Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 119 (2361. - 2380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2380. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:57:55
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:57:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Minden közös ötletük jó, éppen ezért túl nehéz az elválás. Még a keresésre is vonakodva indulnak el, bár az a gondolat sem utolsó, hogy nem együtt kell ezzel próbálkozniuk, hiszen abból nem lenne eredményes munka. Dolgozni pedig Mai szeret. Túlságosan is. Belevetni magát, tervezni, végrehajtani. Csakhogy ez nem az a fajta, ami olyan kielégítő, mint amikor azt érzi, hogy erőn felül teljesített és büszke magára. Hogyan is lehetne büszke, ha a hajában lévő kis virágnál lilábbat nem talál? Kezd eltűnni arcáról a mosoly, és újra tekintetére húzódik a megszokott hűvösség. Azért azt nem engedné meg, hogy látványos legyen, hogy utálja, amit most csinál. Apró levelek között kutat, bár le azért nem hajlandó hajolni értük, így is vizes a bokájáig, nem kell, hogy belelógjon a szoknyája is. Nagyot sóhajt, nagyon unja. De addig nem megy vissza a szőkéhez, míg legalább egyetlen szál Elija csókját nem talál. Miért is nem lehet venni a abból a löttyből egy piaci kétes kofánál? Biztos volna az asztal alatt, ha eleget fizet. Pénze az van. Mégis úgy kutat, mint akinek egyetlen arany sem lapul a zsebében. Kellenének a növény magjai, majd Szikrával ültettet a kis kertjében. Elpillant a másik irányába, de szinte nem is látja a szőke hajzuhatagot. Újabb sóhaj kíséretében fordulnak vissza a kékek a füves talaj irányába.*
*Minden közös ötletük jó, éppen ezért túl nehéz az elválás. Még a keresésre is vonakodva indulnak el, bár az a gondolat sem utolsó, hogy nem együtt kell ezzel próbálkozniuk, hiszen abból nem lenne eredményes munka. Dolgozni pedig Mai szeret. Túlságosan is. Belevetni magát, tervezni, végrehajtani. Csakhogy ez nem az a fajta, ami olyan kielégítő, mint amikor azt érzi, hogy erőn felül teljesített és büszke magára. Hogyan is lehetne büszke, ha a hajában lévő kis virágnál lilábbat nem talál? Kezd eltűnni arcáról a mosoly, és újra tekintetére húzódik a megszokott hűvösség. Azért azt nem engedné meg, hogy látványos legyen, hogy utálja, amit most csinál. Apró levelek között kutat, bár le azért nem hajlandó hajolni értük, így is vizes a bokájáig, nem kell, hogy belelógjon a szoknyája is. Nagyot sóhajt, nagyon unja. De addig nem megy vissza a szőkéhez, míg legalább egyetlen szál Elija csókját nem talál. Miért is nem lehet venni a abból a löttyből egy piaci kétes kofánál? Biztos volna az asztal alatt, ha eleget fizet. Pénze az van. Mégis úgy kutat, mint akinek egyetlen arany sem lapul a zsebében. Kellenének a növény magjai, majd Szikrával ültettet a kis kertjében. Elpillant a másik irányába, de szinte nem is látja a szőke hajzuhatagot. Újabb sóhaj kíséretében fordulnak vissza a kékek a füves talaj irányába.*
2379. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:37:08
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:37:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Egy egyértelmű utalást egy kicsit kevésbé egyértelmű követ. Közönséges lenne? Kit érdekel? Főleg mert a doki keze is bejárja a lány testét és azok a zöldek is játékosan csillognak.*
-Majd megmutatok mindent. Akár többször is.
*A tegnapi nap többször és ma reggel is bizonyították már, hogy ha elengedik magukat akkor nem érdekli őket mások véleménye. A doki pedig tökéletesen elégedett magával. Ez is közre játszott, hogy két részre osztotta fel a keresési területet. Ha egymás mellett maradnak és az ő közelében hajlong a lány a fekete ruhájában akkor lehet egyikük se a virágokra figyelne. Így viszont van lehetősége fütyörészve és dalolászva nézelődni.*
-Kocsmáros van-e jó borod? Hahó-hahó,
Kocsmáros van-e jó borod? Hahó-hahó,
…mely le se megy a torkomon?
hahó te kalóz, hahó, te kalóz,
hát húzd a kötelet!
Igen uram van jó borom Hahó-hahó,
Igen uram van jó borom Hahó-hahó,
…mely le se megy a torkodon.
hahó te kalóz, hahó, te kalóz,
hát húzd a kötelet!
*Egy egyértelmű utalást egy kicsit kevésbé egyértelmű követ. Közönséges lenne? Kit érdekel? Főleg mert a doki keze is bejárja a lány testét és azok a zöldek is játékosan csillognak.*
-Majd megmutatok mindent. Akár többször is.
*A tegnapi nap többször és ma reggel is bizonyították már, hogy ha elengedik magukat akkor nem érdekli őket mások véleménye. A doki pedig tökéletesen elégedett magával. Ez is közre játszott, hogy két részre osztotta fel a keresési területet. Ha egymás mellett maradnak és az ő közelében hajlong a lány a fekete ruhájában akkor lehet egyikük se a virágokra figyelne. Így viszont van lehetősége fütyörészve és dalolászva nézelődni.*
-Kocsmáros van-e jó borod? Hahó-hahó,
Kocsmáros van-e jó borod? Hahó-hahó,
…mely le se megy a torkomon?
hahó te kalóz, hahó, te kalóz,
hát húzd a kötelet!
Igen uram van jó borom Hahó-hahó,
Igen uram van jó borom Hahó-hahó,
…mely le se megy a torkodon.
hahó te kalóz, hahó, te kalóz,
hát húzd a kötelet!
2378. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:34:53
Üzenet elküldve: 2024-11-28 19:34:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1117
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1117
OOC üzenetek: 47
Játékstílus: Vakmerő
//Vér és magány//
*Végre megpillantja a helyet, ami gyakorlatilag számára olyan, mint az arthenior-i világítótorony. Ez a kis erdőszéli tisztás talán nem pont ugyanaz, mint a Kikötő szirtjéről látható végtelen, de ugyanannyi megnyugvással kecsegtet. Idilli környezet a természet lágy ölén, és itt van az Álomfűz is azokkal a furcsa gömbökkel, melyeket megérintve ébren is lehet álmodni.
Megérkezett, de hogy otthon érzi-e magát, azt nem tudja eldönteni. Mióta pont ezen a helyen belebotlott Eeyr boszorkányába, azóta nem érzi magát biztonságban a városban. Most is gombóc van a torkában, szemei pedig ide-oda pásztáznak, ahogy a veszélyt keresi. Nos, tévedett. Mégsem olyan megnyugtató már ez a tisztás, mint volt. Ilyen az, mikor az emlékek rosszak, és a létezésükkel tönkretesznek egy helyet, ami önmagában gyönyörű. Azonban nem veszítheti el a fejét, többé nem. Vesz egy nagy levegőt, hogy visszanyerje az önuralmát, aztán átgondolja, hogy mit is kell most tennie.
Először Árnyékot viszi az istállóba, majd visszamegy a Kalmárba. Talán alszik is egyet, átöltözik, és megkeresi Mai-t. Addig meg ki kéne találnia valami történetet, hogy miért tűnt el nyom nélkül. Lehet, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha az igazat mondaná, legfeljebb majd olyan módon tálalja, hogy az megfeleljen barátnője ízlésének is. Mindenesetre ráér még kitalálni, hogy mi hogy legyen, először tényleg az a fontos, hogy Árnyékot elszállásolja.*
*Végre megpillantja a helyet, ami gyakorlatilag számára olyan, mint az arthenior-i világítótorony. Ez a kis erdőszéli tisztás talán nem pont ugyanaz, mint a Kikötő szirtjéről látható végtelen, de ugyanannyi megnyugvással kecsegtet. Idilli környezet a természet lágy ölén, és itt van az Álomfűz is azokkal a furcsa gömbökkel, melyeket megérintve ébren is lehet álmodni.
Megérkezett, de hogy otthon érzi-e magát, azt nem tudja eldönteni. Mióta pont ezen a helyen belebotlott Eeyr boszorkányába, azóta nem érzi magát biztonságban a városban. Most is gombóc van a torkában, szemei pedig ide-oda pásztáznak, ahogy a veszélyt keresi. Nos, tévedett. Mégsem olyan megnyugtató már ez a tisztás, mint volt. Ilyen az, mikor az emlékek rosszak, és a létezésükkel tönkretesznek egy helyet, ami önmagában gyönyörű. Azonban nem veszítheti el a fejét, többé nem. Vesz egy nagy levegőt, hogy visszanyerje az önuralmát, aztán átgondolja, hogy mit is kell most tennie.
Először Árnyékot viszi az istállóba, majd visszamegy a Kalmárba. Talán alszik is egyet, átöltözik, és megkeresi Mai-t. Addig meg ki kéne találnia valami történetet, hogy miért tűnt el nyom nélkül. Lehet, hogy az lenne a legegyszerűbb, ha az igazat mondaná, legfeljebb majd olyan módon tálalja, hogy az megfeleljen barátnője ízlésének is. Mindenesetre ráér még kitalálni, hogy mi hogy legyen, először tényleg az a fontos, hogy Árnyékot elszállásolja.*
2377. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-28 18:49:39
Üzenet elküldve: 2024-11-28 18:49:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Ha van izgalmas válasz, az az, hogy ráerősített a másik arra, hogy várja őt a Ligetben. Persze igen érdekesek a lepárlók, az üvegcsék és minden más is, s valószínűleg meg is akarja majd nézni, de csak miután megmutatta a Dokinak, hogy mennyire örül a viszontlátásnak. De még nem szalad így előre gondolatban, mert még el sem váltak igazán.*
- Persze, hogy érdekel. Érdekelnek az üvegcséid… a szerszámod…aid. *Javítja ki magát, mert "véletlenül" elrontotta a szót, majd végig húzza finoman ujját a másik mellkasán, aztán halkan felnevet. Láthatja az elf azt a csillogást a szemében, ami sejteti, hogy mi érdekli őt a legjobban. Maga sem érti, hogyan lehet ilyen a közelében. Hogy a saját ízlésének közönséges, az már rég nem érdekli. Vele nem. Tegnap elhangzott sok minden és üdítő a tudat, hogy még mindig tervezhet egy ilyen utat. Mai-nak is jobb lesz a sok munka után egy kis kikapcsolódás, s az már kiderült, hogy kettejüknek együtt az igen jól megy. Máskor biztosan nem tudná magát elengedni, jó lesz erre gondolni.
