Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-11 11:26:51
Üzenet elküldve: 2025-05-11 11:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 521
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A fény útján járva//
*A két lány kissé talán elbeszél egymás mellett. Alenia nem feltétlenül a ló felnyergelése miatt szeretné, hogy Luninari legyőzze a félelmét. Lovagolni szeretné úgy megtanítani a fél-elf lányt, hogy utána bármikor rá merjen ülni, ha valahová gyorsan el szeretne jutni. Bár, az is igaz, hogy a varázsnyuszi birtokában nem igazán van rá szüksége.*
- Ez butaság. Nem akar egyik ló sem megölni. Ők ösztönlények, és ha úgy érzed, hogy bántanak, azt azért teszik, mert ők is félnek valamiért, de te jobban értesz az állatokhoz, mint én. Szerintem legbelül te is tudod, hogy butaság ez a félelem. *Azonban mindenkinek megvan a maga furcsa félelme, mint ahogy ő is majdnem rosszul lesz minden egyes alkalommal, ha arra gondol, hogy újra beszélnie kell Intathtal a múltról és a közös jövőjükről, már ha lesz nekik olyan.
A lovászfiú igazán kedves, tőle megtanulhatják, hogyan kell felrakni a nyerget újdonsült úti társukra, Harmatra, most pedig még fel is teszi rá nekik, így Aleniának már csak annyi dolga van, hogy felüljön rá. Ez persze nem olyan egyszerű mutatvány, mert hiába van már meg mindkét keze, nagyon régen nem ült lovon, és az ilyen bonyolultabb mozdulatokhoz sem szokott még vissza. A lovász újbóli segítségével azonban hamar a nyeregben találja magát. Nem hercegnősen, hanem rendesen, hála annak, hogy most nadrágot visel.*
- Hű, de furcsa. Köszönjük szépen! Menjünk Luni! Eeyr velünk van. *Mosolyog boldogan, majd elcsodálkozva pillant a varázsnyúlra, mikor barátnője végre megidézi őt.*
- Jajj, de édes! *Kuncog röviden, de többet egyelőre nem fűz hozzá, mert minél hamarabb szeretné maguk mögött hagyni a Piacteret. Lassú léptekben, de határozottan vezeti Harmatot, mert azért a lovaglás tudományát, melyet egyszer jól megtanult, nem felejtette még el akkor sem, ha hosszú ideje nem gyakorolta már. A tisztáson azonban megáll egy kis pihenőre.*
- Nagyon aranyos vagy vele. *Mondja újra a nyuszival kapcsolatban.* Tőle nem félsz? Ő is ledobhat, nem? Vagy nincsenek önálló gondolatai úgy, mint egy állatnak? Személyisége, meg ilyesmi, tudod… *A mágia mögötti tudományos magyarázatok mindig is érdekelték, csak mostanában már kevés ideje volt könyvek fölött ülni és tanulni, pedig ó, mennyire szeretne! Mindenesetre, mielőtt végleg maguk mögött hagynák Artheniort, és beszélgetnek egy kicsit, addig Alenia magára idézi azt az ezüstköpenyt, amit szintén Luninaritól tanult meg, hogy hogyan kell. Nincs azért még olyan meleg, hogy anélkül induljon útnak.*
- Milyen furcsa… megint itt vagyunk, ahol minden rossz történt, de most mégsem érzem úgy, hogy újra megtörténhet. Az már a múlt. A templomban teljesen elengedtem mindent, ami ahhoz köthető. *Ezt mondja, de nem teljesen igaz. Az idilli kép árnyékában ott áll Intath, aki még tönkretehet mindent, ám ezzel már nem akarja barátnőjét riogatni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*A két lány kissé talán elbeszél egymás mellett. Alenia nem feltétlenül a ló felnyergelése miatt szeretné, hogy Luninari legyőzze a félelmét. Lovagolni szeretné úgy megtanítani a fél-elf lányt, hogy utána bármikor rá merjen ülni, ha valahová gyorsan el szeretne jutni. Bár, az is igaz, hogy a varázsnyuszi birtokában nem igazán van rá szüksége.*
- Ez butaság. Nem akar egyik ló sem megölni. Ők ösztönlények, és ha úgy érzed, hogy bántanak, azt azért teszik, mert ők is félnek valamiért, de te jobban értesz az állatokhoz, mint én. Szerintem legbelül te is tudod, hogy butaság ez a félelem. *Azonban mindenkinek megvan a maga furcsa félelme, mint ahogy ő is majdnem rosszul lesz minden egyes alkalommal, ha arra gondol, hogy újra beszélnie kell Intathtal a múltról és a közös jövőjükről, már ha lesz nekik olyan.
A lovászfiú igazán kedves, tőle megtanulhatják, hogyan kell felrakni a nyerget újdonsült úti társukra, Harmatra, most pedig még fel is teszi rá nekik, így Aleniának már csak annyi dolga van, hogy felüljön rá. Ez persze nem olyan egyszerű mutatvány, mert hiába van már meg mindkét keze, nagyon régen nem ült lovon, és az ilyen bonyolultabb mozdulatokhoz sem szokott még vissza. A lovász újbóli segítségével azonban hamar a nyeregben találja magát. Nem hercegnősen, hanem rendesen, hála annak, hogy most nadrágot visel.*
- Hű, de furcsa. Köszönjük szépen! Menjünk Luni! Eeyr velünk van. *Mosolyog boldogan, majd elcsodálkozva pillant a varázsnyúlra, mikor barátnője végre megidézi őt.*
- Jajj, de édes! *Kuncog röviden, de többet egyelőre nem fűz hozzá, mert minél hamarabb szeretné maguk mögött hagyni a Piacteret. Lassú léptekben, de határozottan vezeti Harmatot, mert azért a lovaglás tudományát, melyet egyszer jól megtanult, nem felejtette még el akkor sem, ha hosszú ideje nem gyakorolta már. A tisztáson azonban megáll egy kis pihenőre.*
- Nagyon aranyos vagy vele. *Mondja újra a nyuszival kapcsolatban.* Tőle nem félsz? Ő is ledobhat, nem? Vagy nincsenek önálló gondolatai úgy, mint egy állatnak? Személyisége, meg ilyesmi, tudod… *A mágia mögötti tudományos magyarázatok mindig is érdekelték, csak mostanában már kevés ideje volt könyvek fölött ülni és tanulni, pedig ó, mennyire szeretne! Mindenesetre, mielőtt végleg maguk mögött hagynák Artheniort, és beszélgetnek egy kicsit, addig Alenia magára idézi azt az ezüstköpenyt, amit szintén Luninaritól tanult meg, hogy hogyan kell. Nincs azért még olyan meleg, hogy anélkül induljon útnak.*
- Milyen furcsa… megint itt vagyunk, ahol minden rossz történt, de most mégsem érzem úgy, hogy újra megtörténhet. Az már a múlt. A templomban teljesen elengedtem mindent, ami ahhoz köthető. *Ezt mondja, de nem teljesen igaz. Az idilli kép árnyékában ott áll Intath, aki még tönkretehet mindent, ám ezzel már nem akarja barátnőjét riogatni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-10 08:31:37
Üzenet elküldve: 2025-05-10 08:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
//Zárás//
*Hogy egy értelmes beszélgetést ketten nem tudnak lefolytatni, az cseppet sem meglepő, de legalább megértik egymást minden káosz közepette. A másikra tekintve, még ha minden sötétséget magába is nyelt az évei alatt a Feketeség, neki mégis békét hoz, s ebben tud fürdőzni, nem kellenek ehhez bonyolult és mély diskurzusok. Hiányzott neki a lány, még ha nem is tudott róla. Éppen ezért hajlandó és nem köt bele minden egyes szavába. Hogy pénze nincs mondjuk az elég sajnálatos, de a szabadidejét majd nem vásárlással tölti, hanem hallgatva a katyvaszt és ő is éppen eleget tesz majd bele.
Újdonságokra azért derül fény. Példának okáért, hogy a macska nem szereti a sört. Ki hitte volna? Na meg, hogy a másik cseppet sem az eddigi fogadóról-fogadóra életét éli már, van neki saját lakhelye, ami pont annyira lehet biztos pont, mint Nelirának az övé. Semennyire. De ez egyetlen fikarcnyit sem érdekli. Szívesen tart vele, főleg egy kis ördögvigyor reményében.*
- Te az egész életedben ezt csinálod. Furcsa hangon, értelmetlen butaságokat gagyarászol.
*Mondja kedvesen, s eddig tartott, hogy ne kössön bele, de természetesen csak szeretetből teszi. *
- Házadba. Jó, menjünk.
*Egyezik bele, mit sem gondolva következményekre. Ha valamire gondol a jövőt illetően, az a kisfiú, nem pedig saját testi épsége, ami mindig veszélyben van Lil közelében. Talán ettől édes. Mindenesetre vele tart és eltölt vele egy igen kellemes napot, valamilyen megváltozott tudatállapotban. Ehhez nekik még ördögvigyor sem kell, ámbár kellemes fűszert ad az együttlétüknek.*
//Zárás//
*Hogy egy értelmes beszélgetést ketten nem tudnak lefolytatni, az cseppet sem meglepő, de legalább megértik egymást minden káosz közepette. A másikra tekintve, még ha minden sötétséget magába is nyelt az évei alatt a Feketeség, neki mégis békét hoz, s ebben tud fürdőzni, nem kellenek ehhez bonyolult és mély diskurzusok. Hiányzott neki a lány, még ha nem is tudott róla. Éppen ezért hajlandó és nem köt bele minden egyes szavába. Hogy pénze nincs mondjuk az elég sajnálatos, de a szabadidejét majd nem vásárlással tölti, hanem hallgatva a katyvaszt és ő is éppen eleget tesz majd bele.
Újdonságokra azért derül fény. Példának okáért, hogy a macska nem szereti a sört. Ki hitte volna? Na meg, hogy a másik cseppet sem az eddigi fogadóról-fogadóra életét éli már, van neki saját lakhelye, ami pont annyira lehet biztos pont, mint Nelirának az övé. Semennyire. De ez egyetlen fikarcnyit sem érdekli. Szívesen tart vele, főleg egy kis ördögvigyor reményében.*
- Te az egész életedben ezt csinálod. Furcsa hangon, értelmetlen butaságokat gagyarászol.
*Mondja kedvesen, s eddig tartott, hogy ne kössön bele, de természetesen csak szeretetből teszi. *
- Házadba. Jó, menjünk.
*Egyezik bele, mit sem gondolva következményekre. Ha valamire gondol a jövőt illetően, az a kisfiú, nem pedig saját testi épsége, ami mindig veszélyben van Lil közelében. Talán ettől édes. Mindenesetre vele tart és eltölt vele egy igen kellemes napot, valamilyen megváltozott tudatállapotban. Ehhez nekik még ördögvigyor sem kell, ámbár kellemes fűszert ad az együttlétüknek.*
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-04 15:50:17
Üzenet elküldve: 2025-05-04 15:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
*Nem tehet róla, néha egyszerűen összefolynak a szavak, amiket hall, a gondolatok, melyek a fejében járnak, és a történések, mik körülötte zajlanak. Most is ez történt, de lassan tisztul a kép, ahogy a bamba bámulás után lassan bólogatni kezd. Hát persze. Az Ördögvigyor jótékony hatásait ismeri, amióta az aranyszemű elf felvilágosította róla, Nelira gyerekéről pedig úgy pár perce tud. Igen, minden világos.
