Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 474 (9461. - 9480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-15 20:45:16
Üzenet elküldve: 2023-09-15 20:45:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Mikor elméje éberré válik, a gyors ijedtséget döbbenet váltja le; valakinek a szemén keresztül látja a dűnéket, amik sok év után sokkolt hatást váltana ki az orkból, ha ő mozogna. Ugyanis ahogy el próbálja forgatni a fejét egy másik irányba, úgy jön rá, hogy nem képes rá, még a legnagyobb erőltetésre sem. Ebből a zavarból az alkalmanként elkapott testrészek látszata zökkenti ki, amiből lassan ki kezdi következtetni: ez nem ő. Ez Nawanthiri. De miért? Hogyan?
A kérdéseket felváltja a kíváncsiság, és olyan érzelmek, olyan gondolatok, amiket nem biztos, hogy magáénak tudhat. Démonok. Harcművész. Itt élhet. Őt keresik. Ebben a nosztalgikus sivatagban, abban a közeli városban, legyen ott bármi is. Ahogyan a lépéseik belesüllyednek a homokba, aminek helyét rendszertelenül tünteti el a sivatag, arra tud gondolni, hogy nagyon messze vannak Artheniortól. Lanawintól is szép távol lehetnek. Csak tudná, hol.
Sosem látott Ukrom egy üres várost, de azt képzelte volna, hogy egy olyan helynek van is oka üresnek lenni: feldúlták, vagy ilyesmi. De ez az érintetlen pompa, a fényes építmények, keskeny utcák, és egy lélek se sehol- ez nem fér össze. Igen nagy szorongás alakulna ki az orkban, ha ő lenne itt.
Az ismeretlen támadóból, még így is hogy testközelből látja, nem tud kivenni semmit, még formát se, mintha saját árnyéka vetette volna rá magát. Értetlenségét helyettesíti az összpontosítás, amit kezd elnyomni a felismerés, hogy nem egy biztos csatát vív. Nem tud rá rendes csapást mérni, és abban sem biztos, hogy az hatna erre az ördögre. Az akrobatán túl valami más is van rajta. A következő terem még több zavarral tölti el őt, amit a csata folytatása feledteti el. Bár megismétlődik az ő eszében is a gondolat, azt nem tudja elhinni, ami történt a árny fegyvereivel. Egy rendes rúgás, és megint patthelyzet: Ukrom osztozik a szerzetes frusztrációjában.
Elmosódnak a képek, és a következő képkocka a lény mellett van, de nem küzdelemben. Nem érti amaz szavait, az felettébb sem, hogy miért "most" látja az átkozottat tisztán, és miért, miért néz köpéshíján úgy, mint Nawanthiri?
Miért nem áll fel?! Miért nem tud! Miért csúszkál támadója után, mint valami féreg? Annak tudatában is, hogy nem ő irányít, is teljes erejével igyekszik távolabbra hozni magát a talajtól. Ha feláll, megölheti azt a dögöt. De miért nem megy?! Álljál fel, a halálba is, gyerünk. Állj fel!*
- ÁLLJ FEL! *Üvölti ki hirtelen a valóságba, utána véve észre, hogy fel van ülve, s sokat zihál. Körmei mélyen a földbe vannak vájva, szíve mintha ki akarna szakadni mellkasából. Dühe elszál a tapasztalat után, lábait nézve próbál akár egy szilárd gondolatmenetet összerakni.*
- Ki...Mi....történt? *Lihegi a földnek, csak utólag nézve körbe egy űzött vad tekintetével.*
*Mikor elméje éberré válik, a gyors ijedtséget döbbenet váltja le; valakinek a szemén keresztül látja a dűnéket, amik sok év után sokkolt hatást váltana ki az orkból, ha ő mozogna. Ugyanis ahogy el próbálja forgatni a fejét egy másik irányba, úgy jön rá, hogy nem képes rá, még a legnagyobb erőltetésre sem. Ebből a zavarból az alkalmanként elkapott testrészek látszata zökkenti ki, amiből lassan ki kezdi következtetni: ez nem ő. Ez Nawanthiri. De miért? Hogyan?
A kérdéseket felváltja a kíváncsiság, és olyan érzelmek, olyan gondolatok, amiket nem biztos, hogy magáénak tudhat. Démonok. Harcművész. Itt élhet. Őt keresik. Ebben a nosztalgikus sivatagban, abban a közeli városban, legyen ott bármi is. Ahogyan a lépéseik belesüllyednek a homokba, aminek helyét rendszertelenül tünteti el a sivatag, arra tud gondolni, hogy nagyon messze vannak Artheniortól. Lanawintól is szép távol lehetnek. Csak tudná, hol.
Sosem látott Ukrom egy üres várost, de azt képzelte volna, hogy egy olyan helynek van is oka üresnek lenni: feldúlták, vagy ilyesmi. De ez az érintetlen pompa, a fényes építmények, keskeny utcák, és egy lélek se sehol- ez nem fér össze. Igen nagy szorongás alakulna ki az orkban, ha ő lenne itt.
Az ismeretlen támadóból, még így is hogy testközelből látja, nem tud kivenni semmit, még formát se, mintha saját árnyéka vetette volna rá magát. Értetlenségét helyettesíti az összpontosítás, amit kezd elnyomni a felismerés, hogy nem egy biztos csatát vív. Nem tud rá rendes csapást mérni, és abban sem biztos, hogy az hatna erre az ördögre. Az akrobatán túl valami más is van rajta. A következő terem még több zavarral tölti el őt, amit a csata folytatása feledteti el. Bár megismétlődik az ő eszében is a gondolat, azt nem tudja elhinni, ami történt a árny fegyvereivel. Egy rendes rúgás, és megint patthelyzet: Ukrom osztozik a szerzetes frusztrációjában.
Elmosódnak a képek, és a következő képkocka a lény mellett van, de nem küzdelemben. Nem érti amaz szavait, az felettébb sem, hogy miért "most" látja az átkozottat tisztán, és miért, miért néz köpéshíján úgy, mint Nawanthiri?
Miért nem áll fel?! Miért nem tud! Miért csúszkál támadója után, mint valami féreg? Annak tudatában is, hogy nem ő irányít, is teljes erejével igyekszik távolabbra hozni magát a talajtól. Ha feláll, megölheti azt a dögöt. De miért nem megy?! Álljál fel, a halálba is, gyerünk. Állj fel!*
- ÁLLJ FEL! *Üvölti ki hirtelen a valóságba, utána véve észre, hogy fel van ülve, s sokat zihál. Körmei mélyen a földbe vannak vájva, szíve mintha ki akarna szakadni mellkasából. Dühe elszál a tapasztalat után, lábait nézve próbál akár egy szilárd gondolatmenetet összerakni.*
- Ki...Mi....történt? *Lihegi a földnek, csak utólag nézve körbe egy űzött vad tekintetével.*
9479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-15 15:46:25
Üzenet elküldve: 2023-09-15 15:46:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánk nem kap túlzottan kielégítő választ a kérdésére. Bár ezt sejtette volna. Hiszen szemlátomást és az eddig hallottak alapján is, valami olyan dolog előtt állnak, amit könnyebb megmutatni, mint elmesélni. Így aztán kíváncsian maradva adja át magát a következőknek. Mondjuk mikor a hatalmasra nőtt Ukrom úgy dől el a fa érintésétől, mint a búza aratáskor, némi kétség is férkőzik vegyes érzelmei közé. Biztosan ő is át akarja élni ezt az egészet? Még egy egész hat sem telt el, mióta a lány is hasonlóan rogyott össze abban a bizonyos sikátorban. Az emlék pedig friss és egyáltalán nem sorolható a kellemesebb fajták közé. Azonban már itt vannak. Az ork pedig minden bizalmát a szerzetesbe fektetve engedett. Nem mellesleg a félvér is érzi, hogy épp valami méretes titokról készül fellebbenni a fátyol. Hiszen mi lehet személyesebb valaki álmánál? Ha pedig Nawanthiri ilyen módon a bizalmába kívánja fogadni, ki ő, hogy olyan apróságok miatt ellenkezzen, mint a félelm? Hagyja, hogy az orkéhoz hasonlóan, az ő kezét is a fagyöngyhöz vezessék. Majd azonnal érezni kezdi, amint őt is elnyomja az álom. Az összcsuklást viszont kevésbé kifinomultan sikerül összehoznia szürke barátjánál. Lily egyszerűen hanyatt dobja magát, amennyiben Mandulaszem nem siet őt is elkapni. Azonban ebből már semmit sem érzékel, hiszen ekkorra egy másik helyen találja magát. Akár úgy is fogalmazhatna, hogy egy másik testben. Először azt veszi észre, magasabbról szemléli a sosem látott, de mégis ismerős tályat. Aztán arra lesz figyelmes, hogy ezt a nálánál nagyobbra nőtt testet, valamilyen módon nem ő irányítja. Teljesen új és más érzés így caplatni keresztül egy... Talán sivatagon? A félvér sosem látott ilyen helyet. Hallott már történeteket Wegtorenről, ami egy sivatagi város. Ellenben sosem látta a saját kékjeivel. Ahogy most sem azokkal pillogja körbe a talán nem is Wegtorent. Eltúlzott tehetetlenségében inkább sodródik az árral. Olyan gondolatokkal nyugtatva magát, mint legalább az elméje a sajátja. Valahol a tudata mélyén még azt is tudni véli, hogy mindez csupán álom. Ami azt illeti, nem is az ő álma. Mégis iszonyatos rettegés keríti hatalmába, mikor valami fojtogatni kezdi. Mivel