Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 16:10:44
Üzenet elküldve: 2025-08-20 16:10:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Mély levegőt vesz és egy pillanatra bizonytalanná válik abban, hogy ez most tényleg megtörténik vele. Egyszer elhibázni a varázslatot, ez mindenkivel előfordul és teljesen normális, Nestar teljesen tisztában is van ezzel és pontosan emiatt is szeretne magának egy amulettet, ami varázslói képességeit a lehető legjobbra javítaná, anélkül, hogy a mágusok tehetségével kellene felruháznia magát. Tudja, hogy mik a korlátai és ezt elfogadja, de abban kevés öröme lapong, ha pont a bemutatónál fognak besülni a varázslatai. Ellenben, ezen nem időzhet többet és meditálni sem fog egyelőre, hogy mit hibázik, összeszedi magát és újonnan nekilát, hogy felvértezze a fiola tartalmát az ezüstös entitással és így életre keltése megkezdődhessen. Elüldözi a gondolatokat, hogy mi lesz, ha a második varázslata is így megakadozik, marad-e elég manája befejezni a rituálét, erre most nincs ideje. Elmormolja a hosszabb igét, figyelmének középpontjába megint a kékes löttyöt téve.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására ezüst fényű entitást költöztet egy élettelen tárgyba. Onnantól élőként viselkedik, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
//Drameliturgia//
*Mély levegőt vesz és egy pillanatra bizonytalanná válik abban, hogy ez most tényleg megtörténik vele. Egyszer elhibázni a varázslatot, ez mindenkivel előfordul és teljesen normális, Nestar teljesen tisztában is van ezzel és pontosan emiatt is szeretne magának egy amulettet, ami varázslói képességeit a lehető legjobbra javítaná, anélkül, hogy a mágusok tehetségével kellene felruháznia magát. Tudja, hogy mik a korlátai és ezt elfogadja, de abban kevés öröme lapong, ha pont a bemutatónál fognak besülni a varázslatai. Ellenben, ezen nem időzhet többet és meditálni sem fog egyelőre, hogy mit hibázik, összeszedi magát és újonnan nekilát, hogy felvértezze a fiola tartalmát az ezüstös entitással és így életre keltése megkezdődhessen. Elüldözi a gondolatokat, hogy mi lesz, ha a második varázslata is így megakadozik, marad-e elég manája befejezni a rituálét, erre most nincs ideje. Elmormolja a hosszabb igét, figyelmének középpontjába megint a kékes löttyöt téve.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására ezüst fényű entitást költöztet egy élettelen tárgyba. Onnantól élőként viselkedik, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 12:09:55
Üzenet elküldve: 2025-08-20 12:09:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Mivel egész jó tempót tudott diktálni a szokásosnál kihaltabb országúton, még a délutáni órákban eléri az erdőszéli tisztást. Igaz, alaposan ki is fáradt közben.
Ezért úgy dönt, hogy megpihen kissé. Leveszi a hátáról alaposan megpakolt hátizsákját, aztán még a bőrvértjétől is megszabadul. Ezeket egy nagy, széles, szinte már asztalnak is beillő sziklának támasztja, ő maga pedig leheveredik a fűbe, fejét a hátizsáknak veti, és csendben bámulja az eget. Kellemes nap van, nem túlzottan forró, és a tisztáson, a folyó közelében amúgy is mindig erősebb a széljárás, üdébb a levegő. Végre kicsit megszárad a veríték, ami egész nap ott gyöngyözött a homlokán. Zavartalanul élvezi ezeket a perceket, talán egy jó fél órát is eltölt a semmittevéssel.
Aztán úgy dönt, hogy ha már egyszer jó pénzen beszerezte a disznóbőröket, itt el is kezdhetné gyakorolni a tetoválás művészetét, mondjuk egy tájképpel a tisztásról.
Matatni kezd a hátizsákjában, és előszed egy kisebb disznóbőrt, nagyjából két tenyérnyi méretűt. Ezután előkészíti a tetováló készletét is, mely tűkből, fekete tintából áll. Most nem vacakol azzal, hogy kezet mosson, elvégre nem élő, fizető ügyfélen dolgozik.
Először rászán pár percet arra, hogy eltervezze, mit is fog megrajzolni. Máskor erről vázlatot szokott készíteni, papírtekercsre faszénnel megrajzolja a leendő tetoválást. De most ezzel se vacakol. Előtte a táj, az lesz a vázlat.
Végül fogja az egyik tűt, és egy tintás üvegcsébe mártja, úgy, ahogyan a kikötői tetoválómestertől, Bogusttól tanulta. Ezzel együtt még bizonytalan kézzel és tétován lát munkához, aminek meg is lesz az az eredménye, hogy egy csepp tinta előre a bőrre hullik. Tudja, mi ilyenkor a teendő: tiszta kendővel le kell törölni gyorsan. Csakhogy azt elfelejtette előkészíteni, így beletelik némi - káromkorással tarkított - kutakodásba, amíg előkeresi az e célra beszerzett szövetet. Mire le tudná törölni a cseppet, az már kissé bele is ivódott a bőrbe. Ezért úgy dönt, hogy nem fog ezzel mégse időt tölteni. Inkább majd a tetovált rajzzal elfedi. Ezzel együtt ez hasznos lecke a számára: mindent elő kell készíteni, mindennek a keze ügyében kell lennie.
Végül dologhoz lát: először néhány vonallal felskicceli a környező dombokat, a távoli folyó partját és az azt átszelő hídat. Eleinte a vonalak bizonytalanok, a sziklára kiterített disznóbőr is elmozog a keze alatt. Újabb tanulság: a "vászon" elmozdulhat. Igaz, élő megrendelőre teljesen más lesz dolgozni, mint egy élettelen bőrdarabra, de az ügyfél is megremeghet, elhúzódhat a fájdalom elől. Tehát, amíg a kedves vevő hozzá nem szokik a tű döféseihez, addig számolni kell azzal, hogy váratlanul megmozdul, rontva ezzel a tetoválás minőségét.
Miután a vázlattal megvan, elkezd foglalkozni a részletekkel: füves rétet rajzol sok kicsi fűszállal. Talán kissé sok időt is tölt vele eleinte, de aztán ráérez, hogyan tud kevés mintával nagyobb tereket is élettel megtölteni. Aztán a folyóval tölt el egy kis időt.
Bosszúsan állapítja meg, hogy amíg dolgozik, a nap állása is változik, és az árnyékok is elmozdulnak. Újabb tanulság: igenis kell egy vázlat, amihez tarthatja magát. A körülmények változhatnak, neki kell valami fogódzkodó, hogy a munka vége felé ugyanúgy tudja, mit akart csinálni eleinte.
Végül elkészül a "nagy mű", Mykael első tetoválása. Ahogy megfogja a bőr szegélyét, felfedezi rajta a saját ujjlenyomatait. Rögtön észbe kap, és a már odakészített törlőkendőre némi tisztítószeszt csöpögtet, amivel jó alaposan lemossa az ujjait. a disznóbőrt is letisztogatja ezután, hogy gyakorolja, amit az ügyfelekkel is tennie kell. Utána pedig jön a "letisztázás": felitatja a nagyobb tintacsöppeket. Úgy tűnik, végre tényleg elkészült a munkával.*
Ezért úgy dönt, hogy megpihen kissé. Leveszi a hátáról alaposan megpakolt hátizsákját, aztán még a bőrvértjétől is megszabadul. Ezeket egy nagy, széles, szinte már asztalnak is beillő sziklának támasztja, ő maga pedig leheveredik a fűbe, fejét a hátizsáknak veti, és csendben bámulja az eget. Kellemes nap van, nem túlzottan forró, és a tisztáson, a folyó közelében amúgy is mindig erősebb a széljárás, üdébb a levegő. Végre kicsit megszárad a veríték, ami egész nap ott gyöngyözött a homlokán. Zavartalanul élvezi ezeket a perceket, talán egy jó fél órát is eltölt a semmittevéssel.
Aztán úgy dönt, hogy ha már egyszer jó pénzen beszerezte a disznóbőröket, itt el is kezdhetné gyakorolni a tetoválás művészetét, mondjuk egy tájképpel a tisztásról.
Matatni kezd a hátizsákjában, és előszed egy kisebb disznóbőrt, nagyjából két tenyérnyi méretűt. Ezután előkészíti a tetováló készletét is, mely tűkből, fekete tintából áll. Most nem vacakol azzal, hogy kezet mosson, elvégre nem élő, fizető ügyfélen dolgozik.
Először rászán pár percet arra, hogy eltervezze, mit is fog megrajzolni. Máskor erről vázlatot szokott készíteni, papírtekercsre faszénnel megrajzolja a leendő tetoválást. De most ezzel se vacakol. Előtte a táj, az lesz a vázlat.
Végül fogja az egyik tűt, és egy tintás üvegcsébe mártja, úgy, ahogyan a kikötői tetoválómestertől, Bogusttól tanulta. Ezzel együtt még bizonytalan kézzel és tétován lát munkához, aminek meg is lesz az az eredménye, hogy egy csepp tinta előre a bőrre hullik. Tudja, mi ilyenkor a teendő: tiszta kendővel le kell törölni gyorsan. Csakhogy azt elfelejtette előkészíteni, így beletelik némi - káromkorással tarkított - kutakodásba, amíg előkeresi az e célra beszerzett szövetet. Mire le tudná törölni a cseppet, az már kissé bele is ivódott a bőrbe. Ezért úgy dönt, hogy nem fog ezzel mégse időt tölteni. Inkább majd a tetovált rajzzal elfedi. Ezzel együtt ez hasznos lecke a számára: mindent elő kell készíteni, mindennek a keze ügyében kell lennie.
Végül dologhoz lát: először néhány vonallal felskicceli a környező dombokat, a távoli folyó partját és az azt átszelő hídat. Eleinte a vonalak bizonytalanok, a sziklára kiterített disznóbőr is elmozog a keze alatt. Újabb tanulság: a "vászon" elmozdulhat. Igaz, élő megrendelőre teljesen más lesz dolgozni, mint egy élettelen bőrdarabra, de az ügyfél is megremeghet, elhúzódhat a fájdalom elől. Tehát, amíg a kedves vevő hozzá nem szokik a tű döféseihez, addig számolni kell azzal, hogy váratlanul megmozdul, rontva ezzel a tetoválás minőségét.
Miután a vázlattal megvan, elkezd foglalkozni a részletekkel: füves rétet rajzol sok kicsi fűszállal. Talán kissé sok időt is tölt vele eleinte, de aztán ráérez, hogyan tud kevés mintával nagyobb tereket is élettel megtölteni. Aztán a folyóval tölt el egy kis időt.
Bosszúsan állapítja meg, hogy amíg dolgozik, a nap állása is változik, és az árnyékok is elmozdulnak. Újabb tanulság: igenis kell egy vázlat, amihez tarthatja magát. A körülmények változhatnak, neki kell valami fogódzkodó, hogy a munka vége felé ugyanúgy tudja, mit akart csinálni eleinte.
Végül elkészül a "nagy mű", Mykael első tetoválása. Ahogy megfogja a bőr szegélyét, felfedezi rajta a saját ujjlenyomatait. Rögtön észbe kap, és a már odakészített törlőkendőre némi tisztítószeszt csöpögtet, amivel jó alaposan lemossa az ujjait. a disznóbőrt is letisztogatja ezután, hogy gyakorolja, amit az ügyfelekkel is tennie kell. Utána pedig jön a "letisztázás": felitatja a nagyobb tintacsöppeket. Úgy tűnik, végre tényleg elkészült a munkával.*
2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 11:53:34
Üzenet elküldve: 2025-08-20 11:53:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Nincs sok köntörfalazni való ezen, Nestarnak nem sikerült a mágiája. Erre akár számíthatott is volna, de valamiért sokkal bizakodóbb volt, mint az képességei megengedhették volna.*
- Lehet egy kevéssel tovább fog tartani.
