldve: 2024-08-28 18:47:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha megtámadnak, kénytelen leszek feláldozni nekik, hogy megbékéljenek. Ha megvédesz tőlük, akkor nem. Üzlet? *Édesen mosolyog a másikra, s ez a mosoly nem hervad le az arcáról a következő kérdést hallva sem, csak épp kiegészül egy erőteljes fejrázással.*
- Az álmok hasznosak. A rémálmok is azok. Tanulni lehet belőlük. Tanulj belőlük te is!
*Abban is megegyeznek végül, hogy nem lesznek egymáséi, míg ásó, kapa, nagyharang el nem választja őket. Bár az ásó akár még így is alkalmas lehet a feladatra, de ez majd elválik, ha a démonok megjelenése miatti kényszerű áldozat után mégis szükség lesz rá.
Rien most már tényleg eltűnik a fa levelei mögött, Lazz pedig kisvártatva követi őt, a lány pedig addigra már teljesen kényelembe helyezte magát a földön. Ő már eldöntötte, hogy itt akar éjszakázni. Hiába van pihe-puha ágyikója az egyik fogadóban. Nincs az az isten, hogy ő most visszamenjen a négy fal közé.
Fekvésből figyeli barna szemeivel, ahogy a férfi is ledobja magát a fűbe, aztán kérdezősködni kezd Sa'Tereth-ről, a sötétség istenéről. Erre nem mosolyog, tekintetébe valami titokzatosság költözik, de hangja továbbra is kedves. Ezt követően kezd el gyakorlatilag úgy beszélni, mintha csak találóskérdéseket tenne fel a másiknak.*
- Mi az, hogy mit jelent? *Húzza fel a szemöldökét értetlenül, mikor teljesen egyértelmű, amit mondott. Persze, hogy az. Hogyne.*
- Azt, amit mondtam. És nem. Nincs igazad. Volt már veled, hogy a sötétben valamit sokkal rémisztőbbnek hittél, mint, amilyen a valóságban volt, ugye? Na! Ezt fordítva is lehet. Ha a valóság túl ijesztő, akkor a sötétben elképzelheted, hogy szép és kedves minden. A sötét… átölel és… megvéd mindentől. Érted?
*Talán nem lett sokkal érthetőbb, hogy mire gondol, de ő olyan beleéléssel adja elő, hogy látszik rajta, komolyan gondolja minden szavát.*
- Mit olvastál róla régen abban a könyvben? Próbáld megerőltetni a kobakod, aztán elmondom, hogy igaz-e! Nekem elhiheted, hogy tudom, mert találkoztam már vele. *Na, nem magával Sa'Tereth-tel, csak az egyik démonjával, de ennek a részleteit egyelőre megtartja inkább magának.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ha megtámadnak, kénytelen leszek feláldozni nekik, hogy megbékéljenek. Ha megvédesz tőlük, akkor nem. Üzlet? *Édesen mosolyog a másikra, s ez a mosoly nem hervad le az arcáról a következő kérdést hallva sem, csak épp kiegészül egy erőteljes fejrázással.*
- Az álmok hasznosak. A rémálmok is azok. Tanulni lehet belőlük. Tanulj belőlük te is!
*Abban is megegyeznek végül, hogy nem lesznek egymáséi, míg ásó, kapa, nagyharang el nem választja őket. Bár az ásó akár még így is alkalmas lehet a feladatra, de ez majd elválik, ha a démonok megjelenése miatti kényszerű áldozat után mégis szükség lesz rá.
Rien most már tényleg eltűnik a fa levelei mögött, Lazz pedig kisvártatva követi őt, a lány pedig addigra már teljesen kényelembe helyezte magát a földön. Ő már eldöntötte, hogy itt akar éjszakázni. Hiába van pihe-puha ágyikója az egyik fogadóban. Nincs az az isten, hogy ő most visszamenjen a négy fal közé.
Fekvésből figyeli barna szemeivel, ahogy a férfi is ledobja magát a fűbe, aztán kérdezősködni kezd Sa'Tereth-ről, a sötétség istenéről. Erre nem mosolyog, tekintetébe valami titokzatosság költözik, de hangja továbbra is kedves. Ezt követően kezd el gyakorlatilag úgy beszélni, mintha csak találóskérdéseket tenne fel a másiknak.*
- Mi az, hogy mit jelent? *Húzza fel a szemöldökét értetlenül, mikor teljesen egyértelmű, amit mondott. Persze, hogy az. Hogyne.*
- Azt, amit mondtam. És nem. Nincs igazad. Volt már veled, hogy a sötétben valamit sokkal rémisztőbbnek hittél, mint, amilyen a valóságban volt, ugye? Na! Ezt fordítva is lehet. Ha a valóság túl ijesztő, akkor a sötétben elképzelheted, hogy szép és kedves minden. A sötét… átölel és… megvéd mindentől. Érted?
*Talán nem lett sokkal érthetőbb, hogy mire gondol, de ő olyan beleéléssel adja elő, hogy látszik rajta, komolyan gondolja minden szavát.*
- Mit olvastál róla régen abban a könyvben? Próbáld megerőltetni a kobakod, aztán elmondom, hogy igaz-e! Nekem elhiheted, hogy tudom, mert találkoztam már vele. *Na, nem magával Sa'Tereth-tel, csak az egyik démonjával, de ennek a részleteit egyelőre megtartja inkább magának.*
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-28 18:39:16
Üzenet elküldve: 2024-08-28 18:39:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Csendes zsibogás, amibe ha beleereszkedne, biztosan a helyszínen aludna el. Szép környezet, hűs a fák alatt, béke honol, és nem zavarja semmi a tudaton kívül, hogy el kell indulni. Néhány perc csend. Jár neki. Megtépázták belül olyan dolgok, amikre még csak nem is gondolt volna, hogy képesek rá. Tört már el az arccsontja, zúzták mindenhol, éles penge hasított a bőrébe, fulladt és fájt. Csakhogy annak okozója, az alakja, a vonásai nincsenek meg az emlékei között. A piacé ott van. A lányé ott van. Még a szőke fürtösé is ott van.
Nem törődik a külvilággal, belül rétegződnek egymásra a képek, a szeme pedig lehunyva óvják az aranyakat, amibe mintha törött üvegcsék ezrei pattantak volna bele. Elveszik a benne duruzsoló zajban a férfi ténykedése, hogy mit hová pakol, mit vesz le magáról és azt hová dobja. Ki kellene kapcsolni mindent, elaludni, hátradőlni és eltüntetni a valóságot, hogy helyette törjék rá az ajtót az álmai, legyenek bármilyenek. Az a termés képében tönkretett álom a zuhanásról is olyan vonzó, hogy már csak azért is nézné újra meg, hogy kikeveredjen abból a taszításból, ami löki egyre mélyebbre. Nem fog elaludni. Ez nem az a játék, amit a másikkal űzött nála. Nem az ágyról szól. Nem a fölényről, a gondoskodásról, a dacról. Mennie kell tovább és nem alhat el.
A csobbanás a fülében hangosabb, mint amilyen. Hirtelen kerül vissza a valóságba, végtére is ezt akarta... Csak figyel. Távolodó zaj. Nem emeli meg a fejét, mert nincs szüksége még egy dologra, ami felgyorsítsa a szívverését. Meg nem fulladt, bele nem esett. Úszik. Vizes. ~Baszd meg Kyr.~ döbben rá, hogy mit látna. Emlékszik a képre. Emlékszik, mert beleégett. Csak nem gondolt rá azóta. Nagyot sóhajt és dől hátra, nélkülözve a fejének oldalra fordítását. Kényszeredetten nevet fel hangtalan. Még hogy nem lehet rosszabb a nap. Jobbak voltak a képek, az emlékeiről. Ő kívánta álomra cserélni, vagy valami másra. Megkapta.
A szemek a fák lombjain beszűrődő fényt figyelik. Már nem csak a szilánkérzet miatt fáj, hanem mert egyenesen abba a fénysugárba néz, amit a nap küld neki. Abba az egészen kevésbe, amit láthat éppen. Égjen ki a retinája, sokkal jobb lesz.
Kezeit végül mozdítja, egyiket a feje alá tolja kemény, kényelmetlen párnaként, a másikkal pedig elzárja a fény útját. Rossz gondolat volt kínoznia magát, megtette már ez a pár óra, ami előtte van. Gondolatok ezrei tudják megtámadni kéretlen időkben, most jöhetnek, takarítsák el a nem is látottat. Csak annyi szerencse jutott számára, hogy addig már nem tud eljutni gondolatban, hogy miért is zavarja. Vagy miért nem. Ahhoz is túlságosan fáradt és ez így van jól.*
*Csendes zsibogás, amibe ha beleereszkedne, biztosan a helyszínen aludna el. Szép környezet, hűs a fák alatt, béke honol, és nem zavarja semmi a tudaton kívül, hogy el kell indulni. Néhány perc csend. Jár neki. Megtépázták belül olyan dolgok, amikre még csak nem is gondolt volna, hogy képesek rá. Tört már el az arccsontja, zúzták mindenhol, éles penge hasított a bőrébe, fulladt és fájt. Csakhogy annak okozója, az alakja, a vonásai nincsenek meg az emlékei között. A piacé ott van. A lányé ott van. Még a szőke fürtösé is ott van.
Nem törődik a külvilággal, belül rétegződnek egymásra a képek, a szeme pedig lehunyva óvják az aranyakat, amibe mintha törött üvegcsék ezrei pattantak volna bele. Elveszik a benne duruzsoló zajban a férfi ténykedése, hogy mit hová pakol, mit vesz le magáról és azt hová dobja. Ki kellene kapcsolni mindent, elaludni, hátradőlni és eltüntetni a valóságot, hogy helyette törjék rá az ajtót az álmai, legyenek bármilyenek. Az a termés képében tönkretett álom a zuhanásról is olyan vonzó, hogy már csak azért is nézné újra meg, hogy kikeveredjen abból a taszításból, ami löki egyre mélyebbre. Nem fog elaludni. Ez nem az a játék, amit a másikkal űzött nála. Nem az ágyról szól. Nem a fölényről, a gondoskodásról, a dacról. Mennie kell tovább és nem alhat el.
A csobbanás a fülében hangosabb, mint amilyen. Hirtelen kerül vissza a valóságba, végtére is ezt akarta... Csak figyel. Távolodó zaj. Nem emeli meg a fejét, mert nincs szüksége még egy dologra, ami felgyorsítsa a szívverését. Meg nem fulladt, bele nem esett. Úszik. Vizes. ~Baszd meg Kyr.~ döbben rá, hogy mit látna. Emlékszik a képre. Emlékszik, mert beleégett. Csak nem gondolt rá azóta. Nagyot sóhajt és dől hátra, nélkülözve a fejének oldalra fordítását. Kényszeredetten nevet fel hangtalan. Még hogy nem lehet rosszabb a nap. Jobbak voltak a képek, az emlékeiről. Ő kívánta álomra cserélni, vagy valami másra. Megkapta.
A szemek a fák lombjain beszűrődő fényt figyelik. Már nem csak a szilánkérzet miatt fáj, hanem mert egyenesen abba a fénysugárba néz, amit a nap küld neki. Abba az egészen kevésbe, amit láthat éppen. Égjen ki a retinája, sokkal jobb lesz.
