Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-30 00:46:39
Üzenet elküldve: 2025-11-30 00:46:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Hallott egy-két pletykát a fogadóban, amíg végleg kipihente magát, így végül arra adja a fejét, hogy ismét nekiinduljon a világba. Aggasztó hírek ugyan, de amíg még nem látja tisztán a helyét, kénytelen egyéb terveivel tovább haladni, hiszen ha csak úgy céltalan létezik, hamar szürkévé és unalmassá válnak a mindennapok. Az pedig senkinek sem jó, de főleg neki nem, és Valuryent leginkább az érdekli, hogy neki mi a jó és a nem jó. Ezzel a tudattal indul el a városból, túl sok időt töltött már itt, a lába pedig kezd berozsdásodni.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-26 21:40:25
Üzenet elküldve: 2025-11-26 21:40:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Most, hogy végre sikerült nyélbe ütni az üzletet, a romváros mocskából és attól a bűzlő hajléktalan rosszéletűtől menekülve a tisztásra siet, hogy kicsit kitisztítsa elméjét, és friss levegőt szívhasson. Reményei szerint itt senki sem fogja zargatni őt, egy darabig nem is akar semmivel foglalkozni igazán, csak kipihenni ezt a nagy hajtást. Ennyit talán még ő is megérdemel. Talán vesz majd egy nagy fürdőt is a Pegazusban, az mindig jól feltölti őt mindenféle kellemes gondolatokkal és energiákkal.*
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-11 13:17:34
Üzenet elküldve: 2025-11-11 13:17:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új otthon felé//
*Az elmúlt időben sokat volt egyedül. Nem is tudja pontosan, hogy mihez is kezdjen magával. Arra a megfontolásra jutott, hogy nem árt ha növényeket szed. Abban mindig örömét leli. Éppen ugyanezt teszi a mai ködös reggelen, mikor találkozik egy ismerős arccal.*
-Gyógynövényeket gyűjtöttem.
*Mondja büszkén.*
-Nem tudhatod, hogy mikor veszed hasznát, ezért jobb ha van nálad elég.
*Mondja.*
-Látom Artheniorba tartasz.
*Konstatálja a helyzetet.*
-Én is arra tartok.
*A távolban hallható is a piac nyüzsgése. Ezek szerint nem csak ők azok akik korán keltek.*
-Ha nem baj veled tartok.
*Azzal elindul a város irányába. Ha a férfit nem zavarja a társasága, akkor ketten fognak a piacra érkezni.*
-Honnan jössz, barátom? Talán nem más orkokkal találkoztál?
*Kérdezi, hátha tud valamit a másik a pletykákról.*
*Az elmúlt időben sokat volt egyedül. Nem is tudja pontosan, hogy mihez is kezdjen magával. Arra a megfontolásra jutott, hogy nem árt ha növényeket szed. Abban mindig örömét leli. Éppen ugyanezt teszi a mai ködös reggelen, mikor találkozik egy ismerős arccal.*
-Gyógynövényeket gyűjtöttem.
*Mondja büszkén.*
-Nem tudhatod, hogy mikor veszed hasznát, ezért jobb ha van nálad elég.
*Mondja.*
-Látom Artheniorba tartasz.
*Konstatálja a helyzetet.*
-Én is arra tartok.
*A távolban hallható is a piac nyüzsgése. Ezek szerint nem csak ők azok akik korán keltek.*
-Ha nem baj veled tartok.
*Azzal elindul a város irányába. Ha a férfit nem zavarja a társasága, akkor ketten fognak a piacra érkezni.*
-Honnan jössz, barátom? Talán nem más orkokkal találkoztál?
*Kérdezi, hátha tud valamit a másik a pletykákról.*
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-10 14:27:22
Üzenet elküldve: 2025-11-10 14:27:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új otthon felé//
*Az biztos, hogy gondolataiba volt merülve, de hogy annyira, hogy ne vegyen észre valakit?
A kiáltás irányába fordul. Ismerős arcot vél felfedezni benne. Egy szintén fiatal orkot. Méghozzá egy olyat aki nem a fegyverforgatás, hanem a gyógyítás terén jártas. Bevárja a másik alakot. Ahogy a közelébe ér, köszönti.*
-Jó reggelt. Mi járatban van ilyen korán a tisztáson?
*Kérdezi tőle. Ahogy végignéz a férfin látja, hogy a nadrágja vizes. Sok ész nem kell, hogy kitalálja mit csinált a férfi. Növényeket gyűjtött. Majdnem úgy találkoztak, mint régen. Csak akkor nem volt ilyen nyálkás, nedves idő.*
*Az biztos, hogy gondolataiba volt merülve, de hogy annyira, hogy ne vegyen észre valakit?
A kiáltás irányába fordul. Ismerős arcot vél felfedezni benne. Egy szintén fiatal orkot. Méghozzá egy olyat aki nem a fegyverforgatás, hanem a gyógyítás terén jártas. Bevárja a másik alakot. Ahogy a közelébe ér, köszönti.*
-Jó reggelt. Mi járatban van ilyen korán a tisztáson?
*Kérdezi tőle. Ahogy végignéz a férfin látja, hogy a nadrágja vizes. Sok ész nem kell, hogy kitalálja mit csinált a férfi. Növényeket gyűjtött. Majdnem úgy találkoztak, mint régen. Csak akkor nem volt ilyen nyálkás, nedves idő.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:50:47
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:50:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új otthon felé//
*Nincs is jobb idő a növények gyűjtésére mint az ilyen ködös, deres idők. Most nem egy gyógyitalt akar kotyvasztani, hanem finom fűszereket keres. Annak ellenére, hogy a tisztás ilyen közel fekszik a városhoz, sok értékes, legalább is számára, fűszernövény található meg. A választék nem nagy és nem is bő.*
-Valaki megelőzött.
*Morog magában. Hitetlenkedve áll fel a földről. Nadrágja rendesen felszívta a vízcseppeket. Nem olyan mintha a folyóba gázolt volna bele, szóval nem zavarja. Különben is gyorsan kikúrálná magát, ha megbetegedne. Egy csomónyi fűszert sikerült össze gyűjtenie.*
-Ez is több mint a semmi.
*Nézi a pozitív oldalát. Elindul Arthenior felé. A folyó felől közelíti meg a városba vezető utat. Itt botlik bele egy ismerős alakba.*
-Kharz!
*Kiált a férfi után.*
-Hé! Várj!
*Szalad hogy utolérje a másikat.*
*Nincs is jobb idő a növények gyűjtésére mint az ilyen ködös, deres idők. Most nem egy gyógyitalt akar kotyvasztani, hanem finom fűszereket keres. Annak ellenére, hogy a tisztás ilyen közel fekszik a városhoz, sok értékes, legalább is számára, fűszernövény található meg. A választék nem nagy és nem is bő.*
-Valaki megelőzött.
*Morog magában. Hitetlenkedve áll fel a földről. Nadrágja rendesen felszívta a vízcseppeket. Nem olyan mintha a folyóba gázolt volna bele, szóval nem zavarja. Különben is gyorsan kikúrálná magát, ha megbetegedne. Egy csomónyi fűszert sikerült össze gyűjtenie.*
-Ez is több mint a semmi.
*Nézi a pozitív oldalát. Elindul Arthenior felé. A folyó felől közelíti meg a városba vezető utat. Itt botlik bele egy ismerős alakba.*
-Kharz!
*Kiált a férfi után.*
-Hé! Várj!
*Szalad hogy utolérje a másikat.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:24:49
Üzenet elküldve: 2025-11-10 13:24:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új otthon felé//
*Kharz céltalanul lófrál a tisztáson. A napi munkákból most kihagyja magát. Egy napba még nem hal bele. Maximum kevesebbet eszik.
~Habár egy tető nem ártana a fejem fölé.~
Legyint egyet. Úgy van vele, hogy még ráér, hogy ezen aggódjon. Talpa alatt a friss, dértől nedves fű cuppog. A látóteret reggeli köd fátyol borítja. Nem olyan amiben nem lát az ork az orráig sem. Jó pár méterre elláthat bárki, habár a fák között aki megakar bújni, annak nagy szerencséjére ezt megteheti. Ebben a korai órában nem futott még össze senkivel. Furcsának is tartja. Artheniort az egyik legzsúfoltabb városnak tartja. Mikor a hegyekből a városba szegődött, hátrahagyva törzsét, akkor Arthenior meglepte. Még azt is belátja, hogy megijedt. Az a sok alak megrémisztette. Nem tudhatta, hogy ki, mit akarhat tőle. Annyi rossz történetet hallott már, hogy paranoiája eluralkodott rajta. Azóta persze ez már nem így van. Éppen ellenkezőleg. Már a csend és a magány az ami furcsának hat. Amihez nehezebben alkalmazkodott, az az időjárás volt. A hegyekben uralkodó hideg után kellemetlenül kellett tapasztalnia a melegebb időt. Az első napokban olyan erőteljes izzadság szag lengte körül, hogy alig tudtak megmaradni mellette. Habár annak akár ork léte is az oka lehet. Fél vigyorra húzódik szája. A régi emlékek mindig mosolyt csalnak arcára. A városhoz közeledve mintha a köd is felszállna. Már csak a szakállára lecsapódott vízcseppek árulkodnak arról, hogy nemrég még köd volt itt. Kezével letörli a vízcseppeket és tovább halad Arthenior irányába.*
*Kharz céltalanul lófrál a tisztáson. A napi munkákból most kihagyja magát. Egy napba még nem hal bele. Maximum kevesebbet eszik.
