Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 366 (7301. - 7320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7320. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:33:30
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:33:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnalban városba//
*A tisztás nem igazán érdekli még mindig. Legszívesebben felgyújtaná az egészet. Úgy talán még otthonos is lehetne. ~ A korom és a füst sötétséget hoz. A sötétségben pedig el lehet rejtőzni a többi szörnyszerű humanoid elől. ~ Gondolja, eléggé tébolyodottan. Undorító egy hely ez. Mindenki... boldog. Ha nem, akkor meg felhőtlen. Ha meg nem, akkor... nem is tudja mi. Olyan... más, mint ő. ~ Undorítóak. ~ Nem bírja magában elégszer hangoztatni. Mindenkit utál, aki többre vitte az elgondolása szerint nála. Vagy nem Madvaarick Moraedrownak hívják. Mindkettő opció életszerű a fejében.*
*A tisztás nem igazán érdekli még mindig. Legszívesebben felgyújtaná az egészet. Úgy talán még otthonos is lehetne. ~ A korom és a füst sötétséget hoz. A sötétségben pedig el lehet rejtőzni a többi szörnyszerű humanoid elől. ~ Gondolja, eléggé tébolyodottan. Undorító egy hely ez. Mindenki... boldog. Ha nem, akkor meg felhőtlen. Ha meg nem, akkor... nem is tudja mi. Olyan... más, mint ő. ~ Undorítóak. ~ Nem bírja magában elégszer hangoztatni. Mindenkit utál, aki többre vitte az elgondolása szerint nála. Vagy nem Madvaarick Moraedrownak hívják. Mindkettő opció életszerű a fejében.*
7319. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:00:40
Üzenet elküldve: 2019-09-10 20:00:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharasshi, Rilkälne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Különösen érinti a csók, mellyel a nőstényke marasztalja. Mélységi mércével túl intim pillanat. Nem bújik vágy mögé, nem takargatja, hogy érzésekből fogant, nem szenvedélyből. Egy kicsit zavarba jön tőle és ösztönösen próbálja kajánsággal leplezni mindezt. Nem igazán tudja, hogy kezelje az ilyen dolgokat. Sosem ment neki jól, bár hajlamosabb rá, mint fajtájából a legtöbben.*
- Mintha nem tudnád, hogy ha pőrén masíroznál be a városba, nagyobb pusztítást végeznék a bámész semmirekellőkön, mint a pestis *morogja szemöldökét ráncolva.* - Megkapod az ingem. *Amúgy se volna jó ötlet visszavenni.
Belegázol a vízbe Rilkäline után és ezúttal ő vámol csókot, méghozzá a hegykén borzongó kis keblecskéktől, melyek túl kívánatosak, hogy csak úgy parlagon hagyja őket.*
- Mondtam, hogy nem bírom a macskákat *húzza el a száját.* - Ezért raboltam magamnak másfajta házikedvencet. Akkor is, ha jóval komiszabb jószág *villantja meg élcelődő vigyorát.* - De hiszen már mondtam. *Azért felszisszen az érintésre. Nem mintha nem állt volna ki ennél jóval nagyobb fájdalmakat is, de az ilyesmi mindig feléleszti a fakóvérű nőstényke gondoskodását.*
- Te fogsz a sírba vinni a pimaszkodásoddal *tárja szét sebes karjait, egyértelműen a lány lelkiismeretére téve a terhet, a felelősséget a karmolások okáért. De nincs feddés a hangjában, és ettől talán még maróbb tápot adhat az önvádnak.* - Merő féltékenységből *húzza magához a lányt, a derekát ölelve. A képére van írva, hogy azért jócskán kenegeti a büszkeségét a dolog.* - De a Wyr szigeten ez hamar leleplez bennünket *vált egy kicsit komolyabbra, de a hangvétele így is könnyed marad, elvégre semmi nem kényszeríti őket, hogy odamenjenek és kockáztassanak. Talán sosem volt több az egész, mint pajzán gondolat, amit hagytak messzire szaladni.
Végigsimít a formás hátsón, ahogy a nősténykéhez simul. A hűs víz kellemesen enyhíti alkarjain a karmolások nyomának sajgását. Nagyon úgy tűnik, hogy körül kell nézniük a piacon, mert azt az inget biztos el fogja égetni, Kälit pedig mindenképp bölcsebb kárpótolni a folyónak adott ruhákért, ezt már akkor tudta, amikor rávillantak a haragos kékek. Sokba fog kerülni, de ha egy nőstény ruhát akar, akkor jobb kiszolgálni a kényét. Sajnos ott a karavános vásárban ez elmaradt, de biztos akad valami a piacon is, ami a lány kedvére lesz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Különösen érinti a csók, mellyel a nőstényke marasztalja. Mélységi mércével túl intim pillanat. Nem bújik vágy mögé, nem takargatja, hogy érzésekből fogant, nem szenvedélyből. Egy kicsit zavarba jön tőle és ösztönösen próbálja kajánsággal leplezni mindezt. Nem igazán tudja, hogy kezelje az ilyen dolgokat. Sosem ment neki jól, bár hajlamosabb rá, mint fajtájából a legtöbben.*
- Mintha nem tudnád, hogy ha pőrén masíroznál be a városba, nagyobb pusztítást végeznék a bámész semmirekellőkön, mint a pestis *morogja szemöldökét ráncolva.* - Megkapod az ingem. *Amúgy se volna jó ötlet visszavenni.
Belegázol a vízbe Rilkäline után és ezúttal ő vámol csókot, méghozzá a hegykén borzongó kis keblecskéktől, melyek túl kívánatosak, hogy csak úgy parlagon hagyja őket.*
- Mondtam, hogy nem bírom a macskákat *húzza el a száját.* - Ezért raboltam magamnak másfajta házikedvencet. Akkor is, ha jóval komiszabb jószág *villantja meg élcelődő vigyorát.* - De hiszen már mondtam. *Azért felszisszen az érintésre. Nem mintha nem állt volna ki ennél jóval nagyobb fájdalmakat is, de az ilyesmi mindig feléleszti a fakóvérű nőstényke gondoskodását.*
- Te fogsz a sírba vinni a pimaszkodásoddal *tárja szét sebes karjait, egyértelműen a lány lelkiismeretére téve a terhet, a felelősséget a karmolások okáért. De nincs feddés a hangjában, és ettől talán még maróbb tápot adhat az önvádnak.* - Merő féltékenységből *húzza magához a lányt, a derekát ölelve. A képére van írva, hogy azért jócskán kenegeti a büszkeségét a dolog.* - De a Wyr szigeten ez hamar leleplez bennünket *vált egy kicsit komolyabbra, de a hangvétele így is könnyed marad, elvégre semmi nem kényszeríti őket, hogy odamenjenek és kockáztassanak. Talán sosem volt több az egész, mint pajzán gondolat, amit hagytak messzire szaladni.
Végigsimít a formás hátsón, ahogy a nősténykéhez simul. A hűs víz kellemesen enyhíti alkarjain a karmolások nyomának sajgását. Nagyon úgy tűnik, hogy körül kell nézniük a piacon, mert azt az inget biztos el fogja égetni, Kälit pedig mindenképp bölcsebb kárpótolni a folyónak adott ruhákért, ezt már akkor tudta, amikor rávillantak a haragos kékek. Sokba fog kerülni, de ha egy nőstény ruhát akar, akkor jobb kiszolgálni a kényét. Sajnos ott a karavános vásárban ez elmaradt, de biztos akad valami a piacon is, ami a lány kedvére lesz.*
7318. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-10 17:58:39
Üzenet elküldve: 2019-09-10 17:58:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Futás a kovács után//
*Nem áll meg reggelizni, köszönni is csak egy pillanatra áll meg. Amint ki ér a lovához, felnyergeli és útra kel. Nem mintha sietne, de Madyt egyedül hagyni a városban nem épp bölcs ötlet. Viszont az új munkájához új eszközökre van szüksége. Nem teketóriázik egyenesen az erdő felé tart hisz a hírek szerint Amonban lel kovácsot, aki elkészíti neki azt, amire szüksége van. Esetleg több példányt is, ha jó áron adja. Hisz a lányok a Sellőben, félig meddig veszélyeztetve vannak. Na, nem a munkáltató részéről, inkább egyes kapatos vendégek formájában. De most inkább az Erdőszéli tisztás felé vágtat, mintha a démonok kergetnék. Itt lassít a sebességén, és irányjelző táblákat keresve nézi merre is juthat Amonba hamarabb. Kicsit túlreagálta a dolgot, de igyekszik, a lovának tetsző tempót diktálni, hisz nem akarja, hogy a hátasa idő előtt kimúljon. Na meg mihamarabb szeretne a Pintybe visszatérni, hisz tartozása, és Mady is várja, utóbbinak nagyon reméli, hogy nem esik baja. Ha igen, akkor a lányt elfenekeli, de a támadójával végez.*
*Nem áll meg reggelizni, köszönni is csak egy pillanatra áll meg. Amint ki ér a lovához, felnyergeli és útra kel. Nem mintha sietne, de Madyt egyedül hagyni a városban nem épp bölcs ötlet. Viszont az új munkájához új eszközökre van szüksége. Nem teketóriázik egyenesen az erdő felé tart hisz a hírek szerint Amonban lel kovácsot, aki elkészíti neki azt, amire szüksége van. Esetleg több példányt is, ha jó áron adja. Hisz a lányok a Sellőben, félig meddig veszélyeztetve vannak. Na, nem a munkáltató részéről, inkább egyes kapatos vendégek formájában. De most inkább az Erdőszéli tisztás felé vágtat, mintha a démonok kergetnék. Itt lassít a sebességén, és irányjelző táblákat keresve nézi merre is juthat Amonba hamarabb. Kicsit túlreagálta a dolgot, de igyekszik, a lovának tetsző tempót diktálni, hisz nem akarja, hogy a hátasa idő előtt kimúljon. Na meg mihamarabb szeretne a Pintybe visszatérni, hisz tartozása, és Mady is várja, utóbbinak nagyon reméli, hogy nem esik baja. Ha igen, akkor a lányt elfenekeli, de a támadójával végez.*
7317. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:14:21
