Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-07 18:26:36
 ÚJ
>Lahut Seii avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*A nap már lement, az fellegekre sötétség borult, de az éjszakai állatok még nem merészkedtek elő búvóhelyeikről. A kellemes nyári szélben lengedező fák suhogását csak Lahut súlyos lépteinek hangja töri meg.*
~Arthenior...~
*Nyugtázza magában hogy végre megérkezett, közben folytatja útját a falakat nélkülöző város felé. Furcsa, ahonnan jött ott béke volt, de voltak falak. Itt nincs fal, de sok rosszat hallani. A fal tehát egyértelműen jó eszköz arra hogy kint tartsa a gonoszságot, ezt még egy ork is könnyen levezeti magában.*
~Meglátjuk mit szóltok majd hozzám.~


2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-06 03:55:11
 ÚJ
>Medliel Falenys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167

Játékstílus: Megfontolt

//Mélység Vérei//

* Apró biccentések, halk hümmögések, felvont szemöldökök melyek jelezhetik a fiatal nősténynek, hogy figyel rá. Ne, ezek nem olyan megnyilvánulások, melyek csak azt a látszatot akarják kelteni, hogy figyelnek a másikra, közben fogalma sincs miről van szó. Figyel, s mindent értelmez, amit Raxa mond. Hasonló beszélgetést folytatott már nem is olyan régen, de idő híján nem tudták befejezni.
A lány talán hűvös neki hiszi, s valóban az is vele, hogy mégsem hagyta figyelmen kívül a Barakkban, azt csak fajbéli egyezésüknek köszönheti. S talán annak, hogy nem lát benne riválist. Bár némileg eltér a gondolkodása, mégis van, amit teljesen nem vetkőzött le magáról, s megeshet sose fog.
A felkínált almát elfogadja, néhányszor feldobja a levegőbe, majd a fának dőlve, szemeit lehunyva hallgatja tovább a történetet. Rövid, tömör mondatok, melyek arra utalnak, hogy nem árul mindent magáról. Nem is rója fel neki, miért is tenné? A bizalom olyan dolog, amit ki kell érdemelni, ezt jól tudja ő is, s valójában maga is így tenné.
Lassan körvonalazódik benne a lány helyzete a családjában. Hasonló helyzetbe született ő is. Sokáig titkolták előtte valódi származását, rejtegették anyja elől. Évekkel később, derült ki számára minden, akkor azon a napon, ha lehet mondani minden megváltozott. Még mindig emlékszik minden pillanatra, arról az éjszakáról. Az örömre s a fájdalomra. A felismerésre, s a szívében gyűlt ismeretlen érzésre, melyet azóta tudja, hogy a megvetés és a gyűlölet volt. S akkor talán ott meghalt benne valami. Sosem állt bosszút, nem volt rá alkalma, megtették helyette mások.
Hogy mások lennének Dhorossal? Lehet. Azok akikről, a nőstény beszél, talán róluk beszélt a Lidércvadász is. Halványan elmosolyodik. Med szerint ez csak az alaptermészetből fakadhat. Csak addig maradnak együtt a mélységiek, míg érdek fűzi őket, aztán minden megbánás nélkül ugranak egymásnak. Végül is mindenki így működik. Nincs olyan, aki összetartaná őket, aki tradíciókat tisztelve, de a lehetőségeket felismerve vezetne. Talán igaza van a Bestének, s valahol otthont kellene találni. S összefogdosni azokat, akik hajlandóak egy ügyért élni és szenvedni.
Jó fertály óra is eltelhet, mikor kinyitja a szemét, előre hajol, hogy felhúzott lábára támaszkodjon. Egy párszor megforgatja kezében az almát, majd beleharap. Leereszti kezét, hagyja lelógni térdéről, a nőstényre emeli türkiz tekintetét. *
- Hasonlóan hozzád, apám nem volt a hitvese anyámnak. Szeretője volt. Fattyúnak neveznének miket a felszíniek, de valóban azok lennénk?
* Húzza fel kérdőn szemöldökét. Nem vár választ, hisz már folytatja is. *
- A Házad asszonya anyád volt, s az ő nevét örökölted. Az más kérdés, hogy nem tudtad magad megvédeni vagy anyád nem védet meg. S mostoha apád büszkesége nem engedte, hogy elismerje valamiben nem volt kiemelkedő, s anyádnak azt mással kellett pótolni.
* Vigyorodik el, s harap bele újabbat a gyümölcsbe. Mondja ezt mind úgy, hogy valóban ilyesmi helyzet áll fent nála is. Bár, neki esélye sem volt megvédeni magát, egyszerűen csak elvették az anyjától. Ott bántották Estát, ahol talán a legjobban fájt neki. Miután megtalálta, sokat mesélt neki testvéreiről, szerette őket is, hisz vére volt mind, mégis néha úgy érezte kiváltságban részesül. Talán kicsivel jobban ragaszkodott Medhez, s talán ez annak köszönhető, hogy apja képes volt valamivel megfogni Úrnőjét. *
- Annyira nem változott meg minden, hogy ne az asszony legyen az úr a házban. Bár, függ attól is, hogy mennyire volt erőskezű. Mi lett anyáddal, hogy nem védett meg?
* Furcsa dolog ez. Elmesélések alapján, testvérei apja, keménykezű zsarnok volt. S ezt valóban köszönhette a felszíni létnek is. Hisz tudomása szerint, lent évszázadokkal ezelőtt, az a nőstény könnyen fizethetett életével, aki nem tudta magát megvédeni. Hűséggel és engedelmességgel csak a valódi Matrónának tartoztak s azt tisztelték, aki arra érdemes volt. Talán ezt az ösztönből való elnyomást erősítették fel a felszínen töltött évek. Anyja erős jellem volt, tisztelték ám egy őrült elmével már ő sem bírt. Hallott történeteket, milyen céllal maradt is életben Med, de hogy igazak voltak-e sosem derült ki. *
- Ami meg azt illeti, talán pont mi különbözünk Dhorossal a többiektől. Te is tudod, hisz tapasztaltad is, s tanulhattad is, hogy a hatalom utáni vágy, az irigység miként zilálta szét társadalmunk. Mindannyian riválisai voltak egymásnak. Viszont ezek szerint vagyunk egy páran, akiknek kell az egység, a át tudunk lépni, azon ami nem működött.
* Függeszti újra tekintetét a Szájhősre. Szórakozottan forgatja kezében az almát. Eltűnődik pár percig azon, mit is gondolhat most róla a másik. Meg lehet merő zagyvaságnak tartja azt, amit mond, de akadnak gondjai a szavakkal. Az ilyen dolgok kifejtésében sose volt elég jó. Így inkább nem is firtatja tovább a dolgot. *
- Azt tudom, amit elmondtam, itt a felszínen biztos tanulhatsz. De, rengeteg idő s pénz. S azt hiszem a Templomban.
* Ez mind igaz is. Egy dolgot hallgat el csak, maga sem tudja miért. De, talán majd később. Valahogy talán a hasonló múlt miatt, de furcsán szimpatikusnak találja Raxát. Halványan el is mosolyodik, talán most először. Őszinte barátságos mosoly ez. S újabb falatot tüntet el szájában, miközben visszadől a fának. *
- Ne áltasd magad. Minden csak idő kérdése. Feltűnik az eltűnésed, s onnan már nem lesz eljutni, ahhoz, aki segített benne. Önfeláldozó a nagynénéd.
* Szavai most ismét ridegnek hathatnak, de tudja, mi jár annak, akit áruláson kapnak. Jobb esetben tiszta gyors halál, rosszabbikba meg inkább bele se gondol. *
- Dhorost, hogy végre ideérjen. S egy elvetemült Némbert.
* Kacag fel. *
- Övé a ló. Már ha még él. Együtt indultunk, de az éjszaka közepén felszívódott. Gondoltam eljut a Barakkig, de tévedtem. Nem tudom, talán még reménykedem, hogy előkerül. Ha, él biztos elindult a városba.
* Ám, ekkor zajokra lesz figyelmes, valaki közeledik. Nem titkolja, hisz egy vaddisznó is megirigyelné csörtetését. Felugrik, miközben kezét tőrje markolatára helyezi, pár lépést tesz előre, s a nőstény elé lép. Másik kezét hátra tartva, jelezvén a másiknak, hogy maradjon. Villanásnyi csupán a meglepetés, melyet magának okozz a védelmezőként fellépő reakción, de utána minden figyelmét a zaj irányára fordítja. Nem sok idő telik el, de hamarosan a forrás is megjelenik, ég pedig a Cicus képében. Izmai ellazulnak, ahogy meglátja, a megkönnyebbüléstől, hogy nem ellenség s valahol még örül is, hogy újra látja a hímet. *
- Hát, éppen egy almával voltam kénytelen elfojtani az éhségem, de ha már megjöttél…
* Húzza mosolyra az ajkát, majd telepszik vissza a helyére. Ami azt illeti későbbre várta, elvégre ló nélkül volt. Bár, ők sem haladtak valami gyorsan. Elveszi a neki szánt ételt, s italt. Még sötétedésig van néhány órájuk. Így még nyugodtan telepakolhatják a bendőjüket. *
- Megtaláltalak volna úgyis, abban biztos lehetsz.
* Néz a ragadozó szempárba miközben szájához emeli az első falatot. Tekintete inkább csillan a pajkosságtól, ajakit pedig csibész mosolyra húzza. Hangjában sincs semmi fenyegető. *
- Ám, tartsd meg, mint fizetséged szolgálatodért.
* Kacag fel, még mielőtt túlságosan elbízná magát a másik. *
- Holnap?
* Fordul újra a nőstény felé, nem felejtette az utolsó kérdést, bár még maga sem biztos a válaszban. *
- Nem tudom, hogy te hova akarsz menni. Ha mágiát akarsz tanulni, akkor lehet, itt kellene maradnod a városban. Ha velem akarsz tartani, talán akkor is. Lehet, teszek egy próbát holnap még a városban, hogy megtaláljam Nariinát, aztán nem tudom, azt majd hozza a sors. Hogy Dhoros hova megy, azt tőle kérdezd.
* Nézz újra a nőstényre, majd a hímre. *
- Te, merre tartasz, Cicus?
* Rajzol kérdőjelet szemöldöke. Eközben maga is megbontja borát, hogy leöblítse a falatot. *
- Nem láttál a városban egy kószáló nőstény ördögöt? Hófehér hajjal, olyan ijesztő vörös szemekkel. Nagy colos, hosszú lábakkal. Elég bögyös is. A pofija se rusnya, elég tűrhető az ábrázata.
* Ad egy gyors személyleírást a Nariiról, hátha valahol látta a hím, amint elveszetten bóklászik a városba. *



