Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 145 (2881. - 2900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2900. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-25 11:57:51
Üzenet elküldve: 2015-08-25 11:57:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*Persze önmagában az égetés nem feltétlenül bűn, ő is teszi néha, lehullott, elhalt növényekkel. De hát most nincs hideg. Ha meg valaki ilyen időben fázik, egy elpusztult állatka bundája megfelelően kezelve bőven elég meleg kell hogy legyen. Erre a gondolatra ismét elkerekednek szemei és ernyedten nyílik ki a szája, de ezt hátulról nem valószínű hogy látni. Néhány ezren. Annyi állatka nem hullik el öregségben, betegségben, úgy hogy még használható is maradjon a szőre. És ezeknek az óriásoknak mennyi bunda kellene? Meg hát, a füst ocsmány fekete. Minek égetnének most? Milyen ételt kell égetni? Mi az a fegyver, és mi az hogy kovácsolni? Néhány ezren... Annyi bogyó, annyi gyümölcs sehol nem terem, hogy ennyi óriásnak elég lenne. Hirtelen ismét belehasít a felismerés. Fejét fel is kapja a földről hogy hirtelen mozdulattal jobbra aztán balra fordítsa, a füvet vizsgálgatva. Szárnyai ismét lábra rántják, és kezeit újra szája elé emeli, mintha teljesen megfeledkezett volna a mögötte lévő Ythaláról.*
- Álmodom.
*Dünnyögi maga elé értetlenül, aztán egy fürge mozdulattal fordul az ember felé, közben röppen is hátrébb tőle hogy még egyszer ne érhesse el. Csak a távolság hirtelen leküzdésére használja a szárnyait, kartávolságon kívülre érve ismét lábain pihen meg.*
- Te nem vagy valóság.
*Jelenti ki Ythala szemeibe nézve. Hogyan is lehetne? Néhány ezer ilyen? Lehetetlenség! Nincs annyi élelem az erdőben. Ez a tisztás is túlságosan mesterkélt, nem léteznek ilyen dolgok. Leesett egy fáról igyekezetében és beverte a fejét? Valami növény altatta el? Csak hallucinál egy mérgező virág illatától? Léteznek ilyesmik a rengetegben, ismeri is őket, legalábbis ismerni vélte, de olyan messzire jött otthonától, ki tudja milyen dolgok léteznek erre? Annyi bizonyos hogy amit lát és hall az valóság nem lehet. Ha álom akkor mindegy mit tesz, de ha tényleg valami növény miatt hallucinál akkor a legjobb minél hamarabb elkeveredni innen. És ha sebességről van szó, akkor szárnyait hívja segítségül. Röppen ismét hátra és megint fordul hogy futásnak eredjen, nem a füst felé, arra amerről jött. Most sem megy magasra, csak rásegít a lépteire szárnyaival hogy nagyokat szökellve, amilyen gyorsan csak tud itt hagyja ezt a tisztást és a látomást, a fák között apró termetével hamar eltűnve. Már ha hagyják neki, hisz egy ilyen óriás hosszú lábaival még talán szárnyak nélkül is utoléri.*
*Persze önmagában az égetés nem feltétlenül bűn, ő is teszi néha, lehullott, elhalt növényekkel. De hát most nincs hideg. Ha meg valaki ilyen időben fázik, egy elpusztult állatka bundája megfelelően kezelve bőven elég meleg kell hogy legyen. Erre a gondolatra ismét elkerekednek szemei és ernyedten nyílik ki a szája, de ezt hátulról nem valószínű hogy látni. Néhány ezren. Annyi állatka nem hullik el öregségben, betegségben, úgy hogy még használható is maradjon a szőre. És ezeknek az óriásoknak mennyi bunda kellene? Meg hát, a füst ocsmány fekete. Minek égetnének most? Milyen ételt kell égetni? Mi az a fegyver, és mi az hogy kovácsolni? Néhány ezren... Annyi bogyó, annyi gyümölcs sehol nem terem, hogy ennyi óriásnak elég lenne. Hirtelen ismét belehasít a felismerés. Fejét fel is kapja a földről hogy hirtelen mozdulattal jobbra aztán balra fordítsa, a füvet vizsgálgatva. Szárnyai ismét lábra rántják, és kezeit újra szája elé emeli, mintha teljesen megfeledkezett volna a mögötte lévő Ythaláról.*
- Álmodom.
*Dünnyögi maga elé értetlenül, aztán egy fürge mozdulattal fordul az ember felé, közben röppen is hátrébb tőle hogy még egyszer ne érhesse el. Csak a távolság hirtelen leküzdésére használja a szárnyait, kartávolságon kívülre érve ismét lábain pihen meg.*
- Te nem vagy valóság.
*Jelenti ki Ythala szemeibe nézve. Hogyan is lehetne? Néhány ezer ilyen? Lehetetlenség! Nincs annyi élelem az erdőben. Ez a tisztás is túlságosan mesterkélt, nem léteznek ilyen dolgok. Leesett egy fáról igyekezetében és beverte a fejét? Valami növény altatta el? Csak hallucinál egy mérgező virág illatától? Léteznek ilyesmik a rengetegben, ismeri is őket, legalábbis ismerni vélte, de olyan messzire jött otthonától, ki tudja milyen dolgok léteznek erre? Annyi bizonyos hogy amit lát és hall az valóság nem lehet. Ha álom akkor mindegy mit tesz, de ha tényleg valami növény miatt hallucinál akkor a legjobb minél hamarabb elkeveredni innen. És ha sebességről van szó, akkor szárnyait hívja segítségül. Röppen ismét hátra és megint fordul hogy futásnak eredjen, nem a füst felé, arra amerről jött. Most sem megy magasra, csak rásegít a lépteire szárnyaival hogy nagyokat szökellve, amilyen gyorsan csak tud itt hagyja ezt a tisztást és a látomást, a fák között apró termetével hamar eltűnve. Már ha hagyják neki, hisz egy ilyen óriás hosszú lábaival még talán szárnyak nélkül is utoléri.*
2899. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-25 11:33:12
Üzenet elküldve: 2015-08-25 11:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*A méretbeli különbségek nem hazudnak, és valóban sikerül neki feltartóztatnia a tündért, nehogy fejjel rohanjon a falnak. Szegényke, megrázó élmény lett volna neki, de a szavaiból kivéve így is rájött már, hogy a városiak bizony nem tisztelnek semmit, ha a szükségleteik és vágyaik kielégítéséről van szó. Igen, és az égetés még csak egy apró morzsa az egész süteményben, de nyilván Hásnak, akinaz erdő gyermeke, egyike a legelfogadhatatlanabbaknak.*
- Égetünk. Hogy ne fázzunk, hogy ételt készítsünk, hogy fegyvert kovácsoljunk. Mi így élünk.
*A királyi többes a bűntudatából fakad, talán jogosan, talán nem, ezt nem az ő tiszte eldönteni. Mindenesetre, miután megállította a törpillát, elereszti a vállát, így szabadon leülhet a földre. A kérdése azonban sokkal bonyolultabb annál, mintsem egyszerűen lehetne válaszolni rá.*
- Mik vagyunk? Ha tudni szeretnéd az igazságot, nézd meg magad. Elkísérhetlek.
