Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-28 22:40:32
Üzenet elküldve: 2025-07-28 22:40:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Nem csak a varázslás száraz vagy izgalmas tényeit, hanem saját gondolatait és burkolt frusztrációját is sikerült belefűzni válaszába, ráadásul nem is annyira tudatosan mint szeretné magával elhitetni. Valószínűleg a szerzetesnek sem mutatott ezzel tiszta képet, ami nem segítheti a megítélését. Kivételesen hosszan el kell gondolkodnia, mielőtt egy egérlyuk nélküli válasz jutna eszébe. Még lassan el is kezd sétálni vissza a folyóhoz, mintha a víztestben akarna matatni valami inspiráció után szavai megformálásához.*
- Nem szeretek feltevésen alapuló állításokra fejet hajtani, és főleg nem szeretem ha a saját tudatlanságomat kell hirdetnem. Szerintem, és ezt a szót ebben a környezetben szigorúan személyes véleménynek kell gondolni, lehetséges. Országokat elrettentő hatalom birtoklásáról beszélünk ezzel, de inkább maradjunk a megtörtént ÉS bizonyítható tények világában, két főbb ok miatt. Egyik az, hogy veszélyes; nem túlzok, hogyha ezen a gondolatfonalon elindulunk, az olyan, mintha erre a folyóra építenénk egy csónakot, és kincskereső túrára kerekednénk vele észak felé: sodrással szemben kéne eveznünk, így egy rossz csapással is délre tud sodorni minket az áramlás, hosszú és nehéz próbálkozásainkat feleslegessé téve; akár bele is borulhatunk a roszabb napokban vad folyással rendelkező vízbe. A legokosabb esetben is csak a Selyemrévnek a biztonságosabb, déli ágát választanánk a kereszteződésen túl, és akkor csak olyan partokat érintenénk, amiket már tetőtől talpig ismernek és kiforgattak, ezáltal semmi új felfedezést nem fogunk tenni. Mert ugyan tudjuk, hogy az igazi lehetőségek az északi ágban rejtőznek, viszont mind a ketten úgyszintén tisztában vagyunk, mi történt azokkal a szerencsét próbálókkal, kik a katasztrófa utáni roncs helyébe ugrottak gyors meggazdagodás reményében. A legvalószínűbb esetben sikertelen próba, de megedzett izmok a déli ágban, vagy biztos halál a másikban. *Láthatóan hamis mosoly jelenik meg az arcán. Nem éppen örömtelien gondol saját álláspontjára, de elég magabiztosan helyezkedik el rajta ahhoz, hogy ne kezdjen el billegni.* - Tudja, a leírt varázslatok nagy részére maga a varázsló sem immúnis, és jómagam még inkább élnék félelem miatt megcsonkított lehetőségekkel, minthogy egy rakás hamuként végezni valami kísérleti varázslás által elszabadult energia által, amikor még a "bolondbiztos" varázslatokat sem sajátítottam el. A második ok: el tudja képzelni, mi történne ha az előbbi kijelentésem még halványan is igaz lenne? Ha bárki, ne adj istenségek rossz szándékkal rendelkező létforma valóban BÁRMIT meg tudna csinálni a mágia segítségével? Ugyanis még amit óvó tekintetek alatt el tudunk sajátítani, is felettébb nyomasztó lehet egy hétköznapi polgárnak: puszta kezekkel megidézhető természeti katasztrófák, a világunkat tartó fizika törvényeinek pofátlan manipulálása, de még az élet és halál ciklusának a szembeköpése is..! Ha ez az elképzelés bármilyen mértékben és formában bebizonyított, akkor az őrült elmélet, miszerint az istenségek maguk is csupán mágusok, az egy teljesen józan feltevés lesz. És én még inkább aludnék nyugodtan, minthogy azon gondolkodjak, mikor fog még több belőlük születni.*
Egy kicsit túl drámaira sikerült a végkifejlete, de talán ezzel sikeresen elijesztette a szerzetest a lelki terrort okozó felvilágosodások üldözésétől, még ha kis mértékben ez is a feladati közé tartozik. Vagy valami olyasmit fog kérdezni következőnek, amire határozottabb választ tud mondani, például milyen színű az ég.*
- Mantra... fene hogy nem hallottam róla még, hisz nem érződik idegennek. De míg nálunk a szavak csak bizonyos varázslatoknak az előzhozásához kellenek, úgymond egyetlen kulcs egyetlen ajtóhoz, ez inkább hangzik egy létra valamelyik fokaként, egy többlépcsős folyamat részeként, ugye nem tévedek? De nem is hangzik annyira földhözragadtnak, mint kiolvasni egy szót egy papírról. *Egy újabb elgondolkodtató információmorzsa. Az elszigetelt környezet miatt elkülönült varázslási forma az ittenitől?*
- A végeredmény az elménk, lelkünk kúrálása akar lenni, ugye? Nem ártásból mondom, de nekem valahogy kontraproduktívnak hangzik az, ha megállok minden tennivalómmal a világomban, és egy alvásszerű állapotba próbálom terelni az fejemet. Miért hasznos ez?
*Nem csak a varázslás száraz vagy izgalmas tényeit, hanem saját gondolatait és burkolt frusztrációját is sikerült belefűzni válaszába, ráadásul nem is annyira tudatosan mint szeretné magával elhitetni. Valószínűleg a szerzetesnek sem mutatott ezzel tiszta képet, ami nem segítheti a megítélését. Kivételesen hosszan el kell gondolkodnia, mielőtt egy egérlyuk nélküli válasz jutna eszébe. Még lassan el is kezd sétálni vissza a folyóhoz, mintha a víztestben akarna matatni valami inspiráció után szavai megformálásához.*
- Nem szeretek feltevésen alapuló állításokra fejet hajtani, és főleg nem szeretem ha a saját tudatlanságomat kell hirdetnem. Szerintem, és ezt a szót ebben a környezetben szigorúan személyes véleménynek kell gondolni, lehetséges. Országokat elrettentő hatalom birtoklásáról beszélünk ezzel, de inkább maradjunk a megtörtént ÉS bizonyítható tények világában, két főbb ok miatt. Egyik az, hogy veszélyes; nem túlzok, hogyha ezen a gondolatfonalon elindulunk, az olyan, mintha erre a folyóra építenénk egy csónakot, és kincskereső túrára kerekednénk vele észak felé: sodrással szemben kéne eveznünk, így egy rossz csapással is délre tud sodorni minket az áramlás, hosszú és nehéz próbálkozásainkat feleslegessé téve; akár bele is borulhatunk a roszabb napokban vad folyással rendelkező vízbe. A legokosabb esetben is csak a Selyemrévnek a biztonságosabb, déli ágát választanánk a kereszteződésen túl, és akkor csak olyan partokat érintenénk, amiket már tetőtől talpig ismernek és kiforgattak, ezáltal semmi új felfedezést nem fogunk tenni. Mert ugyan tudjuk, hogy az igazi lehetőségek az északi ágban rejtőznek, viszont mind a ketten úgyszintén tisztában vagyunk, mi történt azokkal a szerencsét próbálókkal, kik a katasztrófa utáni roncs helyébe ugrottak gyors meggazdagodás reményében. A legvalószínűbb esetben sikertelen próba, de megedzett izmok a déli ágban, vagy biztos halál a másikban. *Láthatóan hamis mosoly jelenik meg az arcán. Nem éppen örömtelien gondol saját álláspontjára, de elég magabiztosan helyezkedik el rajta ahhoz, hogy ne kezdjen el billegni.* - Tudja, a leírt varázslatok nagy részére maga a varázsló sem immúnis, és jómagam még inkább élnék félelem miatt megcsonkított lehetőségekkel, minthogy egy rakás hamuként végezni valami kísérleti varázslás által elszabadult energia által, amikor még a "bolondbiztos" varázslatokat sem sajátítottam el. A második ok: el tudja képzelni, mi történne ha az előbbi kijelentésem még halványan is igaz lenne? Ha bárki, ne adj istenségek rossz szándékkal rendelkező létforma valóban BÁRMIT meg tudna csinálni a mágia segítségével? Ugyanis még amit óvó tekintetek alatt el tudunk sajátítani, is felettébb nyomasztó lehet egy hétköznapi polgárnak: puszta kezekkel megidézhető természeti katasztrófák, a világunkat tartó fizika törvényeinek pofátlan manipulálása, de még az élet és halál ciklusának a szembeköpése is..! Ha ez az elképzelés bármilyen mértékben és formában bebizonyított, akkor az őrült elmélet, miszerint az istenségek maguk is csupán mágusok, az egy teljesen józan feltevés lesz. És én még inkább aludnék nyugodtan, minthogy azon gondolkodjak, mikor fog még több belőlük születni.*
Egy kicsit túl drámaira sikerült a végkifejlete, de talán ezzel sikeresen elijesztette a szerzetest a lelki terrort okozó felvilágosodások üldözésétől, még ha kis mértékben ez is a feladati közé tartozik. Vagy valami olyasmit fog kérdezni következőnek, amire határozottabb választ tud mondani, például milyen színű az ég.*
- Mantra... fene hogy nem hallottam róla még, hisz nem érződik idegennek. De míg nálunk a szavak csak bizonyos varázslatoknak az előzhozásához kellenek, úgymond egyetlen kulcs egyetlen ajtóhoz, ez inkább hangzik egy létra valamelyik fokaként, egy többlépcsős folyamat részeként, ugye nem tévedek? De nem is hangzik annyira földhözragadtnak, mint kiolvasni egy szót egy papírról. *Egy újabb elgondolkodtató információmorzsa. Az elszigetelt környezet miatt elkülönült varázslási forma az ittenitől?*
- A végeredmény az elménk, lelkünk kúrálása akar lenni, ugye? Nem ártásból mondom, de nekem valahogy kontraproduktívnak hangzik az, ha megállok minden tennivalómmal a világomban, és egy alvásszerű állapotba próbálom terelni az fejemet. Miért hasznos ez?
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:00:38
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:00:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Egészen murisnak találja, hogy izzó parázzsal kell etetnie Árnyékot. Mi tagadás, elég problémás dolog, de azok után, hogy azt hitte, hátasát széttépték a lupusfungurok, ennyi áldozatot egyáltalán nem bán. Nem ül még rajta a lovon, kantárszáron vezeti őt a tisztás szélére, ahol néhány pillanatra megáll, hogy jól megsimogassa hátasa oldalát.*
- Jól van Árnyék. Akkor most kirándulunk egyet, de megígérem, hogy ezúttal nem kell semmiféle rémisztő fenevad elől menekülnöd. Csak meglátogatjuk a Kikötőt. Rég jártunk már arra, de az út még ismerős lesz, oké? *Mosolya széles, rendkívül boldog, hogy Árnyék még mindig itt lehet vele. Ha Mai látná, biztosan örülne neki, hogy ő örül.
Még egy pár percet elidőzik a tisztáson, majd fogja magát, felpattan a nyeregbe, aztán már nincs más hátra, mint előre, irány a Kikötő. Nem tervez sokat időzni ott, de meg akarja nézni magának, hogy mi változott arrafelé, és természetesen tiszteletét fogja tenni a Vérkertben is. Tudnia kell, hogy az oltár még biztonságban van, hisz a vipera nélkül immáron sok múlhat rajta. Nagyon sok.*
- Jól van Árnyék. Akkor most kirándulunk egyet, de megígérem, hogy ezúttal nem kell semmiféle rémisztő fenevad elől menekülnöd. Csak meglátogatjuk a Kikötőt. Rég jártunk már arra, de az út még ismerős lesz, oké? *Mosolya széles, rendkívül boldog, hogy Árnyék még mindig itt lehet vele. Ha Mai látná, biztosan örülne neki, hogy ő örül.
Még egy pár percet elidőzik a tisztáson, majd fogja magát, felpattan a nyeregbe, aztán már nincs más hátra, mint előre, irány a Kikötő. Nem tervez sokat időzni ott, de meg akarja nézni magának, hogy mi változott arrafelé, és természetesen tiszteletét fogja tenni a Vérkertben is. Tudnia kell, hogy az oltár még biztonságban van, hisz a vipera nélkül immáron sok múlhat rajta. Nagyon sok.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-27 21:15:58
Üzenet elküldve: 2025-07-27 21:15:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A fiatal férfi a szerzetes kérdésének hatására ellent mond a korábbi mondatainak. A lehetetlen idomárainak nevezte a varázslókat, de ezek szerint mégis határok közé vannak szorítva. Sőt, ahogy elkezdi magyarázni egyes varázslatok esetében áthághatatlan határok vannak. A szerzetes elgondolkozik.*
-Jól értem, hogy ismeri a kézmozdulatokat és a szavakat, de hogy miként hoznak létre hatást, azt nem? Ha sikerülne megérteni a folyamat létrejöttét nem lehet, hogy akkor képessé válna új varázslatokat létrehozni vagy létezőket szabadabban formázni?