Elválnak ugyan, de csak rövid időre. Az a rövid idő mégis sokkal hosszabb, mint azt sejtette. Nyirkos a fű, saras a talpa, hűvös a levegő és nem talál az ég adta világon semmit. Egy ponton megakad a szeme egy lila virágon, örömében felsikkantani is képes volna, - mert az azt jelentené, hogy mehetnek innen – de ez csak őszi kikerics. A szín talán stimmel, de a leírás nem. A nevét ugyan nem tudja, azt sem, hogy milyen mérgező is a kis szépség, így leszakít belőle pár szálat, hogy szórakozottan a hajába tűzze, ha már úgyis erről volt szó. Kicsivel több időt tölt el ezzel a művelettel, mint ildomos lenne, de Mai-t azért nem köti le a keresés annyira, mint a szőkét, akit dalolászik, még ha nem is hallja. Ez nem az ő hobbija lesz, az már biztos. Ettől még nem adja fel, nem ő az, aki üres kézzel hajlandó lenne visszamenni. Az olyan, mintha nem lenne elég jó valamiben, ami pedig nem tartozik azok közé a gondolatok közé, amit elvisel. *
*Ha van izgalmas válasz, az az, hogy ráerősített a másik arra, hogy várja őt a Ligetben. Persze igen érdekesek a lepárlók, az üvegcsék és minden más is, s valószínűleg meg is akarja majd nézni, de csak miután megmutatta a Dokinak, hogy mennyire örül a viszontlátásnak. De még nem szalad így előre gondolatban, mert még el sem váltak igazán.*
- Persze, hogy érdekel. Érdekelnek az üvegcséid… a szerszámod…aid. *Javítja ki magát, mert "véletlenül" elrontotta a szót, majd végig húzza finoman ujját a másik mellkasán, aztán halkan felnevet. Láthatja az elf azt a csillogást a szemében, ami sejteti, hogy mi érdekli őt a legjobban. Maga sem érti, hogyan lehet ilyen a közelében. Hogy a saját ízlésének közönséges, az már rég nem érdekli. Vele nem. Tegnap elhangzott sok minden és üdítő a tudat, hogy még mindig tervezhet egy ilyen utat. Mai-nak is jobb lesz a sok munka után egy kis kikapcsolódás, s az már kiderült, hogy kettejüknek együtt az igen jól megy. Máskor biztosan nem tudná magát elengedni, jó lesz erre gondolni.
Elválnak ugyan, de csak rövid időre. Az a rövid idő mégis sokkal hosszabb, mint azt sejtette. Nyirkos a fű, saras a talpa, hűvös a levegő és nem talál az ég adta világon semmit. Egy ponton megakad a szeme egy lila virágon, örömében felsikkantani is képes volna, - mert az azt jelentené, hogy mehetnek innen – de ez csak őszi kikerics. A szín talán stimmel, de a leírás nem. A nevét ugyan nem tudja, azt sem, hogy milyen mérgező is a kis szépség, így leszakít belőle pár szálat, hogy szórakozottan a hajába tűzze, ha már úgyis erről volt szó. Kicsivel több időt tölt el ezzel a művelettel, mint ildomos lenne, de Mai-t azért nem köti le a keresés annyira, mint a szőkét, akit dalolászik, még ha nem is hallja. Ez nem az ő hobbija lesz, az már biztos. Ettől még nem adja fel, nem ő az, aki üres kézzel hajlandó lenne visszamenni. Az olyan, mintha nem lenne elég jó valamiben, ami pedig nem tartozik azok közé a gondolatok közé, amit elvisel. *
2376. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-28 18:12:34
Üzenet elküldve: 2024-11-28 18:12:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A kapott kérdésre talán nem olyan izgalmas válasz érkezik mint amit másik vár.*
-Átköltözött a ligetbe. Néhány üvegcse, lefőzők és hasonlók. Ha érdekel, meg kell majd látogatnod, hogy megmutassam.
*Egy újabb indok amivel magához csábíthatja a másikat. Elég átlátszó trükk, de a félvér veheti egy újabb megerősítésnek, hogy nem venné az elf a szívére ha beállítana hozzá. Kevés ruhában erősen kancásan. A doki kérdésére is érkezik egy válasz amin felkuncog a szőke. Ez nőiesebb volt mint várta. Persze nem baj. Nem kell mindent túl gondolni. Elég lehet az is oknak, hogy aranyosak a csápjai. Ezek után már nem csak szavakkal, de a szemeikkel is a természet felé fordulnak. Alaposan be kell járnia az általa kiválasztott szakaszt, de ennek az alaposságnak meg lesz az eredménye. Miközben fejben a nemrég megivott italok hatását vonja kérdőre egy egész nagy Elija telepre talál rá. Fel is füttyent.*
-Üres kézzel már nem megyek haza!
*Le is hajol, hogy nekiálljon leszedni őket. Sajnos csinos kis kosara most nincs vele amiben kényelmesebb lenne őket tárolni, de nem jön zavarba. A leszedett virágokat halmokba pakolja amiket szintén Elijákkal köt meg. Eggyel kicsit feljebb, eggyel kicsit lejjebb. Ez amúgy is is kézügyességet követelne meg tőle. Fél kézzel főleg elbíbelődik vele. Viszont nem idegeskedik. Elégedett. Neki is áll magában előbb fütyörészni, majd dalolászni.*
-Tulipános a szűröm gallérja,
Ki van varrva az én ingem ujja.
Rozmaringos a kalapom,virágos a kedvem,
Pedig de sok barna kislány rászedett már engem.
*Miután összekötögette őket kézbe veszi a zsákmányát és keres tovább. A sikerélménye és ez által jókedve egy darabig most garantált lesz.*
*A kapott kérdésre talán nem olyan izgalmas válasz érkezik mint amit másik vár.*
-Átköltözött a ligetbe. Néhány üvegcse, lefőzők és hasonlók. Ha érdekel, meg kell majd látogatnod, hogy megmutassam.
*Egy újabb indok amivel magához csábíthatja a másikat. Elég átlátszó trükk, de a félvér veheti egy újabb megerősítésnek, hogy nem venné az elf a szívére ha beállítana hozzá. Kevés ruhában erősen kancásan. A doki kérdésére is érkezik egy válasz amin felkuncog a szőke. Ez nőiesebb volt mint várta. Persze nem baj. Nem kell mindent túl gondolni. Elég lehet az is oknak, hogy aranyosak a csápjai. Ezek után már nem csak szavakkal, de a szemeikkel is a természet felé fordulnak. Alaposan be kell járnia az általa kiválasztott szakaszt, de ennek az alaposságnak meg lesz az eredménye. Miközben fejben a nemrég megivott italok hatását vonja kérdőre egy egész nagy Elija telepre talál rá. Fel is füttyent.*
-Üres kézzel már nem megyek haza!
*Le is hajol, hogy nekiálljon leszedni őket. Sajnos csinos kis kosara most nincs vele amiben kényelmesebb lenne őket tárolni, de nem jön zavarba. A leszedett virágokat halmokba pakolja amiket szintén Elijákkal köt meg. Eggyel kicsit feljebb, eggyel kicsit lejjebb. Ez amúgy is is kézügyességet követelne meg tőle. Fél kézzel főleg elbíbelődik vele. Viszont nem idegeskedik. Elégedett. Neki is áll magában előbb fütyörészni, majd dalolászni.*
-Tulipános a szűröm gallérja,
Ki van varrva az én ingem ujja.
Rozmaringos a kalapom,virágos a kedvem,
Pedig de sok barna kislány rászedett már engem.
*Miután összekötögette őket kézbe veszi a zsákmányát és keres tovább. A sikerélménye és ez által jókedve egy darabig most garantált lesz.*
2375. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-28 15:26:47
Üzenet elküldve: 2024-11-28 15:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Próbál figyelni, de mindenre nem lehet. Főleg, ha a látott álom után folyton csak felfelé kell tekintenie, mert ott van az, akivel beszél. Annyit himbálózik a nyakában így is, hogy már nem tűnik fel a mozdulat, amikor új gyöngyért nyúlna a lány.
A névre figyel és a magyarázatra. Ezek szerint ez egyfajta becenév lehet, de hogy lehet az, hogy nincs sajátja? Hunyorog, ahogy szokott, amikor gondolkodóba esik. Kérdezni kell inkább, akkor kaphat válaszokat. Na nem mindenkitől, de eddig Szikra nem vonta meg tőle azok megadását. *
- Nem volt? Az hogy lehet? Milyen odúban laksz te?
*Keze felfelé nyúl, de hamar megáll a mozdulat, ahogy visszakérdez a másik, hogy mit is szeretne. Kezdi összezavarni őt a lány. Furcsa szavakat mond, nincs igai neve és még a kéznyújtást sem érti. Talán ő a kézcsókokhoz szokott, azt viszont ilyen helyzetben nehezebb kivitelezni, na meg nem is fűlik a foga hozzá. Nem úr ő. *
- Így szoktak bemutatkozni.
*Hangjában tükröződik némi bizonytalanság. De nem adózik sokat az érzésnek, hamar száll tova és máris az ő nevénél tartanak.*
- Nekem a szüleim. ~Mint mindenki másnak?~ *Ezen pontig ugyanis ezt gondolta.
Az elf megelégeli a nyakában ücsörgést, amit meg kell vallania, hogy nem bán. Nehéz úgy beszélni, hogy nem látja közben a vonásokat és az, aki amúgy is érdekes szavakkal cseréli ki a normálisokat, annak jobb látni mit mutat az arca. Mert még a végén félreérti. Csakhogy nem szimplán leguggolnia kell, hogy aztán a szőkeség lemászhasson róla, hanem mint valami erdei fán élő állat, kezdi el leküzdeni magát. Ügyes mozdulat, csak Tryl-nek nem igazán kényelmes. Ki is szalad ajkán egy apró nyögés, ahogy tartja magát, hogy ne boruljon fel elfestül. Hamar elfelejti az apró rosszat, ahogy már a mosolygó zöld szemek néznek felé. *
- Haza akarsz menni?
*Kérdi végül, néhány pillanatnyi csend után. Mert ő nem szeretne, még nincs is hová. Lenne, ha nagyon akarná, de jó társaságra akadt és abból nehezen szakad el, főként, mert senki nincs, aki sötétedéskor várná. Ami még remélhetőleg messze van.*
*Próbál figyelni, de mindenre nem lehet. Főleg, ha a látott álom után folyton csak felfelé kell tekintenie, mert ott van az, akivel beszél. Annyit himbálózik a nyakában így is, hogy már nem tűnik fel a mozdulat, amikor új gyöngyért nyúlna a lány.
A névre figyel és a magyarázatra. Ezek szerint ez egyfajta becenév lehet, de hogy lehet az, hogy nincs sajátja? Hunyorog, ahogy szokott, amikor gondolkodóba esik. Kérdezni kell inkább, akkor kaphat válaszokat. Na nem mindenkitől, de eddig Szikra nem vonta meg tőle azok megadását. *
- Nem volt? Az hogy lehet? Milyen odúban laksz te?