*A méretbeli különbségek nem hazudnak, és valóban sikerül neki feltartóztatnia a tündért, nehogy fejjel rohanjon a falnak. Szegényke, megrázó élmény lett volna neki, de a szavaiból kivéve így is rájött már, hogy a városiak bizony nem tisztelnek semmit, ha a szükségleteik és vágyaik kielégítéséről van szó. Igen, és az égetés még csak egy apró morzsa az egész süteményben, de nyilván Hásnak, akinaz erdő gyermeke, egyike a legelfogadhatatlanabbaknak.*
- Égetünk. Hogy ne fázzunk, hogy ételt készítsünk, hogy fegyvert kovácsoljunk. Mi így élünk.
*A királyi többes a bűntudatából fakad, talán jogosan, talán nem, ezt nem az ő tiszte eldönteni. Mindenesetre, miután megállította a törpillát, elereszti a vállát, így szabadon leülhet a földre. A kérdése azonban sokkal bonyolultabb annál, mintsem egyszerűen lehetne válaszolni rá.*
- Mik vagyunk? Ha tudni szeretnéd az igazságot, nézd meg magad. Elkísérhetlek.
2898. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:58:42
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:58:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*Ythalának még éppen sikerül megragadnia a tündér vállát, akinek se szándéka, se ereje nem lenne most menekülni. Kissé megrezzen az érintésre de megtorpan és nem küzd. Hogyan is küzdhetne... néhány ezer ellen... egyedül. Gyengén emeli meg a másik kezét a füst felé, de kezd beletörődni a helyzetbe.*
- Égettek.
*Az iménti indulat elszállt, helyére a reménytelen elkeseredés költözött vissza.*
- Szörnyű.
*Lábai ismét engednek és hacsak Ythala nem tartja meg, akkor leül a földre. Most már nem azzal az élettelen zuhanással, szándékosan, csak bánattal tele.*
- Mik vagytok ti?
*Még mindig háttal van az embernek, amióta az elkapta a vállát, és maga előtt a füvet bámulva teszi fel a kérdését.*
*Ythalának még éppen sikerül megragadnia a tündér vállát, akinek se szándéka, se ereje nem lenne most menekülni. Kissé megrezzen az érintésre de megtorpan és nem küzd. Hogyan is küzdhetne... néhány ezer ellen... egyedül. Gyengén emeli meg a másik kezét a füst felé, de kezd beletörődni a helyzetbe.*
- Égettek.
*Az iménti indulat elszállt, helyére a reménytelen elkeseredés költözött vissza.*
- Szörnyű.
*Lábai ismét engednek és hacsak Ythala nem tartja meg, akkor leül a földre. Most már nem azzal az élettelen zuhanással, szándékosan, csak bánattal tele.*
- Mik vagytok ti?
*Még mindig háttal van az embernek, amióta az elkapta a vállát, és maga előtt a füvet bámulva teszi fel a kérdését.*
2897. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:44:21
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:44:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*A földön kucorogva figyeli, immár szótlanul, ahogy Hás megbirkózik az információval. Meg sem fordul a fejében egy pillanatra sem, hogy nem érné fel ésszel mindazt, amit közölt vele, csak nyilván számára ez egy kicsit felfoghatatlan mennyiségű kétlábú óriásféle, legalábbis a tündér méreteiből kiindulva. Úgy tűnik azonban, hogy nem is a számok borzasztották el ennyire, hanem az a bizonyos utolsó szó, amit talán már nem kellett volna hozzátennie, főleg nem abban a kontextusban. Nem annyira szörnyű? Még annál is rosszabb néha, mint amit ő el tud képzelni, aki itt nőtt fel.*
- Hát... nem. Akadnak itt szép dolgok is, például az erdő, mint ahogy azt láthatod is...
*Idáig jut a magyarázkodásban - közben belül üvölt magával, hogy mit mentegeti ő itt a világ hátsóját - amikor Hás kijelenti, hogy ők csinálják. De mit? A tündér szinte sokkos állapotban indul meg a város felé.*
~Na, ez egy nagyon rossz ötlet.~
*Gondolkodás nélkül ugrik fel és veti magát a pöttöm után, talán még időben elkapja kinyújtott kezével a vállát. Nem, a legnagyobb lelki trauma most a város látványa lenne Hásnak.*
- Mit csinálunk mi?!
*Utánakiabál, hogy elvonja a figyelmét a rohanásról. Nagyon szeretné megállítani, még mielőtt belép Artheniorba.*
*A földön kucorogva figyeli, immár szótlanul, ahogy Hás megbirkózik az információval. Meg sem fordul a fejében egy pillanatra sem, hogy nem érné fel ésszel mindazt, amit közölt vele, csak nyilván számára ez egy kicsit felfoghatatlan mennyiségű kétlábú óriásféle, legalábbis a tündér méreteiből kiindulva. Úgy tűnik azonban, hogy nem is a számok borzasztották el ennyire, hanem az a bizonyos utolsó szó, amit talán már nem kellett volna hozzátennie, főleg nem abban a kontextusban. Nem annyira szörnyű? Még annál is rosszabb néha, mint amit ő el tud képzelni, aki itt nőtt fel.*
- Hát... nem. Akadnak itt szép dolgok is, például az erdő, mint ahogy azt láthatod is...
*Idáig jut a magyarázkodásban - közben belül üvölt magával, hogy mit mentegeti ő itt a világ hátsóját - amikor Hás kijelenti, hogy ők csinálják. De mit? A tündér szinte sokkos állapotban indul meg a város felé.*
~Na, ez egy nagyon rossz ötlet.~
*Gondolkodás nélkül ugrik fel és veti magát a pöttöm után, talán még időben elkapja kinyújtott kezével a vállát. Nem, a legnagyobb lelki trauma most a város látványa lenne Hásnak.*
- Mit csinálunk mi?!
*Utánakiabál, hogy elvonja a figyelmét a rohanásról. Nagyon szeretné megállítani, még mielőtt belép Artheniorba.*
2896. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:10:58
Üzenet elküldve: 2015-08-24 21:10:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*Ha végiggondolná, sokkal inkább örülnie kellene ennek. Ha ilyen sokan vannak, sosem lesz egyedül. De hát ha valakinek az egész világát kettő rövid szóval szilánkokra törik, akkor nehéz bármit is végiggondolni.*
~Ezrek. Egy. Tíz. Száz... ~
*Ahogy elkezdi a számolást magának, próbálja lelki szemei előtt elképzelni a képet. Az egy még könnyen megy. A tíz sem okoz még nagy problémát. A száznál már egy igencsak teletömött erdőrészt képzel el.*
~Egyezer... ~
*Tud ő számolni, nem azzal van a gond, csak elképzelni lehetetlen egy ekkora összeget. Száz ilyen nagy izé hatalmas tömeg, ezer meg... *
~Néhány... ezer... ~
*Még tovább ízlelgeti a felfoghatatlant, közben tudtán kívül szeme ide-oda jár, de nem értelmezi a képet. Gondolatai világát látja csak magában, és a temérdek, elképzelhetetlenül sok olyat mint Ythala. Remegő kezei még mindig szája előtt pihennek, de a "szörnyű" szó kicsit visszazökkenti a valóságba.*
- Szörnyű?
*Nyekegi síros vinnyogással megtörve a szót, de legalább szemei ismét megállapodnak az ember zöld íriszein.*
- Nem olyan szörnyű?