*Végtére az ismeretlen felfedezése és megértése az, ami előre lendíti a világot. Mikor az építészek megértették milyen hatások, miként hatnak az épületek szerkezetére utána tudtak különlegesebb, tartósabb munkákat létrehozni. Persze sok minden van amit nem értünk még mindig. A csillagokat az égen, a körülöttünk lévő világot, a betegségeket, de ha felfedezzük őket és megismerjük a működésüket utána hasznosíthatjuk és irányíthatjuk őket. Valakinek pedig a mágia kapcsán ezt már el kellett érnie hisz a kézjelek és a szavak nem maguktól alakultak ki. A szerzetes ekképp gondolkozik. A kapott kérdés hallatán ő kezd el magyarázni.*
-Hatalommal bíró szavak. Amik lehetnek mágikusak vagy a lélekre hathatnak úgy, hogy a mély meditációhoz szükséges tudatállapot elérését elősegítsék.
*A fiatal férfi a szerzetes kérdésének hatására ellent mond a korábbi mondatainak. A lehetetlen idomárainak nevezte a varázslókat, de ezek szerint mégis határok közé vannak szorítva. Sőt, ahogy elkezdi magyarázni egyes varázslatok esetében áthághatatlan határok vannak. A szerzetes elgondolkozik.*
-Jól értem, hogy ismeri a kézmozdulatokat és a szavakat, de hogy miként hoznak létre hatást, azt nem? Ha sikerülne megérteni a folyamat létrejöttét nem lehet, hogy akkor képessé válna új varázslatokat létrehozni vagy létezőket szabadabban formázni?
*Végtére az ismeretlen felfedezése és megértése az, ami előre lendíti a világot. Mikor az építészek megértették milyen hatások, miként hatnak az épületek szerkezetére utána tudtak különlegesebb, tartósabb munkákat létrehozni. Persze sok minden van amit nem értünk még mindig. A csillagokat az égen, a körülöttünk lévő világot, a betegségeket, de ha felfedezzük őket és megismerjük a működésüket utána hasznosíthatjuk és irányíthatjuk őket. Valakinek pedig a mágia kapcsán ezt már el kellett érnie hisz a kézjelek és a szavak nem maguktól alakultak ki. A szerzetes ekképp gondolkozik. A kapott kérdés hallatán ő kezd el magyarázni.*
-Hatalommal bíró szavak. Amik lehetnek mágikusak vagy a lélekre hathatnak úgy, hogy a mély meditációhoz szükséges tudatállapot elérését elősegítsék.
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-27 16:00:47
Üzenet elküldve: 2025-07-27 16:00:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
- Ironikus, nem? Amiről a határtalanság és a normák fölött állás lett elképzelve, valójában ugyanúgy korlátozva van, mint bármi kézzelfogható tényező a világban. Igen, ami varázslatokat ismerek, azok már előre megalkotottak, és előírt szabályok, utasítások vezetnek a megtanulásához, a lustábbik esetben. Kézmozdulatok, hangok, valamint mentális koncentráció, ennyiből állnak. De hogy hogyan képes ez a három "eszköz" az én energiámból infernót csinálni? *Adoaver vállait fellrántja, kissé csalódottan.* - Megjegyzem mondjuk, hogy ez nem mindegyik varázslatra vonatkozik. Hallottam olyan bűbájokról, amik túl bonyolultak, esetleg veszélyesek hogy megérje őket pergamenre vetni, esetleg olyanokról is, amiket csak más fajok egyedei képesek gyakorolni, akiket ezeket az energiákat másképp fogják meg. Még olyanokról is, amiket csak egyedülálló emberek, kivételes tehetséggel... vagy szerencsével rendelkezők képesek elsajátítani. Hogy miért, azt nem tudom, de szerintem nem itt húzódik meg a tudomány határa; Az egyetlen különbséget annak tartom, hogy az utóbbiak még nincsenek megmagyarázva, míg az előbbiek igen. Csak idő kérdésének tartom, hogy a mai, határokat feszegető varázslatokat is ugyanúgy meg lehet majd egy könyvből tanulni, mint ami lángoló falat, amit az előbb megalkottam.
*Egy pillanatra elfordul, és elmotyog egy sort, amit mintha kötelező lenne számára megtenni, de semelyik porcikájának sincsen kedve hozzá.* - És a szakrális mágiák, de arról ne beszéljünk... *Vissza is fordul, és mintha esze visszatekert volna egy részletet a szerzetes kérdéseiből, kissé megemelkedik ismét a szemöldöke:*
- Mégis mi lenne az a mantra?
- Ironikus, nem? Amiről a határtalanság és a normák fölött állás lett elképzelve, valójában ugyanúgy korlátozva van, mint bármi kézzelfogható tényező a világban. Igen, ami varázslatokat ismerek, azok már előre megalkotottak, és előírt szabályok, utasítások vezetnek a megtanulásához, a lustábbik esetben. Kézmozdulatok, hangok, valamint mentális koncentráció, ennyiből állnak. De hogy hogyan képes ez a három "eszköz" az én energiámból infernót csinálni? *Adoaver vállait fellrántja, kissé csalódottan.* - Megjegyzem mondjuk, hogy ez nem mindegyik varázslatra vonatkozik. Hallottam olyan bűbájokról, amik túl bonyolultak, esetleg veszélyesek hogy megérje őket pergamenre vetni, esetleg olyanokról is, amiket csak más fajok egyedei képesek gyakorolni, akiket ezeket az energiákat másképp fogják meg. Még olyanokról is, amiket csak egyedülálló emberek, kivételes tehetséggel... vagy szerencsével rendelkezők képesek elsajátítani. Hogy miért, azt nem tudom, de szerintem nem itt húzódik meg a tudomány határa; Az egyetlen különbséget annak tartom, hogy az utóbbiak még nincsenek megmagyarázva, míg az előbbiek igen. Csak idő kérdésének tartom, hogy a mai, határokat feszegető varázslatokat is ugyanúgy meg lehet majd egy könyvből tanulni, mint ami lángoló falat, amit az előbb megalkottam.
*Egy pillanatra elfordul, és elmotyog egy sort, amit mintha kötelező lenne számára megtenni, de semelyik porcikájának sincsen kedve hozzá.* - És a szakrális mágiák, de arról ne beszéljünk... *Vissza is fordul, és mintha esze visszatekert volna egy részletet a szerzetes kérdéseiből, kissé megemelkedik ismét a szemöldöke:*
- Mégis mi lenne az a mantra?
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-27 05:48:32
Üzenet elküldve: 2025-07-27 05:48:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A kolostorban a kevés beszéd és az értő figyelem volt gyakorlatban. A szerzetes ennek megfelelően hallgatja a fiatal férfi magyarázatát. Az értő figyelem egyik alapja a nyugodt lélek. A hullámzó víz zavaros víz. A nyugodt tó tükre viszont tiszta és mindent megmutat. Ami, bölcsesség kissé ellentétben áll azzal, hogy a másik pont a szerzetesben felmerülő gondolatokat és Aokin hangulatát nem tudja megállapítani annak rezzenéstelen arca miatt. A kapott metaforát a szerzetes nem tudja értelmezni viszont az, azt megelőző magyarázat tökéletes arra, hogy a mágia alapjaival kapcsolatos kérdéseket csaljon elő belőle.*
-Jól értem, hogy valamiféle törvényszerűség alkotja a varázslatokat. Arra gondolok, hogy szabályok alapján jönnek létre? Mint mikor két bot összedörzsölésével lángokat csal elő az ember. Csak ebben az esetben nem bot és a dörzsölés keltette hő általi gyulladás a szabályszerűség, hanem ennek a manának a megfelelő módszerrel történő formázása hozza létre a kívánt hatást? És miképp kell elképzelni a mana használatát? Egyfajta mantra szükséges hozzá, esetleg a képzelőerő? Vagy ez valami gyakorlással kialakuló képzettség, mint a csettintés vagy a fütyülés?
*Bár az ő példái se a legjobbak viszont nem tudja miként megfogni a varázslás folyamatát csak ha valami olyasmit társít hozzá amit ismer.*
*A kolostorban a kevés beszéd és az értő figyelem volt gyakorlatban. A szerzetes ennek megfelelően hallgatja a fiatal férfi magyarázatát. Az értő figyelem egyik alapja a nyugodt lélek. A hullámzó víz zavaros víz. A nyugodt tó tükre viszont tiszta és mindent megmutat. Ami, bölcsesség kissé ellentétben áll azzal, hogy a másik pont a szerzetesben felmerülő gondolatokat és Aokin hangulatát nem tudja megállapítani annak rezzenéstelen arca miatt. A kapott metaforát a szerzetes nem tudja értelmezni viszont az, azt megelőző magyarázat tökéletes arra, hogy a mágia alapjaival kapcsolatos kérdéseket csaljon elő belőle.*
-Jól értem, hogy valamiféle törvényszerűség alkotja a varázslatokat. Arra gondolok, hogy szabályok alapján jönnek létre? Mint mikor két bot összedörzsölésével lángokat csal elő az ember. Csak ebben az esetben nem bot és a dörzsölés keltette hő általi gyulladás a szabályszerűség, hanem ennek a manának a megfelelő módszerrel történő formázása hozza létre a kívánt hatást? És miképp kell elképzelni a mana használatát? Egyfajta mantra szükséges hozzá, esetleg a képzelőerő? Vagy ez valami gyakorlással kialakuló képzettség, mint a csettintés vagy a fütyülés?
*Bár az ő példái se a legjobbak viszont nem tudja miként megfogni a varázslás folyamatát csak ha valami olyasmit társít hozzá amit ismer.*
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-26 21:13:21
Üzenet elküldve: 2025-07-26 21:13:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Kezdi megszokni a passzív közönséget; nem kell sietnie kifejtése befejezésével, és még a kötelező részletek mellett saját gondolataival is van tengernyi ideje kiszínezni az egészet. Kissé úgy érzi magát, mintha ő is egy professzor lenne a Márványház falai közt, épp egy délutáni előadás kellős közepén ahogy egy kis izgalmat próbál belesózni beszédje közé, hogy valamivel fenn tudja tartani a fiatal és flegma diákok figyelmét. Mondjuk ezáltal nem lenne egyáltalán rossz ha Aokin arckifejezése legalább egy vonásnyit megváltozna néha...*
- Pontosan! *Bólint rá beismerően.* - Bár egy ilyen trükknek a nehézsége és az ág eltérése miatt enyhén szólva is más végrehajtani gyakorlatban, a kívülálló elme mind a kettőt ugyanabba a magyarázatba sorolhatja helyesen: varázslat, amihez mana kell. A részletekkel én sem vagyok tisztában még, bár feltételezésem szerint egy "kaput" alkotva képes fél-elf barátom egy minimális időre behatolni ebbe az említett éteri világba és vissza, úgymond teret ugrani... De mindegy is, minden szó és tett végén ezeket a "csodákat" a tanult elme és gyakorlott test ugyanolyan rendszerességgel és egyszerűséggel képes végrehajtani, mint levegőt venni. Ezeknek az enigmatikus energiáknak a manipulálását veheti úgy, mint egy ezermester bemutató előadásának, aki a gazdag nemesek kegyeibe akar férkőzni... várjunk, ez nem volt annyira helyes. *Szőrtelen arcát végigvakarva morfondírozik, miközben a pár perces figyelmet és tiszteletet elnyert tűzfal bármi végjáték nélkül szertefoszlik a levegőben, ugyanolyan hirtelen tünedezve el, ahogy megteremtődött; Adoaver gondolatai már olyan messzire vándorolnak, mintha ez a varázslat a tegnap munkája lenne.* - Inkább mintha az említett ezermester túlteljesítené magát és forradalmi eszközöket hozna létre hétköznapi és egzotikus anyagok összekovácsolásával? Ennél közelebbi metafóra nem jut eszembe, elnézést. De nehéz is méltó összehasonlítást egy olyan "tudományra", ahol egyszerre lehetek képes a természet leghatalmasabb erejőit az ujjaim körül forgatni, és e világ fundementális törvényeinek a legnagyobb gátlója, ellenfele lenni. Amit el tud képzelni, az már igébe van vésve. A lehetetlen idomárai, azok a mágusok, hangozzon ez akármilyen fennkölten. És limitált tudásommal állok az ön szolgáltatására.