*Gyorsan összehord pár szót, hogy azért elismerje a helyzetet és nehogy bárki meg legyen zavarodva azzal, hogy mi történik éppen. Magyarázkodni sem fog viszont, hanem egyenest halad is tovább és újra próbálkozik a folyadék megigézésével. Másodszorra is nekiáll az ige elmondásának, és figyelmét a varázsitalra fókuszálja, remélvén, hogy mormolása végeztével most már sikeresen életre keltheti a folyadékot.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Életre keltés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Drameliturgia//
*Nincs sok köntörfalazni való ezen, Nestarnak nem sikerült a mágiája. Erre akár számíthatott is volna, de valamiért sokkal bizakodóbb volt, mint az képességei megengedhették volna.*
- Lehet egy kevéssel tovább fog tartani.
*Gyorsan összehord pár szót, hogy azért elismerje a helyzetet és nehogy bárki meg legyen zavarodva azzal, hogy mi történik éppen. Magyarázkodni sem fog viszont, hanem egyenest halad is tovább és újra próbálkozik a folyadék megigézésével. Másodszorra is nekiáll az ige elmondásának, és figyelmét a varázsitalra fókuszálja, remélvén, hogy mormolása végeztével most már sikeresen életre keltheti a folyadékot.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Életre keltés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 02:26:55
Üzenet elküldve: 2025-08-20 02:26:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Konkrétan Amaziana szemei előtt kezdenek ennek a furcsa lénynek a... Megidézésébe? Élővé alakításába? Nem igazán ismer rá jó szót, szemei viszont illetlenül kíváncsian figyelnek minden történést, úgysem nézi őt most senki! Aztán talán jobb is lett volna, ha inkább a Sayqueves őt nézi, mert nem történik semmi! ~Sámánkodás~ gondolja magában a tudós, érdekli őt a mágia, de közben le is nézi valahol azt. Nem igazán biztos benne most már, hogy nem-e valamiféle trükk áldozatai itt mindketten a másik elffel együtt. ~Sikerülnie kellett volna, biztosan nem képes teremteni. Lehet ellopta valakitől, még ha nem is szemfényvesztés a lény~ kezd el gyanakodni. Tudja ő, hogy a tudományos kísérletek sem pozitív kimenetelűek minden esetben, de a sámánoknak nála jobban kell bizonyítaniuk a tudománynál is. Amennyiben a varázslat nagyon nem akarna sikerülni, a nő kíváncsi szemei majd egyre gyanakvóbbá válnak és szerkezeteket fog keresni a fél-elfhez kötve, amik képesek lehetnének egy mozgó, furcsa bábot mozogtatni*
//Drameliturgia//
*Konkrétan Amaziana szemei előtt kezdenek ennek a furcsa lénynek a... Megidézésébe? Élővé alakításába? Nem igazán ismer rá jó szót, szemei viszont illetlenül kíváncsian figyelnek minden történést, úgysem nézi őt most senki! Aztán talán jobb is lett volna, ha inkább a Sayqueves őt nézi, mert nem történik semmi! ~Sámánkodás~ gondolja magában a tudós, érdekli őt a mágia, de közben le is nézi valahol azt. Nem igazán biztos benne most már, hogy nem-e valamiféle trükk áldozatai itt mindketten a másik elffel együtt. ~Sikerülnie kellett volna, biztosan nem képes teremteni. Lehet ellopta valakitől, még ha nem is szemfényvesztés a lény~ kezd el gyanakodni. Tudja ő, hogy a tudományos kísérletek sem pozitív kimenetelűek minden esetben, de a sámánoknak nála jobban kell bizonyítaniuk a tudománynál is. Amennyiben a varázslat nagyon nem akarna sikerülni, a nő kíváncsi szemei majd egyre gyanakvóbbá válnak és szerkezeteket fog keresni a fél-elfhez kötve, amik képesek lehetnének egy mozgó, furcsa bábot mozogtatni*
2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 01:36:58
Üzenet elküldve: 2025-08-20 01:36:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
* Drameiloten természetesen mindent úgy tesz, ahogy az alkimista parancsolja. Kitartja a kezét, és tartja a fiolát, hagyja, hogy levegye róla a dugót, végighallgatja a varázslatot, majd nem történik semmi. Mivel kulturált elf, olyan, aki tanult türelmet, és képes követni az útmutatásokat, nem szól semmit, hanem tartja tovább a fiolát. Nem tesz megjegyzést arra, hogy várt volna valamiféle eredményt a varázslat végeztével, ő is tudja nagyon jól, hogy nem mindig sikerülnek elsőre a dolgok, és mivel még sose hallott ilyen mágiáról, mint amire a fél-elf készül, magában gondolt arra, hogy lehet, többszöri próbálkozásra lesz szükség. *
//Drameliturgia//
* Drameiloten természetesen mindent úgy tesz, ahogy az alkimista parancsolja. Kitartja a kezét, és tartja a fiolát, hagyja, hogy levegye róla a dugót, végighallgatja a varázslatot, majd nem történik semmi. Mivel kulturált elf, olyan, aki tanult türelmet, és képes követni az útmutatásokat, nem szól semmit, hanem tartja tovább a fiolát. Nem tesz megjegyzést arra, hogy várt volna valamiféle eredményt a varázslat végeztével, ő is tudja nagyon jól, hogy nem mindig sikerülnek elsőre a dolgok, és mivel még sose hallott ilyen mágiáról, mint amire a fél-elf készül, magában gondolt arra, hogy lehet, többszöri próbálkozásra lesz szükség. *
2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 01:25:09
Üzenet elküldve: 2025-08-20 01:25:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fiolavásárlás után – édes magány//
//Nyílt//
*Nolliro fürge, de stabil léptekkel halad a város felől az erdő széle felé. Kívülről sokkal inkább tűnik határozottnak, mintsem sietősnek, pedig ez utóbbi most sokkal inkább igaz rá. Alig várja, hogy egyedül legyen egy pillanatra. Finom hallását ma erősen túlstimulálta a tömeg a Piactéren, le kell magáról ráznia mások energiáit. A madarak és kisállatok zaja, neszezése az aljnövényzetben és a környező fák koronáiban már messziről nyugtatóan hatnak rá. Avatott szem ezt kívülről is észrevenné. Nol vállai menet közben ellazulnak, zöld tekintete meglágyul, még léptei is lelassulnak egy hangyányit.*
~ Fú, na végre. Még szerencse, hogy konkrét feladattal jártam a városban… Nem is értem azokat, akik csak úgy kedvtelésből vásárolgatnak… ~
*Miközben elfhez nem méltó módon lezuttyan az árnyékba egy fa tövébe, körbenéz a tisztáson. Tekintetével befogadja a három alakot maga körül - két férfi, egy nő, két elf, egy félvér. Nollirot nem izgatja jelenlétük – amíg ez kölcsönös, számára mintha itt se lennének. A kéken megvillanó fényt meglepetten, felvont szemöldökök kíséretében veszi észre, számára ismeretlen az eredete. Igencsak idegen érzést kelt benne. Lehet, hogy megint csak az Erdő Szelleme játszik elméjével. Kijózanítónak szánt mozdulattal rázza meg fekete, loboncos üstökét, majd gondol egyet, és lehúzza lábáról cipőjét. Földelnie kell. Talpát a hűvös földre fekteti, fejét pedig a fa törzsének veti. Szemeit lehunyja, és sóhajt egy nagyot.
Ujjai az egyelőre a zsebében lapuló fiolákra vándorolnak. Az első lépés megvan. Mit az első… Inkább a nulladik. Valljuk be, még messze van a küldetés vége. És ha nem sikerül, örökre kísérteni fogja az az átkozott farkasüvöltés, amíg él? Vagy más büntetést kap? Halálos ítéletet netán? Orrát összeráncolja a gondolatra, majd ismét ellazítja arcizmait. Erre még nem érdemes gondolnia… Előbb neki kéne kezdeni összegyűjteni az üvegcséket megtölteni hivatott folyadékokat. Na de hol kezdje? És hogyan? Nem olyan bonyolult feladat, csak erőszakot kell alkalmaznia. Na de akkor elkezdik körözni. Akkor aztán egyből nehézzé válik! Esetleg diplomáciai úton kellene rábeszélni a különböző teremtményeket, hogy hadd csapoljon le belőlük egy-egy fiolányi vért? Tapasztalata szerint, mindenki jobban ragaszkodik a testnedveihez annál, minthogy két szép szóért odaadja egy ismeretlennek. Akkor meg fizetnie kellene… De amióta éjszakánként egy szemhunyásnyit sem alszik a veszett vonyítás miatt, azóta dolgozni sem tud. Nem mások megvesztegetésére akarja elherdálni maradék aranyát. Az élethez kell. Viszont addig dolgozni sem igazán tud, amíg ez az életveszélyes teher le nem kerül vállairól. Önmagába visszatérő, gonosz körforgás… Mindegy, most első körben pihennie kellene egy picit. Aludni nyilvános helyen nem fog, de pár percre, vagy talán egy órácskára is, sikerül átszellemülnie, és eggyé válnia a természettel. Érzi az életet a talpa alatt, érzi a vibrálást a fatörzsben, és lehunyt szemhéja mögül is értékeli a nap melegítő fényét. Ebben a pillanatban minden rendben. Ironikus, hogy az Erdő Szelleme rótta ki rá a feladatot, mégis, csak az erdő adhat menedéket. Legalábbis még nem talált más gyógyírt problémáira.*
//Nyílt//
*Nolliro fürge, de stabil léptekkel halad a város felől az erdő széle felé. Kívülről sokkal inkább tűnik határozottnak, mintsem sietősnek, pedig ez utóbbi most sokkal inkább igaz rá. Alig várja, hogy egyedül legyen egy pillanatra. Finom hallását ma erősen túlstimulálta a tömeg a Piactéren, le kell magáról ráznia mások energiáit. A madarak és kisállatok zaja, neszezése az aljnövényzetben és a környező fák koronáiban már messziről nyugtatóan hatnak rá. Avatott szem ezt kívülről is észrevenné. Nol vállai menet közben ellazulnak, zöld tekintete meglágyul, még léptei is lelassulnak egy hangyányit.*
~ Fú, na végre. Még szerencse, hogy konkrét feladattal jártam a városban… Nem is értem azokat, akik csak úgy kedvtelésből vásárolgatnak… ~
*Miközben elfhez nem méltó módon lezuttyan az árnyékba egy fa tövébe, körbenéz a tisztáson. Tekintetével befogadja a három alakot maga körül - két férfi, egy nő, két elf, egy félvér. Nollirot nem izgatja jelenlétük – amíg ez kölcsönös, számára mintha itt se lennének. A kéken megvillanó fényt meglepetten, felvont szemöldökök kíséretében veszi észre, számára ismeretlen az eredete. Igencsak idegen érzést kelt benne. Lehet, hogy megint csak az Erdő Szelleme játszik elméjével. Kijózanítónak szánt mozdulattal rázza meg fekete, loboncos üstökét, majd gondol egyet, és lehúzza lábáról cipőjét. Földelnie kell. Talpát a hűvös földre fekteti, fejét pedig a fa törzsének veti. Szemeit lehunyja, és sóhajt egy nagyot.