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:14:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Egy igazi sorscsapás//
-Hogy te is? Te is az lennél? *Fagy egy pillanatra meg a levegő körülötte, még a szemét se meri mozgatni, azok után, amiket a thargokról elmesélt, hogy hallott. Akárki magára vette volna őket, ő meg nem is szólt egy szót se, csak magában elraktározta. ~Most már biztos, nem fogok egy darabban a városba érni… ~ Konyul le mindkét széle a szájának, közben figyel, minden apró neszre. Mikor megjegyzi, hogy talán ez az oka annak, hogy korábban annyira ijesztőnek titulálta, úgy véli, talán még sincsen minden veszve.*
-A..ahogy mondod. A hajad is olyan… annyira… egyedi! *Menti ki a gondolatsort, az egyik kezébe fogva egy előre, a vállára ugrott hajtincset.* - Bár te nem vagy annyira szőrös, mondd, ugye örökbe fogadtak? *Próbálja oldani a hangulatot egy kis hízelgéssel, de azt tagadhatatlan, már az előző kérdésekből is tisztán érződik, a thargokat inkább nagyra nőtt vaddisznóként képzeli, mint két lábon járó lényként el. Amint pedig ezt vicceskedve a nő még meg is erősíti, azért elkerekednek a szemei, majd felnevet*
-Nem- nem. Az biztos vaddisznó volt. *Jelenti ki határozottan. Majd a nő egyre részletesebb kérdést tesz fel, amire már nem érkezik válasz, inkább próbál terelni, annyira jól nem ismeri még, hogy ennyire aprólékosan beavassa a dolgokba, sőt, most vallotta be neki, hogy egy közismerten barbár népcsoport tagja.*
-Elég messze vannak egymástól és, ahogy látom igazán különböző a környezet is. *Nézi a tájat, ami egyre zöldebb és fajokban gazdagabb, ekkor érzékeli, hogy az állat alattuk erőteljesebb ütemet próbál diktálni. Kicsit megilletődik és hátradől, ahogy azt a menet diktálja, ezt a bizonytalanságot orvosolandó, a mögötte ülő erősen rámarkol a kantárra és megzabolázza az alattuk elterülő állatot. Miután a helyzet ismét szabályozott mederbe terelődik, kicsit megnyugszik.*
-Egy szép szőke hajú elf orvos? *Mindig is szerette azokat akik adnak a megjelenésükre.*
-Remélem nem lesz szükséges orvosra. *Gondolkozik el a dolgon.* -Nem, nem lesz semmi baj. *Közben nem igazán figyeli a tájat, de az egyre csak változik körülöttük.*
-Messze vagyunk még? *Kezdi úgy érezni a feneke egyre kevésbé szereti az alatta elterülő jószágot.*
-Hogy te is? Te is az lennél? *Fagy egy pillanatra meg a levegő körülötte, még a szemét se meri mozgatni, azok után, amiket a thargokról elmesélt, hogy hallott. Akárki magára vette volna őket, ő meg nem is szólt egy szót se, csak magában elraktározta. ~Most már biztos, nem fogok egy darabban a városba érni… ~ Konyul le mindkét széle a szájának, közben figyel, minden apró neszre. Mikor megjegyzi, hogy talán ez az oka annak, hogy korábban annyira ijesztőnek titulálta, úgy véli, talán még sincsen minden veszve.*
-A..ahogy mondod. A hajad is olyan… annyira… egyedi! *Menti ki a gondolatsort, az egyik kezébe fogva egy előre, a vállára ugrott hajtincset.* - Bár te nem vagy annyira szőrös, mondd, ugye örökbe fogadtak? *Próbálja oldani a hangulatot egy kis hízelgéssel, de azt tagadhatatlan, már az előző kérdésekből is tisztán érződik, a thargokat inkább nagyra nőtt vaddisznóként képzeli, mint két lábon járó lényként el. Amint pedig ezt vicceskedve a nő még meg is erősíti, azért elkerekednek a szemei, majd felnevet*
-Nem- nem. Az biztos vaddisznó volt. *Jelenti ki határozottan. Majd a nő egyre részletesebb kérdést tesz fel, amire már nem érkezik válasz, inkább próbál terelni, annyira jól nem ismeri még, hogy ennyire aprólékosan beavassa a dolgokba, sőt, most vallotta be neki, hogy egy közismerten barbár népcsoport tagja.*
-Elég messze vannak egymástól és, ahogy látom igazán különböző a környezet is. *Nézi a tájat, ami egyre zöldebb és fajokban gazdagabb, ekkor érzékeli, hogy az állat alattuk erőteljesebb ütemet próbál diktálni. Kicsit megilletődik és hátradől, ahogy azt a menet diktálja, ezt a bizonytalanságot orvosolandó, a mögötte ülő erősen rámarkol a kantárra és megzabolázza az alattuk elterülő állatot. Miután a helyzet ismét szabályozott mederbe terelődik, kicsit megnyugszik.*
-Egy szép szőke hajú elf orvos? *Mindig is szerette azokat akik adnak a megjelenésükre.*
-Remélem nem lesz szükséges orvosra. *Gondolkozik el a dolgon.* -Nem, nem lesz semmi baj. *Közben nem igazán figyeli a tájat, de az egyre csak változik körülöttük.*
-Messze vagyunk még? *Kezdi úgy érezni a feneke egyre kevésbé szereti az alatta elterülő jószágot.*
7316. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-09 15:44:18
Üzenet elküldve: 2019-09-09 15:44:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Szépen telik ez a kora reggel, s Garrikh is szerencsével jár, a kertkapun belépve hangosan kiáltja Gizu nevét, reméli, hogy a lány elkészült. Jó volt itthon, jó volt ez a pihenés, főként, hogy szerelmével együtt tölthette az időt, de most már dolog van, nem várhatnak tovább, indulni kell. Az asszony a lócán ül, a ház előtt, s a felkelő nap fényében sütteti arcát, mosolyogva közeledik felé.*
- Bizony. Nem lesz gond az állatokra, haza meg akkor jövünk, ha Chayss elenged bennünket, de nem lesz gond ezzel, kedves ember. *Nem ismeri persze eléggé, de Garrikh van elég naiv ahhoz, hogy mondatai mögött jó szándékot és ne pedig számító tetteket sejtsen. Felnéz főnökére.*
- Én is remélem Gizu! *Sóhajtva nyúl a batyuk felé, melynek jó részét ő kívánja vinni.*
- Ezt a kettőt add csak, hosszú az út és ne te cipeld a nehezét. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon, azzal, ha teheti lekanyarítja Gizu válláról és a magáéra teszi.*
- A tisztáson át megyünk, arra közelebb és nem kell átvágni a pusztaságon, meg mindenfelé. *Mutatja az irányt, mikor már kilépnek a kapun.*
- Na most Gizu. Odaérünk, illő módon bemutatlak, aztán lepakolunk a szobában. Lehet már első nap munkába kell állnom, s mennem, ezt majd meglátjuk. Lehet már neked is dolgozni kell, úgy készülj. *Mondja a lánynak, miközben a szántóföldek végeláthatatlan rónáin gyalogolnak egy kitaposott földes úton, nem messze az első fák árnyas ölét felfedezve.*
- Sokan vannak ott, de mindenki rendes, annyi, hogy városi népség, lehet eleinte furcsán fogadnak majd, de ne foglalkozz velük, csak velem, meg a főnökkel. Van egy veres jány, a Latamie, na annak akkora a szája, mint a szomszéd kertkapuja, de nem rossz szándékú, csak ilyen típus. *Mondja.*
- Aztán ott van a csapos gyerek, Mik. Na ő nagyon egyszerű, csendes és kedves, vele bizonyára jóban leszel majd, biztosan összedolgoztok.
*A tisztást elérve persze nem állnak meg, Garrikh tervei szerint immár végigmennek majd, s csak a Pintyben pihennek meg.*
- Ez a tisztás. Ide szoktak jönni a népek megpihenni, van, ki a fákkal beszélget. Nem messze van ide a templom, amellett elmegyünk majd, megmutatom a kertjét, az igazán szép, Gizukám. *A lány tán még a városban sem járt, így mindent szeretne neki megmutatni, hogy egyedül is boldoguljon.*
*Szépen telik ez a kora reggel, s Garrikh is szerencsével jár, a kertkapun belépve hangosan kiáltja Gizu nevét, reméli, hogy a lány elkészült. Jó volt itthon, jó volt ez a pihenés, főként, hogy szerelmével együtt tölthette az időt, de most már dolog van, nem várhatnak tovább, indulni kell. Az asszony a lócán ül, a ház előtt, s a felkelő nap fényében sütteti arcát, mosolyogva közeledik felé.*
- Bizony. Nem lesz gond az állatokra, haza meg akkor jövünk, ha Chayss elenged bennünket, de nem lesz gond ezzel, kedves ember. *Nem ismeri persze eléggé, de Garrikh van elég naiv ahhoz, hogy mondatai mögött jó szándékot és ne pedig számító tetteket sejtsen. Felnéz főnökére.*
- Én is remélem Gizu! *Sóhajtva nyúl a batyuk felé, melynek jó részét ő kívánja vinni.*
- Ezt a kettőt add csak, hosszú az út és ne te cipeld a nehezét. *Mondja ellentmondást nem tűrő hangon, azzal, ha teheti lekanyarítja Gizu válláról és a magáéra teszi.*
- A tisztáson át megyünk, arra közelebb és nem kell átvágni a pusztaságon, meg mindenfelé. *Mutatja az irányt, mikor már kilépnek a kapun.*
- Na most Gizu. Odaérünk, illő módon bemutatlak, aztán lepakolunk a szobában. Lehet már első nap munkába kell állnom, s mennem, ezt majd meglátjuk. Lehet már neked is dolgozni kell, úgy készülj. *Mondja a lánynak, miközben a szántóföldek végeláthatatlan rónáin gyalogolnak egy kitaposott földes úton, nem messze az első fák árnyas ölét felfedezve.*
- Sokan vannak ott, de mindenki rendes, annyi, hogy városi népség, lehet eleinte furcsán fogadnak majd, de ne foglalkozz velük, csak velem, meg a főnökkel. Van egy veres jány, a Latamie, na annak akkora a szája, mint a szomszéd kertkapuja, de nem rossz szándékú, csak ilyen típus. *Mondja.*
- Aztán ott van a csapos gyerek, Mik. Na ő nagyon egyszerű, csendes és kedves, vele bizonyára jóban leszel majd, biztosan összedolgoztok.
