//Második szál//
//Csillaghullás//
//Relam//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A nevetés nem zavarja, az első pár pillanatban még felkorbácsolta, de mostanra megszokta, sőt, kezd monotonná válni, hogy a nő rajta nevet. *
- Éjszakánként nem tudok aludni, mert rád gondolok. Már sebes a faszom, és kétszer akkora a karom. * Válaszol a nőnek egyszerűen, és csak részben hazudik. A karja nem lett kétszer akkora, amióta legutoljára találkoztak. A többi csak akkor derülne ki, ha a nő meggyőződne róla a saját szemével. Egyébként ő is érzi, hogy szánalmas, de valamiért nem érdekli. A maga módján mindenki szánalmas, és bár Samonyr mindenki előtt próbálja megteremteni azt a látszatot, hogy igenis olyan ember, akit tisztelni kell, és felnézni rá, gazdag, befolyásos, céltudatos, addig Rel előtt... nos, nem zavarja, ha a nő annak látja, aki valójában. Legalább egy valaki van Lanawin földjén, aki igazán kiismeri őt. Ez mintha kicsit megnyugtató érzés lenne.
A csók teljesen felkorbácsolja érzelmeinek lágy tengerét, tomboló vihar, hurrikán és tornádó, pont olyan, amilyennek Relt is látja magában. Nem érdekli a szilánk, amikor a nő hozzáér, akkor kinyitja tenyerét, vegye csak el, ha nem tesz így, akkor alighanem a földre pottyantja. Inkább megindul a karja, hogy Rel feneke alá nyúlhasson, felemelve a lábánál fogva, magához szorítva, erőteljesen belemarkolva a ruhán keresztül bármibe, amit ér. Másik karja a nő haja alá kúszik, legalábbis igyekszik, hogy hátulról szoríthassa meg a nyakát, ezzel téve bizonyosság, hogy az ölelésből és a csókból nem szabadulhat egykönnyen a nő. Ha hozzá simul, akkor érezheti, hogy bizony nem csak az ő fehérneműjében keletkezett be változás, bár ez a férfi esetében természetesen máshogy nyilvánul meg, szorító, feszítő érzés kerülgeti odalent, miközben az a bizonyos szerv azon igyekszik, hogy megtalálja az útját a nő felé, de természetesen erre a sok réteg ruha miatt semmi esélye. *
- Rohadj meg... * Nyögi, ha levegőhöz jut, gyűlölettel, vággyal, és szeretettel vegyes kérés ez. *