Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-31 10:47:53
Üzenet elküldve: 2015-01-31 10:47:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*A hajával való bíbelődését hirtelen hagyja abba, s kezet maga elé emeli, gyors mozdulatokkal, mintha valami rosszaságot tett volna. Zavartan mosolyodik, el, majd pedig egyik kezét újra felemelve, csavarja ujjai köré szőke tincseit.*
- Igazság szerint gondoltam már rá, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy levágom. Megszokás lehet már.
*Vonja meg végül vállait, de azért szőke zuhatagának csavargatását nem hagyja abba. Nagyszerű időtöltésnek tartja, főleg akkor, mikor épp nincs mit csinálnia. Vagy utazás közben vannak, s az nem mindig hoz oly sok elfoglaltságot.
Gyengéd mosollyal ajkai szegletében hallgatja végig Aravae bölcselkedését. Fejét enyhén félrehajtja, s sűrűn pislog, miközben a szavak értelmei eljutnak hozzá.*
- Számomra épp azért vonzó, mert nem kézzel fogható. *Kezdi el véleményének kifejtését.* - A világunk, mint már említettem oly sokszínű, s annyi minden van, amit nem mindig lehet megérteni. Itt van például ez a tisztás. Nemrég említetted, hogy a hely létrejövetelében egy mágus kezei játszottak közre. Mégis mennyi örömet tud adni, a város zajától távol. Ez tán képzelgésed hiszed? *Mutat körbe.* - De persze teljes mértékben megértem indokodat, de vannak oly dolgok, amikre nem mindig lehet ésszerű magyarázatot találni.
*A mágia, ahogy Argus is említette, vagyis legalább szavaiból megkívánta kivenni, nem pusztán szerencse, s adottság kérdése. Bárki tanulhatja, ha van hozzá kellő érzéke, s képes megérteni a tekercsek akaratát. Ez is egy olyan dolog, amely Organthela számára még távolinak tűnik, de szeretné megérteni. A mágiát nem illúziónak tartja, azok komoly hatást gyakorolhatnak az ember életére. Emlékszik, hogy a Nap Karavánpihenő közelében lévő területeket a mágia segítségével sikerült megvédeniük bátyjának. Rengeteg tanulást, s türelmet érdemel. Érzi magán, hogy mióta eljött otthonról rengeteget változott, s ez a változás folyamatban van még, s reméli, hogy oly irányba, hogy képes legyen magába fogadni egy aprót az igézet szelleméből.
Apró pirosodással orcáin fogadja a lány szavait. Nem sűrűn illetik hasonló szavakkal, s nem is tudja, miként kellene erre válaszolnia. Zavarodottságában az első pár pillanatban nem találja a szavakat. Nem hangoztattak hasonló szavakat felé, nem tartották ezt fontosnak. Nővére szerint minden ember más, s attól, mert valaki „lelke szép”, még nem jelenti, hogy több odafigyelést igényel. Inkább azt próbálták belé nevelni, ha egyszer családja lesz, ő is hasonlómód nevelje fel gyermekeit. Család. Ez a gondolat oly elképzelhetetlen a számára, jelenleg.*
~Változások túlélésre?~
- Szavaid igazak, s lelkemet melengetik. De a túlélés helyett, szerintem inkább idomulnunk kéne hozzájuk. Vagyis, nem minden esetbe. Ha a világ tényleg oly rossz felé változik, amelyet te mondasz, nem feltétlen kell igazodni. Lelkünk jóságával sem kell kitűnni, elég ha a bajban jutottakon segítünk, s megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy világunk jobbá váljon. Ha tényleg borzalmas idők elé nézünk, én elsősorban nem túlélni szeretném, hanem segítséget adni a rászorultaknak.
*Meglehet szavai naivak s álomképnek tűnnek. De elvei mellett mindig is kiállt, életét is ebben a szellemben éli. Ezért is jött el otthonából, nem volt már maradása. Gaear nem engedte volna a terület védői közé, ahhoz túlságosan féltette. Itt, kint viszont lehetősége van azt megtenni, amiről a Tata mesélt neki, oly sokat. Hiszen az ő kalandjai is azért indultak, mert épp segítséget nyújtottak másoknak, s sose önös érdekből.
Halovány mosoly kúszik arcára, az emlékek hatására. S az örömteli találkozás viszonzása csak még derűsebbé teszik tekintetét.*
- Minden bizonnyal örülnek majd, ha meghallják ezt a nagyszerű hírt.* Fordítja oldalra fejét, s szemeit lezárva mosolyog a barna hajú szépségre.*
- Ha a sors könyörületes lesz felém, s én is erre járok és persze ha idén is meg lesz tartva, mindenféleképpen megnézem a bált. *Ábrándozik egy keveset, habár nem lételeme az esemény, egyszerűen csak kíváncsi rá, mint minden másra, amióta kint van.*
- Vissza? Persze. A városon belül te merre mész? *Teszi fel kérdését, mintha úgy ismerné Artheniort mint a tenyerét. Lelke mélyén csak remény él, hogy ismerős lehet számára a hely. Lassan feláll, s minden holmiját összeszedve, indulásra készen állva, várja, hogy együtt induljanak el.*
*A hajával való bíbelődését hirtelen hagyja abba, s kezet maga elé emeli, gyors mozdulatokkal, mintha valami rosszaságot tett volna. Zavartan mosolyodik, el, majd pedig egyik kezét újra felemelve, csavarja ujjai köré szőke tincseit.*
- Igazság szerint gondoltam már rá, de valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy levágom. Megszokás lehet már.
*Vonja meg végül vállait, de azért szőke zuhatagának csavargatását nem hagyja abba. Nagyszerű időtöltésnek tartja, főleg akkor, mikor épp nincs mit csinálnia. Vagy utazás közben vannak, s az nem mindig hoz oly sok elfoglaltságot.
Gyengéd mosollyal ajkai szegletében hallgatja végig Aravae bölcselkedését. Fejét enyhén félrehajtja, s sűrűn pislog, miközben a szavak értelmei eljutnak hozzá.*
- Számomra épp azért vonzó, mert nem kézzel fogható. *Kezdi el véleményének kifejtését.* - A világunk, mint már említettem oly sokszínű, s annyi minden van, amit nem mindig lehet megérteni. Itt van például ez a tisztás. Nemrég említetted, hogy a hely létrejövetelében egy mágus kezei játszottak közre. Mégis mennyi örömet tud adni, a város zajától távol. Ez tán képzelgésed hiszed? *Mutat körbe.* - De persze teljes mértékben megértem indokodat, de vannak oly dolgok, amikre nem mindig lehet ésszerű magyarázatot találni.
*A mágia, ahogy Argus is említette, vagyis legalább szavaiból megkívánta kivenni, nem pusztán szerencse, s adottság kérdése. Bárki tanulhatja, ha van hozzá kellő érzéke, s képes megérteni a tekercsek akaratát. Ez is egy olyan dolog, amely Organthela számára még távolinak tűnik, de szeretné megérteni. A mágiát nem illúziónak tartja, azok komoly hatást gyakorolhatnak az ember életére. Emlékszik, hogy a Nap Karavánpihenő közelében lévő területeket a mágia segítségével sikerült megvédeniük bátyjának. Rengeteg tanulást, s türelmet érdemel. Érzi magán, hogy mióta eljött otthonról rengeteget változott, s ez a változás folyamatban van még, s reméli, hogy oly irányba, hogy képes legyen magába fogadni egy aprót az igézet szelleméből.
Apró pirosodással orcáin fogadja a lány szavait. Nem sűrűn illetik hasonló szavakkal, s nem is tudja, miként kellene erre válaszolnia. Zavarodottságában az első pár pillanatban nem találja a szavakat. Nem hangoztattak hasonló szavakat felé, nem tartották ezt fontosnak. Nővére szerint minden ember más, s attól, mert valaki „lelke szép”, még nem jelenti, hogy több odafigyelést igényel. Inkább azt próbálták belé nevelni, ha egyszer családja lesz, ő is hasonlómód nevelje fel gyermekeit. Család. Ez a gondolat oly elképzelhetetlen a számára, jelenleg.*
~Változások túlélésre?~
- Szavaid igazak, s lelkemet melengetik. De a túlélés helyett, szerintem inkább idomulnunk kéne hozzájuk. Vagyis, nem minden esetbe. Ha a világ tényleg oly rossz felé változik, amelyet te mondasz, nem feltétlen kell igazodni. Lelkünk jóságával sem kell kitűnni, elég ha a bajban jutottakon segítünk, s megteszünk minden tőlünk telhetőt, hogy világunk jobbá váljon. Ha tényleg borzalmas idők elé nézünk, én elsősorban nem túlélni szeretném, hanem segítséget adni a rászorultaknak.
*Meglehet szavai naivak s álomképnek tűnnek. De elvei mellett mindig is kiállt, életét is ebben a szellemben éli. Ezért is jött el otthonából, nem volt már maradása. Gaear nem engedte volna a terület védői közé, ahhoz túlságosan féltette. Itt, kint viszont lehetősége van azt megtenni, amiről a Tata mesélt neki, oly sokat. Hiszen az ő kalandjai is azért indultak, mert épp segítséget nyújtottak másoknak, s sose önös érdekből.
Halovány mosoly kúszik arcára, az emlékek hatására. S az örömteli találkozás viszonzása csak még derűsebbé teszik tekintetét.*
- Minden bizonnyal örülnek majd, ha meghallják ezt a nagyszerű hírt.* Fordítja oldalra fejét, s szemeit lezárva mosolyog a barna hajú szépségre.*
- Ha a sors könyörületes lesz felém, s én is erre járok és persze ha idén is meg lesz tartva, mindenféleképpen megnézem a bált. *Ábrándozik egy keveset, habár nem lételeme az esemény, egyszerűen csak kíváncsi rá, mint minden másra, amióta kint van.*
- Vissza? Persze. A városon belül te merre mész? *Teszi fel kérdését, mintha úgy ismerné Artheniort mint a tenyerét. Lelke mélyén csak remény él, hogy ismerős lehet számára a hely. Lassan feláll, s minden holmiját összeszedve, indulásra készen állva, várja, hogy együtt induljanak el.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 23:36:12
Üzenet elküldve: 2015-01-30 23:36:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*Apró bólintással konstatálja a lány szavait, ami azt illeti a bájitalokkal nem is számolt a gyógyulást illetően, pedig bizonyosan akadnak olyan alkimisták, akik kellően hasznos főzeteket állítanak elő, ám bármennyire is igyekszik elképzelni, valahogy nem tudja elhinni, hogy valaki egyik pillanatról a másikra váljék súlyos sérüléstől szenvedőből makkegészségesbe. Nem, ez olyasféle dolog, mely helytelen, ha valós. A természetnek megvan a maga rendje, Aravae úgy vallja, mindenért meg kell fizetniük, mit elkövettek, legyen az egy apró hiba, vagy épp a Medgoly és amannak gazdája leölése, azonban a világ ellen való, ha eme fizetségeket könnyeden félresöprik. Ahogy a jótétemények is megtérülnek, úgy a harmónia, az egyensúly fenntartásáért a másik oldalon sem szabad kibillennie a mérlegnek.
Mindenesetre ezen nézeteit inkább nem osztja meg Freyaival, elvégre neki is reménye, hogy a társa mihamarabb felépül, ám nem oly módon, ami elképzelhetetlen.
Elmélkedése közben minduntalan azt figyeli, a szőkeség miképpen próbálja rendre bírni rakoncátlan tincseit – már nem első alkalommal -, s nem is állja megjegyzés nélkül hagyni a kedves látványt.*
- Miért nem növeszted meg elől a hajad? Úgy nem kívánna mindég az arcodba bújni... *Somolyogja gyengéden, mielőtt még a mágiára térülne a szó. Akkor a megszokott, érdeklődő csendességgel adózva hallgatja a lány tapasztalásait e rejtélyes tudományágat illetően, ám, miként sejtette, ő sincs más véleményen róla, mint Aravae. Noha az élet hosszúságának esetleges unalmát kitöltendő okulásra még nem gondolt, persze kettejük közül Organthelának több joga van feltételezni a lehetőséget, mint a félvérnek, kinek emberi mértékkel hosszadalmas élete is kérészi az elfekéhez képest.*
- Jómagam még nem tűnődtem el ezen eshetőségen, pedig odahaza is gyakorta derítettek mosolyra egy-két bámulatos varázslattal. Mint létező tudományt, elfogadom és csodálom, ám hogy magam míveljem... Oly különösnek hat. A kardforgatás olyasféle művészet, mely kézzelfogható, a matériát tapintod, míg a mágia szülte tünékeny illanások puszta képzelgésnek hatnak csupán. Úgy sejtem, ha netán első kézből tapasztalnám, megérteném a valódi indíttatását, azonban így nem tudok jobb véleménnyel lenni róla, mint amit most elmondtam. *Mosolyogja gyengéden, ám ismét rajta a sor, hogy csenddel adózzék Freyainak, amit cseppet sem bán, érdeklődően hegyezi a füleit bölcselkedő szavaira, melyekkel egyszerre leledzik egyetértésben s ellentétben.*
- Ezt nem is vitatom, noha érdemes lenne a világnak megtanulnia, túl kell lépnünk önnön vágyainkon, hogy valami hasznosat teremthessünk. Persze nem születtünk egyformának, valakiből egyszerűen hiányzik az indíttatás, hogy becsülettel, szeretettel éljék, azonban úgy vélem, a zöldbőrűek halmozottan így teremnek, kivételre szinte még példát sem láttam. Másrészt, népeink neveltetése is merőben eltér az orkokétól, mégsem kívánjuk leigázni földjeiket, kioltani az utolsó életet, mely az ő formájukban fogant, ezúttal is azon okból háborúzunk, mert nem tudtak békében megélni mellettünk.