A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.06 03:56:54


2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-05 23:14:33
 ÚJ
>Dhoros Zhakonym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Mélység vérei//
//A hozzászólás 16+ jelenteket tartalmaz//

*A szütyő kissé húzza vállát. Három puliszka, három csirkesült, három almabor. Súlynak azért súly, a sötételfek pedig nem a kivételes erejükről híresek, mint inkább agilitásukról. Az agilitást pedig most telibe kúrhatja, nem szaltóznia kell a táskával, hanem cipelnie árkon bokron át. Inkább menetelne száz elszánt katona ellen a nyílt mezőn, minthogy ezt a szart cipelje az erdőn. Hol egy ágba akad meg, hol pedig valami darazsat kell a hús miatt elűznie. Egyszerűen nem bírja tovább.
Majd végül kicsattog a tisztásra. Egy kis öröm az ürömben. Nem vág félbe semmiféle beszélgetést közeledtével, az elméletileg lábadozó kislány kérdi csupán, holnap merrefelé mennek.*
- Akkor éhesek vagytok?
*Kérdi mosolyogva, majd belenyúl a szütyőbe, és mindegyikük kezébe nyom egy-egy puliszkát, egy-egy csirkesültet, és egy-egy almabort.*
- Egy kis szíverősítő. Jobban leszel, és még finom is.
*Nem nagy cucc, ő ilyen idősen már nem emlékezett az estéire. Egy üveg almabortól baja nem lehet. Fogai közé veszi a dugót, és kirántja, majd kiköpi a fűbe. Vidáman felhörpint néhány kortyot, majd ő is étkezni kezd.*
- Ötven és még egynéhány aranyat hagytam annál a tolvajnál. *Panaszkodik az asszonynak* - Máris adom a maradékot, lásd, én nem vagyok tolvaj.
*Mosolyog egyet, majd a szütyőben meg is keresi a pénzt, hogy átadhassa.*


2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-04 20:57:46
 ÚJ
>Nairraxa Qua'morth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Mélység Vérei//

*Ha nem is megdöbbentő, hihetetlen és elfogadhatatlan, de mindenesetre eléggé furcsa élmény számára, hogy néhány kínkeserves óra után már alig van rá hatással a napvilág. Szinte elviselhetetlenül melege van, de ezt betudja az évszaknak, meg persze a fülledt, párás erdei levegőnek, de ettől eltekintve a korábbi kóválygásnak, gyengeségnek, idegrohamoknak semmi nyoma, miután leszáll a kölcsönkapott ló nyergéből és morzsolgatni kezdi a tenyerében a kantárszárat, azt latolgatva, hogy a nőstény, Medliel, vajon mire is gondolhat valójában, mert hűvösnek ható szavai, valamint irányában tanúsított kedves és megértő viselkedése szöges ellentétben állnak egymással. Talán ő egyszerűen ilyen, ahogyan minden más sötételf is egyéniség, annyira kimagaslóan és szélsőségekbe hajlóan, hogy - amint azt a nagynénje sokszor kacagva jegyezte meg - a felszíniek azt gondolják, az összes vérfertőző kapcsolatból született, pedig ez korántsem így van. Való igaz, hogy mély, régmúltra visszanyúló hagyományokkal és szokásokkal rendelkeznek ők, életmódjuk és hierarchiájuk a legkötöttebb minden fajok közül, mégis, ő büszke erre. Ahogy néhanapján arra is, hogy a matrónája nevét viselheti.*
- Hogy is mondjam... az apám nem állt hitvesi kapcsolatban a Matrónával.
*Csak ennyit jegyez meg, ezt is majdnem az orra alá motyogja, mert nem tudja, milyen hatást válthatnak ki a szavai. Otthon mélységesen megvetették és gyűlölték miatta, de az egy zártabb közösség volt. Itt csupán egy egyszerű fattyú, bár nagy álmokkal, hogy a mélység legnagyobb mágusainak egyikévé avanzsáljon, szorgos tanulással és tapasztalással eltöltött évek után.
Csendben vezeti a lovat egy fához, mialatt Medliel költői kérdéseit és a nyomában érkező magyarázatot hallgatja. Igen, számára a hagyományos pontosan azt jelenti, amit a másik nőstény megfogalmaz, nem kevesebbet, és talán nem is többet, mert ez a megváltozott környezet bizony azt hozza magával, hogy kénytelenek megbarátkozni a felszínnel. Eddigi tapasztalatai azonban ennek, ha nem is homlokegyenest, de jócskán ellentmondanak, aminek hangot is ad, hogy élesnek és kérkedőnek ható korábbi kérdésének okaira választ adjon.*
- Az elmúlt néhány napban azok a sötételfek, akikkel összeakadtam, úgy viselkedtek, mint bármelyik másik felszíni. Te és Dhoros is itt éltek, a napsütésben, de merőben mások vagytok, mint azok, akiket csak a színük különböztet meg az emberektől és az elfektől.
*Lila szemei kétkedőn vizslatják Medliel arcát, hogy vajon ez a bővebb indoklás kellően rávilágított-e arra, amire ő valójában gondolt. Távol álljon egyébként is tőle, hogy az amúgy is kevés számban fennmaradt igazi mélységi kolóniákhoz tartozóakat leszólja.
Mikor a súlyos nyerget átveszi a térdei kissé megroggyannak, de azért hősiesen állja a sarat és óvatosan helyezi a lószerszámokat a fűre, majd maga is lekuporodik melléjük. Elmondhatatlanul jólesik neki most a tisztás üde pázsitján ülni, a jótékony árnyékból figyelni az ezerszínű virágok táncát, és igen, még a ragyogásukat is a napfényben. Halvány mosollyal az ajkán előbányász két almát a zsákjából és az egyiket a társának nyújtja, mialatt beleharap a sajátjába. A nagynénje nyomott egy jó adagot a kezébe, mielőtt eljött. Ezután gondolkodóba esik Medliel számos kérdése hallatán, nem tudja, melyiket válaszolja meg előbb, és azt sem, hogy mennyit áruljon el például eljövetele körülményeiből.*
- Mágiát az első elérhető helyen szeretnék tanulni. Még azt sem bánom, ha felszíni a tanárom, csak nekikezdhessek már. Tudsz valamit?
*Hangjából őszinte vágyakozás csendül ki, amelyben óriási szerepet játszik a kuruzsló néni kívánsága, hogy belőle több legyen.*
- A szökésem? Az gyönyörű história... Nem volt egyszerű, de szerencsére akadt segítőtársam, egyedül nem ment volna. Mindenesetre, amennyire tudom, nem vették észre az eltávozásom, és nem hinném, hogy hiányolnak annyira, hogy megbüntessék Lharassát, a nénémet, amiért gyakorlatilag megszöktetett.
*Ennél egy szóval többet sem mond, szemeiből viszont fájdalmas könnyek csordulnak ki, ahogy az egyetlen őt szeretőre, a matrónája húgára gondol. Borzasztóan hiányzik neki, ahogy eszébe jut, már el is szontyolodik. Ki tudja, látja-e még valaha?*
- Ki mást várunk még?
*Az itt éjszakázással szemben semmilyen kifogása nincs. Korábban is töltötte már az éjjelt a felszínen, és olyan rég volt, hogy utoljára nyugalmasan, egy almafa tövéből szemlélhette a csillagokat, és holdanyjukat. Ma végre erre is időt szakíthat.*
- Holnap merrefelé megyünk?
*Talán a legfontosabb kérdés a rövidtávú jövőjét illetően. Aktuális leghőbb vágyainak egyike teljesülne, ha erre Med rávágná, hogy a barlangok felé, de ez nagy valószínűséggel csak álom marad.*


2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-04 16:51:28
 ÚJ
>Toragg Trognoul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

*Csukott szemekkel ül a nagy monstrum a tisztás közepén, hol állítása szerint a legerősebben van jelen az energia, mely töviről hegyire átjár erre mindent. Lábai törökülésbe fonva, hatalmas tenyerei egy egy térdén pihentetve. Új nap, új reggel, ugyan az a kis ceremónia, mely már gyökeres részét képezi minden egyes napjának, mely enélkül tán nem is lenne ugyan az. Jelen lenne a félelem, a megbánás, a bűntudat, mely nyomasztaná a következő reggelig, hol megbánásért esedezhet. Rabja lett a szokásnak, mely tán nem is baj, sőt... Legalább ez van neki, ami nap mint nap erőt és bátorságot ad, ez pedig nem más, mint a hit, de egyelőre korántsem tartunk ott.
Még csak puszta élvezet van csupán jelen, melyet tán csak kevesek élvezhetnek ebben a világban, legalábbis amennyire megismerhette ezt Toragg. A természet gyönyöre egyre kevesebbeknek tudja megadni a békét, mely egyre inkább látszani kezd. Nincs meg az egyensúly, mely sok évvel ezelőtt még működött. Természetesen akkor is voltak csaták, kisebb háborúk, melyek szülőfalujára is jellemző, enélkül nem is lehetett volna jelen az a bizonyos egyensúly, viszont a druidák és más természethez fohászkodó kasztok, kultúrák egyre inkább tűnnek el a föld színéről és sajnos azzal is tisztában van, főként mi okozza ezt az egészet:
A saját, vérszerinti fajtársai.
Minden reggel átfutnak agyán ezek a gondolatok, nem tud tőlük szabadulni, csupán minél előbb elhessegetni őket és átadva magát az Ősöknek, akik miatt végső soron ide téved reggelente.
Hátrahajtja fejét és belekezd. Emlékszik, mikor először ejtette ki ezeket a mondatokat a száján, mikor apja tanította. Ő is tiszteletreméltó Ősznek számított, elvégre őt sem merték bántani, rettegtek a tudástól, melynek Toragg is birtokosa lett. Csodás érzés járta át testét, ahogy válaszra lett méltatva az Ősök által, jelezve, hogy megérett atyja örökségére.*
-Wen yaord, wen porris'lim. Porris'lim, erel'parale radn Rawok, erel'harpin radn erel'traeh. Plaar Rhou'lim'tor, tar serrol Tho'Rhee thorlmu yaord radn serrol'lim tho darob'lim tho'warolis'lim radn Rezuk'kram. Serrol Rhee'lim'tor! Raayk Toragg.
*Suttogja maga elé a szavakat, majd ismét összezárja ajkait. Szokásos, enyhe bizsergés költözik bőre alá.*
-Tho Rhou shalloum'tor alec, Rhee horeop Rhou'tor!-
*Hallja a megnyugvást jelentő választ, melyre már csak egy megkönnyebbülő sóhajtással jelezve szertartása befejeztét, kinyitja szemeit. Szereti ezt a pillanatot. Valahogy minden szebbnek, minden biztonságosabbnak hat ilyenkor, színesebb, kedveseb az egész világ, mely körülveszi.*
~Eztán vajon merre?~
*Tanakodik, majd az erdő sűrűrüje felé pillant.*
~Szereznem kéne valamit az Ősznek. A felszerelésemre is ráférne valami frissítés, esetleg valami normális védelem magamra... Nem tudom.~
*Elhatározza, hogy elnéz a fogadó felé, hátha van ott valami felhívás, vagy nem-e tud a fogadós valami vadászatról a közeljövőben.*


