//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Valóban furcsák ezek a szavak, főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a legfőbb elöljárótól,a nemzetségfőtől átvett hely Gwaandrilt illette volna, az elsőszülött herceget, amennyiben nem pusztult volna el az otthona. A felháborodást nem érti, arca mintha kérdezne, szavak nélkül, miközben Karheia beszél hozzá. Feltehetően a válaszból még összekülönbözés is kiforrhatja magát, nem feltétlenül negatív kimenetellel, amennyiben ezt a Viltheriel szempontjából nézzük. Jelenleg azonban csak egy nagy levegőt vesz, sóhajt, majd válaszol.*
-Lyzendra, a klánvezérünk elmagyarázta nekem, hogy barbár és értelmetlen életet éltem. Mikor megérkeztem Mil'Ochassba, segítséget kértem, s szokásainkhoz híven mutatkoztam be, amit nevetségesnek, ostobaságnak tartott, mire ezt nem értvén, megkérdeztem tőle, miért néznek így ki. Megkaptam válasznak, hogy a szokásaim alapján, mit tennénk vele, ha nem a lombvári hagyományt követve mutatkozna be nálunk, nekem, az akkori címem alapján, vagyis mint egy erdei elöljáró, egy hercegnek. Válaszoltam, hogy három dolog közül kell egyre tennie a voksát: vagy a karját, vagy az életét, vagy az állata életét kellett volna vennünk. Ezért megkért mosolyogva, hogy mivel szokásaimat követem, náluk, vegyem az ebem életét. Akkor még élt a kutyám, s én erre képtelen voltam, könyörögtem neki, hogy a kezemet áldozhassam inkább, mire mosolyogva mondta: "Látod, mennyire értelmetlenek a szokásaitok?". Itt értettem meg igazán, hogy mindent el kell hagynom, amire később fel is szólított. Megmondták, hogy semmiben sem vagyok jó, pontosabban megerősítettek benne, hogy nem vagyok kiemelkedő, egyeniség, ami miatt hálás vagyok, hiszen egy levél sem különböző a fákon, csak a törzs, és az ágak azok. Megmondták, hogy a ragadozók, a vadászat, ahogyan azt én, az ebemmel csináltam, értelmetlen és kegyetlen, hiszen a véres szokásaim nem elfogadhatóak és tűrhetőek. Hálás lehetek csak, hogy megmutatták, mennyire értelmetlen és eltévelyedett volt eddig az életem, s hogy az otthonomnak, annak minden lakójával, a szellemekkel és a kultútámmal, pusztulnia kellett. A Fákban Lakó vezérelt oda, ahol most vagyok. *Semmi kétség, Gwaandril azzal, hogy ezt elmondta, fényt deríthetett rá Rheia számára, hogy bizony alaposan befolyásolták, s a legszomorúbb az egészben, hogy ő ezt, druidaként, fel sem fogja. Kegyetlen és semmitérő számára Lombvár, valóban nem sajnálja a halottakat.
Úgy néz ki, a barbárnőnek tetszik a titulus, így a Viltheriel, akárcsak egy gyerek, aki tilosban jár, mint, hogy saját szokásait csak ápolta egy kicsit, elmosolyodik, őszintén, magához illően. Egy melengető kis szikra dobogott most meg benne, ami miatt újra otthonosnak hat számára a hangulat, bár ez feltehetően azért is van, mert Rheia és ő, nem sok mindenben különböznek feltehetően, ha életformájukról, vagyis a hosszúéletű egykori életformájáról van szó.*
-Igen, nekem is volt, kettő is. Az egyik maga a vezetéknevem, Viltheriel. Ez Ezüstszínt jelent, és mindenki viselte a hajunk miatt a család fő vonalában. Második a Gwaandril, ami Gidát jelent. Szóval ha összerakod, akkor rájöhetsz, hogy én Ezüstszín Gida vagyok. *Bár ezek után zavarodottan abbahagyja a mesélést, ebe halála óta ugyanis túlságosan sokszor vágyódik az otthoni életforma után, ha tudat alatt is.*
-De ezt hagyjuk, most nem fontos. *Zárja le inkább.* Nálatok vannak valamilyen hagyományok? Akár a thargoknál, akár Synmirán?