Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 377 (7521. - 7540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
7540. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-28 17:41:11
Üzenet elküldve: 2020-01-28 17:41:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
*Rony számára megszűnik a világ, mikor a jégre érkezik, főként, mikor ezt a nevezetes alkalmat arccal előre, bele a korcsolyapályába teszi.*
-Au. *Hagyja el kedvtelenül a száját, inkább hitehagyottsággal, mint fájdalommal, vagy meglepődéssel átitatva. Kapott ő ennél rosszabbat is, például a lélektörő hógolyó hasonló volt.*
-Na, újra. *Önti magába a lelket, természetesen lelketlenül. Nem fél az alkalomtól, olyan, mint aki cinikusan, pesszimistán előre eldöntötte, ez neki nem fog menni, jelenleg pedig úgy néz ki, sikerrel jár ezzel. Hármat csoszog, bár mentségére szolgáljon, nagyon odaadóan, szorgosan teszi ezt, de éppen, hogy elrugaszkodik a pálya szélétől, újra szétterül a jegen, s ne adják az istenek, megint arccal előre teszi ezt. Talán meg is zúzódhatott már az állkapocs csontja, ami persze képtelenség, nem is igaz, ugyanakkor a Slittendryk kereskedő erről, ebben a minutumban tökéletesen meg van győződve. Feladja a meddő próbálkozásokat, inkább a padlón elkenődve hagyja, hogy csusszanjon a jegen arra, amerre a sors kívánja azt. Közben pedig figyeli a felszínt, hallgatja a nála tehetségesebb korcsolyázók siklását, s alkalmanként pislog is. Nem kíván megmozdulni, majd lesz valami, úgy, ahogy. ~ Milyen szép tükörsima ez az egész! A mágia valóban csodákra képes. Talán én is majd egyszer... de ahhoz még istent is kellene választanom. De Eeyr, vagy Teysus legyen? Mert nem fogok én kettőnek egyszerre behódolni ám! ~ Magas röptű gondolatok ezek, közben pedig lassan Wrexan mellé sodródik, s "futtában" válaszol is, megint csak gyermeki, ugyanakkor pont emiatt viccesnek is hatható, önironikus hangon.*
-Mint láthatod, remekül.
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
*Rony számára megszűnik a világ, mikor a jégre érkezik, főként, mikor ezt a nevezetes alkalmat arccal előre, bele a korcsolyapályába teszi.*
-Au. *Hagyja el kedvtelenül a száját, inkább hitehagyottsággal, mint fájdalommal, vagy meglepődéssel átitatva. Kapott ő ennél rosszabbat is, például a lélektörő hógolyó hasonló volt.*
-Na, újra. *Önti magába a lelket, természetesen lelketlenül. Nem fél az alkalomtól, olyan, mint aki cinikusan, pesszimistán előre eldöntötte, ez neki nem fog menni, jelenleg pedig úgy néz ki, sikerrel jár ezzel. Hármat csoszog, bár mentségére szolgáljon, nagyon odaadóan, szorgosan teszi ezt, de éppen, hogy elrugaszkodik a pálya szélétől, újra szétterül a jegen, s ne adják az istenek, megint arccal előre teszi ezt. Talán meg is zúzódhatott már az állkapocs csontja, ami persze képtelenség, nem is igaz, ugyanakkor a Slittendryk kereskedő erről, ebben a minutumban tökéletesen meg van győződve. Feladja a meddő próbálkozásokat, inkább a padlón elkenődve hagyja, hogy csusszanjon a jegen arra, amerre a sors kívánja azt. Közben pedig figyeli a felszínt, hallgatja a nála tehetségesebb korcsolyázók siklását, s alkalmanként pislog is. Nem kíván megmozdulni, majd lesz valami, úgy, ahogy. ~ Milyen szép tükörsima ez az egész! A mágia valóban csodákra képes. Talán én is majd egyszer... de ahhoz még istent is kellene választanom. De Eeyr, vagy Teysus legyen? Mert nem fogok én kettőnek egyszerre behódolni ám! ~ Magas röptű gondolatok ezek, közben pedig lassan Wrexan mellé sodródik, s "futtában" válaszol is, megint csak gyermeki, ugyanakkor pont emiatt viccesnek is hatható, önironikus hangon.*
-Mint láthatod, remekül.
7539. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-28 13:32:12
Üzenet elküldve: 2020-01-28 13:32:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötés//
*Latamie minden további nélkül sétálna tovább lovával, ha nem késztetné megállásra egy érdekesen ismerős, mégis ismeretlen hanghordozás.*
- Cukorfalat? *Kizárásos alapon neki szólhat a dolog, meg is torpan hirtelen.*
- Hé Rheno! Biztosan neked szóltak! *Röhög fel, ám mégis megfordul, hogy a cinikus hang forrását megvizslassa. Szemtelen kihívó pillantása a tengereknek. Hogy mit hoztak, melyből pénzt lehetne csinálni, nem árulná el, csak a móka kedvéért ki is kerüli a választ, ám a replika nem marad el.*
- Mi illene jobban a kezembe a kantárnál? Tán a lovaglópálca. *Vigyorodik szemtelenül, jóváhagyva saját ötletét.* Óh, vesszőre gondolsz. *Lebbenti félre kabátját, hogy a holdfényben jobban látszódjon a számszeríj szára, s hogy vészjóslóbbra vált a tekintete, ki tudja, látható-e? Hozzá tartozó vesszői ugyan máshol vannak, de nem rejti véka alá, hogy állig fegyverben van. Lábát vetve fürkészi a másikat, ha mozdulni kell, nem habozik. A városi népek szeszélye nem lepi meg, márpedig ez a szakadtan is rátarti alak, biztosan városi. Arcát ugyan nem látja jól, de a fűszál árnyékát, melyet szájában forgat, igen. S ki tudja, talán nincs egyedül, és szárazföldi rablóbanda kellős közepébe sétáltak bele.*
- A lovak nem eladók. *Kipillant oldalra, hátha a holdfényben moccanást lát. Félni nem szokott, de tartani igen.* A Wegtoreni Kalmáré. *Hantázza. Hogy az ajánlattal hogyan is nyerészkedne a kárán a pasas, nem is törődik. Egy pár pillanatig próbálja értelmezni, az üzlet lehetőségét, de aztán inkább legyint rá. Latamie egészen más jellegű üzleteket szeret bonyolítani. Meg ha már elhozta Chayss lovát, nem elherdálni akarja. Annak ellenére, hogy legjobb volna gyorsan maguk mögött hagyni a sötétedő tisztást, azért bogarat ültet a fülébe az ismerős hang.*
- Ismerős a hangod. Igaz, vagy a bolondját járatod? *Számonkérő, ám a választól függ, hogy merre halad tovább. Leginkább kifelé a fák közül, nehogy rajta veszítsen.*
*Latamie minden további nélkül sétálna tovább lovával, ha nem késztetné megállásra egy érdekesen ismerős, mégis ismeretlen hanghordozás.*
- Cukorfalat? *Kizárásos alapon neki szólhat a dolog, meg is torpan hirtelen.*
- Hé Rheno! Biztosan neked szóltak! *Röhög fel, ám mégis megfordul, hogy a cinikus hang forrását megvizslassa. Szemtelen kihívó pillantása a tengereknek. Hogy mit hoztak, melyből pénzt lehetne csinálni, nem árulná el, csak a móka kedvéért ki is kerüli a választ, ám a replika nem marad el.*
- Mi illene jobban a kezembe a kantárnál? Tán a lovaglópálca. *Vigyorodik szemtelenül, jóváhagyva saját ötletét.* Óh, vesszőre gondolsz. *Lebbenti félre kabátját, hogy a holdfényben jobban látszódjon a számszeríj szára, s hogy vészjóslóbbra vált a tekintete, ki tudja, látható-e? Hozzá tartozó vesszői ugyan máshol vannak, de nem rejti véka alá, hogy állig fegyverben van. Lábát vetve fürkészi a másikat, ha mozdulni kell, nem habozik. A városi népek szeszélye nem lepi meg, márpedig ez a szakadtan is rátarti alak, biztosan városi. Arcát ugyan nem látja jól, de a fűszál árnyékát, melyet szájában forgat, igen. S ki tudja, talán nincs egyedül, és szárazföldi rablóbanda kellős közepébe sétáltak bele.*
- A lovak nem eladók. *Kipillant oldalra, hátha a holdfényben moccanást lát. Félni nem szokott, de tartani igen.* A Wegtoreni Kalmáré. *Hantázza. Hogy az ajánlattal hogyan is nyerészkedne a kárán a pasas, nem is törődik. Egy pár pillanatig próbálja értelmezni, az üzlet lehetőségét, de aztán inkább legyint rá. Latamie egészen más jellegű üzleteket szeret bonyolítani. Meg ha már elhozta Chayss lovát, nem elherdálni akarja. Annak ellenére, hogy legjobb volna gyorsan maguk mögött hagyni a sötétedő tisztást, azért bogarat ültet a fülébe az ismerős hang.*
- Ismerős a hangod. Igaz, vagy a bolondját járatod? *Számonkérő, ám a választól függ, hogy merre halad tovább. Leginkább kifelé a fák közül, nehogy rajta veszítsen.*
7538. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-27 23:00:09
Üzenet elküldve: 2020-01-27 23:00:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Karheiát érdekli a történet, mégis hallgatás közben többször megfeszül arcán egy-egy izom, például a barbár élet emlegetésekor, vagy a vadászat emlegetésekor. Karheiának erre lenne akadna csípős megjegyzése, viszont a történetnek nem ez a lényege, a tanulsága, így elsiklik felettük, és inkább lenyeli véleményét.*
- Részben egyetértek, és örömteli az, hogy végül megtaláltad azokat az utadon segítő személyeket, akik által jobban érezheted magad.
