Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 134 (2661. - 2680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-15 11:53:48
Üzenet elküldve: 2025-07-15 11:53:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Nem állt szándékában megbántani Nixomiát azzal, hogy lemagázta. Ez csak az ő rossz szokása valójában, hogy mindenkinek megadja a kellő tiszteletet. Idővel biztosan hátra fogja ezt hagyni. A hangsúly az idővel szón pihen.*
- Oh az én hősnőm.
*Teszi hozzá drámaian, de alig tudja visszatartani mosolyát és nevetését. Micsoda elképesztő gondolat lenne. A sárkánnyá vált gonosz mágus elrabolta a tündér lányt. Akiért egy hős lovagnő siet a megmentésére.
Észre sem veszi magát, hogy kiengedte magából azt a könyvmoly okostojást amit általában úgy rejteget a külvilág elől. Szerencsére Nixo inkább engedi el ezt, és biztatja néhány kedves szóval mit nem kinevetné mint sokan mások tennék ezt.
A hajbókolást és a köszöngetést be is fejezi, mert a vívásnak kell teret adni. Ami meglehetősen szórakoztatóra bizonyosodik. Sosem kedvelte a párbajt, hiszen ő maga nem igazán érzi testalkatával képes lenne megállnia a helyét bármi módon. Ezért is szeretne mágiát tanulni, hogy egy mozdulattal tudjon elbánni esetleges ellenfelével ha valaha ilyenbe kerül. Bár nagyon reméli erre sosem kerül sor.
Így hát csak szemléli az adok kapok részleteit. Fejben pedig elemzi is azoknak ok és okozatát. Melyik lépét mit követ. A szúrás után egy vágás, vagy éppen hárítás az esedékes.
Igazából elnézve ezeket a mozdulatokat. Nem lát különbséget e között, és a mágia között. Ott is pontos precíz mozdulatok után, és a megfelelő igék elmormolása után következik be a mágia. Itt hasonlóan, precíz mozdulatok után, ha nem is mágia keletkezik, de a vívó szemében remélhetőleg az ellenfél esik össze hamarabb. Mondhatni akár ugyan azon érme két oldala.
Néha néha közbeszól egy egy dicsérettel az ütések vagy épp védekezések láttán, ám a végeztével fel tápászkodik a földről és visszalép a társasághoz.*
- Jó utat!
*Mondja azért barátságosan, furcsa az elfel már kétszer találkozott, ám még sem volt képes akár egyetlen egy szót sem váltani. Igazi csudabogár ez a nő. Mágusnak tanul és még a kardforgatást is ismerni akarja. Az ő véleménye szerint túl sok lovat akar megülni egyszerre. De ki ő, hogy az ilyesmit bírálja.*
- Nem ám. Felőlem indu.
*Mondata félúton megakad. Mert egy másik hang csapja meg a fülét háta mögül. Annyira el volt foglalva az edzés bámulásával, észre sem vette a fekete hajú közeledését.*
- OH Szervusz!
*Méri végig meglepődve a másik tündért. Több okból is, mert hát igen méretes. Még fajtársaihoz mérve is. A meglepettségre azonban még az is hozzátesz, az illető csukott szemmel jár. Amit első pillantásra nem is tud hova rakni. Azonban, ahogy látja a szemhéjak egy pillanatra sem mozdulnak csak rezdülnek meg. Így hamar világossá válik számára miben szenved a másik lány.*
- Annimon örvendek. Nem, épp indulni készültünk. De mégis miről beszélsz?
*Nimo arcán hamar ki ül az aggodalom. A lány megjelenése is eléggé baljóslatú, a szavai pedig nem segítenek abban, hogy a kétségeit elűzze magában Nimo. A kűrt szó amiről Rya beszél, lehet Nimot akkor érte, amikor épp mély álomban szenderült a pegazusi szobájában. Ha pedig Nimo álmos, akkor bizony akár dobokat is püfölhetnének mellette nem ébredne fel.*
//Nyílt//
*Nem állt szándékában megbántani Nixomiát azzal, hogy lemagázta. Ez csak az ő rossz szokása valójában, hogy mindenkinek megadja a kellő tiszteletet. Idővel biztosan hátra fogja ezt hagyni. A hangsúly az idővel szón pihen.*
- Oh az én hősnőm.
*Teszi hozzá drámaian, de alig tudja visszatartani mosolyát és nevetését. Micsoda elképesztő gondolat lenne. A sárkánnyá vált gonosz mágus elrabolta a tündér lányt. Akiért egy hős lovagnő siet a megmentésére.
Észre sem veszi magát, hogy kiengedte magából azt a könyvmoly okostojást amit általában úgy rejteget a külvilág elől. Szerencsére Nixo inkább engedi el ezt, és biztatja néhány kedves szóval mit nem kinevetné mint sokan mások tennék ezt.
A hajbókolást és a köszöngetést be is fejezi, mert a vívásnak kell teret adni. Ami meglehetősen szórakoztatóra bizonyosodik. Sosem kedvelte a párbajt, hiszen ő maga nem igazán érzi testalkatával képes lenne megállnia a helyét bármi módon. Ezért is szeretne mágiát tanulni, hogy egy mozdulattal tudjon elbánni esetleges ellenfelével ha valaha ilyenbe kerül. Bár nagyon reméli erre sosem kerül sor.
Így hát csak szemléli az adok kapok részleteit. Fejben pedig elemzi is azoknak ok és okozatát. Melyik lépét mit követ. A szúrás után egy vágás, vagy éppen hárítás az esedékes.
Igazából elnézve ezeket a mozdulatokat. Nem lát különbséget e között, és a mágia között. Ott is pontos precíz mozdulatok után, és a megfelelő igék elmormolása után következik be a mágia. Itt hasonlóan, precíz mozdulatok után, ha nem is mágia keletkezik, de a vívó szemében remélhetőleg az ellenfél esik össze hamarabb. Mondhatni akár ugyan azon érme két oldala.
Néha néha közbeszól egy egy dicsérettel az ütések vagy épp védekezések láttán, ám a végeztével fel tápászkodik a földről és visszalép a társasághoz.*
- Jó utat!
*Mondja azért barátságosan, furcsa az elfel már kétszer találkozott, ám még sem volt képes akár egyetlen egy szót sem váltani. Igazi csudabogár ez a nő. Mágusnak tanul és még a kardforgatást is ismerni akarja. Az ő véleménye szerint túl sok lovat akar megülni egyszerre. De ki ő, hogy az ilyesmit bírálja.*
- Nem ám. Felőlem indu.
*Mondata félúton megakad. Mert egy másik hang csapja meg a fülét háta mögül. Annyira el volt foglalva az edzés bámulásával, észre sem vette a fekete hajú közeledését.*
- OH Szervusz!
*Méri végig meglepődve a másik tündért. Több okból is, mert hát igen méretes. Még fajtársaihoz mérve is. A meglepettségre azonban még az is hozzátesz, az illető csukott szemmel jár. Amit első pillantásra nem is tud hova rakni. Azonban, ahogy látja a szemhéjak egy pillanatra sem mozdulnak csak rezdülnek meg. Így hamar világossá válik számára miben szenved a másik lány.*
- Annimon örvendek. Nem, épp indulni készültünk. De mégis miről beszélsz?
*Nimo arcán hamar ki ül az aggodalom. A lány megjelenése is eléggé baljóslatú, a szavai pedig nem segítenek abban, hogy a kétségeit elűzze magában Nimo. A kűrt szó amiről Rya beszél, lehet Nimot akkor érte, amikor épp mély álomban szenderült a pegazusi szobájában. Ha pedig Nimo álmos, akkor bizony akár dobokat is püfölhetnének mellette nem ébredne fel.*
2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-15 11:18:38
Üzenet elküldve: 2025-07-15 11:18:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Várva várva//
//Nyílt//
*A lány úgy érzi, szinte feloldódott a tisztásban. Maga sem tudja, hogyan, de úgy tűnik, elszenderedhetett meditálás közben, mert mire észbe kap, ismét a fűben heverészve fekszik. Jólesően ásít, és nyújtóztatja végig testének minden izmát. Félálomban keresgéli, hová lett az erdőmélyi sárkánylégy, bár nem aggódik érte, hiszen sosem szokott túl messzire lenni. Rya zümmögésre emlékeztető hangot ad ki, azzal szólongatja társát. Kisvártatva halk zizgés hallatszódik mellőle: úgy látszik, az állat is vele aludt. Elmosolyodik. Még egy pillanatig kiélvezi a helyzetet, aztán feltápászkodik.
Beszélgetés hangjaira lesz figyelmes. Kedves, női hangokat hall, amelyek biztatóan hangzanak. Mindenesetre határozottan nem kiabáló sötételf nőstények lehetnek. Arra jut magában, ki tudja, mi várható a közeljövőben. Volt az a hangos kürtölés. Akármi rosszat is jelenthet. Lehet, most az egyszer szerencsésebb volna, ha nem egyedül járná az útját.
Ujjaival kifésüli sötétbarna haját, kiszedegeti a beleakadt ágacskákat (amiket megtalál, legalábbis), és szép lassan elindul a többiek irányába. A sárkánylégy mellette lebegve-libegve kíséri, ezúttal a tündértől viszonyított távolságával, repülésének irányával és apró szárnyzizgésekkel irányítva őt.
Összességében mire Annimo és Nixomia közelébe ér, egész szalonképes benyomást kelt. Szemei - mint mindig - csukva pihennek, arcán még látható az iménti szundítás halvány lenyomata, de fekete ruhája szinte előkelően simul Ryára. A csizmát továbbra is a kezében cipeli, még szeretné kiélvezni a fűszálak csiklandozását.*
- Üdv. Remélem, nem zavartam meg semmit. Vanellarya Rhaentessnek hívnak, de szólítsatok csak Ryának.
*A bemutatkozást apró biccentéssel fejezi be, amit kísér és tükröz többi testrésze is. Pukedlinek nem mondható, de több, mint egy átlagos bólintás - a lány valóban kellő tisztelettel, de önmagát nem megalázva köszönti a többieket.*
- Csatlakozhatok hozzátok? Az igazat megvallva, nincs túl jó előérzetem a mostani történésekkel kapcsolatban. Nem biztos, hogy túl nagy hasznotokra leszek, de egységben az erő.
//Nyílt//
*A lány úgy érzi, szinte feloldódott a tisztásban. Maga sem tudja, hogyan, de úgy tűnik, elszenderedhetett meditálás közben, mert mire észbe kap, ismét a fűben heverészve fekszik. Jólesően ásít, és nyújtóztatja végig testének minden izmát. Félálomban keresgéli, hová lett az erdőmélyi sárkánylégy, bár nem aggódik érte, hiszen sosem szokott túl messzire lenni. Rya zümmögésre emlékeztető hangot ad ki, azzal szólongatja társát. Kisvártatva halk zizgés hallatszódik mellőle: úgy látszik, az állat is vele aludt. Elmosolyodik. Még egy pillanatig kiélvezi a helyzetet, aztán feltápászkodik.
Beszélgetés hangjaira lesz figyelmes. Kedves, női hangokat hall, amelyek biztatóan hangzanak. Mindenesetre határozottan nem kiabáló sötételf nőstények lehetnek. Arra jut magában, ki tudja, mi várható a közeljövőben. Volt az a hangos kürtölés. Akármi rosszat is jelenthet. Lehet, most az egyszer szerencsésebb volna, ha nem egyedül járná az útját.
Ujjaival kifésüli sötétbarna haját, kiszedegeti a beleakadt ágacskákat (amiket megtalál, legalábbis), és szép lassan elindul a többiek irányába. A sárkánylégy mellette lebegve-libegve kíséri, ezúttal a tündértől viszonyított távolságával, repülésének irányával és apró szárnyzizgésekkel irányítva őt.
Összességében mire Annimo és Nixomia közelébe ér, egész szalonképes benyomást kelt. Szemei - mint mindig - csukva pihennek, arcán még látható az iménti szundítás halvány lenyomata, de fekete ruhája szinte előkelően simul Ryára. A csizmát továbbra is a kezében cipeli, még szeretné kiélvezni a fűszálak csiklandozását.*
- Üdv. Remélem, nem zavartam meg semmit. Vanellarya Rhaentessnek hívnak, de szólítsatok csak Ryának.
*A bemutatkozást apró biccentéssel fejezi be, amit kísér és tükröz többi testrésze is. Pukedlinek nem mondható, de több, mint egy átlagos bólintás - a lány valóban kellő tisztelettel, de önmagát nem megalázva köszönti a többieket.*
- Csatlakozhatok hozzátok? Az igazat megvallva, nincs túl jó előérzetem a mostani történésekkel kapcsolatban. Nem biztos, hogy túl nagy hasznotokra leszek, de egységben az erő.
2678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-15 09:59:03
Üzenet elküldve: 2025-07-15 09:59:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Az alapokat már tudja. Már ez is bőven elég számára, hogy biztos talajon kezdhesse el a kardforgatást tanulni. Mestere nem akar lenni, de soha nem árt, ha valaki megtudja védeni magát. Az egymásnak ütköző fémek hangja szívében valami megmagyarázhatatlan izgatottságot költöztet. De ahogy minden ez is véget ér. Tudja, hogy ezek csak alapok és a gyakorlás az, amivel még jobb lehet. Ettvallder ezt megtanította neki, meg neki is meg kellett tanulnia. Így már nincs mit tanulnia. Ő is elteszi kardját.*
-Köszönöm a segítséged.
*Mondja vidáman.*
-Viszlát.
*Köszön el Nixomiától, majd utána Annimontól is, aki felé még bólint is fejével, majd otthagyja kettejüket.
A szántóföldek felé veszi az irányt. Artheniort most inkább megkerülné. Bár lehet így csak éjszakára érkezik meg a toronyba. Most hajlandó azt az utat. Azért tesz egy kitérőt a tisztásra. Követi a fákat, majd csakhamar elhagyja azokat és már füvet tapossa.*
//Nyílt//
*Az alapokat már tudja. Már ez is bőven elég számára, hogy biztos talajon kezdhesse el a kardforgatást tanulni. Mestere nem akar lenni, de soha nem árt, ha valaki megtudja védeni magát. Az egymásnak ütköző fémek hangja szívében valami megmagyarázhatatlan izgatottságot költöztet. De ahogy minden ez is véget ér. Tudja, hogy ezek csak alapok és a gyakorlás az, amivel még jobb lehet. Ettvallder ezt megtanította neki, meg neki is meg kellett tanulnia. Így már nincs mit tanulnia. Ő is elteszi kardját.*
-Köszönöm a segítséged.
*Mondja vidáman.*
-Viszlát.
*Köszön el Nixomiától, majd utána Annimontól is, aki felé még bólint is fejével, majd otthagyja kettejüket.