*Ez igazából csak még jobban megrémíti, de ez már más érzés mint ami eddig megbénította.*
~nem olyan szörnyű? olyan? milyen?~
*Kifejezetten intelligens kis lény ahhoz képest amilyen környezetben élte életét, és bizony így fogalmazva ez a mondat arra enged következtetni, hogy _valamennyire_ szörnyű, csak nem annyira nagyon. Benne ilyesmi eddig fel sem merült. Pusztán a lelkek száma volt ami miatt ilyen állapotba került, nem is gondolta tovább az egészet. Hogy mit csinálnak, milyenek, semmi ilyesmi nem fordult meg a fejében.*
- Szörnyű?
*Szipogja ismét kicsit jobban összeszedve magát, aztán hasít csak belé a felismerés. Ythala látványa miatt teljesen megfeledkezett róla, de most élesen hasít elméjébe az emlék. Szemei elkerekednek, és kezeit is erőtlenül térdei közé ereszti.*
- Ti csináljátok.
*Szemei már ismét üvegesen néznek keresztül a lányon, a sírás immár abbamaradt, elnyomta a döbbenet, a felismerés. Halkan motyogja maga elé a szavakat mintha csak magának mondaná, aztán ismét visszatér elméje a valóságba és szemeit is ismét felkapja az ember íriszei felé.*
- Ti csináljátok!
*Szárnya hirtelen rebbenése felhúzza a földről és hátrébb a lánytól, lábaira érkezik és immár magabiztosan tartja magát. Tekintetéből a riadtság, az indulat és az elkeseredett értetlenség tükröződik.*
- Mit műveltek?!
*Ezt már szinte számonkérően, de még mindig kissé erőtlenül és az iménti sírásától rekedtesen kiáltja a lánynak, közben viszont már fordul is és szaladva elindul arra amerre a kovácsműhely füstjét látja felfelé szállni. Szárnyait most nem használja, meg van ijedve és jobbnak látja pihentetni őket, hátha később szüksége lesz rájuk.*
*Ha végiggondolná, sokkal inkább örülnie kellene ennek. Ha ilyen sokan vannak, sosem lesz egyedül. De hát ha valakinek az egész világát kettő rövid szóval szilánkokra törik, akkor nehéz bármit is végiggondolni.*
~Ezrek. Egy. Tíz. Száz... ~
*Ahogy elkezdi a számolást magának, próbálja lelki szemei előtt elképzelni a képet. Az egy még könnyen megy. A tíz sem okoz még nagy problémát. A száznál már egy igencsak teletömött erdőrészt képzel el.*
~Egyezer... ~
*Tud ő számolni, nem azzal van a gond, csak elképzelni lehetetlen egy ekkora összeget. Száz ilyen nagy izé hatalmas tömeg, ezer meg... *
~Néhány... ezer... ~
*Még tovább ízlelgeti a felfoghatatlant, közben tudtán kívül szeme ide-oda jár, de nem értelmezi a képet. Gondolatai világát látja csak magában, és a temérdek, elképzelhetetlenül sok olyat mint Ythala. Remegő kezei még mindig szája előtt pihennek, de a "szörnyű" szó kicsit visszazökkenti a valóságba.*
- Szörnyű?
*Nyekegi síros vinnyogással megtörve a szót, de legalább szemei ismét megállapodnak az ember zöld íriszein.*
- Nem olyan szörnyű?
*Ez igazából csak még jobban megrémíti, de ez már más érzés mint ami eddig megbénította.*
~nem olyan szörnyű? olyan? milyen?~
*Kifejezetten intelligens kis lény ahhoz képest amilyen környezetben élte életét, és bizony így fogalmazva ez a mondat arra enged következtetni, hogy _valamennyire_ szörnyű, csak nem annyira nagyon. Benne ilyesmi eddig fel sem merült. Pusztán a lelkek száma volt ami miatt ilyen állapotba került, nem is gondolta tovább az egészet. Hogy mit csinálnak, milyenek, semmi ilyesmi nem fordult meg a fejében.*
- Szörnyű?
*Szipogja ismét kicsit jobban összeszedve magát, aztán hasít csak belé a felismerés. Ythala látványa miatt teljesen megfeledkezett róla, de most élesen hasít elméjébe az emlék. Szemei elkerekednek, és kezeit is erőtlenül térdei közé ereszti.*
- Ti csináljátok.
*Szemei már ismét üvegesen néznek keresztül a lányon, a sírás immár abbamaradt, elnyomta a döbbenet, a felismerés. Halkan motyogja maga elé a szavakat mintha csak magának mondaná, aztán ismét visszatér elméje a valóságba és szemeit is ismét felkapja az ember íriszei felé.*
- Ti csináljátok!
*Szárnya hirtelen rebbenése felhúzza a földről és hátrébb a lánytól, lábaira érkezik és immár magabiztosan tartja magát. Tekintetéből a riadtság, az indulat és az elkeseredett értetlenség tükröződik.*
- Mit műveltek?!
*Ezt már szinte számonkérően, de még mindig kissé erőtlenül és az iménti sírásától rekedtesen kiáltja a lánynak, közben viszont már fordul is és szaladva elindul arra amerre a kovácsműhely füstjét látja felfelé szállni. Szárnyait most nem használja, meg van ijedve és jobbnak látja pihentetni őket, hátha később szüksége lesz rájuk.*
2895. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 20:40:44
Üzenet elküldve: 2015-08-24 20:40:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*No, tessék, itt van az eredmény, a következménye a szavainak, amitől úgy szerette volna megkímélni ezt a pici lényt, akiről valójában nem tudja még most sem, hogy hány éves, de könnyed ártatlansága, amivel bemutatkozott, feledtette a korát, s meghagyta a kortalan törékenységet. Minél idősebb, annál nagyobb lehet a trauma, hiszen annál tovább élt saját apró, de jól ismert világában, s annál nagyobb lehet a sokk, hogy ha nem is hazugság volt, de csupán egy szelete az igazságnak.*
- Sajnálom...
*A máskor harsány, életkedvtől kicsattanó lány maga is csak suttog, elborzadva figyeli Hás összezuhanását, csaknem elsírja magát. Nem tehet arról, ami körülöttük van, de most bármit megadna azért, hogy a tündér saját valóságát húzza a világukra, csak ne sírna már szegény lélek. Legszívesebben megsimogatná azt a pici, könnytől maszatos arcocskát, de nem tudja, használna-e ez a jelenlegi hangulatában.*
- Jaj, kicsi Hás, ne pityeregj. Nem olyan szörnyű, mint gondolod.
A hozzászólás írója (Ythala Daer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 20:42:53
*No, tessék, itt van az eredmény, a következménye a szavainak, amitől úgy szerette volna megkímélni ezt a pici lényt, akiről valójában nem tudja még most sem, hogy hány éves, de könnyed ártatlansága, amivel bemutatkozott, feledtette a korát, s meghagyta a kortalan törékenységet. Minél idősebb, annál nagyobb lehet a trauma, hiszen annál tovább élt saját apró, de jól ismert világában, s annál nagyobb lehet a sokk, hogy ha nem is hazugság volt, de csupán egy szelete az igazságnak.*
- Sajnálom...
*A máskor harsány, életkedvtől kicsattanó lány maga is csak suttog, elborzadva figyeli Hás összezuhanását, csaknem elsírja magát. Nem tehet arról, ami körülöttük van, de most bármit megadna azért, hogy a tündér saját valóságát húzza a világukra, csak ne sírna már szegény lélek. Legszívesebben megsimogatná azt a pici, könnytől maszatos arcocskát, de nem tudja, használna-e ez a jelenlegi hangulatában.*
- Jaj, kicsi Hás, ne pityeregj. Nem olyan szörnyű, mint gondolod.