*A mondat után következő szünet viszont folytatás reményét rejti magában, érezhető is a levegőben függő kissé kusza gondolatok sokasága.*
- Ugyanakkor én nem tartom helyesnek azt, ha származásodat ilyen mértékig elfeleded, és kitéped magadból.
*Igyekszik saját életében példát találni, hogy valamivel segíthesse a megértését annak, amire gondol.*
- Én pontosan olyan barbár életet élek, ami Lyzendra vezetőd szemében talán értelmetlen. Persze mindenben kereshetjük, és keresni is kell az okot, és mérlegelni is szükséges, ugyanakkor egyaránt található érték is. Szerintem nem szól másról a hagyomány, mint az erkölcsökről és kritikus gondolkodásról, hiszen ha úgy véled valami nem egyezik az erkölcseiddel, akkor kötelességed megtagadni annak teljesítését.
*Feltehetően Gwaandril is ezt érezte. Valójában csak beszél, megosztja gondolatait, mert jólesik ezt tennie.*
- Nálunk például dicsőség az, ha a férfiak harcban halnak meg, és nem végelgyengülésben. Mondhatni el is várt ez tőlük. Tekinthetünk erre úgy, hogy barbár szokás, és ostoba, illetve szomorú, mert „felesleges” halálhoz vezet, vagy nézhetjük úgyis, hogy ezek a férfiak szolgálatot tesznek a közösségért, asszonyaik erősebbek és talpraesettebbek, és megbecsültebbek, mint adott esetben városi körökben lennének.
*Fecsegését végül lezárja azzal, hogy kezét Gwaandril vállára helyezi baráti, támogató módon, majd így szól.*
- Minden elhangzott szó végső értelme az, hogy örülök, hogy egy járhatóbb, boldogabb útra tértél.
*Saját kapott megnevezésén túl Gwaandrillé tetszik neki sokkal jobban, ez arcán egy elismerő mosoly formájában meg is nyilvánul.*
- Ez gyönyörű, és szelíd, bár emiatt kissé szokatlan is egy férfinak. Az Ezüstszín viszont kifejezetten kellemes csengésű.
*Saját hagyományaikra irányuló kérdésre látványosan fellelkesedik, hiszen ő egyáltalán nem bánja, vagy szégyelli származását, sokkal inkább megtalálta benne önmagát, és ennek okán büszke is.*
- Azt tapasztaltam, hogy az itt élő thargok nem igen ápolják a régi szokásokat, ami őszintén elszomorít, kissé idegennek is érzem magamat ezektől az emberektől. Még Kaganban láttam azokat a régi értékeket, amiket én is képviselek. Az viszont elmondható, hogy nálunk nincsenek olyan személyek, akik származásukból fakadóan kibújhatnak az önellátás alól. Azt hiszem ez a leleményesség az, ami általános. Érkezhetsz a legvagyonosabb nemesként Synmirára, de ugyanúgy neked kell kimosnod a ruháidat, mert hiába az arany, vagy a rang, de nem vagy különb annál, hogy más takarítson utánad.
*Elgondolkodik, hogy a levegőbe beszélés helyett valami konkrétumot is mondjon.*
- Ahonnan én jöttem fontos szerepe van a szellemi vezetőnek, akinek egyaránt értenie kell a gyógyításhoz, az útmutatáshoz, és a mágiához. Ő a híd, a szellemeink és az élők között. Illetve úgy hiszem, már az alapján ami csekélykét tapasztaltam az itt élő városiakból, nálunk sokkal kevésbé lényeges az egyén megvalósulása. Egyek vagyunk, és egymásért. Számunkra a legnagyobb öröm a nagy család, a szoros közösség, ami mint a pajzsfal egy áthatolhatatlan, és egymástól függő tömeget képez.
*Végig szenvedélyes szeretettel beszél, talán kissé túlzottan elragadó érzelmei kuszává is teszik mondandóját. Ennek ellenére örül, hogy megoszthatta ezt, és kicsit sajnálja, hogy csupán így zanzásítva tudtak ezekről beszélni. De talán egyszer egy tea társaságában leülve, meleg falak között hosszan tudnak beszélni, és megismerni egymás gondolatait.*
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Karheiát érdekli a történet, mégis hallgatás közben többször megfeszül arcán egy-egy izom, például a barbár élet emlegetésekor, vagy a vadászat emlegetésekor. Karheiának erre lenne akadna csípős megjegyzése, viszont a történetnek nem ez a lényege, a tanulsága, így elsiklik felettük, és inkább lenyeli véleményét.*
- Részben egyetértek, és örömteli az, hogy végül megtaláltad azokat az utadon segítő személyeket, akik által jobban érezheted magad.
*A mondat után következő szünet viszont folytatás reményét rejti magában, érezhető is a levegőben függő kissé kusza gondolatok sokasága.*
- Ugyanakkor én nem tartom helyesnek azt, ha származásodat ilyen mértékig elfeleded, és kitéped magadból.
*Igyekszik saját életében példát találni, hogy valamivel segíthesse a megértését annak, amire gondol.*
- Én pontosan olyan barbár életet élek, ami Lyzendra vezetőd szemében talán értelmetlen. Persze mindenben kereshetjük, és keresni is kell az okot, és mérlegelni is szükséges, ugyanakkor egyaránt található érték is. Szerintem nem szól másról a hagyomány, mint az erkölcsökről és kritikus gondolkodásról, hiszen ha úgy véled valami nem egyezik az erkölcseiddel, akkor kötelességed megtagadni annak teljesítését.
*Feltehetően Gwaandril is ezt érezte. Valójában csak beszél, megosztja gondolatait, mert jólesik ezt tennie.*
- Nálunk például dicsőség az, ha a férfiak harcban halnak meg, és nem végelgyengülésben. Mondhatni el is várt ez tőlük. Tekinthetünk erre úgy, hogy barbár szokás, és ostoba, illetve szomorú, mert „felesleges” halálhoz vezet, vagy nézhetjük úgyis, hogy ezek a férfiak szolgálatot tesznek a közösségért, asszonyaik erősebbek és talpraesettebbek, és megbecsültebbek, mint adott esetben városi körökben lennének.
*Fecsegését végül lezárja azzal, hogy kezét Gwaandril vállára helyezi baráti, támogató módon, majd így szól.*
- Minden elhangzott szó végső értelme az, hogy örülök, hogy egy járhatóbb, boldogabb útra tértél.
*Saját kapott megnevezésén túl Gwaandrillé tetszik neki sokkal jobban, ez arcán egy elismerő mosoly formájában meg is nyilvánul.*
- Ez gyönyörű, és szelíd, bár emiatt kissé szokatlan is egy férfinak. Az Ezüstszín viszont kifejezetten kellemes csengésű.
*Saját hagyományaikra irányuló kérdésre látványosan fellelkesedik, hiszen ő egyáltalán nem bánja, vagy szégyelli származását, sokkal inkább megtalálta benne önmagát, és ennek okán büszke is.*
- Azt tapasztaltam, hogy az itt élő thargok nem igen ápolják a régi szokásokat, ami őszintén elszomorít, kissé idegennek is érzem magamat ezektől az emberektől. Még Kaganban láttam azokat a régi értékeket, amiket én is képviselek. Az viszont elmondható, hogy nálunk nincsenek olyan személyek, akik származásukból fakadóan kibújhatnak az önellátás alól. Azt hiszem ez a leleményesség az, ami általános. Érkezhetsz a legvagyonosabb nemesként Synmirára, de ugyanúgy neked kell kimosnod a ruháidat, mert hiába az arany, vagy a rang, de nem vagy különb annál, hogy más takarítson utánad.
*Elgondolkodik, hogy a levegőbe beszélés helyett valami konkrétumot is mondjon.*
- Ahonnan én jöttem fontos szerepe van a szellemi vezetőnek, akinek egyaránt értenie kell a gyógyításhoz, az útmutatáshoz, és a mágiához. Ő a híd, a szellemeink és az élők között. Illetve úgy hiszem, már az alapján ami csekélykét tapasztaltam az itt élő városiakból, nálunk sokkal kevésbé lényeges az egyén megvalósulása. Egyek vagyunk, és egymásért. Számunkra a legnagyobb öröm a nagy család, a szoros közösség, ami mint a pajzsfal egy áthatolhatatlan, és egymástól függő tömeget képez.
