Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-14 13:30:04
Üzenet elküldve: 2012-11-14 13:30:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*A férfit határozottan szórakoztatja ez a hetyke kis évődés, amit a nő egyelőre teljes beleéléssel prezentál felé.*
- Beridali rózsavíz *mondja élcelődőn duruzsolva. Nem veszi fel a fricskákat, viszont jó érzékkel replikáz.* - Később talán rá is könyökölhetsz... *pattintja ki ingnyakán a gombokat és kissé meg is lebbenti a ruhadarabot.* - Talán...
*Őszintén meglepődik, amikor a kis pukkancs hajlani látszik a szavára. Ha nem is pont úgy, ahogy kéne, de egyértelműen felhagyott a balga tervvel, hogy a szabad ég alatt éjszakázzon. Pakol. Közben pedig egy pillanatra se áll le a női dacba mártott apró szótövisek röppentgetésével.
Nagyon úgy tűnik, hogy a kisasszony gyalogolni kíván, márpedig ha ő gyalogol, akkor Ambroggiónak is illenék leszállni a nyeregből. Ahhoz viszont semmi kedve. Ráadásul a csizmáját is most pucolta le. Elcsigázott a vadászat után és a legutolsó dolog, amire most vágyik, az egy hosszú séta a fogadóig. Mert ha minden igaz, az ott szemben még csak a kovácsműhely. A fogadó felé még át kell vágni egy erdősávon amarra északnyugatnak.
Nem indul azonnal a nő után, aki már bőven a tisztáson jár. Hadakozik benne az úriember látszata, amit kiválóan alakít, ha kell, és az önző gazemberség, amiben nem sokan tesznek túl rajta a világon.
Nem felel a kérdésekre, s ha ezt felfedezve a nő is hátrafordul, bizonyára a torkára forr a kérdezősködés. Ambroggio szürkéje véknyába vágja a sarkát és vágtában indul meg felé. Kihajol a nyeregből és mint egy pusztai barbár, aki asszonyt rabol magának, egyszerűen fölkapja a madárcsontú teremtést és elnyargal vele. Át a tisztáson, az erdő északnyugati része felé.*
- Kapaszkodj, szépségem, ha jót akarsz! *kurjantja, bár fél kézzel tartva csak a gyeplőt, ő maga is szorosan fogja zsákmányát.*
- Beridali rózsavíz *mondja élcelődőn duruzsolva. Nem veszi fel a fricskákat, viszont jó érzékkel replikáz.* - Később talán rá is könyökölhetsz... *pattintja ki ingnyakán a gombokat és kissé meg is lebbenti a ruhadarabot.* - Talán...
*Őszintén meglepődik, amikor a kis pukkancs hajlani látszik a szavára. Ha nem is pont úgy, ahogy kéne, de egyértelműen felhagyott a balga tervvel, hogy a szabad ég alatt éjszakázzon. Pakol. Közben pedig egy pillanatra se áll le a női dacba mártott apró szótövisek röppentgetésével.
Nagyon úgy tűnik, hogy a kisasszony gyalogolni kíván, márpedig ha ő gyalogol, akkor Ambroggiónak is illenék leszállni a nyeregből. Ahhoz viszont semmi kedve. Ráadásul a csizmáját is most pucolta le. Elcsigázott a vadászat után és a legutolsó dolog, amire most vágyik, az egy hosszú séta a fogadóig. Mert ha minden igaz, az ott szemben még csak a kovácsműhely. A fogadó felé még át kell vágni egy erdősávon amarra északnyugatnak.
Nem indul azonnal a nő után, aki már bőven a tisztáson jár. Hadakozik benne az úriember látszata, amit kiválóan alakít, ha kell, és az önző gazemberség, amiben nem sokan tesznek túl rajta a világon.
Nem felel a kérdésekre, s ha ezt felfedezve a nő is hátrafordul, bizonyára a torkára forr a kérdezősködés. Ambroggio szürkéje véknyába vágja a sarkát és vágtában indul meg felé. Kihajol a nyeregből és mint egy pusztai barbár, aki asszonyt rabol magának, egyszerűen fölkapja a madárcsontú teremtést és elnyargal vele. Át a tisztáson, az erdő északnyugati része felé.*
- Kapaszkodj, szépségem, ha jót akarsz! *kurjantja, bár fél kézzel tartva csak a gyeplőt, ő maga is szorosan fogja zsákmányát.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-14 12:04:30
Üzenet elküldve: 2012-11-14 12:04:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Bosszúsan fintorog a ficsúr jóízű kacaja hallatán, és tovább vakargatja a ló sörénye tövét.*
- Sok-sok drága hölgyet, mi? Szóval selyemfiú vagy. Gondolhattam volna hamarabb is a puccos gúnyádból meg a pacsulidból. Rá lehet könyökölni erre a szagra: az ébresztett fel az imént, nem is a lovad csörtetése.
*Bár sosem mondaná ki hangosan, de tudja, hogy a férfinek igaza van: nem kellene az erdőszélen (parkszélen) aludnia. Főleg a hideg miatt, hiszen se vastag kabátja, se sátra nincs, a pokróc meg nem elegendő a csípős hajnalban. Nomeg persze a "kevésbé úriemberek" is erre vetődhetnek, amit Zazee szívesen elkerülne.
Az elfben még dúl a háború, hogy hogyan fogadja meg a tanácsot anélkül, hogy úgy tűnne, megfogadja a tanácsot. Rábámul a kinyújtott kézre, aztán sóhajt egyet.*
- Anyukám azt mondta, sose szálljak fel idegenek lovára. *morogja, de közben helyére csatolja rövidkardját (a combjára szíjazott kardhüvelybe) és elindul a cuccaiért.*
- Különben is, sok-sok drága hölgy gyászolna téged, ha meglátná, hogy felszedtél engem.
*Felszedi pokrócát és hevenyészett módon beletömködi hátizsákjába, egy csomó száraz fűvel meg néhány levéllel együtt, amelyek a szövetre tapadtak. Nem vesződik a takaró kirázásával. Hátára veti a hátizsákot, felveszi tegezét és íját is, és amikor mindezzel kész van, -két perc az egész- várakozóan a férfira néz.*
- Na akkor vezess. Hol egy fogadó?
*Választ sem várva kilép a bozótosból a tisztás irányába, és körülnéz a holdfényes parkon. Idilli környezet: az elfnek még mindig nem akaródzana maga mögött hagynia ezt a tisztást, ha a hőmérséklet egy kicsit barátságosabb lenne. (Vagy legalább meglenne a jó kis utazóköpenye, amit a hajón elloptak.)*
- ...aztán mondd csak, neved is van, Csalán?
*Nem felejtette el, hogy ő maga még nem mutatkozott be, holott a férfi már megkérdezte tőle a nevét. ...de ez a legkevésbé sem zavarja.*
- ...és mondd csak, ez itt Arthenior városa, igaz? Utálnám, ha eltévedtem volna.
*Eredetileg ide indult, csak az erszényében felmerült némi útiköltség-hiány, ami komoly vargabetűkre és várakozási időkre kényszerítette. Hiába, ha az ember (elf) az erdőben éli napjait és nem aranyban kapja a "bérét" hanem vadhúsban, erdei gyümölcsökben és forrásvízben, ez megesik. Zazee vagyona most sem rúg magas összegre annak ellenére, hogy a hajón kifizették több hetes munkáját. Arra persze futja, hogy pár napot ellakjon egy jobbfajta (de nem fényűző) fogadóban, és az sem okozhat gondot, hogy kiegészítse megfogyatkozott készleteit. (Például pótolja ellopott köpönyegét.) ...viszont legjobb lenne mihamarabb újabb pénzkereseti lehetőségre akadnia. Hacsak nem akar visszatérni az erdőbe. Annak is megvan a maga varázsa.*
- Sok-sok drága hölgyet, mi? Szóval selyemfiú vagy. Gondolhattam volna hamarabb is a puccos gúnyádból meg a pacsulidból. Rá lehet könyökölni erre a szagra: az ébresztett fel az imént, nem is a lovad csörtetése.
*Bár sosem mondaná ki hangosan, de tudja, hogy a férfinek igaza van: nem kellene az erdőszélen (parkszélen) aludnia. Főleg a hideg miatt, hiszen se vastag kabátja, se sátra nincs, a pokróc meg nem elegendő a csípős hajnalban. Nomeg persze a "kevésbé úriemberek" is erre vetődhetnek, amit Zazee szívesen elkerülne.
Az elfben még dúl a háború, hogy hogyan fogadja meg a tanácsot anélkül, hogy úgy tűnne, megfogadja a tanácsot. Rábámul a kinyújtott kézre, aztán sóhajt egyet.*
- Anyukám azt mondta, sose szálljak fel idegenek lovára. *morogja, de közben helyére csatolja rövidkardját (a combjára szíjazott kardhüvelybe) és elindul a cuccaiért.*
- Különben is, sok-sok drága hölgy gyászolna téged, ha meglátná, hogy felszedtél engem.
*Felszedi pokrócát és hevenyészett módon beletömködi hátizsákjába, egy csomó száraz fűvel meg néhány levéllel együtt, amelyek a szövetre tapadtak. Nem vesződik a takaró kirázásával. Hátára veti a hátizsákot, felveszi tegezét és íját is, és amikor mindezzel kész van, -két perc az egész- várakozóan a férfira néz.*
- Na akkor vezess. Hol egy fogadó?
*Választ sem várva kilép a bozótosból a tisztás irányába, és körülnéz a holdfényes parkon. Idilli környezet: az elfnek még mindig nem akaródzana maga mögött hagynia ezt a tisztást, ha a hőmérséklet egy kicsit barátságosabb lenne. (Vagy legalább meglenne a jó kis utazóköpenye, amit a hajón elloptak.)*
- ...aztán mondd csak, neved is van, Csalán?
*Nem felejtette el, hogy ő maga még nem mutatkozott be, holott a férfi már megkérdezte tőle a nevét. ...de ez a legkevésbé sem zavarja.*
- ...és mondd csak, ez itt Arthenior városa, igaz? Utálnám, ha eltévedtem volna.
