Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-14 10:04:09
Üzenet elküldve: 2026-01-14 10:04:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Túlságosan is kíváncsi az öreg a vörös hitével kapcsolatban. Hite rendíthetetlen, bár nem feltétlen ugyanabba az irányba kacsingatnak ezek ketten. Akkor máshol tartana ez a beszélgetés, s nem érezné úgy magát, mint valami vallatáson. Pipájában már egy ideje rossz íz költözött, s talán el is jött a fájdalmas búcsú ideje. Az idősebb kérdésére csak megvonja vállait, mintha a kérdés egyértelmű lenne, majd egy egyszerű mozdulattal messzire pöcköli a kezében lévő pipát, ami a domb aljáig repül, majd így szól. *
- Eredet, útmutatás. Van egy törpe, akit már egy ideje keresek. Saját vérem, kit egykoron elragadtak. Talán ez az isten többet tudna erről mondani nekem.
* Már ha létezik. Amennyiben nem tud, avagy nem létezik, semmi hasznát nem leli abban az istenben. Gondolataiban új lehetőségeket is kutat, mert nem lenne jó ott szembesülni a ténnyel, hogy valójában a nagy büdös semmiért tette meg az utat. A másik meséjére csak félig figyel, s csak a látszatot próbálja fenntartani. Azért elkap egy két érdekesebbnek tűnő dolgot, amin elgondolkodik, de a legtöbbje egyik fülén be, míg a másikon ki. *
- Szóval visszavette. Ez azt jelenti, hogy valahol ott kell lennie. Talán igazad van és visszaszerezhető. De közel sem biztos, hogy egykori helyére fog kerülni. Gubaf említett egy királyt is. Lehet a király lesz a láng őrzője az újkorban.
* Hordja össze itt a sok sületlenséget. Inkább rájátszik az öreg jó oldalára, s belemegy a ki mond nagyobb sületlenséget játékukba. Gubaf mellett nem lenne esélye megnyerni a fődíjat, de nélküle talán kovácsolhat valami hamis reményt a másikban, hogy még ha nem is akarja bevallani a vörös, de mellettük van. Nem tervezi bántani fivéreit, de nem felejti el, hogy kinek is tartozik hűséggel. Természetesen előbb magának, szorosan mögötte pedig istenének, akit lehet, hogy érdekelnének a történések. *
- A kapzsiság okozta a vesztüket, ami engem illet, én nem vagyok kapzsi. Én pontosan annyit akarok, amennyit elbírok, egy aranytallérral sem többet.
* Az már más kérdés, hogy ha tehetné, szekérrel érkezne, de nem rohan ennyire előre. *
- Egyébként is minél több aranya van valakinek, annál nagyobb célpont is van a hátán. De előbb a válaszok, aztán a kincs.
* Ahogy mondja, fel is emeli a földről a sisakját, majd egy rövid ideig bámulja azt, ahol a szemének kéne lennie. *
- Nem véletlenül történt minden a múltban. Hogy miért tették azt, amit tettek, arról is lesznek válaszok. Ám valami azt súgja, hogy nem fog tetszeni az, amit ott találunk.
//Törpe álmok//
* Túlságosan is kíváncsi az öreg a vörös hitével kapcsolatban. Hite rendíthetetlen, bár nem feltétlen ugyanabba az irányba kacsingatnak ezek ketten. Akkor máshol tartana ez a beszélgetés, s nem érezné úgy magát, mint valami vallatáson. Pipájában már egy ideje rossz íz költözött, s talán el is jött a fájdalmas búcsú ideje. Az idősebb kérdésére csak megvonja vállait, mintha a kérdés egyértelmű lenne, majd egy egyszerű mozdulattal messzire pöcköli a kezében lévő pipát, ami a domb aljáig repül, majd így szól. *
- Eredet, útmutatás. Van egy törpe, akit már egy ideje keresek. Saját vérem, kit egykoron elragadtak. Talán ez az isten többet tudna erről mondani nekem.
* Már ha létezik. Amennyiben nem tud, avagy nem létezik, semmi hasznát nem leli abban az istenben. Gondolataiban új lehetőségeket is kutat, mert nem lenne jó ott szembesülni a ténnyel, hogy valójában a nagy büdös semmiért tette meg az utat. A másik meséjére csak félig figyel, s csak a látszatot próbálja fenntartani. Azért elkap egy két érdekesebbnek tűnő dolgot, amin elgondolkodik, de a legtöbbje egyik fülén be, míg a másikon ki. *
- Szóval visszavette. Ez azt jelenti, hogy valahol ott kell lennie. Talán igazad van és visszaszerezhető. De közel sem biztos, hogy egykori helyére fog kerülni. Gubaf említett egy királyt is. Lehet a király lesz a láng őrzője az újkorban.
* Hordja össze itt a sok sületlenséget. Inkább rájátszik az öreg jó oldalára, s belemegy a ki mond nagyobb sületlenséget játékukba. Gubaf mellett nem lenne esélye megnyerni a fődíjat, de nélküle talán kovácsolhat valami hamis reményt a másikban, hogy még ha nem is akarja bevallani a vörös, de mellettük van. Nem tervezi bántani fivéreit, de nem felejti el, hogy kinek is tartozik hűséggel. Természetesen előbb magának, szorosan mögötte pedig istenének, akit lehet, hogy érdekelnének a történések. *
- A kapzsiság okozta a vesztüket, ami engem illet, én nem vagyok kapzsi. Én pontosan annyit akarok, amennyit elbírok, egy aranytallérral sem többet.
* Az már más kérdés, hogy ha tehetné, szekérrel érkezne, de nem rohan ennyire előre. *
- Egyébként is minél több aranya van valakinek, annál nagyobb célpont is van a hátán. De előbb a válaszok, aztán a kincs.
* Ahogy mondja, fel is emeli a földről a sisakját, majd egy rövid ideig bámulja azt, ahol a szemének kéne lennie. *
- Nem véletlenül történt minden a múltban. Hogy miért tették azt, amit tettek, arról is lesznek válaszok. Ám valami azt súgja, hogy nem fog tetszeni az, amit ott találunk.
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-14 07:50:12
Üzenet elküldve: 2026-01-14 07:50:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* A kérdésére továbbra sem kap egyenes választ. Wrojth, mintha kerülné a témát. Sebaj. Előbb utóbb úgyis kibújik a szög a zsákból. De mivel az istennőnek kulcsszerepe van a küldetésükben, ezért jobb lenne előbb, mint utóbb.
Az koránt sem lepi meg az öreget, hogy fiatalabb, vörös társa nem veti meg a pénzt. De az, hogy a másik válaszokat keres annál inkább felkelti az érdeklődését.*
- Mond csak. Mégis milyen válaszokat keresel pontosan? Milyen kérdéseidre adhat választ a város?
* Wrojth nagyon meglepődik azon, amit az öreg a lánggal kapcsolatban mond. Wertus először érzi azt igazán, hogy valami felkeltette annak érdeklődését a küldetéssel kapcsolatban, mármint az aranyon és kincseken kívül, így hát örömmel felel.*
- Nem tudom milyen meséket hallottál és mit tudsz a lángról, de tévedsz! A láng nem lobogott a törpék felemelkedése előtt. Legalább is nem a városban. Egy napon Wylnurana istennő meglátogatta népünket és amit látott, azzal nagyon meg volt elégedve. A törpék a fénykorukat élték. A város virágzott, temérdek aranyat, drágaköveket és kincseket halmoztak fel. A törpék által készített fegyvereknek és páncéloknak nem volt párjuk a világon. Mindezt az összetartásuknak köszönhették. A törpék ugyanis ekkoriban nem olyan önző népség volt, mint manapság. Segítették egymást, így jutottak előbbre és így emelkedtek a többi nép fölé. Ekkor adta nekünk az istennő a Szent Lángot, melyet a város főterén egy kőoszlopon állítottak ki.
De idővel valami megváltozott. A törpék közt felütötte fejét az önzés és a széthúzás. Társadalmuk hanyatlásnak indult. Wylnurana ezt látta és mély szomorúság töltötte el, hogy népe így viselkedik. Ezért egy nap harmadszor is eljött, de nem jutalmazni, hanem magával vitte a lángot fel a csillagok közé. A törpék ebből sem tanultak, egymást kezdték hibáztatni és a szakadék törpe és törpe közt egyre csak mélyült. A virágzó városuk, pedig pusztulásnak indult, hiszen mindenki csak a saját javával volt elfoglalva, a közösség ügyét senki nem akarta szolgálni és előbbre vinni…
* Az öreg nem akarja hosszúra fogni a mondandóját. Lehet, hogy a másikat nem is érdekli ez annyira, mint ahogyan ő gondolta, ezért tart egy kis szünetet, hogy a rőtszakállú is megszólalhasson.*
- Nyugodtan kérdezz, ha valami nem világos!
//Törpe álmok//
* A kérdésére továbbra sem kap egyenes választ. Wrojth, mintha kerülné a témát. Sebaj. Előbb utóbb úgyis kibújik a szög a zsákból. De mivel az istennőnek kulcsszerepe van a küldetésükben, ezért jobb lenne előbb, mint utóbb.
Az koránt sem lepi meg az öreget, hogy fiatalabb, vörös társa nem veti meg a pénzt. De az, hogy a másik válaszokat keres annál inkább felkelti az érdeklődését.*
- Mond csak. Mégis milyen válaszokat keresel pontosan? Milyen kérdéseidre adhat választ a város?
* Wrojth nagyon meglepődik azon, amit az öreg a lánggal kapcsolatban mond. Wertus először érzi azt igazán, hogy valami felkeltette annak érdeklődését a küldetéssel kapcsolatban, mármint az aranyon és kincseken kívül, így hát örömmel felel.*
- Nem tudom milyen meséket hallottál és mit tudsz a lángról, de tévedsz! A láng nem lobogott a törpék felemelkedése előtt. Legalább is nem a városban. Egy napon Wylnurana istennő meglátogatta népünket és amit látott, azzal nagyon meg volt elégedve. A törpék a fénykorukat élték. A város virágzott, temérdek aranyat, drágaköveket és kincseket halmoztak fel. A törpék által készített fegyvereknek és páncéloknak nem volt párjuk a világon. Mindezt az összetartásuknak köszönhették. A törpék ugyanis ekkoriban nem olyan önző népség volt, mint manapság. Segítették egymást, így jutottak előbbre és így emelkedtek a többi nép fölé. Ekkor adta nekünk az istennő a Szent Lángot, melyet a város főterén egy kőoszlopon állítottak ki.
De idővel valami megváltozott. A törpék közt felütötte fejét az önzés és a széthúzás. Társadalmuk hanyatlásnak indult. Wylnurana ezt látta és mély szomorúság töltötte el, hogy népe így viselkedik. Ezért egy nap harmadszor is eljött, de nem jutalmazni, hanem magával vitte a lángot fel a csillagok közé. A törpék ebből sem tanultak, egymást kezdték hibáztatni és a szakadék törpe és törpe közt egyre csak mélyült. A virágzó városuk, pedig pusztulásnak indult, hiszen mindenki csak a saját javával volt elfoglalva, a közösség ügyét senki nem akarta szolgálni és előbbre vinni…
* Az öreg nem akarja hosszúra fogni a mondandóját. Lehet, hogy a másikat nem is érdekli ez annyira, mint ahogyan ő gondolta, ezért tart egy kis szünetet, hogy a rőtszakállú is megszólalhasson.*
- Nyugodtan kérdezz, ha valami nem világos!