Kezeit végül mozdítja, egyiket a feje alá tolja kemény, kényelmetlen párnaként, a másikkal pedig elzárja a fény útját. Rossz gondolat volt kínoznia magát, megtette már ez a pár óra, ami előtte van. Gondolatok ezrei tudják megtámadni kéretlen időkben, most jöhetnek, takarítsák el a nem is látottat. Csak annyi szerencse jutott számára, hogy addig már nem tud eljutni gondolatban, hogy miért is zavarja. Vagy miért nem. Ahhoz is túlságosan fáradt és ez így van jól.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-28 17:48:28
Üzenet elküldve: 2024-08-28 17:48:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Ahogy az utcákon, úgy bámul most bele a folyóba is, annak túlpartjába, a fenti lombok közé, a világba. Ami itt éri az nem zaj. Madarak, víz, szél, egyik sem terhes, egyik sem bántja a fülét. Hogy mégis fáradtnak érzi magát, nem ennek köszönhető. Ez sosem fárasztja el, vagy ha igen, egészen másképp teszi. A város zaja után most egyenesen mint egy oázisként éli meg a természet hangjait. A tisztáson nem tudta teljesen kizárni, ide azonban, a fák övezte folyó partjára, már egyáltalán nem jut el a város. Sem a zaja, sem a szaga, sem a lakói. Behunyja egy pillanatra a szemét. A víz még cseppen az álláról, csorog a térdére támasztott kezéről. Hűvös érzetet ad, ahogy szellő éri.
Nem pillant oda a másik felé, csak hallja a lépteket, ahogy leül a földre. Nyugodtan mozdul végül ő is. Megfordulva sétál vissza a folyó szélétől, hogy lepakolja a dolgait. A mozsarat a kezéből egy füvesebb, kevésbé nyirkos részen; óvatosan teszi le, majd mellé guggolva csatolja ki a tegeze szíját. Leemeli a válláról, eldöntve az íjával együtt a földön. Leül aztán maga is, hogy a csizmáit is levesse, azokat is rendezetten egymás mellé pakolva. A piactéren melege volt, ha akkor nem is érezte, mert lefoglalta más. A tömeg, a zaj, a szagok.. Mocskosnak érzi magát tőle. Kihűlt már a bőrén az a finom réteg izzadtság, de kényelmetlen a tudat, hogy ott van. A por, a kosz, mások testének-ruhájának a lenyomata az övén. A folyó egy közeli, fentebb eső szakaszát nézi, miközben kibújik a csizmájából. Széles kidőlt fa nyúlik a vízbe hosszan. Nem lehet ott túl régen. Félreállítja a párja mellé a lábbelit, a nadrágszáráért nyúlva, hogy feljebb hajtsa a térde alá, szorosan, ahogy szokta. Le-lepillant az anyagra is a keze alatt, miközben dolgozik vele, bár ez is olyasmit, amit szinte csukott szemmel is meg tudna már csinálni. Nem siet, nincs miért. Nem figyel a nőre, egyedül az alakját látja a perifériáján, de nem kívánja zavarni. Nincs is miért. Nincs is mivel. Megigazítja még egyszer a felhajtott nadrágot ellenőrzésképpen, lecsatolva az övéről közben a kulacsot is, mellédobva még a kését a tokjából. Leveszi az alkarvédőket is, a könnyű bőrvértet, majd megemelkedve a helyén nyúl aztán ingéért, a hátánál markolva az anyagba, hogy áthúzza a fején. Ezzel már nem törődik sokat, tessék-lássék hajítja csak a csizmákra, mielőtt megindulna a víz felé.
Józanítóan hideg, ahogy az öve felett végül bőrt ér a hasán; hezitálás nélkül rúgja magát előre, s merül el benne egészen. Csend. Néhány pillanat, de az tökéletes csend. Libabőrös lesz, hogy nekifeszül a bőrének a sodrás a víz alatt. Sötét. Hideg. Levegő.. Zöldnek tűnnek a fények a lombok alatt, ahogy felnéz rájuk. Hideg. Tiszta. Néhány pillanat csak, amíg elveszik a visszakapott hangok közt, mielőtt aztán a kidőlt fa felé fordulna. Néhány tempó, amíg eléri. Hideg. Megmozdul a törzs a súlya alatt, ahogy belekapaszkodik, s felrúgja magát rá. A kezével túr a hajába, hátrasimítva az elázott tincseket. Oldalra támaszkodik maga mellé, úgy lógatva a lábát a vízbe a fáról; annak tükrében bámulja a csöpögő cseppek visszhangját maga alatt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.08.29 10:12:42, a következő indokkal:
Kérésre.
*Ahogy az utcákon, úgy bámul most bele a folyóba is, annak túlpartjába, a fenti lombok közé, a világba. Ami itt éri az nem zaj. Madarak, víz, szél, egyik sem terhes, egyik sem bántja a fülét. Hogy mégis fáradtnak érzi magát, nem ennek köszönhető. Ez sosem fárasztja el, vagy ha igen, egészen másképp teszi. A város zaja után most egyenesen mint egy oázisként éli meg a természet hangjait. A tisztáson nem tudta teljesen kizárni, ide azonban, a fák övezte folyó partjára, már egyáltalán nem jut el a város. Sem a zaja, sem a szaga, sem a lakói. Behunyja egy pillanatra a szemét. A víz még cseppen az álláról, csorog a térdére támasztott kezéről. Hűvös érzetet ad, ahogy szellő éri.
Nem pillant oda a másik felé, csak hallja a lépteket, ahogy leül a földre. Nyugodtan mozdul végül ő is. Megfordulva sétál vissza a folyó szélétől, hogy lepakolja a dolgait. A mozsarat a kezéből egy füvesebb, kevésbé nyirkos részen; óvatosan teszi le, majd mellé guggolva csatolja ki a tegeze szíját. Leemeli a válláról, eldöntve az íjával együtt a földön. Leül aztán maga is, hogy a csizmáit is levesse, azokat is rendezetten egymás mellé pakolva. A piactéren melege volt, ha akkor nem is érezte, mert lefoglalta más. A tömeg, a zaj, a szagok.. Mocskosnak érzi magát tőle. Kihűlt már a bőrén az a finom réteg izzadtság, de kényelmetlen a tudat, hogy ott van. A por, a kosz, mások testének-ruhájának a lenyomata az övén. A folyó egy közeli, fentebb eső szakaszát nézi, miközben kibújik a csizmájából. Széles kidőlt fa nyúlik a vízbe hosszan. Nem lehet ott túl régen. Félreállítja a párja mellé a lábbelit, a nadrágszáráért nyúlva, hogy feljebb hajtsa a térde alá, szorosan, ahogy szokta. Le-lepillant az anyagra is a keze alatt, miközben dolgozik vele, bár ez is olyasmit, amit szinte csukott szemmel is meg tudna már csinálni. Nem siet, nincs miért. Nem figyel a nőre, egyedül az alakját látja a perifériáján, de nem kívánja zavarni. Nincs is miért. Nincs is mivel. Megigazítja még egyszer a felhajtott nadrágot ellenőrzésképpen, lecsatolva az övéről közben a kulacsot is, mellédobva még a kését a tokjából. Leveszi az alkarvédőket is, a könnyű bőrvértet, majd megemelkedve a helyén nyúl aztán ingéért, a hátánál markolva az anyagba, hogy áthúzza a fején. Ezzel már nem törődik sokat, tessék-lássék hajítja csak a csizmákra, mielőtt megindulna a víz felé.
Józanítóan hideg, ahogy az öve felett végül bőrt ér a hasán; hezitálás nélkül rúgja magát előre, s merül el benne egészen. Csend. Néhány pillanat, de az tökéletes csend. Libabőrös lesz, hogy nekifeszül a bőrének a sodrás a víz alatt. Sötét. Hideg. Levegő.. Zöldnek tűnnek a fények a lombok alatt, ahogy felnéz rájuk. Hideg. Tiszta. Néhány pillanat csak, amíg elveszik a visszakapott hangok közt, mielőtt aztán a kidőlt fa felé fordulna. Néhány tempó, amíg eléri. Hideg. Megmozdul a törzs a súlya alatt, ahogy belekapaszkodik, s felrúgja magát rá. A kezével túr a hajába, hátrasimítva az elázott tincseket. Oldalra támaszkodik maga mellé, úgy lógatva a lábát a vízbe a fáról; annak tükrében bámulja a csöpögő cseppek visszhangját maga alatt.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.08.29 10:12:42, a következő indokkal:
Kérésre.
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-28 16:52:57
Üzenet elküldve: 2024-08-28 16:52:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 462
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fehér csönd//
*Egyszerűen csak kell még valami... még valami, mielőtt a visszaútra kanyarodnának, ami teljes bizonyosságot nyújt arra vonatkozóan, hogy a kikötő mocska lesz hamarost a talpa alatt. Mi a jobb? Elhagyni a piacteret, ahol feltört belőle minden, amit megpróbált a legmesszebb taszítani, vagy a dokkok, a lakónegyed, ahol nem várja semmi csak az idegen falak. Idegenebb, mint bármi. A tisztás gondolata egy apró kitérő a két nyomasztó vidék között. Még a félvér sem tompít azon, ami benne zúg halkan, hiába van a közelében, most talán csak azért vannak szinkronban a léptek, mert már úgy elegyedett a tudatával, hogy ott van, mintha ott is kéne lennie. Pedig megint vége lesz, ugyanúgy, mint mindig. Csakhogy nem tud erre gondolni. Végtelenül fáradt még hogyha be sem ismeri magának. Túl hosszú út vár rá ahhoz, hogy megbarátkozzon azzal, hogy nincs elég energiája. Hiszen neki mindig van. Mindent elvett belőle a nap, amit csak lehetett, s a tagjaiban mégsem érzi a lázat, mint a vívás, a harc, vagy mászás után. Nem tetszik neki, egy cseppet sem tetszik.
Bár odafigyel a léptekre, elkalandozik a gondolatok között. Figyel a külvilágra, de mégsem olyan feszülten. Ha tehetné bárhol leülne és fel sem állna másnapig. Pedig egyáltalán nem jellemző rá, hogy csak úgy megmaradjon. Egy ültő helyében. Nevetséges. Még álmában is folyton csak vándorol az ágy egyik sarkából a másikba.
A következő pillanat már a folyónál éri, s ő úgy állva bámul bele a szétfolyt tükörképébe, az árnyra, ami belevetül a kellemesen hűsnek tűnő vízfolyásba. A másik kezei tovább zavarják a látott képet. Lustán nézi végig, ahogy belemeríti azt, majd ahogy a cseppek nedvesítik az arcot. Elnéz az irányba, ahová majd tartaniuk kell. Nem. Szemei égnek, a feje tetejére nehezedik a tömegesnek tűnő ég, mintha csak azt akarná, hogy itt és most üljön le. Lép egy nagyot hátra és meg is teszi. Az sem érdekelné, ha kissé saras lenne a föld, de szerencséjére szó sincs erről, így kényelmesen rendezi magát törökülésbe és könyököl combjaira, hogy a tenyerébe temethesse a fejét. Talán neki is az a hideg víz kéne, az életre keltené. De csak várja, hogy tovaszálljon belőle az, ami nem akaródzik. A másik sem tűnik frissebbnek. Hagyja telni az időt, szótlanul, akkor sem nézne fel, ha a másik megmártózna, mert képtelen. Erőt kell vennie magán. Szomjas. Talán éhes is, de inkább szomjas. A nyűgösség idegen, de miért is lenne ismeretes számára, ha az egész eltelt idő a világon szinte semmi olyat nem mutatott, mint eddig? Csak az az egy pontja szilárd ott a folyó kis partján. *
*Egyszerűen csak kell még valami... még valami, mielőtt a visszaútra kanyarodnának, ami teljes bizonyosságot nyújt arra vonatkozóan, hogy a kikötő mocska lesz hamarost a talpa alatt. Mi a jobb? Elhagyni a piacteret, ahol feltört belőle minden, amit megpróbált a legmesszebb taszítani, vagy a dokkok, a lakónegyed, ahol nem várja semmi csak az idegen falak. Idegenebb, mint bármi. A tisztás gondolata egy apró kitérő a két nyomasztó vidék között. Még a félvér sem tompít azon, ami benne zúg halkan, hiába van a közelében, most talán csak azért vannak szinkronban a léptek, mert már úgy elegyedett a tudatával, hogy ott van, mintha ott is kéne lennie. Pedig megint vége lesz, ugyanúgy, mint mindig. Csakhogy nem tud erre gondolni. Végtelenül fáradt még hogyha be sem ismeri magának. Túl hosszú út vár rá ahhoz, hogy megbarátkozzon azzal, hogy nincs elég energiája. Hiszen neki mindig van. Mindent elvett belőle a nap, amit csak lehetett, s a tagjaiban mégsem érzi a lázat, mint a vívás, a harc, vagy mászás után. Nem tetszik neki, egy cseppet sem tetszik.