*A tisztást elérve persze nem állnak meg, Garrikh tervei szerint immár végigmennek majd, s csak a Pintyben pihennek meg.*
- Ez a tisztás. Ide szoktak jönni a népek megpihenni, van, ki a fákkal beszélget. Nem messze van ide a templom, amellett elmegyünk majd, megmutatom a kertjét, az igazán szép, Gizukám. *A lány tán még a városban sem járt, így mindent szeretne neki megmutatni, hogy egyedül is boldoguljon.*
7315. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:55:18
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:55:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Egy tisztásra érkezik, ahol ledől egy kis időre. Fejét szellőzteti ki a mai nap után. Félelemmel és viszolygással teli. Nem gondolta volna, hogy Arthenior ilyen hely. Neki mindig is a fejlődő szellemiséget oktatták a Levegő Városáról. Bár amit most lát, az teljesen más, mint amit gondolt. Eddig csak zakkant szerzetesekkel és öntelt sötételfekkel találkozott. ~ De ezekből volt elég Wegtorenben is. ~ Jelenti ki. Borzalmasan fáradt, de nincs más választása. Tovább kell mennie, mert munkát kell találnia.*
*Egy tisztásra érkezik, ahol ledől egy kis időre. Fejét szellőzteti ki a mai nap után. Félelemmel és viszolygással teli. Nem gondolta volna, hogy Arthenior ilyen hely. Neki mindig is a fejlődő szellemiséget oktatták a Levegő Városáról. Bár amit most lát, az teljesen más, mint amit gondolt. Eddig csak zakkant szerzetesekkel és öntelt sötételfekkel találkozott. ~ De ezekből volt elég Wegtorenben is. ~ Jelenti ki. Borzalmasan fáradt, de nincs más választása. Tovább kell mennie, mert munkát kell találnia.*
7314. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:47:35
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:47:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Az elf lelép a lovával, így ketten maradnak a kölyökkel. De nem sokáig, mert Fäenro távozni akar. Valami fontos dologról beszél, amit el kell, hogy intézzen.*
– Menj csak nyugodtan. A feladatunkat elvégeztük a kúriában. Sőt most még ezzel nővel többre is jutottunk. Intézd el nyugodtan a dolgaidat. Majd akkor találkozunk később. Én most megkeresem Rulcart és egyeztetek vele. Sok szerencsét! * Mire ezt befejezi már biztosan elérik a piacot és akkor ha akar a másik beleveszhet a tömegbe.*
– Menj csak nyugodtan. A feladatunkat elvégeztük a kúriában. Sőt most még ezzel nővel többre is jutottunk. Intézd el nyugodtan a dolgaidat. Majd akkor találkozunk később. Én most megkeresem Rulcart és egyeztetek vele. Sok szerencsét! * Mire ezt befejezi már biztosan elérik a piacot és akkor ha akar a másik beleveszhet a tömegbe.*
7313. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:13:41
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:13:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Piactéri ramazúri//
// Zárás //
*Nimral után indul, azonban egy gondolat nem hagyja nyugodni. Vajon sikerülne neki bájitalt főzni? Sikerülne, vagy nem? Elég az, amit látott régi nevelőapjánál, vagy sem? Elég a rendelkezésére álló néhány kopott eszköz, amit a szegénynegyedben rejteget? Elég a puszta elszántság, hogy a hiányzó dolgokat leleményességgel pótolja? Van egyáltalán elég tehetséges ahhoz, hogy alkimista lehessen belőle? Ezer a kérdés, ám válasz csak akkor születik, ha megpróbálja. Nem nyugszik, amíg ez meg nem történik. Meg kell tennie. Kéréssel fordul ezért Nimralhoz.*
- Nimral! Meg kell tennem valamit. Ehhez vissza kell menjek a szegénynegyedbe. Később újra megkereslek! Nem hagylak cserben titeket!
// Zárás //
*Nimral után indul, azonban egy gondolat nem hagyja nyugodni. Vajon sikerülne neki bájitalt főzni? Sikerülne, vagy nem? Elég az, amit látott régi nevelőapjánál, vagy sem? Elég a rendelkezésére álló néhány kopott eszköz, amit a szegénynegyedben rejteget? Elég a puszta elszántság, hogy a hiányzó dolgokat leleményességgel pótolja? Van egyáltalán elég tehetséges ahhoz, hogy alkimista lehessen belőle? Ezer a kérdés, ám válasz csak akkor születik, ha megpróbálja. Nem nyugszik, amíg ez meg nem történik. Meg kell tennie. Kéréssel fordul ezért Nimralhoz.*
- Nimral! Meg kell tennem valamit. Ehhez vissza kell menjek a szegénynegyedbe. Később újra megkereslek! Nem hagylak cserben titeket!
7312. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:49:08
Üzenet elküldve: 2019-09-08 13:49:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Piactéri ramazúri//
// Zárás //
* Ezt a lányt nagyon érdekli az őrség, ahogy a helyzet kinéz.*
– Valahol a szegény negyedben vannak.* Válaszolja egykedvűen. A kérdése mintha, furcsán érintette volna a másikat, de csak egy egyszerű választ kap. Mondjuk a megtorlás szó az a fejében marad. Közben áttérnek a fura nevű pasasra.*
– Kár, hogy nem találkoztam még vele. Nekem is kedvemre valóak az ilyen férfiak. És hidd el, hogy én nagyon is ragaszkodom a kormos bőrömhöz. Remélem még vissza jön ide.* Arra, hogy megköszönik a segítséget gonoszan elvigyorodik.*
– Ugyan bébi, nehogy azt hidd ingyen tettem. Majd később még találkozunk ebben biztos lehetsz!* Azzal ha nincs más hátat fordít és visszaindul a piacra. Ha nem is kedvelte meg ezt a bolondot, akkor is van egy dolog, ami majd még lényeges lehet számára. A bosszúvágy a tetoválás készítői ellen.*
// Zárás //
* Ezt a lányt nagyon érdekli az őrség, ahogy a helyzet kinéz.*
– Valahol a szegény negyedben vannak.* Válaszolja egykedvűen. A kérdése mintha, furcsán érintette volna a másikat, de csak egy egyszerű választ kap. Mondjuk a megtorlás szó az a fejében marad. Közben áttérnek a fura nevű pasasra.*
– Kár, hogy nem találkoztam még vele. Nekem is kedvemre valóak az ilyen férfiak. És hidd el, hogy én nagyon is ragaszkodom a kormos bőrömhöz. Remélem még vissza jön ide.* Arra, hogy megköszönik a segítséget gonoszan elvigyorodik.*
– Ugyan bébi, nehogy azt hidd ingyen tettem. Majd később még találkozunk ebben biztos lehetsz!* Azzal ha nincs más hátat fordít és visszaindul a piacra. Ha nem is kedvelte meg ezt a bolondot, akkor is van egy dolog, ami majd még lényeges lehet számára. A bosszúvágy a tetoválás készítői ellen.*
7311. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-07 23:17:53
Üzenet elküldve: 2019-09-07 23:17:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Piactéri ramazúri//
*Ami talán még örömtelibb tény a számára, hogy a lován lévő holmija is úgy néz ki maradéktalanul megvannak. Legalább több kár nem érte, éppen elég az, hogy makulátlanságán csorba esett.*
- És arról van elképzelésed merre tanyáznak?
*A neki szánt kérdésre felszaladnak szemöldökei. Gyakran vakmerő, vagy túl feltűnő, leginkább neveltetése, és zavart elméje miatt, de ennyire talán még ő maga sem az. Hiszen nem is ismerik egymást. Természetesen az nem hatja meg, hogy esetleg a mélységi ezzel bajba sodorja magát, így jó tanáccsal nem fog számára szolgálni, de válaszolni sem kíván neki, legalábbis őszintén nem.*
- Azért érdekel, mert megloptak, leütöttek, és ezt tették velem.
*Mutatja meg újra vöröslő alkarját a fekete mintával.*
- Ez pedig nem maradhat megtorlás nélkül.
*Újra megkeményednek vonásai, szigorú arckifejezése mellett megint megfeszül állkapcsa, és feljebb emelkedik feje. Ezután visszatér a nagy, rémült szemű szegény áldozatának szerepébe.*
- Nem. Csak eltűnt, már jó ideje. De talán jobb is, ha nem láttad. Kedvére valóak voltak a kormos nők, főleg, ha üvöltöttek. Legalábbis ezt mondják róla.
*Ő maga nem tapasztalhatta ezt meg semmilyen formában, hiszen sajnos egyszer sem kapott mélységi bőrt ajándékba kedvesétől, mert az sosem tért haza.*
- Köszönöm a tanácsot, meg a segítséget.
*Bár nem érez semmiféle hálát, mégis tudja, hogy ezt kell mondania, főleg mert nem akar magának még több bajt.*
- Most megyek, és megkeresem az őrséget.
*Ami talán még örömtelibb tény a számára, hogy a lován lévő holmija is úgy néz ki maradéktalanul megvannak. Legalább több kár nem érte, éppen elég az, hogy makulátlanságán csorba esett.*
- És arról van elképzelésed merre tanyáznak?
