Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 145 (2881. - 2900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2900. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:50:12
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:50:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Elfogadja a felé nyújtott kezet és meg is rázza. Ötszázötven arany? Nem is emlékszik, mikor volt utoljára annyi pénz a kezében! Nos, úgy tűnik, ma se az a nap lesz. Figyeli, ahogy a másik számolgatja a pénzt. Korrekt embernek tűnik, de valami mégis sántít a dologgal kapcsolatban. Egyrészt, hogy nem látta, mi van az erszényben, másrészt, hogy a súlya sem az igazi. Nem szeretné gyanújával elrontani az üzletüket, de mégiscsak nagy összegről van szó, ezért amikor megkapja a zsák követ, csak belenéz, hogy mit kapott. *
– Hát ez? * Csalódottan nyomja vissza a 20 aranyat tartalmazó zsákot Samonyr Talwakr kezébe.
Vagy, ha ő nem veszi vissza, hát a földre ejti csak. Szerencséje van, hogy észrevette a turpisságot, de még mindig nem biztos benne, hogy átverés áldozata lett, noha ez a napnál is világosabb. Megadja a lehetőséget a férfinak, hogy kimagyarázza magát. Közben azért figyel rá, hogyha a másik el akarná kötni a lovát, nyomban utána tudjon eredni. Nem olyan fürge, mint egykor, de azért nem is mozgáskorlátozott. A pusztára és vissza is jól bírta a tempót. *
* Elfogadja a felé nyújtott kezet és meg is rázza. Ötszázötven arany? Nem is emlékszik, mikor volt utoljára annyi pénz a kezében! Nos, úgy tűnik, ma se az a nap lesz. Figyeli, ahogy a másik számolgatja a pénzt. Korrekt embernek tűnik, de valami mégis sántít a dologgal kapcsolatban. Egyrészt, hogy nem látta, mi van az erszényben, másrészt, hogy a súlya sem az igazi. Nem szeretné gyanújával elrontani az üzletüket, de mégiscsak nagy összegről van szó, ezért amikor megkapja a zsák követ, csak belenéz, hogy mit kapott. *
– Hát ez? * Csalódottan nyomja vissza a 20 aranyat tartalmazó zsákot Samonyr Talwakr kezébe.
Vagy, ha ő nem veszi vissza, hát a földre ejti csak. Szerencséje van, hogy észrevette a turpisságot, de még mindig nem biztos benne, hogy átverés áldozata lett, noha ez a napnál is világosabb. Megadja a lehetőséget a férfinak, hogy kimagyarázza magát. Közben azért figyel rá, hogyha a másik el akarná kötni a lovát, nyomban utána tudjon eredni. Nem olyan fürge, mint egykor, de azért nem is mozgáskorlátozott. A pusztára és vissza is jól bírta a tempót. *
2899. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:16:23
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Úgy tűnik, hogy üzletet kötnek. Samonyr elégedetten bólint, és kinyújtja a kezét. *
- Ötszázötven akkor. Öröm önnel üzletet kötni. * Nevet nem mond, miért is tenné, lényegtelen információt. Ha kezet ráznak rá, akkor előveszi erszényét, ami látszólag jó kövér, és számol kezdi belőle a pénzt. Kivesz párszáz aranyat, és a zsebébe teszi, majd ahogy beköti a száját, megrázza az erszényt. Hallani, ahogy csilingel benne az arany, és a súlya is jó nehéz, jól tele van. Persze az más kérdés, hogy főleg kaviccsal, és egyéb fémdarabokkal. *
- Akkor ez itt ötszázötven. * Mondja, és ha Pmirsh Pmirshornelfogadja, akkor átvándorol hozzá az erszény, benne mind a 20 arannyal, amit Samonyr benne hagyott. *
- És a pálinka. * Teszi hozzá, és gyorsan igyekszik is elterelni a férfi figyelmét az erszényről, hogy csak a súlyát érezze. *
- Ha gondolja, indulhatunk máris. Még lehet, hogy egy bort is fizetek, miért ne tenném. Kösse csak fel az erszényét, kirúgunk ma a hámból. Na de abból a borból nem akarunk még inni egy kevéskét?
* Úgy tűnik, hogy üzletet kötnek. Samonyr elégedetten bólint, és kinyújtja a kezét. *
- Ötszázötven akkor. Öröm önnel üzletet kötni. * Nevet nem mond, miért is tenné, lényegtelen információt. Ha kezet ráznak rá, akkor előveszi erszényét, ami látszólag jó kövér, és számol kezdi belőle a pénzt. Kivesz párszáz aranyat, és a zsebébe teszi, majd ahogy beköti a száját, megrázza az erszényt. Hallani, ahogy csilingel benne az arany, és a súlya is jó nehéz, jól tele van. Persze az más kérdés, hogy főleg kaviccsal, és egyéb fémdarabokkal. *
- Akkor ez itt ötszázötven. * Mondja, és ha Pmirsh Pmirshornelfogadja, akkor átvándorol hozzá az erszény, benne mind a 20 arannyal,
amit Samonyr benne hagyott. *- És a pálinka. * Teszi hozzá, és gyorsan igyekszik is elterelni a férfi figyelmét az erszényről, hogy csak a súlyát érezze. *
- Ha gondolja, indulhatunk máris. Még lehet, hogy egy bort is fizetek, miért ne tenném. Kösse csak fel az erszényét, kirúgunk ma a hámból. Na de abból a borból nem akarunk még inni egy kevéskét?
2898. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:10:06
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:10:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Egyre inkább érzi, hogy a fiatalember kezdi elérni a felső határt. Nem is akarja túlfeszíteni a húrt. De túl könnyen se akarja adni magát. Úgyhogy amikor az kimondja az ötszázötvenet (ami már így is ötvennel afelett van, mint amire számított), nem csap le egyből az ajánlatra. Gondolkodik, legalábbis úgy tesz, mint aki gondolkodik. Végül csak megszólal. *
– Ám legyen. Ötszázötven. * Ezután ismét belekortyol a borba, de most tényleg csak egy kicsit, mert eszébe jut közben valami lényeges. *
– És a két pálinka. * Nem hiszi, hogy azon a két pálinkán fog múlni az üzletük sikeressége, így ennyi pofátlanságot még megenged magának. Egyébként sem bánná, ha lenne társa a mai iszogatásban. Egyedül sem veti meg az alkoholt, de kettesben mégiscsak szórakoztatóbb. Ebben akár úgy is benne lenne, ha a saját italát fizetné (sőt, ha már ennyi pénze lesz, talán ő is állná az első kört), de ezt nyilván nem köti a másik orrára. Az üveget ismét a másik felé kínálja. Már nem is kéri vissza utána. *
* Egyre inkább érzi, hogy a fiatalember kezdi elérni a felső határt. Nem is akarja túlfeszíteni a húrt. De túl könnyen se akarja adni magát. Úgyhogy amikor az kimondja az ötszázötvenet (ami már így is ötvennel afelett van, mint amire számított), nem csap le egyből az ajánlatra. Gondolkodik, legalábbis úgy tesz, mint aki gondolkodik. Végül csak megszólal. *
– Ám legyen. Ötszázötven. * Ezután ismét belekortyol a borba, de most tényleg csak egy kicsit, mert eszébe jut közben valami lényeges. *
– És a két pálinka. * Nem hiszi, hogy azon a két pálinkán fog múlni az üzletük sikeressége, így ennyi pofátlanságot még megenged magának. Egyébként sem bánná, ha lenne társa a mai iszogatásban. Egyedül sem veti meg az alkoholt, de kettesben mégiscsak szórakoztatóbb. Ebben akár úgy is benne lenne, ha a saját italát fizetné (sőt, ha már ennyi pénze lesz, talán ő is állná az első kört), de ezt nyilván nem köti a másik orrára. Az üveget ismét a másik felé kínálja. Már nem is kéri vissza utána. *
2897. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 15:34:23
Üzenet elküldve: 2025-08-27 15:34:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Miután jól befenyítette a sötételfet, elterelődik róla a figyelem. Nem egészen érti, hogy mi történik, de annyit még ő is felfog, hogy ezek ketten veszekednek valamin. Úgy ahogy van, ültő helyében átalakul egyszemélyes közönséggé. Hasonlóan viselkedik, mint az orkok tömege a törzsében, amikor két hím összekapott. Jobbra-balra dűlöngél és minden egyes visszaszólásnál kiált egyet.*
- Hűűű! Haaa!