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:29:30
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:29:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Amit a fiatal mesél a bölcsekről, meg a szerzetesekről, annak se füle se farka. Az öreg csak a fejét vakarja a hallottakra. Óriások fenekén élő pattanás, ami egy barlangba költözik? Aranytojást tojó tehenet lopó koboldok? De a szerzetesekre kíváncsi Wertus, ezért menten meg is kérdi Gubacstól:*
- Te! Meséld el már azt is, ha itt tartunk, hogy hogyan s miként kerültél a szerzetesekhez? Ők kit, milyen istent szolgáltak? És miért gyűlölöd őket ennyire?
* A bölcs szavaknak, úgy látszik semmi foganatjuk. Gubacs meg szeretne vívni életre-halálra a fával. De az ősz törpe ebbe nem megy bele. Wertusnak természetesen esze ágában sincs átadni a csatabárdját. Nem is a fát félti igazán, hanem magát Gubacsot. Még valami kárt tesz magában, aztán halaszthatják el az utat. Mégsem lenne jó ötlet keresztül vágni a mocsáron egy nyílt sebbel, legyen az bármely csekély. Így hát csak lemondóan sóhajt egy nagyot és így szól:*
- Gubacs Testvér! Tudod, hogy ahová készülünk ott rengeteg fa van? És ha te az összes vélt sérelmedért bosszút akarsz, majd rajtuk állni, akkor nagyon hosszú útra készülhetünk! És ha ezt megteszed, akkor erdőmélyét átnevezhetjük a nagy tarvágásra!
Különben az ilyenfajta viselkedést ott nem fogom tűrni, se tőled, se Wrojth-tól. Tudod az erdőben olyan szellemek élnek, amik nem nézik jó szemmel az ilyesmit!
* Mikor Gubacs azt mondja, hogy ismeri a négy város csillagképet. Wertus megáll, ránéz majd megkérdi tőle:*
- És még sosem gondolkodtál azon, hogy a négy város csillagkép miért öt csillagból áll?
//A Szent Láng Keresése//
* Amit a fiatal mesél a bölcsekről, meg a szerzetesekről, annak se füle se farka. Az öreg csak a fejét vakarja a hallottakra. Óriások fenekén élő pattanás, ami egy barlangba költözik? Aranytojást tojó tehenet lopó koboldok? De a szerzetesekre kíváncsi Wertus, ezért menten meg is kérdi Gubacstól:*
- Te! Meséld el már azt is, ha itt tartunk, hogy hogyan s miként kerültél a szerzetesekhez? Ők kit, milyen istent szolgáltak? És miért gyűlölöd őket ennyire?
* A bölcs szavaknak, úgy látszik semmi foganatjuk. Gubacs meg szeretne vívni életre-halálra a fával. De az ősz törpe ebbe nem megy bele. Wertusnak természetesen esze ágában sincs átadni a csatabárdját. Nem is a fát félti igazán, hanem magát Gubacsot. Még valami kárt tesz magában, aztán halaszthatják el az utat. Mégsem lenne jó ötlet keresztül vágni a mocsáron egy nyílt sebbel, legyen az bármely csekély. Így hát csak lemondóan sóhajt egy nagyot és így szól:*
- Gubacs Testvér! Tudod, hogy ahová készülünk ott rengeteg fa van? És ha te az összes vélt sérelmedért bosszút akarsz, majd rajtuk állni, akkor nagyon hosszú útra készülhetünk! És ha ezt megteszed, akkor erdőmélyét átnevezhetjük a nagy tarvágásra!
Különben az ilyenfajta viselkedést ott nem fogom tűrni, se tőled, se Wrojth-tól. Tudod az erdőben olyan szellemek élnek, amik nem nézik jó szemmel az ilyesmit!
* Mikor Gubacs azt mondja, hogy ismeri a négy város csillagképet. Wertus megáll, ránéz majd megkérdi tőle:*
- És még sosem gondolkodtál azon, hogy a négy város csillagkép miért öt csillagból áll?
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 17:58:19
Üzenet elküldve: 2026-01-13 17:58:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vér ára//
*A sötételf nevelése nagyban eltérhet az elfétől. Nem értik egymást ez nyilvánvaló, talán azért, mert az elf lány mintha "törődne" vele. A sötételf pedig ilyen érzéssel, talán akkor találkozott utoljára, amikor még kicsi volt. Amikor még nem volt serdülő korban, amikor még nem bírta el a fegyvert vagy az íjat. Akkor még, mintha az anyja törődött volna vele. De onnantól, hogy tudott lovagolni, már hasznosnak kellett lennie. Kellett vadászon és kellett tartania, a lovakat háttérben meglapulva, amíg a családja rajta ütött gyanútlan utazókon vagy parasztokon. Valamikor a serdülőkorának közepén pedig már teljes jogú tagja volt a családi "vállalkozásnak" és már nem egy olyan valami volt, aminek törődés járt volna.
Egyikük adna valamit, a másik pedig nem érti, hogy mit és miért kapja azt. De valahogy, a sötételf végül mégis megérti, hogy miről is szól ez az egész. Mi is az fura homályba veszett dolog, amit most ismét megtapasztal. A törődés, amit az elf mutat felé. *
- A vér megalvad. A sebek pedig meggyógyulnak alatta. Ez mindig is így volt. Most is így lesz. * Mondja nyugodtan, miközben leszállna a lóról és lemosná a tenyerét és a fejét. Azonban, félúton megakad. A lány akasztja meg a mozdulatát. *
~ Ez meg mi a fene? ~ * Gondolja hirtelen. Nem szereti, ha felülbírálják a véleményét, a mozdulatait pedig végképp nem jó ómen, ha korlátozzák. Ez mindig elszabadítja benne a szunnyadó fenevadat. Legszívesebben kikelne magából és szitkozódna, miközben fegyverrel hadonászna. Azonban, most valamiért nem teszi. Visszaül a nyeregbe.
A ló persze nem feltétlenül érti, mi is történik a hátán, de nem igazán ellenkezik. Békésen tűri a történteket. *
- Nincs más választásom igaz? Te mindenáron segíteni akarsz. * Mondja, miközben egy féloldalas mosoly jelenik meg a száján. *
- Mindig ilyen segítőkész vagy? Mindenkivel? * Kérdezi meg az első benne felmerülő kérdést Vanrei. *
- Hiszen még a nevem sem tudod? És én sem a tiéddet. * Kérdez ismét. A benne felgyűlt kérdések pedig szinte tolongani kezdenek benne, ezer egy kérdése lett hirtelen a lány felé, melyek mind arra irányulnak, hogy miért? Miért teszi ezt, amit? *
- Rendben. Ne kockáztassuk meg, hogy az agyam meglágyul. Hiszen, a végén még érthetetlen módon szerelmet vallanék. Az pedig lehet, egy vállalhatatlan dolog lenne. * Mondja viccelődve Vanrei. Talán, ezzel is oldja a benne lévő feszültséget. Elég sok minden történt vele az elmúlt pár órában. Ideje kicsit lazítania és jobban felmérni a jelenlegi helyzet. A lány viccelődő hangulata is ráragad. Így, beszélgetést kezdeményez. *
- Jól bánsz a karddal?
*A sötételf nevelése nagyban eltérhet az elfétől. Nem értik egymást ez nyilvánvaló, talán azért, mert az elf lány mintha "törődne" vele. A sötételf pedig ilyen érzéssel, talán akkor találkozott utoljára, amikor még kicsi volt. Amikor még nem volt serdülő korban, amikor még nem bírta el a fegyvert vagy az íjat. Akkor még, mintha az anyja törődött volna vele. De onnantól, hogy tudott lovagolni, már hasznosnak kellett lennie. Kellett vadászon és kellett tartania, a lovakat háttérben meglapulva, amíg a családja rajta ütött gyanútlan utazókon vagy parasztokon. Valamikor a serdülőkorának közepén pedig már teljes jogú tagja volt a családi "vállalkozásnak" és már nem egy olyan valami volt, aminek törődés járt volna.
Egyikük adna valamit, a másik pedig nem érti, hogy mit és miért kapja azt. De valahogy, a sötételf végül mégis megérti, hogy miről is szól ez az egész. Mi is az fura homályba veszett dolog, amit most ismét megtapasztal. A törődés, amit az elf mutat felé. *
- A vér megalvad. A sebek pedig meggyógyulnak alatta. Ez mindig is így volt. Most is így lesz. * Mondja nyugodtan, miközben leszállna a lóról és lemosná a tenyerét és a fejét. Azonban, félúton megakad. A lány akasztja meg a mozdulatát. *
~ Ez meg mi a fene? ~ * Gondolja hirtelen. Nem szereti, ha felülbírálják a véleményét, a mozdulatait pedig végképp nem jó ómen, ha korlátozzák. Ez mindig elszabadítja benne a szunnyadó fenevadat. Legszívesebben kikelne magából és szitkozódna, miközben fegyverrel hadonászna. Azonban, most valamiért nem teszi. Visszaül a nyeregbe.
A ló persze nem feltétlenül érti, mi is történik a hátán, de nem igazán ellenkezik. Békésen tűri a történteket. *
- Nincs más választásom igaz? Te mindenáron segíteni akarsz. * Mondja, miközben egy féloldalas mosoly jelenik meg a száján. *
- Mindig ilyen segítőkész vagy? Mindenkivel? * Kérdezi meg az első benne felmerülő kérdést Vanrei. *
- Hiszen még a nevem sem tudod? És én sem a tiéddet. * Kérdez ismét. A benne felgyűlt kérdések pedig szinte tolongani kezdenek benne, ezer egy kérdése lett hirtelen a lány felé, melyek mind arra irányulnak, hogy miért? Miért teszi ezt, amit? *
- Rendben. Ne kockáztassuk meg, hogy az agyam meglágyul. Hiszen, a végén még érthetetlen módon szerelmet vallanék. Az pedig lehet, egy vállalhatatlan dolog lenne. * Mondja viccelődve Vanrei. Talán, ezzel is oldja a benne lévő feszültséget. Elég sok minden történt vele az elmúlt pár órában. Ideje kicsit lazítania és jobban felmérni a jelenlegi helyzet. A lány viccelődő hangulata is ráragad. Így, beszélgetést kezdeményez. *
- Jól bánsz a karddal?
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 15:58:46
Üzenet elküldve: 2026-01-13 15:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
– Hogy is volt… * Sóhajt egyet, mintha már ezerszer elismételte volna a történetét. Valószínűleg azért, mert ez így is van, csak soha senki nem hallgatja meg. *
– A bölcsek mondták, hogy a nagy lila hegyen lakik, ezért először oda mentem. Ám ott nem találtam, ezért segítséget akartam kérni a nagy szőrös pattanástól, aki az óriások fenekén élt fenn a hegyen – de mire odajutottam, ő is elköltözött, valami barlangba. Így onnan tovább mentem egy közeli faluba, ahol egy nagyon bölcs öreg élt. A koboldok ellopták a tehenét, ami arany tojásokat tojt, viszont állította, hogy a hegyek közt él Wylnurana, és gyakran meg is látogatja őt. Többször megpróbáltam megmászni a hegyet, de mindig csak farkasokkal találkoztam arrafelé. Azután jöttem ide, és már majdnem el is felejtettem, hogy a bűbelaki szerzetesek – azok az aljas gazemberek – mit tanítottak. Hát… Most épp megint nem jut eszembe, hogy mit.
* Ezt követően nem elég, hogy neki jön egy fa, még Wertus is kioktatja. Felháborodottan válaszol neki. *
– De hát ez a fa magának a gonosznak a műve. Add kölcsön a bárdodat, kivágom innen gyökerestül! * Nyújtja kezét, és ha valamilyen csoda folytán Wertus odaadná neki a fegyverét, amit egyébként nem favágásra terveztek, akkor Gubacs neki is lát a favágásnak. Egyéb esetben csak nagyot fúj, még nagyobbat toppant, majd végül hátat fordít ellenségének (a fának), és megy tovább a tisztás felé. Nem érti, hogy várhatja el tőle az öreg, hogy nyugodt legyen egy ilyen helyzetben. Bezzeg, ha amaz ment volna neki egy fának! Biztosan most is ő lenne a hibás, amiért nem szólt neki előre.