*Eredetileg ide indult, csak az erszényében felmerült némi útiköltség-hiány, ami komoly vargabetűkre és várakozási időkre kényszerítette. Hiába, ha az ember (elf) az erdőben éli napjait és nem aranyban kapja a "bérét" hanem vadhúsban, erdei gyümölcsökben és forrásvízben, ez megesik. Zazee vagyona most sem rúg magas összegre annak ellenére, hogy a hajón kifizették több hetes munkáját. Arra persze futja, hogy pár napot ellakjon egy jobbfajta (de nem fényűző) fogadóban, és az sem okozhat gondot, hogy kiegészítse megfogyatkozott készleteit. (Például pótolja ellopott köpönyegét.) ...viszont legjobb lenne mihamarabb újabb pénzkereseti lehetőségre akadnia. Hacsak nem akar visszatérni az erdőbe. Annak is megvan a maga varázsa.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-14 10:03:27
Üzenet elküldve: 2012-11-14 10:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy méregeti a helyes kis pofit, épp az fordul meg a fejében, hogy ez a nő nem pont az a törékeny és szende virágszál, mint fajtársai legtöbbje. Van benne valami... *
„Tündér a te nénikéd, ficsúr!”
*Na pont ilyesmi! Ha az iménti bozótos kísérlet közel járt hozzá, hogy ledöntse a férfit a nyeregből, akkor ez egyenesen a határát pedzegeti. Ambroggiót menthetetlenül elkapja a nevetés. Hiába, annyit forgott mostanság langyvérű úri kisasszonyok sekélyes világában, hogy el is felejtette, milyen a női lélek igazán tűzrőlpattant oldala. Igazán üdítő ez a változás. Talán ezért van, hogy a férfi rókavigyora akkor sem kopik le, amikor nevetése elcsendesedik. Hiába élezi rajta a nő a nyelvét éppen, mintha hájjal kenegetnék.
Visszaveszi a kezét. Az igazat megvallva félti, hogy megharapják... No nem igazából, csak egy kósza gondolat erejéig. Szürkéje viszont mintha kiváltságokat élvezne a vérmes erdei tündérkénél, aki... ó, igen, már meg is találta. Pont ott... igen, pont ott szereti ez a hálátlan jószág. A homlokán, ahol a sörénye kezdődik. Kapitány odaadó, unszoló bólogatással és apró horkantásokkal merül bele a vakarászásba.
Ambroggio sóhajjal törődik bele ebbe a rút árulásba.
- Te szégyentelen *morogja.* - Ki kellett volna miskároltassalak. De még megtehetem, hallod-e?! *legyint oda a hátasnak játékosan.
Az aggodalmas szavak nem vonnak a homlokára bűntudatot, de a rá irányuló újbóli szurkapiszkára újfent csak gazemberes mosoly a válasz.*
- Sok-sok drága hölgyet sápasztana el a gyász miattam. Ezt igazán nem kívánhatod, szépségem. De... tudod, hogy szól a mondás: csalánba nem üt a ménkű *mondja ki a cinikus igazságot, de megfelel az aggodalmakra is.*
- Ezeknek az állatoknak minden porcikája arra van kitalálva, hogy rohanjanak. Gödrök pedig már nagyon rég léteznek a világon. A tapasztalat szerint megbirkóznak vele.
*Megpaskolja a szürke nyakát aztán újra a nőre néz. Persze most is vigyorog a bajusza alatt.*
- Kedvesem *morrantja már-már atyai hangnemben.* - A lovak sokkal jobban látnak a sötétben, mint mi. Egyesek szerint majdnem olyan jól, mint a baglyok.
*Az idő már most is elég hűvös, az erdőben (vagy erdőszélen) alvás pedig sosem veszélytelen dolog. Nem is szólva arról, hogy iszonyatosan kényelmetlen.*
- De félre a sziporkaháborút *mondja, és újfent nyújtja a kezét a nő felé.* - Nem jó ötlet idekint éjszakáznod. Egyedül. Tudod, azon felül, hogy könnyedén valami ragadozó vacsorája lehetsz, járhatnak erre olyanok, akik *hümment* - kevésbé úriemberek, mint én.*
„Tündér a te nénikéd, ficsúr!”
*Na pont ilyesmi! Ha az iménti bozótos kísérlet közel járt hozzá, hogy ledöntse a férfit a nyeregből, akkor ez egyenesen a határát pedzegeti. Ambroggiót menthetetlenül elkapja a nevetés. Hiába, annyit forgott mostanság langyvérű úri kisasszonyok sekélyes világában, hogy el is felejtette, milyen a női lélek igazán tűzrőlpattant oldala. Igazán üdítő ez a változás. Talán ezért van, hogy a férfi rókavigyora akkor sem kopik le, amikor nevetése elcsendesedik. Hiába élezi rajta a nő a nyelvét éppen, mintha hájjal kenegetnék.
Visszaveszi a kezét. Az igazat megvallva félti, hogy megharapják... No nem igazából, csak egy kósza gondolat erejéig. Szürkéje viszont mintha kiváltságokat élvezne a vérmes erdei tündérkénél, aki... ó, igen, már meg is találta. Pont ott... igen, pont ott szereti ez a hálátlan jószág. A homlokán, ahol a sörénye kezdődik. Kapitány odaadó, unszoló bólogatással és apró horkantásokkal merül bele a vakarászásba.
Ambroggio sóhajjal törődik bele ebbe a rút árulásba.
- Te szégyentelen *morogja.* - Ki kellett volna miskároltassalak. De még megtehetem, hallod-e?! *legyint oda a hátasnak játékosan.
Az aggodalmas szavak nem vonnak a homlokára bűntudatot, de a rá irányuló újbóli szurkapiszkára újfent csak gazemberes mosoly a válasz.*
- Sok-sok drága hölgyet sápasztana el a gyász miattam. Ezt igazán nem kívánhatod, szépségem. De... tudod, hogy szól a mondás: csalánba nem üt a ménkű *mondja ki a cinikus igazságot, de megfelel az aggodalmakra is.*
- Ezeknek az állatoknak minden porcikája arra van kitalálva, hogy rohanjanak. Gödrök pedig már nagyon rég léteznek a világon. A tapasztalat szerint megbirkóznak vele.
*Megpaskolja a szürke nyakát aztán újra a nőre néz. Persze most is vigyorog a bajusza alatt.*
- Kedvesem *morrantja már-már atyai hangnemben.* - A lovak sokkal jobban látnak a sötétben, mint mi. Egyesek szerint majdnem olyan jól, mint a baglyok.
*Az idő már most is elég hűvös, az erdőben (vagy erdőszélen) alvás pedig sosem veszélytelen dolog. Nem is szólva arról, hogy iszonyatosan kényelmetlen.*
- De félre a sziporkaháborút *mondja, és újfent nyújtja a kezét a nő felé.* - Nem jó ötlet idekint éjszakáznod. Egyedül. Tudod, azon felül, hogy könnyedén valami ragadozó vacsorája lehetsz, járhatnak erre olyanok, akik *hümment* - kevésbé úriemberek, mint én.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-13 21:39:59
Üzenet elküldve: 2012-11-13 21:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ha már választani kell, Zazee közelebb áll a "kígyóhoz", mint a "tündérkéhez". Ezt bizonyítja villogó szeme és öntudatosan felszegett álla.*
- Tündér a te nénikéd, ficsúr! - *morogja, miközben végigméri a lovast. Más helyzetben egészen megnyerőnek találná a férfi fizimiskáját, és az is impresszív, hogy nem esett hanyatt az ágaskodó lóról, de most a bicskanyitogató mosoly és a lekezelő modor elűz minden pozitív kicsengést. A kardot persze csakazértse rakja el a nő, bár nem áll szándékában használni.*
- Inkább itt éjszakázom, mint a városban. Eddig jobb volt a társaság.
*Előre lép, de nem azért, hogy elfogadja a kinyújtott kezet, hanem azért, hogy megszagoltassa kezét az ideges lóval. Amint egy kicsit csillapodik a hátas, Zazee megvakarássza az állat homlokát, füle tövét.*
- Megvesztél, hogy ekkora tempót diktálsz a sötét bozótban? Gödörbe is ugrathattad volna a lovad, aztán eltörik ennek a szép állatnak a lába. Kár lett volna érte. Persze ha elesik, te is a nyakadat törhetted volna. Azért nem lett volna kár.
*Hátrapillant válla felett.*
- Talán üldöz valaki? *Ez az egyetlen érv, amit elfogadható magyarázatnak talál. A fülvakargató terápia mindenesetre nem csak a lónak tesz jót, hanem neki is. Fúriadühe csillapodik, bár paprikás hangulata még messze nem múlt el.*
- Tündér a te nénikéd, ficsúr! - *morogja, miközben végigméri a lovast. Más helyzetben egészen megnyerőnek találná a férfi fizimiskáját, és az is impresszív, hogy nem esett hanyatt az ágaskodó lóról, de most a bicskanyitogató mosoly és a lekezelő modor elűz minden pozitív kicsengést. A kardot persze csakazértse rakja el a nő, bár nem áll szándékában használni.*
- Inkább itt éjszakázom, mint a városban. Eddig jobb volt a társaság.
*Előre lép, de nem azért, hogy elfogadja a kinyújtott kezet, hanem azért, hogy megszagoltassa kezét az ideges lóval. Amint egy kicsit csillapodik a hátas, Zazee megvakarássza az állat homlokát, füle tövét.*
- Megvesztél, hogy ekkora tempót diktálsz a sötét bozótban? Gödörbe is ugrathattad volna a lovad, aztán eltörik ennek a szép állatnak a lába. Kár lett volna érte. Persze ha elesik, te is a nyakadat törhetted volna. Azért nem lett volna kár.
*Hátrapillant válla felett.*
- Talán üldöz valaki? *Ez az egyetlen érv, amit elfogadható magyarázatnak talál. A fülvakargató terápia mindenesetre nem csak a lónak tesz jót, hanem neki is. Fúriadühe csillapodik, bár paprikás hangulata még messze nem múlt el.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-13 20:19:26
Üzenet elküldve: 2012-11-13 20:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Közel hat mázsányi, futásra teremtett tömény erő lódul meg alatta. A szürke teste egészen megnyúlik, ahogy nekiengedi a szárat és szinte a nyakára fekszik. A vasalt paták megtalálják helyüket a gyér cserjésben. Mintha a hátas is tudná, hogy a jól megérdemelt abrak és pihenés felé száguld.
Felszabadító érzés. Mi sem lehetne felségesebb körítés az élményhez, amidőn először veszi birtokba ezt a várost. Úgy fogy lobogni körülötte, mint egy hódító palástja, ahogy...*
~ Mi a...?! *Valahol itt szakad meg az idilli bevonulás képe, amikor valami kiugrik a bokrok közül és halálra rémíti a lovát. A szürke két lábra állva ágaskodik fel. Ha Ambroggio nem lenne gyakorlott lovas, már rég a földön kapkodna a tüdejéből kiszorult szusz után.
Táncol alatta a bestia, mintha kígyóra lépett volna. Forog és idegesen prüszköl, de a gazdája erős kézzel fogja, s bár tennie kell egy kisebb kört, néhány pillanat múlva visszaléptet a helyhez.*
~Hát mégis kígyóra léptél, Kapitány? *mosolyodik gazemberes vigyorra, ahogy a felpaprikázott hölgyikét meglátja.* ~Formás kis kígyó, annyi szent.