Ujjai az egyelőre a zsebében lapuló fiolákra vándorolnak. Az első lépés megvan. Mit az első… Inkább a nulladik. Valljuk be, még messze van a küldetés vége. És ha nem sikerül, örökre kísérteni fogja az az átkozott farkasüvöltés, amíg él? Vagy más büntetést kap? Halálos ítéletet netán? Orrát összeráncolja a gondolatra, majd ismét ellazítja arcizmait. Erre még nem érdemes gondolnia… Előbb neki kéne kezdeni összegyűjteni az üvegcséket megtölteni hivatott folyadékokat. Na de hol kezdje? És hogyan? Nem olyan bonyolult feladat, csak erőszakot kell alkalmaznia. Na de akkor elkezdik körözni. Akkor aztán egyből nehézzé válik! Esetleg diplomáciai úton kellene rábeszélni a különböző teremtményeket, hogy hadd csapoljon le belőlük egy-egy fiolányi vért? Tapasztalata szerint, mindenki jobban ragaszkodik a testnedveihez annál, minthogy két szép szóért odaadja egy ismeretlennek. Akkor meg fizetnie kellene… De amióta éjszakánként egy szemhunyásnyit sem alszik a veszett vonyítás miatt, azóta dolgozni sem tud. Nem mások megvesztegetésére akarja elherdálni maradék aranyát. Az élethez kell. Viszont addig dolgozni sem igazán tud, amíg ez az életveszélyes teher le nem kerül vállairól. Önmagába visszatérő, gonosz körforgás… Mindegy, most első körben pihennie kellene egy picit. Aludni nyilvános helyen nem fog, de pár percre, vagy talán egy órácskára is, sikerül átszellemülnie, és eggyé válnia a természettel. Érzi az életet a talpa alatt, érzi a vibrálást a fatörzsben, és lehunyt szemhéja mögül is értékeli a nap melegítő fényét. Ebben a pillanatban minden rendben. Ironikus, hogy az Erdő Szelleme rótta ki rá a feladatot, mégis, csak az erdő adhat menedéket. Legalábbis még nem talált más gyógyírt problémáira.*
2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 01:16:55
Üzenet elküldve: 2025-08-20 01:16:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
- Szívesen, ha pedig valami baja esne, csak szóljanak.
*A kellemes csevej végeztével még nem fogja vissza kompániáját, hátha szükségét látják egy bemutatónak, de tisztázatként előveszi, immár a zsebéből a másik üvegcsét.*
- Egy teljesen új, érintetlen fiola. Kérem, fogja meg.
*Bár az alkimista tartja magát, hogy az itala nem tud jelentős mennyiséget veszíteni potenciáljából, még is csak illendőbb egy friss lappal indítani Drameiloten számára. Természetesen nem Gömböcöt kapná, kiemelten fontosnak tartja, hogy az entitásnak a nemes mágiáját legyen lehetősége megszokni elsőként és remélhetőleg egyedül.*
- De akár neki is kezdhetünk. De, még mielőtt ez megtörténne, nehogy megzavarjon minket, ideje... "pihenni" küldeni.
*És egy hussanással vissza is zárja a saját fiolájába Gömböcöt, egy keveset vár, hogy megszokja helyét, majd lassan vissza tér a régi fiolája a szivarostokjába.*
- Bevallom, hogy nem lesz túl látványos, csak az eleje meg a vége. Kérem tartsa, nos, a végéig, nem tudom megígérni, hogy az mennyi idő.
*Kedveli ezt az árnyékos részt és igazából, máshol se lesz jobb, mint itt. Leveszi a dugót a fioláról, mielőtt átadja, nem lenne szerencsés, ha az üvegcsét áldaná meg. Esetleg az olvadt üveget és valahogy forrón tartani... de erre gondol később. Figyelme a kék löttyre fókuszál, mely az üvegcsében van és hosszabb mormolásba kezd, hogy az ezüstös fényt bele is költöztesse a varázsitalba. Ez lesz a könnyebb része, de így, hogy már kiismerte kompániáját, a továbbiakban is bizakodó.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Életre keltés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Drameliturgia//
- Szívesen, ha pedig valami baja esne, csak szóljanak.
*A kellemes csevej végeztével még nem fogja vissza kompániáját, hátha szükségét látják egy bemutatónak, de tisztázatként előveszi, immár a zsebéből a másik üvegcsét.*
- Egy teljesen új, érintetlen fiola. Kérem, fogja meg.
*Bár az alkimista tartja magát, hogy az itala nem tud jelentős mennyiséget veszíteni potenciáljából, még is csak illendőbb egy friss lappal indítani Drameiloten számára. Természetesen nem Gömböcöt kapná, kiemelten fontosnak tartja, hogy az entitásnak a nemes mágiáját legyen lehetősége megszokni elsőként és remélhetőleg egyedül.*
- De akár neki is kezdhetünk. De, még mielőtt ez megtörténne, nehogy megzavarjon minket, ideje... "pihenni" küldeni.
*És egy hussanással vissza is zárja a saját fiolájába Gömböcöt, egy keveset vár, hogy megszokja helyét, majd lassan vissza tér a régi fiolája a szivarostokjába.*
- Bevallom, hogy nem lesz túl látványos, csak az eleje meg a vége. Kérem tartsa, nos, a végéig, nem tudom megígérni, hogy az mennyi idő.
*Kedveli ezt az árnyékos részt és igazából, máshol se lesz jobb, mint itt. Leveszi a dugót a fioláról, mielőtt átadja, nem lenne szerencsés, ha az üvegcsét áldaná meg. Esetleg az olvadt üveget és valahogy forrón tartani... de erre gondol később. Figyelme a kék löttyre fókuszál, mely az üvegcsében van és hosszabb mormolásba kezd, hogy az ezüstös fényt bele is költöztesse a varázsitalba. Ez lesz a könnyebb része, de így, hogy már kiismerte kompániáját, a továbbiakban is bizakodó.*
Nestar Erefiz megpróbált varázsolni egy Életre keltés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-20 00:31:23
Üzenet elküldve: 2025-08-20 00:31:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Valójában a nő reméli, hogy társaságuk nem, olyan aki akkor is olyan nyugodtan sétált volna oda hozzájuk köszönni, ha meztelenül találja őket a tisztáson. Egy diszkrét ember hangosan fütyörészett volna és kissé visszafordul, hogy a barátja észrevegye, akinek éppen le van tolva a gatyája. Remélhetőleg azonban annak már sosem kell kiderülnie mit tett volna a fél-elf egy ilyen helyzetben. Helyette azonban kínosságát azért valamiféleképpen csak-csak bemutatja. Nestar Erefiz szájából mintha nem gördülnének, olyan profin azok az illedelmes szavak. Sőt! Igen csak rejtélyesen furcsa figura. Amaziana alapvetően jobban szereti a beszedésen bogaras személyeket, de minden barátságtalan gondolata elveszik, amikor ráébred mennyi különös és csodálatosan emlékezhető dolog veszi körbe új főnökét és szeretőjét. Most aztán tényleg kedve támad ráugrani egy újabb körért. A fenébe ezzel a Nestarral! Hiába, hogy ő hozta ezt a sok új szórakozást. Gömböc különösen le is nyűgözi Amazt, hiszen sohasem hallott még efféle lényről. Valódi meglepetés is megjelenése! Nehezére esik hirtelen nem több ezer kérdést feltenni róla. Azonban, most profi módjára kell viselkedjen. Így, csak magában kezd el elmélkedni. ~Vajon, ha mindketten szükségét érezték leszögezni, hogy teljesen ártalmatlan ez a lény, akkor az nem pontosan arra enged következtetni, hogy a lény valószínűleg nem ártalmatlan? Egy apró pillangóról sohasem kell megjegyezni, hogy ártalmatlan. Amennyiben elszaporodna ez a lény, annak milyen társadalmi következményei lehetnének? Lehetséges volna az új intelligens fajok kifejlesztése is? Fénylényeké? Milyen volna egy elfekre hajazó fénylénnyel hálni?~*
- Igazán csodálatos teremtés. Köszönöm, hogy megmutatták, uraim! *~A fenébe, ha lesz egy ilyen a rezidencián, talán elhagyom érte Sayt. Milyen izgalmas lenne kutatni egész nap!~*
//Drameliturgia//
*Valójában a nő reméli, hogy társaságuk nem, olyan aki akkor is olyan nyugodtan sétált volna oda hozzájuk köszönni, ha meztelenül találja őket a tisztáson. Egy diszkrét ember hangosan fütyörészett volna és kissé visszafordul, hogy a barátja észrevegye, akinek éppen le van tolva a gatyája. Remélhetőleg azonban annak már sosem kell kiderülnie mit tett volna a fél-elf egy ilyen helyzetben. Helyette azonban kínosságát azért valamiféleképpen csak-csak bemutatja. Nestar Erefiz szájából mintha nem gördülnének, olyan profin azok az illedelmes szavak. Sőt! Igen csak rejtélyesen furcsa figura. Amaziana alapvetően jobban szereti a beszedésen bogaras személyeket, de minden barátságtalan gondolata elveszik, amikor ráébred mennyi különös és csodálatosan emlékezhető dolog veszi körbe új főnökét és szeretőjét. Most aztán tényleg kedve támad ráugrani egy újabb körért. A fenébe ezzel a Nestarral! Hiába, hogy ő hozta ezt a sok új szórakozást. Gömböc különösen le is nyűgözi Amazt, hiszen sohasem hallott még efféle lényről. Valódi meglepetés is megjelenése! Nehezére esik hirtelen nem több ezer kérdést feltenni róla. Azonban, most profi módjára kell viselkedjen. Így, csak magában kezd el elmélkedni. ~Vajon, ha mindketten szükségét érezték leszögezni, hogy teljesen ártalmatlan ez a lény, akkor az nem pontosan arra enged következtetni, hogy a lény valószínűleg nem ártalmatlan? Egy apró pillangóról sohasem kell megjegyezni, hogy ártalmatlan. Amennyiben elszaporodna ez a lény, annak milyen társadalmi következményei lehetnének? Lehetséges volna az új intelligens fajok kifejlesztése is? Fénylényeké? Milyen volna egy elfekre hajazó fénylénnyel hálni?~*
- Igazán csodálatos teremtés. Köszönöm, hogy megmutatták, uraim! *~A fenébe, ha lesz egy ilyen a rezidencián, talán elhagyom érte Sayt. Milyen izgalmas lenne kutatni egész nap!~*
2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-19 14:29:09
Üzenet elküldve: 2025-08-19 14:29:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
* Mindketten épp újra utat engednének vágyaiknak, amikor nem várt társaságot kapnak, és a nemes áldja a szerencséjüket, hogy nem akkor jelent meg a fél-elf, amikor már letolt nadrággal készült volna újra elveszni az ölelő karokban. Akkor talán modora sem lenne ilyen kifinomult. *
- Maradjon nyugodtan, Amaziana. * Int a szolgálójának, mert semmi okát nem látja annak, hogy elküldje, olyan dolgokról nem tervez beszélni az alkimistával. Egyébként sem bánja, hogy kicsit megmutathatja, milyen is valójában egy Sayqueves, amikor nem a szolgálóikat rontja meg, és szemérmetlenül élvezi társaságukat. *
- Ugyan, én vagyok lekötelezve, hogy ilyen kiváló elmét segíthetek. * Hajbókol Nestar előtt udvariasan, ahogy az illem diktálja. Részéről indulhatnának is, hiszen már elfelejtette korábbi egyezségüket, vagy ha nem, akkor is szorult belé annyi jó modor, hogy ne emlékeztesse erre a másikat. Gömböc előkerülésére mosolyogva bólint, és természetesen felkínál neki egy kis mágikus energiát, felé nyújtva ujjait. Ahogy Gömböc odalebeg, boldogan "eteti" meg a lényt. *
- Valóban, ahogy beszéltük, számomra is készül belőle egy példány. * Bólint, jelezve, hogy emlékszik a megállapodásra. Nem tudja, hogy a fénylény, aki éppen ujjai végén fénylik, a mágikus energiáktól erősebben, mint korábban, az akit neki szánt az alkimista, vagy itt most fog létrehozni egyet. Az utóbbiban reménykedik, mert érdekli, hogy hogyan is készül. Amennyiben Amaziana számára magyarázatot kell adjon, úgy igyekszik felidézni a korábban elhangzottakat. *
- Teljesen ártalmatlan, nem tud kárt tenni bennünk. * Magyarázza, és lenyűgözve néz vissza a teremtményre. * Ha jól értettem Nestar mester szavait, akkor kizárólag a szabadon áramló mágikus energiákat érzékeli, nem lát vagy hall úgy, mint mi. Ösztönlény, önálló gondolatokkal, még ha azok nem is fejlettebbek egy ízeltlábúénál. Kísérletezés céljából készül számomra is egy példány, hogy többet tudhassunk meg róluk, mert még csak a felszínét kapargatjuk mindannak, amit ez a kis fénylény jelent.