*Végig szenvedélyes szeretettel beszél, talán kissé túlzottan elragadó érzelmei kuszává is teszik mondandóját. Ennek ellenére örül, hogy megoszthatta ezt, és kicsit sajnálja, hogy csupán így zanzásítva tudtak ezekről beszélni. De talán egyszer egy tea társaságában leülve, meleg falak között hosszan tudnak beszélni, és megismerni egymás gondolatait.*
7537. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-27 20:27:18
Üzenet elküldve: 2020-01-27 20:27:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszakai kirándulás//
*Összeszedi a táskájába a holmiját, behúzza a száját. Felveszi a köpenyét, és aztán a táskát a vállára veszi. A hosszútőrje az övére kerül vissza, míg a tegez a hátára, az íja pedig a keze ügyében marad.*
*Kiérnek a fogadóból egyenesen a Főtér felé haladnak Zizzel. Figyeli a kis tündért, ahogy halad, és eldönti, kint a városon kívül az esti séta alatt megkérdezi, mennyi hitelt adhat a legendának, ami a tündér származását illeti.*
- Bizony, nagyon szép esténk van. Kifejezetten kirándulós este. *ért egyet Zizdalriazzal. Biccent is, ahogy elérik az erdőszéli tisztást, és nem akarja megelőzni a lányt. Nem akarhatja óvni, hiszen a másik az erdőben él, nyilván képes megvédenie magát. Ezért csak laza, de mindenre kész testtartással halad a lány mellett.*
- Merre fele élsz amúgy az erdőben? *kérdezi érdeklődve. Sétájuk a tisztásra vezeti őket, és onnan már a vadon fogadja őket.*
- Én innen amúgy eléggé messze. *ossza meg a tündérrel.*
*Összeszedi a táskájába a holmiját, behúzza a száját. Felveszi a köpenyét, és aztán a táskát a vállára veszi. A hosszútőrje az övére kerül vissza, míg a tegez a hátára, az íja pedig a keze ügyében marad.*
*Kiérnek a fogadóból egyenesen a Főtér felé haladnak Zizzel. Figyeli a kis tündért, ahogy halad, és eldönti, kint a városon kívül az esti séta alatt megkérdezi, mennyi hitelt adhat a legendának, ami a tündér származását illeti.*
- Bizony, nagyon szép esténk van. Kifejezetten kirándulós este. *ért egyet Zizdalriazzal. Biccent is, ahogy elérik az erdőszéli tisztást, és nem akarja megelőzni a lányt. Nem akarhatja óvni, hiszen a másik az erdőben él, nyilván képes megvédenie magát. Ezért csak laza, de mindenre kész testtartással halad a lány mellett.*
- Merre fele élsz amúgy az erdőben? *kérdezi érdeklődve. Sétájuk a tisztásra vezeti őket, és onnan már a vadon fogadja őket.*
- Én innen amúgy eléggé messze. *ossza meg a tündérrel.*
7536. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-26 23:52:44
Üzenet elküldve: 2020-01-26 23:52:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest keresése//
-Ezt nem tudhatjuk. Majd a jövőben kiderül! *Mosolyodik el a pásztor, de magában arra gondol, hogy ő is talán inkább a varázslást választja, ha olyan helyzetbe csöppen bele, mint Rheia, nem pedig olyanba, amilyenbe.* ~Állatokat tartani Synmirán is tudtam volna, és nem lettem volna olyan magányos az első pár évben.~
-Akkor lássuk! *Várja nagy, kerek szemekkel, hogy mire jut a lány. Neki ez volt az első tűz-varázslata, amit megtanult, és amit használt is, bár kétségkívül nem túlzottan erős varázslat, mint azt Aleimordnál is látta a harc során. Nem igazán lehet éles helyzetben bármit csinálni vele, inkább csak megfélemlítésre, vagy bazári mutatványozásra lehet jó. Ahogy a lány arca komolyabbá válik, a Sajt-mester látja rajta, hogy átérzi magában a lángokat, és sokkal felelősségteljesebben bánik a tűzzel, mint egy átlagos mágus. Persze Learon a teljes lelki nyugodtsággal veszi kezébe az elemeket, de egy kezdőnek jobb teljesen átélni még, nehogy megsérüljön ő, vagy valaki körülötte.*
-Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! *Mondja el a bölcsességet, amit valakitől régebben hallott, és nagyon igaznak tart. Ahogy létrejön a varázslat, Learon tapsol kettőt-hármat, és nagy mosoly terül szét az arcán.*
-A tűzmágia nagyon sok varázslata erre az egyre épül. *Kezd bele az okításba, ami szintén nem tőle, hanem a mágustorony egyik könyvétől származik. A pásztormágus alapvetően nem egy jó tanár, de sokat látott és olvasott, bölcs ember, aki nem fél mások tudását átadni.*
-Ennek a következő lépése, hogy az egész testedre kiterjeszted a tüzet. javaslom, ne próbáld még meg, mert Csatanglót elég kellemetlenül érintené. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy menne. Majd, ha olyan helyen leszünk, kipróbálhatod. *Tárja szét a karjait, és oldalt ül a lovon, hogy rendesen a lányra figyelhessen. Nem mennek túl gyorsan és Redul háta akkora, mint egy nagyobb szekrény, így bőven elfér rajta.*
-Vannak olyan varázslatok, amikor a belső tüzedet fegyverekre, nyílvesszőre helyezed át. Egy harcosnak nagyon fontos varázslat. Megkaphatom egy kicsit a kardodat? *Nyújtja ki a kezét a fegyverért, közben magyarázatot is tesz hozzá, hogy miért is kéri el.*
-Nekem csak buzogányom van, azon valamiért nem működnek a tűz-varázslatok, hiába próbáltam. *Ha nála van a fegyver, akkor demonstrálja is.*
-Igazából, ezt a varázslatot még nem is használtam kardon. *Ha sikerül, ha nem, visszaadja a fegyvert a lánynak, hogy próbálja ki ő is.*
-Én is emlékszem a füstre. Lehet, hogy tényleg attól van. Vajon ugyan az a két farkas? Mi történne, ha egyszerre varázsolnánk?
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
-Ezt nem tudhatjuk. Majd a jövőben kiderül! *Mosolyodik el a pásztor, de magában arra gondol, hogy ő is talán inkább a varázslást választja, ha olyan helyzetbe csöppen bele, mint Rheia, nem pedig olyanba, amilyenbe.* ~Állatokat tartani Synmirán is tudtam volna, és nem lettem volna olyan magányos az első pár évben.~
-Akkor lássuk! *Várja nagy, kerek szemekkel, hogy mire jut a lány. Neki ez volt az első tűz-varázslata, amit megtanult, és amit használt is, bár kétségkívül nem túlzottan erős varázslat, mint azt Aleimordnál is látta a harc során. Nem igazán lehet éles helyzetben bármit csinálni vele, inkább csak megfélemlítésre, vagy bazári mutatványozásra lehet jó. Ahogy a lány arca komolyabbá válik, a Sajt-mester látja rajta, hogy átérzi magában a lángokat, és sokkal felelősségteljesebben bánik a tűzzel, mint egy átlagos mágus. Persze Learon a teljes lelki nyugodtsággal veszi kezébe az elemeket, de egy kezdőnek jobb teljesen átélni még, nehogy megsérüljön ő, vagy valaki körülötte.*
-Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld! *Mondja el a bölcsességet, amit valakitől régebben hallott, és nagyon igaznak tart. Ahogy létrejön a varázslat, Learon tapsol kettőt-hármat, és nagy mosoly terül szét az arcán.*
-A tűzmágia nagyon sok varázslata erre az egyre épül. *Kezd bele az okításba, ami szintén nem tőle, hanem a mágustorony egyik könyvétől származik. A pásztormágus alapvetően nem egy jó tanár, de sokat látott és olvasott, bölcs ember, aki nem fél mások tudását átadni.*
-Ennek a következő lépése, hogy az egész testedre kiterjeszted a tüzet. javaslom, ne próbáld még meg, mert Csatanglót elég kellemetlenül érintené. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy menne. Majd, ha olyan helyen leszünk, kipróbálhatod. *Tárja szét a karjait, és oldalt ül a lovon, hogy rendesen a lányra figyelhessen. Nem mennek túl gyorsan és Redul háta akkora, mint egy nagyobb szekrény, így bőven elfér rajta.*
-Vannak olyan varázslatok, amikor a belső tüzedet fegyverekre, nyílvesszőre helyezed át. Egy harcosnak nagyon fontos varázslat. Megkaphatom egy kicsit a kardodat? *Nyújtja ki a kezét a fegyverért, közben magyarázatot is tesz hozzá, hogy miért is kéri el.*
-Nekem csak buzogányom van, azon valamiért nem működnek a tűz-varázslatok, hiába próbáltam. *Ha nála van a fegyver, akkor demonstrálja is.*
-Igazából, ezt a varázslatot még nem is használtam kardon. *Ha sikerül, ha nem, visszaadja a fegyvert a lánynak, hogy próbálja ki ő is.*
-Én is emlékszem a füstre. Lehet, hogy tényleg attól van. Vajon ugyan az a két farkas? Mi történne, ha egyszerre varázsolnánk?
A varázsló végigsimít egy fegyver pengéjén, melynek hatására azon lángnyelvek kúsznak végig, könnyebb égési sérüléseket okozhat a fegyver sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. Hatóideje három kör.