A csillagok és csillagképek mindeddig teljesen hidegen hagyták a törpét, de Wertus úgy beszél róluk, mintha azok nem csak fényes pontok lennének az égen. Megvonja a vállát. *
– Ismerem. De nem vagyok csillagnézős kedvemben. * Még mindig morcos kissé a fa miatt. *
//A Szent Láng Keresése//
– Hogy is volt… * Sóhajt egyet, mintha már ezerszer elismételte volna a történetét. Valószínűleg azért, mert ez így is van, csak soha senki nem hallgatja meg. *
– A bölcsek mondták, hogy a nagy lila hegyen lakik, ezért először oda mentem. Ám ott nem találtam, ezért segítséget akartam kérni a nagy szőrös pattanástól, aki az óriások fenekén élt fenn a hegyen – de mire odajutottam, ő is elköltözött, valami barlangba. Így onnan tovább mentem egy közeli faluba, ahol egy nagyon bölcs öreg élt. A koboldok ellopták a tehenét, ami arany tojásokat tojt, viszont állította, hogy a hegyek közt él Wylnurana, és gyakran meg is látogatja őt. Többször megpróbáltam megmászni a hegyet, de mindig csak farkasokkal találkoztam arrafelé. Azután jöttem ide, és már majdnem el is felejtettem, hogy a bűbelaki szerzetesek – azok az aljas gazemberek – mit tanítottak. Hát… Most épp megint nem jut eszembe, hogy mit.
* Ezt követően nem elég, hogy neki jön egy fa, még Wertus is kioktatja. Felháborodottan válaszol neki. *
– De hát ez a fa magának a gonosznak a műve. Add kölcsön a bárdodat, kivágom innen gyökerestül! * Nyújtja kezét, és ha valamilyen csoda folytán Wertus odaadná neki a fegyverét, amit egyébként nem favágásra terveztek, akkor Gubacs neki is lát a favágásnak. Egyéb esetben csak nagyot fúj, még nagyobbat toppant, majd végül hátat fordít ellenségének (a fának), és megy tovább a tisztás felé. Nem érti, hogy várhatja el tőle az öreg, hogy nyugodt legyen egy ilyen helyzetben. Bezzeg, ha amaz ment volna neki egy fának! Biztosan most is ő lenne a hibás, amiért nem szólt neki előre.
A csillagok és csillagképek mindeddig teljesen hidegen hagyták a törpét, de Wertus úgy beszél róluk, mintha azok nem csak fényes pontok lennének az égen. Megvonja a vállát. *
– Ismerem. De nem vagyok csillagnézős kedvemben. * Még mindig morcos kissé a fa miatt. *
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 14:41:11
Üzenet elküldve: 2026-01-13 14:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Lassan követi a tekintetével az idősebb törpét, ahogyan az épp úgy helyezkedik el, hogy füstöt még csak hírből se érezhesse. Ebből neki az jön le, hogy egyáltalán nem akar, s később utasításnak hála több marad számára. Amúgy sem töltötte meg annyira, hogy levetkőzve lebukfencezzenek a dombról.
Nézheti az arcát reakciók után kutatva, a kérdéséből csupán a vörös értetlen tekintetét láthatja. Ezzel az egy kérdéssel sikerült összezavarnia a Wrojthot, miközben csak terelni akarta a témát. *
- Sötétben lakozó? Mi van? Ha megütött a füst, nyugodtan ülj le.
* Vágja rá néhány másodperc csend után. Többet nem láthat rajta, mivel nincs is több. Elvesztette a fonalat, s valószínűleg a pipája okozhatta eme jelenséget. Kíváncsi természete révén maga is megnézne egy ilyen templomot, ám mikor mondja, hogy azt hiába keresheti, akkor kicsit csalódottan kezd nézni. Erre csak rátetőződik a magyarázata a bukással kapcsolatban, amire csak a vállait rázza meg. *
- Nem követték az istennő útmutatását. Csak ez lehet a háttérben. A kapzsiság nagyúr, és ha elnyelte a múltbeli törpök lelkét, úgy érthető a bukásuk is.
* Maga sem szeretne többet beszélni erről a jelenségről, ám közel sem hasonló indokkal. Nem kifejezetten érdekli a múltbeli törpök hülyeségei, maximum a kincseik és azok a mesék, hogy hogyan rontották el az életüket. Azt is azért, hogy ő ne tegyen hasonlóképp. *
- Nem tagadom, hogy örülnék egy kisebb összegnek, ami képes lenne egy új életen elindítani, de nem csak emiatt tartok veletek. Válaszokat akarok, méghozzá olyan kérdésekre, amikre talán csak akkor tudunk választ kapni, ha megtaláltuk ezt a várost. És még ekkor sem biztos.
* Viszont, hogy milyen lángot szeretne feléleszteni, amivel a törpök szívébe is erőt és büszkeséget küldjön, azt nem tudja. Úgy hangzik, mint valami fura álom. Hallgatja egy darabon, ám akkor fejezi be, amikor igazán figyelne a mondandójára. *
- Hé. Milyen feltámasztásról beszélsz? Az láng még azelőtt éget, hogy a törpök felemelkedtek, és azután is fog, hogy a világ elpusztul. Legalábbis erről mesélnek a törp gyerekeknek.
* Megint csak hazudik. Honnan tudná, hogy miről mesélnek a törpöknek? Azt se tudja, hogy hogyan néz ki egy rendes gyerekkor. *
- Túl sok a kérdés egyelőre. Remélem, mihamarabb rájövünk mindenre.
* Feleli majd szív egy újabbat a pipájából. A másik elutasítására egyik szemöldökét megemeli. Nem mintha egy egész slukkot kéne felszívnia tisztán, szóval nem tudja hova tenni a hozzáállást. *
- Kár. Ügyeltem rá, hogy finom legyen.
* Feleli vigyorogva és pipával a szájából. *
//Törpe álmok//
* Lassan követi a tekintetével az idősebb törpét, ahogyan az épp úgy helyezkedik el, hogy füstöt még csak hírből se érezhesse. Ebből neki az jön le, hogy egyáltalán nem akar, s később utasításnak hála több marad számára. Amúgy sem töltötte meg annyira, hogy levetkőzve lebukfencezzenek a dombról.
Nézheti az arcát reakciók után kutatva, a kérdéséből csupán a vörös értetlen tekintetét láthatja. Ezzel az egy kérdéssel sikerült összezavarnia a Wrojthot, miközben csak terelni akarta a témát. *
- Sötétben lakozó? Mi van? Ha megütött a füst, nyugodtan ülj le.
* Vágja rá néhány másodperc csend után. Többet nem láthat rajta, mivel nincs is több. Elvesztette a fonalat, s valószínűleg a pipája okozhatta eme jelenséget. Kíváncsi természete révén maga is megnézne egy ilyen templomot, ám mikor mondja, hogy azt hiába keresheti, akkor kicsit csalódottan kezd nézni. Erre csak rátetőződik a magyarázata a bukással kapcsolatban, amire csak a vállait rázza meg. *
- Nem követték az istennő útmutatását. Csak ez lehet a háttérben. A kapzsiság nagyúr, és ha elnyelte a múltbeli törpök lelkét, úgy érthető a bukásuk is.
* Maga sem szeretne többet beszélni erről a jelenségről, ám közel sem hasonló indokkal. Nem kifejezetten érdekli a múltbeli törpök hülyeségei, maximum a kincseik és azok a mesék, hogy hogyan rontották el az életüket. Azt is azért, hogy ő ne tegyen hasonlóképp. *
- Nem tagadom, hogy örülnék egy kisebb összegnek, ami képes lenne egy új életen elindítani, de nem csak emiatt tartok veletek. Válaszokat akarok, méghozzá olyan kérdésekre, amikre talán csak akkor tudunk választ kapni, ha megtaláltuk ezt a várost. És még ekkor sem biztos.
* Viszont, hogy milyen lángot szeretne feléleszteni, amivel a törpök szívébe is erőt és büszkeséget küldjön, azt nem tudja. Úgy hangzik, mint valami fura álom. Hallgatja egy darabon, ám akkor fejezi be, amikor igazán figyelne a mondandójára. *
- Hé. Milyen feltámasztásról beszélsz? Az láng még azelőtt éget, hogy a törpök felemelkedtek, és azután is fog, hogy a világ elpusztul. Legalábbis erről mesélnek a törp gyerekeknek.
* Megint csak hazudik. Honnan tudná, hogy miről mesélnek a törpöknek? Azt se tudja, hogy hogyan néz ki egy rendes gyerekkor. *
- Túl sok a kérdés egyelőre. Remélem, mihamarabb rájövünk mindenre.
* Feleli majd szív egy újabbat a pipájából. A másik elutasítására egyik szemöldökét megemeli. Nem mintha egy egész slukkot kéne felszívnia tisztán, szóval nem tudja hova tenni a hozzáállást. *
- Kár. Ügyeltem rá, hogy finom legyen.
* Feleli vigyorogva és pipával a szájából. *
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 14:17:06
Üzenet elküldve: 2026-01-13 14:17:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A vér ára//
*Hena értetlenkedik a férfi viselkedésén. Nem érti, hogy miért nem akar szakértő segítséget fogadni. Igaz, hogy neki még komolyabb sebesülése nem volt. A fejsérülés lehet a férfi ítélőképességét rontja. Habár a férfi nem ellenzi azt, hogy a Templomba vezesse, a viselkedése nem ezt mutatja.*
-Majd a papok ellátják a sebet. Ha igazad van és órák óta vérezhet, akkor ez a kimosás nem fog sokat változtatni.
*Amint a férfi megpróbálna leszállni a lóról, Vanrei lába felé kap, hogy visszahúzza őt a nyeregbe. A ló eddig nem ellenkezett, hogy Hena vezesse. Jobb kezében lazán fogja a kantárt, nem akarja ráncigálni a lovat, habár azzal, hogy Vanreit megpróbálja visszahúzni, lehet nyugtalanítja a lovat.*
-Nem vagyunk messze. Ha nem a folyónál lennénk még hallanád is Arthenior zsibongását.
*Ez persze nem igaz. A tisztás egy remek hely, ha valaki már megunta a város zaját, de mégis biztonságos közelben szeretne lenni Artheniorhoz. Viszont ha a férfi nem járt még a városban, akkor ezt nem tudhatja.*
-Ne pazaroljunk több időt. Nehogy komolyabb agykárosodást szenvedj.
*Mondja, hangjában türelmetlenséggel és gúnnyal. Viccelni próbál, hogy a férfi is így fogja-e fel, az attól függ, hogy el tud-e tekinteni Hena kicsit sem viccelődő hanglejtésén.*
*Hena értetlenkedik a férfi viselkedésén. Nem érti, hogy miért nem akar szakértő segítséget fogadni. Igaz, hogy neki még komolyabb sebesülése nem volt. A fejsérülés lehet a férfi ítélőképességét rontja. Habár a férfi nem ellenzi azt, hogy a Templomba vezesse, a viselkedése nem ezt mutatja.*
-Majd a papok ellátják a sebet. Ha igazad van és órák óta vérezhet, akkor ez a kimosás nem fog sokat változtatni.