*Mintha csak a sikeres csapásokat csodálná. Ez a lelkesedés mindkét félnek szól, Sahhrka nem választott tábort. Ennek megfelelően nem is tudja, hogy örüljön-e annak, hogy maradhat az elffel. Azt viszont érteni véli, hogy örülnek neki, hogy köpköd, ezért ünneplés közben megereszt egy jó nagy csulát a többiekkel ellentétes irányba.*
A hozzászólás írója (Sahhriachka Valtengrujmer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.27 15:35:01
*Miután jól befenyítette a sötételfet, elterelődik róla a figyelem. Nem egészen érti, hogy mi történik, de annyit még ő is felfog, hogy ezek ketten veszekednek valamin. Úgy ahogy van, ültő helyében átalakul egyszemélyes közönséggé. Hasonlóan viselkedik, mint az orkok tömege a törzsében, amikor két hím összekapott. Jobbra-balra dűlöngél és minden egyes visszaszólásnál kiált egyet.*
- Hűűű! Haaa!
*Mintha csak a sikeres csapásokat csodálná. Ez a lelkesedés mindkét félnek szól, Sahhrka nem választott tábort. Ennek megfelelően nem is tudja, hogy örüljön-e annak, hogy maradhat az elffel. Azt viszont érteni véli, hogy örülnek neki, hogy köpköd, ezért ünneplés közben megereszt egy jó nagy csulát a többiekkel ellentétes irányba.*
A hozzászólás írója (Sahhriachka Valtengrujmer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.27 15:35:01
2896. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 15:19:02
Üzenet elküldve: 2025-08-27 15:19:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Az árat hallva elgondolkodik, de csak egy pillanatra. Azért úgy tesz, mintha hosszan fontolgatná a dolgot. Néha kinyitja a száját, mint aki szólni akar, de becsukja. Tovább töri a fejét, legalábbis látszólag. Végül nagyot sóhajt. *
- A hatszáz túl sok, öregapa. Ötszázötven az összes, amit ajánlhatok érte, ha drágábban venném, nem tudnék tükörbe nézni reggel. Az én kedvességemnek is megvannak a határai. * Jelenti még ki, és végtére is nem hazudik, főleg, mert nincsen benne cseppnyi kedvesség nem, ami nem gondosan megjátszott. Az se kerüli el a figyelmét, hogy ezúttal nem került hozzá vissza az üveg, láthatóan arra vár a férfi, hogy megköttessen az üzlet, és a borral pecsételjék meg. *
- Mivel én kettőszázra gondoltam először, maga pedig nyolcszázra, a kettő között félúton amúgy is az ötszáz találkozik. Még fölé is mentem egy kicsivel, hogy lássa, jó üzletet köt. * Teszi hozzá, tovább próbálva rávenni az üzletre az elfet. *
* Az árat hallva elgondolkodik, de csak egy pillanatra. Azért úgy tesz, mintha hosszan fontolgatná a dolgot. Néha kinyitja a száját, mint aki szólni akar, de becsukja. Tovább töri a fejét, legalábbis látszólag. Végül nagyot sóhajt. *
- A hatszáz túl sok, öregapa. Ötszázötven az összes, amit ajánlhatok érte, ha drágábban venném, nem tudnék tükörbe nézni reggel. Az én kedvességemnek is megvannak a határai. * Jelenti még ki, és végtére is nem hazudik, főleg, mert nincsen benne cseppnyi kedvesség nem, ami nem gondosan megjátszott. Az se kerüli el a figyelmét, hogy ezúttal nem került hozzá vissza az üveg, láthatóan arra vár a férfi, hogy megköttessen az üzlet, és a borral pecsételjék meg. *
- Mivel én kettőszázra gondoltam először, maga pedig nyolcszázra, a kettő között félúton amúgy is az ötszáz találkozik. Még fölé is mentem egy kicsivel, hogy lássa, jó üzletet köt. * Teszi hozzá, tovább próbálva rávenni az üzletre az elfet. *
2895. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 15:12:28
Üzenet elküldve: 2025-08-27 15:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Pmirsh nem egy nagy üzletelf és a pénzzel sem bánik jól. Ha nem így lenne, ennyi idősen már bizonyára nem két üveg bor és egy artheniori telivér lenne minden megtakarítása. Illetve lassan már csak egy üveg.
Az ötszázhúsz aranyon már elgondolkodik. A két pálinka pedig még jobban hangzik, mint a húsz arany; jóllehet, értékét tekintve ugyanott tartanak körülbelül. *
– Bevallom, jómagam nyolcszáz aranyra gondoltam először. Nyolcszázból kétszáz az hatszáz. Annyiért szinte ajándék, és mégis mindketten jól járunk. * Tesz végül ő is ajánlatot, és bár az árat fairnek érzi, azt ő sem tudja, miből számolta ki ezt az összeget. Azért most már egészen beleélte magát, hogy ennyivel gazdagabb lesz, így nem bánná, ha Samonyr belemenne ebbe az árba.
Újra meghúzza az üveget, ami már lényegesen kevesebbet nyom, mint az üzletük kezdetén. Még annyi biztosan van benne, hogy utána a kereskedő is elégedett legyen. *
* Pmirsh nem egy nagy üzletelf és a pénzzel sem bánik jól. Ha nem így lenne, ennyi idősen már bizonyára nem két üveg bor és egy artheniori telivér lenne minden megtakarítása. Illetve lassan már csak egy üveg.
Az ötszázhúsz aranyon már elgondolkodik. A két pálinka pedig még jobban hangzik, mint a húsz arany; jóllehet, értékét tekintve ugyanott tartanak körülbelül. *
– Bevallom, jómagam nyolcszáz aranyra gondoltam először. Nyolcszázból kétszáz az hatszáz. Annyiért szinte ajándék, és mégis mindketten jól járunk. * Tesz végül ő is ajánlatot, és bár az árat fairnek érzi, azt ő sem tudja, miből számolta ki ezt az összeget. Azért most már egészen beleélte magát, hogy ennyivel gazdagabb lesz, így nem bánná, ha Samonyr belemenne ebbe az árba.