Az Ördögvigyor egyelőre nem kerül elő, ahogy felajánlotta, úgy is ment ki a fejéből, de ez is Nelira hibája. Nem is igazán akarja hangosan kimondani, hogyan képzelte el, milyen volna, ha a szőkeség ráülne, de ezen gondolatokat szerencsére megint gyorsan felülírja valami más, méghozzá a démonok.*
- Hát, az nincsen. Most már. Volt, de már nincs. *Kacifántosan, de végül ugyanarra a megállapításra jut ő is, melyet Nelira már elsőre megfejtett. Pénze az nincs. Közben feltápászkodik a földről, és azt figyeli, ahogy barátnője és Szörnyecske igen hamar összebarátkoznak egymással.*
- Nem viszem fogadóba. Neki nem jó az ottani étel, és szerintem a sört sem szereti. *Válaszolja határozottan, mintha ez olyasfajta tudás lenne, melynek kevesen vannak a birtokában. Mondjuk az nem biztos, hogy a sült csirkét nem szereti a macska, de kissé drága volna azzal etetni. Napestig lapátolhatná megint a lószart, hogy eleget fizessenek neki. Ahogy most eszébe jut, hogy ezt a négylábú kis szörnyet etetnie is kellene, gondterhelten túr bele a hajába. Erre amúgy eddig még nem is gondolt. Árnyékot is épp elég volt eltartani…*
- Hát… így! Ahogy most is csinálod *válaszolja, mikor Nelira visszakérdez.* Furcsa hangon, értelmetlen butaságokat gagyarászol neki. *Magyarázza, s közben értetlenül pislog a barnáival, ám ekkor végre beugrik neki az Ördögvigyor is újra. Nadrágja zsebét kezdi tapogatni, de hamar rájön, hogy nincs is nála.*
- Umm, izé, a pipa és az Ördögvigyor is otthon van. Amikor ezt a dögöt kezdtem kergetni, mármint vele a városőrt, akkor nem volt időm elhozni. *Tényleg nem. Csak saját maga és a fegyverei vannak nála, semmi más.* De ha eljössz velem a házamba, akkor kaphatsz… *Hívja meg magához a lányt véletlenül.*
*Nem tehet róla, néha egyszerűen összefolynak a szavak, amiket hall, a gondolatok, melyek a fejében járnak, és a történések, mik körülötte zajlanak. Most is ez történt, de lassan tisztul a kép, ahogy a bamba bámulás után lassan bólogatni kezd. Hát persze. Az Ördögvigyor jótékony hatásait ismeri, amióta az aranyszemű elf felvilágosította róla, Nelira gyerekéről pedig úgy pár perce tud. Igen, minden világos.
Az Ördögvigyor egyelőre nem kerül elő, ahogy felajánlotta, úgy is ment ki a fejéből, de ez is Nelira hibája. Nem is igazán akarja hangosan kimondani, hogyan képzelte el, milyen volna, ha a szőkeség ráülne, de ezen gondolatokat szerencsére megint gyorsan felülírja valami más, méghozzá a démonok.*
- Hát, az nincsen. Most már. Volt, de már nincs. *Kacifántosan, de végül ugyanarra a megállapításra jut ő is, melyet Nelira már elsőre megfejtett. Pénze az nincs. Közben feltápászkodik a földről, és azt figyeli, ahogy barátnője és Szörnyecske igen hamar összebarátkoznak egymással.*
- Nem viszem fogadóba. Neki nem jó az ottani étel, és szerintem a sört sem szereti. *Válaszolja határozottan, mintha ez olyasfajta tudás lenne, melynek kevesen vannak a birtokában. Mondjuk az nem biztos, hogy a sült csirkét nem szereti a macska, de kissé drága volna azzal etetni. Napestig lapátolhatná megint a lószart, hogy eleget fizessenek neki. Ahogy most eszébe jut, hogy ezt a négylábú kis szörnyet etetnie is kellene, gondterhelten túr bele a hajába. Erre amúgy eddig még nem is gondolt. Árnyékot is épp elég volt eltartani…*
- Hát… így! Ahogy most is csinálod *válaszolja, mikor Nelira visszakérdez.* Furcsa hangon, értelmetlen butaságokat gagyarászol neki. *Magyarázza, s közben értetlenül pislog a barnáival, ám ekkor végre beugrik neki az Ördögvigyor is újra. Nadrágja zsebét kezdi tapogatni, de hamar rájön, hogy nincs is nála.*
- Umm, izé, a pipa és az Ördögvigyor is otthon van. Amikor ezt a dögöt kezdtem kergetni, mármint vele a városőrt, akkor nem volt időm elhozni. *Tényleg nem. Csak saját maga és a fegyverei vannak nála, semmi más.* De ha eljössz velem a házamba, akkor kaphatsz… *Hívja meg magához a lányt véletlenül.*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-03 07:37:52
Üzenet elküldve: 2025-05-03 07:37:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
*Amennyiben a boldogságtól, vagy bármi mástól vezérelten nekidörgölőzne a szenes szemeivel a másik, úgy abban a pillanatban foszlana szét a kép, meg a képzet, hogy jó itt vele, és úgy jó ő ahogy van. Nem túl kényes fajta, de vannak bizonyos határok. Persze ez attól függ, éppen milyen kedvében leledzik Nelira, így egy próbát úgy lehet megér a dolog, de ha mód van rá, jobb az ilyet kihagyni. *
- Nem a gyereket, hanem az ördögvigyor jótékony hatásait.
*Nem néz a lányra úgy, mintha bolond volna, mert magáról azt már sikerült megtanulnia, hogy az ő figyelme is szórt, így hát csak pislog kedvesen a smaragdjaival. Igazán hatásos tanítómester egy kölyök, ami a türelmet illeti. Lelki síkokon viszont kevéssé akar mozogni, így nem él tovább azzal, hogy simogassa azt a sötét lelket, de ha már így felajánlotta a lehetőséget egy kis füstölésnek, ő ugyan nem utasítja vissza.*
- Tényleg? Hát jó… néhány órát szerintem tud nélkülözni Aeltariv.
*Megvonja a vállát, majd eszébe ötlik, hogy nem kíván leülni a földre.*
- De vagy keressünk egy padot, vagy rád ülök.
*Ugye, ha a másik fekete sminkjét sem akarja magán látni, akkor mással sem koszolná be a hószín ruházatot.*
- Nem, meg pénzed sincs sok. *Nevet fel végül, de ez nem olyasmi, ami miatt magára hagyná a feketeséget, így hát nem csinál belőle gondot. Más gondolatokat ébreszt benne úgy is a lány, nem a javai miatt kedveli a társaságát.*
- Nem tudom, sosem volt macskám. *Kissé értetlenül tekint a barna szemek mélyére.* - De egy fogadóba nem vihetsz macskát. *Ő ugyanis arra emlékszik, hogy ilyesfajta helyeken tengődik a drága Lil. Majd megoldja, törődik is ilyesmivel…? Inkább a cirmost simogatja és gügyörészik neki, egészen addig, amíg a másik meg nem akasztja ebben.*
- Akkor Szörnyecske, tényleg az is vagy, te rondaság… mi? *Fordulnak a szemek ismét a másik felé.* - Hogy így?
*Amennyiben a boldogságtól, vagy bármi mástól vezérelten nekidörgölőzne a szenes szemeivel a másik, úgy abban a pillanatban foszlana szét a kép, meg a képzet, hogy jó itt vele, és úgy jó ő ahogy van. Nem túl kényes fajta, de vannak bizonyos határok. Persze ez attól függ, éppen milyen kedvében leledzik Nelira, így egy próbát úgy lehet megér a dolog, de ha mód van rá, jobb az ilyet kihagyni. *
- Nem a gyereket, hanem az ördögvigyor jótékony hatásait.
*Nem néz a lányra úgy, mintha bolond volna, mert magáról azt már sikerült megtanulnia, hogy az ő figyelme is szórt, így hát csak pislog kedvesen a smaragdjaival. Igazán hatásos tanítómester egy kölyök, ami a türelmet illeti. Lelki síkokon viszont kevéssé akar mozogni, így nem él tovább azzal, hogy simogassa azt a sötét lelket, de ha már így felajánlotta a lehetőséget egy kis füstölésnek, ő ugyan nem utasítja vissza.*
- Tényleg? Hát jó… néhány órát szerintem tud nélkülözni Aeltariv.
*Megvonja a vállát, majd eszébe ötlik, hogy nem kíván leülni a földre.*
- De vagy keressünk egy padot, vagy rád ülök.
*Ugye, ha a másik fekete sminkjét sem akarja magán látni, akkor mással sem koszolná be a hószín ruházatot.*
- Nem, meg pénzed sincs sok. *Nevet fel végül, de ez nem olyasmi, ami miatt magára hagyná a feketeséget, így hát nem csinál belőle gondot. Más gondolatokat ébreszt benne úgy is a lány, nem a javai miatt kedveli a társaságát.*
- Nem tudom, sosem volt macskám. *Kissé értetlenül tekint a barna szemek mélyére.* - De egy fogadóba nem vihetsz macskát. *Ő ugyanis arra emlékszik, hogy ilyesfajta helyeken tengődik a drága Lil. Majd megoldja, törődik is ilyesmivel…? Inkább a cirmost simogatja és gügyörészik neki, egészen addig, amíg a másik meg nem akasztja ebben.*
- Akkor Szörnyecske, tényleg az is vagy, te rondaság… mi? *Fordulnak a szemek ismét a másik felé.* - Hogy így?
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:28:07
Üzenet elküldve: 2025-04-29 16:28:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
*Neki aztán hazudhatnak, úgysem fog feltűnni neki. Mondjuk valószínűleg már nem is emlékszik rá, hogy Nelira mondott neki ilyen szépeket, de ha megint mondana, akkor elképzelhető, hogy a boldogság könnyeitől elfolyt festéktől fekete arccal dörgölőzne abba a szép fehér ruhába, miközben öleli őt.*
- Mit nem tudtam? Ja, a gyereket? Nem tudtam. *Hiába volt ott a lány otthonában az az árulkodó pár piciny cipőcske, az is úgy kerülte el a figyelmét, mint ahogy képes összekeverni a napnyugtát a hajnallal. A karján érzett érintésektől továbbra is a hideg rázza, de a jó értelemben. Aztán egyszer csak elmúlik, ahogy minden jó és kellemes pillanat az életben, hisz az, ami jó, soha nem tart örökké.*
- Tényleg jók? Lehet… *Oldalra billenti a fejét, és ahogy elgondolkozik ezen, még pislogni is elfelejt. Nagyon rég volt már az, hogy valaki azt mondta neki, ő úgy jó, ahogy van. A fekete tündértől hallott hasonlókat, mikor még hízelegni próbált neki. Hm. Nelira csókja édesebb, villan a gondolat, ahogy elméje hirtelen más vizekre evez.*
- Nekem van. Pipám is, Ördögvigyor is. Kérsz? *Mi sem lenne szebb a ma történtek után, mint leülni a fűbe, és az ő drága Nelirájával egy pipából szívni az Ördögvigyort, az a macska meg csak bámulja őket, ha akarja, vagy esetleg szívhat az is, ha kér belőle.*
- Mit tudom én. Páncél volt rajta, és az árnyak között ácsorgott. De én nem vagyok apa. *Válaszolja meg mindkét felvetést, kissé egybemosva ugyan, de neki talán el lehet nézni, főleg, hogy a lényeget jól érti: Nelira szerint megint csak jó ő úgy, ahogy van.*
- Gondoskodni? *Terelődik tekintete neki is újra a négylábú felé.* Csak egér kell neki meg víz. Nem? *Ismét oldalra fordítja a fejét, hátha ebből a szögből mást lát a macskában, de nem. Nelira következő mondatára felnevet.*
- Lehet, de akkor megfojtom, azt ki is esnek azok a nagy szemei. A Szörnyecske tetszik, így fogom hívni. *Vigyorog, majd kíváncsian pislogva hallgatja, ahogy Nelira hangszíne egészen megváltozik attól, ahogy Szörnyecskének gügyög.*
- A gyerekkel is így csinálsz…?