*Kezdi megszokni a passzív közönséget; nem kell sietnie kifejtése befejezésével, és még a kötelező részletek mellett saját gondolataival is van tengernyi ideje kiszínezni az egészet. Kissé úgy érzi magát, mintha ő is egy professzor lenne a Márványház falai közt, épp egy délutáni előadás kellős közepén ahogy egy kis izgalmat próbál belesózni beszédje közé, hogy valamivel fenn tudja tartani a fiatal és flegma diákok figyelmét. Mondjuk ezáltal nem lenne egyáltalán rossz ha Aokin arckifejezése legalább egy vonásnyit megváltozna néha...*
- Pontosan! *Bólint rá beismerően.* - Bár egy ilyen trükknek a nehézsége és az ág eltérése miatt enyhén szólva is más végrehajtani gyakorlatban, a kívülálló elme mind a kettőt ugyanabba a magyarázatba sorolhatja helyesen: varázslat, amihez mana kell. A részletekkel én sem vagyok tisztában még, bár feltételezésem szerint egy "kaput" alkotva képes fél-elf barátom egy minimális időre behatolni ebbe az említett éteri világba és vissza, úgymond teret ugrani... De mindegy is, minden szó és tett végén ezeket a "csodákat" a tanult elme és gyakorlott test ugyanolyan rendszerességgel és egyszerűséggel képes végrehajtani, mint levegőt venni. Ezeknek az enigmatikus energiáknak a manipulálását veheti úgy, mint egy ezermester bemutató előadásának, aki a gazdag nemesek kegyeibe akar férkőzni... várjunk, ez nem volt annyira helyes. *Szőrtelen arcát végigvakarva morfondírozik, miközben a pár perces figyelmet és tiszteletet elnyert tűzfal bármi végjáték nélkül szertefoszlik a levegőben, ugyanolyan hirtelen tünedezve el, ahogy megteremtődött; Adoaver gondolatai már olyan messzire vándorolnak, mintha ez a varázslat a tegnap munkája lenne.* - Inkább mintha az említett ezermester túlteljesítené magát és forradalmi eszközöket hozna létre hétköznapi és egzotikus anyagok összekovácsolásával? Ennél közelebbi metafóra nem jut eszembe, elnézést. De nehéz is méltó összehasonlítást egy olyan "tudományra", ahol egyszerre lehetek képes a természet leghatalmasabb erejőit az ujjaim körül forgatni, és e világ fundementális törvényeinek a legnagyobb gátlója, ellenfele lenni. Amit el tud képzelni, az már igébe van vésve. A lehetetlen idomárai, azok a mágusok, hangozzon ez akármilyen fennkölten. És limitált tudásommal állok az ön szolgáltatására.
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:18:09
Üzenet elküldve: 2025-07-24 21:18:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A szántóföldekről néhány kedves földmíves errefelé irányította, azt mondták itt van a tisztás és hogy ez már a nagy városnak a széle, úgyhogy Thul elhitte, s már most igencsak azt a tisztást taposhatja. Ez is szép, a maga módján, bár neki annyira nem nyeri el a tetszését, látja benne azt, hogy mit látnak benne oly sokan. Ezt pedig bölcsesség felismerni, hogy a saját maga véleményétől függetlenül is értékelni tud bizonyos dolgokat, nem úgy mint a hájas Rokarrokar odahaza, akinek a fél lába egy asztalláb.*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-24 19:39:48
Üzenet elküldve: 2025-07-24 19:39:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A szerzetes habbár nem úgy néz ki mint egy általános tudósféle, de igenis megvan benne a megfelelő tudásszomj és az ismeretlen felfedezéséhez szükséges kíváncsi, kísérletező elme. Ennek megfelelően vizsgálgatja a lángokat is és teszi fel az első benne felmerülő kérdéseket. Ami, a Lihanech-i fiatal férfinak jól láthatóan örömére van. Ezt szavakkal is kifejti mielőtt a válaszba belekezdene. Amit bő lére ereszt, sok körmondattal társítva. A szerzetes a rá jellemző sziklákat megszégyenítő rezzenetlenséggel néz a másikra miközben hallgatja. Valóban a tűzzel kapcsolatos szerény ismeretei ellenére is, azzal tisztában van még ő is, hogy ha nincs, ami a lángokat táplálja az kialszik. Ebből fakadóan volt is egy sejtése, hogy mi táplálhatja ezeket a lángokat, ami sejtését megerősíti a másik.*
~Éteri tér energia, ami bár össze van kötve a mienkkel, de más szabályok vonatkoznak rá.~
*Ezt az információt elraktározza magában. Majd fel lesz világosítva magával a tűz ágával kapcsolatban is. Magában azért kissé szomorúnak találja, hogy főként ilyesmire használja a mágustársadalom azokat a lángokat amik talán kiemelték az értelmes fajokat az állatvilágból. A tűz egyenlő a fénnyel, a biztonságos meleggel, ez adja az erőt a fémeszközeink készítésekor. Persze éget is, de sok hasznos dologra is lehetne használni. Ezt a véleményét viszont nem fejti ki. Főleg mert meghall valami érdekeset.*
-Teleportáció? Mármint mikor egy személy vagy tárgy egyik helyen eltűnik és valahol máshol felbukkan? Ilyesmi valóban lehetséges? Méghozzá ugyan olyan manából mint, ami ezt a falat is létrehozta és táplálja?
*A szerzetes habbár nem úgy néz ki mint egy általános tudósféle, de igenis megvan benne a megfelelő tudásszomj és az ismeretlen felfedezéséhez szükséges kíváncsi, kísérletező elme. Ennek megfelelően vizsgálgatja a lángokat is és teszi fel az első benne felmerülő kérdéseket. Ami, a Lihanech-i fiatal férfinak jól láthatóan örömére van. Ezt szavakkal is kifejti mielőtt a válaszba belekezdene. Amit bő lére ereszt, sok körmondattal társítva. A szerzetes a rá jellemző sziklákat megszégyenítő rezzenetlenséggel néz a másikra miközben hallgatja. Valóban a tűzzel kapcsolatos szerény ismeretei ellenére is, azzal tisztában van még ő is, hogy ha nincs, ami a lángokat táplálja az kialszik. Ebből fakadóan volt is egy sejtése, hogy mi táplálhatja ezeket a lángokat, ami sejtését megerősíti a másik.*
~Éteri tér energia, ami bár össze van kötve a mienkkel, de más szabályok vonatkoznak rá.~
*Ezt az információt elraktározza magában. Majd fel lesz világosítva magával a tűz ágával kapcsolatban is. Magában azért kissé szomorúnak találja, hogy főként ilyesmire használja a mágustársadalom azokat a lángokat amik talán kiemelték az értelmes fajokat az állatvilágból. A tűz egyenlő a fénnyel, a biztonságos meleggel, ez adja az erőt a fémeszközeink készítésekor. Persze éget is, de sok hasznos dologra is lehetne használni. Ezt a véleményét viszont nem fejti ki. Főleg mert meghall valami érdekeset.*
-Teleportáció? Mármint mikor egy személy vagy tárgy egyik helyen eltűnik és valahol máshol felbukkan? Ilyesmi valóban lehetséges? Méghozzá ugyan olyan manából mint, ami ezt a falat is létrehozta és táplálja?
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:27:57
Üzenet elküldve: 2025-07-24 10:27:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
//Vissza a szántókra//
*A nap már bőven a reggelben jár. A nagy tömeg előtt eltudta intézni a vásárlását. Nem szalad, de kapkodja lépteit. Nem akarja újra cserben hagyni Derket. Azt azért reméli, hogy Derk nem ijedt meg nagyon a hiányától. Ahogy ismeri biztos nem. Még hozzá is lehet szokva a férfi. A tisztás eszébe juttat egy pletykát, amit hallott a helyről. Van itt valahol egy fa és ha az alatt elalszol, akkor az álmodat egy fagyöngyben tárolja. Kíváncsi lenne arra a fára. Meg azokra az álmokra, melyeket hamar elfelejt. Vannak akik azt mondják, ha elfelejtesz valamit, akkor az nem volt fontos. Hena azon a véleményen van, hogy sokszor pont az ilyen elfelejtett álmok apró részletei mutatják meg csak igazán legbelsőbb vágyainkat, félelmeinket, saját magunkat. Csak mivel hozzá vagyunk szokva, hogy olyan személyt alakítunk, akik nem mi vagyunk, hogy a közösség és más emberekhez alkalmazkodjunk, lassan elveszítve valódi önmagunkat.
Léptei lassulnak, ahogy filozófiai gondolatokat formál meg magában. Megrázza a fejét és lépteit újra gyorsabbra fogja.*
//Vissza a szántókra//
*A nap már bőven a reggelben jár. A nagy tömeg előtt eltudta intézni a vásárlását. Nem szalad, de kapkodja lépteit. Nem akarja újra cserben hagyni Derket. Azt azért reméli, hogy Derk nem ijedt meg nagyon a hiányától. Ahogy ismeri biztos nem. Még hozzá is lehet szokva a férfi. A tisztás eszébe juttat egy pletykát, amit hallott a helyről. Van itt valahol egy fa és ha az alatt elalszol, akkor az álmodat egy fagyöngyben tárolja. Kíváncsi lenne arra a fára. Meg azokra az álmokra, melyeket hamar elfelejt. Vannak akik azt mondják, ha elfelejtesz valamit, akkor az nem volt fontos. Hena azon a véleményen van, hogy sokszor pont az ilyen elfelejtett álmok apró részletei mutatják meg csak igazán legbelsőbb vágyainkat, félelmeinket, saját magunkat. Csak mivel hozzá vagyunk szokva, hogy olyan személyt alakítunk, akik nem mi vagyunk, hogy a közösség és más emberekhez alkalmazkodjunk, lassan elveszítve valódi önmagunkat.
Léptei lassulnak, ahogy filozófiai gondolatokat formál meg magában. Megrázza a fejét és lépteit újra gyorsabbra fogja.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-24 09:43:46
Üzenet elküldve: 2025-07-24 09:43:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágia//
//Kitérő a piacra//
*Álmát vigyázta a mágia, de hogy kellemeset álmodott azt nem mondaná. Mire felkel, álmának leghaloványabb emlékei azonnal szertefoszlanak, de valami feldúlt érzés megmarad benne.
Még a kakas szó előtt elindult a tanyáról, hátrahagyva Derket. Gyalog indult neki az útnak, de hamar segítséget kapott egy helyi gazdától, aki szekéren elhozta a tisztásra. Nem akar sok időt elvesztegetni, ezért is rohan át mezőn, mely sokkal csendesebb is mint nappal. A reggeli szürkület teljesen más képet mutat mint amihez hozzászokott. Ha visszaemlékszik, még nem is volt szerencséje éjszakában látnia a tisztást. De most nem ezzel foglalja el magát, hanem hogy minél gyorsabban megjárja a piacot.*
//Kitérő a piacra//
*Álmát vigyázta a mágia, de hogy kellemeset álmodott azt nem mondaná. Mire felkel, álmának leghaloványabb emlékei azonnal szertefoszlanak, de valami feldúlt érzés megmarad benne.