Újra meghúzza az üveget, ami már lényegesen kevesebbet nyom, mint az üzletük kezdetén. Még annyi biztosan van benne, hogy utána a kereskedő is elégedett legyen. *
2894. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 14:51:31
Üzenet elküldve: 2025-08-27 14:51:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Természetesen az árat nem fogadja el a lókupec, de ez már egyre kevésbé lepi meg Samonyrt. A lényeg, hogy visszakapja az üveget, az ital pedig még mindig finom benne. Iszik megint néhány kortyot, természetesen tiszteletben tartva, hogy nem az övé az ital, és azt is, hogy erős a bor. Ezért csak olyan öt kortyot enged meg magának. Jóleső érzéssel fújja ki a levegőt, ahogy a palackot ismét visszanyújtja. Tetszik neki az alkudozásnak ilyen módja. *
- A fenébe, tényleg finom az italt. Ötszázhúsz. Vagy ötszáz, és vendégem a Pegazusban két pálinkára. * Teszi meg az újabb ajánlatot, ami már bőven a plafont súrolja abban, ameddig elmenne egy ilyen állatért. Ez már az az árkategória, amiért a piacon is beszerezhetné magának. Persze ha az elf nem akarja ennyiért sem eladni az állatot, az az ő dolga. Közben egy lágy szellő pont az egykori nemes felé hozzá a férfi testszagát, de látszólag nem zavartatja magát ilyen apró kellemetlenségek miatt. Szagolt ő már sokkal büdösebbet is, sokkal közelebbről. *
* Természetesen az árat nem fogadja el a lókupec, de ez már egyre kevésbé lepi meg Samonyrt. A lényeg, hogy visszakapja az üveget, az ital pedig még mindig finom benne. Iszik megint néhány kortyot, természetesen tiszteletben tartva, hogy nem az övé az ital, és azt is, hogy erős a bor. Ezért csak olyan öt kortyot enged meg magának. Jóleső érzéssel fújja ki a levegőt, ahogy a palackot ismét visszanyújtja. Tetszik neki az alkudozásnak ilyen módja. *
- A fenébe, tényleg finom az italt. Ötszázhúsz. Vagy ötszáz, és vendégem a Pegazusban két pálinkára. * Teszi meg az újabb ajánlatot, ami már bőven a plafont súrolja abban, ameddig elmenne egy ilyen állatért. Ez már az az árkategória, amiért a piacon is beszerezhetné magának. Persze ha az elf nem akarja ennyiért sem eladni az állatot, az az ő dolga. Közben egy lágy szellő pont az egykori nemes felé hozzá a férfi testszagát, de látszólag nem zavartatja magát ilyen apró kellemetlenségek miatt. Szagolt ő már sokkal büdösebbet is, sokkal közelebbről. *
2893. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 14:40:58
Üzenet elküldve: 2025-08-27 14:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Amíg Pmirsh kiköti lovát, addig a másik férfi előveszi piknikkészletét. Az elfek jobban szeretik a puha füvet bármiféle takarónál. Nincs ezzel másképp ő sem. Jót mosolyog Samonyr szavain. Legalább nem egy bolonddal van dolga, mivel maga is hamar belátja, hogy amit mondott, az valóban közelebb áll a rabláshoz, mint a tisztes ajánlathoz. Miután meghúzza a bort, természetesen továbbadja, és elismerően figyeli, ahogy a másik jól megcsapolja az üveget. Még van egy másikkal ebből az artheniori specialitásból, úgyhogy nem sajnálja tőle, csak egy kicsit. *
– Jó az irány, de még mindig kevés lesz. * Rázza meg fejét elégedetlenül. Aztán, ha visszakapja az üveget, ő is jól meghúzza. Gyakorlott ivó ő, nem kell félteni. Nem iszik sokat, éppen csak eleget: annyit, hogy szinten tartsa magát. Ez pedig nem több négy-öt kortynál. *
– Bevallom, a szerencse a maga pártján áll, merthogy én megvagyok enélkül a ló nélkül is. Eddig is megvoltam. Épp ma kaptam a városért tett szolgálataimért. * A szavak büszkeséggel töltik el, de szándékosan nem mond többet. Ha a másik nem kérdez rá, könnyen azt hiheti, hogy Pmirsh veterán, aki most szerelt le. Egy veteránnak pedig bizonyára még annál is jobb lovat ajándékoznának, mint amit az elfnek, amiért hozzáverődött egy öngyilkos alakulathoz és felderítette a füves pusztát. *
– Viszont annál jóval többet ér még akkor is. Igyon csak rá még egyet! * Nyújtja ismét az üveget Samonyrnak. Az üzletük egyelőre jó irányba halad, de úgy érzi, a másik nem akar többet ajánlani egy olyan árnál, ami épp csak alulról súrolja Pmirsh elképzeléseit. Egyelőre úgy érzi, ő akkor nem fog belemenni, de a bor még változtathat hozzáállásán. Már egy kicsit kezdi jobban érezni magát. *
* Amíg Pmirsh kiköti lovát, addig a másik férfi előveszi piknikkészletét. Az elfek jobban szeretik a puha füvet bármiféle takarónál. Nincs ezzel másképp ő sem. Jót mosolyog Samonyr szavain. Legalább nem egy bolonddal van dolga, mivel maga is hamar belátja, hogy amit mondott, az valóban közelebb áll a rabláshoz, mint a tisztes ajánlathoz. Miután meghúzza a bort, természetesen továbbadja, és elismerően figyeli, ahogy a másik jól megcsapolja az üveget. Még van egy másikkal ebből az artheniori specialitásból, úgyhogy nem sajnálja tőle, csak egy kicsit. *
– Jó az irány, de még mindig kevés lesz. * Rázza meg fejét elégedetlenül. Aztán, ha visszakapja az üveget, ő is jól meghúzza. Gyakorlott ivó ő, nem kell félteni. Nem iszik sokat, éppen csak eleget: annyit, hogy szinten tartsa magát. Ez pedig nem több négy-öt kortynál. *
– Bevallom, a szerencse a maga pártján áll, merthogy én megvagyok enélkül a ló nélkül is. Eddig is megvoltam. Épp ma kaptam a városért tett szolgálataimért. * A szavak büszkeséggel töltik el, de szándékosan nem mond többet. Ha a másik nem kérdez rá, könnyen azt hiheti, hogy Pmirsh veterán, aki most szerelt le. Egy veteránnak pedig bizonyára még annál is jobb lovat ajándékoznának, mint amit az elfnek, amiért hozzáverődött egy öngyilkos alakulathoz és felderítette a füves pusztát. *
– Viszont annál jóval többet ér még akkor is. Igyon csak rá még egyet! * Nyújtja ismét az üveget Samonyrnak. Az üzletük egyelőre jó irányba halad, de úgy érzi, a másik nem akar többet ajánlani egy olyan árnál, ami épp csak alulról súrolja Pmirsh elképzeléseit. Egyelőre úgy érzi, ő akkor nem fog belemenni, de a bor még változtathat hozzáállásán. Már egy kicsit kezdi jobban érezni magát. *
2892. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 12:34:44
Üzenet elküldve: 2025-08-27 12:34:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Samonyr jóízűen nevet fel a szavakra. Valóban jól alul próbálta alkudni az állatot, és nem bosszantja túlzottan, hogy ennyire átláttak rajta. Csak egy kicsit, de azzal még képes együtt élni. *
- Ugyan kérem, sose rabolnám ki. Tisztes kereskedő vagyok, tisztességtelen ajánlatokkal. * Biztosítja az alakot szándékairól. Ez után természetesen követi, mert nem tervezi elutasítani az ingyen ital lehetőségét. Türelmesen várja meg, amíg kiköti a lovat, nem tervez segíteni benne, viszont leülni már szívesen ül le, mielőtt ördög tudja honnan előhúz egy méterszer méteres anyagot, és azt leteríti. Nem szép minőségű anyag, látszik rajta, hogy ilyesmire használják mindig. *
- Szóval, az előző tiszteletlen ajánlatomat megfejelném egy még tisztességtelenebbel. Négyszáz. * Jelenti be, miközben a borért nyúl, és ha kap, akkor jóleső érzéssel kortyol belőle egyet, kettőt, sőt rögtön négyet. *
- Négyszázhúsz, mert jó kedvemben vagyok, és finom a bor. * Teszi hozzá, mielőtt visszaadná a palackot, amennyiben megkapta korábban. És az ajánlatot is csak akkor növeli meg, természetesen. *
* Samonyr jóízűen nevet fel a szavakra. Valóban jól alul próbálta alkudni az állatot, és nem bosszantja túlzottan, hogy ennyire átláttak rajta. Csak egy kicsit, de azzal még képes együtt élni. *
- Ugyan kérem, sose rabolnám ki. Tisztes kereskedő vagyok, tisztességtelen ajánlatokkal. * Biztosítja az alakot szándékairól. Ez után természetesen követi, mert nem tervezi elutasítani az ingyen ital lehetőségét. Türelmesen várja meg, amíg kiköti a lovat, nem tervez segíteni benne, viszont leülni már szívesen ül le, mielőtt ördög tudja honnan előhúz egy méterszer méteres anyagot, és azt leteríti. Nem szép minőségű anyag, látszik rajta, hogy ilyesmire használják mindig. *
- Szóval, az előző tiszteletlen ajánlatomat megfejelném egy még tisztességtelenebbel. Négyszáz. * Jelenti be, miközben a borért nyúl, és ha kap, akkor jóleső érzéssel kortyol belőle egyet, kettőt, sőt rögtön négyet. *
- Négyszázhúsz, mert jó kedvemben vagyok, és finom a bor. * Teszi hozzá, mielőtt visszaadná a palackot, amennyiben megkapta korábban. És az ajánlatot is csak akkor növeli meg, természetesen. *
2891. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 12:22:12