//Drameliturgia//
* Mindketten épp újra utat engednének vágyaiknak, amikor nem várt társaságot kapnak, és a nemes áldja a szerencséjüket, hogy nem akkor jelent meg a fél-elf, amikor már letolt nadrággal készült volna újra elveszni az ölelő karokban. Akkor talán modora sem lenne ilyen kifinomult. *
- Maradjon nyugodtan, Amaziana. * Int a szolgálójának, mert semmi okát nem látja annak, hogy elküldje, olyan dolgokról nem tervez beszélni az alkimistával. Egyébként sem bánja, hogy kicsit megmutathatja, milyen is valójában egy Sayqueves, amikor nem a szolgálóikat rontja meg, és szemérmetlenül élvezi társaságukat. *
- Ugyan, én vagyok lekötelezve, hogy ilyen kiváló elmét segíthetek. * Hajbókol Nestar előtt udvariasan, ahogy az illem diktálja. Részéről indulhatnának is, hiszen már elfelejtette korábbi egyezségüket, vagy ha nem, akkor is szorult belé annyi jó modor, hogy ne emlékeztesse erre a másikat. Gömböc előkerülésére mosolyogva bólint, és természetesen felkínál neki egy kis mágikus energiát, felé nyújtva ujjait. Ahogy Gömböc odalebeg, boldogan "eteti" meg a lényt. *
- Valóban, ahogy beszéltük, számomra is készül belőle egy példány. * Bólint, jelezve, hogy emlékszik a megállapodásra. Nem tudja, hogy a fénylény, aki éppen ujjai végén fénylik, a mágikus energiáktól erősebben, mint korábban, az akit neki szánt az alkimista, vagy itt most fog létrehozni egyet. Az utóbbiban reménykedik, mert érdekli, hogy hogyan is készül. Amennyiben Amaziana számára magyarázatot kell adjon, úgy igyekszik felidézni a korábban elhangzottakat. *
- Teljesen ártalmatlan, nem tud kárt tenni bennünk. * Magyarázza, és lenyűgözve néz vissza a teremtményre. * Ha jól értettem Nestar mester szavait, akkor kizárólag a szabadon áramló mágikus energiákat érzékeli, nem lát vagy hall úgy, mint mi. Ösztönlény, önálló gondolatokkal, még ha azok nem is fejlettebbek egy ízeltlábúénál. Kísérletezés céljából készül számomra is egy példány, hogy többet tudhassunk meg róluk, mert még csak a felszínét kapargatjuk mindannak, amit ez a kis fénylény jelent.
2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-19 01:32:44
Üzenet elküldve: 2025-08-19 01:32:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Nestar szerencsés félelf, a kevés kalandor lélekből, elhanyagolható azok száma, akik rosszul reagálnának az érkezésére, így nem is aggódik emiatt. Pár haton belül vissza is ássa magát pincéjébe kutakodni, aztán el is felejtheti megint, miként kell társalogni a külvilágiakkal.*
- Én is örvendek a találkozásnak és gratulálok az új feladatköréhez.
*El is felejtette már, hogy mit kellene mondania ilyenkor, remélhetőleg ez megfelel. Nestart egyáltalán nem zavarja, a több figyelő szem, semmi olyat nem terveznek, amit titkolni kéne. Nem is reszortja beleszólni, így erre a nemes fog választ adni. És talán Amazianának tetszeni is fog, amit lát. A varázsitalra megválaszolja a kérdést.*
- Igazán lekötelez a segítségével. Jól gondolja, gyorsaság, a lehető legerősebb. A halandók képességeinek határait feszegető sebességet nyújthat az arra alkalmasnak, ennél kevesebbet nem érdemes megörökíteni.
*Valamint az aránylagos költsége is elhanyagolható ahhoz képest, amit a kész varázstárgy fog jelenteni a számára.*
- Ennek semmi akadályát nem látom. Azonban, mielőtt a Templomhoz mennénk, még lenne elintéznivalónk a tisztáson.
*Drameiloten tudhatja is, hogy miről beszél, de Amazianának nem fárasztja magát a magyarázattal, amikor sokkal célszerűbb csak bemutatót tartania. Belső zsebéből előkerül varázsitaltárolónak újrahasznosított szivarostokja. A kipárnázott helyekből kettő üres, egy mélyzöld és egy barna ital hiányzik, de ami jobban szemet szúró, hogy a kék löttyben egy halovány fénypont úszkál. Lassan elő is veszi a mágikus italt és egy határozott rázással szétválasztja az üvegcsét és a benne lévő lényt.*
- Ő itten Gömböc, egy ártalmatlan mágikus fénylény.
*Gömböc fénye elsápad a nap erős sugarai alatt, de az árnyékos területeken éteri kékes világlása eltéveszthetetlen bármilyen természetes fénytől. Kezdeti iránya zavarttá válik, azonban sebtiben elfogadja sorsát és gondtalanul lebeg az alkimista vagy a nemes környékén, attól függően, melyikőjük kíván vele játszani. Nestar ennél most egy kicsit elfoglaltabb, valamint a nemes talán szebb szavakkal tudja elmagyarázni a helyzetet és talán kellhet hozzá Gömböc a bemutatáshoz.*
//Drameliturgia//
*Nestar szerencsés félelf, a kevés kalandor lélekből, elhanyagolható azok száma, akik rosszul reagálnának az érkezésére, így nem is aggódik emiatt. Pár haton belül vissza is ássa magát pincéjébe kutakodni, aztán el is felejtheti megint, miként kell társalogni a külvilágiakkal.*
- Én is örvendek a találkozásnak és gratulálok az új feladatköréhez.
*El is felejtette már, hogy mit kellene mondania ilyenkor, remélhetőleg ez megfelel. Nestart egyáltalán nem zavarja, a több figyelő szem, semmi olyat nem terveznek, amit titkolni kéne. Nem is reszortja beleszólni, így erre a nemes fog választ adni. És talán Amazianának tetszeni is fog, amit lát. A varázsitalra megválaszolja a kérdést.*
- Igazán lekötelez a segítségével. Jól gondolja, gyorsaság, a lehető legerősebb. A halandók képességeinek határait feszegető sebességet nyújthat az arra alkalmasnak, ennél kevesebbet nem érdemes megörökíteni.
*Valamint az aránylagos költsége is elhanyagolható ahhoz képest, amit a kész varázstárgy fog jelenteni a számára.*
- Ennek semmi akadályát nem látom. Azonban, mielőtt a Templomhoz mennénk, még lenne elintéznivalónk a tisztáson.
*Drameiloten tudhatja is, hogy miről beszél, de Amazianának nem fárasztja magát a magyarázattal, amikor sokkal célszerűbb csak bemutatót tartania. Belső zsebéből előkerül varázsitaltárolónak újrahasznosított szivarostokja. A kipárnázott helyekből kettő üres, egy mélyzöld és egy barna ital hiányzik, de ami jobban szemet szúró, hogy a kék löttyben egy halovány fénypont úszkál. Lassan elő is veszi a mágikus italt és egy határozott rázással szétválasztja az üvegcsét és a benne lévő lényt.*
- Ő itten Gömböc, egy ártalmatlan mágikus fénylény.
*Gömböc fénye elsápad a nap erős sugarai alatt, de az árnyékos területeken éteri kékes világlása eltéveszthetetlen bármilyen természetes fénytől. Kezdeti iránya zavarttá válik, azonban sebtiben elfogadja sorsát és gondtalanul lebeg az alkimista vagy a nemes környékén, attól függően, melyikőjük kíván vele játszani. Nestar ennél most egy kicsit elfoglaltabb, valamint a nemes talán szebb szavakkal tudja elmagyarázni a helyzetet és talán kellhet hozzá Gömböc a bemutatáshoz.*
2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-18 21:05:45
Üzenet elküldve: 2025-08-18 21:05:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Tárgyak hurcolása: 7/7 //
* Most már csak le kell szoktatni a kis jószágot, hogy jutalomfalatokat várjon minden egyes parancs teljesítése után. Egyszerű a dolog. Nem ad neki a tündér most már minden alkalommal, csak minden másodikra. Eleinte kicsit furcsállja ezt a mosómedve, de aztán kezdi megszokni. Már eljátszották ezt párszor más betanításkor is. Az a szerencséje a tündérnek, hogy a mosómedve alapból is szeret szórakozni. Ezek a játékos trükkök meg valamilyen szinten számára is azok. Most már tudja a tárgyakat hurcolni, meg utánozni rendesen a tündért, így hasznosabb lesz. A minden második jutalomfalatból pedig minden harmadik lesz és így mennek el a néháig. A simogatás és a dicsérgetés azért nem marad el, abból oszt neki bőven. Határozottan elégedett Alesian Zápor teljesítményével. Most, hogy ezekben is jártas, már mindjárt jobban ki tudja majd használni az előadásaihoz is.*
* Most már csak le kell szoktatni a kis jószágot, hogy jutalomfalatokat várjon minden egyes parancs teljesítése után. Egyszerű a dolog. Nem ad neki a tündér most már minden alkalommal, csak minden másodikra. Eleinte kicsit furcsállja ezt a mosómedve, de aztán kezdi megszokni. Már eljátszották ezt párszor más betanításkor is. Az a szerencséje a tündérnek, hogy a mosómedve alapból is szeret szórakozni. Ezek a játékos trükkök meg valamilyen szinten számára is azok. Most már tudja a tárgyakat hurcolni, meg utánozni rendesen a tündért, így hasznosabb lesz. A minden második jutalomfalatból pedig minden harmadik lesz és így mennek el a néháig. A simogatás és a dicsérgetés azért nem marad el, abból oszt neki bőven. Határozottan elégedett Alesian Zápor teljesítményével. Most, hogy ezekben is jártas, már mindjárt jobban ki tudja majd használni az előadásaihoz is.*
2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:50:31
Üzenet elküldve: 2025-08-18 20:50:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Amaziana nem flegma, szimplán kifejező az arca! Fintorja sem túl éles, csak egy apró, akaratlan mozdulat. Egyébként meg a férfinak nem lenne joga a hozzáállásokról beszélnie, hiszen azt ketten keverték meg. És most nem is szolgálójaként beszél vele a másik. Így jobban tenné, ha nem annak mérné. Szerencsére viszont a nemes nem figyelt eléggé, így ezeket a dolgokat ma a nő nem is közli a másikkal. Beszélgetésük nyugodtra, elégedettre és bensőségesre fordul helyette. Lehetséges, hogy talán még egyszer egymásra is ugranának, legalább pár csók erejéig, abból ítélve hogyan végződik beszélgetésük. Hiszen már úgy nézik egymást, mint akik mindketten új kedvenc játékot találtak, és annyira izgalmasnak találják azt. A hangulat viszont mégis megtörik. Rájuk köszön egy a nő számára ismeretlen alak. Az új jövevénynek szerencséje, hogy Amaziana sem egy képzett harcos, aki rögtön és vagy kellőképp nagy erővel reagálna érkezésére, hiszen ha úgy lenne, első gondolata végett rátámadt volna. Hiszen egyedül, békésen vannak egy tisztáson és valaki a semmiből rájuk köszön! Ez egy nem nemesasszony számára azt jelenti, hogy ki akarják rabolni. Hacsak előtte éppen nem ordibált a földön. Amaz azonban most nem tett úgy. Így igencsak megijed egy pillanatra, de arcán kívül szerencsére ezt nem mutatja, azt pedig csak főnöke látja, hiszen vele szemben állt. Mire kiderül a szituációjuk valódi természete, van ideje hirtelen teljes személyiséget váltani, olyat, amit ezelőtt eddigi társasága sohasem látott még tőle. Arcára a világ legelegánsabb mosoly ül, amit bármilyen szem el tud képzelni. Hirtelen megjelenése- hiába nem váltott ruhát- elemileg megváltozik, kifinomult és lágy lesz, valamint rendkívül kompetens*
- Kellemes napot, uram! *Illendően köszön ugyanazzal a formával, amit előtte társaságuk választott. Megvárja míg bemutatják, nőként nem kezdeményez, nem is rebbencskedik, másról sem kezd el beszélni. Mikor a bemutatás megtörténik, szépen kihúzva magát fordul jobban a másik felé és néz Nestar mester szemeibe, ahogyan hozzá beszél*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz! *Teljes nevén szólítja, tudomásul véve azt. Közben, a két férfi között látja, hogy egy üzleti ügy kezd el sietősen kibontakozni, így nem kérdezi meg ismeretségük régre visszanyúlik e. Mielőtt a két férfi elkezdené előtte megbeszélni annak a temérdek aranynak az okát, gyorsan ő szólal fel először*
- Látom üzleti ügyről lesz szó, magukra hagyjam önöket, míg Sayqueves úr nem szólít vissza? *Tökéletes házvezetőnő. Szinte már tökéletes feleség jelölt is lenne. Amennyiben ajánlatával az urak nem élnek, és nem kívánnak diszkréciót, akkor természetesen marad és hallja az elhangzottakat. Amennyiben ajánlatával él a nemes vagy a másik férfi, akkor a következő szavak amiket már meg is kell halljon az csak Dram kérdése lesz. Micsoda kérdés ráadásul! A nőben azonnal felizzik a tudományos kíváncsiság, de ezúttal azt maximum szeme csillogása árulja el*
- Amennyiben a társasága ellenére nincs a dolog, inkább elkísérném magukat. Fontos, hogy mindig táguljon az elme. Nem igaz, uraim?