*Keze felfelé nyúl, de hamar megáll a mozdulat, ahogy visszakérdez a másik, hogy mit is szeretne. Kezdi összezavarni őt a lány. Furcsa szavakat mond, nincs igai neve és még a kéznyújtást sem érti. Talán ő a kézcsókokhoz szokott, azt viszont ilyen helyzetben nehezebb kivitelezni, na meg nem is fűlik a foga hozzá. Nem úr ő. *
- Így szoktak bemutatkozni.
*Hangjában tükröződik némi bizonytalanság. De nem adózik sokat az érzésnek, hamar száll tova és máris az ő nevénél tartanak.*
- Nekem a szüleim. ~Mint mindenki másnak?~ *Ezen pontig ugyanis ezt gondolta.
Az elf megelégeli a nyakában ücsörgést, amit meg kell vallania, hogy nem bán. Nehéz úgy beszélni, hogy nem látja közben a vonásokat és az, aki amúgy is érdekes szavakkal cseréli ki a normálisokat, annak jobb látni mit mutat az arca. Mert még a végén félreérti. Csakhogy nem szimplán leguggolnia kell, hogy aztán a szőkeség lemászhasson róla, hanem mint valami erdei fán élő állat, kezdi el leküzdeni magát. Ügyes mozdulat, csak Tryl-nek nem igazán kényelmes. Ki is szalad ajkán egy apró nyögés, ahogy tartja magát, hogy ne boruljon fel elfestül. Hamar elfelejti az apró rosszat, ahogy már a mosolygó zöld szemek néznek felé. *
- Haza akarsz menni?
*Kérdi végül, néhány pillanatnyi csend után. Mert ő nem szeretne, még nincs is hová. Lenne, ha nagyon akarná, de jó társaságra akadt és abból nehezen szakad el, főként, mert senki nincs, aki sötétedéskor várná. Ami még remélhetőleg messze van.*
2374. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-28 10:32:46
Üzenet elküldve: 2024-11-28 10:32:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
//Keresés: Sikertelen//
*Egy ideje most már nincs szerencséje. Már órák teltek el, de még nem talált azóta egyet sem. Talán jobb lenne ha inkább az altató főzésébe kezdenének bele. Virágokat szedegetni bőven ráérnek majd később is. Még ami nála van az is elegendő lehet egy flaska megtöltéséhez, arról nem is beszélve, hogy Derknél is van egy, ha csak azóta nem talált újat. Visszaballag oda ahol Derket hagyta, de úgy tűnik már magához tért. Vagy a növénynek rövid a hatása, vagy sok idő telt el azóta, hogy a férfi beleszippantott a virágba. Gyorsan újra össze is hozza őket a sors.*
-Ha megnézed ezek még elég frissek, alig pár órája szedtük le őket.
*Veszi elő a saját virágait, amelyeket vászon zsebkendőjébe csomagolt. Szerencséjükre nincs olyan meleg, hogy gyorsan kiszáradjanak, de Derknek igaza lehet. Jobb ha nem hagyják kiszáradni a növényeket.*
-Tudod mit? Kezdjünk neki a főzésnek. Amíg lefőzzük a virágokat, addig még egyikünk akár kutathat virágokért.
*Mondja a férfinak. A hátizsákot a kezébe veszi, leguggolva keresi meg a fazekat. Nincs nehéz dolga, sok holmi nincs a hátizsákban.*
-Ebbe hozz vizet!
*Utasítja Derket. Azt majd a férfi dönti el, hogy hallgat is rá. Ha esetleg van nála kulacs és abban van víz azt is használhatja. Az övében nincs elég, hogy azzal meg tudják tölteni a fazekat.*
//Keresés: Sikertelen//
*Egy ideje most már nincs szerencséje. Már órák teltek el, de még nem talált azóta egyet sem. Talán jobb lenne ha inkább az altató főzésébe kezdenének bele. Virágokat szedegetni bőven ráérnek majd később is. Még ami nála van az is elegendő lehet egy flaska megtöltéséhez, arról nem is beszélve, hogy Derknél is van egy, ha csak azóta nem talált újat. Visszaballag oda ahol Derket hagyta, de úgy tűnik már magához tért. Vagy a növénynek rövid a hatása, vagy sok idő telt el azóta, hogy a férfi beleszippantott a virágba. Gyorsan újra össze is hozza őket a sors.*
-Ha megnézed ezek még elég frissek, alig pár órája szedtük le őket.
*Veszi elő a saját virágait, amelyeket vászon zsebkendőjébe csomagolt. Szerencséjükre nincs olyan meleg, hogy gyorsan kiszáradjanak, de Derknek igaza lehet. Jobb ha nem hagyják kiszáradni a növényeket.*
-Tudod mit? Kezdjünk neki a főzésnek. Amíg lefőzzük a virágokat, addig még egyikünk akár kutathat virágokért.
*Mondja a férfinak. A hátizsákot a kezébe veszi, leguggolva keresi meg a fazekat. Nincs nehéz dolga, sok holmi nincs a hátizsákban.*
-Ebbe hozz vizet!
*Utasítja Derket. Azt majd a férfi dönti el, hogy hallgat is rá. Ha esetleg van nála kulacs és abban van víz azt is használhatja. Az övében nincs elég, hogy azzal meg tudják tölteni a fazekat.*
2373. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 20:58:15
Üzenet elküldve: 2024-11-27 20:58:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Nem zavartatja magát, ha már a fiú felkínálta a lehetőséget, hogy segítséget nyújtson kis termetében, akkor már ki fogja használni az alkalmat. Az a fej combjai között, ahogy másik gondolja pontosan annyit jelent amennyi látszódik belőle. Semmi többet. Segítségnyújtást egy szomorú leánynak. Ő is már kezdi elfelejti azt a szúrós megvető tekintetet Maitól, és a többi gyermektől amiatt amit tett néhány órával ezelőtt. Ez a vicces szédítő álom kellőképpen lefoglalta gyermeki figyelmét a problémákról.
Ha rá is szólna arra, hogy átengedte magát az álom nyújtotta érzésnek. Nem sokat változna a helyzet, mert amíg azt a fagyöngyöt szorongatja, se nem hall vagy lát, csak azt a fent-lent világot attól a szerencsétlen alaktól aki a fa alatt aludt el, egy átmulatott éjszaka után.*
- Remélem, ez vicces volt.
* Jegyzi meg egy halk kuncogással, ahogy szemével egy újabb fagyöngyöt próbál keresni. Legalább is próbálna, de a bemutatkozás eltereli a figyelmét az álmokat rejtő gyümölcsökről, vagy tán virágok lehetnek. Ki tudja.*
- Igen az. Nem volt nevem, és Alesian adta nekem a Szikra nevet. Az aranyszarvast pedig Alenia kisasszony. Az odú miatt. Valami olyasmit mondtak nincs családnevem.
*Mondja kedvesen elmagyarázva helyzetét. Majd furcsállóan vizslatja a felé nyújtott kezét.*
- Mit szeretnél?
* Kérdezi kíváncsian, hiszen nem tudja a másik mit szeretne tőle, miért nyújtja felé a kezét.*
- Tryl, neked ki adta ezt a nevet?
*Jön újra a fejbiccentés a másik oldalra kíváncsian. De őszintén kezdi megelégelni, hogy úgy beszél a fiúval, hogy a tekintetét alig tudja szemügyre venni.*
- Szerintem elég volt.
* Bólint egyet, és néhány ügyes mozdulattal már kezd lemászni a fiú hátán, csak úgy mint egy vastag fa törzsén tenné. Nem a fiú erejében nem bízik. Csak szimplán szereti, ha a saját talpával érzi a föld érintését. Azt sem bánná ha igazából cipő nélkül járkálna még akár ebben a hüvösben is ami mostanság honol a városban. Hozzászokott már annyira.
Amint földet ért, felemeli a már sokkalta ragyogóbb és barátságosabb smaragdokat a fiúra. Látott pár fiatalt már az utcán, de valamiért az övé barátságosabb mint a többi utcagyereké. Emlékezteti önmagára amikor ő is az utcákat járta piszkos arcocskájával.*
*Nem zavartatja magát, ha már a fiú felkínálta a lehetőséget, hogy segítséget nyújtson kis termetében, akkor már ki fogja használni az alkalmat. Az a fej combjai között, ahogy másik gondolja pontosan annyit jelent amennyi látszódik belőle. Semmi többet. Segítségnyújtást egy szomorú leánynak. Ő is már kezdi elfelejti azt a szúrós megvető tekintetet Maitól, és a többi gyermektől amiatt amit tett néhány órával ezelőtt. Ez a vicces szédítő álom kellőképpen lefoglalta gyermeki figyelmét a problémákról.
Ha rá is szólna arra, hogy átengedte magát az álom nyújtotta érzésnek. Nem sokat változna a helyzet, mert amíg azt a fagyöngyöt szorongatja, se nem hall vagy lát, csak azt a fent-lent világot attól a szerencsétlen alaktól aki a fa alatt aludt el, egy átmulatott éjszaka után.*
- Remélem, ez vicces volt.
* Jegyzi meg egy halk kuncogással, ahogy szemével egy újabb fagyöngyöt próbál keresni. Legalább is próbálna, de a bemutatkozás eltereli a figyelmét az álmokat rejtő gyümölcsökről, vagy tán virágok lehetnek. Ki tudja.*
- Igen az. Nem volt nevem, és Alesian adta nekem a Szikra nevet. Az aranyszarvast pedig Alenia kisasszony. Az odú miatt. Valami olyasmit mondtak nincs családnevem.
*Mondja kedvesen elmagyarázva helyzetét. Majd furcsállóan vizslatja a felé nyújtott kezét.*
- Mit szeretnél?
* Kérdezi kíváncsian, hiszen nem tudja a másik mit szeretne tőle, miért nyújtja felé a kezét.*
- Tryl, neked ki adta ezt a nevet?
*Jön újra a fejbiccentés a másik oldalra kíváncsian. De őszintén kezdi megelégelni, hogy úgy beszél a fiúval, hogy a tekintetét alig tudja szemügyre venni.*
- Szerintem elég volt.
* Bólint egyet, és néhány ügyes mozdulattal már kezd lemászni a fiú hátán, csak úgy mint egy vastag fa törzsén tenné. Nem a fiú erejében nem bízik. Csak szimplán szereti, ha a saját talpával érzi a föld érintését. Azt sem bánná ha igazából cipő nélkül járkálna még akár ebben a hüvösben is ami mostanság honol a városban. Hozzászokott már annyira.