Természetest, a világ változik, ám attól tartok, kedves Organthela, hogy nem a legszebb irányban. Lelked szép, tiszta, akár a kristályosan csillanó folyóké, úgy ne engedd, hogy a sötétség váratlan érje szívedet. Könnyed elfordítani fejünket, önnön virágzó szeretetünkkel s veleszületett jóságunkkal fedni a valóságot, ám az igazság, fel kell készülnünk minden eshetőségre, hogy túléljük a változásokat. *Fejezi be végül eszmefuttatását, mely megint csak szerteágazóra sikeredett a leányzó szavainak nyomán, bár némileg borúsabbra, mint tervezte. Bizonyosan hallhatott már efféléket a szőkeség, hiszen a Darelhez hasonlatos kemény harcosok kiélezetten látják az élet mocskát, noha az sem egészséges, ha csak azt veszik észre.
Mindenesetre borongó szavai hamarost fordulnak derűsebb színekbe, miként az utóbbi növényekről ismerteti a leányt, majd pedig szeretetteljesen összeborulnak hasonlóságaik végett.
Pirosló ajkain örömteli mosollyal pillant le kezeiknek ölelkezésére, majd mélykék íriszeit Freyaira emeli.*
- Köszönettel ezért igazán nem tartozol, azonban vedd az enyémet is viszonzásul, ha szükségét érzed. Talán atyáink öröksége ez, bizonyosan örömmel hallják majd, hogy itt, a hatalmas világban is egymásra találtak lányaik. A sors kegyes. *Mosolyogja derűsen, majd szabadjára engedett kacsóit visszasimítja az ölébe.*
- Ezt sajnálattal hallom, kíváncsivá tett, vajon miként alakult a bál. Majd legközelebb, ha ismét erre járnék a vulkán havában... *Tekint oldalra egy rövidke momentum erejéig, majd vissza, a lányra.*
- Lassacskán ideje volna indulnunk, nem gondolod? Elkísérhetjük egymást egy darabon. *Jegyzi meg egy meleg, barátságos mosollyal.*
*Apró bólintással konstatálja a lány szavait, ami azt illeti a bájitalokkal nem is számolt a gyógyulást illetően, pedig bizonyosan akadnak olyan alkimisták, akik kellően hasznos főzeteket állítanak elő, ám bármennyire is igyekszik elképzelni, valahogy nem tudja elhinni, hogy valaki egyik pillanatról a másikra váljék súlyos sérüléstől szenvedőből makkegészségesbe. Nem, ez olyasféle dolog, mely helytelen, ha valós. A természetnek megvan a maga rendje, Aravae úgy vallja, mindenért meg kell fizetniük, mit elkövettek, legyen az egy apró hiba, vagy épp a Medgoly és amannak gazdája leölése, azonban a világ ellen való, ha eme fizetségeket könnyeden félresöprik. Ahogy a jótétemények is megtérülnek, úgy a harmónia, az egyensúly fenntartásáért a másik oldalon sem szabad kibillennie a mérlegnek.
Mindenesetre ezen nézeteit inkább nem osztja meg Freyaival, elvégre neki is reménye, hogy a társa mihamarabb felépül, ám nem oly módon, ami elképzelhetetlen.
Elmélkedése közben minduntalan azt figyeli, a szőkeség miképpen próbálja rendre bírni rakoncátlan tincseit – már nem első alkalommal -, s nem is állja megjegyzés nélkül hagyni a kedves látványt.*
- Miért nem növeszted meg elől a hajad? Úgy nem kívánna mindég az arcodba bújni... *Somolyogja gyengéden, mielőtt még a mágiára térülne a szó. Akkor a megszokott, érdeklődő csendességgel adózva hallgatja a lány tapasztalásait e rejtélyes tudományágat illetően, ám, miként sejtette, ő sincs más véleményen róla, mint Aravae. Noha az élet hosszúságának esetleges unalmát kitöltendő okulásra még nem gondolt, persze kettejük közül Organthelának több joga van feltételezni a lehetőséget, mint a félvérnek, kinek emberi mértékkel hosszadalmas élete is kérészi az elfekéhez képest.*
- Jómagam még nem tűnődtem el ezen eshetőségen, pedig odahaza is gyakorta derítettek mosolyra egy-két bámulatos varázslattal. Mint létező tudományt, elfogadom és csodálom, ám hogy magam míveljem... Oly különösnek hat. A kardforgatás olyasféle művészet, mely kézzelfogható, a matériát tapintod, míg a mágia szülte tünékeny illanások puszta képzelgésnek hatnak csupán. Úgy sejtem, ha netán első kézből tapasztalnám, megérteném a valódi indíttatását, azonban így nem tudok jobb véleménnyel lenni róla, mint amit most elmondtam. *Mosolyogja gyengéden, ám ismét rajta a sor, hogy csenddel adózzék Freyainak, amit cseppet sem bán, érdeklődően hegyezi a füleit bölcselkedő szavaira, melyekkel egyszerre leledzik egyetértésben s ellentétben.*
- Ezt nem is vitatom, noha érdemes lenne a világnak megtanulnia, túl kell lépnünk önnön vágyainkon, hogy valami hasznosat teremthessünk. Persze nem születtünk egyformának, valakiből egyszerűen hiányzik az indíttatás, hogy becsülettel, szeretettel éljék, azonban úgy vélem, a zöldbőrűek halmozottan így teremnek, kivételre szinte még példát sem láttam. Másrészt, népeink neveltetése is merőben eltér az orkokétól, mégsem kívánjuk leigázni földjeiket, kioltani az utolsó életet, mely az ő formájukban fogant, ezúttal is azon okból háborúzunk, mert nem tudtak békében megélni mellettünk.
Természetest, a világ változik, ám attól tartok, kedves Organthela, hogy nem a legszebb irányban. Lelked szép, tiszta, akár a kristályosan csillanó folyóké, úgy ne engedd, hogy a sötétség váratlan érje szívedet. Könnyed elfordítani fejünket, önnön virágzó szeretetünkkel s veleszületett jóságunkkal fedni a valóságot, ám az igazság, fel kell készülnünk minden eshetőségre, hogy túléljük a változásokat. *Fejezi be végül eszmefuttatását, mely megint csak szerteágazóra sikeredett a leányzó szavainak nyomán, bár némileg borúsabbra, mint tervezte. Bizonyosan hallhatott már efféléket a szőkeség, hiszen a Darelhez hasonlatos kemény harcosok kiélezetten látják az élet mocskát, noha az sem egészséges, ha csak azt veszik észre.
Mindenesetre borongó szavai hamarost fordulnak derűsebb színekbe, miként az utóbbi növényekről ismerteti a leányt, majd pedig szeretetteljesen összeborulnak hasonlóságaik végett.
Pirosló ajkain örömteli mosollyal pillant le kezeiknek ölelkezésére, majd mélykék íriszeit Freyaira emeli.*
- Köszönettel ezért igazán nem tartozol, azonban vedd az enyémet is viszonzásul, ha szükségét érzed. Talán atyáink öröksége ez, bizonyosan örömmel hallják majd, hogy itt, a hatalmas világban is egymásra találtak lányaik. A sors kegyes. *Mosolyogja derűsen, majd szabadjára engedett kacsóit visszasimítja az ölébe.*
- Ezt sajnálattal hallom, kíváncsivá tett, vajon miként alakult a bál. Majd legközelebb, ha ismét erre járnék a vulkán havában... *Tekint oldalra egy rövidke momentum erejéig, majd vissza, a lányra.*
- Lassacskán ideje volna indulnunk, nem gondolod? Elkísérhetjük egymást egy darabon. *Jegyzi meg egy meleg, barátságos mosollyal.*
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 23:21:12
Üzenet elküldve: 2015-01-30 23:21:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A férfi enged irányításának, s ezt ki is használja, ameddig teheti. Folyamatos elhaló hangjai jelzi, hogy lassan hevességének végénél jár, s bizony most nem menekül el. Nem, amíg testét egy elmondhatatlan érzés alulról kezdve, folyamatosan haladva fölfelé meg nem remegteti. Sóhajtásai egyre vadabbá s hangosabbá válnak, amíg egy érezhetően visszafolytott sikolyba át nem csap. Teljes örömét nem osztja meg a szőkeséggel, nem szolgált még rá, azért még sokat kell tennie.*
- Még csak most kezdődik az új játék.
*Lehelli erőtlenül, kósza vigyorral arcán. Szaporán kapja a levegőt, s amíg tart hatása, ereszkedik le lassan. Ám Zara vérmérséklete vadabb, mint az övé. Nem tudja visszafojtani, amit ő már oly rég csinál, de most nem enged neki. Most ő játszik a férfival, s az ő kénye kedvére mozognak.
A fegyvert célra tartva ereszkedik le, ütközésig magába fogadva az oly régóta óhajtott érzést. Eddig lezárva tartott szemei kipattannak, s mélyről jövő sikoly hagyja el vérrel telt ajkait. Először csak lassan mozog, ütemesen, majd elvesztve ő is eszét, elsötétül előle végképp a világ, s minden józanság.
Józanság. Ha már eszébe jutott szabad kezével felemeli a földről a rumos üveget, s kiszáradó torkára zudítja annak tartalmát. Az egy szusszanásra megivott édes nedűt tartalmazó flaskát ledobja maga mellé. Előre dönti felsőtestét, karjaival tompítva fel az esést. Átadja magát a férfinak, eddig játszott vele, innentől lehet ismét Zara játékszere. De hogy tovább hergelje a mögötte magasodót, saját kebleit megfogva egyik kezével játszadozik el, önmaga sóvárgását fokozva.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A férfi enged irányításának, s ezt ki is használja, ameddig teheti. Folyamatos elhaló hangjai jelzi, hogy lassan hevességének végénél jár, s bizony most nem menekül el. Nem, amíg testét egy elmondhatatlan érzés alulról kezdve, folyamatosan haladva fölfelé meg nem remegteti. Sóhajtásai egyre vadabbá s hangosabbá válnak, amíg egy érezhetően visszafolytott sikolyba át nem csap. Teljes örömét nem osztja meg a szőkeséggel, nem szolgált még rá, azért még sokat kell tennie.*
- Még csak most kezdődik az új játék.
*Lehelli erőtlenül, kósza vigyorral arcán. Szaporán kapja a levegőt, s amíg tart hatása, ereszkedik le lassan. Ám Zara vérmérséklete vadabb, mint az övé. Nem tudja visszafojtani, amit ő már oly rég csinál, de most nem enged neki. Most ő játszik a férfival, s az ő kénye kedvére mozognak.
A fegyvert célra tartva ereszkedik le, ütközésig magába fogadva az oly régóta óhajtott érzést. Eddig lezárva tartott szemei kipattannak, s mélyről jövő sikoly hagyja el vérrel telt ajkait. Először csak lassan mozog, ütemesen, majd elvesztve ő is eszét, elsötétül előle végképp a világ, s minden józanság.
Józanság. Ha már eszébe jutott szabad kezével felemeli a földről a rumos üveget, s kiszáradó torkára zudítja annak tartalmát. Az egy szusszanásra megivott édes nedűt tartalmazó flaskát ledobja maga mellé. Előre dönti felsőtestét, karjaival tompítva fel az esést. Átadja magát a férfinak, eddig játszott vele, innentől lehet ismét Zara játékszere. De hogy tovább hergelje a mögötte magasodót, saját kebleit megfogva egyik kezével játszadozik el, önmaga sóvárgását fokozva.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 23:01:43
Üzenet elküldve: 2015-01-30 23:01:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Meglepődik, amikor a nő hirtelen új utasításokat ad neki, úgy látszik még kell tanulnia. De hát mit lehet tenni, követi a kapitánya parancsait, ha nem akar nagyon csúnya büntetést kapni tőle. Egy kicsit megkapja a nő ajkait. Őt még nem kell félteni, hullámzó hangulata a nőnek segített rajta, hogy felfigyeljen, mikor kell jobban odafigyelnie önnön érzéseire és mikor kell teljesen átadnia magát annak, amit súg neki a belsője.*
-Ne kezdj új játékba, hiszen ami most megy, az csak neked megy.
*Majd harap, nyom és szúr, hogy egyszerre három ingerrel kelljen megküzdenie a nősténynek. Majd elengedi maradék eszét is és amilyen vadul csak bír és képes, küldi meg sorakozó támadásait a nőstényre. Ahol éri. Félkezével azért próbálja visszatartani a nőt, persze alsó felével pedig olyan erősen löki, hogy megrázza a nőt. Ő is hevesebben veszi a levegőt, de prédáját nem ereszti ameddig mindketten erőtlenül el nem terülnek a hóban, levegőért kapkodva. De ez még jócskán messze van, most ideje lenne, hogy ő is pótolja Nadhoz képest meglévő lemaradását az élvezetekből.*
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.30 23:02:26
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Meglepődik, amikor a nő hirtelen új utasításokat ad neki, úgy látszik még kell tanulnia. De hát mit lehet tenni, követi a kapitánya parancsait, ha nem akar nagyon csúnya büntetést kapni tőle. Egy kicsit megkapja a nő ajkait. Őt még nem kell félteni, hullámzó hangulata a nőnek segített rajta, hogy felfigyeljen, mikor kell jobban odafigyelnie önnön érzéseire és mikor kell teljesen átadnia magát annak, amit súg neki a belsője.*
-Ne kezdj új játékba, hiszen ami most megy, az csak neked megy.