nem uralja a, nem is saját testét, azt hiszi, hogy eljött számára a vég. Ellenben, aki viszont uralja, nem adja magát könnyen. Kiszabadítja magát a támadó szorításából, aztán jól megnézi magának azt. Lily még hasonló teremtményt sem látott soha. De még csak nem is hallott ilyenről. A lény leginkább egy árnyra hasonlít, aki ragadozó idomokkal van megáldva. Akrobatikus adok-kapok veszi kezdetét, közte és a nem hatköznapi szörnyeteg között. Az egészben az a legmeglepőbb, hogy a küzdelem meglehetősen ki van egyenlítődve. Végül a förmedvény valami ember formát ölt magára és úgy beszél, mint aki ismeri a félelf testét irányító személyt. Ezek után nemes egyszerűséggel, mint egy árnyékot, kezdi el irányítani, már harmadik személyként a testet. A lány ennél félelmetesebb dolgot még nem élt át. Pedig volt része néhány Üldözésben és rövid élete ellenére, már három halál közeli élményben is. Ezen a ponton szerencsére vége szakad az álomnak. Lily pedig ismét az Álomfűz alatt találja magát. Nem mondható el, hogy egy pihentető szunyáláson van túl. Főleg az bizonyítja ezt, hogy verejtékben úszva ébredt. Tekintetével azonnal a többieket keresi. Amint megtalál valakit kettejük közül, még mindig zihálva, kérdőn bámul rá. A sokk élénken él a lányban. Nem is jut igazán szóhoz. Pedig árvánk esetében ez igazán ritka. Válaszokat akar. Mi is volt ez? Ki, vagy mi az a pasas? És mégis mi köze van bármihez is, ami az este elhangzott?*
*Árvánk nem kap túlzottan kielégítő választ a kérdésére. Bár ezt sejtette volna. Hiszen szemlátomást és az eddig hallottak alapján is, valami olyan dolog előtt állnak, amit könnyebb megmutatni, mint elmesélni. Így aztán kíváncsian maradva adja át magát a következőknek. Mondjuk mikor a hatalmasra nőtt Ukrom úgy dől el a fa érintésétől, mint a búza aratáskor, némi kétség is férkőzik vegyes érzelmei közé. Biztosan ő is át akarja élni ezt az egészet? Még egy egész hat sem telt el, mióta a lány is hasonlóan rogyott össze abban a bizonyos sikátorban. Az emlék pedig friss és egyáltalán nem sorolható a kellemesebb fajták közé. Azonban már itt vannak. Az ork pedig minden bizalmát a szerzetesbe fektetve engedett. Nem mellesleg a félvér is érzi, hogy épp valami méretes titokról készül fellebbenni a fátyol. Hiszen mi lehet személyesebb valaki álmánál? Ha pedig Nawanthiri ilyen módon a bizalmába kívánja fogadni, ki ő, hogy olyan apróságok miatt ellenkezzen, mint a félelm? Hagyja, hogy az orkéhoz hasonlóan, az ő kezét is a fagyöngyhöz vezessék. Majd azonnal érezni kezdi, amint őt is elnyomja az álom. Az összcsuklást viszont kevésbé kifinomultan sikerül összehoznia szürke barátjánál. Lily egyszerűen hanyatt dobja magát, amennyiben Mandulaszem nem siet őt is elkapni. Azonban ebből már semmit sem érzékel, hiszen ekkorra egy másik helyen találja magát. Akár úgy is fogalmazhatna, hogy egy másik testben. Először azt veszi észre, magasabbról szemléli a sosem látott, de mégis ismerős tályat. Aztán arra lesz figyelmes, hogy ezt a nálánál nagyobbra nőtt testet, valamilyen módon nem ő irányítja. Teljesen új és más érzés így caplatni keresztül egy... Talán sivatagon? A félvér sosem látott ilyen helyet. Hallott már történeteket Wegtorenről, ami egy sivatagi város. Ellenben sosem látta a saját kékjeivel. Ahogy most sem azokkal pillogja körbe a talán nem is Wegtorent. Eltúlzott tehetetlenségében inkább sodródik az árral. Olyan gondolatokkal nyugtatva magát, mint legalább az elméje a sajátja. Valahol a tudata mélyén még azt is tudni véli, hogy mindez csupán álom. Ami azt illeti, nem is az ő álma. Mégis iszonyatos rettegés keríti hatalmába, mikor valami fojtogatni kezdi. Mivel nem uralja a, nem is saját testét, azt hiszi, hogy eljött számára a vég. Ellenben, aki viszont uralja, nem adja magát könnyen. Kiszabadítja magát a támadó szorításából, aztán jól megnézi magának azt. Lily még hasonló teremtményt sem látott soha. De még csak nem is hallott ilyenről. A lény leginkább egy árnyra hasonlít, aki ragadozó idomokkal van megáldva. Akrobatikus adok-kapok veszi kezdetét, közte és a nem hatköznapi szörnyeteg között. Az egészben az a legmeglepőbb, hogy a küzdelem meglehetősen ki van egyenlítődve. Végül a förmedvény valami ember formát ölt magára és úgy beszél, mint aki ismeri a félelf testét irányító személyt. Ezek után nemes egyszerűséggel, mint egy árnyékot, kezdi el irányítani, már harmadik személyként a testet. A lány ennél félelmetesebb dolgot még nem élt át. Pedig volt része néhány Üldözésben és rövid élete ellenére, már három halál közeli élményben is. Ezen a ponton szerencsére vége szakad az álomnak. Lily pedig ismét az Álomfűz alatt találja magát. Nem mondható el, hogy egy pihentető szunyáláson van túl. Főleg az bizonyítja ezt, hogy verejtékben úszva ébredt. Tekintetével azonnal a többieket keresi. Amint megtalál valakit kettejük közül, még mindig zihálva, kérdőn bámul rá. A sokk élénken él a lányban. Nem is jut igazán szóhoz. Pedig árvánk esetében ez igazán ritka. Válaszokat akar. Mi is volt ez? Ki, vagy mi az a pasas? És mégis mi köze van bármihez is, ami az este elhangzott?*
9478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-15 05:57:25
Üzenet elküldve: 2023-09-15 05:57:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
- Álmodja az álmomat. *válaszolja Lilynek, miközben lefekteti az orkot* Majd magához tér.
*Bővebb magyarázatot a lányka harapófogóval sem fog kihúzni belőle. Megígéri viszont, hogy a sebére vigyáz, és amikor végül Lily teste is elernyed, finoman az oldalára fekteti, hogy se a hasát, se a hátát ne nyomja a föld.*
*A félelf és a szürkebőrű azt álmodja, hogy ők Nawanthirishardipandra, a mandulaszemű szerzetes, akit óriások neveltek a Wegtoreni-erdőben. Egy szellemváros felé sétál a homoksivatag közepén, egyedül, át a dűnetengeren. Az egész város szürke bazaltból és meteorsziklából épült, tele oszlopcsarnokokkal, boltívekkel, utcák fölött átívelő, keskeny hidakkal. A szóbeszéd szerint lakik itt egy harcművész mester, akitől rettegnek a démonok, mert a haragjával egyszer felforralt tizenhét befagyott poklot, megfőzve minden lakóját.
Magasan tűz a nap, amikor Nawanthiri eléri az első árkádokat. Minden csupa vakító fehérség, amiben fekete árnyaknak tűnnek még a paloták is. Nawanthiri - bízva abban, hogy a mester örülne a társaságnak - nagyokat kiáltva próbálja felhívni magára a figyelmet, de csak visszhangok válaszolnak neki. Aztán amikor kilép egy karcsú torony árnyékából, hirtelen bársonypuha sötétség szorul az arcára, hogy nem kap levegőt. A titokzatos támadó Nawanthiri mögött áll, és hogy a szorítása még erősebb legyen, egyik lábával belelép a szerzetes derekába. Annak több se kell: egy csípőfordulattal kiszabadítja a hátát, és mire megpördül, már rá is fog a bársonyos valamit tartó egyik karra. Lehetetlenül kecses, sima és szörnyű hideg az a kar, és amikor a lány a következő pillanatban a másik kezével elkap egy rúgással érkező karcsú lábat is, már tudja, hogy az arctalan, árnyéktestű rémmel van dolga, akinek a nevét viseli.
Fürgén kisöpri Nawanthirishardipandra alól a másik lábát. Míg a szörny a talpra állással van elfoglalva, megszabadul az arcára tapadt bársonypuha anyagtól - a torony árnyékának egy darabjától - ám a démon már támad is. Kínosan ügyel rá, hogy kartávolságon kívül tartsa a szerzetest, és gyorsakat rúg. Nawanthirinek hol a fejét, hol a lábát kell elkapnia előlük, közben pedig megpróbálja a legközelebbi falhoz terelni a rémet, ahonnan már nem lesz hova hátráljon. Mikor azonban már szinte elfogy mögüle a hely, Nawanthirishardipandra felugrik falra, majd arról elrúgva magát átszaltózik a szerzetes fölött, egyenesen a legközelebbi oszlop árnyékába.
A lány utána veti magát, és csak egy pillanattal marad le a démon fejrúgásáról. Egy óriási barlangteremben vannak, amelynek padlójáról és mennyezetéről kristályoszlopok nőttek, mint a cseppkövek. Ha két kristály elég közel ér egymáshoz, a közöttük lévő teret folyamatos, kékesfehér villám hidalja át, hogy az egész csarnok zizeg tőlük, mint a méhkas. A kristályok szerteszórják a villámok fényét, és mindenütt ideges táncot járnak az árnyak.
