Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 12:57:05
Üzenet elküldve: 2020-05-01 12:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Bár Dramot láthatóan megérintette az előadott mű, nyilvánvaló lehet, hogy nem lenne ellenére, ha Yathlanae is megérintené, de egészen máshogy. De ezt ilyen alpári módon sose adná a másik tudtára, a kendőzetlen pongyola stílus sose volt az övé. Inkább finom bókokkal, óvatosan puhatolózva próbál egyről a kettőre jutni. *
- Nos, ez esetben örömmel tölt el, hogy ad a véleményemre, kedves Yathlanae. Attól tartok, ha akarnék se tudnék száraz, és szakmai lenni egy mű kapcsán, hiszen szerintem pont az a lényeg, hogy érzéseket váltson ki a befogadóból, és épp ezért nem is hat ugyan úgy mindenkire. * Mosolyog a férfi kedvesen, a kacagás viszont meglepi, de örömteli váratlan az ilyen. Olyan szépen csilingelve nevet a nő, hogy el tudná hallgatni órákon át. *
- Ezt örömmel hallom, mert magának bizony szerepelnie kell, fellépnie, minél több emberrel ismertetnie meg magát. Ha még most van itt először, akkor aligha ismerik. Megtisztelne vele, ha enyém lenne a lehetőség, hogy bemutassam, mint legújabb patronáltam. * Ajánlkozik egyből a férfi, aki láthatóan már gondolkodik is a dolgon. * Szervezhetnénk önnek néhány fellépést, természetesen ezt a terhet magamra vállalnám, és a helyi nemesség első kézből ismerhetné meg. Oh, milyen gyönyörűséges lenne a teremben, ahogy a gyertyaláng fénye megvilágítja, milyen büszke lehetnék, hogy én találtam magára. Néhány ilyen egyszerű fellépés, és egész Artheniorban a gyönyörű Yathlanaeről beszélnének. Onnantól kezdve pedig vajban és tejben fürödhetne, annyi pénzt keresne az állandó fellépésekből. Na nem mintha a szépséges bőre igényelné az ilyen törődést, csak egy szófordulat.
//Kékvér//
* Bár Dramot láthatóan megérintette az előadott mű, nyilvánvaló lehet, hogy nem lenne ellenére, ha Yathlanae is megérintené, de egészen máshogy. De ezt ilyen alpári módon sose adná a másik tudtára, a kendőzetlen pongyola stílus sose volt az övé. Inkább finom bókokkal, óvatosan puhatolózva próbál egyről a kettőre jutni. *
- Nos, ez esetben örömmel tölt el, hogy ad a véleményemre, kedves Yathlanae. Attól tartok, ha akarnék se tudnék száraz, és szakmai lenni egy mű kapcsán, hiszen szerintem pont az a lényeg, hogy érzéseket váltson ki a befogadóból, és épp ezért nem is hat ugyan úgy mindenkire. * Mosolyog a férfi kedvesen, a kacagás viszont meglepi, de örömteli váratlan az ilyen. Olyan szépen csilingelve nevet a nő, hogy el tudná hallgatni órákon át. *
- Ezt örömmel hallom, mert magának bizony szerepelnie kell, fellépnie, minél több emberrel ismertetnie meg magát. Ha még most van itt először, akkor aligha ismerik. Megtisztelne vele, ha enyém lenne a lehetőség, hogy bemutassam, mint legújabb patronáltam. * Ajánlkozik egyből a férfi, aki láthatóan már gondolkodik is a dolgon. * Szervezhetnénk önnek néhány fellépést, természetesen ezt a terhet magamra vállalnám, és a helyi nemesség első kézből ismerhetné meg. Oh, milyen gyönyörűséges lenne a teremben, ahogy a gyertyaláng fénye megvilágítja, milyen büszke lehetnék, hogy én találtam magára. Néhány ilyen egyszerű fellépés, és egész Artheniorban a gyönyörű Yathlanaeről beszélnének. Onnantól kezdve pedig vajban és tejben fürödhetne, annyi pénzt keresne az állandó fellépésekből. Na nem mintha a szépséges bőre igényelné az ilyen törődést, csak egy szófordulat.
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 12:01:26
Üzenet elküldve: 2020-05-01 12:01:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Szereti, ha valaki némi értéssel dicséri művészetét, és többet lát benne, mint pusztán egy szemrevaló nőt, aki kellemes dalokat énekel. Mert legtöbben sajnos csak őt nézik, s a zene, amibe oly nagy energiát fektet, alig ér el valamilyen hatást az egyszerű városiak lelkében. Pedig minden zenész célja, hogy műveivel ezreket érintsen meg, s még sok-sok év után is az ő szerzeményeit dúdolják anyák a gyerekeiknek. Bár Yath az alkotás terén még újszülött, azért rendszeresen próbálkozik saját dalok komponálásával, több-kevesebb sikerrel. A legtöbb ihletet a természet apró csodáiból szűri, ezért szeret ilyen helyeken megpihenni, s elmélyülni fák és madarak közös dalában.*
-Higgye el, sokszor érdemes többet adni egy egyszerű műkedvelő véleményére, mint nagy és tehetséges zenészekére. Ön befogadja a zenét, s az általa keltett érzéseket fogalmazza meg. A kritikus zenészek viszont csak a hibákat szűrik le, így véleményük száraz és szakmai.
*Most már kétségtelen számára, hogy egy arisztokrata családból származó elf férfival hozta össze a sors. Nem tanul minden egyszerű polgár zenét, s kevés igazi műkedvelő akad szerényebb sorokból. Nem mintha a szegények ne lehetnének tehetségesek ilyen téren, csak sajnos életük egyéb gondjai elnyomják ezt az adottságot, s figyelmüket inkább a megélhetésre fordítják.*
- Távol áll tőlem a bujkálás.
*Kacag fel csilingelő hangján.*
- Csak évekig egy biztos helyen éltem vidéken, tanultam és szép lassan cseperedtem. De nem olyan rég el kellett hagynom a biztonságos fészket, s elindultam világot látni. Most vagyok először Arthenior környékén.
*Vallja be, hogy igazából még nem ismeri a várost, eddig Lihanech környékét járta be lantjával és énekhangjával.*
//Kékvér//
*Szereti, ha valaki némi értéssel dicséri művészetét, és többet lát benne, mint pusztán egy szemrevaló nőt, aki kellemes dalokat énekel. Mert legtöbben sajnos csak őt nézik, s a zene, amibe oly nagy energiát fektet, alig ér el valamilyen hatást az egyszerű városiak lelkében. Pedig minden zenész célja, hogy műveivel ezreket érintsen meg, s még sok-sok év után is az ő szerzeményeit dúdolják anyák a gyerekeiknek. Bár Yath az alkotás terén még újszülött, azért rendszeresen próbálkozik saját dalok komponálásával, több-kevesebb sikerrel. A legtöbb ihletet a természet apró csodáiból szűri, ezért szeret ilyen helyeken megpihenni, s elmélyülni fák és madarak közös dalában.*
-Higgye el, sokszor érdemes többet adni egy egyszerű műkedvelő véleményére, mint nagy és tehetséges zenészekére. Ön befogadja a zenét, s az általa keltett érzéseket fogalmazza meg. A kritikus zenészek viszont csak a hibákat szűrik le, így véleményük száraz és szakmai.
*Most már kétségtelen számára, hogy egy arisztokrata családból származó elf férfival hozta össze a sors. Nem tanul minden egyszerű polgár zenét, s kevés igazi műkedvelő akad szerényebb sorokból. Nem mintha a szegények ne lehetnének tehetségesek ilyen téren, csak sajnos életük egyéb gondjai elnyomják ezt az adottságot, s figyelmüket inkább a megélhetésre fordítják.*
- Távol áll tőlem a bujkálás.
*Kacag fel csilingelő hangján.*
- Csak évekig egy biztos helyen éltem vidéken, tanultam és szép lassan cseperedtem. De nem olyan rég el kellett hagynom a biztonságos fészket, s elindultam világot látni. Most vagyok először Arthenior környékén.
*Vallja be, hogy igazából még nem ismeri a várost, eddig Lihanech környékét járta be lantjával és énekhangjával.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:42:14
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Majd észben tartjuk valahogy. *Válaszol mosolyogva a neveket illetően. Persze tisztában van vele, hogy hamar el fogja felejteni mindkettőt. Egyrészt, mert nem tetszenek neki, másrészt, mert úgy tűnik, Aenaenek sem olyan fontosak, csak tréfa volt. Ahogy a szakajtónyi gyerek is korábban.
A nevek témakörén továbbhaladva, ezúttal Aenae neve kerül szóba, amely az igric nevével és nemesi rangjával kiegészülve vált elgondolkodtatóvá. A wegtoreni érdeklődő mosollyal hallgatja a fejtegetést a szeretet és a gyűlölet mezsgyéjén. Kiderül, hogy a lány miért nem kedveli az új nevét, vagyis nem is a nevét, hanem a "báróné" jelzőt.*
- Nem kötelező használnod a rangod minden bemutatkozáskor. *Mondja amúgy mellékesen válaszként. Amikor pedig Aenae a maga butaságát okolja, megfogná a halántékát érintő kezet, hogy csókot leheljen a kézfejére.*
- Abban tökéletesen biztos vagyok, hogy az agyad nem buta. *Mosolyog kedvesen. Okos lánynak tartja Aenaet, akit a saját bizonytalansága és a felé támasztott elvárások zárnak rácsok mögé. Mióta együtt vannak, sikerült kicsit kinyitni a szemét, de még mindig nem teljesen. Bár az is igaz, hogy az igricnek tökéletesen megfelel így. Mert mindent megkap, amit akar és nem kell az engedetlenséggel bajlódnia.
Még egy kis ideig mélázik azon, hogy mit is szeretne, de mivel nem szeretne Aeane türelmével játszani, így válaszol is.*
- Most tökéletesen elégedett vagyok mindennel. Mindenem megvan, jelen pillanatban. *Mondja szerelmes hangon. Egy csendes erdőszélen ülnek egy fa tövében. Mellette a lány, akivel a legszívesebben van most és megkapta a testi gyönyörök egy részét, így mi mást kívánhatna, mint nyugalmat és békét.*
- Majd észben tartjuk valahogy. *Válaszol mosolyogva a neveket illetően. Persze tisztában van vele, hogy hamar el fogja felejteni mindkettőt. Egyrészt, mert nem tetszenek neki, másrészt, mert úgy tűnik, Aenaenek sem olyan fontosak, csak tréfa volt. Ahogy a szakajtónyi gyerek is korábban.