~Habár egy tető nem ártana a fejem fölé.~
Legyint egyet. Úgy van vele, hogy még ráér, hogy ezen aggódjon. Talpa alatt a friss, dértől nedves fű cuppog. A látóteret reggeli köd fátyol borítja. Nem olyan amiben nem lát az ork az orráig sem. Jó pár méterre elláthat bárki, habár a fák között aki megakar bújni, annak nagy szerencséjére ezt megteheti. Ebben a korai órában nem futott még össze senkivel. Furcsának is tartja. Artheniort az egyik legzsúfoltabb városnak tartja. Mikor a hegyekből a városba szegődött, hátrahagyva törzsét, akkor Arthenior meglepte. Még azt is belátja, hogy megijedt. Az a sok alak megrémisztette. Nem tudhatta, hogy ki, mit akarhat tőle. Annyi rossz történetet hallott már, hogy paranoiája eluralkodott rajta. Azóta persze ez már nem így van. Éppen ellenkezőleg. Már a csend és a magány az ami furcsának hat. Amihez nehezebben alkalmazkodott, az az időjárás volt. A hegyekben uralkodó hideg után kellemetlenül kellett tapasztalnia a melegebb időt. Az első napokban olyan erőteljes izzadság szag lengte körül, hogy alig tudtak megmaradni mellette. Habár annak akár ork léte is az oka lehet. Fél vigyorra húzódik szája. A régi emlékek mindig mosolyt csalnak arcára. A városhoz közeledve mintha a köd is felszállna. Már csak a szakállára lecsapódott vízcseppek árulkodnak arról, hogy nemrég még köd volt itt. Kezével letörli a vízcseppeket és tovább halad Arthenior irányába.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-08 09:42:11
Üzenet elküldve: 2025-11-08 09:42:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Meglehetősen sok energiát emészt fel a rengeteg kutatás, a tervezés, s most, hogy végre van már elég tudásuk, megenged magának egy könnyed sétát, hogy rendezhesse a gondolatait. Van min merengeni, s ha belül olykor remeg is, azt a látszatot kell keltenie, hogy magabiztos és kétségkívül nemes. Nem nehéz a dolga így, hogy egy kellemes ebédet tudhat maga mögött a Prefektussal, aki mélyen elgondolkodtatta és sikeresen átlendítette a ponton, ahol már nem csak agyal, hanem tettre késszé is válik. Semmit nem tárhat majd a Tanács elé csak úgy sután. Vérével karöltve megdönthetetlennek kell hassanak, de még egy utolsó lélegzetvételnyi szünetre van szüksége, amit e szépséges környezetben tölt el, hogy aztán felvértezve indulhasson vissza Corihoz, akivel aztán végre elindulhat a Tanácsházára.*
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:24:10
Üzenet elküldve: 2025-11-06 20:24:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 591
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Lóháton kaptat ki a város szélére. Szokása néha ellátogatni az erdőszéli tisztásra, pusztán azért, mert a hely kétségkívül megnyugtató hatással van rá éppúgy, mint másokra is általában.
Habár saját otthonában is van lehetősége elmélyülni a gondolataiban, valamiért itt mégis könnyebben megy. Ki tudja, talán a lágy szellő, a folyó csobogása, a nyugodt természet közelsége... a lényeg, hogy itt jobban át tudja gondolni a dolgait.
Első sorban a "nőügyeit". Mert hogy mostanában valahogy ez volt inkább gyakori.
Ott volt elsőnek mindjárt Norra Talwakr. Meglepő egy találkozás volt egy nagyon intelligens és érzéki, ugyanakkor intuitív nővel. Kifejezetten üdítő volt olyasvalakivel beszélni, akinek ennyire sarkos véleménye van a dolgokról, és nem szégyelli nyíltan kimondani, hogy saját érdekei mennyire fontosak a számára. Hogy együtt is háltak, az már csak hab volt a tortán. Orthus kétségkívül szívesen sort kerítene rá újból, legalább azelőtt, hogy a hölgy végképp elkél. Utána... ki tudja. Norra leendő férje szintén selyemrévi nemes, méghozzá hírneve alapján elég dörzsölt. Orthus az ilyeneket szövetségesként szívesebben látja, mint ellenségként. Bármennyire vérpezsdítő jelenség is Norra, Orthus le tud mondani a közös örömökről, ha cserébe nem gyűjt ellenséget Selyemrévben. Bár ha választania kellene, hogy Norrát tartaná meg barátként és szövetségesként, vagy a férjét... nos, mindenképpen időszerű lenne már személyesen is találkoznia Samonyr Talwakrral. Akkor meg tudná mondani.
Aztán ott van Vhorossi Dwirinthalen. A sötételf, akinek családja Pitrianesben nagyon nagy befolyással bír, és aki most szeretne újra artheniori nemessé is válni. És ezért sok mindenre hajlandó. Orthus kissé elmosolyodik, ahogy átfut elméjén egy gondolat. A sötételfek annyira szeretik az összeesükvéseket, áskálódást, mások kihasználását és manipulálását. Erről annyira híresek, és nem jönnek rá, hogy ettől mennyire kiszámíthatóak tudnak lenni néha. Vhorossi egyáltalán nem fukarkodott azzal, hogy testi bájait sejtesse Orthus előtt, a férfi pedig készséggel játszotta el a kenyérre kenhető ostoba emberhímet, akit ilyemivel könnyedén befolyásolni lehet. Közben tudja jól, hogy a nőstény nyilvánvalóan semmiféle vonzalmat nem érez iránta. A legtöbb nő nem érez, egy mélységi végképp nem fog. De ha hajlandó az ágyába bújni azért, hogy a saját ügyeit előremozdítsa, akkor Orthus készséggel eltölt vele pár kellemesen fülledt órácskát. Függetlenül attól, hogy egy Dwirinthalennek efféle ellenszolgáltatások nélkül is szívesen segít a leköteleződés és a későbbi jó kapcsolatok reményében. De ha a mélységi nő úgy érzi, hogy a testével is szorosabbra fűzné ezt a szövetséget, akkor ő aztán nem fogja megváltoztatni ezt a meggyőződését.
Bár az előző két nő mind a céltudatosságával, mind a feslettségével nagyon is kedvére való a férfinak, mégis egy harmadik az, aki körül mostanában a legtöbbet forognak a gondolatai: Lyssira Saeliis Tharisse. Annak ellenére is, hogy híján van az arisztokratikus gőgnek és a kacérságnak, mégis nagy hatást gyakorolt Orthusra. Igéző szépség, ahogy az ikertestvére is, ez magától értetődő. De nem incselkedett, nem kacérkodott. Érdeklődést mutatott a férfi iránt, de nem olyan egyértelmű érdekből, mint a másik két hölgy. Annak ellenére, hogy e pillanatban még se rangja, se befolyása, se kapcsolatai, mégis megmozgatta Orthus fantáziáját. Mindenképpen érdemes lesz vele újra találkozni. Ki tudja, mi sülhet ki belőle.
Hirtelen eszébe villan Alenia Cirenhille Sayqueves, és kissé elkomorul. Hosszú ideje nem gondolt már az elf nemesre, és nem is kereste a társaságát. Azóta az ominózus nap óta, amikor olyan csúnyán felsült az ostobasága miatt. Szégyenli magát, de nem csak emiatt. Alenia tényleg kedves, jó szívű hölgy. Kicsit úgy érzi: egy ilyen nő nem lenne boldog az ő oldalán, és ő se tudna mit kezdeni ilyen jámborsággal. Ő képtelen lenne Eeyr tanait követve élni az életét, Alenia pedig képtelen lenne másként. De mégis illene már újra keresnie őt. Értékes barát és hasznos szövetséges a város ügyeiben.
És ha már - a teljesség igénye nélkül - számba veszi nőügyeit, akkor mindenképpen említést érdemel Merlana Naerice. Ágyasa és hasznos ügynöke a nő, bár kapcsolatuk mostanában kissé változik. Persze a művésznő kellő engedelmességgel és készséggel szolgálja ki az ő vágyait, de talán már kacsingat a függetlenedés felé. Orthus el tudja engedni, ha ettől hasznosabb szövetségessé válhat. Ugyanakkor kétségtelenül hiányozna neki a fiatal és gyönyörű szerető.
Történetesen épp vele van találkozója, de ezúttal nem azért, hogy a vágyait kielégítse. A hölgy üzleti találkozóra invitálta. Kíváncsi, mit sütött ki ezúttal az ügybuzgó - de néha kétségkívül óvatlan - leányzó. Megfordítja hát lovát, Luxiust, és megindul a Polgárnegyed felé, egykori otthonába, a Sub Rosa panzióba.*
Habár saját otthonában is van lehetősége elmélyülni a gondolataiban, valamiért itt mégis könnyebben megy. Ki tudja, talán a lágy szellő, a folyó csobogása, a nyugodt természet közelsége... a lényeg, hogy itt jobban át tudja gondolni a dolgait.
Első sorban a "nőügyeit". Mert hogy mostanában valahogy ez volt inkább gyakori.