7535. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-26 19:02:32
Üzenet elküldve: 2020-01-26 19:02:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
* Mintha a tündér egy cseppet félne a korcsájázástól, de egyelőre még nem mondta, hogy nem szeretné kipróbálni. Menet közben még szó esik a nagyságbeli különbségek előnyéről és hátrányáról.*
- Nos elhiszem neked, de talán nem véletlen teremtették a tündér fajt ilyen aprónak. Biztosan akad rengeteg előnye is. Mondjuk te biztosan beéred az én ételszükségletem felével is. Na meg ha ti a természetközelében éltetek, akkor ott előnyös volt az apró termet. Menekülés és rejtőzés szempontjából is. Egy óriás hiába erős egy farkas falka simán legyűri. A fára mászás meg nem hiszem, hogy az erősségük lenne.* Próbálja meg vigasztalni valamelyest. Végre elérik a jeget és Rony Wrexan előtt fel is lép rá. Sajnos azon mód el is esik.*
- Várj jövöööök!* Indul utána, de ő is elvágódik a jégen. A korcsolya bérbeadó nem kis örömére, mert ő egész jól szórakozik rajtuk.*
- Áú. Azt hiszem lassabban kell megpróbálni.* Azzal óvatosan feláll is megpróbál úgy tenni, ahogy másoktól azt látja. Egy pár méter erejéig sikerül is neki, de aztán meginog és újra a jégen köt ki.*
- Azt hiszem kezdek rájönni a nyitjára.* Már áll is fel, hogy újra próbálja megint. Hát még történik egy pár esés, de lassan kezd belejönni. Most már egész jól siklik a jégen.*
- Azt hiszem sikerült ráéreznem. Te hogy haladsz?* Kérdez vissza és készen áll rá, hogy segítsen ha szüksége lenne a fiúnak rá.*
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
* Mintha a tündér egy cseppet félne a korcsájázástól, de egyelőre még nem mondta, hogy nem szeretné kipróbálni. Menet közben még szó esik a nagyságbeli különbségek előnyéről és hátrányáról.*
- Nos elhiszem neked, de talán nem véletlen teremtették a tündér fajt ilyen aprónak. Biztosan akad rengeteg előnye is. Mondjuk te biztosan beéred az én ételszükségletem felével is. Na meg ha ti a természetközelében éltetek, akkor ott előnyös volt az apró termet. Menekülés és rejtőzés szempontjából is. Egy óriás hiába erős egy farkas falka simán legyűri. A fára mászás meg nem hiszem, hogy az erősségük lenne.* Próbálja meg vigasztalni valamelyest. Végre elérik a jeget és Rony Wrexan előtt fel is lép rá. Sajnos azon mód el is esik.*
- Várj jövöööök!* Indul utána, de ő is elvágódik a jégen. A korcsolya bérbeadó nem kis örömére, mert ő egész jól szórakozik rajtuk.*
- Áú. Azt hiszem lassabban kell megpróbálni.* Azzal óvatosan feláll is megpróbál úgy tenni, ahogy másoktól azt látja. Egy pár méter erejéig sikerül is neki, de aztán meginog és újra a jégen köt ki.*
- Azt hiszem kezdek rájönni a nyitjára.* Már áll is fel, hogy újra próbálja megint. Hát még történik egy pár esés, de lassan kezd belejönni. Most már egész jól siklik a jégen.*
- Azt hiszem sikerült ráéreznem. Te hogy haladsz?* Kérdez vissza és készen áll rá, hogy segítsen ha szüksége lenne a fiúnak rá.*
7534. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-26 15:21:33
Üzenet elküldve: 2020-01-26 15:21:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötés//
*Az erdőszéli tisztás fái alatt az utóbbi időben gyanúsan megszaporodott az egy négyzetméterre jutó ülepnyomok száma. Nem véletlen, hisz Garrikh gyakran múlatja itt az idejét, ahogyan most is, hátát, fának támasztva, hosszú fűszállal a szájában, lábait maga előtt egymáson keresztezve.
Hosszú idő telt el, mióta a Wegtoreni Kalmárban járt, majd viharos gyorsasággal távozott is onnan. Egy ideig kereste azt a nőt, akit elveszített, aztán már csak a szégyen maradt. Szégyen amiatt, mert mesterét ily zord módon elhagyta, s azért is, mert az egyetlen nőt, ki számára fontos volt, szintén. Bagatell hiba. Garrikh természete sosem volt, az a bonyolult és érthetetlen, végletekig egyszerű és becsületes volta miatt gyakran került bajba, ami azt illeti, ez a Kalmárból való távozását követően hatványozottan így történt. Szállás nélkül, hisz a szántókra nem vágyott már, jobb híján azzal házalt, amihez értett, s amit talált, egészen addig, míg fel nem figyeltek rá.
Az éjszaka hosszú volt, s tekintve, hogy a szeszt sohasem bírta igazán, könnyű prédának bizonyult, semmije nem maradt, csak az élete, az meg fabatkát sem ért. A züllés irányába vezető utat könnyen megleli az ember, s tekintve, hogy általában ez van a legszebben kikövezve, nehéz is letérni róla. Aztán most itt tart. Régen megvásárolt ruháját elnyűtte, egykoron tejfel fehér haja már nem lobog a szélben, sokkal inkább meghatározhatatlan árnyalatban, tépetten csüng a fején, mintha odahordták volna villával. Gondolatai további terveket szőnek, s vásott csavargó lelke a következő alamizsnát ígérő munkáért kuncsorog. Sunyin pillant fel a hirtelen érkező hangokra, a befutó hajó, s a partnak örvendő kiáltások összetéveszthetetlenek bármivel. Ahogyan a lovát vezető nő is, ki annak idején, oly sokszor próbált flörtölni vele, vagyis olyasmi. Kezét homloka fölé árnyékolva pillant a naplementében megjelenő kettősre, majd lassan feláll, egy pillanatra kikapva szájából a fűszálat, s slendrián módon indul meg. Legújabb szokásához híven, a kisfiús mosolyt vagányra cserélve, cinikus vigyorral. Tervei szerint előbb nem ismerik fel, persze ez majd kiderül.*
- Mi jót hoztatok, melyből pénzt lehetne csinálni, cukorfalat? S, egy ilyen nő, miért múlatja idejét kantárját szorítva, mikor más illene a kezébe?! *Szájába vágva a hosszú fűszálat, kezét csípőre téve pimaszul áll meg, egyik lába kissé előrébb. Nem messze Latamie és Reeno párosától, egyértelműen nekik kiáltva.*
- Aztán hogyért adod azt a lovat, kedvesem? Duplájáért adom el, majd osztozunk, háromnegyed az enyém, a többi temérdek a tiéd! *Máris az üzlet. Az eltelt hónapok alatt valami nem változott.*
*Az erdőszéli tisztás fái alatt az utóbbi időben gyanúsan megszaporodott az egy négyzetméterre jutó ülepnyomok száma. Nem véletlen, hisz Garrikh gyakran múlatja itt az idejét, ahogyan most is, hátát, fának támasztva, hosszú fűszállal a szájában, lábait maga előtt egymáson keresztezve.
Hosszú idő telt el, mióta a Wegtoreni Kalmárban járt, majd viharos gyorsasággal távozott is onnan. Egy ideig kereste azt a nőt, akit elveszített, aztán már csak a szégyen maradt. Szégyen amiatt, mert mesterét ily zord módon elhagyta, s azért is, mert az egyetlen nőt, ki számára fontos volt, szintén. Bagatell hiba. Garrikh természete sosem volt, az a bonyolult és érthetetlen, végletekig egyszerű és becsületes volta miatt gyakran került bajba, ami azt illeti, ez a Kalmárból való távozását követően hatványozottan így történt. Szállás nélkül, hisz a szántókra nem vágyott már, jobb híján azzal házalt, amihez értett, s amit talált, egészen addig, míg fel nem figyeltek rá.
Az éjszaka hosszú volt, s tekintve, hogy a szeszt sohasem bírta igazán, könnyű prédának bizonyult, semmije nem maradt, csak az élete, az meg fabatkát sem ért. A züllés irányába vezető utat könnyen megleli az ember, s tekintve, hogy általában ez van a legszebben kikövezve, nehéz is letérni róla. Aztán most itt tart. Régen megvásárolt ruháját elnyűtte, egykoron tejfel fehér haja már nem lobog a szélben, sokkal inkább meghatározhatatlan árnyalatban, tépetten csüng a fején, mintha odahordták volna villával. Gondolatai további terveket szőnek, s vásott csavargó lelke a következő alamizsnát ígérő munkáért kuncsorog. Sunyin pillant fel a hirtelen érkező hangokra, a befutó hajó, s a partnak örvendő kiáltások összetéveszthetetlenek bármivel. Ahogyan a lovát vezető nő is, ki annak idején, oly sokszor próbált flörtölni vele, vagyis olyasmi. Kezét homloka fölé árnyékolva pillant a naplementében megjelenő kettősre, majd lassan feláll, egy pillanatra kikapva szájából a fűszálat, s slendrián módon indul meg. Legújabb szokásához híven, a kisfiús mosolyt vagányra cserélve, cinikus vigyorral. Tervei szerint előbb nem ismerik fel, persze ez majd kiderül.*
- Mi jót hoztatok, melyből pénzt lehetne csinálni, cukorfalat? S, egy ilyen nő, miért múlatja idejét kantárját szorítva, mikor más illene a kezébe?! *Szájába vágva a hosszú fűszálat, kezét csípőre téve pimaszul áll meg, egyik lába kissé előrébb. Nem messze Latamie és Reeno párosától, egyértelműen nekik kiáltva.*
- Aztán hogyért adod azt a lovat, kedvesem? Duplájáért adom el, majd osztozunk, háromnegyed az enyém, a többi temérdek a tiéd! *Máris az üzlet. Az eltelt hónapok alatt valami nem változott.*
7533. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:36:56
Üzenet elküldve: 2020-01-26 10:36:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötés//
* Már látszanak a kavicsosabb parti részek, ahogy halad a Vidra. Latamie elégedetten húzza fintorgó mosolyra ajkait, ahogy végigméri a két hátast. Tűrhetően bírták az utat, de legfőképp éltben ideértek velük. Igaz, hogy nem kérdezte meg Chaysst, de önhatalmúlag elhozta az ő lovát is. Hogy szemtelenségnek, vagy jó szándéknak szánta persze megkérdőjelezhető, de a vörös nemigen szokott az ilyesmin gyötrődni. Szájában egy bagót tart hol lazán, hol slukkra készen míg kikötnek. A narancs izzás a dohány végén testvérként simul a naplemente színeibe, hogy hamvadva peregjen a hajó deszkaréseibe. Nem csépli a szót feleslegesen, mindketten tudják az öreggel, hogy már csak a lovakat kell levezetni, minden mást elrendeztek.