*Neki aztán hazudhatnak, úgysem fog feltűnni neki. Mondjuk valószínűleg már nem is emlékszik rá, hogy Nelira mondott neki ilyen szépeket, de ha megint mondana, akkor elképzelhető, hogy a boldogság könnyeitől elfolyt festéktől fekete arccal dörgölőzne abba a szép fehér ruhába, miközben öleli őt.*
- Mit nem tudtam? Ja, a gyereket? Nem tudtam. *Hiába volt ott a lány otthonában az az árulkodó pár piciny cipőcske, az is úgy kerülte el a figyelmét, mint ahogy képes összekeverni a napnyugtát a hajnallal. A karján érzett érintésektől továbbra is a hideg rázza, de a jó értelemben. Aztán egyszer csak elmúlik, ahogy minden jó és kellemes pillanat az életben, hisz az, ami jó, soha nem tart örökké.*
- Tényleg jók? Lehet… *Oldalra billenti a fejét, és ahogy elgondolkozik ezen, még pislogni is elfelejt. Nagyon rég volt már az, hogy valaki azt mondta neki, ő úgy jó, ahogy van. A fekete tündértől hallott hasonlókat, mikor még hízelegni próbált neki. Hm. Nelira csókja édesebb, villan a gondolat, ahogy elméje hirtelen más vizekre evez.*
- Nekem van. Pipám is, Ördögvigyor is. Kérsz? *Mi sem lenne szebb a ma történtek után, mint leülni a fűbe, és az ő drága Nelirájával egy pipából szívni az Ördögvigyort, az a macska meg csak bámulja őket, ha akarja, vagy esetleg szívhat az is, ha kér belőle.*
- Mit tudom én. Páncél volt rajta, és az árnyak között ácsorgott. De én nem vagyok apa. *Válaszolja meg mindkét felvetést, kissé egybemosva ugyan, de neki talán el lehet nézni, főleg, hogy a lényeget jól érti: Nelira szerint megint csak jó ő úgy, ahogy van.*
- Gondoskodni? *Terelődik tekintete neki is újra a négylábú felé.* Csak egér kell neki meg víz. Nem? *Ismét oldalra fordítja a fejét, hátha ebből a szögből mást lát a macskában, de nem. Nelira következő mondatára felnevet.*
- Lehet, de akkor megfojtom, azt ki is esnek azok a nagy szemei. A Szörnyecske tetszik, így fogom hívni. *Vigyorog, majd kíváncsian pislogva hallgatja, ahogy Nelira hangszíne egészen megváltozik attól, ahogy Szörnyecskének gügyög.*
- A gyerekkel is így csinálsz…?
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-28 17:16:01
Üzenet elküldve: 2025-04-28 17:16:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
*Nelirát igazából csak egyetlen Noriban lakozó világ érdekli, az pedig Lil. Persze talán már hazudta neki, hogy az összes megfelel, de leginkább vele tud azonosulni. Még akkor is, ha a gyerek dolgára nem kifejezetten a kedve szerint válaszol. Vitatkozhatnának anyai ösztönökről, ő maga sem kapott semmi jót azoktól, akiket szülőknek nevezett, mégis valahogy megszerette azt a kis elfet. De nem mond semmit, csupán egy amolyan lefitymáló fintorral méri végig a feketeséget. *
- Azon csodálkozok, hogy te eddig nem tudtad. *Mondja, de közben az ujjbegye alatt érzett bőrfelületre koncentrál. Na, neki ilyen nem kellene, az biztos. Még hogy azt a tökéletes bőrt, ami neki van, elrontsa holmi fekete tintával, vagy mivel…*
- El akarod nyomni a hangokat? Ha nem lenne tele a fejed tébollyal, nem ismerhettelek volna meg. Jók azok ott, ahol vannak. Persze, ha lenne pipám és vigyorom, már füstölne.
*Nevet fel, mert ettől még igen jó érzés, amit adni tud, csakhogy ő nem azért használta, amikor használta, hogy eltüntessen magából dolgokat, sokkal inkább, hogy jobban érezhesse. Ábrándosan harapja meg alsó ajkát, egy emlékképre. De aztán csakhamar a ruhájára terelődik a szó, meg valami névre, amit nem ismételne meg, mert nem tudna.*
- Jóképű? *Mit is tud ő a démonok dolgáról?* - Csak mert tényleg nem lenne rossz egy apa, vagy a pénze leginkább, de nekem jó vagy te is. *Bár nem hangzott bóknak, valójában ezzel most kifejezte a másik iránt érzett vonzalmát.
A macska viszont tényleg igen randa. Csodálkozik, hogy nem esett ki még a helyéről a szeme, mintha annyira dülledne, hogy nem sok kell már ehhez. Vagy csak ő látja így, nem számít.*
- Tudsz te róla egyáltalán gondoskodni? Lehet, hogy csak azt várja, hogy este elaludj és kiharaphasson belőled egy darabot. Pontosan úgy néz ki. Lehetne a neve Lidérc, vagy, Szörnyecske. Mert teljesen biztos, hogy az, hát nézz már rá. *Nyúl felé, szavaival ellentétben nagyon kedvesen.* - Ugye, hogy milyen csúnya vagy, te dög? *Gügyögi, majd megsimítja, ha hagyja neki.*
*Nelirát igazából csak egyetlen Noriban lakozó világ érdekli, az pedig Lil. Persze talán már hazudta neki, hogy az összes megfelel, de leginkább vele tud azonosulni. Még akkor is, ha a gyerek dolgára nem kifejezetten a kedve szerint válaszol. Vitatkozhatnának anyai ösztönökről, ő maga sem kapott semmi jót azoktól, akiket szülőknek nevezett, mégis valahogy megszerette azt a kis elfet. De nem mond semmit, csupán egy amolyan lefitymáló fintorral méri végig a feketeséget. *
- Azon csodálkozok, hogy te eddig nem tudtad. *Mondja, de közben az ujjbegye alatt érzett bőrfelületre koncentrál. Na, neki ilyen nem kellene, az biztos. Még hogy azt a tökéletes bőrt, ami neki van, elrontsa holmi fekete tintával, vagy mivel…*
- El akarod nyomni a hangokat? Ha nem lenne tele a fejed tébollyal, nem ismerhettelek volna meg. Jók azok ott, ahol vannak. Persze, ha lenne pipám és vigyorom, már füstölne.
*Nevet fel, mert ettől még igen jó érzés, amit adni tud, csakhogy ő nem azért használta, amikor használta, hogy eltüntessen magából dolgokat, sokkal inkább, hogy jobban érezhesse. Ábrándosan harapja meg alsó ajkát, egy emlékképre. De aztán csakhamar a ruhájára terelődik a szó, meg valami névre, amit nem ismételne meg, mert nem tudna.*
- Jóképű? *Mit is tud ő a démonok dolgáról?* - Csak mert tényleg nem lenne rossz egy apa, vagy a pénze leginkább, de nekem jó vagy te is. *Bár nem hangzott bóknak, valójában ezzel most kifejezte a másik iránt érzett vonzalmát.
A macska viszont tényleg igen randa. Csodálkozik, hogy nem esett ki még a helyéről a szeme, mintha annyira dülledne, hogy nem sok kell már ehhez. Vagy csak ő látja így, nem számít.*
- Tudsz te róla egyáltalán gondoskodni? Lehet, hogy csak azt várja, hogy este elaludj és kiharaphasson belőled egy darabot. Pontosan úgy néz ki. Lehetne a neve Lidérc, vagy, Szörnyecske. Mert teljesen biztos, hogy az, hát nézz már rá. *Nyúl felé, szavaival ellentétben nagyon kedvesen.* - Ugye, hogy milyen csúnya vagy, te dög? *Gügyögi, majd megsimítja, ha hagyja neki.*
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 20:48:16
Üzenet elküldve: 2025-04-27 20:48:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
* Nestar abban a hiszem marad, hogy Nimerilt meg tudta nyugatni, ami koránt sem igaz, de amíg csöndben marad, nem ássa el magát jobban az alkimista előtt. Maga is tanulmányozni kezdi ezt a szörnyet, amit Nestar alkotott meg. A husáng kirügyezik és ez csak egy pillanatra vonja magára a lény figyelmét.*
- Az egyenletes mana áramlást kedvelheti.* Közöl egy tényt, de ezt is csak úgy kimondja, hogy ki legyen. Elméjében olyan varázslat utám kutat, ami folyamatos mana áramlást biztosítana, vagy legalábbis, úgy hiszi, hogy azt biztosít. Úgy véli megtalálta, így felkészül a varázslásra, hadd tanulmányozhassa a férfi is közelről. Ha sikerül a varázslat, akkor elméjében visszhangzik majd a tény, hogy éppen egy darab fát markolászik. A többi meg már a fénylényen múlik, csak reméli, hogy nem most neveli nagyra ezt a valamit.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
* Nestar abban a hiszem marad, hogy Nimerilt meg tudta nyugatni, ami koránt sem igaz, de amíg csöndben marad, nem ássa el magát jobban az alkimista előtt. Maga is tanulmányozni kezdi ezt a szörnyet, amit Nestar alkotott meg. A husáng kirügyezik és ez csak egy pillanatra vonja magára a lény figyelmét.*
- Az egyenletes mana áramlást kedvelheti.* Közöl egy tényt, de ezt is csak úgy kimondja, hogy ki legyen. Elméjében olyan varázslat utám kutat, ami folyamatos mana áramlást biztosítana, vagy legalábbis, úgy hiszi, hogy azt biztosít. Úgy véli megtalálta, így felkészül a varázslásra, hadd tanulmányozhassa a férfi is közelről. Ha sikerül a varázslat, akkor elméjében visszhangzik majd a tény, hogy éppen egy darab fát markolászik. A többi meg már a fénylényen múlik, csak reméli, hogy nem most neveli nagyra ezt a valamit.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:58:25
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:58:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Egyet nem értésük szerencsére feloldódott, Nestar úgy gondolja, hogy sikeresen megnyugtatta Nimerilt és a másik oldalról nem érkezik olyan szó, ami ezt cáfolná. Ennek meg is örül, visszatérhetnek a lény tanulmányozásában és további pozitívumnak veszi, hogy Nimeril is próbálkozik a lény figyelmét magára hívni. Hogy ezt ne is zavarja, ő már alábbhagy a saját próbálkozásaival. A fénygömb, mint egy apró moly, indul meg a mana irányába, majd, amint a varázslat elég gyorsan ki is teljesül és a husáng kirügyezik, az pilásnyi fény mintha célját vesztette volna, elkezd iránytalanul lengeni a levegőben, a husáng körül, vagy azon át. De így már Nimeril tágabb környezetében mászkál és Nestar még nem látja okát a visszacsábításra.*
*Egyet nem értésük szerencsére feloldódott, Nestar úgy gondolja, hogy sikeresen megnyugtatta Nimerilt és a másik oldalról nem érkezik olyan szó, ami ezt cáfolná. Ennek meg is örül, visszatérhetnek a lény tanulmányozásában és további pozitívumnak veszi, hogy Nimeril is próbálkozik a lény figyelmét magára hívni. Hogy ezt ne is zavarja, ő már alábbhagy a saját próbálkozásaival. A fénygömb, mint egy apró moly, indul meg a mana irányába, majd, amint a varázslat elég gyorsan ki is teljesül és a husáng kirügyezik, az pilásnyi fény mintha célját vesztette volna, elkezd iránytalanul lengeni a levegőben, a husáng körül, vagy azon át. De így már Nimeril tágabb környezetében mászkál és Nestar még nem látja okát a visszacsábításra.*
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:43:09
Üzenet elküldve: 2025-04-27 19:43:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
*Világait. Világait. Azokat, mert több van belőle abban az elmében, mint kellene. Az viszont tény, hogy a fehér színt valamiért mindig a jósággal azonosítja, még azok után is, hogy a saját szemével látta azt a bizonyos démont a fehér páncélban.
