Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:42:32
Üzenet elküldve: 2024-06-23 17:42:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- Én téged féltelek az alkoholtól, drága. Legközelebb a kikötőben kötsz ki, aztán majd azt hallgathatom, hogy sárkányokat találtál a világítótorony körül repkedve.
*Nelirá-ból minden további nélkül ki tud nézni egy ilyen hajmeresztő történetet. Ha eléggé leissza magát, képes elzarándokolni a kikötőig, aztán mindenféle természetfeletti dolgot képzelni maga köré.
Mindenesetre az elégedettséggel tölti el, hogy mikor fontos a megjelenés, akkor barátnője a tőle lenyúlt, na jó, elcserélt ruháit tervezi felvenni, hogy az ő stílusában tetszelegjen.*
- Vedd fel hozzá a fűzőt is. Magassarkúval. Akkor legalább olyan dögös leszel, mint én a jobb napjaimon. A szőke hajad pedig gyönyörű kontraszt lesz a tök fekete öltözék mellé.
*El is képzeli Nelirá-t a feszes bőrnadrágban, a szoros fűzőben és magassarkúban tipegve, na, hát így már ő sem állna neki annyira ellen. Talán. Hmm, igazából de, így is ellenállna neki, viszont ez az ő érdemeiből mit sem von le.*
- Azért ne hazudj neki majd sokat, mert előbb-utóbb lebuksz. Azt meg nem tudhatod, hogy reagál majd rá. *Már majdnem hogy tanácsot ad barátnőjének, hogyan is mélyítse el a kapcsolatát egy másik lánnyal, ami azt sugallja, hogy kezdi elfogadni a tényt, hogy Nelira egy azonos neművel bonyolódott szerelmi kötelékbe. Igazából tényleg, ki ő, hogy ítélkezzen emiatt?
Az újabb kioktatásra azért már felszisszen, kezd elege lenni belőle mára.*
- Megleptél, de most már ismerem ezt az oldalad is. Ne aggódj, legközelebb határozottabban le foglak kapcsolni. *Még kacsint is neki egyet játékosan, hogy utána egy jól irányzott kérdéssel ismét átterelje a témát magáról Nelirá-ra.*
- Igazad van, ez azért elég nagy bajnak hangzik. *Nem is akar vitatkozni ezzel, azonban a következő név felkelti az érdeklődését, hisz már másodszor hallja a lány szájából, de legutóbb nem kérdezett rá a részletekre, most itt az ideje.*
- Lyr? Ő ki? Mindig emlegeted, de sosem mondasz róla többet. Amiatt kivételesen nem ítélkezek, hogy lefeküdtél az apjával, hasonlót én is csináltam, szükségből. Ő legalább férfi volt *nevet.* Bár, azt nem csodálom, hogy az anyja meg a lánya kiakadt, de nem a te hibád, csak nem volt szerencséd. Bezárva lenni meg rossz, ebben is egyetértek, de az nem a világvége, habár gondolom a börtön teljesen más, mint mikor a törvényt megkerülve zárnak be. *Elgondolkozik most magában egy rövid időre, majd nem kérdez, csak óvatosan megöleli Nelirá-t, felkészülve arra is, hogy a másik lány jobban az ölelésbe bújik majd, meg arra is, hogy ellöki őt magától.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
- Én téged féltelek az alkoholtól, drága. Legközelebb a kikötőben kötsz ki, aztán majd azt hallgathatom, hogy sárkányokat találtál a világítótorony körül repkedve.
*Nelirá-ból minden további nélkül ki tud nézni egy ilyen hajmeresztő történetet. Ha eléggé leissza magát, képes elzarándokolni a kikötőig, aztán mindenféle természetfeletti dolgot képzelni maga köré.
Mindenesetre az elégedettséggel tölti el, hogy mikor fontos a megjelenés, akkor barátnője a tőle lenyúlt, na jó, elcserélt ruháit tervezi felvenni, hogy az ő stílusában tetszelegjen.*
- Vedd fel hozzá a fűzőt is. Magassarkúval. Akkor legalább olyan dögös leszel, mint én a jobb napjaimon. A szőke hajad pedig gyönyörű kontraszt lesz a tök fekete öltözék mellé.
*El is képzeli Nelirá-t a feszes bőrnadrágban, a szoros fűzőben és magassarkúban tipegve, na, hát így már ő sem állna neki annyira ellen. Talán. Hmm, igazából de, így is ellenállna neki, viszont ez az ő érdemeiből mit sem von le.*
- Azért ne hazudj neki majd sokat, mert előbb-utóbb lebuksz. Azt meg nem tudhatod, hogy reagál majd rá. *Már majdnem hogy tanácsot ad barátnőjének, hogyan is mélyítse el a kapcsolatát egy másik lánnyal, ami azt sugallja, hogy kezdi elfogadni a tényt, hogy Nelira egy azonos neművel bonyolódott szerelmi kötelékbe. Igazából tényleg, ki ő, hogy ítélkezzen emiatt?
Az újabb kioktatásra azért már felszisszen, kezd elege lenni belőle mára.*
- Megleptél, de most már ismerem ezt az oldalad is. Ne aggódj, legközelebb határozottabban le foglak kapcsolni. *Még kacsint is neki egyet játékosan, hogy utána egy jól irányzott kérdéssel ismét átterelje a témát magáról Nelirá-ra.*
- Igazad van, ez azért elég nagy bajnak hangzik. *Nem is akar vitatkozni ezzel, azonban a következő név felkelti az érdeklődését, hisz már másodszor hallja a lány szájából, de legutóbb nem kérdezett rá a részletekre, most itt az ideje.*
- Lyr? Ő ki? Mindig emlegeted, de sosem mondasz róla többet. Amiatt kivételesen nem ítélkezek, hogy lefeküdtél az apjával, hasonlót én is csináltam, szükségből. Ő legalább férfi volt *nevet.* Bár, azt nem csodálom, hogy az anyja meg a lánya kiakadt, de nem a te hibád, csak nem volt szerencséd. Bezárva lenni meg rossz, ebben is egyetértek, de az nem a világvége, habár gondolom a börtön teljesen más, mint mikor a törvényt megkerülve zárnak be. *Elgondolkozik most magában egy rövid időre, majd nem kérdez, csak óvatosan megöleli Nelirá-t, felkészülve arra is, hogy a másik lány jobban az ölelésbe bújik majd, meg arra is, hogy ellöki őt magától.*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-23 13:37:24
Üzenet elküldve: 2024-06-23 13:37:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha valaki elég időt szentel Nelira tanulmányozására, arra azért hamar rájöhet, hogy igen könnyű őt a gondolatok között terelni. Néha elég egy lehulló falevél is, de ha ezt valaki tudatosan csinálja, akkor képes napokra elfelejteni azt, amiről kérdezett, persze azért egyszer újfent eszébe jut, s akkor felteszi még egyszer, erőszakosabban.
A Nori-ról való beszéd akár hatokra is elűzhetné ezt, hiszen most az egyik kedvenc témája lett. Az ilyesmi ismeretlen utakat kedveli, hiszen szövögethet álmokat, képzeteket, tévképzeteket, amivel hosszú ideig el tud lenni anélkül, hogy bármi is történne valójában. *
- Jaj, miért kell tőlem félteni, legalább jót szórakozok tőle. *A másik kevésbé, de az ugyan kit érdekel?*
- Szerintem a nadrágodban megyek. Vagyis az enyémben. Neki azt mondtam, legyen csinos. Majd kiderül. Most lehetek a lovászfiú. Jó szerep. *Nevet már ő is, feldobódott, s messzire űzte a gondolatot, hogy tán meg sem jelenik a feketeség. Hamar kiderül, nem sokat kell már aludni. Egyet.
Kéjelgése ismét nem hozza lázba a másikat, de ez nem jelenti azt, hogy ez sem fordulna elő többé. Egyszer - ha valamiben biztos, az ez - sikeres lesz a küldetése.*
- Nem hiszem, nem tűnik olyannak. Meg nem kell mindenről tudnia, nem olyan mint Tian, ő azonnal rájönne. Akármilyen jól játszom meg magam... hmm... *Terelődik ismét, ami jót tesz Merlaná-nak, mert így ténylegesen befejezi egy kis röhögés után az ostromot. De mintha máris kezdődne az újabb depresszív hullám és elemi erő kell hozzá, hogy ne kezdje forgatni a szemeit ismét.*
- Nos a nemet mondásnak is megvan a művészete, ha nem úgy csinálnád, mint egy ázott veréb, akkor leálltam volna hamarabb. *Néz rá jelentőségteljesen. Mert ez valóban így van. Ha ezt megtanulja a lány, akkor sokkal szebb életet tud majd élni, persze lesznek elkerülhetetlen dolgok, de majd azt is felismeri.* - Nem tudom mi nagyobb baj annál, hogy menekülök a szerelmem elől, mert véletlenül meg akartam ölni. *Rándít vállat. Bár ő az éhezésről keveset tud, de mindenkinek megvan a maga története, s nem kell őket összehasonlítani sem.* - De nem volt kellemes sem bezárva leélni a fél gyerekkorom, sem az, mint amikor Lyr, meg az anyja rájött, hogy apucival kefélek. Akkor volt kitől menekülni. Elvesztettem egy barátot, na meg a nőt sem érdekelte, hogy még szinte gyerek vagyok, meg akart ölni. De még itt vagyok. És volt még pár hasonló.
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Ha valaki elég időt szentel Nelira tanulmányozására, arra azért hamar rájöhet, hogy igen könnyű őt a gondolatok között terelni. Néha elég egy lehulló falevél is, de ha ezt valaki tudatosan csinálja, akkor képes napokra elfelejteni azt, amiről kérdezett, persze azért egyszer újfent eszébe jut, s akkor felteszi még egyszer, erőszakosabban.
A Nori-ról való beszéd akár hatokra is elűzhetné ezt, hiszen most az egyik kedvenc témája lett. Az ilyesmi ismeretlen utakat kedveli, hiszen szövögethet álmokat, képzeteket, tévképzeteket, amivel hosszú ideig el tud lenni anélkül, hogy bármi is történne valójában. *
- Jaj, miért kell tőlem félteni, legalább jót szórakozok tőle. *A másik kevésbé, de az ugyan kit érdekel?*
- Szerintem a nadrágodban megyek. Vagyis az enyémben. Neki azt mondtam, legyen csinos. Majd kiderül. Most lehetek a lovászfiú. Jó szerep. *Nevet már ő is, feldobódott, s messzire űzte a gondolatot, hogy tán meg sem jelenik a feketeség. Hamar kiderül, nem sokat kell már aludni. Egyet.
Kéjelgése ismét nem hozza lázba a másikat, de ez nem jelenti azt, hogy ez sem fordulna elő többé. Egyszer - ha valamiben biztos, az ez - sikeres lesz a küldetése.*
- Nem hiszem, nem tűnik olyannak. Meg nem kell mindenről tudnia, nem olyan mint Tian, ő azonnal rájönne. Akármilyen jól játszom meg magam... hmm... *Terelődik ismét, ami jót tesz Merlaná-nak, mert így ténylegesen befejezi egy kis röhögés után az ostromot. De mintha máris kezdődne az újabb depresszív hullám és elemi erő kell hozzá, hogy ne kezdje forgatni a szemeit ismét.*
- Nos a nemet mondásnak is megvan a művészete, ha nem úgy csinálnád, mint egy ázott veréb, akkor leálltam volna hamarabb. *Néz rá jelentőségteljesen. Mert ez valóban így van. Ha ezt megtanulja a lány, akkor sokkal szebb életet tud majd élni, persze lesznek elkerülhetetlen dolgok, de majd azt is felismeri.* - Nem tudom mi nagyobb baj annál, hogy menekülök a szerelmem elől, mert véletlenül meg akartam ölni. *Rándít vállat. Bár ő az éhezésről keveset tud, de mindenkinek megvan a maga története, s nem kell őket összehasonlítani sem.* - De nem volt kellemes sem bezárva leélni a fél gyerekkorom, sem az, mint amikor Lyr, meg az anyja rájött, hogy apucival kefélek. Akkor volt kitől menekülni. Elvesztettem egy barátot, na meg a nőt sem érdekelte, hogy még szinte gyerek vagyok, meg akart ölni. De még itt vagyok. És volt még pár hasonló.
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-22 21:30:21
Üzenet elküldve: 2024-06-22 21:30:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Neki már az is valamelyest megnyugtató, ha legalább tíz percig nem faggatja őt Nelira kényes dolgokról. Mint sok minden másban, barátnője ebben sem találja a határt, de ezt már Merlana megtanulta egész jól közölni. Egy kitérő válasz, majd egy másik téma, ami jobban érdekelheti a szőkeséget, és le is van tudva a probléma.*
- Láttam már párat, de olyat, hogy valaki többen legyen, még soha. El sem tudom képzelni, milyen lehet. Az alkoholt meg legközelebb el fogom zárni előled, mikor nálam vagy, ha ilyen képzelgéseid vannak tőle. *Nevetgél, ezzel megerősítve, hogy szerinte tényleg csak a rengeteg pia játszott a lány egyébként is furcsán működő kis agyacskájával.*
- Ohh, ha elmegy, akkor legalább azt tudni fogod, hogy tényleg érdekled őt. Kéred hozzá a vörös ruhámat? Bár kétlem, hogy neked nincs még ezernyi csinos cuccod.
*Ugyan Nelira a ruhacsere alkalmával azt mondta, hogy a legjobb ruháját adta oda neki, de ezt ő már akkor sem hitte el. Ha kevés közül tényleg a legjobb, legszebb lett volna, akkor biztosan nem adja neki.