Amint földet ért, felemeli a már sokkalta ragyogóbb és barátságosabb smaragdokat a fiúra. Látott pár fiatalt már az utcán, de valamiért az övé barátságosabb mint a többi utcagyereké. Emlékezteti önmagára amikor ő is az utcákat járta piszkos arcocskájával.*
2372. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 18:13:15
Üzenet elküldve: 2024-11-27 18:13:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Volt itt laborja. Kár, hogy múltidőben beszél, mert így nem tudja fenekestül felforgatni neki, hogy megnézze mit is rejt egy ilyen. És bár nem a kézügyessége a legjobb, de még úgy lehet keverne is valamit, szigorú vezetéssel persze, mert még képes és létrehoz egy kutyulmányt, ami kifut az üvegből és tökreteszi a ruháját. Van esze az elfnek, hogy köpenyt vásárolt. Mai-nak már kevésbé, hogy elvállalt egy ilyen kalandot, mert saras lesz a cipője és a fekete ruha sem épp arra való, hogy hajlongjon lila virágokért. De ő akarta. Nem fog ellenkezni.*
- Mi lett azzal a laborral? Megnéznék egy olyat.
*Érdeklődik, mert minden fontos. Minden apró információ, amivel kicsit jobban megismerheti a szőkét. Bár tudja, hogy rendelt a városban, ezt ő két külön dolognak véli. Nem is baj, ha összerakhatja a képeket.
A növényekről nem tud sokat, de azért ami számára érdekes, azt meg tudja jegyezni. Túl sok mindent meg tud jegyezni. A kérdés viszont megint elgondolkodtatja. Nem tartja veszélyesnek, bár nem is egy szárnyas kis rovar, akinek ettől tartania kell. Ők biztos máshogy vélekednének róla.*
- Nem annyira veszélyes, mint amiket te ismerhetsz. De tetszik, ahogy megfogja a kis zsákmányát. És aranyosak a csápjai.
*Ahogy visszagondol rá, nem is tudja szebben mondani. Még ha azok nem is csápok... Mai nem ismeri a részeit, ha valaki egyáltalán elnevezte őket. Különlegesnek tartja. Különlegesebbnek, mint valami, ami díszeleg és még csak hatása sincs.
Elválnak az utak és lázas keresésbe kezd. Nem olyan értő szemekkel ugyan, mint a másik, de már kapott róla egy részletes leírást, hogy ne kalandozzon el másféle szirmokon a szeme. Bár nincs sok reménye, hogy pont ő fog találni néhányat, azért amit tud megtesz. Csak ne volna ilyen kényelmetlen ebben a szerelésben.*
*Volt itt laborja. Kár, hogy múltidőben beszél, mert így nem tudja fenekestül felforgatni neki, hogy megnézze mit is rejt egy ilyen. És bár nem a kézügyessége a legjobb, de még úgy lehet keverne is valamit, szigorú vezetéssel persze, mert még képes és létrehoz egy kutyulmányt, ami kifut az üvegből és tökreteszi a ruháját. Van esze az elfnek, hogy köpenyt vásárolt. Mai-nak már kevésbé, hogy elvállalt egy ilyen kalandot, mert saras lesz a cipője és a fekete ruha sem épp arra való, hogy hajlongjon lila virágokért. De ő akarta. Nem fog ellenkezni.*
- Mi lett azzal a laborral? Megnéznék egy olyat.
*Érdeklődik, mert minden fontos. Minden apró információ, amivel kicsit jobban megismerheti a szőkét. Bár tudja, hogy rendelt a városban, ezt ő két külön dolognak véli. Nem is baj, ha összerakhatja a képeket.
A növényekről nem tud sokat, de azért ami számára érdekes, azt meg tudja jegyezni. Túl sok mindent meg tud jegyezni. A kérdés viszont megint elgondolkodtatja. Nem tartja veszélyesnek, bár nem is egy szárnyas kis rovar, akinek ettől tartania kell. Ők biztos máshogy vélekednének róla.*
- Nem annyira veszélyes, mint amiket te ismerhetsz. De tetszik, ahogy megfogja a kis zsákmányát. És aranyosak a csápjai.
*Ahogy visszagondol rá, nem is tudja szebben mondani. Még ha azok nem is csápok... Mai nem ismeri a részeit, ha valaki egyáltalán elnevezte őket. Különlegesnek tartja. Különlegesebbnek, mint valami, ami díszeleg és még csak hatása sincs.
Elválnak az utak és lázas keresésbe kezd. Nem olyan értő szemekkel ugyan, mint a másik, de már kapott róla egy részletes leírást, hogy ne kalandozzon el másféle szirmokon a szeme. Bár nincs sok reménye, hogy pont ő fog találni néhányat, azért amit tud megtesz. Csak ne volna ilyen kényelmetlen ebben a szerelésben.*
2371. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 17:49:09
Üzenet elküldve: 2024-11-27 17:49:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Hogy az ő nyaka körül combok vannak, az pontosan annyit jelent, mint amennyit: ülnek a nyakában. Tényleg így a legjobb, így nem veszíti el az egyensúlyát, mert nincs miért. Nem zavarja meg az, ami oly sokak fejét ebben a világban. Így is igen jól érzi magát, nem az jár a fejében, hogy melyik mesterember mellé szegődjön, hogy a műhelyében aludni tudjon, vagy némi élelemhez jusson. Ezek mind nem számítanak, amikor nevethet és a furcsán beszélő elf lánnyal nézeget még furcsább álmokat.
Ahogy amaz emelkedik rajta, kedve lenne rászólni, hogy legyen óvatosabb, de inkább amellett dönt, hogy ő vigyáz a mozdulataira jobban, ő lesz az aki meg tud tartani olyat is, aki folyton csak ficánkol. Együtt nevetnek a gyöngyben lakó világon. *
- Biztos van még pár ilyen!
*Néz felfelé, eztán kérdez rá a névre. Nem kevésbé érdekes, mint maga a lány. Már nem csodálkozik semmin, végül is cifrábbal már találkozott, bár azok sokkal inkább gúny, vagy becenevek lehettek, itt most nem tudja eldönteni, hogy miről is van szó. Magát csak nem csúfolná, hazudni sincs ok.*
- Aranyszarvas? Szikra? Olyan, mintha becéznének. Tényleg ez az igazi?
*Gyanakvó a tekintet, mégis mosolyog a szeme, amit talán alig láthat a másik, hiszen mégsem szemben állnak egymással. Hangja is tükrözi, hogy csak kíváncsiskodik.*
- Trylnor Astnen. *Nyújtja fel a kezét, elengedve végre az ágat, hogy kezet foghassanak. Van olyan mutatvány, mint amit a fagyöngy rejtett, nekik is érdekesebb így a lét, hogy nem a megszokott módon üdvözölhetik egymást.* - Tryl-nek szoktak hívni.
*Tesz néhány biztos, de belül bizonytalan lépést.*
- Néznél még párat, vagy elég volt?
*Ismét a lábakat fogja, hogy ne inogjanak meg, ahogy felbátorodik és átsétál a lánnyal a fa másik oldalára. Talán akad még ott olyan derengő, amit szívesen megérintene a szőke hajú. De talán azt sem bánná, ha végre letehetné, mert bár könnyű, de kezd kevésbé biztonságos lenni érzetre. Amit természetesen soha nem vallana be.*
*Hogy az ő nyaka körül combok vannak, az pontosan annyit jelent, mint amennyit: ülnek a nyakában. Tényleg így a legjobb, így nem veszíti el az egyensúlyát, mert nincs miért. Nem zavarja meg az, ami oly sokak fejét ebben a világban. Így is igen jól érzi magát, nem az jár a fejében, hogy melyik mesterember mellé szegődjön, hogy a műhelyében aludni tudjon, vagy némi élelemhez jusson. Ezek mind nem számítanak, amikor nevethet és a furcsán beszélő elf lánnyal nézeget még furcsább álmokat.
Ahogy amaz emelkedik rajta, kedve lenne rászólni, hogy legyen óvatosabb, de inkább amellett dönt, hogy ő vigyáz a mozdulataira jobban, ő lesz az aki meg tud tartani olyat is, aki folyton csak ficánkol. Együtt nevetnek a gyöngyben lakó világon. *
- Biztos van még pár ilyen!
*Néz felfelé, eztán kérdez rá a névre. Nem kevésbé érdekes, mint maga a lány. Már nem csodálkozik semmin, végül is cifrábbal már találkozott, bár azok sokkal inkább gúny, vagy becenevek lehettek, itt most nem tudja eldönteni, hogy miről is van szó. Magát csak nem csúfolná, hazudni sincs ok.*
- Aranyszarvas? Szikra? Olyan, mintha becéznének. Tényleg ez az igazi?
*Gyanakvó a tekintet, mégis mosolyog a szeme, amit talán alig láthat a másik, hiszen mégsem szemben állnak egymással. Hangja is tükrözi, hogy csak kíváncsiskodik.*
- Trylnor Astnen. *Nyújtja fel a kezét, elengedve végre az ágat, hogy kezet foghassanak. Van olyan mutatvány, mint amit a fagyöngy rejtett, nekik is érdekesebb így a lét, hogy nem a megszokott módon üdvözölhetik egymást.* - Tryl-nek szoktak hívni.
*Tesz néhány biztos, de belül bizonytalan lépést.*
- Néznél még párat, vagy elég volt?
*Ismét a lábakat fogja, hogy ne inogjanak meg, ahogy felbátorodik és átsétál a lánnyal a fa másik oldalára. Talán akad még ott olyan derengő, amit szívesen megérintene a szőke hajú. De talán azt sem bánná, ha végre letehetné, mert bár könnyű, de kezd kevésbé biztonságos lenni érzetre. Amit természetesen soha nem vallana be.*
2370. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 17:47:09
Üzenet elküldve: 2024-11-27 17:47:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Jót nevetnek az elf remek humorán. Amin valami furcsa okból mégis általában ő az egyetlen lenni, aki nevetni szokott. Majd a lány kíváncsiskodik az alkímiával kapcsolatban.*
-Is-is. Mikor volt lehetőségem szakmabeliekkel beszélni akkor megtettem, de a legtöbbet könyvekből és kísérletezgetéssel tanultam. Leginkább itt a városban mert itt már volt egy rendes laborom és néha volt pénz is kísérletezgetni.
*Mikor nem itta vagy nőzte el. Kérdésére a lány tényleg meglepő választ ad. Azt, sejtette, hogy nem a hétköznapibb virágokat fogja mondani hisz ő sem egy hétköznapi nő. Viszont, hogy ilyen érdekességeket is tud, azt nem gondolta róla.*
-Mi tetszik benne? Hogy veszélyes?
