Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-19 21:04:32
Üzenet elküldve: 2013-10-19 21:04:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Hogy nagyon ritkán? Hogy lehet ritkán úgy viselkedni mint egy kereskedő? Habár Zrekil sosem viselkedik mágus módjára, de hát ez azért más... Mindenesetre már megtanult mozdulatlanul ülni, akármilyen kényelmetlen is, legalább a mozdulatok nem okoznak további fájdalmat. Végül nem bírja tovább, és kiböki:*
- Hogy lehet valaki nagyon ritkán rendes kereskedő? Az nem olyan, hogy egyszer ráérez az ember, akkor mindig tudni fogja? Mint a varázslás. *közben igyekszik talpra állni, hiszen semmit sem utál jobban, mint egy helyben ülni. Az élet a mozgásról szól, mg akkor is, ha a mozgás ennyire fáj. Szépen lassan feltornázza magát állásba, miközben megjegyzi:*
- Nem úgy rettenetes, mint ijesztő, vagy veszélyes. Csak lenne pár trükköm, amit kevesen tudnak. Persze lehet, hogy ezek veszélyes trükkök lennének *jegyzi meg, és még talán vállát is megvonná, ha nem lenne tisztában vele, hogy az is fájdalmat okozna* Nem vagyok annyira tisztában a dologgal. Még nem akadt a kezembe napmágiával foglalkozó tekercs *persze ebben is téved, akadt már a kezébe ilyesmi tekercs, kis híján meg is sínylette a megszerzését, pedig akkor teljesen egészséges volt. Majd a lány furcsa dadogására megkérdezi:*
- Hogy elkísérni a templomba? Persze, a legnagyobb örömmel venném a társaságát *már úgyis attól tartott, hogy útja során nem lesz társasága, hiszen a fekete hajú hölgy is inkább iszogatott tovább a fogadóban, mint hogy elkísérte volna. És hát egyedül nem is izgalmas az út. Most viszont úgy fest, rámosolygott a szerencse, mert habár a lány nem túl beszédes, meg elég félénk is, de mégiscsak társaság. Végül nem bírja, és újra lehuppan a földre. Szemével keresni kezd valamit, amire esetleg támaszkodhatna, és nem túl távol észre is vesz egy otromba fabotot. Nos, inkább faág, mert hogy nem faragták, az biztos.*
- Varázsolni még nem varázsoltam, csak sokszor láttam, ahogy a rokonaim csinálják. Ők jól szórakoztak közben, tehát biztosra veszem, hogy felemelő érzés *közben észreveszi, hogy az apró jószág hirtelen elkezd feléje futni. Habár Allyn rászól, de a gnómot nem zavarja a dolog* Nincs nekem semmi problémám az állatokkal. A gnómok is szeretik a környezetüket, nem csak az elfek. *azzal elkezd a faág felé araszolni, majd odaérve felkapja, a földre támasztja, és teljes súlyával ránehezedve újra talpra áll. A lábai még ugyan remegnek, viszont ez nem zavarja:*
- Akkor mehetünk? *kérdezi, mintha mi sem volna természetesebb.*
- Hogy lehet valaki nagyon ritkán rendes kereskedő? Az nem olyan, hogy egyszer ráérez az ember, akkor mindig tudni fogja? Mint a varázslás. *közben igyekszik talpra állni, hiszen semmit sem utál jobban, mint egy helyben ülni. Az élet a mozgásról szól, mg akkor is, ha a mozgás ennyire fáj. Szépen lassan feltornázza magát állásba, miközben megjegyzi:*
- Nem úgy rettenetes, mint ijesztő, vagy veszélyes. Csak lenne pár trükköm, amit kevesen tudnak. Persze lehet, hogy ezek veszélyes trükkök lennének *jegyzi meg, és még talán vállát is megvonná, ha nem lenne tisztában vele, hogy az is fájdalmat okozna* Nem vagyok annyira tisztában a dologgal. Még nem akadt a kezembe napmágiával foglalkozó tekercs *persze ebben is téved, akadt már a kezébe ilyesmi tekercs, kis híján meg is sínylette a megszerzését, pedig akkor teljesen egészséges volt. Majd a lány furcsa dadogására megkérdezi:*
- Hogy elkísérni a templomba? Persze, a legnagyobb örömmel venném a társaságát *már úgyis attól tartott, hogy útja során nem lesz társasága, hiszen a fekete hajú hölgy is inkább iszogatott tovább a fogadóban, mint hogy elkísérte volna. És hát egyedül nem is izgalmas az út. Most viszont úgy fest, rámosolygott a szerencse, mert habár a lány nem túl beszédes, meg elég félénk is, de mégiscsak társaság. Végül nem bírja, és újra lehuppan a földre. Szemével keresni kezd valamit, amire esetleg támaszkodhatna, és nem túl távol észre is vesz egy otromba fabotot. Nos, inkább faág, mert hogy nem faragták, az biztos.*
- Varázsolni még nem varázsoltam, csak sokszor láttam, ahogy a rokonaim csinálják. Ők jól szórakoztak közben, tehát biztosra veszem, hogy felemelő érzés *közben észreveszi, hogy az apró jószág hirtelen elkezd feléje futni. Habár Allyn rászól, de a gnómot nem zavarja a dolog* Nincs nekem semmi problémám az állatokkal. A gnómok is szeretik a környezetüket, nem csak az elfek. *azzal elkezd a faág felé araszolni, majd odaérve felkapja, a földre támasztja, és teljes súlyával ránehezedve újra talpra áll. A lábai még ugyan remegnek, viszont ez nem zavarja:*
- Akkor mehetünk? *kérdezi, mintha mi sem volna természetesebb.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-19 20:32:23
Üzenet elküldve: 2013-10-19 20:32:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
- Azt nem mondanám.
*Sóhajt fel hangosan, és a nőre pillant.*
- Akkoriban igaz, hogy nagyon jóban voltunk, nem csak testvérek, de legjobb barátok is, de ez már megváltozott.
*Nem szívesen beszélne többet a családjáról, így inkább megpróbálja elterelni a témát, szinte bármiről beszél, csak a testvéréről ne kelljen.*
- A maga családja miből keresi a kenyerét? Nekünk földjeink vannak, zöldségeket termesztünk.*
- Azt nem mondanám.
*Sóhajt fel hangosan, és a nőre pillant.*
- Akkoriban igaz, hogy nagyon jóban voltunk, nem csak testvérek, de legjobb barátok is, de ez már megváltozott.
*Nem szívesen beszélne többet a családjáról, így inkább megpróbálja elterelni a témát, szinte bármiről beszél, csak a testvéréről ne kelljen.*
- A maga családja miből keresi a kenyerét? Nekünk földjeink vannak, zöldségeket termesztünk.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-19 12:51:06
Üzenet elküldve: 2013-10-19 12:51:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1677
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon egy kis gyaloglás után eljut a tisztásra. Szinte megbabonázza az itteni terep. Itt valahogy a fű is más. Sokkal zöldebb, sokkal puhább, mint a környék többi részén, de lehet, hogy ezt csak ő látja így, de ez most nem is lényeges. Körös körül fák veszik körül. Lombjukból madárcsiripelés hangja hallatszik.*
"Gyönyörű, hogy is tudnak az emberek városokban lakni, mikor ilyen gyönyörű tájak veszik őket körül?"
*Teszi fel magának a kérdést gondolatban, de választ nem tud adni rá, hiszen ő sosem élt a nagy kőépületek között. Körbesétálja a tisztást közben hallja a madarak lágy, nyugtató énekét.*
"van a madarakban valami nem is tudom... megfoghatatlan. Senki sem fog tudni sohasem úgy énekelni, mint ők.*
*Ezután lefekszik a puha, friss fűbe és elfeledi minden gondját, nem gondol semmire. A gondolatok csak elnyomnák fejében azt a gyönyörű muzsikát. A természet hangját.*
"Gyönyörű, hogy is tudnak az emberek városokban lakni, mikor ilyen gyönyörű tájak veszik őket körül?"
*Teszi fel magának a kérdést gondolatban, de választ nem tud adni rá, hiszen ő sosem élt a nagy kőépületek között. Körbesétálja a tisztást közben hallja a madarak lágy, nyugtató énekét.*
"van a madarakban valami nem is tudom... megfoghatatlan. Senki sem fog tudni sohasem úgy énekelni, mint ők.*
*Ezután lefekszik a puha, friss fűbe és elfeledi minden gondját, nem gondol semmire. A gondolatok csak elnyomnák fejében azt a gyönyörű muzsikát. A természet hangját.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:16:40
Üzenet elküldve: 2013-10-18 22:16:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Fejében Thaira szinte megszakad a röhögéstől, mikor a férfi kedvesen magyarázza el, hogy nem akar a fején tátongó sebbel foglalkozni.*
~Na, ez nem is olyan hülye.. Te jó ég.. Régen nevettem ekkorát.. Ez, hogy kioktatott..~
*Minden mondat után röhög egy sort, Ally-nak meg ég a füle, bár először kifejezetten örült neki, hogy Zrekil kedvesen beszélt vele, de most, amit belső hangja csinál kikészíti.*
~Nem vicces, kicsit sem vicces Thary-ka..~
~Dehogy nem..~
*Majd nevet még egy sort, Allyn már szinte teljesen elsülyedt a föld alá, s szégyenli is magát, hogy így letámadta a férfit. Majd az megint leül a földre, Allyn még mindig nem mozdul.*
~Na most fuss nyuszika! Amíg van időd!~
*Vihog Thary, de a lány még mindig nem tesz semmi, s nem is szól. Inkább újra elkezd szabatkozni, mire a férfi megint elmondja, hogy nincsen semmi baj, kicsit megnyugszik, s fúj egyet. De hát ő olyan, aki ha valamit elront, képes évekig is elnézéseket kérni, vagy sajnálni a tettét. Bár Thary-nak nem éppen tetszik, hiszen ő mindenkit ostobának tart maga körül és lényegtelennek, senkinek, s nagyon zavarja, hogy Allyn lelki ereje elég nagy ahhoz, hogy visszafogja őt. Majd miután bemutatkozott, megint elmerül belső vitájába. Már majd nem azon a ponton van, hogy elnyomja a belső hangja, mikor a férfi megint megszólal, tekintetét, miben a félelem csillog a férfira függeszti.*
- Hát én nem is nagyon tudok úgy viselkedni, mint egy rendes kereskedő, csak nagyon ritkán.
*Tesz egy kis apró megjegyzést utalva Thary létére, de mivel Zrekil nem ismeri, ebből valószínűleg nem fog semmi különöset észlelni.*
~Így megfelel, Thaira?~
*Kérdezi szemtelen éllel belső hangjától.*
~Nem! Majd, ha én leszek a vezető meg fog felelni!~
*Gúnyolódik, csengő hangon. Viszont a férfi folytatja a beszédet, így pedig nem foglalkozik tovább Thary-val, már ha az lehetséges, hogy egy ilyen idegesítő hangot figyelmen kívül hagyjon.*
- "Rettenetes mágus", ez érdekesnek hangzik..
~Szerintem meg beképzelt!~
*Jegyzi meg Thary gonosz nevetéssel megtoldva.*
- Nem tudom mennyire van jól.. De, ha nem bánná, akkor esetleg, ha nem lenne baj.. Vagyis lehetne, hogy elkísérjem egy darabon, tudja én.. Nekem most nincs semmilyen úticélom.. De nem akarom zavarni, igazán nem..