A nevek témakörén továbbhaladva, ezúttal Aenae neve kerül szóba, amely az igric nevével és nemesi rangjával kiegészülve vált elgondolkodtatóvá. A wegtoreni érdeklődő mosollyal hallgatja a fejtegetést a szeretet és a gyűlölet mezsgyéjén. Kiderül, hogy a lány miért nem kedveli az új nevét, vagyis nem is a nevét, hanem a "báróné" jelzőt.*
- Nem kötelező használnod a rangod minden bemutatkozáskor. *Mondja amúgy mellékesen válaszként. Amikor pedig Aenae a maga butaságát okolja, megfogná a halántékát érintő kezet, hogy csókot leheljen a kézfejére.*
- Abban tökéletesen biztos vagyok, hogy az agyad nem buta. *Mosolyog kedvesen. Okos lánynak tartja Aenaet, akit a saját bizonytalansága és a felé támasztott elvárások zárnak rácsok mögé. Mióta együtt vannak, sikerült kicsit kinyitni a szemét, de még mindig nem teljesen. Bár az is igaz, hogy az igricnek tökéletesen megfelel így. Mert mindent megkap, amit akar és nem kell az engedetlenséggel bajlódnia.
Még egy kis ideig mélázik azon, hogy mit is szeretne, de mivel nem szeretne Aeane türelmével játszani, így válaszol is.*
- Most tökéletesen elégedett vagyok mindennel. Mindenem megvan, jelen pillanatban. *Mondja szerelmes hangon. Egy csendes erdőszélen ülnek egy fa tövében. Mellette a lány, akivel a legszívesebben van most és megkapta a testi gyönyörök egy részét, így mi mást kívánhatna, mint nyugalmat és békét.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:11:18
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem az én tisztem eldönteni, hogy milyen vagyok, kőszívű-e vagy sem. *Mosolyodik el Mori kijelentésén. Ő nem gondolja magát kőszívűnek. Szigorúnak talán vagy határozottnak, amit gyakran összekeverhetnek, de ő maga feleslegesen soha nem szélsőséges. Egyszerűen a pozíciója és a munkája megköveteli ezt tőle. Nem volna eredményes, ha nem lenne szigorú és határozott. Bár, így végiggondolva érti, miért okolhatják néha túlzott szigorral.
Úgy tűnik, a hegek kérdésében egy véleményen vannak. A félvér lány is kifejti, hasznát és átkát sajátjának. Tökéletesen érti, miről beszél. Bár Aztyan mindent megtesz, hogy a karizmája a sebhely ellenére se legyen riasztó, megesik, hogy fordított hatást ér el. De míg a ruháján és a megjelenésén tud csiszolni, addig a heggel nem tud mit kezdeni. Ez is a személyisége része.*
- Bocsáss meg, nem úgy értettem, hogy kötelező abbahagyni. Csak egy tanács volt. *Mosolyodik el féloldalasan. Nem szeretné rákényszeríteni a nyugalmat Morira. Ha a félvér lány jobban teljesít, ha kicsit izgul, akkor végképp nincs jogában megmondani neki, mit és hogyan csináljon, míg az remek eredményre jut.
A lehetőségre, amelyet a kereskedőház biztosított Mori számára, csak bólint. Neki jó munkaerő kellett, a lánynak pedig egy hely, ahol kibontakozhat, így mindketten nyertek. Ez a legjobb eshetőség.*
- Nem szeretném erőltetni, de hinned kell magadban. *Válaszol mosolyogva. Tényleg nem szeretné a félvér lányra erőltetni a magabiztosságot, hisz megeshet, hogy nem vezet eredményre. A magabiztosságot nem lehet tettetni, az belülről fakad és mindenki más-más időben éri el.
A hitről alkotott elképzelését érdeklődve, komoly arccal hallgatja. Megtudja, hogy Morit Eeyr és Teysus hitében nevelték. A heg újra szóba kerül, ezúttal sokkal szomorúbb aspektusában.*
- Mindenki múltjában vannak szomorú pillanatok. De ha belegondolsz az igazán sorsformáló pillanatokba *Mutat végig saját, fél arcát behálózó hegén.* rájöhetsz, hogy ezek formáltak bennünket mostani alakunkba. Én nem volnék most itt, ha nem történik ez velem. Ki tudja, hol kötök ki és kiket ismerek meg, hogyan alakul a sorsom. És ez örökre titok is marad, ám most örülök, hogy itt vagyok és veled beszélgethetek. *Mosolyog halovány, féloldalas mosollyal a félvér lányra. Látszik Morin, hogy a heg neki is meghatározta a sorsát, megtudja, hogy kislány korában szerezte a heget, ami akkor rengeteg fájdalmat okozhatott. Most mégis itt van és egy fogadóban komoly munkát végez és gyógyít. Ki tudja, hogy a heg nélkül is ezt az utat járta volna-e be. Talán csak az istenek a megmondhatói, ők pedig szűkösen mérik az ezzel kapcsolatos információkat.*
- Nem az én tisztem eldönteni, hogy milyen vagyok, kőszívű-e vagy sem. *Mosolyodik el Mori kijelentésén. Ő nem gondolja magát kőszívűnek. Szigorúnak talán vagy határozottnak, amit gyakran összekeverhetnek, de ő maga feleslegesen soha nem szélsőséges. Egyszerűen a pozíciója és a munkája megköveteli ezt tőle. Nem volna eredményes, ha nem lenne szigorú és határozott. Bár, így végiggondolva érti, miért okolhatják néha túlzott szigorral.
Úgy tűnik, a hegek kérdésében egy véleményen vannak. A félvér lány is kifejti, hasznát és átkát sajátjának. Tökéletesen érti, miről beszél. Bár Aztyan mindent megtesz, hogy a karizmája a sebhely ellenére se legyen riasztó, megesik, hogy fordított hatást ér el. De míg a ruháján és a megjelenésén tud csiszolni, addig a heggel nem tud mit kezdeni. Ez is a személyisége része.*
- Bocsáss meg, nem úgy értettem, hogy kötelező abbahagyni. Csak egy tanács volt. *Mosolyodik el féloldalasan. Nem szeretné rákényszeríteni a nyugalmat Morira. Ha a félvér lány jobban teljesít, ha kicsit izgul, akkor végképp nincs jogában megmondani neki, mit és hogyan csináljon, míg az remek eredményre jut.
A lehetőségre, amelyet a kereskedőház biztosított Mori számára, csak bólint. Neki jó munkaerő kellett, a lánynak pedig egy hely, ahol kibontakozhat, így mindketten nyertek. Ez a legjobb eshetőség.*
- Nem szeretném erőltetni, de hinned kell magadban. *Válaszol mosolyogva. Tényleg nem szeretné a félvér lányra erőltetni a magabiztosságot, hisz megeshet, hogy nem vezet eredményre. A magabiztosságot nem lehet tettetni, az belülről fakad és mindenki más-más időben éri el.
A hitről alkotott elképzelését érdeklődve, komoly arccal hallgatja. Megtudja, hogy Morit Eeyr és Teysus hitében nevelték. A heg újra szóba kerül, ezúttal sokkal szomorúbb aspektusában.*
- Mindenki múltjában vannak szomorú pillanatok. De ha belegondolsz az igazán sorsformáló pillanatokba *Mutat végig saját, fél arcát behálózó hegén.* rájöhetsz, hogy ezek formáltak bennünket mostani alakunkba. Én nem volnék most itt, ha nem történik ez velem. Ki tudja, hol kötök ki és kiket ismerek meg, hogyan alakul a sorsom. És ez örökre titok is marad, ám most örülök, hogy itt vagyok és veled beszélgethetek. *Mosolyog halovány, féloldalas mosollyal a félvér lányra. Látszik Morin, hogy a heg neki is meghatározta a sorsát, megtudja, hogy kislány korában szerezte a heget, ami akkor rengeteg fájdalmat okozhatott. Most mégis itt van és egy fogadóban komoly munkát végez és gyógyít. Ki tudja, hogy a heg nélkül is ezt az utat járta volna-e be. Talán csak az istenek a megmondhatói, ők pedig szűkösen mérik az ezzel kapcsolatos információkat.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:10:03
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ühüm.
*Bólogat.*
- Addig el ne felejtsem ezeket.
*Pár év, évtized után már aligha emlékezne arra, hogy milyen elmésség bukott ki belőle egy tavaszi délutánon. Mondjuk nem is akar emlékezni rá, könnyedén el is engedi a témát. Egyelőre túl közeli a több hónapnyi rémálom, még mindig sovány miatta és az ő étkezési szokásai mellett nehezen elképzelhető, hogy valaha visszaszedné magára. Persze ki tudja? Lehet, hogy egy harmonikusabb szituációban minden harmonikusabb lenne. Mert Cha'ysszal ezt érzi, harmóniát és mintha lenne kettejük között némi összhang is.*
- Hát ez ilyen összetett kérdés.
*Elmosolyodik. Biztosan a női agy olyan, hogy apróságokat is túlbonyolít, mint egy egyszerű kérdésre adott válasz.*
- Egyrészről imádnám, mert mindenki tudná, hogy összetartozunk. Másrészt pedig, mióta megnyertem magamnak Kagan jóvoltából ezt az úrnősdit, azóta nem szeretem ha mindenféle címekkel illetnek. De ez biztos csak az én beteg agyam butasága.
*Mutatóujjával megkocogtatja a saját halántékát. Lehet, hogy tényleg túl nagy feneket kerít apróságoknak? Megeshet, de hát ő ilyen, túl sokat agyal.*
- Ühüm, amit szeretnél.
*Bólint féloldalas mosollyal.*
- Nemtom, hogy mit szeretnél, de epedve várom, hogy megtudjam.
*Mivel továbbra sem ismer minden férfit, ezért továbbra sem jelenti ki, hogy minden férfi egyforma, mind egyszerű és mind csak "azt" akarja. Annál is inkább, mert "abban" most volt Cha'yssnak része, ennyire meg csak nem mohó.*
- Ühüm.
*Bólogat.*
- Addig el ne felejtsem ezeket.