- Nocsak, nocsak *támaszkodik kényelmesen a nyeregkápára. A gyér holdfényben úgy csillannak ravaszdi szemei, akár a vadászó rókáé.* - Csak nem felzavartam egy erdei tündérkét a csalitosban?
- Mi a neved, tündérem? *kérdi bicskanyitogató mosollyal. Alaposan végigméri a nőt és nem restell még csettinteni is a nyelvével a látvány felett. De vigyora csak még kackiásabbra húzódik, amikor felfedezi a kardot, amit a tündérkéje szorongat.*
- Tedd azt le, mielőtt megvágod magad *mondja fejcsóválva. Ez a tartás nem vall valami patinás kardforgatói múltra, bár ez a csípőre vágott kéz meg a feketén villogó szemek... A női fegyvertár kész arzenálja. Egy kamaszfiút meglehet, menekülésre is lódítana.*
- Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy idekint éjszakázol *sóhajt és közelebb léptet.* - Gyere, beviszlek a városba, mielőtt megölsz egy kevésbé tapasztalt lovast *mondja még mindig élccel, de már jóval szelídebb modorban és nyújtja a kezét a nőnek.*
Felszabadító érzés. Mi sem lehetne felségesebb körítés az élményhez, amidőn először veszi birtokba ezt a várost. Úgy fogy lobogni körülötte, mint egy hódító palástja, ahogy...*
~ Mi a...?! *Valahol itt szakad meg az idilli bevonulás képe, amikor valami kiugrik a bokrok közül és halálra rémíti a lovát. A szürke két lábra állva ágaskodik fel. Ha Ambroggio nem lenne gyakorlott lovas, már rég a földön kapkodna a tüdejéből kiszorult szusz után.
Táncol alatta a bestia, mintha kígyóra lépett volna. Forog és idegesen prüszköl, de a gazdája erős kézzel fogja, s bár tennie kell egy kisebb kört, néhány pillanat múlva visszaléptet a helyhez.*
~Hát mégis kígyóra léptél, Kapitány? *mosolyodik gazemberes vigyorra, ahogy a felpaprikázott hölgyikét meglátja.* ~Formás kis kígyó, annyi szent.
- Nocsak, nocsak *támaszkodik kényelmesen a nyeregkápára. A gyér holdfényben úgy csillannak ravaszdi szemei, akár a vadászó rókáé.* - Csak nem felzavartam egy erdei tündérkét a csalitosban?
- Mi a neved, tündérem? *kérdi bicskanyitogató mosollyal. Alaposan végigméri a nőt és nem restell még csettinteni is a nyelvével a látvány felett. De vigyora csak még kackiásabbra húzódik, amikor felfedezi a kardot, amit a tündérkéje szorongat.*
- Tedd azt le, mielőtt megvágod magad *mondja fejcsóválva. Ez a tartás nem vall valami patinás kardforgatói múltra, bár ez a csípőre vágott kéz meg a feketén villogó szemek... A női fegyvertár kész arzenálja. Egy kamaszfiút meglehet, menekülésre is lódítana.*
- Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy idekint éjszakázol *sóhajt és közelebb léptet.* - Gyere, beviszlek a városba, mielőtt megölsz egy kevésbé tapasztalt lovast *mondja még mindig élccel, de már jóval szelídebb modorban és nyújtja a kezét a nőnek.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-13 17:46:16
Üzenet elküldve: 2012-11-13 17:46:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A meditálás majdnem teljesen elszakítja őt a külvilág érzékelésétől... de csak "majdnem". Távoli zajként azért eljut tudatába a lódobogás, az ágak recsegése és a hátas prüszkölése. Kinyitja szemeit és meglepve veszi tudomásul, hogy egy -szerinte- megvadult paripa éppen feléje száguld. Érthetetlen, hogy miért nem az ösvényen kocog és miért ront be a sűrű bozótba, de tény, hogy ezt teszi.
Zazee bágyadtsága egykettőre elszáll és az elf bukfencszerű mozdulattal elhengeredik a legközelebbi fa tövébe. Hátha annak nem akar nekimenni a hátas. Az egyetlen, amit menteni tud, az az íja: azt tudta felkapni és magával együtt biztonságba helyezni. A pokróca, hátizsákja, tegeze és rövidkardja a földön maradt, a bokor aljában. Fohászkodik, hogy lépje át ezeket a ló és ne tiporja el.
Amikor magát biztonságban tudja (egy-két méterre a ló várható útvonala mellett) jobban megnézi "támadóját". Első gondolata az, hogy a ló biztos elszabadult és valahol elhagyta már lovasát, de ez nincs így. Sőt: a férfi nagyonis biztosan ül a nyeregben, nem úgy tűnik, mintha elvesztette volna uralmát a vágta felett.*
- Megvesztél? Majdnem legázoltál! *kiáltja rá dühösen a férfire, amikor a hátas elszáguld mellette. Utólag megbánja hirtelen felindulását, mert talán jobb lett volna észrevétlennek maradni és hagyni, hogy a pasas elszáguldjon anélkül, hogy feltűnne neki a baki. ...de már mindegy. Ha a férfi nem is látta meg idejében az elf nőt, az biztos, hogy meghallotta.*
- Francba... *morogja Zazee, immár halkabban. Ha a lovas átugratott cuccai felett, akkor vissza is ugrik holmijához: ha másért nem is, akkor azért, hogy rövidkardját magához vegye. Ki tudja, miféle népek laknak erre: talán szükség lehet rá, hogy meg tudja védeni magát az idegentől. (Bár reménykedik benne, hogy nem ez a forgatókönyv valósul meg. Ugyanis bár nem esik ki kezéből a kard, azért nem tartja magát különösebben jó harcosnak.)
Míg a férfi megfordul lovával (vagy továbbvágtat szó nélkül), Zazee a karddal kezében megkerüli a fát, aminek tövében az imént elkerülte a legázolást. Bár szemei dühösen villognak, rövidkardját inkább csak lazán lógatja maga mellett, mint valami sétapálcát. Harci állást sem vesz fel, csak csípőre teszi szabadon maradt kezét.
Az elf fekete ruhákat visel éppen: bőrnadrág, mellény, csizma, öv. Csak vörös, bő selyemingje és a nyakában lógó vörös függő visz némi színt karakterébe.*
Zazee bágyadtsága egykettőre elszáll és az elf bukfencszerű mozdulattal elhengeredik a legközelebbi fa tövébe. Hátha annak nem akar nekimenni a hátas. Az egyetlen, amit menteni tud, az az íja: azt tudta felkapni és magával együtt biztonságba helyezni. A pokróca, hátizsákja, tegeze és rövidkardja a földön maradt, a bokor aljában. Fohászkodik, hogy lépje át ezeket a ló és ne tiporja el.
Amikor magát biztonságban tudja (egy-két méterre a ló várható útvonala mellett) jobban megnézi "támadóját". Első gondolata az, hogy a ló biztos elszabadult és valahol elhagyta már lovasát, de ez nincs így. Sőt: a férfi nagyonis biztosan ül a nyeregben, nem úgy tűnik, mintha elvesztette volna uralmát a vágta felett.*
- Megvesztél? Majdnem legázoltál! *kiáltja rá dühösen a férfire, amikor a hátas elszáguld mellette. Utólag megbánja hirtelen felindulását, mert talán jobb lett volna észrevétlennek maradni és hagyni, hogy a pasas elszáguldjon anélkül, hogy feltűnne neki a baki. ...de már mindegy. Ha a férfi nem is látta meg idejében az elf nőt, az biztos, hogy meghallotta.*
- Francba... *morogja Zazee, immár halkabban. Ha a lovas átugratott cuccai felett, akkor vissza is ugrik holmijához: ha másért nem is, akkor azért, hogy rövidkardját magához vegye. Ki tudja, miféle népek laknak erre: talán szükség lehet rá, hogy meg tudja védeni magát az idegentől. (Bár reménykedik benne, hogy nem ez a forgatókönyv valósul meg. Ugyanis bár nem esik ki kezéből a kard, azért nem tartja magát különösebben jó harcosnak.)
Míg a férfi megfordul lovával (vagy továbbvágtat szó nélkül), Zazee a karddal kezében megkerüli a fát, aminek tövében az imént elkerülte a legázolást. Bár szemei dühösen villognak, rövidkardját inkább csak lazán lógatja maga mellett, mint valami sétapálcát. Harci állást sem vesz fel, csak csípőre teszi szabadon maradt kezét.
Az elf fekete ruhákat visel éppen: bőrnadrág, mellény, csizma, öv. Csak vörös, bő selyemingje és a nyakában lógó vörös függő visz némi színt karakterébe.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-12 19:13:02
Üzenet elküldve: 2012-11-12 19:13:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*A szélhámosság nagykövete egy szép szürkén érkezik Arthenior szűz földjére. Mélyen szívja tüdejébe a levegőt, le a mellénye ezüstfényű gombsora alá. Hát nem csodálatos, hogy a világ ily hatalmas? Mindig vannak új kincsesbányák egy távoli város nyitott kapui mögött. A régi trükkök és fogások lerázzák magukról az elhasználtság porát. Itt újra legszebb fényükben fognak tündökölni, és, ó igen, hálásan meg fogják szolgálni ezt az üdítő utaztatást.
Már egészen ráesteledik, amikor megpillantja a holdfényben fürdőző tisztást. Innen már tényleg közel van a város, ami azt jelenti, hogy egy kupa jófajta bor, egy kiadós vacsora és egy puha ágy is közel van. ...Meg persze egy kellemes idomokkal megáldott teremtés, aki felmelegíti vele azt a puha ágyat...
Nem bánja, ha habos verítékben farol be szürkéjével a fogadó elé. Hadd fusson! Majd pöccint egy aranyat az istállófiúnak, hogy alaposan csutakolja le a hátast. Nem fogja vissza és itt már nem is iparkodik megtalálni a sötétbe veszett kis ösvényt. Csak vágtat toronyiránt, át a bozótoson. Lehet, hogy valaki jobban tenné, ha ugrana, mert bizony a csörtetés egyenest a szerencsétlen helyre vackolt éjszakai szállás felé közeledik...*
Már egészen ráesteledik, amikor megpillantja a holdfényben fürdőző tisztást. Innen már tényleg közel van a város, ami azt jelenti, hogy egy kupa jófajta bor, egy kiadós vacsora és egy puha ágy is közel van. ...Meg persze egy kellemes idomokkal megáldott teremtés, aki felmelegíti vele azt a puha ágyat...