A hozzászólás írója (Ythala Daer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 20:42:53
2894. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 20:00:05
Üzenet elküldve: 2015-08-24 20:00:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
- Néhány... ezren...
*Ennél tovább nemigen fog az agya. Hallja még hogy több dolgot is említ a másik de mintha csak tompa, jelentéktelen zaj lenne a háttérben, nem jut el a tudatáig. Remegő hangon ismétli a szavakat és olyan érzelem keríti hatalmába amit még körülírni is csak nehezen lehetne. Negyvenegy év nagyon hosszú idő. Negyvenegy évig volt teljesen biztos benne, hogy csak ketten léteznek anyjával, azaz pár éve már csak ő maga egyedül. Egy lélek. Egyedül. Csak nemrégiben kezdett reménykedni benne hogy esetleg, talán mégis akadhat valaki más is. Vagy ha mégsem, legalább megtalálja hamarosan azt a csodavirágot amiben saját kislányára bukkan. Egy, lélek. Egy.*
~Néhány... ezren...~
*Újra meg újra visszhangoznak fejében Ythala szavai, minden mást elsöprő, dübörgő zúgássá erősödve, és rajta olyan pánikroham lesz úrrá amilyenhez foghatót még anyja halálakor sem érzett. Arcizmai elernyednek de kezecskéi még mindig takarják száját, lábaiban annyi erő sem marad hogy megremegjenek, úgy rogy térdre, fenekével pedig sarkai közé, mint akiből elszállt az élet. Szárnyacskái erőtlenül hanyatlanak lefelé, csak háta és nyaka az ami még tart valamelyest, de tekintete a semmibe réved, keresztül Ythala mellkasán.*
- Néhány... ezren?
*Remegő, az utolsó szó közben elcsukló hanggal ismétli újra a szavakat, szemeiből könny csordul és kezd is rögtön lefolyni fehéredő arcának oldalain.*
A hozzászólás írója (Hás, az Erdőlélek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 20:02:26
- Néhány... ezren...
*Ennél tovább nemigen fog az agya. Hallja még hogy több dolgot is említ a másik de mintha csak tompa, jelentéktelen zaj lenne a háttérben, nem jut el a tudatáig. Remegő hangon ismétli a szavakat és olyan érzelem keríti hatalmába amit még körülírni is csak nehezen lehetne. Negyvenegy év nagyon hosszú idő. Negyvenegy évig volt teljesen biztos benne, hogy csak ketten léteznek anyjával, azaz pár éve már csak ő maga egyedül. Egy lélek. Egyedül. Csak nemrégiben kezdett reménykedni benne hogy esetleg, talán mégis akadhat valaki más is. Vagy ha mégsem, legalább megtalálja hamarosan azt a csodavirágot amiben saját kislányára bukkan. Egy, lélek. Egy.*
~Néhány... ezren...~
*Újra meg újra visszhangoznak fejében Ythala szavai, minden mást elsöprő, dübörgő zúgássá erősödve, és rajta olyan pánikroham lesz úrrá amilyenhez foghatót még anyja halálakor sem érzett. Arcizmai elernyednek de kezecskéi még mindig takarják száját, lábaiban annyi erő sem marad hogy megremegjenek, úgy rogy térdre, fenekével pedig sarkai közé, mint akiből elszállt az élet. Szárnyacskái erőtlenül hanyatlanak lefelé, csak háta és nyaka az ami még tart valamelyest, de tekintete a semmibe réved, keresztül Ythala mellkasán.*
- Néhány... ezren?
*Remegő, az utolsó szó közben elcsukló hanggal ismétli újra a szavakat, szemeiből könny csordul és kezd is rögtön lefolyni fehéredő arcának oldalain.*
A hozzászólás írója (Hás, az Erdőlélek) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.24 20:02:26
2893. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:34:10
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:34:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*Rossz hangulata csak elterebélyesedik, megmérgezve ezzel a fényesnek ígérkező estéjét, látván, hogy Hást tényleg megrémítette a sok ember gondolata. Tényleg, őszintén magáénak érzi most a romló világ gondjait, a túlnépesedést, az egymásra nem figyelő embereket, a bűnözést, miegyebeket, amik eddig az erdei tündér szeme elől rejtve voltak, és amikkel kapcsolatban ő is azt kívánja, bár süketnek és vaknak született volna. Odaadása, szélsőséges érzelmei miatt olyan dolgokat is magára vesz, amikhez egyébként semmi köze sem lenne.*
~Mit mondjak most neki?~
*Latolgatja, hogy szépít a meséjén, de hát itt vannak egy fél köpésre Artheniortól, Hás bármikor a saját szemeivel is láthatja, milyen állapotok uralkodnak a városban, s különben sem az ő tiszte védeni az állítólagos civilizációt.*
- Néhány ezren lehetünk szerintem... hozzám hasonlóak, mármint emberek a legtöbben, de vannak még elfek, félvérek, mélységiek, akadnak törpék, óriások meg orkok is elvétve. Olyanokkal, mint te, viszont még nem találkoztam.
*Nem akar kegyetlen lenni, letörni Hás reményeit, vagy ilyesmi, de az igazság sokszor fáj. Ha tehetné, megvédené ezt a természetadta kis tüneményt, de ez nem áll hatalmában, amit ő sajnál a legjobban.*
*Rossz hangulata csak elterebélyesedik, megmérgezve ezzel a fényesnek ígérkező estéjét, látván, hogy Hást tényleg megrémítette a sok ember gondolata. Tényleg, őszintén magáénak érzi most a romló világ gondjait, a túlnépesedést, az egymásra nem figyelő embereket, a bűnözést, miegyebeket, amik eddig az erdei tündér szeme elől rejtve voltak, és amikkel kapcsolatban ő is azt kívánja, bár süketnek és vaknak született volna. Odaadása, szélsőséges érzelmei miatt olyan dolgokat is magára vesz, amikhez egyébként semmi köze sem lenne.*
~Mit mondjak most neki?~
*Latolgatja, hogy szépít a meséjén, de hát itt vannak egy fél köpésre Artheniortól, Hás bármikor a saját szemeivel is láthatja, milyen állapotok uralkodnak a városban, s különben sem az ő tiszte védeni az állítólagos civilizációt.*
- Néhány ezren lehetünk szerintem... hozzám hasonlóak, mármint emberek a legtöbben, de vannak még elfek, félvérek, mélységiek, akadnak törpék, óriások meg orkok is elvétve. Olyanokkal, mint te, viszont még nem találkoztam.
*Nem akar kegyetlen lenni, letörni Hás reményeit, vagy ilyesmi, de az igazság sokszor fáj. Ha tehetné, megvédené ezt a természetadta kis tüneményt, de ez nem áll hatalmában, amit ő sajnál a legjobban.*
2892. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:24:36
Üzenet elküldve: 2015-08-24 19:24:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*A Kovácsműhelyből kilépve már messziről látja az erdőszéli tisztást, az arthenioriak kedvenc meditáló helyét. Azt már ő is megtapasztalta, hogy mennyire felfrissül szellemileg és erőnlétben is, ha eltölt itt néhány órát, úgyhogy most is elindul, egyenesen a tisztás magasba szökő, keskeny fái felé.