Saját lovát száron vezeti, míg Rheeno Balthazardot. Ropog a kavics a talpuk s a paták alatt, míg a fák közé nem érnek, hogy ott a fűszálak tompítása s az avar zizegése váltakozzon lépteik nyomán.*
* Már látszanak a kavicsosabb parti részek, ahogy halad a Vidra. Latamie elégedetten húzza fintorgó mosolyra ajkait, ahogy végigméri a két hátast. Tűrhetően bírták az utat, de legfőképp éltben ideértek velük. Igaz, hogy nem kérdezte meg Chaysst, de önhatalmúlag elhozta az ő lovát is. Hogy szemtelenségnek, vagy jó szándéknak szánta persze megkérdőjelezhető, de a vörös nemigen szokott az ilyesmin gyötrődni. Szájában egy bagót tart hol lazán, hol slukkra készen míg kikötnek. A narancs izzás a dohány végén testvérként simul a naplemente színeibe, hogy hamvadva peregjen a hajó deszkaréseibe. Nem csépli a szót feleslegesen, mindketten tudják az öreggel, hogy már csak a lovakat kell levezetni, minden mást elrendeztek.
Saját lovát száron vezeti, míg Rheeno Balthazardot. Ropog a kavics a talpuk s a paták alatt, míg a fák közé nem érnek, hogy ott a fűszálak tompítása s az avar zizegése váltakozzon lépteik nyomán.*
7532. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-26 07:16:24
Üzenet elküldve: 2020-01-26 07:16:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
*Az igazat megvallva, Rony fél ettől az egésztől, de ez nagyon meg is látszik rajta. Wrexan kijelentéseit persze nem hagyhatja úgy, magában, így szeretne rá ő is reagálni, persze mindezt kedvesen teszi.*
-De ugyanakkor, magasnak lenni jobb, mert egy nem tündérekre tervezett fogadóban mindent nehezebben érhetsz így el, a polcról képtelen vagy levenni a befőttet, s rengetegen lenéznek a puszta méreted alapján. *Közben halad azért a saját dolgaival is, kiköti Zsályát a pálya széléhez, aki meg - persze hátán Dudvával - nyugidtnak nézelődik, kaparja a havat, hátha talál valami finomságot alatta. Rony követi társa példáját, lábára erőltet egy pár korcsolyát, ami igazán feszíti őt. Nem kicsit fél attól, hogy itt most nyakát fogja törni, de azért bicegve, ügyetlenül is, felmegy a jégre.*
-Hát akkor kezdjük. *Sóhajt egy nagyot, majd rálép a fagyott vízre, mire azonnal felszisszen, elesik.*
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
*Az igazat megvallva, Rony fél ettől az egésztől, de ez nagyon meg is látszik rajta. Wrexan kijelentéseit persze nem hagyhatja úgy, magában, így szeretne rá ő is reagálni, persze mindezt kedvesen teszi.*
-De ugyanakkor, magasnak lenni jobb, mert egy nem tündérekre tervezett fogadóban mindent nehezebben érhetsz így el, a polcról képtelen vagy levenni a befőttet, s rengetegen lenéznek a puszta méreted alapján. *Közben halad azért a saját dolgaival is, kiköti Zsályát a pálya széléhez, aki meg - persze hátán Dudvával - nyugidtnak nézelődik, kaparja a havat, hátha talál valami finomságot alatta. Rony követi társa példáját, lábára erőltet egy pár korcsolyát, ami igazán feszíti őt. Nem kicsit fél attól, hogy itt most nyakát fogja törni, de azért bicegve, ügyetlenül is, felmegy a jégre.*
-Hát akkor kezdjük. *Sóhajt egy nagyot, majd rálép a fagyott vízre, mire azonnal felszisszen, elesik.*
7531. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-26 01:33:15
Üzenet elküldve: 2020-01-26 01:33:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest keresése//
- Nagyon kedves tőled, Learon. Köszönöm.
*Nem lepi meg a felajánlás, hiszen Learon első pillanattól kezdve nagyon kedves volt vele, és segítséget ajánlott neki. Karheia szerint Learon egy kivételesen jólelkű férfi, akkor is, ha olyan szabadszellemű nézeteket vall, mint amiket egykoron megosztott vele a tisztáson.*
- Lehet, hogy te cselekedtél bölcsebben, Learon.
*És bár nagyon vágyik rá, hogy hontalan, fogságban töltött évei után végre szabad emberként letelepedhessen, valamiért mégis óvatos. Mindig veszélyt sejt, és fel van készülve arra, hogy innen is elűzik, vagy netalántán végül megtalálják a táborból, ahonnan elszökött, és elhurcolják. Kagan pedig kikerült a képből, és tart tőle, hogy senki nem állna ki mellette, ha a szükség úgy hozná. Legfeljebb Learon, de őt sem akarná veszélybe sodorni.*
- Úgy hiszem ezzel nem lesz gond.
*Karheia maga tud lenni a tűz akkor, amikor nem olyan bájos, mint kedves emberek társaságában, amilyen Learon is. Csatanglóval leheletnyit távolabb húzódik, hiszen ismeri a megsebzett állat nyugtalan jellemét, és az nem hiányzik neki, hogy újra ledobja magáról, főleg mert nem mindig szerencsés az érkezés, és akár el is törheti valamilyét.*
- Ez de fantasztikus!
*Elképedve figyeli Learont, és eltökéli magát. Szemmel látható is, ahogy kedvesnek mondható arcának vonásai határozottá válnak.*
- Megpróbálom.
*Jelenti ki, majd gondolatban gyorsan javít magán. ~ Megcsinálom. ~ Hiszen ha valamit eltökél, azt meg is valósítja. Igyekszik leutánozni a pásztormágus mozdulatait, és reménykedik benne, hogy látványos eredménnyel zárul törekvése, és hátasa sem riad meg túlzottan.*
- Tényleg? Elég furcsán is éreztem magam utána. Volt ott valami füst, amit beszívtam, azt gondoltam, hogy amiatt lehet.
*Megmosolyogtatja a gondolat, hogy akadnak még mások is, akik szeretnének segíteni. Egyben jó érzéssel is tölti el, főleg bizakodással.*
- Biztos nagyon kedves teremtés ő is. Szép csengésű neve van.
*Karheia már látatlanban is kedveli a leányt, főleg mert Learon pozitív szövegkörnyezetben nyilatkozott róla, neki pedig ennyi elég ehhez, hiszen ad a férfi véleményére.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
- Nagyon kedves tőled, Learon. Köszönöm.
*Nem lepi meg a felajánlás, hiszen Learon első pillanattól kezdve nagyon kedves volt vele, és segítséget ajánlott neki. Karheia szerint Learon egy kivételesen jólelkű férfi, akkor is, ha olyan szabadszellemű nézeteket vall, mint amiket egykoron megosztott vele a tisztáson.*
- Lehet, hogy te cselekedtél bölcsebben, Learon.
*És bár nagyon vágyik rá, hogy hontalan, fogságban töltött évei után végre szabad emberként letelepedhessen, valamiért mégis óvatos. Mindig veszélyt sejt, és fel van készülve arra, hogy innen is elűzik, vagy netalántán végül megtalálják a táborból, ahonnan elszökött, és elhurcolják. Kagan pedig kikerült a képből, és tart tőle, hogy senki nem állna ki mellette, ha a szükség úgy hozná. Legfeljebb Learon, de őt sem akarná veszélybe sodorni.*
- Úgy hiszem ezzel nem lesz gond.
*Karheia maga tud lenni a tűz akkor, amikor nem olyan bájos, mint kedves emberek társaságában, amilyen Learon is. Csatanglóval leheletnyit távolabb húzódik, hiszen ismeri a megsebzett állat nyugtalan jellemét, és az nem hiányzik neki, hogy újra ledobja magáról, főleg mert nem mindig szerencsés az érkezés, és akár el is törheti valamilyét.*
- Ez de fantasztikus!