*Pár év, évtized után már aligha emlékezne arra, hogy milyen elmésség bukott ki belőle egy tavaszi délutánon. Mondjuk nem is akar emlékezni rá, könnyedén el is engedi a témát. Egyelőre túl közeli a több hónapnyi rémálom, még mindig sovány miatta és az ő étkezési szokásai mellett nehezen elképzelhető, hogy valaha visszaszedné magára. Persze ki tudja? Lehet, hogy egy harmonikusabb szituációban minden harmonikusabb lenne. Mert Cha'ysszal ezt érzi, harmóniát és mintha lenne kettejük között némi összhang is.*
- Hát ez ilyen összetett kérdés.
*Elmosolyodik. Biztosan a női agy olyan, hogy apróságokat is túlbonyolít, mint egy egyszerű kérdésre adott válasz.*
- Egyrészről imádnám, mert mindenki tudná, hogy összetartozunk. Másrészt pedig, mióta megnyertem magamnak Kagan jóvoltából ezt az úrnősdit, azóta nem szeretem ha mindenféle címekkel illetnek. De ez biztos csak az én beteg agyam butasága.
*Mutatóujjával megkocogtatja a saját halántékát. Lehet, hogy tényleg túl nagy feneket kerít apróságoknak? Megeshet, de hát ő ilyen, túl sokat agyal.*
- Ühüm, amit szeretnél.
*Bólint féloldalas mosollyal.*
- Nemtom, hogy mit szeretnél, de epedve várom, hogy megtudjam.
*Mivel továbbra sem ismer minden férfit, ezért továbbra sem jelenti ki, hogy minden férfi egyforma, mind egyszerű és mind csak "azt" akarja. Annál is inkább, mert "abban" most volt Cha'yssnak része, ennyire meg csak nem mohó.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:54:37
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Pontosan úgy gondolja, hogy nem csak úgy mondja, amit Aztyan hallana szívesen.*
- Nincs mit. Bár… *esik gondolkodóba, majd elmosolyodik és megszólal.*
- Még később bebizonyíthatod, hogy kőszívű vagy, ha mégis az jobban tetszik. *Mert eddig amit Aztyan mutatott magából Mori számára egyáltalán nem az jött le, hogy érzéketlen lenne. Inkább Aztyan rendszerezett, és kötelességtudó. Ezt sem kell keverni az egyéb negatív jellemmel.*
- Azt hiszem tudom miről beszélsz. *Nem mondja, ki pontosan mire gondol, de mégis érezhető, hogy a saját hegéről beszél.*
- Én is így érzem. *jegyzi meg.*
- Amikor nem akarok beszélgetni másokkal, akkor kifejezetten előnyös a riasztó hatása, de ha segíteni akarok, és emiatt nem akarják elfogadni az nagyon dühítő tud lenni. *Bár lehet Aztyan is pont ilyen előnyét és hátrányát élvezi a saját hegének. Arra jut, hogy talán a gyógyítói tudása révén látja a férfi közvetlennek. Elkönyveli ennek. Mellékesen a gyógyítás az egyetlen egy tevékenység, amikor képes kivetkőzni magából, és lerázni a saját gátlásait. Meg is kérdezhetné, de másfelé terelődik a beszélgetés.*
- Hivatalosan is megnyugszom jó, és nem aggódok folyton, ígérem. *persze az aggodalmaskodást abbahagyni nem olyan egyszerű. Pedig igyekszik, csak mindig valami miatt elméjébe férkőzik, és nem hagyja nyugton.*
- Akkor már többen örülünk ennek. *Mori is örül ennek a lehetőségnek, így nem is lehet eléggé hálás, és megköszöni, se feltétlen tudja elégszer.*
- Tényleg nagyon köszönöm a lehetőséget. Igyekszem rászolgálni. *Ismét megkapja a remek beszélgető partner címet.*
- Ha még párszor elmondod, talán képes leszek hinni benne. *mosolyodik el, persze tudja, hogy ettől még nem fogja magát annak gondolni. Persze az is lehet, hogy Aztyan hozta ki belőle, hogy hasonlóan viselkednek a hegük miatt. Így valami már közelebb hozta őket egymáshoz. Elképzelhető ezért nem volt nehéz feloldódni az Intéző mellett. Mással azonban nem feltétlenül van ez így. Aztán a kérdés előtt elhangzó kijelentések, kissé vegyes érzéseket ébreszt benne. Ha bár elfogadta az arcát olyannak, amilyen, de soha nem gondolja azt, hogy jó okkal történt. Hosszabb ideig hallgat, és nem tudja, mit feleljen erre. Lehetne érzelemmentes, és beszélgethetnének tovább, vagy…
Nagy levegőt vesz.*
- Nem tudom, nagyon vegyes érzéseim vannak a hittel kapcsolatban. Habár Eeyr és Teysus tanait követem, mert végül is ebben a szellemben nőttem fel. De tudod, nem gondolnám, hogy egy tizenhat éves lányt megvágni az arcán az jó okkal történt. *mondja hangja továbbra is halk és cseverésző is lehet, nem változott meg a szavaival. Talán Aztyan abból következtethet erre, hogy valami nem olyan, mint előtte volt, az egyik kezének ujjai az egyik fonatát kezdi piszkálni.*
*Pontosan úgy gondolja, hogy nem csak úgy mondja, amit Aztyan hallana szívesen.*
- Nincs mit. Bár… *esik gondolkodóba, majd elmosolyodik és megszólal.*
- Még később bebizonyíthatod, hogy kőszívű vagy, ha mégis az jobban tetszik. *Mert eddig amit Aztyan mutatott magából Mori számára egyáltalán nem az jött le, hogy érzéketlen lenne. Inkább Aztyan rendszerezett, és kötelességtudó. Ezt sem kell keverni az egyéb negatív jellemmel.*
- Azt hiszem tudom miről beszélsz. *Nem mondja, ki pontosan mire gondol, de mégis érezhető, hogy a saját hegéről beszél.*
- Én is így érzem. *jegyzi meg.*
- Amikor nem akarok beszélgetni másokkal, akkor kifejezetten előnyös a riasztó hatása, de ha segíteni akarok, és emiatt nem akarják elfogadni az nagyon dühítő tud lenni. *Bár lehet Aztyan is pont ilyen előnyét és hátrányát élvezi a saját hegének. Arra jut, hogy talán a gyógyítói tudása révén látja a férfi közvetlennek. Elkönyveli ennek. Mellékesen a gyógyítás az egyetlen egy tevékenység, amikor képes kivetkőzni magából, és lerázni a saját gátlásait. Meg is kérdezhetné, de másfelé terelődik a beszélgetés.*
- Hivatalosan is megnyugszom jó, és nem aggódok folyton, ígérem. *persze az aggodalmaskodást abbahagyni nem olyan egyszerű. Pedig igyekszik, csak mindig valami miatt elméjébe férkőzik, és nem hagyja nyugton.*
- Akkor már többen örülünk ennek. *Mori is örül ennek a lehetőségnek, így nem is lehet eléggé hálás, és megköszöni, se feltétlen tudja elégszer.*
- Tényleg nagyon köszönöm a lehetőséget. Igyekszem rászolgálni. *Ismét megkapja a remek beszélgető partner címet.*
- Ha még párszor elmondod, talán képes leszek hinni benne. *mosolyodik el, persze tudja, hogy ettől még nem fogja magát annak gondolni. Persze az is lehet, hogy Aztyan hozta ki belőle, hogy hasonlóan viselkednek a hegük miatt. Így valami már közelebb hozta őket egymáshoz. Elképzelhető ezért nem volt nehéz feloldódni az Intéző mellett. Mással azonban nem feltétlenül van ez így. Aztán a kérdés előtt elhangzó kijelentések, kissé vegyes érzéseket ébreszt benne. Ha bár elfogadta az arcát olyannak, amilyen, de soha nem gondolja azt, hogy jó okkal történt. Hosszabb ideig hallgat, és nem tudja, mit feleljen erre. Lehetne érzelemmentes, és beszélgethetnének tovább, vagy…
Nagy levegőt vesz.*
- Nem tudom, nagyon vegyes érzéseim vannak a hittel kapcsolatban. Habár Eeyr és Teysus tanait követem, mert végül is ebben a szellemben nőttem fel. De tudod, nem gondolnám, hogy egy tizenhat éves lányt megvágni az arcán az jó okkal történt. *mondja hangja továbbra is halk és cseverésző is lehet, nem változott meg a szavaival. Talán Aztyan abból következtethet erre, hogy valami nem olyan, mint előtte volt, az egyik kezének ujjai az egyik fonatát kezdi piszkálni.*
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:16:43
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:16:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Némán figyeli a láthatóan füllentő lányt, ahogy próbálja kiszámolni, hogy mióta is találta ki azokat a neveket, amelyeket nemrég az igcir elé tárt, mint leendő két gyermekük nevei.*
- Szóval most óra. *Ismétli meg a bizonyosságot hozó választ. Nem gondolt arra, hogy valaha is gyereket akart volna, utódot, aki továbbviszi majd a nevét és átveszi a hagyatékát. De arra sem gondolt, hogy egyszer úgy fog érezni valaki iránt, mint most Aenae iránt. A jövő ezen elgondolása mosolyt csal az arcára, együtt mosolyog a mellette fekvő lánnyal.*
- Az majd kiderül, ha ott leszünk majd, hogy nevet kell adnunk a két kölyöknek. *Válaszolja széles mosollyal. Ha ott lesznek majd, elgondolkodnak a névadáson, de az igric valamiért úgy érzi, hogy Aenae már nem szeretne több gyermeket. Az elsőről is lemondott, bár ott egyéb problémák is fennálltak.*
- Az, hogy valami kedvedre való és nem vagy, hogy gyűlölsz valamit vagy szeretsz, aközött nagy különbség van. *Mondja a névvel kapcsolatosan.*
- Melyik részét gyűlölöd és melyiket szereped? *Kérdi pontosításként, mert valóban érdekli, hogy a név melyik részével van probléma.