//Drameliturgia//
*Amaziana nem flegma, szimplán kifejező az arca! Fintorja sem túl éles, csak egy apró, akaratlan mozdulat. Egyébként meg a férfinak nem lenne joga a hozzáállásokról beszélnie, hiszen azt ketten keverték meg. És most nem is szolgálójaként beszél vele a másik. Így jobban tenné, ha nem annak mérné. Szerencsére viszont a nemes nem figyelt eléggé, így ezeket a dolgokat ma a nő nem is közli a másikkal. Beszélgetésük nyugodtra, elégedettre és bensőségesre fordul helyette. Lehetséges, hogy talán még egyszer egymásra is ugranának, legalább pár csók erejéig, abból ítélve hogyan végződik beszélgetésük. Hiszen már úgy nézik egymást, mint akik mindketten új kedvenc játékot találtak, és annyira izgalmasnak találják azt. A hangulat viszont mégis megtörik. Rájuk köszön egy a nő számára ismeretlen alak. Az új jövevénynek szerencséje, hogy Amaziana sem egy képzett harcos, aki rögtön és vagy kellőképp nagy erővel reagálna érkezésére, hiszen ha úgy lenne, első gondolata végett rátámadt volna. Hiszen egyedül, békésen vannak egy tisztáson és valaki a semmiből rájuk köszön! Ez egy nem nemesasszony számára azt jelenti, hogy ki akarják rabolni. Hacsak előtte éppen nem ordibált a földön. Amaz azonban most nem tett úgy. Így igencsak megijed egy pillanatra, de arcán kívül szerencsére ezt nem mutatja, azt pedig csak főnöke látja, hiszen vele szemben állt. Mire kiderül a szituációjuk valódi természete, van ideje hirtelen teljes személyiséget váltani, olyat, amit ezelőtt eddigi társasága sohasem látott még tőle. Arcára a világ legelegánsabb mosoly ül, amit bármilyen szem el tud képzelni. Hirtelen megjelenése- hiába nem váltott ruhát- elemileg megváltozik, kifinomult és lágy lesz, valamint rendkívül kompetens*
- Kellemes napot, uram! *Illendően köszön ugyanazzal a formával, amit előtte társaságuk választott. Megvárja míg bemutatják, nőként nem kezdeményez, nem is rebbencskedik, másról sem kezd el beszélni. Mikor a bemutatás megtörténik, szépen kihúzva magát fordul jobban a másik felé és néz Nestar mester szemeibe, ahogyan hozzá beszél*
- Örvendek a találkozásnak, Nestar Erefiz! *Teljes nevén szólítja, tudomásul véve azt. Közben, a két férfi között látja, hogy egy üzleti ügy kezd el sietősen kibontakozni, így nem kérdezi meg ismeretségük régre visszanyúlik e. Mielőtt a két férfi elkezdené előtte megbeszélni annak a temérdek aranynak az okát, gyorsan ő szólal fel először*
- Látom üzleti ügyről lesz szó, magukra hagyjam önöket, míg Sayqueves úr nem szólít vissza? *Tökéletes házvezetőnő. Szinte már tökéletes feleség jelölt is lenne. Amennyiben ajánlatával az urak nem élnek, és nem kívánnak diszkréciót, akkor természetesen marad és hallja az elhangzottakat. Amennyiben ajánlatával él a nemes vagy a másik férfi, akkor a következő szavak amiket már meg is kell halljon az csak Dram kérdése lesz. Micsoda kérdés ráadásul! A nőben azonnal felizzik a tudományos kíváncsiság, de ezúttal azt maximum szeme csillogása árulja el*
- Amennyiben a társasága ellenére nincs a dolog, inkább elkísérném magukat. Fontos, hogy mindig táguljon az elme. Nem igaz, uraim?
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-18 01:41:11
Üzenet elküldve: 2025-08-18 01:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
* Mivel éppen saját érzéseivel van elfoglalva, ezért alig veszi észre a másik arcára kiülő indulatokat, érzelmeket. Azért a számonkérő tekintet nem kerüli el a figyelmét, a fintor viszont igen, és talán jobb is így. Ki tudja, hogy miképp változna a beszéd, ha látná, hogy már most ilyen flegmán áll hozzá a leendő szolgálója. Éppen ezért fogalmaz pongyolán, a féltékenység egy rosszul megválasztott szó. Inkább úgy jellemezné magát, ha őszinte akarna lenni, hogy talált egy új játékot, és most nem akarja, hogy más is játszhasson vele. Persze nem teljesen őszinte, és nem is ilyen nyers. Ehelyett jóízűen felnevet, amikor az orrára koppintanak. Valóban, dőreség azt feltételezni, hogy a lányka csak úgy hagyták, hogy bevigyék a málnásba, és félelemből nem tiltakozott. Hiszen a mágust talán még egy nagyobb gyermek is a helyére tudná tenni, ha fizikai erőszakról lenne szó. Aki egész életét a könyvek társaságában tölti, az nem éppen súlyemelő. Jól esik neki az, hogy már most megbeszélik előre az érzéseiket, tisztázzák, hogy ki hogyan látja ezt a fejlődő kis románcot, és milyen alapokkal indulnak neki. Kezdenek helyére kerülni a kirakós részletei, és kezd megnyugodni a nemes is, mert ha valami van, ami mindennél jobban zavarja, az az, hogyha nem érti ami történik. De most már úgy tűnik, hogy nagyjából rendben lesznek. Mindenki elmondta, amit akart, és még nem is vágtak egymáshoz kulacsot, kulcsot, vagy éppen ami a kezük ügyébe került. *
- Ne félj, olyan átkot szórok arra, aki úgy néz rád, hogy egy életre bánni fogja. * Mosolyog a hízelgő szavakra, és már épp közelebb lépne, amikor közelgő lépteket hall, majd egy köszöntést. Oda pillant, és hirtelen eszébe jut, hogy miért is volt ilyen fontos a tisztás felé kerülni. *
- Nestar mester! * Köszönti a férfit, és ellép leendő szolgálója mellől, hogy a kezét nyújtsa. * Ő itt Amaziana Urstik, a leendő házvezetőnőm. Amaziana, Nestar Erefiz. * Mutatja be egymásnak a félvért és fajtársát, ahogy az illem megkívánja. A pénzt elveszi, súlyra nagyjából megbecsüli az értékét, és hálásan bólint. *
- Eeyr nevében is köszönöm a támogatását. Ez lenne az ital, amit az amulettbe kellene zárni? * Teszi fel a kérdést, a csokoládébarna italt vizsgálva. * A színéből úgy nézem... csak nem gyorsaság? Bár azt nem tudom megmondani, hogy milyen minőségben, mert ilyen remek italt nem láttam korábban, ismeretlen számomra az ereje. Gondolom a legerősebb, ha már amulettbe készül zárni. * Pillant fel az alkimistára, és elismerően elteszi az italt. *
- Amaziana, remélem nem bánod, hogy teszünk egy kis kísérőt mielőtt a birtokra mennénk. Ha gondolod, nyugodtan megebédelhetsz a Pegazusban, de akár velünk is tarthatsz, ha érdekel, hogy hogyan készülnek azok az amulettek, amik minden képzeletet felülbíró hatással látják el viselőjüket. * Tesz nagylelkű ajánlatot, és a kezében tartott, nagyjából hetven arany jelzi, hogy ha ebédelni támadna kedve a tudósnak, azt bizony munkaadója fogja kifizetni. *
//Drameliturgia//
* Mivel éppen saját érzéseivel van elfoglalva, ezért alig veszi észre a másik arcára kiülő indulatokat, érzelmeket. Azért a számonkérő tekintet nem kerüli el a figyelmét, a fintor viszont igen, és talán jobb is így. Ki tudja, hogy miképp változna a beszéd, ha látná, hogy már most ilyen flegmán áll hozzá a leendő szolgálója. Éppen ezért fogalmaz pongyolán, a féltékenység egy rosszul megválasztott szó. Inkább úgy jellemezné magát, ha őszinte akarna lenni, hogy talált egy új játékot, és most nem akarja, hogy más is játszhasson vele. Persze nem teljesen őszinte, és nem is ilyen nyers. Ehelyett jóízűen felnevet, amikor az orrára koppintanak. Valóban, dőreség azt feltételezni, hogy a lányka csak úgy hagyták, hogy bevigyék a málnásba, és félelemből nem tiltakozott. Hiszen a mágust talán még egy nagyobb gyermek is a helyére tudná tenni, ha fizikai erőszakról lenne szó. Aki egész életét a könyvek társaságában tölti, az nem éppen súlyemelő. Jól esik neki az, hogy már most megbeszélik előre az érzéseiket, tisztázzák, hogy ki hogyan látja ezt a fejlődő kis románcot, és milyen alapokkal indulnak neki. Kezdenek helyére kerülni a kirakós részletei, és kezd megnyugodni a nemes is, mert ha valami van, ami mindennél jobban zavarja, az az, hogyha nem érti ami történik. De most már úgy tűnik, hogy nagyjából rendben lesznek. Mindenki elmondta, amit akart, és még nem is vágtak egymáshoz kulacsot, kulcsot, vagy éppen ami a kezük ügyébe került. *
- Ne félj, olyan átkot szórok arra, aki úgy néz rád, hogy egy életre bánni fogja. * Mosolyog a hízelgő szavakra, és már épp közelebb lépne, amikor közelgő lépteket hall, majd egy köszöntést. Oda pillant, és hirtelen eszébe jut, hogy miért is volt ilyen fontos a tisztás felé kerülni. *
- Nestar mester! * Köszönti a férfit, és ellép leendő szolgálója mellől, hogy a kezét nyújtsa. * Ő itt Amaziana Urstik, a leendő házvezetőnőm. Amaziana, Nestar Erefiz. * Mutatja be egymásnak a félvért és fajtársát, ahogy az illem megkívánja. A pénzt elveszi, súlyra nagyjából megbecsüli az értékét, és hálásan bólint. *
- Eeyr nevében is köszönöm a támogatását. Ez lenne az ital, amit az amulettbe kellene zárni? * Teszi fel a kérdést, a csokoládébarna italt vizsgálva. * A színéből úgy nézem... csak nem gyorsaság? Bár azt nem tudom megmondani, hogy milyen minőségben, mert ilyen remek italt nem láttam korábban, ismeretlen számomra az ereje. Gondolom a legerősebb, ha már amulettbe készül zárni. * Pillant fel az alkimistára, és elismerően elteszi az italt. *
- Amaziana, remélem nem bánod, hogy teszünk egy kis kísérőt mielőtt a birtokra mennénk. Ha gondolod, nyugodtan megebédelhetsz a Pegazusban, de akár velünk is tarthatsz, ha érdekel, hogy hogyan készülnek azok az amulettek, amik minden képzeletet felülbíró hatással látják el viselőjüket. * Tesz nagylelkű ajánlatot, és a kezében tartott, nagyjából hetven arany jelzi, hogy ha ebédelni támadna kedve a tudósnak, azt bizony munkaadója fogja kifizetni. *
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-18 01:02:42
Üzenet elküldve: 2025-08-18 01:02:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1131
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//A csapkodó hal//
//Drameliturgia//
*Nem hitte volna, hogy időre kész lesz és minden egyebet, amit mára tervezett hátrahagyott, hogy ez így is legyen. Nem bánta meg a Norennarral töltött beszélgetést, rövid idő alatt megtanulta, hogy a kürtszó háború előjele és a holtakból már nincs hiány. Legalább egy hat békesség adatik neki felkészülni, beavatni azt, akinek ezt tudnia kell és mindenki másnak a békességre. Ha a helyzet csak annyira rossz, mint gondolták. Ezt pedig rontja maga hiányosságai, a kollégával megbeszélt találkozásra. Se nem az időben, se nem a helyszínt illetően nem gondolt megfelelő pontosságra, így kénytelen a saját két szemével keresni a nemest. Rövid kutatgatás után észre is veszi, kettesben érkezett. Ez még nem tudja, mit jelent, de nála kettő ital is megtalálható, ha esetleg ez lenne a társaság oka. Az utóbbiban Gömböcöt tartja, egy hosszasabb kísérlethez, amiből még ha el is tud szökni, nem esélyes, hogy akar. Megközelíti a párost.*
- Kellemes napot.
