//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa - 3. kör//
//Holdfal - még három körig tart//
//Mana: 17//
*Hirtelen mintha nem alakulnának túl jól a dolgok a számára, de magában úgy érzi, hogy több értékes leckével máris gazdagodott, és már legalább ennyit nyert még akkor is, ha hamarosan véget ér számára az egész tusa.
Arra mostanra rájöhetett, hogy eléggé optimista gondolat és hiú remény volt megpróbálni kivédekezni az első fordulót ameddig a többiek, - akik vélhetően tapasztaltabbak nála, - maguk között lejátsszák, hogy ki ejt majd ki kit, aki majd többek közt jó védelmének köszönhetően nem ő lesz.
Ehhez képest úgy tűnik, hogy ketten is pont őt nézik ki maguknak, szerencsére viszont legalább nem teljesen egyszerre.
Hogy aztán ez azért lenne így, mert ez valami ösztönös reflex és harc közben mindenki óhatatlanul is arra támad először, aki a legkisebbnek és védtelenebbnek látszik, vagy ő követett volna el valami hibát, amivel felhívta magára a figyelmet, ez már más lapra tartozik. Olyan kérdés, amit biztosan nem most fog megfejteni az események kellős közepén, de később, amennyiben innen kijut, nyilván még sokat fog gondolkodni rajta, mint minden máson is szokott, legyen szó könyvei legbonyolultabb mondataitól kezdve egészen kedvenc kecskéje reggelijéig.
Dupla védelme mögül még látja, hogy ki készül ellene támadásra, a felé tartó nyíl mégis meglepi. Bár elvileg védi a gólem és a holdfal is, túl sok jóra nem számít, hiszen pontosan tudja, hogy utóbbi mágiával áttörhető. Nyilvánvaló, hogy jelen esetben mágikus fegyverről van szó, az pedig nem csak a holdfalon jöhet át, hanem akár a gólemet is megkerülheti, hogy eltalálja, legalábbis annyira nem olvasott ahhoz hasonló mágiáról, amit a férfi használ ellene, hogy el tudna képzelni hasonlót.
Igazából megijed, és ugyanekkor egy pillanatra ösztönös dühöt is érezni kezd, körülbelül, mintha igazi fegyverrel lőnének rá, ő pedig ugyanolyan fegyvertelenül és mágia nélkül állna itt, mint amikor legutóbb ezen a környéken fegyvert fogtak rá, ő pedig teljesen védtelen volt fegyver és varázslatok nélkül, túlerővel szemben.
Ugyan nem tudhatja, hogy mi lenne, ha mágikus nyíl találná el, de ösztönei azt súgják, hogy eléggé megbánná azt a pillanatot, már amennyiben lenne ideje megbánni.
Meg is próbálná azonnal hasra vetni magát, ha nem halna el a támadás, így viszont csak majdnem teszi meg a mozdulatot.
~ Hát jó... ~
Az ellene való támadás viszont legalább arra ösztönzi, hogy legkésőbb most mutassa meg, hogy nem olyan könnyű préda, mint szeretnék. Neki is van nem túl sportszerű varázslata, és ugyan számított rá, hogy előbb-utóbb úgy is használnia kell, így viszont legalább most nem ő maga, hanem az őt elsőnek megtámadó jelölte ki önmagát a célpontjának.
Koncentrál, elmondja a megfelelő szavakat, reményei szerint megidézve ezzel a férfira a lázat.
Ezek után veszi csak észre, hogy a vállas, szakállas mágus is őt akarja megtámadni, másra legalábbis nem következtethet abból, hogy gólemével együtt, a pálya méreteihez képest egészen a közelébe sétál. Egy pillanatra ösztönösen felé és szembe fordul vele a mellkasán lévő tollal és az előtte pajzsként álló holdfallal együtt.*
- Elém! *mondja gyorsan a gólemnek, és reméli, hogy ő majd még gyorsabban engedelmeskedik a parancsnak, ezzel is felfogva valamit az ellene jövő varázslatból, bármi is legyen az majd, végtére is ehhez alig kell elmozdulnia eredeti helyéről.
Neki magának most már nem lenne ideje még egy varázslatra, de akármit is tervez ellene a férfi, bízik benne, hogy a gólem és a holdfal együtt megállítja.
Amit azonban kap, arra nem igazán számít, mert semmi előjele nincs, a varázslat pedig pillanatok alatt idéződik meg. Ezúttal talán pont azért cselekszik ösztönösen, mert újra megijed.
Egyik kezével tollához kap, és próbálja mellkasára szorítani, másikkal befogja száját és orrát, és csak az ide beszorított levegőt lélegezni ki és be, lehetőleg lassan, eközben pedig igyekszik szilárdan megvetni lábait a talajon, hogy a magának a szélnek ereje se boríthassa fel.
Szemeit is igyekszik szorosra zárni, hiába nem tetszik neki az ötlet, hogy most legalább addig nem nyithatja ki őket, ameddig sok homokot érez arca körül. Bár azt nem tudhatja, hogy mekkora adagot fog belőle kapni, de azért reméli, hogy eloszlik körülötte viszonylag gyorsan. Mégiscsak jobb a talán csak néhány pillanatig tartó átmeneti vakság, mint hogy ehelyett homokkal telement szemmel sokkal tovább kelljen pislognia azért, hogy bizonytalan időn belül egyáltalán végre újra láthasson valami biztosat maga körül.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.19 21:37:52
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.