//Még az Ébredés előtt//
//Lorsan//
– Értem én, de akkor meg egy kakast kellene beszereznünk hamarosan, nem? Bár igaz, wywardot is főzhetek én, vagy akár fácánt, ha találunk. Csak megfogni nehezebb, de az ízük finom.
*Elgondolkodik, de annyira sosem volt tanyasi lányka, hogy tudja milyen idős is egy tyúk, mikor már kezd apadni a tojástojó képessége, de azért egyetértően bólint.*
– Végtére is esetleg kicsit tovább kell csak főzni, de az megoldható.
*Nitta ujjai végigcirógatják a csípőjének dőlő Acél okos kobakját.*
– Én aztán biztosan nem vagyok druida, hogy ilyesmit tudjak. Lehet, hogy Szelíd tehet róla. Ki tudja, hogy mikről beszélgetnek ők az istállóban, miután mi aludni térünk.
*Nitta elmosolyodik, aztán segít a hús összecsomagolásában, és amennyire csak tud abban is, hogy minden készen álljon a zsákmány elszállítására. A maga részéről örül, hogy elhozták Szelídet is, így ez nem lesz gond, és mégiscsak nyugodtabb, ha Lorsan az udvarukon lát neki a hús feldolgozásának.*
– A bőrt is meg kellene tartani, lekapargatni, talán valahogy meg is cserezni, jól jönne, kabátnap, nadrágnak, vagy majd el lehetne adni vagy cserélni. Mit gondolsz?
*Nincs kiakadva azon, hogy a koponyát is fel kell majd hasítani. A koponya ételt jelent Acélnak, és ennyi a lényeg, a hús az immár csak hús, a túlélésük záloga lehet a télen. Nitta ilyen szempontból se nem finnyás, se nem kényes.*
– Abálni és utána füstre, szalámi lehet egy részéből, más részét lesütni lehetne, a nyers hús önmagában nem áll el túl sokáig.
*Mindaz, amit Lorsan mond, nagyon is tervszerűen és értelmesen hangzik.*
– Így a birtokot csak akkor kellene elhagynunk, mikor kedvünk úgy tartja, és nem kellene külön-külön kimennünk, főleg nem hajnal előtt vagy sötétedés után.
~Amikor ki tudja, mik járkálnak.~
– Nem is tudom, szerintem itt Arthenior környékén olyan nagy havak nem szoktak lenni, régen Vegtorenben volt olyan tél, hogy egyáltalán nem is havazott. Bár azt hiszem fent a hegyekben biztosan ott is, a nagy Választóhegység nyugati oldalán, talán ott volt.
*Szerencsére a hússal kapcsolatban egyetértésre jutnak gyorsan és a kérdése se talál süket fülekre, hogy látogassanak el a városba.
Nyilván nem ebben a pillanatban kell eldönteni, hogy mikor mennek majd, és mennyi időre, de lehet gondolkodni, számolgatni, tervezgetni.*
– Gyere Szelíd, már csak haza kell érnünk! *biztatja a lovat, mikor megindulnak, de közben elgondolkodik Lorsan kérdésén is.
Menet közben alsó ajkát beharapva töpreng, közben oldalpillantásokat vet a párjára.*
– Nos, hát elsőnek finom hagymaleves lesz, utána meg valami a friss húsból, talán szaftos pecsenye egy kis csicsókával és erdei gyümölcs mártással. Ha belefér. Vagy gondolod, ez mind túl megterhelő lenne vacsorára és van amit nem kérsz?
*Sikerül komoly hangon feltennie a kérdést, pedig valójában húzza kicsit a párját, hiszen jól tudja, hogy Lorsan szereti a hasát.*