~Már, megint idióta félős, nyulat játszik. Ebbe bele fogok halni!~
*Nyögi belső hangja elhaló csengéssel, mire Allyn rögtön nagy örömmel válaszol.*
~Csak rajta, ki állít meg benne? Legalább utána nem kell veled foglalkoznom és nem fogsz folyton zavarni, meg bajba keverni.~
*Thary ebben a pillanatban szinte felrobban a dühtől, de Allyn még mindig erősebb, mint ő tehát örjöngeni nem tud, testén keresztül. Viszont Ally most inkább ismeretség építésre akar erősíteni. Így óvatosan egy méter távolsában leül a férfi mellé.*
- És, ha szabad kíváncsinak lenni, milyen érzés? Tudja, varázsolni..
*Most kicsit magabiztosabb, de pusztán csak a föld közelsége miatt van. Most vállán pihenő gyíkja hirtelen megindul, az idegen felé.*
- Xini, nem szabad, jössz vissza.
*Azzal megragadja a kis csibész farkát és ölébe veszi.*
~Miért nem hagytad, olyan vicces lett volna, ha megharapja, végre lett volna haszna is a hüllődnek.~
*Mérgelődik Thaira, az elszalasztott lehetőség láttán.*
~Persze, nagyon vicces lett volna, én meg elbújta volna a föld alá szégyenemben!~
~Az már mellékes!~
*S újabb vita alakul ki kettőjük között. Bár Allyn próbálja, kizárni Thary-t, hogy tudjon figyelni Zrekil-re, de nehezen megy neki. Viszont lelki erelye így is sokkal nagyobb, mint a benne lakó beképzelt kereskedőlánynak.*
*Fejében Thaira szinte megszakad a röhögéstől, mikor a férfi kedvesen magyarázza el, hogy nem akar a fején tátongó sebbel foglalkozni.*
~Na, ez nem is olyan hülye.. Te jó ég.. Régen nevettem ekkorát.. Ez, hogy kioktatott..~
*Minden mondat után röhög egy sort, Ally-nak meg ég a füle, bár először kifejezetten örült neki, hogy Zrekil kedvesen beszélt vele, de most, amit belső hangja csinál kikészíti.*
~Nem vicces, kicsit sem vicces Thary-ka..~
~Dehogy nem..~
*Majd nevet még egy sort, Allyn már szinte teljesen elsülyedt a föld alá, s szégyenli is magát, hogy így letámadta a férfit. Majd az megint leül a földre, Allyn még mindig nem mozdul.*
~Na most fuss nyuszika! Amíg van időd!~
*Vihog Thary, de a lány még mindig nem tesz semmi, s nem is szól. Inkább újra elkezd szabatkozni, mire a férfi megint elmondja, hogy nincsen semmi baj, kicsit megnyugszik, s fúj egyet. De hát ő olyan, aki ha valamit elront, képes évekig is elnézéseket kérni, vagy sajnálni a tettét. Bár Thary-nak nem éppen tetszik, hiszen ő mindenkit ostobának tart maga körül és lényegtelennek, senkinek, s nagyon zavarja, hogy Allyn lelki ereje elég nagy ahhoz, hogy visszafogja őt. Majd miután bemutatkozott, megint elmerül belső vitájába. Már majd nem azon a ponton van, hogy elnyomja a belső hangja, mikor a férfi megint megszólal, tekintetét, miben a félelem csillog a férfira függeszti.*
- Hát én nem is nagyon tudok úgy viselkedni, mint egy rendes kereskedő, csak nagyon ritkán.
*Tesz egy kis apró megjegyzést utalva Thary létére, de mivel Zrekil nem ismeri, ebből valószínűleg nem fog semmi különöset észlelni.*
~Így megfelel, Thaira?~
*Kérdezi szemtelen éllel belső hangjától.*
~Nem! Majd, ha én leszek a vezető meg fog felelni!~
*Gúnyolódik, csengő hangon. Viszont a férfi folytatja a beszédet, így pedig nem foglalkozik tovább Thary-val, már ha az lehetséges, hogy egy ilyen idegesítő hangot figyelmen kívül hagyjon.*
- "Rettenetes mágus", ez érdekesnek hangzik..
~Szerintem meg beképzelt!~
*Jegyzi meg Thary gonosz nevetéssel megtoldva.*
- Nem tudom mennyire van jól.. De, ha nem bánná, akkor esetleg, ha nem lenne baj.. Vagyis lehetne, hogy elkísérjem egy darabon, tudja én.. Nekem most nincs semmilyen úticélom.. De nem akarom zavarni, igazán nem..
~Már, megint idióta félős, nyulat játszik. Ebbe bele fogok halni!~
*Nyögi belső hangja elhaló csengéssel, mire Allyn rögtön nagy örömmel válaszol.*
~Csak rajta, ki állít meg benne? Legalább utána nem kell veled foglalkoznom és nem fogsz folyton zavarni, meg bajba keverni.~
*Thary ebben a pillanatban szinte felrobban a dühtől, de Allyn még mindig erősebb, mint ő tehát örjöngeni nem tud, testén keresztül. Viszont Ally most inkább ismeretség építésre akar erősíteni. Így óvatosan egy méter távolsában leül a férfi mellé.*
- És, ha szabad kíváncsinak lenni, milyen érzés? Tudja, varázsolni..
*Most kicsit magabiztosabb, de pusztán csak a föld közelsége miatt van. Most vállán pihenő gyíkja hirtelen megindul, az idegen felé.*
- Xini, nem szabad, jössz vissza.
*Azzal megragadja a kis csibész farkát és ölébe veszi.*
~Miért nem hagytad, olyan vicces lett volna, ha megharapja, végre lett volna haszna is a hüllődnek.~
*Mérgelődik Thaira, az elszalasztott lehetőség láttán.*
~Persze, nagyon vicces lett volna, én meg elbújta volna a föld alá szégyenemben!~
~Az már mellékes!~
*S újabb vita alakul ki kettőjük között. Bár Allyn próbálja, kizárni Thary-t, hogy tudjon figyelni Zrekil-re, de nehezen megy neki. Viszont lelki erelye így is sokkal nagyobb, mint a benne lakó beképzelt kereskedőlánynak.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 21:19:14
Üzenet elküldve: 2013-10-18 21:19:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Zrekil talán legjobban azért fájlalja, hogy egy szép nagy seb van a feje hátulján, mert így egyik kedvenc mozdulatáról kell lemondjon: fejének vakargatásáról. Nem kizárt, hogy ha egyszer körmével érne az érzékeny részhez, utána percekig csak a földön feküdne összegömbölyödve a fájdalomtól. Úgy fest, amikor a lehető legudvariasabban visszautasítja a további segítséget, a lány nagyon megszeppen, pedig a gnómnak nem állt szándékában ráijeszteni. Most valószínűleg megcsóválná a fejét, de spórolni akar a mozdulatokkal.*
- Jól van, nem kell úgy megijedni. Amúgy sem lett volna jó itt aludnom. Nem is akartam, csak amikor elfogyott az erőm, egyszerűen ide zuhantam le. De a seb gyógyulását inkább az istenekre, és családom felmenőinek oltalmára bízom *ezekkel a szavakkal nagyon szépen körülírja, hogy nem szándékozik a sebbel semmit kezdeni, majd begyógyul a magától. Ezek után úgy érzi, talán ideje volna folytatni a sétát a templom irányába, csakhogy egyelőre még nincs abban a helyzetben, hogy sokat mozogjon, így inkább vissza is helyezkedik ülő helyzetbe. Majd miután a lány újra szabadkozni kezd, felemeli a fejét, és újra rápillant:*
- Mondtam már, hogy semmi gond. Nem akartam én sem átaludni a napot, csak hát így alakult. Még így is elég sok időt nyertem *persze ha tisztában lenne vele, hogy már hosszú napok óta Artheniorban tartózkodik, és nem csak hogy nem nyert időt, hanem rengeteget veszített. Emlékeket, milliónyi emléket. Viszont talán jobb is, amíg ezekről nem tud, úgysem lenne képes feldolgozni a veszteséget, ami érte. Talán senki nem lenne képes erre. A bemutatkozást hallva kicsit elfelejti azt, hogy nem fészkelődhet a fájdalomtól, és érdeklődve méri végig tekintetével a lányt.*
- Hogy kereskedő? *kérdi, de csak úgy magától* Hát én eddig nem sok kereskedővel találkoztam. De mindennek eljön az ideje *jegyzi meg, de csak olyan szórakozott hangnemben, látszik, hogy maga sem hiszi el, amit mond. Majd az újabb szavakra gyorsan megjegyzi:*
- A templomba indultam, hogy mágiát tanuljak. Történetesen azért érkeztem a városba. Egy napon pedig rettenetes mágussá fogok válni. Csak úgy érzem, az nem ma lesz *nyögi, miközben úgy érzi, talán jobb lenne fekvésbe helyezkedni, talán jobb lenne még aludni, talán akkor a feje sem hasogatna ennyire. Azonban egyelőre esze ágában sincs ilyesmit tenni, inkább gyűjti az erőt a sétához.*
- Jól van, nem kell úgy megijedni. Amúgy sem lett volna jó itt aludnom. Nem is akartam, csak amikor elfogyott az erőm, egyszerűen ide zuhantam le. De a seb gyógyulását inkább az istenekre, és családom felmenőinek oltalmára bízom *ezekkel a szavakkal nagyon szépen körülírja, hogy nem szándékozik a sebbel semmit kezdeni, majd begyógyul a magától. Ezek után úgy érzi, talán ideje volna folytatni a sétát a templom irányába, csakhogy egyelőre még nincs abban a helyzetben, hogy sokat mozogjon, így inkább vissza is helyezkedik ülő helyzetbe. Majd miután a lány újra szabadkozni kezd, felemeli a fejét, és újra rápillant:*
- Mondtam már, hogy semmi gond. Nem akartam én sem átaludni a napot, csak hát így alakult. Még így is elég sok időt nyertem *persze ha tisztában lenne vele, hogy már hosszú napok óta Artheniorban tartózkodik, és nem csak hogy nem nyert időt, hanem rengeteget veszített. Emlékeket, milliónyi emléket. Viszont talán jobb is, amíg ezekről nem tud, úgysem lenne képes feldolgozni a veszteséget, ami érte. Talán senki nem lenne képes erre. A bemutatkozást hallva kicsit elfelejti azt, hogy nem fészkelődhet a fájdalomtól, és érdeklődve méri végig tekintetével a lányt.*
- Hogy kereskedő? *kérdi, de csak úgy magától* Hát én eddig nem sok kereskedővel találkoztam. De mindennek eljön az ideje *jegyzi meg, de csak olyan szórakozott hangnemben, látszik, hogy maga sem hiszi el, amit mond. Majd az újabb szavakra gyorsan megjegyzi:*
- A templomba indultam, hogy mágiát tanuljak. Történetesen azért érkeztem a városba. Egy napon pedig rettenetes mágussá fogok válni. Csak úgy érzem, az nem ma lesz *nyögi, miközben úgy érzi, talán jobb lenne fekvésbe helyezkedni, talán jobb lenne még aludni, talán akkor a feje sem hasogatna ennyire. Azonban egyelőre esze ágában sincs ilyesmit tenni, inkább gyűjti az erőt a sétához.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:52:40
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:52:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Lénerd Ahlla//
*Nem is figyel fel Lénerd mosolyára, hisz ő csak illedelmesen elfogadta a virágot a férfitól, nem tett semmi egyebet. Néha jól esik másoknak a kedves megerősítés, annak tekintetében, hogy jól tették, amit tettek, és máskor is nyugodtan alkalmazzák ezt a kedvességet, de ez enné nem volt több, és kevesebb sem a részéről.