A következő percek eléggé kellemetlenül alakulnak a számára, nagyon bénán fogadja, hogy Nelira gyakorlatilag rámászik, s persze mikor Merlana hangot ad annak, hogy ezt azért nem kéne, akkor meg játssza az ártatlant. Tipikus.*
- Persze, hogyne! Csak a hajam miatt csináltad… gondolom *forgatja a szemeit.* Amúgy is mit szólna a csinos barátnéd hozzá, ha velem enyelegsz? Nem lesz féltékeny? *Ezt is csak azért kérdezi, hogy valahogy indokot adjon a szőkeség szájába, ami miatt magától akarja abbahagyni a zaklatását. Nem biztos benne, hogy ez be is jön, mikor a lány színpadiasan kéjelegni kezd előtte.*
- Nem, Nelira, ilyet nem fogsz hallani *erősíti meg korábbi gondolatait, majd duzzogva elfordítja a fejét, mikor barátnője gyakorlatilag kineveti őt.*
- Látod, pontosan ez a bajom az életemmel. Mindig olyasmit kell tennem, amit nem akarok, ha túl akarok élni… Mondd csak, te voltál már valaha igazán bajban? *Mert csak akkor lesz hiteles az, hogy bármit is tanuljon Nelirá-tól, ha kellett már harcolnia az életéért, legyen szó arról, hogy ételhez jusson vagy épp el tudjon menekülni azok elől, akik bántani akarják.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Neki már az is valamelyest megnyugtató, ha legalább tíz percig nem faggatja őt Nelira kényes dolgokról. Mint sok minden másban, barátnője ebben sem találja a határt, de ezt már Merlana megtanulta egész jól közölni. Egy kitérő válasz, majd egy másik téma, ami jobban érdekelheti a szőkeséget, és le is van tudva a probléma.*
- Láttam már párat, de olyat, hogy valaki többen legyen, még soha. El sem tudom képzelni, milyen lehet. Az alkoholt meg legközelebb el fogom zárni előled, mikor nálam vagy, ha ilyen képzelgéseid vannak tőle. *Nevetgél, ezzel megerősítve, hogy szerinte tényleg csak a rengeteg pia játszott a lány egyébként is furcsán működő kis agyacskájával.*
- Ohh, ha elmegy, akkor legalább azt tudni fogod, hogy tényleg érdekled őt. Kéred hozzá a vörös ruhámat? Bár kétlem, hogy neked nincs még ezernyi csinos cuccod.
*Ugyan Nelira a ruhacsere alkalmával azt mondta, hogy a legjobb ruháját adta oda neki, de ezt ő már akkor sem hitte el. Ha kevés közül tényleg a legjobb, legszebb lett volna, akkor biztosan nem adja neki.
A következő percek eléggé kellemetlenül alakulnak a számára, nagyon bénán fogadja, hogy Nelira gyakorlatilag rámászik, s persze mikor Merlana hangot ad annak, hogy ezt azért nem kéne, akkor meg játssza az ártatlant. Tipikus.*
- Persze, hogyne! Csak a hajam miatt csináltad… gondolom *forgatja a szemeit.* Amúgy is mit szólna a csinos barátnéd hozzá, ha velem enyelegsz? Nem lesz féltékeny? *Ezt is csak azért kérdezi, hogy valahogy indokot adjon a szőkeség szájába, ami miatt magától akarja abbahagyni a zaklatását. Nem biztos benne, hogy ez be is jön, mikor a lány színpadiasan kéjelegni kezd előtte.*
- Nem, Nelira, ilyet nem fogsz hallani *erősíti meg korábbi gondolatait, majd duzzogva elfordítja a fejét, mikor barátnője gyakorlatilag kineveti őt.*
- Látod, pontosan ez a bajom az életemmel. Mindig olyasmit kell tennem, amit nem akarok, ha túl akarok élni… Mondd csak, te voltál már valaha igazán bajban? *Mert csak akkor lesz hiteles az, hogy bármit is tanuljon Nelirá-tól, ha kellett már harcolnia az életéért, legyen szó arról, hogy ételhez jusson vagy épp el tudjon menekülni azok elől, akik bántani akarják.*
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-21 17:21:09
Üzenet elküldve: 2024-06-21 17:21:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Pontosan tudja, hogy jó ebben. Másokat megnyugtatni tökéletesen megy neki, akkor is, ha vannak közben gondolatai, hogy felképeli azt, akit éppen jobb kedv felé terel. Bár a bosszantásban is jeleskedik, azt meg kell hagyni. Jó most úgy végignézni Merlaná-n, hogy tényleg úgy tűnik, mint akit elhagyták a sötét gondolatok, de lesz még ilyen jócskán, s majd igyekszik helyt állni, mert ez a dolga, mint barát. Most eldöntötte, hogy ha már a nő is szeretné maga mellett tudni, ennyit igazán megtehet érte. Na és azt is, hogy nem faggatja tovább arról, ami annyira érdekli. De azért remélhetőleg nem gondolja a másik, hogy többé nem kérdez, mert fog. *
- Nem láttál még elég őrültet? Egyébként persze, hogy részeg voltam, tőled egyenesen a temetőbe mentem, és ott találtam rá, és hát... azért volt bennem rendesen. *Most ő nem fogja fel, hogy a temetőbe tartó útját elárulta, de talán nem tűnik fel a másiknak. * - Vagy annyira megütött volna az a sok pia, amit rám tukmáltál? Hmm... Holnap kiderül, hogy nem-e csak félre láttam valamit, vagy hülyére vett. Mert találkozunk. Ha eljön.
*Csak most sejlik fel az eshetőség, hogy tévképzetei is lehettek az alkoholtól, s az sem lehet bizonyos, hogy megjelenik a feketeség, de erre nem gondolhat hosszan, mert azonnal elönti a félelem és az nála sosem szül semmi jót. Nagy levegővel el is űzi a gondolatot, inkább Merlaná-ra figyel, sokkal jobb vele játszadozni, még akkor is, ha úgy megijedt tőle, mint egy kis őzgida. Cserkésző farkasvigyora persze arcán maradt, ahogy figyeli.*
- Mit kell úgy megijedni? Csak furán állt a hajad és elsöpörtem. Azzal a kezemmel, amivel olyan csodálatos dolgokat tudnék neked okozni. *Méri végig, mintha csak a prédája lenne, pedig igazából nem tervez vele semmit. Persze, ha megengedni neki, nem állna ellent. A maga szórakoztatására, de nem magának szerezne vele igazi örömöt. Sokkal inkább nézné Mer reakcióit közben, ő pedig büszke lenne magára, de megint elhajtja.*
- Értem én a nemet. De mennyivel jobban hangzana, hogy "Igen, Nelira, igen!"* Még a hanghordozással is játszik, mintha éppen azt utánozná, mikor kéjjel teli hangon nyög fel, de aztán végül elneveti magát és visszarendeződik.* - Jaj, mennyire kis ártatlan vagy ahhoz képest, hogy mikre kell még vetemedned az életben... pedig tőlem megtanulhatnád ezt is...
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Pontosan tudja, hogy jó ebben. Másokat megnyugtatni tökéletesen megy neki, akkor is, ha vannak közben gondolatai, hogy felképeli azt, akit éppen jobb kedv felé terel. Bár a bosszantásban is jeleskedik, azt meg kell hagyni. Jó most úgy végignézni Merlaná-n, hogy tényleg úgy tűnik, mint akit elhagyták a sötét gondolatok, de lesz még ilyen jócskán, s majd igyekszik helyt állni, mert ez a dolga, mint barát. Most eldöntötte, hogy ha már a nő is szeretné maga mellett tudni, ennyit igazán megtehet érte. Na és azt is, hogy nem faggatja tovább arról, ami annyira érdekli. De azért remélhetőleg nem gondolja a másik, hogy többé nem kérdez, mert fog. *
- Nem láttál még elég őrültet? Egyébként persze, hogy részeg voltam, tőled egyenesen a temetőbe mentem, és ott találtam rá, és hát... azért volt bennem rendesen. *Most ő nem fogja fel, hogy a temetőbe tartó útját elárulta, de talán nem tűnik fel a másiknak. * - Vagy annyira megütött volna az a sok pia, amit rám tukmáltál? Hmm... Holnap kiderül, hogy nem-e csak félre láttam valamit, vagy hülyére vett. Mert találkozunk. Ha eljön.
*Csak most sejlik fel az eshetőség, hogy tévképzetei is lehettek az alkoholtól, s az sem lehet bizonyos, hogy megjelenik a feketeség, de erre nem gondolhat hosszan, mert azonnal elönti a félelem és az nála sosem szül semmi jót. Nagy levegővel el is űzi a gondolatot, inkább Merlaná-ra figyel, sokkal jobb vele játszadozni, még akkor is, ha úgy megijedt tőle, mint egy kis őzgida. Cserkésző farkasvigyora persze arcán maradt, ahogy figyeli.*
- Mit kell úgy megijedni? Csak furán állt a hajad és elsöpörtem. Azzal a kezemmel, amivel olyan csodálatos dolgokat tudnék neked okozni. *Méri végig, mintha csak a prédája lenne, pedig igazából nem tervez vele semmit. Persze, ha megengedni neki, nem állna ellent. A maga szórakoztatására, de nem magának szerezne vele igazi örömöt. Sokkal inkább nézné Mer reakcióit közben, ő pedig büszke lenne magára, de megint elhajtja.*
- Értem én a nemet. De mennyivel jobban hangzana, hogy "Igen, Nelira, igen!"* Még a hanghordozással is játszik, mintha éppen azt utánozná, mikor kéjjel teli hangon nyög fel, de aztán végül elneveti magát és visszarendeződik.* - Jaj, mennyire kis ártatlan vagy ahhoz képest, hogy mikre kell még vetemedned az életben... pedig tőlem megtanulhatnád ezt is...
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-21 12:18:46
Üzenet elküldve: 2024-06-21 12:18:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Merlana egyáltalán nem panaszkodta ki magát, az igazán sötét szónoklatok még csak most következtek volna, de Nelirá-nak sikerült úgy belé fojtania a szót, hogy hirtelen még jobban is lett miatta. Persze, azért örül, hogy a szőkeség a következő kérdésével érdeklődik felőle, de semmiféle szégyent nem érez rajta.*
- Meg, azt hiszem, hogy meg *bólogat párat addig, míg magát is meggyőzi arról, hogy már tényleg nincs semmi baj, és sikerült elnyomni az elméjében térhódításra készülő depresszióját, ami olykor képes teljes sötétségbe taszítani őt.
*Orthus-ról valóban nem akar beszélni, ha lehet, akkor még egy mondatot se. A diszkréciót úgy a legkönnyebb betartani, ha egyáltalán nem esik szó az illetőről, úgyhogy Nelira észrevételét is figyelmen kívül hagyja. Tudja, hogy a lány úgyis megunja azt a témát, amire nem kap választ.
Igaza is lett. Barátnője hamar talál magának új, szórakoztató témát, de attól meg Merlana haja áll égnek, annyira hihetetlen és elképzelhetetlen az egész szituáció.*
- Részegek voltatok, mi? Mert akkor tudom csak elképzelni, hogy sikerült magadnak ezt bemesélni. Senkinek nem változik meg a hangja csak úgy. A tekintete lehet, az arckifejezéssel azzal lehet játszani, de ettől még kétlem, hogy többen lennének egy testben.
Azt még valahogy be tudná fogadni a gyomra, hogy Nelira egy másik nővel hancúrozik, de csak akkor, ha őt teljes mértékben kihagyja az ilyesfajta játékaiból, de nem. A szőkeség tovább játsszik a tűzzel, Merlana pedig nem tudja eldönteni, hogy direkt idegesíti-e őt, vagy komolyan gondolja ezt az abszurd hülyeséget.*
- Most mondtam, hogy hagyd abba! *A hideg is kirázza a finom érintéstől, amiről biztosan nem fogja bevallani magának sem, hogy egész jó érzés volt. Gyorsan távolabb mászik tőle, hogy legyen köztük legalább egy méternyi biztonságot nyújtó terület.*
- Miért nem tudod megérteni, hogy én ezt nem akarom? Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem, jó?! *Pislog amolyan rémült arccal a másikra.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Merlana egyáltalán nem panaszkodta ki magát, az igazán sötét szónoklatok még csak most következtek volna, de Nelirá-nak sikerült úgy belé fojtania a szót, hogy hirtelen még jobban is lett miatta. Persze, azért örül, hogy a szőkeség a következő kérdésével érdeklődik felőle, de semmiféle szégyent nem érez rajta.*
- Meg, azt hiszem, hogy meg *bólogat párat addig, míg magát is meggyőzi arról, hogy már tényleg nincs semmi baj, és sikerült elnyomni az elméjében térhódításra készülő depresszióját, ami olykor képes teljes sötétségbe taszítani őt.
*Orthus-ról valóban nem akar beszélni, ha lehet, akkor még egy mondatot se. A diszkréciót úgy a legkönnyebb betartani, ha egyáltalán nem esik szó az illetőről, úgyhogy Nelira észrevételét is figyelmen kívül hagyja. Tudja, hogy a lány úgyis megunja azt a témát, amire nem kap választ.
Igaza is lett. Barátnője hamar talál magának új, szórakoztató témát, de attól meg Merlana haja áll égnek, annyira hihetetlen és elképzelhetetlen az egész szituáció.*
- Részegek voltatok, mi? Mert akkor tudom csak elképzelni, hogy sikerült magadnak ezt bemesélni. Senkinek nem változik meg a hangja csak úgy. A tekintete lehet, az arckifejezéssel azzal lehet játszani, de ettől még kétlem, hogy többen lennének egy testben.
Azt még valahogy be tudná fogadni a gyomra, hogy Nelira egy másik nővel hancúrozik, de csak akkor, ha őt teljes mértékben kihagyja az ilyesfajta játékaiból, de nem. A szőkeség tovább játsszik a tűzzel, Merlana pedig nem tudja eldönteni, hogy direkt idegesíti-e őt, vagy komolyan gondolja ezt az abszurd hülyeséget.*
- Most mondtam, hogy hagyd abba! *A hideg is kirázza a finom érintéstől, amiről biztosan nem fogja bevallani magának sem, hogy egész jó érzés volt. Gyorsan távolabb mászik tőle, hogy legyen köztük legalább egy méternyi biztonságot nyújtó terület.*
- Miért nem tudod megérteni, hogy én ezt nem akarom? Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem, jó?! *Pislog amolyan rémült arccal a másikra.*
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-20 17:01:13
Üzenet elküldve: 2024-06-20 17:01:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig az élet keveseket kímél. Talán nem is találni olyan lelket, akit ne ért volna valami igazi fájdalom, pusztán van aki könnyebben küzd meg, van, aki kevésbé. Van, aki elnyomja és van, aki útjára engedi. Na meg van, aki csak azt hiszi, hogy jól evickél, közben pedig belülről emésztődik, de mit sem sejt róla. Talán Merlana az, aki egy fokkal jobban járt, ha ilyen módon ki tudja adni néha a bánatát és egy pillanatra, de tényleg csak egyre ettől a szőkeség elszégyelli magát. Ő ajánlotta fel ugyanis nem túl régen, hogy itt lesz, ha beszélni szeretne a barátnője, most mégis felidegesítette, mert tehetetlennek érezte magát egy szint után. Persze ezt nem fogja bevallani. Mindenre van egy jó válasza, csak ha sokadjára nem tud behatolni a fülekbe, akkor nem kívánja többet hangoztatni. Most viszont végre betalált, így megnyugodhatnak mindketten.*
- Jó, ennyi belefér. Megnyugodtál?
*Méri végig a másikat, mert ki nem mondaná azt, amit nemrég gondolt. A szemeit viszont ismét forgatja. Egészen eddig be nem állt a szája, most pedig nem kíván beszélni akkor, amikor az ő számára is érdekes kérdéseket boncolgathatnak. Arról nincs sejtelme, hogy talán a mai véletlen árulkodás után nem is mer beszélni többet a nő.*
- Tudja... akkor kisimultabb lennél. Mint én ma.