A napsütötte körbe érve hátát az egyik fának veti, úgy gyönyörködik a látványban. A túloldalon néhány szerzetes ül egy közös körben, csendben. Amott egy idős nő, gondterhelt arca áhítatot tükröz, ahogy behunyt szemmel adja át magát a hely szellemének.
Drann is elfészkelődik, és hagyja, hogy elméje elpihenjen, kivetve magából minden kóbor, céltalan, önmaga ismetlődő körébe rekedt gondolatot. Helyükbe friss fuvallatként egészséges, élettel teli, vidám és könnyű gondolatok érkeznek, mint hegyi patak gyors sodrású, jéghideg vize. Mire újra kinyitja a szemét, úgy érzi magát, mintha az utolsó porcikájáig kicserélték volna.*
A napsütötte körbe érve hátát az egyik fának veti, úgy gyönyörködik a látványban. A túloldalon néhány szerzetes ül egy közös körben, csendben. Amott egy idős nő, gondterhelt arca áhítatot tükröz, ahogy behunyt szemmel adja át magát a hely szellemének.
Drann is elfészkelődik, és hagyja, hogy elméje elpihenjen, kivetve magából minden kóbor, céltalan, önmaga ismetlődő körébe rekedt gondolatot. Helyükbe friss fuvallatként egészséges, élettel teli, vidám és könnyű gondolatok érkeznek, mint hegyi patak gyors sodrású, jéghideg vize. Mire újra kinyitja a szemét, úgy érzi magát, mintha az utolsó porcikájáig kicserélték volna.*
2891. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:30:41
Üzenet elküldve: 2015-08-24 18:30:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*A kérdésre csak heves bólogatással felel, nem kezd el magyarázkodni addig amíg a lány be nem fejezi a mondandóját.*
~Köpeny? Vászon? Nem növény? Egy állat bőre lenne? Kőépület?~
*Gyorsan forognak a gondolatai rögtön a szavak után, de utána olyat hall amit nem is igazán hisz el.*
- Ho... Hozzád hasonlóak?
*Tesz egy lépést hátra és mindkét kezét felhúzza a szájához. Szemei elkerekednek a csodálkozástól. Hányan lehetnek? Hárman? Akár négyen is?*
- Hányan vagytok?
*Maga sem érti feltörő érzelmeit, mintha annyira izgatott lenne hogy az már kissé rémületbe csap át. Vagy csak a másik keserűsége mérgezte meg tudat alatt az érzéseit?*
*A kérdésre csak heves bólogatással felel, nem kezd el magyarázkodni addig amíg a lány be nem fejezi a mondandóját.*
~Köpeny? Vászon? Nem növény? Egy állat bőre lenne? Kőépület?~
*Gyorsan forognak a gondolatai rögtön a szavak után, de utána olyat hall amit nem is igazán hisz el.*
- Ho... Hozzád hasonlóak?
*Tesz egy lépést hátra és mindkét kezét felhúzza a szájához. Szemei elkerekednek a csodálkozástól. Hányan lehetnek? Hárman? Akár négyen is?*
- Hányan vagytok?
*Maga sem érti feltörő érzelmeit, mintha annyira izgatott lenne hogy az már kissé rémületbe csap át. Vagy csak a másik keserűsége mérgezte meg tudat alatt az érzéseit?*
2890. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:56:20
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:56:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*Nevetése azért lassan egy fültől fülig érő mosollyá szelídül, de az nem tűnik el onnan egyhamar, mert boldoggá teszi a tudat, hogy egy ekkora kis csoda, mert annak látja a szárnyas, alig egy méteres, szöszke apróságot, itt ül vele szemben, és vigyorog, mint a vadalma. Hásnak talán még szerencséje is van a lánnyal, mert sok kevésbé jóindulatú látogatója is van az erdőnek, akik nem tisztelnek semmi élőt, egy tündér pedig csak kisebb nő lenne a szokásosnál, de a vörös szélvész nem tartozik ezek közé. Úgy tűnik, mindketten örülnek a másiknak, csak éppen különböző okokból. Azon azonban nagyon megrökönyödik, amikor Hás kijelenti, hogy őt kereste. Egy pillanatra elmereng, hogy maga a Természet Ősanya jelölte ki őt valamilyen feladatra, és ez a tündér a követe, de aztán gyorsan elhessegeti az ábrándokat. Azért _ekkora_ csodák nincsenek.*
- Biztos vagy ebben, Hás? Miért kerestél engem?
*A szíve szakad meg szegénykéért, hiszen látszik rajta, hogy a vadon szülötte, és oda is tartozott mind ez idáig.*
~Nagyon messze jöttél, és nem is a legjobb helyre.~
*Szivárványos jókedvét felváltja a keserűség, hogy tessék, itt egy újabb megrontható lélek a városnak. Ennek ellenére készségesen válaszol a lánykának.*
- Ez itt a köpenyem. Vászon, de nem növény. A város meg sok kőépületet jelent, ahol hozzám hasonlóak laknak, élnek, dolgoznak.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.24 18:06:51, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ezidáig helyett ez idáig).
*Nevetése azért lassan egy fültől fülig érő mosollyá szelídül, de az nem tűnik el onnan egyhamar, mert boldoggá teszi a tudat, hogy egy ekkora kis csoda, mert annak látja a szárnyas, alig egy méteres, szöszke apróságot, itt ül vele szemben, és vigyorog, mint a vadalma. Hásnak talán még szerencséje is van a lánnyal, mert sok kevésbé jóindulatú látogatója is van az erdőnek, akik nem tisztelnek semmi élőt, egy tündér pedig csak kisebb nő lenne a szokásosnál, de a vörös szélvész nem tartozik ezek közé. Úgy tűnik, mindketten örülnek a másiknak, csak éppen különböző okokból. Azon azonban nagyon megrökönyödik, amikor Hás kijelenti, hogy őt kereste. Egy pillanatra elmereng, hogy maga a Természet Ősanya jelölte ki őt valamilyen feladatra, és ez a tündér a követe, de aztán gyorsan elhessegeti az ábrándokat. Azért _ekkora_ csodák nincsenek.*
- Biztos vagy ebben, Hás? Miért kerestél engem?
*A szíve szakad meg szegénykéért, hiszen látszik rajta, hogy a vadon szülötte, és oda is tartozott mind ez idáig.*
~Nagyon messze jöttél, és nem is a legjobb helyre.~
*Szivárványos jókedvét felváltja a keserűség, hogy tessék, itt egy újabb megrontható lélek a városnak. Ennek ellenére készségesen válaszol a lánykának.*
- Ez itt a köpenyem. Vászon, de nem növény. A város meg sok kőépületet jelent, ahol hozzám hasonlóak laknak, élnek, dolgoznak.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.24 18:06:51, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (ezidáig helyett ez idáig).