*Amint a férfi megpróbálna leszállni a lóról, Vanrei lába felé kap, hogy visszahúzza őt a nyeregbe. A ló eddig nem ellenkezett, hogy Hena vezesse. Jobb kezében lazán fogja a kantárt, nem akarja ráncigálni a lovat, habár azzal, hogy Vanreit megpróbálja visszahúzni, lehet nyugtalanítja a lovat.*
-Nem vagyunk messze. Ha nem a folyónál lennénk még hallanád is Arthenior zsibongását.
*Ez persze nem igaz. A tisztás egy remek hely, ha valaki már megunta a város zaját, de mégis biztonságos közelben szeretne lenni Artheniorhoz. Viszont ha a férfi nem járt még a városban, akkor ezt nem tudhatja.*
-Ne pazaroljunk több időt. Nehogy komolyabb agykárosodást szenvedj.
*Mondja, hangjában türelmetlenséggel és gúnnyal. Viccelni próbál, hogy a férfi is így fogja-e fel, az attól függ, hogy el tud-e tekinteni Hena kicsit sem viccelődő hanglejtésén.*
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 14:02:13
Üzenet elküldve: 2026-01-13 14:02:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Wertus elgondolkodva hallgatja Gubacsot. Nagyon érdekes dolgokat mond neki a fiatal törpe. ~Lehet, hogy a város nem is annyira fontos?~ Teszi fel magának a kérdést, de a választ egyelőre nem leli. Itt-ott közbeszúr egy, egy mondatot ő is:*
- Valóban, a legfontosabb az istennő! Ő rajta múlik, hogy feltámad-e a népünk!
Mégis, mit mondott neked? Merre és hogyan keresd?
* Az öregnek, nincs ideje figyelmeztetni Gubacsot a fára. Igaz, gondolataiba merülve, talán ő maga sem vette észre. Tompa koppanás hallatszik, amint Gubacs beüti a fejét, majd annál hangosabb káromkodás. Majd felesleges tettlegesség, ami természetesen a fiatal törpének jobban fájhat, mint a fának. Az öreg nyugtatni próbálja Gubacsot:*
- Hagyd azt a fát! Különben sem ő a hibás! Te mentél neki, nem ő neked. Rugdalás helyett, még bocsánatkéréssel is tartozol neki. A saját hibáinkat fel kell ismerni, majd, ha felismertük beismerni. És, ha más is elszenvedője hibánknak illik bocsánatot kérni!
Ami meg a szitkozódást illeti, csak a gyenge, tehetetlen törpe szitkozódik. Egyrészt ezzel jelzi mások felé, hogy baja van segítsenek rajta. Másrészt meg tehetetlenségét leplezi, hogy úgy viselkedik, mintha erőt mutatna a kemény szavakkal!
* A közjáték után mindketten tovább ballagnak. A csillagokkal kapcsolatban Gubacs nemleges választ ad. Az öreg erre megvakarja szakállát. Azon gondolkodik, hogy megvárja ezzel Wrojthot is, vagy elmesélje most amit tud. Úgy dönt, hogy majd Wrojthnak lesz ideje út közben elmesélni a dolgokat. De most alkalmas az idő arra, hogy ezt a tudást megossza legfiatalabb társukkal. Addig is annak legalább lesz ideje emészteni a hallottakat.*
- A csillagképeket sem ismered? A Négy Város csillagkép mond neked valamit?
//A Szent Láng Keresése//
* Wertus elgondolkodva hallgatja Gubacsot. Nagyon érdekes dolgokat mond neki a fiatal törpe. ~Lehet, hogy a város nem is annyira fontos?~ Teszi fel magának a kérdést, de a választ egyelőre nem leli. Itt-ott közbeszúr egy, egy mondatot ő is:*
- Valóban, a legfontosabb az istennő! Ő rajta múlik, hogy feltámad-e a népünk!
Mégis, mit mondott neked? Merre és hogyan keresd?
* Az öregnek, nincs ideje figyelmeztetni Gubacsot a fára. Igaz, gondolataiba merülve, talán ő maga sem vette észre. Tompa koppanás hallatszik, amint Gubacs beüti a fejét, majd annál hangosabb káromkodás. Majd felesleges tettlegesség, ami természetesen a fiatal törpének jobban fájhat, mint a fának. Az öreg nyugtatni próbálja Gubacsot:*
- Hagyd azt a fát! Különben sem ő a hibás! Te mentél neki, nem ő neked. Rugdalás helyett, még bocsánatkéréssel is tartozol neki. A saját hibáinkat fel kell ismerni, majd, ha felismertük beismerni. És, ha más is elszenvedője hibánknak illik bocsánatot kérni!
Ami meg a szitkozódást illeti, csak a gyenge, tehetetlen törpe szitkozódik. Egyrészt ezzel jelzi mások felé, hogy baja van segítsenek rajta. Másrészt meg tehetetlenségét leplezi, hogy úgy viselkedik, mintha erőt mutatna a kemény szavakkal!
* A közjáték után mindketten tovább ballagnak. A csillagokkal kapcsolatban Gubacs nemleges választ ad. Az öreg erre megvakarja szakállát. Azon gondolkodik, hogy megvárja ezzel Wrojthot is, vagy elmesélje most amit tud. Úgy dönt, hogy majd Wrojthnak lesz ideje út közben elmesélni a dolgokat. De most alkalmas az idő arra, hogy ezt a tudást megossza legfiatalabb társukkal. Addig is annak legalább lesz ideje emészteni a hallottakat.*
- A csillagképeket sem ismered? A Négy Város csillagkép mond neked valamit?
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 13:32:34
Üzenet elküldve: 2026-01-13 13:32:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Az ősz törpét kifejezetten zavarja a füst, amit a vörös pöfékel. Ezért úgy helyezkedik, hogy az épp feltámadó szél minél messzebb fújja azt az arcától. Miután ez megtörtént megnyugvással hallja, hogy Wrojthnak nem áll szándékában út közben Gubacsot csesztetni. Az öreg nem szeretne konfliktust a csapaton belül. Egyrészt azért, mert egyértelműen közelebb kerülnek céljukhoz, ha össze tudnak dolgozni. Másrészt meg azért, mert a törpék között szerinte nincs helye a viszálynak, volt már belőle elég.
Arra a kérdésére hogy kiben hisz a vörös, nem kap megnyugtató választ, mivel az csak a nevét mondja ki, de nem teszi hozzá, hogy hiszek. Ezért újra megkérdezi:*
- Szóval? Wylnuranaban a sötétben lakozóban hiszel?
*Kérdésében direkt vét hibát. Kíváncsi, hogy a másik észre-e veszi azt és ki-e javítja? A kérdés feltevése után érdeklődve figyeli a másik arcának rezzenéseit válasz közben. Vajon elárul valamit Wrojth arckifejezése arról, hogy igazat szól-e?
Amit Wrojth kérdez az istennővel és a népükkel kapcsolatban, most még csak kurtán válaszol:*
- Az istennő köszöni szépen jól van. Templomát hiába is keresnéd itt az emberek városában. Ő csak a miénk törpéké!
*Mikor a népük hanyatlásával kapcsolatban válaszol, előtte egy nagyot sóhajt és csak ennyit mond:*
- Belviszály, kicsinyesség, önzés, kapzsiság. Ezek vezettek népünk bukásához!
* Szándékában áll tovább boncolgatni ezt a témát, de szeretné, ha Gubacs is jelen lenne, hogy ő is hallhassa mindezt. Ezért most többet erről nem mond.
Wrojth vele kapcsolatos kérdésére elmosolyodik, majd széttárt karral ezt mondja:*
- Hogy mióta? Már gyermekkoromban sok legendát hallottam a régi nagy dicsőségünkről. Már akkor eldöntöttem, hogy felkutatom a várost és a szent lángot.
És, hogy mi lesz ott? Megmondom neked őszintén nem tudom. Biztos vagyok benne, hogy téged legjobban az arany és a kincsek érdekelnek. Megnyugtatlak, fogunk találni azt is! Nekem viszont nem az kell. Engem nem érdekel más, csak Amloshrudd. Ha sikerül feltámasztanunk a szent lángot, a törpék szívébe újra erő, büszkeség és bátorság fog költözni!
* Wrojth már észrevehette, Wertus úgy helyezkedett, hogy ne érje a füst. Természetesen a felkínált pipát is visszautasítja.*
- Nem élek vele, de köszönöm! És te mit vársz az utunktól?
//Törpe álmok//
* Az ősz törpét kifejezetten zavarja a füst, amit a vörös pöfékel. Ezért úgy helyezkedik, hogy az épp feltámadó szél minél messzebb fújja azt az arcától. Miután ez megtörtént megnyugvással hallja, hogy Wrojthnak nem áll szándékában út közben Gubacsot csesztetni. Az öreg nem szeretne konfliktust a csapaton belül. Egyrészt azért, mert egyértelműen közelebb kerülnek céljukhoz, ha össze tudnak dolgozni. Másrészt meg azért, mert a törpék között szerinte nincs helye a viszálynak, volt már belőle elég.
Arra a kérdésére hogy kiben hisz a vörös, nem kap megnyugtató választ, mivel az csak a nevét mondja ki, de nem teszi hozzá, hogy hiszek. Ezért újra megkérdezi:*
- Szóval? Wylnuranaban a sötétben lakozóban hiszel?
*Kérdésében direkt vét hibát. Kíváncsi, hogy a másik észre-e veszi azt és ki-e javítja? A kérdés feltevése után érdeklődve figyeli a másik arcának rezzenéseit válasz közben. Vajon elárul valamit Wrojth arckifejezése arról, hogy igazat szól-e?
Amit Wrojth kérdez az istennővel és a népükkel kapcsolatban, most még csak kurtán válaszol:*
- Az istennő köszöni szépen jól van. Templomát hiába is keresnéd itt az emberek városában. Ő csak a miénk törpéké!
*Mikor a népük hanyatlásával kapcsolatban válaszol, előtte egy nagyot sóhajt és csak ennyit mond:*
- Belviszály, kicsinyesség, önzés, kapzsiság. Ezek vezettek népünk bukásához!
* Szándékában áll tovább boncolgatni ezt a témát, de szeretné, ha Gubacs is jelen lenne, hogy ő is hallhassa mindezt. Ezért most többet erről nem mond.
Wrojth vele kapcsolatos kérdésére elmosolyodik, majd széttárt karral ezt mondja:*
- Hogy mióta? Már gyermekkoromban sok legendát hallottam a régi nagy dicsőségünkről. Már akkor eldöntöttem, hogy felkutatom a várost és a szent lángot.
És, hogy mi lesz ott? Megmondom neked őszintén nem tudom. Biztos vagyok benne, hogy téged legjobban az arany és a kincsek érdekelnek. Megnyugtatlak, fogunk találni azt is! Nekem viszont nem az kell. Engem nem érdekel más, csak Amloshrudd. Ha sikerül feltámasztanunk a szent lángot, a törpék szívébe újra erő, büszkeség és bátorság fog költözni!
* Wrojth már észrevehette, Wertus úgy helyezkedett, hogy ne érje a füst. Természetesen a felkínált pipát is visszautasítja.*
- Nem élek vele, de köszönöm! És te mit vársz az utunktól?
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 12:42:50
Üzenet elküldve: 2026-01-13 12:42:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Wertus kérdésére megvonja vállait. *
– Nem ám! Wylnurana csak azt mondta, hogy őt keressem! Azt nem mondta, hogy a város is ott lesz, ahol ő… De lehet, hogy végig azt akarta, hogy a várost keressem, ne is őt! Talán csak elvezet a városhoz… * Elmélkedik, végül már inkább csak maga elé suttogva.
Mennek tovább a tisztás felé.
