//Pacsirták//
//Aktív képesség használat – Bárdzene//
- Nem, nem fog fájni. *Mosolyodik el a feltételezésen.* Én nem szoktam bántani senkit, csak mások gondolnak átkokat szóró boszorkának.
*Többet azonban nem árul el arról, hogy mire készül, csak követi Zeekx-et a fogadóból kifelé a holdudvaron keresztül, ahol egy pillanatra megállnak egy sír előtt, ami a férfi elmondása alapján egy zenész utolsó nyughelyéül szolgál.*
- Érdekes. Na látod, erről például szívesen írnék dalt, de a sok tudatlan tuskó csak azt hámozná ki belőle, hogy sírkőről és halálról szól, pedig nem az lenne a lényeg.
*Váratlanul érkező, de tökéletes példa ez arra, hogy végre meg tudja magyarázni, szerinte miért nem szeretik a dalait. Félreértik őt, és nem látják a sötét felszínesség mögött a művészi lelket. Pontosan ugyanaz a helyzet, mint a fürdő esetében, hogy a piszkos teste miatt valószínűleg nem vennék észre azt az érzékeny, törékeny nőt, akire Zeekx-nek valahogy mégis csak sikerült rátalálnia.
Mennek tovább, és hamarosan elérik az erdőszéli kis tisztást, ahol Merlana elérkezettnek látja az időt, hogy megmutassa, amit a fogadóban már említett. Kérdése csak látszatra váratlan, ő erre készült, csak meg akarta várni, míg elég távol érnek a fogadótól, és egy lélek sem lesz körülöttük.*
- Rendben, akkor figyelj! *Ahogy Merlana elkezd énekelni, olyan, mintha a lelke szinte azonnal átkerülne egy a valóság és a képzelet között létező köztes létsíkra. Az ölelésből nem húzódik el, bal karjával ő is átkarolja Zeekx derekát, szabad jobb kezével pedig amolyan karmestermódra mutogat, ahogy felépíti magának a dalt. Nem a saját dalai közül választ, hanem egy jól ismert nótát dalol, amit a kikötőben vagy hajók fedélzetén sokszor énekelnek a matrózok, és minden bárd ismeri őket, mert gyakran ilyen nótákra kérik fel őket a fogadókban is. A ritmus már az elejétől megvan, a dallam azonban csak lassan, a megfelelő pillanatban éri el a csúcspontját, a férfi pedig érezheti, hogy most valami nagyon különlegesben van része. Ha az történik, amit Merlana vár, akkor olyan érzése lesz, mintha megbabonázták volna, és valami felsőbb hatalom szegezné a figyelmét az énekesnőre, ő pedig mélyen koncentrálva igyekszik, hogy minél erősebben és minél hosszabb ideig fenn tudja tartani a bűvöletet.*