Ujjai továbbra is a selymes fű között járnak, fel s alá, cirógatva a pázsitot, és az apró, színes virágokat, vagy éppen záródó bimbókat, melyek visszavonulna zöld leplükbe, hogy az éjszaka hidege meg ne csípje érzékeny sziromszoknyájukat.*
- Testőr? Az nekem is volt, egy darabig - *kérdez vissza egy kissé meglepetten, ahogy a férfi a családjáról kezd mesélni. Azt már nem teszi hozzá a második mondathoz, hogy pontosan addig volt testőre, amíg egy igazán kellemes, hűs nyári estén meg nem csókolta a férfi apja rezidenciájának rózsalugasa alatt. Majd a második, a harmadik, és a negyedik is az öreg mágus felháborodásának lett áldozata, hogy a lányához mertek érni. No, nem mintha ő nem kapott volna a szidásból eleget, de azt már csak négyszemközt.
Érdekes, ezek szerint igen tehetős családról beszélhetünk, ha megengedhették maguknak, hogy a fiúk mellé egy külön embert fogadjanak, aki kísérgeti jobbra-balra a városban.
Ez sok tényezőt megfontolandóvá tesz a férfivel kapcsolatban, ám elhessegeti ilyesfajta gondolatait. Szerelem nélkül nem is szeretne férfit a saját közelébe engedni. Persze, az incselkedés, a játék egy teljesen más műfaj, de most nem is erről van szó.
~Viszont, egy tüzes szerető egy lankadt férj mellé…~*fut át fején a gondolat, és egy pillanatra elidőzik ennek fényében.* ~Az lenne ám az igazi kaland…~
*Ám hamar elhessegeti ezen termékét is meglehetősen kalandvágyó, és izgága lelkének, inkább visszakapcsolódik a beszélgetésbe, melyet a férfi felvetett, hisz nem kíván illetlennek tűnni. Bármennyire is rémítő a történet, valahol mulattató is, ám ezt csupán egy illendő mosollyal jelzi.*
- Gyermeki csíny, gyakori az ilyesmi, fiúk esetében - *azt nem jegyzi meg, hogy ő négyszer átkozottabb ördög volt, mint bármely fiú. Nem kell, hogy Ahlla úr értesüljön arról, mennyire vásott kölyökkel értekezik éppen, akinek ez a csíny aztán a mindennapjaihoz tartozott. Ám a történet a banditákhoz ér, és itt meglepettséget, és döbbenetet fest arcvonásaira.
A megmentő báty történetét hallva azonban megkönnyebbült sóhaj szakad fel mellkasából, és halkan kuncogni kezd.*
- Milyen nagyszerű bátyja van, Ahlla úr! Gondolom, nagyon jó a viszonyuk, ha ilyen kis kalandjaik voltak együtt. És a szüleik mit szóltak?
*Nem is figyel fel Lénerd mosolyára, hisz ő csak illedelmesen elfogadta a virágot a férfitól, nem tett semmi egyebet. Néha jól esik másoknak a kedves megerősítés, annak tekintetében, hogy jól tették, amit tettek, és máskor is nyugodtan alkalmazzák ezt a kedvességet, de ez enné nem volt több, és kevesebb sem a részéről.
Ujjai továbbra is a selymes fű között járnak, fel s alá, cirógatva a pázsitot, és az apró, színes virágokat, vagy éppen záródó bimbókat, melyek visszavonulna zöld leplükbe, hogy az éjszaka hidege meg ne csípje érzékeny sziromszoknyájukat.*
- Testőr? Az nekem is volt, egy darabig - *kérdez vissza egy kissé meglepetten, ahogy a férfi a családjáról kezd mesélni. Azt már nem teszi hozzá a második mondathoz, hogy pontosan addig volt testőre, amíg egy igazán kellemes, hűs nyári estén meg nem csókolta a férfi apja rezidenciájának rózsalugasa alatt. Majd a második, a harmadik, és a negyedik is az öreg mágus felháborodásának lett áldozata, hogy a lányához mertek érni. No, nem mintha ő nem kapott volna a szidásból eleget, de azt már csak négyszemközt.
Érdekes, ezek szerint igen tehetős családról beszélhetünk, ha megengedhették maguknak, hogy a fiúk mellé egy külön embert fogadjanak, aki kísérgeti jobbra-balra a városban.
Ez sok tényezőt megfontolandóvá tesz a férfivel kapcsolatban, ám elhessegeti ilyesfajta gondolatait. Szerelem nélkül nem is szeretne férfit a saját közelébe engedni. Persze, az incselkedés, a játék egy teljesen más műfaj, de most nem is erről van szó.
~Viszont, egy tüzes szerető egy lankadt férj mellé…~*fut át fején a gondolat, és egy pillanatra elidőzik ennek fényében.* ~Az lenne ám az igazi kaland…~
*Ám hamar elhessegeti ezen termékét is meglehetősen kalandvágyó, és izgága lelkének, inkább visszakapcsolódik a beszélgetésbe, melyet a férfi felvetett, hisz nem kíván illetlennek tűnni. Bármennyire is rémítő a történet, valahol mulattató is, ám ezt csupán egy illendő mosollyal jelzi.*
- Gyermeki csíny, gyakori az ilyesmi, fiúk esetében - *azt nem jegyzi meg, hogy ő négyszer átkozottabb ördög volt, mint bármely fiú. Nem kell, hogy Ahlla úr értesüljön arról, mennyire vásott kölyökkel értekezik éppen, akinek ez a csíny aztán a mindennapjaihoz tartozott. Ám a történet a banditákhoz ér, és itt meglepettséget, és döbbenetet fest arcvonásaira.
A megmentő báty történetét hallva azonban megkönnyebbült sóhaj szakad fel mellkasából, és halkan kuncogni kezd.*
- Milyen nagyszerű bátyja van, Ahlla úr! Gondolom, nagyon jó a viszonyuk, ha ilyen kis kalandjaik voltak együtt. És a szüleik mit szóltak?
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:27:33
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:27:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
*A bók hallatára elmosolyodik. Nem is nagyon érdemli meg, hiszen csak egy virágot adott a nőnek, amit az előbb tépett ki a fűszálak közül, de azért jól esik neki.*
- Emlékszem, mikor még kicsi voltam a szüleim folyton féltettek, és testőr nélkül nem mehettem sehová. Meguntam, és kiszöktem otthonról, a testvérem persze észrevette, és követett.
*Nevet fel, majd egy pillantást vet a nőre, a reakcióját keresve, majd folytatja a mesélést.*
- Már a következő utcában belebotlottam néhány banditába, akik mivel látták rajtam, hogy gazdag családból származom el akartak vinni magukkal. A testvéremet nem vették észre, elrántott közülük és hazáig szaladtunk.
*A bók hallatára elmosolyodik. Nem is nagyon érdemli meg, hiszen csak egy virágot adott a nőnek, amit az előbb tépett ki a fűszálak közül, de azért jól esik neki.*
- Emlékszem, mikor még kicsi voltam a szüleim folyton féltettek, és testőr nélkül nem mehettem sehová. Meguntam, és kiszöktem otthonról, a testvérem persze észrevette, és követett.
*Nevet fel, majd egy pillantást vet a nőre, a reakcióját keresve, majd folytatja a mesélést.*
- Már a következő utcában belebotlottam néhány banditába, akik mivel látták rajtam, hogy gazdag családból származom el akartak vinni magukkal. A testvéremet nem vették észre, elrántott közülük és hazáig szaladtunk.
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:04:11
Üzenet elküldve: 2013-10-18 20:04:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zekril Losef//
*A legelején még könnyen tudta mozgatni a férfit, bár mikor felültette és elkezte a nyaka feletti sebet tisztítani az láthatóan nagyon nem tetszett neki.*
~Nem csak én utálom a kedvességed! Jó tudni, hogy van más ilyen is a világon!~
*Kuncog Thaira, s szavai fájdalmasan csengnek, Allyn fejében. Hallja, hogy a férfi nyög, de ösztönei erősebbek.*
~Jobb lenne itt hagyni meg sem érdemli a segítséged!~
~Mindenki megérdemli, hogy segítsenek neki, maradj csendben Thaira!~
*Ordítja le belső hangját, majd a férfi is mozgolódni kezd, s eltolja magától Allyn-t. Persze nem kell nagyon erőltetnie. Az első mozdulat után már el is hátrál és visszahelyezi a kulacsot,meg a kendőt a helyére.*
~Hehehe, mondtam, hogy felesleges! Most megkaptad~
*Mondja Thary csúfolódó kislányos hangon.*
~Ha nem kell a segítség nem kap. Nem erőltetem, te pedig akkor is befoghatod azt a nagy szád, mert én így is mindent megtettem, amit meg tudtam tenni.~
*A férfi lassan feláll és megmozgatja végtagjait. Allyn is feláll, táskáját megint helyére teszi, majd bal kezével megfogja a vállát, ez nála amolyan védekező mozdulat.*
-Sajnálom nem tudtam, hogy nem olyan súlyos. *majd eddigi félös hangja helyett, magabiztosan felemelt fejjel folytatja* Ha ezt tudom hagyom, hogy ott aludjon tovább a földön!
~Thaira Kvillon!~
*Ordítja magában Allyn, mire belső hangja kicsit zavart hangon szólal meg.*
~Mi van? Örülj, hogy nem vettem át véglegesen az irányítást és nem kezdtem el úgy viselkedni vele, ahogy kellene!~
*Thary hangja beképzelten cseng Allyn fejében, de arcán már megint a megszeppentség lett úrrá.*
- Bocsásson meg nem úgy értettem, csak kicsit fáradt vagyok.
*Hebegi a lehető leggyorsabban Thary megszólalása után. Lesüti a tekintetét, pontosan úgy viselkedik, mint amilyen legbelül, ha Thaira nem lenne.*
~Ne, ne, ne, ne! Miért? Miért csinálod ezt? Nem fogom sokáig bírni. Nem, nem csak kicsit legyél normális.~
*Szinte már könyörög belső hangja, ami tőle igen távol áll, de egy ilyen helyzetben, amiben Ally erősebb nem tehet mást, mint hogy könyörög.*
~Nekem ez a normális, azok után, amit a sötételffel csináltál pedig el is felejtheted, hogy én önként átengedem neked a vezetést. Álmodik a nyomor Thaira.~
*Szemtelenkedik vele Allyn, mire fúj egyet s mérgesen megszólal.*
~Ha más helyzetben lennénk még büszke is lennék rád, de most..~
*Allyn már nem foglalkozik vele ugyanis a férfi újra megszólal, s bemutatkozik neki. Ally kicsit feljebb emeli szürke tekintetét és eléggé remegő hangon mutatkozik be.*
- Én pedig Allyn Thaira Kvillon vagyok. Olyan kereskedő féle. Örülök a találkozásnak. És tényleg nagyon sajnálom, hogy olyat csináltam, ami nem volt kellemes, csak túlságosan szeretek segíteni másoknak.