Mióta összesodorta a szél a többi törpével, nem is annyira biztos abban, hogy tényleg csak ámítás ez az egész Wylnurana-história. Lehet, hogy látomásai tényleg jelentenek valamit. Lehet, hogy szülei nem hiába adták a szerzetesek közé. Lehet, hogy életének mégis van célja! Ő, Gubacs, a mindent látó!
Ahogy ezt kigondolja, fejjel nekimegy egy fának, és nagy káromkodások közepette rugdosni kezdi azt. Miután lenyugodott, válaszol a törpe által feltett kérdésre, miközben tovább sétál a tisztás széle felé, ahol meglát egy kissé korhadt farönköt és célba veszi azt. *
– Dehogy ismerem! De csillagok nélkül is odatalálok bárhova! * Előbb-utóbb. (Vagy nem.) *
//A Szent Láng Keresése//
* Wertus kérdésére megvonja vállait. *
– Nem ám! Wylnurana csak azt mondta, hogy őt keressem! Azt nem mondta, hogy a város is ott lesz, ahol ő… De lehet, hogy végig azt akarta, hogy a várost keressem, ne is őt! Talán csak elvezet a városhoz… * Elmélkedik, végül már inkább csak maga elé suttogva.
Mennek tovább a tisztás felé.
Mióta összesodorta a szél a többi törpével, nem is annyira biztos abban, hogy tényleg csak ámítás ez az egész Wylnurana-história. Lehet, hogy látomásai tényleg jelentenek valamit. Lehet, hogy szülei nem hiába adták a szerzetesek közé. Lehet, hogy életének mégis van célja! Ő, Gubacs, a mindent látó!
Ahogy ezt kigondolja, fejjel nekimegy egy fának, és nagy káromkodások közepette rugdosni kezdi azt. Miután lenyugodott, válaszol a törpe által feltett kérdésre, miközben tovább sétál a tisztás széle felé, ahol meglát egy kissé korhadt farönköt és célba veszi azt. *
– Dehogy ismerem! De csillagok nélkül is odatalálok bárhova! * Előbb-utóbb. (Vagy nem.) *
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 10:16:52
Üzenet elküldve: 2026-01-13 10:16:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Megint saját kezébe veszi a békéltető szerepet. Hangjában nem kötekedést vél felfedezni, talán maga is látja, hogy csak küldetésének szeretne eleget tenni, s ezáltal mindenjellegű viszályt, szeretne kihajítani az ablakon. Hátrahagyni, ha az lehetséges. Wrojth nem hülye, ellentétben azzal, amit néhányan állítanak róla, magának is van egy-két sütnivalója, s ha valami tud, akkor az az, hogy aki rendet akar teremteni, vagy csak szimplán szeretné, ha követnék, akkor valamit fel is kell mutatnia. A törpök esetében elég volt egy szép történet, hogy útra buzdítsa mindkettejüket, de ez kevés. *
- Tudom jól. Nem tervezem az egész utat azzal tölteni, hogy hiányosságait ecsetelem. ~ Nem lenne elég időnk azt a listát befejezni. ~ Inkább itt adom ki, mint közben.
* Feleli őszebb társának, miközben újfent szív a pipájából. Wertus ilyen közelről maga is csábítónak érezheti azt, amit vörös szív. Talán az apró Hodaril miatt, amit belekevert. Eme szer használata kellően lenyugtatja, méghozzá annyira, hogy ne röhögjön a másik képébe, mikor az istenéről kérdez. *
~ Áááá. Én a sötét istenben hiszek és unalmamban még áldozatokat is szoktam neki felmutatni. Főleg az erős és okosakat szereti. ~
* Na, persze. Legiszákosabb pillanataiban sem nyílna akkorára a csipája, hogy ilyen magabiztossággal ilyeneket mondjon mindenféle gátlások nélkül. Na, nem azért, mert égne a pofája az istensége miatt, hanem mert a világ nem éppen a legelnézőbb az ő hitével szemben. Pedig nem olyan nagy kunszt, csak néhány kisebb áldozat, s kész. Aki hasznos, az felemelkedik a többi felé, hogy az ő nevében vezessen mindenkit, kik bizonyítani akarnak, s a halálban sem a véget lelik, hanem egy új kezdetet. *
- Wylnurana.
* Ismétli meg szót a füst kifújását követve. Természetesen a másik felé fújja a füstfellegeket. A szó után hagyott csendet tovább feszegeti, mintha keresné a megfelelő szót, aminek a következtében nem hagyhat maga után kérdéseket. *
- Igen. Kíváncsi vagyok, hogy hova tűnhetett a hétköznapi életből. Mármint a mostan elfogadott három mellett. Vajon mi történt a múltban, hogy őt kihagyták, s még egy árva templomot sem hagytak számára.
* Természetesen csak tereli a témát, mert a választ már tudja jól. Legalábbis három választ részesít előnyben. Pontosabban, hogy visszament oda ahonnét jött, avagy megölték a mostaniak. De az is lehet, hogy ezen isten eldobta nevét, s egy új névvel szerzi a követőit. *
- Meg természetesen az is érdekel, hogy egy olyan erős faj, mint a törpök, hogyan tűntek el egyik napról a másikra. Belsőviszályok? Külpolitika? Remélem, hogy ott többet megtudhatunk.
* Jegyzi meg saját gondolatait, majd kivárja a másik reakcióját. Biztos benne, hogy nem elégszik meg ennyivel, de abban még annál is biztosabb, hogy nem fog többet mondani. Ha kell az utazás napjáig terelni fogja a témát. *
- Mióta keresed a várost, és mit remélsz, mit találunk ott?
* A kérdés feltétele után pipáját átnyújtja a másiknak. Ha beleszív az is érezheti, hogy sokkal nyugodtabb az elméje, s talán még könnyebbé válik a beszélgetés is. *
//Törpe álmok//
* Megint saját kezébe veszi a békéltető szerepet. Hangjában nem kötekedést vél felfedezni, talán maga is látja, hogy csak küldetésének szeretne eleget tenni, s ezáltal mindenjellegű viszályt, szeretne kihajítani az ablakon. Hátrahagyni, ha az lehetséges. Wrojth nem hülye, ellentétben azzal, amit néhányan állítanak róla, magának is van egy-két sütnivalója, s ha valami tud, akkor az az, hogy aki rendet akar teremteni, vagy csak szimplán szeretné, ha követnék, akkor valamit fel is kell mutatnia. A törpök esetében elég volt egy szép történet, hogy útra buzdítsa mindkettejüket, de ez kevés. *
- Tudom jól. Nem tervezem az egész utat azzal tölteni, hogy hiányosságait ecsetelem. ~ Nem lenne elég időnk azt a listát befejezni. ~ Inkább itt adom ki, mint közben.
* Feleli őszebb társának, miközben újfent szív a pipájából. Wertus ilyen közelről maga is csábítónak érezheti azt, amit vörös szív. Talán az apró Hodaril miatt, amit belekevert. Eme szer használata kellően lenyugtatja, méghozzá annyira, hogy ne röhögjön a másik képébe, mikor az istenéről kérdez. *
~ Áááá. Én a sötét istenben hiszek és unalmamban még áldozatokat is szoktam neki felmutatni. Főleg az erős és okosakat szereti. ~
* Na, persze. Legiszákosabb pillanataiban sem nyílna akkorára a csipája, hogy ilyen magabiztossággal ilyeneket mondjon mindenféle gátlások nélkül. Na, nem azért, mert égne a pofája az istensége miatt, hanem mert a világ nem éppen a legelnézőbb az ő hitével szemben. Pedig nem olyan nagy kunszt, csak néhány kisebb áldozat, s kész. Aki hasznos, az felemelkedik a többi felé, hogy az ő nevében vezessen mindenkit, kik bizonyítani akarnak, s a halálban sem a véget lelik, hanem egy új kezdetet. *
- Wylnurana.
* Ismétli meg szót a füst kifújását követve. Természetesen a másik felé fújja a füstfellegeket. A szó után hagyott csendet tovább feszegeti, mintha keresné a megfelelő szót, aminek a következtében nem hagyhat maga után kérdéseket. *
- Igen. Kíváncsi vagyok, hogy hova tűnhetett a hétköznapi életből. Mármint a mostan elfogadott három mellett. Vajon mi történt a múltban, hogy őt kihagyták, s még egy árva templomot sem hagytak számára.
* Természetesen csak tereli a témát, mert a választ már tudja jól. Legalábbis három választ részesít előnyben. Pontosabban, hogy visszament oda ahonnét jött, avagy megölték a mostaniak. De az is lehet, hogy ezen isten eldobta nevét, s egy új névvel szerzi a követőit. *
- Meg természetesen az is érdekel, hogy egy olyan erős faj, mint a törpök, hogyan tűntek el egyik napról a másikra. Belsőviszályok? Külpolitika? Remélem, hogy ott többet megtudhatunk.
* Jegyzi meg saját gondolatait, majd kivárja a másik reakcióját. Biztos benne, hogy nem elégszik meg ennyivel, de abban még annál is biztosabb, hogy nem fog többet mondani. Ha kell az utazás napjáig terelni fogja a témát. *
- Mióta keresed a várost, és mit remélsz, mit találunk ott?