2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-04 15:33:00
 ÚJ
>Zhyan Lynnel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vuckah Oloat//

*Az étel a földön huppan. Nem lepi meg, bizalmatlan akárki lehet, nem csak ő. Ha a töki úgy gondolja, hogy mérgezett, gondolja azt, rajta ne múljék. Ő csupán jót akart.
Azonban az indoklás, amit a elutasításra ad, igencsak meglepi. Nem ehet ilyet? Hogyhogy nem ehet ilyet? Mekkora sületlenség már ez? Megérti, hogy fél a merénylettől, fél, hogy Zhyan megmérgezi, kegyetlenül megerőszakolja, majd kirabolja őt, de akkor legalább készülne valami hihetőbb ötlettel.
Persze, a bögyös nő még nem hallott lisztérzékenységről, miért is gondolná, hogy az? Inkább csak szelíden megrándítja a vállát. Nem fog dühöngeni, úgysem ette volna meg azt a maradékot. Ha a pöttömmel nem is, akkor a hangyákkal jótékonykodik.*
- Ahogy gondolod. Ha nem, hát nem,
*Mondja, majd hátat fordít a gnómnak, és vissza sem nézve megy el onnan. Akkor keressen magának valami kevésbé mérgező ételt, amitől nem murdel meg. Őt nem érdekli.
Lépteit a város felé veszi, ideje lenne már a szikkadt cipón kívül mást is ennie, a gnóm pedig boldoguljon ott meg, ahol van.
Léptei még mindig kissé döcögősek, akárcsak egy részegé. Egy fürge részegé, mivel azok átlagsebességének többszörösével halad. Fájdalmas artikulálások közepette, de végül elhagyja a tisztást.*


2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-02 17:17:14
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Meditáció// //Gondolatok// //Tervezés//