Nem bánja, ha habos verítékben farol be szürkéjével a fogadó elé. Hadd fusson! Majd pöccint egy aranyat az istállófiúnak, hogy alaposan csutakolja le a hátast. Nem fogja vissza és itt már nem is iparkodik megtalálni a sötétbe veszett kis ösvényt. Csak vágtat toronyiránt, át a bozótoson. Lehet, hogy valaki jobban tenné, ha ugrana, mert bizony a csörtetés egyenest a szerencsétlen helyre vackolt éjszakai szállás felé közeledik...*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-12 12:20:23
Üzenet elküldve: 2012-11-12 12:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy Zazee körülnéz a területen, világossá válik számára, hogy ez a hely már nem az erdő része, hanem inkább egy park. A közepén emelkedő virágos dombocska és a szabályos rendben magasodó fák egyértelműen ezt mutatják. Egész közel a város. Ettől egyrészt megkönnyebbül, hiszen utazása rövidebbre sikerült, mint várta. Másrészt sajnálja is, mert egészen megkedvelte már a nyugalmas, csendes erdőt. Ahogy körbekerül a területen, mintha egy üllő és kalapács hangját hallaná: egy műhely vagy építkezés van a közelben. Talán kovács.
A civilizáció egyéb nyomaira is rábukkan: helyenként letaposott foltok a magas fűben, csizmasarokra utaló mélyedések a puha földben, pokrócok lenyomata morzsákkal körítve. (Talán piknikezők?) Zazee komolyan fontolóra veszi, hogy továbbáll, de a sötétség és az ismeretlen terep mellett van még valami, ami meggyőzi arról, hogy érdemes itt maradnia éjszakára: legfőbb érve az, hogy tetszik neki a hely. Valahogy megnyugtatja, kisimítja lelkét. Biztonságban érzi magát a ligetben (függetlenül attól, hogy ez valóban így van-e).
A tisztás körbekerülése után visszatér nagyjából arra a helyre, ahol kibukkant az erdőből. Bebújik a ligetet szegélyező bokrok alá és elvackolódik pokrócában. Feje alá pócolja a hátizsákot. Tüzet persze nem gyújt: az azért pofátlanság lenne egy városi parkban. Már az is necces, hogy itt akar aludni. ...de talán a parkőrök nem fedezik fel őt, a következő estét pedig már nem itt akarja tölteni az elf.
Zazee sokáig fekszik éberen, a levelek és a holdfény játékát figyelve. Néha a távolból emberi hangok szűrődnek ki hozzá, de azt nem tudja kivenni, hogy miről beszélnek. Csak szófoszlányokkal dobálózik a szél. Az elf annak ellenére, hogy fáradt, órákig nem tud elaludni. Végül úgy dönt, meditációval próbálja álomba ringatni magát.*
A civilizáció egyéb nyomaira is rábukkan: helyenként letaposott foltok a magas fűben, csizmasarokra utaló mélyedések a puha földben, pokrócok lenyomata morzsákkal körítve. (Talán piknikezők?) Zazee komolyan fontolóra veszi, hogy továbbáll, de a sötétség és az ismeretlen terep mellett van még valami, ami meggyőzi arról, hogy érdemes itt maradnia éjszakára: legfőbb érve az, hogy tetszik neki a hely. Valahogy megnyugtatja, kisimítja lelkét. Biztonságban érzi magát a ligetben (függetlenül attól, hogy ez valóban így van-e).
A tisztás körbekerülése után visszatér nagyjából arra a helyre, ahol kibukkant az erdőből. Bebújik a ligetet szegélyező bokrok alá és elvackolódik pokrócában. Feje alá pócolja a hátizsákot. Tüzet persze nem gyújt: az azért pofátlanság lenne egy városi parkban. Már az is necces, hogy itt akar aludni. ...de talán a parkőrök nem fedezik fel őt, a következő estét pedig már nem itt akarja tölteni az elf.
Zazee sokáig fekszik éberen, a levelek és a holdfény játékát figyelve. Néha a távolból emberi hangok szűrődnek ki hozzá, de azt nem tudja kivenni, hogy miről beszélnek. Csak szófoszlányokkal dobálózik a szél. Az elf annak ellenére, hogy fáradt, órákig nem tud elaludni. Végül úgy dönt, meditációval próbálja álomba ringatni magát.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-10 20:24:54
Üzenet elküldve: 2012-11-10 20:24:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Piknikre fel!//
- Barátságra és a nagy csapatra! * Mondja ki Roxi után a szavakat. Lehúzza az italt, ami rendesen égeti a torkát.*
-Ez a rum igen erős! * Somolyog rá a szép félelfre, aztán egy ideig csendben marad. Gondolata a szájra puszin jár, majd később újra megszólal.*
-Örülök végül, hogy eljöttem. Biztosan tudom, hogy a következő ilyen alkalomra biztosan nem fogok eljönni. Tényleg nem szeretnék nektek szomorúságot okozni. Tudom, hogy nem számít, de nekem igen. * Elvesz pár süteményt, mert kívánja az édességet. Alkoholból már nem iszik,mert fél, hogy berúg rendesen és ki tudja mi lenne a vége. Mikor eltelt az étellel, akkor harmadjára is feláll a helyéről. Ránéz Thiyára és Roxanára.*
- Legyetek rosszak. * Ejti ki a szavakat sunyi vigyorral, aztán lehajol a félelfhez és arcára nyom egy búcsú puszit. Fülébe a következőket mondja.*
-Ha hiányoznék neked és magányos vagy, azért küldj levelet és megkereslek. A csókod volt a legfinomabb. * Veti oda, mikor is elhúzódik tőle.*
- További szép napot nektek. * Ezzel elsétál a Piknikről, hogy újra a munkájára összpontosítson.*
- Barátságra és a nagy csapatra! * Mondja ki Roxi után a szavakat. Lehúzza az italt, ami rendesen égeti a torkát.*
-Ez a rum igen erős! * Somolyog rá a szép félelfre, aztán egy ideig csendben marad. Gondolata a szájra puszin jár, majd később újra megszólal.*
-Örülök végül, hogy eljöttem. Biztosan tudom, hogy a következő ilyen alkalomra biztosan nem fogok eljönni. Tényleg nem szeretnék nektek szomorúságot okozni. Tudom, hogy nem számít, de nekem igen. * Elvesz pár süteményt, mert kívánja az édességet. Alkoholból már nem iszik,mert fél, hogy berúg rendesen és ki tudja mi lenne a vége. Mikor eltelt az étellel, akkor harmadjára is feláll a helyéről. Ránéz Thiyára és Roxanára.*
- Legyetek rosszak. * Ejti ki a szavakat sunyi vigyorral, aztán lehajol a félelfhez és arcára nyom egy búcsú puszit. Fülébe a következőket mondja.*
-Ha hiányoznék neked és magányos vagy, azért küldj levelet és megkereslek. A csókod volt a legfinomabb. * Veti oda, mikor is elhúzódik tőle.*
- További szép napot nektek. * Ezzel elsétál a Piknikről, hogy újra a munkájára összpontosítson.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-09 20:57:26
Üzenet elküldve: 2012-11-09 20:57:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Piknikre fel!//
*Miután sikeres volt az akció, nyugodt szívvel tölt még egyet a rumból Rardannak. Mosolyogva felemeli a poharát.*
- A barátságra és a nagy csapatra!
*Javítja ki Rardant kellő pimaszsággal. Koccint egyet Thyával is, és beleérinti a rumba nyelvét. Mér mindig nem szereti a rumot. Figyelmesen hallgatja s megéri a férfi szavait. Jól esik neki, hogy ily’ szavakat hall egy olyan személytől, akitől, alig ha várta. Thyára néz, mikor Rardan csipkelődik vele, s majdhogy nem el is neveti magát, de hát igaz, ami igaz. A vak is látta a kettejük flörtölését.*
~Hajaj azok a régi szép idők. Boldog gyermekévek.~
*Ám ekkor közeledik egy felsőtest feléje, mégpedig Rardané, s ahogy oda kapja fejét elcsattan az a bizonyos csók. Hirtelen azt se tudja, hogy mi tévő legyen. Érzi, hogy rákvörösre lobbant az arca. Lassan felé fordul, majd elneveti magát.*
- Hát nem számítottam erre, de így is jó. A szájra puszi bevégeztetett, amivel amúgy is lógtál.
*A döbbent csend után hangos nevetések töltik be a tisztást, így telik a piknik. Örömben, nosztalgiában s csínyekben.*
*Miután sikeres volt az akció, nyugodt szívvel tölt még egyet a rumból Rardannak. Mosolyogva felemeli a poharát.*
- A barátságra és a nagy csapatra!
*Javítja ki Rardant kellő pimaszsággal. Koccint egyet Thyával is, és beleérinti a rumba nyelvét. Mér mindig nem szereti a rumot. Figyelmesen hallgatja s megéri a férfi szavait. Jól esik neki, hogy ily’ szavakat hall egy olyan személytől, akitől, alig ha várta. Thyára néz, mikor Rardan csipkelődik vele, s majdhogy nem el is neveti magát, de hát igaz, ami igaz. A vak is látta a kettejük flörtölését.*
~Hajaj azok a régi szép idők. Boldog gyermekévek.~
*Ám ekkor közeledik egy felsőtest feléje, mégpedig Rardané, s ahogy oda kapja fejét elcsattan az a bizonyos csók. Hirtelen azt se tudja, hogy mi tévő legyen. Érzi, hogy rákvörösre lobbant az arca. Lassan felé fordul, majd elneveti magát.*
- Hát nem számítottam erre, de így is jó. A szájra puszi bevégeztetett, amivel amúgy is lógtál.
*A döbbent csend után hangos nevetések töltik be a tisztást, így telik a piknik. Örömben, nosztalgiában s csínyekben.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-11-06 07:13:37
Üzenet elküldve: 2012-11-06 07:13:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Egy érzéki csók, néhány pillanatnyi furcsa remegés mely kívülre nem látszik de Ewa tökéletesen érzi, valami különleges történt most itt. Fejét hátra veti, megtámasztja a fa törzsébe majd elmosolyodik. Szólni késül. Mondani valamit de végül szemeit lesütve gondolkodik el egy keveset majd amikor fejét ismét felszegi tenyerét a férfi arcára simítja.
- Örülök, hogy magaddal hoztál. Különleges élmény volt a vízből kitocsogó gnómok meg a békés tisztás látványa is. Köszönöm.
Ismét elhallgat és most a visszavezető útra fordítja tekintetét.
