Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-20 00:07:25
Üzenet elküldve: 2015-01-20 00:07:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*A könnyed lépteit illető megjegyzésre csupán egy mérsékelt, szemérmeskedő mosollyal felel, hiszen nem erénye az önimádat, noha hazájában szinte magától értetődő sajátosság mozgásuknak kecsessége s hangtalansága. Valószínűleg eme vonatkozását az elf létnek Freyai nem birtokolja – persze elhamarkodott volna a következtetés -, máskülönben korábbi reakciójának mikéntje is más irányt vetett volna, nem kapkodó bocsánatkérést s ugrándozást. Természetesen ez mit sem veszejt a hölgyemény ragyogó kisugárzásából, éppoly élettel teli, mint egy nyári napfénnyel melengetett, virágos rét, feltehetőleg a jelleme is az övéhez hasonlatosan nyílt, mely akaratlan rokonszenvet vált ki a félvér nőből. Bizony, ritkán esik szerencséje igazi, nemes lelkű elfekhez, sokuk – legnagyobb sajnálatára – éppúgy elkorcsosult, mint világuknak hajnalán éjbőrű véreik.
Ám a borongó gondolatoknak most igazán nem kellene behálóznia a hölgy könnyed derűsségét, így hát ismét a szőke hajzuhataggal megáldott leánynak szenteli töretlen figyelmét.*
- A bátyád bölcs tagja lehet népednek... Úgy vélem, ha alázattal s tisztelettel adózunk a minket körülvevő világnak, jobb hellyé tehetjük azt. A fejünk fölött gomolygó baljós fellegeket máskülönben elűzni nem lehet. *Magyarázza csöndesen, túlviláginak tetsző, selymes hangján, s miután mindketten megejtették bemutatkozásukat, hallgatja tovább Organthelát. Értetlen visszakérdezéseinek nyomán elébb a megilletődöttség halovány vonásai kapaszkodnak fel a félvér szépen ívelt, bársonyos arcára, majdan pedig az együttérzés sötétellő fátyla vet árnyékot fiatal ábrázatára.*
- Óh... *Elegáns, puha kacsóját finom mozdulattal emeli rózsálló ajkai elé, melyek a szomorú leleplezés okán résnyire nyitva maradottan engedték szabadjára elhaló, halk sóhaját. Igazán nem gondolta volna, hogy a tisztavérű hölgyemény nem értesült még atyja haláláról, s már épp emelné könnyed mozgású kezét a vállához, hogy kifejezhesse őszinte sajnálatát, amikor is újabb ismerős név pereg le a sápatag ajkakról. Valami itt igazán nem összeegyeztethető az információival...*
- Atyádat Aradhelként nevezik? *Kérdez rá a biztonság kedvéért, s miután feltehetőlegesen bizonyságát adta ennek a leány, ezúttal megkönnyebbült sóhaj szalad ki telt ajkainak öleléséből.* Őszinte sajnálatom, amiért véred halálhírével rémítgetlek, bizonyosan összekevertem valakivel, ugyanis emlékezetemben egészen más név él. Oenel... Netán másik rokonoddal tévesztettem össze felmenődet? *Érdeklődi meg őszinte kíváncsisággal, elvégre igazán nem harmadrangú, milyen információkat hordoz magával s terjeszt a külvilágnak. Úgy helyes, ha ennek a rejtélynek pontot tesznek a végére, s ebben a leginkább érdekelt személy nem lehet más, mint Organthela. Reménye, hogy a lány hamarost egyensúlyba hozza emlékezetének torz motívumait, a téma fonala azonban egy-kettőre tovagördül önnön édesapjára, kinek magasztos emléke derűs mosolyt kölcsönöz pirosló ajkainak. Ahogy a hölgyemény kiejté nevét a száján, úgy kucorodik lelkébe a hiányérzet, a szeretet s tisztelet édes keveréke, s bizony csak most tudatosul benne, mennyire vágyik már haza...*
- Atyám Thilgorban székel, talán a karcsú hegyek ölelte vidék neve ismeretesebb lehet a számodra. *Teszi hozzá, noha nem kívánalma mindenáron emlékezésre bírni Freyait, főként, hogy az elf gondolatai láthatóan egészen másutt kavarognak.
Halk felkiáltásának nyomán a hölgy arcára ismét az érdeklődés csalfa vonalai vetnek árnyékot, s bár a szőkeség itt létére nem derül teljesen fény, az mégis csak világossá válik Aravae számára, hogy gyógynövényekre volna szüksége.*
- Netán megsérült egy barátod? *Vonja le az első következtetést, mi eszébe ötlik, majd mélykék lélektükreit a leány kezében fellapozott irományra süllyeszti, kíváncsian figyelve Organthela izgatottságának türelmetlen, kusza mozdulatait.*
- Pontosan. Néhány hónapja boltoltam a városban, ezzel a kettővel együtt. Olvastad már őket? *Kíváncsiskodik tovább, hiszen az elf reakciója ismeretségről tanúskodik, melynek tiszta megnyilvánulása oly' természetességgel ragyogott fel az arcán, mint a sötétellő égbolt csillagai egy üde, nyári éjjelen.
A tenger mélységeit idéző lélektükrök végül visszaemelkednek a leány smaragdjaira, s egy kimért, aprócska bólintással alapozza meg feleletét az újabb kérdésre. Láthatóan fontos a tisztavérűnek a válasza, netán ismét segedelmére lehet csekély, ámde biztos tudásával? Nos, nemsokára bizonyosan kiderül...*
- Van némi értésem hozzájuk, azóta sokat tanulmányoztam utam során a növényeket, s mellékük az olvasmányokat. Milyen fajta gyógynövény iránt vagy érdekelt?
*A könnyed lépteit illető megjegyzésre csupán egy mérsékelt, szemérmeskedő mosollyal felel, hiszen nem erénye az önimádat, noha hazájában szinte magától értetődő sajátosság mozgásuknak kecsessége s hangtalansága. Valószínűleg eme vonatkozását az elf létnek Freyai nem birtokolja – persze elhamarkodott volna a következtetés -, máskülönben korábbi reakciójának mikéntje is más irányt vetett volna, nem kapkodó bocsánatkérést s ugrándozást. Természetesen ez mit sem veszejt a hölgyemény ragyogó kisugárzásából, éppoly élettel teli, mint egy nyári napfénnyel melengetett, virágos rét, feltehetőleg a jelleme is az övéhez hasonlatosan nyílt, mely akaratlan rokonszenvet vált ki a félvér nőből. Bizony, ritkán esik szerencséje igazi, nemes lelkű elfekhez, sokuk – legnagyobb sajnálatára – éppúgy elkorcsosult, mint világuknak hajnalán éjbőrű véreik.
Ám a borongó gondolatoknak most igazán nem kellene behálóznia a hölgy könnyed derűsségét, így hát ismét a szőke hajzuhataggal megáldott leánynak szenteli töretlen figyelmét.*
- A bátyád bölcs tagja lehet népednek... Úgy vélem, ha alázattal s tisztelettel adózunk a minket körülvevő világnak, jobb hellyé tehetjük azt. A fejünk fölött gomolygó baljós fellegeket máskülönben elűzni nem lehet. *Magyarázza csöndesen, túlviláginak tetsző, selymes hangján, s miután mindketten megejtették bemutatkozásukat, hallgatja tovább Organthelát. Értetlen visszakérdezéseinek nyomán elébb a megilletődöttség halovány vonásai kapaszkodnak fel a félvér szépen ívelt, bársonyos arcára, majdan pedig az együttérzés sötétellő fátyla vet árnyékot fiatal ábrázatára.*
- Óh... *Elegáns, puha kacsóját finom mozdulattal emeli rózsálló ajkai elé, melyek a szomorú leleplezés okán résnyire nyitva maradottan engedték szabadjára elhaló, halk sóhaját. Igazán nem gondolta volna, hogy a tisztavérű hölgyemény nem értesült még atyja haláláról, s már épp emelné könnyed mozgású kezét a vállához, hogy kifejezhesse őszinte sajnálatát, amikor is újabb ismerős név pereg le a sápatag ajkakról. Valami itt igazán nem összeegyeztethető az információival...*
- Atyádat Aradhelként nevezik? *Kérdez rá a biztonság kedvéért, s miután feltehetőlegesen bizonyságát adta ennek a leány, ezúttal megkönnyebbült sóhaj szalad ki telt ajkainak öleléséből.* Őszinte sajnálatom, amiért véred halálhírével rémítgetlek, bizonyosan összekevertem valakivel, ugyanis emlékezetemben egészen más név él. Oenel... Netán másik rokonoddal tévesztettem össze felmenődet? *Érdeklődi meg őszinte kíváncsisággal, elvégre igazán nem harmadrangú, milyen információkat hordoz magával s terjeszt a külvilágnak. Úgy helyes, ha ennek a rejtélynek pontot tesznek a végére, s ebben a leginkább érdekelt személy nem lehet más, mint Organthela. Reménye, hogy a lány hamarost egyensúlyba hozza emlékezetének torz motívumait, a téma fonala azonban egy-kettőre tovagördül önnön édesapjára, kinek magasztos emléke derűs mosolyt kölcsönöz pirosló ajkainak. Ahogy a hölgyemény kiejté nevét a száján, úgy kucorodik lelkébe a hiányérzet, a szeretet s tisztelet édes keveréke, s bizony csak most tudatosul benne, mennyire vágyik már haza...*
- Atyám Thilgorban székel, talán a karcsú hegyek ölelte vidék neve ismeretesebb lehet a számodra. *Teszi hozzá, noha nem kívánalma mindenáron emlékezésre bírni Freyait, főként, hogy az elf gondolatai láthatóan egészen másutt kavarognak.
Halk felkiáltásának nyomán a hölgy arcára ismét az érdeklődés csalfa vonalai vetnek árnyékot, s bár a szőkeség itt létére nem derül teljesen fény, az mégis csak világossá válik Aravae számára, hogy gyógynövényekre volna szüksége.*
- Netán megsérült egy barátod? *Vonja le az első következtetést, mi eszébe ötlik, majd mélykék lélektükreit a leány kezében fellapozott irományra süllyeszti, kíváncsian figyelve Organthela izgatottságának türelmetlen, kusza mozdulatait.*
- Pontosan. Néhány hónapja boltoltam a városban, ezzel a kettővel együtt. Olvastad már őket? *Kíváncsiskodik tovább, hiszen az elf reakciója ismeretségről tanúskodik, melynek tiszta megnyilvánulása oly' természetességgel ragyogott fel az arcán, mint a sötétellő égbolt csillagai egy üde, nyári éjjelen.
A tenger mélységeit idéző lélektükrök végül visszaemelkednek a leány smaragdjaira, s egy kimért, aprócska bólintással alapozza meg feleletét az újabb kérdésre. Láthatóan fontos a tisztavérűnek a válasza, netán ismét segedelmére lehet csekély, ámde biztos tudásával? Nos, nemsokára bizonyosan kiderül...*
- Van némi értésem hozzájuk, azóta sokat tanulmányoztam utam során a növényeket, s mellékük az olvasmányokat. Milyen fajta gyógynövény iránt vagy érdekelt?
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 23:51:55
Üzenet elküldve: 2015-01-19 23:51:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Gonoszdi félmosoly húzódik végén, a vágytól hevült, piros pozsgás arcán. Csak sikerült tőrbe csalnia neki is a gaz ostromlóját, így már nem csak az ő játékszerévé vált, hanem fordítva is megtörtént. Ám a fogak érintése újra és újra, mély morgást vált ki belőle, majd pedig egyre vékonyodik hangja. Már ami az ő alapból mélyebb hangját érinti. Ajkaiba harapva élvezkedik tovább a férfi alatt, mély sóhajok közepette. Bár eszét rég elvesztette - mi sem bizonyítja jobban, jelenlegi helyzetét - agyát alkohol is párásítja, mégsem tud elvonatkoztatni a tisztásbéli eseményektől. S hogy számos olyan kaliberű egyén van itt, kiknek hallása olyannyira kiemelkedő, hogy nem kívánja fülük tudtára adni, élvezetét. Nem lenne a legildomosabb, ha ebben a helyzetben zavarnák meg őket, s tudja, ha az az egy bizonyos személy meghallaná, akkor elrontaná könnyed mókáját.
A morgás hallatára, csak eszét veszti, s aljas mosoly húzódik végig száján.
A támadás pillanatában azonban egy pillanatra elnémul, hogy utána, halk, jóleső sóhajok sorozata hagyhassa el, apróra nyílt ajkait. Egyik kezét felnyújtva kapaszkodik Zara nyakába, majd annyira felhúzódzkodik, hogy vad csókot lopjon magának. Közben kendője lecsúszik fejéről, így a mögé rejtett haja zuhan testére.*
- A jelek szerint, nem úgy, mint te.
*Válaszolja két lökés között. Makacs, ez tény, de nem annyira, hogy ne tudjon teljes mértékében ellenállni a férfi csókjainak s érintésének.*
- Rólam beszélünk, mégis mit vártál?
*Teszi fel a kérdést, huncut, szemrehányó hangján, miközben fejét hátraveti a hóba. Az sem zavarja, hogy teste, kezd átfagyni, haja bevizesedik, jelenleg, csak élvezi a helyzetet, s ezt könnyen a másik tudtára is adja, halk hangján, miközben körmeivel Zara combjait találja meg.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.19 23:57:31
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Gonoszdi félmosoly húzódik végén, a vágytól hevült, piros pozsgás arcán. Csak sikerült tőrbe csalnia neki is a gaz ostromlóját, így már nem csak az ő játékszerévé vált, hanem fordítva is megtörtént. Ám a fogak érintése újra és újra, mély morgást vált ki belőle, majd pedig egyre vékonyodik hangja. Már ami az ő alapból mélyebb hangját érinti. Ajkaiba harapva élvezkedik tovább a férfi alatt, mély sóhajok közepette. Bár eszét rég elvesztette - mi sem bizonyítja jobban, jelenlegi helyzetét - agyát alkohol is párásítja, mégsem tud elvonatkoztatni a tisztásbéli eseményektől. S hogy számos olyan kaliberű egyén van itt, kiknek hallása olyannyira kiemelkedő, hogy nem kívánja fülük tudtára adni, élvezetét. Nem lenne a legildomosabb, ha ebben a helyzetben zavarnák meg őket, s tudja, ha az az egy bizonyos személy meghallaná, akkor elrontaná könnyed mókáját.