Üzenet elküldve: 2025-08-27 12:22:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Pmirsh bozótos szemöldöke magasra szalad, amikor meghallja az ajánlatot. Gondolta, hogy a férfi áron alul akarja megvenni a lovat – de ez az ár még így is túlzás. *
– Hallatlan! Ha ki akar rabolni, fegyverrel tegye, ne szavakkal! * Rosszallóan megrázza a fejét. *
– Egy igás lóért is többet adnának, nem hogy Jámborért, az artheniori telivérért! * Büszkén mondja ezeket a szavakat, mert mégiscsak megdolgozott ezért a lóért. Lehet, nem olyan keményen, mint sokan mások, de hogy az életét kockáztatta, az egész biztos. Igaz, nem a városért tette, amit tett, de a városért tett szolgálataiért kapta a lovat. Úgyhogy már csak ezért sem enged a kísértésnek. *
– No, de azt javaslom, ne ácsorogjunk itt, mint a vademberek. Az üzletnek meg kell adni a módját. * Előveszi az egyik üveg bort. *
– Ez sem akármilyen bor ám, barátom! * Ha Samonyr nem ellenkezik, hogy megbontsanak egy üveg vörösbort, abban az esetben Pmirsh egy közeli fához vezeti Jámbort és kiköti oda. Nem ostoba, hogy szabadon hagyja kóborolni, miközben épp mással foglalkozik. Ezután fogja magát és leül a fűbe. Tenyerét kitárva mutat a maga előtti üres fűtengerre, jelezve, hogy van még hely bőven a másiknak is. Borospohár ugyan nincs nála, de ha a másik nem finnyás, majd körbeadogatják az üveget, mint a békepipát. *
* Pmirsh bozótos szemöldöke magasra szalad, amikor meghallja az ajánlatot. Gondolta, hogy a férfi áron alul akarja megvenni a lovat – de ez az ár még így is túlzás. *
– Hallatlan! Ha ki akar rabolni, fegyverrel tegye, ne szavakkal! * Rosszallóan megrázza a fejét. *
– Egy igás lóért is többet adnának, nem hogy Jámborért, az artheniori telivérért! * Büszkén mondja ezeket a szavakat, mert mégiscsak megdolgozott ezért a lóért. Lehet, nem olyan keményen, mint sokan mások, de hogy az életét kockáztatta, az egész biztos. Igaz, nem a városért tette, amit tett, de a városért tett szolgálataiért kapta a lovat. Úgyhogy már csak ezért sem enged a kísértésnek. *
– No, de azt javaslom, ne ácsorogjunk itt, mint a vademberek. Az üzletnek meg kell adni a módját. * Előveszi az egyik üveg bort. *
– Ez sem akármilyen bor ám, barátom! * Ha Samonyr nem ellenkezik, hogy megbontsanak egy üveg vörösbort, abban az esetben Pmirsh egy közeli fához vezeti Jámbort és kiköti oda. Nem ostoba, hogy szabadon hagyja kóborolni, miközben épp mással foglalkozik. Ezután fogja magát és leül a fűbe. Tenyerét kitárva mutat a maga előtti üres fűtengerre, jelezve, hogy van még hely bőven a másiknak is. Borospohár ugyan nincs nála, de ha a másik nem finnyás, majd körbeadogatják az üveget, mint a békepipát. *
2890. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 12:05:20
Üzenet elküldve: 2025-08-27 12:05:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Alig látható bosszúság suhan át arcán, ami arra utal, hogy nem örül neki, a férfi tudja, milyen remek lóval van dolga. Jobban örült volna, ha messze áron alul szerezheti meg az állatot. Ha teljes árat akarna érte fizetni, akkor a piacon venné, nem itt. *
- Kettőszáz arany, egy fél vagyon, amit ajánlok érte. * Tesz végül igen jó ajánlatot. * Hiszen egy telivér ára átlagosan száz, és háromszáz arany között mozog, attól függően, hogy milyen génekkel rendelkezik. A csatamének indulnak ötszáznál, felszereléssel együtt. Látom a lovon, hogy többet ér, mint az átlagos telivérek, ezért is vagyok hajlandó ilyen sokat adni érte.
* Elkezdődött hát az alkudozás, a vásárlások legjobb része. Láthatóan Samonyr sem siet, ráér arra, hogy néhány pénzérméről vitatkozzanak, már ha tényleg hajlik az eladásra a másik fickó. *
* Alig látható bosszúság suhan át arcán, ami arra utal, hogy nem örül neki, a férfi tudja, milyen remek lóval van dolga. Jobban örült volna, ha messze áron alul szerezheti meg az állatot. Ha teljes árat akarna érte fizetni, akkor a piacon venné, nem itt. *
- Kettőszáz arany, egy fél vagyon, amit ajánlok érte. * Tesz végül igen jó ajánlatot. * Hiszen egy telivér ára átlagosan száz, és háromszáz arany között mozog, attól függően, hogy milyen génekkel rendelkezik. A csatamének indulnak ötszáznál, felszereléssel együtt. Látom a lovon, hogy többet ér, mint az átlagos telivérek, ezért is vagyok hajlandó ilyen sokat adni érte.
* Elkezdődött hát az alkudozás, a vásárlások legjobb része. Láthatóan Samonyr sem siet, ráér arra, hogy néhány pénzérméről vitatkozzanak, már ha tényleg hajlik az eladásra a másik fickó. *
2889. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 11:55:18
Üzenet elküldve: 2025-08-27 11:55:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Épp indulna vissza a városba, amikor valaki megszólítja. Megáll. Nem siet sehova. Először végignéz a férfin, aztán a lovon. *
– Minden eladó, ha eleget fizetnek érte. * Válaszol röviden. Tulajdonképpen tényleg elgondolkozik az ajánlaton. Még nem kötődik úgy Jámborhoz, hogy ne tudjon megválni tőle. Meg egyébként is, a városon belül nem sok haszna van egy hátasnak. Márpedig ő alapesetben nem jár-kel annyit, mint az elmúlt napokban. *
– Maga okos embernek tűnik, biztosan ért a lovakhoz is. Így azt is tudhatja, hogy egy artheniori telivérrel van dolga. Ilyen ló nem terem minden fán! * Egyelőre nem mond konkrét összeget, hadd fárassza magát ezzel a jól öltözött férfi, ha szándékai komolyak. Pmirshnek jelenleg mindene megvan, amire szüksége van: két üveg bor és egy fej hagyma. Meg még egy pár arany is lapul a zsebében. Nem is tudja, mihez kezdene annyi pénzzel, amennyit Jámborért cserébe kapna. Ettől függetlenül nem zárkózik el a dologtól. *
* Épp indulna vissza a városba, amikor valaki megszólítja. Megáll. Nem siet sehova. Először végignéz a férfin, aztán a lovon. *
– Minden eladó, ha eleget fizetnek érte. * Válaszol röviden. Tulajdonképpen tényleg elgondolkozik az ajánlaton. Még nem kötődik úgy Jámborhoz, hogy ne tudjon megválni tőle. Meg egyébként is, a városon belül nem sok haszna van egy hátasnak. Márpedig ő alapesetben nem jár-kel annyit, mint az elmúlt napokban. *
– Maga okos embernek tűnik, biztosan ért a lovakhoz is. Így azt is tudhatja, hogy egy artheniori telivérrel van dolga. Ilyen ló nem terem minden fán! * Egyelőre nem mond konkrét összeget, hadd fárassza magát ezzel a jól öltözött férfi, ha szándékai komolyak. Pmirshnek jelenleg mindene megvan, amire szüksége van: két üveg bor és egy fej hagyma. Meg még egy pár arany is lapul a zsebében. Nem is tudja, mihez kezdene annyi pénzzel, amennyit Jámborért cserébe kapna. Ettől függetlenül nem zárkózik el a dologtól. *
2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 11:40:34
Üzenet elküldve: 2025-08-27 11:40:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Jól öltözött, de nem módos uraság sétál be a tisztásra, alighanem a szántók felől érkezik. Nem látszik rajta az út fáradtsága, mintha csak egy fogadóból lépne ki. Boldogan fütyörészik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne éppen erre sétálni, éppen ilyenkor. *
- 'Napot! * Köszönti a férfit, aki egy igen jó ló mellett álldogál. Samonyr meg is áll megcsodálni az állatot. Jó ára lehet, és a férfit elnézve talán nem is tudja, hogy mennyit ér. *
- Eladó a ló? * Teszi fel a kérdést, mert bizony szívesen megszabadítja tőle, ha nincs rá szüksége. Egy ilyen remek lovat kár elpazarolni, izmos teste futásra, ugrásra termett. Samonyrnek már régóta álma, hogy lovakat versenyeztessen. Biztosan élvezné a nemesség, és komoly pénzek cserélhetnének gazdát egy ilyen eseményen. És ahol pénz van, ott Samonyr van. Egy ilyen állat pedig lehetne az első a ménesben, ami ahhoz kell, hogy ezt megvalósíthassa. *
* Jól öltözött, de nem módos uraság sétál be a tisztásra, alighanem a szántók felől érkezik. Nem látszik rajta az út fáradtsága, mintha csak egy fogadóból lépne ki. Boldogan fütyörészik, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne éppen erre sétálni, éppen ilyenkor. *
- 'Napot! * Köszönti a férfit, aki egy igen jó ló mellett álldogál. Samonyr meg is áll megcsodálni az állatot. Jó ára lehet, és a férfit elnézve talán nem is tudja, hogy mennyit ér. *