A szántóföldek felé veszi az irányt. Artheniort most inkább megkerülné. Bár lehet így csak éjszakára érkezik meg a toronyba. Most hajlandó azt az utat. Azért tesz egy kitérőt a tisztásra. Követi a fákat, majd csakhamar elhagyja azokat és már füvet tapossa.*
2677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-15 08:31:40
Üzenet elküldve: 2025-07-15 08:31:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Már olyan jól elbeszélgettek nevetgélve, erre a lány lemagázza, ami olyan, mintha hegyes tőrt döftek volna a szívébe. Ezt nem fogj mondani, egyszerűen csak túllép rajta, mivel még elég friss a találkozásuk. Csupán néhány pillanattal korábban mutatkoztak be, de reméli, hogy hamar le fog szokni erről a rossz szokásáról Nimo.*
- Naná, hogy ott leszek a fényes páncélomban. Igazi mithrilt is tartalmaz.* Azért kedvére van, hogy még így is felmagasztalja a szárnyas, nem hiába kicsit dicsekedik is a páncéljával, amit vagy elhisznek neki, vagy nem. Otthon úgyis meg fogja mutogatni neki. A híres almaborukat meg ő magasztalja az égig, mert hát finom, miért ne tenné. Abban is jól egyet tudnak érteni, hogy drága mulatság a tanulás, legyen az szó fegyveres harcról vagy éppen mágiáról. De az istenekre, majd elolvad, amikor tudományos kiselőadást add le neki a könyvek hasznosságáról. A legédesebb az egészben, hogy teljes komolysággal beszél róla. Palástolnia kell Nixomiának, hogy mennyire bájosan viccesnek találja a jelenetet.*
- Bizony igazad van, de még mennyire. Pontosan ezért is olyan drágák.* Adja alá a lovat nagy lelkesedéssel, ezzel igyekszik növelni az apróság önbizalmát.*
- Ugyan, nincs mit megköszönnöd.* Azt már nem teszi hozzá, hogy elég neki az a fizetség, amit azzal nyer, hogy egy ilyen lény fog ott mászkálni a házában, mint ő. Közben Hena is megérkezik, hiába a reményteli nézés, mert Nixomia nem tudja pontosan az ismeretség mivoltát, csupán, hogy látta a toronyban a tündér, de ezt sem szándékozik elmondani, főleg, hogy Nimo pont most beszélt róla. Inkább a fegyveres harc oktatására összpontosít. Tanít sokat az elfnek, amit így nagy hirtelenjében tanítani lehet. Cserébe kicsit levezetheti a feszültséget. Régen hallhatta, hogy fém a fémhez csattan, ami nosztalgikus emlékeket ébreszt fel benne. Az oktatás végeztével még azért ellátja instrukciókkal a lányt.*
- Ne feled, hogy ez amit most tanultál, csak nagyon az alapja a karddal történő harcnak. Nehogy megrészegülj a tudástól. Az alapállásokat gyakorolni kell, lehetőleg minden nap. A lépéseket és a lehetséges támadásokat meg védéseket, ha másképpen nem, hát elképzelt ellenfél ellen. Tapasztald ki a pengéd és a saját gyengeséged is, ahogy az erősségeid. Ha lehetőséged van rá, akkor pedig inkább kerüld el a harcot, mert még nem állsz készen egy komolyabb párviadalra.* Minden tanácsát átadva, enyhén meghajol, ahogyan azt szokás és elteszi a fegyverét a hüvelyébe.*
- Vigyázz magadra!* Köszön el tőle, ha nincs más és fordul vissza Annimonhoz, aki eddig fentről szurkolt nekik.*
- Na, ha nem gondoltad meg magad, akkor akár meg is mutathatom a házam, ami mostantól a tiéd is.* Már alig tudja türtőztetni magát.*
//Nyílt//
*Már olyan jól elbeszélgettek nevetgélve, erre a lány lemagázza, ami olyan, mintha hegyes tőrt döftek volna a szívébe. Ezt nem fogj mondani, egyszerűen csak túllép rajta, mivel még elég friss a találkozásuk. Csupán néhány pillanattal korábban mutatkoztak be, de reméli, hogy hamar le fog szokni erről a rossz szokásáról Nimo.*
- Naná, hogy ott leszek a fényes páncélomban. Igazi mithrilt is tartalmaz.* Azért kedvére van, hogy még így is felmagasztalja a szárnyas, nem hiába kicsit dicsekedik is a páncéljával, amit vagy elhisznek neki, vagy nem. Otthon úgyis meg fogja mutogatni neki. A híres almaborukat meg ő magasztalja az égig, mert hát finom, miért ne tenné. Abban is jól egyet tudnak érteni, hogy drága mulatság a tanulás, legyen az szó fegyveres harcról vagy éppen mágiáról. De az istenekre, majd elolvad, amikor tudományos kiselőadást add le neki a könyvek hasznosságáról. A legédesebb az egészben, hogy teljes komolysággal beszél róla. Palástolnia kell Nixomiának, hogy mennyire bájosan viccesnek találja a jelenetet.*
- Bizony igazad van, de még mennyire. Pontosan ezért is olyan drágák.* Adja alá a lovat nagy lelkesedéssel, ezzel igyekszik növelni az apróság önbizalmát.*
- Ugyan, nincs mit megköszönnöd.* Azt már nem teszi hozzá, hogy elég neki az a fizetség, amit azzal nyer, hogy egy ilyen lény fog ott mászkálni a házában, mint ő. Közben Hena is megérkezik, hiába a reményteli nézés, mert Nixomia nem tudja pontosan az ismeretség mivoltát, csupán, hogy látta a toronyban a tündér, de ezt sem szándékozik elmondani, főleg, hogy Nimo pont most beszélt róla. Inkább a fegyveres harc oktatására összpontosít. Tanít sokat az elfnek, amit így nagy hirtelenjében tanítani lehet. Cserébe kicsit levezetheti a feszültséget. Régen hallhatta, hogy fém a fémhez csattan, ami nosztalgikus emlékeket ébreszt fel benne. Az oktatás végeztével még azért ellátja instrukciókkal a lányt.*
- Ne feled, hogy ez amit most tanultál, csak nagyon az alapja a karddal történő harcnak. Nehogy megrészegülj a tudástól. Az alapállásokat gyakorolni kell, lehetőleg minden nap. A lépéseket és a lehetséges támadásokat meg védéseket, ha másképpen nem, hát elképzelt ellenfél ellen. Tapasztald ki a pengéd és a saját gyengeséged is, ahogy az erősségeid. Ha lehetőséged van rá, akkor pedig inkább kerüld el a harcot, mert még nem állsz készen egy komolyabb párviadalra.* Minden tanácsát átadva, enyhén meghajol, ahogyan azt szokás és elteszi a fegyverét a hüvelyébe.*
- Vigyázz magadra!* Köszön el tőle, ha nincs más és fordul vissza Annimonhoz, aki eddig fentről szurkolt nekik.*
- Na, ha nem gondoltad meg magad, akkor akár meg is mutathatom a házam, ami mostantól a tiéd is.* Már alig tudja türtőztetni magát.*
2676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-14 22:34:47
Üzenet elküldve: 2025-07-14 22:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Ha ezt a képességét jobban ki tudná forralni. Talán még a maga malmára is tudná hajtani a vizet. A tündérek "legendás" bája, sok ajtót képes megnyitni előttük. Ennek előnyeit Nimo talán most kezdte csak igazán felismerni. Ám ahhoz ő túlságosan is szerény, és visszafogott, hogy azonnal rájöjjön az ilyesmire. Majd talán idővel ha valaki ezt megmagyarázza neki, akár jobban tudja majd forgatni fegyverként, mint bármelyik pengét.
Nixomia hozzáfűzésén miszerint a mágus mester, akár nőket is rabolna el. Szemei pillanatra kikerekednek, de hangos csilingelő nevetésben tör ki a tündér.*
- Remélem nem. De ha mégis, remélem maga ott lesz, hogy megölje a sárkányt.
*A szőkeségből ki is nézné, hogy egy páncélos amazonnak is beállhatna gond nélkül. Pusztán a combja akkora talán mint az ő dereka.*
- Igazán köszönjük, megdolgozunk érte.
*Hajol meg illendően egy pillanatra, hálaképpen a dicséret hallatán.*
- Na a könyvek azok legalább hasznosak. Egyik okos kobak sem képes megjegyezni annyi tudást. Nem hiába írják le.
*Ezt kis okos tojás módjára fűzi a gondolat menethez. Hozzá okosan bólogatva akár egy bölcs öregember. Na ha még a bölcs valamelyest igaz is lenne, korban szerencsére még nem jár ott. Még van ideje eljutnia a mágia tanulás útjának hosszú és fárasztó (mellesleg igen drága) végére.*
- Már alig várom! Még egyszer köszönöm a lehetőséget.
*Válaszolja egy hatalmas sugárzó mosollyal. Nem tudja még, mi vár rá. De ha kell akár még a nagy kétajtós szekrényt is megemelné ha arról van szó. Na persze nagyon kevés sikerrel.
A hosszúéletű is megérkezik, újdonsült fegyvereivel. Annak válasza kissé lelombozza Nimo barátságos mosolyát.*
~ Persze nem emlékszik. Túlságosan el volt foglalva. ~
*Puffog magában, de ki nem mutatja, annyiban mintsem a mosolya egy pillanatra nem olyan őszintének tűnik mint az előbb. Azonban hamar el is tereli magáról a figyelmet azzal, hogy hagyja a nagyokat egymásnak feszülni. Ő a távolból figyeli csupán az eseményeket. Két könyökét szélesen tartva térdeire helyezi. Majd fejét előre dőlve, tenyerében pihenteti. Így figyeli az eseményeket a fűben ücsörögve.*
- Brávó, szép ütés.
*Drukkol a távolban, hol az egyiknek vagy épp másiknak.*
~ Így, hogy egyik sincs a földön, nem tudom ki nyert. ~
*Gondolja arcán egy jól álcázott mosollyal buta gondolatait.*
//Nyílt//
*Ha ezt a képességét jobban ki tudná forralni. Talán még a maga malmára is tudná hajtani a vizet. A tündérek "legendás" bája, sok ajtót képes megnyitni előttük. Ennek előnyeit Nimo talán most kezdte csak igazán felismerni. Ám ahhoz ő túlságosan is szerény, és visszafogott, hogy azonnal rájöjjön az ilyesmire. Majd talán idővel ha valaki ezt megmagyarázza neki, akár jobban tudja majd forgatni fegyverként, mint bármelyik pengét.
Nixomia hozzáfűzésén miszerint a mágus mester, akár nőket is rabolna el. Szemei pillanatra kikerekednek, de hangos csilingelő nevetésben tör ki a tündér.*
- Remélem nem. De ha mégis, remélem maga ott lesz, hogy megölje a sárkányt.
*A szőkeségből ki is nézné, hogy egy páncélos amazonnak is beállhatna gond nélkül. Pusztán a combja akkora talán mint az ő dereka.*
- Igazán köszönjük, megdolgozunk érte.
*Hajol meg illendően egy pillanatra, hálaképpen a dicséret hallatán.*
- Na a könyvek azok legalább hasznosak. Egyik okos kobak sem képes megjegyezni annyi tudást. Nem hiába írják le.
*Ezt kis okos tojás módjára fűzi a gondolat menethez. Hozzá okosan bólogatva akár egy bölcs öregember. Na ha még a bölcs valamelyest igaz is lenne, korban szerencsére még nem jár ott. Még van ideje eljutnia a mágia tanulás útjának hosszú és fárasztó (mellesleg igen drága) végére.*
- Már alig várom! Még egyszer köszönöm a lehetőséget.
*Válaszolja egy hatalmas sugárzó mosollyal. Nem tudja még, mi vár rá. De ha kell akár még a nagy kétajtós szekrényt is megemelné ha arról van szó. Na persze nagyon kevés sikerrel.
A hosszúéletű is megérkezik, újdonsült fegyvereivel. Annak válasza kissé lelombozza Nimo barátságos mosolyát.*
~ Persze nem emlékszik. Túlságosan el volt foglalva. ~
*Puffog magában, de ki nem mutatja, annyiban mintsem a mosolya egy pillanatra nem olyan őszintének tűnik mint az előbb. Azonban hamar el is tereli magáról a figyelmet azzal, hogy hagyja a nagyokat egymásnak feszülni. Ő a távolból figyeli csupán az eseményeket. Két könyökét szélesen tartva térdeire helyezi. Majd fejét előre dőlve, tenyerében pihenteti. Így figyeli az eseményeket a fűben ücsörögve.*
- Brávó, szép ütés.
*Drukkol a távolban, hol az egyiknek vagy épp másiknak.*
~ Így, hogy egyik sincs a földön, nem tudom ki nyert. ~
*Gondolja arcán egy jól álcázott mosollyal buta gondolatait.*
2675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-14 22:02:32
Üzenet elküldve: 2025-07-14 22:02:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A következő kérdéseket hallva elgondolkozik a szerzetes. Érteni véli mire gondol a másik, de megfontolja a válaszát.*
-Nincsenek határok meghúzva a vándorló számára. Legyenek azok földön, vízen vagy levegőben. Egyedül az akadályozhat meg az utad során mikor megérzed a szívedben a hívást. Volt olyan testvér, aki a tengert járva gyűjtött tudást. Volt olyan is, aki messzebb ment Arthenior-nál. A víz városába vagy ki a pusztákra. Nem lepne meg ha lett volna a múltban olyan testvér, aki céljaként az orkok őshazáját választotta volna ki, de feljegyzések nem maradtak fent senkiről, aki onnan tért volna vissza.
*Akármilyen veszélyesnek is hangzik, de Aokin is szimpatizál az ötlettel, hogy egy nap szívesen felderítené a történelemnek, azt a szeletét. Persze nem valószínű, hogy valaha lehetősége lenne rá, de mindenképp olyan kalandnak tűnik, ami tűzbe hozza a lelkét. Mind az izgalmak, mind pedig a rejtély miatt. A következő téma kapcsán viszont mintha elmesélnének egymás mellett. A szerzetes egyáltalán nem érti miről beszél a másik.*
-Hatezer-nyolcszáznyolcvannégy előtt itt sem ismerték az isteneket. Arthenior arról a templomáról kapta a nevét amit akkor nem így hívtak. Sőt, a tudósok pusztán ősi, babonának tartották az isteneket. Olyan hiedelmeknek amiket a felvilágosodás eszméje már rég kiűzött. Eeyr, Teysus, Sa'tereth elfeledett bálványok voltak olyan könyvek hasábjain amit senki nem olvasott. Már ha léteztek egyáltalán a mi világunkban korábban is. Mivel pedig a nevüket se tudták szobrokat sem emeltek nekik. Ez által a feltételezés, hogy rendelkezhettünk ilyen ismeretekkel mikor elhagytam a kolostort téves.