A morgás hallatára, csak eszét veszti, s aljas mosoly húzódik végig száján.
A támadás pillanatában azonban egy pillanatra elnémul, hogy utána, halk, jóleső sóhajok sorozata hagyhassa el, apróra nyílt ajkait. Egyik kezét felnyújtva kapaszkodik Zara nyakába, majd annyira felhúzódzkodik, hogy vad csókot lopjon magának. Közben kendője lecsúszik fejéről, így a mögé rejtett haja zuhan testére.*
- A jelek szerint, nem úgy, mint te.
*Válaszolja két lökés között. Makacs, ez tény, de nem annyira, hogy ne tudjon teljes mértékében ellenállni a férfi csókjainak s érintésének.*
- Rólam beszélünk, mégis mit vártál?
*Teszi fel a kérdést, huncut, szemrehányó hangján, miközben fejét hátraveti a hóba. Az sem zavarja, hogy teste, kezd átfagyni, haja bevizesedik, jelenleg, csak élvezi a helyzetet, s ezt könnyen a másik tudtára is adja, halk hangján, miközben körmeivel Zara combjait találja meg.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.19 23:57:31
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 23:13:41
Üzenet elküldve: 2015-01-19 23:13:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Tudta, hogy sajnos ennyivel nem úszhatja meg, de azt nem sejtette, hogy ennyire rosszul jön ki a helyzetváltásból. Az elején még érezte fölényét, ahogy sunyin tekintett Nad felé, midőn újra kinyitotta a szemeit. Ekkor egyértelműsítette magában dominanciáját. A felhangzó néma sikolyok nem hozzák meg számára az elégedettséget, így nem is fog leállni száj és nyelvjátékával, ameddig nem hallja az őt megillető hangokat, sőt újra és újra bizonygatja fogai élességét, egyre mohóbban támadva rá. Ezzel is szerezhet Nad pár megmaradó nyomot. Az alsó frontot nem is figyelte, hogy mikor veszthette el így, de a pajkos bökdösgetését agresszív morgással honorálja. Szemeik összetűznek, a nő már csak lángot és sötétséget találhat benne. Kezeivel felkúszik, de csak azért, hogy újra lehaladhasson velük a két oldalán, mintha előkészítené a terepet valaminek. Végül egy pillanatra el is távolodván tőle, két kezével szét is tárja lábait, ameddig csak lehet, bár nem túl gyengéd, de már rég túlléptek a kedvességen. Le is szorítja, két ujjával meg is tágítja a barlang bejáratát... majd ráugrik, megint, vadsága teljességével nyomja még mélyebbre a hóban, de várakozásával szemben csak ennyit hallhat a nő.*
-Szeretted volna, mi?
*Tudja Nadról, hogy erős nő, nem fogja könnyen beadni magát. Szinte azt csinálhat vele, amit akar, mégis ellenáll a belseje minden késztetésnek. Végül egy pillanatra újra megkeresi a nő pillantását, már sokkal kedvesebben, kissé elmosolyodva.*
-Makacs vagy. Pedig még annyi mindent terveztem...
*Szólal meg, majd vissza is tér kegyes kötelességéhez.*
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Tudta, hogy sajnos ennyivel nem úszhatja meg, de azt nem sejtette, hogy ennyire rosszul jön ki a helyzetváltásból. Az elején még érezte fölényét, ahogy sunyin tekintett Nad felé, midőn újra kinyitotta a szemeit. Ekkor egyértelműsítette magában dominanciáját. A felhangzó néma sikolyok nem hozzák meg számára az elégedettséget, így nem is fog leállni száj és nyelvjátékával, ameddig nem hallja az őt megillető hangokat, sőt újra és újra bizonygatja fogai élességét, egyre mohóbban támadva rá. Ezzel is szerezhet Nad pár megmaradó nyomot. Az alsó frontot nem is figyelte, hogy mikor veszthette el így, de a pajkos bökdösgetését agresszív morgással honorálja. Szemeik összetűznek, a nő már csak lángot és sötétséget találhat benne. Kezeivel felkúszik, de csak azért, hogy újra lehaladhasson velük a két oldalán, mintha előkészítené a terepet valaminek. Végül egy pillanatra el is távolodván tőle, két kezével szét is tárja lábait, ameddig csak lehet, bár nem túl gyengéd, de már rég túlléptek a kedvességen. Le is szorítja, két ujjával meg is tágítja a barlang bejáratát... majd ráugrik, megint, vadsága teljességével nyomja még mélyebbre a hóban, de várakozásával szemben csak ennyit hallhat a nő.*
-Szeretted volna, mi?
*Tudja Nadról, hogy erős nő, nem fogja könnyen beadni magát. Szinte azt csinálhat vele, amit akar, mégis ellenáll a belseje minden késztetésnek. Végül egy pillanatra újra megkeresi a nő pillantását, már sokkal kedvesebben, kissé elmosolyodva.*
-Makacs vagy. Pedig még annyi mindent terveztem...
*Szólal meg, majd vissza is tér kegyes kötelességéhez.*
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 22:38:27
Üzenet elküldve: 2015-01-19 22:38:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ha puha érintései nem is, de erőteljesebb karmolása már megteszi a hatását. Egy gonosz félmosolyt villant fel a férfi felé, ahogy hallja annak morgását, körmei karcos érintésére. Érzi, hogy azok a sebek egy darabig nem fognak eltűnni a férfi hátáról. Egy provokatív szemöldökfelvonásban részesíti a másikat.
Majd egy halk, megdöbbenő sikolyt hallat, ahogy érzi testének zuhanását. Felkészülve a hideg hó hirtelen érintésére, szemeit becsukja. Ám felhevült teste nem érintkezik a nedvességgel, s gyanúsan nyitja ki szemeit. Nem is alaptalanul.*
- Előre, irányt tartsd, mehetünk a végtelenbe!
*Adja ki a parancsot, kapitányi stílusában, komoly tekintettel. A fehér képződmény szinte sistereg felhevült bőre alatt. A hideg nem zavarja, vágyát sem csillapítja, meglehet, majd a napokban később, bánni fogja ezt a kalandot, de most minden porcikájával csak élvezni akarja. A hegyes fogak érintésére, mélyről jövő morgást hallat, háta megfeszül, némileg fel is emelkedik a földtől, hogy vállai s altája érjék a földet. Szapora lélegzettel, halk sikolyokkal tölti meg a levegőt, halovány pára formájában. Kezeit hagyja elrabolni, bár a várt érintés nem történik meg. Hangos kacaj csúszik ki ajkai közül, mikor rájön mit is tervez a fiú. S rögtön bele is megy a játékba. Ha azt hiszi, irányíthatja, hát téved. Csak az elején engedi neki, majd szépen fokozatosan átveszi az irányítást, hisz jobban ismeri saját testét, mint bárki más. Csintalan mosollyal az arcán mutatja meg Zarának, hogy mit és hol kéne tennie, ha a gyönyörök szigetére kívánja repíteni. De ő maga sem kívánhatja, hogy parlagon maradjon miatta a kék szemű galád. Másik kezét gyorsan munkához lát, s ahogy kacsói közé zsákmányolja a férfi ékességét, lassan érinti sajátjához. Alulról nézve figyeli Zara reakcióit. Nem juttattatja kincses barlangjába, csak hergeli, annak bejáratának érintésével.*
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Ha puha érintései nem is, de erőteljesebb karmolása már megteszi a hatását. Egy gonosz félmosolyt villant fel a férfi felé, ahogy hallja annak morgását, körmei karcos érintésére. Érzi, hogy azok a sebek egy darabig nem fognak eltűnni a férfi hátáról. Egy provokatív szemöldökfelvonásban részesíti a másikat.
Majd egy halk, megdöbbenő sikolyt hallat, ahogy érzi testének zuhanását. Felkészülve a hideg hó hirtelen érintésére, szemeit becsukja. Ám felhevült teste nem érintkezik a nedvességgel, s gyanúsan nyitja ki szemeit. Nem is alaptalanul.*
- Előre, irányt tartsd, mehetünk a végtelenbe!
*Adja ki a parancsot, kapitányi stílusában, komoly tekintettel. A fehér képződmény szinte sistereg felhevült bőre alatt. A hideg nem zavarja, vágyát sem csillapítja, meglehet, majd a napokban később, bánni fogja ezt a kalandot, de most minden porcikájával csak élvezni akarja. A hegyes fogak érintésére, mélyről jövő morgást hallat, háta megfeszül, némileg fel is emelkedik a földtől, hogy vállai s altája érjék a földet. Szapora lélegzettel, halk sikolyokkal tölti meg a levegőt, halovány pára formájában. Kezeit hagyja elrabolni, bár a várt érintés nem történik meg. Hangos kacaj csúszik ki ajkai közül, mikor rájön mit is tervez a fiú. S rögtön bele is megy a játékba. Ha azt hiszi, irányíthatja, hát téved. Csak az elején engedi neki, majd szépen fokozatosan átveszi az irányítást, hisz jobban ismeri saját testét, mint bárki más. Csintalan mosollyal az arcán mutatja meg Zarának, hogy mit és hol kéne tennie, ha a gyönyörök szigetére kívánja repíteni. De ő maga sem kívánhatja, hogy parlagon maradjon miatta a kék szemű galád. Másik kezét gyorsan munkához lát, s ahogy kacsói közé zsákmányolja a férfi ékességét, lassan érinti sajátjához. Alulról nézve figyeli Zara reakcióit. Nem juttattatja kincses barlangjába, csak hergeli, annak bejáratának érintésével.*
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 21:33:02
Üzenet elküldve: 2015-01-19 21:33:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Jégen csúszás//
*A fiatal sötételf lány elindítja ugyan a versenyt, de a hadnagy először nem mozdul, várja, hogy a fogók induljanak meg először. Addig csupán felméri a helyzetét. Úgy néz ki, hogy Amrod a legagresszívabb, hiszen ő indul meg először, a hadnagy ezt a pillanatot választja a megindulásra. Szép kényelmes tempóban, egyenletes lábtechnikával indul meg a szalmabálák mellet minél messzebb a férfitól. Elérkezett az idő, hogy Kaiyko meginduljon, hiszen a a préda nagyjából felé tart, de a hadnagy a hordó után erősen kitolja a bal lábát, miközben a jobbon egyensúlyoz, így szinte minimális csúszás mellet balra fordul, s Dyntina felé veszi az irányt. Amint meglátja a lányt nagyobb sebességre kapcsolt, s egy széles mosolyt ereszt meg a lány felé. Úgy mosolyog a lányra, mint aki biztos benne, hogy nem lesz képes megfogni őt a lány.*
//Jégen csúszás//
*A fiatal sötételf lány elindítja ugyan a versenyt, de a hadnagy először nem mozdul, várja, hogy a fogók induljanak meg először. Addig csupán felméri a helyzetét. Úgy néz ki, hogy Amrod a legagresszívabb, hiszen ő indul meg először, a hadnagy ezt a pillanatot választja a megindulásra. Szép kényelmes tempóban, egyenletes lábtechnikával indul meg a szalmabálák mellet minél messzebb a férfitól. Elérkezett az idő, hogy Kaiyko meginduljon, hiszen a a préda nagyjából felé tart, de a hadnagy a hordó után erősen kitolja a bal lábát, miközben a jobbon egyensúlyoz, így szinte minimális csúszás mellet balra fordul, s Dyntina felé veszi az irányt. Amint meglátja a lányt nagyobb sebességre kapcsolt, s egy széles mosolyt ereszt meg a lány felé. Úgy mosolyog a lányra, mint aki biztos benne, hogy nem lesz képes megfogni őt a lány.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 21:32:59
Üzenet elküldve: 2015-01-19 21:32:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*A barna hajú leány, szemlátomást nem ijedt meg az ő ijedelmére, így tényleg valótlannak tűnik, elhamarkodott bocsánatkérése. A szépség sejtelmes, halk duruzsolása megnyugtatja idegeit. Fejét enyhén félrefordítva hallgatja amannak szavait.*
- Valóban, jól látod. Általában kifinomult érzékszerveim, eme ragyogó reggelen eltompultak. Ezért sem hallhattam meg, finom lépteidet, ahogy könnyed súlyod alatt meghajolnak a fűszálak.
*Valóban nem hallotta a nemesi nyugodtsággal vele szemben ülő lányt, ám annak testalkata, s kisugárzása miatt el tudja képzelni, milyen halkan lépdelhet. Nem úgy ő, ha nem figyel oda kellőleg, képes lenne, trappolva is előre haladnia. Habár erről, gyorsan leszokott, mikor is elindult hazájából.*
- Igazán nincs miért bocsánatot kérned, hiszen szemlátomást, csak segíteni jöttél. *Mosolyodik el, újra, kedvesen, smaragd szemei barátságot sugározván.*
- Viszonozni kívánom segítséged. Bátyám úgy tanított, hogy ami segítséget kaptam, azt kellőleg adjam is vissza. Még ha csak egy-két korty vízzel segítettél, mégis megnyugvást leltem általa.
*A bemutatkozás hasonlatán, továbbra is csak meleg mosollyal tekint a mélykék szemű lányra.*
- Néked is hasonlókat Aravae Mithraniel. *Arcáról leolvasható a koncentráció, ahogy a nevét ismétli el. Aki ismeri a szőke hajú elfet, az tudhatja, hogy a nevek megjegyzése nem az erősségei közé tartozik. Főleg nem a bonyolult nevekét nem s folyamatosan mást mond helyettük. A templomban hagyott harcos teljes nevét a mai napig sem tudja kiejteni, se nem pedig a tábori lakókét sem.*
- Freyainak? Voltam? *Arca hirtelen sápad el, ahogy hallja a leány, lágy hangjait hallja. Már több mint egy év telt el, mióta eljött hazulról, s valóban nem tud semmit az otthoniakról. Atyjáékat sem értesítette, hogy eljött, ez a feladat bátyjára s nővérére maradt. De a gondolat, hogy nem tértek haza…* - Talán van bármiféle nyugtalanító híred Aradhel Freyairól? *Hallatszik halk, szinte suttogó hangja. Szíve hirtelen szorul össze, a gondolattól. Csak lassan jutnak el gondolatáig a barna hajú szépség szavai.* - Elorfindal? *Ismétli meg a nevet, de nem úgy, mint aki először hallotta volna. Ismerős számára a név, s nem is akárhonnan. Bár faluja, elzárt, s békés helyen nyugszik, bátyjánál számos katona tett látogatást. Atyjával is tértek haza idegen, rangban vele egyívásúakkal.* - Ismerem, mintha már hallottam volna a nevét.
