Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 139 (2761. - 2780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-08 09:19:11
Üzenet elküldve: 2025-08-08 09:19:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Talán a többiek még nem tudják, bár lehet, hogy sejtik, a nőstény célratörő. Nem igazán csinál semmit sem feleslegesen, csak néha ragadja el a hév, ahogy az imént is történt. De most már ez elmúlt, most már újra a megfontoltság törekszik előtérbe.
Kezet fog hát először az egyik, majd a másik hímmel is, akik bemutatkoznak. Igaz, Buga az imént elárulta nevét, de hát nem ez a teljes neve, így úgy véli, nem árt, ha a másik kettő is megtudja ezt. *
-Shnabuga Sharog. *Majd még hozzáteszi. * Tűzszikla klánból.
*Hogy a többiek hallottak-e a Tűzszikla klánról, arról fogalma nincs. Buga elég ősi vérvonal leszármazottja, de ősei soha nem voltak klánvezetők, törzsek fejei. Cserébe igen jó harcosok kerültek ki családjából, s bár a vad orkok között sok olyan törzs van, amely a nőstényeket semmire sem tartja, náluk ők is kaphattak esélyt. Így tett szert Buga is harci tudásra, még fiatal kora ellenére is, hiszen már gaugh (apró kölyök) korától kezdve fegyverforgatásra tanították, és hogy csapjon oda bátran, ha nem tetszik valami. Amikor magára maradt, és sem apja, sem fivérei nem segíthettek, nem védhették meg, nem egyszer karja erejére volt szüksége, hogy életben maradjon, hogy enni tudjon. Megtanult hallgatni, alkalmazkodni, és csak akkor tenni valamit, bármit, ha elkerülhetetlen. Ha döntésre jutott, akkor viszont a kitűzött célt bármi áron igyekezett elérni. De ez már a múlt és sok fajtársához hasonlóan Buga sem rágódott sohasem sokáig azon, amit már maga mögött tudhat.
Most is előre néz, hogy mit hozhat neki ez a találkozás. A két hím ad némi okot a reménykedésre, hogy talán nem kell már tovább egyedül járnia a vadont.
Mindezek rövid pillanatok alatt szaladnak végig a fejében, s mire gondolatai végére ér, még valaki közelebb lép hozzájuk. Egy kormosképű elf vérű, s bár Akaaruush válaszra méltatja a hegyesfülűt, Buga megvetéssel fordul el. Nem fog vele kezet. Ismeri az elfeket, és a sötét bőrű rokonságot sem tartja többre sápadtabb társainál. A vad orknőstény felhúzza kissé ínyét, mordul egyet, amúgy mélyről, gyomorból, egyféle figyelmeztetésképpen, hogy amaz meg se próbáljon hozzáérni. Akaaruush helyette is beszél eleget, gúnyos szavai megelégedéssel töltik el a nőstényt. *
*Talán a többiek még nem tudják, bár lehet, hogy sejtik, a nőstény célratörő. Nem igazán csinál semmit sem feleslegesen, csak néha ragadja el a hév, ahogy az imént is történt. De most már ez elmúlt, most már újra a megfontoltság törekszik előtérbe.
Kezet fog hát először az egyik, majd a másik hímmel is, akik bemutatkoznak. Igaz, Buga az imént elárulta nevét, de hát nem ez a teljes neve, így úgy véli, nem árt, ha a másik kettő is megtudja ezt. *
-Shnabuga Sharog. *Majd még hozzáteszi. * Tűzszikla klánból.
*Hogy a többiek hallottak-e a Tűzszikla klánról, arról fogalma nincs. Buga elég ősi vérvonal leszármazottja, de ősei soha nem voltak klánvezetők, törzsek fejei. Cserébe igen jó harcosok kerültek ki családjából, s bár a vad orkok között sok olyan törzs van, amely a nőstényeket semmire sem tartja, náluk ők is kaphattak esélyt. Így tett szert Buga is harci tudásra, még fiatal kora ellenére is, hiszen már gaugh (apró kölyök) korától kezdve fegyverforgatásra tanították, és hogy csapjon oda bátran, ha nem tetszik valami. Amikor magára maradt, és sem apja, sem fivérei nem segíthettek, nem védhették meg, nem egyszer karja erejére volt szüksége, hogy életben maradjon, hogy enni tudjon. Megtanult hallgatni, alkalmazkodni, és csak akkor tenni valamit, bármit, ha elkerülhetetlen. Ha döntésre jutott, akkor viszont a kitűzött célt bármi áron igyekezett elérni. De ez már a múlt és sok fajtársához hasonlóan Buga sem rágódott sohasem sokáig azon, amit már maga mögött tudhat.
Most is előre néz, hogy mit hozhat neki ez a találkozás. A két hím ad némi okot a reménykedésre, hogy talán nem kell már tovább egyedül járnia a vadont.
Mindezek rövid pillanatok alatt szaladnak végig a fejében, s mire gondolatai végére ér, még valaki közelebb lép hozzájuk. Egy kormosképű elf vérű, s bár Akaaruush válaszra méltatja a hegyesfülűt, Buga megvetéssel fordul el. Nem fog vele kezet. Ismeri az elfeket, és a sötét bőrű rokonságot sem tartja többre sápadtabb társainál. A vad orknőstény felhúzza kissé ínyét, mordul egyet, amúgy mélyről, gyomorból, egyféle figyelmeztetésképpen, hogy amaz meg se próbáljon hozzáérni. Akaaruush helyette is beszél eleget, gúnyos szavai megelégedéssel töltik el a nőstényt. *
2779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-07 23:42:26
Üzenet elküldve: 2025-08-07 23:42:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Az amulett nyomában//
*Miután végzett a piacon töltött nyüzsgő energiák magába szívásával, most a tisztásra tér be sétája utolsó állomásaként, mielőtt visszatérne a templomba. Reméli, hogy sikerül összeszednie gondolatait, belekerülni abba az áldásos, meditatív állapotba amikor minden megszűnik körülötte, és ezzel egyidejűleg mindent érez maga körül. Csak a légzésére figyel, kiüríti elméjét és befelé koncentrál, saját magára, az energiákra, a lelkére, Eeyr-re. Érzi, ahogy megtölti testét a kellemes, zsibbasztó, megfoghatatlan erő.*
*Miután végzett a piacon töltött nyüzsgő energiák magába szívásával, most a tisztásra tér be sétája utolsó állomásaként, mielőtt visszatérne a templomba. Reméli, hogy sikerül összeszednie gondolatait, belekerülni abba az áldásos, meditatív állapotba amikor minden megszűnik körülötte, és ezzel egyidejűleg mindent érez maga körül. Csak a légzésére figyel, kiüríti elméjét és befelé koncentrál, saját magára, az energiákra, a lelkére, Eeyr-re. Érzi, ahogy megtölti testét a kellemes, zsibbasztó, megfoghatatlan erő.*
2778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-07 17:24:28
Üzenet elküldve: 2025-08-07 17:24:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Cilia vizsgálódik, keres, kérdezget. Enna válaszol, és közben lassan rakódik össze a fejében a kép, amit eddig a megdöbbenés akadályozott. Feltesz hát ő is egy kérdést, valami számára igazán fontosról. Úgy tűnik, ezúttal nem tépett fel újabb sebeket, mert a szavak könnyen jönnek, gyanúja pedig hamar megerősítést nyer. Megrendülve hallgatja a hosszúéletű történetének részleteit. ~ Szegény, szegény kislány. ~ szörnyed el magában még jobban, mint eddig. Mennyi megpróbáltatás egy ilyen kicsiny életre leosztva. Még akkor is, ha emelt fővel viseli a kis árva, ennyi csapás... bizony ez még gombócból is sok lenne. ~ És még az előbb azt mondta, hogy "jobban van". Hogy lehet ezek után "jobban" lenni? ~ hüledezik tovább. De mélyen belül pontosan tudja, hogyan. Hiszen ő is átélte. Ez valahol vigaszt nyújt neki. Szégyelli magát érte; senkinek nem kívánna ilyesmit. De ugyanakokr megkönnyebbülés tölti el. Végre valaki, akivel megértik egymás fájdalmát. Legalább részben. Még akkor is, ha ennyire nagy köztük a korkülönbség.
Sajnálkozása javarészt megmarad magának, hiszen nincs megállás, a kis Szikra tovább kutakodik nyomok után, ez pedig elegendő ahhoz, hogy a félvér figyelme kellőképpen elterelődjön, beléfojtva a szót. A vizsgálódás ellenére a másik nem sok mindent láthat rajta: egyszerű, barna szemek, amik élénken pislognak a nagyvilágra. Majd újabb kérdések sora következik. Ha Cilia elengedi a fejét a kérdések után, megrázza a fejét, mintha a gondolatait akarná helyrerázni mielőtt felel.*
- Igen, valahogy különös ez az egész. Sok dolog megmaradt, vagy rémlett, de nagyon sok emlékem eltűnt. Felébredtem, de nem tudtam, hol vagyok, vagy miért vagyok ott - pontosan, ahogy mondod. De a nevem például tudtam. Legalábbis nagyon remélem, hogy ez az én nevem. *Nevet.* Vicces lenne, ha ennyi idő után derülne ki, igazából nem is az enyém.
*Egy pillanatra elképzeli, milyen lenne, ha ez lenne a valóság. A kacagás hirtelen megszakad, száját nagyra tátja, hangosan vesz egy nagy levegőt, tágra nyílt szemekkel néz Ciliára, mimikájával sugallva "ugye, milyen durva lenne?". De kevésre rá ismét csak kuncog az egészen.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.07 17:25:20
//Emlékek árnyékában//
*Cilia vizsgálódik, keres, kérdezget. Enna válaszol, és közben lassan rakódik össze a fejében a kép, amit eddig a megdöbbenés akadályozott. Feltesz hát ő is egy kérdést, valami számára igazán fontosról. Úgy tűnik, ezúttal nem tépett fel újabb sebeket, mert a szavak könnyen jönnek, gyanúja pedig hamar megerősítést nyer. Megrendülve hallgatja a hosszúéletű történetének részleteit. ~ Szegény, szegény kislány. ~ szörnyed el magában még jobban, mint eddig. Mennyi megpróbáltatás egy ilyen kicsiny életre leosztva. Még akkor is, ha emelt fővel viseli a kis árva, ennyi csapás... bizony ez még gombócból is sok lenne. ~ És még az előbb azt mondta, hogy "jobban van". Hogy lehet ezek után "jobban" lenni? ~ hüledezik tovább. De mélyen belül pontosan tudja, hogyan. Hiszen ő is átélte. Ez valahol vigaszt nyújt neki. Szégyelli magát érte; senkinek nem kívánna ilyesmit. De ugyanakokr megkönnyebbülés tölti el. Végre valaki, akivel megértik egymás fájdalmát. Legalább részben. Még akkor is, ha ennyire nagy köztük a korkülönbség.