*A következő kérdéseket hallva elgondolkozik a szerzetes. Érteni véli mire gondol a másik, de megfontolja a válaszát.*
-Nincsenek határok meghúzva a vándorló számára. Legyenek azok földön, vízen vagy levegőben. Egyedül az akadályozhat meg az utad során mikor megérzed a szívedben a hívást. Volt olyan testvér, aki a tengert járva gyűjtött tudást. Volt olyan is, aki messzebb ment Arthenior-nál. A víz városába vagy ki a pusztákra. Nem lepne meg ha lett volna a múltban olyan testvér, aki céljaként az orkok őshazáját választotta volna ki, de feljegyzések nem maradtak fent senkiről, aki onnan tért volna vissza.
*Akármilyen veszélyesnek is hangzik, de Aokin is szimpatizál az ötlettel, hogy egy nap szívesen felderítené a történelemnek, azt a szeletét. Persze nem valószínű, hogy valaha lehetősége lenne rá, de mindenképp olyan kalandnak tűnik, ami tűzbe hozza a lelkét. Mind az izgalmak, mind pedig a rejtély miatt. A következő téma kapcsán viszont mintha elmesélnének egymás mellett. A szerzetes egyáltalán nem érti miről beszél a másik.*
-Hatezer-nyolcszáznyolcvannégy előtt itt sem ismerték az isteneket. Arthenior arról a templomáról kapta a nevét amit akkor nem így hívtak. Sőt, a tudósok pusztán ősi, babonának tartották az isteneket. Olyan hiedelmeknek amiket a felvilágosodás eszméje már rég kiűzött. Eeyr, Teysus, Sa'tereth elfeledett bálványok voltak olyan könyvek hasábjain amit senki nem olvasott. Már ha léteztek egyáltalán a mi világunkban korábban is. Mivel pedig a nevüket se tudták szobrokat sem emeltek nekik. Ez által a feltételezés, hogy rendelkezhettünk ilyen ismeretekkel mikor elhagytam a kolostort téves.
2674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-14 20:15:45
Üzenet elküldve: 2025-07-14 20:15:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Na EZ! Ennek van értelme. Nem annak a pergamen nyálazásnak, amit a bohócok a toronyban művelnek. Rya már a tisztás szélén lerúgja csizmáit, és kézben viszi őket tovább, hogy érezhesse a talpa alatt a fűszálak selymes simogatását, sőt, még az álnok kavicsok karistolását is. Végre! Ez már valami.
A sárkányléggyel és a természettel összhangban, szépen lassan sétálgat, megérintve egy-egy fatörzset, megszagolva egy-egy virágot. Igyekszik minél kevesebb kárt tenni az aljnövényzetben, és reméli, a sárkánylégy ennek az elvárásnak megfelelően vezényli őt előre. Mikor úgy véli, talált egy erre megfelelő földszakaszt, nemes egyszerűséggel végigfekszik a fűben. Szárnyai szivárványszín csillognak, bár ő ezt nem tudhatja, hajkoronája pedig szabadon terül el körülötte a földön. Ahol csak érik, a napsugarak kellemesen simítanak rajta végig. Még a hangyák csiklandozása is megnyugtatóan hat rá. Az a sok-sok negatív érzés, ami felgyülemlett benne, most mintha mind felszívódna a földbe, kellemes békét hagyva maga után.
Megnyugodva, immár készen áll a meditálásra.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.14 20:16:51
A sárkányléggyel és a természettel összhangban, szépen lassan sétálgat, megérintve egy-egy fatörzset, megszagolva egy-egy virágot. Igyekszik minél kevesebb kárt tenni az aljnövényzetben, és reméli, a sárkánylégy ennek az elvárásnak megfelelően vezényli őt előre. Mikor úgy véli, talált egy erre megfelelő földszakaszt, nemes egyszerűséggel végigfekszik a fűben. Szárnyai szivárványszín csillognak, bár ő ezt nem tudhatja, hajkoronája pedig szabadon terül el körülötte a földön. Ahol csak érik, a napsugarak kellemesen simítanak rajta végig. Még a hangyák csiklandozása is megnyugtatóan hat rá. Az a sok-sok negatív érzés, ami felgyülemlett benne, most mintha mind felszívódna a földbe, kellemes békét hagyva maga után.
Megnyugodva, immár készen áll a meditálásra.*
A hozzászólás írója (Vanellarya Rhaentess) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.14 20:16:51
2673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:15:44
Üzenet elküldve: 2025-07-14 13:15:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Meglepi, hogy Annimon ismerősként köszönti. Nem rémlik, hogy találkozott volna vele. Próbál visszaemlékezni, de csak Alesian jut eszébe. Ami meg magyarázat lehet, hogy miért nem keltette fel a figyelmét a tündér, mivel éppen egy másikkal foglalta le az ellenkező nemből. Kérdő nézése nem változik. Lassan válaszol a tündér kérdésére zavarában.*
-Jól?
*Válaszol kérdéssel Annimonnak. Kérdőn néz Nixomia felé, hátha ő tudja, hogy miről van szó, de tulajdonképpen hamar túlteszi magát az egészen.
Gyakorlatozni van itt, ebben kérte Nixomia segítségét és erre is fog összpontosítani. Figyelmesen hallgatja a nő oktatását.
~Tehát ez az állás védelemhez jó.~
Értelmezi a nő szavait, majd látva annak támadását, felemeli a kardját. A pengék élesen csattannak, ahogy Hena kivédi Nixomia támadását.
~Ebben igaza volt.~
Az állása tényleg lehetővé teszi neki a könnyebb és gyorsabb védekezést. Arcán is látszik a támadás kivédése utáni öröm és felismerés.
Az intésre, a nő tanácsai szerint, pozicionálja magát. Elsőnek egy felső támadást indít. A pengék újra hangosan csattannak egymáshoz. Meglepően élvezi az egészet. A kard súlyához még hozzá kell szoknia, de élvezi. A csattanó pengék hangja is valamilyen izgatottsággal töltik el. Figyelmesen figyeli Nixomia instrukcióit.*
-Páncélos ellenfél ellen inkább vonuljak vissza, vagy hézagokat célozzak. Rendben.
*Ismétli meg, hogy még jobban az agyába vésse. Ismerve magát inkább a visszavonulás a legjobb stratégia. Akkora erőt ő nem fog tudni kifejteni, hogy áttörjön egy nehéz páncélon.*
-Rendben.
*Bólint készségesen, mutatva hogy felfogta Nixomia szavait.
Ha még van ideje Nixomiánka, akkor még gyakorló ütéseket ad és véd, vagy ha még oktatni akar neki valamit azt is meghallgatja, viszont ha ezzel be is fejezte, akkor lassan elválhatnak útjaik. Ő mindenféleképpen gazdagabb lett egy fontos tudással.*
//Nyílt//
*Meglepi, hogy Annimon ismerősként köszönti. Nem rémlik, hogy találkozott volna vele. Próbál visszaemlékezni, de csak Alesian jut eszébe. Ami meg magyarázat lehet, hogy miért nem keltette fel a figyelmét a tündér, mivel éppen egy másikkal foglalta le az ellenkező nemből. Kérdő nézése nem változik. Lassan válaszol a tündér kérdésére zavarában.*
-Jól?
*Válaszol kérdéssel Annimonnak. Kérdőn néz Nixomia felé, hátha ő tudja, hogy miről van szó, de tulajdonképpen hamar túlteszi magát az egészen.
Gyakorlatozni van itt, ebben kérte Nixomia segítségét és erre is fog összpontosítani. Figyelmesen hallgatja a nő oktatását.
~Tehát ez az állás védelemhez jó.~
Értelmezi a nő szavait, majd látva annak támadását, felemeli a kardját. A pengék élesen csattannak, ahogy Hena kivédi Nixomia támadását.
~Ebben igaza volt.~
Az állása tényleg lehetővé teszi neki a könnyebb és gyorsabb védekezést. Arcán is látszik a támadás kivédése utáni öröm és felismerés.
Az intésre, a nő tanácsai szerint, pozicionálja magát. Elsőnek egy felső támadást indít. A pengék újra hangosan csattannak egymáshoz. Meglepően élvezi az egészet. A kard súlyához még hozzá kell szoknia, de élvezi. A csattanó pengék hangja is valamilyen izgatottsággal töltik el. Figyelmesen figyeli Nixomia instrukcióit.*
-Páncélos ellenfél ellen inkább vonuljak vissza, vagy hézagokat célozzak. Rendben.
*Ismétli meg, hogy még jobban az agyába vésse. Ismerve magát inkább a visszavonulás a legjobb stratégia. Akkora erőt ő nem fog tudni kifejteni, hogy áttörjön egy nehéz páncélon.*
-Rendben.
*Bólint készségesen, mutatva hogy felfogta Nixomia szavait.
Ha még van ideje Nixomiánka, akkor még gyakorló ütéseket ad és véd, vagy ha még oktatni akar neki valamit azt is meghallgatja, viszont ha ezzel be is fejezte, akkor lassan elválhatnak útjaik. Ő mindenféleképpen gazdagabb lett egy fontos tudással.*
2672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-14 11:56:57
Üzenet elküldve: 2025-07-14 11:56:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
* Pedig sikerült neki kenyérre kenni, mintha egy darab olvasztott vaj lenne a lovagnő. Bemutatkoznak, ahol már egyből megengedi neki a becézést is. Aztán már mire feleszmélnek Arborgról szőnek összeesküvés elméleteket. Fel is kacag a gondolatra.*
- Még az is lehet, hogy a végén nőket kezd majd elrabolni.* Szővi tovább gyermekmesét, de ő se tudja, hogy mit csinál a mester az aranyakkal. Járni még nem járt nála, de hallani már hallott róla, így még az is megeshet, hogy egyszer elkíséri a tündért egy ilyen tanulmányi kirándulásra.*
- Ez igaz. A Lihanech környékéről érkező almabor tényleg felettébb ízletes.* Ért vele egyet és még csak nem is hazudik, mert nagyon szereti az almabort. Ezzel el is lett terelve a beszédtéma arról, hogy mik a gyengeségei egy tündérnek.*
- Biztos az volt, nem szívesen lettem volna itt akkoriban.* Főleg azért is nem, mert valószínűleg nemesi szolgálatban lett volna akkor, és az nem volt túlságosan egészséges.*
- Meg a csicsás talárok, könyvek és még sorolhatnám. Kész vagyon a beszerzésük.* Bólogat hozzá egyetértően. Ezután felfedi a kilétét és ajánlatott tesz a megszeppen tündérnek, aki el is fogadja.*
- Nagyszerű, akkor ha itt végeztünk megmutatom neked a házam.* Csak úgy ragyognak a smaragdzöld szemei az örömtől. Pont végszóra érkezik meg nagy csörtetve az elf lány is, így elkezdődhet a vívás oktatás.*
- Nagyszerű, akkor kezdjük is el.* Fordul oda hozzá.*
- Szóval egy hagyományos pengét használsz. Ha kezdő vagy akkor érdemes lehet egy ilyen hosszú pengét a fej mellett tartanod. Innen tudsz támadást indítani fentről és oldalról is, valamint elég jól lehet védekezni is.* Előhúzza az ő rövidebb pengéjét megmutatja a beállást meg egy pár támadást belőle.*
- A jelenlegi sem rossz, viszont, ha így tartod előre a pengét, akkor inkább védekezel, mivel innen maximum szúrni tudsz hirtelen.* Indít is felé egy próba támadást, hogy érzékelje miről is beszélt. Fentről tervez egy csapást indítani, így fel kell emelnie a pengét a másiknak a védekezéshez, vagy kénytelen lesz szúrni, egy szúrásra lehet ilyen helyzetben számítani.*
- Mivel elf vagy, neked arra kellene támaszkodni harc közben, amiben jók a faji adottságaid. Gyorsan sokat támadni, így az ellenfél rákényszerül egy passzív védekezésre, és így be tudsz vinni neki akár egy halálos csapást is.* Okítja a lányt, miközben int neki, hogy támadjon vissza. Felveszi a saját alapállását, amit mondott, így fentről tudja fogadni az érkező elf csapásokat. Még az is meglehet, hogy megelőző csapást mér rá, mielőtt az érkezhetne. Sajnos az ő pengéje rövidebb, nem éppen az ilyen típusú beállásokra alkalmas, de most jó lesz gyakorolni vele.*
- Egyet ne felejts el. Ha erősen páncélozott ellenféllel állsz szemben, akkor jobb, ha visszavonulsz. Egy ilyen ellen lassú lehet, ami kedvező egy gyorsan támadó félnek, de, ha nincs kellő erő a támadásod mögött, akkor nem sok haszna van. Ha mégis ilyen ellen harcolnál, akkor az illesztéseknél érdemes támadni, vagy egy erős arcon szúrást alkalmazni. Esetleg meg lehet próbálni kifárasztani, de rutinos páncélhasználót nehéz.* Ha rajta lenne most a páncélja, akkor láthatná, hogy mennyire gyorsan tud abban is mozogni, mintha nem viselne semmit, mivel évekig tanulta és szokta a fém viselését. Közben támad és védekezik, igyekszik megismertetni a nővel a gyenge pontjait.*
- Ami még hasznos lehet, ha mindig elfoglalod a magaslatot. Egy kisseb szintkülönbség is sokat számít, mert nehezebb védekezni.* Ha kap kérdéseket, akkor fog válaszokat adni, de addig is csattoghat a fém egymáson.*
//Nyílt//
* Pedig sikerült neki kenyérre kenni, mintha egy darab olvasztott vaj lenne a lovagnő. Bemutatkoznak, ahol már egyből megengedi neki a becézést is. Aztán már mire feleszmélnek Arborgról szőnek összeesküvés elméleteket. Fel is kacag a gondolatra.*
- Még az is lehet, hogy a végén nőket kezd majd elrabolni.* Szővi tovább gyermekmesét, de ő se tudja, hogy mit csinál a mester az aranyakkal. Járni még nem járt nála, de hallani már hallott róla, így még az is megeshet, hogy egyszer elkíséri a tündért egy ilyen tanulmányi kirándulásra.*
- Ez igaz. A Lihanech környékéről érkező almabor tényleg felettébb ízletes.* Ért vele egyet és még csak nem is hazudik, mert nagyon szereti az almabort. Ezzel el is lett terelve a beszédtéma arról, hogy mik a gyengeségei egy tündérnek.*
- Biztos az volt, nem szívesen lettem volna itt akkoriban.* Főleg azért is nem, mert valószínűleg nemesi szolgálatban lett volna akkor, és az nem volt túlságosan egészséges.*