Még a kakas szó előtt elindult a tanyáról, hátrahagyva Derket. Gyalog indult neki az útnak, de hamar segítséget kapott egy helyi gazdától, aki szekéren elhozta a tisztásra. Nem akar sok időt elvesztegetni, ezért is rohan át mezőn, mely sokkal csendesebb is mint nappal. A reggeli szürkület teljesen más képet mutat mint amihez hozzászokott. Ha visszaemlékszik, még nem is volt szerencséje éjszakában látnia a tisztást. De most nem ezzel foglalja el magát, hanem hogy minél gyorsabban megjárja a piacot.*
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:52:33
Üzenet elküldve: 2025-07-21 17:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Nincs annyi víz ami ezt a lángoló könyvtárat elolthatta volna, innentől a legjobb amit tudott tenni, hogy kimenekíti magát és beszélgetőpartnerét egy rögtönzött témaváltással. Először egy kicsit félt, hogy a mágiáról eddig egyáltalán nem beszélő szerzetes nem lesz túlzottan kíváncsi az éteri energiák elsajátításának tudományára, sejtve hogy ő nem éppen a varázsolni tudók közé tartozik; mindezek ellenére bízik abban hogy a kolostori élete alatt legalább egyszer megemlítették "őket", hogy következő mozdulata ne keltsen teljes pánikot. Úgy néz ki, fején találhatta a szöget, bár egy pillanatra kiveri a verejték, amikor Aokin ennek a védelmi mágiának a fizikai és hőmérsékleti határait kezdi el felfedezni; az ugrástól kihagy egy dobbanást a szíve is.*
- Hála az egeknek... úgy értem, örömet hoz a tudásszomja, Aokin! *Kreálmányához hasonlóan villog a szeme vidáman, miközben kezeit háta mögöt kulcsolja össze, egészséges önelégedettséggel mosolyogva.* - Ez egy kifejezetten emelt szintű varázslat, más viselkedéssel könnyebben megalkotott rokanainál. És hogy megválaszoljam a kérdéseket, először felelevenítem, hogy többek között mi két fontos tényező kell egy tűznek a megalkotásához és fenntartásához: tüzelőanyag, és levegő. Az utóbbi itt is elérhető, de alaphelyzetben az, ami a lángokat eteti, az a tisztást alkotó füvek és fák lennének, amikre kérdés nélkül rávetné magát és kegyelem nélkül falna fel mindent maga körül, hogy végül a száraz levegő miatt rövidesen vörösben sírna ez az egész park. Ez jelenleg azért nem történik így, mert ez nem egy világ-alkotta és világ-etette alkotás. Nem, ez a tűz az én mágikus erőmből, manámból jött létre, egy olyan éteri tér energiájából, ahol, bár össze van kötve a miénkhez, másfajta szabályok uralkodnak benne. Ezáltal erre az alkotásra is eltérő szabályok vontakoznak: Ez a "tűz", az előbb látott varázslatnak az összetétele miatt, nem árt semmi olyan anyagnak, ami nem aktívan próbál áttörni rajta; ebből kifolyólag a mi testünket ugyanúgy fogja ez a felhevített mágia marcangolni, mint a kovakővel vagy bottal alkotott láng. De amint elfogy az a mana, amit erre az igére felhasználtam, ez a tűzfal is eltűnik, mivel említett manám ennek a mágiának az tüzelője. Ezt a falat nem tudom semmilyen módon megváltoztatni, vagy hamarabb eltűntetni; akaratomon kívül fog létezni, ameddig csak tud, ami, ha minden igaz, legfeljebb pár perc.
*Kissé oldalra döntött fejjel elgondolkodik az Aokin által keresett részleteken, utána majdenm apai szeretettel nézi a merészen villogó, éterikus védelmi szerkezetet.*
- A varázslás távolsága mindössze az én látóteremtől függ, és elméletileg nem kell a földön lennie az aljának ahhoz, hogy létezzen. És hogy mi haszna van egy ilyen forró kerítésnek? Pontosan annyi, amennyire kreatívan tud valaki veszélyhezetben gondolkodni, ugyanis mint ki tudja találni, hogy ezt nem a szántóföldek gazainak az eltüntetésére használják. *Itt megkomolyodik a hangja, tekintete.* - A tűz ága a legegyenesebb célú az elementális mágiák közül: harcra és harcok közötti csapásokra lel rájuk a hozzám hasonló, jó részét nemigen lehet biztonságban bemutatni. Önvédelem, de azt megelőző varázslatok és rontások a zöme ennek a csoportnak. Mindenesetre megnyugtatom, hogy a többi öt ág jóval szelídebb, hasznosabb és demonstrálhatóbb a mindennapi életben.* Arca egy mosoly felé kanyarodik vissza, miközben a fala már az utolsó pillanatait kezdi megélni.* - Egy aranyszívű barátom tetszetősebb trükköket is végre tud hajtani, mint mondjuk a teleportáció...
*Nincs annyi víz ami ezt a lángoló könyvtárat elolthatta volna, innentől a legjobb amit tudott tenni, hogy kimenekíti magát és beszélgetőpartnerét egy rögtönzött témaváltással. Először egy kicsit félt, hogy a mágiáról eddig egyáltalán nem beszélő szerzetes nem lesz túlzottan kíváncsi az éteri energiák elsajátításának tudományára, sejtve hogy ő nem éppen a varázsolni tudók közé tartozik; mindezek ellenére bízik abban hogy a kolostori élete alatt legalább egyszer megemlítették "őket", hogy következő mozdulata ne keltsen teljes pánikot. Úgy néz ki, fején találhatta a szöget, bár egy pillanatra kiveri a verejték, amikor Aokin ennek a védelmi mágiának a fizikai és hőmérsékleti határait kezdi el felfedezni; az ugrástól kihagy egy dobbanást a szíve is.*
- Hála az egeknek... úgy értem, örömet hoz a tudásszomja, Aokin! *Kreálmányához hasonlóan villog a szeme vidáman, miközben kezeit háta mögöt kulcsolja össze, egészséges önelégedettséggel mosolyogva.* - Ez egy kifejezetten emelt szintű varázslat, más viselkedéssel könnyebben megalkotott rokanainál. És hogy megválaszoljam a kérdéseket, először felelevenítem, hogy többek között mi két fontos tényező kell egy tűznek a megalkotásához és fenntartásához: tüzelőanyag, és levegő. Az utóbbi itt is elérhető, de alaphelyzetben az, ami a lángokat eteti, az a tisztást alkotó füvek és fák lennének, amikre kérdés nélkül rávetné magát és kegyelem nélkül falna fel mindent maga körül, hogy végül a száraz levegő miatt rövidesen vörösben sírna ez az egész park. Ez jelenleg azért nem történik így, mert ez nem egy világ-alkotta és világ-etette alkotás. Nem, ez a tűz az én mágikus erőmből, manámból jött létre, egy olyan éteri tér energiájából, ahol, bár össze van kötve a miénkhez, másfajta szabályok uralkodnak benne. Ezáltal erre az alkotásra is eltérő szabályok vontakoznak: Ez a "tűz", az előbb látott varázslatnak az összetétele miatt, nem árt semmi olyan anyagnak, ami nem aktívan próbál áttörni rajta; ebből kifolyólag a mi testünket ugyanúgy fogja ez a felhevített mágia marcangolni, mint a kovakővel vagy bottal alkotott láng. De amint elfogy az a mana, amit erre az igére felhasználtam, ez a tűzfal is eltűnik, mivel említett manám ennek a mágiának az tüzelője. Ezt a falat nem tudom semmilyen módon megváltoztatni, vagy hamarabb eltűntetni; akaratomon kívül fog létezni, ameddig csak tud, ami, ha minden igaz, legfeljebb pár perc.
*Kissé oldalra döntött fejjel elgondolkodik az Aokin által keresett részleteken, utána majdenm apai szeretettel nézi a merészen villogó, éterikus védelmi szerkezetet.*
- A varázslás távolsága mindössze az én látóteremtől függ, és elméletileg nem kell a földön lennie az aljának ahhoz, hogy létezzen. És hogy mi haszna van egy ilyen forró kerítésnek? Pontosan annyi, amennyire kreatívan tud valaki veszélyhezetben gondolkodni, ugyanis mint ki tudja találni, hogy ezt nem a szántóföldek gazainak az eltüntetésére használják. *Itt megkomolyodik a hangja, tekintete.* - A tűz ága a legegyenesebb célú az elementális mágiák közül: harcra és harcok közötti csapásokra lel rájuk a hozzám hasonló, jó részét nemigen lehet biztonságban bemutatni. Önvédelem, de azt megelőző varázslatok és rontások a zöme ennek a csoportnak. Mindenesetre megnyugtatom, hogy a többi öt ág jóval szelídebb, hasznosabb és demonstrálhatóbb a mindennapi életben.* Arca egy mosoly felé kanyarodik vissza, miközben a fala már az utolsó pillanatait kezdi megélni.* - Egy aranyszívű barátom tetszetősebb trükköket is végre tud hajtani, mint mondjuk a teleportáció...
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-20 19:15:33
Üzenet elküldve: 2025-07-20 19:15:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Általában nem egy hallgatag típus Enna, de az ilyen érzelmes témákkal kevésbé boldogul. Mivel az előbb igencsak beletenyerelt egy érzékeny pont kellős közepébe, egy darabig visszavonulót fúj, és csendesebb, mint szokott. Ezt a folyóban való pancsolás minden bizonnyal hamar feloldja majd.
Deres azonnal csatlakozik a fél-elfhez a vízben, azonban előbb Cilia gondosan nedves rongyokba csomagolja a gyógynövényeket, ahogy azt nemrégiben megbeszélték. ~ Okos kislány. A szülei biztos, büszkék lennének rá. ~ Mivel neki sosem lehetnek gyerekei, nem hinné, hogy valaha is teljesen át tudja majd érezni azt, amit egy szülő érez a gyermeke iránt. Mindenesetre meghasad a szíve, ha arra gondol, mit érezhet vajon Cilia családja, ha valóban Eeyr mellől figyelik őt, milyen egyedül van most. Mire a hosszúéletű végez a növényekkel, Enna kipislogja a szeméből a vékony könnyfátylat, ami sunyi módon odakúszott.*
- Rendben, akkor ne menj túl mélyre. Csak amennyire Deres.
*Válaszol, a maga kuncogásával megtoldva a kislányét, mintha mi sem történt volna, és szemernyit sem lenne komor, vagy szomorú.
Ezután a kis gazda is csatlakozik hozzájuk a vízben, amit a farkaskutya lelkes fröcsköléssel üdvözöl. Igazi, gyerekvisongással teli, kaotikus pancsolás veszi kezdetét. A félvér csak nevet és nevet, amit csak néha akaszt meg a ráfröcskölődő vízcseppek hidege. Viszonylag tisztes távolságban van a párostól, de ahhoz elég közel, hogy könnyen tudjanak egymással beszélgetni, így ő is kap a permetből rendesen. Szívesen visszaadna valamennyit belőle Deresnek, ha nem tartana tőle, a kutya még nem ismeri őt eléggé ahhoz, hogy tudja, csak mókázásból teszi.
Mikor kicsit elcsendesedik a víz, a komorabb gondolatok mégiscsak visszatérnek hozzá. Szemöldökei ráncba szaladnak, és halkan, de jól kivehetően megkérdi a másikat.*
- Szükséged van segítségre? Van, akikre számíthatsz? Van otthonod?
*Reméli, nem hangzik túlságosan ijesztőnek, vagy tapadósnak tőle ez a kérdés. A lehető legtapintatosabban és kedvesebben igyekszik kérdezni, hogy érezhető legyen, nem ártó szándékkal beszél most erről. Ő maga ugyan főleg a szabadban él, de ezt saját akaratából teszi, hiszen felnőttként jóval több lehetősége van. Cilia pedig mégiscsak egy kisgyerek. Valakinek vigyáznia kell rá. Ugyan nem hinné, hogy ő alkalmas lenne erre a feladatra, de szívesen segítené az elfet bármiben, amiben viszont igenis tud segíteni.*
//Emlékek árnyékában//
*Általában nem egy hallgatag típus Enna, de az ilyen érzelmes témákkal kevésbé boldogul. Mivel az előbb igencsak beletenyerelt egy érzékeny pont kellős közepébe, egy darabig visszavonulót fúj, és csendesebb, mint szokott. Ezt a folyóban való pancsolás minden bizonnyal hamar feloldja majd.
Deres azonnal csatlakozik a fél-elfhez a vízben, azonban előbb Cilia gondosan nedves rongyokba csomagolja a gyógynövényeket, ahogy azt nemrégiben megbeszélték. ~ Okos kislány. A szülei biztos, büszkék lennének rá. ~ Mivel neki sosem lehetnek gyerekei, nem hinné, hogy valaha is teljesen át tudja majd érezni azt, amit egy szülő érez a gyermeke iránt. Mindenesetre meghasad a szíve, ha arra gondol, mit érezhet vajon Cilia családja, ha valóban Eeyr mellől figyelik őt, milyen egyedül van most. Mire a hosszúéletű végez a növényekkel, Enna kipislogja a szeméből a vékony könnyfátylat, ami sunyi módon odakúszott.*
- Rendben, akkor ne menj túl mélyre. Csak amennyire Deres.