Sajnálkozása javarészt megmarad magának, hiszen nincs megállás, a kis Szikra tovább kutakodik nyomok után, ez pedig elegendő ahhoz, hogy a félvér figyelme kellőképpen elterelődjön, beléfojtva a szót. A vizsgálódás ellenére a másik nem sok mindent láthat rajta: egyszerű, barna szemek, amik élénken pislognak a nagyvilágra. Majd újabb kérdések sora következik. Ha Cilia elengedi a fejét a kérdések után, megrázza a fejét, mintha a gondolatait akarná helyrerázni mielőtt felel.*
- Igen, valahogy különös ez az egész. Sok dolog megmaradt, vagy rémlett, de nagyon sok emlékem eltűnt. Felébredtem, de nem tudtam, hol vagyok, vagy miért vagyok ott - pontosan, ahogy mondod. De a nevem például tudtam. Legalábbis nagyon remélem, hogy ez az én nevem. *Nevet.* Vicces lenne, ha ennyi idő után derülne ki, igazából nem is az enyém.
*Egy pillanatra elképzeli, milyen lenne, ha ez lenne a valóság. A kacagás hirtelen megszakad, száját nagyra tátja, hangosan vesz egy nagy levegőt, tágra nyílt szemekkel néz Ciliára, mimikájával sugallva "ugye, milyen durva lenne?". De kevésre rá ismét csak kuncog az egészen.*
A hozzászólás írója (Ennalinae Traelehnn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.07 17:25:20
2777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-07 15:39:12
Üzenet elküldve: 2025-08-07 15:39:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem sokszor hagyja el a szántókat, de néha kedve támad kiszellőztetni a fejét. Élvezettel szemléli a környezetváltozást, a tisztás zöldjét, a hatalmas fákat. Mire az ő fái ekkorák lesznek - ha lesznek egyáltalán -, ő már sehol nem lesz valószínűleg. Vörös lobonca mögötte lebeg, dacosan igyekszik szabadulni a bőrszíj fogságából, de Daahr csak még egyet szorít rajta. Teleszívja tüdejét az itteni levegővel. Tiszta. Máshogyan, üdébben tiszta, mint otthon. Keres egy félreeső zugot, ahol békésen elüldögélhet a félárnyékban saját gondolataival.*
2776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:28:50
Üzenet elküldve: 2025-08-06 19:28:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Zzul reakciójából semmit nem vesz észre. Inkább azzal volt elfoglalva, hogy valahogy le tudja küzdeni Zzult, utána meg a nőstény terelte el a figyelmét, így Zzulnak nem tartania attól, hogy Akaaruush mit gondol, mert nem is vette észre. Ellenben a nő ork kellemes meglepetést szerez neki. Maga Akaaruush beszédében is feltűnik, hogy nem rég tanulta meg a közös nyelvet, de az elmúlt év során elsajátította azt annyira, hogy mások megértsék. Viszont Buga, akinek kiderült a neve, nehezen birkózik meg a szavakkal. Az üdvözlést is ismeri Buga. Egyre jobbá válik ez a nap. Két fajtársával is összehozza a sors. Erre nem számított. A nő dicséretére kihúzza magát, felfújja mellkasát, melynek hála megfeszülnek izmai. Imponál mindenkinek, aki látni akarja. Zzullal kapcsolatban rá kellett jönnie, hogy ugyanolyan erősek. Ezt ránézésre is megállapította különben. Mind a ketten hasonló magasak, ugyanannyira izmosak is. A csatában jó páros tudnak alkotni. Ugyanez igaz lehet a nőre is, tapasztalatai alapján. Ha már tudja a nő nevét és Zzul is bemutatkozott, akkor ő sem marad ki.*
-Akaaruush.
*Ökölbe szorítja kezét és mellére üt bemutatkozásként. Öröme leírhatatlan. Amíg meg nem zavarják őket. A hang a fák felől jön. Megpillantva a mélységit gúnyos vigyor jelenik meg arcán.*
-Ilyen messze az anyádtól?
*Kérdezi gúnyosan. Találkozott már mélységiekkel és nem a kedvesebbekkel. Egyszer kivéve. Éppen onnan tudja, hogy a sötételfek társadalmában a nők azok akik vezető szerephez jutnak. Sok pirtianesi mélységivel hozta már össze a sors. Az egyetlen ok amiért nem támad az az egyetlen egy sötételf, aki kedves volt vele. Ő is menekült a saját fajtársa elől.*
-Csak nem ork trófeára fáj a fogad?
*Kötözködik a mélységivel.*
*Zzul reakciójából semmit nem vesz észre. Inkább azzal volt elfoglalva, hogy valahogy le tudja küzdeni Zzult, utána meg a nőstény terelte el a figyelmét, így Zzulnak nem tartania attól, hogy Akaaruush mit gondol, mert nem is vette észre. Ellenben a nő ork kellemes meglepetést szerez neki. Maga Akaaruush beszédében is feltűnik, hogy nem rég tanulta meg a közös nyelvet, de az elmúlt év során elsajátította azt annyira, hogy mások megértsék. Viszont Buga, akinek kiderült a neve, nehezen birkózik meg a szavakkal. Az üdvözlést is ismeri Buga. Egyre jobbá válik ez a nap. Két fajtársával is összehozza a sors. Erre nem számított. A nő dicséretére kihúzza magát, felfújja mellkasát, melynek hála megfeszülnek izmai. Imponál mindenkinek, aki látni akarja. Zzullal kapcsolatban rá kellett jönnie, hogy ugyanolyan erősek. Ezt ránézésre is megállapította különben. Mind a ketten hasonló magasak, ugyanannyira izmosak is. A csatában jó páros tudnak alkotni. Ugyanez igaz lehet a nőre is, tapasztalatai alapján. Ha már tudja a nő nevét és Zzul is bemutatkozott, akkor ő sem marad ki.*
-Akaaruush.
*Ökölbe szorítja kezét és mellére üt bemutatkozásként. Öröme leírhatatlan. Amíg meg nem zavarják őket. A hang a fák felől jön. Megpillantva a mélységit gúnyos vigyor jelenik meg arcán.*
-Ilyen messze az anyádtól?
*Kérdezi gúnyosan. Találkozott már mélységiekkel és nem a kedvesebbekkel. Egyszer kivéve. Éppen onnan tudja, hogy a sötételfek társadalmában a nők azok akik vezető szerephez jutnak. Sok pirtianesi mélységivel hozta már össze a sors. Az egyetlen ok amiért nem támad az az egyetlen egy sötételf, aki kedves volt vele. Ő is menekült a saját fajtársa elől.*
-Csak nem ork trófeára fáj a fogad?
*Kötözködik a mélységivel.*
2775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-06 16:33:07
Üzenet elküldve: 2025-08-06 16:33:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Ahogy Ter a fák mögött megbújva figyeli az orkok harcát, rengeteg gondolat végigszáguld a fején. Ki az a nő velük, akit Bonternos csak most vesz észre? Illetlenség nézni a jelenetet vagy inkább eszes döntés? Lehet, hogy véletlenül valami párzási kiválasztásnak lett itt szemtanúja, nem is baráti összejövetelnek? Az bizonyos, hogy amikor a fák árnyékában eltűnve, olyat is észrevesz, mint senki más, a szemei majdnem kiesnek a helyéről. Az egyik ork férfinak mégsem pusztán testvériek a reakciói! Ezt már biztosan nem csinálta Ter anno a testvérével. Oh, hogy ha ezt elmesélhetné Theának! A nő gondolatától szomorúság fogja el szívét és annak hatására őrültséget csinál. Kilép a fák közül. Ha egyszer még látja a kedvesét, akkor csak nem mondhatja azt, hogy ő maga nem élt a találkozásuk után tovább! Thea imádna egy ilyen vad történet, Ter meg túl régen beszélgetett már bárkivel*
- Utoljára gyerekkoromban láttam hasonló játékot! Elnézést kérek, hogy így a fák mögül néztem, de nem akartam megzavarni a mérkőzést. Bonternos Buzlerynk vagyok.
*szólítja meg a tőle pár méterre álló csapatot, karját nyújtva nekik. Mindeközben pusztán reménykedni tud abban, hogy tényleg nem valamiféle szent, orkhármas nászutat zavar meg ezekben a percekben*
A hozzászólás írója (Bonternos Buzlerynk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.06 16:34:04
*Ahogy Ter a fák mögött megbújva figyeli az orkok harcát, rengeteg gondolat végigszáguld a fején. Ki az a nő velük, akit Bonternos csak most vesz észre? Illetlenség nézni a jelenetet vagy inkább eszes döntés? Lehet, hogy véletlenül valami párzási kiválasztásnak lett itt szemtanúja, nem is baráti összejövetelnek? Az bizonyos, hogy amikor a fák árnyékában eltűnve, olyat is észrevesz, mint senki más, a szemei majdnem kiesnek a helyéről. Az egyik ork férfinak mégsem pusztán testvériek a reakciói! Ezt már biztosan nem csinálta Ter anno a testvérével. Oh, hogy ha ezt elmesélhetné Theának! A nő gondolatától szomorúság fogja el szívét és annak hatására őrültséget csinál. Kilép a fák közül. Ha egyszer még látja a kedvesét, akkor csak nem mondhatja azt, hogy ő maga nem élt a találkozásuk után tovább! Thea imádna egy ilyen vad történet, Ter meg túl régen beszélgetett már bárkivel*
- Utoljára gyerekkoromban láttam hasonló játékot! Elnézést kérek, hogy így a fák mögül néztem, de nem akartam megzavarni a mérkőzést. Bonternos Buzlerynk vagyok.
*szólítja meg a tőle pár méterre álló csapatot, karját nyújtva nekik. Mindeközben pusztán reménykedni tud abban, hogy tényleg nem valamiféle szent, orkhármas nászutat zavar meg ezekben a percekben*
A hozzászólás írója (Bonternos Buzlerynk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.06 16:34:04
2774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-06 13:22:10
Üzenet elküldve: 2025-08-06 13:22:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Nem tudja hova tenni a nő viselkedését, de minthogy Artheniorban született, így nem ismerheti a nomád vagy törzsi életbe született orkok szokásait. Ezért nem is törődik vele. A sötételffel annál inkább.