2889. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:44:54
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:44:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Akkor is a fája mögött rejtőzködik, amikor Ythala is kilép a fák közül a tisztásra. Szőke szemöldökét összeráncolja miközben a fa mögül kipillantva az új jövevényt és a fogadtatását nézi. Ez a nő sem tűnik számára veszélyesebbnek, mint a tündér, lassan tehát el is rakhatja a most még készenlétben tartott fegyvereit.*
~Ezek rém furcsán beszélgetnek, nem tisztességes, városi népeknek tűnnek.~
*Gondolja Sherpyn az üdvözlés igen kezdetleges, udvariaskodást és finomkodást nélkülöző formáit elnézve a fa mögül. Ő maga biztosan legalább azt megjegyezte volna, hogy milyen szép az idő. Amikor a páros tagjai bemutatkoznak egymásnak megpróbálja ő is elraktározni a neveiket, hiszen azért van füle, hogy halljon vele és azért van szeme, hogy lásson vele. A vörös hajú nő nevetését hallva ő is majdnem elkuncogja magát, elég vicces szituációba kerültek azok ketten a tisztáson. Ő nem, mert ő itt sincs, olyan, mint az árnyék, mint egy szellem, csak hallgatózik és figyel, de nem szól és nem zavar meg senkit és semmit.*
~Ideje lenne tovább állnom, amíg itt hallgatózom, addig ránk esteledik.~
*Még vet egy utolsó pillantást a párosra, aztán a lehető leghalkabban próbál meg távozni a tisztás környékéről, hogy aztán a város felé folytassa tovább az útját. Ha észrevennék, biztosan megállítanák, hiszen nem valami erdei madár, akire rá se bagóznak, ha a közelben illegeti magát és kihallgatja a beszélgetéseket.*
~Ezek rém furcsán beszélgetnek, nem tisztességes, városi népeknek tűnnek.~
*Gondolja Sherpyn az üdvözlés igen kezdetleges, udvariaskodást és finomkodást nélkülöző formáit elnézve a fa mögül. Ő maga biztosan legalább azt megjegyezte volna, hogy milyen szép az idő. Amikor a páros tagjai bemutatkoznak egymásnak megpróbálja ő is elraktározni a neveiket, hiszen azért van füle, hogy halljon vele és azért van szeme, hogy lásson vele. A vörös hajú nő nevetését hallva ő is majdnem elkuncogja magát, elég vicces szituációba kerültek azok ketten a tisztáson. Ő nem, mert ő itt sincs, olyan, mint az árnyék, mint egy szellem, csak hallgatózik és figyel, de nem szól és nem zavar meg senkit és semmit.*
~Ideje lenne tovább állnom, amíg itt hallgatózom, addig ránk esteledik.~
*Még vet egy utolsó pillantást a párosra, aztán a lehető leghalkabban próbál meg távozni a tisztás környékéről, hogy aztán a város felé folytassa tovább az útját. Ha észrevennék, biztosan megállítanák, hiszen nem valami erdei madár, akire rá se bagóznak, ha a közelben illegeti magát és kihallgatja a beszélgetéseket.*
2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:41:39
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:41:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*A hirtelen kacagásra kissé hátrébb húzódik, de lépni nem lép el, a jókedv láttán aztán önmaga is vigyorogni kezd. Hát megvan végre! Egy másik magányos lélek! Hisz mi másnak örülhetne ennyire, mint a felismerésnek hogy végre nincs egyedül? Meg hát az is csodálatos hogy csak egy félreértés miatt gondolták mindketten a másikat kissé együgyűnek. Vidáman rázza meg a fejét, kezecskéit még mindig mellkasa előtt összefogva, és Ythala mocorgása közben a köpenyét kezdi vizsgálgatni. Ebből csak az érkező kérdés zökkenti ki, amire ismét elvigyorodva tekint fel a zöld szemekbe.*
- Hát, te! Téged kerestelek.
*Miért is használná a "valaki" szót hiszen bizonyos hogy csak ketten léteznek közel 's távol e vidéken, akkor pedig pontosan ő az akit keresett.*
- De, elég messze jöttem.
*Kissé tanácstalanul fordul arra amerről érkezett, el is engedi jobb kezével a másikat hogy mutatóujját alsó ajkára biggyessze. Visszatalálna, azzal nincs gond, de naaagyon sokat kellene ismét utaznia. Bár most már nem összevissza bolyongana, mehetne egyenesen is, úgy lényegesen gyorsabb lenne, de még így is legalább egy hat, vagy kettő. Egy-két másodpercnyi töprengés után fordul ismét Ythala felé, még mindig ugyanazzal az elveszett ábrázattal, kezeit viszont leengedi végre maga mellé.*
- Mi az a város? És ez milyen növény?
*Előrébb lép hogy lehajolva megtapogassa az ember köpenyét a térdénél.*
*A hirtelen kacagásra kissé hátrébb húzódik, de lépni nem lép el, a jókedv láttán aztán önmaga is vigyorogni kezd. Hát megvan végre! Egy másik magányos lélek! Hisz mi másnak örülhetne ennyire, mint a felismerésnek hogy végre nincs egyedül? Meg hát az is csodálatos hogy csak egy félreértés miatt gondolták mindketten a másikat kissé együgyűnek. Vidáman rázza meg a fejét, kezecskéit még mindig mellkasa előtt összefogva, és Ythala mocorgása közben a köpenyét kezdi vizsgálgatni. Ebből csak az érkező kérdés zökkenti ki, amire ismét elvigyorodva tekint fel a zöld szemekbe.*
- Hát, te! Téged kerestelek.
*Miért is használná a "valaki" szót hiszen bizonyos hogy csak ketten léteznek közel 's távol e vidéken, akkor pedig pontosan ő az akit keresett.*
- De, elég messze jöttem.
*Kissé tanácstalanul fordul arra amerről érkezett, el is engedi jobb kezével a másikat hogy mutatóujját alsó ajkára biggyessze. Visszatalálna, azzal nincs gond, de naaagyon sokat kellene ismét utaznia. Bár most már nem összevissza bolyongana, mehetne egyenesen is, úgy lényegesen gyorsabb lenne, de még így is legalább egy hat, vagy kettő. Egy-két másodpercnyi töprengés után fordul ismét Ythala felé, még mindig ugyanazzal az elveszett ábrázattal, kezeit viszont leengedi végre maga mellé.*
- Mi az a város? És ez milyen növény?
*Előrébb lép hogy lehajolva megtapogassa az ember köpenyét a térdénél.*
2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:24:09
Üzenet elküldve: 2015-08-24 17:24:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*Sápadt ábrázatán elégedett mosoly ragyog fel, hogy a tündér közelebb merészkedik, és ráadásul hozzá hasonlóan még a nevét is közli. Az előrehaladás ilyen foka láttán legszívesebben két lábon ugrálna, közben sipítozva, mialatt az a szerencsétlen öreg, aki tudósnak merte nevezni magát, és eszetlen kontárnak a lányt, térden állva rebegne a bocsánatáért. Természetesen azonban semmi ilyesmit nem tesz, egyrészt azért, mert elijesztené Hást, másfelől pedig szeretné legalább a látszatát megőrizni annak, hogy a normális lények táborát erősíti.*
~No, mi a következő?~
*A kommunikációs lépcső következő fokozatát tervezgeti, és már éppen feltápászkodna, hogy bemutassa a méhek virágporirány-mutató táncának stilizált változatát, amikor a pöttöm teljesen köznapi módon és szavakkal megszólal. Eddigre már olyannyira belelovalta magát a kísérletezgetésbe, hogy harsány, könnyfakasztó nevetésben tör ki, szórakozva - ki tudja, hányadjára - önnön hülyeségén.*
- Én meg azt hittem, hogy nem tudsz beszélni...
*Elcsukló hangon nyökög, és most már bátrabban változtat helyet - maga alá húzza a lábát, köpenye szétterül körülötte, és állát a kezébe támasztja, felkészülve egy kellemes kis traccspartira.*
- Mi szél hozott ide, a város közelébe, Hás? Nem vagy messze az otthonodtól?