Ott volt elsőnek mindjárt Norra Talwakr. Meglepő egy találkozás volt egy nagyon intelligens és érzéki, ugyanakkor intuitív nővel. Kifejezetten üdítő volt olyasvalakivel beszélni, akinek ennyire sarkos véleménye van a dolgokról, és nem szégyelli nyíltan kimondani, hogy saját érdekei mennyire fontosak a számára. Hogy együtt is háltak, az már csak hab volt a tortán. Orthus kétségkívül szívesen sort kerítene rá újból, legalább azelőtt, hogy a hölgy végképp elkél. Utána... ki tudja. Norra leendő férje szintén selyemrévi nemes, méghozzá hírneve alapján elég dörzsölt. Orthus az ilyeneket szövetségesként szívesebben látja, mint ellenségként. Bármennyire vérpezsdítő jelenség is Norra, Orthus le tud mondani a közös örömökről, ha cserébe nem gyűjt ellenséget Selyemrévben. Bár ha választania kellene, hogy Norrát tartaná meg barátként és szövetségesként, vagy a férjét... nos, mindenképpen időszerű lenne már személyesen is találkoznia Samonyr Talwakrral. Akkor meg tudná mondani.
Aztán ott van Vhorossi Dwirinthalen. A sötételf, akinek családja Pitrianesben nagyon nagy befolyással bír, és aki most szeretne újra artheniori nemessé is válni. És ezért sok mindenre hajlandó. Orthus kissé elmosolyodik, ahogy átfut elméjén egy gondolat. A sötételfek annyira szeretik az összeesükvéseket, áskálódást, mások kihasználását és manipulálását. Erről annyira híresek, és nem jönnek rá, hogy ettől mennyire kiszámíthatóak tudnak lenni néha. Vhorossi egyáltalán nem fukarkodott azzal, hogy testi bájait sejtesse Orthus előtt, a férfi pedig készséggel játszotta el a kenyérre kenhető ostoba emberhímet, akit ilyemivel könnyedén befolyásolni lehet. Közben tudja jól, hogy a nőstény nyilvánvalóan semmiféle vonzalmat nem érez iránta. A legtöbb nő nem érez, egy mélységi végképp nem fog. De ha hajlandó az ágyába bújni azért, hogy a saját ügyeit előremozdítsa, akkor Orthus készséggel eltölt vele pár kellemesen fülledt órácskát. Függetlenül attól, hogy egy Dwirinthalennek efféle ellenszolgáltatások nélkül is szívesen segít a leköteleződés és a későbbi jó kapcsolatok reményében. De ha a mélységi nő úgy érzi, hogy a testével is szorosabbra fűzné ezt a szövetséget, akkor ő aztán nem fogja megváltoztatni ezt a meggyőződését.
Bár az előző két nő mind a céltudatosságával, mind a feslettségével nagyon is kedvére való a férfinak, mégis egy harmadik az, aki körül mostanában a legtöbbet forognak a gondolatai: Lyssira Saeliis Tharisse. Annak ellenére is, hogy híján van az arisztokratikus gőgnek és a kacérságnak, mégis nagy hatást gyakorolt Orthusra. Igéző szépség, ahogy az ikertestvére is, ez magától értetődő. De nem incselkedett, nem kacérkodott. Érdeklődést mutatott a férfi iránt, de nem olyan egyértelmű érdekből, mint a másik két hölgy. Annak ellenére, hogy e pillanatban még se rangja, se befolyása, se kapcsolatai, mégis megmozgatta Orthus fantáziáját. Mindenképpen érdemes lesz vele újra találkozni. Ki tudja, mi sülhet ki belőle.
Hirtelen eszébe villan Alenia Cirenhille Sayqueves, és kissé elkomorul. Hosszú ideje nem gondolt már az elf nemesre, és nem is kereste a társaságát. Azóta az ominózus nap óta, amikor olyan csúnyán felsült az ostobasága miatt. Szégyenli magát, de nem csak emiatt. Alenia tényleg kedves, jó szívű hölgy. Kicsit úgy érzi: egy ilyen nő nem lenne boldog az ő oldalán, és ő se tudna mit kezdeni ilyen jámborsággal. Ő képtelen lenne Eeyr tanait követve élni az életét, Alenia pedig képtelen lenne másként. De mégis illene már újra keresnie őt. Értékes barát és hasznos szövetséges a város ügyeiben.
És ha már - a teljesség igénye nélkül - számba veszi nőügyeit, akkor mindenképpen említést érdemel Merlana Naerice. Ágyasa és hasznos ügynöke a nő, bár kapcsolatuk mostanában kissé változik. Persze a művésznő kellő engedelmességgel és készséggel szolgálja ki az ő vágyait, de talán már kacsingat a függetlenedés felé. Orthus el tudja engedni, ha ettől hasznosabb szövetségessé válhat. Ugyanakkor kétségtelenül hiányozna neki a fiatal és gyönyörű szerető.
Történetesen épp vele van találkozója, de ezúttal nem azért, hogy a vágyait kielégítse. A hölgy üzleti találkozóra invitálta. Kíváncsi, mit sütött ki ezúttal az ügybuzgó - de néha kétségkívül óvatlan - leányzó. Megfordítja hát lovát, Luxiust, és megindul a Polgárnegyed felé, egykori otthonába, a Sub Rosa panzióba.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-24 14:31:36
Üzenet elküldve: 2025-10-24 14:31:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Mindig is érdekelte, hogy miért nyújt ilyen meghitt, csendes, megnyugtató érzést ez a tisztás. Talán mágia, vagy éppen a véletlen műve? Lehet azért, mert Arthenior zaja és gondjai nem érnek el ide, de mégis elég közel van, hogy tudd, nem vagy egyedül a bajban és a világban. Ismeri azt az érzést, mikor ismeretlen földre lép és senkit sem ismersz.
~Személytől függően alkalmazkodnak a népek. Van aki a némaságot választja és onnan figyeli a közösség tagjait. Van aki meg azonnal társakat talál magának. Érdekes, hogy milyen kiszámíthatóan, mégis kiszámíthatatlanul tudnak viselkedni az élőlények. Egy okos manipulátor képes kihasználni a személyek gyengeségeit, erősségeit, tehát kiszámíthatja azokat, de mégis van mindenkiben valami ami mégis a megszokásai ellen vezeti. Ha a megfelelő körülmények teljesülnek.~*
-Nézd már megint miken gondolkodsz.
*Rázza meg a fejét rosszallóan. Faja azon kevés egyedei közé tartozik, aki nem a fegyverforgatásra fordította idejét, hanem elméje élesítésére. Habár az orkok harcos, kegyetlen nép, mégsem nézik le az ilyen társaikat. Nagyon jól tudják, hogy egy nagy tudású sámán ugyanolyan jelentőségű, mint egy nagy erejű harcos.*
-Csak a tudást nem adják ingyen.
*Sóhajt fel hangosan. A folyó partján ül. Egy jó adag lapos kavics hever mellette, melyeket merengése alatt szedett össze. Ügyesen mutató és hüvelykujja közé fogja a kavicsot és elhajítja azt. A kő kettő pattanás után a folyó mélyére süllyed, ahol majd a víz áramlata vagy valahol partra mossa vagy a tengerben fog kikötni. Jobb dolga híján köveket dobálgatva ül a folyóparton, kacsázgatva ütve el az időt.*
~Személytől függően alkalmazkodnak a népek. Van aki a némaságot választja és onnan figyeli a közösség tagjait. Van aki meg azonnal társakat talál magának. Érdekes, hogy milyen kiszámíthatóan, mégis kiszámíthatatlanul tudnak viselkedni az élőlények. Egy okos manipulátor képes kihasználni a személyek gyengeségeit, erősségeit, tehát kiszámíthatja azokat, de mégis van mindenkiben valami ami mégis a megszokásai ellen vezeti. Ha a megfelelő körülmények teljesülnek.~*
-Nézd már megint miken gondolkodsz.
*Rázza meg a fejét rosszallóan. Faja azon kevés egyedei közé tartozik, aki nem a fegyverforgatásra fordította idejét, hanem elméje élesítésére. Habár az orkok harcos, kegyetlen nép, mégsem nézik le az ilyen társaikat. Nagyon jól tudják, hogy egy nagy tudású sámán ugyanolyan jelentőségű, mint egy nagy erejű harcos.*
-Csak a tudást nem adják ingyen.
*Sóhajt fel hangosan. A folyó partján ül. Egy jó adag lapos kavics hever mellette, melyeket merengése alatt szedett össze. Ügyesen mutató és hüvelykujja közé fogja a kavicsot és elhajítja azt. A kő kettő pattanás után a folyó mélyére süllyed, ahol majd a víz áramlata vagy valahol partra mossa vagy a tengerben fog kikötni. Jobb dolga híján köveket dobálgatva ül a folyóparton, kacsázgatva ütve el az időt.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-16 10:22:28
Üzenet elküldve: 2025-10-16 10:22:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kár. Nagy kár. Samonyr tökéletes jelölt lett volna a császárkártyára, viszont túl nehezen veszi azt, ha valami nem kedve szerint történik. Kár. Mindezen felül, igazán jó néven vette volna a neki ígért kosztot és kvártélyt, ha már amaz ily' nagylelkűen felajánlotta neki, ehelyett duli-fuli módon elmenekült. Nagy kár.
Ő is csak nemes egyszerűséggel, szótlanul felöltözik, és kibattyog a fogadóból. Ha már ennyire megváltozott a város, inkább körülnéz, szórakoztatja magát valamivel. Talán továbbáll, talán nem.