*Belép a tisztásra. Rendkívül fáradt hiszen hosszú vándorutat tett meg. Az Északi hegyektől elvándorolt a Lihanechi tóhoz, megtekintette, inkább megbámulta a Lihanechi tavat. Innen elvándorolt a kopár síkságig, hátha lesz ott valami, ami érdekes lehet. Rengeteg ideig csak ment és ment a kopár, végtelen síkságban - szerencsére talált néha gyümölcsöt és vizet - és nem talált semmit. Mikor már a térképen sem volt rajta rálelt az ellenségre, egy hatalmas falka - közel tizennégyen lehettek (illetve még három-négy egyed erdei irbisz) - Lupusfulgra. Nagyon megrémült, mivel még nem látott ilyen lényeket, de tanult róluk. Sikerült legyőznie mindet. Ezek útán útjaira már ő maga sem emlékszik, olyan hosszúak és monotonak voltak. De azt elmondhatja magáról, hogy mindenhol járt, ami rajta van Lanawin hatalmas térképén. * ~ De jó illat van itt. Hasonlít ez a hely valamihez, amit már láttam. ~ * Megcsodálja, hogy mértani pontossággal alkotnak egy kört a fák. A fák számára gyönyörűek. Talán másoknak nem éppen tetszik az, hogy nincs nagy lombkoronájuk; ezáltal pedig maguk a fák sem tetszenek nekik, ez azonban Ärtat nem éppen zavarja. Sőt egyenesen tetszenek nekik a fák, tetszik neki a törzsük, az ágazatuk, az igen kevés lombjuk alakja és leveleik formája. Megpróbál visszaemlékezni.* ~ Hol láthattam ezt? Valahol már egészen biztos, hogy láttam ilyet fákat, és egy hasonló kört. Na, de hol? ~ *Töri a fejét Xanven. Gondolkozik, gondolkozik és egyszer csak eszébe jut.*~ Hát persze, mikor hat éves voltam és a hegyek felé utaztunk megálltunk a Lihanechi-vízesés közelében az akkor még számomra ismeretlen elfekkel. Később tudtam csak meg, hogy a rend vezetői voltak. Úgy emlékszem, hogy leültek a fagyűrű közepére és egy körben elkezdtek meditálni. Nekem pedig a fák között kellett maradnom. húsz évesen tanultam meg meditálni. Úgy emlékszem nagyon is jól sikerült volt az első meditációm. ~ *Azóta csak kétszer meditált egyszer huszonkét évesen, mikor kötelező volt. Másodszor pedig a lovaggá ütése szertartása útán három hónappal, mikor is életében először ölt önszántából és ki akarta üríteni a fejét. Sikerült is neki. *
~ Szerintem itt az ideje egy kis meditációnak hiszen lassan már két éve nem meditáltam, pedig igen is hasznos a meditáció. Ezt talán nem ismerik el az emberek. Szinte mindenki inkább edzeni megy, hogy kitisztítsa a fejét és ez így van a lovagokkal is. De minek mennék én most edzeni? Tizenhat évet edzettem. Nem fogom elfelejteni soha. Úgy, hogy inkább meghalok, mint, hogy önszántamból kelljen edzenem egy-két napot. Legalábbis úgy biztos nem ahogy a rendnél edzettünk, az konkrétan kínzás. Tehát a meditációt választom. ~ * Fejét a nap felé fordítja. Elmosolyodik.* ~ Világéletemben imádtam a napot ezt néha szóvá is tettem egészen tizennégy éves koromig. Akinek csak mondtam mindig azt mondták, hogy majd kinövöm. Most a szemükbe mondhatnám, hogy nincs igazuk. Nem tudom megunni a nap kinézetét, olyan gyönyörű. Talán még az elérhetetlensége is tetszik. ~ *Tovább mosolyog, mint a tejbe tök, viszont szemét leveszi a napról és körül néz a tisztáson. Nem lát túl sok embert. * ~ Erre az embermennyiségre számítottam. Nem hiszem, hogy valaha is sokkal többen lesznek egy meditációra alkalmas helyen. ~ *Meglátja a kör közepén lévő dombot és elcsodálkozik, számára hihetetlen, hogy létezhetnek ilyen gyönyörű és hibátlan virágok. *
Ezek a virágok, gyönyörűek, hogy létezhetnek egyáltalán ilyen szépségek főleg nem itt. Hogy lehet az, hogy még semelyik tolvaj sem tudta ellopni. Ez a hely, ez egyszerűen csodálatos. *Szólal meg végre Xanven, halkan ne, hogy megzavarjon valakit a meditálásban.* ~ Na jó, hová üljek le meditálni? Az! Az a hátsó hely ott jó lesz. ~ * Elindul az említett hely felé. Majd mikor eléri leül ott törökülésben és elkezd meditálni. * ~ Most ráhangolódom a belső énemre, a tudat alattimra. Most pedig végiggondolom azt, hogy mit láttam a meditációm helyszínén mielőtt elkezdtem volna meditálni: Gyönyörű fák, a nap sugarai és a nap maga, emberek és más egyéb fajok. A kör közepén pedig egy domb melyet szivárványszerűen borítanak be a virágok. Az egész olyan gyönyörű és tökéletes volt. Most pedig meg próbálok a tudat alattim legmélyebb részére hatolni és onnan kiszűrni az információkat. Mit láttam még amit nem mondtam el az előbb? Hiszen biztosan volt ilyen. Megvan! A fák göcsörtösek, némely fa tetején található madárfészek. Szinte az összesben - egy-két fészek kivételével - mindegyikben van kiscsibe is. A fák között néhány helyen látni egy-egy vakondtúrást, még egy vakondot is láttam. Távol, nagyon távol pedig az erdő elkezd sűrűsödni, itt már a fáknak nagyobb és szélesebb lomjuk van, mint az ittenieknek. ~ *Xanven egy pillanatra megáll majd folytatja az elmélkedést* ~ Láttam pár méhecskét, kik a kör közepén lévő virágokból szeretnének alapanyagot gyűjteni a mézükhöz; majd elrepülnek Dél felé, fél mérfölddel később pedig beszállnak egy fa odújába. Láttam, hogy egy hangyabolynyi, hangya szeli át a tisztást fejük fölött egy kis kenyeret tartva. Soraik között, néhol kivehető pár aprócska kishangya is. Ők kisebb kenyereket visznek. Ezeken kívül láttam érdekes, mintákat az égen melyeket az úgy nevezett felhők alakítottak ki, volt egy kard alakú, egy csengő alakú és egy elf fülhöz hasonló alakú is. Ennyit láttam. Most pedig kilépek a belső énemből, a tudat alattimból. Visszatérek az igazi, a valós világba, lelkem visszatér a fizikailat létező testbe, majd a test kinyitja szemét. ~ * Kinyitja szemeit. Vörös szemei szinte azonnal felcsillannak a nap sugarainak hírtelen érintésére. Újra érzi azt azon különleges érzést melyet lassan már két éve nem érzékelt, az utolsó meditációja óta.* ~ Tudtam, hogy valami hiányzik ebből az életből, most már nem hiányzik. A lelki egyensúly volt az. Ezzel a meditációval pedig megteremtettem azt. Szóval mondhatni tökéletes az életem, kivéve, hogy nem láttam a szüleim és a bátyám lassan már tizennyolc éve. Szomorú dolog, de csak mindent felrúgnék, ha meglátnák mi lett belőlem. Jó ez így. Annyit tudnak, hogy valószínűleg már lovag vagyok és valahol kalandozok és wargokkal és gonoszokkal harcolok. A családom így képzeli el a lovagokat. Kissé zavar, hogy ez a képük van rólam is. De inkább legyen ilyen képük rólam, mint, hogy vissza kelljen mennem és meg nézzem mi lett a bátyámból, ilyenkor már valószínűleg szüleim az ágyat nyomják. Bátyám pedig örül, hogy minden az övé és az a nyomorult kis öccse pedig csak egy egyszerű katona. Emlékszem, a bátyám mindig is gonosz volt velem. Olyan gonosz, mint amilyennek a mélységieket mondják. Szerintem azonban rengeteg olyan mélységi van, aki kedvesebb, mint a bátyám volt velem akkor. Szerintem, ha most visszamennék, ahogy meglátna és beazonosítana, rám küldené az összes testőrét, hogy űzzenek el innen; még a szüleimmel sem találkozhatnék. Azonban nem tudom, hogy miért ilyen velem. Szerintem ez a gonoszság és rossz akarás, az én szerepem kéne, hogy legyen. Hiszen még is csak övé lett az örökség teljes egésze nem pedig az enyém. Illetve nem hiszem, hogy arra vágyna, hogy ő legyen a lovag és én pedig az örökös. ~ *Felnevet, az elképzelésére gondolva, hogy miként is nézhet ki báttya lovagként.* ~ Szőke hercegnek csúfolnák a kortársai, szőke haj, világos kék szem. Kissé a feje egy babááhóz hasonlít. Ezen kívül a füle pedig teljesen normális. Emlékszem, mikor nagyon kicsi voltam és ő gonoszkodott velem, én mindig a füle miatt csúfoltam, hogy ő a Klayt család szégyene. Természetesen, mivel ő akkor még nagyobb és erősebb volt így simán megtudott verni. Jelenleg azonban, mire a kisujját is megmozdítaná a nyaka már el lenne törve. Érdekes belegondolni, hogy a vagyona, mit sem ér az embernek ebben a világban. Hiába van tizenöt testőre. Egyesével esetleg kettesével, talán még hármasával is legyőzhetem őket. Mivel nem hiszem, hogy mindegyiküket tizenhat éven keresztül, kő keményen edzették, mind testileg, mind lelkileg. Szóval egy gazdag kis ficsúr valójában nagyon is gyenge. Nincs hatalma semmi fölött. Persze ez szerintük nem így van. Ők megteremtik maguknak a hamis biztonság és hatalom érzését. Mikor hat évesen elvittek annyit mondtak, hogy nem gazdagodhatok meg anyagilag az öröklési szabályok miatt. Legyek viszont gazdag lelkileg. Legyen gazdagon részem kalandokban, dicsőségben, és büszkeségben. Én hat éves fejjel természetesen ebből szinte semmit nem értettem. Kivéve egyet, hogy nem én leszek az örökös, hanem a bátyám. Akkoriban szerettem volna vele cserélni, hogy én legyek az örökös ő pedig egy egyszerű katona. Most azonban az utóbbi meditáció, a természet rádöbbentett az igazságra. Szerencsésebb vagyok, mint ő. Most már semmiért, az ég világon semmiért nem cserélnék vele. Rájöttem végre: Sokkal, de sokkal gazdagabb vagyok, mint ő. ~ * Egy pillanatra megáll az elmélkedésben és elmosolyodik a következő gondolatára * ~ Ő persze azt hiszi, hogy ő a gazdagabb, hogy neki sokkal jobb élete van. Egyes kissé éretlenebb lovagok ilyen esetben, mint most az enyém a következőt tennék: Visszamennének a bátyjukhoz és elmagyaráznák neki, hogy ők gazdagabbak. Azonban én nem teszem ezt. Mivel, ha ezt tenném nem is lenne igaz amit a bátyámnak mondanék. ~ *Kombinálja össze a gondolatait Ärta. * ~ Hiszen én éretlen kis nevetséges ember lennék. Aki rossz érzést akar kelteni a bátyjában, mivel ő lett az örökös és nem én. Viszont mondjuk tizenhat év múlva, mikor negyven éves leszek vissza szeretnék menni a bátyámhoz. Azért, hogy meglássuk a másikat, hogy kiből mi is lett. Addig talán még őt is kiképzik egy kis önvédelemre. Bár kétlem, hogy huzamosabb ideig is foglalkozzon a harcművészetekkel. Hiszen ő úgy gondolja, hogy nem kell neki különösebben konyítania a bármilyen féle harchoz, hiszen megvédik az általa képzettnek hitt őrei. Kíváncsi vagyok, hogy miként is fog reagálni az én kis hírtelen jöttömre. De ez még a jővő zenéje addig még hátra van tizenhat év. ~ *Feláll és elkezd körbe-körbe sétálni a tisztáson. Néhány jelenlévő kissé érdekesnek találja az elfet, érdekesen is néz ki ahogy már lassan a tizedik kört fejezi be. Visszamosolyog azokra akik érdekesen néznek rá. Megáll egy számára szimpatikusnak tűnő helyen és lefekszik a fűre. Felnéz az égre, hogy újra megkeresse a különleges alakú felhőket. Meglátja a kardot, az íjat, a fület. Illetve még észrevesz egy ő általa elf lánynak ítélt felhőt. A felhő úgy úszik át az égen, hogy Ärta számára egyre jobban láthatóvá válik a leányzó arca. Mintha anyját látná benne. Kissé elszomorodik a gondolattól, hogy szülei már vagy nagyon betegek és egyre jobban közeledik haláluk órája, vagy pedig már halottak. Reméli, hogy az előbbi a helyzet. Egy pillanatra elbizonytalanodik.* ~ Talán mégis haza kellene mennem, hogy a szüleim még egyszer lássák fiukat, hisz még azt sem tudják róla, hogy él-e. Volt-e kalandokban része úgy, ahogy azt megjósolták fiuknak hat éves korában. ~ *Elsöpri eme szívszaggató gondolatokat és a jelenre kezd el koncentrálni.* ~ Mit is kéne most tennem az életemmel? Vándoroltam két teljes évet, bejártam Lanawint, láttam szépet és gonoszat egyaránt. Most megérkeztem ide. Egy gyönyörű erdőszéli tisztásra. A térkép alapján Arthenior itt van a közelben. Úgy hallottam, hogy nagyon biztonságos város, a katonaságuk miatt. Állítólag nagyon szervezet rangrendszerük van; közkatonától kezdve a legfelsőbb vezetői rangokig meg van szervezve minden. Illetve tudomásom szerint rengeteg féle munka vállalható ott és jól is fizetnek, viszonylag, persze ez függ a képességeimtől is. ~ *Miközben gondolkodik, abbahagyja a körbe-körbe járkálást és kilép a tisztásról és elkezd sétálni az erdőben, számára céltalannal tűnik az irány amelyet tart, azonban egyszer csak meglátja a vakond túrást, elmosolyodik mert rájön, hogy a tudatalattija vezethette ide. Majd tovább sétál*