*Egy élet elvétele számára nem egy nagy dolog. Sokan túlgondolják a dolgot. Egy vágás vagy szúrás és meg is van. Míg nem benned, egy cimborádban vagy egy adósodban van a penge addig nincs min fennakadni. Olyan ez, mint befűzni az övet a nadrágodba mégis sokan túlromantizálják vagy perverz módon rajonganak érte. A doki nem. Egy csirke nyakát is annyi érzelemmel vágná el mint egy emberét. Mikor a saját élete is veszélybe kerül az már más. Attól megtud dobogósodni a szíve és attól felpörög. Most viszont nem fognak pörögni. Csak gazokat nézegetni. A doki beszél kicsit a keresett virágról, hogyan kell azt begyűjteni és nekiállnak körbejárni a tisztást. Szerencsére lustálkodtak és bujálkodtak annyit, hogy a reggeli hűvöst elkerüljék. A nap még egy kicsit melegít is. A doki ennek ellenére érzi a virágokon megpihenő még fel nem szívódott harmatcseppeket. Gyűlöli őket. Vizes lesz tőlük a cipője. Nem szereti ha koszosnak vagy viseletesnek tűnik. Nem kap idegrohamot, de nagyon nem szereti. Viszont nincs mit tenni. Magában szidja a természetet és közben tekintete fürkészi a tisztás színkavalkádját. Vannak itt, sárga, piros, fehér virágok. Lilákat is lát, de nem olyat amilyet keres. Az imént megivott italok a szemén úgy néz ki nem javítottak. Nem kapott tőlük alkimista látást, ami egyből kiszúrja a keresett növényt.*
*Jót nevetnek az elf remek humorán. Amin valami furcsa okból mégis általában ő az egyetlen lenni, aki nevetni szokott. Majd a lány kíváncsiskodik az alkímiával kapcsolatban.*
-Is-is. Mikor volt lehetőségem szakmabeliekkel beszélni akkor megtettem, de a legtöbbet könyvekből és kísérletezgetéssel tanultam. Leginkább itt a városban mert itt már volt egy rendes laborom és néha volt pénz is kísérletezgetni.
*Mikor nem itta vagy nőzte el. Kérdésére a lány tényleg meglepő választ ad. Azt, sejtette, hogy nem a hétköznapibb virágokat fogja mondani hisz ő sem egy hétköznapi nő. Viszont, hogy ilyen érdekességeket is tud, azt nem gondolta róla.*
-Mi tetszik benne? Hogy veszélyes?
*Egy élet elvétele számára nem egy nagy dolog. Sokan túlgondolják a dolgot. Egy vágás vagy szúrás és meg is van. Míg nem benned, egy cimborádban vagy egy adósodban van a penge addig nincs min fennakadni. Olyan ez, mint befűzni az övet a nadrágodba mégis sokan túlromantizálják vagy perverz módon rajonganak érte. A doki nem. Egy csirke nyakát is annyi érzelemmel vágná el mint egy emberét. Mikor a saját élete is veszélybe kerül az már más. Attól megtud dobogósodni a szíve és attól felpörög. Most viszont nem fognak pörögni. Csak gazokat nézegetni. A doki beszél kicsit a keresett virágról, hogyan kell azt begyűjteni és nekiállnak körbejárni a tisztást. Szerencsére lustálkodtak és bujálkodtak annyit, hogy a reggeli hűvöst elkerüljék. A nap még egy kicsit melegít is. A doki ennek ellenére érzi a virágokon megpihenő még fel nem szívódott harmatcseppeket. Gyűlöli őket. Vizes lesz tőlük a cipője. Nem szereti ha koszosnak vagy viseletesnek tűnik. Nem kap idegrohamot, de nagyon nem szereti. Viszont nincs mit tenni. Magában szidja a természetet és közben tekintete fürkészi a tisztás színkavalkádját. Vannak itt, sárga, piros, fehér virágok. Lilákat is lát, de nem olyat amilyet keres. Az imént megivott italok a szemén úgy néz ki nem javítottak. Nem kapott tőlük alkimista látást, ami egyből kiszúrja a keresett növényt.*
2369. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 13:28:18
Üzenet elküldve: 2024-11-27 13:28:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
//Keresés: Sikeres//
* Igazán hatásos ez a cucc. Csak egy aprócskát szívott belőle és még a számolást is kihagyta. Talán mégis gyümölcsöző lesz a kis tervük. Még a végén ők lesznek a következő árnyékok Artheniorban! De egyszerre csak egy apróbb lépést! Különben még a végén összeomlik minden, amit építettek. Derk bemegy a fák tövébe. Körbenéz, de most nem növény keres, hanem azt nézi vannak e mások a közelébe. Nem lát senkit, szóval megjelöli az egyik fát, mintha az új birodalmának lenne az egyik alapköve. Végeztével visszaindul a dombra, de valamit észrevesz a szeme sarkából. Leguggol a talált növény mellé, hogy jobban szemügyre vehesse azt. Zsebéből előkapja, amit az imént talált és mellétartja. *
- Na! Mondom én, hogy ott nem volt!
* Mondja, miközben kiszedi a növényt a helyéről. Nézi egy darabig a kettőt, egymás mellet, és akarva akaratlanul is visszaemlékszik az olvasottakra. *
- Friss virágoké altató hatású. Mégis mennyire friss?
* Teszi fel a kérdést miközben megint túl közel tartja az orrához. Most egy kellemes édes illatot érez mielőtt leragadnának a szemei. Ám egy kis pofon hamar felébreszti. Vissza is megy a domb tetejére, onnan keresve társát. Ha meglátja messziről, akkor odamegy mellé. *
- Az nem volt benne, hogy mégis mennyire frissnek kell lennie a növénynek?
//Keresés: Sikeres//
* Igazán hatásos ez a cucc. Csak egy aprócskát szívott belőle és még a számolást is kihagyta. Talán mégis gyümölcsöző lesz a kis tervük. Még a végén ők lesznek a következő árnyékok Artheniorban! De egyszerre csak egy apróbb lépést! Különben még a végén összeomlik minden, amit építettek. Derk bemegy a fák tövébe. Körbenéz, de most nem növény keres, hanem azt nézi vannak e mások a közelébe. Nem lát senkit, szóval megjelöli az egyik fát, mintha az új birodalmának lenne az egyik alapköve. Végeztével visszaindul a dombra, de valamit észrevesz a szeme sarkából. Leguggol a talált növény mellé, hogy jobban szemügyre vehesse azt. Zsebéből előkapja, amit az imént talált és mellétartja. *
- Na! Mondom én, hogy ott nem volt!
* Mondja, miközben kiszedi a növényt a helyéről. Nézi egy darabig a kettőt, egymás mellet, és akarva akaratlanul is visszaemlékszik az olvasottakra. *
- Friss virágoké altató hatású. Mégis mennyire friss?
* Teszi fel a kérdést miközben megint túl közel tartja az orrához. Most egy kellemes édes illatot érez mielőtt leragadnának a szemei. Ám egy kis pofon hamar felébreszti. Vissza is megy a domb tetejére, onnan keresve társát. Ha meglátja messziről, akkor odamegy mellé. *
- Az nem volt benne, hogy mégis mennyire frissnek kell lennie a növénynek?
2368. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 13:03:04
Üzenet elküldve: 2024-11-27 13:03:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1206
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Más elképzelései vannak a jó viccről. Bár más elképzelései voltak a szabadnapjáról és arról is, hogy érintheti-e őt egyáltalán valaki, sőt igen sok minden másról is, amit megtett, vagy élvezett a férfi társaságában. Most mégis felkacag a nagy ijedtség után, ahogy a másikhoz bújik pihegve. Valóban megriadt, de nem csak a másik jelenete miatt, hanem azért is, hogy mik futnak át azon az elmén néhány pillanat alatt. Elhessegeti, majd kibújik a karokból lassan. A másik italtól sincs gond, de igazából semmi nincs. Hogy mit lehet ilyenkor várni? Talán tényleg semmit. Talán, amikor beleveti magát az elf a kedvelt elfoglaltságába, akkor könnyebben ért vagy könnyebben lát meg rejtett információkat. Talán finomulnak az érzékek. Ha valahogy, akkor így tudná elképzelni, nem pedig látványosan.*
- Te honnan tanultad az alkímiát? Könyvekből vagy mástól?
*Az ő agya sem jár máson, mint az ital hatásán, amíg a szőke meg nem szólal.*
- A kedvencem? *Fúrja mélyebbre a tekintetét a zöldekbe, majd a keze felsiklik annak mellkasán. Igazából ezen gondolkodnia kell. Mondhatná, hogy a vörös rózsa, a liliom, vagy bármit, ami szemet gyönyörködtet. Az ő ajka mégsem ilyet rebeg.*
- A harmatfű. Belerepül a rovar, aztán körbefonja és megeszi. De szerintem szép. Csak a hajamba nem raknám. Oda inkább bazsarózsát. *Vonja meg a vállát, ahogy mond egy közkedvelt szépet is, mert valószínű inkább ilyet várt tőle a másik.
Értően figyel, de a kérdésre megingatja a fejét. Megjegyez minden egyes kis részletet. Azt sajnálja csupán, hogy kissé el kell válnia a másiktól, ameddig keresgélnek, de ő kérte azt a főzetet, így annak is inkább örülnie kellene, hogy az elf segítségére van. Egyetlen apró csókot azért még lopna tőle, hogy nagyobb kedvvel indulhasson pásztázni a számára teljesen ismeretlen gazokat.*
*Más elképzelései vannak a jó viccről. Bár más elképzelései voltak a szabadnapjáról és arról is, hogy érintheti-e őt egyáltalán valaki, sőt igen sok minden másról is, amit megtett, vagy élvezett a férfi társaságában. Most mégis felkacag a nagy ijedtség után, ahogy a másikhoz bújik pihegve. Valóban megriadt, de nem csak a másik jelenete miatt, hanem azért is, hogy mik futnak át azon az elmén néhány pillanat alatt. Elhessegeti, majd kibújik a karokból lassan. A másik italtól sincs gond, de igazából semmi nincs. Hogy mit lehet ilyenkor várni? Talán tényleg semmit. Talán, amikor beleveti magát az elf a kedvelt elfoglaltságába, akkor könnyebben ért vagy könnyebben lát meg rejtett információkat. Talán finomulnak az érzékek. Ha valahogy, akkor így tudná elképzelni, nem pedig látványosan.*
- Te honnan tanultad az alkímiát? Könyvekből vagy mástól?
*Az ő agya sem jár máson, mint az ital hatásán, amíg a szőke meg nem szólal.*
- A kedvencem? *Fúrja mélyebbre a tekintetét a zöldekbe, majd a keze felsiklik annak mellkasán. Igazából ezen gondolkodnia kell. Mondhatná, hogy a vörös rózsa, a liliom, vagy bármit, ami szemet gyönyörködtet. Az ő ajka mégsem ilyet rebeg.*
- A harmatfű. Belerepül a rovar, aztán körbefonja és megeszi. De szerintem szép. Csak a hajamba nem raknám. Oda inkább bazsarózsát. *Vonja meg a vállát, ahogy mond egy közkedvelt szépet is, mert valószínű inkább ilyet várt tőle a másik.