*A neki szánt kérdésre felszaladnak szemöldökei. Gyakran vakmerő, vagy túl feltűnő, leginkább neveltetése, és zavart elméje miatt, de ennyire talán még ő maga sem az. Hiszen nem is ismerik egymást. Természetesen az nem hatja meg, hogy esetleg a mélységi ezzel bajba sodorja magát, így jó tanáccsal nem fog számára szolgálni, de válaszolni sem kíván neki, legalábbis őszintén nem.*
- Azért érdekel, mert megloptak, leütöttek, és ezt tették velem.
*Mutatja meg újra vöröslő alkarját a fekete mintával.*
- Ez pedig nem maradhat megtorlás nélkül.
*Újra megkeményednek vonásai, szigorú arckifejezése mellett megint megfeszül állkapcsa, és feljebb emelkedik feje. Ezután visszatér a nagy, rémült szemű szegény áldozatának szerepébe.*
- Nem. Csak eltűnt, már jó ideje. De talán jobb is, ha nem láttad. Kedvére valóak voltak a kormos nők, főleg, ha üvöltöttek. Legalábbis ezt mondják róla.
*Ő maga nem tapasztalhatta ezt meg semmilyen formában, hiszen sajnos egyszer sem kapott mélységi bőrt ajándékba kedvesétől, mert az sosem tért haza.*
- Köszönöm a tanácsot, meg a segítséget.
*Bár nem érez semmiféle hálát, mégis tudja, hogy ezt kell mondania, főleg mert nem akar magának még több bajt.*
- Most megyek, és megkeresem az őrséget.
7310. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-07 23:01:51
Üzenet elküldve: 2019-09-07 23:01:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Piactéri ramazúri//
*Őszintén örül, hogy meglett a ló. Ugyan fogalma sincs, hogy mi van ezzel a nővel, úgy érzi, nagyon mély fájdalmai lehetnek. Ilyenkor jó, ha van az embernek egy állata. Talán az elfnek is jó. Fäenro biztos benne, hogy a ló meg a nő vigyáznak majd egymásra. Kicsit nevet a "répa vagy hasonló" gondolatán. Ezután komor téma következik. Fäenro enyhe gyomorgörccsel gondol a városi őrségre. Egyenruhás, kemény férfiakat lát maga előtt, akik megverik és bezárják az olyan piti tolvajokat, mint ő. De nem lehet gyáva! Élnie kell valamiből, őrök ide vagy oda. A félelem kizárná tudatából a most elhangzó információkat, de ő nem hagyja. Tudnia kell, mivel áll szemben, mert lehet, hogy holnap is lopni fog.*
*Őszintén örül, hogy meglett a ló. Ugyan fogalma sincs, hogy mi van ezzel a nővel, úgy érzi, nagyon mély fájdalmai lehetnek. Ilyenkor jó, ha van az embernek egy állata. Talán az elfnek is jó. Fäenro biztos benne, hogy a ló meg a nő vigyáznak majd egymásra. Kicsit nevet a "répa vagy hasonló" gondolatán. Ezután komor téma következik. Fäenro enyhe gyomorgörccsel gondol a városi őrségre. Egyenruhás, kemény férfiakat lát maga előtt, akik megverik és bezárják az olyan piti tolvajokat, mint ő. De nem lehet gyáva! Élnie kell valamiből, őrök ide vagy oda. A félelem kizárná tudatából a most elhangzó információkat, de ő nem hagyja. Tudnia kell, mivel áll szemben, mert lehet, hogy holnap is lopni fog.*
7309. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:48:34
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:48:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Piactéri ramazúri//
* Elindulnak hát a tisztásra. Relael inkább hátul marad, de követi őket. Fäenro közben elszalad vásárolni ezt azt. Ráérősen bevárják a fiút. Aztán folytatják az útjukat tovább. Nem kell sok idő és már a tisztáson is vannak. Mily meglepő, de egy ló legelészik békésen, nem is olyan messze tőlük. Az elf boldogan szalad oda, ami azt jelenti, hogy az ő lova lehet. Nimral kivárja amíg véget ér a nyálas rész. Természetesen azon igyekezne, hogy bevasalja ezt valahogy újdonsült ismerősén, de erre nem lesz szükség. A másik mintha gondolat olvasó lenne, el kezd magától is beszélni.*
– Ha a városi őrségre gondolsz, akkor igen. Bár nem sok mindent, de rajta vagyok, hogy ez ne így legyen. De megtudhatnám, hogy ez téged miért érdekel? Talán nem vagy a törvény barátja?* Reméli, hogy nem, mert igyekezne laza szövetségeseket találni. A fehér hajú neve ismeretlenül cseng neki, de érdeklődve hallgatja, amit róla mondanak.*
– Nem hallottam még róla, de felkeltetted az érdeklődésem irányába. Mit kell róla tudni? Esetleg a halálát kívánod? * Ha arról van szó és fizetnének érte, akkor bizony el tenné láb alól. Kezd érdekessé válni a helyzet. Nem gondolta volna, hogy egy elveszett ló ilyen hasznos információkhoz fogja juttatni.*
* Elindulnak hát a tisztásra. Relael inkább hátul marad, de követi őket. Fäenro közben elszalad vásárolni ezt azt. Ráérősen bevárják a fiút. Aztán folytatják az útjukat tovább. Nem kell sok idő és már a tisztáson is vannak. Mily meglepő, de egy ló legelészik békésen, nem is olyan messze tőlük. Az elf boldogan szalad oda, ami azt jelenti, hogy az ő lova lehet. Nimral kivárja amíg véget ér a nyálas rész. Természetesen azon igyekezne, hogy bevasalja ezt valahogy újdonsült ismerősén, de erre nem lesz szükség. A másik mintha gondolat olvasó lenne, el kezd magától is beszélni.*
– Ha a városi őrségre gondolsz, akkor igen. Bár nem sok mindent, de rajta vagyok, hogy ez ne így legyen. De megtudhatnám, hogy ez téged miért érdekel? Talán nem vagy a törvény barátja?* Reméli, hogy nem, mert igyekezne laza szövetségeseket találni. A fehér hajú neve ismeretlenül cseng neki, de érdeklődve hallgatja, amit róla mondanak.*
– Nem hallottam még róla, de felkeltetted az érdeklődésem irányába. Mit kell róla tudni? Esetleg a halálát kívánod? * Ha arról van szó és fizetnének érte, akkor bizony el tenné láb alól. Kezd érdekessé válni a helyzet. Nem gondolta volna, hogy egy elveszett ló ilyen hasznos információkhoz fogja juttatni.*
7308. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:28:36
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:28:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Piactéri ramazúri//
*Relael kissé lemaradva követi a többieket, ha kell ad nekik iránymutatást, de sokkal jobban érzi magát attól, ha nem mögötte vannak. Karjaival közben átöleli magát, és amennyire lehet továbbra is igyekszik minél kisebbnek tűnni, és a lehető legkevesebb figyelmet magára vonzani. Időnként apró tikkelése szeme sarkában szerencsére nem annyira látványos, mint külseje.
Az utcakölyök nem különösebben érdekli továbbra sem. Természetesen bevárja, amikor az elszalad az üvegcsékért, de ennyi. Türelmetlenül dobol a lábával, és fürkészi a környéket.
A tisztásra érve még kiegyensúlyozottabbá válik, hiszen a piactér egy friss, rossz emléket jelent a számára, amiből kiszakadva érthető módon megkönnyebbül. Úgy tűnik a mélységi nem is olyan ostoba, mint Relael a kormosokról egyébként gondolná, és kis hunyorgás után megállapítja, hogy a távolban szintén kissé zaklatott lovát láthatja.*
- Na végre ló! Hát legalább te megmaradtál nekem.
*Bukik ki belőle megkönnyebbültsége pillanatában. Oda is siet az állathoz, aki füleit hátracsapva fogadja a hirtelen mozdulatok miatt, de ez mit sem érdekli az elf lányt, aki rögvest magához is húzza, és meg is ölelgeti az állatot. Ez talán nem lenne szokatlan úgy egyébként bárkitől, de Relael sosem volt oda az állatokért, nem úgy mint erdőjáró féltestvére.*
- Majd kapsz tőlem répát, vagy valami olyasmit.
*Még rá is mosolyog az állatra, és többször is gyengéden végig simít annak pofáján. Úgy tűnik lassan az is megnyugszik, és a mocsok mögött megismeri gazdáját. Hirtelen elméjébe villan egy ötlet, amelynek köszönhetően a sutyorgás is felerősödik elméjében. Lelkessé válik. A mélységi, és a vörös hajú kölyök felé fordul.*
- Kósza hírét hallottam, hogy valami rendet fenntartani kívánó szervezet van alakulóban. Tudtok erről valamit?
*Ha csak egy iránnyal tudnak szolgálni, az is elég neki. Úgy érzi beszéde lenne velük.*
- Illetve hallottatok valamit egy bizonyos Syoud Th'amerről? Alacsony, fehér hajú, nem túl vonzó arcszerkezetű elf férfi. Leginkább számszeríjjal járkál.
*Különösen a mélységire néz közben, aki eddig is beszédesebb volt, és aki egyébként is Syoud állítólagos hobbijának egy kiváló kelléke lehetett volna. Már amennyiben találkoztak.*
*Relael kissé lemaradva követi a többieket, ha kell ad nekik iránymutatást, de sokkal jobban érzi magát attól, ha nem mögötte vannak. Karjaival közben átöleli magát, és amennyire lehet továbbra is igyekszik minél kisebbnek tűnni, és a lehető legkevesebb figyelmet magára vonzani. Időnként apró tikkelése szeme sarkában szerencsére nem annyira látványos, mint külseje.
Az utcakölyök nem különösebben érdekli továbbra sem. Természetesen bevárja, amikor az elszalad az üvegcsékért, de ennyi. Türelmetlenül dobol a lábával, és fürkészi a környéket.