* A kérdés feltétele után pipáját átnyújtja a másiknak. Ha beleszív az is érezheti, hogy sokkal nyugodtabb az elméje, s talán még könnyebbé válik a beszélgetés is. *
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-13 09:49:41
Üzenet elküldve: 2026-01-13 09:49:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vér ára//
*A jelek arra utalnak, hogy a sötételf feje nem ok nélkül fájt. A sebet megtapintó és ettől véres keze, a vérrel vörösre festet fehér haja sérülést jelent, mindenki számára. Ezt már nem is tudná leplezni és mivel nincs veszélyben megérzése szerint, hát nem is akarja. Ilyen állapotban nem is lenne képes senkit kirabolni, így neki sincs szándéka senkit megtámadni. A másik arcán ki ült aggodalom pedig egy olyan jelzés felé, amit most kihasználhat. Talán, tud majd úgy piheni, hogy közben védve is van. *
- Csak megrepedt a bőr. * Mondja ártatlan arcot vágva Vanrei. Arca most nem egy hidegvérű gyilkosé, mint általában, hanem inkább egy csínyben megsérült gyereké, aki tudja, hogy most ezzel el is kapták és majd magyarázkodhat a szülei előtt, milyen rosszaságot követet el. *
- Nem ismerem a várost. * Jelenti ki a "csínyben" megsérült sötételf. De, a másik határozottságával szemben végül megtörik. *
- Rendben, nem ellenkezem. Azonban, mielőtt ilyen nagy utat vállalnál értem. Segítenél a sebet a kimosni? Ha jól tapintottam ki, csak egy repedés van a fejemen. Ha pedig igazam van, akkor nincsen komolyabb sérülésem és úgy nem kell annyira sietnünk. Hidd el! Talán órák óta vérezhet és ahhoz képest ez nem nagy folt. Ha komoly lenne, már nem beszélgetnénk. * Mondja Vanrei, majd próbál leszállni a nyeregből, hogy a hideg vízbe csobbanjon a bakancsa. Ha igaza van, elég kitisztítania a sebét és egy vásznat oda tennie, ami a vért felfogja. Legalábbis, eddig mindig így tettek. Az ő szakmájában, nem igazán vitték el szakszerű gyógyítóhoz. A legtöbb sebe inkább ki lett égetve, hogy ne vérezzen el. Ez eddig bevált. Bár, a fején nem feltétlen szeretné, ha forró acéllal kiégetnék a felrepedt bőrt. Ennyire még ő is lehet hiú, hogy ezt inkább, ha lehet elkerülje. *
*A jelek arra utalnak, hogy a sötételf feje nem ok nélkül fájt. A sebet megtapintó és ettől véres keze, a vérrel vörösre festet fehér haja sérülést jelent, mindenki számára. Ezt már nem is tudná leplezni és mivel nincs veszélyben megérzése szerint, hát nem is akarja. Ilyen állapotban nem is lenne képes senkit kirabolni, így neki sincs szándéka senkit megtámadni. A másik arcán ki ült aggodalom pedig egy olyan jelzés felé, amit most kihasználhat. Talán, tud majd úgy piheni, hogy közben védve is van. *
- Csak megrepedt a bőr. * Mondja ártatlan arcot vágva Vanrei. Arca most nem egy hidegvérű gyilkosé, mint általában, hanem inkább egy csínyben megsérült gyereké, aki tudja, hogy most ezzel el is kapták és majd magyarázkodhat a szülei előtt, milyen rosszaságot követet el. *
- Nem ismerem a várost. * Jelenti ki a "csínyben" megsérült sötételf. De, a másik határozottságával szemben végül megtörik. *
- Rendben, nem ellenkezem. Azonban, mielőtt ilyen nagy utat vállalnál értem. Segítenél a sebet a kimosni? Ha jól tapintottam ki, csak egy repedés van a fejemen. Ha pedig igazam van, akkor nincsen komolyabb sérülésem és úgy nem kell annyira sietnünk. Hidd el! Talán órák óta vérezhet és ahhoz képest ez nem nagy folt. Ha komoly lenne, már nem beszélgetnénk. * Mondja Vanrei, majd próbál leszállni a nyeregből, hogy a hideg vízbe csobbanjon a bakancsa. Ha igaza van, elég kitisztítania a sebét és egy vásznat oda tennie, ami a vért felfogja. Legalábbis, eddig mindig így tettek. Az ő szakmájában, nem igazán vitték el szakszerű gyógyítóhoz. A legtöbb sebe inkább ki lett égetve, hogy ne vérezzen el. Ez eddig bevált. Bár, a fején nem feltétlen szeretné, ha forró acéllal kiégetnék a felrepedt bőrt. Ennyire még ő is lehet hiú, hogy ezt inkább, ha lehet elkerülje. *
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-12 23:52:08
Üzenet elküldve: 2026-01-12 23:52:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Wertus kicsit közelebb megy, ő is felballag a dombra Wrojth mellé. A rőtszakállú azon kérdésére, hogy hol van Gubacs csak legyint a kezével. Viszont az nem nagyon tetszik neki, hogy most meg Wrojth szólja meg a másikat, úgy, hogy az nincs jelen, így hát ezt nem hagyja szó nélkül!*
- Wrojth testvér! Nem lesz egyszerű utunk, kinn a vadonban csak egymásra számíthatunk, így hát meg kell bíznunk egymásban! Tudom, hogy Gubacs sokszor nem tűnik a legbeszámíthatóbbnak, de meg kell bíznunk benne! Én elhiszem neki, hogy erdőmélyén nőtt fel és ha valóban így van felbecsülhetetlen tudással bír számunkra! Én hiszek benne, hogy az istennőnk szándékából találkoztunk aznap a piacon!
* Egyelőre nem fejtegeti tovább gondolatait ezzel kapcsolatban. Egy kérdés, viszont már a megismerkedésük óta ott motoszkál a fejében. Alkalmasabb helyet és pillanatot keresve sem találhatott volna arra, hogy feltegye azt a vörös társának.*
Örülök, hogy komolyan veszed a küldetésünket, de ezzel kapcsolatban jut eszembe! Gubacsról már tudom, hogy Wylnurana istennőt tiszteli. Rólad, viszont semmit sem tudok ezzel kapcsolatban. Mond csak te kit tisztelsz, melyik istenséget?
* Wertus fejét kissé oldalra biccentve, szemeit összehunyorítva, kíváncsian várja Wrojth válaszát.*
//Törpe álmok//
* Wertus kicsit közelebb megy, ő is felballag a dombra Wrojth mellé. A rőtszakállú azon kérdésére, hogy hol van Gubacs csak legyint a kezével. Viszont az nem nagyon tetszik neki, hogy most meg Wrojth szólja meg a másikat, úgy, hogy az nincs jelen, így hát ezt nem hagyja szó nélkül!*
- Wrojth testvér! Nem lesz egyszerű utunk, kinn a vadonban csak egymásra számíthatunk, így hát meg kell bíznunk egymásban! Tudom, hogy Gubacs sokszor nem tűnik a legbeszámíthatóbbnak, de meg kell bíznunk benne! Én elhiszem neki, hogy erdőmélyén nőtt fel és ha valóban így van felbecsülhetetlen tudással bír számunkra! Én hiszek benne, hogy az istennőnk szándékából találkoztunk aznap a piacon!
* Egyelőre nem fejtegeti tovább gondolatait ezzel kapcsolatban. Egy kérdés, viszont már a megismerkedésük óta ott motoszkál a fejében. Alkalmasabb helyet és pillanatot keresve sem találhatott volna arra, hogy feltegye azt a vörös társának.*
Örülök, hogy komolyan veszed a küldetésünket, de ezzel kapcsolatban jut eszembe! Gubacsról már tudom, hogy Wylnurana istennőt tiszteli. Rólad, viszont semmit sem tudok ezzel kapcsolatban. Mond csak te kit tisztelsz, melyik istenséget?
* Wertus fejét kissé oldalra biccentve, szemeit összehunyorítva, kíváncsian várja Wrojth válaszát.*
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-12 23:10:07
Üzenet elküldve: 2026-01-12 23:10:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Hátratett kézzel, komótosan lépdel az ősz törpe keresztül a piacon. De figyelmét nem köti le semmi, csak a fiatal társa szavaira figyel. Mikor az megint rosszul mondja ki a város nevét megáll egy pillanatra és Gubacsra néz. Amaz már a kezét emeli védekezésül, nehogy beváltsa az öreg az ígéretét, de az csak ennyit szól:*
- Hogyan lehet az, hogy az istennő annyiszor megjelent neked és te mégsem tudod a város nevét? Tán egyszer sem említette?
* Mivel most Gubacs részéről nem érezte azt a pimasz gúnyt, amivel a pegazusban mondta ki a város nevét, ezért ennyivel beéri. Tovább indul, ugyan abban a tempóban, mint eddig. Ezzel is jelezve Gubacs felé, hogy mondja csak nyugodtan, mondjon el mindent nem sietnek sehová.
Ő felbátorodva folytatja beszédét. Wertus mindent elhisz neki, mert, hát a hit az egy ilyen dolog, csak akarat kérdése. És Wertus bizony hinni akar, mert hinnie kell neki. Ilyen közel még életében nem volt a céljához. Ha sikerül elérniük ezt a célt, abban nem biztos, hogy bármelyikük király lesz, de hogy legendákba szövik majd a nevüket a törpék, abban viszont az!
Közben úgy terelgeti lépteit, hogy a tisztás felé vegye az irányt. Nemsokára oda is érnek, kérdését már ott teszi fel Gubacsnak:*
- Különben azt tudod, hogy miért éppen most kell elindulnunk, télvíz idején? Ismered a csillagokat?
* Ekkor megáll és kérdőn Gubacsra néz, így várja annak válaszát.*
//A Szent Láng Keresése//
* Hátratett kézzel, komótosan lépdel az ősz törpe keresztül a piacon. De figyelmét nem köti le semmi, csak a fiatal társa szavaira figyel. Mikor az megint rosszul mondja ki a város nevét megáll egy pillanatra és Gubacsra néz. Amaz már a kezét emeli védekezésül, nehogy beváltsa az öreg az ígéretét, de az csak ennyit szól:*
- Hogyan lehet az, hogy az istennő annyiszor megjelent neked és te mégsem tudod a város nevét? Tán egyszer sem említette?
* Mivel most Gubacs részéről nem érezte azt a pimasz gúnyt, amivel a pegazusban mondta ki a város nevét, ezért ennyivel beéri. Tovább indul, ugyan abban a tempóban, mint eddig. Ezzel is jelezve Gubacs felé, hogy mondja csak nyugodtan, mondjon el mindent nem sietnek sehová.
Ő felbátorodva folytatja beszédét. Wertus mindent elhisz neki, mert, hát a hit az egy ilyen dolog, csak akarat kérdése. És Wertus bizony hinni akar, mert hinnie kell neki. Ilyen közel még életében nem volt a céljához. Ha sikerül elérniük ezt a célt, abban nem biztos, hogy bármelyikük király lesz, de hogy legendákba szövik majd a nevüket a törpék, abban viszont az!
Közben úgy terelgeti lépteit, hogy a tisztás felé vegye az irányt. Nemsokára oda is érnek, kérdését már ott teszi fel Gubacsnak:*
- Különben azt tudod, hogy miért éppen most kell elindulnunk, télvíz idején? Ismered a csillagokat?
* Ekkor megáll és kérdőn Gubacsra néz, így várja annak válaszát.*
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-12 16:51:15
Üzenet elküldve: 2026-01-12 16:51:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A vér ára//
*Ahogy a férfin végignéz, nem biztos abban, hogy rendben van. Még akkor sem ha az ellenkezőjét állítja a férfi. Amikor meg a sisak lekerül a fejéről, aggodalom ül ki Hena arcára. A sisak horpadására nem is figyel oda. A férfi fehér haján, aztán annak tenyerén, éktelenkedő vörös folyadék jobban nyugtalanítja. Nem kell zseninek lenni hozzá, hogy lássa, az vér. A súlyosságot nem tudná megmondani. Nem jártas az orvoslásban. Így viszont jobban erősködik, hogy menjenek a Templomba.*
-Nem rövid pihenésre van szükséged, hanem gyógyítókra.
*Hangjában parancsoló és ellentmondást nem tűrő.*
-Ha kell én vezetem a lovát a városba.
*A kantár felé nyúl. Ha a férfi nem ellenkezik és a ló is észleli a jó szándékát, akkor megragadja a kantárt és vezetni kezdi a lovat, el a folyótól.*
-Ne próbáljon ellenkezni!
*Utasítja a férfit.*
*Ahogy a férfin végignéz, nem biztos abban, hogy rendben van. Még akkor sem ha az ellenkezőjét állítja a férfi. Amikor meg a sisak lekerül a fejéről, aggodalom ül ki Hena arcára. A sisak horpadására nem is figyel oda. A férfi fehér haján, aztán annak tenyerén, éktelenkedő vörös folyadék jobban nyugtalanítja. Nem kell zseninek lenni hozzá, hogy lássa, az vér. A súlyosságot nem tudná megmondani. Nem jártas az orvoslásban. Így viszont jobban erősködik, hogy menjenek a Templomba.*
-Nem rövid pihenésre van szükséged, hanem gyógyítókra.
*Hangjában parancsoló és ellentmondást nem tűrő.*
-Ha kell én vezetem a lovát a városba.
*A kantár felé nyúl. Ha a férfi nem ellenkezik és a ló is észleli a jó szándékát, akkor megragadja a kantárt és vezetni kezdi a lovat, el a folyótól.*
-Ne próbáljon ellenkezni!
*Utasítja a férfit.*
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-12 14:27:04
Üzenet elküldve: 2026-01-12 14:27:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Gondolatait csak a közelben elhaladó idegenek zavarják meg. Jobb dolguk sincs, mint itt sétálgatni? Hát nem látják, hogy a törp már elfoglalta magának ezt a helyet? A fülelés közepette már nem figyel mások lépteire. Főleg nem azokéra, amik hallásra nem közelednek. Ekkor üti meg a fülét egy közeledő hang, ami nem akar halkulni. Mielőtt oda tudná rántani a fejét, hogy megnézhesse ki az, akkor hallja meg az ismerős hangot. Wertus volna az, aki ilyen messzire merészkedett a biztonságos házak takarása mögül. Jó, lehet ott büdös van, de legalább jól el lehet rejtőzni. Mielőtt válaszolna szív egyet a pipájából, s a válasz erejéig bent is tartja azt.*
- Kellett egy kis csend és nyugalom.