*Lesüti szemeit, s elkezdi karját dörzsölni. Fejében viszont megint megszólal egy felháborodott hang.*
~Mi az, hogy féleség? Igazi kereskedők vagyunk!~
*Mondja mérges, szinte sértődött hangon Thaira. Kicsit sem tetszik neki, hogy Allyn így leminősíti őket.*
~Majd, ha Te mutatkozol be mondhatod, hogy kereskedő vagy!~
*Zsörtölődik az uralkodó fél, de mikor kis gyíkja végig fut a vállára helyezett karján teljesen kizárja Thary-t a fejéből, ami elég ritkán esik meg, hogy sikerül.*
- Biztos nem tudok valahogyan segíteni önnek? Bármiben szívesen segétkezek!
*Nyögi ki halkan, mire Thaira megint hisztibe fog, de Allyn nem engedi ki. Majd legfeljebb akkor, ha több ideje lesz a férfivel, vagy ha véletlen módon tör ki belőle a belső hang, mint az utóbbi, alvásos sértés során.*
*A legelején még könnyen tudta mozgatni a férfit, bár mikor felültette és elkezte a nyaka feletti sebet tisztítani az láthatóan nagyon nem tetszett neki.*
~Nem csak én utálom a kedvességed! Jó tudni, hogy van más ilyen is a világon!~
*Kuncog Thaira, s szavai fájdalmasan csengnek, Allyn fejében. Hallja, hogy a férfi nyög, de ösztönei erősebbek.*
~Jobb lenne itt hagyni meg sem érdemli a segítséged!~
~Mindenki megérdemli, hogy segítsenek neki, maradj csendben Thaira!~
*Ordítja le belső hangját, majd a férfi is mozgolódni kezd, s eltolja magától Allyn-t. Persze nem kell nagyon erőltetnie. Az első mozdulat után már el is hátrál és visszahelyezi a kulacsot,meg a kendőt a helyére.*
~Hehehe, mondtam, hogy felesleges! Most megkaptad~
*Mondja Thary csúfolódó kislányos hangon.*
~Ha nem kell a segítség nem kap. Nem erőltetem, te pedig akkor is befoghatod azt a nagy szád, mert én így is mindent megtettem, amit meg tudtam tenni.~
*A férfi lassan feláll és megmozgatja végtagjait. Allyn is feláll, táskáját megint helyére teszi, majd bal kezével megfogja a vállát, ez nála amolyan védekező mozdulat.*
-Sajnálom nem tudtam, hogy nem olyan súlyos. *majd eddigi félös hangja helyett, magabiztosan felemelt fejjel folytatja* Ha ezt tudom hagyom, hogy ott aludjon tovább a földön!
~Thaira Kvillon!~
*Ordítja magában Allyn, mire belső hangja kicsit zavart hangon szólal meg.*
~Mi van? Örülj, hogy nem vettem át véglegesen az irányítást és nem kezdtem el úgy viselkedni vele, ahogy kellene!~
*Thary hangja beképzelten cseng Allyn fejében, de arcán már megint a megszeppentség lett úrrá.*
- Bocsásson meg nem úgy értettem, csak kicsit fáradt vagyok.
*Hebegi a lehető leggyorsabban Thary megszólalása után. Lesüti a tekintetét, pontosan úgy viselkedik, mint amilyen legbelül, ha Thaira nem lenne.*
~Ne, ne, ne, ne! Miért? Miért csinálod ezt? Nem fogom sokáig bírni. Nem, nem csak kicsit legyél normális.~
*Szinte már könyörög belső hangja, ami tőle igen távol áll, de egy ilyen helyzetben, amiben Ally erősebb nem tehet mást, mint hogy könyörög.*
~Nekem ez a normális, azok után, amit a sötételffel csináltál pedig el is felejtheted, hogy én önként átengedem neked a vezetést. Álmodik a nyomor Thaira.~
*Szemtelenkedik vele Allyn, mire fúj egyet s mérgesen megszólal.*
~Ha más helyzetben lennénk még büszke is lennék rád, de most..~
*Allyn már nem foglalkozik vele ugyanis a férfi újra megszólal, s bemutatkozik neki. Ally kicsit feljebb emeli szürke tekintetét és eléggé remegő hangon mutatkozik be.*
- Én pedig Allyn Thaira Kvillon vagyok. Olyan kereskedő féle. Örülök a találkozásnak. És tényleg nagyon sajnálom, hogy olyat csináltam, ami nem volt kellemes, csak túlságosan szeretek segíteni másoknak.
*Lesüti szemeit, s elkezdi karját dörzsölni. Fejében viszont megint megszólal egy felháborodott hang.*
~Mi az, hogy féleség? Igazi kereskedők vagyunk!~
*Mondja mérges, szinte sértődött hangon Thaira. Kicsit sem tetszik neki, hogy Allyn így leminősíti őket.*
~Majd, ha Te mutatkozol be mondhatod, hogy kereskedő vagy!~
*Zsörtölődik az uralkodó fél, de mikor kis gyíkja végig fut a vállára helyezett karján teljesen kizárja Thary-t a fejéből, ami elég ritkán esik meg, hogy sikerül.*
- Biztos nem tudok valahogyan segíteni önnek? Bármiben szívesen segétkezek!
*Nyögi ki halkan, mire Thaira megint hisztibe fog, de Allyn nem engedi ki. Majd legfeljebb akkor, ha több ideje lesz a férfivel, vagy ha véletlen módon tör ki belőle a belső hang, mint az utóbbi, alvásos sértés során.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 19:01:23
Üzenet elküldve: 2013-10-18 19:01:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Nos igen az idegen segítőkészsége teljes mértékben bekalkulálatlan volt, hiszen ő úgy tervezte, a seb majd begyógyul magától. Hát minek kell azt sürgetni? Mindenesetre nincs abban a helyzetben, hogy sokat tiltakozzon. Az idegen rögtön a felülést firtatja, pedig olyan kényelmesen fekszik. A tisztás sokkal jobb, mint az a fa volt. Ráadásul olyan kevés volt rajta a gyümölcs is. Persze jobban is beoszthatta volna, hiszen már az első nap felélte a tartalékokat is, azonban ez egyáltalán nem lényeges. Ha lett volna mit ennie, akkor is kényelmetlen lett volna a fa. Közben az idegen elővesz egy kulacsot meg egy kendőt, a gnóm pedig reméli, hogy csak megszomjazott, sajnos erről szó sincs, ehelyett a nő egy pillanattal később már ülő helyzetbe is rángatja. A mozdulatsor fájdalmat okoz neki, de korántsem akkorát, mint a tény, hogy ott kellett hagyja kényelmes fekhelyét. Megadóan billen előre a feje, hogy a segítőkész idegen hozzáférjen a tarkója felett elhelyezkedő sebhez. Ekkor megkezdődik egy folyamat amit Zrekil sosem akart átélni: a seb kitisztítása. Némán gyűjti az erőt egy hatalmas, velőt rázó kiáltáshoz, amivel jelezni tervezi, hogy nem tetszik neki, ami történik, de valahogy mindig elrontja, és csak kisebb-nagyobb nyögéseket hallat. Végül, amikor már nagyon ráunt a műveletre, kedvesen eltolja magától a nő kezeit, majd felemeli a fejét. Nagyjából magához tért már az alvás utáni kábaságból, így nem bábu többé, akit mozgatni lehet. Szép lassan fel is tápászkodik, majd megjegyzi:*
- Köszönöm a segítséget, de nem olyan súlyos az a seb. Elvégre ma már a folyótól elmentem a fogadóig, meg vissza... illetve eddig. És még mindig élek. *azt persze maga sem tudja elmondani, hogy hol szerezte az igencsak csúnya sebet, sőt, azt sem meri állítani, hogy szerzett már súlyosabbat, de az biztos, hogy nem csak emiatt van rosszul. Bárhogy is szerezte, ezt a nagyot, kapott még mellé sok kicsit a teste minden részére. Valószínűleg mellkasára is, mert még mindig fáj neki a légzés. Megmozgatja a végtagjait, majd észbe kap, és gyorsan bemutatkozik:*
- Zrekil Losef vagyok, egy gnóm mágus. Vagy egy mágus gnóm *ő maga sem tudja, melyik hangzik jobban, de a bemutatkozás részéről letudva. Már csak azt kell megvárnia, hogy a látása újra a helyére kerüljön, és ne szédüljön ennyire Persze józan esze azt sugallja, erre jelenleg várhat, ameddig akar.*
- Köszönöm a segítséget, de nem olyan súlyos az a seb. Elvégre ma már a folyótól elmentem a fogadóig, meg vissza... illetve eddig. És még mindig élek. *azt persze maga sem tudja elmondani, hogy hol szerezte az igencsak csúnya sebet, sőt, azt sem meri állítani, hogy szerzett már súlyosabbat, de az biztos, hogy nem csak emiatt van rosszul. Bárhogy is szerezte, ezt a nagyot, kapott még mellé sok kicsit a teste minden részére. Valószínűleg mellkasára is, mert még mindig fáj neki a légzés. Megmozgatja a végtagjait, majd észbe kap, és gyorsan bemutatkozik:*
- Zrekil Losef vagyok, egy gnóm mágus. Vagy egy mágus gnóm *ő maga sem tudja, melyik hangzik jobban, de a bemutatkozás részéről letudva. Már csak azt kell megvárnia, hogy a látása újra a helyére kerüljön, és ne szédüljön ennyire Persze józan esze azt sugallja, erre jelenleg várhat, ameddig akar.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 17:54:50
Üzenet elküldve: 2013-10-18 17:54:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Miután megszólította a férfit látja, hogy annak kezei lassan megmozdulnak, majd egy hirtelen mizdulattal megfordul és máris arccal az ég felé néz. Allyn pedig szépen, eléggé nagy sebességgel fenékre esik, hiszen ki kellett térnie a hirtelen mozdulat elől.*
~Te jó ég! Ez meg mi a jó fenét csinál? Akrobata mutatványokat?~
*Hallatszik Thaira hangja, mikor Allyn kezdi kicsit összeszedni magát a nagy puffanás után.*
~Nem tudom miért csinálta ezt, de legalább tudjuk, hogy él!~
~És ez meg miért érdekel minket?~
*Hallatszik Thaira gúnyos kérdése, amit egy fintorral is megtoldana, ha nem Allyn uralkodna és nem az ő érzelmei tülröződnének vissza az arcáról. Majd a lány előbbi kérdésére a válasz is megérkezik a férfitől, bár elég lassan.*
~Már megint valami lehetetlen beteget fogtál ki? Hogy van az, hogy csak akkor érezzük jól magunk mikor én uralkodok.~
*Allyn aggódó tekintettel néz az idegenre, de nem hagyhatja szó nélkül Thaira kicsit sem kedves mondatát, amiben semmi igazságot sem lát.*
~Lehet hogy ez neked unalmasabb, de legalább biztonságos és nem kockáztatjuk vele a bőrünket. Megsebesült segítenünk kell.~
*Erősködik Allyn, mire a belső hang egyet mordul és durcásan visszavonul. Tudja, hogy nincs esélye arra, hogy most visszakapja az irányítást, a vitatkozást pedig hiába imádja, ha Allyn valakinek segíteni akar, akkor nem állhat az útjába. Ezt tapasztalatból tudja. Allyn megint a gnómmal foglalkozik. Mikor pedig a férfi a fejére mutat, ő oda hajol, de csuklyája a szemébe esik, majd egy bosszús pillantás kíséretében gyorsan hátra is veti, két szőke fonott copfja kihullik a csuklya alól, s nem messze a férfi arcától megáll, a szürke szemei idegesen fürkészik az idegen fejét.*
- Kicsit? Ez egyáltalán nem kicsi, már bocsánat. Ha ez kicsi akkor én óriás vagyok! Muszáj ellátni, mert még nagyobb baja lesz. Fel tud ülni, vagy segítsek esetleg?