Bár odafigyel a léptekre, elkalandozik a gondolatok között. Figyel a külvilágra, de mégsem olyan feszülten. Ha tehetné bárhol leülne és fel sem állna másnapig. Pedig egyáltalán nem jellemző rá, hogy csak úgy megmaradjon. Egy ültő helyében. Nevetséges. Még álmában is folyton csak vándorol az ágy egyik sarkából a másikba.
A következő pillanat már a folyónál éri, s ő úgy állva bámul bele a szétfolyt tükörképébe, az árnyra, ami belevetül a kellemesen hűsnek tűnő vízfolyásba. A másik kezei tovább zavarják a látott képet. Lustán nézi végig, ahogy belemeríti azt, majd ahogy a cseppek nedvesítik az arcot. Elnéz az irányba, ahová majd tartaniuk kell. Nem. Szemei égnek, a feje tetejére nehezedik a tömegesnek tűnő ég, mintha csak azt akarná, hogy itt és most üljön le. Lép egy nagyot hátra és meg is teszi. Az sem érdekelné, ha kissé saras lenne a föld, de szerencséjére szó sincs erről, így kényelmesen rendezi magát törökülésbe és könyököl combjaira, hogy a tenyerébe temethesse a fejét. Talán neki is az a hideg víz kéne, az életre keltené. De csak várja, hogy tovaszálljon belőle az, ami nem akaródzik. A másik sem tűnik frissebbnek. Hagyja telni az időt, szótlanul, akkor sem nézne fel, ha a másik megmártózna, mert képtelen. Erőt kell vennie magán. Szomjas. Talán éhes is, de inkább szomjas. A nyűgösség idegen, de miért is lenne ismeretes számára, ha az egész eltelt idő a világon szinte semmi olyat nem mutatott, mint eddig? Csak az az egy pontja szilárd ott a folyó kis partján. *
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-28 16:42:54
Üzenet elküldve: 2024-08-28 16:42:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Az állatka végre a tündér kezében pihenget. Egyelőre még a szelídítése hatása alatt, szóval nagyon nem ellenkezik. A varázsital megtette hatását, amire partnere meglepődik, majd rögvest egy saját elmélettel elő is áll. Ebből azért le tudja szűrni Alesian, hogy nem sokat ért Derk az állatokhoz, de a varázsitalokhoz se. Na nem, mintha Alesian valami nagy alkimista volna, arról szó sincs, de az állatokhoz ért.*
- Hát én kétlem, hogy varázsitaloktól vadulnának meg az állatok. Rengeteg oka lehet annak, ha egy állat zabolátlanná válik, főleg, ha egy vadállatról van szó. Párzási időszak, szagok, hangok, illatok, meg még sorolhatnám napestig, hogy mi minden.* Magyarázza mielőtt felajánlaná, hogy fizet neki egy kicsit, de Derk nem akarja elfogadni a fizetséget, amin meglepődik a kis tündér, mert pont nem várta volna, hogy egy ilyen alak ne fogadjon el aranyat.*
- Útbaigazítást?* Hökken meg Alesian, de nem kell sokáig gondolkodnia, hogy eszébe jusson valami.*
- Talán segíthetek rajtad, elvégre bejártam széles e világot, amikor még a társulattal utaztam. Viszont, mielőtt bármit is mondhatnék, mesélj magadról. Miért gondolod, hogy béna vagy és mi azok a dolgok, amikről ezt gondolod. Mik a terveid, céljaid.* Pillant fel kérdőn a férfira, de mielőtt mondhatna bármit újra megszólal.*
- Közben, azért induljunk el a piacra, mert szeretnék venni ennek a gazfickónak pár dolgot. Úgy döntöttem megtartom ezt a kis bestiát.* Ha nincs ellenvetés, akkor piac felé indulna el, de persze alkalmazkodik a férfihoz. Nagyon kíváncsi, hogy fog neki bármit is mondani, arra is van gondolata, ha nem, de előbb még vár. Na nem azt várja, hogy minden apró titkát kifecsegjék neki, de kezdetnek örülne, ha valamin el tudna indulni.*
* Az állatka végre a tündér kezében pihenget. Egyelőre még a szelídítése hatása alatt, szóval nagyon nem ellenkezik. A varázsital megtette hatását, amire partnere meglepődik, majd rögvest egy saját elmélettel elő is áll. Ebből azért le tudja szűrni Alesian, hogy nem sokat ért Derk az állatokhoz, de a varázsitalokhoz se. Na nem, mintha Alesian valami nagy alkimista volna, arról szó sincs, de az állatokhoz ért.*
- Hát én kétlem, hogy varázsitaloktól vadulnának meg az állatok. Rengeteg oka lehet annak, ha egy állat zabolátlanná válik, főleg, ha egy vadállatról van szó. Párzási időszak, szagok, hangok, illatok, meg még sorolhatnám napestig, hogy mi minden.* Magyarázza mielőtt felajánlaná, hogy fizet neki egy kicsit, de Derk nem akarja elfogadni a fizetséget, amin meglepődik a kis tündér, mert pont nem várta volna, hogy egy ilyen alak ne fogadjon el aranyat.*
- Útbaigazítást?* Hökken meg Alesian, de nem kell sokáig gondolkodnia, hogy eszébe jusson valami.*
- Talán segíthetek rajtad, elvégre bejártam széles e világot, amikor még a társulattal utaztam. Viszont, mielőtt bármit is mondhatnék, mesélj magadról. Miért gondolod, hogy béna vagy és mi azok a dolgok, amikről ezt gondolod. Mik a terveid, céljaid.* Pillant fel kérdőn a férfira, de mielőtt mondhatna bármit újra megszólal.*
- Közben, azért induljunk el a piacra, mert szeretnék venni ennek a gazfickónak pár dolgot. Úgy döntöttem megtartom ezt a kis bestiát.* Ha nincs ellenvetés, akkor piac felé indulna el, de persze alkalmazkodik a férfihoz. Nagyon kíváncsi, hogy fog neki bármit is mondani, arra is van gondolata, ha nem, de előbb még vár. Na nem azt várja, hogy minden apró titkát kifecsegjék neki, de kezdetnek örülne, ha valamin el tudna indulni.*
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-28 15:39:45
Üzenet elküldve: 2024-08-28 15:39:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Elbambul az utcán állva. A piac után megnyugvás még ez a hely is, ahol az eddig feszültség alatt tartott idegek akaratlanul is engednek, bár valójában messze van a valódi nyugalomtól. De legalább hűvösebb van, érzi járni a levegőt a házak között, nem az a fülledt, összekeveredett egyveleg szaglik, mint a téren. A mozsarat nézi, a környezetet, az embereket, a köveket a lába előtt, konkrét cél vagy gondolat nélkül. A szeme távolságokhoz szokott, s egy pillanatra mintha valóban kilométereket látna át az utca kövezete alatt. Fáradt. Nem az izmai, az elméje. De megtévesztő lehet a lankadtabbnak tűnő figyelem, hiszen a nő mozdulatát, amivel az hirtelen ránéz, elkapja. Lassan fordítja oda a fejét a másik felé, a szokásos egykedvűségével pillantva az elfre, aki ellöki végül magát a korláttól. Meggondolta magát, a szavait hallva. Korábban azt mondta, nem akar visszamenni a tisztásra. Azonban azontúl, hogy ezt észreveszi, nem tesz rá megjegyzést. Arra sem, hogy a kikötő messze lenne. Arra sem, hogy menjenek. Ha meg is mozdul bármilyen gondolat is a fejében, hangosan nem reagál rá. Nyugodtan indul a nő után, akár a tisztásra, akár a kikötő felé indul. A mozsár a kezében, oda sem figyelve vigyáz rá, miközben a szeme újra csak figyelni kezdi körülüttök az utcákat, megszokásból, ha nem is olyan barátságtalanul, mint korábban.
Hacsak a hosszúéletű nem szól hozzá, a maga részéről némán érik el a tisztás szélét. Nem tudja, a másik mit tervez, nem is kérdezi. Ő maga nem lassít, amikor elérik a rét szélét, ha a nő így is tenne. Csendesen sétál keresztbe a füvön, oda sem pillantva közben a virágokkal teli dombra. Az Álomfűz sem izgatja, pedig ott megy el mellette. Csupán egy fa a szemében, furcsa terméssel, de ezt leszámítva nem izgatja a dolog. Nem siet, a maga tempójában sétál be a fák közé, mintha még mindig az utca kövén járna, a lombok adta hűvösbe a nap egyre élesebb sugarai elől. Az árnyék jóleső megnyugvást hoz a szemének. A folyó felé tart, annak partjára. Melege is van, koszosnak is érzi a bőrét a tömeg után. Mintha egy vékony hártyarétegben rászáradt volna a finom izzadtság, abba beleragadva a kosz..
A mozsarat nem ereszti a kezéből, ahogy lesétál a partra, egészen közel guggolva a folyó széléhez. A szabad kezét engedi csak bele, a másikkal továbbra is a mozsár követ vonva magához. Hűvös az ujjai közötti áramlás, és újra csak a szelet hallja a lombok felett. Az arcára emel egy adag vizet, egy kézzel mosva le róla a koszt, ami talán ott sincs. Mégis jó érzés. De azt is tudja, hogy kevés. Mégsem mozdul azonnal. A parton guggolva figyeli a folyó víz lassú mozgását a fák alatt. Elfáradt.*
*Elbambul az utcán állva. A piac után megnyugvás még ez a hely is, ahol az eddig feszültség alatt tartott idegek akaratlanul is engednek, bár valójában messze van a valódi nyugalomtól. De legalább hűvösebb van, érzi járni a levegőt a házak között, nem az a fülledt, összekeveredett egyveleg szaglik, mint a téren. A mozsarat nézi, a környezetet, az embereket, a köveket a lába előtt, konkrét cél vagy gondolat nélkül. A szeme távolságokhoz szokott, s egy pillanatra mintha valóban kilométereket látna át az utca kövezete alatt. Fáradt. Nem az izmai, az elméje. De megtévesztő lehet a lankadtabbnak tűnő figyelem, hiszen a nő mozdulatát, amivel az hirtelen ránéz, elkapja. Lassan fordítja oda a fejét a másik felé, a szokásos egykedvűségével pillantva az elfre, aki ellöki végül magát a korláttól. Meggondolta magát, a szavait hallva. Korábban azt mondta, nem akar visszamenni a tisztásra. Azonban azontúl, hogy ezt észreveszi, nem tesz rá megjegyzést. Arra sem, hogy a kikötő messze lenne. Arra sem, hogy menjenek. Ha meg is mozdul bármilyen gondolat is a fejében, hangosan nem reagál rá. Nyugodtan indul a nő után, akár a tisztásra, akár a kikötő felé indul. A mozsár a kezében, oda sem figyelve vigyáz rá, miközben a szeme újra csak figyelni kezdi körülüttök az utcákat, megszokásból, ha nem is olyan barátságtalanul, mint korábban.