* Majd miután végzett kis is fújja azt. Ekkor feláll a földről és leporolja magát. Úgy tűnik ennyit a nyugalmáról, s mást nem legalább valaki olyat fújt ide a szél, akivel dolga is lesz a jövőben. *
- És te? Elvesztetted a másikat? Szegény bolond azt sem fogja tudni, hogy merre van a főtér néhány nap múlva. Bátor.
* Jegyzi meg, majd megigazítja ruháját. Eléggé sokat ült itt, hogy az felállásnál kényelmetlenek legyenek a göncei, de semmi olyan, amit ne lehetne megoldani pár perc alatt. Csupán meglazítja fegyverövét és már tudja is mozgatni az alatta lévő ruhadarabot. Amint megvan visszaszorítja, majd fordul is a törpéhez. *
- Az úton is gondolkodtam. Napról napra motiváltabb vagyok, hogy megtaláljuk ezt a várost. Ha itt van, meg is kell találnunk.
* Feleli határozottan. Van valami a hangjában, valami izgatottság, ám nem feltétlen amiatt, amire készülnek. Válaszokat akar, s egészen biztos, hogy ott válaszokra is lelhet. Azt azonban még nem tudja, hogy e válaszok tetszeni fognak e neki, vagy sem. *
//Törpe álmok//
* Gondolatait csak a közelben elhaladó idegenek zavarják meg. Jobb dolguk sincs, mint itt sétálgatni? Hát nem látják, hogy a törp már elfoglalta magának ezt a helyet? A fülelés közepette már nem figyel mások lépteire. Főleg nem azokéra, amik hallásra nem közelednek. Ekkor üti meg a fülét egy közeledő hang, ami nem akar halkulni. Mielőtt oda tudná rántani a fejét, hogy megnézhesse ki az, akkor hallja meg az ismerős hangot. Wertus volna az, aki ilyen messzire merészkedett a biztonságos házak takarása mögül. Jó, lehet ott büdös van, de legalább jól el lehet rejtőzni. Mielőtt válaszolna szív egyet a pipájából, s a válasz erejéig bent is tartja azt.*
- Kellett egy kis csend és nyugalom.
* Majd miután végzett kis is fújja azt. Ekkor feláll a földről és leporolja magát. Úgy tűnik ennyit a nyugalmáról, s mást nem legalább valaki olyat fújt ide a szél, akivel dolga is lesz a jövőben. *
- És te? Elvesztetted a másikat? Szegény bolond azt sem fogja tudni, hogy merre van a főtér néhány nap múlva. Bátor.
* Jegyzi meg, majd megigazítja ruháját. Eléggé sokat ült itt, hogy az felállásnál kényelmetlenek legyenek a göncei, de semmi olyan, amit ne lehetne megoldani pár perc alatt. Csupán meglazítja fegyverövét és már tudja is mozgatni az alatta lévő ruhadarabot. Amint megvan visszaszorítja, majd fordul is a törpéhez. *
- Az úton is gondolkodtam. Napról napra motiváltabb vagyok, hogy megtaláljuk ezt a várost. Ha itt van, meg is kell találnunk.
* Feleli határozottan. Van valami a hangjában, valami izgatottság, ám nem feltétlen amiatt, amire készülnek. Válaszokat akar, s egészen biztos, hogy ott válaszokra is lelhet. Azt azonban még nem tudja, hogy e válaszok tetszeni fognak e neki, vagy sem. *
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-12 13:59:48
Üzenet elküldve: 2026-01-12 13:59:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Az ősz törpének már nagyon elege van a levegő városából. Valódi friss levegőre vágyik, ezért elsétál a tisztásra, hogy összeszedje gondolatait. Komótosan ballag a tisztás felé a reggeli ködben. Sajnos nincs szerencséje, valaki szintén úgy gondolta, hogy itt kezdi a napot. A távolban, a tisztás közepén álló dombocskán egy ismerős alak körvonalazódik. Wertus még nem biztos benne, de mint ha Wrojth lenne az. Amaz egyelőre még nem vette őt észre ezért törpénk kicsit közelebb ballag, hogy megbizonyosodjon a sejtéséről. Ekkor amaz Gubacsról motyog valamit. Így már egészen biztos, hogy Wrojth az! Ezen felbátorodva törpénk meg is szólítja őt.*
- Wrojth testvér, te vagy az? Mit keresel itt?
*Többet nem szól, csak megáll egy helyben és várja annak magyarázatát.*
//Törpe álmok//
* Az ősz törpének már nagyon elege van a levegő városából. Valódi friss levegőre vágyik, ezért elsétál a tisztásra, hogy összeszedje gondolatait. Komótosan ballag a tisztás felé a reggeli ködben. Sajnos nincs szerencséje, valaki szintén úgy gondolta, hogy itt kezdi a napot. A távolban, a tisztás közepén álló dombocskán egy ismerős alak körvonalazódik. Wertus még nem biztos benne, de mint ha Wrojth lenne az. Amaz egyelőre még nem vette őt észre ezért törpénk kicsit közelebb ballag, hogy megbizonyosodjon a sejtéséről. Ekkor amaz Gubacsról motyog valamit. Így már egészen biztos, hogy Wrojth az! Ezen felbátorodva törpénk meg is szólítja őt.*
- Wrojth testvér, te vagy az? Mit keresel itt?
*Többet nem szól, csak megáll egy helyben és várja annak magyarázatát.*
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-12 12:03:27
Üzenet elküldve: 2026-01-12 12:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Törpe álmok//
* Ez a nap is pontosan úgy indul, mint az összes többi. Mintha megint odaszart volna az orra elé valaki, miközben ő az igazak álmát aludta, avagy valaki rommá verte volna közben. De lehet a kettő kombinálva történt, s csak ő nem tud róla. Csak nincs másoknak kulcs az ő szobájához, elvégre nem az utcán tölti az estéit. Ahhoz túlságosan is hideg van. *
- Ez a kurva hideg.
* Jegyzi meg az orra alatt, miközben a tájképet figyeli. A tisztás legmagasabb dombján egy igen mogorva alak kapott helyet. Wrojth, a vörös törpe. Néhány szövetségese szentül állítja, hogy unalmában kecskékkel hál. Csak tudja meg egy napon, hogy ki terjeszti róla ezt a pletykát, a meredélybe fogja belefojtani. Talán hozzáköt a lábához egy nagy kődarabot, de az is lehet, hogy csak simán köveket etet vele, hogy lent maradjon. Túl sok a választás, nem tud dönteni.
Egy nagyobb füstöt fúj ki maga elé egy sóhaj formájában. Néha elege van az egészből. Hülye mindenki, és mindenki azt hiszi, hogy csak az ő véleménye számít, s mindenki más hülye. Mondjuk ebben az utóbbiban hisz ő is. Pipáját újfent közel húzza egy újabb szívásra, de már közel sem olyan erőteljes íz áramlik át belőle, mint a meggyújtás pillanatában. Azért jött, hogy megnyugodjon, de a magányos perceiben dolgozó elméje valahogy csak olyan emlékeket és lehetőségeket képes felmutatni, amitől két pálinka se tudná megszabadítani az azt üldöző fejfájástól. El is temeti egyik lapátkezében az arcát, persze közben szájából még mindig lóg a pipa. Nem a lassúság zavarja, pontosan tudja, hogy milyen nehéz új fogaskerekeket tenni egy olyan rendszerbe, amik nem illenek oda. Inkább az bosszantja, hogy nem látja át a helyzetet. A fenébe is, ha nem lát valamit, hogyan készülhet ellene? Aggódhat eleget a nemesek miatt, most két törpe is felütötte a fejét, kikből egyiket többször ejtették földre, mint kéne. *
- Látja a jövőt. Hát hogyne. A sörét is csak azért látja mert kirakták elé.
* Ez a megjegyzése már sokkal hangosabban hagyja el a száját, s immáron már szemeit is lehunyta. De csak néhány pillanat erejéig. Védelmét nem engedi le, még egy pillanatig sem. Ez az élet, már ha lehet életnek hívni, közel sem olyan vidám, mint amit egyesek próbálnak elhitetni magukkal. Könnyű jó életbe születni és leszarni mások problémáját. De azok, akik a mocsokban születnek, azok nem aggódnak azon, hogy hova lejjebb. Annál a pöcegödörnél, ahonnét a törp származik, annál még az akasztófa is szórakoztatóbb. Hisz abban, hogy felakasztják? Persze, mindent el fog követni, hogy a lehető legjobban kihasználja az azelőtti idejét? Még szép. Az út, amin az istenek elindították érdekes egy dolog. Nem tudja, hogy még azon van e, de egy dolog biztos. Ha megtalálják a törpe várost, ott biztos válaszokra lel. *
//Törpe álmok//
* Ez a nap is pontosan úgy indul, mint az összes többi. Mintha megint odaszart volna az orra elé valaki, miközben ő az igazak álmát aludta, avagy valaki rommá verte volna közben. De lehet a kettő kombinálva történt, s csak ő nem tud róla. Csak nincs másoknak kulcs az ő szobájához, elvégre nem az utcán tölti az estéit. Ahhoz túlságosan is hideg van. *
- Ez a kurva hideg.
* Jegyzi meg az orra alatt, miközben a tájképet figyeli. A tisztás legmagasabb dombján egy igen mogorva alak kapott helyet. Wrojth, a vörös törpe. Néhány szövetségese szentül állítja, hogy unalmában kecskékkel hál. Csak tudja meg egy napon, hogy ki terjeszti róla ezt a pletykát, a meredélybe fogja belefojtani. Talán hozzáköt a lábához egy nagy kődarabot, de az is lehet, hogy csak simán köveket etet vele, hogy lent maradjon. Túl sok a választás, nem tud dönteni.
Egy nagyobb füstöt fúj ki maga elé egy sóhaj formájában. Néha elege van az egészből. Hülye mindenki, és mindenki azt hiszi, hogy csak az ő véleménye számít, s mindenki más hülye. Mondjuk ebben az utóbbiban hisz ő is. Pipáját újfent közel húzza egy újabb szívásra, de már közel sem olyan erőteljes íz áramlik át belőle, mint a meggyújtás pillanatában. Azért jött, hogy megnyugodjon, de a magányos perceiben dolgozó elméje valahogy csak olyan emlékeket és lehetőségeket képes felmutatni, amitől két pálinka se tudná megszabadítani az azt üldöző fejfájástól. El is temeti egyik lapátkezében az arcát, persze közben szájából még mindig lóg a pipa. Nem a lassúság zavarja, pontosan tudja, hogy milyen nehéz új fogaskerekeket tenni egy olyan rendszerbe, amik nem illenek oda. Inkább az bosszantja, hogy nem látja át a helyzetet. A fenébe is, ha nem lát valamit, hogyan készülhet ellene? Aggódhat eleget a nemesek miatt, most két törpe is felütötte a fejét, kikből egyiket többször ejtették földre, mint kéne. *
- Látja a jövőt. Hát hogyne. A sörét is csak azért látja mert kirakták elé.