Érdekes ez a meditáció. * Jelzi meg Xanven az észrevételét ezúttal hangosan, és nem csak gondolatban. Feje fölött röpködnek a madarak. Lát köztük egészen apró kis madarakat is. * ~ Biztosan a szüleik most tanítják a csibéiket repülni. ~ *Elmosolyodik.* ~ Azt is hallottam erről a városról, hogy nagyon jó kiépített barakkjuk van. Fa fegyvereket adnak, nehogy baleset történjen és valakit felnyársaljanak. Hallottam róla, hogy valaki egyszer a barakk ajtajánál nem adta le minden fegyverét, magánál tartotta apró, könnyen elrejthető tőrét. Mikor párbajozott valakivel, ellenfele legyőzte és kissé túl kegyetlenül megalázta, sújtó szavaival. Erre a megalázott személy előkapta tőrét, hogy visszavágjon az ellenfelének. Az szerencsére egy elf volt még pedig egy különlegesen gyors elf. Pillanatok alatt a barakk másik végében termett. A barakkban tartozkodó katonák pedig könnyűszerrel elfogták az eszelőst. Szóval nagy a biztonság. Bár nem hiszem, hogy bárki is bántani akarna engem. ~ *Elmosolyodik a gondolaton, hogy megtámadja két magát erősnek képzelő személy ő pedig könnyűszerrel leteríti őket a földre, és egyetlen vágás ejtése nélkül, sértetlenül elsétál.* ~ Gyönyörű ez az erdő. Az a tisztás pedig csodálatos. Mondták az informátoraim is, hogy mily szép eme táj, de hogy ennyire… Azt viszont nem tudták megmondani, hogy pontosan hogyan is keletkezett a tisztás. Viszont utaltak egy legendára, hogy egy unatkozó mágus teremtette ezt a szépséges helyet. ~ *Megfordul és elindul visszafelé, a tisztáshoz.* ~ Erről jut eszembe! Engem érdekelne a varázslás. Állítólag Artheniorban van varázslás oktatás. Na jó! Ennyi volt. Én itt szeretnék lakni. Nem számít, hogy miként, de én akkor is itt fogok lakni. Ha kell a szegény negyed legkoszosabb sikátorában bérlek magamnak egy szemetest és abban élek, de nekem itt, Arthenior egyik utcájában kell laknom. Ha pedig igazak a mondák melyeket még fegyverhordozóként hallottam a rendben akkor itt található a Pegazus fogadó, és azon belül Lanawin leghíresebb söre. A vajsör. Ezek mellet azt beszélik egészen olcsón kapható. ~ *Már kissé besötétedik, mire visszaér a tisztásra. Elálmosodik, így dönt:* ~ Itt alszom, persze nem a tisztáson, hanem beljebb, hogy ne lássanak a tisztásról. ~ *Elindul befelé az erdőben. Majd mikor már visszanézésénél nem látja a tisztást lefekszik aludni. Szinte, ahogy lecsukta szemét már aludt is. Álmodott. Még pedig a következőkről: “Hazatér, bátyja nagyon gonoszan “köszönti”. Be sem engedi a várba a lovagot; mondván, hogy nincs itthon sem a bátyja sem a szülei. Erre ő szomorúan elkullog.” Felébred. Csodálatos érzést érez; jó levegőre, fűszálak között, napsütötteként felébredni. Varázslatos. Reggel van. Nagyjából nyolc órát aludhatott. Ásított egy hatalmasat majd így szólt:* 
- Jajj! Már nagyon rég nem aludtam ilyen jót szabad ég alatt. Biztosan az itteni jó levegő teszi. Gondolom a levegő minősége miatt hívják még Artheniort a levegő városaként. *Mosolyog. Körülnéz, a remek emlékezete miatt pontosan tudja, hogy merre van a rét. Visszafut, hogy a közlekedéssel egy időben a szokásos reggeli tornáját is megejtse. Visszaér a tisztásra. Már javában folyik az élet. Méhecskék gyűjtik a virágport. A hangyák viszik a kenyérdarabjaikat. A madarak pedig oktatják kicsinyeiket a repülésre. Ezeken kívül még a vakond is kidugta fejét a földből egy pillanatra, majd megunta a felszíni életet, és visszafordult.* ~ Itt a megerősítés számomra. Ez a hely ugyan olyan csodálatos, mint tegnap volt. Megtaláltam a helyemet. Itt szeretnék lakni. Persze… még nem láttam, hogy milyen a város, de az valószínű, hogy a levegő ott is ilyen jó. Meg persze sok szépet hallottam már róla. Az őrség, a mágiaoktatás, a Pegazus fogadó, a Barakk. Ezen kívül hallottam még a piacterükről. Állítólag nagyon jó hely. Fürdőházuk is van. Illetve amit nagyon szépnek állítólag az Arthenior kikötője és néhány környékbeli hely. A barlangrendszer, a sziklaszirtek, a tündérkert. Egy szóval Arthenior tényleg csodálatos. Megtaláltam a helyem. ~ *Eszébe jut, hogy már tegnap óta nem gondolkodott egy picit sem a vallásával kapcsolatban, pedig az elvárt lenne, hisz nemesi családból származik. Így hát elkezd elmélkedni egy picit a vallásán, miútán leült a tisztáson. Fontos tudni, hogy ő mindig is a Fák őrzőjét kedvelte jobban, bátyjával ellentétben, aki pedig a Föld őrzőjét részesítette előnyben. Mindig nagyon figyelt, mikor édesanyja újra és újra elmesélte neki és bátyjának az elfek teremtéstörténetét. Számára nagyon érdekes és figyelemfelkeltő volt. Elkezd elmélkedni, hogy mit tanult a lovagi képzése alatt a mélységiekről:* ~ Sötételfek, a gonoszak. Ez volt a lecke címe. Megtudtuk, hogy hogyan is jöttek létre a sötételfek. Emlékszem engem mindig is érdekelt az a részlet, hogy az akkor még elfeknek, hogyan is sötétedett el a bőrük és hogyan vált olyanná, amilyen most. Sajnos erre a kérdésére soha senki nem tudott nekem választ adni. Csak feltételezések voltak. Vagy a gonoszság, vagy pedig a barlangokban lakás tette a bőrük színét olyanná, amilyen. Sajnos egyik feltételezésre sem volt rendes magyarázat, bizonyíték; így kérdésem megválaszolatlan maradt. Nekünk úgy oktatták, hogy mindegyik, mindegyik sötételf gonosz és kegyetlen. Mindennél jobban utálják az elfeket és mindent megtesznek azért, hogy elpusztítsanak minket. Én ebben sosem sem hittem igazán. Úgy gondolom, gondoltam, hogy mindenki lehet más, eltérő a faja átlag személyiségétől. Biztosan vannak nagyon gonosz emberek és kedves, rendes, tisztességes sötételfek is. Sajnos ilyen mélységivel még nem találkoztam. Viszont annak reményében,hogy majd találkozom egyel, mindenkinek adok egy esélyt, hogy megmutassa milyen is valójában. ~ *Egy pillanatra megáll az elmélkedésben. Elfekszik a füvön, bámulja a felhőket, majd gondolkozik tovább.* ~ Tudom, mi lesz az a tevékenység melyet elsők között fogok elkezdeni Artheniorban. A mágiatanulás. Na! De pontosan milyen mágiát tanuljak? Levegő-, víz-, tűz- vagy földmágiát tanuljak. Engem ezek közül leginkább a tűz illetve a levegő mágia érdekel. Szerintem ezek közül fogom valamelyiket megtanulni. Persze ez még a jövő zenéje, mivel először mágia-affinitást kell szereznem és úgy hallottam, hogy nem éppen olcsó mulatság. Majd megpróbálok egy picit alkudozni, biztosan engedni fog egy keveset az árából. Főleg, hogy megbízható kezekbe kell átadnia a tudását. ~ * Örül, hogy eldöntötte, hogy milyen mágia-ágra fog specializálódni illetve annak, hogy már is van egy alapvető kis terve. Azonban érez egy kis hiányérzetet a tervével kapcsolatban. * ~ Ki kell bővítenem a terveimet. Háát… fogok még edzeni a barakkban. A tökéletes fölé próbálom majd emelni a hullámos karddal való harci készségemet. ~ * Felül, majd észrevesz és szemrevételez egy favágót a távolban, éppen egy fát vág ki, sashoz hasonló szemeivel látja a munkásember homlokán az izzadságcseppeket. Erről az egész képről eszébe jut valami: * ~ Jó, hogy sok munka van itt, de mivel fogok én foglalkozni? Fát vágni, mint az a munkásember ott az erdőben? Nem… az nem nekem való. Testőr lehetnék például. Nemes feladat védeni egy nálad gyengébb embert. Természetesen még nemesebb lenne, hogy ha nem kérnének érte pénzt. ~ * Észrevesz a távolban egy közkatonának kinéző személyt. Erről egyéb dolgok jutnak az eszébe: * ~Esetleg csatlakozhatnék az artheniori katonasághoz. Ha magasabb rangra nem is, de közkatonának biztosan felvennének. Mik lehetnek a követelmények? Harcképzettség, elszántság, bátorság, gyengékért való kiállás. Gondolom ilyesmik, ezek megvannak bennem. Hiszen egészen hat éves korom óta erre oktattak, mind testileg, mind lelkileg. Szóval úgy gondolom, teljes mértékben megfelelő lennék erre a munkára. Az viszont kérdéses, hogy: Én mennyire élvezném az életet a katonaságnál. Bár gondolom, ha sikerül megszereznem egy viszonylag jó fizetést megszereznem akkor kibírnám. Legalábbis addig biztosan, mire összejön a pénz egy házra, meg egy két dologra amik elengedhetetlenek. Azok útán pedig akár ki is léphetek. Persze az is lehetséges, hogy beleszeretek az igazságosztásba. Régebben, mikor még a rendnél voltam néha igazságot tettem egy -két esetben a nálam fiatalabb lovag növendékek között. Akkor élveztem. Talán itt is élvezném. Főleg, hogy itt nem csak nálam fiatalabbak között tehetnék igazságot, hanem velem egykorúak között is, sőt nálam idősebbek között is. Szeretem, ha egy bizonyos szervezetben van rangrendszer, anarchia. Mivel támpontot ad a vitáknál illetve az egész életben. Szolgálhatnám hűbéruramat. Szóval… elég valószínű, hogy megkedvelem ezt a katonáskodást. Bár… hallottam mendemondákat, hogy ott nem kedvelik, ha valaki varázsol. Hát talán kivételt tesznek velem. Ha pedig nem akkor pedig tudom mellőzni. Tényleg! Itt fogok lakni, egy városban. Nem pedig vadon élve vándorolok és vándorolok. Itt nap, mint nap találkozni fogok sok-sok emberrel, megismerem őket, megiszom velük egy vajsört a Pegazus fogadóban. Száz szónak is egy a vége, lesz közösségem. Valószínűleg azért agyalok és elmélkedem ennyit, mert nem nagyon találkoztam senkivel az elmúlt két évben. Ha pedig mégis akkor csak nagyon rövid ideig; pár szót váltottunk és már ment is mindenki az éppen aktuális dolgára. Ami általában nem várhatott, és ez volt az oka annak, hogy csak pár szót szoktunk váltani. ~ *Körülnéz és örömmel látja, hogy mindenfelé mosolygós arcokat, pofákat lát. A legtöbbjük egyszerá polgárnak tűnik akiknek idejük, mint a tenger. Így majd tud velük beszélgetni, akár még együtt is edzhet, ha bármelyikük is vevő ilyesmire. Hirtelen azon kapja magát, hogy már megint este van. Így hát, fogja magát és visszamegy ugyanarra a helyre ahol tegnap aludt. Lefekszik. Egy kevéssel több idő kellett az elalváshoz, mint a tegnapi napon. Nem álmodik. Mikor felébred a napsütésre, hirtelen iszonyatos éhséget érez. Így előkaparja az eddig zsebében tartogatott, félig megevett kenyérszeleteke és elfogyasztja azokat. Olyan éhes volt, hogy a kenyér nagyon is finomnak hatott annak ellenére, hogy tudja, hogy különösen rossz az íze. Kulacsából is iszik egy kevéske vizet. Úgy dönt, hogy edz egy keveset itt helyben, az erdő mélyén, hogy ne zavarja a tisztáson éppen meditálókat. Csinál tehát kétszáz fekvőt. Keményen, úgy ahogy a rendnél csinálták, bármiféle pihenő nélkül. Ezútán pihen egy keveset, kifújja magát és megismétli az előző gyakorlatot. Majd felállt és elindult visszafelé a tisztáshoz.* ~ Kár… ugyanazokat az alakokat látom itt - kivéve persze egy két alakot - már három napja. Jobban örültem volna, hogy új arcokat is látok itt. De hát, ha nem hát nem! Na és ha lesz pénzem mindenfélére akkor milyen állatot vegyek? Egy sima tyúkot, malacot, vagy valami különlegesebbet? Például egy vadászsólymot, egy nemesi lovat, telivért avagy egy igazi csatamént? Nem tudom, ezt majd ráér eldöntenem sokkal, de sokkal később ugyanis ezek az állatok egy vagyonba kerülnek és az nekem pedig nincs. Ha pedig lesz akkor először egy házat fogok venni. ~ * Meglát egy arra sétáló katonát, akinek a sisakja tetején egy vörös toll található. * ~ Gondolom valami rangjelzés lehet, biztos minden szín mást jelent. Nálunk a rendnél is volt hasonló. ~ * Szemrevételezi a katonát majd úgy dönt, hogy odamegy hozzá. Meg is teszi. Köszön: * - Üdvözletem uram.
Hagyjál, nem érek most rá fiatal elfekkel társalogni. Éppen egy szervezkedés közepén vagyok. *Válaszol a katona mogorván, egy kis idő leteltével. Ärta nagyon elszomorodik, hogy visszautasították. Lett volna pár egyszerű kérdése. Például, hogy milyen a közösség,milyen a hangulat a katonák között? Illetve, hogy milyen a korruptsági arány. De ezekre a kérdésekre most nem kap választ. Ez kicsit letörte a jó kedvét, amit a gondolat épített fel, hogy Artheniorban fog lakni.* ~ Nem értem miért kell egyes embereknek ilyen mogorvának lenni. Roncsolja az egészségüket is arról nem beszélve, hogy akikhez nem kedvesek azoknál nagyon-nagyon rossz kedvet tudnak előébreszteni, és ez nem jó, egyáltalán nem jó. Persze ezt lehetetlen nekik lenne nekik elmagyarázni. Rögtön tiltakoznának, hogy ők nem is mogorvák… szóval nem nagyon érdemes megpróbálni sem, persze vannak különlegesen rendhagyó esetek. Ha pedig valaki az ilyen rendhagyó eseteket keresi -, mint például én - akkor annak megéri próbálkoznia. Most azonban nem teszem, mivel ő végleg lehetetlennek tűnik másrészt pedig, ahogy azt megfogalmazta “nem ér rá fiatal elfekkel társalogni” ~ * Szomorú arcot vágva elfordul és visszakullog a tisztásra. Észreveszi, hogy a tőre nincs a tokjában. * ~ Biztosan a mikor lefeküdtem aludni kicsusszant a tokból. ~ * Villámgyorsan odafut arra a helyre, ahol aludt. Keresi, keresi és keresi a tőrt. Már épp feladná a keresést, mikor nagy, sőt óriási szerencséjére észreveszi a tőrt. Mégpedig a következő módon: a nap sugarai megcsillantak a hossző tőr pengéjén és ezt éppen, hogy észreveszi a szeme sarkából. Ezzel a kis segítséggel megtalálja a tőrét és visszateszi azt az elrendelt, hivatalos helyére, a bal oldalán lévő tokba. * ~ Húuh… Ezt éppen, hogy megúsztam. Nem tudom mit csináltam volna magammal, ha nem találom meg. Még inas koromból való. Nagyjából tizenkét éves és még mindig hibátlan az éle. Inkább nem is gondolok bele, hogy mit is tettem volna abban az esetben, szörnyá dolog lehet… ~ * Feláll a fűröl és visszasétál a tisztásra. * ~ Mindennap ugyanazok az állatok találhatóak meg itt, a tisztáson. Mindez olyan szép, leírhatatlanul. Úgy gondolom eleget tervezgettem, elmélkedtem, gondolkodtam erről az egész Artheniorba költözéses dologról. Úgy gondolom készen állok rá, hogy belépjek a városba. Már tudom is, hogy hová is megyek először. A Pegazus fogadóba. Azon helyeken amelyeken átutazom direkt nem veszem szemügyre, hogy majd később mikor direkt azokat szeretném megnézni akkor majd újdonságokat láthassak. Viszont most már tényleg eleget gondolkodtam, indulok mégpedig most rögtön. ~ * Átszeli a tisztást. Még egyszer utoljára hátra néz és megcsodálja a természetképet, majd elindul, Arthenior, a levegő városa felé. *