~Fúúúj, jó ég ezt a kedves, nyálas beszédet rosszul leszek!!! Hallasz? Allyn? Rosszul vagyok!~
*Kiabál Thaira a fejében, de most ő ezt figyelmen kívül hagyja, jobban zavarja a férfi állapota. Ha fel tud ülni, akkor a közben, ha nem akkor még az előtt, hogy segítene neki előveszi a kulacsát és egy kendőt. Szerencséje, hogy már egészen kicsi korában is mindig segített mindenkinek, s sokat tanult, a kereskedés mellett, a gyógyótásról is igazából, ha szülei nem kereskedőnek szánták volna, biztos rendesen is kitanulta volna a gyógyítás mesterségét, de így maradnak az alapok. Látszik a férfin, hogy minden mozdulat fáj neki, s Ally tényleg sajnálja is, ellenben Thaira, ő még mindig ostobaságnak tartja a segítséget.*
~Ne csináld már Allyn, ez olyan kínos! Mi vagyunk a legfontosabbak, nem ez a kis senkiházi. Na de ezt még elvisel valahogy.. Csak nehogy megint használd a szokásos kedveskedő viselkedésed, könyörgök!~
*Ally persze tudomást sem akar róla venni, de az ilyen megszólalásait nem lehet annyiban hagyni.*
~Igen is használni fogom! Szóval felfordulhatsz, rendben?!~
*Szídja le Thary-t, majd megint csak az idegenre figyel. Ha sikerült ülő helyzetbe hoznia, vagy neki, vagy a férfinek saját magának. Allyn óvatosan próbálja meg kitisztítani a mély sebet.*
~Nézd mindját szétesik a feje! Ekkora sebet, mint egy szakadék!~
~Némulj meg, hányzor mondjam?!~
*Mondja Allyn Thary-nak, aki már megint poénkodni akar, egy igen komoly helyzetben.*
- Jó mély! Mibe keveredett, hogy így fejbe vágták? Oh, bocsánat, ha nem bír válaszolni, csak maradjon nyugodtan csendben, esetleg, ha majd jobban lesz elmodhatja, vagy amikor jónak látja.
*Mondja kedves, kicsit remegő hangján. Magához képest így is sokat beszélt, nem szokott ennyi mindennel elő állni soha, de ha valakinek segíteni kell meg tud eredni a nyelve. Fejében Thaira megint rákezd a hisztire, de most tudomást sem vesz róla, megpróbálja kizárni a fejében ordítozó hangot, s csak a férfi segítésével foglalkozni.*
*Miután megszólította a férfit látja, hogy annak kezei lassan megmozdulnak, majd egy hirtelen mizdulattal megfordul és máris arccal az ég felé néz. Allyn pedig szépen, eléggé nagy sebességgel fenékre esik, hiszen ki kellett térnie a hirtelen mozdulat elől.*
~Te jó ég! Ez meg mi a jó fenét csinál? Akrobata mutatványokat?~
*Hallatszik Thaira hangja, mikor Allyn kezdi kicsit összeszedni magát a nagy puffanás után.*
~Nem tudom miért csinálta ezt, de legalább tudjuk, hogy él!~
~És ez meg miért érdekel minket?~
*Hallatszik Thaira gúnyos kérdése, amit egy fintorral is megtoldana, ha nem Allyn uralkodna és nem az ő érzelmei tülröződnének vissza az arcáról. Majd a lány előbbi kérdésére a válasz is megérkezik a férfitől, bár elég lassan.*
~Már megint valami lehetetlen beteget fogtál ki? Hogy van az, hogy csak akkor érezzük jól magunk mikor én uralkodok.~
*Allyn aggódó tekintettel néz az idegenre, de nem hagyhatja szó nélkül Thaira kicsit sem kedves mondatát, amiben semmi igazságot sem lát.*
~Lehet hogy ez neked unalmasabb, de legalább biztonságos és nem kockáztatjuk vele a bőrünket. Megsebesült segítenünk kell.~
*Erősködik Allyn, mire a belső hang egyet mordul és durcásan visszavonul. Tudja, hogy nincs esélye arra, hogy most visszakapja az irányítást, a vitatkozást pedig hiába imádja, ha Allyn valakinek segíteni akar, akkor nem állhat az útjába. Ezt tapasztalatból tudja. Allyn megint a gnómmal foglalkozik. Mikor pedig a férfi a fejére mutat, ő oda hajol, de csuklyája a szemébe esik, majd egy bosszús pillantás kíséretében gyorsan hátra is veti, két szőke fonott copfja kihullik a csuklya alól, s nem messze a férfi arcától megáll, a szürke szemei idegesen fürkészik az idegen fejét.*
- Kicsit? Ez egyáltalán nem kicsi, már bocsánat. Ha ez kicsi akkor én óriás vagyok! Muszáj ellátni, mert még nagyobb baja lesz. Fel tud ülni, vagy segítsek esetleg?
~Fúúúj, jó ég ezt a kedves, nyálas beszédet rosszul leszek!!! Hallasz? Allyn? Rosszul vagyok!~
*Kiabál Thaira a fejében, de most ő ezt figyelmen kívül hagyja, jobban zavarja a férfi állapota. Ha fel tud ülni, akkor a közben, ha nem akkor még az előtt, hogy segítene neki előveszi a kulacsát és egy kendőt. Szerencséje, hogy már egészen kicsi korában is mindig segített mindenkinek, s sokat tanult, a kereskedés mellett, a gyógyótásról is igazából, ha szülei nem kereskedőnek szánták volna, biztos rendesen is kitanulta volna a gyógyítás mesterségét, de így maradnak az alapok. Látszik a férfin, hogy minden mozdulat fáj neki, s Ally tényleg sajnálja is, ellenben Thaira, ő még mindig ostobaságnak tartja a segítséget.*
~Ne csináld már Allyn, ez olyan kínos! Mi vagyunk a legfontosabbak, nem ez a kis senkiházi. Na de ezt még elvisel valahogy.. Csak nehogy megint használd a szokásos kedveskedő viselkedésed, könyörgök!~
*Ally persze tudomást sem akar róla venni, de az ilyen megszólalásait nem lehet annyiban hagyni.*
~Igen is használni fogom! Szóval felfordulhatsz, rendben?!~
*Szídja le Thary-t, majd megint csak az idegenre figyel. Ha sikerült ülő helyzetbe hoznia, vagy neki, vagy a férfinek saját magának. Allyn óvatosan próbálja meg kitisztítani a mély sebet.*
~Nézd mindját szétesik a feje! Ekkora sebet, mint egy szakadék!~
~Némulj meg, hányzor mondjam?!~
*Mondja Allyn Thary-nak, aki már megint poénkodni akar, egy igen komoly helyzetben.*
- Jó mély! Mibe keveredett, hogy így fejbe vágták? Oh, bocsánat, ha nem bír válaszolni, csak maradjon nyugodtan csendben, esetleg, ha majd jobban lesz elmodhatja, vagy amikor jónak látja.
*Mondja kedves, kicsit remegő hangján. Magához képest így is sokat beszélt, nem szokott ennyi mindennel elő állni soha, de ha valakinek segíteni kell meg tud eredni a nyelve. Fejében Thaira megint rákezd a hisztire, de most tudomást sem vesz róla, megpróbálja kizárni a fejében ordítozó hangot, s csak a férfi segítésével foglalkozni.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 16:49:49
Üzenet elküldve: 2013-10-18 16:49:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Víz... víz... víz... Ólomsúllyal nehezedik teljes testére a víz, a sodrás repíti, és nincs levegője. Mintha egy apró fekete burokban lenne, ahol nincs levegő, nincsenek hangok, és nincs semmi más, csak sötétség. Szépen fokozatosan összepréselődik, miközben tehetetlenül kapálózik, de hiába. A sötétség nem ereszti... Több fájdalmas csapást érez magán, majd végleg mindent elborít a sötétség, és már csak a néha-néha megjelenő fájdalmat érzékeli. Végül szétzilált lelkiállapotban ébred, szinte pontosan abban a pózban, ahogy elaludt: a hasán fekszik, feje oldalra fordítva, ami új, az egy bökés a vállán, és egy kedves hang. Azon kívül minden a régi, a fején tátongó seb is ugyanolyan erősen lüktet, és cseppet sem érzi magát kipihentnek, viszont a rémálomba sem szándékozik visszatérni. Kicsit még egyensúlyozik az álom és a valóság mezsgyéjén, szinte a szeme láttára fonódik össze a sötétség a homályos tájképpel, amikor egyszer csak megérti: valaki itt van a közelében, és talán éppen hozzá beszél. Pislog néhányat, hogy látása kitisztuljon (már amennyire ebben a helyzetben tiszta lehet), elkezd erőt gyűjteni a fájdalmas mozdulathoz. Kezei lassan mozdulnak, a tenyerét a földhöz nyomja, majd egyetlen lökéssel átfordítja magát a hátára. Nem kísérel meg felülni, helyette inkább fejét a hang irányába fordítja, ahol egy női alakot vél felfedezni.*
~ Tündér? Nem tündér... ~
*Nagyjából ez az első gondolat, ami átfut az agyán, habár ő maga sem tudja, miért számított éppen egy tündérre. Mindenesetre lassan igyekszik megemészteni hozzá intézett szavakat is, majd valami értelmes választ kierőszakolni magából. Jelenleg úgy érzi, minden légvétel fájdalmat okoz neki, de talán csak azért ilyen rossz a helyzet, mert a mellkasára nehezedve aludt, ha nem is sokáig. Szépen lassan formál néhány szót, melyek nem éppen úgy csengenek, ahogy az tőle megszokható. Eléggé rekedt és halk a hangja, talán ez még őt magát is meglepi.*
- Persze... jól vagyok, csak ez.. *mutat a fejére lassan. Megkísérelhetne egy magyarázatot, hogy a fején egy méretes seb tátong, és mindene fáj, de nem érzi úgy, hogy szükséges volna. Valószínűleg ereje sem lenne ennyit beszélni, amíg nem tér kicsit magához, így magyarázat helyett csak annyit mond* Megsebesültem. Egy kicsit.