Értően figyel, de a kérdésre megingatja a fejét. Megjegyez minden egyes kis részletet. Azt sajnálja csupán, hogy kissé el kell válnia a másiktól, ameddig keresgélnek, de ő kérte azt a főzetet, így annak is inkább örülnie kellene, hogy az elf segítségére van. Egyetlen apró csókot azért még lopna tőle, hogy nagyobb kedvvel indulhasson pásztázni a számára teljesen ismeretlen gazokat.*
2367. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 11:45:29
Üzenet elküldve: 2024-11-27 11:45:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
//Keresés: Sikertelen//
*Nem figyeli az időt. Fogalma sincs, hogy mennyi időt töltenek el a tisztáson. Eddig sok sikert aratott, már talált pár virágot, amelyből lehetséges italt főzni. Már csak az a kérdés, ennyi virág mennyire lesz elég? Lehet egy virágból egy fiolányi kijönne, de neki nagyobb flaskái vannak. Azokba is bele önthetik, ami lehet azt eredményezni, hogy egy erős koncentrátumot kapnának. Még az is lehet, hogy nem csak simán elaltatják a kiszemeltjüket, hanem örökké tartó álomba merül. Ami furcsa mód, nem rémiszti meg. Sőt! Még reménykedik is benne, hogy ez fog történni. Az mondjuk a helyzetükön nem segítene, de izgalmasabbá tenné a kis rosszalkodásukat. Nem figyel arra, hogy Derk fel kelt e már. Úgy van vele, hogy sok baja nem lehet. Más embert nem lát, szóval biztonságban vannak. Miért is ne lennének? A város itt van egy köpésnyire, nincs olyan bandita, aki itt akarna rabolni.*
//Keresés: Sikertelen//
*Nem figyeli az időt. Fogalma sincs, hogy mennyi időt töltenek el a tisztáson. Eddig sok sikert aratott, már talált pár virágot, amelyből lehetséges italt főzni. Már csak az a kérdés, ennyi virág mennyire lesz elég? Lehet egy virágból egy fiolányi kijönne, de neki nagyobb flaskái vannak. Azokba is bele önthetik, ami lehet azt eredményezni, hogy egy erős koncentrátumot kapnának. Még az is lehet, hogy nem csak simán elaltatják a kiszemeltjüket, hanem örökké tartó álomba merül. Ami furcsa mód, nem rémiszti meg. Sőt! Még reménykedik is benne, hogy ez fog történni. Az mondjuk a helyzetükön nem segítene, de izgalmasabbá tenné a kis rosszalkodásukat. Nem figyel arra, hogy Derk fel kelt e már. Úgy van vele, hogy sok baja nem lehet. Más embert nem lát, szóval biztonságban vannak. Miért is ne lennének? A város itt van egy köpésnyire, nincs olyan bandita, aki itt akarna rabolni.*
2366. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 09:58:42
Üzenet elküldve: 2024-11-27 09:58:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
//Keresés: Sikertelen//
* Ugyan viccnek szánta az egészet, mégis ő neki keletkezik belőle a legtöbb kára. Fejjel előre veszi le a földet, és egy hang sem hallatszódik tőle. Mintha meg is halt volna, de ennyire azért mégsem balszerencsés. Egy jó órás alvás után végre kezd ébredezni. Először hátára fordul, hogy az eget bámulhassa és egy nagyot nyújtózkodik, amit egy ásítás követ. *
- Mégis mennyit aludtam?
* Teszi fel a kérdést, azonban egyedül van. Hena biztos előrébb tartja a keresgélést, mintsem a férfi testének az őrzését. Amivel nincs semmi baj! Ugyanis a Derk volt a hülye, aki túltolta a viccét, mint kellett volna. Felül és ültében végignéz a dombokon. Mekkora lenne, ha meglátna egy olyan növényt, amit az előbb, de nincs szerencséje. Feláll és elindul az egyik irányba. Lehetőleg egy olyan helyre, ahol még nem jártak, hátha akad még ott olyan növény, amit még nem szedtek fel, vagy épp virágzik. *
//Keresés: Sikertelen//
* Ugyan viccnek szánta az egészet, mégis ő neki keletkezik belőle a legtöbb kára. Fejjel előre veszi le a földet, és egy hang sem hallatszódik tőle. Mintha meg is halt volna, de ennyire azért mégsem balszerencsés. Egy jó órás alvás után végre kezd ébredezni. Először hátára fordul, hogy az eget bámulhassa és egy nagyot nyújtózkodik, amit egy ásítás követ. *
- Mégis mennyit aludtam?
* Teszi fel a kérdést, azonban egyedül van. Hena biztos előrébb tartja a keresgélést, mintsem a férfi testének az őrzését. Amivel nincs semmi baj! Ugyanis a Derk volt a hülye, aki túltolta a viccét, mint kellett volna. Felül és ültében végignéz a dombokon. Mekkora lenne, ha meglátna egy olyan növényt, amit az előbb, de nincs szerencséje. Feláll és elindul az egyik irányba. Lehetőleg egy olyan helyre, ahol még nem jártak, hátha akad még ott olyan növény, amit még nem szedtek fel, vagy épp virágzik. *
2365. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-27 01:23:49
Üzenet elküldve: 2024-11-27 01:23:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1580
OOC üzenetek: 262
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ez ne lett volna jó vicc? Csak mert nem látta a lány önmagát. Ritka jót nevet a férfi a dolgon. Ezzel kicsit a saját aggodalmát is elsöpörve. Nem lenne normális? Előfordulhat. Mégis hamar visszabújik annak a nemnormális karjaiba a lány. Azon is csak röhög, hogy a másik reméli, hogy tényleg szar íze volt. Hát igen. Mintha még ropogna is valami a foga alatt.*
-Olyan édes vagy.
*Ölelgeti a kékszeműt. Azért megfordul a fejében az is, hogy ha átverték akkor lehet ő is tesz majd valamit annak a pillangónak a szájába.*
-Ez is szar volt. Remélem működik és nem valami pocsolyalevet adtak el nekem.
~Egyáltalán normális, hogy nem érzek semmit? Mit kéne éreznem tudósként vagy alkimistaként amit eddig nem éreztem? Szívesebben fogdosnék könyveket és üvegcsét mint nőt?~*A kékekbe néz.*~Hát nem. Rohadtul remélem, hogy nem az ablakon dobtam ki, azt a pénzt.~
*Az a fiola is repül a másik után az egyik bokorba a keze meg visszatér a félvérhez. Végig simít azon a pofin és elmerül a másik vonásaiban.*
-Jól állna a fehér is, de a lila még jobban illene a hajadba. Mi a kedvenc virágod Édes?
*Rá jellemző módon kicsit még enyelegne a lánnyal mielőtt rávenné magát a munkára.*
-Amit most keresünk az is lila. Hosszú szára van, kis sötétlila virágokkal amik úgy nőnek rajta mint ahogy a búza a kalászon. Csináltál már ilyet korábban? Arra figyelj oda, hogy ha érintetlenül látsz egy nagy csomót akkor ne mindet szedd ki. Legalább a negyedét hagyd békén. Jövőre azokból lesz a következő szüret. Csináljuk úgy, hogy én végigjárom a tisztásnak ezt az oldalát, te meg a másikat. Ha pedig látsz olyan virágot, ami úgy néz ki mint amit leírtam akkor szólj és megnézem tényleg az-e amit keresünk. Ügyesek legyünk!
*Paskolja meg a másik fenekét még egyszer mielőtt a figyelmét a kékekről a lilák felé fordítaná. Az biztos, hogy van itt a tisztáson mindenféle gaz. Remélhetőleg olyan is amit keresnek.*
*Ez ne lett volna jó vicc? Csak mert nem látta a lány önmagát. Ritka jót nevet a férfi a dolgon. Ezzel kicsit a saját aggodalmát is elsöpörve. Nem lenne normális? Előfordulhat. Mégis hamar visszabújik annak a nemnormális karjaiba a lány. Azon is csak röhög, hogy a másik reméli, hogy tényleg szar íze volt. Hát igen. Mintha még ropogna is valami a foga alatt.*
-Olyan édes vagy.
*Ölelgeti a kékszeműt. Azért megfordul a fejében az is, hogy ha átverték akkor lehet ő is tesz majd valamit annak a pillangónak a szájába.*
-Ez is szar volt. Remélem működik és nem valami pocsolyalevet adtak el nekem.
~Egyáltalán normális, hogy nem érzek semmit? Mit kéne éreznem tudósként vagy alkimistaként amit eddig nem éreztem? Szívesebben fogdosnék könyveket és üvegcsét mint nőt?~*A kékekbe néz.*~Hát nem. Rohadtul remélem, hogy nem az ablakon dobtam ki, azt a pénzt.~
*Az a fiola is repül a másik után az egyik bokorba a keze meg visszatér a félvérhez. Végig simít azon a pofin és elmerül a másik vonásaiban.*
-Jól állna a fehér is, de a lila még jobban illene a hajadba. Mi a kedvenc virágod Édes?
*Rá jellemző módon kicsit még enyelegne a lánnyal mielőtt rávenné magát a munkára.*
-Amit most keresünk az is lila. Hosszú szára van, kis sötétlila virágokkal amik úgy nőnek rajta mint ahogy a búza a kalászon. Csináltál már ilyet korábban? Arra figyelj oda, hogy ha érintetlenül látsz egy nagy csomót akkor ne mindet szedd ki. Legalább a negyedét hagyd békén. Jövőre azokból lesz a következő szüret. Csináljuk úgy, hogy én végigjárom a tisztásnak ezt az oldalát, te meg a másikat. Ha pedig látsz olyan virágot, ami úgy néz ki mint amit leírtam akkor szólj és megnézem tényleg az-e amit keresünk. Ügyesek legyünk!
*Paskolja meg a másik fenekét még egyszer mielőtt a figyelmét a kékekről a lilák felé fordítaná. Az biztos, hogy van itt a tisztáson mindenféle gaz. Remélhetőleg olyan is amit keresnek.*
2364. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-26 20:37:59
Üzenet elküldve: 2024-11-26 20:37:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Az első lépések sosem egyszerűek, szinte bármilyen értelemben. A gyermekeknél akinek a kezét fogják, az első próbálkozások mikor valaki valamit újat tanul. Vagy amikor valaki épp egy izgága kis elf lánykát tart a nyakában miközben egyensúlyozik vele, hanyatt ne boruljanak.
Ahhoz képest, hogy valószínűleg először vannak az ellenkező nemnek a combjai a nyaka körül, a fiú jól tűri a dolgot. Na még ha majd rájönnek a közeljövőben a mozdulatok finomhangolására, jobban is élvezhetik ezt. De most, más jár a fejükben, ami sokkalta fontosabb. Találni egy álmot, ami végre nagyobb mosolyt fog csalni a lányka szájára.