~Mit bámul?~
Nem tudja leolvasni az arca vonásait. Mert nem is látja azokat. Szerencséjére nem is marad sokáig. Nem sokkal az előtt eliramodik még mielőtt Akaaruush támadása érné. Meglepetésében nem tud sokat tenni. A férfi izmos karja erősen fonja körbe Zzult, aki nem tudja mozgatni karjait. Akaaruush testének melege felkelti étvágyát. Ha a férfi tovább maradt volna rajta, akár érezhette volna Zzul izgalmát a nadrágjában.
~Hogy azt hogyan magyaráztam volna meg?~
Megkönnyebbül, hogy már nem nehezednek rá. Elfogadja a segítő kezet és feláll a földről. Szerencséjére Akaaruush a szemébe néz mikor beszél, mert ha lejjebb nézne mást látna. Vagy az is lehet, hogy tudja csak nem szól. Most a legfontosabb, hogy lenyugodjon, ezért nem követi az orkot a nő fajtársukhoz. Ő csak távolról figyeli őket. Mikor érzi, hogy kellően lenyugodott, akkor kezd csak közeledni a pároshoz. Addigra már végeztek a bemutatkozással. Zzul távolról figyeli a köszöntést. Valami új amit megint tanult. A nő második mondatára már ő is a párossal áll. Kicsit későn ér oda. Ugyanazzal a köszöntéssel üdvözli, amivel Akaaruush is tette.*
-Zzulyaras vagyok.
*A nő beszéde elárulja, hogy tényleg nem környékbeli. Akaaruush hangján hallatszik ugyanez. Ahogy a szavakat formálja.*
-Örülök, hogy tetszett.
*Mit mondhatna? Fogalma sincs, hogy most mit csináljon. Ha lehet inkább Akaaruushra hagyja a beszédet.*
*Nem tudja hova tenni a nő viselkedését, de minthogy Artheniorban született, így nem ismerheti a nomád vagy törzsi életbe született orkok szokásait. Ezért nem is törődik vele. A sötételffel annál inkább.
~Mit bámul?~
Nem tudja leolvasni az arca vonásait. Mert nem is látja azokat. Szerencséjére nem is marad sokáig. Nem sokkal az előtt eliramodik még mielőtt Akaaruush támadása érné. Meglepetésében nem tud sokat tenni. A férfi izmos karja erősen fonja körbe Zzult, aki nem tudja mozgatni karjait. Akaaruush testének melege felkelti étvágyát. Ha a férfi tovább maradt volna rajta, akár érezhette volna Zzul izgalmát a nadrágjában.
~Hogy azt hogyan magyaráztam volna meg?~
Megkönnyebbül, hogy már nem nehezednek rá. Elfogadja a segítő kezet és feláll a földről. Szerencséjére Akaaruush a szemébe néz mikor beszél, mert ha lejjebb nézne mást látna. Vagy az is lehet, hogy tudja csak nem szól. Most a legfontosabb, hogy lenyugodjon, ezért nem követi az orkot a nő fajtársukhoz. Ő csak távolról figyeli őket. Mikor érzi, hogy kellően lenyugodott, akkor kezd csak közeledni a pároshoz. Addigra már végeztek a bemutatkozással. Zzul távolról figyeli a köszöntést. Valami új amit megint tanult. A nő második mondatára már ő is a párossal áll. Kicsit későn ér oda. Ugyanazzal a köszöntéssel üdvözli, amivel Akaaruush is tette.*
-Zzulyaras vagyok.
*A nő beszéde elárulja, hogy tényleg nem környékbeli. Akaaruush hangján hallatszik ugyanez. Ahogy a szavakat formálja.*
-Örülök, hogy tetszett.
*Mit mondhatna? Fogalma sincs, hogy most mit csináljon. Ha lehet inkább Akaaruushra hagyja a beszédet.*
2773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-06 09:44:21
Üzenet elküldve: 2025-08-06 09:44:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Régi, már-már elfeledett emlékek idéződnek fel a nőstényben, ahogy a barátságos küzdelmet nézi. Merthogy nem véres harc ez, hanem csak erőpróba, az egyértelmű, hiszen a két hím nem ont vért. De jelenleg nincs is ezzel baj. Amit Buga már korán megtanult: Soha ne állj be két verekedő közé békítőnek, mert te húzod a rövidebbet. De most erre sincsen szükség. A hímek barátságos birkózásában kedvét leli, a harc lendülete, még ha még oly barátságos küzdelem is, feltüzeli, és a régi szokáshoz híven dobol és kurjongat. Szinte már megfeledkezve önmagáról.
Hogy észreveszik, az viszont egyértelmű, hiszen a küzdelem váratlanul fejeződik be, s talán nem is érdekes ki győz, és ki marad alul.
Elégedetten morrant párat, tánca megáll, már nem dobog, csak a vér zúdul még ereiben, néhány szívverésnyi ideig. De aztán ez is lecsillapodik, és csak a szapora légzés marad, mely szintén lenyugszik hamar. Már újra ura környezetének. Látja, ahogy a két hím barátságosan befejezi a versengést, és egyikük mindenképpen, de lehet mind a ketten, feléje indulnak.
Most hátralép egyet, annak ellenére, hogy az egyik fajtárs int neki, menjen közelebb. Ha korábban el is felejtkezett önmagáról, most azért már újra óvatos. Bevárja hát, míg a másik, vagy másik kettő, mellé ér. Kissé oldalra biccentett fejjel figyel felfelé a hímre, s a szavakat követően a feléje nyújtott kézre pillant, majd újra a másik arcára.
Más helyzetben talán, a kéznyújtást támadásnak venné, és ekképpen is reagálna rá, de láthatta, hogy amazok nem vérharcot vívtak, hanem csak baráti erőpróbát, s így őt sem kívánják bántani. S bár Buga harcban nevelkedett, ahol minden falatért meg kellett küzdeni, most ezt barátkozásnak tekinti. *
-Bugának... tetszik.
*Próbál egy szélesebb vigyort erőltetni magára, és megragadja a hím mancsát, ahogy kell. Tenyere a másik alkarjára simul, engedi, hogy amaz is megfogja az övét. Persze ez csak néhány pillanatig tart, nem tovább, mint amennyit a kölcsönös üdvözlés megenged. Aztán már húzza is vissza a karját, és ha a másik hím is odasétált, akkor neki is kezet nyújt. *
-Harc jó volt. Hímek erősek.
*Dicséri meg őket, bár vélhetően erre a dicséretre a másik kettő nincs igazán rászorulva. Azonban amazok a beszédéből azt is leszűrhetik, hogy a nőstény egy félvad ork törzshöz tartozhat, vagy tartozhatott, szavai, mondatai nem olyan kifinomultak, összetettek, sokkal inkább az egyszerűség, a lényegretörőség mutatkozik meg belőlük. S talán akkor már érthetőbbé válik furcsa, iménti tánca is. *
*Régi, már-már elfeledett emlékek idéződnek fel a nőstényben, ahogy a barátságos küzdelmet nézi. Merthogy nem véres harc ez, hanem csak erőpróba, az egyértelmű, hiszen a két hím nem ont vért. De jelenleg nincs is ezzel baj. Amit Buga már korán megtanult: Soha ne állj be két verekedő közé békítőnek, mert te húzod a rövidebbet. De most erre sincsen szükség. A hímek barátságos birkózásában kedvét leli, a harc lendülete, még ha még oly barátságos küzdelem is, feltüzeli, és a régi szokáshoz híven dobol és kurjongat. Szinte már megfeledkezve önmagáról.
Hogy észreveszik, az viszont egyértelmű, hiszen a küzdelem váratlanul fejeződik be, s talán nem is érdekes ki győz, és ki marad alul.
Elégedetten morrant párat, tánca megáll, már nem dobog, csak a vér zúdul még ereiben, néhány szívverésnyi ideig. De aztán ez is lecsillapodik, és csak a szapora légzés marad, mely szintén lenyugszik hamar. Már újra ura környezetének. Látja, ahogy a két hím barátságosan befejezi a versengést, és egyikük mindenképpen, de lehet mind a ketten, feléje indulnak.
Most hátralép egyet, annak ellenére, hogy az egyik fajtárs int neki, menjen közelebb. Ha korábban el is felejtkezett önmagáról, most azért már újra óvatos. Bevárja hát, míg a másik, vagy másik kettő, mellé ér. Kissé oldalra biccentett fejjel figyel felfelé a hímre, s a szavakat követően a feléje nyújtott kézre pillant, majd újra a másik arcára.
Más helyzetben talán, a kéznyújtást támadásnak venné, és ekképpen is reagálna rá, de láthatta, hogy amazok nem vérharcot vívtak, hanem csak baráti erőpróbát, s így őt sem kívánják bántani. S bár Buga harcban nevelkedett, ahol minden falatért meg kellett küzdeni, most ezt barátkozásnak tekinti. *
-Bugának... tetszik.
*Próbál egy szélesebb vigyort erőltetni magára, és megragadja a hím mancsát, ahogy kell. Tenyere a másik alkarjára simul, engedi, hogy amaz is megfogja az övét. Persze ez csak néhány pillanatig tart, nem tovább, mint amennyit a kölcsönös üdvözlés megenged. Aztán már húzza is vissza a karját, és ha a másik hím is odasétált, akkor neki is kezet nyújt. *
-Harc jó volt. Hímek erősek.
*Dicséri meg őket, bár vélhetően erre a dicséretre a másik kettő nincs igazán rászorulva. Azonban amazok a beszédéből azt is leszűrhetik, hogy a nőstény egy félvad ork törzshöz tartozhat, vagy tartozhatott, szavai, mondatai nem olyan kifinomultak, összetettek, sokkal inkább az egyszerűség, a lényegretörőség mutatkozik meg belőlük. S talán akkor már érthetőbbé válik furcsa, iménti tánca is. *
2772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-06 08:40:29
Üzenet elküldve: 2025-08-06 08:40:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Hasonló praktikát alkalmazott Enna fejének átkutatásához, mint amit Nimeril tanított neki. Azon a napon, amikor az egyik gnóm kisfiú állítólagosan elhintett egy pletykát miszerint valamelyik gyerek fejtetűkkel küzd. Egy nagyon hosszú és fárasztó délután volt. Mire kiderült, semmi ilyenről nem volt szó. Cilia még irigykedett is az ötletre, hogy ez eddig még nem jutott neki eszébe. Viszont sejtette, ha valami ilyen nagy volumenű tréfa csap bele a büntetés is jóval nagyobb. Sebaj. Legalább volt egy segédje egy egész hatra az istállóban.