Eddig Neliráról is azt hitte, hogy démon, de mikor a gyereket említi, értetlenül billenti oldalra a fejét.*
- Gyerek? Jajj… *Norinak nincsenek anyai ösztönei, s fogalma sincs arról, hogy mit jelent anyának lenni, mert ő sem kapott soha abból a szeretetből, amit egy nő a gyermekének adhat. Se jó, se rossz érzése nincs így ezzel a bejelentéssel kapcsolatban. Nem is tud rá érdemben reagálni.*
- Nem szurokba. Egy adag, sűrű sötétségbe. *Feketéből soha nem elég, rázza is a fejét tagadóan.* Fájt hát, de az elf, aki csinálta, érti a dolgát, meg azt is, hogy mi a jó. Tudtad, hogy az Ördögvigyor csodákra képes? Elnyomja a hangokat. *Meséli, miközben kirázza a hideg, ahogy Nelira finom ujjait érzi a karján matatni. Nem rántja el a kezét, sőt, inkább kissé csalódottá válik, mikor abbamarad a simogatás, de nem nyafog miatta.*
- Tetszik. Illene esküvői ruhának is, ha Khunezkhez mennél feleségül. Legalább lenne a gyerekednek apja. Már ha ő férfi, de talán nem is számít. Neked. *Újra tüzetesen végignézi a hófehérbe burkolózott lányt, és a véleménye nem változik. Nagyon furcsának, de valamiért legalább ugyanannyira vonzónak is tartja így.
Aztán a figyelmet újra az a nyavalyás macska kapja, aki ugyan nemrég már kényelembe helyezte magát a fűben, de most, hogy új társaságuk is akadt, újra felélénkült, most épp Nori lábaihoz dörgölőzik nagyon.*
- Nem szereztem, ő talált engem, és még csak elkergetni sem tudom. Hosszú történet, de azt hiszem, ez a macska akar tőlem valamit, csak nem tudja elmondani, hogy mit. Épp nevet akarok adni neki, de nem jut eszembe semmi jó. Bamba? Vagy legyen ő is Árnyék, mint a lovam? *Kreativitása nincs sok az tény, de végül lehajol, hogy az ölébe vegye a macskát. Felemeli, és Nelira felé mutatja, hátha meg akarja simogatni.*
- Amúgy egész édes… Csak néha a frászt hozza rám, ahogy néz.
*Világait. Világait. Azokat, mert több van belőle abban az elmében, mint kellene. Az viszont tény, hogy a fehér színt valamiért mindig a jósággal azonosítja, még azok után is, hogy a saját szemével látta azt a bizonyos démont a fehér páncélban.
Eddig Neliráról is azt hitte, hogy démon, de mikor a gyereket említi, értetlenül billenti oldalra a fejét.*
- Gyerek? Jajj… *Norinak nincsenek anyai ösztönei, s fogalma sincs arról, hogy mit jelent anyának lenni, mert ő sem kapott soha abból a szeretetből, amit egy nő a gyermekének adhat. Se jó, se rossz érzése nincs így ezzel a bejelentéssel kapcsolatban. Nem is tud rá érdemben reagálni.*
- Nem szurokba. Egy adag, sűrű sötétségbe. *Feketéből soha nem elég, rázza is a fejét tagadóan.* Fájt hát, de az elf, aki csinálta, érti a dolgát, meg azt is, hogy mi a jó. Tudtad, hogy az Ördögvigyor csodákra képes? Elnyomja a hangokat. *Meséli, miközben kirázza a hideg, ahogy Nelira finom ujjait érzi a karján matatni. Nem rántja el a kezét, sőt, inkább kissé csalódottá válik, mikor abbamarad a simogatás, de nem nyafog miatta.*
- Tetszik. Illene esküvői ruhának is, ha Khunezkhez mennél feleségül. Legalább lenne a gyerekednek apja. Már ha ő férfi, de talán nem is számít. Neked. *Újra tüzetesen végignézi a hófehérbe burkolózott lányt, és a véleménye nem változik. Nagyon furcsának, de valamiért legalább ugyanannyira vonzónak is tartja így.
Aztán a figyelmet újra az a nyavalyás macska kapja, aki ugyan nemrég már kényelembe helyezte magát a fűben, de most, hogy új társaságuk is akadt, újra felélénkült, most épp Nori lábaihoz dörgölőzik nagyon.*
- Nem szereztem, ő talált engem, és még csak elkergetni sem tudom. Hosszú történet, de azt hiszem, ez a macska akar tőlem valamit, csak nem tudja elmondani, hogy mit. Épp nevet akarok adni neki, de nem jut eszembe semmi jó. Bamba? Vagy legyen ő is Árnyék, mint a lovam? *Kreativitása nincs sok az tény, de végül lehajol, hogy az ölébe vegye a macskát. Felemeli, és Nelira felé mutatja, hátha meg akarja simogatni.*
- Amúgy egész édes… Csak néha a frászt hozza rám, ahogy néz.
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 15:24:28
Üzenet elküldve: 2025-04-27 15:24:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Nimeril feladja, mivel Nestar Mester tejesen sületlenségeket beszél. Nincs ereje vitatkozni vele. Az állatokhoz közel sem érthet annyira, mint a bajitalokhoz, mégis olyanokat mond el, hogy a vörös szemei majdnem kiesnek csodálkozásában.*
~ Aham! Ha ilyen könnyű lenne dűlőre jutni az állatokkal. ~* Jobban értékelte volna, ha okoskodás helyet a tervét magyarázta volna el, mert így rendesen kételkedik annak a tervben a létezésében. Megpróbálja ezeket a zavaró tényezőket ignorálni, ami igencsak nehezére esik. Maga a teljesítmény bámulatos, amit ma itt elért a férfi. Ezzel nem tud vitába szállni. Nem szól semmit, még a fényre sem, csak nyugtázza. Nem akarja feleslegesen tovább zavarni a munkájában. Amikor megiszik egy újabb varázsitalt, akkor már más a helyzet, mivel az már nagyon is érdekli. Ki tudja miféle meggondolatlanságot tud még csinálni, legalább tudjon felkészülni rá. Szerencsére nem ez történik.*
- Érthető, nem kéne magát túlságosan leterhelnie Mester.* Nimeril felvesz a földről egy husángot. Az ostobaságaiért legszívesebben hátba vágná vele a férfit, de helyette a lény irányába tereli a figyelmét. Felé nyújtja a botot és közben manát áramoltat bele. A botnak ki kéne rügyeznie, ha ez sikerül, a mágikus lénynek, meg valamilyen szinten reagálni illene rá. Kiderül, ha a sikerrel jár a lány.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
*Nimeril feladja, mivel Nestar Mester tejesen sületlenségeket beszél. Nincs ereje vitatkozni vele. Az állatokhoz közel sem érthet annyira, mint a bajitalokhoz, mégis olyanokat mond el, hogy a vörös szemei majdnem kiesnek csodálkozásában.*
~ Aham! Ha ilyen könnyű lenne dűlőre jutni az állatokkal. ~* Jobban értékelte volna, ha okoskodás helyet a tervét magyarázta volna el, mert így rendesen kételkedik annak a tervben a létezésében. Megpróbálja ezeket a zavaró tényezőket ignorálni, ami igencsak nehezére esik. Maga a teljesítmény bámulatos, amit ma itt elért a férfi. Ezzel nem tud vitába szállni. Nem szól semmit, még a fényre sem, csak nyugtázza. Nem akarja feleslegesen tovább zavarni a munkájában. Amikor megiszik egy újabb varázsitalt, akkor már más a helyzet, mivel az már nagyon is érdekli. Ki tudja miféle meggondolatlanságot tud még csinálni, legalább tudjon felkészülni rá. Szerencsére nem ez történik.*
- Érthető, nem kéne magát túlságosan leterhelnie Mester.* Nimeril felvesz a földről egy husángot. Az ostobaságaiért legszívesebben hátba vágná vele a férfit, de helyette a lény irányába tereli a figyelmét. Felé nyújtja a botot és közben manát áramoltat bele. A botnak ki kéne rügyeznie, ha ez sikerül, a mágikus lénynek, meg valamilyen szinten reagálni illene rá. Kiderül, ha a sikerrel jár a lány.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 15:15:11
Üzenet elküldve: 2025-04-27 15:15:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít//
- Mondd meg neki, hogy a bácsi a rétről nagyon szeretné, ha igent mondana..
*Morogja maga elé válaszul behunyt szemekkel. Attól biztosan megnyúlna a Mai, de még a holnapi képe is.. Hogy valóban mosolyogjon kevés hozzá az ötlet, egykedvű nyugalmukban maradnak a szobrokat is megszégyenítő vonások az arcán. Viccel vagy sem, nem derül ki.
Lustán fordulnak tovább a gondolatok a fejében, ahogy egyre csak a gyereket hallgatja, ha akarja, ha nem. A folyópart nyugalmát ellepik a szavak, mintha apró legyek döngenének a feje körül, s most bizonyosan lassú lenne elkapni őket. A földön fekve egyelőre a világ legalább megállt a forgásában, ha más nem is. Úgy lehet tényleg lehet valamilyen árvaház, meg egyéb kölkök, feleség kell, de gyűrű, az nincs. Rezzenéstelen marad a szóözönben, a karja árnyékába húzódva a nap fénye elől. Melegíti a bőrét, hűti a partmenti szél, a gyomra hullámzik a fel-felerősödő hányingerrel. Nem alszik, de nem is mozdul, félő ha megtenné, akkor a szesz, ami lefele égett, visszafele is legalább olyan erős lenne. Lusták a gondolatok. Leengedi a kezét maga elől. Élesnek hatnak a napsugarak a csukott szemhéjon át.*
- Nem lesz gyerek..