~S talán, találkoztam is volna vele, mikor gyermek voltak még.~
*Mosolyodik el kedvesen a lányra, de arca hirtelen vett sápadtsága csak tovább fokozódik, ajkainak rózsaszínes árnyalatának fakulásával.
Bármilyen választ is kap Aravaetól, igyekszik megőrizni nyugodtságát, s a társalgást tovább folytatni. Ő választotta azt az utat, hogy eljön otthonról – habár nem sok időből telt volna Gaear számára megtalálnia őt. Szemeit egy pillanatra lehunyja, hogy kalapáló szívverését lenyugtassa.*
~Nem történt semmi, nem történt semmi komoly atyámmal.~
- Amiért én? *Nyitja ki a szemeit hirtelen. El is gondolkozik, hogy mit is keres itt, lassan forgatja körbe tekintetét a tisztáson. Ahogy a reggeli frissességben elméje kezd kitisztulni, úgy jönnek vissza az emlékei, hogy miért is jött ide az éjszaka.* - Darel! *Hangzik el halkan, a harcos neve.* - Hát persze, a gyógynövények! *Tér magához, s szinte azonnal cselekvőképes állapotba is kerül. Szinte tűkön ülve hallgatja a leány szavait. Továbbra is kedves mosollyal honorálja, azonos érdeklődési körüket – habár jelenleg teljesen más ügyből kifolyólag van itt.*
- Könyvek? Herbárium? De hát ez… *Azonnal felismeri a könyvet. Azon ritka példányok egyike, melyekből igen kevés készítetett. Nővére szerencsésnek mondhatja magát, hogy anyjuktól megörökölt egy példányt. Mily szerencse, hogy találkozott eme leánnyal. Rögtön átveszi, s fellapozza a könyvet, de mint máskor is, most sem jut túl sokra.* - Mondd csak, te értesz ezek szerint a növényekhez?
*Emeli smaragd íriszeit Aravae mélykékjeibe, kedves komolysággal.*
*A barna hajú leány, szemlátomást nem ijedt meg az ő ijedelmére, így tényleg valótlannak tűnik, elhamarkodott bocsánatkérése. A szépség sejtelmes, halk duruzsolása megnyugtatja idegeit. Fejét enyhén félrefordítva hallgatja amannak szavait.*
- Valóban, jól látod. Általában kifinomult érzékszerveim, eme ragyogó reggelen eltompultak. Ezért sem hallhattam meg, finom lépteidet, ahogy könnyed súlyod alatt meghajolnak a fűszálak.
*Valóban nem hallotta a nemesi nyugodtsággal vele szemben ülő lányt, ám annak testalkata, s kisugárzása miatt el tudja képzelni, milyen halkan lépdelhet. Nem úgy ő, ha nem figyel oda kellőleg, képes lenne, trappolva is előre haladnia. Habár erről, gyorsan leszokott, mikor is elindult hazájából.*
- Igazán nincs miért bocsánatot kérned, hiszen szemlátomást, csak segíteni jöttél. *Mosolyodik el, újra, kedvesen, smaragd szemei barátságot sugározván.*
- Viszonozni kívánom segítséged. Bátyám úgy tanított, hogy ami segítséget kaptam, azt kellőleg adjam is vissza. Még ha csak egy-két korty vízzel segítettél, mégis megnyugvást leltem általa.
*A bemutatkozás hasonlatán, továbbra is csak meleg mosollyal tekint a mélykék szemű lányra.*
- Néked is hasonlókat Aravae Mithraniel. *Arcáról leolvasható a koncentráció, ahogy a nevét ismétli el. Aki ismeri a szőke hajú elfet, az tudhatja, hogy a nevek megjegyzése nem az erősségei közé tartozik. Főleg nem a bonyolult nevekét nem s folyamatosan mást mond helyettük. A templomban hagyott harcos teljes nevét a mai napig sem tudja kiejteni, se nem pedig a tábori lakókét sem.*
- Freyainak? Voltam? *Arca hirtelen sápad el, ahogy hallja a leány, lágy hangjait hallja. Már több mint egy év telt el, mióta eljött hazulról, s valóban nem tud semmit az otthoniakról. Atyjáékat sem értesítette, hogy eljött, ez a feladat bátyjára s nővérére maradt. De a gondolat, hogy nem tértek haza…* - Talán van bármiféle nyugtalanító híred Aradhel Freyairól? *Hallatszik halk, szinte suttogó hangja. Szíve hirtelen szorul össze, a gondolattól. Csak lassan jutnak el gondolatáig a barna hajú szépség szavai.* - Elorfindal? *Ismétli meg a nevet, de nem úgy, mint aki először hallotta volna. Ismerős számára a név, s nem is akárhonnan. Bár faluja, elzárt, s békés helyen nyugszik, bátyjánál számos katona tett látogatást. Atyjával is tértek haza idegen, rangban vele egyívásúakkal.* - Ismerem, mintha már hallottam volna a nevét.
~S talán, találkoztam is volna vele, mikor gyermek voltak még.~
*Mosolyodik el kedvesen a lányra, de arca hirtelen vett sápadtsága csak tovább fokozódik, ajkainak rózsaszínes árnyalatának fakulásával.
Bármilyen választ is kap Aravaetól, igyekszik megőrizni nyugodtságát, s a társalgást tovább folytatni. Ő választotta azt az utat, hogy eljön otthonról – habár nem sok időből telt volna Gaear számára megtalálnia őt. Szemeit egy pillanatra lehunyja, hogy kalapáló szívverését lenyugtassa.*
~Nem történt semmi, nem történt semmi komoly atyámmal.~
- Amiért én? *Nyitja ki a szemeit hirtelen. El is gondolkozik, hogy mit is keres itt, lassan forgatja körbe tekintetét a tisztáson. Ahogy a reggeli frissességben elméje kezd kitisztulni, úgy jönnek vissza az emlékei, hogy miért is jött ide az éjszaka.* - Darel! *Hangzik el halkan, a harcos neve.* - Hát persze, a gyógynövények! *Tér magához, s szinte azonnal cselekvőképes állapotba is kerül. Szinte tűkön ülve hallgatja a leány szavait. Továbbra is kedves mosollyal honorálja, azonos érdeklődési körüket – habár jelenleg teljesen más ügyből kifolyólag van itt.*
- Könyvek? Herbárium? De hát ez… *Azonnal felismeri a könyvet. Azon ritka példányok egyike, melyekből igen kevés készítetett. Nővére szerencsésnek mondhatja magát, hogy anyjuktól megörökölt egy példányt. Mily szerencse, hogy találkozott eme leánnyal. Rögtön átveszi, s fellapozza a könyvet, de mint máskor is, most sem jut túl sokra.* - Mondd csak, te értesz ezek szerint a növényekhez?
*Emeli smaragd íriszeit Aravae mélykékjeibe, kedves komolysággal.*
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 21:12:18
Üzenet elküldve: 2015-01-19 21:12:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nő hasonló támadása ellen tényleg tehetetlen, kénytelen lesz változtatni stratégiáján, nem hagyhat lehetőséget arra, hogy esetleg fejleszthessen a másik a módszerén.*
-Grr.
*Majd szorosabban fűzi magához, Nad még nem is sejtheti, hogy milyen új tervet talált ki. Partnerével együtt lerántva magát a hóba, balját tenyérben kitartva, hogy tompítsa az esés fájdalmát, már a nő részéről. Majd kéjes mosollyal tekinti a karjában lévő, talán meglepődött nőt.*
-Zavaró, hogy még a nem hódítottuk meg ezt a fehér tengert, ideje lenne már. Kiadhatom a parancsát reá, kapitányom?
*Megy bele továbbra is a játékukba, nem is várva meg Nadae válaszát, leengedi a hóba, majd vetődik is rája, tűz és jég közé szorítva, újra összenyomva mellkasával a nőét. Vissza is aljasul állatiasságába és egy kósza próbálkozásképp fogai közé szorítja Nad mellkasának érzékeny pontját, megnézvén, mit reagál rá. Egy őszinte nyögés megállíthatatlan áradatot indítana meg tőle és bár eddig sem zavartatta magát, hogy ki vagy mi hallja meg, de addig nem fog leállni kényeztetésével, ameddig már nem lesz képes visszatartani azokat a sikolyokat. Egyik kezét a nőnek újra elrabolja, hogy újra kísértésbe vigye, azonban nem úgy, ahogyan elsőnek gondolná. Ugyanis nem Zaranir, hanem a saját intim pontját kezdi el vele simogattatni, néha 'véletlenül' be-be juttatva. Ilyen esetekben persze még agresszívebben ténykedik máshol is. Hiszen nem kéne olyan sok ahhoz, hogy végre kielégülésbe hozza a nő magát és Zaranir is csak támogatni fogja benne. Miért nem tenné, hiszen ez már a győzelmét biztosítaná be.*
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nő hasonló támadása ellen tényleg tehetetlen, kénytelen lesz változtatni stratégiáján, nem hagyhat lehetőséget arra, hogy esetleg fejleszthessen a másik a módszerén.*
-Grr.
*Majd szorosabban fűzi magához, Nad még nem is sejtheti, hogy milyen új tervet talált ki. Partnerével együtt lerántva magát a hóba, balját tenyérben kitartva, hogy tompítsa az esés fájdalmát, már a nő részéről. Majd kéjes mosollyal tekinti a karjában lévő, talán meglepődött nőt.*
-Zavaró, hogy még a nem hódítottuk meg ezt a fehér tengert, ideje lenne már. Kiadhatom a parancsát reá, kapitányom?
*Megy bele továbbra is a játékukba, nem is várva meg Nadae válaszát, leengedi a hóba, majd vetődik is rája, tűz és jég közé szorítva, újra összenyomva mellkasával a nőét. Vissza is aljasul állatiasságába és egy kósza próbálkozásképp fogai közé szorítja Nad mellkasának érzékeny pontját, megnézvén, mit reagál rá. Egy őszinte nyögés megállíthatatlan áradatot indítana meg tőle és bár eddig sem zavartatta magát, hogy ki vagy mi hallja meg, de addig nem fog leállni kényeztetésével, ameddig már nem lesz képes visszatartani azokat a sikolyokat. Egyik kezét a nőnek újra elrabolja, hogy újra kísértésbe vigye, azonban nem úgy, ahogyan elsőnek gondolná. Ugyanis nem Zaranir, hanem a saját intim pontját kezdi el vele simogattatni, néha 'véletlenül' be-be juttatva. Ilyen esetekben persze még agresszívebben ténykedik máshol is. Hiszen nem kéne olyan sok ahhoz, hogy végre kielégülésbe hozza a nő magát és Zaranir is csak támogatni fogja benne. Miért nem tenné, hiszen ez már a győzelmét biztosítaná be.*
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:47:30
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:47:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem sok energiát kell befektetnie a másiknak, ahhoz, hogy vágyát fokozza. Oly régen volt már együtt férfival, hogy minden apró érintés megperzseli érzékszerveit. Ajkaiba harapva sóhajtozik, apró, halk nyögéseket enged meg magának. Nem kívánja felhívni figyelmüket a fesztiválozó többi itt tartózkodónak, hogy éppen mit is művelnek.
Az apró becézés, csak tetézi kéjelgését. Mindig is hízelgőnek találta a titulust, amit oly nehezen tudott megszerezni, ám még nehezebben, csak vér által tudta megtartani. Értelmetlen motyogás csak a válasza, két apró kéjes nyávogása közepette. Kezei hamar új útra tévednek, s tíz körömmel mar, leendő tisztjének hátába.
Szája sem tétlen, könnyen oldalra tudja fordítani, hogy Zara nyakát vehesse célba, oly ádázul, ahogy ő vette. Mozgékony, rumtól itatott hegyes nyelve, fürgén kényeztetik, a nyak érzékeny pontjait, kihasználva a férfi jelenlegi tehetetlenségét, azon a tájékon.*
- Valld be, hogy mindennél jobban akarsz, most. *Suttogja alig hallhatóan, gyönyörrel átitatott hangján.
Az apró testhelyzetváltozásnak engedve, gyengéden végigcirógat, a kidolgozott hasfalon, lassan araszolva az oldaláig, s előrehajolva, apró csókokat leheljen a mellkasra. Ha nem itt, hanem egy zártabb, s kevésbé nyüzsgő helyen lennének, mélyről jövő sikolyokkal méltányolná Zara igyekezetét, így viszont csak be kell érnie, halk, ám annál mámorítóbb nyögdécselését. Teste, szinte minden egyes pórusa élvezi a másik érintését. Leginkább kebleinél érez, minden elöntő vágyat.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.19 19:58:04
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem sok energiát kell befektetnie a másiknak, ahhoz, hogy vágyát fokozza. Oly régen volt már együtt férfival, hogy minden apró érintés megperzseli érzékszerveit. Ajkaiba harapva sóhajtozik, apró, halk nyögéseket enged meg magának. Nem kívánja felhívni figyelmüket a fesztiválozó többi itt tartózkodónak, hogy éppen mit is művelnek.
Az apró becézés, csak tetézi kéjelgését. Mindig is hízelgőnek találta a titulust, amit oly nehezen tudott megszerezni, ám még nehezebben, csak vér által tudta megtartani. Értelmetlen motyogás csak a válasza, két apró kéjes nyávogása közepette. Kezei hamar új útra tévednek, s tíz körömmel mar, leendő tisztjének hátába.
Szája sem tétlen, könnyen oldalra tudja fordítani, hogy Zara nyakát vehesse célba, oly ádázul, ahogy ő vette. Mozgékony, rumtól itatott hegyes nyelve, fürgén kényeztetik, a nyak érzékeny pontjait, kihasználva a férfi jelenlegi tehetetlenségét, azon a tájékon.*
- Valld be, hogy mindennél jobban akarsz, most. *Suttogja alig hallhatóan, gyönyörrel átitatott hangján.