*Sápadt ábrázatán elégedett mosoly ragyog fel, hogy a tündér közelebb merészkedik, és ráadásul hozzá hasonlóan még a nevét is közli. Az előrehaladás ilyen foka láttán legszívesebben két lábon ugrálna, közben sipítozva, mialatt az a szerencsétlen öreg, aki tudósnak merte nevezni magát, és eszetlen kontárnak a lányt, térden állva rebegne a bocsánatáért. Természetesen azonban semmi ilyesmit nem tesz, egyrészt azért, mert elijesztené Hást, másfelől pedig szeretné legalább a látszatát megőrizni annak, hogy a normális lények táborát erősíti.*
~No, mi a következő?~
*A kommunikációs lépcső következő fokozatát tervezgeti, és már éppen feltápászkodna, hogy bemutassa a méhek virágporirány-mutató táncának stilizált változatát, amikor a pöttöm teljesen köznapi módon és szavakkal megszólal. Eddigre már olyannyira belelovalta magát a kísérletezgetésbe, hogy harsány, könnyfakasztó nevetésben tör ki, szórakozva - ki tudja, hányadjára - önnön hülyeségén.*
- Én meg azt hittem, hogy nem tudsz beszélni...
*Elcsukló hangon nyökög, és most már bátrabban változtat helyet - maga alá húzza a lábát, köpenye szétterül körülötte, és állát a kezébe támasztja, felkészülve egy kellemes kis traccspartira.*
- Mi szél hozott ide, a város közelébe, Hás? Nem vagy messze az otthonodtól?
2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:43:35
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:43:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*Azért teljesen ő sem hülye, sőt kifejezetten jó érzéke van ahhoz hogy felmérje és felismerje más élőlények gesztusait, tehát azt megállapítja hogy Ythala is ugyanannyira csodálkozik őrajta mint fordítva. Ez jó jel, talán mégis egy magányos Erdőlélek ő is, csak más. Látná értelmét ilyen nagy méreteknek, pláne ha fákat kell rendezgetni, de szárny nélkül biztos nehezebb dolga lehet. Azért kifejezetten szép munkát végzett ezzel a ligettel, hisz bizonyára az ő műve, ki másé lehetne? Úgy látszik viszont a beszédnek csak egy egyszerűbb módját ismeri, vagy talán csak nagyon régóta van ő is egyedül és elfelejtette a szavak többségét? Idő közben egész közel érkezett az üldögélő ismeretlenhez, de azért még nem megy annak kartávolságán belülre. Nos, akkor nem is szeretné hirtelen túlterhelni szegényt, igyekszik ő is hasonló szinten kezdeni az egészet és Ythala első mozdulatát utánozva, mellkasa felé tartott mutatóujjal mutatkozik be.*
- Hás.
*Pislog párat a vörös hajú ember szemeibe, aztán kissé előrehajolva talpától a feje búbjáig végigméri a hatalmas lényt.*
- Elfelejtettél beszélni te szegényke?
*Szánakozva mondja a szavakat még a méricskélés közben, mint egy állatnak aki úgysem érti őket, de végül csak megállapodik tekintete Ythala zöld íriszeiben. Mondandója alatt az eddig mellette lógó keze is felemelkedik és az időközben összezáródó másik kézfejére fonódva mellkasához tartja mindkettőt.*
*Azért teljesen ő sem hülye, sőt kifejezetten jó érzéke van ahhoz hogy felmérje és felismerje más élőlények gesztusait, tehát azt megállapítja hogy Ythala is ugyanannyira csodálkozik őrajta mint fordítva. Ez jó jel, talán mégis egy magányos Erdőlélek ő is, csak más. Látná értelmét ilyen nagy méreteknek, pláne ha fákat kell rendezgetni, de szárny nélkül biztos nehezebb dolga lehet. Azért kifejezetten szép munkát végzett ezzel a ligettel, hisz bizonyára az ő műve, ki másé lehetne? Úgy látszik viszont a beszédnek csak egy egyszerűbb módját ismeri, vagy talán csak nagyon régóta van ő is egyedül és elfelejtette a szavak többségét? Idő közben egész közel érkezett az üldögélő ismeretlenhez, de azért még nem megy annak kartávolságán belülre. Nos, akkor nem is szeretné hirtelen túlterhelni szegényt, igyekszik ő is hasonló szinten kezdeni az egészet és Ythala első mozdulatát utánozva, mellkasa felé tartott mutatóujjal mutatkozik be.*
- Hás.
*Pislog párat a vörös hajú ember szemeibe, aztán kissé előrehajolva talpától a feje búbjáig végigméri a hatalmas lényt.*
- Elfelejtettél beszélni te szegényke?
*Szánakozva mondja a szavakat még a méricskélés közben, mint egy állatnak aki úgysem érti őket, de végül csak megállapodik tekintete Ythala zöld íriszeiben. Mondandója alatt az eddig mellette lógó keze is felemelkedik és az időközben összezáródó másik kézfejére fonódva mellkasához tartja mindkettőt.*
2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:20:59
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*Meg sem mer rezdülni, mert fél, hogy az első hirtelen és óvatlan mozdulatra eltűnik ez a természeti csoda. Még lélegezni is alig mer, csak piheg, de szemeivel minden mozdulatát követi a tündérkének, egy tudóspalánta féktelen érdeklődésével. Hangja bizonytalansága arról árulkodhat, hogy esetleg nem beszéli az emberek nyelvét, de közeledése nem mutatja, hogy félne, ezért a vöröske bátorkodik tenni egy újabb lépést az összeismerkedés felé: lassú mozdulattal mutat a saját mellkasára, és szépen artikulálva bemutatkozik.*
- Ythala.
*Ezután a picike felé emeli a kezét, és ott tartja, jelezve a kérdését.*
*Meg sem mer rezdülni, mert fél, hogy az első hirtelen és óvatlan mozdulatra eltűnik ez a természeti csoda. Még lélegezni is alig mer, csak piheg, de szemeivel minden mozdulatát követi a tündérkének, egy tudóspalánta féktelen érdeklődésével. Hangja bizonytalansága arról árulkodhat, hogy esetleg nem beszéli az emberek nyelvét, de közeledése nem mutatja, hogy félne, ezért a vöröske bátorkodik tenni egy újabb lépést az összeismerkedés felé: lassú mozdulattal mutat a saját mellkasára, és szépen artikulálva bemutatkozik.*
- Ythala.
*Ezután a picike felé emeli a kezét, és ott tartja, jelezve a kérdését.*
2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:12:31
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:12:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*Arra nem reagál amikor a... "nagy izé" észreveszi, de a hangjára már összerezzen. Mint aki álomból ébred, pislog is párat mert a nagy bámulásban jó ideje nem tette ezt meg. Egy pillanatnyi zavar után végre becsukja a száját és lassú léptekkel megindul Ythala felé, kissé előredőlve, fejét leheletnyit oldalra fordítva meresztgeti rá a szemeit.*
- Ha... hó?
*Ismétli meg a hallottakat bizonytalanul. Mi a frász ez a nagy lény? És mi a fene van rajta? Félni nem fél, miért is tenné, eszébe sem jut hogy árthatnának neki, de azért kicsit óvatos, nehogy elijessze vagy valami. Apró lábaival lassan lépkedve igencsak lassan fogy a távolság kettejük között, hacsak a másik nem tesz valamit ennek változtatására.*
*Arra nem reagál amikor a... "nagy izé" észreveszi, de a hangjára már összerezzen. Mint aki álomból ébred, pislog is párat mert a nagy bámulásban jó ideje nem tette ezt meg. Egy pillanatnyi zavar után végre becsukja a száját és lassú léptekkel megindul Ythala felé, kissé előredőlve, fejét leheletnyit oldalra fordítva meresztgeti rá a szemeit.*
- Ha... hó?