- Eladó a ló? * Teszi fel a kérdést, mert bizony szívesen megszabadítja tőle, ha nincs rá szüksége. Egy ilyen remek lovat kár elpazarolni, izmos teste futásra, ugrásra termett. Samonyrnek már régóta álma, hogy lovakat versenyeztessen. Biztosan élvezné a nemesség, és komoly pénzek cserélhetnének gazdát egy ilyen eseményen. És ahol pénz van, ott Samonyr van. Egy ilyen állat pedig lehetne az első a ménesben, ami ahhoz kell, hogy ezt megvalósíthassa. *
2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 11:01:26
Üzenet elküldve: 2025-08-27 11:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Elsétál a tisztásra a többiekkel, majd végignézi, ahogy ismét eltűnnek az ösvényen, amely Amon Ruadh felé vezet. Csodálattal figyeli, hogy ezeknek a fiataloknak mennyi energiájuk van. Még egy darabig áll ott a tisztáson, hátha meggondolják magukat, de nem. *
– Gyere Jámbor, nézzük meg, változott-e valami a kocsmában az elmúlt két napban. * Merthogy hátasának időközben sikerült nevet adnia. Jámbor lesz a neve, hiszen olyan jámbor. Nem erőltette meg magát a névadással, de a lónak úgyis olyan mindegy. *
* Elsétál a tisztásra a többiekkel, majd végignézi, ahogy ismét eltűnnek az ösvényen, amely Amon Ruadh felé vezet. Csodálattal figyeli, hogy ezeknek a fiataloknak mennyi energiájuk van. Még egy darabig áll ott a tisztáson, hátha meggondolják magukat, de nem. *
– Gyere Jámbor, nézzük meg, változott-e valami a kocsmában az elmúlt két napban. * Merthogy hátasának időközben sikerült nevet adnia. Jámbor lesz a neve, hiszen olyan jámbor. Nem erőltette meg magát a névadással, de a lónak úgyis olyan mindegy. *
2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:45:30
Üzenet elküldve: 2025-08-27 09:45:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Végre, a tisztás. Most már hivatalosnak érezheti, hogy megérkezett a városba. A nap korongjából már egy kisebb rész látható az égen. Gyorsan megérkeztek. Nagyon büszke a lovára. A tisztáson már nem lovagol. Szürke mellett gyalogol és vezeti az állatot be Arthenior szívébe. A ló nyugodt. Kimelegedve lélegzik a megnyomott tempótól.*
-Bocsánat Szürke. Legalább innentől már nem kell sietnünk.
*Ígéri meg az állatnak. Gyengéden megsimogatja a ló nyakát, hogy hozzászoktassa magát az állathoz. Terveiben tényleg nem szerepel, hogy innentől sietnie kellene.*
-Bocsánat Szürke. Legalább innentől már nem kell sietnünk.
*Ígéri meg az állatnak. Gyengéden megsimogatja a ló nyakát, hogy hozzászoktassa magát az állathoz. Terveiben tényleg nem szerepel, hogy innentől sietnie kellene.*
2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:06:51
Üzenet elküldve: 2025-08-26 20:06:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* A mélységi már kezdi nyeregben érezni magát, hiszen nem állítja meg semmi abban, hogy elérje a célját, mér érzi, ahogy a nő bortól édes lehelete az ajkait simogatja, amikor hirtelen valamiben elakad. Szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy nyelve hegyével ne nyalja meg az ujjat, bár utólag belegondolva, talán ez lenne a megfelelő reakció. Először ő is fülel, mintha tényleg veszélytől tartana, hiszen nem tudhatja, hogy a tolvaj csak játszadozik vele. Azonban nem hall semmit. Elengedi a tőrt, ami nem is tudja, hogy mikor fogott meg, készen rá, hogy bármikor előrántsa. Pattanásig feszült izmai is ernyednek kicsit, azonban az elhangzó szavak minden kétséget kizárnak. Nagyot sóhajt, és visszahúzódik, beletörődve abban, hogy ezúttal veszített. *
- Gondolom emlékszel, hogy milyen terveink voltak legutóbb. Egy csapat, amivel befészkeljük magunkat Sárvárosba, és onnan szerzünk pénzt, csillogást, hírnevet. Na, rondám beleköptem valaki levesébe, aki megneszelte, hogy mire készülök, mert mielőtt a régi ismerőseimmel találkoztam volna, elraboltak. * Tudja, hogy képtelenségnek hangzik a történet, de ilyenkor mégis csak áldás Eeyr átka. * Hamarosan újra a kikötőben találtam magam, attól féltem, hogy annak a Relael kurvának a terve, amiért megöltük a testvérét, de nem erről volt szó. Csak ki akarták verni belőlem a terveim, hogy hol lett volna a szállásunk, hasonlók. Nem tudom említettem-e, de volt egy öreg ház Sárvárosban, ahová korábban már befészkeltem, amikor először akartam ilyen csapatot. Nos, azt jól megszerezték, engem meg ott hagytak félig megdögölve. Eltartott egy darabig, mire összeszedtem magam, de hozzád nem mertem visszamenni, mert nem tudtam, hogy követnek-e. Maradtam a kikötőben, loptam, csaltam, hazudtam, a szokásos dolgok. Szánalmas időszak volt, az utcán éltem mint egy utolsó hajléktalan, a legtöbbször ételre is alig volt pénzem. Eeyrt okoltam, meg a kurva átkát, sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha negédes hazugságokkal szerzek magamnak egy kurvát, akinél lakhatok. * Sziszegi a szavakat, láthatóan maga a kiszolgáltatott helyzet is rossz emlék, az átok viszont még inkább. * Kutatni kezdtem, hogy hogyan lehetne leszedni. Aztán mást találtam. Egy varázslatot, amivel olyan amulet készíthető, ami varázsitalok tulajdonságával ruházza fel a viselőjét. Úgyhogy, ennek vetettem alá magam. Sikerrel is jártam egyébként. * Teszi hozzá büszkén, miközben sűrűn kortyolja a bort, mert a sok beszédtől bizony megszomjazik. *
- Ahogy elkészült az amulettem, az volt a tervem, hogy felkereslek. Úgy gondoltam most már meg tudlak védeni, bármi is lesz. De végül te találtál rám. * Fejezi be a történetet, és hogy szavainak jelentőséget adjon, előhúzza ruhája alól a kígyós amulettet. *
- Gyorsaságot ad annak, aki hordja. Ha ránk támadnak, ezzel meg tudlak védeni, bár valószínű, hogy már rég elfelejtették ki vagyok.
* A mélységi már kezdi nyeregben érezni magát, hiszen nem állítja meg semmi abban, hogy elérje a célját, mér érzi, ahogy a nő bortól édes lehelete az ajkait simogatja, amikor hirtelen valamiben elakad. Szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy nyelve hegyével ne nyalja meg az ujjat, bár utólag belegondolva, talán ez lenne a megfelelő reakció. Először ő is fülel, mintha tényleg veszélytől tartana, hiszen nem tudhatja, hogy a tolvaj csak játszadozik vele. Azonban nem hall semmit. Elengedi a tőrt, ami nem is tudja, hogy mikor fogott meg, készen rá, hogy bármikor előrántsa. Pattanásig feszült izmai is ernyednek kicsit, azonban az elhangzó szavak minden kétséget kizárnak. Nagyot sóhajt, és visszahúzódik, beletörődve abban, hogy ezúttal veszített. *
- Gondolom emlékszel, hogy milyen terveink voltak legutóbb. Egy csapat, amivel befészkeljük magunkat Sárvárosba, és onnan szerzünk pénzt, csillogást, hírnevet. Na, rondám beleköptem valaki levesébe, aki megneszelte, hogy mire készülök, mert mielőtt a régi ismerőseimmel találkoztam volna, elraboltak. * Tudja, hogy képtelenségnek hangzik a történet, de ilyenkor mégis csak áldás Eeyr átka. * Hamarosan újra a kikötőben találtam magam, attól féltem, hogy annak a Relael kurvának a terve, amiért megöltük a testvérét, de nem erről volt szó. Csak ki akarták verni belőlem a terveim, hogy hol lett volna a szállásunk, hasonlók. Nem tudom említettem-e, de volt egy öreg ház Sárvárosban, ahová korábban már befészkeltem, amikor először akartam ilyen csapatot. Nos, azt jól megszerezték, engem meg ott hagytak félig megdögölve. Eltartott egy darabig, mire összeszedtem magam, de hozzád nem mertem visszamenni, mert nem tudtam, hogy követnek-e. Maradtam a kikötőben, loptam, csaltam, hazudtam, a szokásos dolgok. Szánalmas időszak volt, az utcán éltem mint egy utolsó hajléktalan, a legtöbbször ételre is alig volt pénzem. Eeyrt okoltam, meg a kurva átkát, sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha negédes hazugságokkal szerzek magamnak egy kurvát, akinél lakhatok. * Sziszegi a szavakat, láthatóan maga a kiszolgáltatott helyzet is rossz emlék, az átok viszont még inkább. * Kutatni kezdtem, hogy hogyan lehetne leszedni. Aztán mást találtam. Egy varázslatot, amivel olyan amulet készíthető, ami varázsitalok tulajdonságával ruházza fel a viselőjét. Úgyhogy, ennek vetettem alá magam. Sikerrel is jártam egyébként. * Teszi hozzá büszkén, miközben sűrűn kortyolja a bort, mert a sok beszédtől bizony megszomjazik. *
- Ahogy elkészült az amulettem, az volt a tervem, hogy felkereslek. Úgy gondoltam most már meg tudlak védeni, bármi is lesz. De végül te találtál rám. * Fejezi be a történetet, és hogy szavainak jelentőséget adjon, előhúzza ruhája alól a kígyós amulettet. *
- Gyorsaságot ad annak, aki hordja. Ha ránk támadnak, ezzel meg tudlak védeni, bár valószínű, hogy már rég elfelejtették ki vagyok.