Egyelőre viszont csupán a tisztásra csattog ki, lépéseit csörgések, és a járókelők értetlen pillantásai kísérik. Magában dúdolgat, egyesek talán a bohém gondtalanságot látják benne, megint mások a nyers őrületet, nem is nagyon foglalkoztatja jelenleg. Leül a nyirkos fűbe, és csak élvezi a csendet, amit ez a tisztás ad. Talán egy új számot is kéne írni, valamit, ami a szavak ketrecébe zárja és megörökíti ezt a szépséget. Ha a pletykák igazak, nemsoká ez a szépség is lángba borul, így meg kell menteni, meg kell örökíteni.*
Ő is csak nemes egyszerűséggel, szótlanul felöltözik, és kibattyog a fogadóból. Ha már ennyire megváltozott a város, inkább körülnéz, szórakoztatja magát valamivel. Talán továbbáll, talán nem.
Egyelőre viszont csupán a tisztásra csattog ki, lépéseit csörgések, és a járókelők értetlen pillantásai kísérik. Magában dúdolgat, egyesek talán a bohém gondtalanságot látják benne, megint mások a nyers őrületet, nem is nagyon foglalkoztatja jelenleg. Leül a nyirkos fűbe, és csak élvezi a csendet, amit ez a tisztás ad. Talán egy új számot is kéne írni, valamit, ami a szavak ketrecébe zárja és megörökíti ezt a szépséget. Ha a pletykák igazak, nemsoká ez a szépség is lángba borul, így meg kell menteni, meg kell örökíteni.*
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-15 12:55:09
Üzenet elküldve: 2025-10-15 12:55:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Türelmesen hallgatja végig a tündért.*
-Nem kell félned. Én sem vagyok a legjobban felszerelt egy harcra, de ahogy mondtad, nekünk mágusoknak van pár trükk a tarsolyunkban.
*Kacsint huncutul a tündérre.*
-Viszont néhány bájitalt én is vennék. Még ha gyengébbek is, hátha mégis jól fognak jönni.
*Töpreng el.*
-Az a jó ebben a kis csapatban, hogy gyorsan mozgunk és nehezebben észrevehetőek vagyunk. Habár egyet kell, hogy értsek veled. Én sem fogok kardba rohanni önszántamból.
*Hena szerencséjére mindig akad egy alak, aki megvédi, persze ha elég jól tudja a varázslatot. Ha bele gondol, még nem is idézte meg, habár ahogy ismeri a varázslatot, sokáig nem is maradna meg, hacsak nincs baj. Meg hát persze nem is támadhat vele, de legalább a védelemben biztos lehet.*
-Megköszönném, ha elviszel hozzá, csak előbb nézzünk be a piacra. Mint mondtam, akarok venni pár varázsitalt.
*Összeszedi holmijait, a hátizsákját a hátára veszi, majd a tündérhez fordul.*
-Akkor vezess hős lovagom.
*Mondja csábos hangon, dicsérve Alesiant. Végül is tényleg megérdemli.*
*Türelmesen hallgatja végig a tündért.*
-Nem kell félned. Én sem vagyok a legjobban felszerelt egy harcra, de ahogy mondtad, nekünk mágusoknak van pár trükk a tarsolyunkban.
*Kacsint huncutul a tündérre.*
-Viszont néhány bájitalt én is vennék. Még ha gyengébbek is, hátha mégis jól fognak jönni.
*Töpreng el.*
-Az a jó ebben a kis csapatban, hogy gyorsan mozgunk és nehezebben észrevehetőek vagyunk. Habár egyet kell, hogy értsek veled. Én sem fogok kardba rohanni önszántamból.
*Hena szerencséjére mindig akad egy alak, aki megvédi, persze ha elég jól tudja a varázslatot. Ha bele gondol, még nem is idézte meg, habár ahogy ismeri a varázslatot, sokáig nem is maradna meg, hacsak nincs baj. Meg hát persze nem is támadhat vele, de legalább a védelemben biztos lehet.*
-Megköszönném, ha elviszel hozzá, csak előbb nézzünk be a piacra. Mint mondtam, akarok venni pár varázsitalt.
*Összeszedi holmijait, a hátizsákját a hátára veszi, majd a tündérhez fordul.*
-Akkor vezess hős lovagom.
*Mondja csábos hangon, dicsérve Alesiant. Végül is tényleg megérdemli.*
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-15 09:04:27
Üzenet elküldve: 2025-10-15 09:04:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
* Úgy tűnik, hogy ez a hír tényleg nagyon gyermeklábakon jár, mert Hena is mintha kételkedne.*
- Valóban kétes a híre, de mi jártunk a kaszárnyában és titokban érdeklődtünk. Nem voltak boldogok és azt tanácsolták, hogy ejtsük az ügyet. Szóval valami bűzlik.* Mondom neki a tényeket, de ez még mindig nem bizonyíték. A névre bólint csak, hiszen ezt mondta. Itt kicsit Hena fura lesz, hozzá szokatlan stílust vesz fel, de ez csak illékony állapot, hamar visszatér a rendes Henához.*
- Semmi gond.* Mondja neki a tündér, mert nem bánja a dolgot. Járt már rosszabul is női hangulatingadozáskor.*
- Említette, hogy volt valakivel a Templomban érdeklődni, de azt nem gondoltam volna, hogy pont te voltál. Minő véletlen Teysus, vagy ha jobban tetszik a sors így összehozott minket.* Kuncog fel a kis tündér, mert a gondolat elég komikusan hat. Visszakérdez most ő is, hogy mit csinált itt, de tényleges válasz helyet, csak bókot kap, de neki ez is jól esik.*
- Ugyan, nem vagyok én olyan bátor és erős, mint egy lovag. Megmondtam Ettvalldernek is, hogy ha forró lesz a helyzet én bizony lelépek. Ismerek pár varázsigét, van néhány praktikám, de nem nevezném magam nagy harcosnak.* Na persze több van benne, mint amit elárul, és biztosan keményen ragaszkodnak a tyúkszaros életéhez, de a nagy orkok ellen nem biztos, hogy sokáig bírná. Az viszont feltűnik, hogy a fehérhajú férfi említése okozott valamit Henában, hogy milyen érzelmeket azt nem tudja, de sejti, hogy nem teljesen közömbös számára a férfi. Nem irigy, talán csak egy kicsit, mert ha tehetné a tündér, akkor a világ összes csinos nőjét magának tartaná meg, de nem teheti. Neki az is elég, ha néha jól érezheti velük magát.*
- A fogadóban lehet. Készülődik a kiutazásra. Már vásárolt egy csomó bájitalt is. Egy hat múlva indulunk elvileg innen a tisztásról. Még szerez talán egy embert, ami miatt aggódom is. Egy csomó orkról beszélnek és néhányan akarunk kimenni utána nézni. Nincs valami jó előérzetem.* Fejtem ki az álláspontom az ötlettel kapcsolatban.*
- Ha gondolod amúgy elvihetlek hozzá.*Teszi hozzá a végére. Henának sokkal több mindent megtenne, mint mondjuk bármelyik férfinak.*
* Úgy tűnik, hogy ez a hír tényleg nagyon gyermeklábakon jár, mert Hena is mintha kételkedne.*
- Valóban kétes a híre, de mi jártunk a kaszárnyában és titokban érdeklődtünk. Nem voltak boldogok és azt tanácsolták, hogy ejtsük az ügyet. Szóval valami bűzlik.* Mondom neki a tényeket, de ez még mindig nem bizonyíték. A névre bólint csak, hiszen ezt mondta. Itt kicsit Hena fura lesz, hozzá szokatlan stílust vesz fel, de ez csak illékony állapot, hamar visszatér a rendes Henához.*
- Semmi gond.* Mondja neki a tündér, mert nem bánja a dolgot. Járt már rosszabul is női hangulatingadozáskor.*
- Említette, hogy volt valakivel a Templomban érdeklődni, de azt nem gondoltam volna, hogy pont te voltál. Minő véletlen Teysus, vagy ha jobban tetszik a sors így összehozott minket.* Kuncog fel a kis tündér, mert a gondolat elég komikusan hat. Visszakérdez most ő is, hogy mit csinált itt, de tényleges válasz helyet, csak bókot kap, de neki ez is jól esik.*
- Ugyan, nem vagyok én olyan bátor és erős, mint egy lovag. Megmondtam Ettvalldernek is, hogy ha forró lesz a helyzet én bizony lelépek. Ismerek pár varázsigét, van néhány praktikám, de nem nevezném magam nagy harcosnak.* Na persze több van benne, mint amit elárul, és biztosan keményen ragaszkodnak a tyúkszaros életéhez, de a nagy orkok ellen nem biztos, hogy sokáig bírná. Az viszont feltűnik, hogy a fehérhajú férfi említése okozott valamit Henában, hogy milyen érzelmeket azt nem tudja, de sejti, hogy nem teljesen közömbös számára a férfi. Nem irigy, talán csak egy kicsit, mert ha tehetné a tündér, akkor a világ összes csinos nőjét magának tartaná meg, de nem teheti. Neki az is elég, ha néha jól érezheti velük magát.*
- A fogadóban lehet. Készülődik a kiutazásra. Már vásárolt egy csomó bájitalt is. Egy hat múlva indulunk elvileg innen a tisztásról. Még szerez talán egy embert, ami miatt aggódom is. Egy csomó orkról beszélnek és néhányan akarunk kimenni utána nézni. Nincs valami jó előérzetem.* Fejtem ki az álláspontom az ötlettel kapcsolatban.*
- Ha gondolod amúgy elvihetlek hozzá.*Teszi hozzá a végére. Henának sokkal több mindent megtenne, mint mondjuk bármelyik férfinak.*
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-14 14:23:50
Üzenet elküldve: 2025-10-14 14:23:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*A kedélyek lecsillapodnak, ahogy az elf eltűnik. Újra csend és béke ül Henadryna és Alesian köré.*
-Hallottam én is a pletykákat, de nem igazán hiszem el. Habár ki tudja? A város vezetése csak figyelmeztette volna a lakosokat, ha így lenne, nem de?