- Meg a csicsás talárok, könyvek és még sorolhatnám. Kész vagyon a beszerzésük.* Bólogat hozzá egyetértően. Ezután felfedi a kilétét és ajánlatott tesz a megszeppen tündérnek, aki el is fogadja.*
- Nagyszerű, akkor ha itt végeztünk megmutatom neked a házam.* Csak úgy ragyognak a smaragdzöld szemei az örömtől. Pont végszóra érkezik meg nagy csörtetve az elf lány is, így elkezdődhet a vívás oktatás.*
- Nagyszerű, akkor kezdjük is el.* Fordul oda hozzá.*
- Szóval egy hagyományos pengét használsz. Ha kezdő vagy akkor érdemes lehet egy ilyen hosszú pengét a fej mellett tartanod. Innen tudsz támadást indítani fentről és oldalról is, valamint elég jól lehet védekezni is.* Előhúzza az ő rövidebb pengéjét megmutatja a beállást meg egy pár támadást belőle.*
- A jelenlegi sem rossz, viszont, ha így tartod előre a pengét, akkor inkább védekezel, mivel innen maximum szúrni tudsz hirtelen.* Indít is felé egy próba támadást, hogy érzékelje miről is beszélt. Fentről tervez egy csapást indítani, így fel kell emelnie a pengét a másiknak a védekezéshez, vagy kénytelen lesz szúrni, egy szúrásra lehet ilyen helyzetben számítani.*
- Mivel elf vagy, neked arra kellene támaszkodni harc közben, amiben jók a faji adottságaid. Gyorsan sokat támadni, így az ellenfél rákényszerül egy passzív védekezésre, és így be tudsz vinni neki akár egy halálos csapást is.* Okítja a lányt, miközben int neki, hogy támadjon vissza. Felveszi a saját alapállását, amit mondott, így fentről tudja fogadni az érkező elf csapásokat. Még az is meglehet, hogy megelőző csapást mér rá, mielőtt az érkezhetne. Sajnos az ő pengéje rövidebb, nem éppen az ilyen típusú beállásokra alkalmas, de most jó lesz gyakorolni vele.*
- Egyet ne felejts el. Ha erősen páncélozott ellenféllel állsz szemben, akkor jobb, ha visszavonulsz. Egy ilyen ellen lassú lehet, ami kedvező egy gyorsan támadó félnek, de, ha nincs kellő erő a támadásod mögött, akkor nem sok haszna van. Ha mégis ilyen ellen harcolnál, akkor az illesztéseknél érdemes támadni, vagy egy erős arcon szúrást alkalmazni. Esetleg meg lehet próbálni kifárasztani, de rutinos páncélhasználót nehéz.* Ha rajta lenne most a páncélja, akkor láthatná, hogy mennyire gyorsan tud abban is mozogni, mintha nem viselne semmit, mivel évekig tanulta és szokta a fém viselését. Közben támad és védekezik, igyekszik megismertetni a nővel a gyenge pontjait.*
- Ami még hasznos lehet, ha mindig elfoglalod a magaslatot. Egy kisseb szintkülönbség is sokat számít, mert nehezebb védekezni.* Ha kap kérdéseket, akkor fog válaszokat adni, de addig is csattoghat a fém egymáson.*
2671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-13 20:04:38
Üzenet elküldve: 2025-07-13 20:04:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Remek reggelre ébredt. A nap száz ágra süt, a madarak boldogan énekelnek. A legszívesebben elhányná magát, de nem tudja. Hol vannak a felhők? Azok a jó sötét gomolyfelhők, amelyek zivatart és egy rossz hír érkezésének érzését hozza. Nem szereti az ilyen időt. Persze néha-néha szüksége van rá a mélységinek, de akkor is. Az eső illata, a fákról lecsepegő vízcseppek mind-mind olyan kellemes hangulatot kölcsönöznek, amelyet a nap nem tud. Az csak perzsel, amíg el nem égeti ami az útjába áll. A vastag, szürke felhők épp ezt akadályozzák meg. Felfrissülést hoznak a legnagyobb melegbe is. De most meg kell elégednie a nappal, meg egy pár bárányfelhővel az égen. Nehéz léptei alatt ropognak a gallyak, melyeket nem óhajt kikerülni, sőt még direkt rájuk lép, hogy a törések hangját hallja. Mennyire nem szereti a tétlen napokat, de tudja, hogy testének szüksége van rá. Bármilyen erősnek is tartja magát, attól még ő is halandó és kell neki a pihenés. Leül egy fa tövébe és onnan néz fel a dombra. Üresen állja az idő próbáját. Magányos, ahogy csak ő.*
*Remek reggelre ébredt. A nap száz ágra süt, a madarak boldogan énekelnek. A legszívesebben elhányná magát, de nem tudja. Hol vannak a felhők? Azok a jó sötét gomolyfelhők, amelyek zivatart és egy rossz hír érkezésének érzését hozza. Nem szereti az ilyen időt. Persze néha-néha szüksége van rá a mélységinek, de akkor is. Az eső illata, a fákról lecsepegő vízcseppek mind-mind olyan kellemes hangulatot kölcsönöznek, amelyet a nap nem tud. Az csak perzsel, amíg el nem égeti ami az útjába áll. A vastag, szürke felhők épp ezt akadályozzák meg. Felfrissülést hoznak a legnagyobb melegbe is. De most meg kell elégednie a nappal, meg egy pár bárányfelhővel az égen. Nehéz léptei alatt ropognak a gallyak, melyeket nem óhajt kikerülni, sőt még direkt rájuk lép, hogy a törések hangját hallja. Mennyire nem szereti a tétlen napokat, de tudja, hogy testének szüksége van rá. Bármilyen erősnek is tartja magát, attól még ő is halandó és kell neki a pihenés. Leül egy fa tövébe és onnan néz fel a dombra. Üresen állja az idő próbáját. Magányos, ahogy csak ő.*
2670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:21:56
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:21:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Ki hitte volna, hogy ezt a hatalmas harcos nőt, így kenyérre tudja majd keni puszta létezésével. Na nem mintha tényleg hatalmas vitába szálltak volna egymás ellen. Elvégre, ők csak különböző nézőponttal, na meg mérettel rendelkeznek ugyan afelől a tárgy felől. Nixomiának egy kard, neki egy pallos. Ami Nominak egy kiadós vacsora, a nőnek talán a fél fogára sem lenne elég. Tán picit túloz ezzel a gondolattal, de a lényeg attól függetlenül ugyan az.
Így csupán csak elégedetten bólint egy nagyot Nixomia válaszára, miszerint egyetért vele. Bár ha Nimonak is egyet kell érteni a másikkal. Nem minden helyzetből lehet elszaladni, és van ahol a tündérlét szívmelengető cukisága sem elég ahhoz, hogy ne keveredjen bajba.*
- Nixa, rendben. Örvendek. Talán majd ha jobban megismerjük egymást.
*Teszi hozzá barátságosan mosolyogva. Tenyere szinte el is tűnik a másikéban. De nem zavartatja magát emiatt. Ha újdonság is számára, mert falujában ritkán járnak más fajúak. Ám ha mégis akkor csak kereskedni jönnek oda. Azokkal meg sosem állt le beszélgetni.*
-Abban biztos vagyok, de rengeteg idő és arany szükségeltetik ahhoz sajnos. Csak tudnám mire kell Aborg mesternek ennyi arany. Hm. Lehet titokban egy hatalmas sárkány és a kincsesbarlangjához kell.
*Nevet fel az abszurd elképzelésen. Micsoda buta történeteket képesek kitalálni egyesek. És ezt még papírra is vetik, hogy utána könyvet kössenek belőle. Persze megérti. Nem csak a tudást kell papírra vetni, elvégre a szórakoztatás is épp annyira fontos az elmének mint a kemény munka. Ő maga is szeret kikapcsolódás révén egyszerű kalandos regényeket olvasni. Ha ő maga ugye az ilyesmire nem igazán mehet el. Révén ott hagyná egy fogát egy esetleges bandita támadás alatt is.*
- Ez igaz, otthon nagyon finom almabort készítenek.
*Mondja büszkén, bár ahhoz a munkálatokhoz is annyi köze van, hogy csak a szüretben segített a borász mesternek aki felfogadta a helyi fiatalokat. Aztán fütyörészhettek egész nap, mert addig sem volt tele a szájuk almával. Társával emlékszik felválta fütyültek, hogy legalább egy egy almát magukénak tudjanak.*
- Halottam valami a lázadásról, édesapám mesélt róla. Borzasztó esemény lehetett.
*Húzza el száját egy rosszalló fejrázással. De nem elszomorodni azért nem fog.*
- Én megelégszem a tudással köszönöm.
*Mentegetőzik, neki az éppen elég kaland, hogy a varázslás gyakorlás közben nem történik vele valamilyen baleset. Vagy épp aközben, hogy pénzt szerez a tanulásának finanszirozásához.*
- Ebben biztos vagyok, sok mágus is egy csillogó villogó pálcára veri el a vagyonát, pedig sokszor az nem több mint egy sétapálca.
*Vonja meg a vállát nevetve. Viszont el kell ismernie. Azok a szép gömbökkel végzett botok, a faragásaikkal gyönyörű látványt nyújtanak. Sokszor tényleg egy szükséges kelléknek tűnik egyes mágusoknál. Viszont reméli, hogy a fehér szakáll az nem szükségeltetik ehhez. Mert az biztos nem állna jól neki.
Ekkor éri el Nixomia igazi mivolta, amit kissé ráhozzá a frászt. Ám gyors és helyes rögtönzésének köszönhetően megállja a helyét.*
- Persze, értem. Mármint köszönöm.
*Még kicsit szoknia kell a hírt, mert a nő ha nem is hirtelen nőt a szemében. Amúgy is, hova már? De teljesen más képet fest a kardforgató.*
- Ezer örömmel. Örült lennék elutasítani egy ilyen ajánlatott. Igazán köszönöm. Illetve, amikor óhajtja. Én készenállok, tudja nincs sok tulajdonom amúgy se.
*Nevet fel, ahogy végignéz magán. Mert Nixomia láthatja, hogy a tündérnek annyija van amit lát rajta.
Közjátékük végével megcsapja fülét az ismerős hang. Oldalra fordítja tekintetét és megpillantja a hosszú életűt akivel az előbb gyakorolt Nixa.*
- Oh, Szervusz! Hát ismét találkozunk. Hogy ment a toronyban a tanulás?
*Szólal fel barátságosan Hena irányába. Szavai mögött nincsen semmi hátsószándék. Elvégre Nimo ha nem is felejtette el Hena közjátékát a toronyban. De nem olyan fajta aki mások orra alá dörgölné az ilyesmit.*
- Jaj igen gyakorlás, akkor én csak ide. Hátrébb leülök, ti csak folytassátok.
*Emeli fel kezét mentegetőzve, látván Hena hamar bele is lendül a programjukba. Ő pedig kellő távolságban le is telepszik a fűbe törökülésben, és kíváncsian szemléli az eseményeket.*
//Nyílt//
*Ki hitte volna, hogy ezt a hatalmas harcos nőt, így kenyérre tudja majd keni puszta létezésével. Na nem mintha tényleg hatalmas vitába szálltak volna egymás ellen. Elvégre, ők csak különböző nézőponttal, na meg mérettel rendelkeznek ugyan afelől a tárgy felől. Nixomiának egy kard, neki egy pallos. Ami Nominak egy kiadós vacsora, a nőnek talán a fél fogára sem lenne elég. Tán picit túloz ezzel a gondolattal, de a lényeg attól függetlenül ugyan az.
Így csupán csak elégedetten bólint egy nagyot Nixomia válaszára, miszerint egyetért vele. Bár ha Nimonak is egyet kell érteni a másikkal. Nem minden helyzetből lehet elszaladni, és van ahol a tündérlét szívmelengető cukisága sem elég ahhoz, hogy ne keveredjen bajba.*
- Nixa, rendben. Örvendek. Talán majd ha jobban megismerjük egymást.
*Teszi hozzá barátságosan mosolyogva. Tenyere szinte el is tűnik a másikéban. De nem zavartatja magát emiatt. Ha újdonság is számára, mert falujában ritkán járnak más fajúak. Ám ha mégis akkor csak kereskedni jönnek oda. Azokkal meg sosem állt le beszélgetni.*
-Abban biztos vagyok, de rengeteg idő és arany szükségeltetik ahhoz sajnos. Csak tudnám mire kell Aborg mesternek ennyi arany. Hm. Lehet titokban egy hatalmas sárkány és a kincsesbarlangjához kell.
*Nevet fel az abszurd elképzelésen. Micsoda buta történeteket képesek kitalálni egyesek. És ezt még papírra is vetik, hogy utána könyvet kössenek belőle. Persze megérti. Nem csak a tudást kell papírra vetni, elvégre a szórakoztatás is épp annyira fontos az elmének mint a kemény munka. Ő maga is szeret kikapcsolódás révén egyszerű kalandos regényeket olvasni. Ha ő maga ugye az ilyesmire nem igazán mehet el. Révén ott hagyná egy fogát egy esetleges bandita támadás alatt is.*
- Ez igaz, otthon nagyon finom almabort készítenek.
*Mondja büszkén, bár ahhoz a munkálatokhoz is annyi köze van, hogy csak a szüretben segített a borász mesternek aki felfogadta a helyi fiatalokat. Aztán fütyörészhettek egész nap, mert addig sem volt tele a szájuk almával. Társával emlékszik felválta fütyültek, hogy legalább egy egy almát magukénak tudjanak.*
- Halottam valami a lázadásról, édesapám mesélt róla. Borzasztó esemény lehetett.
*Húzza el száját egy rosszalló fejrázással. De nem elszomorodni azért nem fog.*
- Én megelégszem a tudással köszönöm.
*Mentegetőzik, neki az éppen elég kaland, hogy a varázslás gyakorlás közben nem történik vele valamilyen baleset. Vagy épp aközben, hogy pénzt szerez a tanulásának finanszirozásához.*
- Ebben biztos vagyok, sok mágus is egy csillogó villogó pálcára veri el a vagyonát, pedig sokszor az nem több mint egy sétapálca.
*Vonja meg a vállát nevetve. Viszont el kell ismernie. Azok a szép gömbökkel végzett botok, a faragásaikkal gyönyörű látványt nyújtanak. Sokszor tényleg egy szükséges kelléknek tűnik egyes mágusoknál. Viszont reméli, hogy a fehér szakáll az nem szükségeltetik ehhez. Mert az biztos nem állna jól neki.
Ekkor éri el Nixomia igazi mivolta, amit kissé ráhozzá a frászt. Ám gyors és helyes rögtönzésének köszönhetően megállja a helyét.*
- Persze, értem. Mármint köszönöm.