Nawanthirishardipandra mindkét kezében obszidiánkés van, és mikor a rúgása nem talál, egymásba fonódó, íves vágások forgószelét indítja velük a szerzetes felé. A lány hátrál, mert nem meri belerakni az alkarvédőjét ebbe a húsdarálóba. Aztán gondol egyet, és a fekete pengék véreshurkákká változnak. Nawanthiri úgy rúgja hasba a démont, hogy négy lépést repül, mire földet ér, és még kétszer annyit gurul, mire talpra áll. Amaz nem adja fel. Bevárja a lányt, és amikor az rá akar fogni a vállára, elkapja a csuklóját, káprázatos eleganciával a combjára lép, lendületből állon térdeli, hogy aztán a válláról rugaszkodjon el. A szerzetes előtt egy pillanatra elsötétül a világ, és hanyatt vágódik a kristálypadlón. Még éppen látja, ahogy a szörny eltűnik egy beszögellés nyújtotta árnyékban.*
~Megölöm...~
*A fogát összeharapva bukdácsol a démon után. A következő pillanatban egy végeláthatatlan sóteknőben fekszik. Nem messze tőle, de már karnyújtáson kívül, sárga fémlemez lapul a földre, nem lehet vastagabb a búzaszárnál. Semmiféle árnyék nincs a környéken. Az arctalan rém ott áll a lábánál.*
- Az az aranylemez egy napóra volt, amíg fel nem rúgtam. Emlékszel, mit mondtam a beavatásod előtt: eljön majd az éjszaka, amikor te leszel az árnyék, és én az ember.
*A démon leguggol mellé. A szerzetes magát önkéntelenül összehúzva követi a mozgását.*
- Nos, a napóra híján egyedül nekem van árnyékom ezen a helyen.
*A lány először fel sem fogja a szavak jelentőségét. Aztán ráeszmél, hogy már nem az arctalan árnyék, hanem egy valószerűtlenül nyúlánk, simaképű férfi somolyog fölötte. A bőre barna, mint a déltengeri hajósoké. Gesztenyeszínű haját magasan kötötte varkocsba. Mandulaszemei feketén csillognak. Bőrlapocskákból összefűzött sarut és térdig érő buggyos, földszínű vászonnadrágot visel. Az inge egyszerű, fakószürke, bőven szabott darab, csak a gallérja alatt van két csontgombja. Az ing ujját könyék alatt dísztelen, fekete acél alkarvédők fogják össze. A nyakában szarvas függő, melyet bárki könnyen észrevehet.
A férfi kényelmesen feláll, és elindul egy látszólag találomra választott irányba. Nawanthiri pontosan ugyanolyan sebességgel kiegyenesedik a földön, és a démon a lábához tapadva, minden mozdulatát követve megy vele - testetlen árnyékként…*
*Az álom itt véget ér, hacsak Lily vagy Ukrom benne nem ragad valamiért. A szerzetes mindeközben a fa tövében meditál. A szeme nyitva van, és egy képzeletbeli pontra tekint olyan két lábbal maga előtt, a földön. A sarkain ül, a dereka egyenes. A hasa emelkedik és süllyed, ahogy lélegzik. A vállai alig mozdulnak. Nagy kezeit a hasán nyugtatja, a köldöke alatt, elrejtve a hüvelykujjait. Érzékeivel kinyúl, és átfogja a lombsátor belsejét. Minden zaj, minden rezdülés el kell, jusson a tudatáig. Az ágak, levelek hangja. Az apró állatok neszezése. Társai lélegzete. A lehetetlenül kecses, arctalan árny osonása.*
- Álmodja az álmomat. *válaszolja Lilynek, miközben lefekteti az orkot* Majd magához tér.
*Bővebb magyarázatot a lányka harapófogóval sem fog kihúzni belőle. Megígéri viszont, hogy a sebére vigyáz, és amikor végül Lily teste is elernyed, finoman az oldalára fekteti, hogy se a hasát, se a hátát ne nyomja a föld.*
*A félelf és a szürkebőrű azt álmodja, hogy ők Nawanthirishardipandra, a mandulaszemű szerzetes, akit óriások neveltek a Wegtoreni-erdőben. Egy szellemváros felé sétál a homoksivatag közepén, egyedül, át a dűnetengeren. Az egész város szürke bazaltból és meteorsziklából épült, tele oszlopcsarnokokkal, boltívekkel, utcák fölött átívelő, keskeny hidakkal. A szóbeszéd szerint lakik itt egy harcművész mester, akitől rettegnek a démonok, mert a haragjával egyszer felforralt tizenhét befagyott poklot, megfőzve minden lakóját.
Magasan tűz a nap, amikor Nawanthiri eléri az első árkádokat. Minden csupa vakító fehérség, amiben fekete árnyaknak tűnnek még a paloták is. Nawanthiri - bízva abban, hogy a mester örülne a társaságnak - nagyokat kiáltva próbálja felhívni magára a figyelmet, de csak visszhangok válaszolnak neki. Aztán amikor kilép egy karcsú torony árnyékából, hirtelen bársonypuha sötétség szorul az arcára, hogy nem kap levegőt. A titokzatos támadó Nawanthiri mögött áll, és hogy a szorítása még erősebb legyen, egyik lábával belelép a szerzetes derekába. Annak több se kell: egy csípőfordulattal kiszabadítja a hátát, és mire megpördül, már rá is fog a bársonyos valamit tartó egyik karra. Lehetetlenül kecses, sima és szörnyű hideg az a kar, és amikor a lány a következő pillanatban a másik kezével elkap egy rúgással érkező karcsú lábat is, már tudja, hogy az arctalan, árnyéktestű rémmel van dolga, akinek a nevét viseli.
Fürgén kisöpri Nawanthirishardipandra alól a másik lábát. Míg a szörny a talpra állással van elfoglalva, megszabadul az arcára tapadt bársonypuha anyagtól - a torony árnyékának egy darabjától - ám a démon már támad is. Kínosan ügyel rá, hogy kartávolságon kívül tartsa a szerzetest, és gyorsakat rúg. Nawanthirinek hol a fejét, hol a lábát kell elkapnia előlük, közben pedig megpróbálja a legközelebbi falhoz terelni a rémet, ahonnan már nem lesz hova hátráljon. Mikor azonban már szinte elfogy mögüle a hely, Nawanthirishardipandra felugrik falra, majd arról elrúgva magát átszaltózik a szerzetes fölött, egyenesen a legközelebbi oszlop árnyékába.
A lány utána veti magát, és csak egy pillanattal marad le a démon fejrúgásáról. Egy óriási barlangteremben vannak, amelynek padlójáról és mennyezetéről kristályoszlopok nőttek, mint a cseppkövek. Ha két kristály elég közel ér egymáshoz, a közöttük lévő teret folyamatos, kékesfehér villám hidalja át, hogy az egész csarnok zizeg tőlük, mint a méhkas. A kristályok szerteszórják a villámok fényét, és mindenütt ideges táncot járnak az árnyak.
Nawanthirishardipandra mindkét kezében obszidiánkés van, és mikor a rúgása nem talál, egymásba fonódó, íves vágások forgószelét indítja velük a szerzetes felé. A lány hátrál, mert nem meri belerakni az alkarvédőjét ebbe a húsdarálóba. Aztán gondol egyet, és a fekete pengék véreshurkákká változnak. Nawanthiri úgy rúgja hasba a démont, hogy négy lépést repül, mire földet ér, és még kétszer annyit gurul, mire talpra áll. Amaz nem adja fel. Bevárja a lányt, és amikor az rá akar fogni a vállára, elkapja a csuklóját, káprázatos eleganciával a combjára lép, lendületből állon térdeli, hogy aztán a válláról rugaszkodjon el. A szerzetes előtt egy pillanatra elsötétül a világ, és hanyatt vágódik a kristálypadlón. Még éppen látja, ahogy a szörny eltűnik egy beszögellés nyújtotta árnyékban.*
~Megölöm...~
*A fogát összeharapva bukdácsol a démon után. A következő pillanatban egy végeláthatatlan sóteknőben fekszik. Nem messze tőle, de már karnyújtáson kívül, sárga fémlemez lapul a földre, nem lehet vastagabb a búzaszárnál. Semmiféle árnyék nincs a környéken. Az arctalan rém ott áll a lábánál.*
- Az az aranylemez egy napóra volt, amíg fel nem rúgtam. Emlékszel, mit mondtam a beavatásod előtt: eljön majd az éjszaka, amikor te leszel az árnyék, és én az ember.
*A démon leguggol mellé. A szerzetes magát önkéntelenül összehúzva követi a mozgását.*
- Nos, a napóra híján egyedül nekem van árnyékom ezen a helyen.
*A lány először fel sem fogja a szavak jelentőségét. Aztán ráeszmél, hogy már nem az arctalan árnyék, hanem egy valószerűtlenül nyúlánk, simaképű férfi somolyog fölötte. A bőre barna, mint a déltengeri hajósoké. Gesztenyeszínű haját magasan kötötte varkocsba. Mandulaszemei feketén csillognak. Bőrlapocskákból összefűzött sarut és térdig érő buggyos, földszínű vászonnadrágot visel. Az inge egyszerű, fakószürke, bőven szabott darab, csak a gallérja alatt van két csontgombja. Az ing ujját könyék alatt dísztelen, fekete acél alkarvédők fogják össze. A nyakában szarvas függő, melyet bárki könnyen észrevehet.
A férfi kényelmesen feláll, és elindul egy látszólag találomra választott irányba. Nawanthiri pontosan ugyanolyan sebességgel kiegyenesedik a földön, és a démon a lábához tapadva, minden mozdulatát követve megy vele - testetlen árnyékként…*
*Az álom itt véget ér, hacsak Lily vagy Ukrom benne nem ragad valamiért. A szerzetes mindeközben a fa tövében meditál. A szeme nyitva van, és egy képzeletbeli pontra tekint olyan két lábbal maga előtt, a földön. A sarkain ül, a dereka egyenes. A hasa emelkedik és süllyed, ahogy lélegzik. A vállai alig mozdulnak. Nagy kezeit a hasán nyugtatja, a köldöke alatt, elrejtve a hüvelykujjait. Érzékeivel kinyúl, és átfogja a lombsátor belsejét. Minden zaj, minden rezdülés el kell, jusson a tudatáig. Az ágak, levelek hangja. Az apró állatok neszezése. Társai lélegzete. A lehetetlenül kecses, arctalan árny osonása.*
9477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-12 19:33:42
Üzenet elküldve: 2023-09-12 19:33:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 436
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A kis sétát a tisztásra ugyanúgy azzal a nyomott arckifejezéssel teszi meg társaival, mint amivel elhagyta az asztalt. Lilyennre most nem sok figyelmet fordít, hanem azon a kérdésen töri magát, hogy mit fog a szerzetes csinálni. A fél-elffel ellentétben Ukromnak több tartalom adatik meg a közeljövő elképzelésére, de nem elég ahhoz, hogy bármi biztosat kitaláljon. Talán csak beszélni fog magáról az ismerős növény mellett?