Hacsak a hosszúéletű nem szól hozzá, a maga részéről némán érik el a tisztás szélét. Nem tudja, a másik mit tervez, nem is kérdezi. Ő maga nem lassít, amikor elérik a rét szélét, ha a nő így is tenne. Csendesen sétál keresztbe a füvön, oda sem pillantva közben a virágokkal teli dombra. Az Álomfűz sem izgatja, pedig ott megy el mellette. Csupán egy fa a szemében, furcsa terméssel, de ezt leszámítva nem izgatja a dolog. Nem siet, a maga tempójában sétál be a fák közé, mintha még mindig az utca kövén járna, a lombok adta hűvösbe a nap egyre élesebb sugarai elől. Az árnyék jóleső megnyugvást hoz a szemének. A folyó felé tart, annak partjára. Melege is van, koszosnak is érzi a bőrét a tömeg után. Mintha egy vékony hártyarétegben rászáradt volna a finom izzadtság, abba beleragadva a kosz..
A mozsarat nem ereszti a kezéből, ahogy lesétál a partra, egészen közel guggolva a folyó széléhez. A szabad kezét engedi csak bele, a másikkal továbbra is a mozsár követ vonva magához. Hűvös az ujjai közötti áramlás, és újra csak a szelet hallja a lombok felett. Az arcára emel egy adag vizet, egy kézzel mosva le róla a koszt, ami talán ott sincs. Mégis jó érzés. De azt is tudja, hogy kevés. Mégsem mozdul azonnal. A parton guggolva figyeli a folyó víz lassú mozgását a fák alatt. Elfáradt.*
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:12:19
Üzenet elküldve: 2024-08-27 22:12:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy gondolta, ezek a démonok még egy egész szép menekülési lehetőséget adhatnak neki. Jobb ha a fejében tartja ezt, később még jól jöhet. Egy elégedett mosoly húzódik arcára.*
-Csak akkor, ha nem áldozol fel! Üzlet?
*Válaszolja még az úton.
A fához érve, alaposan megszemléli annak logó leveleit, és az azon logó kis gyöngyöket. Fejében képzeli el mégis miképpen mutathat a fa számára ilyesmiket. Kezeit felemeli és már épphogy hozzáérne egyhez, amikor Rien ajánlata megdermeszti a kezét.*
-Már csak az kéne, az életem egy véget nem érő rémálom! Sa'tereth valami hasznosat is tanít neked, vagy csak azt, hogy embereket kínozz?
*Kérdezi hangjában erős szarkasztikával. Megérti, hogy vannak érdekes célok amik fontosak egyes isteneknek. De ha azt akarják, hogy imádják őket, amit csak a hívőktől kapnak meg, és ezek rögvest csak áldozzák egymást mindenféle úton módon. Az olyan mintha a paraszt az arany tojás tojó tyúkjának a nyakát vágná el, mert épp húslevest akart enni a délután.
Valóban még nem biztos ebben Lazz, Riennek hány arca is van, vagy ezek csupán csak érzelmi viharok amikben amiatt szenved mert olyan élete volt amilyen. Egy valami azonban biztos, a repedések egy festményen, épp úgy a darabjai a képnek, legyen bármennyi is azon.*
-Remek, mert én meg a tompa fűlűeket. Jól meg leszünk.
*Kacag fel szarkasztikusan. Tény, nem kedveli azokat, mire igazán megtudná ismerni a másikat, az már majdnem aggastyánnak minősül.
Át is lép a fűzfa takaró levelei között, és meglepődve tapasztalja, hogy tényleg semmilyen hangot nem hall odakintről, még a szél fújását sem érzékeli, pusztán a lány mozgása, ahogy helyezkedik a fűben töri meg a csendet. Ő maga is követi Rien példáját, egy pici távolságot hagyva a másiktól, leül előbb a fűbe, egyelőre nem dől le, így jobban érzi magát, hogy ő ülő pozícióban van. Rien szavaira először összegyűri homlokát, és felhúzza szemöldökét. Próbál értelmet nyerni annak szavaiból.*
-Nos igen róla, úgy mindent is. A tanításai alapján amit egyszer olvastam régen, apám könyvespolcán de már a felére sem emlékszem. De mit jelent ez? A világ ugyan az marad, amiatt mert sötét van.
*Nem is érti miféle badarságról beszél a másik. Ha elfújja a gyertyát a sötétben, majd újra meggyújtja azt a szobája ugyan úgy fog kinézni.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy gondolta, ezek a démonok még egy egész szép menekülési lehetőséget adhatnak neki. Jobb ha a fejében tartja ezt, később még jól jöhet. Egy elégedett mosoly húzódik arcára.*
-Csak akkor, ha nem áldozol fel! Üzlet?
*Válaszolja még az úton.
A fához érve, alaposan megszemléli annak logó leveleit, és az azon logó kis gyöngyöket. Fejében képzeli el mégis miképpen mutathat a fa számára ilyesmiket. Kezeit felemeli és már épphogy hozzáérne egyhez, amikor Rien ajánlata megdermeszti a kezét.*
-Már csak az kéne, az életem egy véget nem érő rémálom! Sa'tereth valami hasznosat is tanít neked, vagy csak azt, hogy embereket kínozz?
*Kérdezi hangjában erős szarkasztikával. Megérti, hogy vannak érdekes célok amik fontosak egyes isteneknek. De ha azt akarják, hogy imádják őket, amit csak a hívőktől kapnak meg, és ezek rögvest csak áldozzák egymást mindenféle úton módon. Az olyan mintha a paraszt az arany tojás tojó tyúkjának a nyakát vágná el, mert épp húslevest akart enni a délután.
Valóban még nem biztos ebben Lazz, Riennek hány arca is van, vagy ezek csupán csak érzelmi viharok amikben amiatt szenved mert olyan élete volt amilyen. Egy valami azonban biztos, a repedések egy festményen, épp úgy a darabjai a képnek, legyen bármennyi is azon.*
-Remek, mert én meg a tompa fűlűeket. Jól meg leszünk.
*Kacag fel szarkasztikusan. Tény, nem kedveli azokat, mire igazán megtudná ismerni a másikat, az már majdnem aggastyánnak minősül.
Át is lép a fűzfa takaró levelei között, és meglepődve tapasztalja, hogy tényleg semmilyen hangot nem hall odakintről, még a szél fújását sem érzékeli, pusztán a lány mozgása, ahogy helyezkedik a fűben töri meg a csendet. Ő maga is követi Rien példáját, egy pici távolságot hagyva a másiktól, leül előbb a fűbe, egyelőre nem dől le, így jobban érzi magát, hogy ő ülő pozícióban van. Rien szavaira először összegyűri homlokát, és felhúzza szemöldökét. Próbál értelmet nyerni annak szavaiból.*
-Nos igen róla, úgy mindent is. A tanításai alapján amit egyszer olvastam régen, apám könyvespolcán de már a felére sem emlékszem. De mit jelent ez? A világ ugyan az marad, amiatt mert sötét van.
*Nem is érti miféle badarságról beszél a másik. Ha elfújja a gyertyát a sötétben, majd újra meggyújtja azt a szobája ugyan úgy fog kinézni.*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:37:18
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:37:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ne hívd vissza őket, vagy védj meg tőlük! *Hát, amíg démonokkal riogatja szerencsétlen lányt, addig valószínűleg nem sok lehetősége lesz olajra lépni a férfinek. Talán, ha magára akarja hagyni, akkor nem kéne egy gyermeki lelket olyasmivel ijesztgetni, ami miatt tuti biztos, hogy nem akar majd egyedül maradni.
Így kötnek ki végül a tisztáson, és nem sokkal később az előtt a bizonyos Álomfűz előtt, amit Rien már a temetőben is említett.*
- Álmok. Nem tudom, milyenek. Mások álmai, szóval gondolom jók is, rosszak is, de ha szeretnél rémálmot látni, azt a fa nélkül is tudok mutatni neked. Sa'Tereth megtanította, hogy kell.
*Tesz ismét önzetlen ajánlatot, és érdekes módon mellé újra megemlíti a sötétség urának nevét. Ha csak ebben az állapotában látta volna Lazz a lányt, akkor talán még furcsán kontrasztos is lehetne, hogy egy ilyen tündéri lány miért beszél az Arctalanról, de hát volt szerencséje látni a valódi arcát is. Illetve egy másikat. Azt, hogy melyik a valódi, talán még ő maga sem tudná megmondani.
Lazz azokkal a gondolatokkal nem jár messze az igazságtól, hogy szerencsétlen kis feketével valóban kiszúrt az egész élet, nem csak bizonyos személyek, de annál talán egy kicsit mélyebbre kell ásnia egy rossz apa-lánya kapcsolatnál, hogy akár csak a valódi igazság felszínét kapargathassa.*
- Persze, hogy csak aludni. *Csattan fel, mikor meghallja a szabadkozást a másiktól.* Nem akarom, hogy megdugj. Le is vágnám a micsodádat. Már csak azért is, mert gyűlölöm a férfiakat.
*Fenyegeti meg ismét egy olyan „kapsz egy pofont, ha hozzám nyúlsz” típusú mondat komolyságával a hangszínében, aztán már el is tűnik az Álomfűz lombjai között.
Mire Lazz is átverekedi magát a levélfüggönyön, Rien már az eddig a hátán pihenő kardját pakolja le maga mellé, hogy utána ő is hanyatt dobhassa magát a fűben. A feltett kérdésre már onnan felpislogva válaszol.*
- Miről? Sa'Tereth-ről? Nem tudom, mit akarsz tudni róla? Nem véletlenül szereti ő sem a sötétet. Tudod, miért jó a sötétség? Azért, mert sötétben a világnak csak a fele látszik, a többit elképzelheted magadnak. Érted?
*Sokkal mélyebb mondanivaló van e szavak mögött, mint azt talán elsőre gondolni lehetne. A feketeség így, a sötétségbe menekülve próbál egy új, képzeletbeli világot felépíteni magának azért, hogy megváltoztassa azt a valóságot, amiben megannyiszor csalódott már. Persze, ez az egész nem csak egy játék, az elméje ugyanezt teszi azzal, hogy szilánkokra töri szét önmagát. Új személyiségekkel, új szemléletmóddal új valóságokat segít létrehozni a lánynak, ő pedig ezt mind-mind Sa'Tereth-től kapott segítségként fogja fel. Vagy talán valóban a sötétség istene az, aki behálózta őt?*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ne hívd vissza őket, vagy védj meg tőlük! *Hát, amíg démonokkal riogatja szerencsétlen lányt, addig valószínűleg nem sok lehetősége lesz olajra lépni a férfinek. Talán, ha magára akarja hagyni, akkor nem kéne egy gyermeki lelket olyasmivel ijesztgetni, ami miatt tuti biztos, hogy nem akar majd egyedül maradni.
Így kötnek ki végül a tisztáson, és nem sokkal később az előtt a bizonyos Álomfűz előtt, amit Rien már a temetőben is említett.*
- Álmok. Nem tudom, milyenek. Mások álmai, szóval gondolom jók is, rosszak is, de ha szeretnél rémálmot látni, azt a fa nélkül is tudok mutatni neked. Sa'Tereth megtanította, hogy kell.
*Tesz ismét önzetlen ajánlatot, és érdekes módon mellé újra megemlíti a sötétség urának nevét. Ha csak ebben az állapotában látta volna Lazz a lányt, akkor talán még furcsán kontrasztos is lehetne, hogy egy ilyen tündéri lány miért beszél az Arctalanról, de hát volt szerencséje látni a valódi arcát is. Illetve egy másikat. Azt, hogy melyik a valódi, talán még ő maga sem tudná megmondani.