*Még kicsit szoknia kell a hírt, mert a nő ha nem is hirtelen nőt a szemében. Amúgy is, hova már? De teljesen más képet fest a kardforgató.*
- Ezer örömmel. Örült lennék elutasítani egy ilyen ajánlatott. Igazán köszönöm. Illetve, amikor óhajtja. Én készenállok, tudja nincs sok tulajdonom amúgy se.
*Nevet fel, ahogy végignéz magán. Mert Nixomia láthatja, hogy a tündérnek annyija van amit lát rajta.
Közjátékük végével megcsapja fülét az ismerős hang. Oldalra fordítja tekintetét és megpillantja a hosszú életűt akivel az előbb gyakorolt Nixa.*
- Oh, Szervusz! Hát ismét találkozunk. Hogy ment a toronyban a tanulás?
*Szólal fel barátságosan Hena irányába. Szavai mögött nincsen semmi hátsószándék. Elvégre Nimo ha nem is felejtette el Hena közjátékát a toronyban. De nem olyan fajta aki mások orra alá dörgölné az ilyesmit.*
- Jaj igen gyakorlás, akkor én csak ide. Hátrébb leülök, ti csak folytassátok.
*Emeli fel kezét mentegetőzve, látván Hena hamar bele is lendül a programjukba. Ő pedig kellő távolságban le is telepszik a fűbe törökülésben, és kíváncsian szemléli az eseményeket.*
2669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:42:45
Üzenet elküldve: 2025-07-13 13:42:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Kardjával az oldalán, vidáman és izgatottan indul meg a Tisztás irányába. Kikerülve a piac forgatagát, hamar a Tisztásra jut. Jól kifulladt az előző rohangálása végett, még az a kevés idő ami a műhelyben adatott neki, kevés ahhoz, hogy kitudja pihenni magát. Azzal maximum levegőhöz jutott. Most viszont újra szaladásba kezd, főleg itt a Tisztáson. Megint az alig járt ösvényt választja, amin így már harmadjára megy át. Minden arcába csapódó gallyat jól ismer, így azokat már gyakorlottan kerüli ki. Gyorsasága és ügyességének hála ez könnyebben megy mint gondolta, bár azért kapott néhány fájdalmas csapást.
~Mégsem emlékszem olyan jól az útra.~
A célhoz közeledve lelassít, ami nem jelenti azt, hogy csendesebb is lesz. A többiek falevelek és gallyak töredezését hallhatják, majd egy bokor mögül előlép Hena. Örül, hogy Nixomia még itt maradt, viszont az alacsony leányzó meglepi. Nem tudja, hogy a tündér kije lehet Nixomiának, de ez nem is az ő dolga. Azért a kíváncsiság kiül az arcára, de nem ez a fő dolog amiért idejött.*
-Sziasztok
*Köszön magabiztosan a Nixomiának és Annimonnak. Mind a ketten láthatják Hena új szerzeményét a derekán. Kardját kihúzza hüvelyéből. A nap fényesen csillan meg a frissen kovácsolt pengén. A szakavatott szem láthatja, hogy ez a penge még szűz.*
-Készen állok.
*Mondja magabiztosan. Azzal teljes mértékben tisztában van, hogy Nixomia sokkal tapasztaltabb mint ő. Volt már szerencséje ilyen személyhez, ő tőle csúnyán kikapott. Még szerencse, hogy az csak gyakorlás volt. Ez sem lesz különb. Próbál vissza emlékezni, de csak arra emlékszik, hogy tőrrel hogyan kell beállna egy harchelyzetben. Kardját két kézben tartja maga előtt, miközben az Ettvalldertől tanult pozíciót tartja fenn, domináns lábát kicsit hátra helyezi, stabilan. Az instrukciókat Nixomiától kéri, hagy vezessen a tapasztaltabb.*
//Nyílt//
*Kardjával az oldalán, vidáman és izgatottan indul meg a Tisztás irányába. Kikerülve a piac forgatagát, hamar a Tisztásra jut. Jól kifulladt az előző rohangálása végett, még az a kevés idő ami a műhelyben adatott neki, kevés ahhoz, hogy kitudja pihenni magát. Azzal maximum levegőhöz jutott. Most viszont újra szaladásba kezd, főleg itt a Tisztáson. Megint az alig járt ösvényt választja, amin így már harmadjára megy át. Minden arcába csapódó gallyat jól ismer, így azokat már gyakorlottan kerüli ki. Gyorsasága és ügyességének hála ez könnyebben megy mint gondolta, bár azért kapott néhány fájdalmas csapást.
~Mégsem emlékszem olyan jól az útra.~
A célhoz közeledve lelassít, ami nem jelenti azt, hogy csendesebb is lesz. A többiek falevelek és gallyak töredezését hallhatják, majd egy bokor mögül előlép Hena. Örül, hogy Nixomia még itt maradt, viszont az alacsony leányzó meglepi. Nem tudja, hogy a tündér kije lehet Nixomiának, de ez nem is az ő dolga. Azért a kíváncsiság kiül az arcára, de nem ez a fő dolog amiért idejött.*
-Sziasztok
*Köszön magabiztosan a Nixomiának és Annimonnak. Mind a ketten láthatják Hena új szerzeményét a derekán. Kardját kihúzza hüvelyéből. A nap fényesen csillan meg a frissen kovácsolt pengén. A szakavatott szem láthatja, hogy ez a penge még szűz.*
-Készen állok.
*Mondja magabiztosan. Azzal teljes mértékben tisztában van, hogy Nixomia sokkal tapasztaltabb mint ő. Volt már szerencséje ilyen személyhez, ő tőle csúnyán kikapott. Még szerencse, hogy az csak gyakorlás volt. Ez sem lesz különb. Próbál vissza emlékezni, de csak arra emlékszik, hogy tőrrel hogyan kell beállna egy harchelyzetben. Kardját két kézben tartja maga előtt, miközben az Ettvalldertől tanult pozíciót tartja fenn, domináns lábát kicsit hátra helyezi, stabilan. Az instrukciókat Nixomiától kéri, hagy vezessen a tapasztaltabb.*
2668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-12 14:59:30
Üzenet elküldve: 2025-07-12 14:59:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 457
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Mivel a templomi látogatás csak félig volt sikertelen, ezért most csupán csak félig reményvesztett Rorkir, úgy kullog haza. Lova hátán lassan halad, málhájában megannyi holmija amiket korábban hasznosnak gondolt, hogy még akár jól is jöhetnének egy akármilyen küldetésben. Talán egyszer felkeresi ezt az akárkicsodát, akiről Beorthio mesélt neki, de talán jobb lesz ha először csak hazamegy a kunyhójába, és átgondolja hogy mi is kellene, hogy a következő lépése legyen. Végül is a célja nem változott, jobb önmagának kell lennie, ha méltó férje akar lenni Rheiának.*
2667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-12 11:10:04
Üzenet elküldve: 2025-07-12 11:10:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
* Kuncogásra készteti a tündér érvelése, ezzel egy időben visszavonulót is fúj.*
- Jól igazad van, meggyőztél.* Teszi fel kezeit megadóan. Logikus az is, hogy egy ilyen apró és törékeny lény, inkább elmenekül, mintsem harcba szálljon, viszont az életben akadhat olyan alkalom, amikor a futás nem elég.*
- Jól teszed.* Nem akar most monológokat lemagyarázni arról, hogy de meg kell tanulnia mindenkinek megvédenie magát. Elég csak ránéznie a tündérre és már látja, hogy egy kisebb szél is majd elfújná szegényt.*
- Rendben van Nimo, te meg szólítsd nyugodtan Nixának, vagy ahogy tetszik.* Adja rá az áldását a becézésre kézfogás közben. Pont olyan finom, szinte már bántóan puha a keze, ahogyan arra számított. Szinte már szégyelli a saját kérges mancsát, amivel, ha nem vigyáz még megsérti a tündér kacsóját. Mint kiderül az elf nem ismeretlen a Nimó számára, aki hasznos információkkal látja el.*
- Lehet nekem is el kellene majd néznem, ahhoz a toronyhoz. Talán tanulhatnék valami hasznosat majd én is.* Talán, de egyelőre van mire költenie a vagyonát. Nemes vagy sem, meg kell piszkosul tollasodnia, ha érvényesülni akar, de ehhez a mágia is lehet az egyik kulcs. Hasznos dolog, de a harcokban mégis inkább a kard és a buzogány a hasznos, ezek a mágikus trükkök inkább csak a hétköznapi életben tűnnek számára érdekesnek. Ebben még a szárnyas is osztja a nézeteit, ami bónuszpont. Egy harcos szemével megnézve valóban tragikus értékelést lehetne mondani rá. Valószínűleg még egy nyúl ellen sem tudna mit tenni, ha az rátámadna.*
- Semmi baj, a tested nem a hadakozásra találták ki. Másban ügyesebbek vagytok.* Például a kiskutya nézésben, ami meglágyítja a legkeményebb szíveket is, de ilyenek nem illendő mondani. Na meg azért a látszat néha csal, ha elég keményen edz egy tündér is veszélyes ellenfél tud lenni. A tábortüzek mellett egymást gyakorta a veszett, gyilkos tündérekkel ugratták. Sokszor hiányoznak is azok a Wgtoreni esték, amikor megpihentek egy tábortűz mellett. Most, hogy emlegetik újra eszébe is jut néhány futó gondolat, de mégsem bántja, hogy elhagyta azt a várost.*
- A kalandvágy, a hírnév és a dicsőség utáni vágy. Arthenior a lehetőségek városa, főleg, hogy a lázadás alatt szinte teljesen szétverték.* Nyers, nem palástolja, hogy csak egy szerencsevadász, de az idő meg a nemesi cím őt igazolja. Neki bejött, egyelőre legalábbis, a többit majd meglátják idővel. Az biztos, hogy a tündér lehet akár az egyik hasznos kulcsa abból, amit hiányt szenved. Amellett, hogy aranyos, még varázslást is tanul. Ha megszerezné magának, akkor az a pozícióját később nagyban megerősíthetné.*
- A kardforgatást se olyan egyszerű megtanulni. Türelem, gyakorlás és rengeteg kitartás kell hozzá, de szó se róla, hogy anyagilag kevésbé megterhelő, vagyis egy penge még önmagában nem, de a kiegészítőkkel már tetemes összeget ki tud tenni.* Próbálja a maga módján megnyugtatni az útja elején járó Annimont. Pedig a nemesi címének felfedésével sikerül még inkább felkavarnia. A kis közjátékra, amit kap jóízűen felkacag, de azt meg kell hagyja, hogy ügyesen csinálja.*
- Jaj, nem kell ide a formaság. Most amúgy is nem hivatalos nemesként vagyok itt.*Még rá is kacsint cinkosan. Tetszik neki a tündér, sőt kell neki, ezért venné a szárnyai alá, amit rögtön meg is ejt.*
- Bizony, az én udvaromban.* Mosolyog rá kedvesen, majd miután elfogadja elégedetten. ~ Ez az! ~ A nehezén már túl van.*
- Semmi különlegeset. Mivel én a támogatód lennék, ezért csak tanulnod kéne. Néha segíthetnél a vendégek fogadásában, meg elkísérhetnél néhány találkozóra. Új nemesként nekem is hasznomra válna, ha a támogatóim között tudhatnék egy varázslathasználót. Ez egy kölcsönösen előnyös egyezség.* Magyarázza el, igyekszik úgy lavírozni, hogy ne csak egyoldalúnak tűnjön az egyezség. Értelmes lány, aki ismeri az etikett is, akkor hamar rájöhet, hogy van benne valami, abban amit Nixa mond.*
- Ezt, akkor igennek veszem. Ha van időd meg kedved, akkor az edzés után megmutatom neked majd az otthonom, akár még ma be is költözhetsz.* De nem rohan ennyire, talán mire ezt megbeszélik, már meg is érkezik az elf is. Most kifejezetten jó kedve lett, szóval ezzel még mondhatnak egy köszönetet is Nimonak.*
//Nyílt//
* Kuncogásra készteti a tündér érvelése, ezzel egy időben visszavonulót is fúj.*
- Jól igazad van, meggyőztél.* Teszi fel kezeit megadóan. Logikus az is, hogy egy ilyen apró és törékeny lény, inkább elmenekül, mintsem harcba szálljon, viszont az életben akadhat olyan alkalom, amikor a futás nem elég.*
- Jól teszed.* Nem akar most monológokat lemagyarázni arról, hogy de meg kell tanulnia mindenkinek megvédenie magát. Elég csak ránéznie a tündérre és már látja, hogy egy kisebb szél is majd elfújná szegényt.*
- Rendben van Nimo, te meg szólítsd nyugodtan Nixának, vagy ahogy tetszik.* Adja rá az áldását a becézésre kézfogás közben. Pont olyan finom, szinte már bántóan puha a keze, ahogyan arra számított. Szinte már szégyelli a saját kérges mancsát, amivel, ha nem vigyáz még megsérti a tündér kacsóját. Mint kiderül az elf nem ismeretlen a Nimó számára, aki hasznos információkkal látja el.*
- Lehet nekem is el kellene majd néznem, ahhoz a toronyhoz. Talán tanulhatnék valami hasznosat majd én is.* Talán, de egyelőre van mire költenie a vagyonát. Nemes vagy sem, meg kell piszkosul tollasodnia, ha érvényesülni akar, de ehhez a mágia is lehet az egyik kulcs. Hasznos dolog, de a harcokban mégis inkább a kard és a buzogány a hasznos, ezek a mágikus trükkök inkább csak a hétköznapi életben tűnnek számára érdekesnek. Ebben még a szárnyas is osztja a nézeteit, ami bónuszpont. Egy harcos szemével megnézve valóban tragikus értékelést lehetne mondani rá. Valószínűleg még egy nyúl ellen sem tudna mit tenni, ha az rátámadna.*
- Semmi baj, a tested nem a hadakozásra találták ki. Másban ügyesebbek vagytok.* Például a kiskutya nézésben, ami meglágyítja a legkeményebb szíveket is, de ilyenek nem illendő mondani. Na meg azért a látszat néha csal, ha elég keményen edz egy tündér is veszélyes ellenfél tud lenni. A tábortüzek mellett egymást gyakorta a veszett, gyilkos tündérekkel ugratták. Sokszor hiányoznak is azok a Wgtoreni esték, amikor megpihentek egy tábortűz mellett. Most, hogy emlegetik újra eszébe is jut néhány futó gondolat, de mégsem bántja, hogy elhagyta azt a várost.*