2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-26 19:48:48
Üzenet elküldve: 2025-08-26 19:48:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Ysanee szürkéskék tekintete elréved, amikor Cale a hollófekete hajról és kék szemekről beszél. Kecsesen félrebiccenti a fejét, mintha valóban elgondolkodna, sőt ujját lassan az állára illeszti, mint aki komolyan fontolgatja a keresést. Ajkán játszi komolyság vibrál, tekintete pedig úgy jár körbe a tisztáson, mintha tényleg egy ilyen személy felbukkanását várná.*
- Hmm... lássuk csak... *egy pillanata emeli ujját, mintha eszébe jutott volna a megfelelő jelölt, de a tolvajokról szóló kitétel hallatán csüggedten hervad le mutatója. Tekintete azonban ezután szűkebbre húzódik a hallott szavakra. A pimaszkodásnak induló játék pillanatok alatt kap valami váratlanul mély hangvételt, amikor a férfi a szemébe fúrja a tekintetét, s az utolsó mondat úgy hasít belé, mint valami kéretlen penge. Még hogy ellopta a szívét! Fintor villan az arcán, de nem szól semmit, nem adja meg neki a diadalt, hogy kibillentse gondosan komponált szerepéből. Belül azonban egyre csak kavarognak benne az érzések. Ingerült keserűség, hiúság, és egy olyan lappangó, veszélyes vágy, amelyet azonnal próbálna eltaposni. Nem engedheti meg, hogy az őrületbe kergető érzelmek irányítsák, mikor a hatalom végre az ő kezében van.
Komótos kíváncsisággal követi csillogó pillantásokkal a mélységi minden mozdulatát. A pimaszkodó szavak visszhangja még ott kísért a fülében, de nem reagál rájuk, hagyja, hogy Cale maga sodródjon előre az illúzióban, hogy dönthet, pedig egyelőre mindent kizárólag a tolvaj kegyelméből kap. Legalább is a saját, elképzelt gonosz kis hierarchiájában most mindenképpen. A közeledés szinte kínzó lassúsággal történik, ajkaik szinte összeérnek, a leheletük már egybefonódik, s a vágyódás csaknem alattomosan kirántja a kezéből a gyeplőt.
Ysanee szürkéskék szemei villannak, fürgén emeli fel kezét, s mutatója a szürke ajkakra simul. A mozdulat váratlan, de nem durva – inkább a maga pimasz módján fölényfitogtató. Még mindig nagyon közel van, mikor halk, sziszegő hangot hallat.*
- Pszt!
*Feje oldalra fordul, mintha neszre figyelne az erdő felől. Szeme körbejár a tisztáson, feszültséget keltve, mintha valóban gyanút fogott volna. A csend azonban áthatolhatatlan, csak a folyó távoli morajlása hallatszik, semmi más. A pillanat mégis úgy nyúlik meg, hogy egyetlen szívverés is szinte kínzó örökkévalóságnak tűnik. Tekintete hamarosan újra szürke szempáron időzik, ajkai lassan alattomos mosolyra húzódnak. A kéz még mindig Cale ajkán pihen, de pillantásaiból árad az az átkozottul bosszantó gőg.*
– Pedig esküdni mertem volna, hogy hallottam valamit… szóval, hol is tartottunk? *rutinosan nyúl a borocska után finoman elhúzódva, hogy egy korty itallal hűtse le a kedélyeket. Bár valószínűleg minden egyes pohárral csak jobban szítja.* - Mit mondtál merre is jártál? Az előbb sajnos nem hallottam.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.26 19:49:25
*Ysanee szürkéskék tekintete elréved, amikor Cale a hollófekete hajról és kék szemekről beszél. Kecsesen félrebiccenti a fejét, mintha valóban elgondolkodna, sőt ujját lassan az állára illeszti, mint aki komolyan fontolgatja a keresést. Ajkán játszi komolyság vibrál, tekintete pedig úgy jár körbe a tisztáson, mintha tényleg egy ilyen személy felbukkanását várná.*
- Hmm... lássuk csak... *egy pillanata emeli ujját, mintha eszébe jutott volna a megfelelő jelölt, de a tolvajokról szóló kitétel hallatán csüggedten hervad le mutatója. Tekintete azonban ezután szűkebbre húzódik a hallott szavakra. A pimaszkodásnak induló játék pillanatok alatt kap valami váratlanul mély hangvételt, amikor a férfi a szemébe fúrja a tekintetét, s az utolsó mondat úgy hasít belé, mint valami kéretlen penge. Még hogy ellopta a szívét! Fintor villan az arcán, de nem szól semmit, nem adja meg neki a diadalt, hogy kibillentse gondosan komponált szerepéből. Belül azonban egyre csak kavarognak benne az érzések. Ingerült keserűség, hiúság, és egy olyan lappangó, veszélyes vágy, amelyet azonnal próbálna eltaposni. Nem engedheti meg, hogy az őrületbe kergető érzelmek irányítsák, mikor a hatalom végre az ő kezében van.
Komótos kíváncsisággal követi csillogó pillantásokkal a mélységi minden mozdulatát. A pimaszkodó szavak visszhangja még ott kísért a fülében, de nem reagál rájuk, hagyja, hogy Cale maga sodródjon előre az illúzióban, hogy dönthet, pedig egyelőre mindent kizárólag a tolvaj kegyelméből kap. Legalább is a saját, elképzelt gonosz kis hierarchiájában most mindenképpen. A közeledés szinte kínzó lassúsággal történik, ajkaik szinte összeérnek, a leheletük már egybefonódik, s a vágyódás csaknem alattomosan kirántja a kezéből a gyeplőt.
Ysanee szürkéskék szemei villannak, fürgén emeli fel kezét, s mutatója a szürke ajkakra simul. A mozdulat váratlan, de nem durva – inkább a maga pimasz módján fölényfitogtató. Még mindig nagyon közel van, mikor halk, sziszegő hangot hallat.*
- Pszt!
*Feje oldalra fordul, mintha neszre figyelne az erdő felől. Szeme körbejár a tisztáson, feszültséget keltve, mintha valóban gyanút fogott volna. A csend azonban áthatolhatatlan, csak a folyó távoli morajlása hallatszik, semmi más. A pillanat mégis úgy nyúlik meg, hogy egyetlen szívverés is szinte kínzó örökkévalóságnak tűnik. Tekintete hamarosan újra szürke szempáron időzik, ajkai lassan alattomos mosolyra húzódnak. A kéz még mindig Cale ajkán pihen, de pillantásaiból árad az az átkozottul bosszantó gőg.*
– Pedig esküdni mertem volna, hogy hallottam valamit… szóval, hol is tartottunk? *rutinosan nyúl a borocska után finoman elhúzódva, hogy egy korty itallal hűtse le a kedélyeket. Bár valószínűleg minden egyes pohárral csak jobban szítja.* - Mit mondtál merre is jártál? Az előbb sajnos nem hallottam.