- Mindjárt dél, mennem kéne. Remélem visszakísérsz a városba és mondjuk holnap vagy holnap után ismét megkeresel a templomban. Ott szinte bármikor rám találhatsz, vagy hagyj egy üzenetet a fogadóban.
Ennyi, nincs több. Menni kell, már várják. Kezét nyújtja a férfinak és ha az elfogadja együtt sétálnak vissza andalogva, beszélgetve.*
- Örülök, hogy magaddal hoztál. Különleges élmény volt a vízből kitocsogó gnómok meg a békés tisztás látványa is. Köszönöm.
Ismét elhallgat és most a visszavezető útra fordítja tekintetét.
- Mindjárt dél, mennem kéne. Remélem visszakísérsz a városba és mondjuk holnap vagy holnap után ismét megkeresel a templomban. Ott szinte bármikor rám találhatsz, vagy hagyj egy üzenetet a fogadóban.
Ennyi, nincs több. Menni kell, már várják. Kezét nyújtja a férfinak és ha az elfogadja együtt sétálnak vissza andalogva, beszélgetve.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-29 20:21:54
Üzenet elküldve: 2012-10-29 20:21:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
*"Végre." gondolja megenyhülten. Ismét oly szeretett fái között nyugalomra lelhet. Hosszú eltelt idő után meditálni kezd. A tisztás egy zavartalan területén leül, lábait magához húzza, ahogy apái tanították. Jobbat a bal alá. Kezét ölébe ejti csuhája ujjaiba burkolva, ruhája rejtekében ujjait összefűzi. Kámzsája mélyen szemébe húzva, nem azért, hogy sötétre leljen, hanem, hogy mindenki lássa, gondolataiba merül. Szemeit lehunyva idézi fel az elfeledni vágyó, vagy szokatlan gondolatokat. Van belőle bőven, így míg a transzcendens állapotot eléri, jó pár mély levegőt vesz, melyeket lassan kifúj. Eközben arra gondol, hogy minden egyes kifújt légáramlat, imádott Természetét táplálja, hogy az újabb levegővételhez juttathassa. "Végre nyugalomban."*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-28 21:04:58
Üzenet elküldve: 2012-10-28 21:04:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Piknikre fel!//
* Távozni készül, ám a két személyből álló hölgykoszorú megállítja. Thiya elölről, és Roxi hátulról, tehát a két nő sikeresen győzedelmeskedik. Sikerül újra leültetni a helyére, azonban teljesen másképp érez. Odatelepszik a félelf nő mellé, hogy közelében legyen. Az elfojtott érzéseit szabadjára engedi, s nyugodtan hagyja folyni őket.*
- A barátságra és kettőnkre. * Lehúzza a rumot egyből, majd nyújtja egy következő adagra a kupáját. Ha kap megint rumot, akkor ugyanúgy megissza mint ahogy az előzővel tette. Lenyugszik, mert visszaadják neki a barátság érzését.*
-Úgy elfelejtettelek titeket, hogy sajnálom az egészet. Nem kerestelek benneteket és a többi. Elfelejtettem, hogy milyen jó ha valakinek vannak barátai és nem csak ellenségei. Köszönöm. Meg fogok változni. Meg kell változnom. Fel kell hagynom az értelmetlen lopással. * A nők szemébe néz, aztán ajkaival a következő szavakat mondja ki a tündérnek.*
- Lenkor mesélt különben nem régen arról, hogy szereti a formás hátsód, kedves Thiya.* Aztán a tekintete rászegeződik Roxanára. Elnézi a finom ajkakat, és inába száll a bátorsága. Kivár egy kicsit, ám észre vehet venni, hogy igézően néz felé. A tündért kizárja az elméjéből, közben nem veszi le szemét az igézett személyről.*
- Utálni fogsz, de vállalom. * Egy rég nem látott csínytevő mosoly jelenik meg az arcán, majd közeledik a Roxanához. Csak a felsőteste közeledik a nőéhez, ha nincs ellenállás a másik fél részéről, akkor megadja a módját annak a bizonyos csóknak. Mikor ajkához ér az ajka, akkor lehunyja a szemét. Jobb kezével támaszkodik míg a baljával finoman megsimogatja az arcát. Hosszú csók, vagy csak úgy érzik. Nem marad örök ez a pillanat, hanem elhúzódik. Elmosolyodik, aztán lehunyt szemmel várja a reakciót.*
* Távozni készül, ám a két személyből álló hölgykoszorú megállítja. Thiya elölről, és Roxi hátulról, tehát a két nő sikeresen győzedelmeskedik. Sikerül újra leültetni a helyére, azonban teljesen másképp érez. Odatelepszik a félelf nő mellé, hogy közelében legyen. Az elfojtott érzéseit szabadjára engedi, s nyugodtan hagyja folyni őket.*
- A barátságra és kettőnkre. * Lehúzza a rumot egyből, majd nyújtja egy következő adagra a kupáját. Ha kap megint rumot, akkor ugyanúgy megissza mint ahogy az előzővel tette. Lenyugszik, mert visszaadják neki a barátság érzését.*
-Úgy elfelejtettelek titeket, hogy sajnálom az egészet. Nem kerestelek benneteket és a többi. Elfelejtettem, hogy milyen jó ha valakinek vannak barátai és nem csak ellenségei. Köszönöm. Meg fogok változni. Meg kell változnom. Fel kell hagynom az értelmetlen lopással. * A nők szemébe néz, aztán ajkaival a következő szavakat mondja ki a tündérnek.*
- Lenkor mesélt különben nem régen arról, hogy szereti a formás hátsód, kedves Thiya.* Aztán a tekintete rászegeződik Roxanára. Elnézi a finom ajkakat, és inába száll a bátorsága. Kivár egy kicsit, ám észre vehet venni, hogy igézően néz felé. A tündért kizárja az elméjéből, közben nem veszi le szemét az igézett személyről.*
- Utálni fogsz, de vállalom. * Egy rég nem látott csínytevő mosoly jelenik meg az arcán, majd közeledik a Roxanához. Csak a felsőteste közeledik a nőéhez, ha nincs ellenállás a másik fél részéről, akkor megadja a módját annak a bizonyos csóknak. Mikor ajkához ér az ajka, akkor lehunyja a szemét. Jobb kezével támaszkodik míg a baljával finoman megsimogatja az arcát. Hosszú csók, vagy csak úgy érzik. Nem marad örök ez a pillanat, hanem elhúzódik. Elmosolyodik, aztán lehunyt szemmel várja a reakciót.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-28 20:10:40
Üzenet elküldve: 2012-10-28 20:10:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Piknikre fel!//
*Nagy levegőt vesz s felpuffasztja az arcát, ezzel jelezve Thiyának, hogy még két szó, és felrobban. Ám hamar elmúlik ez a méreg, hiszen tudja, hogy csak csipkelődik a kis tündér. S mivel lehet visszavágni? Hát csipkelődéssel.*
- Csak annyira szeretnék csókot Rardantól, amennyire te Lenkortól.
*Felnevet majd Rardanra s Thiyára néz és tölt magának egy kis erdei gyümölcsös teát. Belekortyol. Íz kavalkád keveréke. Van benne egy kis szamóca, egy kis málna, szeder és egy kis csipkebogyó.*
- Valami isteni ez a tea. Nem tudod, miről maradsz le Thiya.
*Mikor újra elvörösödik, pajkosan felvonja szemöldökét s Thiyára néz, de nem szól semmit. Ám mikor megkérdezi, hogy a gyűrűt kitől kapta lenéz a gyűrűre és mutatóujjával végig simít rajta.*
- Ezt a gyűrűt egy kedves ismerősömtől kaptam, akiért régen bármit megtettem volna, hiszen nagyon szerettem őt.
*Nem mondja el Thiyának, hogy a gyűrűt Rardantól kapta, mert a végén még tényleg, bár elég jól ismeri ahhoz, hogy rájöjjön ki is lehet az, akiről szó van. Rardanra néz lopva, majd Thiyára. Elmosolyogja magát.*
-Hát persze persze. Ne is próbáld letagadni, hogy fülig szerelmes voltál Lenkorba. Mindig róla áradoztál, hogy milyen helyes srác, képzeld csak milyen most, hogy kész férfi lett. *megáll egy kicsit*
Hát, ha minden igaz, akkor elküldtem neki is a meghívót, de azt hogy jön-e az kérdéses. Megadjam a címét?
*Böködi a könyökével a kis tündért, aki látszólag elpirult.*
~Hah! Tudom ám mi a gyengéd, hihi~
*Mikor meghallja Rardan érzelmi kitörését a megdöbbenéstől kiguvadnak a szemei. Még talán levegőt sem vesz egy pillanatig. Teljesen lemerevedett s a gyűrűt bámulva végül magához tér. Látja, hogy a férfi elhagyja a piknikező helyet. Felugrik a helyéről, látja hogy Thiya már elébe is áll, így kicsit könnyebb dolga van, odasiet s hátulról megöleli. Könnyes szemmel remegő hangon szól Rardanhoz*
- Rardan! Én nem hazudtam abban, hogy mindig is tetszettél, s most hogy felnőttél s újra megláttalak, mit sem változott eme érzés. Bár nem gondoltam arra, hogy egyszer viszont látlak, de megkockáztattam ezt a kis pikniket. Nem számít, hogy miből élsz, hogy miben vagy jó, az számít most, hogy itt vagy s szeretném ha mindenki, aki eljött, jól érezné magát. Érted? Gyere ülj vissza s igyunk egy kis rumot.
*Thiyával együtt visszaültetik a helyére, majd előveszi a rumot s tölt mindenkinek.*
- Igyunk arra hogy ennyi év elteltével is megmaradt a barátság. Egészségetekre!
*Fanyar képpel, de megissza a rumot. Még mindig nem ízlik.*
*Nagy levegőt vesz s felpuffasztja az arcát, ezzel jelezve Thiyának, hogy még két szó, és felrobban. Ám hamar elmúlik ez a méreg, hiszen tudja, hogy csak csipkelődik a kis tündér. S mivel lehet visszavágni? Hát csipkelődéssel.*
- Csak annyira szeretnék csókot Rardantól, amennyire te Lenkortól.
*Felnevet majd Rardanra s Thiyára néz és tölt magának egy kis erdei gyümölcsös teát. Belekortyol. Íz kavalkád keveréke. Van benne egy kis szamóca, egy kis málna, szeder és egy kis csipkebogyó.*
- Valami isteni ez a tea. Nem tudod, miről maradsz le Thiya.
*Mikor újra elvörösödik, pajkosan felvonja szemöldökét s Thiyára néz, de nem szól semmit. Ám mikor megkérdezi, hogy a gyűrűt kitől kapta lenéz a gyűrűre és mutatóujjával végig simít rajta.*
- Ezt a gyűrűt egy kedves ismerősömtől kaptam, akiért régen bármit megtettem volna, hiszen nagyon szerettem őt.