Lazz azokkal a gondolatokkal nem jár messze az igazságtól, hogy szerencsétlen kis feketével valóban kiszúrt az egész élet, nem csak bizonyos személyek, de annál talán egy kicsit mélyebbre kell ásnia egy rossz apa-lánya kapcsolatnál, hogy akár csak a valódi igazság felszínét kapargathassa.*
- Persze, hogy csak aludni. *Csattan fel, mikor meghallja a szabadkozást a másiktól.* Nem akarom, hogy megdugj. Le is vágnám a micsodádat. Már csak azért is, mert gyűlölöm a férfiakat.
*Fenyegeti meg ismét egy olyan „kapsz egy pofont, ha hozzám nyúlsz” típusú mondat komolyságával a hangszínében, aztán már el is tűnik az Álomfűz lombjai között.
Mire Lazz is átverekedi magát a levélfüggönyön, Rien már az eddig a hátán pihenő kardját pakolja le maga mellé, hogy utána ő is hanyatt dobhassa magát a fűben. A feltett kérdésre már onnan felpislogva válaszol.*
- Miről? Sa'Tereth-ről? Nem tudom, mit akarsz tudni róla? Nem véletlenül szereti ő sem a sötétet. Tudod, miért jó a sötétség? Azért, mert sötétben a világnak csak a fele látszik, a többit elképzelheted magadnak. Érted?
*Sokkal mélyebb mondanivaló van e szavak mögött, mint azt talán elsőre gondolni lehetne. A feketeség így, a sötétségbe menekülve próbál egy új, képzeletbeli világot felépíteni magának azért, hogy megváltoztassa azt a valóságot, amiben megannyiszor csalódott már. Persze, ez az egész nem csak egy játék, az elméje ugyanezt teszi azzal, hogy szilánkokra töri szét önmagát. Új személyiségekkel, új szemléletmóddal új valóságokat segít létrehozni a lánynak, ő pedig ezt mind-mind Sa'Tereth-től kapott segítségként fogja fel. Vagy talán valóban a sötétség istene az, aki behálózta őt?*
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:19:57
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:19:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Átjáróban//
*Jó pár napja már, hogy megérkezett a városba. Egyre jobban ismeri meg, és figyeli ki a helyiek szokásait. Látja, hogy kétlábú és kétlábú között biza van különbség, van akinek több, van akinek kevesebb, sőt nincs is vasrúdja amivel szúrni vágni tud. Azonban van egy különös csoport akik csapatban járnak mint a farkasok. Azok dorgálják meg azokat, akik hasonlóan járnak el mint Cilia. Mert hát bizony azt is volt alkalma megfigyelni, hogy azok a a nagyszájú "kerekerdők" (vagy hogy is hívják magukat) akik az ételt adják oda sárga karikáért, azok ehhez a csapathoz mennek szólni, hogy kapják el azt a szerencsétlen aki elvett az asztalukról valamit, a sárga karika odaadása nélkül. Nos, eddig sikerült ezek elől meglógnia, egyszer vagy kétszer. Be tudott bújni egy romos részre, vagy épp a háztetőkre felmászva azokat lerázni, amíg azok Derest kergették. Meg vannak már a kis trükkjei amit eddig sikeresen alkalmazni tudott. Kérdés meddig tart ki a szerencséje. Sőt azt is megfigyelte, azok akik hasonlóan cselednek mint Ő, eltakarják arcukat valami ronggyal. Nos ő maga is beszerzett egyet, amit a lomok között talált, azóta mint egy sál hordja azt nyakába kötve.
De a mai nap nyugodt, kora reggel amíg kevesebben járták a piacot, és a "kerekerdők"... Nem is, kereskedők, csak tudná, hogy ezek mi a fenét keresnek annyit, hisz minden az orrok előtt van amire egy kétlábúnak szüksége van. Vagy lehet pont azért ők a kereskedők mert másoknak keresik meg ezeket? Nem is fontos, ami a lényeg, hogy képes volt elemelni magának egy szép darab körtét, amit reggeli gyanánt már elmajszolt a polgárnegyedben lévő kis búvóhelyén. Sőt Deresnek sem volt rest, egy szép darab szárított hús elcsenni, amit már jó ízűen bemajszolt a vén jószág.
Mivel a reggeli kis akció elég izgalom volt számára, a tisztásra gyakran kijárkál, hogy itt az égen elmenő felhőket tudja bámulni, illetve Deressel tudjon fogócskázni. De most annyian vannak, hogy inkább a tisztástól távolabb a fák között bujkálva tölti idejét. A kedves hű társára néz, aki fáradtan kullog utána a reggeli rohangálás után. Úgy dönt, leheveredik egy fa tövében, ami mélyebben helyezkedik el a fák között, majd magához hívva Derest megpaskolva a mellette lévő füves talajt jelzi a jószágnak heveredjen mellé. Amint az mellé fekszik, kedvesen cirógatva annak fejét és hátát altatja ott a jószágot, sőt még egy elméje mélyén lévő kis dalocskát dúdol annak. Nem tudja honnan, vagy kitől hallotta, de ismerős dallam számára ami kedves a szívének.*
*Jó pár napja már, hogy megérkezett a városba. Egyre jobban ismeri meg, és figyeli ki a helyiek szokásait. Látja, hogy kétlábú és kétlábú között biza van különbség, van akinek több, van akinek kevesebb, sőt nincs is vasrúdja amivel szúrni vágni tud. Azonban van egy különös csoport akik csapatban járnak mint a farkasok. Azok dorgálják meg azokat, akik hasonlóan járnak el mint Cilia. Mert hát bizony azt is volt alkalma megfigyelni, hogy azok a a nagyszájú "kerekerdők" (vagy hogy is hívják magukat) akik az ételt adják oda sárga karikáért, azok ehhez a csapathoz mennek szólni, hogy kapják el azt a szerencsétlen aki elvett az asztalukról valamit, a sárga karika odaadása nélkül. Nos, eddig sikerült ezek elől meglógnia, egyszer vagy kétszer. Be tudott bújni egy romos részre, vagy épp a háztetőkre felmászva azokat lerázni, amíg azok Derest kergették. Meg vannak már a kis trükkjei amit eddig sikeresen alkalmazni tudott. Kérdés meddig tart ki a szerencséje. Sőt azt is megfigyelte, azok akik hasonlóan cselednek mint Ő, eltakarják arcukat valami ronggyal. Nos ő maga is beszerzett egyet, amit a lomok között talált, azóta mint egy sál hordja azt nyakába kötve.
De a mai nap nyugodt, kora reggel amíg kevesebben járták a piacot, és a "kerekerdők"... Nem is, kereskedők, csak tudná, hogy ezek mi a fenét keresnek annyit, hisz minden az orrok előtt van amire egy kétlábúnak szüksége van. Vagy lehet pont azért ők a kereskedők mert másoknak keresik meg ezeket? Nem is fontos, ami a lényeg, hogy képes volt elemelni magának egy szép darab körtét, amit reggeli gyanánt már elmajszolt a polgárnegyedben lévő kis búvóhelyén. Sőt Deresnek sem volt rest, egy szép darab szárított hús elcsenni, amit már jó ízűen bemajszolt a vén jószág.
Mivel a reggeli kis akció elég izgalom volt számára, a tisztásra gyakran kijárkál, hogy itt az égen elmenő felhőket tudja bámulni, illetve Deressel tudjon fogócskázni. De most annyian vannak, hogy inkább a tisztástól távolabb a fák között bujkálva tölti idejét. A kedves hű társára néz, aki fáradtan kullog utána a reggeli rohangálás után. Úgy dönt, leheveredik egy fa tövében, ami mélyebben helyezkedik el a fák között, majd magához hívva Derest megpaskolva a mellette lévő füves talajt jelzi a jószágnak heveredjen mellé. Amint az mellé fekszik, kedvesen cirógatva annak fejét és hátát altatja ott a jószágot, sőt még egy elméje mélyén lévő kis dalocskát dúdol annak. Nem tudja honnan, vagy kitől hallotta, de ismerős dallam számára ami kedves a szívének.*
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 16:02:52
Üzenet elküldve: 2024-08-27 16:02:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Apjának még fizetnie kell azokért a tettekért amiket ellene elkövetett. Túl könnyű és egyszerű lenne elvágni a torkát, majd oda vetni a kiéheztetett malacok elé, hogy azok bepuszilják őt mint valami déli ínyencséget. Az ajánlatra egy pillanatra kikerekedik a szeme, majd egy csalafinta félmosollyal válaszol.*
-És akkor ki kísérne el téged a tisztásra? Vagy egyedül maradnál a démonokkal? Mert visszahívhatom őket szívesen, ha akarod.
*Néz rá szemöldökét táncoltatva gonoszan. Na persze ez a mosoly is hamar lerohad az arcáról a másik húrcibálása miatt.
Miután sikerül kifújnia magát, és a kérdésére is választ kap, végig néz a tisztáson. Derékra tett kézzel, elégedetten látja, hogy rajtuk kívül biza senki más nem járjál erre jelenleg. Csend és béke pont amire szüksége van. Bár a csend hamar megtörik miután a kérdésére több mint egy választ, sőt mi több mint egy kisgyereket kellene hallgatnia akinek be nem áll a szája az izgatottságtól. Azt se tudja hirtelen merre figyeljen részeg feje. Bár a loholás kissé kijózanította, de még messze van attól, hogy a lányból kettőt lásson a három helyett. Már ha pedig a lány tudna, hogy abból biza egy is sok. És Lazziarnek még ötlete sincs arról, hogy mennyi rejtőzik abban a kis fekete kobakban.*
-Szóval az lenne, álmok azt mondod? Na és a jobbik vagy a rosszabbik fajta?
*Teszi fel most ő a kérdést miközben próbál a lányka mögött haladni, ne maradjon le. Szemei azonban azt nézik mikor lenne a megfelelő alkalom arra, hogy fogja és köddé váljon. De sajnos erre egyelőre esélye sincs, a lányka túlbuzgó viselkedése esélyt sem ad a szökés lehetőségére. Az csak pörög forog, mesél, mutogat. Nem is érti, a tompa fülűek még az elfeknél is lassabban komolyodnak meg? Vagy csak ezzel az egy egyeddel szúrtak ki az istenek ennyire? Vagy a drága édesapa akiről mesélt, adott egy rosszul irányzott pofont, hogy valamit arrébb helyezett annak kobakjában, és ez lett az eredménye.*
-Csábító az ajánlat, ameddig csak alvásról van szó, tudod az alkohol nem tesz jót nekem, és nem szeretnélek kiábrándítani.
*Kacag fel saját állapotán, de érezhető, hogy inkább csak viccnek szánja. Szemrevaló a lányka, de nem szeretné valami aktus közepén elveszteni életét mert amaz, a szívébe döf egy tőrt. Nincs sok ideje ezen gondolkodni, a leány elkezd az ég irányába mutogatni szomorkásán.*
-Bizony, mutatós kis darab, kitől kaptad?
*Mondja, miközben sejtése sincs melyiket néznie, csak úgy csípőből rávágja a dicséretet, pont mint egy gyermeknél aki izgatottan mutatja fel a kukoricacsőből készült babáját*
-Sa'tereth?
*Gondolkodik el egy pillanatra, hallott már az istenségről és a tanairól, de egy követővel sem találkozott még személyesen akivel hosszabban eltudott volna beszélgetni erről. Mivel pont nem volt hozzá türelme évekkel ezelőtt. De a név most valamiért csábítóbban hat a kelleténél. Már emelné is tekintetét a gondolkodásból a nőre, de az már el is tűnt a fák szomorkásan logó lombjai között.*
-Hé várj!
*Emeli fel karját, hogy a lány után nyúljon, de az már köddé vált szeme előtt. Gyorsan bele hasít a lombkoronába, és széthúzva azt lép be annak takarásába. Sietősen de óvatosan lépked előre.*
-Mit tudsz nekem róla elmondani?