*Majd harap, nyom és szúr, hogy egyszerre három ingerrel kelljen megküzdenie a nősténynek. Majd elengedi maradék eszét is és amilyen vadul csak bír és képes, küldi meg sorakozó támadásait a nőstényre. Ahol éri. Félkezével azért próbálja visszatartani a nőt, persze alsó felével pedig olyan erősen löki, hogy megrázza a nőt. Ő is hevesebben veszi a levegőt, de prédáját nem ereszti ameddig mindketten erőtlenül el nem terülnek a hóban, levegőért kapkodva. De ez még jócskán messze van, most ideje lenne, hogy ő is pótolja Nadhoz képest meglévő lemaradását az élvezetekből.*
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.30 23:02:26
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:39:55
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:39:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Vágya egyre csak fokozódik, s a halk morgások, vad dorombolásokba fordul át. Önfeledt szórakozását, mintha késként vágták volna el. A férfi érintését már nem érzi, de csak egy pillanat telik el így. A csípőjén érezve a nedves ujjakat, először a hideg rázza ki.
Egy gyors mozdulat segítsége miatt, halk kuncogást hallat. Alkarjával támaszkodik a földhöz, térdelése közben. A markoló tapintásra válasza egy, már immár hangosabb kéjes morgással válaszol. Kedvére való, ahova halad játékuk. Sustorgó nyávogása, egyre hangosabbá válnak, ahogy a föld felé függő idomain érzi a vadító érintést. Nem vár arra, hogy rádőlve támadják meg nyakát. Zabolátlan szenvedélye megfeszíti gerincét, akárha villám csapna át rajta. Kiegyenesedve, dől a férfinak. A harapások, s a csókok csak tovább hergelik vágyakozását, de most ő van soron, hogy ne engedjen oly könnyen. Zara egyik kezét fogságba ejti, hogy elvezesse élvezetesebb helyszínekhez. Szentélyéhez vezetve azokat, megmutatja, mely mozdulatokkal éri el leghamarabb Zara a kívánt hatást. Ajkaiba harapva, torokhangot hallatva, egyre hevesebb vágyat érez a fullánk iránt. Fejét, hátrahajtva koppanhat a szőkeség vállán.*
- Oh, várathatsz még egy pillanatig, tisztem.
*Leheli, vágytól teli, fuldokló hangon. Szabad kezével hátranyúlva ragadja meg a dorongot, s kezd érzéki játékba, tovább feszítve a már elszakadóban lévő húrt. Kíváncsi meddig bírja így a szőkeség. Elfúló hangja szakadatlanul ontja buja sóhajtásait.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Vágya egyre csak fokozódik, s a halk morgások, vad dorombolásokba fordul át. Önfeledt szórakozását, mintha késként vágták volna el. A férfi érintését már nem érzi, de csak egy pillanat telik el így. A csípőjén érezve a nedves ujjakat, először a hideg rázza ki.
Egy gyors mozdulat segítsége miatt, halk kuncogást hallat. Alkarjával támaszkodik a földhöz, térdelése közben. A markoló tapintásra válasza egy, már immár hangosabb kéjes morgással válaszol. Kedvére való, ahova halad játékuk. Sustorgó nyávogása, egyre hangosabbá válnak, ahogy a föld felé függő idomain érzi a vadító érintést. Nem vár arra, hogy rádőlve támadják meg nyakát. Zabolátlan szenvedélye megfeszíti gerincét, akárha villám csapna át rajta. Kiegyenesedve, dől a férfinak. A harapások, s a csókok csak tovább hergelik vágyakozását, de most ő van soron, hogy ne engedjen oly könnyen. Zara egyik kezét fogságba ejti, hogy elvezesse élvezetesebb helyszínekhez. Szentélyéhez vezetve azokat, megmutatja, mely mozdulatokkal éri el leghamarabb Zara a kívánt hatást. Ajkaiba harapva, torokhangot hallatva, egyre hevesebb vágyat érez a fullánk iránt. Fejét, hátrahajtva koppanhat a szőkeség vállán.*
- Oh, várathatsz még egy pillanatig, tisztem.
*Leheli, vágytól teli, fuldokló hangon. Szabad kezével hátranyúlva ragadja meg a dorongot, s kezd érzéki játékba, tovább feszítve a már elszakadóban lévő húrt. Kíváncsi meddig bírja így a szőkeség. Elfúló hangja szakadatlanul ontja buja sóhajtásait.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:15:55
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:15:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
- Megvannak azok a gyógyitalok, főzetek, s maga a mágia is, ami elősegítheti mielőbbi felépülését.
*Válaszolja bazsalyogva, cseresznye színű ajkaival. Aravae kérdésére csak fejét rázza meg, Feltűzött haját a sárkánymintás hajtű erősen tartja, csak az odáig el nem érő tincsek terülnek szét. Néhány kósza tincset kiseper hajából, s igyekszik azokat fülei mögött eltüntetni, de rövidségük révén, azok újra és újra előbukkannak. Számtalanszor megfogadta már, hogy hagyja elől is megnőni haját, de akármikor alkalma van rá, folyamatosan visszanyesi elől lévő haját. Talán már számára is szokatlan lenne, ha nem igazítaná folyton.*
- Ismerem a mágiát, falunkban is számos elf bírta a tudást, mellyel használni tudták. Ennél közelebb, csak egyszer ismerkedtem meg vele, egy kedves ismerősöm révén. Ő próbálta megértetni velem a mágia valódiságát. De úgy tűnt, hogy egyelőre nem az én stílusom. De az élet oly hosszú, ki tudja, hogy mi történik még? Mindenesetre semmiféleképpen nem zárkózok el előle.
*Mosolyog továbbra is. Visszatérve kellemetlenebb témához, ő maga is oly komolysággal válaszol, ahogy őhozzá beszéltek.*
- Azt mondják az emberi, de minden más faji gyarlóság végtelen. Vannak kiket az tesz boldoggá, ha másokat bánthatnak, ha fájdalmat, vért, könnyeket láthatnak. Mondják, hogy ez sokszor neveltetés kérdése. Meglehet, hogy azért vannak előítéleteink más fajokkal szemben, mert a neveltetésük elüt a miénktől, s nehezebben vagyunk képesek elfogadni az ő álláspontokat. Ebben az esetben az orkoknak csak ellenségeik vagyunk, olyanok, akik iránt mérhetetlen vágyat éreznek, hogy elpusztítsanak minket. Ezt mondják, de a világ, ahogy észrevettem folyamatos változásban van, lehetséges, hogy ez is változik, csak több idő kell hozzá.
*Bölcselkedik apró monológjával. Majd a további instrukciókra továbbra is csak bólogat.*
- Sűrű főzetet. Ezt ismerem! *Közli lelkesen.* - Nővérem számos alkalommal készített ilyet, ezt én magam is ellestem tőle.
*Előbb elrejti a vászon, óvó takarásába a gyűjtött flórákat, hogy óvatosan a kölcsönzött táskába rakja őket. Aravae kedveskedő szavaira, csak meleg mosollyal válaszol.*
- Mihamarabb remélem én is.
*Mindazon által igyekszik megjegyezni a leány szavait, merre is találhatja a városban. Feje apró biccentésével ismétli el magában az említett helyeket, ezzel is tudatosítva magába a neveket, s a helyeket. Meglehet, gyorsabban menne, ha pontosan tudná merre is találja a helyszíneket. Lassan ismerszik ki a nyüzsgő város utcáiban.
Aravae kedveskedő hangját hallva, kezét akaratlanul is mellkasára helyezi, szíve környékére. Meghatja a barna hajú szépség szavai. Vékony, még télen is napbarnított kezeivel a másik kezei felé nyúl. Megfogva azokat óvatosan szorítja meg.*
- Köszönettel tartozom, ha így érzel. Jómagam is úgy viselkedem, mintha nem most találkoztunk volna először, s egy régen félbehagyott beszélgetést folytatnánk csak.
*Válaszol valódi őszinteséggel, az őszinte szavakra.
Elengedve a kezeket, fejét újra megrázza.*
- Nem, sajnos nem volt alkalmunk rá. Mi is szintúgy terveztük, de a napunk olyan gyorsan telt el, hogy mire észbe kaptunk, már hajnal is volt, így teljesen lemaradtunk a mulatságról.
- Megvannak azok a gyógyitalok, főzetek, s maga a mágia is, ami elősegítheti mielőbbi felépülését.
*Válaszolja bazsalyogva, cseresznye színű ajkaival. Aravae kérdésére csak fejét rázza meg, Feltűzött haját a sárkánymintás hajtű erősen tartja, csak az odáig el nem érő tincsek terülnek szét. Néhány kósza tincset kiseper hajából, s igyekszik azokat fülei mögött eltüntetni, de rövidségük révén, azok újra és újra előbukkannak. Számtalanszor megfogadta már, hogy hagyja elől is megnőni haját, de akármikor alkalma van rá, folyamatosan visszanyesi elől lévő haját. Talán már számára is szokatlan lenne, ha nem igazítaná folyton.*
- Ismerem a mágiát, falunkban is számos elf bírta a tudást, mellyel használni tudták. Ennél közelebb, csak egyszer ismerkedtem meg vele, egy kedves ismerősöm révén. Ő próbálta megértetni velem a mágia valódiságát. De úgy tűnt, hogy egyelőre nem az én stílusom. De az élet oly hosszú, ki tudja, hogy mi történik még? Mindenesetre semmiféleképpen nem zárkózok el előle.
*Mosolyog továbbra is. Visszatérve kellemetlenebb témához, ő maga is oly komolysággal válaszol, ahogy őhozzá beszéltek.*
- Azt mondják az emberi, de minden más faji gyarlóság végtelen. Vannak kiket az tesz boldoggá, ha másokat bánthatnak, ha fájdalmat, vért, könnyeket láthatnak. Mondják, hogy ez sokszor neveltetés kérdése. Meglehet, hogy azért vannak előítéleteink más fajokkal szemben, mert a neveltetésük elüt a miénktől, s nehezebben vagyunk képesek elfogadni az ő álláspontokat. Ebben az esetben az orkoknak csak ellenségeik vagyunk, olyanok, akik iránt mérhetetlen vágyat éreznek, hogy elpusztítsanak minket. Ezt mondják, de a világ, ahogy észrevettem folyamatos változásban van, lehetséges, hogy ez is változik, csak több idő kell hozzá.
*Bölcselkedik apró monológjával. Majd a további instrukciókra továbbra is csak bólogat.*
- Sűrű főzetet. Ezt ismerem! *Közli lelkesen.* - Nővérem számos alkalommal készített ilyet, ezt én magam is ellestem tőle.
*Előbb elrejti a vászon, óvó takarásába a gyűjtött flórákat, hogy óvatosan a kölcsönzött táskába rakja őket. Aravae kedveskedő szavaira, csak meleg mosollyal válaszol.*
- Mihamarabb remélem én is.
*Mindazon által igyekszik megjegyezni a leány szavait, merre is találhatja a városban. Feje apró biccentésével ismétli el magában az említett helyeket, ezzel is tudatosítva magába a neveket, s a helyeket. Meglehet, gyorsabban menne, ha pontosan tudná merre is találja a helyszíneket. Lassan ismerszik ki a nyüzsgő város utcáiban.
Aravae kedveskedő hangját hallva, kezét akaratlanul is mellkasára helyezi, szíve környékére. Meghatja a barna hajú szépség szavai. Vékony, még télen is napbarnított kezeivel a másik kezei felé nyúl. Megfogva azokat óvatosan szorítja meg.*
- Köszönettel tartozom, ha így érzel. Jómagam is úgy viselkedem, mintha nem most találkoztunk volna először, s egy régen félbehagyott beszélgetést folytatnánk csak.
*Válaszol valódi őszinteséggel, az őszinte szavakra.
Elengedve a kezeket, fejét újra megrázza.*
- Nem, sajnos nem volt alkalmunk rá. Mi is szintúgy terveztük, de a napunk olyan gyorsan telt el, hogy mire észbe kaptunk, már hajnal is volt, így teljesen lemaradtunk a mulatságról.
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:13:47
Üzenet elküldve: 2015-01-30 22:13:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elégedett hangokat hallhat a nő Zarától, a benne rejlő tigris nagyon is jól szórakozik. Viszont még korai lenne, ha itt csapná le a nő kéjét azzal, hogy magasabb szintre emelik a dolgokat. A nő elhomályosuló tekintete is azt mutatja, hogy már nem túl sokat, de bírja, de ki tudja, meddig mehet el még. Kegyetlen mosolyt csal az arcára, hogy ezt most kiderítheti. Kezeivel fel is vándorol a nő csípőjéhez, erőszakos támadást jelezve, majd hirtelen megfordítja a nőt. Kezeivel a dombjaiba kap és most már azokkal űzi durva játékait. Így már képes is magához szorítani, érezheti is borostás arcát a nőstény a nyakánál. Élvezkedik rugalmasságával, nyomogatásával és persze nem is lenne teljes a szett, ha nem nézné meg, miként és meddig lehet mozgatni ezen labdacsokat. Talán ezt élvezi a legjobban a játékukból. És persze, el is helyezi az első harapást a nő nyakának a túloldalán is, amire gyorsan rászámol párat. A végén tényleg felfalja, mint egy ragadozó az áldozatát. Nem kell sokat várnia, de még egy ideig igen, ezt jelképezvén megsimogatja a nő barlangját kincsével, égetvén az ajtaját. Ha a nő átall egy pillanatra felé tekinteni vagy csak a fejét arra fordítani, megcsókolja teljes szenvedélyével.*
-Ne aggódj, nem váratlak sokáig, kapitány.