A simogatást érintő kérdésre kedvérevaló választ kap.*
- Valóban? Amit szeretnék? *Kérdi sokat sejtető hangon, mintha most ő készülne valami galádságra. A csiklandozás nem érinti meg, hisz egyáltalán nem csiklandós, de az érintés továbbra is jól esik neki.*
- Mit is szeretnék? *Mélázik, pedig most már mindene megvan vagy meg volt korábban.*
*Némán figyeli a láthatóan füllentő lányt, ahogy próbálja kiszámolni, hogy mióta is találta ki azokat a neveket, amelyeket nemrég az igcir elé tárt, mint leendő két gyermekük nevei.*
- Szóval most óra. *Ismétli meg a bizonyosságot hozó választ. Nem gondolt arra, hogy valaha is gyereket akart volna, utódot, aki továbbviszi majd a nevét és átveszi a hagyatékát. De arra sem gondolt, hogy egyszer úgy fog érezni valaki iránt, mint most Aenae iránt. A jövő ezen elgondolása mosolyt csal az arcára, együtt mosolyog a mellette fekvő lánnyal.*
- Az majd kiderül, ha ott leszünk majd, hogy nevet kell adnunk a két kölyöknek. *Válaszolja széles mosollyal. Ha ott lesznek majd, elgondolkodnak a névadáson, de az igric valamiért úgy érzi, hogy Aenae már nem szeretne több gyermeket. Az elsőről is lemondott, bár ott egyéb problémák is fennálltak.*
- Az, hogy valami kedvedre való és nem vagy, hogy gyűlölsz valamit vagy szeretsz, aközött nagy különbség van. *Mondja a névvel kapcsolatosan.*
- Melyik részét gyűlölöd és melyiket szereped? *Kérdi pontosításként, mert valóban érdekli, hogy a név melyik részével van probléma.
A simogatást érintő kérdésre kedvérevaló választ kap.*
- Valóban? Amit szeretnék? *Kérdi sokat sejtető hangon, mintha most ő készülne valami galádságra. A csiklandozás nem érinti meg, hisz egyáltalán nem csiklandós, de az érintés továbbra is jól esik neki.*
- Mit is szeretnék? *Mélázik, pedig most már mindene megvan vagy meg volt korábban.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 15:25:11
Üzenet elküldve: 2020-04-30 15:25:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Figyelmesen hallgatja az előadott darab történetét, és megjegyzi magának az őszinteséget, mert az elhangzó válasz bizony annak tűnik. Persze hazudhatna is a nő, valószínűleg az elf akkor is elhinné amit mond, hiszen nincs oka kételkedni benne, főleg így, hogy nem is önmagát fényezi vele. *
- De hát így csak még nagyobb érdem. * Jegyzi meg mosolyogva. * Hiszen egy teljesen saját dalt megírni, komponálni sokkal szabadabb, és egyszerűbb dolog, mint egy meglévőbe illeszteni be hiányos részeket. Az megköti az alkotó kezét, belekényszeríti a saját stílusába, és korlátozza a kiteljesülésben. De észrevehetetlen volt, hogy nem egy kész mű, hanem utólag változtatott. Ez mindenképp dicséretre méltó. * Folytatja az előadott darab felmagasztalását, őszinte csodálattal a hangjában. Ettől csak még nagyobbat nő a szemében az előadó. *
- Nos, nem vagyok zenész. * Vallja meg őszintén a dolgot, láthatóan nem zavarja, hogy vannak hiányosságai, és nem tökéletes. * Bár tanultam hangszeren játszani, sose tudtam saját dalokat írni. Tökéletesen tudom követni a szabályokat, vissza tudok játszani egy darabot, de nem tudom saját magamtól összerakni azt, feltölteni élettel, és átadni az érzéseimet. Nem érzem hitelesnek azt, ha megpróbálok valamit közvetíteni. Viszont nagy műkedvelő vagyok, pont ezért, mindig is lenyűgözött mások tudása.
* Teszi hozzá finoman, felpillant az égboltra, majd vissza a nőre, aki olyan nagy megtiszteltetésben részesítette, hogy előadta neki gyerekkorának egyik kedves darabját. *
- De be kell valljam, kedves Yathlanae, hogy ön nem csak az előadásával nyűgözött le. Mondja csak, hol volt eddig egy ilyen gyönyörű, és tehetséges művész, hogy még nem találkoztam vele? Tán bujkált, hogy így tegye még izgalmasabbá, és érdekesebbé a műveit?
//Kékvér//
* Figyelmesen hallgatja az előadott darab történetét, és megjegyzi magának az őszinteséget, mert az elhangzó válasz bizony annak tűnik. Persze hazudhatna is a nő, valószínűleg az elf akkor is elhinné amit mond, hiszen nincs oka kételkedni benne, főleg így, hogy nem is önmagát fényezi vele. *
- De hát így csak még nagyobb érdem. * Jegyzi meg mosolyogva. * Hiszen egy teljesen saját dalt megírni, komponálni sokkal szabadabb, és egyszerűbb dolog, mint egy meglévőbe illeszteni be hiányos részeket. Az megköti az alkotó kezét, belekényszeríti a saját stílusába, és korlátozza a kiteljesülésben. De észrevehetetlen volt, hogy nem egy kész mű, hanem utólag változtatott. Ez mindenképp dicséretre méltó. * Folytatja az előadott darab felmagasztalását, őszinte csodálattal a hangjában. Ettől csak még nagyobbat nő a szemében az előadó. *
- Nos, nem vagyok zenész. * Vallja meg őszintén a dolgot, láthatóan nem zavarja, hogy vannak hiányosságai, és nem tökéletes. * Bár tanultam hangszeren játszani, sose tudtam saját dalokat írni. Tökéletesen tudom követni a szabályokat, vissza tudok játszani egy darabot, de nem tudom saját magamtól összerakni azt, feltölteni élettel, és átadni az érzéseimet. Nem érzem hitelesnek azt, ha megpróbálok valamit közvetíteni. Viszont nagy műkedvelő vagyok, pont ezért, mindig is lenyűgözött mások tudása.
* Teszi hozzá finoman, felpillant az égboltra, majd vissza a nőre, aki olyan nagy megtiszteltetésben részesítette, hogy előadta neki gyerekkorának egyik kedves darabját. *
- De be kell valljam, kedves Yathlanae, hogy ön nem csak az előadásával nyűgözött le. Mondja csak, hol volt eddig egy ilyen gyönyörű, és tehetséges művész, hogy még nem találkoztam vele? Tán bujkált, hogy így tegye még izgalmasabbá, és érdekesebbé a műveit?
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 15:07:32
Üzenet elküldve: 2020-04-30 15:07:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*A további, kicsiny patakként csordogáló bókokra csak pirulva mosolyog, habár talán már fel sem fogja őket igazán. Egy nőnél általában az első dicséret ragad meg, a többi már általánosnak, felszínesnek tűnhet, így hamar elszállnak. De azért igyekszik érzékeltetni, hogy jól esnek neki a szép szavak, a végén még megbántaná a férfit, amit semmiképp nem akar elkövetni.
Az elhaló, utolsó hangok után figyelmesen hallgatja Drameiloten véleményét, s ez többet ér neki, mint bármilyen őt illető bók.*
- Hát, igazából csak többé-kevésbé saját ez a szerzemény. Még kiskoromban énekelték nekem, de mire zenésszé cseperedtem, sajnos a szöveg és dallam egy része feledésbe merült. Így hát kiegészítettem a hiányos sorokat, amennyire csak tehetségemből telt.
*Mondja el kendőzetlen őszinteséggel a dal történetét, habár simán füllenthetett volna annyit, hogy az egész az ő szerzeménye. De nem hazugságra nevelték, még akkor sem, ha az csak ilyen apróság, s még fényezné is személyét. Másrészt ez az ének azért különösen kedves a szívének, mert édesanyja dúdolgatta munka vagy főzés közben. Nem vinné rá a lélek, hogy teljesen sajátjaként mesélje és énekelje.*
- Úgy látom, Ön valamennyire ért a zenéhez.
*Legalábbis ezt szűri le a pozitív kritikából.*
- Így még érdekesebbnek találom, örülnék, ha jobban megismerhetném.
*Érdeklődik kellő távolságtartással az elf személye felől, arcán udvarias mosollyal, de tekintetében felfedezhető némi pajkos, játékos csillogás, ami izgatottságról árulkodik. Reméli, hogy a másik kap az alkalmon, s lehetőségük lesz egy kellemes beszélgetést, ismerkedést folytatni a továbbiakban.*
//Kékvér//
*A további, kicsiny patakként csordogáló bókokra csak pirulva mosolyog, habár talán már fel sem fogja őket igazán. Egy nőnél általában az első dicséret ragad meg, a többi már általánosnak, felszínesnek tűnhet, így hamar elszállnak. De azért igyekszik érzékeltetni, hogy jól esnek neki a szép szavak, a végén még megbántaná a férfit, amit semmiképp nem akar elkövetni.
Az elhaló, utolsó hangok után figyelmesen hallgatja Drameiloten véleményét, s ez többet ér neki, mint bármilyen őt illető bók.*
- Hát, igazából csak többé-kevésbé saját ez a szerzemény. Még kiskoromban énekelték nekem, de mire zenésszé cseperedtem, sajnos a szöveg és dallam egy része feledésbe merült. Így hát kiegészítettem a hiányos sorokat, amennyire csak tehetségemből telt.
*Mondja el kendőzetlen őszinteséggel a dal történetét, habár simán füllenthetett volna annyit, hogy az egész az ő szerzeménye. De nem hazugságra nevelték, még akkor sem, ha az csak ilyen apróság, s még fényezné is személyét. Másrészt ez az ének azért különösen kedves a szívének, mert édesanyja dúdolgatta munka vagy főzés közben. Nem vinné rá a lélek, hogy teljesen sajátjaként mesélje és énekelje.*
- Úgy látom, Ön valamennyire ért a zenéhez.
*Legalábbis ezt szűri le a pozitív kritikából.*
- Így még érdekesebbnek találom, örülnék, ha jobban megismerhetném.
*Érdeklődik kellő távolságtartással az elf személye felől, arcán udvarias mosollyal, de tekintetében felfedezhető némi pajkos, játékos csillogás, ami izgatottságról árulkodik. Reméli, hogy a másik kap az alkalmon, s lehetőségük lesz egy kellemes beszélgetést, ismerkedést folytatni a továbbiakban.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 09:27:56
Üzenet elküldve: 2020-04-30 09:27:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hogy mióta? Hm...
*Mutatóujjával ajkát birizgálja, mintha csak nagyon próbálná kiszámolni, hogy hány évvel ezelőtt találta ki ezeket a remek neveket.*
- Hát úgy most óta.
*Széles a mosolya, maga sem tudná megmondani, hogy miért pont ezek ugrottak be neki, valószínűleg hallhatta valahol, vagy olvashatott róla, egyszóval nem egyedül ilyen hülye. Ettől függetlenül mind a kettő szépen alliterál, illetve a fene se tudja, a fura wegtoreni kiejtési szabályok ismeretében.*
- Egyéb wegtoreni furcsaságokat is figyelembe kell vegyek a névadásnál?