2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-02 00:19:31
 ÚJ
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a tisztáson//

*Az, hogy a kedves mosoly mellé még kacsint is a szép Meryth bátorítóan hat rá. Ha a lány sok ilyen ügyes cselt bevet, akkor a nap végére egészen fickós kis emberkét faraghat magának Bobbirból. Szép szavakkal és kedves tettekkel talán még a kenyérre is rá tudja majd kenni, ha ügyes a hölgyemény.*
- Megértem. Mi több, örülök neki, hogy jobban érdekellek, mint a bácsikáim. *Most ő az, aki kacsint, úgy vette észre, ez be szokott jönni a lányoknál, ha elég jóképű mellé a kacsintó. Bobbir pedig szép szál fiatalember, ha éppen nem nézik kis kamaszfiúnak.*
- Úgy hallottam, hogy többen is voltak arrafelé, megtámadták, aki csak arra járt. Végül aztán néhány ügyes kalandor és a városi őrség kikergette őket a folyó mellől. De ne aggódj, nálam a kardom, megvédelek, ha kell. *Mondja, hogy megnyugtassa Merythet. A kardja tényleg nála van, díszes darab, de nem sokat volt használva. A folyópart felé mennek tovább, hogy ott is gyönyörködhessenek a természetben és élvezhessék egymás társaságát.*


2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-01 18:50:49
 ÚJ
>Medliel Falenys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167

Játékstílus: Megfontolt

// Mélység Vérei//

* Dhoros távozik, még néhány pillanatig néz utána, míg nem végleg eltűnik a tömegben.
Már az gyanús, ahogy a fiatal nőstény megüli a lovat, így ellátva néhány tanáccsal indulnak útnak. A biztonság kedvéért meghagyja, hogy kapaszkodjon a nyereg kápájába, majd ő vezeti a lovat. Lassan halad, ne hogy Raxa egyensúlyát elvesztve leforduljon a lóról, mint egy zsák krumpli. *
- Felvágták a nyelved.
* Jegyzi meg, a mélységben eltöltött időre reagálva. Hangja, nem ideges vagy felháborodott, nyugodt és hűvös, még a nőstényre se néz. *
- Lehet.
* Nem érzi, hogy ezt magára kellene vennie, túl fiatal s még tapasztalatlan. A mélység már rég nem az ami volt. A maguk fajtáknak kegyetlen a fenti világ is és erre majd rájön ő is.
Csendben haladnak, nem sürgeti, a másikat megvárja, míg az válaszol. Szótlanul hallgatja, közben gondolatok s kérdések forgalmazódnak meg benne. Arc izmai csak olykor rándulnak meg, ám szemöldöke az mely hol csodálkozva húzódik, fentebb vagy éppen húzza össze őket. A nőstényt hallgatva csak néha ejt meg, felé egy sanda pillantást vagy éppen méri végig. Valóban nem harcra termet teremtés. Vékonyka s ártatlan. Bár vonásaiban ott az a dac, akarat s szemeiben a tűz.*
- Mert mi a baj a származásoddal? Minden valamire való mélységi az anyja nevét viseli. Én is és a több is. Nem neked kell szégyenkezned, hanem nekik, ha ez rájuk nem igaz.
* Tűnődik, el mielőtt válaszolna. A mélységiek ebben is különböznek a felszíniektől. A család vezetője a legidősebb Matróna, jobb esetben mindig az anya. A név tőle öröklődik tovább. Bár, eddig a történetük igen csak hasonló, ismeri a kitaszítottság érzését. *
- Ahh… kuruzslók… szemtelenül hazudik mind. De, minden bizonnyal igazat mondott.
* Mondja lemondóan. Tudja, hogy vannak olyanok, akik uralmuk alá tudják hajtani az erőket, melyek szabadon mozognak a levegőben, vízben, földben s még ki tudja miben. Hallott róla, tapasztalta, de sose tartotta annyira biztonságosnak azok használatát. Láthatatlan s kiszámíthatatlan, nincs annyira biztos, mint a penge mely hangtalanul szakítja a bőrt, sikereként nyomában a vörös élettel. Persze van, hogy hiba csúszhat az előre eltervezett mozdulatba. S elismeri, azt is, hogy vannak, olyan harcok melyeket mágia nélkül nem lehet megnyerni, mégis idegenkedik tőle. Talán pont azért, mert láthatatlanul működik, s csap le.
Kis váratva már a kis ösvényen haladnak mely a tisztásra vezet. A vékony göcsörtös fák sok árnyékot nem adnak, legalábbis annyit nem, mint amennyit szerinte a Szájhős elvárna. Ám, ha valóban megnyugtatja a természet lágy öle, itt nyugodtan elmerülhet benne. A puha zöldellő pázsit s a tisztás közepén elterülő virágos dombocska a nyári virágok szín kavalkádjában nyugodtan gyönyörködhet. Valóban más a felszínen, mint a mélyben. Több a szín s az inger.
Emlékszik mikor anyja elsőnek vitte fel a felszínre kényszerből választott lakhelyéről. Azelőtt sose látta a napot. Ugyan ilyen meleg nyári nap volt. Anyja nyakig öltöztette, s még csuklyát is adott rá. Nem értette, miért szükséges ez. S ahogy csak lehetett ágált ellene, de Esta szigorú hangja, s csuklójára fonódó vékony ujjai maradásra kényszerítették. Szép asszony volt, s szelíd, mégis egyetlen szavára elhallgatott mindenki. Félték s tisztelték, még mostoha apja talpnyaló is. Már a kürtő bejáratánál betóduló fény is bántotta türkiz szemeit, s hunyorogva lépdelt anyja mellett. Már amilyen hévvel várta, hogy láthassa a felszínt, olyannyira akart már akkor visszafordulni. Fájt a szeme, s nem látott semmit. Ha, nincs a kéz mely vezeti, s tartja minden bizonnyal felbukott volna, vagy visítva rohant volna vissza a menedékbe. Meg se mert mukkanni, csak követte. ahogy elérték a bejáratott teljesen elvakult, szemeit összeszorítva csordultak ki a könnyek a szeméből. Anyja biztató szavaira, kezdte el nyitogatni pilláit. Lassan újra érzékelte maga körül a világot, kristálycseppek mögül álomszerűnek tűnt az egész, a szél simogatása egészen más volt, mint odalent, ahol csak a néha fújt be a szellő, a járatokon. Mások voltak a szagok, s mások a színek. Ismeretlen volt s fájdalmas, a nap a Kínzó, melynek tüze égette, fénye vakította.
Raxa hangja nyúl utána az emlékek útján s rántja vissza a valóságba. Néhány pillanatig gondolkodik a kérdésen, hisz hallotta, viszont csak távolból, így kutatni kezd gondolatai közt, hogy megtalálja, a hangfoszlányokat s részben összerakja a kérdést.*
- Hagyományos?
* Kacag fel, melyet fel kap a nyári szellő s visz tova. Lepattan lováról, majd a nőstényhez lép, hogy kezét nyújtva segítsen neki kikászálódni a nyeregből, hisz megérkeztek. *
- Itt várjuk be Dhorost. S remélhetőleg még valakit. S még mielőtt megkérdeznéd, azért itt, mert az erdőben nehezebben találnának ránk. Valamennyi védelmet itt is adnak a fák, s hamarosan a nap is lemegy.
* Adja meg a választ egy olyan kérdésre melyet még fel sem tettek, de az esélye meg volt rá. A lovakat kiköti s leszerszámozza őket. *
- Mit jelent számodra a hagyományos? Mélyről jövők? Akadnak. Bár, szerintem hagyományaink ugyanazok s azok is maradnak. Gyökereink ugyan oda nyúlik vissza minden sötételfnek. Csak vannak olyanok, akik nem voltak olyan szerencsések, s hamarabb elérte őket az Omlás, s hogy változtak az csak azért van, mert alkalmazkodtak, nem volt más választásuk. Emiatt nem kevesebbek s te sem vagy több náluk.
* Válaszol a kérdésre, melyre talán azt hitte a másik, hogy nem kap választ. Hangjában nincs megvetés, ha bár a lány lehet nem szándékosan, de kijelentése akár sértő is lehetett. *
- Fogd, vidd oda!
* Nyomja kezébe Szuka nyergét s fejével int az egyik fa töve felé, mely a nap állása miatt, már talán nagyobb árnyékot biztosít. *
- Vigyázz rá, mert ha valami baja lesz, a Beste felnégyel… már ha elő kerül.
* Majd kezd neki Szélvész lenyergelésének is. *
- Ma itt éjszakázunk, pihensz… aztán meglátjuk mi lesz holnap. S mégis, hol akarsz mágiát tanulni? Más lehetőséged nincs, mint itt a felszínen. S ahhoz akkor jobb, ha megszokod a környezetet. Nem tudok olyan helyről a mélyben, ahol tanulhatnál. Ha csak…
* A mondatot nem fejezi be, végzett saját lovával is. Kezében a nyereggel lépdel oda Raxához, letéve azt, dől neki a fának, fejét s hátát is neki vetve. Majd előveszi kulacsát a nyeregtáskából. Kortyol belőle, felsóhajt, ahogy a vörös nedű benedvesíti torkát. Majd a lány felé nyújtja. Jobb lábát felhúzza, s szemeit lehunyja. *
- Mesélj, hogy szöktél meg.

