*A delelés utáni első -vagy második órában éli el a tisztást. A folyón való átkelés egyszerűnek bizonyult, hála a révészeknek, akik nem kérdeznek afelől, a kuncsaft kiféle-miféle, és mit keresnek erre, néhány pengő aranypénzért bárkit átvisznek a folyón. A révész orrára kötötte, hogy ugyanitt visszatér még alkonyat előtt, figyelje, de ha mégse, az azt jelenti, holnap láthatja a parton.
Ahogy átlép Manhjanoval a fák gyűrűjén -immár kantárszáron vezeti-, egyből rátelepszik szívére, lelkére a béke, és nyugalom.
~ Szellemvilág hívogat. ~
Leül a tisztás közepére, a virágos domb elé, és a csuklya sötétjében a színes növényekre mered. Mindeközben a ló bőszen legel, olybá tűnik, ízlik neki a kövér, smaragdzöld fű a puszta sárga és száraz lágyszárúi után.
~ Itt minden szebb, minden kegyesebb, és mégis azoké e föld, akik ezzel mind-mind kegyetlenül bánnak. Akik viszont tisztelik és együtt élnek a Természet Anyjával, a legkietlenebb földeken kell, hogy éljenek. A világ igazságtalan, vagy csak próbára akarják tenni igaz népüket a Szellemek? Ezt csak ők maguk tudhatják. De talán saját kérdéseimre választ kaphatok, ha már saját népemére nem. ~
Elmélkedik, majd lehunyja a szemét, hogy átadja magát az eksztázisnak. Előtte azonban beleszór valami fura, zöldes anyagot egy pipába, arra száraz pipadohányt szór, kovával pedig meggyújtja. Mire elfogy a furcsa növény, az oroszlánember mosolyogva meditál a virágok előtt, érzi, hogy a Szellemek őt szólítják.
Legalább egy órán át ül ebben az állapotban, mire elméje bódult köde visszatér a gonosz valóságba, és úgy érzi, a világ máris üresebb a növény hatása után.
Keserű szájízzel, szomorkásan, de mégis önelégülten vezeti kifelé lovát. Újra szólították őt a Szellemek, érzi, hogy nem hagyták el őt. Semmi bűnt nem követett el még életében, hisz nem bűn, hogy hagyott meghalni egy sötét erőket használó sámánt. Ráadásul még segíteni is akart neki eleinte. Nincs olyan, amiért a felsőbb hatalmak elforduljanak tőle és választ kérő szavai elől. Már csak a talányokat kell, hogy megfejtse, hiszen közvetlenük soha nem árulnak el dolgokat a Természet Urai.*