//A Véres Bál//
//Kúriában//
*A kis csapat közül egyedüliként ismeretlen férfiről reméli, hogy most már rendben lesz, ha más nem, talán visszatér Ymra, és gondját viseli, esetleg a szolgák lesznek oly kegyesek, hogy nem hagynak meghalni még egy lelket, ám hiába kutakodik, semmit nem talál, ami a pórul járt hasznára lehetne. Így viszont csak az idő telik, a többiek már bizonyosan jutottak valamire, míg ő azon kívül, hogy némelyik felkínált bor is mérgezett volt, semmi mást nem derített fel.
Ugyan reménye volt arra, hogy egy kis csapat tán összeverődik a nem túl hosszadalmas útra, ám a helyzetet elnézve erre már nem lesz lehetőség, egyedül kell nekivágnia az ismeretlennek. Legalábbis a mágus személye és ereje, indíttatásai egyelőre feltérképezetlenek, ennek fényében pedig nem árt az óvatosság.
Egy utolsó, aggodalommal terhes pillantással búcsúzik Netantól, majd elindul kifelé a kúriából.
Ahogy nagy nehezen átverekedi magát a szerencsétlen halottakon, az egyik áldozatul esett őrnél feltűnik neki egy bot. Nyilván valamiféle szúró fegyverként szolgálhatott, azonban a tetején kiálló szilánkok arról tanúskodnak, hogy az érdemi rész letörött. Így sem bánja, ha esetleg meg tudja szerezni, ugyanis egy bálba ki érkezik felfegyverzetten? Hát nem a félvér hölgyemény, kinek lelke bár elszánt és mindég cselekvésre kész, többnyire mégis inkább szelíd. Eszébe sem jutott volna, hogy egy könnyed este ilyesfajta tragédiába fog torkollani. Egyedüli szerencséje, hogy a hűvöst már kevéssé kell állnia, ugyanis a tavasz beköszöntével már az esték is melegebbek.*
- Gyerünk... *Susmorogja pirosló ajkai mögül, ahogy elkezdi kiráncigálni a botot a testek alól, s amennyiben sikerrel jár, azzal az oldalán indul meg a tisztáshoz.*
//Mágust keresve//
*Nem telik el sok idő, mire a gazdagnegyed, s a város kora esti nyüzsgéséből a tisztás mindég nyugodt, kellemes helyszínére ér. Mint ahogyan azt a kúriában is említették - s reméli jól emlékszik -, az erdővel határosan kell keresnie az illetőt, kinek vélhetően köze van az ara kegyetlen meggyilkolásához.
Túl sok lehetősége nem adatik, ugyanis a kovácsműhely, az erdő széle és a tisztás hármasában nincs igazán sok terület, amelyet át kellene fésülnie, már csak az a kérdés, jól voltak-e informálva a szolgálók és a vőlegény... Bizonyára hamarosan fény derül erre is.
Tehát, mintegy találomra indul meg az egyik irányba, hogy körülnézhessen; lát-e bármerre pislákoló fényt, netán tábortüzet, mely a mágushoz vezethetné. Vagy szimplán egy házat, viskót, bármi tákolmányt, mi megélhetésre alkalmatosnak bizonyul.*