*Köszön feléjük. Még megvárja, hogy bemutatják-e vagy esetleg megzavart-e valamit és várakozásra intik, ha ez nem kerülne sorra, természetesen bemutatkozik is. Előbb vagy utóbb úgy is átad 2500 aranyat Drameiloten Sayquevesnek.
De a kötelező tiszteletköröket lefutják, mielőtt a pénz vagy az 1 db Csokoládébarna varázsital Drameiloten Sayqueveshez kerül. *
//Drameliturgia//
*Nem hitte volna, hogy időre kész lesz és minden egyebet, amit mára tervezett hátrahagyott, hogy ez így is legyen. Nem bánta meg a Norennarral töltött beszélgetést, rövid idő alatt megtanulta, hogy a kürtszó háború előjele és a holtakból már nincs hiány. Legalább egy hat békesség adatik neki felkészülni, beavatni azt, akinek ezt tudnia kell és mindenki másnak a békességre. Ha a helyzet csak annyira rossz, mint gondolták. Ezt pedig rontja maga hiányosságai, a kollégával megbeszélt találkozásra. Se nem az időben, se nem a helyszínt illetően nem gondolt megfelelő pontosságra, így kénytelen a saját két szemével keresni a nemest. Rövid kutatgatás után észre is veszi, kettesben érkezett. Ez még nem tudja, mit jelent, de nála kettő ital is megtalálható, ha esetleg ez lenne a társaság oka. Az utóbbiban Gömböcöt tartja, egy hosszasabb kísérlethez, amiből még ha el is tud szökni, nem esélyes, hogy akar. Megközelíti a párost.*
- Kellemes napot.
*Köszön feléjük. Még megvárja, hogy bemutatják-e vagy esetleg megzavart-e valamit és várakozásra intik, ha ez nem kerülne sorra, természetesen bemutatkozik is. Előbb vagy utóbb úgy is átad 2500 aranyat Drameiloten Sayquevesnek.
De a kötelező tiszteletköröket lefutják, mielőtt a pénz vagy az 1 db Csokoládébarna varázsital Drameiloten Sayqueveshez kerül. *
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:31:46
Üzenet elküldve: 2025-08-17 22:31:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
*Amaziana némi zavarodottsággal reagál arra, hogy ismét megállnak útjukon. Nem naiv ő, átlát már másodszorra a férfi kifogásán. Úgy száll le arról a lóról, hogy szemei rögvest számonkérik a másikat. „Mondjad! Mit akarsz?! Legyünk rajta túl!” Nem igazán számít semmi jóra, gonosz dolgokat mondanak ezek a szemek. A bizalma azért még nem lett vasból mióta megismerte a férfit és egy ilyen kényes szituációt, igencsak nehéz bizakodva kezelni. Arra számít sosem fogják elérni a házat és, hogy most, hogy összemelegedtek, munkája nem lehet mégsem az övé. Meglepi egyébként a megállás, alapvetően nem nézte volna ki a dolgok afféle alakulását, mint ami most már lelki szemei előtt lebeg, de így a megállta után, csak is rosszra gondol. Szinte még fintorog is. Szegény férfi, ha ezt észreveszi! Bár szegény ide vagy oda, az elf arca azért ellágyul, ahogy a nemes a lényegre tér és az nem is lesz kifogásolható. Amaz arca mindig is nagyon beszédes volt. Könnyű rajta észrevenni a végbemenő változásokat, így hamar megnyugodhat a férfi, ha esetleg felkavarta volna a fintor. Az első pár mondattól, csak is kíváncsisággal az arcán hallgatja őt a nő. Szemöldöke kissé felszalad annál a résznél, amikor azt mondják neki „túl sok vagyok”. ~Túl soknak érzi magát?~ Talán tényleg érzékenyebb ennek a nemesnek a lelke, mint a másik értelmiségi először hitte. Az első pár órában kimondottan önteltnek gondolta az előtte álló fickót, de úgy néz ki egyre és egyre inkább, hogy csak mérsékelten az, bizonyos dolgokat érintve pedig semennyire sem.*
*Szóba kerül a munka is idővel. A tudós örül az ezzel kapcsolatban hallott szavaknak. Tetszik az egojának a bók, az elismerés, talán helyzetüket tekintve még valahol a lelkének is, hogy a testénél látszólag mélyebben kedvelik ők. Ám aztán a férfi agya is rendkívül könnyen elkanyarodik a témától, amiről csak egy másodperce beszélt még, és ezúttal Amaziana az akinek alig jut idő felfogni hová terelődik a mondandó és miért. ~Azt mondja féltékeny lenne?~ Ez az információ meglepi. Nem zavarja, csak meglepi. Az neki egyértelmű volt, hogy a férfi nehezen bírná a történtek után türtőztetni vágyait, de nem feltétlenül nézte ki belőle, hogy ilyen birtokló szerető volna. Az erdőben is alig reagált Amaz említéséré a többi szolga kapcsán. Látszólag viszont most kiteríti lapjait. És minden figyelmeztetést lead. Szinte már túl sokat is. Túlságosan aggódva maga miatt. Vagy talán nem aggódik, lehet, csak tudni akarja úgy fogadják el, amilyen, nem akar a számára fontos dolgokban változni. A második lehetőség igazán dicsőséges vonás lenne, de valószínűleg egyébként nem ez az igazság a férfiben. Nem illene rá annyira az eddigiek alapján. Ha pedig már valakire illő szavak... Amaziana válaszba kezd*
- Szerinted, ha kis híján szétvertem egy mólót irányított dühömben, akkor nem haraptam volna ki vagy le egy darabot belőled, ha kényszerítve éreztem volna magamat? Lehet nem tökéletesen vagyok képes megvédeni magamat, de egészen biztosan tökéletesen képes vagyok azt hinni, hogy tökéletes képes vagyok. ~Amíg nem az apámról van szó~ *de arról meg a nő nem beszél* Úgyhogy, tökéletesen beleegyezéses volt a részemről is. Egyébként nem terveztem végig próbálni az egész Sayqueves rezidenciát, de kezdem azt hinni, hogy a világ legszebb, válogatott személyei dolgozhatnak nálad, ha ennyire aggódsz emiatt. Abban az esetben, ha ilyesmi történne, nyilvánvalóan tisztában lennék azzal, hogy nem érdemes egy szeretőm fedele alatt újat fogadni, és ha sürgető, visszatarthatatlan késztetést éreznék valaki új iránt, akkor nyilvánvalóan felmondanék. Ahhoz viszont tényleg valami félistenség kéne, hogy dolgozzon a rezidencián. Engem egy jó könyvtártól elválasztani akarni? Hát... Sok szerencsét a szolgálóknak! Főleg, ha eleve, nos, hát... alapos dózist kapok. Mert akkor minek is hiányolnék bármi mást? *Amit a nő valójában próbál mondani az az, hogy ő általában szigorúan egy partnert tart fent a magánéletében, legyen az bármilyen partner is. És amúgy sem tervez szánt szándékkal még szerelembe esni. Talán idővel valami miatt eljön majd az ideje, hogy újra tárgyaljak viszonyukat a férfival, vagy annak kihülése vagy tagadhatatlan tovább fejlődése véget, de mindkettő eset úgyis időt vesz majd fel. Ha lassan változnak a dolgok, lesz idejük felkészülni a kezelésére is. Most viszont jobban tenné a férfi, ha nem kérné még meg a nő kezét! Azért ahhoz nagyon nem ismeri eléggé, és igen, ott van a halott vőlegény is. A jövőben viszont azon akár túl is lehet még lépni. Előre nem tudhatják*
- Egyébként... Egész jól áll neked ez a birtokló vadember szerep *teszi hozzá a legeslegvégén Amaz. Úgy látszik, ő is kicsit még ködös fejjel gondolkodik, vagy talán újból kezdte? Nem tudja megállt és egy pillanatra is a dolog mióta a férfi először elengedte a haját*
*Amaziana némi zavarodottsággal reagál arra, hogy ismét megállnak útjukon. Nem naiv ő, átlát már másodszorra a férfi kifogásán. Úgy száll le arról a lóról, hogy szemei rögvest számonkérik a másikat. „Mondjad! Mit akarsz?! Legyünk rajta túl!” Nem igazán számít semmi jóra, gonosz dolgokat mondanak ezek a szemek. A bizalma azért még nem lett vasból mióta megismerte a férfit és egy ilyen kényes szituációt, igencsak nehéz bizakodva kezelni. Arra számít sosem fogják elérni a házat és, hogy most, hogy összemelegedtek, munkája nem lehet mégsem az övé. Meglepi egyébként a megállás, alapvetően nem nézte volna ki a dolgok afféle alakulását, mint ami most már lelki szemei előtt lebeg, de így a megállta után, csak is rosszra gondol. Szinte még fintorog is. Szegény férfi, ha ezt észreveszi! Bár szegény ide vagy oda, az elf arca azért ellágyul, ahogy a nemes a lényegre tér és az nem is lesz kifogásolható. Amaz arca mindig is nagyon beszédes volt. Könnyű rajta észrevenni a végbemenő változásokat, így hamar megnyugodhat a férfi, ha esetleg felkavarta volna a fintor. Az első pár mondattól, csak is kíváncsisággal az arcán hallgatja őt a nő. Szemöldöke kissé felszalad annál a résznél, amikor azt mondják neki „túl sok vagyok”. ~Túl soknak érzi magát?~ Talán tényleg érzékenyebb ennek a nemesnek a lelke, mint a másik értelmiségi először hitte. Az első pár órában kimondottan önteltnek gondolta az előtte álló fickót, de úgy néz ki egyre és egyre inkább, hogy csak mérsékelten az, bizonyos dolgokat érintve pedig semennyire sem.*
*Szóba kerül a munka is idővel. A tudós örül az ezzel kapcsolatban hallott szavaknak. Tetszik az egojának a bók, az elismerés, talán helyzetüket tekintve még valahol a lelkének is, hogy a testénél látszólag mélyebben kedvelik ők. Ám aztán a férfi agya is rendkívül könnyen elkanyarodik a témától, amiről csak egy másodperce beszélt még, és ezúttal Amaziana az akinek alig jut idő felfogni hová terelődik a mondandó és miért. ~Azt mondja féltékeny lenne?~ Ez az információ meglepi. Nem zavarja, csak meglepi. Az neki egyértelmű volt, hogy a férfi nehezen bírná a történtek után türtőztetni vágyait, de nem feltétlenül nézte ki belőle, hogy ilyen birtokló szerető volna. Az erdőben is alig reagált Amaz említéséré a többi szolga kapcsán. Látszólag viszont most kiteríti lapjait. És minden figyelmeztetést lead. Szinte már túl sokat is. Túlságosan aggódva maga miatt. Vagy talán nem aggódik, lehet, csak tudni akarja úgy fogadják el, amilyen, nem akar a számára fontos dolgokban változni. A második lehetőség igazán dicsőséges vonás lenne, de valószínűleg egyébként nem ez az igazság a férfiben. Nem illene rá annyira az eddigiek alapján. Ha pedig már valakire illő szavak... Amaziana válaszba kezd*