A városi zöld fűre érve a szürkebőrű először föl sem ismeri fájukat, de miért is tenné? Akkor látta azt utoljára, mikor el lett ültetve Nawanthiri keze által. Fűzfát persze már látott az ingoványban, de csak ellebbenő pillanatokra, nem fordított különösen annyi időt nekik, hogy színüket, formájukat memóriájába vésse. De most itt vannak, és már a méretből meg tudja állapítani, nem közönséges tűzianyag ez. Vaskosabb barátjának határozott léptei kellenek ahhoz, hogy az ork is célba tudjon érni, de még így sem azonnal lép be az arcáig nyúló levelek ölelésébe; enyhe aggodalom fogja el az orkot, nem tudja, pontosan mit akar a szerzetes ezzel az egésszel. Józan énje követeli is, hogy vesse fel neki a kérdést, mielőtt tovább folytatják ezt, de fejét kutyaként megrázva végül ő is bemegy az Álomfűz alá.
A természetes hangszigetelés egyben megnyugtatja, egyben tovább aggasztja az orkot, amit Nawanthiri rejtélyes szavai nem éppen javítanak. Körülnéz fejével, bár ő sem hiszi, hogy az említett fagyöngyökön kívül bármi rendelleneset fog látni. Aztán hangzik a következő kijelentés.*
- Álmot... látni? *Ismétli a szavakat, de nem szkeptikusan: hirtelen visszaemlékszik, mikor legelső találkozásukkor voltak itt; ez volt az lány ígérete a növénnyel kapcsolatban. Akkor ezt nem csak kitalálta, vagy ha igen, nem felejtette azt el. Kezd halvány fogalma lenni, mi következik.
A kérdés után egy gondolatnyi időnek kell eltelnie, mire egy kurta bólintás érkezik az ork részéről. Hagyja, hogy Nawanthiri a kezét megfogva a virághoz vezesse. Nem lát rajta semmi különöset, és miután még egyszer a szerzetesre veti tekintetét, mintegy bizalomgerjesztés vizuális kéréseként, megfogja. Ha kibogáraszta volna, hogy már ezzel elkezdődik a nőcske demonstrációja, akkor bizony belül felkészítette volna magát, de így, mikor eddig nem ismert sebességgel kezdi elnyomni az álmosság, és elveszti az erőt végtagjaiban, térdre rogyás közben rá nem jellemző meglepődöttséget lehet látni felhős arcán, mielőtt feje hátra hullana, és egy nagydarab zsákként dőlne hátra. Még a fű tompításával is nagy robajjal érne földet, ha amaz nem fogja meg, így szerencse, hogy nem a vézna fél-elf mellett ált; nem biztos, hogy meg tudta volna ő tartani.*
*A kis sétát a tisztásra ugyanúgy azzal a nyomott arckifejezéssel teszi meg társaival, mint amivel elhagyta az asztalt. Lilyennre most nem sok figyelmet fordít, hanem azon a kérdésen töri magát, hogy mit fog a szerzetes csinálni. A fél-elffel ellentétben Ukromnak több tartalom adatik meg a közeljövő elképzelésére, de nem elég ahhoz, hogy bármi biztosat kitaláljon. Talán csak beszélni fog magáról az ismerős növény mellett?
A városi zöld fűre érve a szürkebőrű először föl sem ismeri fájukat, de miért is tenné? Akkor látta azt utoljára, mikor el lett ültetve Nawanthiri keze által. Fűzfát persze már látott az ingoványban, de csak ellebbenő pillanatokra, nem fordított különösen annyi időt nekik, hogy színüket, formájukat memóriájába vésse. De most itt vannak, és már a méretből meg tudja állapítani, nem közönséges tűzianyag ez. Vaskosabb barátjának határozott léptei kellenek ahhoz, hogy az ork is célba tudjon érni, de még így sem azonnal lép be az arcáig nyúló levelek ölelésébe; enyhe aggodalom fogja el az orkot, nem tudja, pontosan mit akar a szerzetes ezzel az egésszel. Józan énje követeli is, hogy vesse fel neki a kérdést, mielőtt tovább folytatják ezt, de fejét kutyaként megrázva végül ő is bemegy az Álomfűz alá.
A természetes hangszigetelés egyben megnyugtatja, egyben tovább aggasztja az orkot, amit Nawanthiri rejtélyes szavai nem éppen javítanak. Körülnéz fejével, bár ő sem hiszi, hogy az említett fagyöngyökön kívül bármi rendelleneset fog látni. Aztán hangzik a következő kijelentés.*
- Álmot... látni? *Ismétli a szavakat, de nem szkeptikusan: hirtelen visszaemlékszik, mikor legelső találkozásukkor voltak itt; ez volt az lány ígérete a növénnyel kapcsolatban. Akkor ezt nem csak kitalálta, vagy ha igen, nem felejtette azt el. Kezd halvány fogalma lenni, mi következik.
A kérdés után egy gondolatnyi időnek kell eltelnie, mire egy kurta bólintás érkezik az ork részéről. Hagyja, hogy Nawanthiri a kezét megfogva a virághoz vezesse. Nem lát rajta semmi különöset, és miután még egyszer a szerzetesre veti tekintetét, mintegy bizalomgerjesztés vizuális kéréseként, megfogja. Ha kibogáraszta volna, hogy már ezzel elkezdődik a nőcske demonstrációja, akkor bizony belül felkészítette volna magát, de így, mikor eddig nem ismert sebességgel kezdi elnyomni az álmosság, és elveszti az erőt végtagjaiban, térdre rogyás közben rá nem jellemző meglepődöttséget lehet látni felhős arcán, mielőtt feje hátra hullana, és egy nagydarab zsákként dőlne hátra. Még a fű tompításával is nagy robajjal érne földet, ha amaz nem fogja meg, így szerencse, hogy nem a vézna fél-elf mellett ált; nem biztos, hogy meg tudta volna ő tartani.*
9476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-12 16:23:50
Üzenet elküldve: 2023-09-12 16:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Ukrom története nem fejeződik be, amit árvánk enyhe csalódottsággal vesz tudomásul. Mondjuk ha a Kalmárban fog dolgozni, lesz alkalom végére járni a testvérpár és a homokféreg kalandjainak. Amúgy sincs ideje csüggedni. Csupán a holmiját felpakolni, felmarni az utolsó kolbászt és már indulnak is. Meglehetősen csendben teszik meg az utat. Ezt a némaságot a félvér csak azért nem szakítja meg, mert javarészt teli szájjal halad. Bár ez sosem állította meg abban, hogy jártassa a száját, most mégis érezni vél a helyzetben valami komolyságot. Valami olyan tényezőt, ami arra készteti, hogy ne legyen olyan faragatlan, mint szokott. Ám mint mindennek, kivéve Ukrom meséjét, a kolbásznak is vége lesz egyszer. Lily pedig vad törölgetésbe kezd, bevetve a Pegazusból hozott szalvétákat. Amint úgy gondolja, végzett a szájával, utat enged a kitörni vágyó kíváncsiságának.*
- Mi is ez az Álomfűz?
*Kérdezi már a mancsait törölgetve. Címezve úgy mindkét útitársának. Remélve, hogy legalább az egyikük ad némi felvilágosítást. A választ viszont csak céljukat elérve kapja meg. Hallott ő már szomorú fűzről, de annak semmilyen része nem rejt bánatot. Legalábbis a lány legjobb tudomása szerint. Ez a példány viszont már a megjelenésében különleges. Látni rajta, hogy nem csupán egy fa. Nawanthiri elmondása alapján pedig ez nem csupán látszat. A szerzetes példáját követve árvánk is lepakolja a motyóját, majd tátott szájjal érinti meg a hatalmas törzset.*
- Milyen álmokat? Kinek az álmait?
*Kérdezi őszinte érdeklődéssel, a csodálattól csillogó kékjeit a mandula szemű felé fordítva. A válasz azonban nem szavak formájában fogják elérni a félvért. Túravezetőjük szeretné, ha a saját szemükkel látnák, amit mutatni akar.*
- Én kész vagyok.
*Bólint a lány némi hezitálás után. Hiszen sikít a másik kettőről az a jó viszony, ami kizárja, hogy szándékosan ártsanak egymásnak. Így aztán Lilynek sem kell félnie, hogy bántódása esik. Ugye? Szerencsére Ukrom az első áldozat, aki megtekintheti azt a bizonyos álmot. Árvánk pedig jól megnézheti magának, hogy mire számítson. A szerzetes megfogja az ork kezét és egy bogyóhoz vezeti azt. Mikor a melák hozzáér, szinte azonnal távozik a talpa alól a talaj. A lány sietve próbál segíteni a melák elkapásában, ám későn ér oda, hogy bármi haszna legyen. Ellenben Nawanthiri elég erősnek bizonyul, hogy elkapja a hatalmas ork testet és biztonságosan a földre fektesse.*
- Mi... Mi történt vele?
*Kérdezi az árva pánikszerű hangulatban. Ugyan számíthatott volna arra, hogy barátja nem talpon állva fogja átélni ezt az álmot, de a történtek hevében ilyesmi épp nem jutott eszébe. És csak ezek után következik az ő köre. Jelentős félsszel és még nagyobb kíváncsisággal hagyja a szerzetesnek megismételni a mozdulatot. Ám mielőtt ez bekövetkezne, még figyelmezteti a másikat.*
- Jó mély szúrás van a hátamon. Még csak elkezdett gyógyulni. Kérlek, vigyázz vele!