A fiú meglehetősen jó úton jár ehhez, a bizalmát már sikerült elnyernie annyira, hogy közelében megtűrje őt Szikra. Ezt kevesen mondhatják el magukról.
Bólint egy nagyot, ahogy egy gonosz fintort mér utoljára az előbb letépett fagyöngyre. Nem kár érte, jobb ha ezek után senki nem látja soha többé. Lehet az a fájdalmas sóhaj sem az volt aminek hallatszódott, hanem inkább megkönnyebbülés. Lehet a fa számára is jobban esik, hogy nincs rajta az a nyomasztó álom.*
- Hát jó. De az az álom buta volt.
*Rázza meg ismét a fejét, elég volt neki az, hogy Mai úgy nézett rá mint a véres rongyra, most meg ez az álom teszi a pontot az "i"-re.
Szemügyre veszi, ahogy a másik óvatosan válogat, és néz ki magának egy fagyöngyöt a sok közül. Talán egy másodperc sem telik el, amikor meghallja a másik örömteli nevetését a fejrázással egyetemben. Lelkesen pislant le karjai között továbbra is az ágakat tartva. Szemei érdeklődést mutatva csillannak fel.*
- Hadd nézzem!
*Szólal fel, és már engedi is feljebb az ágat, hogy a fagyöngy vele szembe legyen. Mohón markol rá, és így már az ő szeme elé tárul az a furcsa álom. A lent a fent, a lent jobbra a balra meg semerre. Színek kavalkádja forog lelki szemei előtt, a hangok pedig elmosódva zúgnak hegyes füleiben. Nem is kell neki sok, az érzés hamar átjárja, még szerencse, hogy piszkosul kapaszkodik az ágba egyik kezével. De lábai mintha emelkedni kezdenének a fiú nyakában, és csípője mozgolódik ide vagy oda, ahogy egyensúlyozni próbál az álom nyújtotta látott világban.
Hamar engedi el, megrázza a fejét, és gyorsan össze szedve magát kap vissza az másik keze mellé, ahol az ág biztos fogása köszönti. Egy nagyot sóhajt, ahogy feje még előre hátra billeg a szédült érzéstől. De ő is felnevet, egyszerre volt kellemetlen, mégis kellemes az az érzés amit az álom nyújtott, mondhatni bódító. Vajon azok érezhettek ilyet, akiket anno éjszaka az utcán látott járkálni ki a Pegazusból? Azok is olyan furcsán jártak.*
- Ez tényleg jó volt!
*Kuncog ismét, ahogy szelíd félmosollyal tekint le ismét a fiúra. Tekintetük ekkor szalad össze, ahogy a másik a neve iránt érdeklődik.*
- Aranyszarvas Szikra. A tiéd?
*Dönti picit fejét oldalra kíváncsian, ez is egy berögződött mozdulat számára a kutyájától, aki ha nem ért semmit vagy ha kíváncsi szint úgy oldalra dönti a fejét. A szőke fonott hajzuhatag pedig csak úgy csüng a levegőben, hasonlóan mint a fa ágai.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.26 20:38:30
*Az első lépések sosem egyszerűek, szinte bármilyen értelemben. A gyermekeknél akinek a kezét fogják, az első próbálkozások mikor valaki valamit újat tanul. Vagy amikor valaki épp egy izgága kis elf lánykát tart a nyakában miközben egyensúlyozik vele, hanyatt ne boruljanak.
Ahhoz képest, hogy valószínűleg először vannak az ellenkező nemnek a combjai a nyaka körül, a fiú jól tűri a dolgot. Na még ha majd rájönnek a közeljövőben a mozdulatok finomhangolására, jobban is élvezhetik ezt. De most, más jár a fejükben, ami sokkalta fontosabb. Találni egy álmot, ami végre nagyobb mosolyt fog csalni a lányka szájára.
A fiú meglehetősen jó úton jár ehhez, a bizalmát már sikerült elnyernie annyira, hogy közelében megtűrje őt Szikra. Ezt kevesen mondhatják el magukról.
Bólint egy nagyot, ahogy egy gonosz fintort mér utoljára az előbb letépett fagyöngyre. Nem kár érte, jobb ha ezek után senki nem látja soha többé. Lehet az a fájdalmas sóhaj sem az volt aminek hallatszódott, hanem inkább megkönnyebbülés. Lehet a fa számára is jobban esik, hogy nincs rajta az a nyomasztó álom.*
- Hát jó. De az az álom buta volt.
*Rázza meg ismét a fejét, elég volt neki az, hogy Mai úgy nézett rá mint a véres rongyra, most meg ez az álom teszi a pontot az "i"-re.
Szemügyre veszi, ahogy a másik óvatosan válogat, és néz ki magának egy fagyöngyöt a sok közül. Talán egy másodperc sem telik el, amikor meghallja a másik örömteli nevetését a fejrázással egyetemben. Lelkesen pislant le karjai között továbbra is az ágakat tartva. Szemei érdeklődést mutatva csillannak fel.*
- Hadd nézzem!
*Szólal fel, és már engedi is feljebb az ágat, hogy a fagyöngy vele szembe legyen. Mohón markol rá, és így már az ő szeme elé tárul az a furcsa álom. A lent a fent, a lent jobbra a balra meg semerre. Színek kavalkádja forog lelki szemei előtt, a hangok pedig elmosódva zúgnak hegyes füleiben. Nem is kell neki sok, az érzés hamar átjárja, még szerencse, hogy piszkosul kapaszkodik az ágba egyik kezével. De lábai mintha emelkedni kezdenének a fiú nyakában, és csípője mozgolódik ide vagy oda, ahogy egyensúlyozni próbál az álom nyújtotta látott világban.
Hamar engedi el, megrázza a fejét, és gyorsan össze szedve magát kap vissza az másik keze mellé, ahol az ág biztos fogása köszönti. Egy nagyot sóhajt, ahogy feje még előre hátra billeg a szédült érzéstől. De ő is felnevet, egyszerre volt kellemetlen, mégis kellemes az az érzés amit az álom nyújtott, mondhatni bódító. Vajon azok érezhettek ilyet, akiket anno éjszaka az utcán látott járkálni ki a Pegazusból? Azok is olyan furcsán jártak.*
- Ez tényleg jó volt!
*Kuncog ismét, ahogy szelíd félmosollyal tekint le ismét a fiúra. Tekintetük ekkor szalad össze, ahogy a másik a neve iránt érdeklődik.*
- Aranyszarvas Szikra. A tiéd?
*Dönti picit fejét oldalra kíváncsian, ez is egy berögződött mozdulat számára a kutyájától, aki ha nem ért semmit vagy ha kíváncsi szint úgy oldalra dönti a fejét. A szőke fonott hajzuhatag pedig csak úgy csüng a levegőben, hasonlóan mint a fa ágai.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.26 20:38:30
2363. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-26 19:12:42
Üzenet elküldve: 2024-11-26 19:12:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Az első lépések talán nem olyan sikeresek, mint azt várta. A lány mozgolódik, bár tartani őt nem nehéz, egyensúlyozni azért szükséges kissé. Biztosan fogja, hogy ne lehessen baj. Bár amaz nagyobbat esne, mint ő, így nem neki fog fájni jobban, viszont nem szeretné, ha bántódása esne a kis elfnek, még akkor sem, ha amiatt van, mert túl heves. A szoknyája is igen idegesítő, ahogy ráhullik a vállára.
Az első álom talán kihagyható lett volna. Éppen valami ijesztőt mesélt el neki a hegyesfülű, erre a fagyöngy is a képükbe csap valami nyomasztót.*
- Tépjük le a szomorúakat? *Jön a nagy ötlet, bár hamar elbizonytalanodik. Elhúzza a száját és elmered a távolba, csak az rántja ki belőle, hogy újra mozgolódásba kezd a másik a nyakában. Ő kérte, hogy húzzon le egy ágat, mégsem figyelt eléggé a tovaúszó gondolatai miatt.*
- Nem inkább ne, akkor neked sem tudtam volna megmutatni, hogy mások is álmodnak rosszat.
*Elnyúl az ág felé, majd óvatosan rázárja markát az egyik gyöngyre. Hamar tűnik fel a kép, amit most még Cilia nem láthat. Igen érdekes; forog az egész világ és a hangok sem jól kivehetőek, amiket nem is tud, hogy honnan hall. Lévén ő még sosem volt ittas, nem is sejtheti, hogy valaki álmaiba beleköltözött az érzet, ahogy elaludt. A feje tetejére állt a világ és valaki úgy sétál benne, mintha az égbolton járna. De az ég mégis csak ugyanolyan fű, mint alattuk. És fordítva. Megrázza a fejét, miközben felnevet.*
- Ez jobb lesz, nagyon fura. De hányingerem van tőle.
*Engedi, hogy megfogja a lány is, miközben már ő tartja a faágat. Vagy ha akar egy másikat, akkor azt. Elidőzne bármeddig itt, de a kérdései is szaporodnának.*
- Mi a neved?
*Néz felfelé, mintha úgy láthatná a nyakában ülő arcát, de inkább csak igen mókásan néz ki, hogy ki van tekeredve.*
*Az első lépések talán nem olyan sikeresek, mint azt várta. A lány mozgolódik, bár tartani őt nem nehéz, egyensúlyozni azért szükséges kissé. Biztosan fogja, hogy ne lehessen baj. Bár amaz nagyobbat esne, mint ő, így nem neki fog fájni jobban, viszont nem szeretné, ha bántódása esne a kis elfnek, még akkor sem, ha amiatt van, mert túl heves. A szoknyája is igen idegesítő, ahogy ráhullik a vállára.
Az első álom talán kihagyható lett volna. Éppen valami ijesztőt mesélt el neki a hegyesfülű, erre a fagyöngy is a képükbe csap valami nyomasztót.*
- Tépjük le a szomorúakat? *Jön a nagy ötlet, bár hamar elbizonytalanodik. Elhúzza a száját és elmered a távolba, csak az rántja ki belőle, hogy újra mozgolódásba kezd a másik a nyakában. Ő kérte, hogy húzzon le egy ágat, mégsem figyelt eléggé a tovaúszó gondolatai miatt.*
- Nem inkább ne, akkor neked sem tudtam volna megmutatni, hogy mások is álmodnak rosszat.
*Elnyúl az ág felé, majd óvatosan rázárja markát az egyik gyöngyre. Hamar tűnik fel a kép, amit most még Cilia nem láthat. Igen érdekes; forog az egész világ és a hangok sem jól kivehetőek, amiket nem is tud, hogy honnan hall. Lévén ő még sosem volt ittas, nem is sejtheti, hogy valaki álmaiba beleköltözött az érzet, ahogy elaludt. A feje tetejére állt a világ és valaki úgy sétál benne, mintha az égbolton járna. De az ég mégis csak ugyanolyan fű, mint alattuk. És fordítva. Megrázza a fejét, miközben felnevet.*
- Ez jobb lesz, nagyon fura. De hányingerem van tőle.