Az apró testhelyzetváltozásnak engedve, gyengéden végigcirógat, a kidolgozott hasfalon, lassan araszolva az oldaláig, s előrehajolva, apró csókokat leheljen a mellkasra. Ha nem itt, hanem egy zártabb, s kevésbé nyüzsgő helyen lennének, mélyről jövő sikolyokkal méltányolná Zara igyekezetét, így viszont csak be kell érnie, halk, ám annál mámorítóbb nyögdécselését. Teste, szinte minden egyes pórusa élvezi a másik érintését. Leginkább kebleinél érez, minden elöntő vágyat.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.19 19:58:04
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:09:31
Üzenet elküldve: 2015-01-19 19:09:31
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Szánkóverseny - Rajt//
*A bejelentkezés után odaáll a torony aljához, és méregetni kezdi az építményt. Jó darabig egyetlen más versenyző sem érkezik, nem tudni vajon a torony magassága vagy az előre beígért halálfélelem miatt van ez, vagy a torony aljában álló és a listán már szereplő sötételf zavarja őket, akitől valaki elfelejtette elkérni a fegyvereit ezért nem is adta oda senkinek. Végül csak két nőstény elég bátor a jelentkezéshez. Az egyik ember, a másik viszont fajtabeli, mi több még ismeri is, habár érthető okokból nem szívesen gondol vissza arra az elborult éjszakára.* ~Nagy tiszteletlenség lenne nyerni hagyni.~ *Két versenytársa előtte ér fel a toronyba és élvezi ki a kilátás nyújtotta előnyöket, ő csak harmadikként jut fel a lépcsősoron és bal térdét az egyik szánkóra illeszti, hogy jobb lábával, lökhesse, vagy kormányozhassa magát. Majd szükség esetén lábat válthasson. Túlzás, hogy sok tapasztalata lenne az efféle dolgok irányításában, nemhogy szánkót még havat se nagyon látott korábban. Alapvetően, instabilnak tartja a szerkezetet. Nem igazán lehet fékezni, csak pár méterrel a fa előtt leugrani róla. Föntről nézve a pálya még veszélyesebbnek tűnik mint odalentről.* ~Nem vagyok normális.~ *Nyugtázza magában, de két nőstény jelenlétében a visszafordulás teljesen kizárt. Jön a rászámolás.* ~Ha már lúd legyen kövér.~ *Gondolja. Eldönti, hogy olyan gyorsan fog elindulni amilyen gyorsan csak lehetséges, aztán az első kanyarban majd megbánja a dolgot. Feláll, kettőt hátralép, figyeli a szánkóját, próbál jól időzíteni. Úgy tesz mintha nyilat lőne ki, nagy levegőt vesz, kifújja aztán nekifut és ha jól időzít, pont a "rajt" szónál fog hassal a szánkóra érkezni.* ~Most fogok meghalni.~
//Szánkóverseny - Rajt//
*A bejelentkezés után odaáll a torony aljához, és méregetni kezdi az építményt. Jó darabig egyetlen más versenyző sem érkezik, nem tudni vajon a torony magassága vagy az előre beígért halálfélelem miatt van ez, vagy a torony aljában álló és a listán már szereplő sötételf zavarja őket, akitől valaki elfelejtette elkérni a fegyvereit ezért nem is adta oda senkinek. Végül csak két nőstény elég bátor a jelentkezéshez. Az egyik ember, a másik viszont fajtabeli, mi több még ismeri is, habár érthető okokból nem szívesen gondol vissza arra az elborult éjszakára.* ~Nagy tiszteletlenség lenne nyerni hagyni.~ *Két versenytársa előtte ér fel a toronyba és élvezi ki a kilátás nyújtotta előnyöket, ő csak harmadikként jut fel a lépcsősoron és bal térdét az egyik szánkóra illeszti, hogy jobb lábával, lökhesse, vagy kormányozhassa magát. Majd szükség esetén lábat válthasson. Túlzás, hogy sok tapasztalata lenne az efféle dolgok irányításában, nemhogy szánkót még havat se nagyon látott korábban. Alapvetően, instabilnak tartja a szerkezetet. Nem igazán lehet fékezni, csak pár méterrel a fa előtt leugrani róla. Föntről nézve a pálya még veszélyesebbnek tűnik mint odalentről.* ~Nem vagyok normális.~ *Nyugtázza magában, de két nőstény jelenlétében a visszafordulás teljesen kizárt. Jön a rászámolás.* ~Ha már lúd legyen kövér.~ *Gondolja. Eldönti, hogy olyan gyorsan fog elindulni amilyen gyorsan csak lehetséges, aztán az első kanyarban majd megbánja a dolgot. Feláll, kettőt hátralép, figyeli a szánkóját, próbál jól időzíteni. Úgy tesz mintha nyilat lőne ki, nagy levegőt vesz, kifújja aztán nekifut és ha jól időzít, pont a "rajt" szónál fog hassal a szánkóra érkezni.* ~Most fogok meghalni.~
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 18:45:03
Üzenet elküldve: 2015-01-19 18:45:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//És...//
*Némi meglepődést vél felfedezni a jelenés hangjában, amikor megválaszolja kérdését. A hanyag félmosoly csak egy árnyalatnyival lesz bizonytalanabb, felületes szemlélő talán észre sem venné a nüánsznyi változást, talán a könnyűléptűnek fel sem tűnik, csak akkor, ha a megfelelő pillanatban tekint az aranyba olvadt tekintet mélyére.
Ám a kérdés, melyet hall, elgondolkodtatja. Máskor talán fel is háborodna, a mellkasában lakozó havasi oroszlán dühösen borzolná fel hószín sörényét bordáinak rácsai mögött, egy ilyen kérdést hallva. Hogyan is feltételezhetné bárki, hogy a kolosszus kevesebbre tartja magát másoknál, vagy egyáltalán magáról gondolna keveset? Ezúttal nem történik semmi, csak a napszín tekintet fúródik a talpuk alatt ropogó, széttaposott hóba, mintha megolvaszthatná azt aranyával, vagy épp ellenkezőleg, hűteni akarná pillantása égető forróságát.
Ha valaha is elengedte magát, akkor mindig alkoholban oldotta fel efféle gátlásait, de akkor is csak rövidke ideig élvezte a szabadságot, hogy utána apatikus egykedvűség mélységébe zuhanjon, és ki se másszon onnan, csak a kijózanító alvás hajnaláig.
A kérdés nem szakít fel tiltott pecséteket, nem világít be sosem látott helyekre kutató fényével, csak olyan ládákat nyit fel láthatatlan, kecses kezeivel, melyeknek tetejét már rég befedte az idő finom, szitáló pora, s melyekre a kolosszus igen ritkán gondolt csak. Vannak dolgok, melyeket nem szükséges vitatni, melyeket szívesebben hagy hátul, nem szem előtt tartva. Jobb is úgy, inkább törődik erősségeivel, mint hátrányaival.*
- Miért?
*Kérdez vissza, de talán csak időt akar nyerni még a válasz előtt, összegyűjteni szavainak seregét, mielőtt hadba küldi őket a kérdések ellen, hogy felvértezve igazságokkal, páncélba bújt valókkal, s hogy közéjük ne keveredjenek hideg, mérgezett pengével lopakodó hazugságok.
Ám még mindig nem érzi elég erősnek szavait, hogy magabiztosan vezethesse győzelemre őket és ne maradjon kétség a nyomukban, de azt is tudja, hogy nem lesz már erősebb, nem lesz már határozottabb. Így kell megvívnia harcait, s talán nem is sejti, hogy nem csak a válasszal, de saját démonaival is.*
- Nem tartom kevesebbre magam náluk.
*Int szabad kezével az önfeledten szórakozó városiak felé aranyszín tekintetét rajtuk tartva. Figyeli a mosolyukat, a mozgásukat és azt, amit azokkal közölnek felé és a világ felé. Talán csak a gyermekek, a fiatalok őszinték teljesen, az ő tudatukat még nem fertőzte meg igazán a hazug világ és a mögötte meghúzódó igazságtalanság.*
- Ha valóban részese akarnék lenni, most én is ott siklanék a jégen.
*Torpan meg és fordul szembe az éjszín jelenéssel.*
- Saját, jól felfogott érdekemben tartom magam távol tőle. Nem kívánok részese lenni. Tudom, hogy nem érezném magam maradéktalanul szabadnak, ami megmérgezné a szabadságom, hamis érzések volnának, s akkor ugyanúgy vágynék a perifériára, mint most az önfeledt szabadság után. Irigyelném régi önmagam, való önmagam, aki inkább kintről figyel, mint részese legyen.
*Halkul el a markáns hang, pedig eddig is halkan beszélt, mintha mindenki mástól féltené igazságát a hosszúéletű jelenést kivéve. Érzi, hogy ha le nem is győzték felelet-lovagjai a kérdés sötét démonait, de visszaűzte őket a titkos láda mélyére. Legközelebb már felkészültebb lesz, ha újra támadnának.
A napszín tekintet ezúttal a savószín szemek mélyére hatol, a keskeny ajkak vészjósló, vértelen mosolyra húzódnak.*
- Titkokat osztottam meg Önnel, olyanokat, melyeket senki sem hallott még, és talán nem is fog. Úgy illik, hogy titokkal fizessen értük.
*Fürkészi a jelenés tekintetét. Az aranyba olvadt tekintetet nem dermeszti meg a hideg pillantás, kutatja szavainak hatását, hisz semmi sem biztosítja, hogy igazságért igazsággal fizet majd a könnyűléptű. Meglehet, hogy egyszerűen faképnél hagyja, s magával viszi titkait.*
//És...//
*Némi meglepődést vél felfedezni a jelenés hangjában, amikor megválaszolja kérdését. A hanyag félmosoly csak egy árnyalatnyival lesz bizonytalanabb, felületes szemlélő talán észre sem venné a nüánsznyi változást, talán a könnyűléptűnek fel sem tűnik, csak akkor, ha a megfelelő pillanatban tekint az aranyba olvadt tekintet mélyére.
Ám a kérdés, melyet hall, elgondolkodtatja. Máskor talán fel is háborodna, a mellkasában lakozó havasi oroszlán dühösen borzolná fel hószín sörényét bordáinak rácsai mögött, egy ilyen kérdést hallva. Hogyan is feltételezhetné bárki, hogy a kolosszus kevesebbre tartja magát másoknál, vagy egyáltalán magáról gondolna keveset? Ezúttal nem történik semmi, csak a napszín tekintet fúródik a talpuk alatt ropogó, széttaposott hóba, mintha megolvaszthatná azt aranyával, vagy épp ellenkezőleg, hűteni akarná pillantása égető forróságát.
Ha valaha is elengedte magát, akkor mindig alkoholban oldotta fel efféle gátlásait, de akkor is csak rövidke ideig élvezte a szabadságot, hogy utána apatikus egykedvűség mélységébe zuhanjon, és ki se másszon onnan, csak a kijózanító alvás hajnaláig.
A kérdés nem szakít fel tiltott pecséteket, nem világít be sosem látott helyekre kutató fényével, csak olyan ládákat nyit fel láthatatlan, kecses kezeivel, melyeknek tetejét már rég befedte az idő finom, szitáló pora, s melyekre a kolosszus igen ritkán gondolt csak. Vannak dolgok, melyeket nem szükséges vitatni, melyeket szívesebben hagy hátul, nem szem előtt tartva. Jobb is úgy, inkább törődik erősségeivel, mint hátrányaival.*
- Miért?
*Kérdez vissza, de talán csak időt akar nyerni még a válasz előtt, összegyűjteni szavainak seregét, mielőtt hadba küldi őket a kérdések ellen, hogy felvértezve igazságokkal, páncélba bújt valókkal, s hogy közéjük ne keveredjenek hideg, mérgezett pengével lopakodó hazugságok.
Ám még mindig nem érzi elég erősnek szavait, hogy magabiztosan vezethesse győzelemre őket és ne maradjon kétség a nyomukban, de azt is tudja, hogy nem lesz már erősebb, nem lesz már határozottabb. Így kell megvívnia harcait, s talán nem is sejti, hogy nem csak a válasszal, de saját démonaival is.*
- Nem tartom kevesebbre magam náluk.
*Int szabad kezével az önfeledten szórakozó városiak felé aranyszín tekintetét rajtuk tartva. Figyeli a mosolyukat, a mozgásukat és azt, amit azokkal közölnek felé és a világ felé. Talán csak a gyermekek, a fiatalok őszinték teljesen, az ő tudatukat még nem fertőzte meg igazán a hazug világ és a mögötte meghúzódó igazságtalanság.*
- Ha valóban részese akarnék lenni, most én is ott siklanék a jégen.
*Torpan meg és fordul szembe az éjszín jelenéssel.*
- Saját, jól felfogott érdekemben tartom magam távol tőle. Nem kívánok részese lenni. Tudom, hogy nem érezném magam maradéktalanul szabadnak, ami megmérgezné a szabadságom, hamis érzések volnának, s akkor ugyanúgy vágynék a perifériára, mint most az önfeledt szabadság után. Irigyelném régi önmagam, való önmagam, aki inkább kintről figyel, mint részese legyen.
*Halkul el a markáns hang, pedig eddig is halkan beszélt, mintha mindenki mástól féltené igazságát a hosszúéletű jelenést kivéve. Érzi, hogy ha le nem is győzték felelet-lovagjai a kérdés sötét démonait, de visszaűzte őket a titkos láda mélyére. Legközelebb már felkészültebb lesz, ha újra támadnának.
A napszín tekintet ezúttal a savószín szemek mélyére hatol, a keskeny ajkak vészjósló, vértelen mosolyra húzódnak.*
- Titkokat osztottam meg Önnel, olyanokat, melyeket senki sem hallott még, és talán nem is fog. Úgy illik, hogy titokkal fizessen értük.
*Fürkészi a jelenés tekintetét. Az aranyba olvadt tekintetet nem dermeszti meg a hideg pillantás, kutatja szavainak hatását, hisz semmi sem biztosítja, hogy igazságért igazsággal fizet majd a könnyűléptű. Meglehet, hogy egyszerűen faképnél hagyja, s magával viszi titkait.*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 18:05:18
Üzenet elküldve: 2015-01-19 18:05:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Szánkóverseny - Rajt//
*Ugyan a megannyi leguggol, megfog egy hógolyót, felpattan, eldobja, majd gyorsan megint leguggol tornagyakorlat némileg csökkentette benne az alkohol szintet, úgy tűnik, még elég szesz maradt benne ahhoz, hogy rábólintson a szánkózásra. Nem tériszonyos, de teljesen józanul egyáltalán nem biztos, hogy önként és dalolva jelentkezett volna a kihívásra. No de mivel most bátrabb, mint általában szokott lenni, vagy legalábbis vevő az elsőre még szórakoztatónak tűnő dolgokra, akkor miért is ne?*
- Komolyan. *Bólint, és még fel sem ocsúd, máris kézen ragadják. Ami nem kicsit meglepi, hisz ha karon ragadták, nem szánkózni vitték, igaz utóbbi esetben legfeljebb "haldoklókat" kellett ellátnia.*
- Rhenamys vagyok, vagy rövidebben Rhena. *Ismétli meg a bemutatkozást a gyorsan. Furcsa, hogy ismét előkerül ez az áldott lány megszólítás, valamilyen "értethetetlen" oknál fogva nem tartja magát annak. Vagy az áldásnak van egy nagyon furcsa, kicsavart változata, és az ragadt rá, na azt már elhinné.*
- Nem hinném, hogy áldott lennék. *Motyogja a szánkópálya felé haladva, habár el kell ismernie, egy ilyen becenév üdítő változatosság lenne. A tegeződést viszont örömmel veszi, ezt jó jelként szokta elkönyvelni, no meg Moon eddig sem tűnt annak a félelmetes mélységinek, amit a sztereotípiák leírnak.