*Aztán félelmei balját és hagyja, hogy történjen, aminek történnie kell.*
*Ukrom története nem fejeződik be, amit árvánk enyhe csalódottsággal vesz tudomásul. Mondjuk ha a Kalmárban fog dolgozni, lesz alkalom végére járni a testvérpár és a homokféreg kalandjainak. Amúgy sincs ideje csüggedni. Csupán a holmiját felpakolni, felmarni az utolsó kolbászt és már indulnak is. Meglehetősen csendben teszik meg az utat. Ezt a némaságot a félvér csak azért nem szakítja meg, mert javarészt teli szájjal halad. Bár ez sosem állította meg abban, hogy jártassa a száját, most mégis érezni vél a helyzetben valami komolyságot. Valami olyan tényezőt, ami arra készteti, hogy ne legyen olyan faragatlan, mint szokott. Ám mint mindennek, kivéve Ukrom meséjét, a kolbásznak is vége lesz egyszer. Lily pedig vad törölgetésbe kezd, bevetve a Pegazusból hozott szalvétákat. Amint úgy gondolja, végzett a szájával, utat enged a kitörni vágyó kíváncsiságának.*
- Mi is ez az Álomfűz?
*Kérdezi már a mancsait törölgetve. Címezve úgy mindkét útitársának. Remélve, hogy legalább az egyikük ad némi felvilágosítást. A választ viszont csak céljukat elérve kapja meg. Hallott ő már szomorú fűzről, de annak semmilyen része nem rejt bánatot. Legalábbis a lány legjobb tudomása szerint. Ez a példány viszont már a megjelenésében különleges. Látni rajta, hogy nem csupán egy fa. Nawanthiri elmondása alapján pedig ez nem csupán látszat. A szerzetes példáját követve árvánk is lepakolja a motyóját, majd tátott szájjal érinti meg a hatalmas törzset.*
- Milyen álmokat? Kinek az álmait?
*Kérdezi őszinte érdeklődéssel, a csodálattól csillogó kékjeit a mandula szemű felé fordítva. A válasz azonban nem szavak formájában fogják elérni a félvért. Túravezetőjük szeretné, ha a saját szemükkel látnák, amit mutatni akar.*
- Én kész vagyok.
*Bólint a lány némi hezitálás után. Hiszen sikít a másik kettőről az a jó viszony, ami kizárja, hogy szándékosan ártsanak egymásnak. Így aztán Lilynek sem kell félnie, hogy bántódása esik. Ugye? Szerencsére Ukrom az első áldozat, aki megtekintheti azt a bizonyos álmot. Árvánk pedig jól megnézheti magának, hogy mire számítson. A szerzetes megfogja az ork kezét és egy bogyóhoz vezeti azt. Mikor a melák hozzáér, szinte azonnal távozik a talpa alól a talaj. A lány sietve próbál segíteni a melák elkapásában, ám későn ér oda, hogy bármi haszna legyen. Ellenben Nawanthiri elég erősnek bizonyul, hogy elkapja a hatalmas ork testet és biztonságosan a földre fektesse.*
- Mi... Mi történt vele?
*Kérdezi az árva pánikszerű hangulatban. Ugyan számíthatott volna arra, hogy barátja nem talpon állva fogja átélni ezt az álmot, de a történtek hevében ilyesmi épp nem jutott eszébe. És csak ezek után következik az ő köre. Jelentős félsszel és még nagyobb kíváncsisággal hagyja a szerzetesnek megismételni a mozdulatot. Ám mielőtt ez bekövetkezne, még figyelmezteti a másikat.*
- Jó mély szúrás van a hátamon. Még csak elkezdett gyógyulni. Kérlek, vigyázz vele!
*Aztán félelmei balját és hagyja, hogy történjen, aminek történnie kell.*
9475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-12 10:50:56
Üzenet elküldve: 2023-09-12 10:50:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Már a saruit köti fel a teherhordó rúdra (semmi kedve újra felvenni őket) amikor a vállára egy kéz nehezedik. Fölpillant Ukromra. Elszántan bólint. Hogy jól döntött-e, még kiderül, de szokás szerint hisz az igazában. Felpakolja minden málháját, és elhagyják a Pegazust.*
*Kora este van. A tisztáson szerelmespárok gyönyörködnek a sorra kigyúló csillagokban. A nagyobbik hold most tűnik el a fák mögött. A szerzetes nagyokat szippant a párás levegőből, néha a szemét is behunyja hozzá. Zsákjai halkan zörögnek, ahogy a folyó felé sétál. Kerékagy számára ez a hely: amióta elhagyta a testvéreit, minden itt végződik és innen indul. Az első útja Ukrommal. Most, talán az utolsó is. Először itt győzte le a szörnyet az álmait irányítva. Aztán itt jött el az éjjel, amikor ő lett az árnyék, és az árny az ember. Talán az utolsó harcukat is itt vívják majd.
Az Álomfűz kimagaslik a folyóparti fák közül. Az ágai közt halkan motoz a szél. A törzsét talán csak egy óriás karjai tudnák teljesen átfogni. A szerzetes egyenesen feléje tart, és mikor a lombsátra alá ér, elkezd lepakolni. Szándéka szerint itt fogja tölteni az éjszakát. A csend úgy borul hőseink fölé, mintha templomban lennének. A külvilág zajai nem érnek el ide.*
- Minden fagyöngy egy álmot rejt. *mutat körbe maga fölött, mikor minden cucca a helyére került a fa tövében, a kalapjával, kabátjával együtt. Lecsatolja az alkarvédőit is.* Ha megérintetek egyet, látni fogjátok az álmot. Szeretnék egyet megmutatni. Készen álltok?
*Amennyiben igen, akkor először Ukrom kezét vezeti el az egyik fehér bogyóhoz. Ha a zsoldos hozzáér, ki fog fordulni a világ a szeme elől, és valószínűleg össze is csuklik. Nawanthiri természetesen számít erre, ezért eleve úgy helyezkedik, hogy el tudja kapni a férfit, és óvatosan le tudja fektetni a földre.
Ezután Lily következik, ha van hozzá bátorsága. A szerzetes ugyanúgy vigyáz majd rá, mint a szürkebőrűre.*
*Már a saruit köti fel a teherhordó rúdra (semmi kedve újra felvenni őket) amikor a vállára egy kéz nehezedik. Fölpillant Ukromra. Elszántan bólint. Hogy jól döntött-e, még kiderül, de szokás szerint hisz az igazában. Felpakolja minden málháját, és elhagyják a Pegazust.*
*Kora este van. A tisztáson szerelmespárok gyönyörködnek a sorra kigyúló csillagokban. A nagyobbik hold most tűnik el a fák mögött. A szerzetes nagyokat szippant a párás levegőből, néha a szemét is behunyja hozzá. Zsákjai halkan zörögnek, ahogy a folyó felé sétál. Kerékagy számára ez a hely: amióta elhagyta a testvéreit, minden itt végződik és innen indul. Az első útja Ukrommal. Most, talán az utolsó is. Először itt győzte le a szörnyet az álmait irányítva. Aztán itt jött el az éjjel, amikor ő lett az árnyék, és az árny az ember. Talán az utolsó harcukat is itt vívják majd.
Az Álomfűz kimagaslik a folyóparti fák közül. Az ágai közt halkan motoz a szél. A törzsét talán csak egy óriás karjai tudnák teljesen átfogni. A szerzetes egyenesen feléje tart, és mikor a lombsátra alá ér, elkezd lepakolni. Szándéka szerint itt fogja tölteni az éjszakát. A csend úgy borul hőseink fölé, mintha templomban lennének. A külvilág zajai nem érnek el ide.*
- Minden fagyöngy egy álmot rejt. *mutat körbe maga fölött, mikor minden cucca a helyére került a fa tövében, a kalapjával, kabátjával együtt. Lecsatolja az alkarvédőit is.* Ha megérintetek egyet, látni fogjátok az álmot. Szeretnék egyet megmutatni. Készen álltok?
*Amennyiben igen, akkor először Ukrom kezét vezeti el az egyik fehér bogyóhoz. Ha a zsoldos hozzáér, ki fog fordulni a világ a szeme elől, és valószínűleg össze is csuklik. Nawanthiri természetesen számít erre, ezért eleve úgy helyezkedik, hogy el tudja kapni a férfit, és óvatosan le tudja fektetni a földre.