*Nem mondja el Thiyának, hogy a gyűrűt Rardantól kapta, mert a végén még tényleg, bár elég jól ismeri ahhoz, hogy rájöjjön ki is lehet az, akiről szó van. Rardanra néz lopva, majd Thiyára. Elmosolyogja magát.*
-Hát persze persze. Ne is próbáld letagadni, hogy fülig szerelmes voltál Lenkorba. Mindig róla áradoztál, hogy milyen helyes srác, képzeld csak milyen most, hogy kész férfi lett. *megáll egy kicsit*
Hát, ha minden igaz, akkor elküldtem neki is a meghívót, de azt hogy jön-e az kérdéses. Megadjam a címét?
*Böködi a könyökével a kis tündért, aki látszólag elpirult.*
~Hah! Tudom ám mi a gyengéd, hihi~
*Mikor meghallja Rardan érzelmi kitörését a megdöbbenéstől kiguvadnak a szemei. Még talán levegőt sem vesz egy pillanatig. Teljesen lemerevedett s a gyűrűt bámulva végül magához tér. Látja, hogy a férfi elhagyja a piknikező helyet. Felugrik a helyéről, látja hogy Thiya már elébe is áll, így kicsit könnyebb dolga van, odasiet s hátulról megöleli. Könnyes szemmel remegő hangon szól Rardanhoz*
- Rardan! Én nem hazudtam abban, hogy mindig is tetszettél, s most hogy felnőttél s újra megláttalak, mit sem változott eme érzés. Bár nem gondoltam arra, hogy egyszer viszont látlak, de megkockáztattam ezt a kis pikniket. Nem számít, hogy miből élsz, hogy miben vagy jó, az számít most, hogy itt vagy s szeretném ha mindenki, aki eljött, jól érezné magát. Érted? Gyere ülj vissza s igyunk egy kis rumot.
*Thiyával együtt visszaültetik a helyére, majd előveszi a rumot s tölt mindenkinek.*
- Igyunk arra hogy ennyi év elteltével is megmaradt a barátság. Egészségetekre!
*Fanyar képpel, de megissza a rumot. Még mindig nem ízlik.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-28 17:49:09
Üzenet elküldve: 2012-10-28 17:49:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
// Piknikre fel! //
*Hallgatja a pirulós Roxanat, és érzi, hogy muszáj egy kicsit megint piszkálódnia vele.*
- Khm, le merem fogadni, hogy még mindig szeretnél egy csókot Rardantól. Nézd csak meg, mennyire megváltozott!
*Kuncog, és érzi, hogy Roxana megöli a tekintetével.
Tovább majszolja túrós pitéit, ám nem bír betelni velük, ezért muszáj még vennie legalább 2 szeletet.*
~ Itt fogok meghízni. ~
*Gondolja magában, ekkor Roxana megkínálja egy kis itallal és gyümölccsel.*
- Nem, nem kérek semmit, köszönöm szépen. Bőven elég nekem a pite.
*Szól kedvesen, ám Roxana ismét elvörösödött és kissé meglepetten szólt a kis tündérhez.*
- Na, most mi az?! Nincs ebben semmi rossz, mondtam már.
*Nyelvet ölt és ránéz Rardanra.*
- Neked mi a véleményed erről?
*Kérdezi a kissé csendes, zárkózott fiút, majd elfordul Roxana felé.*
- De szép gyűrű! Mégis kitől kaptad?
*Meglepődik, és hirtelen ledöbben mikor a fél-elf leányzó közli, hogy emlékszik, hogy Thiyanak tetszett Lenkor.*
- Rosszul hiszed, nekem nem tetszett senki. Soha senkit nem sasoltam, veled ellentétben.
*Próbálja letagadni a Lenkorral kapcsolatos dolgot, ám nem tudja leplezni, elvörösödik.*
- Egyébként ő nem jön?
*Próbál érdeklődni, de nem akar még jobban lebukni, hogy titokban várja a sötételfet.*
Rardan hirtelen megtör, és elkezd beszélni, mindent bevall, ami vele történt, sőt meglepően sokat is elárul.*
- Oh, a csínyjeidet már el is felejtettem. Rég volt már az az idő.
*Mikor a fiú közli, hogy Roxana a kezdetek óta tetszett neki, a kis tündér ránéz a fél-elf lánykára.*
- Látod, előre megmondtam neked, hogy tetszesz neki! Te soha nem hittél nekem.
*Felnevet és ledöbben annak hallatán, hogy Rardan egy tolvaj. A fiú feláll, és közli, hogy távozik.*
~ Én ezt nem hagyhatom! ~
*Thiya szárnyra kap, és odarepül Rardan elé. Jobb kezét a fiú mellkasa elé rakja, így próbálja őt megállítani.*
- Gyere vissza, kérlek! Emiatt nem kell szégyenkezned, tőlünk senki sem fogja megtudni! Engem egy cseppet sem zavar, hogy te tolvaj vagy. Kétlem, hogy bármit is elvennél tőlem. Roxanaról meg ne is beszéljünk...
*Ekkor megfogja a fiú kezét és próbálja őt visszacsalogatni a piknikhez.*
*Hallgatja a pirulós Roxanat, és érzi, hogy muszáj egy kicsit megint piszkálódnia vele.*
- Khm, le merem fogadni, hogy még mindig szeretnél egy csókot Rardantól. Nézd csak meg, mennyire megváltozott!
*Kuncog, és érzi, hogy Roxana megöli a tekintetével.
Tovább majszolja túrós pitéit, ám nem bír betelni velük, ezért muszáj még vennie legalább 2 szeletet.*
~ Itt fogok meghízni. ~
*Gondolja magában, ekkor Roxana megkínálja egy kis itallal és gyümölccsel.*
- Nem, nem kérek semmit, köszönöm szépen. Bőven elég nekem a pite.
*Szól kedvesen, ám Roxana ismét elvörösödött és kissé meglepetten szólt a kis tündérhez.*
- Na, most mi az?! Nincs ebben semmi rossz, mondtam már.
*Nyelvet ölt és ránéz Rardanra.*
- Neked mi a véleményed erről?
*Kérdezi a kissé csendes, zárkózott fiút, majd elfordul Roxana felé.*
- De szép gyűrű! Mégis kitől kaptad?
*Meglepődik, és hirtelen ledöbben mikor a fél-elf leányzó közli, hogy emlékszik, hogy Thiyanak tetszett Lenkor.*
- Rosszul hiszed, nekem nem tetszett senki. Soha senkit nem sasoltam, veled ellentétben.
*Próbálja letagadni a Lenkorral kapcsolatos dolgot, ám nem tudja leplezni, elvörösödik.*
- Egyébként ő nem jön?
*Próbál érdeklődni, de nem akar még jobban lebukni, hogy titokban várja a sötételfet.*
Rardan hirtelen megtör, és elkezd beszélni, mindent bevall, ami vele történt, sőt meglepően sokat is elárul.*
- Oh, a csínyjeidet már el is felejtettem. Rég volt már az az idő.
*Mikor a fiú közli, hogy Roxana a kezdetek óta tetszett neki, a kis tündér ránéz a fél-elf lánykára.*
- Látod, előre megmondtam neked, hogy tetszesz neki! Te soha nem hittél nekem.
*Felnevet és ledöbben annak hallatán, hogy Rardan egy tolvaj. A fiú feláll, és közli, hogy távozik.*
~ Én ezt nem hagyhatom! ~
*Thiya szárnyra kap, és odarepül Rardan elé. Jobb kezét a fiú mellkasa elé rakja, így próbálja őt megállítani.*
- Gyere vissza, kérlek! Emiatt nem kell szégyenkezned, tőlünk senki sem fogja megtudni! Engem egy cseppet sem zavar, hogy te tolvaj vagy. Kétlem, hogy bármit is elvennél tőlem. Roxanaról meg ne is beszéljünk...
*Ekkor megfogja a fiú kezét és próbálja őt visszacsalogatni a piknikhez.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-25 21:51:56
Üzenet elküldve: 2012-10-25 21:51:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Piknikre fel!//
* Thiyara néz, aztán az első szavaira reagál először.*
- Te is megváltoztál tündér létedre. * Szól a hangja, majd egy kis szünet következik a beszédében, mert nem csak vele csevegnek, hanem Roxanával is.*
- Örülsz annak, hogy engem látsz? Persze te szintén kaptál a csínyekből. * Megbökik párszor a vállát, így kénytelen ránézni a tündérre.*
- A feleségem? Szerintem nem lesz a feleségem. A mostani munkámmal csak bajba sodornám. Szóval nem tisztességes munkát végzek. * Itt úgy mint a félelf nő elkezdi terelni a témát. Nem szeretné, ha kiderülne, hogy valójában egy tolvaj.*
- De maradjunk annál, hogy nem értem miért nincs párod Roxi. * Eszébe jut a régi becenév, amit a lánynak adott iskolás éveik alatt. Thiya szavaira azonban hihetetlenül megnyílik.*
- Roxana már a kezdetektől fogva tetszett, és az iskolás éveink alatt igazán közel volt a szívemhez. Ő az első és egyben utolsó nő, aki annyira közel volt hozzám, hogy a szívemet teljesen a kezébe helyeztem volna. * Lesüti a szemeit, és aztán lehunyja.*
- Tolvaj vagyok. A szegénységem idáig hozott el. Kitörnék, és keresnék rendes munkát, ám úgy érzem, hogy egy erő visszahúz. * Feláll a helyéről, hogy kinyissa két szép szemét, majd gyors távozás mellett dönt.*
- Távozok. * Kilép a erdőszéli tisztásra, hogy magányos harcosként távolodjon el a másik kettőtől. Reméli, hogy a másik kettő megérti őt és nem fogják zaklatni. Szeretné, ha régi osztálytársait nem keverné bele.*
A hozzászólás írója (Rardan Wesrato) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.25 21:53:25
* Thiyara néz, aztán az első szavaira reagál először.*
- Te is megváltoztál tündér létedre. * Szól a hangja, majd egy kis szünet következik a beszédében, mert nem csak vele csevegnek, hanem Roxanával is.*
- Örülsz annak, hogy engem látsz? Persze te szintén kaptál a csínyekből. * Megbökik párszor a vállát, így kénytelen ránézni a tündérre.*
- A feleségem? Szerintem nem lesz a feleségem. A mostani munkámmal csak bajba sodornám. Szóval nem tisztességes munkát végzek. * Itt úgy mint a félelf nő elkezdi terelni a témát. Nem szeretné, ha kiderülne, hogy valójában egy tolvaj.*
- De maradjunk annál, hogy nem értem miért nincs párod Roxi. * Eszébe jut a régi becenév, amit a lánynak adott iskolás éveik alatt. Thiya szavaira azonban hihetetlenül megnyílik.*
- Roxana már a kezdetektől fogva tetszett, és az iskolás éveink alatt igazán közel volt a szívemhez. Ő az első és egyben utolsó nő, aki annyira közel volt hozzám, hogy a szívemet teljesen a kezébe helyeztem volna. * Lesüti a szemeit, és aztán lehunyja.*
- Tolvaj vagyok. A szegénységem idáig hozott el. Kitörnék, és keresnék rendes munkát, ám úgy érzem, hogy egy erő visszahúz. * Feláll a helyéről, hogy kinyissa két szép szemét, majd gyors távozás mellett dönt.*
- Távozok. * Kilép a erdőszéli tisztásra, hogy magányos harcosként távolodjon el a másik kettőtől. Reméli, hogy a másik kettő megérti őt és nem fogják zaklatni. Szeretné, ha régi osztálytársait nem keverné bele.*
A hozzászólás írója (Rardan Wesrato) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.25 21:53:25
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-25 21:13:20
Üzenet elküldve: 2012-10-25 21:13:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Piknikre fel!//
*Érzi, hogy teljesen elpirult s lesüti egy pillanatra tengerkék szemét. A zavartságtól hirtelen nem is jutnak eszébe a szavak, keze kissé megremeg, így leteszi a kezéből a poharat, amiben a rum van. Sóhajt egy nagyot, majd köhint egyet.*
- Hát, i-igen, emlékszem rá ,és ami azt illet tényleg így volt. Tényleg szerettem volna tőled egy csókot. Akkor. De az óta felnőttünk és hát, tudom, hogy most már ez máshogy jönne ki. *köhint még egyet* Ami a férfiakat illeti, rosszul hiszed. Nem loholnak utánam a férfiak, de ez így van jól. Jelenleg nincs a láthatáron olyan férfi, akit esetleg el tudnék képzelni magam mellett.