*Nevet, de nem forszírozza tovább, látja, hogy nem akar szóra nyílni az a kis száj. Beszél hát új szerzeményéről. Az jobban megy.*
- Ha láttad volna, nem ezt mondanád. Egy pillanat alatt változik meg minden. Nem úgy, mint, amikor én... hanem, máshogy. Komolyan, még a hangja is más lett és az is, ahogy rám néz. De akart mindkettő. Még jó.
*Gondol vissza az estére, s jólesően végigfut rajta a libabőr, ami egy vágyódó mosolyt szül. Eztán néz újfent értetlenül, majd vonásai kéjesen változnak.*
- Szívesen megmutatom, ha nem tudod. Ki tudja mikor jön még jól. Na? *Hajol közelebb hirtelen, hogy kezeivel finoman elsöpörhessen egy kósza tincset Merlana nyaka mellől, érintve ujjaival a bőrét, finoman végigsimítva az ívet. Persze tudja, hogy el fogja húzni magát a másik, de rettenetesen élvezi, hogy szórakozhat vele.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Márpedig az élet keveseket kímél. Talán nem is találni olyan lelket, akit ne ért volna valami igazi fájdalom, pusztán van aki könnyebben küzd meg, van, aki kevésbé. Van, aki elnyomja és van, aki útjára engedi. Na meg van, aki csak azt hiszi, hogy jól evickél, közben pedig belülről emésztődik, de mit sem sejt róla. Talán Merlana az, aki egy fokkal jobban járt, ha ilyen módon ki tudja adni néha a bánatát és egy pillanatra, de tényleg csak egyre ettől a szőkeség elszégyelli magát. Ő ajánlotta fel ugyanis nem túl régen, hogy itt lesz, ha beszélni szeretne a barátnője, most mégis felidegesítette, mert tehetetlennek érezte magát egy szint után. Persze ezt nem fogja bevallani. Mindenre van egy jó válasza, csak ha sokadjára nem tud behatolni a fülekbe, akkor nem kívánja többet hangoztatni. Most viszont végre betalált, így megnyugodhatnak mindketten.*
- Jó, ennyi belefér. Megnyugodtál?
*Méri végig a másikat, mert ki nem mondaná azt, amit nemrég gondolt. A szemeit viszont ismét forgatja. Egészen eddig be nem állt a szája, most pedig nem kíván beszélni akkor, amikor az ő számára is érdekes kérdéseket boncolgathatnak. Arról nincs sejtelme, hogy talán a mai véletlen árulkodás után nem is mer beszélni többet a nő.*
- Tudja... akkor kisimultabb lennél. Mint én ma.
*Nevet, de nem forszírozza tovább, látja, hogy nem akar szóra nyílni az a kis száj. Beszél hát új szerzeményéről. Az jobban megy.*
- Ha láttad volna, nem ezt mondanád. Egy pillanat alatt változik meg minden. Nem úgy, mint, amikor én... hanem, máshogy. Komolyan, még a hangja is más lett és az is, ahogy rám néz. De akart mindkettő. Még jó.
*Gondol vissza az estére, s jólesően végigfut rajta a libabőr, ami egy vágyódó mosolyt szül. Eztán néz újfent értetlenül, majd vonásai kéjesen változnak.*
- Szívesen megmutatom, ha nem tudod. Ki tudja mikor jön még jól. Na? *Hajol közelebb hirtelen, hogy kezeivel finoman elsöpörhessen egy kósza tincset Merlana nyaka mellől, érintve ujjaival a bőrét, finoman végigsimítva az ívet. Persze tudja, hogy el fogja húzni magát a másik, de rettenetesen élvezi, hogy szórakozhat vele.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-19 20:36:17
Üzenet elküldve: 2024-06-19 20:36:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kapott ő már elég pofont az élettől, olyanokat is, amiket egyáltalán nem érdemelt meg, de persze voltak olyanok is, amikbe magától rohant bele, holott elkerülhető lett volna. A sors és az élet talán kegyetlen volt vele, de adott neki egy olyan ajándékot is, aminek köszönhetően, ha jól forgatja a lapjait, akkor totális vereség helyett győztesként állhat majd a világ tetején, csak néha valóban elveszíti a fókuszt. Olyankor elhomályosodnak előtte azok a bizonyos lapok, és nem mindig tudja, hogy melyik dobás a helyes. Jó, hogy most van mellette valaki, aki segít neki visszanyerni a tisztánlátást.*
- Akkor mondjuk azt, hogy most nyafogtam. Volt értelme, mert így nem robbantam fel belülről. A szarból meg egyébként elég nehéz kimászni, ha felülről öntik a nyakadba, de most nem ez volt a helyzet. Én is örülök, hogy vagy nekem.
*Ez egy sajátos köszönetnyilvánítás volt a részéről, ami kétségkívül jár most Nelirá-nak. A következő kérdés viszont sarokba szorítja, egyszerűen nem mer őszinte választ adni, mert azt hiszi, hogy még a fák is elárulják majd őt Orthus-nak.*
- Nem akarok nyilatkozni. Tudja, mit csinál, oké? *Az arca rendben van, de azzal a nagy, kerek hasával elront mindent, ami miatt női szemnek vonzó lehetne a kereskedő. Az ágyban viszont tényleg tudja a dolgát, csak, míg ő a szolga szerepében van, ritkán kapja meg a törődést. A pénztárcája miatt viszont tényleg jóképű figura.
Hamar fény derül arra is, hogy nem csak Merlaná-nak jutott furcsa partner. Felettébb kiakad amiatt, hogy Nelira partnere egy nő, de igyekszik most sem az őszinte véleményét mutatni.*
- Egy testben hárman? Nelira, ez butaság. Ilyen nincsen. *Igyekszik inkább a tárgyilagos dolgokkal törődni, és nem azzal, hogy a nő-nő kapcsolatot ő mennyire abszurdnak találja.*
- Miért, mit gondolsz? Még csak nincs is mivel kielégítened engem… mégis mit kezdenénk mi egymással? *Naiv és tapasztalatlan kislány ő még ezen a téren is, éppen ezért képtelen felfogni az azonos neműek közti kéjelgést. Az utolsó mondatra a szemei is kikerekednek.*
- Fejezd már be! Én nem akarok tőled ilyesmit kapni *tiltakozik továbbra is töretlenül.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kapott ő már elég pofont az élettől, olyanokat is, amiket egyáltalán nem érdemelt meg, de persze voltak olyanok is, amikbe magától rohant bele, holott elkerülhető lett volna. A sors és az élet talán kegyetlen volt vele, de adott neki egy olyan ajándékot is, aminek köszönhetően, ha jól forgatja a lapjait, akkor totális vereség helyett győztesként állhat majd a világ tetején, csak néha valóban elveszíti a fókuszt. Olyankor elhomályosodnak előtte azok a bizonyos lapok, és nem mindig tudja, hogy melyik dobás a helyes. Jó, hogy most van mellette valaki, aki segít neki visszanyerni a tisztánlátást.*
- Akkor mondjuk azt, hogy most nyafogtam. Volt értelme, mert így nem robbantam fel belülről. A szarból meg egyébként elég nehéz kimászni, ha felülről öntik a nyakadba, de most nem ez volt a helyzet. Én is örülök, hogy vagy nekem.
*Ez egy sajátos köszönetnyilvánítás volt a részéről, ami kétségkívül jár most Nelirá-nak. A következő kérdés viszont sarokba szorítja, egyszerűen nem mer őszinte választ adni, mert azt hiszi, hogy még a fák is elárulják majd őt Orthus-nak.*
- Nem akarok nyilatkozni. Tudja, mit csinál, oké? *Az arca rendben van, de azzal a nagy, kerek hasával elront mindent, ami miatt női szemnek vonzó lehetne a kereskedő. Az ágyban viszont tényleg tudja a dolgát, csak, míg ő a szolga szerepében van, ritkán kapja meg a törődést. A pénztárcája miatt viszont tényleg jóképű figura.
Hamar fény derül arra is, hogy nem csak Merlaná-nak jutott furcsa partner. Felettébb kiakad amiatt, hogy Nelira partnere egy nő, de igyekszik most sem az őszinte véleményét mutatni.*
- Egy testben hárman? Nelira, ez butaság. Ilyen nincsen. *Igyekszik inkább a tárgyilagos dolgokkal törődni, és nem azzal, hogy a nő-nő kapcsolatot ő mennyire abszurdnak találja.*
- Miért, mit gondolsz? Még csak nincs is mivel kielégítened engem… mégis mit kezdenénk mi egymással? *Naiv és tapasztalatlan kislány ő még ezen a téren is, éppen ezért képtelen felfogni az azonos neműek közti kéjelgést. Az utolsó mondatra a szemei is kikerekednek.*
- Fejezd már be! Én nem akarok tőled ilyesmit kapni *tiltakozik továbbra is töretlenül.*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-19 18:12:19
Üzenet elküldve: 2024-06-19 18:12:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg úgy érzi, hogy teljesen mindegy, mit is mond, így lassan két út közül kell választania. Az egyik, az az, hogy egyszerűen csak befejezi a beszédet és hidegen hagyja a másik szenvedése, feláll és, mint oly sokszor, elhagyja a helyet, ami számára épp nem megfelelő. A másik, az pedig az lenne, hogy egy hatalmas pofonnal téríti észhez azt, aki nem tudja befogadni, ami körülötte zajlik, csak süpped egyre jobban a saját gondolata által teremtett bűzös és undorító mocsárba. Szerencsére egyikre sincs szükség, mert végül, talán a cseppet sem kedves szavaira Merlana ráeszmél, hogy mit is csinált az elmúlt percekben. Megkönnyebbült sóhaj szökik ki fájó ajkai közül, még a szemeit is lehunyja, mintha hálát akarna adni valakinek a gondolatain keresztül, hogy elvette tőle ezt a sehová nem tartó szenvedést.*
- Néha van értelme nyafogni is. Talán. De ha kihúzod a fejed a szarból, akkor látod, hogy miért kezdtél bele mindebbe. Örülök, hogy én voltam a jó kis pofon, nem pedig azt az urat veszítetted el. Legalább jóképű?
*Miért is tudna egyszer az életben ne arra kalandozni, hogy valaki szép-e a szemnek, jó e az ágyban - vagy temetőben -, vagy van-e valami haszna. Ő ilyen.
Kissé értetlenül pislog a nőre, hogy miért kell így sápítozni azon, hogy a tegnapi boldogsága egy hasonló nemű karjaiban érte. Mégis kit érdekel? Bizonyos kereteken belül teljesen mindegy ki okoz örömöt, ha örömöt okoz. Szerencsére egy ló nem tud olyat, mert akkor nagy bajban lenne a szőkeség. Éppen elég az a sok elmeroggyant, vagy veszélyes alak, akiket kiszúr magának.*
- Azt, és? Csinos. Kicsit furcsa, meg vannak egy testben vagy hárman, ha nem többen, de így már majdnem olyan, mintha lenne egyszerre pár szeretőm. *Ezt Nori-nak már mondta, Merlaná-nak pedig elismétli, mert magát is győzködi azzal, hogy semmi baj nincs azzal, ha őrültet szeret. Ő is az. * - Na meg nem utasított vissza, mint te állandóan, sőt. Ismét bebizonyítottam, hogy mire vagyok képes. Kár, hogy van, akinek nem tudtam. Ja nem, nem rád gondolok, egyszer mondtam, hogy megkapod a magadét.
*Nevet fel harsányan, lehetséges, hogy itt tört meg az ő kis világa és veszítette el az elemző és okos énjét. Magával kapcsolatban hogyan is lehetne okos? Akkor nem ő lenne.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tényleg úgy érzi, hogy teljesen mindegy, mit is mond, így lassan két út közül kell választania. Az egyik, az az, hogy egyszerűen csak befejezi a beszédet és hidegen hagyja a másik szenvedése, feláll és, mint oly sokszor, elhagyja a helyet, ami számára épp nem megfelelő. A másik, az pedig az lenne, hogy egy hatalmas pofonnal téríti észhez azt, aki nem tudja befogadni, ami körülötte zajlik, csak süpped egyre jobban a saját gondolata által teremtett bűzös és undorító mocsárba. Szerencsére egyikre sincs szükség, mert végül, talán a cseppet sem kedves szavaira Merlana ráeszmél, hogy mit is csinált az elmúlt percekben. Megkönnyebbült sóhaj szökik ki fájó ajkai közül, még a szemeit is lehunyja, mintha hálát akarna adni valakinek a gondolatain keresztül, hogy elvette tőle ezt a sehová nem tartó szenvedést.*
- Néha van értelme nyafogni is. Talán. De ha kihúzod a fejed a szarból, akkor látod, hogy miért kezdtél bele mindebbe. Örülök, hogy én voltam a jó kis pofon, nem pedig azt az urat veszítetted el. Legalább jóképű?
*Miért is tudna egyszer az életben ne arra kalandozni, hogy valaki szép-e a szemnek, jó e az ágyban - vagy temetőben -, vagy van-e valami haszna. Ő ilyen.
Kissé értetlenül pislog a nőre, hogy miért kell így sápítozni azon, hogy a tegnapi boldogsága egy hasonló nemű karjaiban érte. Mégis kit érdekel? Bizonyos kereteken belül teljesen mindegy ki okoz örömöt, ha örömöt okoz. Szerencsére egy ló nem tud olyat, mert akkor nagy bajban lenne a szőkeség. Éppen elég az a sok elmeroggyant, vagy veszélyes alak, akiket kiszúr magának.*
- Azt, és? Csinos. Kicsit furcsa, meg vannak egy testben vagy hárman, ha nem többen, de így már majdnem olyan, mintha lenne egyszerre pár szeretőm. *Ezt Nori-nak már mondta, Merlaná-nak pedig elismétli, mert magát is győzködi azzal, hogy semmi baj nincs azzal, ha őrültet szeret. Ő is az. * - Na meg nem utasított vissza, mint te állandóan, sőt. Ismét bebizonyítottam, hogy mire vagyok képes. Kár, hogy van, akinek nem tudtam. Ja nem, nem rád gondolok, egyszer mondtam, hogy megkapod a magadét.
*Nevet fel harsányan, lehetséges, hogy itt tört meg az ő kis világa és veszítette el az elemző és okos énjét. Magával kapcsolatban hogyan is lehetne okos? Akkor nem ő lenne.*
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:24:00
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:24:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az őszinteség súlyos kapuján belépve észrevehető, hogy Merlana fiatal kis lelkébe igazából rengeteg érzelem szorult, a képet csupán az árnyalja, hogy ezen érzelmek legtöbbje negatív, sötét és kételyekkel teli, mintha az ajtó túloldalán rózsaszín virágokkal borított lombokat és gyönyörű, zöldellő füvet várnál kopár hegyvidéket és elkorhadt fákat találnál. Nem csoda hát, hogy ebben a formában nem tetszik neki Merlana, sokan mások is így vannak ezzel, és még csak nem is lehet őket hibáztatni érte.*
- Ha azt csinálnám továbbra is, ahogy eddig túléltem, akkor én nem lennék itt neked. Börtönben lennék vagy a föld alatt.