Ellenben az már nyugtalanító, hogy konkrétan két kormossal fog versenyezni. Már megint hova keveredett? Ezt a kérdést pillanatok múltán ismét felteszi, amikor a torony tövéből néz fel a pályára elkerekedő szemekkel.*
- Hűha. *Bukik ki belőle, de ha egyszer már elvállalta, hogy indul a sötételf lánnyal a szánkóversenyen, akkor nem fog visszakozni.*
- Az már biztos. Sok munka és veríték, de elképesztő lett az eredmény. *Némileg lassabban, de azért lelkesen indul neki a nagy lépcsőmászásnak. Nem mondhatni, hogy állandóan edz, de elég sokat kutyagol ahhoz, hogyha lihegve is, de megállás nélkül felérjen. Miután felért a torony tetejére, és kifújta magát, akkor néz szét. A kilátás lélegzetelállító, de amint belegondol, hogy neki innen kell leszánkóznia, nagyjából nulla szánkózási tapasztalattal, akkor máris kifut minden vér az arcából, és amúgy is fehér pofija még sápadtabb lesz, kicsit még meg is szédül.*
- Kezdek kételkedni önnön ép elmémben. *Válaszol őszintén Moon talán költői kérdésére, de már tényleg nem fordulhat vissza, ha már nevezet, főleg, hogy ő kapja a saját szánkóját. Hevesen verő szívvel ül le a járművére, majd óvatosan lökdösi magát a rajtvonalhoz. Nyakát nyújtva néz előre, hogy minél többet lásson a pályából, de ez rossz ötletnek bizonyult, szívverése csak felgyorsul. Már nem is kell a felcser ide, hogy legalább félszáz halálos baleset eszébe jusson, és hogy még nagyobb legyen az élvezet, ezek mind meg is jelennek lelki szemei előtt.*
- Én nem vagyok normális. *Hebegi maga elé, miközben próbál mégis némi lelki erős gyűjteni. Ha nem is lesz szélesen mosolygós, kis nyugalmat azért sikerül összeszednie. Amíg el nem hangzik a rajt.
Egy pillanatra mintha a világ, vagy legalábbis az idő megállna. Azután lábai ösztönösen mozdulnak, mintha a rajt szó egy parancs lett volna. Erejétől telőn ellöki magát lábaival, megadva a kezdő lendületet. A szánkó szépen gyorsul, talál túlságosan is, sőt, biztosan túl gyorsan gyorsul. Talpát a kezdő lökés után a szánkó talpára tette, most bokáján csavarva egy kicsit sarkaival igyekszik kicsit visszább fogni a lendületen. Jó dolog a gyorsaság, de ha a sebesség miatt repül ki, vagy válik irányíthatatlanná a szán, neki annyi, erre mérget is merne venni (függetlenül attól, hogy ismer jó pár ellenmérget). Így hát az első kanyar felé óvatosságból nem a teljes lehetséges sebességgel halad, kicsit visszafogja a szánt, mintha lóversenyen lenne, és nem akarná, hogy paripája már az elején mindent beleadjon.*
//Szánkóverseny - Rajt//
*Ugyan a megannyi leguggol, megfog egy hógolyót, felpattan, eldobja, majd gyorsan megint leguggol tornagyakorlat némileg csökkentette benne az alkohol szintet, úgy tűnik, még elég szesz maradt benne ahhoz, hogy rábólintson a szánkózásra. Nem tériszonyos, de teljesen józanul egyáltalán nem biztos, hogy önként és dalolva jelentkezett volna a kihívásra. No de mivel most bátrabb, mint általában szokott lenni, vagy legalábbis vevő az elsőre még szórakoztatónak tűnő dolgokra, akkor miért is ne?*
- Komolyan. *Bólint, és még fel sem ocsúd, máris kézen ragadják. Ami nem kicsit meglepi, hisz ha karon ragadták, nem szánkózni vitték, igaz utóbbi esetben legfeljebb "haldoklókat" kellett ellátnia.*
- Rhenamys vagyok, vagy rövidebben Rhena. *Ismétli meg a bemutatkozást a gyorsan. Furcsa, hogy ismét előkerül ez az áldott lány megszólítás, valamilyen "értethetetlen" oknál fogva nem tartja magát annak. Vagy az áldásnak van egy nagyon furcsa, kicsavart változata, és az ragadt rá, na azt már elhinné.*
- Nem hinném, hogy áldott lennék. *Motyogja a szánkópálya felé haladva, habár el kell ismernie, egy ilyen becenév üdítő változatosság lenne. A tegeződést viszont örömmel veszi, ezt jó jelként szokta elkönyvelni, no meg Moon eddig sem tűnt annak a félelmetes mélységinek, amit a sztereotípiák leírnak.
Ellenben az már nyugtalanító, hogy konkrétan két kormossal fog versenyezni. Már megint hova keveredett? Ezt a kérdést pillanatok múltán ismét felteszi, amikor a torony tövéből néz fel a pályára elkerekedő szemekkel.*
- Hűha. *Bukik ki belőle, de ha egyszer már elvállalta, hogy indul a sötételf lánnyal a szánkóversenyen, akkor nem fog visszakozni.*
- Az már biztos. Sok munka és veríték, de elképesztő lett az eredmény. *Némileg lassabban, de azért lelkesen indul neki a nagy lépcsőmászásnak. Nem mondhatni, hogy állandóan edz, de elég sokat kutyagol ahhoz, hogyha lihegve is, de megállás nélkül felérjen. Miután felért a torony tetejére, és kifújta magát, akkor néz szét. A kilátás lélegzetelállító, de amint belegondol, hogy neki innen kell leszánkóznia, nagyjából nulla szánkózási tapasztalattal, akkor máris kifut minden vér az arcából, és amúgy is fehér pofija még sápadtabb lesz, kicsit még meg is szédül.*
- Kezdek kételkedni önnön ép elmémben. *Válaszol őszintén Moon talán költői kérdésére, de már tényleg nem fordulhat vissza, ha már nevezet, főleg, hogy ő kapja a saját szánkóját. Hevesen verő szívvel ül le a járművére, majd óvatosan lökdösi magát a rajtvonalhoz. Nyakát nyújtva néz előre, hogy minél többet lásson a pályából, de ez rossz ötletnek bizonyult, szívverése csak felgyorsul. Már nem is kell a felcser ide, hogy legalább félszáz halálos baleset eszébe jusson, és hogy még nagyobb legyen az élvezet, ezek mind meg is jelennek lelki szemei előtt.*
- Én nem vagyok normális. *Hebegi maga elé, miközben próbál mégis némi lelki erős gyűjteni. Ha nem is lesz szélesen mosolygós, kis nyugalmat azért sikerül összeszednie. Amíg el nem hangzik a rajt.
Egy pillanatra mintha a világ, vagy legalábbis az idő megállna. Azután lábai ösztönösen mozdulnak, mintha a rajt szó egy parancs lett volna. Erejétől telőn ellöki magát lábaival, megadva a kezdő lendületet. A szánkó szépen gyorsul, talál túlságosan is, sőt, biztosan túl gyorsan gyorsul. Talpát a kezdő lökés után a szánkó talpára tette, most bokáján csavarva egy kicsit sarkaival igyekszik kicsit visszább fogni a lendületen. Jó dolog a gyorsaság, de ha a sebesség miatt repül ki, vagy válik irányíthatatlanná a szán, neki annyi, erre mérget is merne venni (függetlenül attól, hogy ismer jó pár ellenmérget). Így hát az első kanyar felé óvatosságból nem a teljes lehetséges sebességgel halad, kicsit visszafogja a szánt, mintha lóversenyen lenne, és nem akarná, hogy paripája már az elején mindent beleadjon.*
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 17:40:21
Üzenet elküldve: 2015-01-19 17:40:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*A bársonyos ajkak finom ívéről lepergő szavak céljukat tévesztvén keltik ijedelemre a tópart irányába merengő lányt, ám amannak nyugtalan reakciója nem igazán rendíti meg a hölgy kimért arcjátékát. Ábrázatán továbbra is ott dereng a rá oly' jellemző mérsékelt, nőies mosoly, netán szemöldökeinek íve emelkedik meg enyhén a heves fogadtatásra, nem több. Noha kétségtelen, a szőke hajzuhataggal megáldott leányzó szabadkozása könnyed nevetésre sarkallná, azonban udvariasan elkendőzi a kedves hóbortosság keltette vidám, csilingelő hangjait, nehogy sérelemmel töltse meg az ifjú lelket.*
- Sajnálni hasztalan, mit el sem követtél, úgy vélem, téged jobban megilletett az itt létem. Fogadd bocsánatomat... *Duruzsolja lágy, kellemes csöndességben, s a bizonytalan kérdés nyomán apró biccentéssel felel. Nem óhajtja részletekkel aggasztani az emígy is nyugtalan párát, láthatóan épp elég gonddal terheli elméjét a fagyos árnyakkal ölelkezett álomkép. Helyette a lányéhoz hasonlatos, kedves mosollyal veszi vissza a bőrkulacsot, majd helyezi el a szegényes útravalók közé, melyek a karavánpihenőből történő fáradalmas utazását segítették. Mélykék tekintete néhány rövidke momentum erejéig elmereng a csomagon, az ismeretlen elf üdítő, élénk hangjára azonban hamarost visszaemeli nyílt lélektükreit az előtte ücsörgő bájos teremtésre.*
- Ugyan... Örömömre szolgált, hogy csupán eme aprósággal is, de segíthettem. *Könnyed, őszinte mosolya mögül engedi szabadjára virágzó gondolatait, s fejének apró biccentésével fogadja a hegyes fülekkel megáldott hölgyemény bemutatkozását. Neve haloványan derengő emlékeket ébreszt elmetekervényeinek rejtekében, ám ameddig meg nem ízleli önnön ajkain, nem jut eszébe pontosan, hogy honnét is cseng ily' ismerősen a leány családneve.*
- A nap fénye ragyogja be találkozásunk óráját... Igazán örvendek, Freyai. Szülőanyám nekem az Aravae nevet álmodta meg, míg atyámtól a Mithranielek dicsőségét örököltem. *Mutatkozik be ő is, ahogyan az illendő, majd ezernyi csillagot hordozó tekintetében az izgatottság aprócska fénye villan fel hirtelen, amint végre ismeretesen visszhangzik gondolataiban Organthela öröksége.*
- Netán annak a Freyainak a vére voltál, kinek dicső cselekedeteit messze földön regélik? Atyám kiváló hadúr, ismeretsége éppoly szerteágazó, mint a kardforgatást illető tudománya. Elorfindalként emlegetik könnyedebb ajkak. *Magyarázza lágy, kellemes hangján, amelyből aligha lehet kiűzni az érdeklődés eltéveszthetetlen ívét, mely a nem várt ismeretség nyomán fészkelte magát a hölgy szavainak burjánzó tengerébe.
Mindeközben bátorkodik némileg kényelmesebb helyzetbe pozicionálni magát, sarkáról a lábai mellé ül le, a földre. A megfázástól nem kell tartania, hosszú, testére több rétegben simuló ruhája elegendő védelmet nyújt, a piszoktól pedig még úgy sem fél, természetes velejárója az a vadonnak. Ellenben nemes lényével, sosem vált belőle kényeskedő kisasszonyka, persze azt sem lehetne állítani, hogy tisztátlan, netán igénytelen volna...
Végezetül ismét szóra nyitja a rózsa bársonyos felszínét idéző, telt ajkait, s ekképpen felel az elf leány kérdésére:*
- Tán éppen azért, amiért te kerested fel. Innét a zsivaj messze tetszik, a természet jótékony ölelése pedig megnyugtatja a lelket. *Susmorogja csöndesen, amint hagyja mélykék lélektükreit tovasiklani Freyairól elébb a magasztosan föléjük nyúló fákra, majdan a csillámló harmatcseppekkel díszített növényzetre. Végül ismét a smaragdzöld tekinteten pihenteti meg sajátját, igyekezve kipuhatolni belőle, mennyire ért célt a találgatása, ám hamarost megint elfordul a figyelme, ezúttal a mellette heverő holmikra. Vékony, hosszú ujjainak puha fogásában emel ki három, karcsúbb irományt, majd az ölébe simítva emeli íriszeit a lányra.*
- Mívelődni szokásom még ide kijárni, tán neked is érdekesek lehetnek. *Ajkain gyengéd, barátságos mosollyal mutatja meg a könyveket, melyekből kettő a világ növényeit, míg az utolsó az egyéb élőlényeket hivatott hosszadalmas mondatok közé foglalni.*
*A bársonyos ajkak finom ívéről lepergő szavak céljukat tévesztvén keltik ijedelemre a tópart irányába merengő lányt, ám amannak nyugtalan reakciója nem igazán rendíti meg a hölgy kimért arcjátékát. Ábrázatán továbbra is ott dereng a rá oly' jellemző mérsékelt, nőies mosoly, netán szemöldökeinek íve emelkedik meg enyhén a heves fogadtatásra, nem több. Noha kétségtelen, a szőke hajzuhataggal megáldott leányzó szabadkozása könnyed nevetésre sarkallná, azonban udvariasan elkendőzi a kedves hóbortosság keltette vidám, csilingelő hangjait, nehogy sérelemmel töltse meg az ifjú lelket.*
- Sajnálni hasztalan, mit el sem követtél, úgy vélem, téged jobban megilletett az itt létem. Fogadd bocsánatomat... *Duruzsolja lágy, kellemes csöndességben, s a bizonytalan kérdés nyomán apró biccentéssel felel. Nem óhajtja részletekkel aggasztani az emígy is nyugtalan párát, láthatóan épp elég gonddal terheli elméjét a fagyos árnyakkal ölelkezett álomkép. Helyette a lányéhoz hasonlatos, kedves mosollyal veszi vissza a bőrkulacsot, majd helyezi el a szegényes útravalók közé, melyek a karavánpihenőből történő fáradalmas utazását segítették. Mélykék tekintete néhány rövidke momentum erejéig elmereng a csomagon, az ismeretlen elf üdítő, élénk hangjára azonban hamarost visszaemeli nyílt lélektükreit az előtte ücsörgő bájos teremtésre.*
- Ugyan... Örömömre szolgált, hogy csupán eme aprósággal is, de segíthettem. *Könnyed, őszinte mosolya mögül engedi szabadjára virágzó gondolatait, s fejének apró biccentésével fogadja a hegyes fülekkel megáldott hölgyemény bemutatkozását. Neve haloványan derengő emlékeket ébreszt elmetekervényeinek rejtekében, ám ameddig meg nem ízleli önnön ajkain, nem jut eszébe pontosan, hogy honnét is cseng ily' ismerősen a leány családneve.*
- A nap fénye ragyogja be találkozásunk óráját... Igazán örvendek, Freyai. Szülőanyám nekem az Aravae nevet álmodta meg, míg atyámtól a Mithranielek dicsőségét örököltem. *Mutatkozik be ő is, ahogyan az illendő, majd ezernyi csillagot hordozó tekintetében az izgatottság aprócska fénye villan fel hirtelen, amint végre ismeretesen visszhangzik gondolataiban Organthela öröksége.*
- Netán annak a Freyainak a vére voltál, kinek dicső cselekedeteit messze földön regélik? Atyám kiváló hadúr, ismeretsége éppoly szerteágazó, mint a kardforgatást illető tudománya. Elorfindalként emlegetik könnyedebb ajkak. *Magyarázza lágy, kellemes hangján, amelyből aligha lehet kiűzni az érdeklődés eltéveszthetetlen ívét, mely a nem várt ismeretség nyomán fészkelte magát a hölgy szavainak burjánzó tengerébe.