- Szerinted, ha kis híján szétvertem egy mólót irányított dühömben, akkor nem haraptam volna ki vagy le egy darabot belőled, ha kényszerítve éreztem volna magamat? Lehet nem tökéletesen vagyok képes megvédeni magamat, de egészen biztosan tökéletesen képes vagyok azt hinni, hogy tökéletes képes vagyok. ~Amíg nem az apámról van szó~ *de arról meg a nő nem beszél* Úgyhogy, tökéletesen beleegyezéses volt a részemről is. Egyébként nem terveztem végig próbálni az egész Sayqueves rezidenciát, de kezdem azt hinni, hogy a világ legszebb, válogatott személyei dolgozhatnak nálad, ha ennyire aggódsz emiatt. Abban az esetben, ha ilyesmi történne, nyilvánvalóan tisztában lennék azzal, hogy nem érdemes egy szeretőm fedele alatt újat fogadni, és ha sürgető, visszatarthatatlan késztetést éreznék valaki új iránt, akkor nyilvánvalóan felmondanék. Ahhoz viszont tényleg valami félistenség kéne, hogy dolgozzon a rezidencián. Engem egy jó könyvtártól elválasztani akarni? Hát... Sok szerencsét a szolgálóknak! Főleg, ha eleve, nos, hát... alapos dózist kapok. Mert akkor minek is hiányolnék bármi mást? *Amit a nő valójában próbál mondani az az, hogy ő általában szigorúan egy partnert tart fent a magánéletében, legyen az bármilyen partner is. És amúgy sem tervez szánt szándékkal még szerelembe esni. Talán idővel valami miatt eljön majd az ideje, hogy újra tárgyaljak viszonyukat a férfival, vagy annak kihülése vagy tagadhatatlan tovább fejlődése véget, de mindkettő eset úgyis időt vesz majd fel. Ha lassan változnak a dolgok, lesz idejük felkészülni a kezelésére is. Most viszont jobban tenné a férfi, ha nem kérné még meg a nő kezét! Azért ahhoz nagyon nem ismeri eléggé, és igen, ott van a halott vőlegény is. A jövőben viszont azon akár túl is lehet még lépni. Előre nem tudhatják*
- Egyébként... Egész jól áll neked ez a birtokló vadember szerep *teszi hozzá a legeslegvégén Amaz. Úgy látszik, ő is kicsit még ködös fejjel gondolkodik, vagy talán újból kezdte? Nem tudja megállt és egy pillanatra is a dolog mióta a férfi először elengedte a haját*
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:16:25
Üzenet elküldve: 2025-08-17 21:16:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A csapkodó hal//
* Ha Amaziana tudná, hogy mennyire emlékezteti Drameilotent mostohatestvérére, az első szeretőjére, a lányra, akivel nem úgy szerették egymást, ahogy testvérek között szokás, akkor alighanem választ kapna kétségeire. Valószínűleg el is szörnyedne a dolgon, hiszen semmi tisztességes nincs abban, hogy a két fiatal így talált egymásra, hogy megosztotta vele az ágyát, hogy egymás szörnyű titkai voltak. De nem tudja, ezt Wymnteren és Drameilotenen kívül nem tudja senki. Az, hogy alig lettek egymás szeretői, és a lányt elszólította a mágia tanulása iránti vágy, megszakadt közöttük minden kapcsolat, és talán pont ezért viselte Dram olyan rosszul, hogy hirtelen nemet mondtak arra, ahogy a továbbiakról kérdezett, szintén magyarázattal szolgálna, ha nem őrizné elméjének mélyén, hét lakatra zárva.
Jól esik neki, hogy viszonozzák a kéz szorítását, de ettől függetlenül tudat alatt nem egyenesen haza, hanem először a tisztásra irányítja a lovat. Maga is meglepődik, amikor ide érnek, de gyorsan menti a helyzetet. *
- Itt meg tudjuk itatni a lovat, biztos, hogy neki is jól esne. * Mondja, és már megy is a folyóhoz az állattal, ahol aztán hagyja, hogy először Amaziana szálljon le, majd ő is így tesz. Nem támad neki, nem próbálja meg újra azt, amit a kikötői erdőben, most látszólag mindketten sokkal higgadtabbak, és összeszedettebbek, legalábbis a nemes mindenképpen. *
- Viszont tényleg nem akarom, hogy kényszernek éld meg a helyzetet. A város határán vagyunk, ha úgy érzed, hogy rád erőszakoltam magam, hogy túl furcsa, túl sok vagyok, nem sértődöm meg, ha nem akarsz a birtokra jönni. Bár az állásajánlat kapcsán a szándékaim még mindig tiszták, és tényleg őszintén tisztelem az elméd, és téged is, nem garantálhatom, hogy nem fog újra elkapni a vágy, ha ott leszel mellettem. Ahogy arra sem vállalhatok garanciát, hogy nem leszek féltékeny, ha kiderül, másik szolgálóval osztod meg az ágyad. Ha így alakul, lehet hirtelen támadt felindulásból elbocsátom, hiszen az előbb is úgy reagáltam, hogy nem ismertem magamra. Próbálom a helyén kezelni a dolgot, csak nehéz. * Ad vallomást, és felkészül hidegre és melegre, mindenféle válaszra, hiszen amíg ideértek agyában már végigjátszotta ezt a beszélgetést, annak minden kimenetelével. Szerencsére lánykérés nem szerepelt benne, de csak a tragikus történet miatt azt ízléstelennek tartaná. *
* Ha Amaziana tudná, hogy mennyire emlékezteti Drameilotent mostohatestvérére, az első szeretőjére, a lányra, akivel nem úgy szerették egymást, ahogy testvérek között szokás, akkor alighanem választ kapna kétségeire. Valószínűleg el is szörnyedne a dolgon, hiszen semmi tisztességes nincs abban, hogy a két fiatal így talált egymásra, hogy megosztotta vele az ágyát, hogy egymás szörnyű titkai voltak. De nem tudja, ezt Wymnteren és Drameilotenen kívül nem tudja senki. Az, hogy alig lettek egymás szeretői, és a lányt elszólította a mágia tanulása iránti vágy, megszakadt közöttük minden kapcsolat, és talán pont ezért viselte Dram olyan rosszul, hogy hirtelen nemet mondtak arra, ahogy a továbbiakról kérdezett, szintén magyarázattal szolgálna, ha nem őrizné elméjének mélyén, hét lakatra zárva.
Jól esik neki, hogy viszonozzák a kéz szorítását, de ettől függetlenül tudat alatt nem egyenesen haza, hanem először a tisztásra irányítja a lovat. Maga is meglepődik, amikor ide érnek, de gyorsan menti a helyzetet. *
- Itt meg tudjuk itatni a lovat, biztos, hogy neki is jól esne. * Mondja, és már megy is a folyóhoz az állattal, ahol aztán hagyja, hogy először Amaziana szálljon le, majd ő is így tesz. Nem támad neki, nem próbálja meg újra azt, amit a kikötői erdőben, most látszólag mindketten sokkal higgadtabbak, és összeszedettebbek, legalábbis a nemes mindenképpen. *
- Viszont tényleg nem akarom, hogy kényszernek éld meg a helyzetet. A város határán vagyunk, ha úgy érzed, hogy rád erőszakoltam magam, hogy túl furcsa, túl sok vagyok, nem sértődöm meg, ha nem akarsz a birtokra jönni. Bár az állásajánlat kapcsán a szándékaim még mindig tiszták, és tényleg őszintén tisztelem az elméd, és téged is, nem garantálhatom, hogy nem fog újra elkapni a vágy, ha ott leszel mellettem. Ahogy arra sem vállalhatok garanciát, hogy nem leszek féltékeny, ha kiderül, másik szolgálóval osztod meg az ágyad. Ha így alakul, lehet hirtelen támadt felindulásból elbocsátom, hiszen az előbb is úgy reagáltam, hogy nem ismertem magamra. Próbálom a helyén kezelni a dolgot, csak nehéz. * Ad vallomást, és felkészül hidegre és melegre, mindenféle válaszra, hiszen amíg ideértek agyában már végigjátszotta ezt a beszélgetést, annak minden kimenetelével. Szerencsére lánykérés nem szerepelt benne, de csak a tragikus történet miatt azt ízléstelennek tartaná. *
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:19:03
Üzenet elküldve: 2025-08-17 01:19:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Másnap sokkal kipihentebben kel, mint ahogy éjszaka lefeküdt aludni. Az álmok hoztak némi nyugalmat meggyötört elméjének, igaz néhány gonosz emlékképnek még így is sikerült befészkelnie magát oda, ahová nem kellett volna, de mit van mit tenni? Csak megy előre, ahogy azt kell! A tisztást hamar eléri, semmi kedve a főtér felé kerülni, most nem kikapcsolódni és világot látni akar, hanem minél gyorsabban megjárni az utat. Ehhez pedig kénytelen, nos hát kénytelen a leggyorsabb úton menni. Azon, ahol korábban már annyiszor tette.*
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-16 12:31:02
Üzenet elküldve: 2025-08-16 12:31:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Vashegy ménjei//
*Artheniorban lovon ülni felesleges, Thara szerint. Ezért amíg el nem hagyják a Piacteret addig nem ül fel. Ahogy az embertömeg egyre apad, akkor veszi csak a bátorságot, hogy felpattanjon a lovára. Lábát a kengyelbe helyezi és óvatosan felül Szürke hátára. A nyereg elsőnek kényelmetlen. Próbálgatja, hogy hogyan tudná kényelmesen elhelyezni magát. Addig a lova lassú tempót diktál. Hiába keresi a megfelelő pozíciót, nem találja. Nagyon sóhajt és beletörődik.