*Kétli, hogy ő lenne a megfelelő ember arra, hogy felvilágosítást nyújtson ebben a témában. A feleségekre sem ő a legalkalmasabb, de úgy tűnik senki nincs, aki átvenné tőle ezt a feladatot. Tiltakozik a gyomra, ahogy megmozdul, hogy felüljön. Jólesne megmosni az arcát igazából is.. A felhúzott térdeire támasztva a könyökét nyel rá a csituló rosszullétre, mielőtt felállna a helyéről. Meg kell támaszkodnia egy ponton, mielőtt egyensúlyát vesztve borulna oldalra, de csak a szemöldöke fut össze bosszúsan a saját ügyetlenségén. Talán azért már nem csimpaszkodnak újra az övébe, visszarángatva a földre, hisz nem a víz, hanem a parton hagyott dolgai felé indul. Ha se arany, se föld, se jószág, de még gyűrű sincs, akkor legalább valami virágot vitet vissza a gyerekkel. Hátha nyílik valami a réten. Hátha jár arra valaki, aki többet tud a feleségekről, mint ő.*
- Mondd meg neki, hogy a bácsi a rétről nagyon szeretné, ha igent mondana..
*Morogja maga elé válaszul behunyt szemekkel. Attól biztosan megnyúlna a Mai, de még a holnapi képe is.. Hogy valóban mosolyogjon kevés hozzá az ötlet, egykedvű nyugalmukban maradnak a szobrokat is megszégyenítő vonások az arcán. Viccel vagy sem, nem derül ki.
Lustán fordulnak tovább a gondolatok a fejében, ahogy egyre csak a gyereket hallgatja, ha akarja, ha nem. A folyópart nyugalmát ellepik a szavak, mintha apró legyek döngenének a feje körül, s most bizonyosan lassú lenne elkapni őket. A földön fekve egyelőre a világ legalább megállt a forgásában, ha más nem is. Úgy lehet tényleg lehet valamilyen árvaház, meg egyéb kölkök, feleség kell, de gyűrű, az nincs. Rezzenéstelen marad a szóözönben, a karja árnyékába húzódva a nap fénye elől. Melegíti a bőrét, hűti a partmenti szél, a gyomra hullámzik a fel-felerősödő hányingerrel. Nem alszik, de nem is mozdul, félő ha megtenné, akkor a szesz, ami lefele égett, visszafele is legalább olyan erős lenne. Lusták a gondolatok. Leengedi a kezét maga elől. Élesnek hatnak a napsugarak a csukott szemhéjon át.*
- Nem lesz gyerek..
*Kétli, hogy ő lenne a megfelelő ember arra, hogy felvilágosítást nyújtson ebben a témában. A feleségekre sem ő a legalkalmasabb, de úgy tűnik senki nincs, aki átvenné tőle ezt a feladatot. Tiltakozik a gyomra, ahogy megmozdul, hogy felüljön. Jólesne megmosni az arcát igazából is.. A felhúzott térdeire támasztva a könyökét nyel rá a csituló rosszullétre, mielőtt felállna a helyéről. Meg kell támaszkodnia egy ponton, mielőtt egyensúlyát vesztve borulna oldalra, de csak a szemöldöke fut össze bosszúsan a saját ügyetlenségén. Talán azért már nem csimpaszkodnak újra az övébe, visszarángatva a földre, hisz nem a víz, hanem a parton hagyott dolgai felé indul. Ha se arany, se föld, se jószág, de még gyűrű sincs, akkor legalább valami virágot vitet vissza a gyerekkel. Hátha nyílik valami a réten. Hátha jár arra valaki, aki többet tud a feleségekről, mint ő.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 15:06:49
Üzenet elküldve: 2025-04-27 15:06:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
*Lil világát kifejezetten kedveli, mindig jobbnak látja őt, mint amilyen, legalábbis az első megszólalásaiból ítélve. Bizony, lehetne az ő jobbik fele is, hiszen annyit változott; nem töpreng naphosszat azon, hogy ki segítségével találja meg a szerencséjét, nem fekszik össze olyanokkal, akik lakhatást szolgáltatnak neki és nem kever mérgeket… ezen gondolatmeneten összehúzza vékony szemöldökét és rájön, hogy de, még mindig ugyanazt csinálja, mint hajdanán, csak sokkal átgondoltabban. Ugyanis egy gyermek ebből nem szagolhat ki semmit, így hát olyan óvatosan teszi mindezt, hogy néha még maga is elhiszi, hogy nem csinálja. Kedvesen mosolyog csupán, míg meg nem szólal, amire a feketeség hirtelenjében felpattan. Felnevet, kissé talán harsányan is, majd a szőke hajzuhatagát kezdi el simogatni a válla előtt.*
- Ugyan, nem kíváncsi már rám senki, amióta gyerekem van. *Vonja meg a vállát. Valahol megnyugtató ez a tudat, valahol pedig mégsem. Azt, akitől a lakását bérli, nem számolja, ő amolyan jótevő, vagy mi. Megölni cseppet sem akarja, pedig ki mutatna annál nagyobb érdeklődést felé, mint az, aki az életére kíván törni? Rég volt már hasonló. Nosztalgiaittasan sóhajt fel. Túl nyugodalmas ez az élet. Talán ma mókára talál.*
- Árnyak? Nem vagy már így is elég fekete? *Mondja, miközben nézi a kart, s végigsimít a bőrön az ujjbegyével.* - Szép, mintha belemártottad volna egy veder szurokba. Fájt, mi?
*Mosolyog, majd abbahagyja a simogatást, és keresi a szép barna szemeket. Egy pillanatra el is réved bennük, de most nincs nagy kedve romantikázni, még akkor sem, ha pont megfelelő hozzá a hely és az idő. Inkább fecsegne, vagy hallgatna valakit, aki nem a játékkatonáiról beszél naphosszat. Imádja persze azt is, de felüdülés még az a sok sületlenség is, ami kijön azon a fekete szájon. Bár néha elég gyermeki. *
- Miért, nem tetszik? *Kérdez vissza, s már hallani a sértettséget a hangjában, de még nem tudja, hogy így kell-e éreznie, ezért kissé elnyomja, miközben a válaszra vár.*
- Honnan szerezted ezt a randa macskát?
*Lil világát kifejezetten kedveli, mindig jobbnak látja őt, mint amilyen, legalábbis az első megszólalásaiból ítélve. Bizony, lehetne az ő jobbik fele is, hiszen annyit változott; nem töpreng naphosszat azon, hogy ki segítségével találja meg a szerencséjét, nem fekszik össze olyanokkal, akik lakhatást szolgáltatnak neki és nem kever mérgeket… ezen gondolatmeneten összehúzza vékony szemöldökét és rájön, hogy de, még mindig ugyanazt csinálja, mint hajdanán, csak sokkal átgondoltabban. Ugyanis egy gyermek ebből nem szagolhat ki semmit, így hát olyan óvatosan teszi mindezt, hogy néha még maga is elhiszi, hogy nem csinálja. Kedvesen mosolyog csupán, míg meg nem szólal, amire a feketeség hirtelenjében felpattan. Felnevet, kissé talán harsányan is, majd a szőke hajzuhatagát kezdi el simogatni a válla előtt.*
- Ugyan, nem kíváncsi már rám senki, amióta gyerekem van. *Vonja meg a vállát. Valahol megnyugtató ez a tudat, valahol pedig mégsem. Azt, akitől a lakását bérli, nem számolja, ő amolyan jótevő, vagy mi. Megölni cseppet sem akarja, pedig ki mutatna annál nagyobb érdeklődést felé, mint az, aki az életére kíván törni? Rég volt már hasonló. Nosztalgiaittasan sóhajt fel. Túl nyugodalmas ez az élet. Talán ma mókára talál.*
- Árnyak? Nem vagy már így is elég fekete? *Mondja, miközben nézi a kart, s végigsimít a bőrön az ujjbegyével.* - Szép, mintha belemártottad volna egy veder szurokba. Fájt, mi?
*Mosolyog, majd abbahagyja a simogatást, és keresi a szép barna szemeket. Egy pillanatra el is réved bennük, de most nincs nagy kedve romantikázni, még akkor sem, ha pont megfelelő hozzá a hely és az idő. Inkább fecsegne, vagy hallgatna valakit, aki nem a játékkatonáiról beszél naphosszat. Imádja persze azt is, de felüdülés még az a sok sületlenség is, ami kijön azon a fekete szájon. Bár néha elég gyermeki. *
- Miért, nem tetszik? *Kérdez vissza, s már hallani a sértettséget a hangjában, de még nem tudja, hogy így kell-e éreznie, ezért kissé elnyomja, miközben a válaszra vár.*
- Honnan szerezted ezt a randa macskát?
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:49:20
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:49:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
*Csak fekszik a fűben, és keservesen szenved a rohadt napfény miatt, de esze ágában sincs arrébb húzódni vagy árnyékba vonulni, helyette inkább magában morgolódik, hogy miért nem telepedhet örök éjszaka Lanawin földjeire. Szemeit is kénytelen lehunyni, mert még a végén megvakulna, és akkor többé nem tudna legalább olyan bambán bámulni macskája szemeibe, ahogy ő néz vissza rá. A fülét nem zavarja a napfény, így a felé közeledő lépteit meghallva megpróbálja kinyitni a szemeit, de csak hunyorogva képes rá, így nem lát először mást, csupán egy fehér pacát, majd egy alakot.*
- Te most egy angyal vagy, vagy a nem létező, jobbik énem, csak meguntál, és kiléptél a testemből? *Kérdezi ásítva, de koránt sem olyan válasz érkezik az egyáltalán nem hibbant kérdésére, amilyenre számított.*
- Mi? *Hirtelen már nem is akkora probléma a nap ereje, s még a lustasága sem jelenti akadályát annak, hogy pusztán hasizomból felhúzva magát felpattanjon a földről. Szerencsére, mikor maga is megnézi, hogy mibe feküdt bele, ő is rájöhet, hogy ott, ahol a teste lenyomata látszik a fűben, nincs kutyaszar, sem semmi más, undorító akármi, de tény, nem volt tőle messze, hogy egy rossz döntés miatt ruhástól kelljen a folyóba ugrania, hogy megtisztálkodjon.*
- Ahh… Nelira…? Azt hittem, hogy már rég megöletted magad valakivel. *Mondja ő is a maga módján, hogy „te is hiányoztál”. Nem felejtette el, hogy mi történt a legutóbbi szeánszuk alkalmával. Édes-véres volt, és ha őt kérdezik, szívesen megismételné.
Tekintete aztán a zöldeket követve a saját alkarján köt ki. Ezek szerint igencsak feltűnő legújabb tetoválása.*
- Ezek? Árnyak. Nézd! Egész sokáig felérnek. *Feltűri a felsője ujját, hogy megmutassa az egész motívumot a másiknak, mely majdnem a könyökénél ér csak véget.*
- És te… miért vagy ilyen… fehér? *Számára már túl fehér is, de mégis van benne valami, ami vonzza a tekintetét. Végül is, nem olyan rossz az, hisz Sa'Tereth szolgájának páncélja is hófehér volt.*
*Csak fekszik a fűben, és keservesen szenved a rohadt napfény miatt, de esze ágában sincs arrébb húzódni vagy árnyékba vonulni, helyette inkább magában morgolódik, hogy miért nem telepedhet örök éjszaka Lanawin földjeire. Szemeit is kénytelen lehunyni, mert még a végén megvakulna, és akkor többé nem tudna legalább olyan bambán bámulni macskája szemeibe, ahogy ő néz vissza rá. A fülét nem zavarja a napfény, így a felé közeledő lépteit meghallva megpróbálja kinyitni a szemeit, de csak hunyorogva képes rá, így nem lát először mást, csupán egy fehér pacát, majd egy alakot.*
- Te most egy angyal vagy, vagy a nem létező, jobbik énem, csak meguntál, és kiléptél a testemből? *Kérdezi ásítva, de koránt sem olyan válasz érkezik az egyáltalán nem hibbant kérdésére, amilyenre számított.*
- Mi? *Hirtelen már nem is akkora probléma a nap ereje, s még a lustasága sem jelenti akadályát annak, hogy pusztán hasizomból felhúzva magát felpattanjon a földről. Szerencsére, mikor maga is megnézi, hogy mibe feküdt bele, ő is rájöhet, hogy ott, ahol a teste lenyomata látszik a fűben, nincs kutyaszar, sem semmi más, undorító akármi, de tény, nem volt tőle messze, hogy egy rossz döntés miatt ruhástól kelljen a folyóba ugrania, hogy megtisztálkodjon.*
- Ahh… Nelira…? Azt hittem, hogy már rég megöletted magad valakivel. *Mondja ő is a maga módján, hogy „te is hiányoztál”. Nem felejtette el, hogy mi történt a legutóbbi szeánszuk alkalmával. Édes-véres volt, és ha őt kérdezik, szívesen megismételné.