Enna szerencséjére, vagy éppen annak ellenkezőjére. Mindenki döntse el maga. Nem szenved fejtetű problémákkal. Helyette viszont van egy heg, ami jó ideig bizony még "éktelenkedni" fog a hajkoronájában. Cilia sejtése alapján ha nem is a heg, de az az okozta esés, vagy baleset az oka az emlékezet hiányának. Túlságosan hasonlóak a jelek, bár még többet kell megtudnia, hogy biztos legyen benne.*
- Igen, valami ilyesmi.
*Mondja, miközben már mutatja is sajátját a másiknak. Bár a fonatok miatt nehéz megmutatni, annak ellenére igyekszik. Hogy szembesítse a másikkal saját esetét.*
- Már jobban vagyok, de köszönöm.
*Válaszolja szelíden a másik sajnálkozására. Szerencséje volt, túl sokszor. Pusztán csak remélheti nem fogyott ki szerencse készlete a maradék hosszú életére.
Eközben Enna is belekezd az általa feltett kérdések megválaszolására. Cilia pedig figyelmesen hallgat. Mire ismét belekezdhetne saját vizsgálatába. Enna döbben rá hirtelen arra, amit Cilia mondott neki. Amire persze a kis elf lányka nem rest válaszolni.*
- Úgy, hogy én sem emlékeztem semmire. Az erdő közepén ébredtem fel. Messze innen. Pusztán Deres feküdt mellettem. Még a nevemre sem emlékeztem. Egy ideig Szikrának hívtak. Mert egy tündér férfi ezt a nevet adta nekem.
*Meséli, közben kezével óvatosan a nő arcát igyekszik fogni, annak szemét vizsgálja. Hátha lát bármi elváltozást annak fekete íriszében, vagy szeme fehérjében. De szerencséjére semmi vészjóslót nem talál.*
- De te. A nevedre emlékeztél miután felébredtél? Csak nem tudtad, hol vagy és mit keresel azon a helyen, ahol a baj rád talált igaz?
*Eleget mesélt magáról, most a "beteggel" kell foglalkoznia, így nem rest ismét kérdésekkel bombázni a félelfet.*
//Emlékek árnyékában//
*Hasonló praktikát alkalmazott Enna fejének átkutatásához, mint amit Nimeril tanított neki. Azon a napon, amikor az egyik gnóm kisfiú állítólagosan elhintett egy pletykát miszerint valamelyik gyerek fejtetűkkel küzd. Egy nagyon hosszú és fárasztó délután volt. Mire kiderült, semmi ilyenről nem volt szó. Cilia még irigykedett is az ötletre, hogy ez eddig még nem jutott neki eszébe. Viszont sejtette, ha valami ilyen nagy volumenű tréfa csap bele a büntetés is jóval nagyobb. Sebaj. Legalább volt egy segédje egy egész hatra az istállóban.
Enna szerencséjére, vagy éppen annak ellenkezőjére. Mindenki döntse el maga. Nem szenved fejtetű problémákkal. Helyette viszont van egy heg, ami jó ideig bizony még "éktelenkedni" fog a hajkoronájában. Cilia sejtése alapján ha nem is a heg, de az az okozta esés, vagy baleset az oka az emlékezet hiányának. Túlságosan hasonlóak a jelek, bár még többet kell megtudnia, hogy biztos legyen benne.*
- Igen, valami ilyesmi.
*Mondja, miközben már mutatja is sajátját a másiknak. Bár a fonatok miatt nehéz megmutatni, annak ellenére igyekszik. Hogy szembesítse a másikkal saját esetét.*
- Már jobban vagyok, de köszönöm.
*Válaszolja szelíden a másik sajnálkozására. Szerencséje volt, túl sokszor. Pusztán csak remélheti nem fogyott ki szerencse készlete a maradék hosszú életére.
Eközben Enna is belekezd az általa feltett kérdések megválaszolására. Cilia pedig figyelmesen hallgat. Mire ismét belekezdhetne saját vizsgálatába. Enna döbben rá hirtelen arra, amit Cilia mondott neki. Amire persze a kis elf lányka nem rest válaszolni.*
- Úgy, hogy én sem emlékeztem semmire. Az erdő közepén ébredtem fel. Messze innen. Pusztán Deres feküdt mellettem. Még a nevemre sem emlékeztem. Egy ideig Szikrának hívtak. Mert egy tündér férfi ezt a nevet adta nekem.
*Meséli, közben kezével óvatosan a nő arcát igyekszik fogni, annak szemét vizsgálja. Hátha lát bármi elváltozást annak fekete íriszében, vagy szeme fehérjében. De szerencséjére semmi vészjóslót nem talál.*
- De te. A nevedre emlékeztél miután felébredtél? Csak nem tudtad, hol vagy és mit keresel azon a helyen, ahol a baj rád talált igaz?
*Eleget mesélt magáról, most a "beteggel" kell foglalkoznia, így nem rest ismét kérdésekkel bombázni a félelfet.*
2771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-06 08:19:52
Üzenet elküldve: 2025-08-06 08:19:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Készül a végső mozdulatra. Ebből derülne ki, hogy melyikük nyerne vagy éppen veszítene. Minden erejét összeszedte és készen áll arra, hogy eldöntse végre ezt a párbajt. Aztán mégsem ez történik. Figyelme, akárcsak Zzulé, egy ork nőstény irányába vándorol. Visszanéz Zzulra akinek arcáról azt olvassa le, hogy fogalma sincs mi történik. A nő buzdító tánca újabb erőt ad neki. Nem gondolkozik sokat a következő cselekedetein. A rajta ülő férfit, aki éppen nem figyel rá, derekánál megfogja, ledobja magáról és a földre taszítja. Mivel Zzul nem rá figyel, így nincs is nehéz dolga. Most ő van felül, karjaival átkulcsolja Zzult, karjait a testéhez szorítva, hogy ne tudjon mozogni. Bánatára nagy erőfeszítésbe ez nem kerül, mert ezzel fel is adja az ellenfele a mérkőzést. Elengedi Zzult és feláll, kezet nyújtva a földön fekvő ellenfelének, hogy felsegítse.*
-Elterelték a figyelmed? Ilyet csatatéren nem engedhetsz meg magadnak.
*Bólogat rosszallóan, de megérti a másikat. Az hamar feltűnt neki, hogy a másik nem ismeri az ork szokásokat, amelyekből van bőven, törzsenként is változók. A beszédéből gondolja, hogy rég az emberek között élhet. Büszkén áll, derekára tett kézzel. Teste izzadságtól és homoktól koszos. A testmozgásra büszke, ellenben nem a győzelmére. Nem is tekinti annak. A nőstény felé int, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ha nem jön, akkor ő indul el felé. Hogy egyedül az Zzultól függ. Még ha invitálását elfogadja a nő, akkor is elindul, ebben az esetben félúton találkoznak.*
-Remélem tetszett amit láttál, meg amit látsz.
*Széles vigyor húzódik arcára. Jobb kezét nyújtja üdvözlésképpen a nő felé, hogy törzsében szokásos módon üdvözölhesse, alkarjuk összekulcsolásával. Zzul esetében vissza tudta fogni ezt az üdvözlést, mert az elmúlt időben nem kellett így üdvözölnie senkit, de a nő úgy tűnik ismerhet néhány szokást, ha nem ő is valamelyik törzsből származik. Hosszú szemkontaktust is tart, bizalmat adva a nőnek.*
*Készül a végső mozdulatra. Ebből derülne ki, hogy melyikük nyerne vagy éppen veszítene. Minden erejét összeszedte és készen áll arra, hogy eldöntse végre ezt a párbajt. Aztán mégsem ez történik. Figyelme, akárcsak Zzulé, egy ork nőstény irányába vándorol. Visszanéz Zzulra akinek arcáról azt olvassa le, hogy fogalma sincs mi történik. A nő buzdító tánca újabb erőt ad neki. Nem gondolkozik sokat a következő cselekedetein. A rajta ülő férfit, aki éppen nem figyel rá, derekánál megfogja, ledobja magáról és a földre taszítja. Mivel Zzul nem rá figyel, így nincs is nehéz dolga. Most ő van felül, karjaival átkulcsolja Zzult, karjait a testéhez szorítva, hogy ne tudjon mozogni. Bánatára nagy erőfeszítésbe ez nem kerül, mert ezzel fel is adja az ellenfele a mérkőzést. Elengedi Zzult és feláll, kezet nyújtva a földön fekvő ellenfelének, hogy felsegítse.*
-Elterelték a figyelmed? Ilyet csatatéren nem engedhetsz meg magadnak.
*Bólogat rosszallóan, de megérti a másikat. Az hamar feltűnt neki, hogy a másik nem ismeri az ork szokásokat, amelyekből van bőven, törzsenként is változók. A beszédéből gondolja, hogy rég az emberek között élhet. Büszkén áll, derekára tett kézzel. Teste izzadságtól és homoktól koszos. A testmozgásra büszke, ellenben nem a győzelmére. Nem is tekinti annak. A nőstény felé int, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ha nem jön, akkor ő indul el felé. Hogy egyedül az Zzultól függ. Még ha invitálását elfogadja a nő, akkor is elindul, ebben az esetben félúton találkoznak.*
-Remélem tetszett amit láttál, meg amit látsz.