*Újra mar, mind szájával, mind kezeivel, és ő is érzi, hogy fullánkjának szebb helye lenne égre áldozatának belsejében. De, ha a nő azt hiszi, hogy ez a végét jelenti a játékának, akkor még a közelében sem jár Zaranir képességeinek. És erről élvezetes lesz az emlékeztető.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Elégedett hangokat hallhat a nő Zarától, a benne rejlő tigris nagyon is jól szórakozik. Viszont még korai lenne, ha itt csapná le a nő kéjét azzal, hogy magasabb szintre emelik a dolgokat. A nő elhomályosuló tekintete is azt mutatja, hogy már nem túl sokat, de bírja, de ki tudja, meddig mehet el még. Kegyetlen mosolyt csal az arcára, hogy ezt most kiderítheti. Kezeivel fel is vándorol a nő csípőjéhez, erőszakos támadást jelezve, majd hirtelen megfordítja a nőt. Kezeivel a dombjaiba kap és most már azokkal űzi durva játékait. Így már képes is magához szorítani, érezheti is borostás arcát a nőstény a nyakánál. Élvezkedik rugalmasságával, nyomogatásával és persze nem is lenne teljes a szett, ha nem nézné meg, miként és meddig lehet mozgatni ezen labdacsokat. Talán ezt élvezi a legjobban a játékukból. És persze, el is helyezi az első harapást a nő nyakának a túloldalán is, amire gyorsan rászámol párat. A végén tényleg felfalja, mint egy ragadozó az áldozatát. Nem kell sokat várnia, de még egy ideig igen, ezt jelképezvén megsimogatja a nő barlangját kincsével, égetvén az ajtaját. Ha a nő átall egy pillanatra felé tekinteni vagy csak a fejét arra fordítani, megcsókolja teljes szenvedélyével.*
-Ne aggódj, nem váratlak sokáig, kapitány.
*Újra mar, mind szájával, mind kezeivel, és ő is érzi, hogy fullánkjának szebb helye lenne égre áldozatának belsejében. De, ha a nő azt hiszi, hogy ez a végét jelenti a játékának, akkor még a közelében sem jár Zaranir képességeinek. És erről élvezetes lesz az emlékeztető.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:58:26
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:58:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
* Úgy néz ki lassan véget ér a hófesztivál, így Omon el is indul a város felé. A temetés holnap lesz, addig is elnéz a templomba, vagy akárhova is. Remélhetőleg, ha valami nyugodtabb helyre megy, akkor elfeledi a tegnap történteket. Mondjuk, ha így halad, akkor nem is nagyon fog pár nap múlva emlékezni, mivel - igaz memóriájával nincsen gond - de mégis a történtek igen jelentős részére nem emlékszik már.
Tudja, hogy a piactéren találkozott azzal az ürgével, aztán elrabolták, majd elvitték az erdőbe... És ennyi. Ezután szinte minden teljesen homályos - egy-két részletre emlékszik. Olyan, mintha évekkel ezelőtt történt volna ez a Szörnyű Nap.
Otthagyja hát a fesztivált, hogy keressen egy csendesebb helyet a városban, közben az egyik kedvenc nótáját dódolja magában, elf nyelven. *
* Úgy néz ki lassan véget ér a hófesztivál, így Omon el is indul a város felé. A temetés holnap lesz, addig is elnéz a templomba, vagy akárhova is. Remélhetőleg, ha valami nyugodtabb helyre megy, akkor elfeledi a tegnap történteket. Mondjuk, ha így halad, akkor nem is nagyon fog pár nap múlva emlékezni, mivel - igaz memóriájával nincsen gond - de mégis a történtek igen jelentős részére nem emlékszik már.
Tudja, hogy a piactéren találkozott azzal az ürgével, aztán elrabolták, majd elvitték az erdőbe... És ennyi. Ezután szinte minden teljesen homályos - egy-két részletre emlékszik. Olyan, mintha évekkel ezelőtt történt volna ez a Szörnyű Nap.
Otthagyja hát a fesztivált, hogy keressen egy csendesebb helyet a városban, közben az egyik kedvenc nótáját dódolja magában, elf nyelven. *
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:50:20
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:50:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A harcias támadásokra más esetleg visszakozva, esetleg megfutamodással válaszolna, vagy netán rossz álló pillantással. Ám Nadae az ilyen helyzeteket élvezi a legjobban, s ezt régi játszótársa is tudhatja. Rég kinőtt abból a korszakából - habár igazándiból sose volt benne - amikor szép szavakkal, s érintésekkel a mennybe repíthették. Az évek során, ahogy folyamatosan változott, s lelke egyre torz alakot öltött, úgy kezdte élvezni a durva játékot. A további harapásokra is csak kéjes sóhajos, s apró morgások a válaszok.
S mintha kitalálta volna a férfi gondolatait, szinte dorombolásba kezd, ahogy Zara tovább pengeti ujjait húrjain.
A nehézkes férfitest érzésére, levegője bent reked tüdejébe, de ez sem akadályozza meg, hogy kezével hol a háton, hol a nadrág rejtekében játszadozzon. Az előbbi nyakkiszívást, no meg a bájital miatti karmolászást viszonozza Zaranirnek, hosszas karmai élesítésével.
Vére forr, szíve hevesen lüktet. A meztelen felsőtest érintése sem csillapítja a kínzó vágyat, mely egyre jobban keríti hatalmába. Szívének egyre ütemtelenebb dobogását könnyen megérezheti a szőkeség, ha továbbra is nyomás alatt tartja. Arca hamar piros pozsgássá vált, a külvilágot már rég kizárta tudatából. Az érintések kiváltják a megfelelő reakciókat, s nyögéseit már alig bírja visszatartani. De nem, nem enged, még nem.
Szürke íriszeivel homályosan tekint a tengerkék szemekbe.
Nem várakoztatja meg ellenfelét, s annak lila sisakos lánglovagját szentélyének ajtajához vezeti. A halk morgásra hatására, apróra nyitott ajkai szegletébe álnok mosoly költözik. Kihívóan tekint Zarára, hogy meg meri-e tenni, amit oly sokáig halogatott már.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A harcias támadásokra más esetleg visszakozva, esetleg megfutamodással válaszolna, vagy netán rossz álló pillantással. Ám Nadae az ilyen helyzeteket élvezi a legjobban, s ezt régi játszótársa is tudhatja. Rég kinőtt abból a korszakából - habár igazándiból sose volt benne - amikor szép szavakkal, s érintésekkel a mennybe repíthették. Az évek során, ahogy folyamatosan változott, s lelke egyre torz alakot öltött, úgy kezdte élvezni a durva játékot. A további harapásokra is csak kéjes sóhajos, s apró morgások a válaszok.
S mintha kitalálta volna a férfi gondolatait, szinte dorombolásba kezd, ahogy Zara tovább pengeti ujjait húrjain.
A nehézkes férfitest érzésére, levegője bent reked tüdejébe, de ez sem akadályozza meg, hogy kezével hol a háton, hol a nadrág rejtekében játszadozzon. Az előbbi nyakkiszívást, no meg a bájital miatti karmolászást viszonozza Zaranirnek, hosszas karmai élesítésével.
Vére forr, szíve hevesen lüktet. A meztelen felsőtest érintése sem csillapítja a kínzó vágyat, mely egyre jobban keríti hatalmába. Szívének egyre ütemtelenebb dobogását könnyen megérezheti a szőkeség, ha továbbra is nyomás alatt tartja. Arca hamar piros pozsgássá vált, a külvilágot már rég kizárta tudatából. Az érintések kiváltják a megfelelő reakciókat, s nyögéseit már alig bírja visszatartani. De nem, nem enged, még nem.
Szürke íriszeivel homályosan tekint a tengerkék szemekbe.
Nem várakoztatja meg ellenfelét, s annak lila sisakos lánglovagját szentélyének ajtajához vezeti. A halk morgásra hatására, apróra nyitott ajkai szegletébe álnok mosoly költözik. Kihívóan tekint Zarára, hogy meg meri-e tenni, amit oly sokáig halogatott már.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:41:50
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:41:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*Igaz, korábbi szavainak nyomán meggyőződése, hogy a megfelelő módokon, apró, leleményes praktikákkal bárkit szóra lehet bírni, azonban, ha igazán őszinte kívánna lenni magához és Freyaihoz, eddig még nem akadt olyan társa, akivel ne tudott volna könnyedén beszédbe elegyedni. Nehézkes volna megállapítani, hogy önnön tudástársa és kisugárzása segítette elő mindezt, vagy épp a sors hozta akképpen, miszerint csicsergőbb partnerekkel legyen megáldva. Organthelát illetve nincs nehéz dolga a megállapításban, hiszen a leány egyértelműen dalos pacsirta, aki még a legnagyobb csendben is ódákat tudna zengeni a semmiről. Vagy ha ódákat nem is, bizonyosan mindég akadna valami, amiről megjegyzést tehet.*
- Kellően meglepne, ha ennyi idő alatt gyógyulásra bírnák, noha mágiával nem elképzelhetetlen. Sajnos abban igazán nem vagyok otthon, tudásom szegényes, s az igazat megvallva, a külső szemlélődésnél nem is vonzz jobban. Te mennyire vagy a mágia értője, Organthela? *Érdeklődik, rózsálló ajkain gyöngéd mosollyal, amint hol a tisztáshoz vezető utat fürkészi ezernyi csillagot hordozó lélektükreivel, hol pedig a leány könnyed mozgását az erdei talajon. Szíve szerint még maradt volna az erdőben, könyvét hívva segítségül, hogy további tanulmányokat tegyen a lombhullatók királyságának élővilágát illetően, azonban ez a tapasztalás máskorra marad. Érthetően az elfnek is sürgős a mihamarabbi távozás, és jómaga is örömmel nézne körbe a városban, netán pihenne le a Pegazus szállóján.
A tisztásra érve kíváncsian hallgatja a város történetét, ugyanis hiába fordult már meg jó néhányszor a főtéren, valahogy mindég elkerülte a figyelmét az amúgy kellően látványos márványoszlop. Eleinte Azúrt, a lovát kellett mihamarabb nyugodalomra helyezni, máskor épp Lazzurral esett találkozója, ezúttal pedig nem csak a hátasnak, de neki is szüksége akadt a hamari kikapcsolódásra útjuk végett, tehát egyszer sem volt ideje elmerengeni a főtér jellegzetességein.*
- Megvallom őszintén, figyelmemet eddig elkerülte e história. Artheniort is orkok pusztították volna? Igazán nem szívem ügye a haragoskodás, azonban érthetetlen előttem, miként lehet célja bárkinek a puszta rombolás és ellenségeskedés. Kapcsolatainknak gondos ápolása, újabb ismertségek kiépítése nem csupán a veszélyektől óv meg, hanem egyedüli útja a valódi értékek megteremtésének, a célravezető élet kiteljesedésének. *Osztja meg véleményét Freyaival, mint eme délelőttön megannyi alkalommal, s csak eztán telepedik le a fűbe, hogy sorra vegye a leánnyal kitartó kutatásuk gyümölcseit.*
- Az itt szedett növényekről úgy gondolom, nem kell sokat mondanom, főzetet kell belőlük készíteni, a vérfűnél ügyelve, minél sűrűbb legyen. *Teszi hozzá az előbbi gyorstalpalóhoz, majd hagyja, hogy Organthela elcsomagolja a hasznos gyógynövényeket.*
- Igazán nem kell köszönnöd, örömömet lelem abban, ha valakinek megsegíthetem a napját tudásommal, vagy pusztán szerény személyemmel. Remélem útitársad mihamarabbi felépülését. *Dús ajkaira szelíd mosoly költözik, azonban hamarost árnyalódik, miként mélykék íriszei az említett vászonkendőre süllyednek.*
- Ha illetlenség nem is, jövőbeli találkozásunk zálogaként nem bánom, ha magaddal viszed. Valószínűsíthetően a gazdagnegyed kúriájában leszek, a Dwirinthaleneket keresd. Máskülönben sokat járok itt, vagy az erdőben, azonban igyekszem a templomba is elnézni, mennyire váltak társad hasznára a gyógyfüvek. *Magyarázza lágyan, közben viszonozva Freyai kedves mosolyát. Ám a jó kedv megint hamar továbbáll a félvér kellemes ívekkel megáldott arcáról, midőn kiderül, társnője még sosem látott mélységit.*
- Egyel sem? Ez igazán meglepő, hiszen megannyian választják manapság a felszíni létet. Netalántán ismét visszaáll az egyensúly fajaink között, noha ennyire merész elképzeléseket igazán hamari volna kinyilatkoztatni. Nos, bizonyosra veszem, a városban járva nem egyet fogsz látni, vélhetően a modorosabb fajtából. Persze, miként te is helyesen megfogalmaztad, bármelyikünk között akad az udvariatlantól kezdve a hőstetteket véghezvivőkön át a feltalálóig minden, úgy pedig igazán felesleges előítéletekkel sértenünk másokat, aggasztani magunkat. *Somolyogja Organthelához hasonlatos jó kedéllyel, s eme öröm a következőket illetően is ott sütkérezik bársonyos arcán.*
- Micsoda balgaság tőlem, oly kellemesen eltársalogtunk, hogy a kézzelfoghatóbb példázatot el is feledtem, avagy a mi szerencsés találkozásunkat. Kedves Organthela, olyan vagy nékem, mintha már örök idők óta ismernélek... *Jegyzi meg őszintén, majd a mulatságot illető kérdést sem hagyja megválaszolatlanul.*
- Nem, bár terveim között volt, hogy meglátogassam, ám kísérő nélkül valahogy nem leltem volna kedvemet benne. Noha alaptalan volt félelmem, hiszen a mélységiek báljára is csupán egymagam mentem, tény, nem feltétlen a szórakozást hajtva. S ti? Ellátogattatok rá?