*Ismétli meg a hallottakat bizonytalanul. Mi a frász ez a nagy lény? És mi a fene van rajta? Félni nem fél, miért is tenné, eszébe sem jut hogy árthatnának neki, de azért kicsit óvatos, nehogy elijessze vagy valami. Apró lábaival lassan lépkedve igencsak lassan fogy a távolság kettejük között, hacsak a másik nem tesz valamit ennek változtatására.*
2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:02:03
Üzenet elküldve: 2015-08-24 14:02:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hás//
*Elmerülve a tudatalattija rengetegében szine teljesen megszűnik számára a külvilág, elbíbelődik a saját gondolataival, emlékeivel, eddigi hibáival, és azok lehetséges megoldásával, így utólag, amikor már csak a tanulság a lényeg. Szellemileg jócskán felfrissülve kezdi meg a felemelkedést alfából, előbb az orra ráncolódik, ahogyan a szagok visszakúsznak az orrába, aztán, nem is sokkal később kellemetlenül gyorsan kipattannak smaragd lélektükrei, mert valami apró nesz, az avar zörgése felzavarja elmélyült állapotából.*
~Mi a fene...?~
*Körbetekintve az apró tisztáson, a tőle távolabb eső irtásrészen egy apró alakon akad meg a szeme, akinek határozottan szárnyféleségek meredeznek a hátából. Csodálkozva és érdeklődve figyeli a picikét, mert sosem találkozott még egyik képviselőjével sem a fajnak, így, szemtől szemben. Nem mer felkászálódni sem a földről, nehogy elriassza a tüneményt, de halkan megszólítja, hátha nem tűnik el azonnal.*
- Hahó!
*Elmerülve a tudatalattija rengetegében szine teljesen megszűnik számára a külvilág, elbíbelődik a saját gondolataival, emlékeivel, eddigi hibáival, és azok lehetséges megoldásával, így utólag, amikor már csak a tanulság a lényeg. Szellemileg jócskán felfrissülve kezdi meg a felemelkedést alfából, előbb az orra ráncolódik, ahogyan a szagok visszakúsznak az orrába, aztán, nem is sokkal később kellemetlenül gyorsan kipattannak smaragd lélektükrei, mert valami apró nesz, az avar zörgése felzavarja elmélyült állapotából.*
~Mi a fene...?~
*Körbetekintve az apró tisztáson, a tőle távolabb eső irtásrészen egy apró alakon akad meg a szeme, akinek határozottan szárnyféleségek meredeznek a hátából. Csodálkozva és érdeklődve figyeli a picikét, mert sosem találkozott még egyik képviselőjével sem a fajnak, így, szemtől szemben. Nem mer felkászálódni sem a földről, nehogy elriassza a tüneményt, de halkan megszólítja, hátha nem tűnik el azonnal.*
- Hahó!
2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 13:49:22
Üzenet elküldve: 2015-08-24 13:49:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Ythala //
*A nagy szaladása közben észrevesz valamit a fák elől előbukkanni, oda is kapja fejecskéjét rögvest. Amit lát, arra viszont még álmában sem számított volna. Nagy csodálkozásában el is botlana, a fürge szárnyacskák viszont reflexből korrigálják ki egyensúlyát hogy végül egy helyben megállva, elkerekedett szemekkel bámulja az érkezőt szinte a tisztás kellős közepéről, bár már közelebb van annak kovács felőli széléhez. Szó szerint leesik az álla a látványtól, nyitott szájjal csodálkozva lesve annak mozdulatait. Nem, ez nem egy Erdőlélek, vagy legalábbis teljesen más mint ő, ezt már a ruházatáról, méretéből, és szárnyainak hiányából megállapítja. Szólni viszont nem tud, hisz a lélegzete is eláll, ahogy lábai is a földbe gyökereznek, nem a félelemtől hanem a csodálkozástól.*
*A nagy szaladása közben észrevesz valamit a fák elől előbukkanni, oda is kapja fejecskéjét rögvest. Amit lát, arra viszont még álmában sem számított volna. Nagy csodálkozásában el is botlana, a fürge szárnyacskák viszont reflexből korrigálják ki egyensúlyát hogy végül egy helyben megállva, elkerekedett szemekkel bámulja az érkezőt szinte a tisztás kellős közepéről, bár már közelebb van annak kovács felőli széléhez. Szó szerint leesik az álla a látványtól, nyitott szájjal csodálkozva lesve annak mozdulatait. Nem, ez nem egy Erdőlélek, vagy legalábbis teljesen más mint ő, ezt már a ruházatáról, méretéből, és szárnyainak hiányából megállapítja. Szólni viszont nem tud, hisz a lélegzete is eláll, ahogy lábai is a földbe gyökereznek, nem a félelemtől hanem a csodálkozástól.*
2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-08-24 12:34:10
Üzenet elküldve: 2015-08-24 12:34:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Jól megérdemelt pihenését tölti éppen az egyik magas fa tövében, annak dús lombkoronájának árnyékában, amikor egy érdekes kis szerzet jelenik meg a tisztáson, aminek a szélén pihenni tért. Szerencsére ez az érdekes kis szerzet se nem ork, se nem vérszomjas bandita, ezért nem kell rögtön azon törnie okos buksiját, hogy mi módon hordhatja el a lehető leghamarabb innen a sátorfáját. Nem hülye, tudja, hogy mikor veheti fel a harcot valakivel és mikor nem. A tündér első pillantásra nem olyannak tűnik, akivel egyáltalán fel kell venni a harcot, ő meg nem a haramiák közé tartozik, akik az első gyengébb teremtés megpillantásakor rögtön azon kezdenek el mesterkedni, hogy megfosszák őt az értékeitől, ruháitól és esetleg az erényétől is. Rengetegszer elmondták otthon Sherpynnek, hogy ha ő is világjárónak áll, akkor az ilyenekkel is számolnia kell majd és mindig résen kell, hogy legyen. Nem szólítja meg a tündért, inkább csendben a maga mellett tartott íjáért nyúl, aztán feltápászkodik a földről és megpróbál teljesen észrevétlenül belopakodni amögé a fa mögé, aminél az előbb még pihent. Ha ez sikerül, akkor a fatörzs nyújtotta fedezékből kukucskálhat ki a jövevényre és figyelheti, ahogy az tesz-vesz a tisztáson. Ha olyan fából faragták volna, most könnyedén rálőhetne egy nyílvesszőt, de ennek most semmi értelmét nem látja. Sherpyn tisztességes lány, híres íjász szeretne lenni, nem hírhedt gyilkos.*
~Vajon jönnek még többen is ide? Egy egész csapattal már nehezen tudnék mihez kezdeni.~
*Tegezéből egy nyílvesszőt vesz elő, hogy kéznél legyen a biztonság kedvéért. Sosem lehet tudni, még a tündéreknél sem.*
~Vajon jönnek még többen is ide? Egy egész csapattal már nehezen tudnék mihez kezdeni.~
*Tegezéből egy nyílvesszőt vesz elő, hogy kéznél legyen a biztonság kedvéért. Sosem lehet tudni, még a tündéreknél sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586