~ Tündér? Nem tündér... ~
*Nagyjából ez az első gondolat, ami átfut az agyán, habár ő maga sem tudja, miért számított éppen egy tündérre. Mindenesetre lassan igyekszik megemészteni hozzá intézett szavakat is, majd valami értelmes választ kierőszakolni magából. Jelenleg úgy érzi, minden légvétel fájdalmat okoz neki, de talán csak azért ilyen rossz a helyzet, mert a mellkasára nehezedve aludt, ha nem is sokáig. Szépen lassan formál néhány szót, melyek nem éppen úgy csengenek, ahogy az tőle megszokható. Eléggé rekedt és halk a hangja, talán ez még őt magát is meglepi.*
- Persze... jól vagyok, csak ez.. *mutat a fejére lassan. Megkísérelhetne egy magyarázatot, hogy a fején egy méretes seb tátong, és mindene fáj, de nem érzi úgy, hogy szükséges volna. Valószínűleg ereje sem lenne ennyit beszélni, amíg nem tér kicsit magához, így magyarázat helyett csak annyit mond* Megsebesültem. Egy kicsit.
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 16:11:19
Üzenet elküldve: 2013-10-18 16:11:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Miután a sötételf ott hagyta egyedül a nemessel, Thaira-val közös megegyezés alapját faképnél hagyták a saját problémáival. Allyn pedig egész úton, pedig nem is tudja hova megy, hallgathatta, ahogy Thaira önfeledten ecseteli, hogy ő mindent jól csinált és csak neki köszönhetik, hogy egyáltalán élnek még. Az elején, mikor még éppen, hogy csak elérte a folyót, s az melletti gyaloglásának három negyedén, Allyn még próbált vele ellenkezni, de hiába Thaira rákezdett, most egy jó darabig nem fogja abbahagyni a beszédet. Ezért mióta megunta, csak a kezein ide-oda mászkáló gyíkkal játszik. Mindig szerette, mikor nevethetett Xini, de most belsö hangja folytonos szófosása mellett nem tud örülni még Xini-nek sem. Ennek ellenére nem hagyja abba a játékot, akkor sem mikor éppen elért egy tisztásra. Tekintetét rögtön az égre emeli.*
~Végre nem csak fák!~
*Szólal meg magában boldogan, mire egy kicsit sem kedves hang szólal meg.*
~Figyelsz te egyáltalán rám, Allyn? Nem, hogy örülnél annak..~
*Allyn behunyja a szemét, majd gyorsan még a mondat közepébe vágva leállítja Thaira-t*
~Már vagy egy fél órája nem figyelek! De mondhatok neked bármit te akkor sem hagyod abba a beszédet, kisangyal!~
*Ezzel mélységesen megsértette Thary-t, aki ezután már nem is szól semmit. Allyn pedig megindul a tisztáson, mikor észrevesz a fűben egy alakot.*
~Az meg mi?~
*Kérdezi, de ezt csak egy költői kérdésnek szánta, viszont Thaira morogva válaszol.*
~Ha annyira izgat nézd meg, nyuszi!~
*Allyn-t kicsit sem zavarja a sértés, megszokta belső hangja, mindig ilyen jelzőket aggat rá. Eddig a kezein mászkáló gyíkját vállára küldi, majd gyors léptekkel közelít a fűben heverő valami felé. Mikor már nem olyan nagy a közte és az alak közti távolság ki is tudja venni, hogy bizony nem is valami, hanem valaki fekszik ott. Oda siet, hiszen mindig is segítő kész volt, bár kicsit ideges, hiszen ki tudja, lehet hogy direkt feküdt el a fűben. Mikor odaér leguggol a férfi mellé, mert most már, ezt is ki tudja venni. Óvatosan megböki a vállát, majd kicsit bizonytalanul megszólal.*
- Jól van Uram? Hall engem?
*Erre egy hangod röhögés visszhangzik a fejében.*
~Persze csak téged hall, ha egyszer úgy alszik, mint a bunda!~
*A nevetés nem szűnik, de Allyn megpróbálja, legalább Thaira folytonos beszédét elhallgattatni.*
~Udvarias vagyok, baj? Tudom, neked az, de segíteni akarok, ha kell, úgy hogy nyugodtan abba hagyhatod a szidásom és csendben maradhatsz!~
*Persze Thaira-nak eszében sincs sokáig csendben lenni, de had örüljön Allyn egy kicsit, de csak egy nagyon kicsit abbahagyja a beszédet. Így a lány már képes rendesen a férfire figyelni, hogy mozdul-e, vagy csak tovább alszik.*
*Miután a sötételf ott hagyta egyedül a nemessel, Thaira-val közös megegyezés alapját faképnél hagyták a saját problémáival. Allyn pedig egész úton, pedig nem is tudja hova megy, hallgathatta, ahogy Thaira önfeledten ecseteli, hogy ő mindent jól csinált és csak neki köszönhetik, hogy egyáltalán élnek még. Az elején, mikor még éppen, hogy csak elérte a folyót, s az melletti gyaloglásának három negyedén, Allyn még próbált vele ellenkezni, de hiába Thaira rákezdett, most egy jó darabig nem fogja abbahagyni a beszédet. Ezért mióta megunta, csak a kezein ide-oda mászkáló gyíkkal játszik. Mindig szerette, mikor nevethetett Xini, de most belsö hangja folytonos szófosása mellett nem tud örülni még Xini-nek sem. Ennek ellenére nem hagyja abba a játékot, akkor sem mikor éppen elért egy tisztásra. Tekintetét rögtön az égre emeli.*
~Végre nem csak fák!~
*Szólal meg magában boldogan, mire egy kicsit sem kedves hang szólal meg.*
~Figyelsz te egyáltalán rám, Allyn? Nem, hogy örülnél annak..~
*Allyn behunyja a szemét, majd gyorsan még a mondat közepébe vágva leállítja Thaira-t*
~Már vagy egy fél órája nem figyelek! De mondhatok neked bármit te akkor sem hagyod abba a beszédet, kisangyal!~
*Ezzel mélységesen megsértette Thary-t, aki ezután már nem is szól semmit. Allyn pedig megindul a tisztáson, mikor észrevesz a fűben egy alakot.*
~Az meg mi?~
*Kérdezi, de ezt csak egy költői kérdésnek szánta, viszont Thaira morogva válaszol.*
~Ha annyira izgat nézd meg, nyuszi!~
*Allyn-t kicsit sem zavarja a sértés, megszokta belső hangja, mindig ilyen jelzőket aggat rá. Eddig a kezein mászkáló gyíkját vállára küldi, majd gyors léptekkel közelít a fűben heverő valami felé. Mikor már nem olyan nagy a közte és az alak közti távolság ki is tudja venni, hogy bizony nem is valami, hanem valaki fekszik ott. Oda siet, hiszen mindig is segítő kész volt, bár kicsit ideges, hiszen ki tudja, lehet hogy direkt feküdt el a fűben. Mikor odaér leguggol a férfi mellé, mert most már, ezt is ki tudja venni. Óvatosan megböki a vállát, majd kicsit bizonytalanul megszólal.*
- Jól van Uram? Hall engem?
*Erre egy hangod röhögés visszhangzik a fejében.*
~Persze csak téged hall, ha egyszer úgy alszik, mint a bunda!~
*A nevetés nem szűnik, de Allyn megpróbálja, legalább Thaira folytonos beszédét elhallgattatni.*
~Udvarias vagyok, baj? Tudom, neked az, de segíteni akarok, ha kell, úgy hogy nyugodtan abba hagyhatod a szidásom és csendben maradhatsz!~
*Persze Thaira-nak eszében sincs sokáig csendben lenni, de had örüljön Allyn egy kicsit, de csak egy nagyon kicsit abbahagyja a beszédet. Így a lány már képes rendesen a férfire figyelni, hogy mozdul-e, vagy csak tovább alszik.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-18 14:52:59
Üzenet elküldve: 2013-10-18 14:52:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*Habár a hölgy nem akar jönni, Zrekilt ez sem tántorítja el szándékától: ki is lép a fogadóból. Habár már megint kezd egy kicsit szédülni, és iszonyúan hasogat a seb a feje hátoldalán, ez még mindig nem elég indok, hogy visszatartsa őt a sétától. Szinte biztos, hogy a városon keresztül gyorsabban elérné a templomot, viszont mivel arra még sosem járt, nem is akarja megpróbálni. Legalábbis ilyen állapotban biztosan nem. Más sem hiányzik, mint hogy elájuljon a város közepén. Mi van, ha ki is fosztják? Ezt a kockázatot nem meri, és nem is akarja vállalni, így minden további nélkül átvág az erdőn is, habár itt már érzi, hogy talán hiba volt. Ki kellett volna venni egy szobát a fogadóban, és kipihenni a fáradalmakat. Ráadásul ilyen állapotban nehéz kiigazodni a fák rengetegében is, így sokkal több időt vesz igénybe az út, mint alapból. Közben már a látása is megkettőződik, és a a zúgás is felerősödik a fülében.
Végre kiér a fák sűrűjéből a tisztásra, azonban már úgy mozog, mint aki félig halott. A lábai csak úgy vonszolják maguk a testét, látása már régen eltompult, fejét lehorgasztotta, már csak onnan lábbelijét figyeli.*
~ Jobb... bal... jobb... bal... ~
Minden lépés egyre nagyobb erőfeszítést vesz igénybe, és minden alkalommal egyre inkább kileng a teste. Néhány egyensúlyvesztés után pedig végérvényesen a fűben köt ki. Még tesz némi erőfeszítést, hogy felemelkedjen, de ez szinte csak abban nyilvánul meg, hogy ujjai finoman megrázkódnak. Érzi, hogy eddig tartott az ereje, és hogy el fog ájulni, viszont igyekszik úgy felfogni, hogy egy kis alvás már igazán nem árt. Elvégre... mikor volt alkalma utoljára normálisan aludni? Két éjszaka a fán, aztán ébredés a folyóparton véresen és sárosan... ezt az érzést még a legrosszabb ellenségének se kívánná. Még akkor sem, ha lenne. Zrekil barátságos, és mindenkivel igyekszik jóban lenni, így nagyon kevés olyan van, aki ellenszenvet táplál iránta. Mindenesetre úgy fest, hogy nem pihent eleget a folyó partján. Így vesz pár mély levegőt (már amennyire telik tőle hiszen már a légvétel is fájdalmat okoz neki) majd végleg átadja magát az álmok birodalmának. És valószínűleg így fog aludni a tisztás közepén, akár órákig, ha csak valami vagy valaki meg nem zavarja.*
Végre kiér a fák sűrűjéből a tisztásra, azonban már úgy mozog, mint aki félig halott. A lábai csak úgy vonszolják maguk a testét, látása már régen eltompult, fejét lehorgasztotta, már csak onnan lábbelijét figyeli.*
~ Jobb... bal... jobb... bal... ~
Minden lépés egyre nagyobb erőfeszítést vesz igénybe, és minden alkalommal egyre inkább kileng a teste. Néhány egyensúlyvesztés után pedig végérvényesen a fűben köt ki. Még tesz némi erőfeszítést, hogy felemelkedjen, de ez szinte csak abban nyilvánul meg, hogy ujjai finoman megrázkódnak. Érzi, hogy eddig tartott az ereje, és hogy el fog ájulni, viszont igyekszik úgy felfogni, hogy egy kis alvás már igazán nem árt. Elvégre... mikor volt alkalma utoljára normálisan aludni? Két éjszaka a fán, aztán ébredés a folyóparton véresen és sárosan... ezt az érzést még a legrosszabb ellenségének se kívánná. Még akkor sem, ha lenne. Zrekil barátságos, és mindenkivel igyekszik jóban lenni, így nagyon kevés olyan van, aki ellenszenvet táplál iránta. Mindenesetre úgy fest, hogy nem pihent eleget a folyó partján. Így vesz pár mély levegőt (már amennyire telik tőle hiszen már a légvétel is fájdalmat okoz neki) majd végleg átadja magát az álmok birodalmának. És valószínűleg így fog aludni a tisztás közepén, akár órákig, ha csak valami vagy valaki meg nem zavarja.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-17 21:48:49
Üzenet elküldve: 2013-10-17 21:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Lénerd Ahlla//
*Érdeklődve tekint a férfira, kissé talán válaszokat is várva a családjával kapcsolatos kis felvetésre, de rá kell döbbennie, hogy Ahlla úr nem fogja folytatni ezen vonalak mentén a beszélgetés fonalát.