*Kíváncsi arra mégis mit tudhat a nő.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Apjának még fizetnie kell azokért a tettekért amiket ellene elkövetett. Túl könnyű és egyszerű lenne elvágni a torkát, majd oda vetni a kiéheztetett malacok elé, hogy azok bepuszilják őt mint valami déli ínyencséget. Az ajánlatra egy pillanatra kikerekedik a szeme, majd egy csalafinta félmosollyal válaszol.*
-És akkor ki kísérne el téged a tisztásra? Vagy egyedül maradnál a démonokkal? Mert visszahívhatom őket szívesen, ha akarod.
*Néz rá szemöldökét táncoltatva gonoszan. Na persze ez a mosoly is hamar lerohad az arcáról a másik húrcibálása miatt.
Miután sikerül kifújnia magát, és a kérdésére is választ kap, végig néz a tisztáson. Derékra tett kézzel, elégedetten látja, hogy rajtuk kívül biza senki más nem járjál erre jelenleg. Csend és béke pont amire szüksége van. Bár a csend hamar megtörik miután a kérdésére több mint egy választ, sőt mi több mint egy kisgyereket kellene hallgatnia akinek be nem áll a szája az izgatottságtól. Azt se tudja hirtelen merre figyeljen részeg feje. Bár a loholás kissé kijózanította, de még messze van attól, hogy a lányból kettőt lásson a három helyett. Már ha pedig a lány tudna, hogy abból biza egy is sok. És Lazziarnek még ötlete sincs arról, hogy mennyi rejtőzik abban a kis fekete kobakban.*
-Szóval az lenne, álmok azt mondod? Na és a jobbik vagy a rosszabbik fajta?
*Teszi fel most ő a kérdést miközben próbál a lányka mögött haladni, ne maradjon le. Szemei azonban azt nézik mikor lenne a megfelelő alkalom arra, hogy fogja és köddé váljon. De sajnos erre egyelőre esélye sincs, a lányka túlbuzgó viselkedése esélyt sem ad a szökés lehetőségére. Az csak pörög forog, mesél, mutogat. Nem is érti, a tompa fülűek még az elfeknél is lassabban komolyodnak meg? Vagy csak ezzel az egy egyeddel szúrtak ki az istenek ennyire? Vagy a drága édesapa akiről mesélt, adott egy rosszul irányzott pofont, hogy valamit arrébb helyezett annak kobakjában, és ez lett az eredménye.*
-Csábító az ajánlat, ameddig csak alvásról van szó, tudod az alkohol nem tesz jót nekem, és nem szeretnélek kiábrándítani.
*Kacag fel saját állapotán, de érezhető, hogy inkább csak viccnek szánja. Szemrevaló a lányka, de nem szeretné valami aktus közepén elveszteni életét mert amaz, a szívébe döf egy tőrt. Nincs sok ideje ezen gondolkodni, a leány elkezd az ég irányába mutogatni szomorkásán.*
-Bizony, mutatós kis darab, kitől kaptad?
*Mondja, miközben sejtése sincs melyiket néznie, csak úgy csípőből rávágja a dicséretet, pont mint egy gyermeknél aki izgatottan mutatja fel a kukoricacsőből készült babáját*
-Sa'tereth?
*Gondolkodik el egy pillanatra, hallott már az istenségről és a tanairól, de egy követővel sem találkozott még személyesen akivel hosszabban eltudott volna beszélgetni erről. Mivel pont nem volt hozzá türelme évekkel ezelőtt. De a név most valamiért csábítóbban hat a kelleténél. Már emelné is tekintetét a gondolkodásból a nőre, de az már el is tűnt a fák szomorkásan logó lombjai között.*
-Hé várj!
*Emeli fel karját, hogy a lány után nyúljon, de az már köddé vált szeme előtt. Gyorsan bele hasít a lombkoronába, és széthúzva azt lép be annak takarásába. Sietősen de óvatosan lépked előre.*
-Mit tudsz nekem róla elmondani?
*Kíváncsi arra mégis mit tudhat a nő.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-27 08:53:52
Üzenet elküldve: 2024-08-27 08:53:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Derk magabiztosan fogja a kezében a kis állatkát. Bár amaz egyelőre még ellenkezik a férfi fogdosása ellen. Lehetséges, hogy nem lesznek barátok közeljövőben. Sötétbarnáival követi Alesian minden mozdulatát. A varázsitalos üveg hamar kiürül és kíváncsian figyeli, hogy miként, és milyen gyorsan működik. *
- Ez megmagyarázná, hogy miért láttam néhány megvadult állatot az utam során. Biztos rátették a mancsuk valamilyen varázsitalra. Mi is volt az, amelyik megvadít? Fekete! Asszem' .
* A tündér kinyújtott kezét figyeli, de aztán rájön, hogy az állatot akarja végre a karjaiban tartani. Ám legyen. Derk átnyújtja, hogy ezúttal végleg a tündér kezeiben legyen. Kisebb megkönnyebbüléssel tölti el a tudat, hogy most már nem fogja megharapni a kis teremtmény. Az arany hallatán megindul az egyik szemöldöke. *
- Ugyan mit szeretnél meghálálni? * Kicsit elgondolkodik. * Ami azt illeti, tudok ennél jobbat. Tudod… * Kis szünetet tart * keresem a helyemet a világban. Néhány dologra már rájöttem, hogy béna vagyok. Arra gondoltam adhatnál egy kis útbaigazítást.
* Látszólag Alesian nem egy közülük a látottak alapján, de ez nem azt jelenti, hogy megbízik az apró tündérben. Inkább körbetáncolja a témát, mintsem kikotyogná titkait már az első találkozásuk alkalmából. *
* Derk magabiztosan fogja a kezében a kis állatkát. Bár amaz egyelőre még ellenkezik a férfi fogdosása ellen. Lehetséges, hogy nem lesznek barátok közeljövőben. Sötétbarnáival követi Alesian minden mozdulatát. A varázsitalos üveg hamar kiürül és kíváncsian figyeli, hogy miként, és milyen gyorsan működik. *
- Ez megmagyarázná, hogy miért láttam néhány megvadult állatot az utam során. Biztos rátették a mancsuk valamilyen varázsitalra. Mi is volt az, amelyik megvadít? Fekete! Asszem' .
* A tündér kinyújtott kezét figyeli, de aztán rájön, hogy az állatot akarja végre a karjaiban tartani. Ám legyen. Derk átnyújtja, hogy ezúttal végleg a tündér kezeiben legyen. Kisebb megkönnyebbüléssel tölti el a tudat, hogy most már nem fogja megharapni a kis teremtmény. Az arany hallatán megindul az egyik szemöldöke. *
- Ugyan mit szeretnél meghálálni? * Kicsit elgondolkodik. * Ami azt illeti, tudok ennél jobbat. Tudod… * Kis szünetet tart * keresem a helyemet a világban. Néhány dologra már rájöttem, hogy béna vagyok. Arra gondoltam adhatnál egy kis útbaigazítást.
* Látszólag Alesian nem egy közülük a látottak alapján, de ez nem azt jelenti, hogy megbízik az apró tündérben. Inkább körbetáncolja a témát, mintsem kikotyogná titkait már az első találkozásuk alkalmából. *
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-26 21:09:46
Üzenet elküldve: 2024-08-26 21:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Na ugye, győzelemtől elégedett vigyor húzódik játékosan mosolygós arcára, mikor sikerül egész könnyedén megértetni Lazz-el, hogy apucinak jobb hat lábbal a föld alá temetve, mint az élők között. Ezért nem is próbálkozik azzal, hogy visszahozza őt az élők sorába, pedig Sa'Tereth segítségével talán még akadnának is rá módszerei.
Arra azonban egy másfajta mosolyt ejt meg, mikor a férfi visszautasítja az ajánlatát, hogy az ő édesapját is helyezzék olyan mélyre.*
- Pedig akkor őt áldozhatnánk fel helyetted. *Ezúttal egyáltalán nem tűnnek fenyegetően komolynak a szavai, még el is neveti a végét, így egyértelmű, hogy csak viccel, de látni akarja a másik milyen szerencsétlen képet vág. Csak úgy játékból…
Aztán megunja, hogy nem haladnak, szóval elkezdi húzni maga után Lazz-t, aki talán csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy nem esik hasra párszor, de végül egyben a tisztásra érnek.*
- Jól van, jól van, ne nyafogj már! Igen, örülök. Látod, nem is volt olyan vészes, és egyébként is, ha gyorsabban jövünk, előbb érünk ide, és előbb liheghetsz így kipurcanva. Szóval szívesen!
*A másik keze közben már kicsúszott a markából, de nincs is rá szüksége többé. Nem érdekli, hogy meddig szenved még Lazz, ő elkezd a folyó irányába lépkedni, remélve, hogy a férfi követi őt. Ha igen, akkor az Álomfűzt megközelítve már távolról rá is mutat a többi közül kimagasodó, különleges fára.*
- Ott! Az! A fénylő gömbökbe álmok vannak zárva, de van egy sokkal, sokkal jobb része is a fának. *Mikor már a fűz előtt állnak, Nori felemeli a fejét, mintha csak a tetejét keresné, és ismét elmosolyodik.*
- Ha bemászunk alá, és elbújunk, akkor ő tényleg elrejt minket a világ elől. Nem hallják, hogy ott vagyunk bent, és mi sem tudjuk, hogy mi történik idekint. Mit szólnál, ha itt aludnánk alatta?
*Nem lép még át a levélfüggönyön, mert igazából nem is a fa tetejét kereste, hanem az eget bámulta, hisz már fent vannak, és fényesen ragyognak a csillagok.*
- Nézd! Az ott az én csillagom. Kaptam. *Picit szomorúan biggyeszti le az ajkait, hisz tudja, hogy akitől kapta, vele már nem fogják megmászni a világ tetejét.*
- Menjünk be… mesélek majd neked Sa'Tereth-ről… *Mondja úgy, hogy nem is kérdezték, és most már a leveleket félretolva be is megy a fa alá.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Na ugye, győzelemtől elégedett vigyor húzódik játékosan mosolygós arcára, mikor sikerül egész könnyedén megértetni Lazz-el, hogy apucinak jobb hat lábbal a föld alá temetve, mint az élők között. Ezért nem is próbálkozik azzal, hogy visszahozza őt az élők sorába, pedig Sa'Tereth segítségével talán még akadnának is rá módszerei.
Arra azonban egy másfajta mosolyt ejt meg, mikor a férfi visszautasítja az ajánlatát, hogy az ő édesapját is helyezzék olyan mélyre.*
- Pedig akkor őt áldozhatnánk fel helyetted. *Ezúttal egyáltalán nem tűnnek fenyegetően komolynak a szavai, még el is neveti a végét, így egyértelmű, hogy csak viccel, de látni akarja a másik milyen szerencsétlen képet vág. Csak úgy játékból…
Aztán megunja, hogy nem haladnak, szóval elkezdi húzni maga után Lazz-t, aki talán csak az isteni szerencsének köszönhető, hogy nem esik hasra párszor, de végül egyben a tisztásra érnek.*
- Jól van, jól van, ne nyafogj már! Igen, örülök. Látod, nem is volt olyan vészes, és egyébként is, ha gyorsabban jövünk, előbb érünk ide, és előbb liheghetsz így kipurcanva. Szóval szívesen!
*A másik keze közben már kicsúszott a markából, de nincs is rá szüksége többé. Nem érdekli, hogy meddig szenved még Lazz, ő elkezd a folyó irányába lépkedni, remélve, hogy a férfi követi őt. Ha igen, akkor az Álomfűzt megközelítve már távolról rá is mutat a többi közül kimagasodó, különleges fára.*
- Ott! Az! A fénylő gömbökbe álmok vannak zárva, de van egy sokkal, sokkal jobb része is a fának. *Mikor már a fűz előtt állnak, Nori felemeli a fejét, mintha csak a tetejét keresné, és ismét elmosolyodik.*
- Ha bemászunk alá, és elbújunk, akkor ő tényleg elrejt minket a világ elől. Nem hallják, hogy ott vagyunk bent, és mi sem tudjuk, hogy mi történik idekint. Mit szólnál, ha itt aludnánk alatta?