*Utána hall egy nevet, ami ismerős neki is.*
-Ettvalder?
*Akkor nem csak Alesiannal hozta őt össze a sors.*
-Szóval csak nem akar nyugodtan ülni a fenekén?
*Motyogja az orra alá, nem is figyelve arra amit a tündér mondott. Zavartan megrázza a fejét.*
-Bocsánat.
*Szabadkozik a tündérnek. Persze érti ő a flörtölést, de most hirtelen egy komolyabb oldala mutatkozik meg Henának, amit még a tündér nem nagyon látott.*
-Ettvalderre már a múltban a Templomban kérdezősködtünk a kürtszó kapcsán, de akkor semmit nem tudtunk meg. Ezek szerint a saját kezébe akarja venni a nyomozást.
*Ezt úgy a tündérnek is mondja, meg magának is.*
-Óó. Én? Én csak pihengettem, vártam a fényes öltözékű lovagom. De ahogy látom megtalált.
*Huncut nevetéssel tér vissza az a Hena, akit Alesian ismerhet, habár a nő szemeiből kiolvasható a kíváncsiság és aggodalom.*
-Na és pontosan hol van a közös zsoldos ismerősünk?
*Kérdezi a tündért.*
*A kedélyek lecsillapodnak, ahogy az elf eltűnik. Újra csend és béke ül Henadryna és Alesian köré.*
-Hallottam én is a pletykákat, de nem igazán hiszem el. Habár ki tudja? A város vezetése csak figyelmeztette volna a lakosokat, ha így lenne, nem de?
*Utána hall egy nevet, ami ismerős neki is.*
-Ettvalder?
*Akkor nem csak Alesiannal hozta őt össze a sors.*
-Szóval csak nem akar nyugodtan ülni a fenekén?
*Motyogja az orra alá, nem is figyelve arra amit a tündér mondott. Zavartan megrázza a fejét.*
-Bocsánat.
*Szabadkozik a tündérnek. Persze érti ő a flörtölést, de most hirtelen egy komolyabb oldala mutatkozik meg Henának, amit még a tündér nem nagyon látott.*
-Ettvalderre már a múltban a Templomban kérdezősködtünk a kürtszó kapcsán, de akkor semmit nem tudtunk meg. Ezek szerint a saját kezébe akarja venni a nyomozást.
*Ezt úgy a tündérnek is mondja, meg magának is.*
-Óó. Én? Én csak pihengettem, vártam a fényes öltözékű lovagom. De ahogy látom megtalált.
*Huncut nevetéssel tér vissza az a Hena, akit Alesian ismerhet, habár a nő szemeiből kiolvasható a kíváncsiság és aggodalom.*
-Na és pontosan hol van a közös zsoldos ismerősünk?
*Kérdezi a tündért.*
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-13 18:11:20
Üzenet elküldve: 2025-10-13 18:11:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bizalom//
*Amíg lefelé halad a lépcsőn, majd végül ki, hogy végre maguk mögött hagyhassák a Pegazust, egy pillanatra sem sandít hátra, így annak a mosolynak a megpillantásáról lemarad. Egy pillanatra sem akarja magukat tovább lassítani azzal, hogy Norheltet ellenőrizgesse, pedig aztán valahol mélyen belül még mindig ott bökdösi az az aggodalomnak csúfolt valami, amit a férfi és sajgó bokája miatt érez. Józanul pedig ez bosszantóbb. Az előző este emlékei, ha néhol kissé homályosak is, de nem halványultak el. Sajnos túl jól emlékszik arra az egész estét végig kísérő, nyálas érzelgősségre, amitől most így másnapos, de józan fejjel a hideg is kirázza. Így egy pillanatnyi törődést sem tervez beiktatni az utazásuk menetébe. Nem szokása könnyen puhává válni, és mégis, mikor kiérnek a fogadóból és a tisztás felé veszik az utat, noha igyekszik az egészet észrevétlenül művelni, de bizony lassít a léptein, hogy kényelmesebb tempót diktáljon. Még akkor is, ha kedve szerint bizony végig söpörne egész Arthenioron, akár a viharos szél a tenger vizén.
Sőt, még be is várja miután a kósza megjegyzés elhagyja a férfi száját.*
- Valóban? Pedig aztán a szagod nem marad el sokkal a kocsmai bukétól.
*Horkan egyet rötyögve, egy széles és büszke vigyor kíséretében. Mert hát ez ő. Aki nem gyengül el még egy olyan férfitól sem, aki nem csak az ölét képes felperzselni, hanem... Inkább bele sem gondol mélyebben, csak egy mogorva szájhúzással jutalmaz egy újabb rózsaszín gondolatot.
Innentől pedig csendben halad és mogorván. Ahogy szokott, ha éppen nincs oka arra, hogy vidámkodjon, mert ugye most több a vér az ereiben csörgedező alkoholban, mint az indokolt lenne. Nem néz meg semmit a kelleténél jobban, hiszen nem terve egyhamar ide visszatérni. Ez a kis kirándulás egy jó időre elég lesz most, már így is épp eléggé honvágya van. De a tisztásra érve valahogy mégis kissé másabbnak érez mindent. Ahogy az utca kövét felváltja a smaragd fű, a fák susogása, a megannyi illatos, színpompás virág. Persze nem kezd el olvadozni a szíve. Nem egyszerű lenyűgözni pár színes gazzal, nem úgy, mint egy üveg jó itallal. De mégis más itt a levegő, hogy már nem a város zsúfolt utcáit járják.*
- Papagáj, baszod. Ez egy kibaszott papagáj.
*Sóhajtja ki, de a hangjából érezhető, hogy igazából már rá is hagyja a férfira, valószínűleg Norhelt szívébe úgy sem lopja be magát ez a tollas jószág annyira, mint ahogy az övébe már azonnal sikerült neki. Most is szinte anyai gondoskodással pillant a ketrec lakójára, mintha csak azt akarná ellenőrizni, hogy az a szerencsétlen madárka vajon nagyon a szívére vette-e, hogy ez a fajankó már megint sértegeti.
Azután tekintete a fűzre, majd szinte rögtön a férfira vándorol. Figyeli a gyanakvó pillantást, amit Norhelt az Álomfűzre vet, nem szól, csak kissé oldalra billenti a fejét. Nézi, ahogy kinyújtott karral, óvatosan próbálkozik a fagyöngyök felé. Különös, ahogy ez a szedett-vedett, káromkodásokból és félmosolyokból összetákolt férfi most úgy nyúl valamihez, mintha attól tartana, hogy szétesik a világ, ha hozzáér. Szeme akaratlanul is elidőzik rajta. Talán egy pillanattal tovább is, mint illene.*
- Ha egyszer cefrét főzöl belőle, te kóstolsz először. Ittam én már elég szart ahhoz, hogy ezt előbb kivárnám.
*Vigyorodik el szélesen, miközben azért kíváncsian megindul a fűz felé. Hangja szórakozott, de ahogy elhalad Norhelt mellett, a keze véletlenül, vagy legalábbis úgy tűnik, finoman megérinti a férfi karját. Olyan apró mozdulat ez, hogy talán egyikük sem tudja eldönteni, megtörtént-e egyáltalán. Az ujjaiban benne van valami figyelmeztetés, de talán több is annál, valami furcsán ismerős, amit rögtön el is fojt, mielőtt túlgondolná. Inkább besétál a lomb alá, kíváncsian, az ágakon csüngő gyöngyöket fürkészve, miközben körbejárja a fa törzsét. A hely nyugtalanítóan csendes, mintha a természet is visszafojtaná a lélegzetét. Ennek hála pedig újra hallja a saját gondolatait. Amik nem arról szólnak, hogy milyen italt kotyvaszthatnának a gyöngyökből. Sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy milyen kellemesen elszórakozhatnának itt a lomb alatt, takarva az egész világ szeme elől. És még csak alkohol sem kell most ahhoz, hogy szíve szerint a férfi karjai közé bújna, mielőtt tovább indulnak az útra. Halkan kifújja a levegőt, majd visszafordul a férfi felé, szeme kissé sunyin összeszűkül, ahogy ajkain is hasonló mosoly bújik meg.*
- Na, de inkább menjünk, mielőtt még elbasznánk az időt azzal, hogy valami löttyhöz szüretelni kezdünk.
*Igazít egyet a kezében tartott ketrecen, azzal pedig megindítja a lépteit, amit a papagáj halk, rekedt rikácsolása kísér. Nem néz vissza, sem a fűzre, sem a férfira, csak előre a kikötő irányába, de a gondolatai valahol mögötte maradnak. Pont ott, ahol Norhelt biceg egy fél lépéssel lemaradva, és valamiért ez most sokkal jobban zavarja, mint beismerné.*
*Amíg lefelé halad a lépcsőn, majd végül ki, hogy végre maguk mögött hagyhassák a Pegazust, egy pillanatra sem sandít hátra, így annak a mosolynak a megpillantásáról lemarad. Egy pillanatra sem akarja magukat tovább lassítani azzal, hogy Norheltet ellenőrizgesse, pedig aztán valahol mélyen belül még mindig ott bökdösi az az aggodalomnak csúfolt valami, amit a férfi és sajgó bokája miatt érez. Józanul pedig ez bosszantóbb. Az előző este emlékei, ha néhol kissé homályosak is, de nem halványultak el. Sajnos túl jól emlékszik arra az egész estét végig kísérő, nyálas érzelgősségre, amitől most így másnapos, de józan fejjel a hideg is kirázza. Így egy pillanatnyi törődést sem tervez beiktatni az utazásuk menetébe. Nem szokása könnyen puhává válni, és mégis, mikor kiérnek a fogadóból és a tisztás felé veszik az utat, noha igyekszik az egészet észrevétlenül művelni, de bizony lassít a léptein, hogy kényelmesebb tempót diktáljon. Még akkor is, ha kedve szerint bizony végig söpörne egész Arthenioron, akár a viharos szél a tenger vizén.