*Elképedve figyeli Learont, és eltökéli magát. Szemmel látható is, ahogy kedvesnek mondható arcának vonásai határozottá válnak.*
- Megpróbálom.
*Jelenti ki, majd gondolatban gyorsan javít magán. ~ Megcsinálom. ~ Hiszen ha valamit eltökél, azt meg is valósítja. Igyekszik leutánozni a pásztormágus mozdulatait, és reménykedik benne, hogy látványos eredménnyel zárul törekvése, és hátasa sem riad meg túlzottan.*
- Tényleg? Elég furcsán is éreztem magam utána. Volt ott valami füst, amit beszívtam, azt gondoltam, hogy amiatt lehet.
*Megmosolyogtatja a gondolat, hogy akadnak még mások is, akik szeretnének segíteni. Egyben jó érzéssel is tölti el, főleg bizakodással.*
- Biztos nagyon kedves teremtés ő is. Szép csengésű neve van.
*Karheia már látatlanban is kedveli a leányt, főleg mert Learon pozitív szövegkörnyezetben nyilatkozott róla, neki pedig ennyi elég ehhez, hiszen ad a férfi véleményére.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
7530. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-25 23:02:15
Üzenet elküldve: 2020-01-25 23:02:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem áll meg a tisztás szélén, hanem szinte át akar rohanni rajta. Szegény Eiának röptében kell követnie a lányt. Eleinte próbált Dronrin vállán maradni, de kénytelen volt felszállni. Tudja a bagoly is, hogy baj van, így nem nehezítette a fél vér dolgát. Dronrin egy időre lelassít, de nem áll meg. Könnyeit egy hanyag mozdulattal letörli és hangosan piheg. Nem akarja elhinni, hogy mindez vele történik meg.*
~Nem is nevetés volt, inkább szánakozó reakció. Ez meg vér esküt köt.~
*Megbántottságát kezdi átvenni haragja. Csak Gwaandril érdekeit nézte a piacon, de ezek szerint ez sem volt elég.*
~Nem is nevetés volt, inkább szánakozó reakció. Ez meg vér esküt köt.~
*Megbántottságát kezdi átvenni haragja. Csak Gwaandril érdekeit nézte a piacon, de ezek szerint ez sem volt elég.*
7529. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-25 16:37:49
Üzenet elküldve: 2020-01-25 16:37:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
* Jól megnézi a jégszobrokat maguknak mielőtt tovább indulnának korcsolya pálya felé. A műalkotásokat nézve a tündér csak egy tömör velős kijelentést tesz.*
- Hát igazad lehet. Biztos rossz lehet néha olyan kicsinek lenni. De legalább beférsz olyan helyekre is, ahová én már nem. Minden éremnek két oldala van.* Szokatlan, hogy ilyen bölcsességeket mond, de néha azért megesik vele is. A pályához közeledve Rony mintha kicsit aggódva kérdezne rá Wrexan jégen való jártasságára.*
- Természetesen nem. Még soha nem volt ilyesfajta mókához szerencsém. Majd most lesz.* Elég határozottan jelenti ki ezt, mintha természetes dolog lenne, hogy neki az ilyesmi könnyen fog menni. A pályához érve előkaparja a szükséges aranyakat, ami a korcsolya bérlési ára. Át is adja a 20 aranyat az ott lévő Mesélő (Nyíl) illetékesnek
. Kiválaszt egyet a lábbelikből, ami nagyjából az ő mérete és máris igyekszik felhúzni azt. Ez egy picit időigényes lesz, de legalább ezután máris száguldozhat a jégen. Vagy éppen bukdácsolhat, ez majd kiderül.*
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
* Jól megnézi a jégszobrokat maguknak mielőtt tovább indulnának korcsolya pálya felé. A műalkotásokat nézve a tündér csak egy tömör velős kijelentést tesz.*
- Hát igazad lehet. Biztos rossz lehet néha olyan kicsinek lenni. De legalább beférsz olyan helyekre is, ahová én már nem. Minden éremnek két oldala van.* Szokatlan, hogy ilyen bölcsességeket mond, de néha azért megesik vele is. A pályához közeledve Rony mintha kicsit aggódva kérdezne rá Wrexan jégen való jártasságára.*
- Természetesen nem. Még soha nem volt ilyesfajta mókához szerencsém. Majd most lesz.* Elég határozottan jelenti ki ezt, mintha természetes dolog lenne, hogy neki az ilyesmi könnyen fog menni. A pályához érve előkaparja a szükséges aranyakat, ami a korcsolya bérlési ára. Át is adja a 20 aranyat az ott lévő Mesélő (Nyíl) illetékesnek
. Kiválaszt egyet a lábbelikből, ami nagyjából az ő mérete és máris igyekszik felhúzni azt. Ez egy picit időigényes lesz, de legalább ezután máris száguldozhat a jégen. Vagy éppen bukdácsolhat, ez majd kiderül.*
7528. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-25 13:09:19
Üzenet elküldve: 2020-01-25 13:09:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
*A mézeskalácsok elpusztítása után, jöhet a korcsolyázás, valamint a jégszobrok vizslatása.*
-Hú, nem tudom. Olyan, de olyan nagynak tűnnek. *Mondjuk ilyet nem nehéz egy tündér szemében felállítani, neki szinte minden nagyobb, vagy csak óriási, önmagához képest. Nagy levegővétel után, elindul a jégpálya felé.*
-Te ugye tudsz korcsolyázni? *Kéne egy mentsvár, valami kapaszkodó a számára, akár ha tapasztalat, tudás is, hozzáértés.* Mert én nem. *Vallja be, nagy, kerek szemekkel, kétségbeesetten várva a továbbiakat.*
//Téli vásár//
//Felnőtt gyerekek//
*A mézeskalácsok elpusztítása után, jöhet a korcsolyázás, valamint a jégszobrok vizslatása.*
-Hú, nem tudom. Olyan, de olyan nagynak tűnnek. *Mondjuk ilyet nem nehéz egy tündér szemében felállítani, neki szinte minden nagyobb, vagy csak óriási, önmagához képest. Nagy levegővétel után, elindul a jégpálya felé.*
-Te ugye tudsz korcsolyázni? *Kéne egy mentsvár, valami kapaszkodó a számára, akár ha tapasztalat, tudás is, hozzáértés.* Mert én nem. *Vallja be, nagy, kerek szemekkel, kétségbeesetten várva a továbbiakat.*
7527. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-22 21:04:52
Üzenet elküldve: 2020-01-22 21:04:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Úton hazafelé//
*Vágtat, mint a bolond. Már távol van a város nyüzsgésétől, itt nem kell félnie, hogy bárkinek is nekimegy. Nyakában az imént kapott sállal, testén az imént vásárolt bundás kabáttal halad és egyben ül Cafka hátán. A torkát és mellkasát szorító érzés minden egyes perccel enged, ahogy egyre távolabb kerül ettől az elátkozott helytől. Még mindig hátratekint néha, ahogy a szántók felé halad.
Talán felismerte őt valaki. Talán miatta tört ki a káosz a piacon. Talán nem kellett volna idejönnie. Talán ő is meghalt volna, ha akárcsak egy perccel is tovább marad ott. Számára ez a város egy gyilkos.*
*Vágtat, mint a bolond. Már távol van a város nyüzsgésétől, itt nem kell félnie, hogy bárkinek is nekimegy. Nyakában az imént kapott sállal, testén az imént vásárolt bundás kabáttal halad és egyben ül Cafka hátán. A torkát és mellkasát szorító érzés minden egyes perccel enged, ahogy egyre távolabb kerül ettől az elátkozott helytől. Még mindig hátratekint néha, ahogy a szántók felé halad.