Mindeközben bátorkodik némileg kényelmesebb helyzetbe pozicionálni magát, sarkáról a lábai mellé ül le, a földre. A megfázástól nem kell tartania, hosszú, testére több rétegben simuló ruhája elegendő védelmet nyújt, a piszoktól pedig még úgy sem fél, természetes velejárója az a vadonnak. Ellenben nemes lényével, sosem vált belőle kényeskedő kisasszonyka, persze azt sem lehetne állítani, hogy tisztátlan, netán igénytelen volna...
Végezetül ismét szóra nyitja a rózsa bársonyos felszínét idéző, telt ajkait, s ekképpen felel az elf leány kérdésére:*
- Tán éppen azért, amiért te kerested fel. Innét a zsivaj messze tetszik, a természet jótékony ölelése pedig megnyugtatja a lelket. *Susmorogja csöndesen, amint hagyja mélykék lélektükreit tovasiklani Freyairól elébb a magasztosan föléjük nyúló fákra, majdan a csillámló harmatcseppekkel díszített növényzetre. Végül ismét a smaragdzöld tekinteten pihenteti meg sajátját, igyekezve kipuhatolni belőle, mennyire ért célt a találgatása, ám hamarost megint elfordul a figyelme, ezúttal a mellette heverő holmikra. Vékony, hosszú ujjainak puha fogásában emel ki három, karcsúbb irományt, majd az ölébe simítva emeli íriszeit a lányra.*
- Mívelődni szokásom még ide kijárni, tán neked is érdekesek lehetnek. *Ajkain gyengéd, barátságos mosollyal mutatja meg a könyveket, melyekből kettő a világ növényeit, míg az utolsó az egyéb élőlényeket hivatott hosszadalmas mondatok közé foglalni.*
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 16:59:51
Üzenet elküldve: 2015-01-19 16:59:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
// Szánkóverseny - Rajt//
* Tényleg ragaszkodik a szánkózáshoz. Hogy miért? Ki tudja? Talán egyszerűen csak megfogta a képzeletét a fák koronái felé magasodó építmény. Olyan furcsa, olyan kétes és őszintén szólva akár maga Moon is képes volna legalább öt-tíz lehetőséget arra, hogy ne csak keze vagy bármely másik része ránduljon ki a helyéből hanem akár az építmény alján lelje halálát is.
Reménykedett benne, hogy talál hozzá hasonló bátor vagy még inkább vakmerő lényt aki társaságában kipróbálhatja a nyaktörő szerkezetet de látva a férfiak visszavonulását szinte már csodálkozva néz rá Renamysre.*
- Komolyan? *kerekednek el szemei majd vidáman ragadja kézen a lényt, hogy ha minden igaz akkor együtt siessenek a torony aljához.*
- Hogy hívnak? Én Moon vagyok.
* Sejti, hogy a lény már bemutatkozott, de a nagy kavarodásban már nem tudja pontosan, hogy is hívják, csak arra emlékszik a hadúr minek nevezte. El is mosolyodik amint megismétli.*
- Áldott leány.
* Ha a nevet sőt inkább a becenevet sikerült megbeszélniük akkor még gyorsan hozzáteszi.*
- Nyugodtan tegeződhetünk! *majd amint megérkeznek már diktálja is be a nevét az asztalnál ülőnek majd rámosolyog a mélységire aki már ott vár a kezdés jelére. Tisztán emlékszik a hímre, akkor találkoztak amikor bezuhantak egy furcsa ház alagsorába.
Valószínűleg már csak rájuk vártak mert amint felírták a nevét egy lapra már nyitják is meg előttük a lépcsősort. Úgy tűnik ő a legizgatottabb és ezzel egyben legfürgébb is ugyanis neki sikerül a lábát elsőként a lépcsősorra tenni. Jó két méter magasságban kihajol és le majd pedig felfele is felnéz.*
- Hú mennyi lépcső és mennyi munka lehetett vele. *szól lelkesen. *Néz, ott az erdő, arra nagyon kell vigyázni. *mondja majd tovább tör a csúcs felé. Amint megáll az építmény tetején először érzi, hogy megremeg a lába. A mellette állóra néz legyen az bárki.*
- Mi ezt komolyan gondoltuk? *de nincs idő se lehetőég már visszakozni. Egy szánkót tolnak elé amire rá kellene üljön.
Moon még egyszer jól megnézi a pálya látható részét. Próbálja eldönteni miként is tudna egyben földet érni, talán a legegyszerűbb egy ezüsthíd volna, csak félő, hogy azon szánkóval nem tudna lesiklani.*
- Foglaljon helyet a szánkón kisasszony. *szól figyelmeztetőn a játékvezető majd már számol is vissza.*
- Három, kettő, egy.
* A háromra Moon a szánkóra vágja magát, a kettőre lendületet vesz, erősen megragadja zsinórt, lábait a szán vasára helyez, úgy hogy sarkait bármikor bele tudja vájni a hóba ezzel is fordulásra késztetve a szánkót. Az egyre előre-háta csúszkál a havon majd megérkezik a legfontosabb szó is.*
- És Rajt!
* Mély levegőt vesz és el löki magát. A szánkó veszélyesen gyorsul, Moon megpróbálja követni az utat, tudja, hogy nemsokára jön az első kanyar, csak le ne maradjon róla mert ha igen akkor Zianak még igen sok dolga lesz a Kúriában.*
// Szánkóverseny - Rajt//
* Tényleg ragaszkodik a szánkózáshoz. Hogy miért? Ki tudja? Talán egyszerűen csak megfogta a képzeletét a fák koronái felé magasodó építmény. Olyan furcsa, olyan kétes és őszintén szólva akár maga Moon is képes volna legalább öt-tíz lehetőséget arra, hogy ne csak keze vagy bármely másik része ránduljon ki a helyéből hanem akár az építmény alján lelje halálát is.
Reménykedett benne, hogy talál hozzá hasonló bátor vagy még inkább vakmerő lényt aki társaságában kipróbálhatja a nyaktörő szerkezetet de látva a férfiak visszavonulását szinte már csodálkozva néz rá Renamysre.*
- Komolyan? *kerekednek el szemei majd vidáman ragadja kézen a lényt, hogy ha minden igaz akkor együtt siessenek a torony aljához.*
- Hogy hívnak? Én Moon vagyok.
* Sejti, hogy a lény már bemutatkozott, de a nagy kavarodásban már nem tudja pontosan, hogy is hívják, csak arra emlékszik a hadúr minek nevezte. El is mosolyodik amint megismétli.*
- Áldott leány.
* Ha a nevet sőt inkább a becenevet sikerült megbeszélniük akkor még gyorsan hozzáteszi.*
- Nyugodtan tegeződhetünk! *majd amint megérkeznek már diktálja is be a nevét az asztalnál ülőnek majd rámosolyog a mélységire aki már ott vár a kezdés jelére. Tisztán emlékszik a hímre, akkor találkoztak amikor bezuhantak egy furcsa ház alagsorába.
Valószínűleg már csak rájuk vártak mert amint felírták a nevét egy lapra már nyitják is meg előttük a lépcsősort. Úgy tűnik ő a legizgatottabb és ezzel egyben legfürgébb is ugyanis neki sikerül a lábát elsőként a lépcsősorra tenni. Jó két méter magasságban kihajol és le majd pedig felfele is felnéz.*
- Hú mennyi lépcső és mennyi munka lehetett vele. *szól lelkesen. *Néz, ott az erdő, arra nagyon kell vigyázni. *mondja majd tovább tör a csúcs felé. Amint megáll az építmény tetején először érzi, hogy megremeg a lába. A mellette állóra néz legyen az bárki.*
- Mi ezt komolyan gondoltuk? *de nincs idő se lehetőég már visszakozni. Egy szánkót tolnak elé amire rá kellene üljön.
Moon még egyszer jól megnézi a pálya látható részét. Próbálja eldönteni miként is tudna egyben földet érni, talán a legegyszerűbb egy ezüsthíd volna, csak félő, hogy azon szánkóval nem tudna lesiklani.*
- Foglaljon helyet a szánkón kisasszony. *szól figyelmeztetőn a játékvezető majd már számol is vissza.*
- Három, kettő, egy.
* A háromra Moon a szánkóra vágja magát, a kettőre lendületet vesz, erősen megragadja zsinórt, lábait a szán vasára helyez, úgy hogy sarkait bármikor bele tudja vájni a hóba ezzel is fordulásra késztetve a szánkót. Az egyre előre-háta csúszkál a havon majd megérkezik a legfontosabb szó is.*
- És Rajt!
* Mély levegőt vesz és el löki magát. A szánkó veszélyesen gyorsul, Moon megpróbálja követni az utat, tudja, hogy nemsokára jön az első kanyar, csak le ne maradjon róla mert ha igen akkor Zianak még igen sok dolga lesz a Kúriában.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 16:14:12
Üzenet elküldve: 2015-01-19 16:14:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lassan kételkedik benne, hogy képes lesz-e maradék eszét megtartania, vagy eldob mindent, hogy a nő kéjes sikolyait hallhassa. Végül a nyögések útján újra nyeregbe kerül. Ha lent akarja lerendezni, ő sem fogja vissza magát, játszadozik, kísérletezik és ha rátalál a nő intim gyengeségeire, legvadabb vérmérsékletével, kegyetlenül aknázza ki az abban rejlő összes felszabadítható energiát és tüzelő pillantással nézi, ahogy partnere arca eltorzul a kéjtől.*
-Kapitányom.
*Suttogja, majd újra a nyakába mar, ennek a nyomát napokig fogja viselni magán. Megjelölte magának a puha bőrt és a nőt, majd egy kicsit eljátszadozik a fülével is, ha már újra visszatért, az orrával arrébb tessékelvén a haját.*
~Úgy sem bírhatja örökké. Főleg, hogy még csak az első körnél tartunk, még el sem cipeltem az erdőbe a folytatáshoz.~
*Bár ez lassan rá is igaz lesz. Szerencsére még a nő kevés ellenállással enged férfias energiáinak és hagyja magát a kezére játszani, de érzi, hogy szépen lassan ő is megtalálja az utat Zaranir sebezhetőségéig. Persze nem úgy, ahogy most próbálkozik, ezzel csak indulatait csillapíthatná, ha sikerrel járna keze munkája, de azt ő sem akarhatja. Bár Nad kezeit tartja rajta, megpróbálja az előbb felfedezett sebezhetőségeit új meglátásban kényeztetni, egyik kezével megtartja a nőt, hátsó felébe kapaszkodva, a másik keze oldalról felvándorol, hogy testük közé férkőzve játszadozzon még vele. Addig úgy sem engedi el vagy vadul meg, amíg teljesen ki nem ismerte a testét és még oly sok felfedeznivalót talál rajta, oly sok játékot akar kipróbálni vele. Már a személyes játékszerének tekinti.*
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Lassan kételkedik benne, hogy képes lesz-e maradék eszét megtartania, vagy eldob mindent, hogy a nő kéjes sikolyait hallhassa. Végül a nyögések útján újra nyeregbe kerül. Ha lent akarja lerendezni, ő sem fogja vissza magát, játszadozik, kísérletezik és ha rátalál a nő intim gyengeségeire, legvadabb vérmérsékletével, kegyetlenül aknázza ki az abban rejlő összes felszabadítható energiát és tüzelő pillantással nézi, ahogy partnere arca eltorzul a kéjtől.*
-Kapitányom.