Sőt, még be is várja miután a kósza megjegyzés elhagyja a férfi száját.*
- Valóban? Pedig aztán a szagod nem marad el sokkal a kocsmai bukétól.
*Horkan egyet rötyögve, egy széles és büszke vigyor kíséretében. Mert hát ez ő. Aki nem gyengül el még egy olyan férfitól sem, aki nem csak az ölét képes felperzselni, hanem... Inkább bele sem gondol mélyebben, csak egy mogorva szájhúzással jutalmaz egy újabb rózsaszín gondolatot.
Innentől pedig csendben halad és mogorván. Ahogy szokott, ha éppen nincs oka arra, hogy vidámkodjon, mert ugye most több a vér az ereiben csörgedező alkoholban, mint az indokolt lenne. Nem néz meg semmit a kelleténél jobban, hiszen nem terve egyhamar ide visszatérni. Ez a kis kirándulás egy jó időre elég lesz most, már így is épp eléggé honvágya van. De a tisztásra érve valahogy mégis kissé másabbnak érez mindent. Ahogy az utca kövét felváltja a smaragd fű, a fák susogása, a megannyi illatos, színpompás virág. Persze nem kezd el olvadozni a szíve. Nem egyszerű lenyűgözni pár színes gazzal, nem úgy, mint egy üveg jó itallal. De mégis más itt a levegő, hogy már nem a város zsúfolt utcáit járják.*
- Papagáj, baszod. Ez egy kibaszott papagáj.
*Sóhajtja ki, de a hangjából érezhető, hogy igazából már rá is hagyja a férfira, valószínűleg Norhelt szívébe úgy sem lopja be magát ez a tollas jószág annyira, mint ahogy az övébe már azonnal sikerült neki. Most is szinte anyai gondoskodással pillant a ketrec lakójára, mintha csak azt akarná ellenőrizni, hogy az a szerencsétlen madárka vajon nagyon a szívére vette-e, hogy ez a fajankó már megint sértegeti.
Azután tekintete a fűzre, majd szinte rögtön a férfira vándorol. Figyeli a gyanakvó pillantást, amit Norhelt az Álomfűzre vet, nem szól, csak kissé oldalra billenti a fejét. Nézi, ahogy kinyújtott karral, óvatosan próbálkozik a fagyöngyök felé. Különös, ahogy ez a szedett-vedett, káromkodásokból és félmosolyokból összetákolt férfi most úgy nyúl valamihez, mintha attól tartana, hogy szétesik a világ, ha hozzáér. Szeme akaratlanul is elidőzik rajta. Talán egy pillanattal tovább is, mint illene.*
- Ha egyszer cefrét főzöl belőle, te kóstolsz először. Ittam én már elég szart ahhoz, hogy ezt előbb kivárnám.
*Vigyorodik el szélesen, miközben azért kíváncsian megindul a fűz felé. Hangja szórakozott, de ahogy elhalad Norhelt mellett, a keze véletlenül, vagy legalábbis úgy tűnik, finoman megérinti a férfi karját. Olyan apró mozdulat ez, hogy talán egyikük sem tudja eldönteni, megtörtént-e egyáltalán. Az ujjaiban benne van valami figyelmeztetés, de talán több is annál, valami furcsán ismerős, amit rögtön el is fojt, mielőtt túlgondolná. Inkább besétál a lomb alá, kíváncsian, az ágakon csüngő gyöngyöket fürkészve, miközben körbejárja a fa törzsét. A hely nyugtalanítóan csendes, mintha a természet is visszafojtaná a lélegzetét. Ennek hála pedig újra hallja a saját gondolatait. Amik nem arról szólnak, hogy milyen italt kotyvaszthatnának a gyöngyökből. Sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy milyen kellemesen elszórakozhatnának itt a lomb alatt, takarva az egész világ szeme elől. És még csak alkohol sem kell most ahhoz, hogy szíve szerint a férfi karjai közé bújna, mielőtt tovább indulnak az útra. Halkan kifújja a levegőt, majd visszafordul a férfi felé, szeme kissé sunyin összeszűkül, ahogy ajkain is hasonló mosoly bújik meg.*
- Na, de inkább menjünk, mielőtt még elbasznánk az időt azzal, hogy valami löttyhöz szüretelni kezdünk.
*Igazít egyet a kezében tartott ketrecen, azzal pedig megindítja a lépteit, amit a papagáj halk, rekedt rikácsolása kísér. Nem néz vissza, sem a fűzre, sem a férfira, csak előre a kikötő irányába, de a gondolatai valahol mögötte maradnak. Pont ott, ahol Norhelt biceg egy fél lépéssel lemaradva, és valamiért ez most sokkal jobban zavarja, mint beismerné.*
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-12 17:03:30
Üzenet elküldve: 2025-10-12 17:03:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Diynomit a vörös hajú, daliás gnóm a templom és környéke felől érkezik, egy számára megszokott útvonalon. Kalapját kissé hátrább tolja a homlokán, ahogy átlép a fák közé. Ezúttal gyalog érkezik és nem lóháton. A helyet jól ismeri, sokszor járt már itt kísérletezni, vagy csak gondolkodni. A fák gyűrűjében most is ugyanaz a csendes, állandó rend fogadja, amihez hozzászokott. Olyan természetességgel mozog a tisztáson, mint más a saját műhelyében. Letelepszik a fűbe, gondosan letéve maga mellé a kabátját és a kalapját. A belső zsebből előhúz egy apró üvegcsét, amelyben sűrű, mézszínű folyadék csillog. Egy másik fiolában pedig halványkék por pihen. Előveszi még könyvét, amit a feljegyzésekhez szokott használni és tintát és egy íróvesszőt. A két fiolát nézegetve néhány ötletet jegyzetel a könyvébe. ~Vajon létezik különleges ital az elme bajára?~ Az idős gnóm jut eszébe, akit a templomban hagytak, aki véget akart vetni életének. Elég megrázó volt ez az eset, ahhoz, hogy gnómi módon elgondolkozzon, hogyan tudná a jövőben segíteni a hasonló elmében meggyengült személyeket. Valami kedélyjavító italra gondol, rendszeres használattal. A bordó bőrkabátjából pillanatnyi párnát formál, hogy a feje alá tehesse és kiterüljön a fűre. Számtalan ötlet suhan át arcán, s ezúttal a gyógyítás, az orvoslás inkább gondolataiban van, mint a puszta alkímia és kísérletezés. Persze a gyógyítást is alkímiával ötvözi a hatékonyság kedvéért, de eddig az orvoslásra kevésbé fókuszált, azonban, ha belegondol, akkor mások megsegítésénél nincs jobb és nemesebb elfoglaltság az életben. Nem híve Eeyr-nek, de amit tanítanak és amit hangoztatnak, azok közül sokakkal egyetért. Reméli, hogy az idős gnóm, akit a papokra bízva otthagytak a templomban már jobban van. Rossz volt így látni valakit, aki nem vágyik már az életre, nem vágyik semmire, csak meghalni. Aki csalódott mindenben és mindenkiben és inkább választja a nemlétet, mintsem ezen érzéseivel nézzen szembe. Arca kissé szomorkássá válik, amint ezt végig futtatja magában. Azonban erre a bajra, mély bánatra nem ismert semmi alkímikus italt. ~Talán még alkothatok valamit, ami segítene az ilyen szerencsétlenül járt személyeken. Ha csak különleges itallal is, de kedélyt, hangulatot, jókedvet adna, talán csak egy pillanatra, órákra… Ez igazi lenne? Egy italtól várni segítséget?~ Morálisan nem tudja mennyire működhetne egy ilyen gyógyír, vagy egyéltalán lenne-e létjogosultsága. Egy elhatározás az, ami megfogan benne ez alatt a pár pillanat alatt. Megpróbálkozik egy bájital feltalálásával, ami javítja a kedélyállapotot és elmulasztja a féktelen szomorúságot és csalódottság érzését. Még ha csak rövid időre is, de az is segítség lenne, legalább is így gondolja. Miután ezeket végig gondolja felkel a fűből és visszaveszi kabátját, s kalapját is a fejére teszi. Elindul, hogy ezt a tervet valamilyen formában megvalósítsa vagy legalább is előkészítse a jövőbeli megvalósítását. A tisztást gyalog hagyja el a megszokott sietős tempójában.*