A tisztásra érve még kiegyensúlyozottabbá válik, hiszen a piactér egy friss, rossz emléket jelent a számára, amiből kiszakadva érthető módon megkönnyebbül. Úgy tűnik a mélységi nem is olyan ostoba, mint Relael a kormosokról egyébként gondolná, és kis hunyorgás után megállapítja, hogy a távolban szintén kissé zaklatott lovát láthatja.*
- Na végre ló! Hát legalább te megmaradtál nekem.
*Bukik ki belőle megkönnyebbültsége pillanatában. Oda is siet az állathoz, aki füleit hátracsapva fogadja a hirtelen mozdulatok miatt, de ez mit sem érdekli az elf lányt, aki rögvest magához is húzza, és meg is ölelgeti az állatot. Ez talán nem lenne szokatlan úgy egyébként bárkitől, de Relael sosem volt oda az állatokért, nem úgy mint erdőjáró féltestvére.*
- Majd kapsz tőlem répát, vagy valami olyasmit.
*Még rá is mosolyog az állatra, és többször is gyengéden végig simít annak pofáján. Úgy tűnik lassan az is megnyugszik, és a mocsok mögött megismeri gazdáját. Hirtelen elméjébe villan egy ötlet, amelynek köszönhetően a sutyorgás is felerősödik elméjében. Lelkessé válik. A mélységi, és a vörös hajú kölyök felé fordul.*
- Kósza hírét hallottam, hogy valami rendet fenntartani kívánó szervezet van alakulóban. Tudtok erről valamit?
*Ha csak egy iránnyal tudnak szolgálni, az is elég neki. Úgy érzi beszéde lenne velük.*
- Illetve hallottatok valamit egy bizonyos Syoud Th'amerről? Alacsony, fehér hajú, nem túl vonzó arcszerkezetű elf férfi. Leginkább számszeríjjal járkál.
*Különösen a mélységire néz közben, aki eddig is beszédesebb volt, és aki egyébként is Syoud állítólagos hobbijának egy kiváló kelléke lehetett volna. Már amennyiben találkoztak.*
7307. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:34:56
Üzenet elküldve: 2019-09-07 21:34:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Piactéri ramazúri//
*Reményekkel teli a vállalkozás. Hárman indulnak a tisztás felé egyetlen, ám értékes lóért. Miközben haladnak, Fäenro meglát egy árust nem messze tőlük. Varázsitalokat lehet venni nála. Bár sosem alkotott egyedül semmit, sok mindent látott korábbi nevelőapja műhelyében. Arra gondol, talán sikerülhetne neki is. Még ha piszkos körülmények között is próbálja meg.*
- Adjatok egy percet! *kéri, és azonnal beszerzi, amiről úgy véli, szüksége lehet majd rá. Ezeket nagy reményekkel teszi el későbbre. Ha sikerül, úgy lehetne nála olyan, amit piros alapanyagból főz. Ha pedig újra látná Mërulont, adna neki, hogy többet ne kelljen félnie a tündér halálától. Veszélyes dologba vágta fejszéjét az a tündér. Bár ismeretségük nem tartott tovább két napnál, Fäenronak gyakran eszébe jut a félelmetes Erdőmélye és az Irbisz, már ahogy ő elképzeli, hiszen egyiket sem látta soha. Viszont Mërulon irbiszért indult, mikor elbúcsúztak egymástól. Alapanyagokkal és tervekkel megrakodva rohan a két elf hölgy után. Már nem állnak meg a tisztásig. Vajon merre lehet az a ló?*
*Reményekkel teli a vállalkozás. Hárman indulnak a tisztás felé egyetlen, ám értékes lóért. Miközben haladnak, Fäenro meglát egy árust nem messze tőlük. Varázsitalokat lehet venni nála. Bár sosem alkotott egyedül semmit, sok mindent látott korábbi nevelőapja műhelyében. Arra gondol, talán sikerülhetne neki is. Még ha piszkos körülmények között is próbálja meg.*
- Adjatok egy percet! *kéri, és azonnal beszerzi, amiről úgy véli, szüksége lehet majd rá. Ezeket nagy reményekkel teszi el későbbre. Ha sikerül, úgy lehetne nála olyan, amit piros alapanyagból főz. Ha pedig újra látná Mërulont, adna neki, hogy többet ne kelljen félnie a tündér halálától. Veszélyes dologba vágta fejszéjét az a tündér. Bár ismeretségük nem tartott tovább két napnál, Fäenronak gyakran eszébe jut a félelmetes Erdőmélye és az Irbisz, már ahogy ő elképzeli, hiszen egyiket sem látta soha. Viszont Mërulon irbiszért indult, mikor elbúcsúztak egymástól. Alapanyagokkal és tervekkel megrakodva rohan a két elf hölgy után. Már nem állnak meg a tisztásig. Vajon merre lehet az a ló?*
7306. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:09:45
Üzenet elküldve: 2019-09-07 19:09:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkälne//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Azt is szeretem, és *Ám mielőtt folytatná, hogy még mit szeret, Kharasshi érvelése szűkölésbe hajlítja a szót, s mintha csak prezentálni szeretné, hogy az úri jog megfelelő kézben valóban karmolásra húzza ujjait, ívbe hajlítja gerincét, s alázatra minden más porcikáját.*
- De leginkább azt, mikor így bizonygatod az igazadat *Nem véletlen az a pimasz szendeség, mely Kaharasshit úgy feltüzeli. Akár csak a kívánság említésekor, melyre oly sokáig várt.*
- Hallottam ~hogy nem voltam ügyetlen~ *elragadják a mozzanatok, így a replika csak részben hagyja el ajkait, a többi csak halovány érzésként fut át rajta, melyet könnyű szerrel nyom el a pezsgés. A mámor, melyet a heves mozdulatok ébresztenek. Kibontják szárnyait, hogy a színpompás ormokról lassú hullámokban ereszkedjen a nyugalom mezejére.*
- Várj még! *pislog nagyokat, s nedvesíti cserepesedett ajkait, hogy csókot lopjon, mielőtt a vízbe vetnék magukat. Csak a kikövetelt csók után engedi el magától, s ül fel maga is.*
- De az inged a vám része *sandít a ruháit követelő felé huncut pillantással.* Ha nem akarod, hogy anyaszült masírozzak végig a városon.
*Orrát kissé felhúzza, ahogy ringó csípővel megindul a víz felé, mert az még mindig rosszul esik neki, hogy ilyen forró fejjel kihajították az egész hóbelevancot.
A folyóba csípőig gázol, mely még a nyár melegét idézi, de már érzik rajta, hogy nem sokáig tart ez a kellemes langymeleg. A fel-felkapó szellő lúdbőrt vet a vállán lecsorgó vízcseppek nyomán, amikor fellöttyint egy-egy marékkal, s mikor Kharasshi felé fordul.*
- Mit csináltál a kezeddel? *húzza végig ujjait a a karján, ahol a vörös nyomok húzódnak. Mintha valaki tíz karommal esett volna neki. Käli nedves tenyerével simítja meg a nyomokat az egyik kezén, s fog a másik csuklóra, hogy ott is szemügyre vegye.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Azt is szeretem, és *Ám mielőtt folytatná, hogy még mit szeret, Kharasshi érvelése szűkölésbe hajlítja a szót, s mintha csak prezentálni szeretné, hogy az úri jog megfelelő kézben valóban karmolásra húzza ujjait, ívbe hajlítja gerincét, s alázatra minden más porcikáját.*
- De leginkább azt, mikor így bizonygatod az igazadat *Nem véletlen az a pimasz szendeség, mely Kaharasshit úgy feltüzeli. Akár csak a kívánság említésekor, melyre oly sokáig várt.*
- Hallottam ~hogy nem voltam ügyetlen~ *elragadják a mozzanatok, így a replika csak részben hagyja el ajkait, a többi csak halovány érzésként fut át rajta, melyet könnyű szerrel nyom el a pezsgés. A mámor, melyet a heves mozdulatok ébresztenek. Kibontják szárnyait, hogy a színpompás ormokról lassú hullámokban ereszkedjen a nyugalom mezejére.*
- Várj még! *pislog nagyokat, s nedvesíti cserepesedett ajkait, hogy csókot lopjon, mielőtt a vízbe vetnék magukat. Csak a kikövetelt csók után engedi el magától, s ül fel maga is.*
- De az inged a vám része *sandít a ruháit követelő felé huncut pillantással.* Ha nem akarod, hogy anyaszült masírozzak végig a városon.
*Orrát kissé felhúzza, ahogy ringó csípővel megindul a víz felé, mert az még mindig rosszul esik neki, hogy ilyen forró fejjel kihajították az egész hóbelevancot.
A folyóba csípőig gázol, mely még a nyár melegét idézi, de már érzik rajta, hogy nem sokáig tart ez a kellemes langymeleg. A fel-felkapó szellő lúdbőrt vet a vállán lecsorgó vízcseppek nyomán, amikor fellöttyint egy-egy marékkal, s mikor Kharasshi felé fordul.*
- Mit csináltál a kezeddel? *húzza végig ujjait a a karján, ahol a vörös nyomok húzódnak. Mintha valaki tíz karommal esett volna neki. Käli nedves tenyerével simítja meg a nyomokat az egyik kezén, s fog a másik csuklóra, hogy ott is szemügyre vegye.*
7305. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:52:09
Üzenet elküldve: 2019-09-06 14:52:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Gwaandril & Drann//
*Drann elfogadja a felkínált baráti jobbot, a két kar összekulcsolódik egy rövid időre, többet mondva bármilyen szónál. A hős szerepében azonban nem akar tetszelegni.*
- Ne túlozz! *hárítja el gyorsan a túlzott tiszteletadást.* - Talán Te is megtetted volna ugyanezt, ha úgy hozza a sorsod, ki tudja.