- A kalandvágy, a hírnév és a dicsőség utáni vágy. Arthenior a lehetőségek városa, főleg, hogy a lázadás alatt szinte teljesen szétverték.* Nyers, nem palástolja, hogy csak egy szerencsevadász, de az idő meg a nemesi cím őt igazolja. Neki bejött, egyelőre legalábbis, a többit majd meglátják idővel. Az biztos, hogy a tündér lehet akár az egyik hasznos kulcsa abból, amit hiányt szenved. Amellett, hogy aranyos, még varázslást is tanul. Ha megszerezné magának, akkor az a pozícióját később nagyban megerősíthetné.*
- A kardforgatást se olyan egyszerű megtanulni. Türelem, gyakorlás és rengeteg kitartás kell hozzá, de szó se róla, hogy anyagilag kevésbé megterhelő, vagyis egy penge még önmagában nem, de a kiegészítőkkel már tetemes összeget ki tud tenni.* Próbálja a maga módján megnyugtatni az útja elején járó Annimont. Pedig a nemesi címének felfedésével sikerül még inkább felkavarnia. A kis közjátékra, amit kap jóízűen felkacag, de azt meg kell hagyja, hogy ügyesen csinálja.*
- Jaj, nem kell ide a formaság. Most amúgy is nem hivatalos nemesként vagyok itt.*Még rá is kacsint cinkosan. Tetszik neki a tündér, sőt kell neki, ezért venné a szárnyai alá, amit rögtön meg is ejt.*
- Bizony, az én udvaromban.* Mosolyog rá kedvesen, majd miután elfogadja elégedetten. ~ Ez az! ~ A nehezén már túl van.*
- Semmi különlegeset. Mivel én a támogatód lennék, ezért csak tanulnod kéne. Néha segíthetnél a vendégek fogadásában, meg elkísérhetnél néhány találkozóra. Új nemesként nekem is hasznomra válna, ha a támogatóim között tudhatnék egy varázslathasználót. Ez egy kölcsönösen előnyös egyezség.* Magyarázza el, igyekszik úgy lavírozni, hogy ne csak egyoldalúnak tűnjön az egyezség. Értelmes lány, aki ismeri az etikett is, akkor hamar rájöhet, hogy van benne valami, abban amit Nixa mond.*
- Ezt, akkor igennek veszem. Ha van időd meg kedved, akkor az edzés után megmutatom neked majd az otthonom, akár még ma be is költözhetsz.* De nem rohan ennyire, talán mire ezt megbeszélik, már meg is érkezik az elf is. Most kifejezetten jó kedve lett, szóval ezzel még mondhatnak egy köszönetet is Nimonak.*
2666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-10 18:01:56
Üzenet elküldve: 2025-07-10 18:01:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A többnyire elzárkózott helyről származó Aokintól nem gondolta volna, hogy mélyebb nézőponttal, sőt, ismerettel rendelkezik az ilyen mellőzhető fontosságú témákról, mint társadalmi normák; még ő is többnyire a fejét vakarta, mikor kötelezően hallgattnia kellett hasonló előadásokat Lihanechben. De még úgy is hogy összeköthető "feladatával" ez a fajta tudás, nehezen tudta volna elképzelni, hogy egyáltalán érdekelné a szerzetest ilyesmi. Miféle száraz művekkel foglalhatják el magukat a kolostor gyermekei a szabad idejükben? Vagy ez már a vándorlás folyamán szerzett tapasztalat*
- Akkor gondolom nem ez lehet az első nehezen megközelíthető közösség amivel találkozik, és biztosan nem az utolsó. Nem érzek irigységet, de egyben próbálom meghúzni azt a határt amit még nem járhattatok meg, illetve lehet hogy nem is fogtok. A tenger? A pusztaság ami keletről-nyugatról körbevesz minket? Esetleg a hely, ahonnan az orkok özönlöthettek be... *Rájön hogy sokkal komolyabban veszi a mellete lévő vándor szerepét, mint Adoaver elsőre gondolta. Ha ez azt jelenti, hogy amiket mondott a kötelezettségükről, az nem pusztán a legenda fenntartásából jöhetett létre...*
- Talán egy kicsit pontosítanom kellett volna, elnézést. A három istenség és tanai elég fontosak ezen a helyen - nem szimplán Artheniorról beszélek - ahhoz, hogy tudnom kelljen a csoportod együttes hozzáállásáról, még a régmúlt-közelmúlt eseményein felül is; ezért gondoltam, mivel befogadjátok a kolostoron kívül élt személyeket is, egy pap vagy kettő biztos megjárhatta már az otthonotokat, de akkor úgy néz ki, a sors folyása nem kavart még össze olyan örvényt. Az is eszembe jutott, hogy mivel nem közvetlenül csapódik egymásnak mondjuk Eeyr és a Nevető Ember tanai, így nem is kizárható egy szobor az istennőről sem azon a helyen. Viszont ha ragaszkodtok a kolostor okításaihoz, akkor gondolom legalább rendelkeztek annyi külismerettel, hogy tudjátok hogy kinek lehet és nem lehet a nevét hangosan kimondani egyes helyeken, nehogy szükségtelen konfliktus keletkezzék.
*A többnyire elzárkózott helyről származó Aokintól nem gondolta volna, hogy mélyebb nézőponttal, sőt, ismerettel rendelkezik az ilyen mellőzhető fontosságú témákról, mint társadalmi normák; még ő is többnyire a fejét vakarta, mikor kötelezően hallgattnia kellett hasonló előadásokat Lihanechben. De még úgy is hogy összeköthető "feladatával" ez a fajta tudás, nehezen tudta volna elképzelni, hogy egyáltalán érdekelné a szerzetest ilyesmi. Miféle száraz művekkel foglalhatják el magukat a kolostor gyermekei a szabad idejükben? Vagy ez már a vándorlás folyamán szerzett tapasztalat*
- Akkor gondolom nem ez lehet az első nehezen megközelíthető közösség amivel találkozik, és biztosan nem az utolsó. Nem érzek irigységet, de egyben próbálom meghúzni azt a határt amit még nem járhattatok meg, illetve lehet hogy nem is fogtok. A tenger? A pusztaság ami keletről-nyugatról körbevesz minket? Esetleg a hely, ahonnan az orkok özönlöthettek be... *Rájön hogy sokkal komolyabban veszi a mellete lévő vándor szerepét, mint Adoaver elsőre gondolta. Ha ez azt jelenti, hogy amiket mondott a kötelezettségükről, az nem pusztán a legenda fenntartásából jöhetett létre...*
- Talán egy kicsit pontosítanom kellett volna, elnézést. A három istenség és tanai elég fontosak ezen a helyen - nem szimplán Artheniorról beszélek - ahhoz, hogy tudnom kelljen a csoportod együttes hozzáállásáról, még a régmúlt-közelmúlt eseményein felül is; ezért gondoltam, mivel befogadjátok a kolostoron kívül élt személyeket is, egy pap vagy kettő biztos megjárhatta már az otthonotokat, de akkor úgy néz ki, a sors folyása nem kavart még össze olyan örvényt. Az is eszembe jutott, hogy mivel nem közvetlenül csapódik egymásnak mondjuk Eeyr és a Nevető Ember tanai, így nem is kizárható egy szobor az istennőről sem azon a helyen. Viszont ha ragaszkodtok a kolostor okításaihoz, akkor gondolom legalább rendelkeztek annyi külismerettel, hogy tudjátok hogy kinek lehet és nem lehet a nevét hangosan kimondani egyes helyeken, nehogy szükségtelen konfliktus keletkezzék.
2665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-10 17:43:50
Üzenet elküldve: 2025-07-10 17:43:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Bután pislog párat a kérdés hallatán. Hát a mérete alapján az a kard neki pallos. Tán ha két kézzel feltudná emelni, pár suhintásra, hogy aztán hamar el is fáradjon. Nem neki való dolog ez.*
- Nekem az. *Böki hozzá kuncogva.* - Magának biztosan, én biztos hamar elfáradnék a lengetésében.
*Nem fél megosztani őszinte gondolatait a nővel. Mégsem tűnik annyira félelmetesnek mint amennyire először gondolta. Tény, biztosan veszélyes alak. De úgy véli, ameddig nem haragítja magára, nincs oka arra, hogy féljen tőle.*
- A baj elől, én általában elszaladok. Az biztosabb.
*Már ha persze képes rá. Eddig bevált. Na nem mintha pár rosszcsont csirkefogón kívül más elől szaladt volna életében.*
- Kérem, szólítson csak Nimonak.
*Nem rest megrázni udvariasan a hölgy kezét. Valahogy nem tud meglepődni azon, hogy olyan amilyen. Számított rá. Nixomia pedig érezheti az ő finomka bőrét, amin maximum csak papír vágás fordulhatott elő. De azt is ritkán.*
- A minap láttam az elfet a toronyban. Gondolom nem csak látogatóban volt.
*Vonja meg a vállát kissé tanácstalanul. Na nem mintha pletykálkodni szeretne. Távol álljon tőle az ilyesmi. Pusztán sokszor fordul elő vele, hogy hangosan gondolkodik.*
- Igen, nem egyszerű mesteri szintre emelni a varázslást. És sajnos így is sokszor cserben hagyja, akár a legtapasztaltabbakat is. Ha lenne rá adottságom, esetleg tartanék magamnál egy ilyet. De szerintem senki nem hinné el, hogy forgatni is tudom.
*Ismét felnevet kissé. Elképzelni nem tudná magát, akár még egy tőrrel is. Lehet a legkisebb penge is olyan hosszú lenne mint a combja.*
- Akkor maga is messzire tévedt otthonától. Szabad tudni mi hozta ide esetleg?
*Ha már az ő érkezésének okát is kitárgyalták. Már csak kíváncsiságból is, de tudni szeretné a másikét. Kedvére van beszélgetés, szeretne többet tudni az illetőről.*
- Nem csodálom, még csak az alapokat sajátítom el. Sajnos még egy igét sem tudnék elmondani. Talán legközelebb ha ismét a toronyban járok.
*Zavarában tarkóját kezdi el vakargatni. Mágus tanoncnak sem érzi igazán magát. Azt meg szégyelli is elmondani, hogy a toronyban takarított csak azért, hogy legalább egy könyvet a kezébe vegyen. Ekkor esik le nála a tantusz, hogy mit is mondott a másik.*
- Bocsánat, jól hallottam? Nemes? Oh.. Elnézését kérem. Tán szólítsam úrnőnek? Vagy mi lenne a pontos titulusa?
*Szeppen meg hirtelen, és egy rögtönzött, ha nem túl pontos kis pukedlit is mutat a másik tiszteletére. Ha nem is ismeretlen számára a nemesi etikett. Nem igazán volt módjában még azt gyakorolni.*
- Már mint, hogy én az ön udvarában? Igazi megtiszteltetés lenne... Asszonyom?
*Hajol meg ismét a másik előtt. Majd csak kérdően néz fel a megszólítás miatt. Mert fogalma sincs, miképp szeretné magát szólítani a másik. Arról nem is szólva, hogy nemes.*
~ Ez az Nimo! Látod, minden jóra fordul majd! ~
*Száján egy hatalmas mosoly lenne látható, de egy ideig meghajolva maradt Nixomia előtt, így az talán nem látja, hogy mennyire is örömöt okozott neki.*
- A legjobb tudásom szerint fogok majd tenni az udvarában. Esetleg megtudhatom mégis mit várna el tőlem? A házi munkában ami nem igazán megterhelő, már mint. Tudja mire gondolok. *Mutat végig magán. Látszik, hogy bútor mozgatásban nem igazán lesz hasznára a másiknak.* - De takarításban, a konyha körül, felszolgálásban szerintem megfogom tudni állni a helyem. Illetve, amint többet tudok majd, a varázslataimmal is igyekezni fogok maga számára.
*Teszi ismét hozzá lelkesen.*
//Nyílt//
*Bután pislog párat a kérdés hallatán. Hát a mérete alapján az a kard neki pallos. Tán ha két kézzel feltudná emelni, pár suhintásra, hogy aztán hamar el is fáradjon. Nem neki való dolog ez.*
- Nekem az. *Böki hozzá kuncogva.* - Magának biztosan, én biztos hamar elfáradnék a lengetésében.
*Nem fél megosztani őszinte gondolatait a nővel. Mégsem tűnik annyira félelmetesnek mint amennyire először gondolta. Tény, biztosan veszélyes alak. De úgy véli, ameddig nem haragítja magára, nincs oka arra, hogy féljen tőle.*
- A baj elől, én általában elszaladok. Az biztosabb.
*Már ha persze képes rá. Eddig bevált. Na nem mintha pár rosszcsont csirkefogón kívül más elől szaladt volna életében.*
- Kérem, szólítson csak Nimonak.
*Nem rest megrázni udvariasan a hölgy kezét. Valahogy nem tud meglepődni azon, hogy olyan amilyen. Számított rá. Nixomia pedig érezheti az ő finomka bőrét, amin maximum csak papír vágás fordulhatott elő. De azt is ritkán.*
- A minap láttam az elfet a toronyban. Gondolom nem csak látogatóban volt.
*Vonja meg a vállát kissé tanácstalanul. Na nem mintha pletykálkodni szeretne. Távol álljon tőle az ilyesmi. Pusztán sokszor fordul elő vele, hogy hangosan gondolkodik.*
- Igen, nem egyszerű mesteri szintre emelni a varázslást. És sajnos így is sokszor cserben hagyja, akár a legtapasztaltabbakat is. Ha lenne rá adottságom, esetleg tartanék magamnál egy ilyet. De szerintem senki nem hinné el, hogy forgatni is tudom.
*Ismét felnevet kissé. Elképzelni nem tudná magát, akár még egy tőrrel is. Lehet a legkisebb penge is olyan hosszú lenne mint a combja.*
- Akkor maga is messzire tévedt otthonától. Szabad tudni mi hozta ide esetleg?
*Ha már az ő érkezésének okát is kitárgyalták. Már csak kíváncsiságból is, de tudni szeretné a másikét. Kedvére van beszélgetés, szeretne többet tudni az illetőről.*
- Nem csodálom, még csak az alapokat sajátítom el. Sajnos még egy igét sem tudnék elmondani. Talán legközelebb ha ismét a toronyban járok.
*Zavarában tarkóját kezdi el vakargatni. Mágus tanoncnak sem érzi igazán magát. Azt meg szégyelli is elmondani, hogy a toronyban takarított csak azért, hogy legalább egy könyvet a kezébe vegyen. Ekkor esik le nála a tantusz, hogy mit is mondott a másik.*
- Bocsánat, jól hallottam? Nemes? Oh.. Elnézését kérem. Tán szólítsam úrnőnek? Vagy mi lenne a pontos titulusa?