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-10 22:16:29
Üzenet elküldve: 2025-10-10 22:16:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// A gombaragu //
* Fütyörészve rakosgatja egymásra a gallyakat és kisebb, száraz faágakat valahol a tisztás szélén. A folyóból vizet merít, a gyújtóeszközzel tüzet csihol, és néhány percen belül már ropog is a tűz. A jókora üstöt a tűz fölé helyezi és fabotjával kezdi kevergetni a gombát. Szegényes vacsora, főleg ahhoz képest, hogy mennyit költött az üstre és a szerszámra, de legalább a gomba ingyen volt. Órák is eltelnek, mire végez a főzéssel. A gombaragu még mindig fortyog, az illata dióhoz hasonlít. Utazó-felszereléséből előkeresi fatányérját és fakanalát, és mert magának egy adaggal. Sokkal többet főzött, mint amennyit meg tud enni, egy a mennyiség akár egy hatig is kitartana. Sajnos neki már nincs annyi ideje hátra. Elkezdi enni a ragut, nem is sejtve, hogy minden bizonnyal ez lesz az utolsó vacsorája. *
* Fütyörészve rakosgatja egymásra a gallyakat és kisebb, száraz faágakat valahol a tisztás szélén. A folyóból vizet merít, a gyújtóeszközzel tüzet csihol, és néhány percen belül már ropog is a tűz. A jókora üstöt a tűz fölé helyezi és fabotjával kezdi kevergetni a gombát. Szegényes vacsora, főleg ahhoz képest, hogy mennyit költött az üstre és a szerszámra, de legalább a gomba ingyen volt. Órák is eltelnek, mire végez a főzéssel. A gombaragu még mindig fortyog, az illata dióhoz hasonlít. Utazó-felszereléséből előkeresi fatányérját és fakanalát, és mert magának egy adaggal. Sokkal többet főzött, mint amennyit meg tud enni, egy a mennyiség akár egy hatig is kitartana. Sajnos neki már nincs annyi ideje hátra. Elkezdi enni a ragut, nem is sejtve, hogy minden bizonnyal ez lesz az utolsó vacsorája. *
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-10 16:28:25
Üzenet elküldve: 2025-10-10 16:28:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
* Az elf férfit már nem érdeklik a szavaik, hamar távozik a lován. Alesian csak reméli, hogy megtalálja Teysust a sajátságos nézeteivel, bár bővebben nem volt ideje megismerni a férfit, pedig váltott volna vele pár szót szívesen. Viszont itt van neki a szépséges Henadryna társaságnak, így bőven szerencsésnek érezheti magát.*
- Mászkáltam, próbáltam kicsit borzolni a város kedélyeit az egyik pletykával, amit hallottam, de hinni nem nagyon akartak nekem. Pedig azt hallottam, hogy pusztában orkok tanyáznak. Nagyon sok ork. Állítólag keresnek valami fegyvert.* Mesél a lánynak, miközben tart egy kis szünetet a beszédében.*
- Megismerkedtem egy zsoldossal, vagy mivel, aki mindenképpen ki akar menni szétnézni. Az a bolond Ettvallder, meg valahogy engem is kezd belerángatni a terveibe. Hajlok rá, hogy magam is kimegyek vele a szántókra körbenézni információ után. Nem vagyok fegyverforgató, de ha igaz a hír, akkor az fegyver hírnevet hozhat számomra, vagy ha úgy adódik a helyzet, akkor mind fűbe harapunk ott kint. Ismerhetsz már, én mindig a veszélyt keresem.* Kacsint rá az szépséges elf nőre.*
- Hát te? Úgy tűnt, hogy az előbbi férfi már kezdett nagyon az idegeidre menni. Valamiért az az érzésem, hogy jobban járt azzal, hogy elment. Nem lettem volna a helyében, ha megharagít téged.* Amennyire ismeri a nőt, ő nagyon kedves, vagyis vele az volt, de azzal is tisztában van, hogy mennyire veszélyes lehet ellenségnek, vagyis csak sejti, de nem szeretné megtudni.*
* Az elf férfit már nem érdeklik a szavaik, hamar távozik a lován. Alesian csak reméli, hogy megtalálja Teysust a sajátságos nézeteivel, bár bővebben nem volt ideje megismerni a férfit, pedig váltott volna vele pár szót szívesen. Viszont itt van neki a szépséges Henadryna társaságnak, így bőven szerencsésnek érezheti magát.*
- Mászkáltam, próbáltam kicsit borzolni a város kedélyeit az egyik pletykával, amit hallottam, de hinni nem nagyon akartak nekem. Pedig azt hallottam, hogy pusztában orkok tanyáznak. Nagyon sok ork. Állítólag keresnek valami fegyvert.* Mesél a lánynak, miközben tart egy kis szünetet a beszédében.*
- Megismerkedtem egy zsoldossal, vagy mivel, aki mindenképpen ki akar menni szétnézni. Az a bolond Ettvallder, meg valahogy engem is kezd belerángatni a terveibe. Hajlok rá, hogy magam is kimegyek vele a szántókra körbenézni információ után. Nem vagyok fegyverforgató, de ha igaz a hír, akkor az fegyver hírnevet hozhat számomra, vagy ha úgy adódik a helyzet, akkor mind fűbe harapunk ott kint. Ismerhetsz már, én mindig a veszélyt keresem.* Kacsint rá az szépséges elf nőre.*
- Hát te? Úgy tűnt, hogy az előbbi férfi már kezdett nagyon az idegeidre menni. Valamiért az az érzésem, hogy jobban járt azzal, hogy elment. Nem lettem volna a helyében, ha megharagít téged.* Amennyire ismeri a nőt, ő nagyon kedves, vagyis vele az volt, de azzal is tisztában van, hogy mennyire veszélyes lehet ellenségnek, vagyis csak sejti, de nem szeretné megtudni.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-07 12:26:04
Üzenet elküldve: 2025-10-07 12:26:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Valamilyenfajta béke ül a társaságra. A tündér jelenléte megzavarta, vagy éppen lenyugtatta, a kedélyeket. Az idegen elf nem bosszantja tovább. Láthatóan nem akarja összeakasztani a bajszát Henával. Pedig mennyire örült volna egy jó csetepaténak. De végül nem így lesz. A két férfi szavait csendben hallgatja. Nem tesz hozzá semmit. Főleg azért mert nem tudna mit hozzátenni. Ő maga nem foglalkozik az istenekkel. Nem is vár el tőlük semmilyen segítséget, cserébe ő sem tör borsot az orruk alá. Mondjuk amilyen kis porszem a világban, nem lenne rá képes, hogy az istenek terveit megbolygassa.
Waerynn távozásra készül. Henának nincs szándékában megállítani ebben. Ha nem akar hozzá szólni, akkor hagyja hogy lova minél messzebbre vigye.
Így egyedül marad a tündérrel és annak mosómedvéjével. Sokkal kellemesebb társaság mint az arrogáns elf.*
-Mi járatban vagy erre?
*Fordul a tündér irányába és teszi fel a kérdést.*
*Valamilyenfajta béke ül a társaságra. A tündér jelenléte megzavarta, vagy éppen lenyugtatta, a kedélyeket. Az idegen elf nem bosszantja tovább. Láthatóan nem akarja összeakasztani a bajszát Henával. Pedig mennyire örült volna egy jó csetepaténak. De végül nem így lesz. A két férfi szavait csendben hallgatja. Nem tesz hozzá semmit. Főleg azért mert nem tudna mit hozzátenni. Ő maga nem foglalkozik az istenekkel. Nem is vár el tőlük semmilyen segítséget, cserébe ő sem tör borsot az orruk alá. Mondjuk amilyen kis porszem a világban, nem lenne rá képes, hogy az istenek terveit megbolygassa.
Waerynn távozásra készül. Henának nincs szándékában megállítani ebben. Ha nem akar hozzá szólni, akkor hagyja hogy lova minél messzebbre vigye.
Így egyedül marad a tündérrel és annak mosómedvéjével. Sokkal kellemesebb társaság mint az arrogáns elf.*
-Mi járatban vagy erre?