Ezután Lily következik, ha van hozzá bátorsága. A szerzetes ugyanúgy vigyáz majd rá, mint a szürkebőrűre.*
9474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-09-02 19:13:52
Üzenet elküldve: 2023-09-02 19:13:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Már közel jár Artheniorhoz, de lassan halad részben mert már nem lóháton közlekedik, részben letörtségéből fakadóan. Utóbbi időben egészen úgy érzi, hogy Pashthrával tapasztalt kezdeti összhangjukban némi zavar keletkezett, de lehet csak benne változtak meg dolgok míg hosszú ideig távol voltak egymástól. Mindenesetre ez a veszekedés határozottan nem segített ezen, s talán olyan durva dolgokat is mondott, amit nem kellett volna. Kicsit marja is a bűntudat belülről, kedve lenne visszafordulni, mégsem teszi.*
9473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-08-07 13:48:55
Üzenet elküldve: 2023-08-07 13:48:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
*Ezt a helyet viszont már hiányolta. Kicsit mesterkélt, de valahogy sokkal megnyugtatóbb érzete van ennek a tudatában, hogy értelmes lények általi munkásságban lehet része. Ezt csekély módon csorbítja, hogy a mágusok, akiknek ezt köszönhetné, már valószínűleg elköltöztek a város határain kívülre, vagy már nem is élnek. Bár a mágusoknál soha nem lehet tudni, hogy milyen trükkökkel cselezik ki a természet törvényeit, beleértve a halált, azonban a legtöbb varázsos, akit ismert, valószínűleg maga is egy elvonult zugban vagyon. Legalább is, nem hallani róluk sokat mostanában, ami felettébb érdekes számára.*
9472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-07-25 10:49:12
Üzenet elküldve: 2023-07-25 10:49:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Másnap hajnalban már felöltözik és kisétál a fogadóból. Az utcák bár már ébredeznek, de még koránt sem botlik minden lépésével emberbe. Az meg, hogy nem is igazán foglalkoznak vele, csak jól jön neki. Kiérve a tisztásra újfenn csak körbe hordozza a tekintetét, ahogy sejtette, most még egyetlen céltalanúl flangáló, köreit megzavaró városlakó sem leledzik ott. Tiszta a terep, mondhatni. Egészen céltudatosan sétál egy, az ösvény mellett álló, vaskosabb fához és ráteszi a kezét.*
- Tudjátok, ezt még akkor ültették ide, amikor én születtem. *Majd elfancsalodik a tekintete.*
- Akkor még úgy tűnt, hogy minden szép és jó lesz. Micsoda képmutatás, de minden a látszaton múlik, nem igaz? *Teszi fel a kérdést, csupán a kígyóinak, amelyek közül néhány kibújik a csuklya alól, hogy megszemlélje a fát, talán, majd nyelvével szisszent párat.*
- Ennyi elég is volt. Rühellem ezt az egészet, meg a város is. *Porolja le a kesztyűjét, mintha csak attól az egy érintéstől teljesen bekoszolódott volna. Majd úgy, ahogy érkezett, mindjárt távozik is a zöldelő mezőről.*
- Tudjátok, ezt még akkor ültették ide, amikor én születtem. *Majd elfancsalodik a tekintete.*
- Akkor még úgy tűnt, hogy minden szép és jó lesz. Micsoda képmutatás, de minden a látszaton múlik, nem igaz? *Teszi fel a kérdést, csupán a kígyóinak, amelyek közül néhány kibújik a csuklya alól, hogy megszemlélje a fát, talán, majd nyelvével szisszent párat.*
- Ennyi elég is volt. Rühellem ezt az egészet, meg a város is. *Porolja le a kesztyűjét, mintha csak attól az egy érintéstől teljesen bekoszolódott volna. Majd úgy, ahogy érkezett, mindjárt távozik is a zöldelő mezőről.*
9471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-07-20 20:11:08
Üzenet elküldve: 2023-07-20 20:11:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Mágustorony//
*Megfordult a fejében mostanság, hogy ideje lenne újra meglátogatnia a tornyot. Már eleget pihent, tanulhatna valami újat is. Van is elképzelése, így ismét összecsomagol egy motyót és indul. Úgyis pang az üzlet, jobb dolga nem akad. Kora reggel indult, még mikor csak a vénasszonyok császkálnak az utcákon, akik amúgy se tudnak aludni vénségükre. Már egészen pirkad, mikor a tisztásra ér, mint egy csúcsos kalapban parádézó málhás szamár. Hátulról senki nem mondaná meg, hogy egy gnóm nő cipeli azt az otromba nagy zsákot a hátán. De közel sem olyan nehéz, mint, amilyen nagy szerencsére. Nem halad gyorsan, inkább megfontoltan, nem mintha tudna erősebb tempót diktálni, sosem volt az a kifejezetten sebes személy. Egyelőre még nem kell megpihennie, de a szántók környékén majd tervez hunyni egyet, egyszerre ezt a nagy utat nem bírja egy szuszra.*
- Már egyszer végig jártam, most már bakfitty lesz. *Lelkesíti magát szavakkal is, bár se utitársa, se közönsége nincs, aki ezért megtapsolná vagy legalább meghallaná.*
*Megfordult a fejében mostanság, hogy ideje lenne újra meglátogatnia a tornyot. Már eleget pihent, tanulhatna valami újat is. Van is elképzelése, így ismét összecsomagol egy motyót és indul. Úgyis pang az üzlet, jobb dolga nem akad. Kora reggel indult, még mikor csak a vénasszonyok császkálnak az utcákon, akik amúgy se tudnak aludni vénségükre. Már egészen pirkad, mikor a tisztásra ér, mint egy csúcsos kalapban parádézó málhás szamár. Hátulról senki nem mondaná meg, hogy egy gnóm nő cipeli azt az otromba nagy zsákot a hátán. De közel sem olyan nehéz, mint, amilyen nagy szerencsére. Nem halad gyorsan, inkább megfontoltan, nem mintha tudna erősebb tempót diktálni, sosem volt az a kifejezetten sebes személy. Egyelőre még nem kell megpihennie, de a szántók környékén majd tervez hunyni egyet, egyszerre ezt a nagy utat nem bírja egy szuszra.*
- Már egyszer végig jártam, most már bakfitty lesz. *Lelkesíti magát szavakkal is, bár se utitársa, se közönsége nincs, aki ezért megtapsolná vagy legalább meghallaná.*
9470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-07-17 12:49:04
Üzenet elküldve: 2023-07-17 12:49:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy lassú nyugodt tempóban kiér a fák közül a tisztásra megrohanják az emlékek. Az után az este után sose fog erre a helyre ugyan úgy tekinteni. Pedig most rá se ismerni. A nap fényében megannyi színben pompáznak az itteni virágok, de ő tudja mi volt itt akkor. Ő csak úgy tudja látni a tisztást. Odasétál ahova Csámpást temették és lehajolva nézi ott a földet. Semmi nyoma. A barátja, aki mindenhova elkísérte, itt nyugszik és rajta kívül nem tudja senki. Talán nem is emlékszik rá senki.*
~Rám is ez a sors vár majd.~
*Őszintén szólva maga se tudja, hogy sajnálja-e ezt. Mindig is névtelenül egy jelöletlen sírban, de valami értékes dolgot téve akart meghalni. A halál többszöri közelsége viszont megzavarta. Már másképp érez. Fél. Gondolataiból közeledő léptek zaja szakítja ki. Egy pár érkezett a tisztásra. Egymásba karolva, a fiú kezében egy kosárkával. Megtorpannak ahogy meglátják a mágust, aki a földön guggol. Az arcuk mindent elmond Quantall számára. Felegyenesedik és hosszú léptekkel elindul a város irányába. A szerelmesek széles ívben kerülik ki a mélységit. A templom hős védője és a fény lovagja nem foglalkozik velük. Megy a templom felé.*
~Rám is ez a sors vár majd.~
*Őszintén szólva maga se tudja, hogy sajnálja-e ezt. Mindig is névtelenül egy jelöletlen sírban, de valami értékes dolgot téve akart meghalni. A halál többszöri közelsége viszont megzavarta. Már másképp érez. Fél. Gondolataiból közeledő léptek zaja szakítja ki. Egy pár érkezett a tisztásra. Egymásba karolva, a fiú kezében egy kosárkával. Megtorpannak ahogy meglátják a mágust, aki a földön guggol. Az arcuk mindent elmond Quantall számára. Felegyenesedik és hosszú léptekkel elindul a város irányába. A szerelmesek széles ívben kerülik ki a mélységit. A templom hős védője és a fény lovagja nem foglalkozik velük. Megy a templom felé.*
9469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-07-15 18:41:12
Üzenet elküldve: 2023-07-15 18:41:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Csinos csecsebecsék, kelendő portékák //
* Mire a városszéli tisztásra ér, nagyon elege lesz az utazásból. Azon elmélkedik, vajon milyen elég jó indok kell ahhoz, hogy hamarosan újból megtegye ezt a távot visszafelé. Elmosolyodik a csuklya takarásában. Talán egy szókimondó, makacs hercegnő hívódala elég ár lenne.
Már elég biztonságosnak ítéli a környéket ahhoz, hogy végre hátratolhassa a kámzsát és levegőt is kaphasson. Visszafogja a telivér lépteit és kényelmes tempóban léptet tovább. Ideje, hogy mindketten kifújják magukat.
A csobogó patak hangja elég nagy csábításnak bizonyul, így leugrik a nyeregből, hogy engedje hátasát inni egy sekély résznél, míg a férfi lábszár középig belegázol a hűs vízbe. Legalább lemoshatja a csizmájáról a habot, arcáról az út porát. SZűk eszközökkel, de valamennyire szalonképesebbé varázsolja magát.
Most már nem annyira sietős a dolga, hiszen megérkezett. Mindene sajog, az igaz. Semmit sem fogadna most szívesebben, mint lágy női kezek szakavatott érintését a fájó izmain. Hosszan felsóhajt, úgy érzéssel. Mivel egy önkéntes ledér sem ugrik elő a bokrokból, lemondó arccal visszaszáll a lóra és folytatja az útját, be a Levegő Városába. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.15 19:05:35
* Mire a városszéli tisztásra ér, nagyon elege lesz az utazásból. Azon elmélkedik, vajon milyen elég jó indok kell ahhoz, hogy hamarosan újból megtegye ezt a távot visszafelé. Elmosolyodik a csuklya takarásában. Talán egy szókimondó, makacs hercegnő hívódala elég ár lenne.
Már elég biztonságosnak ítéli a környéket ahhoz, hogy végre hátratolhassa a kámzsát és levegőt is kaphasson. Visszafogja a telivér lépteit és kényelmes tempóban léptet tovább. Ideje, hogy mindketten kifújják magukat.
A csobogó patak hangja elég nagy csábításnak bizonyul, így leugrik a nyeregből, hogy engedje hátasát inni egy sekély résznél, míg a férfi lábszár középig belegázol a hűs vízbe. Legalább lemoshatja a csizmájáról a habot, arcáról az út porát. SZűk eszközökkel, de valamennyire szalonképesebbé varázsolja magát.