Újra savanykás csalódottság járja át a szájüregét. Úgy tűnik, a férfi nem kíván részletesebben elmerülni a családját érintő kérdésekben, és ez nem esik jól Syrinxnek, hiszen ő annyi mindent elmesélt már.
Ugyanakkor a féltés, a kísérgetés, és most a virág is arra utal, hogy Lénerd megpróbálna a maga módján közeledni felé. Ellentmondásosnak, és mint ilyen, kissé kiforratlannak tartja ezt a viselkedést.*
~Nem lett volna még dolga nővel? Kétlem, hisz érett férfi már, élete felét legalább egy bordélyházban töltötte, ha nem többet! Kizárt dolognak tartom, hogy most próbálkozna először az urizálással…~
*A gondolatmenet folytatását inkább elnyomja a fejében, mert úgy érzi, ha tovább halad, még a végén elneveti magát, és az bizony nem tenne jót az álcájának.
Határozott önmegtartóztatással űzi vissza a semmibe a kikívánkozó, formálódó mondatokat, bár arcán megjelenik egy széles mosoly. Szerencsére ez pont egybeesik azzal, ahogy a férfi megpróbálja a kis virágot füle mögé illeszteni. Mégiscsak megpróbál udvarolni.
Egy nő pedig tudja fogadni az udvarlást, még akkor is, ha visszautasítja. Mosolya csodás, bár kissé távolságtartó, ahogy hagyja, hogy a férfi ujjai selyemszerű tincsei közé kússzanak. A virág azonban nem akar a helyén maradni, amit ő kissé bosszúsan fogad, hisz a férfinek így van ürügye újra hozzáérni.*
~Ennyire ügyetlen lenne, vagy csak ügyesen játszik, hogy a hajamhoz nyúlhasson?~ *fut át a fején a gondolat.
Mikor Lénerd újra próbálkozik, kissé előrébb dönti fejét, szemét szendén lesüti, hogy így könnyebben a hajába tudják tűzni a fehérszirmú csodát.
Végtére sikerül, így elmosolyodik, kissé hűs udvariassággal biccent, és csak ennyit mond:*
- Köszönöm, roppant kedves Öntől!
*Majd visszatér előző témájukhoz, az esti sétához az erdőben. Hisz ez is egy roppant érdekfeszítő téma, bár van egy olyan érzése, hogy a férfi kicsit felfújja ezt a bandita-haramia dolgot. Ugyanis, ahányszor beharangozta, még eleddig nem találkoztak semmiféle rosszarcú alakkal, még csak távolról sem, sőt, még a kikötőben sem látott ilyeneket.
Ettől függetlenül nem árt óvatosnak lenni, ez tény.*
- Nem kell maradnunk, ha tart attól, hogy valami bántalom ér minket - *mosolyodik el, és elhelyezkedik úgy, hogy könnyedén mozdulhasson, ha a férfi mégis indulni akar.* - Elvégre, Ön ismeri jobban a várost, bírok az ítéletében! -*kegyes hazugság, de édes mosoly társul mellé.*
*Érdeklődve tekint a férfira, kissé talán válaszokat is várva a családjával kapcsolatos kis felvetésre, de rá kell döbbennie, hogy Ahlla úr nem fogja folytatni ezen vonalak mentén a beszélgetés fonalát.
Újra savanykás csalódottság járja át a szájüregét. Úgy tűnik, a férfi nem kíván részletesebben elmerülni a családját érintő kérdésekben, és ez nem esik jól Syrinxnek, hiszen ő annyi mindent elmesélt már.
Ugyanakkor a féltés, a kísérgetés, és most a virág is arra utal, hogy Lénerd megpróbálna a maga módján közeledni felé. Ellentmondásosnak, és mint ilyen, kissé kiforratlannak tartja ezt a viselkedést.*
~Nem lett volna még dolga nővel? Kétlem, hisz érett férfi már, élete felét legalább egy bordélyházban töltötte, ha nem többet! Kizárt dolognak tartom, hogy most próbálkozna először az urizálással…~
*A gondolatmenet folytatását inkább elnyomja a fejében, mert úgy érzi, ha tovább halad, még a végén elneveti magát, és az bizony nem tenne jót az álcájának.
Határozott önmegtartóztatással űzi vissza a semmibe a kikívánkozó, formálódó mondatokat, bár arcán megjelenik egy széles mosoly. Szerencsére ez pont egybeesik azzal, ahogy a férfi megpróbálja a kis virágot füle mögé illeszteni. Mégiscsak megpróbál udvarolni.
Egy nő pedig tudja fogadni az udvarlást, még akkor is, ha visszautasítja. Mosolya csodás, bár kissé távolságtartó, ahogy hagyja, hogy a férfi ujjai selyemszerű tincsei közé kússzanak. A virág azonban nem akar a helyén maradni, amit ő kissé bosszúsan fogad, hisz a férfinek így van ürügye újra hozzáérni.*
~Ennyire ügyetlen lenne, vagy csak ügyesen játszik, hogy a hajamhoz nyúlhasson?~ *fut át a fején a gondolat.
Mikor Lénerd újra próbálkozik, kissé előrébb dönti fejét, szemét szendén lesüti, hogy így könnyebben a hajába tudják tűzni a fehérszirmú csodát.
Végtére sikerül, így elmosolyodik, kissé hűs udvariassággal biccent, és csak ennyit mond:*
- Köszönöm, roppant kedves Öntől!
*Majd visszatér előző témájukhoz, az esti sétához az erdőben. Hisz ez is egy roppant érdekfeszítő téma, bár van egy olyan érzése, hogy a férfi kicsit felfújja ezt a bandita-haramia dolgot. Ugyanis, ahányszor beharangozta, még eleddig nem találkoztak semmiféle rosszarcú alakkal, még csak távolról sem, sőt, még a kikötőben sem látott ilyeneket.
Ettől függetlenül nem árt óvatosnak lenni, ez tény.*
- Nem kell maradnunk, ha tart attól, hogy valami bántalom ér minket - *mosolyodik el, és elhelyezkedik úgy, hogy könnyedén mozdulhasson, ha a férfi mégis indulni akar.* - Elvégre, Ön ismeri jobban a várost, bírok az ítéletében! -*kegyes hazugság, de édes mosoly társul mellé.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-17 18:11:29
Üzenet elküldve: 2013-10-17 18:11:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Syrinx Aetherae//
- Támadtak már meg az éjszakai erdőben, hölgyem, ha erre céloz. De ha óhajtja, maradhatunk még, ha ez a hely kedves számára. Talán ma nem futunk össze banditákkal.
*Mosolyodik el, majd lehuppan a földre, törökülésbe ül és újra a virágot kezdi el nézegetni, majd gondol egyet, kinyújtja a kezét, a lány felé, és mégis a füle mögé tűzi a kis gyönyörűséget, de látszólag az nem akar ott maradni. visszaesik a földre, a fű közé, mire Lénerd csak megrázza a fejét, újra felveszi és megpróbálja a helyére tenni. Ezúttal sikerrel jár. Pár pillanatig csak nézi, ahogy az apró, sokszirmú fehér virágocska mennyire kiemeli Syrinx szépségét.*
- Így.
- Támadtak már meg az éjszakai erdőben, hölgyem, ha erre céloz. De ha óhajtja, maradhatunk még, ha ez a hely kedves számára. Talán ma nem futunk össze banditákkal.
*Mosolyodik el, majd lehuppan a földre, törökülésbe ül és újra a virágot kezdi el nézegetni, majd gondol egyet, kinyújtja a kezét, a lány felé, és mégis a füle mögé tűzi a kis gyönyörűséget, de látszólag az nem akar ott maradni. visszaesik a földre, a fű közé, mire Lénerd csak megrázza a fejét, újra felveszi és megpróbálja a helyére tenni. Ezúttal sikerrel jár. Pár pillanatig csak nézi, ahogy az apró, sokszirmú fehér virágocska mennyire kiemeli Syrinx szépségét.*
- Így.
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-16 22:09:23
Üzenet elküldve: 2013-10-16 22:09:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Nyph már egy ideje sétálgat, mikor rájön, hogy nem tudja hol van. Mikor elindult otthonról, nem volt szándékában ilyen messzire elcsámborogni, de tudja, hogyha nem megy haza, akkor sem fognak kétségbeesni otthoniak. Inkább akkor már alaposan körülnéz itt is. Sétája közben, a lába egy erdőn viszi keresztül, észreveszi, hogy egy tisztásra ért, ahol úgy dönt, hogy megpihen. Lefekszik a földre a fűbe és leveszi cipőjét, ami már nyomja a lábát. Egy lábmasszázs után úgy dönt, hogy biztosan aludni fog. A feje alá rakja a hátizsákját, de bárhogy próbálkozik, nem tud elaludni. Folyamatosan arra gondol, hogy korog a gyomra és ez nem hagyja nyugodni. Magához beszél, halkan, ahogy szokta. Nem tudja minek beszél magának, de valamiért megnyugtatja a saját hangja. Valakivel beszélnie kell, ha már nincs senki a közelében. Mondogatja mindig apukája.*
-Hol találok egy hálót?
*Tudja, hogy a táskájában van egy kis háló, hiszen apja sosem engedi el ilyen dolgok nélkül. Nem szereti ugyan cipelni, mert néha csak felesleges súly ez a hatalmas táska, de most mégis jól jön. Elkezd kutatni a táskájában.*
-Hol vagy te háló? Á, meg is vagy!
*Leveszi a nadrágját, és belegázol a vízbe. a hálót kifeszíti két fa közé és addig vár, amíg nem fog halat. Ez viszonylag gyorsan be is következik. A halat feltűzi egy botra, miután összeszedi a hálót, és nekiáll tüzet rakni. Ebben sosem volt jó, hiszen a szegénynegyedben, ahol élt, mindig volt valaki, akinél lobogott a tűz, neki sosem kellett. Sok próbálkozás után viszont fellobban a tűz, ahol elkezdi sütni a halat.*
-Hol találok egy hálót?
*Tudja, hogy a táskájában van egy kis háló, hiszen apja sosem engedi el ilyen dolgok nélkül. Nem szereti ugyan cipelni, mert néha csak felesleges súly ez a hatalmas táska, de most mégis jól jön. Elkezd kutatni a táskájában.*
-Hol vagy te háló? Á, meg is vagy!