*Igaz, korábbi szavainak nyomán meggyőződése, hogy a megfelelő módokon, apró, leleményes praktikákkal bárkit szóra lehet bírni, azonban, ha igazán őszinte kívánna lenni magához és Freyaihoz, eddig még nem akadt olyan társa, akivel ne tudott volna könnyedén beszédbe elegyedni. Nehézkes volna megállapítani, hogy önnön tudástársa és kisugárzása segítette elő mindezt, vagy épp a sors hozta akképpen, miszerint csicsergőbb partnerekkel legyen megáldva. Organthelát illetve nincs nehéz dolga a megállapításban, hiszen a leány egyértelműen dalos pacsirta, aki még a legnagyobb csendben is ódákat tudna zengeni a semmiről. Vagy ha ódákat nem is, bizonyosan mindég akadna valami, amiről megjegyzést tehet.*
- Kellően meglepne, ha ennyi idő alatt gyógyulásra bírnák, noha mágiával nem elképzelhetetlen. Sajnos abban igazán nem vagyok otthon, tudásom szegényes, s az igazat megvallva, a külső szemlélődésnél nem is vonzz jobban. Te mennyire vagy a mágia értője, Organthela? *Érdeklődik, rózsálló ajkain gyöngéd mosollyal, amint hol a tisztáshoz vezető utat fürkészi ezernyi csillagot hordozó lélektükreivel, hol pedig a leány könnyed mozgását az erdei talajon. Szíve szerint még maradt volna az erdőben, könyvét hívva segítségül, hogy további tanulmányokat tegyen a lombhullatók királyságának élővilágát illetően, azonban ez a tapasztalás máskorra marad. Érthetően az elfnek is sürgős a mihamarabbi távozás, és jómaga is örömmel nézne körbe a városban, netán pihenne le a Pegazus szállóján.
A tisztásra érve kíváncsian hallgatja a város történetét, ugyanis hiába fordult már meg jó néhányszor a főtéren, valahogy mindég elkerülte a figyelmét az amúgy kellően látványos márványoszlop. Eleinte Azúrt, a lovát kellett mihamarabb nyugodalomra helyezni, máskor épp Lazzurral esett találkozója, ezúttal pedig nem csak a hátasnak, de neki is szüksége akadt a hamari kikapcsolódásra útjuk végett, tehát egyszer sem volt ideje elmerengeni a főtér jellegzetességein.*
- Megvallom őszintén, figyelmemet eddig elkerülte e história. Artheniort is orkok pusztították volna? Igazán nem szívem ügye a haragoskodás, azonban érthetetlen előttem, miként lehet célja bárkinek a puszta rombolás és ellenségeskedés. Kapcsolatainknak gondos ápolása, újabb ismertségek kiépítése nem csupán a veszélyektől óv meg, hanem egyedüli útja a valódi értékek megteremtésének, a célravezető élet kiteljesedésének. *Osztja meg véleményét Freyaival, mint eme délelőttön megannyi alkalommal, s csak eztán telepedik le a fűbe, hogy sorra vegye a leánnyal kitartó kutatásuk gyümölcseit.*
- Az itt szedett növényekről úgy gondolom, nem kell sokat mondanom, főzetet kell belőlük készíteni, a vérfűnél ügyelve, minél sűrűbb legyen. *Teszi hozzá az előbbi gyorstalpalóhoz, majd hagyja, hogy Organthela elcsomagolja a hasznos gyógynövényeket.*
- Igazán nem kell köszönnöd, örömömet lelem abban, ha valakinek megsegíthetem a napját tudásommal, vagy pusztán szerény személyemmel. Remélem útitársad mihamarabbi felépülését. *Dús ajkaira szelíd mosoly költözik, azonban hamarost árnyalódik, miként mélykék íriszei az említett vászonkendőre süllyednek.*
- Ha illetlenség nem is, jövőbeli találkozásunk zálogaként nem bánom, ha magaddal viszed. Valószínűsíthetően a gazdagnegyed kúriájában leszek, a Dwirinthaleneket keresd. Máskülönben sokat járok itt, vagy az erdőben, azonban igyekszem a templomba is elnézni, mennyire váltak társad hasznára a gyógyfüvek. *Magyarázza lágyan, közben viszonozva Freyai kedves mosolyát. Ám a jó kedv megint hamar továbbáll a félvér kellemes ívekkel megáldott arcáról, midőn kiderül, társnője még sosem látott mélységit.*
- Egyel sem? Ez igazán meglepő, hiszen megannyian választják manapság a felszíni létet. Netalántán ismét visszaáll az egyensúly fajaink között, noha ennyire merész elképzeléseket igazán hamari volna kinyilatkoztatni. Nos, bizonyosra veszem, a városban járva nem egyet fogsz látni, vélhetően a modorosabb fajtából. Persze, miként te is helyesen megfogalmaztad, bármelyikünk között akad az udvariatlantól kezdve a hőstetteket véghezvivőkön át a feltalálóig minden, úgy pedig igazán felesleges előítéletekkel sértenünk másokat, aggasztani magunkat. *Somolyogja Organthelához hasonlatos jó kedéllyel, s eme öröm a következőket illetően is ott sütkérezik bársonyos arcán.*
- Micsoda balgaság tőlem, oly kellemesen eltársalogtunk, hogy a kézzelfoghatóbb példázatot el is feledtem, avagy a mi szerencsés találkozásunkat. Kedves Organthela, olyan vagy nékem, mintha már örök idők óta ismernélek... *Jegyzi meg őszintén, majd a mulatságot illető kérdést sem hagyja megválaszolatlanul.*
- Nem, bár terveim között volt, hogy meglátogassam, ám kísérő nélkül valahogy nem leltem volna kedvemet benne. Noha alaptalan volt félelmem, hiszen a mélységiek báljára is csupán egymagam mentem, tény, nem feltétlen a szórakozást hajtva. S ti? Ellátogattatok rá?
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:30:08
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:30:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Még jó, hogy folytatódnak a harapások, ha a nő durván szereti, ki legyen ő, hogy ne teljesítse ezen kívánságát.*
~Szóval karmolgatunk, rossz kis cicus.~
*Egy pillanatra abba is hagyja a nő dombjával való játszadozást, de mire ezt észrevenné a másik, Zaranir már mellkasával nyomja az említett hegységeket, kinyomván az üres, forró levegőt a testük közül, ténylegesen ne maradjon semmi sem köztük. Így Nadnak is szorosabbra kéne vennie ölelését, ha szeretné még Zaranir hátát kaparófának használni, amit a férfi, különösmód még élvez is. Kezei is egyre mélyebb nyomásokat fejtettek ki, eddig csak kívülről, most hirtelen szétfeszítik hüvelykujjai a barlang bejáratát, tágra nyitván a nő lábait. A többi ujjának végével azért még simogatja, nem hagyja inger nélkül. Behatolásra kész minden, de megáll az ajtó előtt, oly közel, hogy még érezheti is a nő a nemességéből áradó hőt. Zaranir egy mélyet harap a nő nyakába, nehogy csak ő távozzék maradandó nyomokkal aktusukról.*
-Grr...
*Teljes egészében a nőn múlik, hogy most átlépjenek komolyabbra vagy maradjanak a puha játszadozásnál. Bár, lehet hogy az engedélye nélkül is berakná, csak azért, hogy élvezkedjen a váratlanra adott arckifejezésén a nőnek, amíg ő tovább fokozza gyönyörét, így a kéj és élvezet tengerébe fullasztva a nőt.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Még jó, hogy folytatódnak a harapások, ha a nő durván szereti, ki legyen ő, hogy ne teljesítse ezen kívánságát.*
~Szóval karmolgatunk, rossz kis cicus.~
*Egy pillanatra abba is hagyja a nő dombjával való játszadozást, de mire ezt észrevenné a másik, Zaranir már mellkasával nyomja az említett hegységeket, kinyomván az üres, forró levegőt a testük közül, ténylegesen ne maradjon semmi sem köztük. Így Nadnak is szorosabbra kéne vennie ölelését, ha szeretné még Zaranir hátát kaparófának használni, amit a férfi, különösmód még élvez is. Kezei is egyre mélyebb nyomásokat fejtettek ki, eddig csak kívülről, most hirtelen szétfeszítik hüvelykujjai a barlang bejáratát, tágra nyitván a nő lábait. A többi ujjának végével azért még simogatja, nem hagyja inger nélkül. Behatolásra kész minden, de megáll az ajtó előtt, oly közel, hogy még érezheti is a nő a nemességéből áradó hőt. Zaranir egy mélyet harap a nő nyakába, nehogy csak ő távozzék maradandó nyomokkal aktusukról.*
-Grr...
*Teljes egészében a nőn múlik, hogy most átlépjenek komolyabbra vagy maradjanak a puha játszadozásnál. Bár, lehet hogy az engedélye nélkül is berakná, csak azért, hogy élvezkedjen a váratlanra adott arckifejezésén a nőnek, amíg ő tovább fokozza gyönyörét, így a kéj és élvezet tengerébe fullasztva a nőt.*
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:09:29
Üzenet elküldve: 2015-01-30 21:09:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem is Nadaeről lenne szó, ha bármilyen megállapodást, bármikor betartana. Lázadó lelke, folyamatosan szeret ellentmondani a megbeszélteknek. S nem tesz most sem másképp. Kéjes sóhajtásai közepette nem feledkezik meg Zara pátyolgatásáról sem. Kezei egyre hevesebben mozognak, el-elérve a kényes pontokat is. Nem hagy időt aggodalomra, hisz nem ezért vannak itt. S ha el akarja érni, hogy megtörténjen, ami már rég nem történt meg vele, akkor nem vesztegethetni az idejét.
A fogak érintésére halk sikkantást hallat, de még visszafogja magát. Háta ívbe feszül, ezzel is csak feljebb tolva magát. De gyönyöre fokozható, s fokozza is a szőkeség.
Vére dübörögve kívánkozik minden érintés, minden csók, minden apró mozdulat után. Mikor már azt hihetné, hogy tovább nem bírja, s heve cseppet sem csillapodik Zara képes tovább fokozni örömét. Meglehet, hogy ez a férfi egyedi adottsága, vagy már oly rég volt együtt férfival, hogy mindent kivételesnek él meg újra?
A kék szemekbe pillantva, viszonozza a kihívást, pajkos bujasággal vegyítve.*
~Akkor kezdődjön a játék.~
*Hiszen ezt csak egy jól szórakoztató játéknak tekinti immár. Amiben vagy vesztesek lesznek, vagy győztesek.
A harapásra buja hörgéssel válaszol. Kedvére való az érzés, de azért egyik kezét újra elővéve végigmar Zara felsőtestén, hogy kezei a hátára vándoroljanak. Ha tovább folytatódik a harapdálódás, úgy ő tovább folytatja a sóhajtásokat, mással nem hajlandó még szolgálni, s a kaparászást is. Mint egy macska, ki megtalálta kaparófáját, csak jelen esetben a kaparófa a férfi háta lett.
A férfi egyértelmű jelzést érezhet vénuszdombjain, hogy szenvedélye folyamatosan fokozódik, minden egyes érintés hatására.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nem is Nadaeről lenne szó, ha bármilyen megállapodást, bármikor betartana. Lázadó lelke, folyamatosan szeret ellentmondani a megbeszélteknek. S nem tesz most sem másképp. Kéjes sóhajtásai közepette nem feledkezik meg Zara pátyolgatásáról sem. Kezei egyre hevesebben mozognak, el-elérve a kényes pontokat is. Nem hagy időt aggodalomra, hisz nem ezért vannak itt. S ha el akarja érni, hogy megtörténjen, ami már rég nem történt meg vele, akkor nem vesztegethetni az idejét.
A fogak érintésére halk sikkantást hallat, de még visszafogja magát. Háta ívbe feszül, ezzel is csak feljebb tolva magát. De gyönyöre fokozható, s fokozza is a szőkeség.
Vére dübörögve kívánkozik minden érintés, minden csók, minden apró mozdulat után. Mikor már azt hihetné, hogy tovább nem bírja, s heve cseppet sem csillapodik Zara képes tovább fokozni örömét. Meglehet, hogy ez a férfi egyedi adottsága, vagy már oly rég volt együtt férfival, hogy mindent kivételesnek él meg újra?
A kék szemekbe pillantva, viszonozza a kihívást, pajkos bujasággal vegyítve.*
~Akkor kezdődjön a játék.~
*Hiszen ezt csak egy jól szórakoztató játéknak tekinti immár. Amiben vagy vesztesek lesznek, vagy győztesek.