*Kérdezi mosolyogva, bár mosolya nem látható a másik számára, mert éppen azzal van elfoglalva, hogy orra hegyével cirógassa a másik nyakát. Aztán felnéz.*
- Hogyhogy hogy értem? Hát úgy, hogy a kedvemre is való, meg nem is.
*Bár szavaiból nem egyértelmű, de a titulusra érti, nem a szépen csengő vezetéknévre, amiből egyébként már a harmadikat "fogyasztaná". De Aenae tényleg csak a titulusokkal áll hadilábon, ahogyan attól is a víz veri, ha úrnőnek szólítják, a bárónétól is lábrázása lenne. Jó, Cha'yss miatt talán nem annyira, de kár ezen agyalni, mert egyelőre számos akadály hárul a dolog elé, illetve csak viccelődnek ezen.*
- Mire? Amit szeretnél, arra.
*Nem akart galádkodni, vagy legalábbis nem szánt szándékkal, bár az érintése annyira puha, hogy akár még csiklandozhatja is a férfit.*
- Hogy mióta? Hm...
*Mutatóujjával ajkát birizgálja, mintha csak nagyon próbálná kiszámolni, hogy hány évvel ezelőtt találta ki ezeket a remek neveket.*
- Hát úgy most óta.
*Széles a mosolya, maga sem tudná megmondani, hogy miért pont ezek ugrottak be neki, valószínűleg hallhatta valahol, vagy olvashatott róla, egyszóval nem egyedül ilyen hülye. Ettől függetlenül mind a kettő szépen alliterál, illetve a fene se tudja, a fura wegtoreni kiejtési szabályok ismeretében.*
- Egyéb wegtoreni furcsaságokat is figyelembe kell vegyek a névadásnál?
*Kérdezi mosolyogva, bár mosolya nem látható a másik számára, mert éppen azzal van elfoglalva, hogy orra hegyével cirógassa a másik nyakát. Aztán felnéz.*
- Hogyhogy hogy értem? Hát úgy, hogy a kedvemre is való, meg nem is.
*Bár szavaiból nem egyértelmű, de a titulusra érti, nem a szépen csengő vezetéknévre, amiből egyébként már a harmadikat "fogyasztaná". De Aenae tényleg csak a titulusokkal áll hadilábon, ahogyan attól is a víz veri, ha úrnőnek szólítják, a bárónétól is lábrázása lenne. Jó, Cha'yss miatt talán nem annyira, de kár ezen agyalni, mert egyelőre számos akadály hárul a dolog elé, illetve csak viccelődnek ezen.*
- Mire? Amit szeretnél, arra.
*Nem akart galádkodni, vagy legalábbis nem szánt szándékkal, bár az érintése annyira puha, hogy akár még csiklandozhatja is a férfit.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:04:21
Üzenet elküldve: 2020-04-29 19:04:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Az elf mosolyogva a magyarázatot, meg is nyugszik tőle, hogy nem sértette meg a nőt, bár azért arra is gondol, hogy talán csak udvariasságból nyugtatják. De úgy dönt, hogy ezzel felesleges foglalkozzon, a múlt már elmúlt.
A kézcsók hatása pontosan olyan, ahogy remélte, bár merész vállalkozásnak tartotta. *
- Ugyan, a váratlan és kellemes ezen tisztáson nem én vagyok, hanem egy gyönyörű, daloló kis madárka. * Biztosítja a nőt, igyekszik óvatosan adagolni a bókokat, de azért fenntartani azok folyamatos áradását. Mikor helyet foglalnak, feltűnik neki a nő helyválasztása, kicsit sajnálja, hogy nem ült közelebb, de persze nem fogja szóvá tenni a dolgot. *
- Megtisztel, kedves Yathlanae. * Köszöni a felajánlást, és némán hallgatja a dalt. Szerencsére nem esik nehezére a szövegre, a szép hangra, és a még szebb előadóra is egyaránt odafigyelni. Nem csak a hangszín, de az előadás egyaránt felkorbácsolják, főleg, hogy egész mást képzel a hangszer helyére, bár ennek igyekszik továbbra sem adni jelét. *
- Nehezen találok szavakat. * Mondja, amikor véget ér a dal. * Nem csak a szöveg, de a dallam, és az énekhang egyaránt hatottak rám. Gondolom, saját szerzemény a dal. Nem kevés tehetség kellhet egy ilyen szép darab megírásához. * Dicséri finoman a darabot. * Több előadót is volt szerencsém már meghallgatni, de senki nem bánt ilyen ízlésesen a dallammal, nagyon szépen fogja le a különböző akkordokat, és külön dicséretre méltó a díszítések használata. Nem teszi túl giccsessé a darabot, de a jelenlétükkel mégis felhúzza annak színvonalát. Érezhetően tud bánni a hangszerrel, és tényleg megmelengeti a szívet, ha hallgathatja.
//Kékvér//
* Az elf mosolyogva a magyarázatot, meg is nyugszik tőle, hogy nem sértette meg a nőt, bár azért arra is gondol, hogy talán csak udvariasságból nyugtatják. De úgy dönt, hogy ezzel felesleges foglalkozzon, a múlt már elmúlt.
A kézcsók hatása pontosan olyan, ahogy remélte, bár merész vállalkozásnak tartotta. *
- Ugyan, a váratlan és kellemes ezen tisztáson nem én vagyok, hanem egy gyönyörű, daloló kis madárka. * Biztosítja a nőt, igyekszik óvatosan adagolni a bókokat, de azért fenntartani azok folyamatos áradását. Mikor helyet foglalnak, feltűnik neki a nő helyválasztása, kicsit sajnálja, hogy nem ült közelebb, de persze nem fogja szóvá tenni a dolgot. *
- Megtisztel, kedves Yathlanae. * Köszöni a felajánlást, és némán hallgatja a dalt. Szerencsére nem esik nehezére a szövegre, a szép hangra, és a még szebb előadóra is egyaránt odafigyelni. Nem csak a hangszín, de az előadás egyaránt felkorbácsolják, főleg, hogy egész mást képzel a hangszer helyére, bár ennek igyekszik továbbra sem adni jelét. *
- Nehezen találok szavakat. * Mondja, amikor véget ér a dal. * Nem csak a szöveg, de a dallam, és az énekhang egyaránt hatottak rám. Gondolom, saját szerzemény a dal. Nem kevés tehetség kellhet egy ilyen szép darab megírásához. * Dicséri finoman a darabot. * Több előadót is volt szerencsém már meghallgatni, de senki nem bánt ilyen ízlésesen a dallammal, nagyon szépen fogja le a különböző akkordokat, és külön dicséretre méltó a díszítések használata. Nem teszi túl giccsessé a darabot, de a jelenlétükkel mégis felhúzza annak színvonalát. Érezhetően tud bánni a hangszerrel, és tényleg megmelengeti a szívet, ha hallgathatja.
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 18:47:30
Üzenet elküldve: 2020-04-29 18:47:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Szó sincs arról, hogy nagyon megijedt volna, enyhe összerezzenése csak a meglepetésnek volt köszönhető. Mint amikor megrezdül a bokor valaki mellett, de aztán csak egy ártatlan mókus rohan ki alóla, hogy felkapaszkodjon a legközelebbi fára. Ez olyan fajta ijedtség volt csupán.*
- Ó, semmi gond, ha valamibe belefeledkezem, hajlamos vagyok nem tudomást venni a körülöttem zajló világról. Ami persze néha váratlan meglepetéseket tartogat.
*Az udvarias, mégis közvetlen kézcsók szintén váratlanul éri, hiszen már éppen kapta volna vissza kezeit. De kellemes érzés, rég köszöntötték már így, s széles mosoly ül ki arcára, jelezve, hogy nem sértődött meg a gesztuson.*
- Ön nem csak váratlan, hanem kellemes meglepetés is, Drameiloten Sayqueves.
*Ismétli a nevet hasonló dallamossággal, megeresztve egy biztató mosolyt.*
- Örömömre szolgál, ha énekelhetek.
*Ragyognak fel lelkesen zöld íriszei, ahogy meghallja, hogy a kedves férfi szívesen hallgatná még. A leterített köpenyt rendkívül udvarias gesztusnak tartja, és tetszik is neki, így természetesen azon foglal helyet, ügyelve, hogy azért a férfi személyes terébe ne másszon bele. Ölébe veszi a lantot, hogy pengessen valami szépet.*
- Ön nagyon kedves, Drameiloten. Szóljon hát a következő dalom kizárólag csakis Önnek.
*Lelkének jól esnek a szép és kedves bókok, bár aligha akad olyan nő, aki ne szeretné az ilyen szavakat. Hosszú ujjai lágy táncba kezdenek a húrokon, különleges harmóniákat és dallamokat keltve, majd ajkait is énekre nyitja. Most nem dúdol, kieresztett hangját egészen más élmény lehet hallani, mint az előbbi csendes motyogását, ami éneknek aligha mondható. Egy szívének kedves, rövid históriát énekel el, aminek könnyedsége, nyugalma és derültsége illik a testet és lelket felfrissítő tisztás hangulatához.*
//Kékvér//
*Szó sincs arról, hogy nagyon megijedt volna, enyhe összerezzenése csak a meglepetésnek volt köszönhető. Mint amikor megrezdül a bokor valaki mellett, de aztán csak egy ártatlan mókus rohan ki alóla, hogy felkapaszkodjon a legközelebbi fára. Ez olyan fajta ijedtség volt csupán.*
- Ó, semmi gond, ha valamibe belefeledkezem, hajlamos vagyok nem tudomást venni a körülöttem zajló világról. Ami persze néha váratlan meglepetéseket tartogat.
*Az udvarias, mégis közvetlen kézcsók szintén váratlanul éri, hiszen már éppen kapta volna vissza kezeit. De kellemes érzés, rég köszöntötték már így, s széles mosoly ül ki arcára, jelezve, hogy nem sértődött meg a gesztuson.*
- Ön nem csak váratlan, hanem kellemes meglepetés is, Drameiloten Sayqueves.
*Ismétli a nevet hasonló dallamossággal, megeresztve egy biztató mosolyt.*
- Örömömre szolgál, ha énekelhetek.
*Ragyognak fel lelkesen zöld íriszei, ahogy meghallja, hogy a kedves férfi szívesen hallgatná még. A leterített köpenyt rendkívül udvarias gesztusnak tartja, és tetszik is neki, így természetesen azon foglal helyet, ügyelve, hogy azért a férfi személyes terébe ne másszon bele. Ölébe veszi a lantot, hogy pengessen valami szépet.*
- Ön nagyon kedves, Drameiloten. Szóljon hát a következő dalom kizárólag csakis Önnek.