*Folytatná tovább az önsajnálatot, de Nelira kifakadása kirántja a melankolikus gondolatok fekete tengeréből, és, mintha csak a megfulladás utolsó pillanatait élte volna túl, s egy hatalmas levegőt véve sikerülne felocsúdnia a rajta eluralkodni készülő depresszív állapotból, úgy kezd teljesen ellentétes hangulatban beszélni, mint egy-két perccel ezelőtt.*
- Igazad van, Nelira. Pont ezért csinálom, amit csinálok. Azért, hogy helyrehozzam az életemben, amit a szüleim elbasztak. Azért, hogy ha most nehéz is, később szép életem legyen. Tényleg semmi értelme a nyafogásomnak.
*Olyan volt eddig az egész, mintha direkt fogta volna be a füleit, hogy ne hallja meg rendesen, amit a lány mondani akar, pedig ő tényleg csak segíteni próbált neki. Magában elszörnyülködik azon, hogy majdnem megint hagyta magán eluralkodni a sötétséget, aminek nem egyszer sikerült már majdnem elnyelnie őt. Talán még el is kezdene újabb magasztos, a saját szenvedéséről szóló balladákat előadni arról, hogy mennyire nehezen áll ellen Sa'Tereth kísértésének, ha az általa feltett kérdésre Nelira nem egy egyáltalán nem várt dolgot válaszolt volna. Ha lenne nála ital, most még azt is kiköpné a szájából.*
- Hogy mondtad? Jól hallottam? Örülnél, ha „farka lenne”? Nelira, ez most azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent? Azt, hogy az a hű, de nagy szerelmed, aki miatt ma rám akartad törni az ajtómat, nos… ő lány? *Nem hisz a fülének, muszáj, hogy megerősítést kapjon, mert szeretné, hogy tényleg csak arról legyen szó, hogy valamit rosszul hallott, viszont, ha igaz, akkor nagyon át kell majd gondolnia, hogy mit reagáljon erre az elég abszurd tényre, amire most fény derült.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az őszinteség súlyos kapuján belépve észrevehető, hogy Merlana fiatal kis lelkébe igazából rengeteg érzelem szorult, a képet csupán az árnyalja, hogy ezen érzelmek legtöbbje negatív, sötét és kételyekkel teli, mintha az ajtó túloldalán rózsaszín virágokkal borított lombokat és gyönyörű, zöldellő füvet várnál kopár hegyvidéket és elkorhadt fákat találnál. Nem csoda hát, hogy ebben a formában nem tetszik neki Merlana, sokan mások is így vannak ezzel, és még csak nem is lehet őket hibáztatni érte.*
- Ha azt csinálnám továbbra is, ahogy eddig túléltem, akkor én nem lennék itt neked. Börtönben lennék vagy a föld alatt.
*Folytatná tovább az önsajnálatot, de Nelira kifakadása kirántja a melankolikus gondolatok fekete tengeréből, és, mintha csak a megfulladás utolsó pillanatait élte volna túl, s egy hatalmas levegőt véve sikerülne felocsúdnia a rajta eluralkodni készülő depresszív állapotból, úgy kezd teljesen ellentétes hangulatban beszélni, mint egy-két perccel ezelőtt.*
- Igazad van, Nelira. Pont ezért csinálom, amit csinálok. Azért, hogy helyrehozzam az életemben, amit a szüleim elbasztak. Azért, hogy ha most nehéz is, később szép életem legyen. Tényleg semmi értelme a nyafogásomnak.
*Olyan volt eddig az egész, mintha direkt fogta volna be a füleit, hogy ne hallja meg rendesen, amit a lány mondani akar, pedig ő tényleg csak segíteni próbált neki. Magában elszörnyülködik azon, hogy majdnem megint hagyta magán eluralkodni a sötétséget, aminek nem egyszer sikerült már majdnem elnyelnie őt. Talán még el is kezdene újabb magasztos, a saját szenvedéséről szóló balladákat előadni arról, hogy mennyire nehezen áll ellen Sa'Tereth kísértésének, ha az általa feltett kérdésre Nelira nem egy egyáltalán nem várt dolgot válaszolt volna. Ha lenne nála ital, most még azt is kiköpné a szájából.*
- Hogy mondtad? Jól hallottam? Örülnél, ha „farka lenne”? Nelira, ez most azt jelenti, amit gondolok, hogy jelent? Azt, hogy az a hű, de nagy szerelmed, aki miatt ma rám akartad törni az ajtómat, nos… ő lány? *Nem hisz a fülének, muszáj, hogy megerősítést kapjon, mert szeretné, hogy tényleg csak arról legyen szó, hogy valamit rosszul hallott, viszont, ha igaz, akkor nagyon át kell majd gondolnia, hogy mit reagáljon erre az elég abszurd tényre, amire most fény derült.*
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:05:02
Üzenet elküldve: 2024-06-18 20:05:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Éber álmok//
*A Tanács kérésének eleget téve, Naesala mindenféle őrségi jelvényt mellőzve indul meg hosszú útjára, annak ellenére, hogy vakarózik ettől az egésztől. Egészen eddig azt hitte, megérzései már teljes apátiába süllyedtek az elmúlt hónapokban, most mégis egyértelműen jelzik az elf részére, hogy valami igazán rossz fog történni. Persze az is lehet, hogy csak a történetben felmerülő babonás baromságoktól fázik. Valahogy mágiaszerűséget sejtet az események mögött, s hát ha valamit igazán előszeretettel hangoztat az az, mennyire átkozottul gyűlöli a varázslatokat. A művelőiket szintúgy, leszámítva persze azt az egyetlen tharg mágust, akivel egyszer alaposan beborozott a városban. Annak csak a kecskéje volt utálatos.
Jobbik eset, ha a parasztok csak egymást ijesztgetik ostoba népi hiedelmekkel. Nem biztos, hogy rendet tudna vágni közöttük, téveszmékkel harcolni olyan, mint széllel szemben hugyozni, de talán talál egy-két értelmesebb jobbágyot, aki kisegíti majd ebben. Ez még persze odébb van, először rá kell jönnie, mi is nyugtalanítja a helyieket.
Gyalogszerrel indult neki, a jó öreg Görényt most nem hozta magával, úgy érezte túl nagy feltűnést keltene. Mire odaér még ki kell találnia valami mesét arról, hogy egyáltalán mit keres ott. Elvégre a parancs alapján ő most nem az őrség nevében jár el, nem vetheti be a jól megszokott hivatali autoritását, más módszerekhez lesz kénytelen folyamodni. Mindenesetre még van egy kis ideje morfondírozni ezen.*
*A Tanács kérésének eleget téve, Naesala mindenféle őrségi jelvényt mellőzve indul meg hosszú útjára, annak ellenére, hogy vakarózik ettől az egésztől. Egészen eddig azt hitte, megérzései már teljes apátiába süllyedtek az elmúlt hónapokban, most mégis egyértelműen jelzik az elf részére, hogy valami igazán rossz fog történni. Persze az is lehet, hogy csak a történetben felmerülő babonás baromságoktól fázik. Valahogy mágiaszerűséget sejtet az események mögött, s hát ha valamit igazán előszeretettel hangoztat az az, mennyire átkozottul gyűlöli a varázslatokat. A művelőiket szintúgy, leszámítva persze azt az egyetlen tharg mágust, akivel egyszer alaposan beborozott a városban. Annak csak a kecskéje volt utálatos.
Jobbik eset, ha a parasztok csak egymást ijesztgetik ostoba népi hiedelmekkel. Nem biztos, hogy rendet tudna vágni közöttük, téveszmékkel harcolni olyan, mint széllel szemben hugyozni, de talán talál egy-két értelmesebb jobbágyot, aki kisegíti majd ebben. Ez még persze odébb van, először rá kell jönnie, mi is nyugtalanítja a helyieket.
Gyalogszerrel indult neki, a jó öreg Görényt most nem hozta magával, úgy érezte túl nagy feltűnést keltene. Mire odaér még ki kell találnia valami mesét arról, hogy egyáltalán mit keres ott. Elvégre a parancs alapján ő most nem az őrség nevében jár el, nem vetheti be a jól megszokott hivatali autoritását, más módszerekhez lesz kénytelen folyamodni. Mindenesetre még van egy kis ideje morfondírozni ezen.*
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-17 11:35:42
Üzenet elküldve: 2024-06-17 11:35:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban nem olyan biztos, hogy tetszik neki ez a mostani Merlana. Ez a sok érzelem mindig azt eredményezi nála, hogy felhúzzon maga elé egy védőbástyát, pont úgy, mint amikor az érzelmek hiányától fél. Lényegében szereti, ha valami üres, de egyértelmű. Az nem zavarja össze. De ha egyáltalán nem érdekelné a másik, már rég itt sem lenne. Nem az a fajta, aki helyzetekben marad, hogyha nem akar. A hallottakon még el is gondolkodik. Ő ugyan nem lopott, csak szíveket azért, hogy legyen hol laknia és mit ennie, de az is olyan képlékeny volt, mintha csak pénzt tulajdonított volna el. Sajnos elmeállapota szólt közbe, nem pedig a kitartása.*
- Mondjuk ezekkel a dolgokkal nem függök össze. Attól még lehetek neked, hogy lopsz, vagy épp kurválkodsz. Akkor nem, ha nem tetszek annak, aki finanszírozza az életed. Az tény. Szóval máskor jobban gondold át, hogy hová viszel.
*Vonja meg a vállát. Nem kéne ebből ekkora ügyet keríteni. Neki nem kell bizonygatni semmit, úgyis a saját szemének hisz.*
- Az istenekre, a legtöbbünknek nem volt szép gyerekkora Merlana. Ez van. Keveredj ki belőle, ha akarsz, ha pedig nem, akkor dagonyázz az önsajnálatban. *Tudja, hogy ez fájhatott, mert tapasztalta ő is a saját bőrén azt, amit most mesél a nő. Neki is más lenne az élete, de már nem változtathat rajta. * - Folyamatosan arról beszélek, hogy nehéz lesz. Ettől nehéz. Nekem kurvára mindegy, mi a célod, vagy mi nem az. Csak csináld úgy, hogy közben ne akarj belehalni. Annak van értelme. Ennek a hisztinek nincs. *Tévedés, hogy kötné az ebet a karóhoz. Ő azt tudja, hogy kiválasztott a másik egy utat magának, amit végig akar vinni ő pedig szívesen segít. Na de, hogy a saját útjában is azt keresse, hogy miért rossz, az már neki is sok.* - Felőlem Arthenior legügyesebb köcsögöse is lehetnél, ha ahhoz lenne érzéked, de te nem az akarsz lenni. Abban is épp úgy veled lennék. A szüleid pedig nem. Nem változtathatsz ezen.
* Mintha semmi nem lenne jó, amit mondd, ezért nem is akar tovább mondani semmit. A kérdésre még mondjuk érdekli a válasz, akkor is, ha még képes ebbe is belefűzni sanyarú sorsát.*
- Hát akkor legyél egy kicsit rosszul, hogy utána jobban legyél. Tényleg rajtad múlik.
*Nem tudja mire vágyik igazán, most viszonylag jól elvan leszámítva a semmittevést, mégis az első gondolatát mondja ki.*
- Szeretnék olyan viszonzott szerelmet, tudod, mint a mesékben. Aki elfogad úgy, ahogy szerinted te. Mondjuk jobban örülnék, ha farka lenne.
*Ezzel most tán azt is elárulta, hogy akit hajnalban a szerelmének nevezett, igazából még nem olyan helyet foglal el a szívében, na meg nem is férfi.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Abban nem olyan biztos, hogy tetszik neki ez a mostani Merlana. Ez a sok érzelem mindig azt eredményezi nála, hogy felhúzzon maga elé egy védőbástyát, pont úgy, mint amikor az érzelmek hiányától fél. Lényegében szereti, ha valami üres, de egyértelmű. Az nem zavarja össze. De ha egyáltalán nem érdekelné a másik, már rég itt sem lenne. Nem az a fajta, aki helyzetekben marad, hogyha nem akar. A hallottakon még el is gondolkodik. Ő ugyan nem lopott, csak szíveket azért, hogy legyen hol laknia és mit ennie, de az is olyan képlékeny volt, mintha csak pénzt tulajdonított volna el. Sajnos elmeállapota szólt közbe, nem pedig a kitartása.*
- Mondjuk ezekkel a dolgokkal nem függök össze. Attól még lehetek neked, hogy lopsz, vagy épp kurválkodsz. Akkor nem, ha nem tetszek annak, aki finanszírozza az életed. Az tény. Szóval máskor jobban gondold át, hogy hová viszel.
*Vonja meg a vállát. Nem kéne ebből ekkora ügyet keríteni. Neki nem kell bizonygatni semmit, úgyis a saját szemének hisz.*
- Az istenekre, a legtöbbünknek nem volt szép gyerekkora Merlana. Ez van. Keveredj ki belőle, ha akarsz, ha pedig nem, akkor dagonyázz az önsajnálatban. *Tudja, hogy ez fájhatott, mert tapasztalta ő is a saját bőrén azt, amit most mesél a nő. Neki is más lenne az élete, de már nem változtathat rajta. * - Folyamatosan arról beszélek, hogy nehéz lesz. Ettől nehéz. Nekem kurvára mindegy, mi a célod, vagy mi nem az. Csak csináld úgy, hogy közben ne akarj belehalni. Annak van értelme. Ennek a hisztinek nincs. *Tévedés, hogy kötné az ebet a karóhoz. Ő azt tudja, hogy kiválasztott a másik egy utat magának, amit végig akar vinni ő pedig szívesen segít. Na de, hogy a saját útjában is azt keresse, hogy miért rossz, az már neki is sok.* - Felőlem Arthenior legügyesebb köcsögöse is lehetnél, ha ahhoz lenne érzéked, de te nem az akarsz lenni. Abban is épp úgy veled lennék. A szüleid pedig nem. Nem változtathatsz ezen.
* Mintha semmi nem lenne jó, amit mondd, ezért nem is akar tovább mondani semmit. A kérdésre még mondjuk érdekli a válasz, akkor is, ha még képes ebbe is belefűzni sanyarú sorsát.*
- Hát akkor legyél egy kicsit rosszul, hogy utána jobban legyél. Tényleg rajtad múlik.