*Válaszol, a maga kuncogásával megtoldva a kislányét, mintha mi sem történt volna, és szemernyit sem lenne komor, vagy szomorú.
Ezután a kis gazda is csatlakozik hozzájuk a vízben, amit a farkaskutya lelkes fröcsköléssel üdvözöl. Igazi, gyerekvisongással teli, kaotikus pancsolás veszi kezdetét. A félvér csak nevet és nevet, amit csak néha akaszt meg a ráfröcskölődő vízcseppek hidege. Viszonylag tisztes távolságban van a párostól, de ahhoz elég közel, hogy könnyen tudjanak egymással beszélgetni, így ő is kap a permetből rendesen. Szívesen visszaadna valamennyit belőle Deresnek, ha nem tartana tőle, a kutya még nem ismeri őt eléggé ahhoz, hogy tudja, csak mókázásból teszi.
Mikor kicsit elcsendesedik a víz, a komorabb gondolatok mégiscsak visszatérnek hozzá. Szemöldökei ráncba szaladnak, és halkan, de jól kivehetően megkérdi a másikat.*
- Szükséged van segítségre? Van, akikre számíthatsz? Van otthonod?
*Reméli, nem hangzik túlságosan ijesztőnek, vagy tapadósnak tőle ez a kérdés. A lehető legtapintatosabban és kedvesebben igyekszik kérdezni, hogy érezhető legyen, nem ártó szándékkal beszél most erről. Ő maga ugyan főleg a szabadban él, de ezt saját akaratából teszi, hiszen felnőttként jóval több lehetősége van. Cilia pedig mégiscsak egy kisgyerek. Valakinek vigyáznia kell rá. Ugyan nem hinné, hogy ő alkalmas lenne erre a feladatra, de szívesen segítené az elfet bármiben, amiben viszont igenis tud segíteni.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-20 17:27:12
Üzenet elküldve: 2025-07-20 17:27:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Nehéz még teljes mértékben elfogadni, hogy semmilye nem maradt a múltjából. Annyit enyhíti csupán az érzetet, hogy nincs egyedül. Ott van neki Deres, Mai és Trylnor is. Tán idővel még az árvaházi gyerekekkel is jobban megbarátkozik. A tömeget már egész jól megszokta. Már csak a beilleszkedésen kell még csiszolnia egy picit. Hiába ő a rangidős, néhány árva már otthonosabban érzi magát mint ő maga.
A félvér vigasztalása nem enyhít oly sokat bánatán. De attól még jól esik lelkének.*
- Semmi gond, honnan tudhattad volna.
*Enyhíti a másik lelkiismeret furdalását, tapintatlansága miatt. Elvégre nem egy gyakori látvány egy hosszúéletűt látni aki árván járja a világot.
Hamar túl teszik magukat a búskomorságon. És inkább hasznosan töltik a következő féltájórát. Cilia ha nem is tanít újat a másiknak, attól ő még szívesen beszél. Addig sem foglalkozik azokkal a gyötrő gondolatokkal amikkel ide érkezett. Lehet éppen pont erre van szüksége. Jó hallgatóságra, akinek mondania sem kell semmit. Csak figyelni. Úgy tűnik a félvér kifejezetten tehetséges ebben.*
- Bízzunk benne.
*Fűzi még hozzá, a növényekkel kapcsolatban. Majd útnak is indulnak a folyó felé.
Az általa kijelölt hely a folyónak elnyeri a félvér tetszését. Cilia is örömmel bólint csak annak szavára. Majd Deressel az oldalán meg is indul annak partjára.
A víz lágyan csordogáló hangja ezen a részen kifejezetten nyugtatóan hat, ahogy a fák halk susogásával együttesen dúdolnak együtt a szél hatására. Ami lágyan lengeti a fák lombkoronáját.
Deres nem is habozik tovább. Amint a folyóhoz érnek. Annak partán lehajtja fejét és mohón kezdi lefetyelni a folyó hűsítő vizét.
Cilia hasonlóan Ennahoz. Ő is leveti hátizsákját. De még nem követi őt rögtön a vízbe. A virágokkal foglalkozik. A széttépett rongyokat amikbe belecsavarta a növények gyökereit. Félig belemártja őket a vízbe. Majd óvatosan visszatekeri őket, hogy úgy helyezze el őket a táskában.*
- Máris. Annyira tudok úszni mint Deres.
*Válaszolja kuncogva. Nem éppen egy jó úszó. Viszont annyira képes, hogy legalább a víz tetején fent maradjon. Néhány percet vesz igénybe csupán a növények benedvesítése. A táskát utána lerakja és félre rakja őket egy árnyékosabb helyre picit feljebb a folyótól.
Utána ő maga is visszalép a vízhez. Szoknyáját feljebb húzza térdéig. Majd lassú léptekkel, huhogva kezd el befelé lépkedni a vízbe.*
- Oohhoo. Igen hideg. De jól esik.
*Deresnek sem kell több. Egy ideig aggodalmasam toporzékol vakkantva a part szélén. Majd amint látja gazdája már térdig bent van a folyóban. Ő maga is meglódul. Öblös léptekkel ugrándozva a vízben.*
- Deres lassan!
*Hiába szól már rá a lányka. Deres ugrálása miatt a víz össze vissza kezd csobbanni. Ezzel lefröcskölve a sikongató Ciliát, és Ennat is ha közel áll hozzájuk. Az elf lányka is inkább nevet mint sikongat. Viszont a hideg víz apró sokként éri őt. De milyen kellemesen frissítő is az a sok.
A nagy jószág aggodalmasan kezdi el ismét nyalogatni a gazdája arcát. Mert ő meg volt győződve arról, hogy a végén még túl mélyre merészkedik kis gazdája.*
//Emlékek árnyékában//
*Nehéz még teljes mértékben elfogadni, hogy semmilye nem maradt a múltjából. Annyit enyhíti csupán az érzetet, hogy nincs egyedül. Ott van neki Deres, Mai és Trylnor is. Tán idővel még az árvaházi gyerekekkel is jobban megbarátkozik. A tömeget már egész jól megszokta. Már csak a beilleszkedésen kell még csiszolnia egy picit. Hiába ő a rangidős, néhány árva már otthonosabban érzi magát mint ő maga.
A félvér vigasztalása nem enyhít oly sokat bánatán. De attól még jól esik lelkének.*
- Semmi gond, honnan tudhattad volna.
*Enyhíti a másik lelkiismeret furdalását, tapintatlansága miatt. Elvégre nem egy gyakori látvány egy hosszúéletűt látni aki árván járja a világot.
Hamar túl teszik magukat a búskomorságon. És inkább hasznosan töltik a következő féltájórát. Cilia ha nem is tanít újat a másiknak, attól ő még szívesen beszél. Addig sem foglalkozik azokkal a gyötrő gondolatokkal amikkel ide érkezett. Lehet éppen pont erre van szüksége. Jó hallgatóságra, akinek mondania sem kell semmit. Csak figyelni. Úgy tűnik a félvér kifejezetten tehetséges ebben.*
- Bízzunk benne.
*Fűzi még hozzá, a növényekkel kapcsolatban. Majd útnak is indulnak a folyó felé.
Az általa kijelölt hely a folyónak elnyeri a félvér tetszését. Cilia is örömmel bólint csak annak szavára. Majd Deressel az oldalán meg is indul annak partjára.
A víz lágyan csordogáló hangja ezen a részen kifejezetten nyugtatóan hat, ahogy a fák halk susogásával együttesen dúdolnak együtt a szél hatására. Ami lágyan lengeti a fák lombkoronáját.
Deres nem is habozik tovább. Amint a folyóhoz érnek. Annak partán lehajtja fejét és mohón kezdi lefetyelni a folyó hűsítő vizét.
Cilia hasonlóan Ennahoz. Ő is leveti hátizsákját. De még nem követi őt rögtön a vízbe. A virágokkal foglalkozik. A széttépett rongyokat amikbe belecsavarta a növények gyökereit. Félig belemártja őket a vízbe. Majd óvatosan visszatekeri őket, hogy úgy helyezze el őket a táskában.*
- Máris. Annyira tudok úszni mint Deres.
*Válaszolja kuncogva. Nem éppen egy jó úszó. Viszont annyira képes, hogy legalább a víz tetején fent maradjon. Néhány percet vesz igénybe csupán a növények benedvesítése. A táskát utána lerakja és félre rakja őket egy árnyékosabb helyre picit feljebb a folyótól.
Utána ő maga is visszalép a vízhez. Szoknyáját feljebb húzza térdéig. Majd lassú léptekkel, huhogva kezd el befelé lépkedni a vízbe.*
- Oohhoo. Igen hideg. De jól esik.
*Deresnek sem kell több. Egy ideig aggodalmasam toporzékol vakkantva a part szélén. Majd amint látja gazdája már térdig bent van a folyóban. Ő maga is meglódul. Öblös léptekkel ugrándozva a vízben.*
- Deres lassan!
*Hiába szól már rá a lányka. Deres ugrálása miatt a víz össze vissza kezd csobbanni. Ezzel lefröcskölve a sikongató Ciliát, és Ennat is ha közel áll hozzájuk. Az elf lányka is inkább nevet mint sikongat. Viszont a hideg víz apró sokként éri őt. De milyen kellemesen frissítő is az a sok.
A nagy jószág aggodalmasan kezdi el ismét nyalogatni a gazdája arcát. Mert ő meg volt győződve arról, hogy a végén még túl mélyre merészkedik kis gazdája.*
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-20 17:11:15
Üzenet elküldve: 2025-07-20 17:11:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Égi küldetés//
-Azt hiszem most már jobban értem, hogy mit is kellene tennem.
*Mormogja az orra alatt, miközben ujjaival végigsimítja azokat a fákat, amelyeket ő varázsolt a tisztásra. Kell lennie egy párnak, pár magot mindig magánál tart, hogy kicsit szebbé tudja tenni a környezetét. Ha teremteni akar, és elnyerni a bűnbocsánatot, akkor a legcélszerűbb tett amivel folytathatja a munkát, hogy a korábbihoz hasonlóan megkeresi és elpusztítja a sötétség oltárokat, mint ahogy az ingoványos vidéken is tette. Igaz akkor Krestvir vele volt, de azt az érzést nehéz lenne elfelednie. Tartozik helyette még Eeyr-nek a saját oltárával, de ezt sem rest helyrehozni. Csak a megfelelő helyet kell megtalálnia.*
-Azt hiszem most már jobban értem, hogy mit is kellene tennem.
*Mormogja az orra alatt, miközben ujjaival végigsimítja azokat a fákat, amelyeket ő varázsolt a tisztásra. Kell lennie egy párnak, pár magot mindig magánál tart, hogy kicsit szebbé tudja tenni a környezetét. Ha teremteni akar, és elnyerni a bűnbocsánatot, akkor a legcélszerűbb tett amivel folytathatja a munkát, hogy a korábbihoz hasonlóan megkeresi és elpusztítja a sötétség oltárokat, mint ahogy az ingoványos vidéken is tette. Igaz akkor Krestvir vele volt, de azt az érzést nehéz lenne elfelednie. Tartozik helyette még Eeyr-nek a saját oltárával, de ezt sem rest helyrehozni. Csak a megfelelő helyet kell megtalálnia.*
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-20 02:14:10
Üzenet elküldve: 2025-07-20 02:14:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Cilia mosolya lehervad, és Enna már ekkor kezdi sejteni, ezzel a kérdéssel most hibát vétett. Főleg, amikor megkapja a fájdalmas választ.*
- Ó, bassz...
*Szalad ki a száján, de gyorsan félbeharapja, és eltakarja a száját kezével. Ebbe aztán most alaposan belenyúlt.*
- Ne haragudj, nem tudtam... *Micsoda ostobaság, persze, honnan is tudhatná?* Sajnálom. Eeyr biztos vigyáz rájuk.
*Biztatja a kislányt, és reméli, valóban így van. Ezután persze egyből elmegy a kedve attól, hogy akárkit is megleckéztessen szegény Szikra ügyében. ~ De legalább egy hű társa maradt. ~ gondol itt Deresre, de ezt hangosan nem mondja ki. Nem akar még több sebet feltépni. A hosszúéletű úgy látszik, már túl is lendül lassan a témán - egyelőre. Enna sem ragaszkodik hozzá tovább, hacsak a másik nem kezdeményez.