*Nem lép még át a levélfüggönyön, mert igazából nem is a fa tetejét kereste, hanem az eget bámulta, hisz már fent vannak, és fényesen ragyognak a csillagok.*
- Nézd! Az ott az én csillagom. Kaptam. *Picit szomorúan biggyeszti le az ajkait, hisz tudja, hogy akitől kapta, vele már nem fogják megmászni a világ tetejét.*
- Menjünk be… mesélek majd neked Sa'Tereth-ről… *Mondja úgy, hogy nem is kérdezték, és most már a leveleket félretolva be is megy a fa alá.*
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-26 16:24:31
Üzenet elküldve: 2024-08-26 16:24:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar közepén járhatnak. ÉS mint tudni illik a vihar szemében, mindig nagy a csönd, a szélcsend. Talán ha ügyesek és gyorsan mozognak megúszhatják ezt a vihart ami körülöttük forog, vagy épp ami a nőben dúl. Talán Lazziar képes visszatartani azokat a démonokat, csak addig amíg képes elválni a nőtől és saját útjára térni. Tán megússza ezt kis találkozást épp bőrrel.*
-Oh... Ez esetben megértem. Akkor jobb ha a föld alatt van. Azok biza jól tudnak hallgatni. Csak azt.
*Kuncog fel orra alatt. Micsoda frappáns megállapítás. Bár igaz ő maga is sokszor panaszolta el édesanyjának, vagyis annak sírjánál a gondjait. Megérti a nőt, hisz ebben egy cipőben járnak.*
-Áhhh dehogy... Bár megmondom őszintén kecsegtető az ajánlat de nem ér annyit az öreg... Emellett ki tudja valaha látom majd...
*Vonja meg vállát, tán kicsit szomorkásan. Bármennyire is haragszik édesapjára, magának nem tud hazudni, hogy vágyik annak elismerésére, szeretetére. Ő maga nehézkesen lépked, mint lábai mint feje húzzák le azt majdnem, hogy kétszeres súllyal mint ami. Kicsit irigyli a másik könnyelmű játékos cikázását amit előtte leművel.*
-Tudja a fene, csak futólag jártam a tisztás szélén, de ha te mondod biztos úgy van.
*Vonja meg vállát, kicsit flegmán. Neki már az is elég, ha a tisztásra érnek és szépen letud terülni a nedves fűben, hogy végre kijózanodjon. Mit érdekli őt némi álom, az egyedüli ami érdekli az a sajátja, amit remélhetőleg nem valami rémség lesz mint általában.*
-HÉhéhééé.. Ne olyan gyorsan.. mert .. Várjáá máá!!
*Mondja fennhangon, miközben a nő úgy ráncigálja őt át a városon mint valami rongybabát. Lábait kapkodja, ahogy csak bírja nagyokat szuszogva, és vagy azzal küszködve, hogy a nagy sietésben és loholásban bent tartsa azt amit az utóbbi néhány órában megivott.*
//Tisztás//
*Kicsit marakodva mint két testvér, érkezhetnek meg végre a tisztás szélére. Lazziar végre erőt véve magának visszaszerzi karja szabadságát, amit egyből lerogyasztott testtartással a térdeire helyez, hogy kifújja magát.*
-Huu...pffuu... Rendben... Na most már örülsz? Ide értünk...
*Szólal meg levegőért kapkodva. Majd amint kifújta magát, kihúzza magát, kicsit jobban hátrahajolva egy félhold alakot felvéve, nagy levegőt vesz.*
-Na... Miféle fáról beszéltél az előbb?
*Tudja jól, még nincs kint a vízből. Szóval jobb, ha lefoglalja a nőt, amíg amaz rá nem un.*
//Világok határán//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vihar közepén járhatnak. ÉS mint tudni illik a vihar szemében, mindig nagy a csönd, a szélcsend. Talán ha ügyesek és gyorsan mozognak megúszhatják ezt a vihart ami körülöttük forog, vagy épp ami a nőben dúl. Talán Lazziar képes visszatartani azokat a démonokat, csak addig amíg képes elválni a nőtől és saját útjára térni. Tán megússza ezt kis találkozást épp bőrrel.*
-Oh... Ez esetben megértem. Akkor jobb ha a föld alatt van. Azok biza jól tudnak hallgatni. Csak azt.
*Kuncog fel orra alatt. Micsoda frappáns megállapítás. Bár igaz ő maga is sokszor panaszolta el édesanyjának, vagyis annak sírjánál a gondjait. Megérti a nőt, hisz ebben egy cipőben járnak.*
-Áhhh dehogy... Bár megmondom őszintén kecsegtető az ajánlat de nem ér annyit az öreg... Emellett ki tudja valaha látom majd...
*Vonja meg vállát, tán kicsit szomorkásan. Bármennyire is haragszik édesapjára, magának nem tud hazudni, hogy vágyik annak elismerésére, szeretetére. Ő maga nehézkesen lépked, mint lábai mint feje húzzák le azt majdnem, hogy kétszeres súllyal mint ami. Kicsit irigyli a másik könnyelmű játékos cikázását amit előtte leművel.*
-Tudja a fene, csak futólag jártam a tisztás szélén, de ha te mondod biztos úgy van.
*Vonja meg vállát, kicsit flegmán. Neki már az is elég, ha a tisztásra érnek és szépen letud terülni a nedves fűben, hogy végre kijózanodjon. Mit érdekli őt némi álom, az egyedüli ami érdekli az a sajátja, amit remélhetőleg nem valami rémség lesz mint általában.*
-HÉhéhééé.. Ne olyan gyorsan.. mert .. Várjáá máá!!
*Mondja fennhangon, miközben a nő úgy ráncigálja őt át a városon mint valami rongybabát. Lábait kapkodja, ahogy csak bírja nagyokat szuszogva, és vagy azzal küszködve, hogy a nagy sietésben és loholásban bent tartsa azt amit az utóbbi néhány órában megivott.*
//Tisztás//
*Kicsit marakodva mint két testvér, érkezhetnek meg végre a tisztás szélére. Lazziar végre erőt véve magának visszaszerzi karja szabadságát, amit egyből lerogyasztott testtartással a térdeire helyez, hogy kifújja magát.*
-Huu...pffuu... Rendben... Na most már örülsz? Ide értünk...
*Szólal meg levegőért kapkodva. Majd amint kifújta magát, kihúzza magát, kicsit jobban hátrahajolva egy félhold alakot felvéve, nagy levegőt vesz.*
-Na... Miféle fáról beszéltél az előbb?
*Tudja jól, még nincs kint a vízből. Szóval jobb, ha lefoglalja a nőt, amíg amaz rá nem un.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-26 16:04:11
Üzenet elküldve: 2024-08-26 16:04:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Sikerült rávennie a férfit, hogy fogja meg az állatkát, amíg ő beadja neki a varázsitalt. Amint sikerült Derknek jól megfognia a mosómedvét, akkor Alesian 1 Világoszöld varázsitalt bead
neki. A kisebb sérülések ezáltal igen gyorsan be kéne, hogy gyógyuljon. Akkor már az állat is sokkal nyugodtabb lesz.*
- Hatnak rájuk, már több alkalommal láttam ilyet.* Mondja neki miközben előkaparja táskájából az emlegetett italt.*
- Huh!*Szusszan egyet.* Most már átveszem, biztos, ami biztos.* Nyújtja a kezét az állatért. Őt biztos nem fogja bántani. Ha lehet, akkor átveszi az állatott és elkezdi simogatni. Akárhogy is legyen meg kell, hogy köszönje a férfi segítségét.*
- Köszönöm a segítségét! Esetleg meghonorálhatom néhány arannyal?* Nem sajnálna tőle pár aranyat. Közben az állatkán agyal, mert egyre inkább szeretné megtartani. Ahogy Látta Derest Szikrával, érezte, hogy neki is kéne egy ilyen hű társ az életébe. Most pedig itt van az alkalom, Teysus tálcán kínálja neki a lehetőséget, csak ki kell nyúlnia érte.*
* Sikerült rávennie a férfit, hogy fogja meg az állatkát, amíg ő beadja neki a varázsitalt. Amint sikerült Derknek jól megfognia a mosómedvét, akkor Alesian 1 Világoszöld varázsitalt bead
neki. A kisebb sérülések ezáltal igen gyorsan be kéne, hogy gyógyuljon. Akkor már az állat is sokkal nyugodtabb lesz.*- Hatnak rájuk, már több alkalommal láttam ilyet.* Mondja neki miközben előkaparja táskájából az emlegetett italt.*
- Huh!*Szusszan egyet.* Most már átveszem, biztos, ami biztos.* Nyújtja a kezét az állatért. Őt biztos nem fogja bántani. Ha lehet, akkor átveszi az állatott és elkezdi simogatni. Akárhogy is legyen meg kell, hogy köszönje a férfi segítségét.*
- Köszönöm a segítségét! Esetleg meghonorálhatom néhány arannyal?* Nem sajnálna tőle pár aranyat. Közben az állatkán agyal, mert egyre inkább szeretné megtartani. Ahogy Látta Derest Szikrával, érezte, hogy neki is kéne egy ilyen hű társ az életébe. Most pedig itt van az alkalom, Teysus tálcán kínálja neki a lehetőséget, csak ki kell nyúlnia érte.*
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:47:40
Üzenet elküldve: 2024-08-25 12:47:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
* Közelebbről megvizsgálva az apróbb teremtményt egyértelvűvé válik, hogy mi is az valójában. Ahogyan Derk próbálja megvizsgálni, rá kell jönnie, hogy baromira nem ért az állatokhoz. Szerencséjére Alesian jártasabbnak tűnik a témában, mint ő. A tündér szavain meglepődik. *
~ Ha nem harap meg akkor fogd te! Két kezed van! ~
- Rendben.
* Hogy mit kéne mondania és, hogy mit mond, az egy kicsikét különbözik. Derk átveszi a kis mosómedvét. Először majdnem odakap az ujjához, aminek hatására Derk visszahúzza a kezét. Másodjára gyorsabban nyúl érte és veszi át. Derk bólogat az instrukciókra. Elég hasznosan jön ez most. Na, nem mintha, ha megharapná, akkor nagy kárt okozna benne, de azért jobb a semmilyen sérülés, mint más a kicsi. *
- Nem is tudtam, hogy a varázsitalok hatnak az állatokra.
* Nem mintha ez a tudás eddig kellett volna az életében. De talán a jövőben ez az információ hasznosnak is bizonyulhat. *
* Közelebbről megvizsgálva az apróbb teremtményt egyértelvűvé válik, hogy mi is az valójában. Ahogyan Derk próbálja megvizsgálni, rá kell jönnie, hogy baromira nem ért az állatokhoz. Szerencséjére Alesian jártasabbnak tűnik a témában, mint ő. A tündér szavain meglepődik. *
~ Ha nem harap meg akkor fogd te! Két kezed van! ~
- Rendben.
* Hogy mit kéne mondania és, hogy mit mond, az egy kicsikét különbözik. Derk átveszi a kis mosómedvét. Először majdnem odakap az ujjához, aminek hatására Derk visszahúzza a kezét. Másodjára gyorsabban nyúl érte és veszi át. Derk bólogat az instrukciókra. Elég hasznosan jön ez most. Na, nem mintha, ha megharapná, akkor nagy kárt okozna benne, de azért jobb a semmilyen sérülés, mint más a kicsi. *
- Nem is tudtam, hogy a varázsitalok hatnak az állatokra.