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.26 19:49:25
2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-26 17:40:50
Üzenet elküldve: 2025-08-26 17:40:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
* Annottah nem az a fajta, aki egy csúnya nézéstől megrettenne, habár sokszor mégis ez lenne a helyénvaló reakció.
~ Hát ennek meg mi baja? ~ Figyeli az eddig segítőkész elf gyorsan megváltozó reakcióját, de sejtése sincs, hogy mi okozza azt. Talán, hogy nem szép szavakkal illette a kis vakarcsot? Nem hitte volna, hogy az elfek és az orkok ilyen jól kijönnek egymással mostanság. A szénaboglya anyázása nem különösebben érdekli, habár azt is észreveszi, hogy a fegyvere után nyúl.
~ Amelyik ork ugat, nem harap. ~ Azt mindenesetre sikerül elérnie a zöldbőrűnek, hogy több hasonló megszólalása ne legyen felé a sötételfnek.
Ellenben amikor Nolliro távozásra szólítja fel, az már sokkal jobban érdekli. Hiába nincs ereje teljében, a becsületét akkor is meg kell védenie, mivel más nem fogja. *
– Nekem egy elf nem dirigál. * Hangja a helyzethez képest nyugodt, úgy tűnik, bátorsággal pótolja azt, ami testi erejében nem adatott meg. Azaz inkább vakmerőséggel. Figyeli, hogy a másik íjáért nyúl-e vagy meg tudják-e oldani békés úton is a nézeteltérésüket. Azt a lehetőséget leszámítva, hogy távozzon. Nem azért, mert annyira kellemes a társaság, hanem mert nem akarja, hogy az elfnek legyen igaza. Most már csak azért sem távozik. Elvégre ez a tisztás szabad, amíg nem maga Amos Thenior kérné meg, hogy távozzon, addig senkinek egy szava se lehet, amiért ő itt ácsorog. (Természetesen Amos Thenior-t ugyanúgy arcon köpné hasonló esetben, de ez most részletkérdés.)
A másik szavai félig-meddig magyarázatul szolgálnak, hogy mire fel a hirtelen jött stílusváltás. Annottah ezt is kikéri magának. *
– Hogy én? Mégis miből gondolod ezt? Ott segítek, ahol tudok! Te hány árva gyereket mentettél ki a romok közül, amikor zajlott a lázadás?!
* Annottah nem az a fajta, aki egy csúnya nézéstől megrettenne, habár sokszor mégis ez lenne a helyénvaló reakció.
~ Hát ennek meg mi baja? ~ Figyeli az eddig segítőkész elf gyorsan megváltozó reakcióját, de sejtése sincs, hogy mi okozza azt. Talán, hogy nem szép szavakkal illette a kis vakarcsot? Nem hitte volna, hogy az elfek és az orkok ilyen jól kijönnek egymással mostanság. A szénaboglya anyázása nem különösebben érdekli, habár azt is észreveszi, hogy a fegyvere után nyúl.
~ Amelyik ork ugat, nem harap. ~ Azt mindenesetre sikerül elérnie a zöldbőrűnek, hogy több hasonló megszólalása ne legyen felé a sötételfnek.
Ellenben amikor Nolliro távozásra szólítja fel, az már sokkal jobban érdekli. Hiába nincs ereje teljében, a becsületét akkor is meg kell védenie, mivel más nem fogja. *
– Nekem egy elf nem dirigál. * Hangja a helyzethez képest nyugodt, úgy tűnik, bátorsággal pótolja azt, ami testi erejében nem adatott meg. Azaz inkább vakmerőséggel. Figyeli, hogy a másik íjáért nyúl-e vagy meg tudják-e oldani békés úton is a nézeteltérésüket. Azt a lehetőséget leszámítva, hogy távozzon. Nem azért, mert annyira kellemes a társaság, hanem mert nem akarja, hogy az elfnek legyen igaza. Most már csak azért sem távozik. Elvégre ez a tisztás szabad, amíg nem maga Amos Thenior kérné meg, hogy távozzon, addig senkinek egy szava se lehet, amiért ő itt ácsorog. (Természetesen Amos Thenior-t ugyanúgy arcon köpné hasonló esetben, de ez most részletkérdés.)
A másik szavai félig-meddig magyarázatul szolgálnak, hogy mire fel a hirtelen jött stílusváltás. Annottah ezt is kikéri magának. *
– Hogy én? Mégis miből gondolod ezt? Ott segítek, ahol tudok! Te hány árva gyereket mentettél ki a romok közül, amikor zajlott a lázadás?!
2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-26 16:03:21
Üzenet elküldve: 2025-08-26 16:03:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* Természetesen Salwart nem zavarja, hogy az idefelé vezető úton is iszogatnak, nem is tudna máshogy ekkora távokat megtenni, ami bőven több, mint ötven láb.
Az úton haladva, bár könnyednek tűnik, természetesen ő is résen van, nehogy kirabolják őket. Ha megkérdezné valaki, nem tudná megmondani, hogy a pénzét, a hangszerét, vagy az alkoholt félti jobban. Hiszen ebben is hasonlít a tolvajra, ő is sokszor bújt meg az árnyakban, áldozatra várva. Persze az ő ujjai nem olyan fürgék és ügyesek, és sokkal gyakrabban dolgozik pengével, mint egyszerű mesterkedéssel.
Ezek után megérkeznek a tisztásra, ahol jóleső érzéssel néz körbe. Igazán szívének kedves hely, ahol nem számít, hogy nincstelen, ha tele van az erszénye, és ha üres, a csillagok akkor is ugyan úgy néznek le rá az égből. Talán ez volt az első hely, ahol igazán boldognak érezte magát, de már nem emlékszik igazán. Viszont őszintén szeretné azt hinni, hogy így van.
Arról nem tud, hogy Ysanee fejében milyen gondolatok játszódnak le. Ha tudná, biztos megpróbálná elterelni, mondana valami szépet, keserédes szavakkal csábítaná. Inkább helyet foglal mellette, engedelmesen, hiszen ezt szánta neki a tolvaj, mint szerep. *
- Hát, tudod milyen az ízlésem. Hollófekete haj, ügyes kis ujjak, kék szemek. Ismersz ilyet esetleg? Bemutathatnál neki. * Pimaszkodik tovább, de érzi, hogy ennyivel még nem ússza meg a dolgot. * Az se baj, igényes, és ad magára. Csak tolvaj ne legyen! Az istenek a tanúk rá, egyszer összeakadtam egyel, és csúnyán ráfáztam. * Ysa itt azt is hiheti, hogy a templomra céloz, de szerencsére a mélységi nem áll le a beszéddel, van még mit hozzáfűzzön. *
- Csúnyán ellopta a szívemet! * Fordítja oldalra fejét, és szürkéit igyekszik mélyen a kék tekintetbe fúrni. Mintha csak egy kamaszfiú készülne élete első csókjára, nyelve hegyével végigsimít ajkain, mielőtt kínosan lassan előredőlne. Ha akar, szerelme még menekülhet. Most még felpofozhatja, elhúzódhat, akár villogó szemeket is meregethet rá. De ha nem dönt gyorsan, akkor Cale bizony megcsókolja. Lassan, érzékien. *
* Természetesen Salwart nem zavarja, hogy az idefelé vezető úton is iszogatnak, nem is tudna máshogy ekkora távokat megtenni, ami bőven több, mint ötven láb.
Az úton haladva, bár könnyednek tűnik, természetesen ő is résen van, nehogy kirabolják őket. Ha megkérdezné valaki, nem tudná megmondani, hogy a pénzét, a hangszerét, vagy az alkoholt félti jobban. Hiszen ebben is hasonlít a tolvajra, ő is sokszor bújt meg az árnyakban, áldozatra várva. Persze az ő ujjai nem olyan fürgék és ügyesek, és sokkal gyakrabban dolgozik pengével, mint egyszerű mesterkedéssel.
Ezek után megérkeznek a tisztásra, ahol jóleső érzéssel néz körbe. Igazán szívének kedves hely, ahol nem számít, hogy nincstelen, ha tele van az erszénye, és ha üres, a csillagok akkor is ugyan úgy néznek le rá az égből. Talán ez volt az első hely, ahol igazán boldognak érezte magát, de már nem emlékszik igazán. Viszont őszintén szeretné azt hinni, hogy így van.