Ezután keresgélés veszi kezdetét, amihez ő is csatlakozik. Deres beleegyező prüszkölésére nagyot kacag. Szemével rutinosan, fürgén pásztázza az aljnövényzetet, és bár nem tudja, milyen növényt keres konkrétan a kicsi, minden érdekesnek tűnőre felhívja a figyelmét. Ha Cilia lelkesen magyaráz, nem szakítja félbe, inkább csak mosolyogva meghallgatja. Hiszen ezeket a növényeket ő maga is ismeri, mint ahogy a használatukat is. De ki tudja, talán pont ma tanul valami újat.
A fák alatti árnyék enyhít Enna túlmelegedésén, és a keresgélés is nyugalmasabb feladatnak ígérkezik, mint amivel eddig töltötte napját, de azért igaz ami igaz, csábítóan hangzik a víz hűse. Örül hát, hogy kis társa is nyitott rá.*
- Szerintem a borogatással már rendben lesznek. *Mondja a növényekre értve.* Mehetünk. Nekem most nem kell semmi egyéb.
*Hiszen magának voltaképpen nem is gyűjtött eddig sem, inkább csak Ciliának segített.
A kutya és a lány pedig már meg is indulnak a folyó irányába. A félvér követi őket, közben pedig eszébe jut, az egyik célja a folyóval az lett volna, hogy távolabb csalja a hegyes fülűt az erdőtől, és a szülők számára könnyebben látható helyre keveredjenek. Erre most keserűen gondol vissza, de próbál nem sokat rágódni rajta. Azért felötlik benne, hogy valamit még hozzáfűzzön a dologhoz. Egy pillanatra el is válnak ajkai egymástól, ahogy szóra nyitja a száját, de nem tudja, mit mondhatna, így aztán az ajkak némán zárulnak be. Egy pillanat műve az egész, a kislánynak talán szemet sem szúr.
Bármennyire is szereti a fél-elf a zöldet, most bizony a csobogó víz látványa több derűvel tölti meg szívét, mint az erdőszél. Cilia pedig ügyesen ki is szemel nekik egy fürdésre alkalmas, nyugodtabb partszakaszt.*
- Nagyon jónak tűnik! Jól választottál!
*Azzal meg is indul felé. Ha Cilia követi, egészen a partig megy. Leveti hátizsákját, lerúgja csizmáját, felhajtja nadrágszárát, és szép lassan belegázol a vízbe, de csak a lábszáráig, hogy apránként szoktassa magát a hőmérséklethez.*
- Hú! Hhhú, egy picit hirtelen hideg. De nagyon jól esik! Jössz te is?
*Majd egy pillanatra elgondolkozik.*
- Tudsz úszni?
*Csak a biztonság kedvéért. Mindenképpen vigyázni fog kis társára, de ha esetleg nem tud úszni, akkor különösen oda fog figyelni rá, nehogy baj történjen.*
//Emlékek árnyékában//
*Cilia mosolya lehervad, és Enna már ekkor kezdi sejteni, ezzel a kérdéssel most hibát vétett. Főleg, amikor megkapja a fájdalmas választ.*
- Ó, bassz...
*Szalad ki a száján, de gyorsan félbeharapja, és eltakarja a száját kezével. Ebbe aztán most alaposan belenyúlt.*
- Ne haragudj, nem tudtam... *Micsoda ostobaság, persze, honnan is tudhatná?* Sajnálom. Eeyr biztos vigyáz rájuk.
*Biztatja a kislányt, és reméli, valóban így van. Ezután persze egyből elmegy a kedve attól, hogy akárkit is megleckéztessen szegény Szikra ügyében. ~ De legalább egy hű társa maradt. ~ gondol itt Deresre, de ezt hangosan nem mondja ki. Nem akar még több sebet feltépni. A hosszúéletű úgy látszik, már túl is lendül lassan a témán - egyelőre. Enna sem ragaszkodik hozzá tovább, hacsak a másik nem kezdeményez.
Ezután keresgélés veszi kezdetét, amihez ő is csatlakozik. Deres beleegyező prüszkölésére nagyot kacag. Szemével rutinosan, fürgén pásztázza az aljnövényzetet, és bár nem tudja, milyen növényt keres konkrétan a kicsi, minden érdekesnek tűnőre felhívja a figyelmét. Ha Cilia lelkesen magyaráz, nem szakítja félbe, inkább csak mosolyogva meghallgatja. Hiszen ezeket a növényeket ő maga is ismeri, mint ahogy a használatukat is. De ki tudja, talán pont ma tanul valami újat.
A fák alatti árnyék enyhít Enna túlmelegedésén, és a keresgélés is nyugalmasabb feladatnak ígérkezik, mint amivel eddig töltötte napját, de azért igaz ami igaz, csábítóan hangzik a víz hűse. Örül hát, hogy kis társa is nyitott rá.*
- Szerintem a borogatással már rendben lesznek. *Mondja a növényekre értve.* Mehetünk. Nekem most nem kell semmi egyéb.
*Hiszen magának voltaképpen nem is gyűjtött eddig sem, inkább csak Ciliának segített.
A kutya és a lány pedig már meg is indulnak a folyó irányába. A félvér követi őket, közben pedig eszébe jut, az egyik célja a folyóval az lett volna, hogy távolabb csalja a hegyes fülűt az erdőtől, és a szülők számára könnyebben látható helyre keveredjenek. Erre most keserűen gondol vissza, de próbál nem sokat rágódni rajta. Azért felötlik benne, hogy valamit még hozzáfűzzön a dologhoz. Egy pillanatra el is válnak ajkai egymástól, ahogy szóra nyitja a száját, de nem tudja, mit mondhatna, így aztán az ajkak némán zárulnak be. Egy pillanat műve az egész, a kislánynak talán szemet sem szúr.
Bármennyire is szereti a fél-elf a zöldet, most bizony a csobogó víz látványa több derűvel tölti meg szívét, mint az erdőszél. Cilia pedig ügyesen ki is szemel nekik egy fürdésre alkalmas, nyugodtabb partszakaszt.*
- Nagyon jónak tűnik! Jól választottál!
*Azzal meg is indul felé. Ha Cilia követi, egészen a partig megy. Leveti hátizsákját, lerúgja csizmáját, felhajtja nadrágszárát, és szép lassan belegázol a vízbe, de csak a lábszáráig, hogy apránként szoktassa magát a hőmérséklethez.*
- Hú! Hhhú, egy picit hirtelen hideg. De nagyon jól esik! Jössz te is?
*Majd egy pillanatra elgondolkozik.*
- Tudsz úszni?
*Csak a biztonság kedvéért. Mindenképpen vigyázni fog kis társára, de ha esetleg nem tud úszni, akkor különösen oda fog figyelni rá, nehogy baj történjen.*
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-19 15:26:01
Üzenet elküldve: 2025-07-19 15:26:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A tengerészeket olyan ritkának nem véli a szerzetes mint a testvéreit. Arthenior-nak is volt kikötője ahonnan gyakran jártak hajók Wegtoren-be. Viszont saját földrajzi ismeretei is elhanyagolhatóaknak számítanak ha a vizeken túl lévő világot vesszük figyelembe. Az istenek kapcsán összezavarja a másik és mikor olyan egyértelműen közli, hogy mennyit tud amennyire csak képes rá, úgy néz ki akkor érti meg a másik is, hogy mi okozta a problémát. Az viszont nem derül ki, hogy mire is volt kíváncsi a Lihanech-i férfi. Ehelyett mutatni kíván valamit. Itt a szerzetesen a sor, hogy felemelje a szemöldökét.*
-Bocsánatkérésre semmi szükség. Ez szerény beszélgetés sem méltó hálára.
*Ennek ellenére mikor a másik vezeti akkor követi őt. Mikor meghallja, hogy meséli szeretne neki a fiatal férfi valami olyasmiről, ami érdekelheti akkor nem szól, de a szeme csillanása talán elárulhatja, hogy felkeltették a kíváncsiságát. A demonstráció láttán hátrahőköl. Semmiből fellobbanó lángokra nem számított. A másik szavaira először nem tud mit mondani, majd óvatosan megvizsgálja, azt a falat. Közelebb teszi hozzá a kezét, hogy érzi-e a melegét. Elsétál mellette, felugrik, hogy átlessen fölötte, leguggol és alá néz.*
-Érdekes. Hasonlóan a természetes lángokhoz forrónak tűnik. Viszont mind formájában, mind abban, hogy habár nem táplálja semmi az égését mégsem alszik el, különbözik attól. Érdekelne, hogy miért nem alszik ki. Vagy meddig ég? Esetleg a hagyományos tűz oltására használt praktikák mint a homok, víz, valamiféle lepedő ráterítése alkalmasak-e a kioltására? Csak saját maga elé képes létrehozni vagy esetleg önmaga fölé is? Ugyanis a gyakorlati haszna még nem teljesen tisztázott számomra, viszont vannak elképzeléseim.
*A tengerészeket olyan ritkának nem véli a szerzetes mint a testvéreit. Arthenior-nak is volt kikötője ahonnan gyakran jártak hajók Wegtoren-be. Viszont saját földrajzi ismeretei is elhanyagolhatóaknak számítanak ha a vizeken túl lévő világot vesszük figyelembe. Az istenek kapcsán összezavarja a másik és mikor olyan egyértelműen közli, hogy mennyit tud amennyire csak képes rá, úgy néz ki akkor érti meg a másik is, hogy mi okozta a problémát. Az viszont nem derül ki, hogy mire is volt kíváncsi a Lihanech-i férfi. Ehelyett mutatni kíván valamit. Itt a szerzetesen a sor, hogy felemelje a szemöldökét.*
-Bocsánatkérésre semmi szükség. Ez szerény beszélgetés sem méltó hálára.
*Ennek ellenére mikor a másik vezeti akkor követi őt. Mikor meghallja, hogy meséli szeretne neki a fiatal férfi valami olyasmiről, ami érdekelheti akkor nem szól, de a szeme csillanása talán elárulhatja, hogy felkeltették a kíváncsiságát. A demonstráció láttán hátrahőköl. Semmiből fellobbanó lángokra nem számított. A másik szavaira először nem tud mit mondani, majd óvatosan megvizsgálja, azt a falat. Közelebb teszi hozzá a kezét, hogy érzi-e a melegét. Elsétál mellette, felugrik, hogy átlessen fölötte, leguggol és alá néz.*
-Érdekes. Hasonlóan a természetes lángokhoz forrónak tűnik. Viszont mind formájában, mind abban, hogy habár nem táplálja semmi az égését mégsem alszik el, különbözik attól. Érdekelne, hogy miért nem alszik ki. Vagy meddig ég? Esetleg a hagyományos tűz oltására használt praktikák mint a homok, víz, valamiféle lepedő ráterítése alkalmasak-e a kioltására? Csak saját maga elé képes létrehozni vagy esetleg önmaga fölé is? Ugyanis a gyakorlati haszna még nem teljesen tisztázott számomra, viszont vannak elképzeléseim.
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-19 13:51:42
Üzenet elküldve: 2025-07-19 13:51:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A munka végeztével átveszi a napi fizetségét és nyugodt tempóban indul Artheniorba. Még mindig szóbeszéd tárgya a kürtszó. Egy kisebb csoporttal hagyja el a szántókat, akik ugyan úgy a városba igyekeznek, ezért úgy gondolja, hogy csatlakozik hozzájuk.
A csoport idősebb tagja, egy középkorú férfi, barna hajjal és dús szakállal, máris mindenfajta pletykákat terjeszt. Ő egy másik termőföldön dolgozott, ennek folytán az ottani emberek gondolatait osztja meg velük. A legtöbben orkokra esküsznek, de ő ezt kétli. Csak úgy a semmiből nem fognak orkok előtűnni. Annak lennének jelei a többi városból. A város vezetése meg csak nem hagyná őket cserben azzal, hogy nem tájékoztatják a lakosságot. Ő ezeket csendben hallgatja. Vannak köztük olyan gondolatok, amelyek megállnák a helyüket, vannak amelyek meg akkora butaság, hogy az már fáj. Ő azonban jobbnak látja, ha nem folyik bele ezekbe a pletykálkodásba. Nem az ő kenyere az ilyen viselkedés. Ami akár lehetne is. Ha valaki csendes, akkor nehezen boldogul au életben. Mindig azok a nagyszájú bolondok, azok akik minden jót megszereznek. Vagy azért mert tényleg okosak és az eszük juttatja el őket a csúcsra, vagy csak azért mert mások látják rajtuk hogy ostobák, ebből kifolyólag pedig könnyen irányíthatók.