*Széles vigyor húzódik arcára. Jobb kezét nyújtja üdvözlésképpen a nő felé, hogy törzsében szokásos módon üdvözölhesse, alkarjuk összekulcsolásával. Zzul esetében vissza tudta fogni ezt az üdvözlést, mert az elmúlt időben nem kellett így üdvözölnie senkit, de a nő úgy tűnik ismerhet néhány szokást, ha nem ő is valamelyik törzsből származik. Hosszú szemkontaktust is tart, bizalmat adva a nőnek.*
2770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:47:08
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:47:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Bonternos szereti az életében a megszokott dolgokat és a rutint. Szeret házán dolgozni, szeret ugyanazokkal a személyekkel lenni, szeret könyékig fürdőzni a múlt képeiben. Fürdője nem mindig kellemes, sokszor inkább mintha vágná testét az a sok emlék, amit mint papír próbál őrizgetni, de általában biztosan nyugodt ez az emlékekből álló, mentális fürdő. Gyakran kijár erre a tisztásra, általában egyedül van az egész környéken, mégis mindig minden apró rezdülésre felkapja fejét, mintha várna valakit, aki bizony nem jön. A mai nap azonban különös. Különösen hangos. A sötételfet pedig elragadja a jelen a múlttól, ami, nos, ritka alkalom. Az előtte kirajzolódó történés először szinte óvatosságra inti. Talán ez a két hatalmas alak valamiféle csúnya veszekedés közepén jár éppen és maga Bonternos is jobban járna ha emlékezne merre is tartja a fegyverét. Gyorsan be is bújik egy fa törzse mögé, míg nem tud jobban dönteni biztonságáról. Mégis, ahogy tovább nézi a jelenetet, valami feltűnik egy rég eltemetett részének. Valami más. Ahogy a két férfi mozog, ahogy nem próbálták egymás életét még kioltani vagy fogát eltávolítani, pedig már rég lett volna rá idejük. Ez amolyan szinte testvéri erőfitogtatás, amit Ter jól ismer. Oh hogy hányszor játszotta ugyanezt a testvérével, mikor még tudták mi van egymással! Egy izgatott mosoly kúszik az ajkaira, szinte felkuncog ott a tisztás szélén álldogálva, mint bármelyik férfi tenné, akinek voltak jó testvérei*
*Bonternos szereti az életében a megszokott dolgokat és a rutint. Szeret házán dolgozni, szeret ugyanazokkal a személyekkel lenni, szeret könyékig fürdőzni a múlt képeiben. Fürdője nem mindig kellemes, sokszor inkább mintha vágná testét az a sok emlék, amit mint papír próbál őrizgetni, de általában biztosan nyugodt ez az emlékekből álló, mentális fürdő. Gyakran kijár erre a tisztásra, általában egyedül van az egész környéken, mégis mindig minden apró rezdülésre felkapja fejét, mintha várna valakit, aki bizony nem jön. A mai nap azonban különös. Különösen hangos. A sötételfet pedig elragadja a jelen a múlttól, ami, nos, ritka alkalom. Az előtte kirajzolódó történés először szinte óvatosságra inti. Talán ez a két hatalmas alak valamiféle csúnya veszekedés közepén jár éppen és maga Bonternos is jobban járna ha emlékezne merre is tartja a fegyverét. Gyorsan be is bújik egy fa törzse mögé, míg nem tud jobban dönteni biztonságáról. Mégis, ahogy tovább nézi a jelenetet, valami feltűnik egy rég eltemetett részének. Valami más. Ahogy a két férfi mozog, ahogy nem próbálták egymás életét még kioltani vagy fogát eltávolítani, pedig már rég lett volna rá idejük. Ez amolyan szinte testvéri erőfitogtatás, amit Ter jól ismer. Oh hogy hányszor játszotta ugyanezt a testvérével, mikor még tudták mi van egymással! Egy izgatott mosoly kúszik az ajkaira, szinte felkuncog ott a tisztás szélén álldogálva, mint bármelyik férfi tenné, akinek voltak jó testvérei*
2769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:43:56
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:43:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Cilia mint egy profi felderítő, úgy nézi végig Ennát, hátha talál valami árulkodó nyomot. Még a félvér sem sejti, mit keres pontosan, így csak csendes csodálkozással várja, mi sül ki ebből az egészből. Végignézte ő már magát számtalanszor, nem látott semmi különöset. Igaz, kicsit későn jutott eszébe ezt megtenni, addigra pedig talán már nem volt annyira látható, hol is van pontosan a gond forrása. Jó darabig csak annyit érzett, mindene fáj minden mozdulatnál. Akkor még emlékei hiánya is sajgott. Nem törődött ilyenekkel, hogy hol van rajta zúzódás - örült, ha volt olyan felület ahol nem volt. Mire segítő kezek közelébe kerülhetett volna, már egyébként is késő volt bármit is tenni érte.
Felismerésféle hangot hall a kislány felől, ettől pedig csak még jobban ledöbben. Valamit tapogatnak a fejbőrén, annyit érzékel.*
- Nem. Miért, van ott valami?
*De kérdésére hamar érkezik is a válasz. A fehér tincsek és fonatok közül előbukkan egy heg. Enna szemei ismét tágra nyílnak.*
- Ó. Sajnálom.
*Lassan kezdi megelégelni, hogy ennyire lecsökkent a szókészlete, de olyan valószerűtlen az egész jelenet, hogy mást nem tud tenni, mint újra meg újra elámulni. Tehát az ő fején is nyilván valami hasonló lapulhat. Pont hátul. Nem csoda, hogy nem vette észre sosem.*
- Nem, nem. Már viszonylag régi az eset. Egy darabig eltartott, míg minden sebem helyrejött, miután átment rajtam a ló, de mostanra már kutya bajom.
*Sorban jönnek az újabb és újabb kérdések, amikre szorgalmasan válaszol is.*
- Már egy ideje nem foglalkozom a múltammal. Nem sikerült semmi használhatót felidéznem.
*Feleli tárgyilagosan, mint aki már sokszor átrágta magát a témán. Annyira határozott a másik, és annyira kicsi, hogy eddig eszébe sem jutott belekötni a folyamatba, de most ébred igazán rá valamire.*
- Várjunk csak! Hogy értetted korábban, hogy tudod, milyen érzés?
*A kérdés szinte teljesen hiábavaló, hiszen minden jel egyfelé mutat: a lány tapasztaltsága, a céltudatos keresés, a heg. Bizonyára sorstársára bukkant egészen véletlenül. Mégis, szükségét érzi annak, hogy feltegye a kérdést, hogy minden kétséget kizáróan legyen kimondva az igazság, hogy teljesen átérezhesse: a valóság az, hogy ennyi idő után végre találkozott valaki hozzá hasonlóval.*
//Emlékek árnyékában//
*Cilia mint egy profi felderítő, úgy nézi végig Ennát, hátha talál valami árulkodó nyomot. Még a félvér sem sejti, mit keres pontosan, így csak csendes csodálkozással várja, mi sül ki ebből az egészből. Végignézte ő már magát számtalanszor, nem látott semmi különöset. Igaz, kicsit későn jutott eszébe ezt megtenni, addigra pedig talán már nem volt annyira látható, hol is van pontosan a gond forrása. Jó darabig csak annyit érzett, mindene fáj minden mozdulatnál. Akkor még emlékei hiánya is sajgott. Nem törődött ilyenekkel, hogy hol van rajta zúzódás - örült, ha volt olyan felület ahol nem volt. Mire segítő kezek közelébe kerülhetett volna, már egyébként is késő volt bármit is tenni érte.
Felismerésféle hangot hall a kislány felől, ettől pedig csak még jobban ledöbben. Valamit tapogatnak a fejbőrén, annyit érzékel.*
- Nem. Miért, van ott valami?
*De kérdésére hamar érkezik is a válasz. A fehér tincsek és fonatok közül előbukkan egy heg. Enna szemei ismét tágra nyílnak.*
- Ó. Sajnálom.
*Lassan kezdi megelégelni, hogy ennyire lecsökkent a szókészlete, de olyan valószerűtlen az egész jelenet, hogy mást nem tud tenni, mint újra meg újra elámulni. Tehát az ő fején is nyilván valami hasonló lapulhat. Pont hátul. Nem csoda, hogy nem vette észre sosem.*
- Nem, nem. Már viszonylag régi az eset. Egy darabig eltartott, míg minden sebem helyrejött, miután átment rajtam a ló, de mostanra már kutya bajom.
*Sorban jönnek az újabb és újabb kérdések, amikre szorgalmasan válaszol is.*
- Már egy ideje nem foglalkozom a múltammal. Nem sikerült semmi használhatót felidéznem.
*Feleli tárgyilagosan, mint aki már sokszor átrágta magát a témán. Annyira határozott a másik, és annyira kicsi, hogy eddig eszébe sem jutott belekötni a folyamatba, de most ébred igazán rá valamire.*
- Várjunk csak! Hogy értetted korábban, hogy tudod, milyen érzés?
*A kérdés szinte teljesen hiábavaló, hiszen minden jel egyfelé mutat: a lány tapasztaltsága, a céltudatos keresés, a heg. Bizonyára sorstársára bukkant egészen véletlenül. Mégis, szükségét érzi annak, hogy feltegye a kérdést, hogy minden kétséget kizáróan legyen kimondva az igazság, hogy teljesen átérezhesse: a valóság az, hogy ennyi idő után végre találkozott valaki hozzá hasonlóval.*
2768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:20:41
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:20:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
-Talán mégis csak jobb lesz, ha alszom egyet a dolgokra, mielőtt túl nagy fába vágnám a fejszémet. Talán egy pohárka bőr majd segít, igen.
*Ezzel a kellemes gondolattal indul vissza a Pegazus felé, szeret ott, olyan kis meghitt. Igaz kevésbé varázslatos mint Krestvir búvóhelye, de mit van mit tenni? Azt látja, hogy zajlik az élet a tisztáson, de nem kíván belefolyni a dolgokba, inkább csak tovább siet, orra alatt pedig finoman mosolyog. ~Fiatalok. Majd be nő a fejük lágya. Talán. Ha szerencséjük lesz.~*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
*Ezzel a kellemes gondolattal indul vissza a Pegazus felé, szeret ott, olyan kis meghitt. Igaz kevésbé varázslatos mint Krestvir búvóhelye, de mit van mit tenni? Azt látja, hogy zajlik az élet a tisztáson, de nem kíván belefolyni a dolgokba, inkább csak tovább siet, orra alatt pedig finoman mosolyog. ~Fiatalok. Majd be nő a fejük lágya. Talán. Ha szerencséjük lesz.~*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
2767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:20:19
Üzenet elküldve: 2025-08-05 22:20:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Nem volt egyszerű, de makacssága sokat segített ebben. Mindig talált apró megoldást, kiutat a nehéz időkben. Még szerencse legalább szülei tanításai jókor jutottak eszébe.
Ha esetlen volt vagy sem. Elérte azt Ciliánál, hogy a Maitól és édesanyjától ellesett törődő viselkedést ellesse. Mai is mindig fogja a kezét, és mélyen a szemébe néz. Amikor az látja valami nyomasztja a kis elfet. Akár még le is ereszkedne a lányhoz, de éppenséggel most ő a kisebb, így marad a felfelé tekintés.
El is mondja azt, amit a lánynak jelenleg tudnia kell. Igaz ő türelmetlen volt, mindent gyorsan akart megtudni, és most őt is ez nyomasztja. Most viszont, hogy itt van valaki más. Aki ugyan abban a cipőben jár amiben ő. Máshogy látja a világot.*
- Egy lovaskocsi.
*Mondja elgondolkodva a helyzetén. Mennyire hasonló a két sors. Eeyr valóban furcsa módon igazgatja az utakat. Talán ő küldhette hozzá ezt a lányt? Hogy kisegítve őt, magán is segítsen? Lehet.