Tekintete aztán a zöldeket követve a saját alkarján köt ki. Ezek szerint igencsak feltűnő legújabb tetoválása.*
- Ezek? Árnyak. Nézd! Egész sokáig felérnek. *Feltűri a felsője ujját, hogy megmutassa az egész motívumot a másiknak, mely majdnem a könyökénél ér csak véget.*
- És te… miért vagy ilyen… fehér? *Számára már túl fehér is, de mégis van benne valami, ami vonzza a tekintetét. Végül is, nem olyan rossz az, hisz Sa'Tereth szolgájának páncélja is hófehér volt.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:12:22
Üzenet elküldve: 2025-04-27 12:12:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete-fehér//
*A napfény őt bizony kiűzi a szabad levegőre, abban a szikrázó napsütésben úgyis sokkal szebben tündököl, mint bárki más. Hiszi legalábbis ezt magáról. Fehér ruhája csak úgy veri vissza a sugarakat, ahogy puhán lépked a város kövein, s érzi a tekinteteket, amik rá szegeződnek. Nem illeti pillantással egyiket sem. Büszke és boldog anyuka, akinek ötszáz arany ütötte a markát a múltkoriban egyetlen kotyvalékáért. És még csak el sem verte az összeset kacatokra. Nem hiába, a felelősségteljes felnőtt korba lépett. Csakhogy nincs férfi mellette, aki támogatná a továbbiakban. Csendes mélázása közben ér végül a tisztásra, ahol némi bolyongás után meglátja az ő drága szerelmét. Már majdnem elfelejtette, hogy van neki olyanja, amaz úgysem tudja pénzzel kitömni a nemlétező zsebét, de ha már itt van valami kétes küllemű cirmossal, hát odalebben a közelükbe. A leányzó hanyatt a fűben, olyan fekete, hogy valaki árnyéka is lehetne, például az övé, ahogy fölé hajol és néz le rá a smaragd szemeivel. Kedves a mosolya és békés, de egy ideig csak bámulja a vonásokat, a barna íriszeket, majd mellé néz a fűbe.*
- Kutyaszarban fekszel. Nem érzed?
*Lép egyet oldalvást, még véletlenül az ő cipőjére is jut belőle, ha megbotlana. Persze a másiknak nagy szerencséje van, mert valójában nem abban hempereg, csak igen közel hozzá. Talán ezért olyan dülledt a macska szeme is.*
- Hiányoztál! Mi az a kezeden?
*Méri végig az újdonságként ható fekete motívumot.*
*A napfény őt bizony kiűzi a szabad levegőre, abban a szikrázó napsütésben úgyis sokkal szebben tündököl, mint bárki más. Hiszi legalábbis ezt magáról. Fehér ruhája csak úgy veri vissza a sugarakat, ahogy puhán lépked a város kövein, s érzi a tekinteteket, amik rá szegeződnek. Nem illeti pillantással egyiket sem. Büszke és boldog anyuka, akinek ötszáz arany ütötte a markát a múltkoriban egyetlen kotyvalékáért. És még csak el sem verte az összeset kacatokra. Nem hiába, a felelősségteljes felnőtt korba lépett. Csakhogy nincs férfi mellette, aki támogatná a továbbiakban. Csendes mélázása közben ér végül a tisztásra, ahol némi bolyongás után meglátja az ő drága szerelmét. Már majdnem elfelejtette, hogy van neki olyanja, amaz úgysem tudja pénzzel kitömni a nemlétező zsebét, de ha már itt van valami kétes küllemű cirmossal, hát odalebben a közelükbe. A leányzó hanyatt a fűben, olyan fekete, hogy valaki árnyéka is lehetne, például az övé, ahogy fölé hajol és néz le rá a smaragd szemeivel. Kedves a mosolya és békés, de egy ideig csak bámulja a vonásokat, a barna íriszeket, majd mellé néz a fűbe.*
- Kutyaszarban fekszel. Nem érzed?
*Lép egyet oldalvást, még véletlenül az ő cipőjére is jut belőle, ha megbotlana. Persze a másiknak nagy szerencséje van, mert valójában nem abban hempereg, csak igen közel hozzá. Talán ezért olyan dülledt a macska szeme is.*
- Hiányoztál! Mi az a kezeden?
*Méri végig az újdonságként ható fekete motívumot.*
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-27 11:50:26
Üzenet elküldve: 2025-04-27 11:50:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1119
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
*Nem kellett neki még egyszer mondani, hogy menjen el, szinte menekült magától is. Az a csók melyet a homlokára kapott, finom érzés kellett volna, hogy legyen, de mégis olyan hátborzongatóan hidegnek érezte, mintha olyan mély sötétségből érkezett volna, melyet még soha nem melegített napfény.
Itt áll a tisztáson, pontosan azon a helyen, ahol egy ártatlannak tűnő mozdulat segítségével küldte rémisztő kalandra a fél-elf lány elméjét, s most mégis ő az, aki megijedt. Mai mindenről tud, de nem ez az, mi félelmet ébreszt benne, hanem az, hogy nem lett semmiféle következménye annak, hogy kiderült, mit tett. Nem ordított vele, nem fordított neki hátat, még csak össze sem vesztek, ahogy arra az elmúlt időszakban rengeteg példa volt már. Egy csókot kapott, egy lágy, kedves csókot, mely jéghideg szeretetről árulkodott csupán. Nem érti, egyáltalán nem. Egy dologban azonban biztos lehet: Mai legyőzte Sa'Tereth átkát. Másodszor.*
- Ne tűnj el, ha lehet! *Mondja szavait a sárga, gülüszemű macskájának, akit akkor sem tudna elveszíteni, ha akarna. Már nem cipeli az ölében, nem messze az árvaháztól letette a földre, de a macska nem kóborolt el, hanem egészen idáig követte.*
- Hát persze, miért is tűnnél el… *Forgatja a szemeit, aztán fogja magát, leül a fűbe, és csak farkasszemet néz a négylábúval, aki ugyanúgy bámul rá vissza, ahogy eddig. Csendben, még egy nyávogás, annyi se hagyja el a száját.*
- Nem vagy túl jó társaság ám. Igazán megtanulhatnál beszélni, és elmondhatnád, hogy mi ez az egész, és mit akarsz annyira attól a lánytól. *Sóhajt, mert jól tudja, hogy nem fog választ kapni, csak ugyanazt a nyugtalanító, sárga tekintetet látja, amit eddig is.*
- Még a nevedet sem tudom. Hogy hívjalak? Szőrpamacs? Ördög? Macska? Ahh, fogalmam sincs. *Fogja magát, és hanyatt dobja magát, elterül a fűben. Fogalma sincs, hogy mit kellene most tennie. A mocsár a megoldás, de az elf lány nélkül nem fog egyről a kettőre jutni. Mai azonban biztos, hogy nem engedi majd a közelébe. Őt kéne először meggyőznie, de lehetetlen feladatnak tűnik.*
~Mindegy. Majd lesz valahogy…~
Itt áll a tisztáson, pontosan azon a helyen, ahol egy ártatlannak tűnő mozdulat segítségével küldte rémisztő kalandra a fél-elf lány elméjét, s most mégis ő az, aki megijedt. Mai mindenről tud, de nem ez az, mi félelmet ébreszt benne, hanem az, hogy nem lett semmiféle következménye annak, hogy kiderült, mit tett. Nem ordított vele, nem fordított neki hátat, még csak össze sem vesztek, ahogy arra az elmúlt időszakban rengeteg példa volt már. Egy csókot kapott, egy lágy, kedves csókot, mely jéghideg szeretetről árulkodott csupán. Nem érti, egyáltalán nem. Egy dologban azonban biztos lehet: Mai legyőzte Sa'Tereth átkát. Másodszor.*
- Ne tűnj el, ha lehet! *Mondja szavait a sárga, gülüszemű macskájának, akit akkor sem tudna elveszíteni, ha akarna. Már nem cipeli az ölében, nem messze az árvaháztól letette a földre, de a macska nem kóborolt el, hanem egészen idáig követte.*
- Hát persze, miért is tűnnél el… *Forgatja a szemeit, aztán fogja magát, leül a fűbe, és csak farkasszemet néz a négylábúval, aki ugyanúgy bámul rá vissza, ahogy eddig. Csendben, még egy nyávogás, annyi se hagyja el a száját.*
- Nem vagy túl jó társaság ám. Igazán megtanulhatnál beszélni, és elmondhatnád, hogy mi ez az egész, és mit akarsz annyira attól a lánytól. *Sóhajt, mert jól tudja, hogy nem fog választ kapni, csak ugyanazt a nyugtalanító, sárga tekintetet látja, amit eddig is.*
- Még a nevedet sem tudom. Hogy hívjalak? Szőrpamacs? Ördög? Macska? Ahh, fogalmam sincs. *Fogja magát, és hanyatt dobja magát, elterül a fűben. Fogalma sincs, hogy mit kellene most tennie. A mocsár a megoldás, de az elf lány nélkül nem fog egyről a kettőre jutni. Mai azonban biztos, hogy nem engedi majd a közelébe. Őt kéne először meggyőznie, de lehetetlen feladatnak tűnik.*
~Mindegy. Majd lesz valahogy…~
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-26 00:20:59
Üzenet elküldve: 2025-04-26 00:20:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Csekély csalódással kénytelen rájönni, hogy Nimeril aggodalmai elhomályosítják attól, amiért idejöttek és még nagyobb sajnálattal jön rá, hogy ez kevesebb érdeklődéssel bír a nő számára, mint ahogy gondolta.*
- Van tervem, viszont, az állatok nem annyira kiszámíthatatlanok. Ha veszélyben érzik magukat, akkor támadnak, ha etetik őket, akkor megnyugodnak. Ez nem ilyen egyszerű, de egy druidát érdemes felkeresned további részletekkel, ők még állítólag a nyelvüket is értik. Annyit tudok, hogy az agresszió nem jó hozzáállás az első találkozás esetén.
*Az utóbbit nem tudja, hogy igaz-e az állatokkal való találkozás esetén, de Nestart kifejezetten zavarja a lény megfigyelésében. Szerencsére Nimeril aggodalmas szavain keresztül is képes volt tartani a koncentrációját és a manájával magához csábítani a kis energialényt. Emiatt még kevésbé tűnik hitelesnek, hogy teljesen kiszámíthatatlan lenne a lény. Ezen aggodalmain túlesett, miután sikerült éteri formájába önteni. Két ujját a tenyerébe helyezi, hogy kövesse oda a mágikus energia morzsáit, majd egy kisebb tűzmágiára kezd el fókuszálni a kezében. Ezt a varázslatot nem fogja befejezni, nem szükséges, arra kíváncsi, mi történik, ha manában gazdag környezetbe kerül az entitás. Amire a válasz ki is derül, amint az apró gyertyafényes derengés elkezd kiterjedni, kifehéredni.*
- Érdekes, lágy, de tisztafehér fény. Semmi hőt nem érzek.