*Nem tudja mire vágyik igazán, most viszonylag jól elvan leszámítva a semmittevést, mégis az első gondolatát mondja ki.*
- Szeretnék olyan viszonzott szerelmet, tudod, mint a mesékben. Aki elfogad úgy, ahogy szerinted te. Mondjuk jobban örülnék, ha farka lenne.
*Ezzel most tán azt is elárulta, hogy akit hajnalban a szerelmének nevezett, igazából még nem olyan helyet foglal el a szívében, na meg nem is férfi.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-17 10:48:05
Üzenet elküldve: 2024-06-17 10:48:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nelira most egy kicsit megismerheti a gondosan felépített álarc mögött meghúzódó igazi Merlaná-t. Azt a lányt, akinek szavai mögött nem feltétlenül van igazi logika, merthogy most nem az esze, hanem a szíve vezérli, azt pedig mind tudjuk, hogy az érzelmek közt összefüggéseket találni olykor lehetetlen.*
- Azért, mert attól, hogy roppant idegesítő vagy néha, legalább nem unalmas. Sokkal jobb a hülyeségeid miatt csikorgatni a fogam, mint lopni, csalni, hazudni azért, hogy ehessek, aztán könyörögni, hogy alhassak valahol, majd másnap kezdeni elölről az egész átkozott mókuskereket. *Válaszolja őszintén, aztán tovább hallgatja a lányt, aki megint csak ugyanoda lyukad ki. Fókuszáljon a céljaira, mert az a fontos, és attól lesz jó neki. Merlana számára kezd gyanússá válni, hogy miért köti Nelira ennyire az ebet a karóhoz.*
- Attól, hogy eljátszom magamnak, hogy jobb lett, még nem változik meg valójában az életem. Akkor lehetne más, ha visszamehetnék az időben, és könyöröghetnék a szüleimnek, hogy szeressenek, ne pedig kidobjanak az utcára.
*Persze, pontosan tudja, hogy erre már nem fog soha sor kerülni. Nem mondhatja el sem anyjának, sem apjának, hogy mennyire haragszik rájuk, amiért mindent elcsesztek, de ettől függetlenül végtelenül szereti, illetve szeretné őket, ha lenne rá alkalma.
A következő kérdésen talán hosszan el kéne gondolkodnia, de ehelyett, ahogy elhangzik, rögtön rá is vág egy választ, illetve egy kérdést.*
- Én? Vagy az, aki a kitalált történetben a főszereplő? Nem mindegy. Ha igazi választ akarsz hallani, akkor gondtalanságra. Annak pedig az egyik legjobb megoldása a pénz. Pénzzel mindent meg lehet oldani, ezt bizonyítja… Morthimer is.
*Most esik le neki, hogy tanára otthonában már elkotyogta Orthus nevét Nelirá-nak, úgyhogy most már mindegy, rosszabb már nem lesz attól, ha kimondja még egyszer.*
- És te, Nelira? Mire vágysz? *Kérdez vissza gyorsan, hogy ne Orthus kerüljön a beszélgetés középpontjába.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nelira most egy kicsit megismerheti a gondosan felépített álarc mögött meghúzódó igazi Merlaná-t. Azt a lányt, akinek szavai mögött nem feltétlenül van igazi logika, merthogy most nem az esze, hanem a szíve vezérli, azt pedig mind tudjuk, hogy az érzelmek közt összefüggéseket találni olykor lehetetlen.*
- Azért, mert attól, hogy roppant idegesítő vagy néha, legalább nem unalmas. Sokkal jobb a hülyeségeid miatt csikorgatni a fogam, mint lopni, csalni, hazudni azért, hogy ehessek, aztán könyörögni, hogy alhassak valahol, majd másnap kezdeni elölről az egész átkozott mókuskereket. *Válaszolja őszintén, aztán tovább hallgatja a lányt, aki megint csak ugyanoda lyukad ki. Fókuszáljon a céljaira, mert az a fontos, és attól lesz jó neki. Merlana számára kezd gyanússá válni, hogy miért köti Nelira ennyire az ebet a karóhoz.*
- Attól, hogy eljátszom magamnak, hogy jobb lett, még nem változik meg valójában az életem. Akkor lehetne más, ha visszamehetnék az időben, és könyöröghetnék a szüleimnek, hogy szeressenek, ne pedig kidobjanak az utcára.
*Persze, pontosan tudja, hogy erre már nem fog soha sor kerülni. Nem mondhatja el sem anyjának, sem apjának, hogy mennyire haragszik rájuk, amiért mindent elcsesztek, de ettől függetlenül végtelenül szereti, illetve szeretné őket, ha lenne rá alkalma.
A következő kérdésen talán hosszan el kéne gondolkodnia, de ehelyett, ahogy elhangzik, rögtön rá is vág egy választ, illetve egy kérdést.*
- Én? Vagy az, aki a kitalált történetben a főszereplő? Nem mindegy. Ha igazi választ akarsz hallani, akkor gondtalanságra. Annak pedig az egyik legjobb megoldása a pénz. Pénzzel mindent meg lehet oldani, ezt bizonyítja… Morthimer is.
*Most esik le neki, hogy tanára otthonában már elkotyogta Orthus nevét Nelirá-nak, úgyhogy most már mindegy, rosszabb már nem lesz attól, ha kimondja még egyszer.*
- És te, Nelira? Mire vágysz? *Kérdez vissza gyorsan, hogy ne Orthus kerüljön a beszélgetés középpontjába.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-17 10:28:30
Üzenet elküldve: 2024-06-17 10:28:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már-már addig süppedt a saját gondolataiban, hogy teljes nyugalomra tett szert. Még nagyjából azzal is kibékült mostanra, hogy Merlanát vissza sem eszi a fene ide mellé, de nem is lenne baj. Van mit átgondolnia, de erre nem Nelira akarta felhívni a figyelmet igazából. Azért annyira nem jó barátnő. Belőle hiányzik az igazi gondoskodás, elmélyülés. Persze vannak időszakai, amikor fellángol, amikor nem tudja tovább nézni a szerettei maguk által választott sorsát, vagy hanyatlását, esetleg szenvedését, de többnyire saját magával van elfoglalva és ezen nem is kíván változtatni. Mások nem érnek annyit, hogy miattuk csiszolódjon. Ezt az élet sokszor bizonyította. Talán Merlana más, de nem tud feltételek nélkül hinni abban, amit mond neki. Abban meg főleg, amit a hirtelen érkezése okán rázúdított úgy, hogy arra sem volt ideje hogy levegőt vegyen közben.*
- Hát de Merlana bazmeg'... *Kezdi nőies nyitánnyal, mikor szóhoz jut.* - Éppen te akartál elvinni, hogy belém neveljenek egy kis illemet, miért mondod, hogy bearanyozom az életed? Ugyan már... *Forgatja meg a szemeit, de nem mérgesen, most kettejük közül ő az, aki a szóhasználat ellenére igenis nyugodt és csak hagyja, hogy hadd tombolja ki magát a nő.*
- Az élet szar, igen. Azért találtad ki magadnak ezt a szerepet és célt, hogy ne legyen az. Vagy legalább tűrhető legyen. Ezért ne felejtsd el, hogy hol a fókusz. Az éltet. Nem én. Én úgyis itt vagyok, ha nem vetted volna észre. És az, hogy nem hiszem el, hogy te is itt maradsz, hát hadd legyen meg a jogom hozzá. Ettől függetlenül még örülök, hogy vagy nekem.
*Szavai még mindig ijesztően nyugodtak ahhoz képest, hogy ilyenkor hogyan szokott viselkedni. Tán a hely aurája, tán az, hogy kezdi elfogadni, hogy valaki jelenleg van az életében, aki őt választotta. De csak jelenleg. Az épp oly fontos. Ha ez meginog benne, még mindig nem tud felelősséget vállalni, ő szólt előre. Azért kár lenne azért a nyakért.*
- Mire vágysz egészen pontosan?
*Kérdez rá, mert ez az, amire nem biztos, hogy ő maga tudna válaszolni. Kíváncsi, hogy a nő tud-e, s abban is biztos, hogy érti, hogy nem a világsikerre gondol jelen helyzetben.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már-már addig süppedt a saját gondolataiban, hogy teljes nyugalomra tett szert. Még nagyjából azzal is kibékült mostanra, hogy Merlanát vissza sem eszi a fene ide mellé, de nem is lenne baj. Van mit átgondolnia, de erre nem Nelira akarta felhívni a figyelmet igazából. Azért annyira nem jó barátnő. Belőle hiányzik az igazi gondoskodás, elmélyülés. Persze vannak időszakai, amikor fellángol, amikor nem tudja tovább nézni a szerettei maguk által választott sorsát, vagy hanyatlását, esetleg szenvedését, de többnyire saját magával van elfoglalva és ezen nem is kíván változtatni. Mások nem érnek annyit, hogy miattuk csiszolódjon. Ezt az élet sokszor bizonyította. Talán Merlana más, de nem tud feltételek nélkül hinni abban, amit mond neki. Abban meg főleg, amit a hirtelen érkezése okán rázúdított úgy, hogy arra sem volt ideje hogy levegőt vegyen közben.*
- Hát de Merlana bazmeg'... *Kezdi nőies nyitánnyal, mikor szóhoz jut.* - Éppen te akartál elvinni, hogy belém neveljenek egy kis illemet, miért mondod, hogy bearanyozom az életed? Ugyan már... *Forgatja meg a szemeit, de nem mérgesen, most kettejük közül ő az, aki a szóhasználat ellenére igenis nyugodt és csak hagyja, hogy hadd tombolja ki magát a nő.*
- Az élet szar, igen. Azért találtad ki magadnak ezt a szerepet és célt, hogy ne legyen az. Vagy legalább tűrhető legyen. Ezért ne felejtsd el, hogy hol a fókusz. Az éltet. Nem én. Én úgyis itt vagyok, ha nem vetted volna észre. És az, hogy nem hiszem el, hogy te is itt maradsz, hát hadd legyen meg a jogom hozzá. Ettől függetlenül még örülök, hogy vagy nekem.
*Szavai még mindig ijesztően nyugodtak ahhoz képest, hogy ilyenkor hogyan szokott viselkedni. Tán a hely aurája, tán az, hogy kezdi elfogadni, hogy valaki jelenleg van az életében, aki őt választotta. De csak jelenleg. Az épp oly fontos. Ha ez meginog benne, még mindig nem tud felelősséget vállalni, ő szólt előre. Azért kár lenne azért a nyakért.*
- Mire vágysz egészen pontosan?
*Kérdez rá, mert ez az, amire nem biztos, hogy ő maga tudna válaszolni. Kíváncsi, hogy a nő tud-e, s abban is biztos, hogy érti, hogy nem a világsikerre gondol jelen helyzetben.*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-17 09:44:02
Üzenet elküldve: 2024-06-17 09:44:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután távozik Ilartha otthonából, első útja nem a tisztásra vezet, hanem vissza a Pegazusba, egészen pontosan az ágya melletti kis komódhoz, hogy elővehesse belőle a finom wegtoreni rumot, és lehúzzon belőle mindjárt két kupicával annak reményében, hogy a hirtelen alkohollöket majd helyrebillenti a kusza gondolatait, de hiú ábrándnak bizonyul. Egyedül a testét sikerül hirtelen akaratlanul is megbillentenie vele, úgyhogy le kell ülnie egy pár másodpercre.
Miután összeszedte magát, bezárja a szoba ajtaját és végre elindul Nelira után a megbeszélt helyre.
A lány utolsó szavai folyamatosan visszhangzanak a fejében, de csupán az jut eszébe róla, hogy neki is van egy olyan oldala, amit még nem ismer a másik. Az az oldala, amelyik nem reménykedik már semmiben, és egyáltalán nem bánná azt sem, ha például Nelira tőre által érné utol a végzet. Ez az az énje, ami már többször is majdnem Sa'Tereth karmai közé taszította őt.
A tisztásra megérkezve nem kell sokáig keresnie barátnőjét, hamar megpillantja a szőke hajzuhatagot pontosan amellett a fa mellett, ahol legutóbb másodszor botlottak „véletlenül” egymásba. Merlana nem köszön, sőt, egy szót sem szól először, csak fogja magát, lehuppan a lány mellé a földre, és miután kicsit sem elegánsan sikerül megigazgatnia szoknyáját a feneke alatt, először az égre, majd Nelirá-ra szegezi a tekintetét.*
- Tudod mi a legviccesebb az egészben? Az, hogy te tényleg nem hiszed el, hogy nem foglak elhagyni. Hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Azért, mert leszarom, ha egy napon majd elvágod a torkom. Nekem az is csak áldás lesz. Utána majd a pokolból meg is köszönöm neked, hogy addig szerettél, és bearanyoztad az életem. Mindig szerepet játszunk, Nelira, pont azért, hogy megfeleljünk másoknak, amitől te annyira irtózol. Van azonban még egy tényező. Magunkkal is ugyanilyen szerepet játszva próbáljuk elhitetni, hogy az élet szép. Nem, kurvára nem az. Éppen ezért nem bánom, ha hamar véget ér, de ha azt mondom, hogy abban a rövid időben téged akarlak, akkor az úgy van.
*Lehet itt papolni magasztos célokról, felső tízezerről, színészi és énekes karrierről, de a vége úgyis ugyanaz lesz, egy koporsó a föld alatt, ahol a gyönyörű testedből majd csak egy rakás virág marad. Éppen ezért ingott meg már annyiszor Merlaná-ban mindenféle elhatározása, és került közel most is ahhoz, hogy újra tanácstalanná váljon.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Miután távozik Ilartha otthonából, első útja nem a tisztásra vezet, hanem vissza a Pegazusba, egészen pontosan az ágya melletti kis komódhoz, hogy elővehesse belőle a finom wegtoreni rumot, és lehúzzon belőle mindjárt két kupicával annak reményében, hogy a hirtelen alkohollöket majd helyrebillenti a kusza gondolatait, de hiú ábrándnak bizonyul. Egyedül a testét sikerül hirtelen akaratlanul is megbillentenie vele, úgyhogy le kell ülnie egy pár másodpercre.
Miután összeszedte magát, bezárja a szoba ajtaját és végre elindul Nelira után a megbeszélt helyre.
A lány utolsó szavai folyamatosan visszhangzanak a fejében, de csupán az jut eszébe róla, hogy neki is van egy olyan oldala, amit még nem ismer a másik. Az az oldala, amelyik nem reménykedik már semmiben, és egyáltalán nem bánná azt sem, ha például Nelira tőre által érné utol a végzet. Ez az az énje, ami már többször is majdnem Sa'Tereth karmai közé taszította őt.