*Kíváncsi Rardanra, de ha nem szeretne mesélni róla, hát nem zaklatja vele. Elejt egy kis mosolyt, majd Thiyára néz. Látja, hogy nagyon ízlik neki a túrós pite, elővesz a kosárból egy kisebb tányért s arra teszi a két pitét.*
- Parancsolj csak! Ha ízlik, vegyél nyugodtan. Egy kis gyümölcsöt hozzá, vagy teát?
*Alig, hogy elmúlt ez a zavartság, ismét érzi, hogy melege van, s pirul az arca. A kedves padtársa Thiya beveti magát.*
- Na de Thiya?!
*Azon nyomban Rardanra néz, szeretné látni a reakciót, a tekintetét, az arcát, hogy mégis mit gondol erről.*
~ Biztos, hogy letagadja, hiszen mindig is elhallgatta az érzéseit. Soha sem beszélt róla. Miért nyílna meg most? Ennyi idő után. Nagyon meglepődnék. Bár, adott most egy gyűrűt, egy cicás gyűrűt. Nem értem. NEM értem miért? Talán tényleg tetszettem neki? Mh! Kizárt!~
*Ránéz a gyűrűre, amit most kapott Rardantól, majd Thiyára.*
- Erről jut eszembe Thiya! Tudom ám, hogy tetszett neked Lenkor, az egyetlen sötételf az osztályba. Vagy csak én láttam rosszul, hogy mindig őt sasolod?
*Tereli a szót magáról s Rardanról, hiszen ő is tud egyet s mást a kis tündérről. Hangja pajkos, arca derűs. Felvonja szemöldökét, mintha kérdőre vonná Thiyát, ám elneveti magát.
Nevetése csilingel, mint a tiszta forrás, betölti szinte az egész tisztást. Igazából örül nagyon, hogy legalább ketten elfogadták a meghívást s csak reméli, hogy Lenkor is hamarosan megérkezik. Szeretne róla is tudni, hogy mit csinál mostanában, van-e családja és hasonló dolgok. Na és persze a felejthetetlen nosztalgiázás, amit gyerek- illetve iskoláséveiben töltöttek négyen.*
A hozzászólás írója (Roxana Tavoreth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.25 21:15:57
*Érzi, hogy teljesen elpirult s lesüti egy pillanatra tengerkék szemét. A zavartságtól hirtelen nem is jutnak eszébe a szavak, keze kissé megremeg, így leteszi a kezéből a poharat, amiben a rum van. Sóhajt egy nagyot, majd köhint egyet.*
- Hát, i-igen, emlékszem rá ,és ami azt illet tényleg így volt. Tényleg szerettem volna tőled egy csókot. Akkor. De az óta felnőttünk és hát, tudom, hogy most már ez máshogy jönne ki. *köhint még egyet* Ami a férfiakat illeti, rosszul hiszed. Nem loholnak utánam a férfiak, de ez így van jól. Jelenleg nincs a láthatáron olyan férfi, akit esetleg el tudnék képzelni magam mellett.
*Kíváncsi Rardanra, de ha nem szeretne mesélni róla, hát nem zaklatja vele. Elejt egy kis mosolyt, majd Thiyára néz. Látja, hogy nagyon ízlik neki a túrós pite, elővesz a kosárból egy kisebb tányért s arra teszi a két pitét.*
- Parancsolj csak! Ha ízlik, vegyél nyugodtan. Egy kis gyümölcsöt hozzá, vagy teát?
*Alig, hogy elmúlt ez a zavartság, ismét érzi, hogy melege van, s pirul az arca. A kedves padtársa Thiya beveti magát.*
- Na de Thiya?!
*Azon nyomban Rardanra néz, szeretné látni a reakciót, a tekintetét, az arcát, hogy mégis mit gondol erről.*
~ Biztos, hogy letagadja, hiszen mindig is elhallgatta az érzéseit. Soha sem beszélt róla. Miért nyílna meg most? Ennyi idő után. Nagyon meglepődnék. Bár, adott most egy gyűrűt, egy cicás gyűrűt. Nem értem. NEM értem miért? Talán tényleg tetszettem neki? Mh! Kizárt!~
*Ránéz a gyűrűre, amit most kapott Rardantól, majd Thiyára.*
- Erről jut eszembe Thiya! Tudom ám, hogy tetszett neked Lenkor, az egyetlen sötételf az osztályba. Vagy csak én láttam rosszul, hogy mindig őt sasolod?
*Tereli a szót magáról s Rardanról, hiszen ő is tud egyet s mást a kis tündérről. Hangja pajkos, arca derűs. Felvonja szemöldökét, mintha kérdőre vonná Thiyát, ám elneveti magát.
Nevetése csilingel, mint a tiszta forrás, betölti szinte az egész tisztást. Igazából örül nagyon, hogy legalább ketten elfogadták a meghívást s csak reméli, hogy Lenkor is hamarosan megérkezik. Szeretne róla is tudni, hogy mit csinál mostanában, van-e családja és hasonló dolgok. Na és persze a felejthetetlen nosztalgiázás, amit gyerek- illetve iskoláséveiben töltöttek négyen.*
A hozzászólás írója (Roxana Tavoreth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.25 21:15:57
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-25 19:52:39
Üzenet elküldve: 2012-10-25 19:52:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
// Piknikre fel! //
*A sok finomság láttán megnyalja száját és el is csen egy sütit Roxana kosárkájából. Mindezt persze észrevétlenül teszi, hiszen Roxana épp rumot tölt a rejtélyes fiúnak, és nem figyel. Hirtelen volt padtársa üdvözlésképp két puszit ad a tündérkének, ám arca kissé pufók, hiszen az elcsent túros pitét majszolja. Kissé meglepődik, amikor észrevételezi a lány, hogy Thiya kicsit sem öregedett.*
- Sajnos nem tudom elárulni örök fiatalságom titkát, hiszem én sem tudom.
*Mondja nevetve Roxananak, ám amikor a lány rámutat Rardanra, Thiya lassan a fiúra néz, majd felhúzza jobb szemöldökét.*
- Lám, lám...szóval te vagy az a csínyeiről hírhedt Rardan. Hihetetlen, hogy mennyire megváltoztál!
*Ekkor Roxana megkínálja Thiyat pár süteménnyel.*
- Hm, nagyon finom vo...akarom mondani, két túrós pitét kérnék.
*Mosolyog, hiszen majdnem elszólta magát arról, hogy titokban evett már egy szeletet a pitéből. Rardan felé fordul.*
- Kissé furcsa, de kifejezetten örülök annak, hogy látlak.
*Szól a fiúhoz, majd észreveszi, hogy miközben beszél hozzá, Rardan a fekete hajú leányzó dekoltázsát szemlélgeti.*
- Hé, erre vagyok ám!
*Szól Rardanhoz, miközben megböködi párszor a fiú vállát. Míg a fiú udvarolni próbál Roxananak, a kis tündér folytatja mondani valóját.*
- Egy cseppet sem változtál. Már az iskolában is nagyon szeretted Roxanat. Biztosan ezért piszkáltad folyton folyvást. Nemhiába mondtam én, hogy egyszer a feleséged lesz.
*Kuncog, majd észreveszi, hogy a leányzó kissé elpirul.*
- Na, mi a baj Roxana? Nincs ebben semmi szégyellnivaló.
*Persze mindezt jóindulatú piszkálódásból kérdezi.*
*A sok finomság láttán megnyalja száját és el is csen egy sütit Roxana kosárkájából. Mindezt persze észrevétlenül teszi, hiszen Roxana épp rumot tölt a rejtélyes fiúnak, és nem figyel. Hirtelen volt padtársa üdvözlésképp két puszit ad a tündérkének, ám arca kissé pufók, hiszen az elcsent túros pitét majszolja. Kissé meglepődik, amikor észrevételezi a lány, hogy Thiya kicsit sem öregedett.*
- Sajnos nem tudom elárulni örök fiatalságom titkát, hiszem én sem tudom.
*Mondja nevetve Roxananak, ám amikor a lány rámutat Rardanra, Thiya lassan a fiúra néz, majd felhúzza jobb szemöldökét.*
- Lám, lám...szóval te vagy az a csínyeiről hírhedt Rardan. Hihetetlen, hogy mennyire megváltoztál!
*Ekkor Roxana megkínálja Thiyat pár süteménnyel.*
- Hm, nagyon finom vo...akarom mondani, két túrós pitét kérnék.
*Mosolyog, hiszen majdnem elszólta magát arról, hogy titokban evett már egy szeletet a pitéből. Rardan felé fordul.*
- Kissé furcsa, de kifejezetten örülök annak, hogy látlak.