*Fontos lenne megnézni, hogy miként hat a tűz a lényre, de egyelőre semmi veszélyeset nem akar vele művelni. Ahogy mondta, nem a kiszámíthatatlanságtól fél, hanem attól, hogy a lényre támadás pontosan azzal a válasszal jár, amit sejt. Viszont, hogy miként képes támadni egy ilyen lény, az érdekelné, de esze ágában sincs kipróbálni. Egyelőre. Ami a mostot illeti, megszakítja a varázslatát, nem pazarol erre több manát a kelleténél és ahogy lassan elengedi, úgy húzódik is össze az apró kékes fényponttá.*
- Igazából, csak fáradtnak éreztem magam, azért kellett az ital. Meglepően hosszas ideig kellett tartanom a varázslatot és általában nem is szoktam használni ilyen komoly mágiákat. Kezd hideg lenni.
*Ez bizonytalanná is teszi abban, hogy megpróbálja még egyszer. És nem tudja, hogy milyen állapotban van ahhoz, hogy másodszorra is sikerrel járjon, bármeddig is tartana.*
*Csekély csalódással kénytelen rájönni, hogy Nimeril aggodalmai elhomályosítják attól, amiért idejöttek és még nagyobb sajnálattal jön rá, hogy ez kevesebb érdeklődéssel bír a nő számára, mint ahogy gondolta.*
- Van tervem, viszont, az állatok nem annyira kiszámíthatatlanok. Ha veszélyben érzik magukat, akkor támadnak, ha etetik őket, akkor megnyugodnak. Ez nem ilyen egyszerű, de egy druidát érdemes felkeresned további részletekkel, ők még állítólag a nyelvüket is értik. Annyit tudok, hogy az agresszió nem jó hozzáállás az első találkozás esetén.
*Az utóbbit nem tudja, hogy igaz-e az állatokkal való találkozás esetén, de Nestart kifejezetten zavarja a lény megfigyelésében. Szerencsére Nimeril aggodalmas szavain keresztül is képes volt tartani a koncentrációját és a manájával magához csábítani a kis energialényt. Emiatt még kevésbé tűnik hitelesnek, hogy teljesen kiszámíthatatlan lenne a lény. Ezen aggodalmain túlesett, miután sikerült éteri formájába önteni. Két ujját a tenyerébe helyezi, hogy kövesse oda a mágikus energia morzsáit, majd egy kisebb tűzmágiára kezd el fókuszálni a kezében. Ezt a varázslatot nem fogja befejezni, nem szükséges, arra kíváncsi, mi történik, ha manában gazdag környezetbe kerül az entitás. Amire a válasz ki is derül, amint az apró gyertyafényes derengés elkezd kiterjedni, kifehéredni.*
- Érdekes, lágy, de tisztafehér fény. Semmi hőt nem érzek.
*Fontos lenne megnézni, hogy miként hat a tűz a lényre, de egyelőre semmi veszélyeset nem akar vele művelni. Ahogy mondta, nem a kiszámíthatatlanságtól fél, hanem attól, hogy a lényre támadás pontosan azzal a válasszal jár, amit sejt. Viszont, hogy miként képes támadni egy ilyen lény, az érdekelné, de esze ágában sincs kipróbálni. Egyelőre. Ami a mostot illeti, megszakítja a varázslatát, nem pazarol erre több manát a kelleténél és ahogy lassan elengedi, úgy húzódik is össze az apró kékes fényponttá.*
- Igazából, csak fáradtnak éreztem magam, azért kellett az ital. Meglepően hosszas ideig kellett tartanom a varázslatot és általában nem is szoktam használni ilyen komoly mágiákat. Kezd hideg lenni.
*Ez bizonytalanná is teszi abban, hogy megpróbálja még egyszer. És nem tudja, hogy milyen állapotban van ahhoz, hogy másodszorra is sikerrel járjon, bármeddig is tartana.*
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-22 21:44:50
Üzenet elküldve: 2025-04-22 21:44:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít//
*Ez a baj a felnőttekkel, Rellan már réges-rég megmondta. Nem képesek egy gyerek fejével gondolkodni, mindent lebutítanak, mintha legalább is a világ annyira egyszerű lenne. Márpedig ha a bácsi olyan nagyon okos és érettebb nála, akkor miért hempereg a földön alkoholmámorban? Miért nem vesz ő is valakit feleségül, csak úgy, odasétálna hozzá, aztán hopp, lagzi, gyerekek, meg ilyesmi?*
- Hm! *Húzza fel a kis óvodás az orrát.* Ez nem ilyen egyszerű. Meeer, szóval, a Mai idősebb. És van egy csomó másik gyerek. *Érvel, cipője orrával egy fűcsomót piszkálva. Már a gondolat is megijeszti, hogy amíg távol van, esetleg valaki egészen más veszi feleségül Mait. Ami köztük van, az különleges, senki nem helyettesítheti.* Valami nagy dobás kell, érted? Hogy így nézzen, hogy AAAA! *Mutatja is, két tenyerét az arcára tapasztja és megdöbbent fejet vág.* És akkor talán lenne esélyem. Muszáj. *Most hangja szánakozóra vált, mintha nehéz terhet cipelne, a szív fájdalmai már csak ilyenek.
Aztán meghallja, hogy valami gyűrűről van szó, és elgondolkodik, hogy már milyen sok felnőtt házaspár kezén látott ugyanolyat. Némelyik nő még terhes is volt. Megborzong a gondolatra.*
- Vájjá... Az ahhoz kell, hogy gyerekük legyen? Mer' izé... Azt nem akarok. Csak feleséget. Aztán így nehogy már ráhúzzam az ujjára, és akkor ilyen kerek legyen a hasa. Akkor má' nem is lenne olyan szép. Az olyan, mintha lenyelt volna egy dinnyét egészben. *Állapítja meg. Tudja, hogy azokat a néniket, akik pocakosak, nem szabad lökdösni, meg ilyesmi, de inkább undorral, semmint gondoskodni vágyással szokta eltölteni egy terhes asszony látványa. Jó, a Mai még egynek elmenne úgy is, de azért ha elkerülhető, ő inkább megakadályozza, hogy idáig fajuljon a dolog.*
- Ha nem lesz tőle gyerek, akkor egye fene. *Teszi hozzá.* De amúgy nincsen. Mibő' lehet csinálni?
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 21:46:10
*Ez a baj a felnőttekkel, Rellan már réges-rég megmondta. Nem képesek egy gyerek fejével gondolkodni, mindent lebutítanak, mintha legalább is a világ annyira egyszerű lenne. Márpedig ha a bácsi olyan nagyon okos és érettebb nála, akkor miért hempereg a földön alkoholmámorban? Miért nem vesz ő is valakit feleségül, csak úgy, odasétálna hozzá, aztán hopp, lagzi, gyerekek, meg ilyesmi?*
- Hm! *Húzza fel a kis óvodás az orrát.* Ez nem ilyen egyszerű. Meeer, szóval, a Mai idősebb. És van egy csomó másik gyerek. *Érvel, cipője orrával egy fűcsomót piszkálva. Már a gondolat is megijeszti, hogy amíg távol van, esetleg valaki egészen más veszi feleségül Mait. Ami köztük van, az különleges, senki nem helyettesítheti.* Valami nagy dobás kell, érted? Hogy így nézzen, hogy AAAA! *Mutatja is, két tenyerét az arcára tapasztja és megdöbbent fejet vág.* És akkor talán lenne esélyem. Muszáj. *Most hangja szánakozóra vált, mintha nehéz terhet cipelne, a szív fájdalmai már csak ilyenek.
Aztán meghallja, hogy valami gyűrűről van szó, és elgondolkodik, hogy már milyen sok felnőtt házaspár kezén látott ugyanolyat. Némelyik nő még terhes is volt. Megborzong a gondolatra.*
- Vájjá... Az ahhoz kell, hogy gyerekük legyen? Mer' izé... Azt nem akarok. Csak feleséget. Aztán így nehogy már ráhúzzam az ujjára, és akkor ilyen kerek legyen a hasa. Akkor má' nem is lenne olyan szép. Az olyan, mintha lenyelt volna egy dinnyét egészben. *Állapítja meg. Tudja, hogy azokat a néniket, akik pocakosak, nem szabad lökdösni, meg ilyesmi, de inkább undorral, semmint gondoskodni vágyással szokta eltölteni egy terhes asszony látványa. Jó, a Mai még egynek elmenne úgy is, de azért ha elkerülhető, ő inkább megakadályozza, hogy idáig fajuljon a dolog.*
- Ha nem lesz tőle gyerek, akkor egye fene. *Teszi hozzá.* De amúgy nincsen. Mibő' lehet csinálni?