Annyira a gondolataiba merül, hogy fel sem tűnik neki, hogy a csapattól jócskán lemaradt.*
-Na mindegy. Úgyis olyan hangosak voltak.
*Legyint aztán folytatja az útját a városba.*
A csoport idősebb tagja, egy középkorú férfi, barna hajjal és dús szakállal, máris mindenfajta pletykákat terjeszt. Ő egy másik termőföldön dolgozott, ennek folytán az ottani emberek gondolatait osztja meg velük. A legtöbben orkokra esküsznek, de ő ezt kétli. Csak úgy a semmiből nem fognak orkok előtűnni. Annak lennének jelei a többi városból. A város vezetése meg csak nem hagyná őket cserben azzal, hogy nem tájékoztatják a lakosságot. Ő ezeket csendben hallgatja. Vannak köztük olyan gondolatok, amelyek megállnák a helyüket, vannak amelyek meg akkora butaság, hogy az már fáj. Ő azonban jobbnak látja, ha nem folyik bele ezekbe a pletykálkodásba. Nem az ő kenyere az ilyen viselkedés. Ami akár lehetne is. Ha valaki csendes, akkor nehezen boldogul au életben. Mindig azok a nagyszájú bolondok, azok akik minden jót megszereznek. Vagy azért mert tényleg okosak és az eszük juttatja el őket a csúcsra, vagy csak azért mert mások látják rajtuk hogy ostobák, ebből kifolyólag pedig könnyen irányíthatók.
Annyira a gondolataiba merül, hogy fel sem tűnik neki, hogy a csapattól jócskán lemaradt.*
-Na mindegy. Úgyis olyan hangosak voltak.
*Legyint aztán folytatja az útját a városba.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-18 13:14:01
Üzenet elküldve: 2025-07-18 13:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Furcsa fricskája ez a sorsnak. Nemrégiben saját maga küzdött emlékei hiányával. Most pedig egy hasonló személlyel hozta őt össze a sors. Persze erről még mit sem sejt. Tán idővel rá fog döbbenni, ha több jelet lát rá. Mert jelenleg annál többet, hogy egy lelkes megmentőt játszó fél-elf játszik a másik, nem igazán lát.
Cilia nem igazán haragtartó. Bosszú vágya ha esetleg kerekedik benne, egy csíny miatt amit Trylnor, vagy Rellan vét ellene, hamar ki éli egy másik csínytettel.
Mosolya ekkor viszont lelankad. És hagyj magának egy kis néma csendet mielőtt újra válaszolni tud. Nem néz a nő szemébe. Elmeredten bámulja az egyik kis vadvirágot egy fűcsomó közepén. Hangja lágy, szelíd, ám mégis érezhető benne a frissen átélt fájdalom. Viszont erőt vesz magán. Eleget hullajtotta könnyet az ingoványban akkor.*
- Ő már Eeyrel van. Anyával együtt.
*A keserédes félmosoly lassan húzódik fel arcára. Ő ebben bízik, hogy istennője a kegyelmébe fogadta őket. És ha majd rákerül a sor, akkor újra látni fogja majd őket. Enna így hamar feltehet arról az ötletéről. Miképp akarná apját egy alapos fejmosásban részesíteni. Szegény megtette azt amit tudott. Deres is ezért áll most Cilia mellett, ahogy a kis tőrje is lóg az oldalán. A többi már a lányon van, milyen bajba keveredik.*
- Inkább rongyok. De akkor nézzük talán találunk valamit.
*Invitálja a másikat is egy kis keresésre. Ő maga pedig meg is indul picit mélyebbre hátha akad valami amin megakad a szeme.*
- Engem nem zavarsz. Deres ugye téged sem?
*Kérdezi meg a kutyát, aki mintha értette volna a kérdést, prüszköl egyet. Hogy, azt a kérdés végett, vagy éppen mert egy pitypang csiklandozta meg annak fekete orrát szimatolás közben. Nem fog kiderülni. Viszont az időzítés roppantul jó sikerült.*
- Jól van. Több szem többet lát nem igaz?
*Teszi hozzá gondolatát a növénykereséssel kapcsolatban. Hamar hozzá is lát, ha esetleg Enna is kérdezné, mi micsoda akkor türelmesen el is magyarázza melyik növény mire jó. Melyik bogyó ehető, melyiket kell messzire elkerülni. A nagy keresésben és mászkálásban azonban már kezd ő is eléggé izzadni.*
- Igazad van, lehet én is lehűteném magam. Te Deres szomjas vagy?
*Fordul kedvesen a nagy jószághoz, aki mostanra már egy halk lihegéssel jelzi szomjúságát.*
- Értem. Szerintem ennyi elég is lesz.
*Csavarja össze az utolsó kis virágot egy ronggyal a gyökerénél, majd el is helyezi azt a többivel a táskában.*
- Már csak be kell őket majd áztatni, és remélhetőleg kibírják hazáig.
*Inkább csak hangosan gondolkodik, és reménykedik nem lesz nekik semmi baja.*
- Mehetünk a folyóhoz, vagy még szeretnél valamit keresni?
*Fordul kedvesen a fél-elf irányába, majd a válasza után el is indul a folyóhoz. A fák között, a folyó halk morajlása már egészen messziről hallható. Cilia nem siet, lassú kimért léptekkel halad Deres mellett. Kezével néha lágyan végig simít egy egy bokron, vagy fatörzsön. Mintha ismét otthon érezné magát a természetben. Mennyi időt is töltött nemrég közöttük.
Míg végül a fák ritkulni kezdenek, és szemük elé tárul a folyó látványa. Egészen sebes, sosem merné átúszni. Viszont ahogy feljebb tekint, lát egy kimosott rész, ahol nyugodtabbnak tűnik a víz.*
- Az megfelel?
*Mutat a rá az általa jónak tartott résznek. Hátra is pillant. Szemeivel Enna arcát kémleli, mit gondol ötletéről.*
//Emlékek árnyékában//
*Furcsa fricskája ez a sorsnak. Nemrégiben saját maga küzdött emlékei hiányával. Most pedig egy hasonló személlyel hozta őt össze a sors. Persze erről még mit sem sejt. Tán idővel rá fog döbbenni, ha több jelet lát rá. Mert jelenleg annál többet, hogy egy lelkes megmentőt játszó fél-elf játszik a másik, nem igazán lát.
Cilia nem igazán haragtartó. Bosszú vágya ha esetleg kerekedik benne, egy csíny miatt amit Trylnor, vagy Rellan vét ellene, hamar ki éli egy másik csínytettel.
Mosolya ekkor viszont lelankad. És hagyj magának egy kis néma csendet mielőtt újra válaszolni tud. Nem néz a nő szemébe. Elmeredten bámulja az egyik kis vadvirágot egy fűcsomó közepén. Hangja lágy, szelíd, ám mégis érezhető benne a frissen átélt fájdalom. Viszont erőt vesz magán. Eleget hullajtotta könnyet az ingoványban akkor.*
- Ő már Eeyrel van. Anyával együtt.
*A keserédes félmosoly lassan húzódik fel arcára. Ő ebben bízik, hogy istennője a kegyelmébe fogadta őket. És ha majd rákerül a sor, akkor újra látni fogja majd őket. Enna így hamar feltehet arról az ötletéről. Miképp akarná apját egy alapos fejmosásban részesíteni. Szegény megtette azt amit tudott. Deres is ezért áll most Cilia mellett, ahogy a kis tőrje is lóg az oldalán. A többi már a lányon van, milyen bajba keveredik.*
- Inkább rongyok. De akkor nézzük talán találunk valamit.
*Invitálja a másikat is egy kis keresésre. Ő maga pedig meg is indul picit mélyebbre hátha akad valami amin megakad a szeme.*
- Engem nem zavarsz. Deres ugye téged sem?
*Kérdezi meg a kutyát, aki mintha értette volna a kérdést, prüszköl egyet. Hogy, azt a kérdés végett, vagy éppen mert egy pitypang csiklandozta meg annak fekete orrát szimatolás közben. Nem fog kiderülni. Viszont az időzítés roppantul jó sikerült.*
- Jól van. Több szem többet lát nem igaz?
*Teszi hozzá gondolatát a növénykereséssel kapcsolatban. Hamar hozzá is lát, ha esetleg Enna is kérdezné, mi micsoda akkor türelmesen el is magyarázza melyik növény mire jó. Melyik bogyó ehető, melyiket kell messzire elkerülni. A nagy keresésben és mászkálásban azonban már kezd ő is eléggé izzadni.*
- Igazad van, lehet én is lehűteném magam. Te Deres szomjas vagy?
*Fordul kedvesen a nagy jószághoz, aki mostanra már egy halk lihegéssel jelzi szomjúságát.*
- Értem. Szerintem ennyi elég is lesz.
*Csavarja össze az utolsó kis virágot egy ronggyal a gyökerénél, majd el is helyezi azt a többivel a táskában.*
- Már csak be kell őket majd áztatni, és remélhetőleg kibírják hazáig.
*Inkább csak hangosan gondolkodik, és reménykedik nem lesz nekik semmi baja.*
- Mehetünk a folyóhoz, vagy még szeretnél valamit keresni?
*Fordul kedvesen a fél-elf irányába, majd a válasza után el is indul a folyóhoz. A fák között, a folyó halk morajlása már egészen messziről hallható. Cilia nem siet, lassú kimért léptekkel halad Deres mellett. Kezével néha lágyan végig simít egy egy bokron, vagy fatörzsön. Mintha ismét otthon érezné magát a természetben. Mennyi időt is töltött nemrég közöttük.
Míg végül a fák ritkulni kezdenek, és szemük elé tárul a folyó látványa. Egészen sebes, sosem merné átúszni. Viszont ahogy feljebb tekint, lát egy kimosott rész, ahol nyugodtabbnak tűnik a víz.*
- Az megfelel?
*Mutat a rá az általa jónak tartott résznek. Hátra is pillant. Szemeivel Enna arcát kémleli, mit gondol ötletéről.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-18 09:05:10
Üzenet elküldve: 2025-07-18 09:05:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Hogy Enna hány éves, azt maga sem tudja. Valahol fiatal felnőttnek tippeli magát, és ebben nem is téved nagyot. De bizonyára ha emlékezne, sokkal kellemetlenebbül érezné magát, mennyire gyerekes még mindig néha - vagy nem. Ki tudja, milyen ember lenne, ha emlékezne régi életére. Mindenesetre abban biztos, hogy nem fog egy kislányt magára hagyni - sem kutyával, sem anélkül.
Úgy tűnik, a kis Szikra (mert hogy már ezt a nevét is tudja, és memorizálja magában) jól fogadja a fél-elf közeledését, hamar megbocsát az előbbi bénázásért, Deres pedig idővel társul hozzá. Ez megkönnyebbülés. Egész békésen elvannak.*
- Apukád? *Néz körül Enna, hátha meglát valakit a távolban, aki előtt szintén lejáratta magát* Merre van most?
*Őszintén reméli, a szülő nem hagyta csak úgy magára szegényt. Mint a mesében, hátha felfalják szerencsétlen gyereket a vadak. ~ Na, majd adok én neki, azt meghiszem! Csak kerüljön a szemem elé! ~ Persze neki nincs gyereke. Meg nem is lehet. Így lehet, csak túlfélti a hosszúéletűt, hiszen mit tud ő a gyereknevelésről? Vagy arról, mire képes egy ilyen korú gyerek. Az is lehet, épp őt veszik most palira, és egy tolvaj utcakölyökbe botlott. Bár, ahogy így elnézi, ahhoz túlságosan gondos kezek nyoma látszik az elf lányon.
Akárhogy is, legalább az erdőszélről beljebb tudja csalogatni talán Ciliát. Aztán majd meglátják, hogyan tovább. Ugyan nem elsősorban arra gondolt, hogy a vízzel a növényeket hűtené, de neki ez az értelmezés is megfelel.*
- Igen! Jól mondod. Még szerencse, hogy van nálad ehhez ruha.
*Nem akarja rángatni a kislányt semerre, megvárja amíg magától indul el, ha elindul egyáltalán. Inkább szép szóval igyekszik terelgetni őt.*
- Elkísérhetlek a folyóhoz? Nagyon nagy a hőség. Lehet, hogy a virágaid mellé magamat is betenném ázni a vízbe egy nyugalmasabb partszakaszon.