A tisztásra megérkezve nem kell sokáig keresnie barátnőjét, hamar megpillantja a szőke hajzuhatagot pontosan amellett a fa mellett, ahol legutóbb másodszor botlottak „véletlenül” egymásba. Merlana nem köszön, sőt, egy szót sem szól először, csak fogja magát, lehuppan a lány mellé a földre, és miután kicsit sem elegánsan sikerül megigazgatnia szoknyáját a feneke alatt, először az égre, majd Nelirá-ra szegezi a tekintetét.*
- Tudod mi a legviccesebb az egészben? Az, hogy te tényleg nem hiszed el, hogy nem foglak elhagyni. Hogy miért vagyok ebben olyan biztos? Azért, mert leszarom, ha egy napon majd elvágod a torkom. Nekem az is csak áldás lesz. Utána majd a pokolból meg is köszönöm neked, hogy addig szerettél, és bearanyoztad az életem. Mindig szerepet játszunk, Nelira, pont azért, hogy megfeleljünk másoknak, amitől te annyira irtózol. Van azonban még egy tényező. Magunkkal is ugyanilyen szerepet játszva próbáljuk elhitetni, hogy az élet szép. Nem, kurvára nem az. Éppen ezért nem bánom, ha hamar véget ér, de ha azt mondom, hogy abban a rövid időben téged akarlak, akkor az úgy van.
*Lehet itt papolni magasztos célokról, felső tízezerről, színészi és énekes karrierről, de a vége úgyis ugyanaz lesz, egy koporsó a föld alatt, ahol a gyönyörű testedből majd csak egy rakás virág marad. Éppen ezért ingott meg már annyiszor Merlaná-ban mindenféle elhatározása, és került közel most is ahhoz, hogy újra tanácstalanná váljon.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-16 17:49:07
Üzenet elküldve: 2024-06-16 17:49:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Egyáltalán nem érti a másikat. Talán azért nem, mert képtelen elfogadni, hogy valaki nem látja azt, amit ő tud. Igazából magát könyvelte el olyannak amilyennek és hű is marad hozzá, hiszen ez a gondolat vele van gyerekkora óta. Kizökkentené, ha hirtelen elkezdene másnak hinni. Ha számba vehetné azt, hogy lehet ő másmilyen. Hogy van, akit tényleg nem bántana. Persze nem érez késztetést sem rá, s ennyit még nem is tett érte senki. Majd talán egyszer elfogadja. Mielőtt indulna, egy mondat viszont ostobábban hangzik, mint bármi, amit eddig tudott, vagy gondolt. Mégis hogyan lehetne ő annyira fontos, hogy jövőt adjanak fel érte? Az lehetetlen, annyit nem hogy ő, hanem senki sem ér meg.*
- Édesem de, akarnak. Akartak már sokan, de csak addig, amíg meg nem ismerték azt az oldalamat, amit remélem, te sosem fogsz. Majd akkor elhiszem neked. De kérni sosem kérném tőled.
*Valójában ez lehet a gond. Mindig addig kellett, míg nem szól bele a kapcsolatokba az az icipici tény, hogy Nelira nemnormális. Bár jókora szeleteket láthatott már belőle Merlana, s ennek hatására megenyhülnek a vonásai és egy mosolyt küld felé, csak nem kommentálja min vigyorodott el.
Szokásához híven elindul, s a tisztás felé veszi az irányt. A legjobb hely a gondolkodásra. Szépen süt a nap, feltölti és még csak emberek sincsenek körötte. Azért reméli Merlana eljön, itt sokkal nagyobb értelme van annak, hogy beszélgessenek. Szívesen mesél is, ha arról van szó, eddig csak csepegtetett információkat az életéről.
Pontosan annak a fának a tövébe ül le, mint ahol utoljára találkoztak ezen a helyen. Akkor még tele volt vágyakozással, éppen szerelméhez indult. Most nincs hová indulni, de talán itt az ideje neki is számot vetni, na meg mérlegelni, ha már ezt kívánja meg barátnőjétől. Elég volt a céltalan lézengésből, mert semerre nem halad. A tanulmányai jószerivel kudarcba fulladtak, érdeklődés hiányában mindig elmaradt a fejtágítás. Már jobban van. Talán az a kis feketeség sem fogja teljesen szétzilálni a világát.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Egyáltalán nem érti a másikat. Talán azért nem, mert képtelen elfogadni, hogy valaki nem látja azt, amit ő tud. Igazából magát könyvelte el olyannak amilyennek és hű is marad hozzá, hiszen ez a gondolat vele van gyerekkora óta. Kizökkentené, ha hirtelen elkezdene másnak hinni. Ha számba vehetné azt, hogy lehet ő másmilyen. Hogy van, akit tényleg nem bántana. Persze nem érez késztetést sem rá, s ennyit még nem is tett érte senki. Majd talán egyszer elfogadja. Mielőtt indulna, egy mondat viszont ostobábban hangzik, mint bármi, amit eddig tudott, vagy gondolt. Mégis hogyan lehetne ő annyira fontos, hogy jövőt adjanak fel érte? Az lehetetlen, annyit nem hogy ő, hanem senki sem ér meg.*
- Édesem de, akarnak. Akartak már sokan, de csak addig, amíg meg nem ismerték azt az oldalamat, amit remélem, te sosem fogsz. Majd akkor elhiszem neked. De kérni sosem kérném tőled.
*Valójában ez lehet a gond. Mindig addig kellett, míg nem szól bele a kapcsolatokba az az icipici tény, hogy Nelira nemnormális. Bár jókora szeleteket láthatott már belőle Merlana, s ennek hatására megenyhülnek a vonásai és egy mosolyt küld felé, csak nem kommentálja min vigyorodott el.
Szokásához híven elindul, s a tisztás felé veszi az irányt. A legjobb hely a gondolkodásra. Szépen süt a nap, feltölti és még csak emberek sincsenek körötte. Azért reméli Merlana eljön, itt sokkal nagyobb értelme van annak, hogy beszélgessenek. Szívesen mesél is, ha arról van szó, eddig csak csepegtetett információkat az életéről.
Pontosan annak a fának a tövébe ül le, mint ahol utoljára találkoztak ezen a helyen. Akkor még tele volt vágyakozással, éppen szerelméhez indult. Most nincs hová indulni, de talán itt az ideje neki is számot vetni, na meg mérlegelni, ha már ezt kívánja meg barátnőjétől. Elég volt a céltalan lézengésből, mert semerre nem halad. A tanulmányai jószerivel kudarcba fulladtak, érdeklődés hiányában mindig elmaradt a fejtágítás. Már jobban van. Talán az a kis feketeség sem fogja teljesen szétzilálni a világát.*
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-15 13:06:31
Üzenet elküldve: 2024-06-15 13:06:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Az is vagyok. Ő mindenféle vérkötelék nélkül is a bátyám, bááár… ha arra van szükség, azt is megoldhatjuk. Mármint a vérköteléket. *Vigyorog gonosz játékossággal Rasdeher-re. Mondjuk továbbra sincs jó emléke a véresküvel kapcsolatban, amiért a legutóbbi alkalommal elrontotta. Talán pont ezért akarja még egyszer megpróbálni, mert képtelen beletörődni abba, hogy nem sikerült.
Mikor látszólag már majdnem sikerül meggyőznie Rovéná-t a rémálmokról, akkor lelkesen bólogatni kezd, mert talán tényleg lesz lehetősége használni az erejét.*
- Igen, akard! Minden álomban ott van a valóság is, mert valóság nélkül nincsenek álmok. Ha jól értem, akkor neked most pont ez a valóság hiányzik, de én tudok neked csinálni álmokat. Most, hogy rémálmok lesznek, ehh, hát istenem, nem a világvége… *Legyint egyet a karjával, de ekkor Clion határozottan szól bele a beszélgetésükbe, és jelenti ki, hogy bizony nem kérnek a segítségéből. Mindig ezt csinálja. Akármikor jót akarna cselekedni, akkor a férfi megtiltja neki. Most tényleg csak azért, mert Sa'Tereth-től való a hatalma? Szörnyű.*
- Ahj, ünneprontó vagy! *Csóválja is a fejét nem tetszően, így most kénytelen lesz kitalálni egy másik ötletet, amivel segíthet a párosnak. Mivel állandóan Mai-n jár az esze, nem csoda, hogy ő az első, aki most is eszébe jut. A róla szóló történettel sikerül megint összezavarnia Rovéná-t, ami miatt a madaras már megint ki akarja őt nyírni a tekintetével, pedig most az igazat mondta. Mondjuk az előbb is. Miért baj, ha valaki az igazat mondja?*
~Hazudik neki… nem is azt mondtam, hogy nem találkozom vele. Vagyis… pont ő mondta, hogy ha mégis találkozom, akkor jobb lesz, ha elvágom a torkát… Hümpf… Ki ez a nő, Clion, hogy nem mered előtte felvállalni önmagad? Tönkretesz a szerelem?~
*Legszívesebben hangosan kimondaná ezeket a gondolatokat is, de nem akarja, hogy Clion igaziból is meg akarja őt ölni, úgyhogy inkább hallgat, s csak az arcára ragadó huncut vigyorból lehet arra következtetni, hogy mi is jár a fejében.*
- Na, jól van, akkor elviszlek hozzá titeket. *Így van ürügye találkozni Mai-val. Ez a terv még jobb is, mint dalt íratni neki.*
- Amúgy Clion, előre szólok, hogy sikítófrászt fog kapni Éjféltől, én meg majd csak jót nevetek rajta, oké? *Kuncog halkan, ahogy eszébe jut, mennyire fel lehetett idegesíteni Mai-t a madár témával. Meg is érdemelné, hogy a fejére tegye Éjfélt azok után, hogy magára hagyta őt a főtéren.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Az is vagyok. Ő mindenféle vérkötelék nélkül is a bátyám, bááár… ha arra van szükség, azt is megoldhatjuk. Mármint a vérköteléket. *Vigyorog gonosz játékossággal Rasdeher-re. Mondjuk továbbra sincs jó emléke a véresküvel kapcsolatban, amiért a legutóbbi alkalommal elrontotta. Talán pont ezért akarja még egyszer megpróbálni, mert képtelen beletörődni abba, hogy nem sikerült.
Mikor látszólag már majdnem sikerül meggyőznie Rovéná-t a rémálmokról, akkor lelkesen bólogatni kezd, mert talán tényleg lesz lehetősége használni az erejét.*
- Igen, akard! Minden álomban ott van a valóság is, mert valóság nélkül nincsenek álmok. Ha jól értem, akkor neked most pont ez a valóság hiányzik, de én tudok neked csinálni álmokat. Most, hogy rémálmok lesznek, ehh, hát istenem, nem a világvége… *Legyint egyet a karjával, de ekkor Clion határozottan szól bele a beszélgetésükbe, és jelenti ki, hogy bizony nem kérnek a segítségéből. Mindig ezt csinálja. Akármikor jót akarna cselekedni, akkor a férfi megtiltja neki. Most tényleg csak azért, mert Sa'Tereth-től való a hatalma? Szörnyű.*
- Ahj, ünneprontó vagy! *Csóválja is a fejét nem tetszően, így most kénytelen lesz kitalálni egy másik ötletet, amivel segíthet a párosnak. Mivel állandóan Mai-n jár az esze, nem csoda, hogy ő az első, aki most is eszébe jut. A róla szóló történettel sikerül megint összezavarnia Rovéná-t, ami miatt a madaras már megint ki akarja őt nyírni a tekintetével, pedig most az igazat mondta. Mondjuk az előbb is. Miért baj, ha valaki az igazat mondja?*
~Hazudik neki… nem is azt mondtam, hogy nem találkozom vele. Vagyis… pont ő mondta, hogy ha mégis találkozom, akkor jobb lesz, ha elvágom a torkát… Hümpf… Ki ez a nő, Clion, hogy nem mered előtte felvállalni önmagad? Tönkretesz a szerelem?~
*Legszívesebben hangosan kimondaná ezeket a gondolatokat is, de nem akarja, hogy Clion igaziból is meg akarja őt ölni, úgyhogy inkább hallgat, s csak az arcára ragadó huncut vigyorból lehet arra következtetni, hogy mi is jár a fejében.*
- Na, jól van, akkor elviszlek hozzá titeket. *Így van ürügye találkozni Mai-val. Ez a terv még jobb is, mint dalt íratni neki.*
- Amúgy Clion, előre szólok, hogy sikítófrászt fog kapni Éjféltől, én meg majd csak jót nevetek rajta, oké? *Kuncog halkan, ahogy eszébe jut, mennyire fel lehetett idegesíteni Mai-t a madár témával. Meg is érdemelné, hogy a fejére tegye Éjfélt azok után, hogy magára hagyta őt a főtéren.*
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-14 22:26:11
Üzenet elküldve: 2024-06-14 22:26:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
*Ő és Éjfél köteléke az elmúlt évek során túlnőtt egy egyszerű ember-állat kapcsolaton. A sorsuk akár egy elszakíthatatlan lánc bilincseli őket egymáshoz. Ras megtanult a madár fejével gondolkodni, míg a holló saját szabadságát rendelte alá a férfi akaratának. De sajnos ennek a szokatlan kapocsnak is megvannak a maga korlátai. Pedig ha egy időre a szárnyas bőrébe bújhatna, és annak fekete gyöngyszemeivel látná saját lényét, akkor talán észrevenné azt, amit a körülötte lévők mindannyian. Az üdvözlésének színpadias voltát.
De mit tehet a kannibál, ha kedvességet csak a mutatványosok sátra felé hömpölygő tömeg szélén állva látott, mikor a pódium mester nyájas vigyorral köszöntött minden egyes nézőt? Az egész egy színjáték volt, mely a gondtalanul hahotázó közönségnek szólt. Mégis, az a sármos mosoly elvarázsolta a suhanc Rasdehert, és annak egy olcsó utánzata a mai napig gyakran telepszik az arcára.
Nori leírása Rasról meglepően pontosnak bizonyul, ezért nem is érzi, hogy bármit hozzá kellene fűznie. Viszont arra, hogy egy tuskó, kérdőn felvonja a szemöldökét. Legutóbb éppen a lány volt az, aki a lehető legmegalázóbb módon viselkedett vele, és ő mégis elnézte neki az egészet. Szóval ki is a tuskó?*
- Nincs szükségünk a boszorkányságodra, Nori!
*Párja szavaiban ott rejtőzik a bizonytalanság. Így Ras helyette is határozottan válaszol a rémálmok kérdésére, s gondolatban a kimondott szavakat kiegészíti válogatott szitkokkal is. Beleborzong, ahogy elképzeli, hogy a feketeség Sa'Tereth ocsmány mágiáját használná az ő drága Rovénáján. Ha ez valaha is megtörténne, azt sosem bocsájtaná meg Norinak. S mindketten tudják, hogy mi mindenre képes Ras akkor, ha a bosszú hajtja.