*Szól a fiúhoz, majd észreveszi, hogy miközben beszél hozzá, Rardan a fekete hajú leányzó dekoltázsát szemlélgeti.*
- Hé, erre vagyok ám!
*Szól Rardanhoz, miközben megböködi párszor a fiú vállát. Míg a fiú udvarolni próbál Roxananak, a kis tündér folytatja mondani valóját.*
- Egy cseppet sem változtál. Már az iskolában is nagyon szeretted Roxanat. Biztosan ezért piszkáltad folyton folyvást. Nemhiába mondtam én, hogy egyszer a feleséged lesz.
*Kuncog, majd észreveszi, hogy a leányzó kissé elpirul.*
- Na, mi a baj Roxana? Nincs ebben semmi szégyellnivaló.
*Persze mindezt jóindulatú piszkálódásból kérdezi.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-24 17:44:31
Üzenet elküldve: 2012-10-24 17:44:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Piknikre fel!//
*Roxana szemei vagy csak szimplán a kisugárzása miatt lehiggad, majd leül a helyére ahová ültetik. Nem mer megszólni, hanem íriszeivel a nőt nézi, aztán teljesen falja a látványát.
" Még mindig olyan hihetetlen, hogy a gizda lányból ilyen szép nő lett. " Leplezetlenül és óvatlanul nézi a dekoltázsát. Süteményeket varázsol elő a szépség, tehát elvesz egy mákos sütit és hozzá az italt. Kulturáltan hozzálát az étkezésnek, hogy teljesen a hasa. Nem kell akkor beszélnie. Megérkezik egy tündér, akit felismer.
"Áhh itt van Thiya!" Kiált fel magában mint egy oroszlán.*
- Szia Thiya! Rardan vagyok. * Reméli nem a rossz emlékek ugranak be neki is, mint Roxanának. Hallgatásba merül, mert nyugodtan megrágja a finom süteményeket amiket elvesz. Mindegyik fajtából kettő darabot vesz el.*
- Khhmm. Jut eszembe egy régi emlék Roxana veled kapcsolatban. Egy sötét elhagyatott házban történt, hogy azt mondtad ha felnövünk akkor szeretnél egy csókot tőlem. De lehet rosszul emlékszem. Régen volt. Meg akkor másféleképpen láttuk a világot. Úgyhogy ha igazam is lenne, már...* Kicsit akadozik a beszéde.*...nem akarom behajtani rajtad. * Sóhajt egy nagyot, aztán folytatja a beszédet.*
- Kész nő lettél! Biztosan minden férfi a kegyeidért szerencsét próbál nálad. Pedig ha jól emlékszem akkor gyerekként folyton utánam jöttél, s én meg ezért tettem a csínyeket, hogy elüldözzelek magam mellől. Úgy látszik sikertelenül. *Ejti ki a szavakat a félelf nőnek, közben ránéz a tündérre, aztán hozzá is mond pár keresetlen szót.*
- Téged azért vettelek a csínylistára, mert állandóan mondtad, hogy Roxana lesz a feleségem ha felnövünk. Ami Lenkort illeti. Őt azért mert mindig megvert titokban. * Kortyol az italból, hogy megnedvesítse ajkait.*
- Viszont azóta más lettem. Nem, nem akarok beszélni róla.
A hozzászólás írója (Rardan Wesrato) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.24 17:52:54
*Roxana szemei vagy csak szimplán a kisugárzása miatt lehiggad, majd leül a helyére ahová ültetik. Nem mer megszólni, hanem íriszeivel a nőt nézi, aztán teljesen falja a látványát.
" Még mindig olyan hihetetlen, hogy a gizda lányból ilyen szép nő lett. " Leplezetlenül és óvatlanul nézi a dekoltázsát. Süteményeket varázsol elő a szépség, tehát elvesz egy mákos sütit és hozzá az italt. Kulturáltan hozzálát az étkezésnek, hogy teljesen a hasa. Nem kell akkor beszélnie. Megérkezik egy tündér, akit felismer.
"Áhh itt van Thiya!" Kiált fel magában mint egy oroszlán.*
- Szia Thiya! Rardan vagyok. * Reméli nem a rossz emlékek ugranak be neki is, mint Roxanának. Hallgatásba merül, mert nyugodtan megrágja a finom süteményeket amiket elvesz. Mindegyik fajtából kettő darabot vesz el.*
- Khhmm. Jut eszembe egy régi emlék Roxana veled kapcsolatban. Egy sötét elhagyatott házban történt, hogy azt mondtad ha felnövünk akkor szeretnél egy csókot tőlem. De lehet rosszul emlékszem. Régen volt. Meg akkor másféleképpen láttuk a világot. Úgyhogy ha igazam is lenne, már...* Kicsit akadozik a beszéde.*...nem akarom behajtani rajtad. * Sóhajt egy nagyot, aztán folytatja a beszédet.*
- Kész nő lettél! Biztosan minden férfi a kegyeidért szerencsét próbál nálad. Pedig ha jól emlékszem akkor gyerekként folyton utánam jöttél, s én meg ezért tettem a csínyeket, hogy elüldözzelek magam mellől. Úgy látszik sikertelenül. *Ejti ki a szavakat a félelf nőnek, közben ránéz a tündérre, aztán hozzá is mond pár keresetlen szót.*
- Téged azért vettelek a csínylistára, mert állandóan mondtad, hogy Roxana lesz a feleségem ha felnövünk. Ami Lenkort illeti. Őt azért mert mindig megvert titokban. * Kortyol az italból, hogy megnedvesítse ajkait.*
- Viszont azóta más lettem. Nem, nem akarok beszélni róla.
A hozzászólás írója (Rardan Wesrato) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.24 17:52:54
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2012-10-24 15:02:38
Üzenet elküldve: 2012-10-24 15:02:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
// Piknikre fel!//
*Miután nagy nehezen lenyugodtak a kedélyek, kedves mosollyal visszaülteti Rardant a plédre. Megigazgatja a pléd másik oldalát s elővesz egy kupát hogy töltsön egy kis rumot a férfinak. Épp annyit, hogy ne szálljon a fejébe egyből. Ki is készíti a süteményeket. Pontosabban túrós, almás-fahéjas és mákos pitét.
- Tessék, ezt idd meg! Hidd el, jobban leszel tőle s ellazulsz egy kicsit. S itt van egy kis enni való, hogy azért legyen valami a gyomrodba, mert aztán csúnya has és fejfájást tud okozni egy kis alkohol.
*Magának is tölt egy nyelvhegynyit, hiszen a rumot kifejezetten a férfiaknak hozta, de ha inni szeretne Thiya vagy ő, akkor azért legyen.
Épp belehörpint mikor egy kedves, vékony hang köszön feléjük. Odapillant, s meglátja a kedves kis padtársát, Thiyát. Köszönés képen le is nyom két puszit az arcára.*
- Szia Thiya! Annyira örülök, hogy eljöttél erre a kis összeröffenésre, csak hogy úgy fogalmazzak, mint régen. Szinte semmit sem változtál. Hogy lehet ez, hogy egy percet sem öregedtél? Emlékszel még Rardanra? A mi kis csíny királyunkra?
*Barátságosan mutat felé s reméli, hogy ő is megbocsátotta a gyerekcsínyeket, amiket elkövetett ellene is. Szeretné, ha ez a piknik a nosztalgiáról szólna s nem a haragról. Thiyára majd Rardanra néz, hogy lássa az arckifejezéseket.*
~Jajj Jajj! Remélem nem lesz rossz vége ennek a pikniknek. Kérlek kérlek kérlek kérlek! Csak most az egyszer legyen szerencsém!~
*Leülteti mellé, szembe Rardannal. Kínálja őt is mindenféle finomsággal.*
- Mit adhatok Thiya? Van sonkás kenyér, gyümölcsök, apró sütemények, pontosabban túrós, almás-fahéjas és mákos pite, tea és egy kis rum. Épp most kóstoltam meg a rumot, hát mit ne mondjak, alkohol és rum ízű. *nevet majd megáll egy pillanatra* S már csak egy személyt várunk. Na ki hiányzik a Nagy Csapatból? *körülnéz* Hát Lenkor, a mi is sötételf barátunk. Kíváncsi vagyok, hogy eljön-e egyáltalán.
*Miután nagy nehezen lenyugodtak a kedélyek, kedves mosollyal visszaülteti Rardant a plédre. Megigazgatja a pléd másik oldalát s elővesz egy kupát hogy töltsön egy kis rumot a férfinak. Épp annyit, hogy ne szálljon a fejébe egyből. Ki is készíti a süteményeket. Pontosabban túrós, almás-fahéjas és mákos pitét.
- Tessék, ezt idd meg! Hidd el, jobban leszel tőle s ellazulsz egy kicsit. S itt van egy kis enni való, hogy azért legyen valami a gyomrodba, mert aztán csúnya has és fejfájást tud okozni egy kis alkohol.
*Magának is tölt egy nyelvhegynyit, hiszen a rumot kifejezetten a férfiaknak hozta, de ha inni szeretne Thiya vagy ő, akkor azért legyen.
Épp belehörpint mikor egy kedves, vékony hang köszön feléjük. Odapillant, s meglátja a kedves kis padtársát, Thiyát. Köszönés képen le is nyom két puszit az arcára.*
- Szia Thiya! Annyira örülök, hogy eljöttél erre a kis összeröffenésre, csak hogy úgy fogalmazzak, mint régen. Szinte semmit sem változtál. Hogy lehet ez, hogy egy percet sem öregedtél? Emlékszel még Rardanra? A mi kis csíny királyunkra?
*Barátságosan mutat felé s reméli, hogy ő is megbocsátotta a gyerekcsínyeket, amiket elkövetett ellene is. Szeretné, ha ez a piknik a nosztalgiáról szólna s nem a haragról. Thiyára majd Rardanra néz, hogy lássa az arckifejezéseket.*
~Jajj Jajj! Remélem nem lesz rossz vége ennek a pikniknek. Kérlek kérlek kérlek kérlek! Csak most az egyszer legyen szerencsém!~
*Leülteti mellé, szembe Rardannal. Kínálja őt is mindenféle finomsággal.*
- Mit adhatok Thiya? Van sonkás kenyér, gyümölcsök, apró sütemények, pontosabban túrós, almás-fahéjas és mákos pite, tea és egy kis rum. Épp most kóstoltam meg a rumot, hát mit ne mondjak, alkohol és rum ízű. *nevet majd megáll egy pillanatra* S már csak egy személyt várunk. Na ki hiányzik a Nagy Csapatból? *körülnéz* Hát Lenkor, a mi is sötételf barátunk. Kíváncsi vagyok, hogy eljön-e egyáltalán.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586