A hozzászólás írója (Andorellan Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.22 21:46:10
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:04:08
Üzenet elküldve: 2025-04-22 20:04:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Mosómedve szelídítés: 17/20 //
* Az idő telik és egyre szorosabb barátság alakul ki Zápor és Alesian között. Mivel zárt térben már elég jól tudja kezelni, ezért most elsőnek próbát tesz a szabadban is vele. Izgatott, mert elég rizikós ilyet tenni, de hiszi, hogy már megvan a kellő bizalom. Egy tágas tisztást keres, ahol ha megpróbálna meglógni, akkor legyen esélye utolérni. Van rá módszere, de nem szeretne ilyesmihez folyamodni. Szétnéz, hogy megállapítsa biztosan egyedül vannak, aztán elengedi a pórázt. Okos kis bestiaként hamar észleli az állat, hogy az eddig biztos kézzel tartott kötél mögött most nincs senki. Alesian hátrál óvatosan, de közben készen áll arra is, hogy üldözze, ha menekülne. A mosómedve, csak leül hátsó lábaira és onnan figyel, hogy mi is van most.*
- Gyere!* Fütyöl neki a tündér, miközben leguggol és egy almát nyújt felé. Ezzel meg is vette kilóra a szőrgolyót. Az megiramodik, mintha nyílpuskából lőtték volna ki. A ropogós gyümölcsöt hamar birtokába veszi. Szinte már pofátlanul jóízűen teszi magáévá.*
- Ügyes vagy!* Simogatja meg a fejét. Megvárja, hogy az befalja az egész gyümölcsöt és aztán elhagyják a tisztást.*
* Az idő telik és egyre szorosabb barátság alakul ki Zápor és Alesian között. Mivel zárt térben már elég jól tudja kezelni, ezért most elsőnek próbát tesz a szabadban is vele. Izgatott, mert elég rizikós ilyet tenni, de hiszi, hogy már megvan a kellő bizalom. Egy tágas tisztást keres, ahol ha megpróbálna meglógni, akkor legyen esélye utolérni. Van rá módszere, de nem szeretne ilyesmihez folyamodni. Szétnéz, hogy megállapítsa biztosan egyedül vannak, aztán elengedi a pórázt. Okos kis bestiaként hamar észleli az állat, hogy az eddig biztos kézzel tartott kötél mögött most nincs senki. Alesian hátrál óvatosan, de közben készen áll arra is, hogy üldözze, ha menekülne. A mosómedve, csak leül hátsó lábaira és onnan figyel, hogy mi is van most.*
- Gyere!* Fütyöl neki a tündér, miközben leguggol és egy almát nyújt felé. Ezzel meg is vette kilóra a szőrgolyót. Az megiramodik, mintha nyílpuskából lőtték volna ki. A ropogós gyümölcsöt hamar birtokába veszi. Szinte már pofátlanul jóízűen teszi magáévá.*
- Ügyes vagy!* Simogatja meg a fejét. Megvárja, hogy az befalja az egész gyümölcsöt és aztán elhagyják a tisztást.*
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-22 11:41:36
Üzenet elküldve: 2025-04-22 11:41:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 732
OOC üzenetek: 494
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Határozottan ellene van ennek a kísérletnek. Már az elején is voltak kétségei, de most már meg pláne.*
~ Remélem nem. ~* Hangosan nem fogja kimondani, mert még így is tiszteli a mesterét, de most már teljesen világos számára a kettejük közötti különbség, bár azért álmaiban sem gondolta volna, hogy a szoborszerű mestere, ennyire meggondolatlan. Nem hiszi, hogy a továbbiakban bármi érteleme lenni a jegyzetelésnek, ezért el is engedi teljesen ezen feladatát. Nagyon gyanakvóan vizsgálja a lény viselkedését. Próbálgatja is a férfi piszkálni a fénygömböcöt. Hátha ki tud csikarni belőle valamit. Az eredményt megint csak túlságosan könnyelműen szűri le. Sajnálatos tény, de a vöröshajú némber ezt nem tudja csak úgy szó nélkül hagyni.*
- Minden tiszteletem Nestar Mester, de véleményem szerint túlságosan könnyelmű. Ahogyan egy állat esetében is kiszámíthatatlan viselkedésre lehet számítani, úgy ennél a "lénynél" is ezt kellene feltételezni. Kénytelen vagyok hangot adni azon ellenérzéseimnek, hogy eme kísérletet továbbra is veszélyesnek tartom. Van esetleg terve arra az esetre, ha elszabadulna ez a "lény"?* Erre valamiért a legutóbb is kitérő választ adott a férfi. Persze az is benne a pakliban, hogy ez a valami netán mutat némi értelmet és felismeri Nimeril abbéli szándékát, hogy elpusztítsa. A lánynak nem a kísérlettel van problémája, hanem ezzel az izolálatlan környezettel és a lény megfékezési lehetőségeinek a hiányával. Ráadásul úgy tűnik, hogy saját magukon tesztelik ezt a kísérletet, így ha véletlenül nem élnék túl, akkor nem maradna senki, aki bármi információval szolgálhatna erről az egészről. Nestar egyre inkább feszegeti Nimeril határait.*
- Mire készül Mester?* Kérdezi gyanakodva, amikor az egy újabb varázsitalt nyakal be. Nem tetszik neki ez az egész.*
~ Talán a Mestert kéne ártalmatlanítanom. ~* Tűnődik el, de ehhez azért nincs elég vér abban a bizonyos szervében. Legalábbis egyelőre még nincs, de az összes istenre, ha valami ostobaságot csinál, akkor elküldi pihenni a föld alá a jó mestert egy kis időre, amíg ő valamit módot talál a kreálmánya megfékezésére.*
*Határozottan ellene van ennek a kísérletnek. Már az elején is voltak kétségei, de most már meg pláne.*
~ Remélem nem. ~* Hangosan nem fogja kimondani, mert még így is tiszteli a mesterét, de most már teljesen világos számára a kettejük közötti különbség, bár azért álmaiban sem gondolta volna, hogy a szoborszerű mestere, ennyire meggondolatlan. Nem hiszi, hogy a továbbiakban bármi érteleme lenni a jegyzetelésnek, ezért el is engedi teljesen ezen feladatát. Nagyon gyanakvóan vizsgálja a lény viselkedését. Próbálgatja is a férfi piszkálni a fénygömböcöt. Hátha ki tud csikarni belőle valamit. Az eredményt megint csak túlságosan könnyelműen szűri le. Sajnálatos tény, de a vöröshajú némber ezt nem tudja csak úgy szó nélkül hagyni.*
- Minden tiszteletem Nestar Mester, de véleményem szerint túlságosan könnyelmű. Ahogyan egy állat esetében is kiszámíthatatlan viselkedésre lehet számítani, úgy ennél a "lénynél" is ezt kellene feltételezni. Kénytelen vagyok hangot adni azon ellenérzéseimnek, hogy eme kísérletet továbbra is veszélyesnek tartom. Van esetleg terve arra az esetre, ha elszabadulna ez a "lény"?* Erre valamiért a legutóbb is kitérő választ adott a férfi. Persze az is benne a pakliban, hogy ez a valami netán mutat némi értelmet és felismeri Nimeril abbéli szándékát, hogy elpusztítsa. A lánynak nem a kísérlettel van problémája, hanem ezzel az izolálatlan környezettel és a lény megfékezési lehetőségeinek a hiányával. Ráadásul úgy tűnik, hogy saját magukon tesztelik ezt a kísérletet, így ha véletlenül nem élnék túl, akkor nem maradna senki, aki bármi információval szolgálhatna erről az egészről. Nestar egyre inkább feszegeti Nimeril határait.*
- Mire készül Mester?* Kérdezi gyanakodva, amikor az egy újabb varázsitalt nyakal be. Nem tetszik neki ez az egész.*
~ Talán a Mestert kéne ártalmatlanítanom. ~* Tűnődik el, de ehhez azért nincs elég vér abban a bizonyos szervében. Legalábbis egyelőre még nincs, de az összes istenre, ha valami ostobaságot csinál, akkor elküldi pihenni a föld alá a jó mestert egy kis időre, amíg ő valamit módot talál a kreálmánya megfékezésére.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-04-21 02:55:04
Üzenet elküldve: 2025-04-21 02:55:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*A meggondolatlansága rá is ébreszti fáradtságának mértékére és a sikerének a híre új lendülettel látja el. Nimerilnél persze nem lehet fellángoltabb, aki már szavaiban a lény haláláról spekulál, ami talán túl sok tüzesség és az este csillapító szeleire is szorul. Kicsit értetlen is ezzel kapcsolatban, valami bizonyosan történt volna és erre vártak.*
- Egyelőre derüljön ki, hogy életképes-e...
*Jegyzi meg, csekély aggodalommal, a hirtelen kihunyás baljós jelnek is vehető. Azt nem kellett sokáig fejtegetnie, hogy a nem-mágikus anyagokon gond nélkül átsuhan és a szelek is láthatóan érintetlenül hagyják, azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármitől félniük kéne. Első körben, egy részleges bizonytalanságát ellenőrizvén, újra ráhelyezi a lényre a fiolát, azonban most a fiola üvegfalába zárva, hogy vizsgálhassa fénytörését benne. Másodszori meglepődésére, erre a lény reagál és csekély idő múltán arrébb mozdul. Ez persze még lehet csak a teljes véletlen műve, de a gömböcske mozgásra is képes. Nestar Nimerilt nyugtatván vagy még jobban agitálva, ujjait előretartja varázslásra a lény felé. Természetesen nincs szándékában lelőni az apró teremtményt, nincs is alkalmas mágiája rá, érdeklődésének tárgya az, vajon ha csak varázsláshoz fókuszálna, a sűrített energia odacsalogatná-e a lényt. Örömmel tudakolhatja, hogy ezen sejtése sikeresnek is bizonyul, ahogy a fénygömb el is kezdi piszkálgatni az ujját, meglepően közel érve, de sosem érintve. Így Nestar ki is próbálja, megpróbálván felülről érintve hozzányúlni a lényhez, beletapodva a fény peremébe, de amint a közepébe érés helyett csak arrébb húzódik, mintha kénytelen is a éteri fényes lény.*
- Nem kell aggódni, barátságos, meg is lehet simogatni.
*Állítja a hitelesség legcsekélyebb árnya nélkül. Semmi komolyat nem érzékelt, de meg se tudná mondani, hogy bele sikerült-e nyúlnia a lénybe. Ellenben gyenge fénye stabilizáltnak tűnik és amint arrébb viszi kicsit az ujját, már követi is. Még nem hagyja abba a mágia fókuszálását, nem kecsegteti magát ténylegesen azzal a gondolattal, hogy kedvelné vagy esetleg felismerné a lényecske, csak az energiáját követi.*
- Akkor neki is láthatunk a vizsgálódásoknak.
*Majd a veszély tényleges végének gondolatával, a zsebéből másik kezével elő is ás egy kék bájitalt, hogy megtompult mentális épségén frissítsen az elfogyasztásával.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*A meggondolatlansága rá is ébreszti fáradtságának mértékére és a sikerének a híre új lendülettel látja el. Nimerilnél persze nem lehet fellángoltabb, aki már szavaiban a lény haláláról spekulál, ami talán túl sok tüzesség és az este csillapító szeleire is szorul. Kicsit értetlen is ezzel kapcsolatban, valami bizonyosan történt volna és erre vártak.*
- Egyelőre derüljön ki, hogy életképes-e...
*Jegyzi meg, csekély aggodalommal, a hirtelen kihunyás baljós jelnek is vehető. Azt nem kellett sokáig fejtegetnie, hogy a nem-mágikus anyagokon gond nélkül átsuhan és a szelek is láthatóan érintetlenül hagyják, azonban ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy bármitől félniük kéne. Első körben, egy részleges bizonytalanságát ellenőrizvén, újra ráhelyezi a lényre a fiolát, azonban most a fiola üvegfalába zárva, hogy vizsgálhassa fénytörését benne. Másodszori meglepődésére, erre a lény reagál és csekély idő múltán arrébb mozdul. Ez persze még lehet csak a teljes véletlen műve, de a gömböcske mozgásra is képes. Nestar Nimerilt nyugtatván vagy még jobban agitálva, ujjait előretartja varázslásra a lény felé. Természetesen nincs szándékában lelőni az apró teremtményt, nincs is alkalmas mágiája rá, érdeklődésének tárgya az, vajon ha csak varázsláshoz fókuszálna, a sűrített energia odacsalogatná-e a lényt. Örömmel tudakolhatja, hogy ezen sejtése sikeresnek is bizonyul, ahogy a fénygömb el is kezdi piszkálgatni az ujját, meglepően közel érve, de sosem érintve. Így Nestar ki is próbálja, megpróbálván felülről érintve hozzányúlni a lényhez, beletapodva a fény peremébe, de amint a közepébe érés helyett csak arrébb húzódik, mintha kénytelen is a éteri fényes lény.*
- Nem kell aggódni, barátságos, meg is lehet simogatni.
*Állítja a hitelesség legcsekélyebb árnya nélkül. Semmi komolyat nem érzékelt, de meg se tudná mondani, hogy bele sikerült-e nyúlnia a lénybe. Ellenben gyenge fénye stabilizáltnak tűnik és amint arrébb viszi kicsit az ujját, már követi is. Még nem hagyja abba a mágia fókuszálását, nem kecsegteti magát ténylegesen azzal a gondolattal, hogy kedvelné vagy esetleg felismerné a lényecske, csak az energiáját követi.*
- Akkor neki is láthatunk a vizsgálódásoknak.
*Majd a veszély tényleges végének gondolatával, a zsebéből másik kezével elő is ás egy kék bájitalt, hogy megtompult mentális épségén frissítsen az elfogyasztásával.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176