Ellenben amit ezután Nori mond, felkelti az érdeklődését. Emlékszik az említett lányra, habár a nevét, ha a másik mondta is, nem tudta megjegyezni. Valamiféle nemesi csitri, akit kilöktek otthonról. Elsőre nem tűnt úgy, hogy Nori sokáig megmarad mellette.*
- Norinak szokása eltúlozni a dolgokat. Korábban beszéltünk arról, hogy nem találkozik vele többet. Most arra akart utalni, hogy meggondolta magát.
*Újra magyarázkodnia kell Rovénának fogadott húga miatt. Nem élvezi ezt a helyzetet. Ismételten szúrós pillantással jutalmazza barátját, kinek megint elszaladt a nyelve. Ras legszívesebben megragadná, és úgy tömné vissza a szájába azt, hogy egy darabig ne tudjon semmi hülyeséget mondani.*
- Egyébként is a Pegazusba tartottunk. Ha még ott találjuk, akkor egy próbát megérhet!
*Nem teljesen bízik meg Nori ítélőképességében, de amikor rápillant a csillogó szemű Rovénára, nem képes azzal letörni a hirtelen jött lelkesedését, hogy nemet mond Norinak. Legfeljebb futnak egy felesleges kört. A mai nap már úgysem tervezte megváltani a világot.*
- Szóval velünk tarthatnál!
*Ő és Éjfél köteléke az elmúlt évek során túlnőtt egy egyszerű ember-állat kapcsolaton. A sorsuk akár egy elszakíthatatlan lánc bilincseli őket egymáshoz. Ras megtanult a madár fejével gondolkodni, míg a holló saját szabadságát rendelte alá a férfi akaratának. De sajnos ennek a szokatlan kapocsnak is megvannak a maga korlátai. Pedig ha egy időre a szárnyas bőrébe bújhatna, és annak fekete gyöngyszemeivel látná saját lényét, akkor talán észrevenné azt, amit a körülötte lévők mindannyian. Az üdvözlésének színpadias voltát.
De mit tehet a kannibál, ha kedvességet csak a mutatványosok sátra felé hömpölygő tömeg szélén állva látott, mikor a pódium mester nyájas vigyorral köszöntött minden egyes nézőt? Az egész egy színjáték volt, mely a gondtalanul hahotázó közönségnek szólt. Mégis, az a sármos mosoly elvarázsolta a suhanc Rasdehert, és annak egy olcsó utánzata a mai napig gyakran telepszik az arcára.
Nori leírása Rasról meglepően pontosnak bizonyul, ezért nem is érzi, hogy bármit hozzá kellene fűznie. Viszont arra, hogy egy tuskó, kérdőn felvonja a szemöldökét. Legutóbb éppen a lány volt az, aki a lehető legmegalázóbb módon viselkedett vele, és ő mégis elnézte neki az egészet. Szóval ki is a tuskó?*
- Nincs szükségünk a boszorkányságodra, Nori!
*Párja szavaiban ott rejtőzik a bizonytalanság. Így Ras helyette is határozottan válaszol a rémálmok kérdésére, s gondolatban a kimondott szavakat kiegészíti válogatott szitkokkal is. Beleborzong, ahogy elképzeli, hogy a feketeség Sa'Tereth ocsmány mágiáját használná az ő drága Rovénáján. Ha ez valaha is megtörténne, azt sosem bocsájtaná meg Norinak. S mindketten tudják, hogy mi mindenre képes Ras akkor, ha a bosszú hajtja.
Ellenben amit ezután Nori mond, felkelti az érdeklődését. Emlékszik az említett lányra, habár a nevét, ha a másik mondta is, nem tudta megjegyezni. Valamiféle nemesi csitri, akit kilöktek otthonról. Elsőre nem tűnt úgy, hogy Nori sokáig megmarad mellette.*
- Norinak szokása eltúlozni a dolgokat. Korábban beszéltünk arról, hogy nem találkozik vele többet. Most arra akart utalni, hogy meggondolta magát.
*Újra magyarázkodnia kell Rovénának fogadott húga miatt. Nem élvezi ezt a helyzetet. Ismételten szúrós pillantással jutalmazza barátját, kinek megint elszaladt a nyelve. Ras legszívesebben megragadná, és úgy tömné vissza a szájába azt, hogy egy darabig ne tudjon semmi hülyeséget mondani.*
- Egyébként is a Pegazusba tartottunk. Ha még ott találjuk, akkor egy próbát megérhet!
*Nem teljesen bízik meg Nori ítélőképességében, de amikor rápillant a csillogó szemű Rovénára, nem képes azzal letörni a hirtelen jött lelkesedését, hogy nemet mond Norinak. Legfeljebb futnak egy felesleges kört. A mai nap már úgysem tervezte megváltani a világot.*
- Szóval velünk tarthatnál!
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-13 21:08:21
Üzenet elküldve: 2024-06-13 21:08:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
*Örömmel fogadja a férfi gyengéd cirógatását. Maga sem tudja az okát, de Rasdeher érintése valahogy képes lecsendesíteni a lelkében dúló viharokat. Emlékeinek hiányában van valami zavarba ejtő abban, ahogy ez az idegen alak képes hatni rá. ~Hisz valójában nem idegen.~ Ahogy ezt újra tudatosítja magában, hangyányit bizakodóbban tekint a váratlan találkozásra is. Sokat azonban nincs ideje agyalni az egészen, mivel a beszélgetés tovább rohan körülötte. Érdeklődve figyel minden elhangzó szóra, miközben mélybarna tekintete oda-vissza jár a jelenlévőkön. Norileinának bizonyára igaza van Rastival kapcsolatban. Noha ebben a pillanatban még Rovéna sem tudja, mivel vívta ki a férfi szerelmét, ha ez csak múló szeszély lenne a tengerszemű részéről, valószínűleg réges rég magára hagyta volna.*
- Óh, akkor tényleg olyan, mintha a kishúga lennél! Volt egy ilyen gondolatom abból, ahogy rád nézett. *fordul a feketeség felé most már lelkesebben, amikor úgy sejti, Rasdeher segítségével sikerült rájönnie, ki is a jövevény. Sokkal könnyebb úgy, hogy fikarcnyival jobban érti a szituációt. Némiképp gyanakvása is alábbhagy, így az akvamarinok engesztelő pillantását már sokkal megértőbben viszonozza, mint korábban. Egyébként is belátta már, hogy nem tarthatja örökké magában szánalmas állapotát, különben örökre benne ragad. Ugyan párja mézes-mázos bemutatkozását, amivel a törpét üdvözli, képtelen hová tenni, igyekszik elhessegetni feltámadó ellenérzéseit. Ras hozzá mindig kedvesen és becézgetve szól, ezen fellépésében mégis van valami furcsa, noha az igazságot mondja. Inkább próbál nem törődni az egésszel, Nori ötlete jobban megragadja a figyelmét. Néhány perce még nem reménykedett abban, hogy ez a különös lány a segítségére lehet, most azonban valósággal felcsillanának a szemei, ha egy cseppet jobban tudná követni szavait.*
- Rémálmokat? Azokat nem szeretnék, azt hiszem. Vagy igen? Ami a fejemben van, az már most is egy rémálom. *válasza közben tényleg eltűnődik a lehetőségen. Még azt sem tudja, hogy homályba vesző múltjával miféle rémálmai lehetnének. A legkétségbeejtőbb, ami eszébe jut az, hogy végleg ebben az állapotban ragad. Ha a rémálmok segítenek is bármiben, azt nem tudja eldönteni, neki hogyan válnának hasznára. Ezen helyzetében azonban meglehet, hogy ettől sem riadna vissza. Nori további szavai azonban megakasztják töprengésében. Szemöldökei megemelkednek, és talán ajkai is szétnyílnak, miközben megkísérli felfogni az elhangzottakat.*
- Megölni a kedves lányt? *kérdez vissza meglepetten.* Szerintem teljesen összezavarodtam! *ujjaival sűrű tincsei közé túr. Feladja, hogy megértse ezt a történetet, vagy bármire értelmes magyarázatot találjon, amit az imént hallott. Abban sem biztos, hogy a másik komolyan beszél. Igyekszik kiszűrni a lényeges részeket a szövevényesnek tűnő históriából.*
- Talán tényleg segíthet! Ha képes lehet rá, akkor mindenképp meg kell keresnünk, Rasti! *tekint fel izgatottan a kékeszöld szemekbe.* Épp szállást keresni készültünk. Ha szerencsénk van, talán még ott találjuk!
*Ha lenne bármi sejtése arról, hogy merre van a fogadó, vagy pontosan kit keresnek, úgy lőne ki a Pegazus irányába, mint az ágyúgolyó. Így azonban csak türelmetlenül toporog, mint lovak a csatasorban. Mivel már nincs mit lepleznie a többiek előtt, meg sem próbál úgy tenni, mintha nem sietne sehová.*
*Örömmel fogadja a férfi gyengéd cirógatását. Maga sem tudja az okát, de Rasdeher érintése valahogy képes lecsendesíteni a lelkében dúló viharokat. Emlékeinek hiányában van valami zavarba ejtő abban, ahogy ez az idegen alak képes hatni rá. ~Hisz valójában nem idegen.~ Ahogy ezt újra tudatosítja magában, hangyányit bizakodóbban tekint a váratlan találkozásra is. Sokat azonban nincs ideje agyalni az egészen, mivel a beszélgetés tovább rohan körülötte. Érdeklődve figyel minden elhangzó szóra, miközben mélybarna tekintete oda-vissza jár a jelenlévőkön. Norileinának bizonyára igaza van Rastival kapcsolatban. Noha ebben a pillanatban még Rovéna sem tudja, mivel vívta ki a férfi szerelmét, ha ez csak múló szeszély lenne a tengerszemű részéről, valószínűleg réges rég magára hagyta volna.*
- Óh, akkor tényleg olyan, mintha a kishúga lennél! Volt egy ilyen gondolatom abból, ahogy rád nézett. *fordul a feketeség felé most már lelkesebben, amikor úgy sejti, Rasdeher segítségével sikerült rájönnie, ki is a jövevény. Sokkal könnyebb úgy, hogy fikarcnyival jobban érti a szituációt. Némiképp gyanakvása is alábbhagy, így az akvamarinok engesztelő pillantását már sokkal megértőbben viszonozza, mint korábban. Egyébként is belátta már, hogy nem tarthatja örökké magában szánalmas állapotát, különben örökre benne ragad. Ugyan párja mézes-mázos bemutatkozását, amivel a törpét üdvözli, képtelen hová tenni, igyekszik elhessegetni feltámadó ellenérzéseit. Ras hozzá mindig kedvesen és becézgetve szól, ezen fellépésében mégis van valami furcsa, noha az igazságot mondja. Inkább próbál nem törődni az egésszel, Nori ötlete jobban megragadja a figyelmét. Néhány perce még nem reménykedett abban, hogy ez a különös lány a segítségére lehet, most azonban valósággal felcsillanának a szemei, ha egy cseppet jobban tudná követni szavait.*
- Rémálmokat? Azokat nem szeretnék, azt hiszem. Vagy igen? Ami a fejemben van, az már most is egy rémálom. *válasza közben tényleg eltűnődik a lehetőségen. Még azt sem tudja, hogy homályba vesző múltjával miféle rémálmai lehetnének. A legkétségbeejtőbb, ami eszébe jut az, hogy végleg ebben az állapotban ragad. Ha a rémálmok segítenek is bármiben, azt nem tudja eldönteni, neki hogyan válnának hasznára. Ezen helyzetében azonban meglehet, hogy ettől sem riadna vissza. Nori további szavai azonban megakasztják töprengésében. Szemöldökei megemelkednek, és talán ajkai is szétnyílnak, miközben megkísérli felfogni az elhangzottakat.*
- Megölni a kedves lányt? *kérdez vissza meglepetten.* Szerintem teljesen összezavarodtam! *ujjaival sűrű tincsei közé túr. Feladja, hogy megértse ezt a történetet, vagy bármire értelmes magyarázatot találjon, amit az imént hallott. Abban sem biztos, hogy a másik komolyan beszél. Igyekszik kiszűrni a lényeges részeket a szövevényesnek tűnő históriából.*
- Talán tényleg segíthet! Ha képes lehet rá, akkor mindenképp meg kell keresnünk, Rasti! *tekint fel izgatottan a kékeszöld szemekbe.* Épp szállást keresni készültünk. Ha szerencsénk van, talán még ott találjuk!
*Ha lenne bármi sejtése arról, hogy merre van a fogadó, vagy pontosan kit keresnek, úgy lőne ki a Pegazus irányába, mint az ágyúgolyó. Így azonban csak türelmetlenül toporog, mint lovak a csatasorban. Mivel már nincs mit lepleznie a többiek előtt, meg sem próbál úgy tenni, mintha nem sietne sehová.*
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-08 13:27:31
Üzenet elküldve: 2024-06-08 13:27:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
*Meglehetősen szúrós pillantásokat szórva kapja a fejét Vesla irányába. Nagyon nem tetszik neki ugyanis, amit hall, hiába a törpe minden jószándékú igyekezete.*
- Én láttam, amit láttam. *Részegség, hallucinációk ide vagy oda, tisztán emlékszik arra a pillanatra, ahogy a mogorva alak csuklyája alól kivillanó szempárban meglátta őt, a sötétség istenét magát. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő volt. Most már csak meg kell tudnia, mit jelent az a talány, ami a feladata támpontjaként szolgál, és ki az a király, akinek bűnbocsánatát el kell érnie a Patkányoknál.
Tekintetét visszafordítja Clion és társa irányába, mikor bemutatkoznak Veslá-nak, és magában jót nevet azon, ahogy barátja próbálja játszani a jófiút. Elég bénán csinálja, azt meg kell hagyni. Ami pedig Rovénát illeti, nos, sokszor az ő emlékei is elég kuszák, tudván, hogy az elméje tele van rejtett folyosókkal, kijárat nélküli labirintusokkal, olyan ajtókkal, melyek sokszor még saját maga előtt is zárva vannak, de azt nem tudná elfelejteni, hogy Clion milyen sokat és milyen őszinte boldogsággal az arcán beszélt erről a nőről.*
- Ne aggódj, tényleg csak jókat mesélt rólad! Azt hiszem, te vagy az egyetlen nő a világon rajtam kívül, akit tényleg szeret. Nem tudom, hogy érted el nála, de szerencsésnek érezheted magad. Clion egy tuskó, de ha megszeret, akkor még eltaszítani sem tudod magadtól.
*Ezúttal semmi hátsó szándéka nincs, pusztán ösztönből szól néhány jó szót a madaras érdekében, hisz tényleg ezt érzi vele kapcsolatban. Mikor összevesztek, ő megpróbált mindent, hogy örökre száműzze az életéből a férfit, de nemrég kiderült, hogy még akkor is érte küzdött, mikor már úgy tűnt, hogy a kapcsolatuk megmentésére már nincs remény.