*Fordul a tündér irányába és teszi fel a kérdést.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-07 10:38:32
Üzenet elküldve: 2025-10-07 10:38:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
*Hena elkényezteti, mint egy kiskutyát. Forró csókot lehelnek a homlokára és a szavai oly ellágyulnak az irányába. Tudja, hogyan kedveskedjen a tündérnek. Viszont a férfi reakcióján teljesen meglepődik, mivel úgy csinál mintha valami különleges nevet említett volna. Ebben igaza is van, de Alesian nem gondolná ennyire nagy dolognak.*
- Igazán? Pedig a piaci kofák közt is elég sokan követik a tanait, ahogy a bűnözök közt is.* Feleli könnyedén. Az istene laza isten, ő is lazán kezeli. Talán tetszik is ez Teysusnak, mert még mindig életben van a tündér és mondhatni jó sora van.*
- Teysus híve vagy? Ha igen, akkor szerintem légy lazább. A tanok ezt megengedik, ahogy Teysus is. Pont ő az az isten, aki emberként járja a világot, megélve annak az örömeit és bánatát. Mély áhítatra vágysz, akkor a templomba kell menned Eeyrhez, ott szeretik az ilyesmit.* Ez az ő tanácsa, de nem erőlteti senkire. Mert az istene ezt sem várja el. Persze lehetsz buzgó és mély hívő, az nem baj. Alesian is az, csak lazára fogja. Ha a férfi menni akar, akkor engedi, már az is elég számára, hogy lenyugodtak a kedélyek. Ráadásul itt van Hena is, aki olyan neki, mint a méhnek az illatos virág. A tündér csak úgy körbedongja a szépséges nőt, mint az említett rovarok az édes nektárt rejtő szirmokat. Zápor is felismeri a nő szagát, de őt már nem nyűgözi le annyira, mint a fiút. Kíváncsian megszagolja azért majd nagy gomb szemeivel figyeli az eseményeket, amíg egy pillangó el nem vonja a figyelmét. Játékosan azt kezdi el kergetni, immár nem foglalkozva az elfszabásúak dolgaival. Talán ő a legboldogabb mind közül és egyben Teysus legjobb hívője is, még ha erről nem is tud.*
*Hena elkényezteti, mint egy kiskutyát. Forró csókot lehelnek a homlokára és a szavai oly ellágyulnak az irányába. Tudja, hogyan kedveskedjen a tündérnek. Viszont a férfi reakcióján teljesen meglepődik, mivel úgy csinál mintha valami különleges nevet említett volna. Ebben igaza is van, de Alesian nem gondolná ennyire nagy dolognak.*
- Igazán? Pedig a piaci kofák közt is elég sokan követik a tanait, ahogy a bűnözök közt is.* Feleli könnyedén. Az istene laza isten, ő is lazán kezeli. Talán tetszik is ez Teysusnak, mert még mindig életben van a tündér és mondhatni jó sora van.*
- Teysus híve vagy? Ha igen, akkor szerintem légy lazább. A tanok ezt megengedik, ahogy Teysus is. Pont ő az az isten, aki emberként járja a világot, megélve annak az örömeit és bánatát. Mély áhítatra vágysz, akkor a templomba kell menned Eeyrhez, ott szeretik az ilyesmit.* Ez az ő tanácsa, de nem erőlteti senkire. Mert az istene ezt sem várja el. Persze lehetsz buzgó és mély hívő, az nem baj. Alesian is az, csak lazára fogja. Ha a férfi menni akar, akkor engedi, már az is elég számára, hogy lenyugodtak a kedélyek. Ráadásul itt van Hena is, aki olyan neki, mint a méhnek az illatos virág. A tündér csak úgy körbedongja a szépséges nőt, mint az említett rovarok az édes nektárt rejtő szirmokat. Zápor is felismeri a nő szagát, de őt már nem nyűgözi le annyira, mint a fiút. Kíváncsian megszagolja azért majd nagy gomb szemeivel figyeli az eseményeket, amíg egy pillangó el nem vonja a figyelmét. Játékosan azt kezdi el kergetni, immár nem foglalkozva az elfszabásúak dolgaival. Talán ő a legboldogabb mind közül és egyben Teysus legjobb hívője is, még ha erről nem is tud.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-06 21:37:19
Üzenet elküldve: 2025-10-06 21:37:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Waerynn mozdulatlanul áll, mint egy szobor, miközben Hena dühös szavai a levegőt vágják körülötte. Nem reagál azonnal. Csak figyel, hideg, metsző tekintettel, ami mögött most valami más is bujkál. Fáradtság, talán csalódottság. A nő makacssága emlékezteti valamire, amit rég maga mögött hagyott. Egykor ő is így állt mások előtt. Önfeledt, indulatos, azt hívén, az igazság az övé. Egy apró, alig észrevehető sóhaj hagyja el az ajkát.*
-Félsz vagy nem félsz az most nem számít. De ha minden sértésre kardot rántasz, előbb-utóbb olyannal is szembe kerülsz, aki nem fog megállni.
*Szavai nem fenyegetésként hangzanak, inkább tanácsként. Bár rideg a hanghordozása, a jelentés mélyén ott lapul valami, amit csak az ért meg, aki már vesztett. Aztán egy másik hang üti meg a fülét. Lágy, de mégis tiszta, mint a forrásvíz. Egy szó. Egy név.* ~ Teysus~
*A név hallatán Waerynn szinte megfeszül. A szellő is elcsendesedik, mintha maga a természet figyelne. Alesian hangja nem parancsol, nem vádol, csak emlékeztet. És ez az emlékeztetés jobban sújtja Waerynnt, mint bármilyen kardcsapás. Lassan lehajtja fejét. Szemei egy pillanatra lehunyódnak, és abban a csendben, amit csak egy hirtelen belátás szülhet, újra hallja a régi tanításokat. Az önmérsékletet. A fegyelmet. A belső egyensúlyt, amit az utóbbi évek elmostak. Mikor újra kinyitja a szemét, tekintete más. Hideg még mindig, de már nem üres.*
-Teysus. Rég volt, hogy valaki az ő nevét így, tisztán ejtette ki. *A tündér jelenléte, ahogy a fény megtörik áttetsző szárnyain, olyan békét hoz, amit Waerynn már elfelejtett. Figyeli, ahogy Henában is változás történik. A dühből játékosság lesz, a támadásból könnyed mosoly. Ez az ellentét furcsán fáj neki. Mert tudja, hogy nem neki való az efféle világosság.*
-Teysus. * Ismétli halkan, inkább magának.* -Ritka manapság, hogy valaki még az ő nevét ismeri. *A szavai most csendesebbek, melegebbek, mint korábban. A hangjában nincs többé gúny, csak elismerés és egy leheletnyi bűnbánat. Zsebébe nyúl, valamit keres. Majd csak a lova kantárját igazítja meg, mozdulatai ismét kimértek, de már nélkülözik a korábbi feszültséget.*
-Köszönöm, hogy szóltál. Néha egy név többet ér, mint egy penge. * Alesianra pillant, és ezúttal bólint neki. Nem udvariasságból, hanem valódi tisztelettel. Majd Henára néz. Egy pillanatra mintha mondani akarna valamit. Talán bocsánatot, talán csak egy halk megjegyzést, de végül lenyeli a szavakat. Csak egy fáradt, szomorkás mosoly csúszik át az arcán.*
-Úgy vélem, elég időt vesztegettem. Minden jót. *Hangja kimért, hűvös, de immár tiszta. Nincs benne sem harag, sem fölény. Csak egy férfié, aki megtanult elengedni. Egy utolsó bólintás Alesiannak, majd felül a lovára. Ha nincs több mondani valójuk Waerynn távozik a tisztásról.*
A hozzászólás írója (Waerynn N'eratith Yalantiss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.06 21:40:21
*Waerynn mozdulatlanul áll, mint egy szobor, miközben Hena dühös szavai a levegőt vágják körülötte. Nem reagál azonnal. Csak figyel, hideg, metsző tekintettel, ami mögött most valami más is bujkál. Fáradtság, talán csalódottság. A nő makacssága emlékezteti valamire, amit rég maga mögött hagyott. Egykor ő is így állt mások előtt. Önfeledt, indulatos, azt hívén, az igazság az övé. Egy apró, alig észrevehető sóhaj hagyja el az ajkát.*
-Félsz vagy nem félsz az most nem számít. De ha minden sértésre kardot rántasz, előbb-utóbb olyannal is szembe kerülsz, aki nem fog megállni.
*Szavai nem fenyegetésként hangzanak, inkább tanácsként. Bár rideg a hanghordozása, a jelentés mélyén ott lapul valami, amit csak az ért meg, aki már vesztett. Aztán egy másik hang üti meg a fülét. Lágy, de mégis tiszta, mint a forrásvíz. Egy szó. Egy név.* ~ Teysus~
*A név hallatán Waerynn szinte megfeszül. A szellő is elcsendesedik, mintha maga a természet figyelne. Alesian hangja nem parancsol, nem vádol, csak emlékeztet. És ez az emlékeztetés jobban sújtja Waerynnt, mint bármilyen kardcsapás. Lassan lehajtja fejét. Szemei egy pillanatra lehunyódnak, és abban a csendben, amit csak egy hirtelen belátás szülhet, újra hallja a régi tanításokat. Az önmérsékletet. A fegyelmet. A belső egyensúlyt, amit az utóbbi évek elmostak. Mikor újra kinyitja a szemét, tekintete más. Hideg még mindig, de már nem üres.*
-Teysus. Rég volt, hogy valaki az ő nevét így, tisztán ejtette ki. *A tündér jelenléte, ahogy a fény megtörik áttetsző szárnyain, olyan békét hoz, amit Waerynn már elfelejtett. Figyeli, ahogy Henában is változás történik. A dühből játékosság lesz, a támadásból könnyed mosoly. Ez az ellentét furcsán fáj neki. Mert tudja, hogy nem neki való az efféle világosság.*
-Teysus. * Ismétli halkan, inkább magának.* -Ritka manapság, hogy valaki még az ő nevét ismeri. *A szavai most csendesebbek, melegebbek, mint korábban. A hangjában nincs többé gúny, csak elismerés és egy leheletnyi bűnbánat. Zsebébe nyúl, valamit keres. Majd csak a lova kantárját igazítja meg, mozdulatai ismét kimértek, de már nélkülözik a korábbi feszültséget.*
-Köszönöm, hogy szóltál. Néha egy név többet ér, mint egy penge. * Alesianra pillant, és ezúttal bólint neki. Nem udvariasságból, hanem valódi tisztelettel. Majd Henára néz. Egy pillanatra mintha mondani akarna valamit. Talán bocsánatot, talán csak egy halk megjegyzést, de végül lenyeli a szavakat. Csak egy fáradt, szomorkás mosoly csúszik át az arcán.*
-Úgy vélem, elég időt vesztegettem. Minden jót. *Hangja kimért, hűvös, de immár tiszta. Nincs benne sem harag, sem fölény. Csak egy férfié, aki megtanult elengedni. Egy utolsó bólintás Alesiannak, majd felül a lovára. Ha nincs több mondani valójuk Waerynn távozik a tisztásról.*
A hozzászólás írója (Waerynn N'eratith Yalantiss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.06 21:40:21
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3158-3177