*Szeppen meg hirtelen, és egy rögtönzött, ha nem túl pontos kis pukedlit is mutat a másik tiszteletére. Ha nem is ismeretlen számára a nemesi etikett. Nem igazán volt módjában még azt gyakorolni.*
- Már mint, hogy én az ön udvarában? Igazi megtiszteltetés lenne... Asszonyom?
*Hajol meg ismét a másik előtt. Majd csak kérdően néz fel a megszólítás miatt. Mert fogalma sincs, miképp szeretné magát szólítani a másik. Arról nem is szólva, hogy nemes.*
~ Ez az Nimo! Látod, minden jóra fordul majd! ~
*Száján egy hatalmas mosoly lenne látható, de egy ideig meghajolva maradt Nixomia előtt, így az talán nem látja, hogy mennyire is örömöt okozott neki.*
- A legjobb tudásom szerint fogok majd tenni az udvarában. Esetleg megtudhatom mégis mit várna el tőlem? A házi munkában ami nem igazán megterhelő, már mint. Tudja mire gondolok. *Mutat végig magán. Látszik, hogy bútor mozgatásban nem igazán lesz hasznára a másiknak.* - De takarításban, a konyha körül, felszolgálásban szerintem megfogom tudni állni a helyem. Illetve, amint többet tudok majd, a varázslataimmal is igyekezni fogok maga számára.
*Teszi ismét hozzá lelkesen.*
2664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-10 16:44:26
Üzenet elküldve: 2025-07-10 16:44:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*Ahogy a férfi a nagyapjáról beszél, arról a kúriáról, amely végül otthonná lett számára, Norennar csak hümmög egy rövidet. Nem fejti ki, nem tesz hozzá semmit. Nincs rá szükség. Nem tartozik hozzá a múltjuk, és az érzelem sem az ő nyelvezete. De a hümmögésből érződik, hogy érti.
A felajánlás csendben csapódik le Norennarban, mint mikor az eső első cseppjei poros földre hullanak. Semmiféle hirtelen reakció nem követi, sem arcrezdülés, sem indulat. A mozdulatlansága viszont nem elzárkózás, talán inkább csak időnyerés. Egy próba arra, hogy vele együtt az idő is megfagyjon, s ezzel is halogathassa még egy kicsit a válaszadást. Eleve nem az a fajta, aki a felkínált lehetőségeket nyomban elfogadja vagy elutasítja, vagy ha mégis így tesz, azok különösen ritka esetek. Ő előbb hagyja, hogy az ajánlat súlya ránehezedjen, hogy az leülepedjen benne.
Ujjai lassan megmozdulnak. Nem a pipáért nyúl, az már elcsomagolva pihen az egyik zsebében. Csak megdörzsöli a tenyerét, mintha a hideget vagy valamiféle régi fájdalmat próbálna elűzni belőle. Aztán a pillantása találkozik Cralanéval. Nem sokáig tart, de elég. Talán csak egy szemvillanásnyi idő, de benne van valami, ami az iménti szavak hatására született meg: egyfajta elismerés. Nem a tartozásé, nem a kötelességé, csak annak a gesztusnak, amit nem kértek tőle, mégis megkapott.
Cralan ajánlata tiszta. Szinte túl tiszta. Mint egy jól megformált penge, amiről pontosan tudni lehet, mire képes. Viszont Norennar belül, ha falsul is, úgy érzi nem csak egy lehetőséget kínál. Hanem követel is. A múltat, a nevet, amit vissza lehetne emelni. Egy új kúriát, amit meg lehetne alapozni. Egy jövőt, amit még nem írtak meg.
Norennar tekintete most először keresi a másikét. Hosszú, némileg kimerült pillantás ez, de van benne valami figyelmeztető is. Nem harag, és nem is szomorúság. Inkább óvatosság. Mintha jelezné: a térképen, amit Cralan elé terített, ő már egyszer végigment, csak épp más irányból, és rossz időben.*
- Pont ez a probléma, Cralan... *Szólal meg végül, halkan, de határozottan. A hangja érdesebb most, mint korábban, mintha egy kevés por is leülepedett volna benne az évek alatt.* - Hiányzik az akarat. Legalábbis jelenleg még nincs bennem elég.
*A keze a semmibe mozdul, mintha még ott volna a pipa súlya, aztán leereszti, csuklóból. Régi mozdulat, most tétova, céltalan. Egyetlen mondatban ott van sok évnyi kétely, kudarc, kimondatlan vágy, amit nem tudott elengedni. Nincs benne szégyen, de nincs büszkeség sem.
Rövid szünet következik. Norennar lassan megvakarja az állát, ujja végigkarcol a borostáján, majd megpihen. A szája sarkában halvány, alig észrevehető mosoly jelenik meg, nem örömteli, inkább csak egy gondolat árnyéka, ami valami ismeretlenbe nyúl vissza.*
- De ha egyszer mégis megpróbálom... jó tudni, hogy nem egyedül kell elkezdenem.
*A vállai kicsit ellazulnak. A kimondott szó, ahogy szinte mindig, most is könnyít valamennyit. Nem sokat, de épp eleget ahhoz, hogy lélegezni lehessen tőle. Aztán felnéz az égre, a fák között már csak a sötétkék árnyalat maradt, néhány csillag szórja lehalványult fényét a tisztásra.*
- Addig viszont maradok az árnyakban. Megszoktam már, sőt, egész kellemes.
*A mondat lezáró, de nem végleges. Halovány, oldalra húzódó mosoly kíséri, amiben több az irónia, mint a derű. Nem ígéret, inkább egy fáradt belátás, amit az ember akkor mond, amikor már túl sokszor próbált más utat járni. Norennar nem kér helyet a fényben, de már nem zárja be előtte az ajtót sem. És ez, tőle, épp elég.*
//Cralan Sley//
*Ahogy a férfi a nagyapjáról beszél, arról a kúriáról, amely végül otthonná lett számára, Norennar csak hümmög egy rövidet. Nem fejti ki, nem tesz hozzá semmit. Nincs rá szükség. Nem tartozik hozzá a múltjuk, és az érzelem sem az ő nyelvezete. De a hümmögésből érződik, hogy érti.
A felajánlás csendben csapódik le Norennarban, mint mikor az eső első cseppjei poros földre hullanak. Semmiféle hirtelen reakció nem követi, sem arcrezdülés, sem indulat. A mozdulatlansága viszont nem elzárkózás, talán inkább csak időnyerés. Egy próba arra, hogy vele együtt az idő is megfagyjon, s ezzel is halogathassa még egy kicsit a válaszadást. Eleve nem az a fajta, aki a felkínált lehetőségeket nyomban elfogadja vagy elutasítja, vagy ha mégis így tesz, azok különösen ritka esetek. Ő előbb hagyja, hogy az ajánlat súlya ránehezedjen, hogy az leülepedjen benne.
Ujjai lassan megmozdulnak. Nem a pipáért nyúl, az már elcsomagolva pihen az egyik zsebében. Csak megdörzsöli a tenyerét, mintha a hideget vagy valamiféle régi fájdalmat próbálna elűzni belőle. Aztán a pillantása találkozik Cralanéval. Nem sokáig tart, de elég. Talán csak egy szemvillanásnyi idő, de benne van valami, ami az iménti szavak hatására született meg: egyfajta elismerés. Nem a tartozásé, nem a kötelességé, csak annak a gesztusnak, amit nem kértek tőle, mégis megkapott.
Cralan ajánlata tiszta. Szinte túl tiszta. Mint egy jól megformált penge, amiről pontosan tudni lehet, mire képes. Viszont Norennar belül, ha falsul is, úgy érzi nem csak egy lehetőséget kínál. Hanem követel is. A múltat, a nevet, amit vissza lehetne emelni. Egy új kúriát, amit meg lehetne alapozni. Egy jövőt, amit még nem írtak meg.
Norennar tekintete most először keresi a másikét. Hosszú, némileg kimerült pillantás ez, de van benne valami figyelmeztető is. Nem harag, és nem is szomorúság. Inkább óvatosság. Mintha jelezné: a térképen, amit Cralan elé terített, ő már egyszer végigment, csak épp más irányból, és rossz időben.*
- Pont ez a probléma, Cralan... *Szólal meg végül, halkan, de határozottan. A hangja érdesebb most, mint korábban, mintha egy kevés por is leülepedett volna benne az évek alatt.* - Hiányzik az akarat. Legalábbis jelenleg még nincs bennem elég.
*A keze a semmibe mozdul, mintha még ott volna a pipa súlya, aztán leereszti, csuklóból. Régi mozdulat, most tétova, céltalan. Egyetlen mondatban ott van sok évnyi kétely, kudarc, kimondatlan vágy, amit nem tudott elengedni. Nincs benne szégyen, de nincs büszkeség sem.
Rövid szünet következik. Norennar lassan megvakarja az állát, ujja végigkarcol a borostáján, majd megpihen. A szája sarkában halvány, alig észrevehető mosoly jelenik meg, nem örömteli, inkább csak egy gondolat árnyéka, ami valami ismeretlenbe nyúl vissza.*
- De ha egyszer mégis megpróbálom... jó tudni, hogy nem egyedül kell elkezdenem.
*A vállai kicsit ellazulnak. A kimondott szó, ahogy szinte mindig, most is könnyít valamennyit. Nem sokat, de épp eleget ahhoz, hogy lélegezni lehessen tőle. Aztán felnéz az égre, a fák között már csak a sötétkék árnyalat maradt, néhány csillag szórja lehalványult fényét a tisztásra.*
- Addig viszont maradok az árnyakban. Megszoktam már, sőt, egész kellemes.
*A mondat lezáró, de nem végleges. Halovány, oldalra húzódó mosoly kíséri, amiben több az irónia, mint a derű. Nem ígéret, inkább egy fáradt belátás, amit az ember akkor mond, amikor már túl sokszor próbált más utat járni. Norennar nem kér helyet a fényben, de már nem zárja be előtte az ajtót sem. És ez, tőle, épp elég.*
2663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-10 16:06:18
Üzenet elküldve: 2025-07-10 16:06:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*A kelletlen nézelődő kellemes csalódást okozott a lovagnőnek. Az apró tündért szívesen látja, miután meggyőződött róla, hogy nem jelent számára veszélyt. Néhány perc múlva már guggolva beszélget az aprósággal.*
- Pallos?* Kuncog fel, el se tudja képzelni, hogy mit szólna a lány egy valódi pallosra.*
- Meglehetősen könnyű, szerintem még te is meg tudnád emelni.* A speciális ötvözet könnyebb, mint amennyire első ránézésre tűnik.*
- Veszélyes világot élünk, azért érdemes magunknál tartani valamit, amivel megvédhetjük magunkat.* Bölcselkedik, és ezek nem csak légből kapott szavak. Most, hogy összeismerkedtek be is mutatkoznak egymásnak.*
- Örvendek a szerencsének Annimon.* Ha tudná, hogy mennyire örvend. Óvatosan fogadja az apró, törékeny kezet. Neki nincs olyan puha bőre, mint a szárnyadnak. Bőrkeményedésektől kérges a tenyere, mint a durva csiszolókőnek. A tündérlánnyal való beszélgetés közben érdekes információt tud meg. Meg is hökken egy pillanatra.*
- Mágustanonc? Érdekes.* Nem tudja, hogy hova tegye ezt a hírt, de ez sokat megmagyaráz az elfről. Egy mágus nem fog kardtáncolni, vagyis nem jellemző. Mindegy, most még jelentéktelen ez az információ, de hasznos lehet később.*
- Nem ismerem, de érthető, ha valaki nem csak a mágiára bízza magát. Hasznos, de szeszélyes is. A penge ritkábban hagy cserben.* Ez kiváló kiegészítése a fentebb elhangzott bölcselkedésének a veszélyes világról. Ha nem is teljesen, de jól tippelt a másik városával kapcsolatban.*
- Annyira nem vagyok ott járatos, inkább Wegtoren környékét ismerem jobban.* Ezzel saját érkezési helyét is elárulja. Úgy tűnik, hogy ma vonzza a varázsló tanoncokat, mert hamar kikotyogja neki Annimon, hogy ő is ezért van itt. Meg elejti azt az apró információ morzsát is, hogy kicsit meg lehet szorulva anyagilag. Ez kapóra jön a szöszinek.*
- Nem is gondoltam volna, hogy te is varázslatokat tanulsz. Nem tűnsz varázslónak, de azt hiszem én sem tűnök nemes úrnőnek, pedig nemes vagyok.* Osztja meg a titkát. Kíváncsi, hogy milyen reakciót vált ki ezzel a tündérből.*
- Talán segíthetek neked. Van egy kúriám a város új negyedeben. Szívesen lennék a patrónusod. Szállást és napi étkezést is biztosítanék neked, akár még havi járadékot is, ha elfogadod. Csupán annyit kérnék cserébe, hogy terjeszd a jó híremet, de ha szeretnél akár dolgozhatnál is a kúria körül.* Azt nem mondhatja, hogy azért kellene leginkább, mert aranyos és örülne, ha egy ilyen kis édes teremtmény mászkálna a házában. Önmagában sem rossz a gondolat, hogy támogasson egy leendő mágust. A tündérek alapvetően jóságosak így kisebb az esély arra is, hogy kihasználná a nő jóindulatát. Ha mégis, akkor Merlanát meg azért tartja, hogy ügyeljen az ilyesmire. Nagyon kíváncsi, mit válaszol a tündér, talán ezt meg is beszélik, mire visszatér az elf.*
//Nyílt//
*A kelletlen nézelődő kellemes csalódást okozott a lovagnőnek. Az apró tündért szívesen látja, miután meggyőződött róla, hogy nem jelent számára veszélyt. Néhány perc múlva már guggolva beszélget az aprósággal.*
- Pallos?* Kuncog fel, el se tudja képzelni, hogy mit szólna a lány egy valódi pallosra.*
- Meglehetősen könnyű, szerintem még te is meg tudnád emelni.* A speciális ötvözet könnyebb, mint amennyire első ránézésre tűnik.*
- Veszélyes világot élünk, azért érdemes magunknál tartani valamit, amivel megvédhetjük magunkat.* Bölcselkedik, és ezek nem csak légből kapott szavak. Most, hogy összeismerkedtek be is mutatkoznak egymásnak.*
- Örvendek a szerencsének Annimon.* Ha tudná, hogy mennyire örvend. Óvatosan fogadja az apró, törékeny kezet. Neki nincs olyan puha bőre, mint a szárnyadnak. Bőrkeményedésektől kérges a tenyere, mint a durva csiszolókőnek. A tündérlánnyal való beszélgetés közben érdekes információt tud meg. Meg is hökken egy pillanatra.*
- Mágustanonc? Érdekes.* Nem tudja, hogy hova tegye ezt a hírt, de ez sokat megmagyaráz az elfről. Egy mágus nem fog kardtáncolni, vagyis nem jellemző. Mindegy, most még jelentéktelen ez az információ, de hasznos lehet később.*
- Nem ismerem, de érthető, ha valaki nem csak a mágiára bízza magát. Hasznos, de szeszélyes is. A penge ritkábban hagy cserben.* Ez kiváló kiegészítése a fentebb elhangzott bölcselkedésének a veszélyes világról. Ha nem is teljesen, de jól tippelt a másik városával kapcsolatban.*
- Annyira nem vagyok ott járatos, inkább Wegtoren környékét ismerem jobban.* Ezzel saját érkezési helyét is elárulja. Úgy tűnik, hogy ma vonzza a varázsló tanoncokat, mert hamar kikotyogja neki Annimon, hogy ő is ezért van itt. Meg elejti azt az apró információ morzsát is, hogy kicsit meg lehet szorulva anyagilag. Ez kapóra jön a szöszinek.*
- Nem is gondoltam volna, hogy te is varázslatokat tanulsz. Nem tűnsz varázslónak, de azt hiszem én sem tűnök nemes úrnőnek, pedig nemes vagyok.* Osztja meg a titkát. Kíváncsi, hogy milyen reakciót vált ki ezzel a tündérből.*
- Talán segíthetek neked. Van egy kúriám a város új negyedeben. Szívesen lennék a patrónusod. Szállást és napi étkezést is biztosítanék neked, akár még havi járadékot is, ha elfogadod. Csupán annyit kérnék cserébe, hogy terjeszd a jó híremet, de ha szeretnél akár dolgozhatnál is a kúria körül.* Azt nem mondhatja, hogy azért kellene leginkább, mert aranyos és örülne, ha egy ilyen kis édes teremtmény mászkálna a házában. Önmagában sem rossz a gondolat, hogy támogasson egy leendő mágust. A tündérek alapvetően jóságosak így kisebb az esély arra is, hogy kihasználná a nő jóindulatát. Ha mégis, akkor Merlanát meg azért tartja, hogy ügyeljen az ilyesmire. Nagyon kíváncsi, mit válaszol a tündér, talán ezt meg is beszélik, mire visszatér az elf.*
2662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-09 20:52:32
Üzenet elküldve: 2025-07-09 20:52:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* A gesztus ragadósnak bizonyul, bár Cralan nem pipázik, így jobbjának ujjai a mesterkard markolatán kezdenek játszani a finoman kidolgozott irbisz karcsú testén. Egyértelműen nem támadó, vagy fenyegető mozdulat, hiszen Norennar talán még jól emlékszik, a szerzetesnek nincs szüksége ilyesmire. Ha támadni akarna, az gyors és tiszta munka lenne. Nem, a félvér is az emlékek között kalandozik, ujjai pedig emiatt cirógatják a nagymacska mását. Bár nem állt szándékában, szavai olyan mederbe terelik a beszélgetést, melynek iszapja már nagyon régen leüllepedett a víz tiszta volt, ám belegázolt, s felkavart mindent, ami odalent volt. Nem szólal meg, nem válaszol. Most rajta van a hallgatás sora. Érteni véli mi zajlik le a másikban, de kivár az alkalmas pillanatig, mielőtt szóra nyitná a száját. *
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem közös a teher, amit cipelünk. És hidd el, nem Moon miatt. Sokáig éltem egyedül, csak a nagyapám volt. A mesterem, a hősöm, a vérem. A halála után sokáig bolyongtam, mire egy bizonyos kúria ajtaja megnyílt előttem. Pontosan tudom mit értesz az alatt, hogy nem a címer, nem a rang, hanem az hogy része vagy valami egésznek.