* Ez a megjegyzése már sokkal hangosabban hagyja el a száját, s immáron már szemeit is lehunyta. De csak néhány pillanat erejéig. Védelmét nem engedi le, még egy pillanatig sem. Ez az élet, már ha lehet életnek hívni, közel sem olyan vidám, mint amit egyesek próbálnak elhitetni magukkal. Könnyű jó életbe születni és leszarni mások problémáját. De azok, akik a mocsokban születnek, azok nem aggódnak azon, hogy hova lejjebb. Annál a pöcegödörnél, ahonnét a törp származik, annál még az akasztófa is szórakoztatóbb. Hisz abban, hogy felakasztják? Persze, mindent el fog követni, hogy a lehető legjobban kihasználja az azelőtti idejét? Még szép. Az út, amin az istenek elindították érdekes egy dolog. Nem tudja, hogy még azon van e, de egy dolog biztos. Ha megtalálják a törpe várost, ott biztos válaszokra lel. *
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-09 14:32:26
Üzenet elküldve: 2026-01-09 14:32:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vér ára//
* A kicsit megfáradt Vanrei, azonnal megsötételfeli magát, amikor feltűnik neki, hogy nincsen egyedül és egyből minden erejét felhasználva egyenesen ül a ló nyergében, amikor a lány közelében, hagyja, hogy a lova belegázoljon addig a vízbe, hogy abból kényelmesen tudjon inni.
Közben, ha már észrevette a másikat, hát használja valamire. Jelen esetben arra, hogy információt csikarjon ki belőle. Persze, ezt a többi népek között megfigyelt, udvarias társalgási stílust felhasználva. Megfigyelése szerint, hatékonyabban célt érhet szép szóval, mint durvával. Ezért, a hatékonyság oltárán áldozza be a gőgjét.
E világ népei meg vannak győződve, hogy a sötételfek minden más népet ridegen és hatalmas nem szeretéssel kezelnek. Nos, ez rész igazság, a sötételf sokszor a saját népét is hasonlóan kezeli.
A szavak válaszokat szülnek az elf lányból, így mivel már hasznosnak ígérkezik, jobban megfigyeli az elfek népének leányát.
Elég csinos. Állapítja meg elsőre a fehér hajú lányról. Ez a vélemény szinte Vanrei-t is meglepi, nem szokott efféle dolgokat csak népével kapcsolatban észre venni. De vajon, mi más ebben fehérnépben, ami másban eddig nem volt meg? A fehér haja talán? Mereng el egy pillanatra, ami mint kiderült, nem jó ötlet volt. Hiszen a hasogató feje azonnal, fejfájással büntet le minden felesleges gondolat magvat, ami nem a létfenntartásra irányul jelen pillanatban.
Egy pillanatra hunyorognia is kell a fájdalomtól, de aztán is meg sötételfeli magát és felfogja az újabban elmondott szavakat is. *
- Nem baj, csak egy figyelmeztetés. * Mondja enyhe féloldalas mosollyal.
A megszólított keze a kard markolat felé csúszik. Vanrei pedig a szokásos zsivány rutinnal megállapítja, hogy ez a kard amit ez a szép kéz fogdosni szándékszik, bizony az övé is lehetne, ahogy a tőre is, ahogy minden értéke is és ahogy a lány maga is. De persze újabb gondolati mag újabb fejfájást hajt szárba. *
~ Ezt abba kellene hagynom. ~ * Gondolja, de persze az ösztönei az abbahagyás helyet azt mérlegelik, hogy lovon ülve mennyire tudja odébb ugratni a lovat, és mennyire lenne hasznos a kardot rántót lóval elsodornia azon nyomban, ha fenyegeti.
A vér nem válik vízzé. Mindegy milyen bőrszín alatt zubog is. *
- Talán csak egy rövid pihenésre van szükségem. * Jelenti ki Vanrei. Meg persze azzal a céllal, hogy kipuhatolja, milyen is a másik. Meg valamiért szeretne a társaságában lenni. De, ezen gondolatokat lehet nem a sajgó fejében kell keresnie. *
- Ha nem tágít a fejfájás talán szükség lesz rá. * Mondja majd leveszi a sisakot, ami nyomta eddig a fejét. A horpadást meglátva pedig ösztönösen oda nyúl, ahol annak a lenyomata a fején kell lennie. A keze véres lesz és a fehér hajában is vörösen virít egy tenyérnyi vörös folt. Amikor megtapintja nem érez csontszilánkot csak egy bőr repedést és fájdalmat. *
~ Nincs nagy baj. ~ * Állapítja meg magában. A sisakot az állszíjánál fogva a nyereg táskájához rögzíti, majd óvatosan leszáll a nyeregből, hogy hideg vízzel megmossa a véres területet a fején. A lány nem tűnik haramiának. Ha eddig meg akarta volna támadni, már megtette volna, így nem igazán tart tőle. Bár, a fivéreitől sem tartott. Ha pedig most is téved, akkor ez már egy napon két hiba. És talán, ez ezúttal halálos lesz. Talán az is hiba, hogy a szeme sarkából csak egy bokrot, vagy kupacot lát, de azt is homályosan. De, mintha a bokornak, vagy éppen kupacnak lenne két szeme is.
Vagy, mintha egy másik nagyobb kupac csak ülne békésen, egy harmadik pedig mintha mozogna...
Csak megrázza a fejét, és a véres vízzel kevert csatakos haja mintha a látását is tisztítaná. Azonban, nem akar ezzel most foglalkozni, hiszen megvan a maga baja. *
* A kicsit megfáradt Vanrei, azonnal megsötételfeli magát, amikor feltűnik neki, hogy nincsen egyedül és egyből minden erejét felhasználva egyenesen ül a ló nyergében, amikor a lány közelében, hagyja, hogy a lova belegázoljon addig a vízbe, hogy abból kényelmesen tudjon inni.
Közben, ha már észrevette a másikat, hát használja valamire. Jelen esetben arra, hogy információt csikarjon ki belőle. Persze, ezt a többi népek között megfigyelt, udvarias társalgási stílust felhasználva. Megfigyelése szerint, hatékonyabban célt érhet szép szóval, mint durvával. Ezért, a hatékonyság oltárán áldozza be a gőgjét.
E világ népei meg vannak győződve, hogy a sötételfek minden más népet ridegen és hatalmas nem szeretéssel kezelnek. Nos, ez rész igazság, a sötételf sokszor a saját népét is hasonlóan kezeli.
A szavak válaszokat szülnek az elf lányból, így mivel már hasznosnak ígérkezik, jobban megfigyeli az elfek népének leányát.
Elég csinos. Állapítja meg elsőre a fehér hajú lányról. Ez a vélemény szinte Vanrei-t is meglepi, nem szokott efféle dolgokat csak népével kapcsolatban észre venni. De vajon, mi más ebben fehérnépben, ami másban eddig nem volt meg? A fehér haja talán? Mereng el egy pillanatra, ami mint kiderült, nem jó ötlet volt. Hiszen a hasogató feje azonnal, fejfájással büntet le minden felesleges gondolat magvat, ami nem a létfenntartásra irányul jelen pillanatban.
Egy pillanatra hunyorognia is kell a fájdalomtól, de aztán is meg sötételfeli magát és felfogja az újabban elmondott szavakat is. *
- Nem baj, csak egy figyelmeztetés. * Mondja enyhe féloldalas mosollyal.
A megszólított keze a kard markolat felé csúszik. Vanrei pedig a szokásos zsivány rutinnal megállapítja, hogy ez a kard amit ez a szép kéz fogdosni szándékszik, bizony az övé is lehetne, ahogy a tőre is, ahogy minden értéke is és ahogy a lány maga is. De persze újabb gondolati mag újabb fejfájást hajt szárba. *
~ Ezt abba kellene hagynom. ~ * Gondolja, de persze az ösztönei az abbahagyás helyet azt mérlegelik, hogy lovon ülve mennyire tudja odébb ugratni a lovat, és mennyire lenne hasznos a kardot rántót lóval elsodornia azon nyomban, ha fenyegeti.
A vér nem válik vízzé. Mindegy milyen bőrszín alatt zubog is. *
- Talán csak egy rövid pihenésre van szükségem. * Jelenti ki Vanrei. Meg persze azzal a céllal, hogy kipuhatolja, milyen is a másik. Meg valamiért szeretne a társaságában lenni. De, ezen gondolatokat lehet nem a sajgó fejében kell keresnie. *
- Ha nem tágít a fejfájás talán szükség lesz rá. * Mondja majd leveszi a sisakot, ami nyomta eddig a fejét. A horpadást meglátva pedig ösztönösen oda nyúl, ahol annak a lenyomata a fején kell lennie. A keze véres lesz és a fehér hajában is vörösen virít egy tenyérnyi vörös folt. Amikor megtapintja nem érez csontszilánkot csak egy bőr repedést és fájdalmat. *
~ Nincs nagy baj. ~ * Állapítja meg magában. A sisakot az állszíjánál fogva a nyereg táskájához rögzíti, majd óvatosan leszáll a nyeregből, hogy hideg vízzel megmossa a véres területet a fején. A lány nem tűnik haramiának. Ha eddig meg akarta volna támadni, már megtette volna, így nem igazán tart tőle. Bár, a fivéreitől sem tartott. Ha pedig most is téved, akkor ez már egy napon két hiba. És talán, ez ezúttal halálos lesz. Talán az is hiba, hogy a szeme sarkából csak egy bokrot, vagy kupacot lát, de azt is homályosan. De, mintha a bokornak, vagy éppen kupacnak lenne két szeme is.
Vagy, mintha egy másik nagyobb kupac csak ülne békésen, egy harmadik pedig mintha mozogna...
Csak megrázza a fejét, és a véres vízzel kevert csatakos haja mintha a látását is tisztítaná. Azonban, nem akar ezzel most foglalkozni, hiszen megvan a maga baja. *
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:16:13
Üzenet elküldve: 2026-01-09 13:16:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Elbújik sála mögött a hideg szelek elől. Hát nem ez a kedvenc évszaka. Lassú léptekkel halad a tisztás irányába. Közben a piacra is betekint, de jobb híján nemigen vesz bármit. Nem mintha akarna. Bár pénze most akad rendesen, ezt mind, nem a piacon tervezi elverni. Nem-nem. Ezt mind egyenesen a mágusmester zsebébe tervezi önteni. Legalábbis ez a terv. Aztán ki tudja, hogy közben ki lopja meg hányszor. Legutóbb is elivott néhány százast, de legalább szarul is kelt cserébe. Maradjon is ezen emlék, egy rossz emlékeztetés arra, hogy miért nem éri meg annyit inni, és olyan gyorsan. Sebaj, többet nem csinál ilyet, legalábbis mostanság. Aztán ha kinevezik nagymesternek, na, majd akkor fogja tartani élete ünneplését.
Ahogy kiér a tisztásra, a város zajai megszűnnek létezni. Csupán néhányan lehetnek rajta kívül, de ez nem érdekli. Most nem azért jött, hogy barátkozzon, hanem, hogy megtisztítsa elméjét a lehető legjobban az indulás előtt. Nem nehéz eltéveszteni azt, amit keres. Alomfűz. Találó név. Már messziről megmondja, hogy melyikről van szó. Lombjai alatt ül le, s becsukja szemeit és úgy kezd meditálni. Ő meditálni jött, de ha végül elaludna a folyamat alatt, nem panaszkodna. Nincs hátra más, mint várni. *
Ahogy kiér a tisztásra, a város zajai megszűnnek létezni. Csupán néhányan lehetnek rajta kívül, de ez nem érdekli. Most nem azért jött, hogy barátkozzon, hanem, hogy megtisztítsa elméjét a lehető legjobban az indulás előtt. Nem nehéz eltéveszteni azt, amit keres. Alomfűz. Találó név. Már messziről megmondja, hogy melyikről van szó. Lombjai alatt ül le, s becsukja szemeit és úgy kezd meditálni. Ő meditálni jött, de ha végül elaludna a folyamat alatt, nem panaszkodna. Nincs hátra más, mint várni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197