Alaposan megvizsgálja, de valóban már más nyomot nem igazán láthat. Hasonlóan mint saját maga. Viszont, amiben biztos volt. Az a másik kobakja. Amit alaposan át is néz. Meg is találva azt amit keresett. Bármi is okozhatta, a nyoma ott maradt. Apró heg már az idő eltelte miatt. De még látható. Saját kobakján is ott lapul a fonatok alatt sajátja.
Mikor megtalálja, egy hangos hümmögés hagyja el ajkait.*
- Ahha.
*Ahogy sejtette. Ujjával gyengéden végig simít a forradás nyomán.*
- Érzékeny?
*Kérdezi kíváncsian, majd utána hagyja is a másikat felegyenesedni.*
- Mutatok valamit.
*Szólal fel, majd saját fonataiba túr, valamelyest utat engedve a látványnak. Fejbőrén a hajszálak között neki is egy már szépen beforrt heg látható.*
- Szokott fájni ha eszedbe jut valami a múltadról? Szédülés? Fáradtság?
*Ha most Nimeril látná őt, biztosan elöntené a büszkeség. Igaz saját laborja, és orvosi szobája nincs de talán majd idővel.*
- Próbáltad erőltetni az emlékeidet? Úgy, hogy ráfókuszálsz arra mit láttál utoljára?
*Kifejezetten érdekli, mert felgyúlt benne most a reménysugár. Segíteni szeretne a másiknak, mert pontosan tudja milyen az amikor nem tudja az illető kicsoda is ő valójában. Hova tartozik és mit keres egyáltalán.*
//Emlékek árnyékában//
*Nem volt egyszerű, de makacssága sokat segített ebben. Mindig talált apró megoldást, kiutat a nehéz időkben. Még szerencse legalább szülei tanításai jókor jutottak eszébe.
Ha esetlen volt vagy sem. Elérte azt Ciliánál, hogy a Maitól és édesanyjától ellesett törődő viselkedést ellesse. Mai is mindig fogja a kezét, és mélyen a szemébe néz. Amikor az látja valami nyomasztja a kis elfet. Akár még le is ereszkedne a lányhoz, de éppenséggel most ő a kisebb, így marad a felfelé tekintés.
El is mondja azt, amit a lánynak jelenleg tudnia kell. Igaz ő türelmetlen volt, mindent gyorsan akart megtudni, és most őt is ez nyomasztja. Most viszont, hogy itt van valaki más. Aki ugyan abban a cipőben jár amiben ő. Máshogy látja a világot.*
- Egy lovaskocsi.
*Mondja elgondolkodva a helyzetén. Mennyire hasonló a két sors. Eeyr valóban furcsa módon igazgatja az utakat. Talán ő küldhette hozzá ezt a lányt? Hogy kisegítve őt, magán is segítsen? Lehet.
Alaposan megvizsgálja, de valóban már más nyomot nem igazán láthat. Hasonlóan mint saját maga. Viszont, amiben biztos volt. Az a másik kobakja. Amit alaposan át is néz. Meg is találva azt amit keresett. Bármi is okozhatta, a nyoma ott maradt. Apró heg már az idő eltelte miatt. De még látható. Saját kobakján is ott lapul a fonatok alatt sajátja.
Mikor megtalálja, egy hangos hümmögés hagyja el ajkait.*
- Ahha.
*Ahogy sejtette. Ujjával gyengéden végig simít a forradás nyomán.*
- Érzékeny?
*Kérdezi kíváncsian, majd utána hagyja is a másikat felegyenesedni.*
- Mutatok valamit.
*Szólal fel, majd saját fonataiba túr, valamelyest utat engedve a látványnak. Fejbőrén a hajszálak között neki is egy már szépen beforrt heg látható.*
- Szokott fájni ha eszedbe jut valami a múltadról? Szédülés? Fáradtság?
*Ha most Nimeril látná őt, biztosan elöntené a büszkeség. Igaz saját laborja, és orvosi szobája nincs de talán majd idővel.*
- Próbáltad erőltetni az emlékeidet? Úgy, hogy ráfókuszálsz arra mit láttál utoljára?
*Kifejezetten érdekli, mert felgyúlt benne most a reménysugár. Segíteni szeretne a másiknak, mert pontosan tudja milyen az amikor nem tudja az illető kicsoda is ő valójában. Hova tartozik és mit keres egyáltalán.*
2766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:53:18
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:53:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Egy kis kiegészítést még kap a lány történetéhez, amin a kacagás jótékony hatásának köszönhetően ezúttal nem akad fenn. Bizonyára kemény élete lehetett szegénykének egyedül az utcán, még egy védelmező eb társasága ellenére is. De nincs is ideje sokat időzni ezen, hiszen hamar rá terelődik a szó.
Amint végez az esetlenül előadott mondókájával, és kizökken emlékei közül, észleli, hogy a kicsi bizony egyre inkább közelít, és felé nyújtja a kezeit. Meglepetten elfogadja azokat, de elsőre fel sem fogja, most neki szól a vigasztalás. A szorítást is viszonozza, de még akkor sem igazán fogja fel, miért történik mindez. Csak mikor a meglepően törődő és bölcs szavakat hallja, akkor ébred rá, mi is történik éppen.*
- Ó!
*Szól halkan, mikor bekövetkezik a felismerés. ~ Hé, hékás! Nem erről volt szó! Itt éppen én vigyázok terád, nem... nem járja, hogy a végén még engem vigasztal egy kislány. Egy árva, ráadásul! ~ tiltakozik magában, de ebből kívülről csak annyi látszik, mintha Enna szemei egy kicsit tágabbra nyílnának a szokásosnál.*
- Egy... egy lovaskocsira csak.
*Mondja zavartan, aztán még jobban megkavarodva, mikor Cilia elkezdi körbejárni őt. Fejével követi, merre jár épp a másik, épphogy csak bele nem szédül, ahogy nyújtogatja a nyakát. Ezután egy utasítás érkezik.*
- Ö-jó. Rendben.
*Motyogja kevés ellenállással ahogy leereszkedik, hogy megszemlélhessék a fejét is. Az egykori balesetnek már javarészt nyoma sincs, vagy beépült a többi heg közé, ami egy ilyen korú félelfnél elvárható. Ha van is valami nyoma az ütődésnek, az valószínűleg valahol a félvér hajában van, és még nem sikerült önerőből megtalálnia. A többi kék-lila zúzódás, és egyéb sérülés már régen eltűnt. Nagy szerencséje lehetett a lánynak. Ha a teljes kocsi és minden ló - vagy talán csak egy ló? - átszáguldott volna rajta, azt bizonyára nem éli túl. Ő úgy képzeli, talán félrelökhette valaki, vagy félre ugorhatott, és így a kocsit talán ki tudta kerülni. Lehet, a ló rúgta meg menet közben, vagy esés közben ütötte be a fejét. Mikor különböző mértékben fájó tagokkal ébredt, meglehetősen kába volt, szóval nem sok energiája jutott rá, hogy alaposabban átvizsgálja magát. Az első néhány így töltött hétre nem is igazán emlékszik.
Hagyja, hogy Cilia kedvére megvizsgálhassa, hiszen nincs a kislányban rossz szándék. Azért eléggé letaglózva érzi magát, hogy hirtelen ennyire a figyelem középpontjába került, és hogy ilyen karakán tyúkanyó bújt ki a kicsiből. Ha elég alaposan átnézi a fejbőrét a másik, talán felfedezhet egy halvány, fehér lenyomatot Enna feje búbján, hátul, ahol talán a legnagyobb baj érte annak idején.*
//Emlékek árnyékában//
*Egy kis kiegészítést még kap a lány történetéhez, amin a kacagás jótékony hatásának köszönhetően ezúttal nem akad fenn. Bizonyára kemény élete lehetett szegénykének egyedül az utcán, még egy védelmező eb társasága ellenére is. De nincs is ideje sokat időzni ezen, hiszen hamar rá terelődik a szó.
Amint végez az esetlenül előadott mondókájával, és kizökken emlékei közül, észleli, hogy a kicsi bizony egyre inkább közelít, és felé nyújtja a kezeit. Meglepetten elfogadja azokat, de elsőre fel sem fogja, most neki szól a vigasztalás. A szorítást is viszonozza, de még akkor sem igazán fogja fel, miért történik mindez. Csak mikor a meglepően törődő és bölcs szavakat hallja, akkor ébred rá, mi is történik éppen.*
- Ó!
*Szól halkan, mikor bekövetkezik a felismerés. ~ Hé, hékás! Nem erről volt szó! Itt éppen én vigyázok terád, nem... nem járja, hogy a végén még engem vigasztal egy kislány. Egy árva, ráadásul! ~ tiltakozik magában, de ebből kívülről csak annyi látszik, mintha Enna szemei egy kicsit tágabbra nyílnának a szokásosnál.*
- Egy... egy lovaskocsira csak.
*Mondja zavartan, aztán még jobban megkavarodva, mikor Cilia elkezdi körbejárni őt. Fejével követi, merre jár épp a másik, épphogy csak bele nem szédül, ahogy nyújtogatja a nyakát. Ezután egy utasítás érkezik.*
- Ö-jó. Rendben.
*Motyogja kevés ellenállással ahogy leereszkedik, hogy megszemlélhessék a fejét is. Az egykori balesetnek már javarészt nyoma sincs, vagy beépült a többi heg közé, ami egy ilyen korú félelfnél elvárható. Ha van is valami nyoma az ütődésnek, az valószínűleg valahol a félvér hajában van, és még nem sikerült önerőből megtalálnia. A többi kék-lila zúzódás, és egyéb sérülés már régen eltűnt. Nagy szerencséje lehetett a lánynak. Ha a teljes kocsi és minden ló - vagy talán csak egy ló? - átszáguldott volna rajta, azt bizonyára nem éli túl. Ő úgy képzeli, talán félrelökhette valaki, vagy félre ugorhatott, és így a kocsit talán ki tudta kerülni. Lehet, a ló rúgta meg menet közben, vagy esés közben ütötte be a fejét. Mikor különböző mértékben fájó tagokkal ébredt, meglehetősen kába volt, szóval nem sok energiája jutott rá, hogy alaposabban átvizsgálja magát. Az első néhány így töltött hétre nem is igazán emlékszik.