Talán felismerte őt valaki. Talán miatta tört ki a káosz a piacon. Talán nem kellett volna idejönnie. Talán ő is meghalt volna, ha akárcsak egy perccel is tovább marad ott. Számára ez a város egy gyilkos.*
7526. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-22 19:04:57
Üzenet elküldve: 2020-01-22 19:04:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Rorkir dolga végeztével hamar útnak indul, a lazsálás nem az ő műfaja, ha egy dolog biztos, akkor az az, hogy újdonsült fegyvereinek borzasztóan örül. Igazán különlegesnek tetszenek, talán még nem is látott ilyet korábban. Egy tisztásra ér, hagyja megpihenni lovát is a nagy út előtt, hisz a célja már tiszta számára. A Vashegy. Egy darabjg kiélvezi a csendet a piachoz képest, ez nagyon jól esik neki. ~Remélem fogok találni egy ügyes kovácsot. Hiányzik a régi pallosom. A fene essen bele, hogy útkőzben elhagytam a hegyekben annak a medvének a szájában
~*
~*
7525. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-21 16:25:44
Üzenet elküldve: 2020-01-21 16:25:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az elmélyült meditáció lassan félbeszakad és lassan kinyitja a szemeit Zeidar. Miközben már észhez tért , érzi hogy a teste kipihentebb és szellemileg is feltöltődött a meditáció során. A lassú,lágy szellő érezteti vele, hogy ő itt van és a teste készen áll az újabb kihívásokra amit az élet sodor majd az útjába. Lassan a tőre felé nyúl és megfogja a selymes markolatát. Hallani lehet a fa keserves nyikorgását miközben jobbra-balra húzza a szeretett fegyverét, hogy teljesen kihúzza azt. Elrakja a ruhája alá egy biztos helyre ahol nem fogja elveszteni. Az amulettet a bal karjáról lassan leveszi, közben merengve bámulja a tőre helyét amit a meditációja megkezdése előtt szúrt oda. Az amulettet beleteszi a nyakába, szépen lassan végigsimítja azt ami annyira hosszú, hogy a szíve alatt tudja hordani. A kezével érzi még lassú szív dobbanását is. Vesz egy mély levegőt, lelógatja mindkét lábát. Gondolkozik a következő útján, szeretne valahol meghúzódni, enni valamit. Leugrik a fáról, halkan zörren meg a ruhája, az erszénye, amiben nemsok arany lapul a mélyén. Zeidar gondolkozik,hogy hova is menjen tovább. A ravasz észjárása egyből előjött a tudatán kívül, mert hallotta a pár arany érme összekoccanó hangját. Bal oldalról leveszi a barna, kopott erszényét, kiveszi belőle a kevéske aranyát és a cipőjébe rakja úgy,hogy ne zavarja őt a járásban, futásban. Kényelmes legyen. A földet nézve megpróbál egy-egy kavicsot felvenni ami nem érdes,inkább kerekebb. A bal kezében lévő szütyőbe lassan megtelt értéktelen kis apró kaviccsal ami szerinte nem túl nehéz, nem túl könnyű. Pont alkalmas egy könnyebb megtévesztésre, ha kiakarja cserélni mással a kis zsákját. Vissza rakja a bal oldalára a nagy ötletét amit meditálás közben már lejátszott önmagában. Körülnéz a tájon, egy nem annyira szembetűnő kitaposott ösvényt amit követ. Egyre magabiztosabban mozog, mintha tudná, hogy hová is vezetne az útja. Érzi, hogy a puha fű és homok a talpa alatt néha lejjebb süpped, a nap megcsillogtatja a nyakában lévő amulettet amit majd elrak a ruhája alá, hogy ne lássák az ékszerét.*
~Vajon hová is vezet ez az út? Ha mások már jártak erre akkor biztos vagyok benne, hogy nem kell aggódnom az estém miatt, lesz valami. Talán sok emberszerűség, vagy ember. De a lényeg, hogy én felkészült vagyok. De néha elgondolkozok, hogy miért is csinálom ezt.~
*A pupillája kitágult. Nagyot sóhajt.*
~De mondjuk kinek lennék a társaságában? Ki állna le velem? Talán egyszer megváltozok és tisztességesen fogok élni. Mindegy.~
*Az út hosszabbnak bizonyult, mint gondolta, de az őt körülvevő, szerinte aranyat érő fák energiája, zöld illata felemelő érzéssel tölti el. Miközben az útját járja egyre másabbá válik az út, nem is csoda,mert egyre jobban látszanak , hogy ez nem egy ismeretlen irány. Az útja vége felé látja a piacteret ami még számára ismeretlen hely, mert még sose járt itt az élete során. Nem torpan meg, megy előre magabiztosabban. Hátra hagyja a természetet, belép egy számára másik világba amit ki akar ismerni teljesen. Zeidar mosolyog.*
~Kíváncsi vagyok mi van itt.~
*Tovább ballag amíg a piactér közelébe nem ér.*
A hozzászólás írója (Zeidar Khayr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.21 16:28:47
~Vajon hová is vezet ez az út? Ha mások már jártak erre akkor biztos vagyok benne, hogy nem kell aggódnom az estém miatt, lesz valami. Talán sok emberszerűség, vagy ember. De a lényeg, hogy én felkészült vagyok. De néha elgondolkozok, hogy miért is csinálom ezt.~
*A pupillája kitágult. Nagyot sóhajt.*
~De mondjuk kinek lennék a társaságában? Ki állna le velem? Talán egyszer megváltozok és tisztességesen fogok élni. Mindegy.~
*Az út hosszabbnak bizonyult, mint gondolta, de az őt körülvevő, szerinte aranyat érő fák energiája, zöld illata felemelő érzéssel tölti el. Miközben az útját járja egyre másabbá válik az út, nem is csoda,mert egyre jobban látszanak , hogy ez nem egy ismeretlen irány. Az útja vége felé látja a piacteret ami még számára ismeretlen hely, mert még sose járt itt az élete során. Nem torpan meg, megy előre magabiztosabban. Hátra hagyja a természetet, belép egy számára másik világba amit ki akar ismerni teljesen. Zeidar mosolyog.*
~Kíváncsi vagyok mi van itt.~
*Tovább ballag amíg a piactér közelébe nem ér.*
A hozzászólás írója (Zeidar Khayr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.21 16:28:47
7524. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-21 13:34:48
Üzenet elküldve: 2020-01-21 13:34:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
*Kifejezetten örül, hogy ezt az irányt célozta meg - még ha nem is volt rá indoka. Az égbenyúló faóriások látványa mágnesként vonzza magához. Amikor pedig a fák által körülölelt tisztást is meglátja, szíve szinte örömtáncot jár. Ezért a látványért megérte idejönni. Lelkendezve jár körbe-körbe a tisztáson. Külső szemlélődő akár egy frissen szökött bolondnak is vélheti, ám Enna teljesen józan gondolkodású, csupán igazán kiélvezi a hely szépségét.
A tisztáson díszelgő dombocska tetejébe szúrja forgóját és mellé telepszik törökülésben. Mélyeket lélegezve igyekszik átszellemülni, megpróbálja elképzelni, ahogy egyesül a természettel - kevés sikerrel. Mindenesetre pihenésnek ez épp megfelelő tevékenység. Már megint jó sokat vándorolt.
Merengéséből gyomrának kordulása riasztja fel. Talán ideje továbbindulni. Sóhajtva feltápászkodik és még indulás előtt vet egy búcsúpillantást az őt körülvevő természeti csodára. Szeme megakad a Napforgón. ~ A növények mintha... ~ mereng magában. Majd vállat von, ismét felkapja kis kerge társát és elindul arra, amerre emberi (illetve egyéb emberszabású lényektől származó) település nyomait véli felfedezni.*
A tisztáson díszelgő dombocska tetejébe szúrja forgóját és mellé telepszik törökülésben. Mélyeket lélegezve igyekszik átszellemülni, megpróbálja elképzelni, ahogy egyesül a természettel - kevés sikerrel. Mindenesetre pihenésnek ez épp megfelelő tevékenység. Már megint jó sokat vándorolt.