A téma közben a lényegre terelődik. Először Rovéna árulja el, hogy miatta jöttek a városba, majd Rasdeher részletezi is az indokot.*
- Hmm… ~Egy orvos, aki ért az emlékekhez. Valaki, aki vissza tudja hozni őket. Olyasvalaki, aki… aki…~ *Gondolataiban elcsuklik a hangja, ahogy hidegzuhanyként éri a felismerés, hogy lenne valaki, akihez el tudná vinni a párost, ha nem tett volna tönkre maga körül mindent már megint. Kezei megremegnek, néhány rövid másodpercig a füvet bámulja, de összeszedi magát, és végül így szól.*
- Talán tudok segíteni. Mármint én nem, hacsak nem rémálmokon keresztül akarod újra látni az emlékeid… *pillant Rovénára.* …de ismerek valakit, aki igen. Clion! Emlékszel a lányra, akiről legutóbb meséltem neked? Nem öltem meg, nem érdemli meg. Nagyon kedves és okos is. Ért az emberi elme működéséhez. Azt hiszem, hogy az én problémámat is azonnal megértette, mikor meséltem neki a hangokról a fejemben. A baj csak az, hogy nem biztos, hogy valaha is újra látni akar engem. Elkísértem a… ah, mindegy! *Nem fogja elmesélni az egész történetet, az túl hosszú lenne.* Szóval, bántottam őt, és megharagudott rám. Azt mondta, nem akar többet velem lenni. Én viszont megkedveltem, és szeretnék kibékülni vele. Ezért is kértem fel Veslát, hogy írjon neki egy dalt a nevemben, hátha az segít. Ha minden igaz, még mindig a városban van, de nem tudom, hogy hol. Legutoljára a főtéren találkoztam vele. A Pegazus fogadóban szállt meg. Ott volt a közös szobánk is. Ha őt megkeresnénk, biztos vagyok benne, hogy tudna segíteni Rovéná-nak.
*Nem csak a segítőkészsége hajtja, hanem a saját érdeke is. Megragadja a kínálkozó alkalmat, és az első adandó lehetőséget, a megfelelő ürügyet arra, hogy újra láthassa Mai-t. Ha Rovéna problémája lesz az indok, hogy találkozzanak, akkor talán lesz alkalma neki is néhány szót beszélni a fél-elf lánnyal, szóval reméli, hogy Clion-éknak tetszeni fog az ötlete.*
*Meglehetősen szúrós pillantásokat szórva kapja a fejét Vesla irányába. Nagyon nem tetszik neki ugyanis, amit hall, hiába a törpe minden jószándékú igyekezete.*
- Én láttam, amit láttam. *Részegség, hallucinációk ide vagy oda, tisztán emlékszik arra a pillanatra, ahogy a mogorva alak csuklyája alól kivillanó szempárban meglátta őt, a sötétség istenét magát. Kétség sem férhet hozzá, hogy ő volt. Most már csak meg kell tudnia, mit jelent az a talány, ami a feladata támpontjaként szolgál, és ki az a király, akinek bűnbocsánatát el kell érnie a Patkányoknál.
Tekintetét visszafordítja Clion és társa irányába, mikor bemutatkoznak Veslá-nak, és magában jót nevet azon, ahogy barátja próbálja játszani a jófiút. Elég bénán csinálja, azt meg kell hagyni. Ami pedig Rovénát illeti, nos, sokszor az ő emlékei is elég kuszák, tudván, hogy az elméje tele van rejtett folyosókkal, kijárat nélküli labirintusokkal, olyan ajtókkal, melyek sokszor még saját maga előtt is zárva vannak, de azt nem tudná elfelejteni, hogy Clion milyen sokat és milyen őszinte boldogsággal az arcán beszélt erről a nőről.*
- Ne aggódj, tényleg csak jókat mesélt rólad! Azt hiszem, te vagy az egyetlen nő a világon rajtam kívül, akit tényleg szeret. Nem tudom, hogy érted el nála, de szerencsésnek érezheted magad. Clion egy tuskó, de ha megszeret, akkor még eltaszítani sem tudod magadtól.
*Ezúttal semmi hátsó szándéka nincs, pusztán ösztönből szól néhány jó szót a madaras érdekében, hisz tényleg ezt érzi vele kapcsolatban. Mikor összevesztek, ő megpróbált mindent, hogy örökre száműzze az életéből a férfit, de nemrég kiderült, hogy még akkor is érte küzdött, mikor már úgy tűnt, hogy a kapcsolatuk megmentésére már nincs remény.
A téma közben a lényegre terelődik. Először Rovéna árulja el, hogy miatta jöttek a városba, majd Rasdeher részletezi is az indokot.*
- Hmm… ~Egy orvos, aki ért az emlékekhez. Valaki, aki vissza tudja hozni őket. Olyasvalaki, aki… aki…~ *Gondolataiban elcsuklik a hangja, ahogy hidegzuhanyként éri a felismerés, hogy lenne valaki, akihez el tudná vinni a párost, ha nem tett volna tönkre maga körül mindent már megint. Kezei megremegnek, néhány rövid másodpercig a füvet bámulja, de összeszedi magát, és végül így szól.*
- Talán tudok segíteni. Mármint én nem, hacsak nem rémálmokon keresztül akarod újra látni az emlékeid… *pillant Rovénára.* …de ismerek valakit, aki igen. Clion! Emlékszel a lányra, akiről legutóbb meséltem neked? Nem öltem meg, nem érdemli meg. Nagyon kedves és okos is. Ért az emberi elme működéséhez. Azt hiszem, hogy az én problémámat is azonnal megértette, mikor meséltem neki a hangokról a fejemben. A baj csak az, hogy nem biztos, hogy valaha is újra látni akar engem. Elkísértem a… ah, mindegy! *Nem fogja elmesélni az egész történetet, az túl hosszú lenne.* Szóval, bántottam őt, és megharagudott rám. Azt mondta, nem akar többet velem lenni. Én viszont megkedveltem, és szeretnék kibékülni vele. Ezért is kértem fel Veslát, hogy írjon neki egy dalt a nevemben, hátha az segít. Ha minden igaz, még mindig a városban van, de nem tudom, hogy hol. Legutoljára a főtéren találkoztam vele. A Pegazus fogadóban szállt meg. Ott volt a közös szobánk is. Ha őt megkeresnénk, biztos vagyok benne, hogy tudna segíteni Rovéná-nak.
*Nem csak a segítőkészsége hajtja, hanem a saját érdeke is. Megragadja a kínálkozó alkalmat, és az első adandó lehetőséget, a megfelelő ürügyet arra, hogy újra láthassa Mai-t. Ha Rovéna problémája lesz az indok, hogy találkozzanak, akkor talán lesz alkalma neki is néhány szót beszélni a fél-elf lánnyal, szóval reméli, hogy Clion-éknak tetszeni fog az ötlete.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-06-07 22:35:25
Üzenet elküldve: 2024-06-07 22:35:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az árva szív dallamai sohase tiszták//
- Csak csupa jót mondtam rólad, Virágszálam!
*Kézfejével úgy nyúl Rovéna arca felé, ahogy mások a félénk kisállatok felé szoktak, hogy megsimogassák. Ő is csak egy apró érintéssel akarja elaltatni a lány kételyeit, és biztosítani a támogatásáról. De mindeközben fél attól, hogy korábbi viselkedésével sikerült máris bizonytalanságot ültetnie párja szívébe. Emiatt az óvatossága.*
- Egyébként ő itt Norileina! Gyakorlatilag együtt nőttünk fel.
*A részletekkel inkább nem fárasztaná most Rovénát. Úgy dönt, elég ennyi, s reméli, hogy Nori nem rondít ismét bele a terveibe. Bár, ahogy rásandít a feketeségre, hamiskás örömmel a szívében nyugtázza, hogy az előbbi sokatmondó tekintete hatásosnak bizonyul. Nori türelmesen megvárja a monológját, és nem jártatja feleslegesen azt a lepcses pofáját. Milyen jó lett volna, ha viszontlátásuk is így veszi kezdetét!*
- Óh, szóval egy trubadúr! Micsoda véletlen! Örvendek a találkozásnak, történetek mesélője!
*Teljesen együtt tud érezni most Rovénával. Úgy hiányzott ez a találkozás nekik, mint egy szekér szar. Szemei előbb felmérik Vesla méreteit, majd újra Norira vándorolnak. Vagy inkább két szekér szar. De ha már így alakult, miért is ne próbálná a legjobbat kihozni a helyzetből? Hisz neki muszáj a legkilátástalanabb pillanatokban is a lehetőségeket keresni. Végül is, ez is egy lehetőség. Rovéna után még mindig Nori az a személy, akiben valamelyest, talán kissé túl naivan is, de képes megbízni.
Így hát úgy dönt, hogy a legjobb oldalát fogja mutatni a bárdnak, s felölti azt az álarcot, amelyet mindig is a nagyközönségnek szánt, s mosollyal az arcán viszonozza Ves felajánlott kézfogását. A nevét most már felesleges lenne elhallgatnia, hisz ha Norival van, akkor többet tudhat róla, mint amennyit kellene. Ha pedig hazudna a dalnoknak, az pedig átlátna a szitán, rögtön tönkretenné a megbízhatóság álcáját.*
- Rasdeher vagyok, egyszerű bérkard. Ő pedig itt Rovéna, szintén dalnok… volt.
*Az utolsó szó fájdalmasan csusszan ki az ajkai közül, és nyomban egy lemondó sóhaj követi. Ő is érzi, hogy szavai akár az apró tűszúrások, úgy kínozhatják most Rovéna ártatlan lelkét. De jelenleg szándékosan játszik rá egy csöppnyi együttérzés kicsikarására. Mennyivel egyszerűbben menne ez az egész, ha Rovéna a régi önmaga lenne. Egy huncut összepillantás nélkül tudná, hogy mit kell tennie.
Sa'Tereth nevének az említésre ugyan megrándul az arca, de nem fűz hozzá semmit. A paranoiája még mindig ott bujkál valahol elzárva a tudatában, de amíg van egy jól meghatározott cél, amibe belekapaszkodhat, talán el tudja nyomni egy időre. Azért erről a történetről még hallani akar a későbbiekben, ha Norival négyszemközt lesznek.*
- Hogy pontosabbak legyünk, egy orvost keresünk. Egy olyasfélét, aki képes akár elvesztett emlékeket is visszahozni.
*Bocsánatkérően Rovénára pillant. ~Mindent meg kell próbálnunk, Madárkám!~ Közvetíti tekintete a kimondatlan szavakat.*
- Rovéna elvesztette az emlékeit, és segítségre van szükségünk. Így sajnos láthatja, hogy el kell utasítanom az ajánlatát, Vesla. Nem maradhatunk, mert mielőbb találnunk kell valakit, aki helyrehozza a kedvesemet!
- Csak csupa jót mondtam rólad, Virágszálam!
*Kézfejével úgy nyúl Rovéna arca felé, ahogy mások a félénk kisállatok felé szoktak, hogy megsimogassák. Ő is csak egy apró érintéssel akarja elaltatni a lány kételyeit, és biztosítani a támogatásáról. De mindeközben fél attól, hogy korábbi viselkedésével sikerült máris bizonytalanságot ültetnie párja szívébe. Emiatt az óvatossága.*
- Egyébként ő itt Norileina! Gyakorlatilag együtt nőttünk fel.
*A részletekkel inkább nem fárasztaná most Rovénát. Úgy dönt, elég ennyi, s reméli, hogy Nori nem rondít ismét bele a terveibe. Bár, ahogy rásandít a feketeségre, hamiskás örömmel a szívében nyugtázza, hogy az előbbi sokatmondó tekintete hatásosnak bizonyul. Nori türelmesen megvárja a monológját, és nem jártatja feleslegesen azt a lepcses pofáját. Milyen jó lett volna, ha viszontlátásuk is így veszi kezdetét!*
- Óh, szóval egy trubadúr! Micsoda véletlen! Örvendek a találkozásnak, történetek mesélője!
*Teljesen együtt tud érezni most Rovénával. Úgy hiányzott ez a találkozás nekik, mint egy szekér szar. Szemei előbb felmérik Vesla méreteit, majd újra Norira vándorolnak. Vagy inkább két szekér szar. De ha már így alakult, miért is ne próbálná a legjobbat kihozni a helyzetből? Hisz neki muszáj a legkilátástalanabb pillanatokban is a lehetőségeket keresni. Végül is, ez is egy lehetőség. Rovéna után még mindig Nori az a személy, akiben valamelyest, talán kissé túl naivan is, de képes megbízni.
Így hát úgy dönt, hogy a legjobb oldalát fogja mutatni a bárdnak, s felölti azt az álarcot, amelyet mindig is a nagyközönségnek szánt, s mosollyal az arcán viszonozza Ves felajánlott kézfogását. A nevét most már felesleges lenne elhallgatnia, hisz ha Norival van, akkor többet tudhat róla, mint amennyit kellene. Ha pedig hazudna a dalnoknak, az pedig átlátna a szitán, rögtön tönkretenné a megbízhatóság álcáját.*
- Rasdeher vagyok, egyszerű bérkard. Ő pedig itt Rovéna, szintén dalnok… volt.
*Az utolsó szó fájdalmasan csusszan ki az ajkai közül, és nyomban egy lemondó sóhaj követi. Ő is érzi, hogy szavai akár az apró tűszúrások, úgy kínozhatják most Rovéna ártatlan lelkét. De jelenleg szándékosan játszik rá egy csöppnyi együttérzés kicsikarására. Mennyivel egyszerűbben menne ez az egész, ha Rovéna a régi önmaga lenne. Egy huncut összepillantás nélkül tudná, hogy mit kell tennie.
Sa'Tereth nevének az említésre ugyan megrándul az arca, de nem fűz hozzá semmit. A paranoiája még mindig ott bujkál valahol elzárva a tudatában, de amíg van egy jól meghatározott cél, amibe belekapaszkodhat, talán el tudja nyomni egy időre. Azért erről a történetről még hallani akar a későbbiekben, ha Norival négyszemközt lesznek.*
- Hogy pontosabbak legyünk, egy orvost keresünk. Egy olyasfélét, aki képes akár elvesztett emlékeket is visszahozni.
*Bocsánatkérően Rovénára pillant. ~Mindent meg kell próbálnunk, Madárkám!~ Közvetíti tekintete a kimondatlan szavakat.*
- Rovéna elvesztette az emlékeit, és segítségre van szükségünk. Így sajnos láthatja, hogy el kell utasítanom az ajánlatát, Vesla. Nem maradhatunk, mert mielőbb találnunk kell valakit, aki helyrehozza a kedvesemet!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096