*Suttogja, majd újra a nyakába mar, ennek a nyomát napokig fogja viselni magán. Megjelölte magának a puha bőrt és a nőt, majd egy kicsit eljátszadozik a fülével is, ha már újra visszatért, az orrával arrébb tessékelvén a haját.*
~Úgy sem bírhatja örökké. Főleg, hogy még csak az első körnél tartunk, még el sem cipeltem az erdőbe a folytatáshoz.~
*Bár ez lassan rá is igaz lesz. Szerencsére még a nő kevés ellenállással enged férfias energiáinak és hagyja magát a kezére játszani, de érzi, hogy szépen lassan ő is megtalálja az utat Zaranir sebezhetőségéig. Persze nem úgy, ahogy most próbálkozik, ezzel csak indulatait csillapíthatná, ha sikerrel járna keze munkája, de azt ő sem akarhatja. Bár Nad kezeit tartja rajta, megpróbálja az előbb felfedezett sebezhetőségeit új meglátásban kényeztetni, egyik kezével megtartja a nőt, hátsó felébe kapaszkodva, a másik keze oldalról felvándorol, hogy testük közé férkőzve játszadozzon még vele. Addig úgy sem engedi el vagy vadul meg, amíg teljesen ki nem ismerte a testét és még oly sok felfedeznivalót talál rajta, oly sok játékot akar kipróbálni vele. Már a személyes játékszerének tekinti.*
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 14:50:42
Üzenet elküldve: 2015-01-19 14:50:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Számos mondandója kimondatlan marad, aminek oka a férfi mohó vágya, csókjai, s persze a teste iránt. Nem marad adósa a szenvedélynek, mellyel folyamatosan ostorozzák. A férfi céljait nem ismeri, csak egy valamit tapasztal. Kell ő neki, ezt tisztán, s félreérthetetlenül érzékeli, ahogy egyre kevesebb légüres tér marad kettejük között. Keze szabad utat kapva, vándorol előbb a csupasz hátára ujjbegyeivel, gyengéden, érintve, felborzolva a szüntelen kívánkozást. Onnét halad fel, egyenesen a tarkóra, hogy fejét lejjebb kényszerítse, s fogaival kapjon a tiszt ajkai után. A másik kezével, amennyire tudja a szoros közelségtől, a férfi érzékeny szerve felé tart, hergelés céljából.
A kezek simogatására, csak halk nyögésekkel válaszol.*
- Idejét nem tudom, mikor voltam utoljára épkézláb férfival. Szerinted el fogom siettetni, az oly régóta várt kéjt?
*Ami igaz is, hiszen tényleg hosszú ideje nem volt már része hasonlókban, s jelenleg ki akarja élvezni, minden egyes pillanatát, annyira elnyújtva, amennyire csak tudja. Támadásai eredménytelen, s ha így sem lett volna a kelleténél jobban a bódé hátához nyomódva, akkor csak fokozódott a nyomás. Félő, ha így haladnak, vágyuk feldönti rejtekhelyüket, s a heves sóvárgásuk a semmibe foszlik szét.
Jóleső érzés fogja el, ahogy a férfi játszadozik teste, apró zugaival. Erős benne a vágy, hogy minden támadó szándékát feladja, s hagyja, azt csináljanak vele, amit csak Zara akar. Halk, kéjes morgás hagyja el, apróra nyitott ajkai közül. Nem csalódott a férfi tudásában, falánkan kap, ajkai után, megelőzve a másikat. Kezei végül levándorolnak, s egy fél percre össze is gabalyodnak kezeik. Nem zavartatja magát, gyorsan küzdi le az elé kerülő akadályokat, míg felhevült ujjai célhoz nem érnek. A forró bőr érintésére, ám Zaranir érintésére, mintha áram cikázna át testén, talpától az ölén át, egészen a feje búbjáig, hogy előbb megremegtesse. Halk, kéjes sóhajok törnek fel a lányból, s bizony ez kezeinek csak inspirációt nyújtanak, hogy előbb ütemesebb, majd egyre gyorsuló előbb lefelé, majd fölfelé tartó mozgással ösztökéljen.*
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Számos mondandója kimondatlan marad, aminek oka a férfi mohó vágya, csókjai, s persze a teste iránt. Nem marad adósa a szenvedélynek, mellyel folyamatosan ostorozzák. A férfi céljait nem ismeri, csak egy valamit tapasztal. Kell ő neki, ezt tisztán, s félreérthetetlenül érzékeli, ahogy egyre kevesebb légüres tér marad kettejük között. Keze szabad utat kapva, vándorol előbb a csupasz hátára ujjbegyeivel, gyengéden, érintve, felborzolva a szüntelen kívánkozást. Onnét halad fel, egyenesen a tarkóra, hogy fejét lejjebb kényszerítse, s fogaival kapjon a tiszt ajkai után. A másik kezével, amennyire tudja a szoros közelségtől, a férfi érzékeny szerve felé tart, hergelés céljából.
A kezek simogatására, csak halk nyögésekkel válaszol.*
- Idejét nem tudom, mikor voltam utoljára épkézláb férfival. Szerinted el fogom siettetni, az oly régóta várt kéjt?
*Ami igaz is, hiszen tényleg hosszú ideje nem volt már része hasonlókban, s jelenleg ki akarja élvezni, minden egyes pillanatát, annyira elnyújtva, amennyire csak tudja. Támadásai eredménytelen, s ha így sem lett volna a kelleténél jobban a bódé hátához nyomódva, akkor csak fokozódott a nyomás. Félő, ha így haladnak, vágyuk feldönti rejtekhelyüket, s a heves sóvárgásuk a semmibe foszlik szét.
Jóleső érzés fogja el, ahogy a férfi játszadozik teste, apró zugaival. Erős benne a vágy, hogy minden támadó szándékát feladja, s hagyja, azt csináljanak vele, amit csak Zara akar. Halk, kéjes morgás hagyja el, apróra nyitott ajkai közül. Nem csalódott a férfi tudásában, falánkan kap, ajkai után, megelőzve a másikat. Kezei végül levándorolnak, s egy fél percre össze is gabalyodnak kezeik. Nem zavartatja magát, gyorsan küzdi le az elé kerülő akadályokat, míg felhevült ujjai célhoz nem érnek. A forró bőr érintésére, ám Zaranir érintésére, mintha áram cikázna át testén, talpától az ölén át, egészen a feje búbjáig, hogy előbb megremegtesse. Halk, kéjes sóhajok törnek fel a lányból, s bizony ez kezeinek csak inspirációt nyújtanak, hogy előbb ütemesebb, majd egyre gyorsuló előbb lefelé, majd fölfelé tartó mozgással ösztökéljen.*
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 14:04:14
Üzenet elküldve: 2015-01-19 14:04:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*A nap aranyló fénye ragyogja körbe a tisztást, a hideg téli napon. A hajnali dér a hűvös időjárásnak köszönhetően megfagyott, melyek a nap ragyogásában ezernyi apró fényként ragyogja be a tisztást. A fáklya fénye már rég kialudt, a halkan morajló távoli folyó veri zavarja a csendet, néhány apró veréb zavarja meg élénk csicsergéseikkel. A fák között a réten haladnak fűcsomóról fűcsomóra, némi élelem reményében. Csőrükkel meg-megpróbálják feltörni a fagyott földet, hogy giliszták után kutassanak. Kisebb bogárkákkal is beérnék, s magvakkal is, hogy kihúzzák a lassan elszálló telet, hogy a tavasz közeledtével új erőre kapva megörvendeztesse a tisztásra érkező pihenni vágyókat.
A nap rideg fényei világítják meg a szőkeség alvó arcát, rémálmában tartva őt. Szemöldökei összerándulnak, minden álombeli lépése közben, s szapora légvételein kívül, más nem mutatja átkos álmát.
Minden idegszálával az álombeli eseményeket követi, s hogy végre rájöhessen kiket is ábrázolnak a szobában lévő füstgomolyag elnyújtott torz arcai. Ezért is lehet, hogy érzékszervei eltompulnak, s nem veszi észre, hogy nincs egyedül, a máskor oly magányos helyen.
Így nem is veszi észre, felriadtában a hozzá közel lévő leányt, igazából, semmit sem fog fel a külvilágból. Ijedten néz elhomályosult smaragdzöld szemeivel a távoli folyópart irányában. Térdeit felhúzza, s egyik kezével megtámaszkodva rajta, tenyerébe temeti homlokát. Az álmok újra és újra lejátszódnak, minden egyes alkalommal mikor elalszik. Nem tudja, s nem is sejti mi váltotta ki őket, de egyre hosszabbak és nyomasztóak az éjszakái. A kastély falain belül járnak még gondolatai, amikor is egy idegen, ám annál selymesebb, s kellemesebb hangot hal meg, maga mellől.
A tudat, hogy nincs egyedül, s hogy ezt nem is érzékelte, nem rémíti meg. Annál inkább, a váratlanság, hogy egy bársonyosan puha hang szólal meg mellette. Ijedtében halkan sikkant fel, s egy aprót ugrik is ültében. Térdere ül villámsebesen, s a barna hajú, álomszép leányzóra tekint.*
- A természetre! Nem akartalak megijeszteni, sajnálom! *Szabadkozik, halk sikolya, s apró megugrása miatt. A számára címzett szavakat, csak később fogja fel.* - Kósza árnyak? *Ismétli, elhaló halk hangon.* - Hát ennyire látszódtak volna?
*Mindig is úgy vélte, főleg a jégszemű harcos társaságában, hogy álmai titokban maradottak, hisz egyszer sem tette szóvá, hogy bármi szokatlant látott volna.*
- Sajnálom, ha gondot okoztam néked, de segítséged, elfogadom. *S ezzel átveszi a felé nyújtott vízzel teli kulacsot. Néhány apró korty után, végre lenyugodva, kedves mosollyal az arcán nyújtja vissza, a barna hajú szépségnek.*
- Köszönöm segítségen, s szeretném viszonozni ezt valamivel. A nevem Organthela Freyai. Mégis, eme gyönyörű, hajnali órában, hogy keveredtél erre a magányos tisztásra?
*Nem mintha, az éjszakát a leányzó épp máshol töltötte volna éjszakáját. Az első néhány városi látogatása során, ide jött el a legtöbbször, itt tudta élvezni, a városi zajtól mentes, csendes, természethez közeli környezetet.*
*A nap aranyló fénye ragyogja körbe a tisztást, a hideg téli napon. A hajnali dér a hűvös időjárásnak köszönhetően megfagyott, melyek a nap ragyogásában ezernyi apró fényként ragyogja be a tisztást. A fáklya fénye már rég kialudt, a halkan morajló távoli folyó veri zavarja a csendet, néhány apró veréb zavarja meg élénk csicsergéseikkel. A fák között a réten haladnak fűcsomóról fűcsomóra, némi élelem reményében. Csőrükkel meg-megpróbálják feltörni a fagyott földet, hogy giliszták után kutassanak. Kisebb bogárkákkal is beérnék, s magvakkal is, hogy kihúzzák a lassan elszálló telet, hogy a tavasz közeledtével új erőre kapva megörvendeztesse a tisztásra érkező pihenni vágyókat.
A nap rideg fényei világítják meg a szőkeség alvó arcát, rémálmában tartva őt. Szemöldökei összerándulnak, minden álombeli lépése közben, s szapora légvételein kívül, más nem mutatja átkos álmát.
Minden idegszálával az álombeli eseményeket követi, s hogy végre rájöhessen kiket is ábrázolnak a szobában lévő füstgomolyag elnyújtott torz arcai. Ezért is lehet, hogy érzékszervei eltompulnak, s nem veszi észre, hogy nincs egyedül, a máskor oly magányos helyen.
Így nem is veszi észre, felriadtában a hozzá közel lévő leányt, igazából, semmit sem fog fel a külvilágból. Ijedten néz elhomályosult smaragdzöld szemeivel a távoli folyópart irányában. Térdeit felhúzza, s egyik kezével megtámaszkodva rajta, tenyerébe temeti homlokát. Az álmok újra és újra lejátszódnak, minden egyes alkalommal mikor elalszik. Nem tudja, s nem is sejti mi váltotta ki őket, de egyre hosszabbak és nyomasztóak az éjszakái. A kastély falain belül járnak még gondolatai, amikor is egy idegen, ám annál selymesebb, s kellemesebb hangot hal meg, maga mellől.
A tudat, hogy nincs egyedül, s hogy ezt nem is érzékelte, nem rémíti meg. Annál inkább, a váratlanság, hogy egy bársonyosan puha hang szólal meg mellette. Ijedtében halkan sikkant fel, s egy aprót ugrik is ültében. Térdere ül villámsebesen, s a barna hajú, álomszép leányzóra tekint.*
- A természetre! Nem akartalak megijeszteni, sajnálom! *Szabadkozik, halk sikolya, s apró megugrása miatt. A számára címzett szavakat, csak később fogja fel.* - Kósza árnyak? *Ismétli, elhaló halk hangon.* - Hát ennyire látszódtak volna?
*Mindig is úgy vélte, főleg a jégszemű harcos társaságában, hogy álmai titokban maradottak, hisz egyszer sem tette szóvá, hogy bármi szokatlant látott volna.*
- Sajnálom, ha gondot okoztam néked, de segítséged, elfogadom. *S ezzel átveszi a felé nyújtott vízzel teli kulacsot. Néhány apró korty után, végre lenyugodva, kedves mosollyal az arcán nyújtja vissza, a barna hajú szépségnek.*
- Köszönöm segítségen, s szeretném viszonozni ezt valamivel. A nevem Organthela Freyai. Mégis, eme gyönyörű, hajnali órában, hogy keveredtél erre a magányos tisztásra?
*Nem mintha, az éjszakát a leányzó épp máshol töltötte volna éjszakáját. Az első néhány városi látogatása során, ide jött el a legtöbbször, itt tudta élvezni, a városi zajtól mentes, csendes, természethez közeli környezetet.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 13:14:43
Üzenet elküldve: 2015-01-19 13:14:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nő kacaja megüti a lelkét, s el is dönti, hogy nem marad ez megtorlatlan. El is vágja mondandóját, hogy egy újabb csókkal érzékeltesse vágyának hevességét. S igazat is ad neki, régóta vágyta már, azonban nem úgy, ahogy ő gondolja. Nem fog megelégedni annyival, hogy kéjeleg a sebzett lelkű kapitánnyal, ennyi nem fogja kioltani a vágyait, egyenesen a lelkébe kíván hatolni, fogni emlékeinek fekélyes sebeit és gyönyörrel tölteni fel, magához láncolva. Neki igazán mindegy, miképp teszi ezt meg, a karjai közt akarja látni, az érzelmek áradatában fuldokolva kapaszkodik belé, s vágyainak egyetlen célpontja ő legyen. Birtokolni szeretné, és még a nőstény ebből látszólag semmit sem sejt. Már rég a vágyak sötét ösztönútján vándorol. Végül elengedvén partnere kezét, combja belsejét kezdi el simogatni, most már akár fel is használhatná vágyaihoz, de azzal el is ismerné, hogy nagyobb szüksége van a férfira, mint neki őrá.*
-Majd meglátjuk, ki akar előbb rátérni.