* Nem mintha ez a tudás eddig kellett volna az életében. De talán a jövőben ez az információ hasznosnak is bizonyulhat. *
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-25 09:49:03
Üzenet elküldve: 2024-08-25 09:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Fehér csönd//
*Nem igazából figyel rá, hogy mit csinál a nő. Azt a pár percet, amit a fűz vizsgálatával tölt az elf kihasználja arra, hogy elrakja az íját a kezéből, és megigazítsa közben a tegezre szíjazott kabátját is. Ha nem álltak volna meg most, akkor is lehet, hogy közelebb a városhoz, valamelyik utcán előbb vagy utóbb megtette volna, de jobb így, hogy nem emberek között kell bajlódnia vele. Már előre tudja, hogy utálni fogja a piacteret, most mégsem az idegesség az, ami elsődleges érzelemként jelentkezik, inkább a csendes elfogadása a helyzetnek. Talán a tisztás teszi, ahol a természet nyugalma még kézzel foghatóbb, mint majd a házak között lesz. Ahol még hallja a szelet, a folyót valahol lejjebb a fák között. Sosem nézte meg igazán a pontos kör alakú rétet magának, pedig akárhányszor erre járt, vonzotta a pillantását. Sosem talált mégsem időt arra, hogy bejárja. Ha befele jött, azért nem, mert minél előbb túl akart esni a dolgain, ha elfele ment, akkor pedig azért nem, mert minél előbb haza akart már csak érni. Most azonban a hosszúéletű kényszerkitérőre ítélte, s így van ideje körbenézni, miközben a keze a szíjakat ellenőrzi újra a földre fektetett tegezén. Hogy a nő közben beszél, csak félfüllel hallgatja, egyedül a mágia emlegetése éri el azt a küszöböt, hogy reagáljon rá; elgondolkozva vonja össze a szemöldökét a hallatán. Egy ismeretlen növény miért lenne mágia, nem érti, de nem kérdez. Nem ért ezekhez a dolgokhoz, és most nincs abban az állapotban, hogy igazán tanulni akarjon. Ha nem is ideges, a szeme mégis folyamatosan pásztázza a környezetet, a tisztás mellett futó utat, és ezt a figyelmet részben szüli maga a kíváncsiság csupán. A fák felett kibukó házak tetejét nézi, amikor a megszokott neszek közé egy furcsa hang keveredik. Mintha a szél maga sóhajtott volna.. Reflexszerűen fordul nő felé az ismeretlen a hangra. Látja még a kezéből kiejtett gyöngy formájú termést, de nem köti össze a dolgokat. Nem is tudná, hiszen nem is érti, miről beszélt mindeddig a másik. Ahogy mindent, úgy a félreértést is vagy igazából, vagy sehogyan sem teszi. De veszélyt ezúttal sem lát.*
- Fogok.
*Feleli végül a szavakra. Ha bolondság jeleit fedezné fel rajta, azt nagy valószínűséggel szóban sem palástolná. Vagy egyszerűen csak otthagyná a hosszúéletűt, bár ez utóbbi módszer eddig sosem vált be vele kapcsolatban. Akárhányszor azt hitte utoljára látja, annyiszor cáfolt rá a sors.
A fűben fekvő tegezéért nyúl, megemelkedve húzza át azt a vállán. Újra csak a tisztást figyeli maguk körül, amíg összefogja az oldalsó szíjat a többivel a mellkasa előtt. Érzi magán közben ismét az arany szemeket, de nem siet a mozdulataival. Nem rohan sehova, de nem is odázza a dolgokat. Egyszerűen csak a maga idejében van. Mint egy halálra ítélt, aki elfogadta a sorsát, legyen az a városi piac tere.*
- Visszafele még megnézheted, ha akarod.
*Igazítja meg a vállán megszokásból a tegez súlyát, a fejével intve az út felé. Továbbra is a tájat fürkésző tekintettel fordul el a nőtől, hogy továbbinduljon.*
*Nem igazából figyel rá, hogy mit csinál a nő. Azt a pár percet, amit a fűz vizsgálatával tölt az elf kihasználja arra, hogy elrakja az íját a kezéből, és megigazítsa közben a tegezre szíjazott kabátját is. Ha nem álltak volna meg most, akkor is lehet, hogy közelebb a városhoz, valamelyik utcán előbb vagy utóbb megtette volna, de jobb így, hogy nem emberek között kell bajlódnia vele. Már előre tudja, hogy utálni fogja a piacteret, most mégsem az idegesség az, ami elsődleges érzelemként jelentkezik, inkább a csendes elfogadása a helyzetnek. Talán a tisztás teszi, ahol a természet nyugalma még kézzel foghatóbb, mint majd a házak között lesz. Ahol még hallja a szelet, a folyót valahol lejjebb a fák között. Sosem nézte meg igazán a pontos kör alakú rétet magának, pedig akárhányszor erre járt, vonzotta a pillantását. Sosem talált mégsem időt arra, hogy bejárja. Ha befele jött, azért nem, mert minél előbb túl akart esni a dolgain, ha elfele ment, akkor pedig azért nem, mert minél előbb haza akart már csak érni. Most azonban a hosszúéletű kényszerkitérőre ítélte, s így van ideje körbenézni, miközben a keze a szíjakat ellenőrzi újra a földre fektetett tegezén. Hogy a nő közben beszél, csak félfüllel hallgatja, egyedül a mágia emlegetése éri el azt a küszöböt, hogy reagáljon rá; elgondolkozva vonja össze a szemöldökét a hallatán. Egy ismeretlen növény miért lenne mágia, nem érti, de nem kérdez. Nem ért ezekhez a dolgokhoz, és most nincs abban az állapotban, hogy igazán tanulni akarjon. Ha nem is ideges, a szeme mégis folyamatosan pásztázza a környezetet, a tisztás mellett futó utat, és ezt a figyelmet részben szüli maga a kíváncsiság csupán. A fák felett kibukó házak tetejét nézi, amikor a megszokott neszek közé egy furcsa hang keveredik. Mintha a szél maga sóhajtott volna.. Reflexszerűen fordul nő felé az ismeretlen a hangra. Látja még a kezéből kiejtett gyöngy formájú termést, de nem köti össze a dolgokat. Nem is tudná, hiszen nem is érti, miről beszélt mindeddig a másik. Ahogy mindent, úgy a félreértést is vagy igazából, vagy sehogyan sem teszi. De veszélyt ezúttal sem lát.*
- Fogok.
*Feleli végül a szavakra. Ha bolondság jeleit fedezné fel rajta, azt nagy valószínűséggel szóban sem palástolná. Vagy egyszerűen csak otthagyná a hosszúéletűt, bár ez utóbbi módszer eddig sosem vált be vele kapcsolatban. Akárhányszor azt hitte utoljára látja, annyiszor cáfolt rá a sors.
A fűben fekvő tegezéért nyúl, megemelkedve húzza át azt a vállán. Újra csak a tisztást figyeli maguk körül, amíg összefogja az oldalsó szíjat a többivel a mellkasa előtt. Érzi magán közben ismét az arany szemeket, de nem siet a mozdulataival. Nem rohan sehova, de nem is odázza a dolgokat. Egyszerűen csak a maga idejében van. Mint egy halálra ítélt, aki elfogadta a sorsát, legyen az a városi piac tere.*
- Visszafele még megnézheted, ha akarod.
*Igazítja meg a vállán megszokásból a tegez súlyát, a fejével intve az út felé. Továbbra is a tájat fürkésző tekintettel fordul el a nőtől, hogy továbbinduljon.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:41:01
Üzenet elküldve: 2024-08-24 11:41:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A tisztás csendje//
// Mosómedve //
* Baráti csevelyüket, amibe már kezdtek éppen rendesen bele melegedni a kutya ugatás szakítja félbe. Aztán a tündér elszalad, és látja, hogy mi is folyik itt. Valami kóbor kutya próbál kicsinálni egy jelenleg alig felismerhető lényt. Szerencséje van, mert Derk is követi, így a tündér ráhárítja a feladatott, hogy kergesse el az ebet. A nagy melák úgy tűnik, hogy sikerrel is jár. A nagy termet ilyenkor igazán előnyös. Alesiannak biztos nehezebb dolga lett volna, mivel valószínűleg rá se bagózott volna a kutya. Most, hogy a kutya elmenekült a tündér az áldozatra pillant, ami nem más, mint egy fiatal mosómedve, ami a bozótos felé sántikál. A bundája vértől és nyáltól csapzott. Alesian megpróbálja alkalmazni rajta a tanultakat, mert szándékában áll megvizsgálni a szerencsétlenül járt állatott. Egyébként azért van annyi önérzete a kis teremtésnek, hogy morogjon felé, amikor megközelíti. Így most egy darabig nem fogja bántani a tündért, feltéve, ha ő sem bántja. Oda szökken hozzá és, ha minden jól megy, akkor óvatosan megfogja. Próbálja megvizsgálni. Ahogy az várható, a bőre valóban ki lett lyuggatva helyenként.*
- Segítene egy kicsit? Engem nem fog bántani, ezért szeretnék beadni neki egy varázsitalt a sebeire. Szeretném, ha addig megfogná nekem, de vigyázzon! Azt nem tudom garantálni, hogy magával szemben nem lesz agresszív. Addig tartom, amíg megfogja.* Ha segít neki a férfi, akkor ellátja instrukciókkal, mint például, hogy vigyázzon éles karmokra és fogakra. Hogyan tartsa a jószág fejét és egyebek. Nem számít nagy ellenállásra, mert le lehet gyengülve már eléggé a kis állatka, de Sa'Tereth nem alszik.*
//Aktív képességhasználat: Szelídítés //
// Mosómedve //
* Baráti csevelyüket, amibe már kezdtek éppen rendesen bele melegedni a kutya ugatás szakítja félbe. Aztán a tündér elszalad, és látja, hogy mi is folyik itt. Valami kóbor kutya próbál kicsinálni egy jelenleg alig felismerhető lényt. Szerencséje van, mert Derk is követi, így a tündér ráhárítja a feladatott, hogy kergesse el az ebet. A nagy melák úgy tűnik, hogy sikerrel is jár. A nagy termet ilyenkor igazán előnyös. Alesiannak biztos nehezebb dolga lett volna, mivel valószínűleg rá se bagózott volna a kutya. Most, hogy a kutya elmenekült a tündér az áldozatra pillant, ami nem más, mint egy fiatal mosómedve, ami a bozótos felé sántikál. A bundája vértől és nyáltól csapzott. Alesian megpróbálja alkalmazni rajta a tanultakat, mert szándékában áll megvizsgálni a szerencsétlenül járt állatott. Egyébként azért van annyi önérzete a kis teremtésnek, hogy morogjon felé, amikor megközelíti. Így most egy darabig nem fogja bántani a tündért, feltéve, ha ő sem bántja. Oda szökken hozzá és, ha minden jól megy, akkor óvatosan megfogja. Próbálja megvizsgálni. Ahogy az várható, a bőre valóban ki lett lyuggatva helyenként.*
- Segítene egy kicsit? Engem nem fog bántani, ezért szeretnék beadni neki egy varázsitalt a sebeire. Szeretném, ha addig megfogná nekem, de vigyázzon! Azt nem tudom garantálni, hogy magával szemben nem lesz agresszív. Addig tartom, amíg megfogja.* Ha segít neki a férfi, akkor ellátja instrukciókkal, mint például, hogy vigyázzon éles karmokra és fogakra. Hogyan tartsa a jószág fejét és egyebek. Nem számít nagy ellenállásra, mert le lehet gyengülve már eléggé a kis állatka, de Sa'Tereth nem alszik.*
//Aktív képességhasználat: Szelídítés //
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096