- Azt biztosan megtanultam, hogy a bátorságot és a botorságot csak egy hajszál választja el egymástól. És hogy bármilyen jó mesterek is oktattak, még hosszú az út, ami előttem áll, ha ilyen démonfajzatokat akarok a másvilágra küldeni... vagyis elűzni innen, *javítja ki magát, mert hogy épp onnan jöttek, egy másik világból* az élők világából, oda, ahova valók.
*Az indulásra invitálást cseppet sem bánja. A lovát poroszkán vezetni kezdi maga mögött, laza kantárszárra véve, és ha Gwaandril és Juhar is készen állnak, mehetnek gyalogosan, elvégre nincs olyan messze a város, és nem sietős egyikőjüknek sem, Eeyr Temploma pedig vélhetőleg megvárja őket, és nem költözik egy másik városba addig, amíg odaérnek.*
- Őszintén megmondom, nem tudom. *válaszolja aztán a kérdésre a fejét csóválva, ahogy lassan a tisztást maguk mögött hagyják.*
- Eeyr, és Teysus mágiáját is említette, amikor Natalayda, a lány, aki vele volt, arra kérte, próbáljon meg a mágia erejével segíteni rajtam. *próbál visszagondolni.*
- Nem ismerem ezeket a varázslatokat. Ám ő láthatóan igen magas szintre jutott tanulmányaiban, és úgy gondolom, mind a két isten kegyeltje.
- Talán Eeyr képes a maga felé billenteni a mágus lelkületét, akkor is, ha az Teysust is szolgálja.
- És talán *gondolja végig maga is először a dolog logikáját* - a sötét isten ereje ugyanúgy saját magához húzza Teysus mágiáját, ha a varázsló mindkét istennek szolgál. *tűnődik, és szívesen meghallgatja Gwaandril véleményét is.*
- Az mindenesetre biztos, barátom, hogy felmérhetetlen erővel és hatalommal bírnak ez istenek, nagyobbal, mint azt bölcselménk felfogni képes.
- Az az igazság, amikor csatlakoztam hozzájuk Thargföldön, ahogy felismertük egymást, és mert ők is a város felé tartottak, útközben, a szántóföldek mellett rövid pihenőt pihenőt tartva vetkeztem neki, és fogott neki Quantall Ackumien Galanodel (mert így hívják a sötételf mágust) sietősen a varázsnak. Próbának szántuk, de amikor alávetettem magam neki, alig merve hinni, hogy sikerülhet, ő eloszlatta rólam az évek óta hordott seb gonosz mágiáját.
- De annyira magával ragadott a döbbenet, és annyira hihetetlen volt számomra az egész, hogy ki sem faggattam arról, miféle erőt, milyen mágiát használt, csak kifejeztem zavarodottan a hálámat, tőlem telhetően, és ellovagoltam, hogy megbirkózzak zűrzavaros érzéseimmel.
- De úgy sejtem, Teysus erejét hívta segítségül, hogy eloszlassa rólam a sötét isten gonosz erejét. *meséli, ahogy beérnek az első házak és utcák közé, oda, ahonnan már nincsen messze Eeyr Temploma.
A ló megsimogatását készségesen engedi, és hozzáfűzi.*
- Nevet kellene neki adjak... de még nem régóta a társam. A tharg piacon vettem egy becsületesnek tűnő lócsiszártól, de igazán kezes jószág, és úgy vélem, elégedett az új gazdájával. *paskolja meg a jószág nyakát.*
- De Juhar, azt látom, igazi hűséges barát számodra. Ritka szép példány a maga nemében. *dicséri meg a kutyát, de nem kéri magának a simogatás jogát: az állat egyértelműen tiszteletet, nem dédelgetést érdemel.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 14:57:12
*Drann elfogadja a felkínált baráti jobbot, a két kar összekulcsolódik egy rövid időre, többet mondva bármilyen szónál. A hős szerepében azonban nem akar tetszelegni.*
- Ne túlozz! *hárítja el gyorsan a túlzott tiszteletadást.* - Talán Te is megtetted volna ugyanezt, ha úgy hozza a sorsod, ki tudja.
- Azt biztosan megtanultam, hogy a bátorságot és a botorságot csak egy hajszál választja el egymástól. És hogy bármilyen jó mesterek is oktattak, még hosszú az út, ami előttem áll, ha ilyen démonfajzatokat akarok a másvilágra küldeni... vagyis elűzni innen, *javítja ki magát, mert hogy épp onnan jöttek, egy másik világból* az élők világából, oda, ahova valók.
*Az indulásra invitálást cseppet sem bánja. A lovát poroszkán vezetni kezdi maga mögött, laza kantárszárra véve, és ha Gwaandril és Juhar is készen állnak, mehetnek gyalogosan, elvégre nincs olyan messze a város, és nem sietős egyikőjüknek sem, Eeyr Temploma pedig vélhetőleg megvárja őket, és nem költözik egy másik városba addig, amíg odaérnek.*
- Őszintén megmondom, nem tudom. *válaszolja aztán a kérdésre a fejét csóválva, ahogy lassan a tisztást maguk mögött hagyják.*
- Eeyr, és Teysus mágiáját is említette, amikor Natalayda, a lány, aki vele volt, arra kérte, próbáljon meg a mágia erejével segíteni rajtam. *próbál visszagondolni.*
- Nem ismerem ezeket a varázslatokat. Ám ő láthatóan igen magas szintre jutott tanulmányaiban, és úgy gondolom, mind a két isten kegyeltje.
- Talán Eeyr képes a maga felé billenteni a mágus lelkületét, akkor is, ha az Teysust is szolgálja.
- És talán *gondolja végig maga is először a dolog logikáját* - a sötét isten ereje ugyanúgy saját magához húzza Teysus mágiáját, ha a varázsló mindkét istennek szolgál. *tűnődik, és szívesen meghallgatja Gwaandril véleményét is.*
- Az mindenesetre biztos, barátom, hogy felmérhetetlen erővel és hatalommal bírnak ez istenek, nagyobbal, mint azt bölcselménk felfogni képes.
- Az az igazság, amikor csatlakoztam hozzájuk Thargföldön, ahogy felismertük egymást, és mert ők is a város felé tartottak, útközben, a szántóföldek mellett rövid pihenőt pihenőt tartva vetkeztem neki, és fogott neki Quantall Ackumien Galanodel (mert így hívják a sötételf mágust) sietősen a varázsnak. Próbának szántuk, de amikor alávetettem magam neki, alig merve hinni, hogy sikerülhet, ő eloszlatta rólam az évek óta hordott seb gonosz mágiáját.
- De annyira magával ragadott a döbbenet, és annyira hihetetlen volt számomra az egész, hogy ki sem faggattam arról, miféle erőt, milyen mágiát használt, csak kifejeztem zavarodottan a hálámat, tőlem telhetően, és ellovagoltam, hogy megbirkózzak zűrzavaros érzéseimmel.
- De úgy sejtem, Teysus erejét hívta segítségül, hogy eloszlassa rólam a sötét isten gonosz erejét. *meséli, ahogy beérnek az első házak és utcák közé, oda, ahonnan már nincsen messze Eeyr Temploma.
A ló megsimogatását készségesen engedi, és hozzáfűzi.*
- Nevet kellene neki adjak... de még nem régóta a társam. A tharg piacon vettem egy becsületesnek tűnő lócsiszártól, de igazán kezes jószág, és úgy vélem, elégedett az új gazdájával. *paskolja meg a jószág nyakát.*
- De Juhar, azt látom, igazi hűséges barát számodra. Ritka szép példány a maga nemében. *dicséri meg a kutyát, de nem kéri magának a simogatás jogát: az állat egyértelműen tiszteletet, nem dédelgetést érdemel.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 14:57:12
7304. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-06 13:27:02
Üzenet elküldve: 2019-09-06 13:27:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A távolban már látszanak Arthenior épületei. Hála az égnek. Ló és lovas is elcsigázott már a hosszú úttól. Kényelmes ügetésben kerüli meg a virágos dombocskát a tisztás közepén.
Nem nagyon akaródzik emberek közé menni, de nem tervez sokáig maradni. Gyorsan letudja, amiért jött, lovat vált és indul is vissza. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet, sőt, biztos, hogy nem a legjobb ötlet estébe hajló időben nekivágni, de vissza akar érni, amilyen hamar csak lehetséges. Jó lesz sietni. A talpa már veszettül sajog. Valószínűleg rég át is vérezte már a kötést. Ostoba, ostoba seb! Mielőbb szabadulni akar már tőle. Úgy, hogy nyoma se maradjon. Jobb lesz elfelejteni az egészet. Ha volna még a Kikötőben valamirevaló fogadó, összecsomagolt volna, de annak a Rumos Rókalyuknak pont olyan a híre is, mint a neve. A saját balgasága vitte ilyen helyzetbe. Ha visszaért, igyekszik majd, hogy kerülje a hasonló baklövéseket. Csak jön és megy. A nagy lábon élő költekezést jobb, ha elfelejti. Még ha jobban érezné magát tőle. De ha ennyi pénzen ecetet vesz, még az se enné most ennyire. Nem számít. Nem fog hiányozni. Az ember akkor kuporgatja az aranyait, ha a jövőjét építgeti belőle. Yezával nem áll szóba a jövendő. Rá se pillant. Átnéz rajta, mint a jelentéktelen, érdektelen dolgokon szokás.