Arról nem tud, hogy Ysanee fejében milyen gondolatok játszódnak le. Ha tudná, biztos megpróbálná elterelni, mondana valami szépet, keserédes szavakkal csábítaná. Inkább helyet foglal mellette, engedelmesen, hiszen ezt szánta neki a tolvaj, mint szerep. *
- Hát, tudod milyen az ízlésem. Hollófekete haj, ügyes kis ujjak, kék szemek. Ismersz ilyet esetleg? Bemutathatnál neki. * Pimaszkodik tovább, de érzi, hogy ennyivel még nem ússza meg a dolgot. * Az se baj, igényes, és ad magára. Csak tolvaj ne legyen! Az istenek a tanúk rá, egyszer összeakadtam egyel, és csúnyán ráfáztam. * Ysa itt azt is hiheti, hogy a templomra céloz, de szerencsére a mélységi nem áll le a beszéddel, van még mit hozzáfűzzön. *
- Csúnyán ellopta a szívemet! * Fordítja oldalra fejét, és szürkéit igyekszik mélyen a kék tekintetbe fúrni. Mintha csak egy kamaszfiú készülne élete első csókjára, nyelve hegyével végigsimít ajkain, mielőtt kínosan lassan előredőlne. Ha akar, szerelme még menekülhet. Most még felpofozhatja, elhúzódhat, akár villogó szemeket is meregethet rá. De ha nem dönt gyorsan, akkor Cale bizony megcsókolja. Lassan, érzékien. *
2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:14:54
Üzenet elküldve: 2025-08-25 23:14:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Amikor Annottah szájából kipottyan a név, mintha mennydörgés hasítana a fejébe.*
~ Sa'Tereth… ~
*Nol szemei összeszűkülnek, mintha tűbe nézne. A mélységiből áradt gyengeséget eddig megvetette, de a név hallatán szikár testén gyűlölet cikázik végig. Arcizmait nem fogja vissza: undor és megvetés rajzolódik ki rajta. Nem elég, hogy a némber sötételf, még az Arctalan Urat is szolgálja. A szavak visszarántják egy emlékbe, amit legszívesebben eltemetett volna magában. Erdőmélye, vér, sebeiből csorgó élet, és a biztos halál érzete. Akkor a sötétség nem felelt. Csak a fény. Az erdőmélyi elf mágus keze, aki fölé hajolt, és elmormolta az igéket, melyekkel áldást hívott rá. Nem működött volna a varázslat, ha Nol nem hisz. És Nol hitt – vagy legalább úgy tett. Akkor maradt életben. Azóta tudja, hogy Eeyr láncolta magához, akár tetszik, akár nem.
Szinte kiégeti mellkasát a felismerés, hogy ugyanannak a hatalomnak a szolgálóját látja maga előtt, aki őt cserben hagyta. És most még vizet is adott neki. Képtelen visszafogni magát: hangja halk, mégis fenyegetően éles, mint a penge éle.*
- Itt az ideje távoznod…
*Kisugárzása pillanatok alatt változik meg: az eddigi visszafogott nyugalmat elsöprő, zsigeri erő váltja fel. Testtartása feszes, arca rideg, hangja szinte suttog, de minden szava súlyosan hullik a tisztásra.*
- Segítettem. Te nem tetted volna.
*Böki oda a feltételezését, de nem magyarázkodik tovább. Elég, hogy kimondja: vége. Egyetlen pillantást vet a kulacsra az idegen övén, és rövid fintor rándítja meg a szája szélét. A gondolat, hogy akár csak egy csepp vért is vegyen valakitől, aki a sötétséghez imádkozik, hányingerrel tölti el. Inkább máshogy oldja meg küldetése egy részét, de ennyire nem süllyed le. Megannyi jár még Lanawin földjén a kormosokból – lesz más, akin teljesítheti az Erdőszellem próbatételét. Ez a némber nem ér annyit.
És ekkor érti meg, hogy talán nincs szükség többé álarcokra. Nem kell maszkot viselnie, hogy célt érjen. A pillanat, amikor rideg őszinteséggel kimondta a helyzet szülte igazát, erősebbnek bizonyult minden színjátéknál. A fák lombjai közt áttörő napfényre pillant, és ugyanazt a tisztaságot érzi benne, mint egykor Mil'Ochass szent terében.
Ahogy tekintete elfordul a mélységiről, Szénaboglyára siklik. Az ifjú ork köpése és fintora most először tűnik nemhogy primitívnek, hanem kifejezetten helyénvalónak – ösztönös reflex, amely visszhangozta az ő érzéseit. Nol lassan kiengedi vállait, és odaveti:*
- Te maradhatsz. Végre valaki, aki tudja, mikor kell köpni.
*Szavai egyszerre szarkasztikusak és elismerőek. A sötételf reakcióját figyeli ugyan, de ha maradt benne cseppnyi józan ész, továbbáll. Nol több lélegzetet nem pazarol rá. Tekintetét a fák közül átszűrődő fényre emeli, és most először hosszú idő óta érzi: talán nem is vesztette el önmagát ott az Erdőmélyén.*
*Amikor Annottah szájából kipottyan a név, mintha mennydörgés hasítana a fejébe.*
~ Sa'Tereth… ~
*Nol szemei összeszűkülnek, mintha tűbe nézne. A mélységiből áradt gyengeséget eddig megvetette, de a név hallatán szikár testén gyűlölet cikázik végig. Arcizmait nem fogja vissza: undor és megvetés rajzolódik ki rajta. Nem elég, hogy a némber sötételf, még az Arctalan Urat is szolgálja. A szavak visszarántják egy emlékbe, amit legszívesebben eltemetett volna magában. Erdőmélye, vér, sebeiből csorgó élet, és a biztos halál érzete. Akkor a sötétség nem felelt. Csak a fény. Az erdőmélyi elf mágus keze, aki fölé hajolt, és elmormolta az igéket, melyekkel áldást hívott rá. Nem működött volna a varázslat, ha Nol nem hisz. És Nol hitt – vagy legalább úgy tett. Akkor maradt életben. Azóta tudja, hogy Eeyr láncolta magához, akár tetszik, akár nem.
Szinte kiégeti mellkasát a felismerés, hogy ugyanannak a hatalomnak a szolgálóját látja maga előtt, aki őt cserben hagyta. És most még vizet is adott neki. Képtelen visszafogni magát: hangja halk, mégis fenyegetően éles, mint a penge éle.*
- Itt az ideje távoznod…
*Kisugárzása pillanatok alatt változik meg: az eddigi visszafogott nyugalmat elsöprő, zsigeri erő váltja fel. Testtartása feszes, arca rideg, hangja szinte suttog, de minden szava súlyosan hullik a tisztásra.*
- Segítettem. Te nem tetted volna.
*Böki oda a feltételezését, de nem magyarázkodik tovább. Elég, hogy kimondja: vége. Egyetlen pillantást vet a kulacsra az idegen övén, és rövid fintor rándítja meg a szája szélét. A gondolat, hogy akár csak egy csepp vért is vegyen valakitől, aki a sötétséghez imádkozik, hányingerrel tölti el. Inkább máshogy oldja meg küldetése egy részét, de ennyire nem süllyed le. Megannyi jár még Lanawin földjén a kormosokból – lesz más, akin teljesítheti az Erdőszellem próbatételét. Ez a némber nem ér annyit.
És ekkor érti meg, hogy talán nincs szükség többé álarcokra. Nem kell maszkot viselnie, hogy célt érjen. A pillanat, amikor rideg őszinteséggel kimondta a helyzet szülte igazát, erősebbnek bizonyult minden színjátéknál. A fák lombjai közt áttörő napfényre pillant, és ugyanazt a tisztaságot érzi benne, mint egykor Mil'Ochass szent terében.
Ahogy tekintete elfordul a mélységiről, Szénaboglyára siklik. Az ifjú ork köpése és fintora most először tűnik nemhogy primitívnek, hanem kifejezetten helyénvalónak – ösztönös reflex, amely visszhangozta az ő érzéseit. Nol lassan kiengedi vállait, és odaveti:*
- Te maradhatsz. Végre valaki, aki tudja, mikor kell köpni.
*Szavai egyszerre szarkasztikusak és elismerőek. A sötételf reakcióját figyeli ugyan, de ha maradt benne cseppnyi józan ész, továbbáll. Nol több lélegzetet nem pazarol rá. Tekintetét a fák közül átszűrődő fényre emeli, és most először hosszú idő óta érzi: talán nem is vesztette el önmagát ott az Erdőmélyén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3180-3199