Hagyja, hogy Cilia kedvére megvizsgálhassa, hiszen nincs a kislányban rossz szándék. Azért eléggé letaglózva érzi magát, hogy hirtelen ennyire a figyelem középpontjába került, és hogy ilyen karakán tyúkanyó bújt ki a kicsiből. Ha elég alaposan átnézi a fejbőrét a másik, talán felfedezhet egy halvány, fehér lenyomatot Enna feje búbján, hátul, ahol talán a legnagyobb baj érte annak idején.*
2765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:34:44
Üzenet elküldve: 2025-08-05 21:34:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
//Elköszönés//
* Az élmény egyre csak szürreálisabb, ahogy egy nőstény is csatlakozik a harcoló pároshoz. Lábával ütemet kezd verni a földön, és valamiféle csatakiáltást hallat, talán ez is a párzási szokásaik része. Azonban úgy tűnik, hogy valami miatt megszakad a párharc, és az egyik vad férfi a mélységit kezdi méregetni. Mivel Cale nem csak tapasztalt, de eszes is, ezért tudja, hogy itt neki nem terem babér, főleg nem három ork ellen. Azért felfelé mutat a hüvelykujjával, jelezve, hogy jó műsor volt, miközben elrúgja magát a fától, aminek eddig támaszkodott. Az üres erszényre pillant, elfogyott a nassolnivalója, és mivel az előadás is látszólag véget ért, vagy pedig épp arra készülnek, hogy őt is bevonják, úgy dönt, jobb, ha menekülőre fogja. Amennyiben senki nem marasztalja, behátrál a fák közé, és fürgén szedve a lábait a város felé indul. *
//Elköszönés//
* Az élmény egyre csak szürreálisabb, ahogy egy nőstény is csatlakozik a harcoló pároshoz. Lábával ütemet kezd verni a földön, és valamiféle csatakiáltást hallat, talán ez is a párzási szokásaik része. Azonban úgy tűnik, hogy valami miatt megszakad a párharc, és az egyik vad férfi a mélységit kezdi méregetni. Mivel Cale nem csak tapasztalt, de eszes is, ezért tudja, hogy itt neki nem terem babér, főleg nem három ork ellen. Azért felfelé mutat a hüvelykujjával, jelezve, hogy jó műsor volt, miközben elrúgja magát a fától, aminek eddig támaszkodott. Az üres erszényre pillant, elfogyott a nassolnivalója, és mivel az előadás is látszólag véget ért, vagy pedig épp arra készülnek, hogy őt is bevonják, úgy dönt, jobb, ha menekülőre fogja. Amennyiben senki nem marasztalja, behátrál a fák közé, és fürgén szedve a lábait a város felé indul. *
2764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:32:48
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:32:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Maga sem tudja biztosan, mik történtek akkoriban a városban. Szülei inkább kihagyták belőle. Bár igaz, maga is viszonylag koros emberi években. Ám ez mit sem látszódik rajta elfként. A lázadás idejét biztosan apró babaként töltötte, vagy talán annyira fiatal volt még fel sem fogta mi folyik Arthenior közelében.
De ami elmúlt az elmúlt, abból tanulni kell és nem benne ragadni. Ezért sem akar túl sokat töprengeni azon, miképpen élte életét amíg ő maga sem tudta, ki is valójában.*
- Igen az.
*Kacag fel a másikkal együtt zavartan.*
- Egy ideig az utcán éltem egyedül, csak Deres volt velem. Arthenior előtt az erdőt jártam sokáig.
*Graelt most inkább nem szeretné megemlíteni, mert azóta sem tudott vele dűlőre jutni, hogy haragszik e a férfire, vagy sem. Hosszú történetéhez, ekkora apróságot fűz hozzá csupán. Nem akarja untatni a másikat életével. Meg aztán most már illendő Ennat is meghallgatni története felől. Tekintetét a másikra szegezi, és kedves mosollyal várja annak meséjét. Ám a kedves mosoly hamarosan lekonyul, ahogy aggodalmas tekintet lesz úrrá arcán. A felismerés, pedig, hogy egy sorstársra lelt eluralkodik rajta. Szája is lassan tátva marad a csodálkozástól. Elkezd lassan közelíteni a másikhoz, kezét pedig felé nyújtja, hogy megfogja annak kezét. És lágyan megszorítsa azt. Már ha a másik engedi.*
- Tudom milyen érzés. Csak légy türelmes, minden eszedbe fog jutni. Csak állj rá készen. Lehet nem fog tetszeni.
*Mondja lágyan barátságosan de figyelmeztetve a másikat. Mert pontosan tudja, min megy az most keresztül.*
- Mire emlékszel utoljára?
*Kérdezi feltekintve a másik szemébe. Majd lassan kezdi őt körbejárni. Vizsgálni kezdi hátha lát rajta valamilyen sérülést. Majd felfelé tárva kezeit szólal meg.*
-Hajolj le kérlek, hagyj lássam a fejed.
*Kérleli szépen a másikat. Amint amaz az megteszi. Óvatosan lágy mozdulatokkal kezdi el annak haját túrni. Mintha egy könyvet lapozna. A tincseket szépen egymás után hatja, egyik irányból a másikba. A fejbőrt alaposan megvizsgálva sérülések után kutatva.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.05 21:21:01
//Emlékek árnyékában//
*Maga sem tudja biztosan, mik történtek akkoriban a városban. Szülei inkább kihagyták belőle. Bár igaz, maga is viszonylag koros emberi években. Ám ez mit sem látszódik rajta elfként. A lázadás idejét biztosan apró babaként töltötte, vagy talán annyira fiatal volt még fel sem fogta mi folyik Arthenior közelében.
De ami elmúlt az elmúlt, abból tanulni kell és nem benne ragadni. Ezért sem akar túl sokat töprengeni azon, miképpen élte életét amíg ő maga sem tudta, ki is valójában.*
- Igen az.
*Kacag fel a másikkal együtt zavartan.*
- Egy ideig az utcán éltem egyedül, csak Deres volt velem. Arthenior előtt az erdőt jártam sokáig.
*Graelt most inkább nem szeretné megemlíteni, mert azóta sem tudott vele dűlőre jutni, hogy haragszik e a férfire, vagy sem. Hosszú történetéhez, ekkora apróságot fűz hozzá csupán. Nem akarja untatni a másikat életével. Meg aztán most már illendő Ennat is meghallgatni története felől. Tekintetét a másikra szegezi, és kedves mosollyal várja annak meséjét. Ám a kedves mosoly hamarosan lekonyul, ahogy aggodalmas tekintet lesz úrrá arcán. A felismerés, pedig, hogy egy sorstársra lelt eluralkodik rajta. Szája is lassan tátva marad a csodálkozástól. Elkezd lassan közelíteni a másikhoz, kezét pedig felé nyújtja, hogy megfogja annak kezét. És lágyan megszorítsa azt. Már ha a másik engedi.*
- Tudom milyen érzés. Csak légy türelmes, minden eszedbe fog jutni. Csak állj rá készen. Lehet nem fog tetszeni.
*Mondja lágyan barátságosan de figyelmeztetve a másikat. Mert pontosan tudja, min megy az most keresztül.*
- Mire emlékszel utoljára?
*Kérdezi feltekintve a másik szemébe. Majd lassan kezdi őt körbejárni. Vizsgálni kezdi hátha lát rajta valamilyen sérülést. Majd felfelé tárva kezeit szólal meg.*
-Hajolj le kérlek, hagyj lássam a fejed.
*Kérleli szépen a másikat. Amint amaz az megteszi. Óvatosan lágy mozdulatokkal kezdi el annak haját túrni. Mintha egy könyvet lapozna. A tincseket szépen egymás után hatja, egyik irányból a másikba. A fejbőrt alaposan megvizsgálva sérülések után kutatva.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.05 21:21:01
2763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:12:53
Üzenet elküldve: 2025-08-05 20:12:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Ellenfele a földön ő meg rajta. Erősen tartja, hogy ne tudjon szabadulni fogásából. Na meg persze ki is élvezi az egészet. A rajtuk maradt vízcseppek mellé megjelentek az izzadságcseppek is, melyek erős szagot árasztanak. A víztől csúszós bőrük az izzadságtól ragadóssá vált, Akaaruush vergődése nyomán pedig testüket homok borítja. A férfi semmit nem tud tenni. Bármivel is próbálkozna nem járna sikerrel. Hogy igaza is van? Az már nem derülhet ki. Egy idegen hang az amire felfigyel.
~Mi a fene?~
Zzul Artheniorban, vagyis annak környékén, nevelkedett. Akárcsak a szülei és azok szülei. Fajának testi erejét, vadságát, melyet gyakran elfojt, örökölte, de amit a nő művel az ismeretlen számára. Bármilyen ellentámadásba is kezdet Akaaruush, az az elterelés miatt sikeres lesz, ha csak nem ő is a nő irányába fordul.
~Pont most kellett? Pedig már kezdtem jól érezni magamat.~
Morgolódik magában. Ha Akaaruush lelöki magáról, akkor hagyja magát és feladja a mérkőzést. Viszont ha ő is a nőre figyel, akkor elsőnek felül, majd lemászik Akaaruushról. A nőre nézve furcsa képet vág. Az ilyen ork szokások neki nem ismeretesek. Ki gondolta volna?
~Artheniorban én vagyok a barbár, de az orkok között már kifinomultnak számítok?~
Ezt egy ork tetteiből nem lehet megállapítani, de úgy tűnik igen. Közben szeme sarkából egy másik személy tűnik fel.
~Ez is minket figyelt?~
Néz a sötételf irányába. Ha az feléjük néz, akkor tekintetük találkozik.*
*Ellenfele a földön ő meg rajta. Erősen tartja, hogy ne tudjon szabadulni fogásából. Na meg persze ki is élvezi az egészet. A rajtuk maradt vízcseppek mellé megjelentek az izzadságcseppek is, melyek erős szagot árasztanak. A víztől csúszós bőrük az izzadságtól ragadóssá vált, Akaaruush vergődése nyomán pedig testüket homok borítja. A férfi semmit nem tud tenni. Bármivel is próbálkozna nem járna sikerrel. Hogy igaza is van? Az már nem derülhet ki. Egy idegen hang az amire felfigyel.
~Mi a fene?~
Zzul Artheniorban, vagyis annak környékén, nevelkedett. Akárcsak a szülei és azok szülei. Fajának testi erejét, vadságát, melyet gyakran elfojt, örökölte, de amit a nő művel az ismeretlen számára. Bármilyen ellentámadásba is kezdet Akaaruush, az az elterelés miatt sikeres lesz, ha csak nem ő is a nő irányába fordul.
~Pont most kellett? Pedig már kezdtem jól érezni magamat.~
Morgolódik magában. Ha Akaaruush lelöki magáról, akkor hagyja magát és feladja a mérkőzést. Viszont ha ő is a nőre figyel, akkor elsőnek felül, majd lemászik Akaaruushról. A nőre nézve furcsa képet vág. Az ilyen ork szokások neki nem ismeretesek. Ki gondolta volna?