A harapásra buja hörgéssel válaszol. Kedvére való az érzés, de azért egyik kezét újra elővéve végigmar Zara felsőtestén, hogy kezei a hátára vándoroljanak. Ha tovább folytatódik a harapdálódás, úgy ő tovább folytatja a sóhajtásokat, mással nem hajlandó még szolgálni, s a kaparászást is. Mint egy macska, ki megtalálta kaparófáját, csak jelen esetben a kaparófa a férfi háta lett.
A férfi egyértelmű jelzést érezhet vénuszdombjain, hogy szenvedélye folyamatosan fokozódik, minden egyes érintés hatására.*
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 20:49:44
Üzenet elküldve: 2015-01-30 20:49:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Zaranir érzékeli, ahogy a nő már sokkal jobban kezd neki, mint a legutóbb tette. A kéjes örömön túl persze benne van az aggódás is, hiszen nem ebben állapodtak meg és még nem tudja, mit tervezhet a nő. Így egy picit a fogai közé veszi a hegycsúcsot, eljátszadozva vele kissé, míg kezei kezdik elérni a másik nyílását. Felméri, érdemes-e itt megmaradnia, okoz-e elég örömet ahhoz partnerének, hogy ne nézzen egy ideig más módszerek után, csak módszerét tökéletesítse. Pár csepp fájdalom elmosódik az élvezet vizében, érzéki fűszerként adódik hozzá ezen jeles alkalomhoz. Ezt a sikert, amivel kezeit útba igazította, egy pajkos masszázzsal jutalmazza meg, persze nem magának. Erősen veszi a levegőt, hiszen csak az orrából teheti, szívverése és testhője a játéknak köszönhetően gyorsan az egekbe ér. Tekintetét az élvezkedő nőbe fúrja, világos, kimondatlan üzenetét egyértelműsíti benne.*
~Vadíts még és a tüzem eléget.~
*Erre a mondatára egy kisebb, kényeztetési szándékkal megküldött harapás rakja fel a pontot. A kezdeti kedvesség gyorsan újra vad haragba fordulhat át, a kérdés az, hogy a nő vállalja ezt. Vagy megfutamodik. Megint. Neki mindegy is, amint az első jeleit meglátná egy ilyen szándéknak ráugrana és elmarná testének tüzével.*
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.30 20:53:21
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Zaranir érzékeli, ahogy a nő már sokkal jobban kezd neki, mint a legutóbb tette. A kéjes örömön túl persze benne van az aggódás is, hiszen nem ebben állapodtak meg és még nem tudja, mit tervezhet a nő. Így egy picit a fogai közé veszi a hegycsúcsot, eljátszadozva vele kissé, míg kezei kezdik elérni a másik nyílását. Felméri, érdemes-e itt megmaradnia, okoz-e elég örömet ahhoz partnerének, hogy ne nézzen egy ideig más módszerek után, csak módszerét tökéletesítse. Pár csepp fájdalom elmosódik az élvezet vizében, érzéki fűszerként adódik hozzá ezen jeles alkalomhoz. Ezt a sikert, amivel kezeit útba igazította, egy pajkos masszázzsal jutalmazza meg, persze nem magának. Erősen veszi a levegőt, hiszen csak az orrából teheti, szívverése és testhője a játéknak köszönhetően gyorsan az egekbe ér. Tekintetét az élvezkedő nőbe fúrja, világos, kimondatlan üzenetét egyértelműsíti benne.*
~Vadíts még és a tüzem eléget.~
*Erre a mondatára egy kisebb, kényeztetési szándékkal megküldött harapás rakja fel a pontot. A kezdeti kedvesség gyorsan újra vad haragba fordulhat át, a kérdés az, hogy a nő vállalja ezt. Vagy megfutamodik. Megint. Neki mindegy is, amint az első jeleit meglátná egy ilyen szándéknak ráugrana és elmarná testének tüzével.*
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.30 20:53:21
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 20:28:25
Üzenet elküldve: 2015-01-30 20:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Tehetetlennek tettetve magát, fekszik kényelmesen a lepedőn. Vértől duzzadó ajkai közül nem csak sóhajtások, hanem hamarosan a ki nem adott kéjes jajgatások is előbukkannak, ahogy Zara kezei a megfelelő helyekre téved. Kényes pontjai, azonnal működésbe is lépnek. Esze ágában sincs megszökni, itt, jobb esetben nem hallják meg. Az iménti szökése pedig csak a hangos kifakadásának visszafojtását indítványozta elő.
Kezeivel hamar megtalálja a férfi nadrágjának gombjait, s azoktól gyakorlott megszabadulása után, már játékszerének tekinti az azt rejlő kincseket. Zara tekintetére csak hasonlóképpen válaszol, nem adván fel küzdelmét oly gyorsan, ahogy az tervezte. A következő percekben nem csak ő fog szenvedni a kéjtől, s precíz ujjmozdulatai is erről árulkodnak. A jogar staneclije megfelelő játéka lehet, amíg a szőkeség az ő kóstolgatásával van elfoglalva.
A hűvös időjárásnak köszönhetően, no meg persze a nyelv érintésére idomai kezdi elveszteni kezdetleges puhaságát, hogy helyét átadja, libáktól kölcsönzött bőrnek. Ajkaiba harapva élvezkedik, halkan, s addig nem is fog kitörni, amíg bizony a férfi meg nem teszi, amire hivatva van.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Tehetetlennek tettetve magát, fekszik kényelmesen a lepedőn. Vértől duzzadó ajkai közül nem csak sóhajtások, hanem hamarosan a ki nem adott kéjes jajgatások is előbukkannak, ahogy Zara kezei a megfelelő helyekre téved. Kényes pontjai, azonnal működésbe is lépnek. Esze ágában sincs megszökni, itt, jobb esetben nem hallják meg. Az iménti szökése pedig csak a hangos kifakadásának visszafojtását indítványozta elő.
Kezeivel hamar megtalálja a férfi nadrágjának gombjait, s azoktól gyakorlott megszabadulása után, már játékszerének tekinti az azt rejlő kincseket. Zara tekintetére csak hasonlóképpen válaszol, nem adván fel küzdelmét oly gyorsan, ahogy az tervezte. A következő percekben nem csak ő fog szenvedni a kéjtől, s precíz ujjmozdulatai is erről árulkodnak. A jogar staneclije megfelelő játéka lehet, amíg a szőkeség az ő kóstolgatásával van elfoglalva.
A hűvös időjárásnak köszönhetően, no meg persze a nyelv érintésére idomai kezdi elveszteni kezdetleges puhaságát, hogy helyét átadja, libáktól kölcsönzött bőrnek. Ajkaiba harapva élvezkedik, halkan, s addig nem is fog kitörni, amíg bizony a férfi meg nem teszi, amire hivatva van.*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 20:28:03
Üzenet elküldve: 2015-01-30 20:28:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*A leány szavai megnyugtatják lelkét, hogy nem rontotta el annyira a harcos kilétét, s nem hamis információkkal szolgált. Megannyi próbálkozás után, ki tudta választani azt, amely Darelra illik. Vagyis inkább, ami ő maga is.*
~Fekete Légiós. Észak szülötte.~
*Emlékezteti magát a férfi származásáról. Mindig is furcsának tartotta, hogy akikkel eddig találkozott azoktól félelmet vagy épp tiszteletet váltott ki, Freyaival máshogy volt. A kezdetektől fogva – noha meg lehet épp különös találkozásuk miatt – nem tartott a harcostól. Elfogadta annak mogorvaságát, s szótlanságát, s minden hátsó szándék avagy, rosszakarat nélkül érdeklődött iránta. Mint mindenki mással vele is a kezdetektől fogva, oly közvetlenül viselkedett, mintha ősidők óta ismernék egymást. Meglehet, hogy ez felerősítette az is, hogy közelebbi viszonyban van régi barátnőjével.*
- Igazat szólsz, oh kedves Aravae. Remélem lesz lehetőségetek a találkozásra, dolgaid végeztével. Nem tudom, hogy meddig marad a templomban, lehet, hogy mire visszaérek az ismerőse már meg is gyógyította, s már rég más vizek felé evezett.
*Egy rossz szóval sem illetné a harcost e tette miatt. Nem kötelezték el magukat egymás útitársának, egyszerűen csak mellette maradt a lány. Ha Darel tovább állna, teljes mértékben megértené, s keresne egy új úti célt. Talán betérne újra a fogadóba, úgy hallotta, hogy ott számtalan felkérés közül lehet válogatni.
Lassan visszatérve a tisztásra hallgatja csendben a lány szavait.*
- Meglehet, hogy elfelejtették. Ugyanúgy, ahogy a várost megmentő emberét is, akiért a főtéren áll a szobor. Az ork támadás elől ő tudta sikeresen megvédeni, vagyis inkább vissza tudta foglalni a várost szövetségeseivel. A főtéren olvastam ezt a márványoszlopra írva. Lehet, hogy a tisztás készítőjéről is hasonlóképp emlékeznek meg, csak épp a nevét felejtette el.
*Válaszolja mosolyogva, miközben szeiza módként leül a lánnyal csendben. Előbányássza ő is táskából a szerzett növényeket, s helyesen sorba rakva teszi szemlére gyűjteményét. Sárkányfogat a sárkányfoghoz, qartant a qartanhoz, majd pedig melléjük a legelején szedett virágokat.
Figyelmesen hallgatja végig Aravae szavait. Nem vág közben, hogy ismeri elkészítésük módját, illetlenség volna. S egyébként sem árt feleleveníteni, hogyan is készülnek el belőlük a megfelelő hatóanyagú szerek. Minden megjegyzendő résznél, bólint egyet, hogy tudomásul vette, s a hallottak szellemében fogja felhasználni a növényeket.*
- Segítséged még egyszer köszönöm. *Szólal meg, miközben lassan elcsomagolja a gyógyhatású flórákat.* - Mondd, a kendőt, hogy juttathatom vissza hozzád? Illetlenség lenne megtartanom tulajdonod.
*Mosolyog továbbra is kedvesen a másikra.
A mélységi elfről hallottak alapján csak megerősítésként bólogat.*
- Igen hasonlókat hallottam már én is. De még egy földalatti társammal sem találkoztam eddig. *Igen, Organthela társainak tartja a mélységieket. Hiszen ők is elfek, csak szerencsétlen módon a föld alá kényszerültek, s egy teljesen más életformát követelt tőlük. Nem sokon múlott, hogy épp nem ők azok, akik lekerültek. Az évszázadok alatti fénytelenség sötétítette be bőrüket. Ez igazán nem az ő hibájuk.* - De nem hinném, hogy csak a faj alapján kellene megítélni a másikat, hiszen ha így tennénk, nem egyszer kellemes, avagy épp kellemetlen meglepetés érne minket.
*Folytatja mosolyogva. Elveihez hűek, addig nem szeretne véleményt alkotni róluk, amíg ő maga meg nem tapasztalja, milyenek is valójában.*
- Igen, folyamatosan tapasztalhatom, hogy világunk kicsi. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen borongós, fagyos reggeli napon egy családi baráttal sodor össze a sors. *Néz kedvesen zöld szemeivel Aravare* - Valóban egy kellemes mulatság volt. Sajnos mi csak a nap folyamán tudtunk részt venni rajta. A bálban esetleg voltál?
*Érdeklődik továbbra. A bálra, bár tervezték, végül nem mentekel, így ez az ő életéből kimaradt. De mindig is úgy tartja, hogy semmit sem szalasztott még el. Előtte még az élet göröngyös útja, ki tudja, mit hoz számára a holnap.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.30 20:39:50
*A leány szavai megnyugtatják lelkét, hogy nem rontotta el annyira a harcos kilétét, s nem hamis információkkal szolgált. Megannyi próbálkozás után, ki tudta választani azt, amely Darelra illik. Vagyis inkább, ami ő maga is.*
~Fekete Légiós. Észak szülötte.~
*Emlékezteti magát a férfi származásáról. Mindig is furcsának tartotta, hogy akikkel eddig találkozott azoktól félelmet vagy épp tiszteletet váltott ki, Freyaival máshogy volt. A kezdetektől fogva – noha meg lehet épp különös találkozásuk miatt – nem tartott a harcostól. Elfogadta annak mogorvaságát, s szótlanságát, s minden hátsó szándék avagy, rosszakarat nélkül érdeklődött iránta. Mint mindenki mással vele is a kezdetektől fogva, oly közvetlenül viselkedett, mintha ősidők óta ismernék egymást. Meglehet, hogy ez felerősítette az is, hogy közelebbi viszonyban van régi barátnőjével.*
- Igazat szólsz, oh kedves Aravae. Remélem lesz lehetőségetek a találkozásra, dolgaid végeztével. Nem tudom, hogy meddig marad a templomban, lehet, hogy mire visszaérek az ismerőse már meg is gyógyította, s már rég más vizek felé evezett.
*Egy rossz szóval sem illetné a harcost e tette miatt. Nem kötelezték el magukat egymás útitársának, egyszerűen csak mellette maradt a lány. Ha Darel tovább állna, teljes mértékben megértené, s keresne egy új úti célt. Talán betérne újra a fogadóba, úgy hallotta, hogy ott számtalan felkérés közül lehet válogatni.