*Tényleg így van. Legalább a lábát belelógázná, ha mást nem is. És inna. És szusszanna végre már egy nagyot. Lábai megszokták már az egész napos jövés-menést, de a pihenés még a legolajozottabb gépezetnek is elkél, ha túlmelegszik.*
//Emlékek árnyékában//
*Hogy Enna hány éves, azt maga sem tudja. Valahol fiatal felnőttnek tippeli magát, és ebben nem is téved nagyot. De bizonyára ha emlékezne, sokkal kellemetlenebbül érezné magát, mennyire gyerekes még mindig néha - vagy nem. Ki tudja, milyen ember lenne, ha emlékezne régi életére. Mindenesetre abban biztos, hogy nem fog egy kislányt magára hagyni - sem kutyával, sem anélkül.
Úgy tűnik, a kis Szikra (mert hogy már ezt a nevét is tudja, és memorizálja magában) jól fogadja a fél-elf közeledését, hamar megbocsát az előbbi bénázásért, Deres pedig idővel társul hozzá. Ez megkönnyebbülés. Egész békésen elvannak.*
- Apukád? *Néz körül Enna, hátha meglát valakit a távolban, aki előtt szintén lejáratta magát* Merre van most?
*Őszintén reméli, a szülő nem hagyta csak úgy magára szegényt. Mint a mesében, hátha felfalják szerencsétlen gyereket a vadak. ~ Na, majd adok én neki, azt meghiszem! Csak kerüljön a szemem elé! ~ Persze neki nincs gyereke. Meg nem is lehet. Így lehet, csak túlfélti a hosszúéletűt, hiszen mit tud ő a gyereknevelésről? Vagy arról, mire képes egy ilyen korú gyerek. Az is lehet, épp őt veszik most palira, és egy tolvaj utcakölyökbe botlott. Bár, ahogy így elnézi, ahhoz túlságosan gondos kezek nyoma látszik az elf lányon.
Akárhogy is, legalább az erdőszélről beljebb tudja csalogatni talán Ciliát. Aztán majd meglátják, hogyan tovább. Ugyan nem elsősorban arra gondolt, hogy a vízzel a növényeket hűtené, de neki ez az értelmezés is megfelel.*
- Igen! Jól mondod. Még szerencse, hogy van nálad ehhez ruha.
*Nem akarja rángatni a kislányt semerre, megvárja amíg magától indul el, ha elindul egyáltalán. Inkább szép szóval igyekszik terelgetni őt.*
- Elkísérhetlek a folyóhoz? Nagyon nagy a hőség. Lehet, hogy a virágaid mellé magamat is betenném ázni a vízbe egy nyugalmasabb partszakaszon.
*Tényleg így van. Legalább a lábát belelógázná, ha mást nem is. És inna. És szusszanna végre már egy nagyot. Lábai megszokták már az egész napos jövés-menést, de a pihenés még a legolajozottabb gépezetnek is elkél, ha túlmelegszik.*
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-18 08:55:44
Üzenet elküldve: 2025-07-18 08:55:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*Norennar a zsúfolt piactér szélén halad át utolsó lépteivel, ahol még mindig összevissza kiáltoznak az árusok és vevők. A kavargó tömeg lassan ritkul mögötte, a porral kevert ételszag és az éles hangfoszlányok viszont még ott ülnek a ruháján, a fülében, mintha az utolsó pillanatig kapaszkodnának belé. Egy dombhajlaton túl végre feltűnnek a fák, a levegő már hűvösebb, a hangok pedig tompábban követik. Ott, ahol a kereskedők árnyéka már nem ér el, Norennar megáll egy pillanatra. Mély levegőt vesz, majd lehunyja a szemét, és orra alatt egy rövid fohászt mormol. Nem hangosan, inkább csak úgy, mintha a légzésével együtt szivárogna ki belőle. A szavak Teysushoz szólnak, hálával a csöndért, amit végre megérinthetett, és talán azzal a reménnyel is, hogy az előttük álló úton nem kell a piacon egymást taposó városlakók hordájától valami rémesebbel szembe nézniük.
Aztán szétválik a köpeny redője, és előkerül a pipa. Ujjaival finoman megérinti, végighúzza rajta a tenyerét, mint aki ellenőrzi, hogy minden ott van, ahol lennie kell. A dohány, amit ehhez az alkalomhoz szán, még régről maradt, az illata már nem friss, de még épp elég jó. Megtömi, szorosan, gyakorlott mozdulatokkal. A vadiúj kova is előkerül. Ha már egyszer ennyit költött rá, miért ne próbálja ki? Az első csattanásnál még kicsit bizonytalan, a második már szikrázik. Mire harmadszor súrolja össze, a dohány már parázslani kezd. A füst első adagja mélyen szívódik a tüdejébe, majd lassan távozik az ajkai közül, szürkén és egyenletesen.
A tekintete csak ezután fordul a tisztás felé. A rét pereménél megáll egy pillanatra. A fű zöldje itt élénkebb, a virágok aprók, de sűrűn nőnek. Sárga, lila, fehér szirmok között sétál, miközben figyelmesen, némán halad a társaság felé. Egy apró mozdulat marad el tőle, lehajolni egy csokorért. Nem most. A gondolat viszont felvillan. Theának szánta volna. Egy virágcsokrot, valódit, nem azt a száraz maradékot, ami a házában árválkodik. Azt hitte, lesz rá ideje, de a kürtszó és minden, ami vele jött, másfelé fordította a napot.
Amint közelebb ér, megpillantja a többieket. A tündér még mindig játszik, könnyed ujjakkal pengeti a húrokat, és a dallam lágyan szökken át a fák közti árnyékba. Enna mozdulatai éberek, a testtartása figyelemfelkeltő. Norennar emlékezteti is magát, hogy ezzel a jövőben jobb lesz kezdeniük valamit, mielőtt még valami olyan figyelmét kelti fel a lány, amiét nagyon nem kéne. Micarthara fél lépéssel hátrébb, de nem különül el. Pmirsh, természetesen, az árnyékban ül. Nem mintha ismerné a férfit, mindenesetre nem lepődik rajta.
De valami mégis új. Norennar tekintete a kutyán akad meg. Hófehér szőr, néhol feketével és ezüsttel vegyítve. Nyugodtan ül, de a mozgása figyelmes, nem az az álmos kóbor eb. Norennar egy hosszabb pillanatig nézi, a pipát közben újra a szájához emeli, és szív egyet belőle. Nem kérdez, nem szól. Csak biccent. Előbb a kutyának, talán játékosabban, mint bárki másnak tenné. Aztán a társaság többi tagjának is, sorban. Semmi hirtelen, semmi teátrális. Egyszerű, de pontos mozdulat.
Egy darabig még ott áll, hallgatja a dallamot. A füst lassan tekeredik a válla fölé, a szél nem erős, csak épp annyira mozdul, hogy széthordja körülötte a szagot. A zene nem siet, ahogy ő sem. Vár, míg egy újabb mély szippantással elengedi magában az utolsó városi emlékeket is. Aztán hirtelen felélénkül a szél, csak egy rövid pillanatra, és magával viszi a pipafüstöt, néhány virágszirmot is felkap a fű közül, melyek rövid táncba kezdenek a levegőben, mielőtt aláhullanának a tisztás túlsó felén.*
- A szél süvít. *Jegyzi meg végtelenül tárgyilagos módon, majd sóhajt egyet.* - Ideje indulnunk.
*A hangja nem kirívó, de elég tiszta ahhoz, hogy mindenki meghallja. Nem utasít, mindössze kimondja, ami már mindenkiben ott motoszkál. Aztán megindul előre, lassan, megfontoltan, el a tisztás közepe felé, onnan pedig a puszta irányába, tehát a szántóföldekre.*
*Norennar a zsúfolt piactér szélén halad át utolsó lépteivel, ahol még mindig összevissza kiáltoznak az árusok és vevők. A kavargó tömeg lassan ritkul mögötte, a porral kevert ételszag és az éles hangfoszlányok viszont még ott ülnek a ruháján, a fülében, mintha az utolsó pillanatig kapaszkodnának belé. Egy dombhajlaton túl végre feltűnnek a fák, a levegő már hűvösebb, a hangok pedig tompábban követik. Ott, ahol a kereskedők árnyéka már nem ér el, Norennar megáll egy pillanatra. Mély levegőt vesz, majd lehunyja a szemét, és orra alatt egy rövid fohászt mormol. Nem hangosan, inkább csak úgy, mintha a légzésével együtt szivárogna ki belőle. A szavak Teysushoz szólnak, hálával a csöndért, amit végre megérinthetett, és talán azzal a reménnyel is, hogy az előttük álló úton nem kell a piacon egymást taposó városlakók hordájától valami rémesebbel szembe nézniük.
Aztán szétválik a köpeny redője, és előkerül a pipa. Ujjaival finoman megérinti, végighúzza rajta a tenyerét, mint aki ellenőrzi, hogy minden ott van, ahol lennie kell. A dohány, amit ehhez az alkalomhoz szán, még régről maradt, az illata már nem friss, de még épp elég jó. Megtömi, szorosan, gyakorlott mozdulatokkal. A vadiúj kova is előkerül. Ha már egyszer ennyit költött rá, miért ne próbálja ki? Az első csattanásnál még kicsit bizonytalan, a második már szikrázik. Mire harmadszor súrolja össze, a dohány már parázslani kezd. A füst első adagja mélyen szívódik a tüdejébe, majd lassan távozik az ajkai közül, szürkén és egyenletesen.
A tekintete csak ezután fordul a tisztás felé. A rét pereménél megáll egy pillanatra. A fű zöldje itt élénkebb, a virágok aprók, de sűrűn nőnek. Sárga, lila, fehér szirmok között sétál, miközben figyelmesen, némán halad a társaság felé. Egy apró mozdulat marad el tőle, lehajolni egy csokorért. Nem most. A gondolat viszont felvillan. Theának szánta volna. Egy virágcsokrot, valódit, nem azt a száraz maradékot, ami a házában árválkodik. Azt hitte, lesz rá ideje, de a kürtszó és minden, ami vele jött, másfelé fordította a napot.
Amint közelebb ér, megpillantja a többieket. A tündér még mindig játszik, könnyed ujjakkal pengeti a húrokat, és a dallam lágyan szökken át a fák közti árnyékba. Enna mozdulatai éberek, a testtartása figyelemfelkeltő. Norennar emlékezteti is magát, hogy ezzel a jövőben jobb lesz kezdeniük valamit, mielőtt még valami olyan figyelmét kelti fel a lány, amiét nagyon nem kéne. Micarthara fél lépéssel hátrébb, de nem különül el. Pmirsh, természetesen, az árnyékban ül. Nem mintha ismerné a férfit, mindenesetre nem lepődik rajta.
De valami mégis új. Norennar tekintete a kutyán akad meg. Hófehér szőr, néhol feketével és ezüsttel vegyítve. Nyugodtan ül, de a mozgása figyelmes, nem az az álmos kóbor eb. Norennar egy hosszabb pillanatig nézi, a pipát közben újra a szájához emeli, és szív egyet belőle. Nem kérdez, nem szól. Csak biccent. Előbb a kutyának, talán játékosabban, mint bárki másnak tenné. Aztán a társaság többi tagjának is, sorban. Semmi hirtelen, semmi teátrális. Egyszerű, de pontos mozdulat.
Egy darabig még ott áll, hallgatja a dallamot. A füst lassan tekeredik a válla fölé, a szél nem erős, csak épp annyira mozdul, hogy széthordja körülötte a szagot. A zene nem siet, ahogy ő sem. Vár, míg egy újabb mély szippantással elengedi magában az utolsó városi emlékeket is. Aztán hirtelen felélénkül a szél, csak egy rövid pillanatra, és magával viszi a pipafüstöt, néhány virágszirmot is felkap a fű közül, melyek rövid táncba kezdenek a levegőben, mielőtt aláhullanának a tisztás túlsó felén.*
- A szél süvít. *Jegyzi meg végtelenül tárgyilagos módon, majd sóhajt egyet.* - Ideje indulnunk.
*A hangja nem kirívó, de elég tiszta ahhoz, hogy mindenki meghallja. Nem utasít, mindössze kimondja, ami már mindenkiben ott motoszkál. Aztán megindul előre, lassan, megfontoltan, el a tisztás közepe felé, onnan pedig a puszta irányába, tehát a szántóföldekre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176