* Malael maga is elf, bár nem erdei, mint a férfi, de élettere nagyon is közel van a természethez. A pirkadattal kel, s ez most sincs másként. De nem sikerül az ébredésben megelőzni a férfit. Amikor leereszkedik az éjszakai pihenésre választott fáról, Braer ráköszön.*
- Jó reggelt! - * Viszonozza a köszönést. Szíve szerint egy kis hideg vízben leöblítené az arcát, hogy biztosan felébredjen, de miután víz nincs a közelben ez egyelőre elmarad, de van helyett feladat, aminek hallatán eszébe sem jut, hogy álmos lenne. Egy zsák, öt forduló. Kocoghat. ~ állapítja meg a feladat hallatán.~
* A fickó nem méri olcsón az ebédet, az már szentigaz s még az is lehet, hogy hideget eszik, ami persze nem izgatja különösebben.*
-Rendben.- * feleli, miután ez érintés nyomán a képet is sikerült meglátnia.*
* Az iszapban minden kő értékes, vagy válogatnom sem árt? ~ fordul meg fejében a gondolat, de mert nem lett külön kihangsúlyozva, így nem kérdez rá.~
* Bizonyosan mindegy. Elindul tehát az első fordulóra. Az ideje elég szűkre szabott, legalább is ő ezt gondolja, hiszen nem ismeri a terepet, és ötször kell megtennie. Az első úton óvatosan halad, bár jobb szeretne futni. Jó futó, nincs vele gondja, ahogy nincs a fára mászással sem. De ez itt és most más. Azért igyekszik sietni, aminek hála a buktatózsinórt csak akkor veszi észre, amikor a lába beleakad. Orra ugyan nem esik, annyira nem viszi a lendülete de, ha szaladt volna, akkor most tapogathatná sajgó térdeit, vagy éppen a csuklóját. S miután még kell erre jönnie, úgy dönt, ha tudja, akkor felszámolja ezt az akadályt.
A csúszós szakaszokon már nem ilyen szerencsés. Többször is le kell támaszkodjon a kezével, hogy haladni tudjon. Az eddig kézbe fogott zsákot,lazán a nyakába kanyarintja, hogy mindkét keze felszabaduljon. Még olykor a növényzetbe is kapaszkodik, hogy segítsen magán. Ehhez képest a képébe csapódó ágak, szinte nem probléma. A sziklához érve első dolga, hogy a saruja talpát jól megtörölgesse, igaz lát kapaszkodókat, de itt megcsúszni és térdre esni nem szeretne. A kígyókkal meg a borzzal meg nem foglalkozik mindaddig, amíg esetleg meg nem harapják. De amikor végre felér, első dolga, hogy megmossa az arcát, ha erre alkalmasnak találja a vizet. Csak utána kezd a kavicsok után kutatni. Néha még a tőrét is be kell vetnie, hogy egy kavicsot meglazítson az iszapban. A zsák súlya nem az súly, ami az ő méreteihez igazodna, tehát ötletelnie kell. Még szerencse, hogy felfelé görgetheti is, tehát így is tesz. Minden egyes fordulónál. Hogy aztán a feladat mikorra fordul a célegyenesbe? Addigra valószínű, hogy szédelegni fog az éhségtől, hacsak nem lesz szemfüles, szerencsés és nem talál a tó partján valami gezemicét, amit meg lehet enni.*
A hozzászólás írója (Malael Mallahin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.30 19:36:08