Lassan visszatérve a tisztásra hallgatja csendben a lány szavait.*
- Meglehet, hogy elfelejtették. Ugyanúgy, ahogy a várost megmentő emberét is, akiért a főtéren áll a szobor. Az ork támadás elől ő tudta sikeresen megvédeni, vagyis inkább vissza tudta foglalni a várost szövetségeseivel. A főtéren olvastam ezt a márványoszlopra írva. Lehet, hogy a tisztás készítőjéről is hasonlóképp emlékeznek meg, csak épp a nevét felejtette el.
*Válaszolja mosolyogva, miközben szeiza módként leül a lánnyal csendben. Előbányássza ő is táskából a szerzett növényeket, s helyesen sorba rakva teszi szemlére gyűjteményét. Sárkányfogat a sárkányfoghoz, qartant a qartanhoz, majd pedig melléjük a legelején szedett virágokat.
Figyelmesen hallgatja végig Aravae szavait. Nem vág közben, hogy ismeri elkészítésük módját, illetlenség volna. S egyébként sem árt feleleveníteni, hogyan is készülnek el belőlük a megfelelő hatóanyagú szerek. Minden megjegyzendő résznél, bólint egyet, hogy tudomásul vette, s a hallottak szellemében fogja felhasználni a növényeket.*
- Segítséged még egyszer köszönöm. *Szólal meg, miközben lassan elcsomagolja a gyógyhatású flórákat.* - Mondd, a kendőt, hogy juttathatom vissza hozzád? Illetlenség lenne megtartanom tulajdonod.
*Mosolyog továbbra is kedvesen a másikra.
A mélységi elfről hallottak alapján csak megerősítésként bólogat.*
- Igen hasonlókat hallottam már én is. De még egy földalatti társammal sem találkoztam eddig. *Igen, Organthela társainak tartja a mélységieket. Hiszen ők is elfek, csak szerencsétlen módon a föld alá kényszerültek, s egy teljesen más életformát követelt tőlük. Nem sokon múlott, hogy épp nem ők azok, akik lekerültek. Az évszázadok alatti fénytelenség sötétítette be bőrüket. Ez igazán nem az ő hibájuk.* - De nem hinném, hogy csak a faj alapján kellene megítélni a másikat, hiszen ha így tennénk, nem egyszer kellemes, avagy épp kellemetlen meglepetés érne minket.
*Folytatja mosolyogva. Elveihez hűek, addig nem szeretne véleményt alkotni róluk, amíg ő maga meg nem tapasztalja, milyenek is valójában.*
- Igen, folyamatosan tapasztalhatom, hogy világunk kicsi. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen borongós, fagyos reggeli napon egy családi baráttal sodor össze a sors. *Néz kedvesen zöld szemeivel Aravare* - Valóban egy kellemes mulatság volt. Sajnos mi csak a nap folyamán tudtunk részt venni rajta. A bálban esetleg voltál?
*Érdeklődik továbbra. A bálra, bár tervezték, végül nem mentekel, így ez az ő életéből kimaradt. De mindig is úgy tartja, hogy semmit sem szalasztott még el. Előtte még az élet göröngyös útja, ki tudja, mit hoz számára a holnap.*
A hozzászólás írója (Organthela Freyai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.30 20:39:50
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 18:46:06
Üzenet elküldve: 2015-01-30 18:46:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
*Mért nyugalommal tér vissza saját szakmájához és inkább egy kevés irodalomba fojtja mechanikai sikertelensége miatt ért bánatát. És persze egy Forró tea is segíthet rajta (2 arany).
Úgy is egyszer a gyakorlatiasság mezejére lép, csak az nem most lesz. És nem is holnap. Hideg szellők támadják meg, éreztetvén vele, hogy amiképp minden jó és minden egyéb, a fesztivált is lassan elnyeli az est hidege és sötétje, így magának is vissza kell térnie lakjába, önös ügyei rendezésére. A bódék egy része már zár is, a többi is már csak nehézkesen vesz új rendelést fel. Amint végzett poharával, komótos léptekkel halad el, vissza a könyvtár felé.*
*Mért nyugalommal tér vissza saját szakmájához és inkább egy kevés irodalomba fojtja mechanikai sikertelensége miatt ért bánatát. És persze egy Forró tea is segíthet rajta (2 arany).
Úgy is egyszer a gyakorlatiasság mezejére lép, csak az nem most lesz. És nem is holnap. Hideg szellők támadják meg, éreztetvén vele, hogy amiképp minden jó és minden egyéb, a fesztivált is lassan elnyeli az est hidege és sötétje, így magának is vissza kell térnie lakjába, önös ügyei rendezésére. A bódék egy része már zár is, a többi is már csak nehézkesen vesz új rendelést fel. Amint végzett poharával, komótos léptekkel halad el, vissza a könyvtár felé.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:58:59
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:58:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ő kezei sem tétlenek, kellemesen, körkörösen simogatva indul meg a kényes pontja felé a nőnek. A szájával pedig a csókokból, ahogy leért a nyakán, hirtelen átvált a kóstolgatásába a nőnek, hiszen már csak a rum esszenciája is megérdemli. Ha pedig még képes is jól időzíteni, akkor a keze és az étvágya is egyszerre találja meg a nő kényeztetésének forrását. Bár, el fog ő szökdösgetni, már csak szórakozásból is. Első kis megállója a nő idomai, amire nem is emlékezett, hogy ilyen puhák voltak a legutóbb is. Túl puha, ezt nem hagyhatja megtorlatlanul. Ránéz Nadra, szeméből kiolvashatja a nő, ideje felkészülnie. Egy hideg szellőt éreztet Naddal, majd fel is szökik a nyelve a csúcsokra. Órákig eljátszogatna, minden érintés után kettőt kíván belőle, amelyeket egyre mohóbban vesz is el. Viszont kezeivel sem állhat meg, hiszen útjuk ütemes és még ott is fel akarja készíteni, mielőtt behatol. Majd úgy dönt, nem érdekli az időzítés, Nad fogja vissza csak magát, ha magasabb fokú kényeztetést akar. A rumos üveg pedig mellettük van és még akad benne, ha a nő akar, szolgálja ki magát.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ő kezei sem tétlenek, kellemesen, körkörösen simogatva indul meg a kényes pontja felé a nőnek. A szájával pedig a csókokból, ahogy leért a nyakán, hirtelen átvált a kóstolgatásába a nőnek, hiszen már csak a rum esszenciája is megérdemli. Ha pedig még képes is jól időzíteni, akkor a keze és az étvágya is egyszerre találja meg a nő kényeztetésének forrását. Bár, el fog ő szökdösgetni, már csak szórakozásból is. Első kis megállója a nő idomai, amire nem is emlékezett, hogy ilyen puhák voltak a legutóbb is. Túl puha, ezt nem hagyhatja megtorlatlanul. Ránéz Nadra, szeméből kiolvashatja a nő, ideje felkészülnie. Egy hideg szellőt éreztet Naddal, majd fel is szökik a nyelve a csúcsokra. Órákig eljátszogatna, minden érintés után kettőt kíván belőle, amelyeket egyre mohóbban vesz is el. Viszont kezeivel sem állhat meg, hiszen útjuk ütemes és még ott is fel akarja készíteni, mielőtt behatol. Majd úgy dönt, nem érdekli az időzítés, Nad fogja vissza csak magát, ha magasabb fokú kényeztetést akar. A rumos üveg pedig mellettük van és még akad benne, ha a nő akar, szolgálja ki magát.*
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:39:44
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:39:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*Korábbi, ajkai mögül finoman előpuhatolódzó szavai könnyed virágszirmokként lengedeznek tova az erdő hűvös, növényillattól terhes levegőjében, minekután Organthela egy kedves megjegyzés nyomán szakítja meg a kardművészet körött forgó eszmefuttatását. Az ében fürtök páratlan szépségű gazdája sem kívánja tovább erőltetni, mit nem lehet, egyszerű, tiszteletteljes csenddel gördül át a leány útitársát illető témára, noha Freyai kedélyes ábrázatát látván nem hiszi, hogy fáradalmasnak bizonyultak volna előbbi kinyilatkozásai.
Mindenesetre az ismeretlen harcosról történő találgatásokat is éppoly izgalmasnak találja, mint a fegyverforgatás részleteiben leledző aprócska érdekességeket.*
- Ó, igen, Fekete Légiósokként emlegetik őket... *Jegyzi meg csöndes, gyöngéd hangján, amint végre tisztábban látja az északi népekről elraktározott emlékeit. Bizony, megannyi történetet hallott már róluk, úgy tartják, a szétszéledt lelkek a háborúban egy emberként összpontosulnak, rettegett, jeges szívű katonáikról igen csak sokat regéltek tanítói, de legfőképpen édesapja. Mint addig atyja egyedüli utódja, természetes volt, hogy megismertette leányát a világ ismertebb uraival, azoknak hadseregeivel, fegyverkezéseikkel s jellegzetességeikkel, így nem is csoda, hogy ismeretesnek bizonyul számára a Worf név is, noha találkozása még egyik emberfivel sem esett.*
- A beszéd csupán egy fajtája a kommunikációnak. Az állatokat is meg lehet érteni anélkül, hogy szólnának hozzánk, úgy a találkozás örömét se írd le ily hamar. Bizonyos vagyok benne, hogy igazán érdekes tapasztalás lesz találkoznom észak e különös szülöttével, reményem, valóban tudok időt szakítani a látogatásra. *Magyarázza, pirosló ajkain könnyed, szelíd mosollyal, mialatt végre visszaérkeznek a tisztás páratlan látványú helyszínére. S ha már itt vannak, eszébe ötlik egy újabb dolog, mit a helyiektől volt szerencséje hallani.*
- Mindég felüdülés látnom ezt a lenyűgöző precizitást, ami eme mezőt illeti. Úgy tartják, mágia csókolta e földet, netán hallottál róla többet is? Igazán kíváncsi volnék, ismeretes-e a mágus neve, egy ilyen alkotás után az a legkevesebb, hogy megőrizzük az emlékezetünkben. *Mondja, s lassacskán puha, kecses léptei is lelassulnak, amint visszatérnek a korábbi fához, ahol először pillantotta meg a zaklatott álmoktól nyugtalan Freyait. Bátorkodik elsőként visszatelepedni a puha fűbe, hogy az általa összegyűjtött növényeket kipakolhassa egy vékonyka vászonra, melyet utazóholmijai közül húzott elő. Szépen felsorakoztatja rajta a fehér qartant, a sárkányfogat, a tisztáson szedett növényeket azonban már korábban átadta Organthelának, így amazok nem kerülnek terítékre.*
- Nem kételkedem, magad is ismered a módját, hogyan szokás ezeket előkészíteni, de hogy biztosra menjünk, elmondom neked. A sárkányfog... *Vékony ujjai közé fogja az egyik aprócska, tobozszerű képződményt.* Erősen kell megnyomni, hogy kinyerhesd belőle a tejet, s minekután igazán keveset ad, olyan tíz szem szükségeltetik egy-két kortyhoz. Rövidebbé teszi a lábadozást, tehát nem gond, ha többet adsz neki belőle. *Magyarázza, majd visszahelyezi a sárkányfogat, ezután a bogyók közül emel fel egyet, hogy a qartan elkészítését is ismertesse az elffel.* Ennek is a levét célszerű kipréselni, ám ne itasd meg vele. Áztass a kinyert lébe egy vászondarabot, s azzal borogasd a sebeit, igazán jót fog tenni. *Jegyzi meg, s ezzel be is fejezi a rövidke előadást a gyógyhatású növények felhasználását illetően. Miután pedig a kis bogyót is visszahelyezte társaihoz, közelebb húzza Freyaihoz a vásznat, hogy ha kívánja, azzal együtt csomagolja el útitársának a hasznos képződményeket.
A kis kitérő végett közben visszagördülnek az ismerőseikkel való első találkozó témaköréhez, személyesebb érintettségben a már említett Ser Lazzurhoz.*
- Igen, ő sokféle tekintetben egy különös személy. Megvallom, korábban voltak fenntartásaim sötét bőrű társainkat illetően, úgy tartják róluk, kíméletlen gyilkosok, megátalkodott gaztevők, kiknek szívébe alig fér szeretet, ráadásképp a föld mélyén élnek, a nap fényétől rendkívül ódzkodva. Ám ez az uraság... Nos, a családjával a felszínre merészkedett, jómaga pedig az általunk ismert lovagok szokásaival él. *Meséli lágyan duruzsoló hangon, miként ajkaira finomkodó mosolyt enged felkúszni, ezután viszont átengedi a szőkeségnek a szót, kíváncsian hallgatva a Darellal való találkozás részleteit.*
- Igazán ott ismerkedtetek meg? Mint mondottam, a gyógynövényekről szólott könyveket is akkor szereztem, igazán kellemes mulatság volt. *Teszi hozzá, ábrázatán szélesedő mosollyal, majd továbbra is érdeklődően figyeli a lány szavait.* Kedves történet. Bizonysága a világ kicsinységének.
*Korábbi, ajkai mögül finoman előpuhatolódzó szavai könnyed virágszirmokként lengedeznek tova az erdő hűvös, növényillattól terhes levegőjében, minekután Organthela egy kedves megjegyzés nyomán szakítja meg a kardművészet körött forgó eszmefuttatását. Az ében fürtök páratlan szépségű gazdája sem kívánja tovább erőltetni, mit nem lehet, egyszerű, tiszteletteljes csenddel gördül át a leány útitársát illető témára, noha Freyai kedélyes ábrázatát látván nem hiszi, hogy fáradalmasnak bizonyultak volna előbbi kinyilatkozásai.