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.02 00:56:48, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).



2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-01 10:50:13
 ÚJ
>Norlamin Graros avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// A Fészek felé //

* Morffal tart a tisztásra, hogy kihasználhassa a pihenőidőt, hisz semmi kedve előre menni. Elvégre a társak tartsanak össze, és tartsanak együtt. Letelepszik Morf mellé, és kiélvezi a friss, bár kissé csípősnek tűnő hajnali levegőt. Persze pihenés közben sem feledkezik meg a kincsről. Folyton rajta tartja a kezét, mert sosem lehet tudni, hogy mikor jön errefelé egy hozzájuk hasonló alak, aki nem veti meg a rablást. Rövid pihenés után új erőre kap, elvégre jól bírja az éjszakai életet. A hosszú tolvajévek alatt már megszokta. *


2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-31 23:17:02
 ÚJ
>Vuckah Oloat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Zhyan Lynnel//

*Vuckah étvágya csillapítására nem véletlenül kutatott mézlelőhely után, ugyanis neki nem szabad lisztből készült ételeket enni; a szervezete sajnos igen rosszul visel mindenféle pékárút. A cipó látványára ezért nem nyúl a nagylelkűen nyúló kéz felé. Az étel a fűre kerül, de nem marad ott sokáig, mivel Vuckah megfogja, és felkelve alacsony pozíciójából visszaadja a cipót a következő szavak kíséretében:*
-Köszönöm, de nem fogadhatom el. Én nem ehetek ilyet. *A nő reakcióját várva gyorsan körbepillant maga körül, majd szomorúan veszi tudomásul, hogy előlről kell kezdenie a tüskék összegyűjtését.*


2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:07:20
 ÚJ
>Zhyan Lynnel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Vuckah Oloat//

*Zhyan továbbra is csak húzza a lóbőrt. Aki vele egy időben térne ide, és csendet keresne, az igencsak megjárná, a nőstényördög horkolása felér egy sárkányéval. Egy sárkányt pedig jobb nem felébreszteni, így szól a fáma, de ez lazán elmehetne egy hétköznapi bölcsességnek is.
Talán eme hétköznapi bölcsesség miatt nem is ébreszti fel őt a körülötte sertepertélő gnóm, aki inkább hegyes tűleveleket markolgat, gyökér gyökerekben botladozik, majd azokat szidja, holott ők voltak ott előbb. Az alvó sárkány pont e jelenet középpontjában nyitja ki szemét, amik azonnal a tőle talán félszáz lépésnyire bénázó gnómra tapadnak. Árgus szemmel pásztázza az apróságot, de mikor az elesik, nem állhatja meg, hogy egy halk kuncogást ne eresszen meg. Ügyetlen jószág, de végtére... Sajnálni való is. Meg valahol aranyosnak is lehet mondani, hiszen minden, ami alacsonyabb, mint egy ember, az aranyosnak mondható. Igaz, ezen jogon egy óriás azt mondhatja egy orkra, hogy: "jújdecuki, megtarthatom?", de a kivétel erősíti a szabályt. El tudná eme jelenetet képzelni, szó sincs róla, de ami sok, az sok.
Talán pont ezt gondolhatja a botladozó idegen is, aki látszólag mindent megtenne pár falat ételért. Normális esetben (értsd: ha felébresztették volna) vadul esett volna a kis kriplinek, hogy miszlikbe aprítsa, de így csupán passzív viselkedést fog mutatni felé, nehogy az túlontúl bizalmassá váljon.
Lassan feltápászkodik a finom, selymes fűpaplanból, ami tökéletes ágynak bizonyult, és még ültében nyújtózik egy jókorát, melyhez egy magas ásítás is társul, jelezvén, az álmot nem aludta ki a szeméből, de legalább bár nem holtfáradt.
Ebből a pozícióból is átvált, és immár állóhelyzetbe. Előrehajolva, kezeit térdére támasztva pillant még párszor az éhezőre, majd az oldalában lévő apró bőrszütyő kis tokját csúsztatja ki, melyben megvillan egy cipó sarka. Ő sem hülye, hogy étel nélkül jöjjön el egy ilyen hosszú útra, ellenben neki is ez az utolsó étke. Most már mindegy, közel a város, pénze meg van elég valami étekre, így nyugodtan jótékonykodhat.
Egy-két percbe beletelik, mire a bicegő-őgyelgő lépéseivel odateremjen a picuri mellé, de akkor is ott van. Se szó, se beszéd, előveszi a cipót, és ha az a kezét nyújtja érte, akkor belecsúsztatja, viszont ha derogál neki, akkor csak úgy, elé veti a pázsitfűre.*
- Gondolom éhes vagy, hát egyél. *Hangja rideg, melegséget teljes mértékben nélkülöző. Nem vár köszönetet, de szívesen elfogadná.
A lényeg az, hogy a kis gnóm vagy a kezében, vagy a lábai előtt, de kap enni.*


2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-31 15:00:36
 ÚJ
>Vuckah Oloat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Zhyan Lynnel//

*Vuckah érzi, hogy egy kis étel után kéne néznie, ugyanis gyomra reggel óta egyre hangosabban kezd el korogni. Egy kis vadméz után néz az erdőben, de előtte fenyőtűket keres a fák tövében. Miután szedett egy-két marokkal, megy is keresni egy méhkast. Mivel nem maga alá néz, hanem a fák törzsét pásztázza, hamar beveri lábát egy kiálló gyökérbe, és egy felordítás után elkezdi "becézgetni" a gyökeret meg a fát, amiből kinőtt. Megtapogatja bocskorán keresztül lábujját, hogy valyon nem tört-e el, majd ezután hatalmasat kordul a hasa, hogy emlékeztesse Vuckaht, ma még nem evett semmit.*


2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-31 10:52:45
 ÚJ
>Delphuris Cerkinal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

*Nem is kellett messze mennie, mikor ráakad arra helyre, ami teljesen leköti. Az erdő felfedezéséről azonnal letesz, a kis kör alakú tisztás rabul ejti. olyan nyugalom árad a helyből, amit semmiért nem cserélne el, így aztán fegyvereit maga mellé rakva, elfekszik a kis dombocska tetején és csak nézi, bámulja azt a csodát ami körül veszi. A szabályos körben növő fák, amiknek a lombja nem zárja el a napfényt, a smaragdzöld színekben pompázó fű körötte, a természet csodás színei. És persze a virágok kis csoportja, amik úgy nőnek, mintha a szivárvány maga szállt volna a földre. Nem csak sok szín, de sok árnyalat is van. Kékból legalább hatot számol meg, vörösből nemkülönben, és a sárga, meg rózsaszín virágok sem nagyon maradnak el sokszínűségben. Ahogy ez a hely körbeveszi minden nyugalmával, és csodájával, teljesen olyan érzése támad, mintha minden rendben lenne a világgal. Csak hallgatja a madarak kristálytiszta énekét, az enyhe szellősusogást a fák között, és úgy érzi, sosem akar innen továbbindulni. Soha. *


2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-31 10:03:04
 ÚJ
>Morfiusz Rarrkon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//A Fészek felé//

*Az erdőből kiérve még úgy dönt kihasználja az alkalmat egy szusszanásra a tisztáson. Az idáig tartó feszített tempó, azért kissé elfárasztotta. Na nem vészes a helyzet, de lehetne jobb is. Grarral közölte, ha vele tart jó, ha előre kívánna menni, akkor ne tegye csak, ha átadta neki a kis zsákocskát, ami vélhetően kincset rejt. Nem gondolná, hogy a mélységit ezzel súlyosan sérti. Ő is szakmabeli és bevallása szerint rabló volt. Ha ez igaz akkor tudja, hogy szép dolog a bizalom csak nem zsákmánnyal a kézben kell benne gyönyörködni. Ha az már nincs, vagy el van osztva, akkor már jöhet a barátságos tekintet és a nagy ivászatok. A tisztásra érve egy fa alá telepszik és néhány mély levegőt véve merít tüdejébe a friss hűvös levegőből. Igyekszik új erőt meríteni az újabb naphoz. Nem valószínű, hogy sok ideje lesz aludni, de az éjszakai kiruccanások miatt kezd hozzászokni, hogy nappal alszik. Ha Grar vele tartott, akkor reméli ő is kihasználja az alkalmat egy kis pihenőre, hogy aztán valamivel több energiával induljanak tovább.*



2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-30 21:28:47
 ÚJ
>Nairraxa Qua'morth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Mélység Vérei//