~Idővel csak megszokom.~
Nem csak Enna, de Thara is nosztalgiázik egy kicsit a tisztáson. Még csak egy nap telt el, mégis olyan mintha hatok teltek volna el azóta, hogy elindultak a Pegazus fogadóból és itt találkoztak, hogy elinduljanak az ismeretlenbe. Sajnos egyikük nem tért vissza. Sajnálja Stratot, de a feladatukat elvégezték és figyelmeztették Artheniort. Már csak abban reménykedik, hogy a Tanács hamar cselekszik. Addig viszont ők sem ülnek tétlenül. Egy újabb nehézséget vesznek a nyakukba, méghozzá a Vashegy népét. Nem lesz könnyű dolguk, de mindent meg kell tenniük, hogy Arthenior védelme teljes legyen. Annak meg elkerülhetetlen tartozéka a Vashegy. Ha az elesik, Arthenior végtelenül fog állni.*
-Mehetünk.
*Válaszol mosolyogva Ennának, majd lovát utasítva hamar a Szántóföldek felé veszik az irányt, nagy port hagyva maguk után.*
*Artheniorban lovon ülni felesleges, Thara szerint. Ezért amíg el nem hagyják a Piacteret addig nem ül fel. Ahogy az embertömeg egyre apad, akkor veszi csak a bátorságot, hogy felpattanjon a lovára. Lábát a kengyelbe helyezi és óvatosan felül Szürke hátára. A nyereg elsőnek kényelmetlen. Próbálgatja, hogy hogyan tudná kényelmesen elhelyezni magát. Addig a lova lassú tempót diktál. Hiába keresi a megfelelő pozíciót, nem találja. Nagyon sóhajt és beletörődik.
~Idővel csak megszokom.~
Nem csak Enna, de Thara is nosztalgiázik egy kicsit a tisztáson. Még csak egy nap telt el, mégis olyan mintha hatok teltek volna el azóta, hogy elindultak a Pegazus fogadóból és itt találkoztak, hogy elinduljanak az ismeretlenbe. Sajnos egyikük nem tért vissza. Sajnálja Stratot, de a feladatukat elvégezték és figyelmeztették Artheniort. Már csak abban reménykedik, hogy a Tanács hamar cselekszik. Addig viszont ők sem ülnek tétlenül. Egy újabb nehézséget vesznek a nyakukba, méghozzá a Vashegy népét. Nem lesz könnyű dolguk, de mindent meg kell tenniük, hogy Arthenior védelme teljes legyen. Annak meg elkerülhetetlen tartozéka a Vashegy. Ha az elesik, Arthenior végtelenül fog állni.*
-Mehetünk.
*Válaszol mosolyogva Ennának, majd lovát utasítva hamar a Szántóföldek felé veszik az irányt, nagy port hagyva maguk után.*
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:56:54
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:56:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr apró szikrája//
*A férfi engedélyével már át is veszi a könyvet, hogy azt részletesen tanulmányozza. Nem is telik el sok idő, hogy Cilia rögtön próbálkozni is kezd.
Az öröm közös, hogy hasonlatuk megértésre talált kettőjük között. Ám mikor Valuryen az elemi istenekről kezd beszélni. Cilia hitetlenkedve rázza meg a fejét.*
- Nem hinném léteznek olyasmik. Az az elmélete amit az előbb említett valószínűbb. A mágia átjár mindent. Az igék segítségével pedig képesek vagyunk őket irányítani. Még a képzeletünk segíti, hogy ezt végre hajtsuk.
*Cilianak hite egyre csak erődősik Eeyrben. Viszont a tudományban már mondhatni rendíthetetlen. És ha léteznek elemi istenek. Miért hagyják, hogy saját elemüket csak úgy irányítsák azok is, akik nem tanultak mágiát? Az érceket beolvasszák, hogy mást készítsenek belőle, a tiszta vizű folyóból mernek, hogy a koszos ruhákat mossák, vagy épp főzzenek azzal. A tűz pedig megannyi otthon melegít a tél során. Vagy lehet régen léteztek. De mára már elgyengültek? Na ez az ami esetleg elképzelhető Cilia számára. Viszont több kutatást igényel. Ám ezt honnan kezdje? Fogalma sincs.*
- Egy barátom az árvaházban, aki a nevelőknek segít.
*Mondja mosolyogva. De figyelmét utána a varázslatba fordítja, és sajnos a sokadik próbálkozás ellenére sem sikerül a lángnyelvet előhívni.
Cilia csalódott, mert használta saját és a férfi elméletét is, mégis elbukott. Szerencsére Valuryen kedves szavai segítenek ezt a kis kudarcot a háta mögé hajítani.*
- Nem fogom annál makacsabb vagyok.
*Kuncog fel. Maival is addig gyakorolt és tanult a mágustoronyban amíg a könyveken el nem aludt. Most azonban ezt nem teheti meg. Valuryen állapota bármelyik pillanatban ismét rosszabbra fordulhat. Szeretné tudni biztosra, hogy az elf férfi tényleg jobban lesz e hamarosan.
A könyvet bezárja, és vissza is nyújtja azt a másiknak. Hogy aztán ő maga is felkeljen a földről. Leporolja ruháját, táskáját hátára veszi. Derest pedig maga mellé szólítja. Kezét szokásos módon annak hátán pihentetve simogatja kutya fejét.
Ekkor azonban Cilia nosztalgikusan elmosolyodik.*
- Azt nem tudok, nem szól rólam mese.
*Mondja szinte orra alatt, ahogy eszébe jut régi válasza amit Alesiannak mondott. Igaz, akkor még nem emlékezett múltjára most viszont, annyi mesélni valója akadna a tündér férfinak, hogy az általa tervezett színdarab órákkal lenne hosszabb.*
- Bocsánat, elkalandoztam.
*Válaszolja merengve, majd a kutyájára néz, ahogy azon tűnődik mit mesélhetne. Viszont ekkor meghalja a dallamot. A semmiből. Kikerekedett szemekkel néz körbe. Nem csak Ciliát, de Derest is meglepte. Különböző hangszerek együttese szól, de merről? Nem is kell sokáig keresnie. Hisz maga az elf felszólalására kezdődött el a kellemes muzsika.*
- De hát ezt meg, hogyan? Ez is varázslat?
*Kérdezi hatalmasra nyílt szemekkel a férfitól.*
*A férfi engedélyével már át is veszi a könyvet, hogy azt részletesen tanulmányozza. Nem is telik el sok idő, hogy Cilia rögtön próbálkozni is kezd.
Az öröm közös, hogy hasonlatuk megértésre talált kettőjük között. Ám mikor Valuryen az elemi istenekről kezd beszélni. Cilia hitetlenkedve rázza meg a fejét.*
- Nem hinném léteznek olyasmik. Az az elmélete amit az előbb említett valószínűbb. A mágia átjár mindent. Az igék segítségével pedig képesek vagyunk őket irányítani. Még a képzeletünk segíti, hogy ezt végre hajtsuk.
*Cilianak hite egyre csak erődősik Eeyrben. Viszont a tudományban már mondhatni rendíthetetlen. És ha léteznek elemi istenek. Miért hagyják, hogy saját elemüket csak úgy irányítsák azok is, akik nem tanultak mágiát? Az érceket beolvasszák, hogy mást készítsenek belőle, a tiszta vizű folyóból mernek, hogy a koszos ruhákat mossák, vagy épp főzzenek azzal. A tűz pedig megannyi otthon melegít a tél során. Vagy lehet régen léteztek. De mára már elgyengültek? Na ez az ami esetleg elképzelhető Cilia számára. Viszont több kutatást igényel. Ám ezt honnan kezdje? Fogalma sincs.*
- Egy barátom az árvaházban, aki a nevelőknek segít.
*Mondja mosolyogva. De figyelmét utána a varázslatba fordítja, és sajnos a sokadik próbálkozás ellenére sem sikerül a lángnyelvet előhívni.
Cilia csalódott, mert használta saját és a férfi elméletét is, mégis elbukott. Szerencsére Valuryen kedves szavai segítenek ezt a kis kudarcot a háta mögé hajítani.*
- Nem fogom annál makacsabb vagyok.
*Kuncog fel. Maival is addig gyakorolt és tanult a mágustoronyban amíg a könyveken el nem aludt. Most azonban ezt nem teheti meg. Valuryen állapota bármelyik pillanatban ismét rosszabbra fordulhat. Szeretné tudni biztosra, hogy az elf férfi tényleg jobban lesz e hamarosan.
A könyvet bezárja, és vissza is nyújtja azt a másiknak. Hogy aztán ő maga is felkeljen a földről. Leporolja ruháját, táskáját hátára veszi. Derest pedig maga mellé szólítja. Kezét szokásos módon annak hátán pihentetve simogatja kutya fejét.
Ekkor azonban Cilia nosztalgikusan elmosolyodik.*
- Azt nem tudok, nem szól rólam mese.
*Mondja szinte orra alatt, ahogy eszébe jut régi válasza amit Alesiannak mondott. Igaz, akkor még nem emlékezett múltjára most viszont, annyi mesélni valója akadna a tündér férfinak, hogy az általa tervezett színdarab órákkal lenne hosszabb.*
- Bocsánat, elkalandoztam.
*Válaszolja merengve, majd a kutyájára néz, ahogy azon tűnődik mit mesélhetne. Viszont ekkor meghalja a dallamot. A semmiből. Kikerekedett szemekkel néz körbe. Nem csak Ciliát, de Derest is meglepte. Különböző hangszerek együttese szól, de merről? Nem is kell sokáig keresnie. Hisz maga az elf felszólalására kezdődött el a kellemes muzsika.*
- De hát ezt meg, hogyan? Ez is varázslat?
*Kérdezi hatalmasra nyílt szemekkel a férfitól.*
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:56:25
Üzenet elküldve: 2025-08-16 10:56:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A Vashegy ménjei//
*Már megint a tisztás. Lassan annyi időt töltenek itt, mint a pusztában. Nem néz arra a foltra, ahol Strat álldogált nemrégiben. Ahonnan lant szava szállt, és korai optimizmus. Inkább az útra koncentrál, és az előttük álló új feladatukra. Ezúttal már hátasuk is van, ami megkönnyíti majd útjukat. Eddig tempósan, de a város utcáitól és tömegétől visszatartva haladt. Most viszont nemsoká elhárul minden akadály. Furcsa izgatottság lesz úrra rajta. A teste is mintha őrült vágtára készülne hamarosan. Ha Pmirsh ott van velük, játékos ugratással búcsúzik el tőle. Amint átérnek a tisztáson, Tharára pillant.*
- Készen állsz?
*Ha a válasz igen, egy kurjantással serkenti előre a lovat, a szántók felé.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.16 10:57:30
*Már megint a tisztás. Lassan annyi időt töltenek itt, mint a pusztában. Nem néz arra a foltra, ahol Strat álldogált nemrégiben. Ahonnan lant szava szállt, és korai optimizmus. Inkább az útra koncentrál, és az előttük álló új feladatukra. Ezúttal már hátasuk is van, ami megkönnyíti majd útjukat. Eddig tempósan, de a város utcáitól és tömegétől visszatartva haladt. Most viszont nemsoká elhárul minden akadály. Furcsa izgatottság lesz úrra rajta. A teste is mintha őrült vágtára készülne hamarosan. Ha Pmirsh ott van velük, játékos ugratással búcsúzik el tőle. Amint átérnek a tisztáson, Tharára pillant.*
- Készen állsz?
*Ha a válasz igen, egy kurjantással serkenti előre a lovat, a szántók felé.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.16 10:57:30
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3158-3177