Nap nap után. Majd lesz valahogy. Egy jó ideje már úgysem tervezett messzire. Most pedig, hogy ott inog a levegőben a lehetőség, talán attól jobban retteg, mint az ellenkezőjétől. Élet vagy halál. Ki vallaná be az ő helyében, hogy melyik rémíti jobban? Igyekszik inkább nem is gondolni rá. Amikor a szabadságról álmodozott, egyáltalán nem ilyen képet festett maga elé. Bár tudta volna... Akkor talán jobban igyekezett volna. Akkor a céhmester talán nem adta volna ajándékba. Valamiért mindig nehezére esett erre a gesztusra úgy gondolni, hogy valószínűleg ez mentette meg. Mire ment vele? Más talán sokkal jobban megérdemelte volna, mint ő. Ha csak menteni akarták, egy nála méltóbbtól vették el az esélyt. Ebbe belegondolni pedig még rosszabb.*
Nem nagyon akaródzik emberek közé menni, de nem tervez sokáig maradni. Gyorsan letudja, amiért jött, lovat vált és indul is vissza. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet, sőt, biztos, hogy nem a legjobb ötlet estébe hajló időben nekivágni, de vissza akar érni, amilyen hamar csak lehetséges. Jó lesz sietni. A talpa már veszettül sajog. Valószínűleg rég át is vérezte már a kötést. Ostoba, ostoba seb! Mielőbb szabadulni akar már tőle. Úgy, hogy nyoma se maradjon. Jobb lesz elfelejteni az egészet. Ha volna még a Kikötőben valamirevaló fogadó, összecsomagolt volna, de annak a Rumos Rókalyuknak pont olyan a híre is, mint a neve. A saját balgasága vitte ilyen helyzetbe. Ha visszaért, igyekszik majd, hogy kerülje a hasonló baklövéseket. Csak jön és megy. A nagy lábon élő költekezést jobb, ha elfelejti. Még ha jobban érezné magát tőle. De ha ennyi pénzen ecetet vesz, még az se enné most ennyire. Nem számít. Nem fog hiányozni. Az ember akkor kuporgatja az aranyait, ha a jövőjét építgeti belőle. Yezával nem áll szóba a jövendő. Rá se pillant. Átnéz rajta, mint a jelentéktelen, érdektelen dolgokon szokás.
Nap nap után. Majd lesz valahogy. Egy jó ideje már úgysem tervezett messzire. Most pedig, hogy ott inog a levegőben a lehetőség, talán attól jobban retteg, mint az ellenkezőjétől. Élet vagy halál. Ki vallaná be az ő helyében, hogy melyik rémíti jobban? Igyekszik inkább nem is gondolni rá. Amikor a szabadságról álmodozott, egyáltalán nem ilyen képet festett maga elé. Bár tudta volna... Akkor talán jobban igyekezett volna. Akkor a céhmester talán nem adta volna ajándékba. Valamiért mindig nehezére esett erre a gesztusra úgy gondolni, hogy valószínűleg ez mentette meg. Mire ment vele? Más talán sokkal jobban megérdemelte volna, mint ő. Ha csak menteni akarták, egy nála méltóbbtól vették el az esélyt. Ebbe belegondolni pedig még rosszabb.*
7303. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-05 16:57:06
Üzenet elküldve: 2019-09-05 16:57:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Gyorsan vonul át a Szegénynegyeden és a Piactéren. Egyenesen a kikötő felé tart, haza. ~ Otthon. Milyen szép szó, s mégis, milyen nehéz megtalálni! ~ Gondolja magában. Nem igazán szereti az ehhez hasonló, rendezett környezetet. Természetellenes hatással bír számára, mely igaz is. ~ A fák megszégyenítése. Akkor már inkább vágjuk ki őket és építsünk belőlük házakat! ~ Ötletelget magában. Ha nem állítják meg egyszer sem, s képes rendes tempóban haladni, talán már ma este a Kikötőben lehet. ~ A legjobb időpont egy ceremóniához. ~ Dörzsöli tenyereit.*
*Gyorsan vonul át a Szegénynegyeden és a Piactéren. Egyenesen a kikötő felé tart, haza. ~ Otthon. Milyen szép szó, s mégis, milyen nehéz megtalálni! ~ Gondolja magában. Nem igazán szereti az ehhez hasonló, rendezett környezetet. Természetellenes hatással bír számára, mely igaz is. ~ A fák megszégyenítése. Akkor már inkább vágjuk ki őket és építsünk belőlük házakat! ~ Ötletelget magában. Ha nem állítják meg egyszer sem, s képes rendes tempóban haladni, talán már ma este a Kikötőben lehet. ~ A legjobb időpont egy ceremóniához. ~ Dörzsöli tenyereit.*
7302. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-04 14:14:26
Üzenet elküldve: 2019-09-04 14:14:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Gwaandril & Drann//
*A történetet borzongva; mégis a másikra felnézve hallgatja végig. Igazság szerint hihetetlenül nagy hőssé nőtt magában fel Drann. Ennek tiszteletét adja. Fél térdre helyezkedik, s a kutyát is ülésre utasítja.*
-Nagy hős vagy, Drann. Remélem egyszer oldaladob harcolhatok, ha arra kerül sor. Addig is, fogadd jobbomat, mint barátot. *Hajtja fejét a fű felé, s íját leakasztva, mikor feláll, a fajtárs felé nyújtja szimbolikusan, majd elteszi.* Belegondolni is borzalmas, hogy milyen lehetett. *Persze a Holtak Háborúja nem hallatlan számára, ha keveset is tudott róla.* Állítólag erdei elfek is harcoltak közülünk itt lent. Vándorok és néhány druida. Minket a magas fenyvesekben nem ért támadás, meg ha úgy is lett volna, a druidáink képzett mágusoknak számítanak. *Kacsint egyet a harcosra, majd elkomorodik egy pillanatra, de tényleg csak egy mondat erejéig.* Legalábbis, azok voltak. *Láthatóan gondolataiba merül. Vajon tényleg jó, hogy ez történt vele? Teysus hallatán felszisszen.* Biztosan Teysus volt az? Abból az istenből mindent kinézek, csak a gyógyítást nem. *Kicsit elförmed.* Nem lehet, hogy Eeyr erejét kaptad meg? Valószínűbbnek látom. *Ekkor eszébe jut a Templom.* Valójában alig tudok valamit az istenekről, s talán tágítanom kéne ezen tudást, hamár csak azt lehet. *Cseppet felkuncog. Juhar befejezte a szomjoltást. Ha Drann lova is ezt tette, akkor invitálná.* Talán akkor elindulhatnánk Eeyr templomába. Érdekelne, mit tudsz mesélni róluk. *Szemei csillognak. A hátas elvarázsolja, szinte megigézi. Szeretné megfogni és hozzászólni. Erről az állat gazdáját kérdi.*
-Szabadna? *Ha igen a válasz, útközben megsimogatná az állatot, miközben sötét szemei csillognának a bámulattól. Kedveli az állatokat, elvégre hivatása ez. A druidák meg különösen érzékenyek a vadon lényeivel való bánásmódra. Persze csak azok, akik jól művelik ezen mesterséget.*
*A történetet borzongva; mégis a másikra felnézve hallgatja végig. Igazság szerint hihetetlenül nagy hőssé nőtt magában fel Drann. Ennek tiszteletét adja. Fél térdre helyezkedik, s a kutyát is ülésre utasítja.*
-Nagy hős vagy, Drann. Remélem egyszer oldaladob harcolhatok, ha arra kerül sor. Addig is, fogadd jobbomat, mint barátot. *Hajtja fejét a fű felé, s íját leakasztva, mikor feláll, a fajtárs felé nyújtja szimbolikusan, majd elteszi.* Belegondolni is borzalmas, hogy milyen lehetett. *Persze a Holtak Háborúja nem hallatlan számára, ha keveset is tudott róla.* Állítólag erdei elfek is harcoltak közülünk itt lent. Vándorok és néhány druida. Minket a magas fenyvesekben nem ért támadás, meg ha úgy is lett volna, a druidáink képzett mágusoknak számítanak. *Kacsint egyet a harcosra, majd elkomorodik egy pillanatra, de tényleg csak egy mondat erejéig.* Legalábbis, azok voltak. *Láthatóan gondolataiba merül. Vajon tényleg jó, hogy ez történt vele? Teysus hallatán felszisszen.* Biztosan Teysus volt az? Abból az istenből mindent kinézek, csak a gyógyítást nem. *Kicsit elförmed.* Nem lehet, hogy Eeyr erejét kaptad meg? Valószínűbbnek látom. *Ekkor eszébe jut a Templom.* Valójában alig tudok valamit az istenekről, s talán tágítanom kéne ezen tudást, hamár csak azt lehet. *Cseppet felkuncog. Juhar befejezte a szomjoltást. Ha Drann lova is ezt tette, akkor invitálná.* Talán akkor elindulhatnánk Eeyr templomába. Érdekelne, mit tudsz mesélni róluk. *Szemei csillognak. A hátas elvarázsolja, szinte megigézi. Szeretné megfogni és hozzászólni. Erről az állat gazdáját kérdi.*
-Szabadna? *Ha igen a válasz, útközben megsimogatná az állatot, miközben sötét szemei csillognának a bámulattól. Kedveli az állatokat, elvégre hivatása ez. A druidák meg különösen érzékenyek a vadon lényeivel való bánásmódra. Persze csak azok, akik jól művelik ezen mesterséget.*
7301. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-09-04 12:03:51
Üzenet elküldve: 2019-09-04 12:03:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Gwaandril & Drann//
- Nos, rendben. *telepedik le Drann a kidőlt fatörzsre, elnézve a két, víznek örvendő állatot, aztán Gwaandrilre, majd hosszan maga elé bámul.*
- De össze kell szednem a gondolataimat... nem is olyan könnyű visszagondolni, mi minden történt velem az elmúlt néhány évben. *rázza meg a fejét, majd folytatja.*
- Néhány éve a családom kérésére, na meg ifjonti kalandvágyból érkeztem ide, Artheniorba. Nagybátyám, Iannian akkor már majd egy éve nem adott hírt magáról, és apám aggódott. *gondol vissza az indulásra.*
- Az utolsó levelet tőle az akkor még a Lihanechbe vezető karavánút mentén álló Hold Karavánpihenőből, a Zöld Sárkány fogadóból kaptuk. Így Artheniorba érkezve oda indultam, hogy kérdezősködjem felőle.