*Lelkének jól esnek a szép és kedves bókok, bár aligha akad olyan nő, aki ne szeretné az ilyen szavakat. Hosszú ujjai lágy táncba kezdenek a húrokon, különleges harmóniákat és dallamokat keltve, majd ajkait is énekre nyitja. Most nem dúdol, kieresztett hangját egészen más élmény lehet hallani, mint az előbbi csendes motyogását, ami éneknek aligha mondható. Egy szívének kedves, rövid históriát énekel el, aminek könnyedsége, nyugalma és derültsége illik a testet és lelket felfrissítő tisztás hangulatához.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:53:40
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:53:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* A nő ijedelme nem csak aranyos, de Drameilotent is megijeszti, hiszen semmi ilyesmit nem akart kiváltani a másikból. Szégyelli is, hogy csak így rátört. *
- Nem akartam megijeszteni kegyedet. * Szabadkozik rögtön, látszik rajta, hogy bánja a dolgot, de a kedves mosoly megnyugtatja azért.
Ha valóban szemtől szembe kerülnek, az kicsit meglepi a férfit, mert ritkán találkozik olyan magas nőkkel, mint ő maga, de ezt egy kellemes mosollyal nyugtázza. *
- Drameiloten Sayqueves, és valóban örömömre szolgál a találkozás, kedves Yathlanae. * Mutatkozik be sokat gyakorolt módon, neve mint egy lágy dallam gördül le a szájáról, bár ő maga nem egy zenész alkat. A nyújtott kezet óvatosan fogja meg, és leereszkedik, ügyelve arra, hogy a nőnek ne kelljen feljebb emelnie a kezét, megadva a neki járó tiszteletet. Lágy, puha csókkal illeti a kézfejet, ami talán kihívó lehet, hogy nem a saját ujjához érinti az ajkát, hanem tényleg a nő bőréhez, de nem tudhatja, hogy honnan származik a másik, és mennyire fogja ez zavarba hozni, vagy mennyire lesz a számára kényelmetlen. De a fél üveg bor már kicsit a fejébe szállt, úgyhogy kicsit feszegeti a jó ízlés határait. *
- Nagyon szívesen hallgatnám még. * Bólint, és a köpenyét lekanyarítja a hátáról, hogy a földre teríthesse, úgy, hogy akár ketten is elférnek rajta, ha a kedves énekes zavaróan közel szeretne helyezkedni hozzá, és így foglal rajta helyet, lábait összekulcsolva maga előtt, ahogy meditálásnál szokta. * Ritkán hallani ilyen szép, és egyedi hangszínt. Nagyon kellemes a fülnek, ahogy az előadó is kellemes a szemnek. * Bókol szelíden, mikor már elhelyezkedett a földön. *
//Kékvér//
* A nő ijedelme nem csak aranyos, de Drameilotent is megijeszti, hiszen semmi ilyesmit nem akart kiváltani a másikból. Szégyelli is, hogy csak így rátört. *
- Nem akartam megijeszteni kegyedet. * Szabadkozik rögtön, látszik rajta, hogy bánja a dolgot, de a kedves mosoly megnyugtatja azért.
Ha valóban szemtől szembe kerülnek, az kicsit meglepi a férfit, mert ritkán találkozik olyan magas nőkkel, mint ő maga, de ezt egy kellemes mosollyal nyugtázza. *
- Drameiloten Sayqueves, és valóban örömömre szolgál a találkozás, kedves Yathlanae. * Mutatkozik be sokat gyakorolt módon, neve mint egy lágy dallam gördül le a szájáról, bár ő maga nem egy zenész alkat. A nyújtott kezet óvatosan fogja meg, és leereszkedik, ügyelve arra, hogy a nőnek ne kelljen feljebb emelnie a kezét, megadva a neki járó tiszteletet. Lágy, puha csókkal illeti a kézfejet, ami talán kihívó lehet, hogy nem a saját ujjához érinti az ajkát, hanem tényleg a nő bőréhez, de nem tudhatja, hogy honnan származik a másik, és mennyire fogja ez zavarba hozni, vagy mennyire lesz a számára kényelmetlen. De a fél üveg bor már kicsit a fejébe szállt, úgyhogy kicsit feszegeti a jó ízlés határait. *
- Nagyon szívesen hallgatnám még. * Bólint, és a köpenyét lekanyarítja a hátáról, hogy a földre teríthesse, úgy, hogy akár ketten is elférnek rajta, ha a kedves énekes zavaróan közel szeretne helyezkedni hozzá, és így foglal rajta helyet, lábait összekulcsolva maga előtt, ahogy meditálásnál szokta. * Ritkán hallani ilyen szép, és egyedi hangszínt. Nagyon kellemes a fülnek, ahogy az előadó is kellemes a szemnek. * Bókol szelíden, mikor már elhelyezkedett a földön. *
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:17:54
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:17:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Mivel pár percre szemeit is lehunyta, miközben trillázó dallamokat pengetett, nem vette észre a mellé lépő férfit. Így ijedt kisegérként összerezzen, mikor zöld íriszei ismét kinyílnak, de pillanatnyi meglepetését kedves mosoly váltja fel.*
- Csak nyugodtan.
*Feleli dallamos, mély hangján, majd maga mellé helyezve hangszerét, kecsesen felegyenesedik, hogy ne alulról kelljen szemlélnie a fölé magasodó fajtársát. Így máris barátságosabb a helyzet, hogy szemtől szembe állhat a jövevénnyel, kíváncsian fürkészve arcát.*
- Örülök, ha mások örömüket lelik a zenémben. Yathlanae vagyok, egy vándorló bárd.
*Mutatkozik be udvariasan, s már reflexből majdnem a kezét nyújtja, de még időben eszébe jut, hogy talán az ilyen gesztusok nem illenek ide. Mióta elhagyta a kényelmes, fényűző életet, hozzá kellett szoknia, hogy nem köszönti minden úr szívélyes kézcsókkal, s erre való igényét sokszor félre is értik, főleg az egyszerű fogadókban, kocsmákban.*
- Kit tisztelhetek a kedves úr személyében?
*Tudakolózik, s már érződhet hangjából, modorából, hogy kapott némi arisztokrata nevelést. Ezt nem tudja, s nem is akarja leplezni, számára a jó modor több, mint pusztán belenevelt felesleges udvariaskodás.
S azt sem mulasztotta észrevenni, hogy az elf közönsége is elég szépen, jól öltözött az artheniori átlaghoz képest, könnyen lehet, hogy valami helyi nemessel futott össze.*
- Ha továbbra is szeretne hallgatni, szívesen énekelek valamit.
*Ajánlja fel enyhén elpirulva, bár sűrűn énekelt közönség előtt, ritkán akad olyan alkalom, amikor kizárólag egy személy kedvéért ereszti ki tiszta, alt hangját.*
//Kékvér//
*Mivel pár percre szemeit is lehunyta, miközben trillázó dallamokat pengetett, nem vette észre a mellé lépő férfit. Így ijedt kisegérként összerezzen, mikor zöld íriszei ismét kinyílnak, de pillanatnyi meglepetését kedves mosoly váltja fel.*
- Csak nyugodtan.
*Feleli dallamos, mély hangján, majd maga mellé helyezve hangszerét, kecsesen felegyenesedik, hogy ne alulról kelljen szemlélnie a fölé magasodó fajtársát. Így máris barátságosabb a helyzet, hogy szemtől szembe állhat a jövevénnyel, kíváncsian fürkészve arcát.*
- Örülök, ha mások örömüket lelik a zenémben. Yathlanae vagyok, egy vándorló bárd.
*Mutatkozik be udvariasan, s már reflexből majdnem a kezét nyújtja, de még időben eszébe jut, hogy talán az ilyen gesztusok nem illenek ide. Mióta elhagyta a kényelmes, fényűző életet, hozzá kellett szoknia, hogy nem köszönti minden úr szívélyes kézcsókkal, s erre való igényét sokszor félre is értik, főleg az egyszerű fogadókban, kocsmákban.*
- Kit tisztelhetek a kedves úr személyében?
*Tudakolózik, s már érződhet hangjából, modorából, hogy kapott némi arisztokrata nevelést. Ezt nem tudja, s nem is akarja leplezni, számára a jó modor több, mint pusztán belenevelt felesleges udvariaskodás.
S azt sem mulasztotta észrevenni, hogy az elf közönsége is elég szépen, jól öltözött az artheniori átlaghoz képest, könnyen lehet, hogy valami helyi nemessel futott össze.*
- Ha továbbra is szeretne hallgatni, szívesen énekelek valamit.