Most már nem annyira sietős a dolga, hiszen megérkezett. Mindene sajog, az igaz. Semmit sem fogadna most szívesebben, mint lágy női kezek szakavatott érintését a fájó izmain. Hosszan felsóhajt, úgy érzéssel. Mivel egy önkéntes ledér sem ugrik elő a bokrokból, lemondó arccal visszaszáll a lóra és folytatja az útját, be a Levegő Városába. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.15 19:05:35
9468. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-07-01 20:27:49
Üzenet elküldve: 2023-07-01 20:27:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Mindig jó ide elbóklászni egy kis friss levegőre, vagy egy kis csendre. Valahol furcsállja, hogy ennyi idő alatt nem kezdték el ezt a helyet is továbbépíteni valami hasznosabb, munkaképes negyeddé a városnak, tekintve a kovácsműhelyhez való közelséget, vagy nem csinálnak egy másik főutat ki a városból, elvégre az erdő, ami innen kifele kezdődik nem szent vagy veszélyes. Ha magasabb beosztásban lenne, meg is lenne az első hivatali programja Arthenior modernizálásában...
No de nem a gazdaságpolitikai jövőlépésekről jött ide gondolkodni, hanem a zajszintet lejjebb tudva olvasni egy kicsit, amit nem is tervez késleltetni.*
No de nem a gazdaságpolitikai jövőlépésekről jött ide gondolkodni, hanem a zajszintet lejjebb tudva olvasni egy kicsit, amit nem is tervez késleltetni.*
9467. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-06-28 13:19:10
Üzenet elküldve: 2023-06-28 13:19:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Márvány és korom //
*Végtelenül bosszantja most a mélységi szélesre nyúló vigyora, és ez bizony arca minden rezdüléséből kiolvasható. Van valami izgalmas abban, hogy vakon egyezett bele ebbe az egészbe, mit sem sejtve, valójában mire is készül a másik, de közben persze minden porcikáját furdalja a kíváncsiság.
Lemondóan sóhajt, elfogadja a tényt, hogy itt és most bizonyára semmit sem tud kihúzni a bárdból, de talán némi italtól és női praktikától majd megered a nyelve a fogadóban.*
- Akkor hát a Pegazus *nyugtázza, mielőtt szedelőzködni kezdene a fűből feltápászkodva. Nem bánja, hogy Cale nem akar egyenesen a Sárvárosba menni, hogy onnan toborozzon embereket maguk köré. Őszintén, soha nem jár még a város azon részén, s talán van némi irónia benne, hogy épp egy tolvaj gondolja így, de nem érzi úgy, hogy nekivaló hely lenne. Bár már nem mozog azokban a körökben, mint korábban, mégis jobbnak gondolja magát az ottani bűnözőknél.*
- Már amennyire egy csinos kis kormoska el tud vegyülni Artheniorban. *húzódik aljas mosolyra szája, de hogy szóválasztásának élét enyhítse még lehel egy gyors csókot a bárd arcára, mielőtt elindulnának a fogadóba.*
*Végtelenül bosszantja most a mélységi szélesre nyúló vigyora, és ez bizony arca minden rezdüléséből kiolvasható. Van valami izgalmas abban, hogy vakon egyezett bele ebbe az egészbe, mit sem sejtve, valójában mire is készül a másik, de közben persze minden porcikáját furdalja a kíváncsiság.
Lemondóan sóhajt, elfogadja a tényt, hogy itt és most bizonyára semmit sem tud kihúzni a bárdból, de talán némi italtól és női praktikától majd megered a nyelve a fogadóban.*
- Akkor hát a Pegazus *nyugtázza, mielőtt szedelőzködni kezdene a fűből feltápászkodva. Nem bánja, hogy Cale nem akar egyenesen a Sárvárosba menni, hogy onnan toborozzon embereket maguk köré. Őszintén, soha nem jár még a város azon részén, s talán van némi irónia benne, hogy épp egy tolvaj gondolja így, de nem érzi úgy, hogy nekivaló hely lenne. Bár már nem mozog azokban a körökben, mint korábban, mégis jobbnak gondolja magát az ottani bűnözőknél.*
- Már amennyire egy csinos kis kormoska el tud vegyülni Artheniorban. *húzódik aljas mosolyra szája, de hogy szóválasztásának élét enyhítse még lehel egy gyors csókot a bárd arcára, mielőtt elindulnának a fogadóba.*
9466. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-06-27 08:58:52
Üzenet elküldve: 2023-06-27 08:58:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Egy ilyen szép napon nincs is jobb, mint kiülni a tisztásra megreggelizni. Szépen komótosan odasétál egy nagyobb kőhöz, majd kiteríti maga mellé a csomagot, amit hozott. Van benne cipó, alma és némi sajt, mert a jól induló nap titka a könnyű reggeli. Átveti a lábait egymáson, előhúz egy tőrt és elkezdi felszelni az almát és a sajtot, ahogy a cipó is kész, egymás után harapva csodálja a tájat.*
- Ma se kopasztottam még meg senkit, micsoda pazarlás. De legalább tegnap sem vertek meg érte. *Mosolyog magában, bár ez azzal is jár, hogy üresebb a tarisznyája.*
- Ma se kopasztottam még meg senkit, micsoda pazarlás. De legalább tegnap sem vertek meg érte. *Mosolyog magában, bár ez azzal is jár, hogy üresebb a tarisznyája.*
9465. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-06-26 22:40:54
Üzenet elküldve: 2023-06-26 22:40:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Márvány és korom//
* Cale mindig tudja, hogy mikor lazítson, és mikor kell megkomolyodjon, és a mostani akció előtt jobb, ha így tesz. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint az, hogy reggel óta nem ivott. Sőt, még az ördögvigyorhoz se nyúlt hozzá. Épp ezért most olyan tiszta az elméje, mint régen, és ez kicsit zavarja is. Túl sok gondolat, túl sok inger, amikkel szemben nem elég tompa, a szeme is cikázik a tisztáson, de ezt egy kis koncentrálással meg tudja szüntetni. *
- Majd ha már megvan a csapat. Nem akarok semmit lelőni előre. * Vigyorog a mélységi, egyrészt azért, mert a tisztáson nem tudhatják, hogy hallgatózik valaki vagy sem, másrészt azért, mert szeretné kicsit felcsigázni a tolvajt. Össze is csapja a tenyerét, és bólint. *
- A Pegazus, tökéletes hely. Jobb ötlet oda menni, mint Sárvárosba. Biztonságosabb is, meg jobban el is tudunk vegyülni a tömegben, kevesebb eséllyel hallgatnak ki minket. Induljunk is. * Pattan fel, és már szedegeti is felszerelését, azzal sem törődik, hogy nem száradt meg teljesen. *
* Cale mindig tudja, hogy mikor lazítson, és mikor kell megkomolyodjon, és a mostani akció előtt jobb, ha így tesz. Mi sem jobb bizonyíték erre, mint az, hogy reggel óta nem ivott. Sőt, még az ördögvigyorhoz se nyúlt hozzá. Épp ezért most olyan tiszta az elméje, mint régen, és ez kicsit zavarja is. Túl sok gondolat, túl sok inger, amikkel szemben nem elég tompa, a szeme is cikázik a tisztáson, de ezt egy kis koncentrálással meg tudja szüntetni. *
- Majd ha már megvan a csapat. Nem akarok semmit lelőni előre. * Vigyorog a mélységi, egyrészt azért, mert a tisztáson nem tudhatják, hogy hallgatózik valaki vagy sem, másrészt azért, mert szeretné kicsit felcsigázni a tolvajt. Össze is csapja a tenyerét, és bólint. *
- A Pegazus, tökéletes hely. Jobb ötlet oda menni, mint Sárvárosba. Biztonságosabb is, meg jobban el is tudunk vegyülni a tömegben, kevesebb eséllyel hallgatnak ki minket. Induljunk is. * Pattan fel, és már szedegeti is felszerelését, azzal sem törődik, hogy nem száradt meg teljesen. *
9464. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-06-25 20:05:23
Üzenet elküldve: 2023-06-25 20:05:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 78
Játékstílus: Vakmerő
//Artheniorba//
*A rossz emlékek némileg elhaványulnak ahogy a tisztásra ér, talán csak más vonja most el a figyelmét és ha erre tudatosan ráeszmélne az el is rontaná az egészet. Így nem tud hálás lenni annak a különös színű szőrzettel rendelkező mókusnak ami éppen az egyik fáról ugrik át a másikra, pofájában két jókora makkal. A tündér önkéntelenül megmosolyogja a dolgot, és észre sem veszi hogy a Pegazus fogadó már egész közel van, sokkal közelebb mint ahogy azt gondolta volna, vagy inkább mint amennyire észrevette volna magát.*
*A rossz emlékek némileg elhaványulnak ahogy a tisztásra ér, talán csak más vonja most el a figyelmét és ha erre tudatosan ráeszmélne az el is rontaná az egészet. Így nem tud hálás lenni annak a különös színű szőrzettel rendelkező mókusnak ami éppen az egyik fáról ugrik át a másikra, pofájában két jókora makkal. A tündér önkéntelenül megmosolyogja a dolgot, és észre sem veszi hogy a Pegazus fogadó már egész közel van, sokkal közelebb mint ahogy azt gondolta volna, vagy inkább mint amennyire észrevette volna magát.*
9463. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-06-23 18:35:42
Üzenet elküldve: 2023-06-23 18:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szürke Arja//
* A váratlan kérdéstől meghökkenve pislog a lányra. *
- Nos, hát, igen. Édesanyám és apám is Eeyrt követte, engem is ebben a szellemben neveltek.
* Valamint ezt az egy utat látja összeférhetőnek az elveivel. Egy igaz lovag küzd a hamisság, ármány ellen és megvédi az elesetteket. *
- Légy bátor! Légy hű! Légy nagylelkű! Segítsd a gyengét! Légy illedelmes! Légy higgadt! Légy kitartó!