Mindenesetre az ismeretlen harcosról történő találgatásokat is éppoly izgalmasnak találja, mint a fegyverforgatás részleteiben leledző aprócska érdekességeket.*
- Ó, igen, Fekete Légiósokként emlegetik őket... *Jegyzi meg csöndes, gyöngéd hangján, amint végre tisztábban látja az északi népekről elraktározott emlékeit. Bizony, megannyi történetet hallott már róluk, úgy tartják, a szétszéledt lelkek a háborúban egy emberként összpontosulnak, rettegett, jeges szívű katonáikról igen csak sokat regéltek tanítói, de legfőképpen édesapja. Mint addig atyja egyedüli utódja, természetes volt, hogy megismertette leányát a világ ismertebb uraival, azoknak hadseregeivel, fegyverkezéseikkel s jellegzetességeikkel, így nem is csoda, hogy ismeretesnek bizonyul számára a Worf név is, noha találkozása még egyik emberfivel sem esett.*
- A beszéd csupán egy fajtája a kommunikációnak. Az állatokat is meg lehet érteni anélkül, hogy szólnának hozzánk, úgy a találkozás örömét se írd le ily hamar. Bizonyos vagyok benne, hogy igazán érdekes tapasztalás lesz találkoznom észak e különös szülöttével, reményem, valóban tudok időt szakítani a látogatásra. *Magyarázza, pirosló ajkain könnyed, szelíd mosollyal, mialatt végre visszaérkeznek a tisztás páratlan látványú helyszínére. S ha már itt vannak, eszébe ötlik egy újabb dolog, mit a helyiektől volt szerencséje hallani.*
- Mindég felüdülés látnom ezt a lenyűgöző precizitást, ami eme mezőt illeti. Úgy tartják, mágia csókolta e földet, netán hallottál róla többet is? Igazán kíváncsi volnék, ismeretes-e a mágus neve, egy ilyen alkotás után az a legkevesebb, hogy megőrizzük az emlékezetünkben. *Mondja, s lassacskán puha, kecses léptei is lelassulnak, amint visszatérnek a korábbi fához, ahol először pillantotta meg a zaklatott álmoktól nyugtalan Freyait. Bátorkodik elsőként visszatelepedni a puha fűbe, hogy az általa összegyűjtött növényeket kipakolhassa egy vékonyka vászonra, melyet utazóholmijai közül húzott elő. Szépen felsorakoztatja rajta a fehér qartant, a sárkányfogat, a tisztáson szedett növényeket azonban már korábban átadta Organthelának, így amazok nem kerülnek terítékre.*
- Nem kételkedem, magad is ismered a módját, hogyan szokás ezeket előkészíteni, de hogy biztosra menjünk, elmondom neked. A sárkányfog... *Vékony ujjai közé fogja az egyik aprócska, tobozszerű képződményt.* Erősen kell megnyomni, hogy kinyerhesd belőle a tejet, s minekután igazán keveset ad, olyan tíz szem szükségeltetik egy-két kortyhoz. Rövidebbé teszi a lábadozást, tehát nem gond, ha többet adsz neki belőle. *Magyarázza, majd visszahelyezi a sárkányfogat, ezután a bogyók közül emel fel egyet, hogy a qartan elkészítését is ismertesse az elffel.* Ennek is a levét célszerű kipréselni, ám ne itasd meg vele. Áztass a kinyert lébe egy vászondarabot, s azzal borogasd a sebeit, igazán jót fog tenni. *Jegyzi meg, s ezzel be is fejezi a rövidke előadást a gyógyhatású növények felhasználását illetően. Miután pedig a kis bogyót is visszahelyezte társaihoz, közelebb húzza Freyaihoz a vásznat, hogy ha kívánja, azzal együtt csomagolja el útitársának a hasznos képződményeket.
A kis kitérő végett közben visszagördülnek az ismerőseikkel való első találkozó témaköréhez, személyesebb érintettségben a már említett Ser Lazzurhoz.*
- Igen, ő sokféle tekintetben egy különös személy. Megvallom, korábban voltak fenntartásaim sötét bőrű társainkat illetően, úgy tartják róluk, kíméletlen gyilkosok, megátalkodott gaztevők, kiknek szívébe alig fér szeretet, ráadásképp a föld mélyén élnek, a nap fényétől rendkívül ódzkodva. Ám ez az uraság... Nos, a családjával a felszínre merészkedett, jómaga pedig az általunk ismert lovagok szokásaival él. *Meséli lágyan duruzsoló hangon, miként ajkaira finomkodó mosolyt enged felkúszni, ezután viszont átengedi a szőkeségnek a szót, kíváncsian hallgatva a Darellal való találkozás részleteit.*
- Igazán ott ismerkedtetek meg? Mint mondottam, a gyógynövényekről szólott könyveket is akkor szereztem, igazán kellemes mulatság volt. *Teszi hozzá, ábrázatán szélesedő mosollyal, majd továbbra is érdeklődően figyeli a lány szavait.* Kedves történet. Bizonysága a világ kicsinységének.
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:33:59
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:33:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A fegyver letételére nem reagál, nem tartja oly fontosnak, nem úgy a rum mozgatását. Mohó tekintettel, s mozdulatokkal nyúl az üveg után. De nem kapja meg. Szürke tekintetében mohóság csillog, ahogy figyeli, ahogy szája felé közelít az édes nedűvel. Zara átverte, s maga kortyol belőle. Felsőtestével némileg felemelkedik, jelezve, hogy ő is kívánná szomját csillapítani. Ám vágya nem csillapulhat a rum iránt, hiszen az még mindig nem az ő gyomrába fog landolni.*
~Inkább inni adj.~
*Morfondírozik magában, csillogó tekintettel. Ahogy ráeszmél mire is készül a férfi, mohó tekintete rögtön átváltozik, s ördögi vigyora is felfedezhető ajkai szegletében. A férfi jelenlegi aljasság megnyeri tetszését, így csak könyökére támaszkodik vissza, s így teste egy ívet fut be. Hagyja, hogy az édes barna nedűje végigcsorogjon testén, bár annak hideg érintése nem feltétlen tesz jót egészségének. De ez a legkevesebb, amivel jelenleg törődik.
A csókokra halk, morgó nyögésekkel válaszol. Mozogni ne képes, legfeljebb hátát tudja végigsimítani a hideg talajtól védő lepedőn. Ezt gyorsan meg is teszi, s kezei ismét felfedező útra indulnak a férfi mellkasán, onnan a hátára, majd onnan folyamatosan lefelé tartva, a lágyék felé.*
//Kalózkaland II//
//A hozzászólások 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A fegyver letételére nem reagál, nem tartja oly fontosnak, nem úgy a rum mozgatását. Mohó tekintettel, s mozdulatokkal nyúl az üveg után. De nem kapja meg. Szürke tekintetében mohóság csillog, ahogy figyeli, ahogy szája felé közelít az édes nedűvel. Zara átverte, s maga kortyol belőle. Felsőtestével némileg felemelkedik, jelezve, hogy ő is kívánná szomját csillapítani. Ám vágya nem csillapulhat a rum iránt, hiszen az még mindig nem az ő gyomrába fog landolni.*
~Inkább inni adj.~
*Morfondírozik magában, csillogó tekintettel. Ahogy ráeszmél mire is készül a férfi, mohó tekintete rögtön átváltozik, s ördögi vigyora is felfedezhető ajkai szegletében. A férfi jelenlegi aljasság megnyeri tetszését, így csak könyökére támaszkodik vissza, s így teste egy ívet fut be. Hagyja, hogy az édes barna nedűje végigcsorogjon testén, bár annak hideg érintése nem feltétlen tesz jót egészségének. De ez a legkevesebb, amivel jelenleg törődik.
A csókokra halk, morgó nyögésekkel válaszol. Mozogni ne képes, legfeljebb hátát tudja végigsimítani a hideg talajtól védő lepedőn. Ezt gyorsan meg is teszi, s kezei ismét felfedező útra indulnak a férfi mellkasán, onnan a hátára, majd onnan folyamatosan lefelé tartva, a lágyék felé.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:02:51
Üzenet elküldve: 2015-01-30 17:02:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Ezúttal elégedett a vigyor. Végre teljesen beütött a szer Albunnál, legalábbis a féktelen, kendőzetlen röhögést Zia ezzel magyarázza. Igen felszabadító tud lenni az ilyesmi, tapasztalatai alapján. Most szinte gyönyörködve néz a másik arcába, lenyűgöző a főzetei hatékonysága. És mint olyan, ez is csak saját egóját növeli.*
-Most azzal jövök, hogy az én világomban, olyan lennél, amilyennek én akarom.
*Röhög fel röviden, gúnyosan.*
-De erős a gyanúm, hogy mindkettőnk világa egyformán gyéren lakott.
*Vihog derűsen, majd sáljába motyogva osztja meg nézeteit a gnómokról.*
-Szerintem meg a kétkezes _helyett_ építene szerkezetet.
*Nagy, és nagyon önelégült vigyor.*
-Az eddigieket sem kedvelem.
*Feltehetően nem csak Albunnak kellett a nyugtató, és vidorító, hanem Ziának is, hogy legalább ennyiben sikeres legyen az együtt töltött idő.*
-Szóval mit veszít.
*Már javaslatot tenne a a próbálkozásra, de a felharsanó hang irányába kapva fejét száll el a gondolat. Bár hangos, mégis oly távolról érkezik a fesztivál zárását bejelentő hír, (vagyis nem a pillanatnyilag összemosódott, mókás kis saját világukon belülről) hogy Ziának komolyan erőlködnie kell a szavak értelmének befogadásán. Ráncolva homlokát tekint a hírnök irányába, kicsit tovább pislogva értetlenül, mint az egyébként szükséges.*
-Teát?
*Tekint tanácstalanul, és kifejezetten undorodva a teafogyasztás gondolatától Albunra segítség reményében. Majd hamar oldva fel a rejtélyt kacag hangosan.*
-Hisz még ennek se múlt el a hatása. Nem kapsz többet! Megárthat.
*Kezdi nevelni a férfit (a mellette ülőt), mintha csak ő ragaszkodott volna a drogfogyasztáshoz.*
-Menjünk?
*Ha valakinek tekintetéből ki lehet olvasni, hogy valami égtelen komiszságra készül, az jelen pillanatban a lánghajú. Fejével viszont nem a távozók, és ezzel együtt a haza vezető út irányába bök, hanem a pakolászni kezdő árusok, és rendezők felé. Könnyen lehet még, hogy épp most történik baleset. Könnyen lehet, pláne, ha ők most ebben az állapotban odapofátlankodnak. Az a verzió, hogy egyedül toppanjon zavarni, természetesen a segítségnyújtás leple alatt, most fel sem merül elméjében. Még hat az ördögvigyor, és bár nem szimpatikus számára a másik, a móka köde közös.*
*Ezúttal elégedett a vigyor. Végre teljesen beütött a szer Albunnál, legalábbis a féktelen, kendőzetlen röhögést Zia ezzel magyarázza. Igen felszabadító tud lenni az ilyesmi, tapasztalatai alapján. Most szinte gyönyörködve néz a másik arcába, lenyűgöző a főzetei hatékonysága. És mint olyan, ez is csak saját egóját növeli.*
-Most azzal jövök, hogy az én világomban, olyan lennél, amilyennek én akarom.
*Röhög fel röviden, gúnyosan.*
-De erős a gyanúm, hogy mindkettőnk világa egyformán gyéren lakott.
*Vihog derűsen, majd sáljába motyogva osztja meg nézeteit a gnómokról.*
-Szerintem meg a kétkezes _helyett_ építene szerkezetet.
*Nagy, és nagyon önelégült vigyor.*
-Az eddigieket sem kedvelem.
*Feltehetően nem csak Albunnak kellett a nyugtató, és vidorító, hanem Ziának is, hogy legalább ennyiben sikeres legyen az együtt töltött idő.*
-Szóval mit veszít.
*Már javaslatot tenne a a próbálkozásra, de a felharsanó hang irányába kapva fejét száll el a gondolat. Bár hangos, mégis oly távolról érkezik a fesztivál zárását bejelentő hír, (vagyis nem a pillanatnyilag összemosódott, mókás kis saját világukon belülről) hogy Ziának komolyan erőlködnie kell a szavak értelmének befogadásán. Ráncolva homlokát tekint a hírnök irányába, kicsit tovább pislogva értetlenül, mint az egyébként szükséges.*
-Teát?
*Tekint tanácstalanul, és kifejezetten undorodva a teafogyasztás gondolatától Albunra segítség reményében. Majd hamar oldva fel a rejtélyt kacag hangosan.*
-Hisz még ennek se múlt el a hatása. Nem kapsz többet! Megárthat.
*Kezdi nevelni a férfit (a mellette ülőt), mintha csak ő ragaszkodott volna a drogfogyasztáshoz.*
-Menjünk?
*Ha valakinek tekintetéből ki lehet olvasni, hogy valami égtelen komiszságra készül, az jelen pillanatban a lánghajú. Fejével viszont nem a távozók, és ezzel együtt a haza vezető út irányába bök, hanem a pakolászni kezdő árusok, és rendezők felé. Könnyen lehet még, hogy épp most történik baleset. Könnyen lehet, pláne, ha ők most ebben az állapotban odapofátlankodnak. Az a verzió, hogy egyedül toppanjon zavarni, természetesen a segítségnyújtás leple alatt, most fel sem merül elméjében. Még hat az ördögvigyor, és bár nem szimpatikus számára a másik, a móka köde közös.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587