*Bár soha korábban nem ült még lovon, egyáltalán, semmilyen hátasállaton, a Barakktól idáig vezető utat rendkívüli módon élvezi, még annak ellenére is, hogy legyengült fizikai állapotában igencsak igyekeznie kell, hogy le ne pottyanjon; ennek ellenére az állat harmonikus mozgása kellemesen elringatja és nyugtató hatással van tépett idegeire is.
Amint kiérnek a város kőrengetegéből, hirtelen sokkal jobban és felszabadultabban kezdi érezni magát. Noha alig mentek még a fák között, mégis, sokkal többet nézelődik itt a természetben, mint korábban a sok építészeti remekmű között. Ez az ő igazi közege, talán még sokkal inkább is, mint a földalatti járatok, mert az erdőt pozitív élményekhez, mindenekelőtt a nagynénjéhez tudja kötni. Ettől függetlenül azért a jól ismert mélységi büszkeség némi sértődöttséggel vegyülve megszólal belőle.*
- Lehetséges, hogy sokkal több időt töltöttem a mélyben, mint akár te vagy a társad.
*A testi erejére és állóképességére vonatkozó állítással és tanáccsal már nem tud vitatkozni, ráadásul, mélyen belül, még egyet is ért velük. Nem ártana, ha az első felszíni szél nem kapná a hátára.
A bemutatkozást bólintással veszi tudomásul, ezután jó ideig, Medliel következő kérdéséig szótlanul ücsörög a nyeregben, gondolataiba, ezen belül is a jövőre vonatkozó kétségeibe merülve. A válaszon sokat tépelődik, hogy mennyit áruljon el a múltjából és mi az, amit jobb, ha megtart magának, ugyanis fogalma sem volt a városi sötételfek szokásairól és értékrendjéről. Tudta, a saját bőrén tapasztalta, hogy a matróna fattyának lenni otthon nem volt kifizetődő, de itt...*
- Otthonról menekülök. A klánom... nem fogadtak be a származásom miatt, pedig én voltam az egyetlen, aki a matrónájuk nevét viselte!
*Lila szemeiben tűz villan, ahogy eszébe jut ez az örökös és égbekiáltó igazságtalanság. Féltestvérei mindahányan az apjuk nevét örökölték - ostoba hím mérhetetlen öntudattal - őt azonban az anyja kénytelen volt a saját nevével illetni, miután az apa személye ismeretlen volt még előtte is. Rebesgették, hogy felszíni lehetett a szerencsétlen, kiindulva az utódjuk fakó bőrszínéből, ám élénk violaszín szemei mást mutattak.*
- A nagynéném tanácsára jöttem idáig. Kuruzsló, de szerinte bennem van mágia, és azt szeretné, ha varázsló válna belőlem.
*Úgy határoz, ennyi éppen elég jelenleg a mesélésből. A jövőben, talán, az egész történetet elmondja majd, de annak még nem jött el az ideje.*
- És ti? Vannak még itt hagyományos értelemben vett mélységiek?
*Nem merne fogadni az igenlő válaszra, tekintve, hogy az összes fajtársa, akivel csak összefutott rövid itt-tartózkodása alatt, olyan otthonosan mozgott a felszínen, mintha csak oda született volna.*


2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-30 18:22:55
 ÚJ
>Meryth Nemaw avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a tisztáson//

-Pedig még csak nem is tettem semmit. És szerintem nem is fog kelleni. Túl jól érezzük magunkat, hogy azon gondolkodjunk, mikor mit is kéne mondanunk. Csak természetesen. *A mosolya mellé most ő is küld egy kacsintást, csak a megerősítés végett, ő is kacérkodik egy kicsit.*
~Vajon ez miért nem lep meg?~
-Hát... nem szeretnélek sem téged, sem a családodat megsérteni, de akkor egyelőre még várjunk a látogatással. Először téged szeretnélek jobban megismerni. *Tekint kedvesem Bobbir szemeibe, tényleg szeretné jobban megismerni. Minél jobban, hogy aztán minél nagyobb fájdalmakat tudjon okozni neki. Bár egyelőre úgy tűnik, a szerelmi bánat lenne a legkézenfekvőbb. Hiszen már most félig az ujja köré csavarta a férfit.*
-Orkok? Voltak ott orkok? *Húzza fel meglepetten a szemöldökét. A segítő kezet mosolyogva fogadja, majd a földről felkászálódva leporolja ruháját, nehogy száraz levél maradjon rajta, sokat rontana a bájos-hölgy öszképen.* Mehetünk!


2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-30 18:13:58
 ÚJ
>Zhyan Lynnel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Fáradtan, ziháltan csattog a tisztásra, mint túlhasznált szajha. Az igazat megvallva pontosan ugyanúgy érzi magát, mint egy túlhasznált szajha, így a fizimiska, és az azzal járó fájdalmak tökéletesen passzolnak. Nos, igen... A hosszú, fáradhatatlan vándorút egyik elkerülhetetlen mellékhatása ez. A víz városa után még néhány mérföldig tartott az adrenalin és szabadságérzet elegyének nevezett dopping, de amint eme szer hatása eltűnt erős szervezetéből, a menekülés standard fájdalmai duplán zúdultak tagjaira, és azóta is ilyen érzésekkel menekül, csak mindig pakolódik rá egy kicsi. Ez leginkább akkor volt szívás, mikor még keresték őt, akkor az egész erdő hangos volt a "Zhyan" és a "Lynnel kisasszony" kiáltásoktól, ő pedig legszívesebben visszaordította volna, hogy: "Takarodjatok a fenébe", de már a séta is kegyetlenül fájt neki, nemhogy egy esetleges futás.
Egészen a Hold Karavánpihenőig üldözték, majd feladták a hajszát. Öröm az ürömben. A végén már azt kívánta, hogy találják meg, vigyék haza, de ne kelljen elviselnie ezt a kegyetlen fájdalmat.
Az izomláz hatalmas úr, ahogy a fáradtság is. Ruganyos léptekkel sétál a tisztás közepére, de ez senkit ne tévesszen meg, nem valami hóbortos sétamód, csupán az összerogyni készülő lábak egyik jele eme komikus sziluett. Középen szépen fogja magát, és hassal előre vetődik a zsenge, smaragdzöld pázsitfűbe, ha kecske lenne, akkor még vidáman rágcsálná is. Lynnel kisasszony azonban nem kecske, így a komótos rágcsálás helyett egy fojtott nyögéssel fűszerezett gurulásra futja, ezzel tornászva magát háton fekvésbe. Hason fekve kibírhatatlan azoktól a túlméretezett dudoroktól. Ha valaki tudná, hányszor átkozta már el saját melleit! Akármikor lecserélné egy kisebbre, az sokkal praktikusabb lenne. Elvégre egy pallos kevésbé hatékonyabb egy tőrhöz viszonyítva, ha csendes gyilkolásról van szó, nem? Na, ugye! Az egyetlen előnye talán az, hogy az őt bámuló kéjenceket bele tudja fojtani, ezzel megadva nekik a legszebb halált, amelyet férfiember kívánhat.
Azonban most kisebb gondja is nagyobb az ikreinél. Vádlijai, combjai, sőt, még hasfala is az izomnövekedés velejáróját mutatják, vibrálva sugározva csípős érzést minden pillanatban tagjaiba. Ennek tetejébe még marhára álmos is. Akármennyire is biztos volt abban, hogy az üldözői feladták a keresést, nem volt mersze elaludni. Viszont most úgy érzi, a szempilláira óriási ólomgolyókat kötöttek, amelyek nem a föld, hanem a lábai felé húzzák szemhéját, és lássuk be: az ellenállás botorság lenne, nem kel neki még a szemhéjába is izomláz!
És így tér hát nyugovóra Zhyan Lynnel, nem messze Arthenior városától, és talán új élete kezdőpontjától.*

A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.30 20:14:50, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.



2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-30 15:36:15
 ÚJ
>Kiscicasimogató Bobbir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Ketten a tisztáson//

- Ennyi igyekezettel más már a várost is bevette volna. *Visszakacsint. Nem ez a világ legfrappánsabb megszólalása, de Bobbir úgy érzi, ezzel most igazán kitett magáért, igazán elméset mondott. A lányka meg úgyis túl kedvesnek tűnik ahhoz, hogy jól ledorongolja egy esetleges nem olyan jó viccért.*
- Te is? Én is mindig elpirulok, ha kettőnél többen figyelnek rám. A családom pedig igazi profi ebben, szeretem őket, de még egy ilyen kíváncsi, kotnyeles bandát még nem láttál, mint ők. Lazán elmehetnének hivatásos kémeknek és vallatóknak, mindent kiszednek belőled, ha nem vigyázól, pedig csak érdeklődve néznek és kérdezgetnek. *Az eszébe sem jut, hogy esetleg ő lenne túlságosan is könnyen irányítható, bizonyára a nénikék és hugicák egyszerű kérdései hatolnak csontig mindenkinél.*
- Akkor irány a folyópart. Amióta az orkokat kikergették onnan, elég nyugodt. *Mondja megnyugtatólag Merythnek miközben feltápászkodik a földről. Aztán a kezét a lánynak nyújtja, hogy őt is felsegítse.*


2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-07-30 03:18:04
 ÚJ
>Medliel Falenys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167

Játékstílus: Megfontolt

// Mélység Vérei//
// Raxa//

- Talán nem árt, ha hozzá szoksz a fenti léthez. Egyedül veszélyesek a barlangok. S nem olyannak tűnsz, aki meg tudná magát védeni.
* Nem kertel, hisz ez az igazság. Bár, valószínűleg a Bestével jól megértenék egymást. *
- Még mielőtt ilyenen törnéd a kobakod, jobb lenne kissé megerősödnöd.
* A segítséget visszautasító nőstény esetlen próbálkozását végig nézi. Tisztában van azzal, legyen bármennyire is gyenge, harcképtelen egy mélységi, büszkesége kikezdhetetlen. Nagy hiba, az erő az egységben. De, ne akarja megfosztani Raxá, hogy bizonyíthasson magának. Kifele menet, a háta mögött halad, ha mégis úgy döntene, össze akar csuklani. Szívósnak tűnik a kicsike, mert bár lassan, de saját lábán távozik a Barakkból. Magában elismerően bólint. *
- Az én nevem Medliel, ő pedig Dhoros, de szólítsd nyugodtan Cicának.
* Hangja még mindig száraz és hűvös, bár az utolsó szavakat kiejtve egy sejtelmes mosolyt küld a hím felé. Azért a lóra segít felülni a nősténynek, kantárt is a kezébe nyomja. Cica jobbra, ők balra.
A lehető legrövidebb utat választja Med, hogy kijussanak a város rengetegéből. Lassan lépdelve lovaik hátán. *
- Menekülsz valaki elől? Bántott valaki?


A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.30 03:18:38


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9120-9139