* Tekintete a másikat keresi, s talán most először láthat benne Norennar olyan érzelmeket, amiket szolgálata alatt sosem láthatott a mindig szolid, kimért és fegyelmezett harcos szemeiben. *
- Semmi más nem számít, csak az akarat. Ami pedig azt a kihűlt házat illeti. A múlthoz nem csak ragaszkodni lehet, hanem tanulni is belőle.
* Nem várja el, hogy a hajdani nemes címert bontson és visszakövetelje a kúriát, ami talán már nincs is meg. *
- Nem várom el, hogy ígéretet tégy. Semmi okod nincs nekem ígéretet tenni. Én viszont örömmel ajánlom fel a segítségemet, ha mégis fellobbanna benned az a láng. Az idők változnak, a dolgok átalakulnak. A Dwirinthalen név lehet még nagy, és nem kell a régi úton azzá tenni. Vagy egy telked, és egy szilárd alap rajta a név. A többi csakis rajtad múlik.
* Vonja meg a vállát a szerzetes, hiszen ő nem egy vezető, csak egy egyszerű harcos, mély gondolatokkal. *
// Norennar //
* A gesztus ragadósnak bizonyul, bár Cralan nem pipázik, így jobbjának ujjai a mesterkard markolatán kezdenek játszani a finoman kidolgozott irbisz karcsú testén. Egyértelműen nem támadó, vagy fenyegető mozdulat, hiszen Norennar talán még jól emlékszik, a szerzetesnek nincs szüksége ilyesmire. Ha támadni akarna, az gyors és tiszta munka lenne. Nem, a félvér is az emlékek között kalandozik, ujjai pedig emiatt cirógatják a nagymacska mását. Bár nem állt szándékában, szavai olyan mederbe terelik a beszélgetést, melynek iszapja már nagyon régen leüllepedett a víz tiszta volt, ám belegázolt, s felkavart mindent, ami odalent volt. Nem szólal meg, nem válaszol. Most rajta van a hallgatás sora. Érteni véli mi zajlik le a másikban, de kivár az alkalmas pillanatig, mielőtt szóra nyitná a száját. *
- Hazudnék, ha azt mondanám, nem közös a teher, amit cipelünk. És hidd el, nem Moon miatt. Sokáig éltem egyedül, csak a nagyapám volt. A mesterem, a hősöm, a vérem. A halála után sokáig bolyongtam, mire egy bizonyos kúria ajtaja megnyílt előttem. Pontosan tudom mit értesz az alatt, hogy nem a címer, nem a rang, hanem az hogy része vagy valami egésznek.
* Tekintete a másikat keresi, s talán most először láthat benne Norennar olyan érzelmeket, amiket szolgálata alatt sosem láthatott a mindig szolid, kimért és fegyelmezett harcos szemeiben. *
- Semmi más nem számít, csak az akarat. Ami pedig azt a kihűlt házat illeti. A múlthoz nem csak ragaszkodni lehet, hanem tanulni is belőle.
* Nem várja el, hogy a hajdani nemes címert bontson és visszakövetelje a kúriát, ami talán már nincs is meg. *
- Nem várom el, hogy ígéretet tégy. Semmi okod nincs nekem ígéretet tenni. Én viszont örömmel ajánlom fel a segítségemet, ha mégis fellobbanna benned az a láng. Az idők változnak, a dolgok átalakulnak. A Dwirinthalen név lehet még nagy, és nem kell a régi úton azzá tenni. Vagy egy telked, és egy szilárd alap rajta a név. A többi csakis rajtad múlik.
* Vonja meg a vállát a szerzetes, hiszen ő nem egy vezető, csak egy egyszerű harcos, mély gondolatokkal. *
2661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:36:53
Üzenet elküldve: 2025-07-09 18:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Így már érthető, hogy miért volt a nőnek szeme a tarkóján. Aki a kard által él, azáltal is hal meg. Ahogy azt mondani szokás. Nem hiába volt képes érzékelni az ő pásztázó szemeit. Aki ilyen módon éli életét, jobb ha figyel a háta mögé is.
Meg van szeppenve hát! Egy kardot lengető hatalmas amazonszerű nő, szólt rá az imént, hogy ne leskelődjön. Még szép veszélyben érzi magát. Fél, de lopva feltekint a nőre. Mert hát ő is érzi a pásztázó tekintetét a másiknak.*
~ Ő is úgy néz. Jaj de nem szeretem. ~
*A háta is beleborzong, az a lekicsinyítő nézés, ahogy majdnem mindenki rátekint. Esetlennek érzi magát tőle. Pedig nem teljesen az. Csak a világot szabták túl nagyra hozzáképest. Legalább is ezzel próbálja nyugtatni magát. Arról nem is beszélve, még idő kell neki, amíg hozzászokik az itteni bánásmódhoz. Lehet, hogy pont ki kellene ezt használnia, hogy kicsinek és esetlennek gondolják. Na igen. Ha esetleg szívtelen lenne, akár meg is tehetné. De nem az. A légynek sem tudna ártani szegényke.*
- Igen, azt sejtettem. Nem dísznek hordod azt a... pallost. Hehe.
*Nevet fel zavarában. Mert látja Nixomia is hamar megváltoztatja vele hangszínét. Ami nem igazán esik neki jól. De legalább nem kell félteni életét.*
~ Hümpf. Ez is gyereknek néz. Sosem láttak tündért? ~
*Bosszankodik magában, de jelét inkább nem akarja, meg nem is meri mutatni. Hiába rakta el a másik a kardját. Amilyen könnyen eltette azt a kardot, el tudja képzelni, olyan gyorsan tudja elő is húzni azt.*
- Áh csak felkeltette az érdeklődésem onnan. Nem vagyok én kardforgató.
*Mentegetőzik. Inkább csak elnézi a vívást. Könyvekből olvasott lovagi tornákról, ahol hatalmas lovagok, lóhátan egymást püfölve küzdöttek a hölgyek kegyeiért. Szép és romantikus történetek voltak azok, csak a fenének kellett a vérengzést olyan részletesen leírniuk.
Mindeközben Nixomia is "lealacsonyodik" a szintjére, ami a nyakának most jobban esik mint önérzetének.*
- Annimon, igazán örvendek.
*Még bátran ki is nyújtja a kezét, ahogy az illik. Mit sem sejtve a másiknak miféle gondolati támadnak kobakjában. Ha a felét hallaná, már biztos tova szaladt volna, úgy, hogy hazáig meg sem áll.*
- Ki hitte volna, hogy egy mágus tanonc ezt is tudni akarja. Tán ismeri a nőt?
*Kérdez vissza kíváncsian. Már kevésbé húzza be a nyakát. Főleg, hogy látja a másik teljesen hátra hagyta ijesztő jellemét irányába.*
- Oh nem vagyok én Lihanechi, de a környékről származom. Tán járt a Harmat Vadrét környékén? Egyébként a Aborg mester híre hozott ide. A toronyból jövök, mágiát szerettem volna tanulni. Csak háát.
*Kezd bele könnyedén kis meséjébe, de aztán hamar látszik kiül rajta zavara.*
- Kicsit elszámoltam magam a költségekkel. Aborg mester szűkösen számítja a tanítást, ha valaki híján van az aranynak.
*Nevet fel ismét zavarában. Magában próbálja oldani a megmaradt feszültséget amit a nő keltett benne. Igyekszik hivatalos szavakat használni, hogy finoman adja tudtára a nőnek, hogy bizony a látszat csal. És nem egy gyermek áll előtte.*
//Nyílt//
*Így már érthető, hogy miért volt a nőnek szeme a tarkóján. Aki a kard által él, azáltal is hal meg. Ahogy azt mondani szokás. Nem hiába volt képes érzékelni az ő pásztázó szemeit. Aki ilyen módon éli életét, jobb ha figyel a háta mögé is.
Meg van szeppenve hát! Egy kardot lengető hatalmas amazonszerű nő, szólt rá az imént, hogy ne leskelődjön. Még szép veszélyben érzi magát. Fél, de lopva feltekint a nőre. Mert hát ő is érzi a pásztázó tekintetét a másiknak.*
~ Ő is úgy néz. Jaj de nem szeretem. ~
*A háta is beleborzong, az a lekicsinyítő nézés, ahogy majdnem mindenki rátekint. Esetlennek érzi magát tőle. Pedig nem teljesen az. Csak a világot szabták túl nagyra hozzáképest. Legalább is ezzel próbálja nyugtatni magát. Arról nem is beszélve, még idő kell neki, amíg hozzászokik az itteni bánásmódhoz. Lehet, hogy pont ki kellene ezt használnia, hogy kicsinek és esetlennek gondolják. Na igen. Ha esetleg szívtelen lenne, akár meg is tehetné. De nem az. A légynek sem tudna ártani szegényke.*
- Igen, azt sejtettem. Nem dísznek hordod azt a... pallost. Hehe.
*Nevet fel zavarában. Mert látja Nixomia is hamar megváltoztatja vele hangszínét. Ami nem igazán esik neki jól. De legalább nem kell félteni életét.*
~ Hümpf. Ez is gyereknek néz. Sosem láttak tündért? ~
*Bosszankodik magában, de jelét inkább nem akarja, meg nem is meri mutatni. Hiába rakta el a másik a kardját. Amilyen könnyen eltette azt a kardot, el tudja képzelni, olyan gyorsan tudja elő is húzni azt.*
- Áh csak felkeltette az érdeklődésem onnan. Nem vagyok én kardforgató.
*Mentegetőzik. Inkább csak elnézi a vívást. Könyvekből olvasott lovagi tornákról, ahol hatalmas lovagok, lóhátan egymást püfölve küzdöttek a hölgyek kegyeiért. Szép és romantikus történetek voltak azok, csak a fenének kellett a vérengzést olyan részletesen leírniuk.
Mindeközben Nixomia is "lealacsonyodik" a szintjére, ami a nyakának most jobban esik mint önérzetének.*
- Annimon, igazán örvendek.
*Még bátran ki is nyújtja a kezét, ahogy az illik. Mit sem sejtve a másiknak miféle gondolati támadnak kobakjában. Ha a felét hallaná, már biztos tova szaladt volna, úgy, hogy hazáig meg sem áll.*
- Ki hitte volna, hogy egy mágus tanonc ezt is tudni akarja. Tán ismeri a nőt?
*Kérdez vissza kíváncsian. Már kevésbé húzza be a nyakát. Főleg, hogy látja a másik teljesen hátra hagyta ijesztő jellemét irányába.*
- Oh nem vagyok én Lihanechi, de a környékről származom. Tán járt a Harmat Vadrét környékén? Egyébként a Aborg mester híre hozott ide. A toronyból jövök, mágiát szerettem volna tanulni. Csak háát.
*Kezd bele könnyedén kis meséjébe, de aztán hamar látszik kiül rajta zavara.*
- Kicsit elszámoltam magam a költségekkel. Aborg mester szűkösen számítja a tanítást, ha valaki híján van az aranynak.
*Nevet fel ismét zavarában. Magában próbálja oldani a megmaradt feszültséget amit a nő keltett benne. Igyekszik hivatalos szavakat használni, hogy finoman adja tudtára a nőnek, hogy bizony a látszat csal. És nem egy gyermek áll előtte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179