*Engedi, hogy megfogja a lány is, miközben már ő tartja a faágat. Vagy ha akar egy másikat, akkor azt. Elidőzne bármeddig itt, de a kérdései is szaporodnának.*
- Mi a neved?
*Néz felfelé, mintha úgy láthatná a nyakában ülő arcát, de inkább csak igen mókásan néz ki, hogy ki van tekeredve.*
2362. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-25 16:38:56
Üzenet elküldve: 2024-11-25 16:38:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Pedig ő érthetően beszél. Legalább is számára, ami emlékezteti őt valamire, arról nevezi el. Mint az odú, amiben az állatok is laknak, már ha némelyik, a kétlábúaknak is vannak odúik, csak nagyobb és nem a földben, hanem a fölött található.
De ez talán most nem is számít, a lelkesedése a fiúnak ragályos, és őt is lassacskán elkapja. Nem is kell kétszer mondani, hogy a nyakába pattanjon. Na meg persze, hogy izeg mozog a nyakában. Mert ő alacsony, és a fiú magasságával sem éri el azt a fagyöngyöt amit ő magának kinézett. Mert hát persze a legmagasabbat nézte ki az alacsonyabban lévők helyett.
Honnan tudhatta volna, a fiú nem mondta nem lehet leszedni. Ő azt hitte olyan mint az alma, vagy a körte és csak úgy le lehet szedni. Akár megenni is. Bár ezután a rossz álom után, tart attól rossz szájízt hagyna maga után a fagyöngy.*
- Én sem.
*Rázza meg a fejét nemtetszését kimutatva. Nem igazán tudja mi a temető, de ezek után jobb ha inkább nem kérdez rá. Az a furcsa nyomasztó érzés nehezen ereszti őt. A fülében csengő fájdalmas sóhaj, pedig nem segít ezen.*
- Jobb ha más ezt nem látja. Szomorú lenne utána.
*Jegyzi meg halkan, és elhajítja a kezébe lévő fagyöngyöt a földre, egy utolsó megvető pillantást vetve rá. Majd a fiú szavaira hallgatva, bólint egy nagyot. Ismét ficánkol egy keveset, hogy találjon egy jó fogást az egyik ágon. Majd azt lehúzva irányítja azt a fiú orra elé.*
- Te válassz, én félek attól megint rosszat látok.
* Mondja a fiúnak karjai közt lenézve, combjaival ismét jobban rászorít a fiúra, hogy stabilan megmaradjon, hiszen ha a fiú a bokáját elengedi a fagyöngy válogatásánál jobb ha valamiben megkapaszkodik. Legrosszabb esetben a fa ágáról fog csüngeni mint egy kis mókus.*
*Pedig ő érthetően beszél. Legalább is számára, ami emlékezteti őt valamire, arról nevezi el. Mint az odú, amiben az állatok is laknak, már ha némelyik, a kétlábúaknak is vannak odúik, csak nagyobb és nem a földben, hanem a fölött található.
De ez talán most nem is számít, a lelkesedése a fiúnak ragályos, és őt is lassacskán elkapja. Nem is kell kétszer mondani, hogy a nyakába pattanjon. Na meg persze, hogy izeg mozog a nyakában. Mert ő alacsony, és a fiú magasságával sem éri el azt a fagyöngyöt amit ő magának kinézett. Mert hát persze a legmagasabbat nézte ki az alacsonyabban lévők helyett.
Honnan tudhatta volna, a fiú nem mondta nem lehet leszedni. Ő azt hitte olyan mint az alma, vagy a körte és csak úgy le lehet szedni. Akár megenni is. Bár ezután a rossz álom után, tart attól rossz szájízt hagyna maga után a fagyöngy.*
- Én sem.
*Rázza meg a fejét nemtetszését kimutatva. Nem igazán tudja mi a temető, de ezek után jobb ha inkább nem kérdez rá. Az a furcsa nyomasztó érzés nehezen ereszti őt. A fülében csengő fájdalmas sóhaj, pedig nem segít ezen.*
- Jobb ha más ezt nem látja. Szomorú lenne utána.
*Jegyzi meg halkan, és elhajítja a kezébe lévő fagyöngyöt a földre, egy utolsó megvető pillantást vetve rá. Majd a fiú szavaira hallgatva, bólint egy nagyot. Ismét ficánkol egy keveset, hogy találjon egy jó fogást az egyik ágon. Majd azt lehúzva irányítja azt a fiú orra elé.*
- Te válassz, én félek attól megint rosszat látok.
* Mondja a fiúnak karjai közt lenézve, combjaival ismét jobban rászorít a fiúra, hogy stabilan megmaradjon, hiszen ha a fiú a bokáját elengedi a fagyöngy válogatásánál jobb ha valamiben megkapaszkodik. Legrosszabb esetben a fa ágáról fog csüngeni mint egy kis mókus.*
2361. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-25 12:48:37
Üzenet elküldve: 2024-11-25 12:48:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Egy pillanatig mereng csak el a szavakon. Tehát többekkel él együtt, de nem szülőket mondott. Mások szeretik hangoztatni, hogy "atyámmal", vagy "anyámmal", de itt nevet hallott és, hogy többiek. Furcsa. De majd minden szava furcsa a kis elfnek, így még odázza a további gondolkodást. Amúgy is túl jó ötlete támadt és meg kell mutatnia, hogy azok az álmok nem bántanak senkit. Néha rosszak, néha buták, van, hogy nagyon jók, de nem bántanak. Kézen fogva futnak végül egészen a fűzig. Rég volt ilyen lelkes, hamar huny ki az ő szemeiből is a fény, de így, hogy most ő lehet az, aki valami okosat mond, vagy tanít, egészen más és szebb a világ. Újra lehet valahol ő a nagyobb, akinek isszák a szavait.*
- Jó, gyere.
*Guggol le, hogy a másik a nyakába mászhasson. Pihekönnyű, nem fogja megviselni egy ilyen kis teher a vállát, az annál inkább, hogy a szoknya idegenül hull a vállára. Szeretné félreseperni, de nem tesz túl hirtelen mozdulatokat. Felegyenesedik, fogva a lány vádliját, hogy biztonságos legyen a mozdulat. De amaz izeg és mozog, szorít a combjával, cseppet sem olyan kényelmes ez, mint amit gondolt, de nem fog megfutamodni. Ő hozta ide, meg fogja mutatni az álmokat. Tesz néhány lépést, hogy a megfelelő helyre jussanak, de Cilia máris olyat csinál, amit nem volna szabad. Legalábbis ő nem merte volna megtenni, bár hallomásból tudja, hogy miért sóhajt olyan fájdalmasan körülötte a levegő. Mintha a fából szökött volna elő. Nem ugrik meg a hirtelenségre, az előttük lepergő kép viszont igen érdekes. Nyomasztó, mondaná, ha ismerné a szót. Így csak érzi, hogy nem egy kellemesebbik álomfajta. *
- Uhum. *Bólogat, még mindig fogva a lábakat, amik a vállainál csüngenek. * - Nem szeretem a temetőt. Nem szeretnék ilyet álmodni. *A kezdeti lelkes hadarás kissé megfagy, ahogy előtörnek a saját emlékei. Nem adózhat sokáig a felvillanó képeknek, sem az érzésnek, ami elkapja. Nem ezért jöttek. Ő amúgy sem fog hisztizni, mint egy lány.*
- De nem szabad leszakítani. *Kezd bele inkább újabb magyarázatba* - Ha leszakad, akkor más többé nem nézheti meg. Most mi láttuk utoljára. De nem gond, van még itt elég. Csak érintsd meg. Biztos találunk szebbet is, mint ez volt. Kicsit húzd lejjebb, de csak az ágat, hogy én is elérjem.
*Egy pillanatig mereng csak el a szavakon. Tehát többekkel él együtt, de nem szülőket mondott. Mások szeretik hangoztatni, hogy "atyámmal", vagy "anyámmal", de itt nevet hallott és, hogy többiek. Furcsa. De majd minden szava furcsa a kis elfnek, így még odázza a további gondolkodást. Amúgy is túl jó ötlete támadt és meg kell mutatnia, hogy azok az álmok nem bántanak senkit. Néha rosszak, néha buták, van, hogy nagyon jók, de nem bántanak. Kézen fogva futnak végül egészen a fűzig. Rég volt ilyen lelkes, hamar huny ki az ő szemeiből is a fény, de így, hogy most ő lehet az, aki valami okosat mond, vagy tanít, egészen más és szebb a világ. Újra lehet valahol ő a nagyobb, akinek isszák a szavait.*
- Jó, gyere.
*Guggol le, hogy a másik a nyakába mászhasson. Pihekönnyű, nem fogja megviselni egy ilyen kis teher a vállát, az annál inkább, hogy a szoknya idegenül hull a vállára. Szeretné félreseperni, de nem tesz túl hirtelen mozdulatokat. Felegyenesedik, fogva a lány vádliját, hogy biztonságos legyen a mozdulat. De amaz izeg és mozog, szorít a combjával, cseppet sem olyan kényelmes ez, mint amit gondolt, de nem fog megfutamodni. Ő hozta ide, meg fogja mutatni az álmokat. Tesz néhány lépést, hogy a megfelelő helyre jussanak, de Cilia máris olyat csinál, amit nem volna szabad. Legalábbis ő nem merte volna megtenni, bár hallomásból tudja, hogy miért sóhajt olyan fájdalmasan körülötte a levegő. Mintha a fából szökött volna elő. Nem ugrik meg a hirtelenségre, az előttük lepergő kép viszont igen érdekes. Nyomasztó, mondaná, ha ismerné a szót. Így csak érzi, hogy nem egy kellemesebbik álomfajta. *
- Uhum. *Bólogat, még mindig fogva a lábakat, amik a vállainál csüngenek. * - Nem szeretem a temetőt. Nem szeretnék ilyet álmodni. *A kezdeti lelkes hadarás kissé megfagy, ahogy előtörnek a saját emlékei. Nem adózhat sokáig a felvillanó képeknek, sem az érzésnek, ami elkapja. Nem ezért jöttek. Ő amúgy sem fog hisztizni, mint egy lány.*
- De nem szabad leszakítani. *Kezd bele inkább újabb magyarázatba* - Ha leszakad, akkor más többé nem nézheti meg. Most mi láttuk utoljára. De nem gond, van még itt elég. Csak érintsd meg. Biztos találunk szebbet is, mint ez volt. Kicsit húzd lejjebb, de csak az ágat, hogy én is elérjem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176