*Leveszi a nadrágját, és belegázol a vízbe. a hálót kifeszíti két fa közé és addig vár, amíg nem fog halat. Ez viszonylag gyorsan be is következik. A halat feltűzi egy botra, miután összeszedi a hálót, és nekiáll tüzet rakni. Ebben sosem volt jó, hiszen a szegénynegyedben, ahol élt, mindig volt valaki, akinél lobogott a tűz, neki sosem kellett. Sok próbálkozás után viszont fellobban a tűz, ahol elkezdi sütni a halat.*
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-16 21:28:48
Üzenet elküldve: 2013-10-16 21:28:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Cralan Sley és Kervios Lenti//
*Odafigyel minden egyes szóra. Mikor társa a szépek népét, Lenti népét emlegeti, odafordul a nőhöz, és bólintva, megjegyzi:*
-Valóban szép.
*Nem nagyon tudja hova tenni a történetet. A hirtelen gonosszá válást pedig el sem hajlandó hinni, de nem szeretne további kérdéseket feltenni, hiszen így is eléggé furcsállhatják a többiek az értetlenségét.*
-Hát, akkor magában nem lehet valami sok ennek a gonosz népnek a véréből, hiszen ahogy eddig észrevettem, nagyon nyugodt.
*Dar úgy gondolja, hogyha a fajok történetére nem is, de a mágia dolgokra mégiscsak rákérdez, hiszen az, az eddigi elbeszélések alapján fontos lehet.*
-Maguk értenek valamilyen varázsláshoz, hókuszpókuszhoz? Vagy legalább tudnak róla bővebben mesélni, hogy milyen sötét erőkre kell gondolnom? Tán holtak mozgatása, vagy egyéb ilyen csupa hihetetlenségek?
*Az utolsó mondatnál még a fejét is megcsóválja, hogy kimutassa, mennyire képtelenségnek tartja az imént említett gonosz varázslók létezését.*
*Odafigyel minden egyes szóra. Mikor társa a szépek népét, Lenti népét emlegeti, odafordul a nőhöz, és bólintva, megjegyzi:*
-Valóban szép.
*Nem nagyon tudja hova tenni a történetet. A hirtelen gonosszá válást pedig el sem hajlandó hinni, de nem szeretne további kérdéseket feltenni, hiszen így is eléggé furcsállhatják a többiek az értetlenségét.*
-Hát, akkor magában nem lehet valami sok ennek a gonosz népnek a véréből, hiszen ahogy eddig észrevettem, nagyon nyugodt.
*Dar úgy gondolja, hogyha a fajok történetére nem is, de a mágia dolgokra mégiscsak rákérdez, hiszen az, az eddigi elbeszélések alapján fontos lehet.*
-Maguk értenek valamilyen varázsláshoz, hókuszpókuszhoz? Vagy legalább tudnak róla bővebben mesélni, hogy milyen sötét erőkre kell gondolnom? Tán holtak mozgatása, vagy egyéb ilyen csupa hihetetlenségek?
*Az utolsó mondatnál még a fejét is megcsóválja, hogy kimutassa, mennyire képtelenségnek tartja az imént említett gonosz varázslók létezését.*
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-16 19:00:05
Üzenet elküldve: 2013-10-16 19:00:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, világuralom és apróságok//
*A szekerek szépen távolodnak, de még lehet látni őket, de lassan elvesznek a saját poruk rejtekében, na nem mintha ez lenne most a leginkább fontos a kis csapat számára, ami abból is ered, hogy három sebesültjük is van, akinél fokozatosan a fájdalom elviselhetetlenné válik, és csak ordítani akarnak. Aki elindul vissza a kovácshoz az akkor ér oda, amikor az őrök épp befejezik annak a kikérdezését, és áttérnek Deron és a bolond kikérdezéséhez, bár a bolondot inkább megverni akarják, ami az ellenszenvüket bizonyítja, mit kerestek ott, mit tapasztaltak, volt valami feltűnő a rablásban, és hasonló kérdések. Az őrök vezetője azonnal elküldi az egyik katonáját, hogy szerezzen egy szekeret, miközben a másik meg megfogja a lovak kantárját. Ekkor történik az egyik legmeglepőbb dolog, az eddig hullákat vizsgáló őr megjelenik kezében egy érdekes tárgyal. Eme apró fém nyílhegy nagyon érdekes, mivel ahogy az őr is mutatja a tisztnek, szétnyílik a becsapódáskor így akkora sebet ejt ami szinte biztos azonnali halált okoz. Ez körülbelül úgy néz ki, hogy van nyolc vékony penge, amelyeknek a közepénél két részre van szedve és ott át van lyukasztva majd egy vékony henger szerű fémdarabbal egybe erősítve amitől szabadon mozoghat aminek nyilvánvaló célja, hogy az egész kilapuljon a becsapódás pillanatában, ezzel majdhogynem tenyérnyi csillag szerű sebet okozva. A kovács pár pillanatig csak bámul, majd elkapja a hegyet és vizsgálni kezdi.*
-Nem tudom ki készítette ezt, de nagyon tehetséges. Nem öntve van, de annyira precíz, hogy kovácsolni sem kovácsolta akárki. Nem acél, valami más ötvözet lehet, nagyon könnyű, és erős.*Szemében érdeklődés jelenik meg, ami fokozatosan átvált kíváncsiságra.*
*A szekerek szépen távolodnak, de még lehet látni őket, de lassan elvesznek a saját poruk rejtekében, na nem mintha ez lenne most a leginkább fontos a kis csapat számára, ami abból is ered, hogy három sebesültjük is van, akinél fokozatosan a fájdalom elviselhetetlenné válik, és csak ordítani akarnak. Aki elindul vissza a kovácshoz az akkor ér oda, amikor az őrök épp befejezik annak a kikérdezését, és áttérnek Deron és a bolond kikérdezéséhez, bár a bolondot inkább megverni akarják, ami az ellenszenvüket bizonyítja, mit kerestek ott, mit tapasztaltak, volt valami feltűnő a rablásban, és hasonló kérdések. Az őrök vezetője azonnal elküldi az egyik katonáját, hogy szerezzen egy szekeret, miközben a másik meg megfogja a lovak kantárját. Ekkor történik az egyik legmeglepőbb dolog, az eddig hullákat vizsgáló őr megjelenik kezében egy érdekes tárgyal. Eme apró fém nyílhegy nagyon érdekes, mivel ahogy az őr is mutatja a tisztnek, szétnyílik a becsapódáskor így akkora sebet ejt ami szinte biztos azonnali halált okoz. Ez körülbelül úgy néz ki, hogy van nyolc vékony penge, amelyeknek a közepénél két részre van szedve és ott át van lyukasztva majd egy vékony henger szerű fémdarabbal egybe erősítve amitől szabadon mozoghat aminek nyilvánvaló célja, hogy az egész kilapuljon a becsapódás pillanatában, ezzel majdhogynem tenyérnyi csillag szerű sebet okozva. A kovács pár pillanatig csak bámul, majd elkapja a hegyet és vizsgálni kezdi.*
-Nem tudom ki készítette ezt, de nagyon tehetséges. Nem öntve van, de annyira precíz, hogy kovácsolni sem kovácsolta akárki. Nem acél, valami más ötvözet lehet, nagyon könnyű, és erős.*Szemében érdeklődés jelenik meg, ami fokozatosan átvált kíváncsiságra.*
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-16 18:02:44
Üzenet elküldve: 2013-10-16 18:02:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Tudomány, Világuralom és egyéb apróságok//
-Nyéé... De azzal még játszottam.- *Nyávogja a bohóc az őrnek, aki megelégeli, hogy az egyik holttestet bábként mozgatja egy idióta, ölelgeti, majdhogynem táncolni is "felkéri". Ahogy a hatóság lefoglalja a testet, a bohóc nagy, szomorú, kerek szemeket mereszt a rendfenntartó felé, hátha megszánja, és visszaadja, de tekintve, hogy a tekintete mellett a már-már zavaró vigyorát megtartotta, nem néz elég meggyőzően, hogy az őr tekintettel legyen óhajára.
Jobb dolga híján odamegy az összegyűlő tömörülethez, és a falnak támaszkodva kihívóan kérdi:*
-Na miújság, cicafiúk?
-Nyéé... De azzal még játszottam.- *Nyávogja a bohóc az őrnek, aki megelégeli, hogy az egyik holttestet bábként mozgatja egy idióta, ölelgeti, majdhogynem táncolni is "felkéri". Ahogy a hatóság lefoglalja a testet, a bohóc nagy, szomorú, kerek szemeket mereszt a rendfenntartó felé, hátha megszánja, és visszaadja, de tekintve, hogy a tekintete mellett a már-már zavaró vigyorát megtartotta, nem néz elég meggyőzően, hogy az őr tekintettel legyen óhajára.
Jobb dolga híján odamegy az összegyűlő tömörülethez, és a falnak támaszkodva kihívóan kérdi:*
-Na miújság, cicafiúk?
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-10-16 17:40:22
Üzenet elküldve: 2013-10-16 17:40:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tudomány, Világuralom és egyéb apróságok//
*Deron kezd unatkozni. Nem történik vele semmi az égvilágon. Nemsokára érkezik egypár városőr akik nekilátnak faggatózni. Bár az elf nem nagyon érti a helyzetet. Annyi világos előtte, hogy a kovácstól elloptak némi vasat és ez neki nem túl jó. Hát igen, a tolvaj nem mindig tudott kiigazodni a helyzetén. Lassan odaballag a kovácshoz, hátha az őrök esetleg tőle is kérdeznek valamit, bár erre őszintén szólva vajmi kevés esélyt lát. Miért pont őt kérdeznék meg bármiről is? Elvégre nem csinált semmit csak bejött a kovácsműhelybe nézelődni és közben néhány gazember ellopta a kovácsnak a vasát. És ő ebből nem látott semmit. Amikorra kiért a tisztásra már csak a vágtázó lovasokat látta. Az pedig elég kevés ahhoz, hogy bármilyen építő információval tudjon szolgálni a város elszánt őreinek, akiket kezd szépen lassan megútálni.*
*Deron kezd unatkozni. Nem történik vele semmi az égvilágon. Nemsokára érkezik egypár városőr akik nekilátnak faggatózni. Bár az elf nem nagyon érti a helyzetet. Annyi világos előtte, hogy a kovácstól elloptak némi vasat és ez neki nem túl jó. Hát igen, a tolvaj nem mindig tudott kiigazodni a helyzetén. Lassan odaballag a kovácshoz, hátha az őrök esetleg tőle is kérdeznek valamit, bár erre őszintén szólva vajmi kevés esélyt lát. Miért pont őt kérdeznék meg bármiről is? Elvégre nem csinált semmit csak bejött a kovácsműhelybe nézelődni és közben néhány gazember ellopta a kovácsnak a vasát. És ő ebből nem látott semmit. Amikorra kiért a tisztásra már csak a vágtázó lovasokat látta. Az pedig elég kevés ahhoz, hogy bármilyen építő információval tudjon szolgálni a város elszánt őreinek, akiket kezd szépen lassan megútálni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795