Merengéséből gyomrának kordulása riasztja fel. Talán ideje továbbindulni. Sóhajtva feltápászkodik és még indulás előtt vet egy búcsúpillantást az őt körülvevő természeti csodára. Szeme megakad a Napforgón. ~ A növények mintha... ~ mereng magában. Majd vállat von, ismét felkapja kis kerge társát és elindul arra, amerre emberi (illetve egyéb emberszabású lényektől származó) település nyomait véli felfedezni.*
7523. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-21 08:19:51
Üzenet elküldve: 2020-01-21 08:19:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Hűvös szellő kíséri útját amint a fák sűrűjéből kilép a tisztásra. Végre elérkezett a híres neves városba, a levegő városába, Artheniorba. Egyes helyeken az alkímia fellegváraként emlegetik, ezért meglátása szerint a legjobb helyre jött, hogy kibontakoztathassa tehetségét. Egy messzi gnóm közösségből érkezett, amit kinőtt, mert ott már nem nagyon tudott mit tanulni. Ezért elérkezettnek látta az időt, hogy útnak induljon. Összeszedte a holmiját és egyenesen Arthenior városa felé vette az irányt. Most végre meg is érkezik a tisztás felől közelítve meg a várost. Megcsodálja a különös tisztást, amiről már oly sokat hallott. Mindig is elbűvölték az átlagtól eltérő jelenségek, s talán ezért is húz a szíve az alkímia felé. Különleges és hasznos dolgokat készíthet, amivel talán egy klán hasznos tagjává is válhat akár. Kis ideig a tisztásnál időzik, majd úgy dönt, valami meleg helyet keres, ahová a hideg elől elbújhat egy kicsit és felmelegedhet.*
7522. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-21 01:12:28
Üzenet elküldve: 2020-01-21 01:12:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Sétál a tisztás felé miközben az enyhe szél fújja kapucniját. Néha-néha kilibben a kócos fekete haja amit megigazít és vissza elrejti azt. Körülnéz a szép tájon, közben igazít egyet magán. A távolban megpillant egy szép fát aminek szép zöldellő színe van és sűrű lomb koronája. Vesz egy mély levegőt,megfogja az oldalán lévő tőrt ami a bő ruhája miatt nem látszik. Egyre közelebb ér a csodálatos fához amit Zeidar kinézett, közben a tőrének a domborulatain húzza végig az ujjhegyeit. A fa előtt áll, érzi a természet édes illatát. A fa kialakításának köszönhetően könnyebben feltudott mászni rá. Talált egy vastag ágat amire kényelmesen eltudott helyezkedni. Előveszi a díszes tőrét és belevágja a fába, hogy vele szemben legyen. A nyakából kiveszi az amulettet, körbefonja a bal kezére,kiegyenesíti magát,vesz egy mély levegőt és becsukja a szemét.*
~Szerintem elég magasan vagyok,hogy ne zavarjon meg senki. Talán nem is látnak,nem tudom. Ez lesz a kedvenc helyem. Végre egy kis pihenés és kikapcsolodás~
*Egyre jobban elmélyül a meditálásban, lassabban lélegzik,szívverése lelassul.*
~Szerintem elég magasan vagyok,hogy ne zavarjon meg senki. Talán nem is látnak,nem tudom. Ez lesz a kedvenc helyem. Végre egy kis pihenés és kikapcsolodás~
*Egyre jobban elmélyül a meditálásban, lassabban lélegzik,szívverése lelassul.*
7521. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-01-19 14:09:32
Üzenet elküldve: 2020-01-19 14:09:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Valóban furcsák ezek a szavak, főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a legfőbb elöljárótól,a nemzetségfőtől átvett hely Gwaandrilt illette volna, az elsőszülött herceget, amennyiben nem pusztult volna el az otthona. A felháborodást nem érti, arca mintha kérdezne, szavak nélkül, miközben Karheia beszél hozzá. Feltehetően a válaszból még összekülönbözés is kiforrhatja magát, nem feltétlenül negatív kimenetellel, amennyiben ezt a Viltheriel szempontjából nézzük. Jelenleg azonban csak egy nagy levegőt vesz, sóhajt, majd válaszol.*
-Lyzendra, a klánvezérünk elmagyarázta nekem, hogy barbár és értelmetlen életet éltem. Mikor megérkeztem Mil'Ochassba, segítséget kértem, s szokásainkhoz híven mutatkoztam be, amit nevetségesnek, ostobaságnak tartott, mire ezt nem értvén, megkérdeztem tőle, miért néznek így ki. Megkaptam válasznak, hogy a szokásaim alapján, mit tennénk vele, ha nem a lombvári hagyományt követve mutatkozna be nálunk, nekem, az akkori címem alapján, vagyis mint egy erdei elöljáró, egy hercegnek. Válaszoltam, hogy három dolog közül kell egyre tennie a voksát: vagy a karját, vagy az életét, vagy az állata életét kellett volna vennünk. Ezért megkért mosolyogva, hogy mivel szokásaimat követem, náluk, vegyem az ebem életét. Akkor még élt a kutyám, s én erre képtelen voltam, könyörögtem neki, hogy a kezemet áldozhassam inkább, mire mosolyogva mondta: "Látod, mennyire értelmetlenek a szokásaitok?". Itt értettem meg igazán, hogy mindent el kell hagynom, amire később fel is szólított. Megmondták, hogy semmiben sem vagyok jó, pontosabban megerősítettek benne, hogy nem vagyok kiemelkedő, egyeniség, ami miatt hálás vagyok, hiszen egy levél sem különböző a fákon, csak a törzs, és az ágak azok. Megmondták, hogy a ragadozók, a vadászat, ahogyan azt én, az ebemmel csináltam, értelmetlen és kegyetlen, hiszen a véres szokásaim nem elfogadhatóak és tűrhetőek. Hálás lehetek csak, hogy megmutatták, mennyire értelmetlen és eltévelyedett volt eddig az életem, s hogy az otthonomnak, annak minden lakójával, a szellemekkel és a kultútámmal, pusztulnia kellett. A Fákban Lakó vezérelt oda, ahol most vagyok. *Semmi kétség, Gwaandril azzal, hogy ezt elmondta, fényt deríthetett rá Rheia számára, hogy bizony alaposan befolyásolták, s a legszomorúbb az egészben, hogy ő ezt, druidaként, fel sem fogja. Kegyetlen és semmitérő számára Lombvár, valóban nem sajnálja a halottakat.
Úgy néz ki, a barbárnőnek tetszik a titulus, így a Viltheriel, akárcsak egy gyerek, aki tilosban jár, mint, hogy saját szokásait csak ápolta egy kicsit, elmosolyodik, őszintén, magához illően. Egy melengető kis szikra dobogott most meg benne, ami miatt újra otthonosnak hat számára a hangulat, bár ez feltehetően azért is van, mert Rheia és ő, nem sok mindenben különböznek feltehetően, ha életformájukról, vagyis a hosszúéletű egykori életformájáról van szó.*
-Igen, nekem is volt, kettő is. Az egyik maga a vezetéknevem, Viltheriel. Ez Ezüstszínt jelent, és mindenki viselte a hajunk miatt a család fő vonalában. Második a Gwaandril, ami Gidát jelent. Szóval ha összerakod, akkor rájöhetsz, hogy én Ezüstszín Gida vagyok. *Bár ezek után zavarodottan abbahagyja a mesélést, ebe halála óta ugyanis túlságosan sokszor vágyódik az otthoni életforma után, ha tudat alatt is.*
-De ezt hagyjuk, most nem fontos. *Zárja le inkább.* Nálatok vannak valamilyen hagyományok? Akár a thargoknál, akár Synmirán?
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Valóban furcsák ezek a szavak, főként, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a legfőbb elöljárótól,a nemzetségfőtől átvett hely Gwaandrilt illette volna, az elsőszülött herceget, amennyiben nem pusztult volna el az otthona. A felháborodást nem érti, arca mintha kérdezne, szavak nélkül, miközben Karheia beszél hozzá. Feltehetően a válaszból még összekülönbözés is kiforrhatja magát, nem feltétlenül negatív kimenetellel, amennyiben ezt a Viltheriel szempontjából nézzük. Jelenleg azonban csak egy nagy levegőt vesz, sóhajt, majd válaszol.*
-Lyzendra, a klánvezérünk elmagyarázta nekem, hogy barbár és értelmetlen életet éltem. Mikor megérkeztem Mil'Ochassba, segítséget kértem, s szokásainkhoz híven mutatkoztam be, amit nevetségesnek, ostobaságnak tartott, mire ezt nem értvén, megkérdeztem tőle, miért néznek így ki. Megkaptam válasznak, hogy a szokásaim alapján, mit tennénk vele, ha nem a lombvári hagyományt követve mutatkozna be nálunk, nekem, az akkori címem alapján, vagyis mint egy erdei elöljáró, egy hercegnek. Válaszoltam, hogy három dolog közül kell egyre tennie a voksát: vagy a karját, vagy az életét, vagy az állata életét kellett volna vennünk. Ezért megkért mosolyogva, hogy mivel szokásaimat követem, náluk, vegyem az ebem életét. Akkor még élt a kutyám, s én erre képtelen voltam, könyörögtem neki, hogy a kezemet áldozhassam inkább, mire mosolyogva mondta: "Látod, mennyire értelmetlenek a szokásaitok?". Itt értettem meg igazán, hogy mindent el kell hagynom, amire később fel is szólított. Megmondták, hogy semmiben sem vagyok jó, pontosabban megerősítettek benne, hogy nem vagyok kiemelkedő, egyeniség, ami miatt hálás vagyok, hiszen egy levél sem különböző a fákon, csak a törzs, és az ágak azok. Megmondták, hogy a ragadozók, a vadászat, ahogyan azt én, az ebemmel csináltam, értelmetlen és kegyetlen, hiszen a véres szokásaim nem elfogadhatóak és tűrhetőek. Hálás lehetek csak, hogy megmutatták, mennyire értelmetlen és eltévelyedett volt eddig az életem, s hogy az otthonomnak, annak minden lakójával, a szellemekkel és a kultútámmal, pusztulnia kellett. A Fákban Lakó vezérelt oda, ahol most vagyok. *Semmi kétség, Gwaandril azzal, hogy ezt elmondta, fényt deríthetett rá Rheia számára, hogy bizony alaposan befolyásolták, s a legszomorúbb az egészben, hogy ő ezt, druidaként, fel sem fogja. Kegyetlen és semmitérő számára Lombvár, valóban nem sajnálja a halottakat.
Úgy néz ki, a barbárnőnek tetszik a titulus, így a Viltheriel, akárcsak egy gyerek, aki tilosban jár, mint, hogy saját szokásait csak ápolta egy kicsit, elmosolyodik, őszintén, magához illően. Egy melengető kis szikra dobogott most meg benne, ami miatt újra otthonosnak hat számára a hangulat, bár ez feltehetően azért is van, mert Rheia és ő, nem sok mindenben különböznek feltehetően, ha életformájukról, vagyis a hosszúéletű egykori életformájáról van szó.*
-Igen, nekem is volt, kettő is. Az egyik maga a vezetéknevem, Viltheriel. Ez Ezüstszínt jelent, és mindenki viselte a hajunk miatt a család fő vonalában. Második a Gwaandril, ami Gidát jelent. Szóval ha összerakod, akkor rájöhetsz, hogy én Ezüstszín Gida vagyok. *Bár ezek után zavarodottan abbahagyja a mesélést, ebe halála óta ugyanis túlságosan sokszor vágyódik az otthoni életforma után, ha tudat alatt is.*
-De ezt hagyjuk, most nem fontos. *Zárja le inkább.* Nálatok vannak valamilyen hagyományok? Akár a thargoknál, akár Synmirán?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9651-9670