* Sorolja halkan a gyermekkora óta hallott szavakat. Elmosolyodik. *
- Az illem és a higgadtság még gyakran gondot okoz, de dolgozom rajtuk.
* Elvigyorodik. Ezek nem csak üres szavak szamára, ez maga Ris hitvallása. A vagyonát firtató kérdésre is nyíltan válaszol, hisz nem titok. *
- Örököltem apámtól. Ahogy a címet is. Így anyám is kényelemben élhet végre.
* Az anyjának volt szerencséje végignézni az egész fakardlengetős gyerekkorát, így nagy meglepetés nem érte. *
- Anyám jó asszony. Úgy hiszi ez a sorsom, hogy kövessem apámat.
* Amikor mar nehezen bírta a munkát a földeken, Ris vette át tőle. Kemény élet a jobbágyoké, az egyre magasodó adók és a fizikai munka nagy teher. Mar van fizetett segítsége, így a fiát nyugodt szívvel küldhette el, hogy kergesse az álmait. *
- Nincs lovam. Egyszerű, mezítlabas paraszt vagyok, nem rémlik?
* Vigyorog és bevárja a lányt. Különben is nehéz lenne egy pallost kezelni a nyeregben, hiszen két kéz kell hozzá.
Ha mindennel megvannak, szép nyugodtan elindul gyalog a város felé. *
* A váratlan kérdéstől meghökkenve pislog a lányra. *
- Nos, hát, igen. Édesanyám és apám is Eeyrt követte, engem is ebben a szellemben neveltek.
* Valamint ezt az egy utat látja összeférhetőnek az elveivel. Egy igaz lovag küzd a hamisság, ármány ellen és megvédi az elesetteket. *
- Légy bátor! Légy hű! Légy nagylelkű! Segítsd a gyengét! Légy illedelmes! Légy higgadt! Légy kitartó!
* Sorolja halkan a gyermekkora óta hallott szavakat. Elmosolyodik. *
- Az illem és a higgadtság még gyakran gondot okoz, de dolgozom rajtuk.
* Elvigyorodik. Ezek nem csak üres szavak szamára, ez maga Ris hitvallása. A vagyonát firtató kérdésre is nyíltan válaszol, hisz nem titok. *
- Örököltem apámtól. Ahogy a címet is. Így anyám is kényelemben élhet végre.
* Az anyjának volt szerencséje végignézni az egész fakardlengetős gyerekkorát, így nagy meglepetés nem érte. *
- Anyám jó asszony. Úgy hiszi ez a sorsom, hogy kövessem apámat.
* Amikor mar nehezen bírta a munkát a földeken, Ris vette át tőle. Kemény élet a jobbágyoké, az egyre magasodó adók és a fizikai munka nagy teher. Mar van fizetett segítsége, így a fiát nyugodt szívvel küldhette el, hogy kergesse az álmait. *
- Nincs lovam. Egyszerű, mezítlabas paraszt vagyok, nem rémlik?
* Vigyorog és bevárja a lányt. Különben is nehéz lenne egy pallost kezelni a nyeregben, hiszen két kéz kell hozzá.
Ha mindennel megvannak, szép nyugodtan elindul gyalog a város felé. *
9462. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-06-23 17:44:46
Üzenet elküldve: 2023-06-23 17:44:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Ris Daghaal//
*Arja meglepődve pillant a fiúra, amikor elhangzik a szájából, hogy számíthat rá.~De vajon nem túl tapasztalatlan?~ fut át a fején egy pillanatra, mert nem akarná valami olyasmibe belekeverni, amibe magától sohasem keveredne bele. Az is eszébe jut, mit mondott Arenih atya a templomban annak idején, és a saját ígérete.*
- Mondd csak, Eeyrt hordozod a szívedben? *kérdezi meg hirtelen, éles pillantással.
Ris tehát a kovácshoz tart, ez kiderül a válaszából. Az, hogy honnan van egy új páncélra pénze, azért szöget üt Arja fejében.*
- Mondd csak, és honnan van pénzed ilyesmire? *teszi is fel a kérdést rögvest, amint felmerül benne a dolog, nem mintha bármi köze lenne hozzá.
Meg még egy dolog eszébe jut, főleg mikor bevillan neki, mit is kérdezett ismeretségük kezdetén rögtön Ris.*
- És az anyád? Ő mit szól mindehhez? *kérdezi.*
- Ha akarod, veled mehetek. *ugratja.*
- Most épp nincs más, fontosabb dolgom.
- De ez bármikor megváltozhat. *nevet.*
- Megyek a zsákomért.
- Van lovad? *kérdezi, amikor visszatér, eligazítva a zsák szíját a hátán, készen arra, hogy ha Rissel nincs semmilyen hátas (ő nem látott sehol a tisztáson, így valószínűnek véli, hogy nincsen) gyalogosan induljanak a kovácshoz a városba.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.23 17:45:56
*Arja meglepődve pillant a fiúra, amikor elhangzik a szájából, hogy számíthat rá.~De vajon nem túl tapasztalatlan?~ fut át a fején egy pillanatra, mert nem akarná valami olyasmibe belekeverni, amibe magától sohasem keveredne bele. Az is eszébe jut, mit mondott Arenih atya a templomban annak idején, és a saját ígérete.*
- Mondd csak, Eeyrt hordozod a szívedben? *kérdezi meg hirtelen, éles pillantással.
Ris tehát a kovácshoz tart, ez kiderül a válaszából. Az, hogy honnan van egy új páncélra pénze, azért szöget üt Arja fejében.*
- Mondd csak, és honnan van pénzed ilyesmire? *teszi is fel a kérdést rögvest, amint felmerül benne a dolog, nem mintha bármi köze lenne hozzá.
Meg még egy dolog eszébe jut, főleg mikor bevillan neki, mit is kérdezett ismeretségük kezdetén rögtön Ris.*
- És az anyád? Ő mit szól mindehhez? *kérdezi.*
- Ha akarod, veled mehetek. *ugratja.*
- Most épp nincs más, fontosabb dolgom.
- De ez bármikor megváltozhat. *nevet.*
- Megyek a zsákomért.
- Van lovad? *kérdezi, amikor visszatér, eligazítva a zsák szíját a hátán, készen arra, hogy ha Rissel nincs semmilyen hátas (ő nem látott sehol a tisztáson, így valószínűnek véli, hogy nincsen) gyalogosan induljanak a kovácshoz a városba.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.23 17:45:56
9461. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-06-23 15:09:24
Üzenet elküldve: 2023-06-23 15:09:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szürke Arja//
- Ezt nem tudtam.
* Vonja meg a vállát, hiszen tényleg nem. Annyi mindent nem tud még! Ez a lány hozzá képest... *
- Nos, ha valaha megakarod keresni ezt a kincset, vagy nem kincset, Arja, aki már nem is Szürke... rám számíthatsz.
* Kacsint egyet, de tényleg komolyan gondolja az ajánlatot. Egészen megkedvelte a másikat.
Csak bólint a szavakra, még ha kicsit furcsállja is, hogy egy gyereklányt bíznak meg néhányan karavánkísérőként. Ő inkább harcosokat, mmegtermett férfiembereket választana, de nem ismeri Arja képességeit.
Öltözködés közben megtorpan egy pillanatra. *
- Tulajdonképpen azt kellene tennem.
* Van benne egy jó adag bizonytalanság, még ha nem is ezt tükrözik a szavai. Hogyan is kezdje el ezt az egészet? Vagy tényleg egyszerűbb lenne, ha meglobogtatná a papirosokat? De megígérte magának, hogy a hosszabb, nehezebb, de számára tisztességesebb utat járja végig. *
- Igen, miért ne? Essünk túl rajta... aztán meglátom mennyim marad szállásra, ételre és egyebekre.
* A lányra sandít. *
- Ha akarod, velem jöhetsz. Persze, csak ha nincs más, sürgősebb dolgod. Karavánok, kincsek meg ilyesfélék.
* Összeszedelőzködik közben. Pallosát a hátára csatolja, és egyből megnyugszik az ismerős súly érzésétől. Megigazgatja a szíjakat magán. *
- Nos? Hogy döntöttél?
* Igazából tényleg örülne a társaságának, helyes kölyök. *
- Ezt nem tudtam.
* Vonja meg a vállát, hiszen tényleg nem. Annyi mindent nem tud még! Ez a lány hozzá képest... *
- Nos, ha valaha megakarod keresni ezt a kincset, vagy nem kincset, Arja, aki már nem is Szürke... rám számíthatsz.
* Kacsint egyet, de tényleg komolyan gondolja az ajánlatot. Egészen megkedvelte a másikat.
Csak bólint a szavakra, még ha kicsit furcsállja is, hogy egy gyereklányt bíznak meg néhányan karavánkísérőként. Ő inkább harcosokat, mmegtermett férfiembereket választana, de nem ismeri Arja képességeit.
Öltözködés közben megtorpan egy pillanatra. *
- Tulajdonképpen azt kellene tennem.
* Van benne egy jó adag bizonytalanság, még ha nem is ezt tükrözik a szavai. Hogyan is kezdje el ezt az egészet? Vagy tényleg egyszerűbb lenne, ha meglobogtatná a papirosokat? De megígérte magának, hogy a hosszabb, nehezebb, de számára tisztességesebb utat járja végig. *
- Igen, miért ne? Essünk túl rajta... aztán meglátom mennyim marad szállásra, ételre és egyebekre.
* A lányra sandít. *
- Ha akarod, velem jöhetsz. Persze, csak ha nincs más, sürgősebb dolgod. Karavánok, kincsek meg ilyesfélék.
* Összeszedelőzködik közben. Pallosát a hátára csatolja, és egyből megnyugszik az ismerős súly érzésétől. Megigazgatja a szíjakat magán. *
- Nos? Hogy döntöttél?
* Igazából tényleg örülne a társaságának, helyes kölyök. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587