*Ajánlja fel enyhén elpirulva, bár sűrűn énekelt közönség előtt, ritkán akad olyan alkalom, amikor kizárólag egy személy kedvéért ereszti ki tiszta, alt hangját.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:00:08
Üzenet elküldve: 2020-04-29 15:00:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A kovácsműhelyből egyenesen az Erdőszéli tisztáshoz lovagol. Nem szándékozik tovább a maradni, eredeti tervei ellenére. Éjtépő, a telivér könnyed vágtában ér a tisztáshoz. Ganer-nek most az jut eszébe, hogy Cilanney-nak megígérte, hogy meglátogatja. Nem akarta háborgatni a lányt, amíg gyógyul, de most már biztosan jól van, ezért úgy dönt, hogy meglátogatja a Három Barát Tavernában. Egy kis időt szentel a tisztás felüdítő hangulatának, majd a lehetőségekhez mérten vágtában indul meg az erdőn át, hogy mielőbb eljusson a Három Barátba.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 13:46:51
Üzenet elküldve: 2020-04-29 13:46:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Drameiloten egy félig üres borosüveg társaságában érkezik a tisztásra, ami mint mindig, most is majdnem annyira megnyugtatja, mint a csendes dolgozószobája. Szeret itt sétálni, sőt, meditálni is szokott, de most úgy látja, hogy erre aligha lenen alkalma. Nem is látja, inkább hallja, a halk éneket, ami felkelti érdeklődését. Halkan közelíti meg a nőt, na nem lopakodva, hiszen ahhoz sose értett, csupán ügyel rá, hogy ne csapjon felesleges zajt, mert nem akarja megzavarni. Így hallgatja egy ideig, amíg amaz észre nem veszi a társaságát. Akkor kedves mosollyal köszönti, és ha megszakad az ének, a dallam, csak akkor szólal meg. *
- Nagyon szépen énekel. Remélem nem zavarok, hogyha hallgatóságként csatlakozom. Kár lenne nem hallani egy ilyen gyönyörű előadást, de nem akarok tolakodni, természetesen. * Kér először elnézést, és tisztázza a szándékait, illetve a lehetőséget is megadja a finom elutasításra. Hiszen nem szeretne alkalmatlankodni, vagy zavarni. Mint szinte mindig, most is remekbe szabott, sötétkék ruhában jelenik meg, látszik rajta a gazdagság és az, hogy ügyel rá. A csuklya ezúttal hátrahajtva, félhosszú barna hajába belekap a szél, kicsit megborzolja ugyan, de ez nem zavarja az elfet. Viszont egész visszafogott, ízléses az öltözéke, nincsen tele felesleges díszítéssel, csupán a minőségen és a szabásmintán, az anyagon látszódik az, hogy nem egy olcsó darab. *
//Kékvér//
* Drameiloten egy félig üres borosüveg társaságában érkezik a tisztásra, ami mint mindig, most is majdnem annyira megnyugtatja, mint a csendes dolgozószobája. Szeret itt sétálni, sőt, meditálni is szokott, de most úgy látja, hogy erre aligha lenen alkalma. Nem is látja, inkább hallja, a halk éneket, ami felkelti érdeklődését. Halkan közelíti meg a nőt, na nem lopakodva, hiszen ahhoz sose értett, csupán ügyel rá, hogy ne csapjon felesleges zajt, mert nem akarja megzavarni. Így hallgatja egy ideig, amíg amaz észre nem veszi a társaságát. Akkor kedves mosollyal köszönti, és ha megszakad az ének, a dallam, csak akkor szólal meg. *
- Nagyon szépen énekel. Remélem nem zavarok, hogyha hallgatóságként csatlakozom. Kár lenne nem hallani egy ilyen gyönyörű előadást, de nem akarok tolakodni, természetesen. * Kér először elnézést, és tisztázza a szándékait, illetve a lehetőséget is megadja a finom elutasításra. Hiszen nem szeretne alkalmatlankodni, vagy zavarni. Mint szinte mindig, most is remekbe szabott, sötétkék ruhában jelenik meg, látszik rajta a gazdagság és az, hogy ügyel rá. A csuklya ezúttal hátrahajtva, félhosszú barna hajába belekap a szél, kicsit megborzolja ugyan, de ez nem zavarja az elfet. Viszont egész visszafogott, ízléses az öltözéke, nincsen tele felesleges díszítéssel, csupán a minőségen és a szabásmintán, az anyagon látszódik az, hogy nem egy olcsó darab. *
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 13:03:59
Üzenet elküldve: 2020-04-29 13:03:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Olyan, mint egy szép virág a zöld réten, ahogy lila selyemruhája szétterül a fűszálakon. Látszik, hogy igényes, drágább ruhadarab, habár a szoknya peremét jócskán befogta már az út pora. Más talán sajnálna leülni benne a koszos földre, de Yath kevésbé foglalkozik az ilyen apróságokkal, mint egy zöld fűfolt, főleg, mióta vándorlással tölti unalmas napjait. Persze ad a megjelenésre, haja szépen fésült, a felsőbb tincseket kis kontyba fogta, hogy ne lógjon a szemébe, de a zuhatag többi része szabadon omlik vállára, hátára. Arca is tiszta, szinte vakító fehérséggel csillog. Bárki láthatja, hogy nem egy egyszerű vándor, sem pedig holmi parasztlány.
Törökülésben ücsörög, ölében pihentetve gondosan tisztított és fényesített lantját, ami egyetlen állandó kincse ebben a folyton változó világban. Aki közelebb megy, hallhatja, hogy dúdolgat, s halk dallamokat penget. Megpihenni jött ide, felfrissülni, mielőtt betér a zajos városba, hogy megpróbáljon zenéjével és természetes bájával pár szépen csengő aranyat szerezni. Hallgatja a madarakat, ahogyan szabadon és vidáman énekelnek a biztonságot nyújtó lombok között. Magát látja bennük, alighanem ilyen lehetett ő is gondtalan kislányként. De azok az idők sajnos elmúltak, immár felnőttkora hajnalán járó, széppé és éretté cseperedett nő, de kamaszkorának fénye még ott csillog a szemében, valahol mélyen. S kirepült a fészekből, most pedig körbeszállva a széles világot, saját fészkének való helyet keres.*
//Kékvér//
*Olyan, mint egy szép virág a zöld réten, ahogy lila selyemruhája szétterül a fűszálakon. Látszik, hogy igényes, drágább ruhadarab, habár a szoknya peremét jócskán befogta már az út pora. Más talán sajnálna leülni benne a koszos földre, de Yath kevésbé foglalkozik az ilyen apróságokkal, mint egy zöld fűfolt, főleg, mióta vándorlással tölti unalmas napjait. Persze ad a megjelenésre, haja szépen fésült, a felsőbb tincseket kis kontyba fogta, hogy ne lógjon a szemébe, de a zuhatag többi része szabadon omlik vállára, hátára. Arca is tiszta, szinte vakító fehérséggel csillog. Bárki láthatja, hogy nem egy egyszerű vándor, sem pedig holmi parasztlány.
Törökülésben ücsörög, ölében pihentetve gondosan tisztított és fényesített lantját, ami egyetlen állandó kincse ebben a folyton változó világban. Aki közelebb megy, hallhatja, hogy dúdolgat, s halk dallamokat penget. Megpihenni jött ide, felfrissülni, mielőtt betér a zajos városba, hogy megpróbáljon zenéjével és természetes bájával pár szépen csengő aranyat szerezni. Hallgatja a madarakat, ahogyan szabadon és vidáman énekelnek a biztonságot nyújtó lombok között. Magát látja bennük, alighanem ilyen lehetett ő is gondtalan kislányként. De azok az idők sajnos elmúltak, immár felnőttkora hajnalán járó, széppé és éretté cseperedett nő, de kamaszkorának fénye még ott csillog a szemében, valahol mélyen. S kirepült a fészekből, most pedig körbeszállva a széles világot, saját fészkének való helyet keres.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 11:45:59
Üzenet elküldve: 2020-04-29 11:45:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az igric szerint is ostobaság volt, de van benne annyi önérzet, hogy ezt nem erősíti meg Aneaeben. Beismerte, erre sokan nem képesek és ez tisztelni való. Bár az is igaz, hogy a wegtoreni sosem követne el ilyen ostobaságot, így beismerni sem szükséges.
Azon, hogy nem miatta van, kicsit elmosolyodik. Ha ő nincs, akkor a lány ki tudja meddig raboskodik a saját maga teremtette rabságban. De mivel szereti, ezt sem mondja ki, csak egy bátorító, gyengéd szorítással reagál az elhangzottakra.
Amikor Aenae megköszöni, hogy megbeszélhette vele mindezt, csak szerényen elmosolyodik. Nincs szükség megerősítésre, hisz a lány jó úton halad és afelé a cél felé, amerre az igric akarja.*
- Igazam lesz. *Ez a megerősítés már rá vall. Reméli, hogy határozottsága és a jövőbe vetett hite átragad kissé majd a lányra. De ebben már nem tud segíteni, csak ennyit, hogy meghallgatta és némi tanáccsal szolgált.
Aenae megnyugodni látszik és amikor újra felnéz, a könnyeknek más csak az emléke maradt. Az elhangzó nevekkel kapcsolatos, az igric számára kissé sántító történet megmosolyogtató.*
- Mióta? *Kérdez rá halkan nevetve a lánnyal együtt.
A wegtoreni nevével kiegészítve Aenae is kiejti a felvett nevét és nemesi rangját. A lány ajkai közül hallva tényleg jól hangzik a név, még az igric számára is.*
- Hogy érted? *Kér némi magyarázatot a gyűlölet és imádat kijelentésével kapcsolatban. Nem tudja, hogyan lehet gyűlölni egy ilyen pompás nevet.
Az oldalán felszaladó ujjakra, amelyek aztán gyengéden lefelé folytatják útjukat, csak kettészelt szemöldöke válaszol. Korábban elmondta, hogy nem kedveli az ismételt galádságot és hogy a bizalom megrendülhetne, ha folyton hasonló cselekvések áldozatául esne. Az első galád támadás után kellemes meglepetésben volt része, de nem tudja, hogy most mire számítson.*
- Mire készülsz? *Kérdi bizalmatlan hangon, de mosolyogva.*
*Az igric szerint is ostobaság volt, de van benne annyi önérzet, hogy ezt nem erősíti meg Aneaeben. Beismerte, erre sokan nem képesek és ez tisztelni való. Bár az is igaz, hogy a wegtoreni sosem követne el ilyen ostobaságot, így beismerni sem szükséges.
Azon, hogy nem miatta van, kicsit elmosolyodik. Ha ő nincs, akkor a lány ki tudja meddig raboskodik a saját maga teremtette rabságban. De mivel szereti, ezt sem mondja ki, csak egy bátorító, gyengéd szorítással reagál az elhangzottakra.
Amikor Aenae megköszöni, hogy megbeszélhette vele mindezt, csak szerényen elmosolyodik. Nincs szükség megerősítésre, hisz a lány jó úton halad és afelé a cél felé, amerre az igric akarja.*
- Igazam lesz. *Ez a megerősítés már rá vall. Reméli, hogy határozottsága és a jövőbe vetett hite átragad kissé majd a lányra. De ebben már nem tud segíteni, csak ennyit, hogy meghallgatta és némi tanáccsal szolgált.
Aenae megnyugodni látszik és amikor újra felnéz, a könnyeknek más csak az emléke maradt. Az elhangzó nevekkel kapcsolatos, az igric számára kissé sántító történet megmosolyogtató.*
- Mióta? *Kérdez rá halkan nevetve a lánnyal együtt.
A wegtoreni nevével kiegészítve Aenae is kiejti a felvett nevét és nemesi rangját. A lány ajkai közül hallva tényleg jól hangzik a név, még az igric számára is.*
- Hogy érted? *Kér némi magyarázatot a gyűlölet és imádat kijelentésével kapcsolatban. Nem tudja, hogyan lehet gyűlölni egy ilyen pompás nevet.