*Felismervén Nad szándékát az ellentámadásra, gyorsan közbelép. A nyersen, vadul nyomja még erősebben a falhoz, testük annyira összeér, hogy ne legyen hova lehajolnia, telt idomai megnyomódnak Zaranir mellkasától, kicsit játszadozik velük, ahogy összenyomja, majd engedi, simogatja izomzatával és égeti keblének intim pontját vagy köröz egy kicsit körülötte. A nő száját is birtokolni kívánja, így hosszan csókolja, csiklandozva nyelvét. Alul sem tétlen, falhoz tárja a nő lábait, már mindkét kezével combjait simogatja, egyre magasabbra emelvén őt. Hüvelyujjaival már az intim területek környékével játszadozik, eleinte csak körkörösen mozgatva, ahogy benedvesedik az ujja, majd egymással ellentétesen fel és alá mozgatja őket. Nem gyengülhet meg a nőnek, nem fogja magának hagyni. *
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A nő kacaja megüti a lelkét, s el is dönti, hogy nem marad ez megtorlatlan. El is vágja mondandóját, hogy egy újabb csókkal érzékeltesse vágyának hevességét. S igazat is ad neki, régóta vágyta már, azonban nem úgy, ahogy ő gondolja. Nem fog megelégedni annyival, hogy kéjeleg a sebzett lelkű kapitánnyal, ennyi nem fogja kioltani a vágyait, egyenesen a lelkébe kíván hatolni, fogni emlékeinek fekélyes sebeit és gyönyörrel tölteni fel, magához láncolva. Neki igazán mindegy, miképp teszi ezt meg, a karjai közt akarja látni, az érzelmek áradatában fuldokolva kapaszkodik belé, s vágyainak egyetlen célpontja ő legyen. Birtokolni szeretné, és még a nőstény ebből látszólag semmit sem sejt. Már rég a vágyak sötét ösztönútján vándorol. Végül elengedvén partnere kezét, combja belsejét kezdi el simogatni, most már akár fel is használhatná vágyaihoz, de azzal el is ismerné, hogy nagyobb szüksége van a férfira, mint neki őrá.*
-Majd meglátjuk, ki akar előbb rátérni.
*Felismervén Nad szándékát az ellentámadásra, gyorsan közbelép. A nyersen, vadul nyomja még erősebben a falhoz, testük annyira összeér, hogy ne legyen hova lehajolnia, telt idomai megnyomódnak Zaranir mellkasától, kicsit játszadozik velük, ahogy összenyomja, majd engedi, simogatja izomzatával és égeti keblének intim pontját vagy köröz egy kicsit körülötte. A nő száját is birtokolni kívánja, így hosszan csókolja, csiklandozva nyelvét. Alul sem tétlen, falhoz tárja a nő lábait, már mindkét kezével combjait simogatja, egyre magasabbra emelvén őt. Hüvelyujjaival már az intim területek környékével játszadozik, eleinte csak körkörösen mozgatva, ahogy benedvesedik az ujja, majd egymással ellentétesen fel és alá mozgatja őket. Nem gyengülhet meg a nőnek, nem fogja magának hagyni. *
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 11:10:14
Üzenet elküldve: 2015-01-19 11:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Zaranir Kharasnar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kezei irányítását nem érti. Ésszel felfogja, mit kíván a másik elérni, de vágyai mást diktálnak neki. Így mind jobban kívánja megszabadítani kezét a béklyótól, de ha nem sikerülne, még akkor is ott van a másik keze. Ujjbegyeivel simít végig a meztelen felsőtesten. Nem érzékeli a leheletükkel kibocsájtott ködgomolyokat, a hideget, a külvilágot. Egy valamit akarnak mindketten, de a verseny még tart. Szabad kezével lassan halad az érzékeny pontok felé, szürke íriszeivel alulról néz fel a másikra, amikor az újra megszólal.
A kezei szinte hirtelen állnak meg, arcizmai megrándulnak, fejét pedig a hátraveti a bódénak. És kitör belőle a szakadatlan röhögés, hahotázás, vinnyogás. Szemeiből már a könnyek folynak, de még mindig nem tudja abba hagyni a nevetést.*
- Könyörögni? Én? *Nevet fel újra.* - Hát úgy ismersz, aki bármikor, bármilyen helyzetben is könyörgött volna, bárkinek?
*Már maga a gondolat is sértő, de a jelenlegi helyzetet tekintve, inkább komikus. Jól ismerhetné, hogy bármennyire is tüzeli fel érintéseivel, csókjaival, annyira sose adja be a derekát, hogy egy férfinak könyörögjön a kéjért. A majd egy fejjel magasabb férfi magassága zavarja, így egy könnyed mozdulattal – persze amennyire a kósza kezek ezt engedik – lábait Zara dereka körül, épp mikor újra a falhoz tapasztják. Ruhái már csak ímmel-ámmal vannak rajta, így a két felhevült test, szinte szikrázva érnek össze.*
- Hát, akkor úgy néz ki, hogy valamelyik ígéretedet kell teljesíteni.
*De azt már nem árulja el, hogy van még a fesztiválon olyan egyedek itt, akik már alig várják, hogy abban a kegyben részesítse őket, hogy magukévá tegyék. A kihívást elfogadta, beadni a derekát sehogy sem fogja. Halk nyögések, s dorombolások közepette válaszol csak.*
- Kettőnk közül nem én leszek, aki hamarabb a vágy útjára akar lépni.
*Nyújtja ki játékosan a nyelvét, hogy előbb a férfi száját, majd onnan ütemesen haladva lefelé, nyelvével kényeztesse ama bőrének érzékeny részeit.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.19 12:29:27, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Zaranir Kharasnar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kezei irányítását nem érti. Ésszel felfogja, mit kíván a másik elérni, de vágyai mást diktálnak neki. Így mind jobban kívánja megszabadítani kezét a béklyótól, de ha nem sikerülne, még akkor is ott van a másik keze. Ujjbegyeivel simít végig a meztelen felsőtesten. Nem érzékeli a leheletükkel kibocsájtott ködgomolyokat, a hideget, a külvilágot. Egy valamit akarnak mindketten, de a verseny még tart. Szabad kezével lassan halad az érzékeny pontok felé, szürke íriszeivel alulról néz fel a másikra, amikor az újra megszólal.
A kezei szinte hirtelen állnak meg, arcizmai megrándulnak, fejét pedig a hátraveti a bódénak. És kitör belőle a szakadatlan röhögés, hahotázás, vinnyogás. Szemeiből már a könnyek folynak, de még mindig nem tudja abba hagyni a nevetést.*
- Könyörögni? Én? *Nevet fel újra.* - Hát úgy ismersz, aki bármikor, bármilyen helyzetben is könyörgött volna, bárkinek?
*Már maga a gondolat is sértő, de a jelenlegi helyzetet tekintve, inkább komikus. Jól ismerhetné, hogy bármennyire is tüzeli fel érintéseivel, csókjaival, annyira sose adja be a derekát, hogy egy férfinak könyörögjön a kéjért. A majd egy fejjel magasabb férfi magassága zavarja, így egy könnyed mozdulattal – persze amennyire a kósza kezek ezt engedik – lábait Zara dereka körül, épp mikor újra a falhoz tapasztják. Ruhái már csak ímmel-ámmal vannak rajta, így a két felhevült test, szinte szikrázva érnek össze.*
- Hát, akkor úgy néz ki, hogy valamelyik ígéretedet kell teljesíteni.
*De azt már nem árulja el, hogy van még a fesztiválon olyan egyedek itt, akik már alig várják, hogy abban a kegyben részesítse őket, hogy magukévá tegyék. A kihívást elfogadta, beadni a derekát sehogy sem fogja. Halk nyögések, s dorombolások közepette válaszol csak.*
- Kettőnk közül nem én leszek, aki hamarabb a vágy útjára akar lépni.
*Nyújtja ki játékosan a nyelvét, hogy előbb a férfi száját, majd onnan ütemesen haladva lefelé, nyelvével kényeztesse ama bőrének érzékeny részeit.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.19 12:29:27, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 08:31:56
Üzenet elküldve: 2015-01-19 08:31:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
*A népek lassan fogyogatni kezdenek. Persze még mindig van verseny, ami tart. Így a jégen csúszás, és a szánkó verseny. Na meg a hó és jégszobrászat terén sem hirdettek még eredményt.
Lanie unottan baktat körbe. Most, hogy Szépség elment a családjával, egyszerűen nem találja a helyet. Ráadásul Hazug is szőrén-szálán eltűnt. Úgy elnyelte a föld, mintha soha itt sem lett volna. Pedig azért a férfit is megkedvelte. Ekkor jut eszébe Kegyes-Kegyetlen, és tekergeti kicsit a fejét, de az óriást sem látja sehol, pedig a hóhajút nehéz eltéveszteni.
végül azért csak nem rohan még vissza a városba, bár első gondolata ez, hiszen Szépség nélkül már nem olyan ez a hely. Megtorpan a jégen csúszók produkcióit nézve, s így újra eltelik egy kis idő némi nézelődéssel.
Kezei a zsebében szorongatják a kis erszényt, mely finomra cserzett kecskebőrből van. Nem új bár, ez látszik a bőrön. Sokat használták, sokat simogatták. Ahogy most Lanie ujjai is teszik. Mit is vegyen ebből a vagyonból. Talán tényleg vesz egy rendes felöltőt, és a nadrágot is kimossa, hogy legalább tiszta legyen, s talán tényleg elmegy majd a Gazdagnegyedbe, hátha akad egy olyan ház, ahol felveszik cselédnek. Nem olyan rossz ötlet ez.
Valamiért a szíve azért mégiscsak megsajdul. Sokkal szívesebben ment volna Szépséggel inkább. Felsóhajt, és újra csak kitapint egy érmét az erszény puha bőrén keresztül.*
*A népek lassan fogyogatni kezdenek. Persze még mindig van verseny, ami tart. Így a jégen csúszás, és a szánkó verseny. Na meg a hó és jégszobrászat terén sem hirdettek még eredményt.
Lanie unottan baktat körbe. Most, hogy Szépség elment a családjával, egyszerűen nem találja a helyet. Ráadásul Hazug is szőrén-szálán eltűnt. Úgy elnyelte a föld, mintha soha itt sem lett volna. Pedig azért a férfit is megkedvelte. Ekkor jut eszébe Kegyes-Kegyetlen, és tekergeti kicsit a fejét, de az óriást sem látja sehol, pedig a hóhajút nehéz eltéveszteni.
végül azért csak nem rohan még vissza a városba, bár első gondolata ez, hiszen Szépség nélkül már nem olyan ez a hely. Megtorpan a jégen csúszók produkcióit nézve, s így újra eltelik egy kis idő némi nézelődéssel.
Kezei a zsebében szorongatják a kis erszényt, mely finomra cserzett kecskebőrből van. Nem új bár, ez látszik a bőrön. Sokat használták, sokat simogatták. Ahogy most Lanie ujjai is teszik. Mit is vegyen ebből a vagyonból. Talán tényleg vesz egy rendes felöltőt, és a nadrágot is kimossa, hogy legalább tiszta legyen, s talán tényleg elmegy majd a Gazdagnegyedbe, hátha akad egy olyan ház, ahol felveszik cselédnek. Nem olyan rossz ötlet ez.
Valamiért a szíve azért mégiscsak megsajdul. Sokkal szívesebben ment volna Szépséggel inkább. Felsóhajt, és újra csak kitapint egy érmét az erszény puha bőrén keresztül.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-19 01:00:58
Üzenet elküldve: 2015-01-19 01:00:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Zaranir teste forr, minden részén, remélvén ezzel számolt a nőstény. Meg is fogja perzselni teste érintésével, ahányszor csak teheti, minél szorosabban, minél vadabbul, csak éppen ott nem, ahol igazán szeretné. Sokkal gonoszabb dolgokat súgott neki belső démona, mintsem holmi kedvességből az élvezetek földjére vigye Nadot, megszedi a vámját. Bár erősen kapaszkodik belé a nőszemély, Zaranir fogja a másik kezét, amivel próbálna intim részére hatást gyakorolni. Persze nem állítja meg, sőt még vezeti is, de sosem engedi, hogy esetleg valami olyat csináljon vele, amit nem szeretne.*
-Bizonytalan? Dehogy. Csak várom, mikor kezdesz el könyörögni azért, hogy végre megkaphasd, amit annyira szeretnél. Különben addig fogom fokozni a vágyaidat, ameddig el nem veszted az eszméleted vagy... elintézed magadnak.
*Le akarja dominálni és ezt nem is leplezi, bármelyiket örömmel végignézné. Egyre mélyebben halad csókjaival a nyakán, míg végül idomaira nem lel. Az ő mellkasa már teljesen mezítlen, de az alkohol és a vágy elsöpri a tél hidegét. Természetesen alul sem tétlen, kényezteti, s egyben érezteti, hogy sosem lehet teljes a kéjelgésük, amíg ténylegesen át nem halad azon a bizonyos ponton. Szorosan nyomja testével a falhoz, újra megperzselvén őt, majd mélyen a fülébe súg.*
-Nos?<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.19 01:19:26</b></font>
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.19 12:29:13, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
//Kalózkaland//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Zaranir teste forr, minden részén, remélvén ezzel számolt a nőstény. Meg is fogja perzselni teste érintésével, ahányszor csak teheti, minél szorosabban, minél vadabbul, csak éppen ott nem, ahol igazán szeretné. Sokkal gonoszabb dolgokat súgott neki belső démona, mintsem holmi kedvességből az élvezetek földjére vigye Nadot, megszedi a vámját. Bár erősen kapaszkodik belé a nőszemély, Zaranir fogja a másik kezét, amivel próbálna intim részére hatást gyakorolni. Persze nem állítja meg, sőt még vezeti is, de sosem engedi, hogy esetleg valami olyat csináljon vele, amit nem szeretne.*
-Bizonytalan? Dehogy. Csak várom, mikor kezdesz el könyörögni azért, hogy végre megkaphasd, amit annyira szeretnél. Különben addig fogom fokozni a vágyaidat, ameddig el nem veszted az eszméleted vagy... elintézed magadnak.
*Le akarja dominálni és ezt nem is leplezi, bármelyiket örömmel végignézné. Egyre mélyebben halad csókjaival a nyakán, míg végül idomaira nem lel. Az ő mellkasa már teljesen mezítlen, de az alkohol és a vágy elsöpri a tél hidegét. Természetesen alul sem tétlen, kényezteti, s egyben érezteti, hogy sosem lehet teljes a kéjelgésük, amíg ténylegesen át nem halad azon a bizonyos ponton. Szorosan nyomja testével a falhoz, újra megperzselvén őt, majd mélyen a fülébe súg.*
-Nos?<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.19 01:19:26</b></font>
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.01.19 12:29:13, a következő indokkal:
Korhatárjelzés javítása.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9744-9763