- Megaludtam a Zöld Sárkányban, azt a szobát kérve, amelyben ő is megszállt, mert igen, emlékeztek rá.
- Csakhogy másnap reggel óriási zűrzavar és káosz tört ki a Fogadóban. Sőt nem is csak a Fogadóban, hanem az egész Karavánpihenőben! *pillant Gwaandrilra.*
- Először el sem hittem, hogy a karavánpihenőt valóban támadás érte, olyan esztelennek tűntek a hírek. Holtak, egy élőhalott sereg támadásáról beszélt mindenki. *Tart szünetet, visszagondolva az őrült tülekedésre és menekülésre, ami elkezdődött az egész karavánpihenőben!*
- A falakhoz mentem, amit egy maroknyi helyőrség védett egy Muelbar nevű artheniori tiszt parancsnoksága alatt.
- Hát ez volt a kezdete az Arthenior elleni Holt Háborúknak, amit aztán az új istenek megjelenése követett. *mondja, mivel nem tudja, odafenn északon hallottak-e minderről a hegyekben, bár bizonyára igen.*
- A tisztek kétségbeesetten védőket toboroztak a falakra, de a Karavánpihenőben lévők közül a legtöbben menekülőre fogták, szite mindenki. Néhányan, köztük én is, azt éreztük, gyávaság elfutni. Emlékszem olyan orkokra, akik a menekülőkkel szemben beálltak a Karavánpihenőt védők közé, és sok tisztet megszégyenítettek a bátorságukkal. *gondol vissza megint csak a történtekre.*
- Jómagam, talán botor módon, de azt ötlöttem ki, látva a hatalmas, falak alá özönlő élőholt sereget, akik sokkal többen voltak a védőknél, és egyedül a csatamágusok jég és tűzvarázslatai tartották őket vissza, hogy talán a vezért kellene megölni, hiszen a holtakat bizonyára ő irányítja mágiával!
- Úgyhogy egy elf védővel leereszkedtünk, és az éjszaka és a fák leple alatt ellopóztunk: egészen a Hóhérig!
- Maga is halott volt, annak kellett lennie, merthogy rég meghalt. Mert a holtak vezére a valahai wegtoreni hóhér volt maga! *teszi hozzá keserűen.*
- Féltem, persze. Ha van félnivalója egy harcosnak valamitől ezen a világon, akkor a városának rég halott, mégis elevenként seregeket vezérlő hóhéra az az, hidd el nekem, barátom!
- Megpróbáltuk tűzzel megölni, lelőni, de nem bírtunk vele. Bátorságnak nem voltam híján, de az kevés volt. *mondja keresetlen egyszerűséggel.*
- Hajszál híja, hogy ott nem maradtunk mind a ketten. Ma sem értem, hogyan menekültem meg, de a társam, akire ráparancsolt, hogy öljön meg, és aki félelmében rám is fogta a nyílvesszejét, végül ő mentett ki, és cipelt vissza a falak mögé, amikor valami nagyobb hívásra ott hagytak bennünket Ő és a csatlósai: pokolkutyák, veszett túlvilági fajzatok.
- Sose találkozz velük! *néz Gwaandril szemébe.*
- Búcsúzóul, nos, még rám sújtott a bárdjával.
- A sebet, amit kaptam, három évig hordoztam. Sohasem gyógyult be, nem használt semmilyen gyógymód ellene, pedig a családom mindent megpróbált, de a fájdalom éjjel-nappal velem volt.
*áll fel, maga is beleborzongva a mesébe, majd megrázza magát, lehullajtva a múltat.*
- A város védelmébe, az élőholtak elleni csatákba aztán úgy tudom, a thargok is bekapcsolódtak. Lenn délen is folytak csaták a holtak ellen, úgy hallottuk Wegtorenben. *meséli.*
- És most már vége. Amikor most nemrégiben visszatértem Artheniorba, hogy Eeyr templomát meglátogassam, hátha segítséget kapok, találkoztam az egyik védővel, aki ott volt a támadáskor, és segítette a csatamágusokat, és aki maga is nagy mágussá lett azóta.
- És, barátom, Teysus erejét segítségül hívva eloszlatta rólam a gonosz seb mágiáját, ami azóta sújtott, hogy elhagytam a Pihenőt, aminek önként védői közé szegődtem.
- Talán nem hiába tartják róla, hogy kétarcú isten, az egyensúly istene. *fejezi be a történetet, kíváncsian pillantva Gwaandrilra, milyen tanulságot von le belőle, ha levon bármit is egyáltalán.*
- Nos, rendben. *telepedik le Drann a kidőlt fatörzsre, elnézve a két, víznek örvendő állatot, aztán Gwaandrilre, majd hosszan maga elé bámul.*
- De össze kell szednem a gondolataimat... nem is olyan könnyű visszagondolni, mi minden történt velem az elmúlt néhány évben. *rázza meg a fejét, majd folytatja.*
- Néhány éve a családom kérésére, na meg ifjonti kalandvágyból érkeztem ide, Artheniorba. Nagybátyám, Iannian akkor már majd egy éve nem adott hírt magáról, és apám aggódott. *gondol vissza az indulásra.*
- Az utolsó levelet tőle az akkor még a Lihanechbe vezető karavánút mentén álló Hold Karavánpihenőből, a Zöld Sárkány fogadóból kaptuk. Így Artheniorba érkezve oda indultam, hogy kérdezősködjem felőle.
- Megaludtam a Zöld Sárkányban, azt a szobát kérve, amelyben ő is megszállt, mert igen, emlékeztek rá.
- Csakhogy másnap reggel óriási zűrzavar és káosz tört ki a Fogadóban. Sőt nem is csak a Fogadóban, hanem az egész Karavánpihenőben! *pillant Gwaandrilra.*
- Először el sem hittem, hogy a karavánpihenőt valóban támadás érte, olyan esztelennek tűntek a hírek. Holtak, egy élőhalott sereg támadásáról beszélt mindenki. *Tart szünetet, visszagondolva az őrült tülekedésre és menekülésre, ami elkezdődött az egész karavánpihenőben!*
- A falakhoz mentem, amit egy maroknyi helyőrség védett egy Muelbar nevű artheniori tiszt parancsnoksága alatt.
- Hát ez volt a kezdete az Arthenior elleni Holt Háborúknak, amit aztán az új istenek megjelenése követett. *mondja, mivel nem tudja, odafenn északon hallottak-e minderről a hegyekben, bár bizonyára igen.*
- A tisztek kétségbeesetten védőket toboroztak a falakra, de a Karavánpihenőben lévők közül a legtöbben menekülőre fogták, szite mindenki. Néhányan, köztük én is, azt éreztük, gyávaság elfutni. Emlékszem olyan orkokra, akik a menekülőkkel szemben beálltak a Karavánpihenőt védők közé, és sok tisztet megszégyenítettek a bátorságukkal. *gondol vissza megint csak a történtekre.*
- Jómagam, talán botor módon, de azt ötlöttem ki, látva a hatalmas, falak alá özönlő élőholt sereget, akik sokkal többen voltak a védőknél, és egyedül a csatamágusok jég és tűzvarázslatai tartották őket vissza, hogy talán a vezért kellene megölni, hiszen a holtakat bizonyára ő irányítja mágiával!
- Úgyhogy egy elf védővel leereszkedtünk, és az éjszaka és a fák leple alatt ellopóztunk: egészen a Hóhérig!
- Maga is halott volt, annak kellett lennie, merthogy rég meghalt. Mert a holtak vezére a valahai wegtoreni hóhér volt maga! *teszi hozzá keserűen.*
- Féltem, persze. Ha van félnivalója egy harcosnak valamitől ezen a világon, akkor a városának rég halott, mégis elevenként seregeket vezérlő hóhéra az az, hidd el nekem, barátom!
- Megpróbáltuk tűzzel megölni, lelőni, de nem bírtunk vele. Bátorságnak nem voltam híján, de az kevés volt. *mondja keresetlen egyszerűséggel.*
- Hajszál híja, hogy ott nem maradtunk mind a ketten. Ma sem értem, hogyan menekültem meg, de a társam, akire ráparancsolt, hogy öljön meg, és aki félelmében rám is fogta a nyílvesszejét, végül ő mentett ki, és cipelt vissza a falak mögé, amikor valami nagyobb hívásra ott hagytak bennünket Ő és a csatlósai: pokolkutyák, veszett túlvilági fajzatok.
- Sose találkozz velük! *néz Gwaandril szemébe.*
- Búcsúzóul, nos, még rám sújtott a bárdjával.
- A sebet, amit kaptam, három évig hordoztam. Sohasem gyógyult be, nem használt semmilyen gyógymód ellene, pedig a családom mindent megpróbált, de a fájdalom éjjel-nappal velem volt.
*áll fel, maga is beleborzongva a mesébe, majd megrázza magát, lehullajtva a múltat.*
- A város védelmébe, az élőholtak elleni csatákba aztán úgy tudom, a thargok is bekapcsolódtak. Lenn délen is folytak csaták a holtak ellen, úgy hallottuk Wegtorenben. *meséli.*
- És most már vége. Amikor most nemrégiben visszatértem Artheniorba, hogy Eeyr templomát meglátogassam, hátha segítséget kapok, találkoztam az egyik védővel, aki ott volt a támadáskor, és segítette a csatamágusokat, és aki maga is nagy mágussá lett azóta.
- És, barátom, Teysus erejét segítségül hívva eloszlatta rólam a gonosz seb mágiáját, ami azóta sújtott, hogy elhagytam a Pihenőt, aminek önként védői közé szegődtem.
- Talán nem hiába tartják róla, hogy kétarcú isten, az egyensúly istene. *fejezi be a történetet, kíváncsian pillantva Gwaandrilra, milyen tanulságot von le belőle, ha levon bármit is egyáltalán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9935-9954