~Artheniorban én vagyok a barbár, de az orkok között már kifinomultnak számítok?~
Ezt egy ork tetteiből nem lehet megállapítani, de úgy tűnik igen. Közben szeme sarkából egy másik személy tűnik fel.
~Ez is minket figyelt?~
Néz a sötételf irányába. Ha az feléjük néz, akkor tekintetük találkozik.*
2762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 19:47:50
Üzenet elküldve: 2025-08-05 19:47:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Szívesen segíti föl Ciliát a vízből. Legalább nem marad hoppon a sután lógó kezeivel. Majd folytatódik a párbeszéd úgy, ahogyan eddig is.
Tehát a romváros mélyén van az intézmény. Érdekes. Hallott már róla, hogy az a környék egy kissé megváltozott, de még nem volt különösebb kedve jobban megnézni magának. Utoljára talán akkor nézett igazán körül ott, mikor Ar Thenior küldte a város népét oda, valami szobrot keresni. Akkoriban nem találta túl szép helynek.
Mindenesetre dicséretes, hogy most ilyen igyekezet van az itteni polgárokban, hogy szépítsék a városukat. Ez a kislány is dolgozik rajta a maga módján, hogy valami szépet és hasznosat teremtsen ahol tud - egy kiskert formájában. Aranyos törekvés. A félvér véleményét tükrözi ragyogó mosolya is.
Ahogy azonban a kis elf sorsán töpreng, ismét elkomolyodik. A víz kellemesen hűvös, akár még az arcát is megmosná benne, ha nem érezné ide nem illőnek. Ugyan a kicsi gondtalannak tűnik, de ő mégis érez némi felelősséget fiatalabb társa iránt, ezért még nem oldódik teljesen fel.
Aggódó kérdésére Cilia rövid mesébe kezd. Mikor a "meglopni" szó elhangzik, Enna jól hallhatóan, tátott szájjal, nagy levegőt véve hüledezik.*
- Hogy micsodaaa? Megloptad őket? *Teljes döbbenet az arcán, szemöldökei az égben. Aztán mikor hallja, ezek után még befogadták a lányt, hatalmas kacajban tör ki.* Hát ezt nem hiszem el! Ez a történet hatalmas!
*Majd jólesően letörölgeti a nevetéstől összegyűlt könnycseppeket a szeme sarkából. Nem kárörvendően nevet. Őszintén és vidáman, mint akit meglep, de ugyanakkor megörvendeztet a történet valószerűtlen kedvessége.
Mire felpillant, zöld tekintet fúródik a szemeibe, egy zavarba ejtő kérdés kíséretében. Ez kijózanítja. Biztosan nem az volt a cél, hogy kizökkentsék, de ha ilyesmit kérdeznek tőle, az mindig kicsit elbizonytalanítja.*
- Hát én...
*Kezd bele, még a kezét is felemeli, mintha nekikészülődne valami mondanivalónak. De ráébred, ezt nem igazán tudja hogyan hosszabbítani. Amilyen viharosan emelte fel a kezét, hogy gesztikulálhasson vele, olyan gyorsan le is ereszti.*
- Igazából fogalmam sincs. *Vallja be egy feszültségoldó kuncogás kíséretében.* Nem emlékszem semmire. *Itt egy pillanatra megáll, de szinte azonnal viharos magyarázkodásba kezd. Kezei visszatérnek a magasba, hogy hadonászással segítsék őt a társalgásban.* Azaz sok dolgot tudok, és most már egy ideje ismét gyűjtöm az emlékeket. De történt egy kis... baleset velem. És fogalmam sincs, az előtt milyen életem volt.
*Beszéd közben nagyjából Cilia irányába néz, de mivel emlékezi között turkál, nem egyenesen a hosszúéletű szemeibe néz. Mikor azonban szavai véget érnek, ismét felkeresi a kislány tekintetét, ott keresve, mit szól vajon ehhez a másik.*
//Emlékek árnyékában//
*Szívesen segíti föl Ciliát a vízből. Legalább nem marad hoppon a sután lógó kezeivel. Majd folytatódik a párbeszéd úgy, ahogyan eddig is.
Tehát a romváros mélyén van az intézmény. Érdekes. Hallott már róla, hogy az a környék egy kissé megváltozott, de még nem volt különösebb kedve jobban megnézni magának. Utoljára talán akkor nézett igazán körül ott, mikor Ar Thenior küldte a város népét oda, valami szobrot keresni. Akkoriban nem találta túl szép helynek.
Mindenesetre dicséretes, hogy most ilyen igyekezet van az itteni polgárokban, hogy szépítsék a városukat. Ez a kislány is dolgozik rajta a maga módján, hogy valami szépet és hasznosat teremtsen ahol tud - egy kiskert formájában. Aranyos törekvés. A félvér véleményét tükrözi ragyogó mosolya is.
Ahogy azonban a kis elf sorsán töpreng, ismét elkomolyodik. A víz kellemesen hűvös, akár még az arcát is megmosná benne, ha nem érezné ide nem illőnek. Ugyan a kicsi gondtalannak tűnik, de ő mégis érez némi felelősséget fiatalabb társa iránt, ezért még nem oldódik teljesen fel.
Aggódó kérdésére Cilia rövid mesébe kezd. Mikor a "meglopni" szó elhangzik, Enna jól hallhatóan, tátott szájjal, nagy levegőt véve hüledezik.*
- Hogy micsodaaa? Megloptad őket? *Teljes döbbenet az arcán, szemöldökei az égben. Aztán mikor hallja, ezek után még befogadták a lányt, hatalmas kacajban tör ki.* Hát ezt nem hiszem el! Ez a történet hatalmas!
*Majd jólesően letörölgeti a nevetéstől összegyűlt könnycseppeket a szeme sarkából. Nem kárörvendően nevet. Őszintén és vidáman, mint akit meglep, de ugyanakkor megörvendeztet a történet valószerűtlen kedvessége.
Mire felpillant, zöld tekintet fúródik a szemeibe, egy zavarba ejtő kérdés kíséretében. Ez kijózanítja. Biztosan nem az volt a cél, hogy kizökkentsék, de ha ilyesmit kérdeznek tőle, az mindig kicsit elbizonytalanítja.*
- Hát én...
*Kezd bele, még a kezét is felemeli, mintha nekikészülődne valami mondanivalónak. De ráébred, ezt nem igazán tudja hogyan hosszabbítani. Amilyen viharosan emelte fel a kezét, hogy gesztikulálhasson vele, olyan gyorsan le is ereszti.*
- Igazából fogalmam sincs. *Vallja be egy feszültségoldó kuncogás kíséretében.* Nem emlékszem semmire. *Itt egy pillanatra megáll, de szinte azonnal viharos magyarázkodásba kezd. Kezei visszatérnek a magasba, hogy hadonászással segítsék őt a társalgásban.* Azaz sok dolgot tudok, és most már egy ideje ismét gyűjtöm az emlékeket. De történt egy kis... baleset velem. És fogalmam sincs, az előtt milyen életem volt.
*Beszéd közben nagyjából Cilia irányába néz, de mivel emlékezi között turkál, nem egyenesen a hosszúéletű szemeibe néz. Mikor azonban szavai véget érnek, ismét felkeresi a kislány tekintetét, ott keresve, mit szól vajon ehhez a másik.*
2761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-05 18:37:10
Üzenet elküldve: 2025-08-05 18:37:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Új kezdet//
*Jó helyet talált a megfigyelésre. Nem mondaná kukkolásnak, sokkal inkább felmérésnek. Persze, nem kell emögé semmi különlegeset látni. Egyelőre. Most csak féltérdre ereszkedve guggol a fa törzse mögött, mely ugyan nem rejti el a kutató szemek elől teljesen, de még is egyféle takarást biztosít számára.
Nézi a két hímet, ahogy egymásba kapaszkodva igyekeznek legyűrni a másikat, és ahogy halad előre felé a birkózás, úgy gerjed Bugában is a a vér. A harc izgalmas, ingerlő szaga tölti meg a teret, s észre sem veszi, mikor emelkedik fel, és mikor lép ki a vékony fatörzs mögül. Most már teljes valójában magasodik a földön, a megrajzolt körben hentergő másik két fajtárs fölé.*
-Argh!
*Fojtott, tompa biztató hang gurgulázik elő torkából, ahogy még inkább megközelíti a küzdő feleket, és az erdő széléenk utolsó fája mellett különös ringó táncba kezd, ahogy hol egyik, hol másik talpával dobbant aprót a talajon.
A küzdelem lendülete elsodorja magával, ahogy a ritmusba belemelegszik. Persze, nem megy közelebb, nem avatkozik bele, de légzése felgyorsul kissé, ezzel együtt szívének kalapálása is, vére a fülébe zúg.*
-Harg! Harg!
*Most már kicsit hangosabban ugrik ki száján a torkában született buzdító szócska.
Annyira belefeledkezik, hogy nem törődik senki mással a tisztáson, így nem foglalkozik a sötételf kukkolóval sem. *
*Jó helyet talált a megfigyelésre. Nem mondaná kukkolásnak, sokkal inkább felmérésnek. Persze, nem kell emögé semmi különlegeset látni. Egyelőre. Most csak féltérdre ereszkedve guggol a fa törzse mögött, mely ugyan nem rejti el a kutató szemek elől teljesen, de még is egyféle takarást biztosít számára.
Nézi a két hímet, ahogy egymásba kapaszkodva igyekeznek legyűrni a másikat, és ahogy halad előre felé a birkózás, úgy gerjed Bugában is a a vér. A harc izgalmas, ingerlő szaga tölti meg a teret, s észre sem veszi, mikor emelkedik fel, és mikor lép ki a vékony fatörzs mögül. Most már teljes valójában magasodik a földön, a megrajzolt körben hentergő másik két fajtárs fölé.*
-Argh!
*Fojtott, tompa biztató hang gurgulázik elő torkából, ahogy még inkább megközelíti a küzdő feleket, és az erdő széléenk utolsó fája mellett különös ringó táncba kezd, ahogy hol egyik, hol másik talpával dobbant aprót a talajon.
A küzdelem lendülete elsodorja magával, ahogy a ritmusba belemelegszik. Persze, nem megy közelebb, nem avatkozik bele, de légzése felgyorsul kissé, ezzel együtt szívének kalapálása is, vére a fülébe zúg.*
-Harg! Harg!
*Most már kicsit hangosabban ugrik ki száján a torkában született buzdító szócska.
Annyira belefeledkezik, hogy nem törődik senki mással a tisztáson, így nem foglalkozik a sötételf kukkolóval sem. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3158-3177