Az oldalán felszaladó ujjakra, amelyek aztán gyengéden lefelé folytatják útjukat, csak kettészelt szemöldöke válaszol. Korábban elmondta, hogy nem kedveli az ismételt galádságot és hogy a bizalom megrendülhetne, ha folyton hasonló cselekvések áldozatául esne. Az első galád támadás után kellemes meglepetésben volt része, de nem tudja, hogy most mire számítson.*
- Mire készülsz? *Kérdi bizalmatlan hangon, de mosolyogva.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-29 00:10:07
Üzenet elküldve: 2020-04-29 00:10:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 211
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Enyveskezű és Harcias//
*Az előbbieknél sokkal többet már Harga sem tud mondani. A zordra fordult időjárás elvette a kedvét a társalgástól, viszont még nem idegesítette fel annyira, hogy ordítson miatta. Így jobb híján csendben bambul, hagyja, hogy csak úgy vigye a lába. Na nem akármerre, hanem a városba befelé. Tudja, hogy ott sokan vannak, sok között pedig sok olyan kis girnyó akad, akiből könnyű kiverniük az uzsonnára valót, még akkor is, ha Böröngő esetleg megmakacsolná magát a fenyegetés vagy a harc terén. Tart tőle kissé, hogy az óriás figyelmét könnyen elterelheti egy nagyobb darab döglött patkány az út szélén, és így majd nem bizonyul hasznos segítségnek a bajban. Persze mit is vár Harga, aki annyira erős és független nő, hogy már férfinek is túl sok lenne. Mindig csak magára számíthat ugyebár, vagy még magára sem.*
– Na szóval. Valahol valamit enni kell. *Ismétli meg a haditervet a Szegénynegyed felé menet.*
*Az előbbieknél sokkal többet már Harga sem tud mondani. A zordra fordult időjárás elvette a kedvét a társalgástól, viszont még nem idegesítette fel annyira, hogy ordítson miatta. Így jobb híján csendben bambul, hagyja, hogy csak úgy vigye a lába. Na nem akármerre, hanem a városba befelé. Tudja, hogy ott sokan vannak, sok között pedig sok olyan kis girnyó akad, akiből könnyű kiverniük az uzsonnára valót, még akkor is, ha Böröngő esetleg megmakacsolná magát a fenyegetés vagy a harc terén. Tart tőle kissé, hogy az óriás figyelmét könnyen elterelheti egy nagyobb darab döglött patkány az út szélén, és így majd nem bizonyul hasznos segítségnek a bajban. Persze mit is vár Harga, aki annyira erős és független nő, hogy már férfinek is túl sok lenne. Mindig csak magára számíthat ugyebár, vagy még magára sem.*
– Na szóval. Valahol valamit enni kell. *Ismétli meg a haditervet a Szegénynegyed felé menet.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-28 11:44:23
Üzenet elküldve: 2020-04-28 11:44:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aztyan azt gondolja, abban megegyezhetnek, hogy mindenkinek megvannak azok a készségei, amelyekhez ért és jobb, ha azokkal kapcsolatban kamatoztatja a tudását. Mori a szervezéssel volna bajban, a heges arcú a konyhában sülne fel. Ezért mindkettőjüknek a saját területükön kell dolgozniuk.
Jólesik neki, hogy a félvér lány nem gondolja őt kőszívűnek vagy érzéketlennek, mert bár olykor úgy érzi maga is, hogy igazat kell adnia a jellemzésének, mégsem viselkedik érzéketlenül minden alkalommal. Csak, ha szükséges.*
- Köszönöm, ez jól esik. *Mosolyodik el féloldalasan.
A heg említésére megállja, hogy hozzá nyúljon, de égszín tekintetét lesüti, mintha szégyellné, pedig nem így van. Morinak is van sebhelye, bár nem olyan kiterjedt, de mégsem kölcsönöz neki zord külsőt és arcának azon felét sem bénította meg.*
- Olykor áldás, máskor átok ez a heg. *Mondja halkan, szomorú mosollyal. Áldás, mert sokszor segít leplezni valódi érzelmeit, gondolatait, mert csak arcának egyik felét kell kontrollálnia. És átok, mert megesik, hogy félreértik szándékait annak ellenére is, hogy bár ő belül jót szeretne, kívülről ezt nem tudja teljes mértékben megjeleníteni szavak nélkül. Megesik az is, hogy még szavakkal megtoldva is nehéz.
Úgy tűnik, neki is sikerült meglepnie Morit a szavaival, de a heges arcú tényleg ilyennek látja a félvér lányt.
A folytatást érdeklődve hallgatja. Nincs tapasztalata még olyan beszélgetésekben, amikor többen vettek részt. Bár amikor Miket kellett ellátni, ott volt a kovács is és Mik is, de nem tapasztalt negatív reakciót Mori részéről. Bár az is lehet, hogy akkor a gyógyítás feladata lekötötte a figyelmét. A vacsorán való beszélgetés említésére kedvesen elmosolyodik, vagyis próbálja átadni féloldalas mosolyával az érzést.*
- Felesleges olyan miatt aggódni, ami még nem történt meg. Én azt gondolom, nem lesz semmi baj. A kereskedőház minden tagja rendesnek tűnik. *Próbálja nyugtatni a félvér lányt, mert tényleg nem érdemes meg nem történt dolgok miatt idegeskedni.*
- Igazad lehet. *Reflektál az érzelgősség idejének megfelelő megválasztására. Most maga sem nevezné magát érzelgősnek vagy érzelemmentesnek. A mértékletesség mindig előnyös tulajdonság.*
- Mi is nagyon örülünk, hogy itt vagy, hogy megtaláltál minket. *Hajtja meg kissé a fejét köszönetképp Mori előtt, amiért lelkes és hasznos tagja a kereskedőháznak és a fogadónak.
A dicséretre halkan felnevet, örömmel, boldogan, mert ritkán kap ilyen kedves elismerést.*
- Köszönöm, igyekszem inkább bölcs, mint bölcselkedő lenni. Te pedig remek beszélgető partner vagy, bármit is gondolj magadról. *Viszonozza az elismerést. Neki ez éppolyan fontos, mint bölcsnek lenni. Örül, hogy megtalálták a közös hangot a félvér lánnyal és annak is, hogy erdőszéli sétája közben találkoztak.
Rövid időre elhallgat, talán hogy kiélvezze a dicséret jóleső érzését, majd újra Mori felé fordulnak égszín szemei.*
- Úgy gondolom, minden okkal történik. Oka van annak is, hogy viseljük hegeinket és annak is, hogy találkoztunk, a fogadóban vagy akár most itt is. Hiszel a felsőbb hatalmak sorsformáló erejében? *Kérdi érdeklődve, mert nem tűnik a lány hívőnek, de ez lehet nem feltétlen igaz. Sokszor meglepte már, talán most is így lesz.*
*Aztyan azt gondolja, abban megegyezhetnek, hogy mindenkinek megvannak azok a készségei, amelyekhez ért és jobb, ha azokkal kapcsolatban kamatoztatja a tudását. Mori a szervezéssel volna bajban, a heges arcú a konyhában sülne fel. Ezért mindkettőjüknek a saját területükön kell dolgozniuk.
Jólesik neki, hogy a félvér lány nem gondolja őt kőszívűnek vagy érzéketlennek, mert bár olykor úgy érzi maga is, hogy igazat kell adnia a jellemzésének, mégsem viselkedik érzéketlenül minden alkalommal. Csak, ha szükséges.*
- Köszönöm, ez jól esik. *Mosolyodik el féloldalasan.
A heg említésére megállja, hogy hozzá nyúljon, de égszín tekintetét lesüti, mintha szégyellné, pedig nem így van. Morinak is van sebhelye, bár nem olyan kiterjedt, de mégsem kölcsönöz neki zord külsőt és arcának azon felét sem bénította meg.*
- Olykor áldás, máskor átok ez a heg. *Mondja halkan, szomorú mosollyal. Áldás, mert sokszor segít leplezni valódi érzelmeit, gondolatait, mert csak arcának egyik felét kell kontrollálnia. És átok, mert megesik, hogy félreértik szándékait annak ellenére is, hogy bár ő belül jót szeretne, kívülről ezt nem tudja teljes mértékben megjeleníteni szavak nélkül. Megesik az is, hogy még szavakkal megtoldva is nehéz.
Úgy tűnik, neki is sikerült meglepnie Morit a szavaival, de a heges arcú tényleg ilyennek látja a félvér lányt.
A folytatást érdeklődve hallgatja. Nincs tapasztalata még olyan beszélgetésekben, amikor többen vettek részt. Bár amikor Miket kellett ellátni, ott volt a kovács is és Mik is, de nem tapasztalt negatív reakciót Mori részéről. Bár az is lehet, hogy akkor a gyógyítás feladata lekötötte a figyelmét. A vacsorán való beszélgetés említésére kedvesen elmosolyodik, vagyis próbálja átadni féloldalas mosolyával az érzést.*
- Felesleges olyan miatt aggódni, ami még nem történt meg. Én azt gondolom, nem lesz semmi baj. A kereskedőház minden tagja rendesnek tűnik. *Próbálja nyugtatni a félvér lányt, mert tényleg nem érdemes meg nem történt dolgok miatt idegeskedni.*
- Igazad lehet. *Reflektál az érzelgősség idejének megfelelő megválasztására. Most maga sem nevezné magát érzelgősnek vagy érzelemmentesnek. A mértékletesség mindig előnyös tulajdonság.*
- Mi is nagyon örülünk, hogy itt vagy, hogy megtaláltál minket. *Hajtja meg kissé a fejét köszönetképp Mori előtt, amiért lelkes és hasznos tagja a kereskedőháznak és a fogadónak.
A dicséretre halkan felnevet, örömmel, boldogan, mert ritkán kap ilyen kedves elismerést.*
- Köszönöm, igyekszem inkább bölcs, mint bölcselkedő lenni. Te pedig remek beszélgető partner vagy, bármit is gondolj magadról. *Viszonozza az elismerést. Neki ez éppolyan fontos, mint bölcsnek lenni. Örül, hogy megtalálták a közös hangot a félvér lánnyal és annak is, hogy erdőszéli sétája közben találkoztak.
Rövid időre elhallgat, talán hogy kiélvezze a dicséret jóleső érzését, majd újra Mori felé fordulnak égszín szemei.*
- Úgy gondolom, minden okkal történik. Oka van annak is, hogy viseljük hegeinket és annak is, hogy találkoztunk, a fogadóban vagy akár most itt is. Hiszel a felsőbb hatalmak sorsformáló erejében? *Kérdi érdeklődve, mert nem tűnik a lány hívőnek, de ez lehet nem feltétlen igaz. Sokszor meglepte már, talán most is így lesz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096