Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 144 (2861. - 2880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2880. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-25 19:59:24
Üzenet elküldve: 2025-08-25 19:59:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 464
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 464
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Ysanee fölényesen kortyol bele a poharába, amikor Cale alázatosan megadja magát az egyelőre alku nélküli helyzetnek. Szürkéskék pillantása elégedetten siklik a férfin, a szája sarkában megjelenő mosoly inkább emlékeztet győzelmire, mint valódi örömre. Mégis van benne valami mélyen, amit nem mutat ki: a hiúságon túl izgatja a gondolat, vajon meddig hajlandó elmenni a mélységi a jóvátehetetlen hibái miatt.
Az út a Pegazusból kifelé lassan oldja a zsibongásból fakadó feszültséget, a csillagfény alatti friss levegő már első pillanatra könnyebbnek tűnik. A tolvaj csen egy-egy nyalás italt is menetközben, már ha a mélységi készséges, s az esti város kavargó illata lassan feloldódik az erdei szellő nyugalmában. Rutinosan sandít maga mögé menetközben, elvégre pontosan tudja milyen alakok bujkálnak a sötétben - olyanok mint ő maga, tehát bölcsebb az elővigyázatosság.
A tisztásra érve lassul a lépte, tekintete végigsiklik a szabályos gyűrűben álló fákon, melyek koronáján áttör a holdfény. A fű ezüstösen csillog, a középen nyíló virágok színe szinte világít a sötétben. A folyó felől halk moraj szűrődik át, az Álomfűz lombjai pedig óvón borulnak a környékre, mintha a külvilág zaját is kizárnák. Mennyit kerülte ezt a helyet, pedig valóban gyönyörű.
Cale lelkesedése a csillagok láttán mosolyt csal ugyan az arcára, de egy pillanattal később máris figyelmeztetőn szorul a mellkasa. A józan ész, mely egyre inkább oldódik az elfogyasztott borokban, még képes óvatosságra inteni.
A kérdését a férfi szemtelenül kikerüli, még ha finom költői képekbe is csomagolja. Csaknem gúnyosan odaveti "Sok lánnyal összebújtál már itt?", de mielőtt meggondolatlanul kicsusszanna ajkain, ráébred, hogy nem akarja tudni erre a választ. A tolvaj talán nem az a kifejezetten féltékeny fajta, már ha arról van szó, hogy ki-kivel bújik ágyba, a holdfény alatt szerelmes összebújás azonban más. Talán máskor az sem zavarná, nem tudja, de most finoman elönti a méreg, ha belegondol, a bárd hány leánynál kereshette a gyengédséget, amíg ő magányosan leitta magát a Pegazusban. Márpedig a férfi igazat szólna, s néha az igazság bizony túlértékelt.
Keres valami kellemes helyet és le is heveredik a fűbe, közben nyújtja a kezét a bor után.*
- Netán van erre alkalmas jelölted? *nyúlik el mosoly az arcán majd végigsimít a helyen maga mellett jelzésértékűen. Persze az összebújás az még odébb van, bármennyire is szívesen adná meg most neki magát.*
- Aztán mondd csak, merre járt a nagy Salwar Caleihaisan az utóbbi időben?
*Ysanee fölényesen kortyol bele a poharába, amikor Cale alázatosan megadja magát az egyelőre alku nélküli helyzetnek. Szürkéskék pillantása elégedetten siklik a férfin, a szája sarkában megjelenő mosoly inkább emlékeztet győzelmire, mint valódi örömre. Mégis van benne valami mélyen, amit nem mutat ki: a hiúságon túl izgatja a gondolat, vajon meddig hajlandó elmenni a mélységi a jóvátehetetlen hibái miatt.
Az út a Pegazusból kifelé lassan oldja a zsibongásból fakadó feszültséget, a csillagfény alatti friss levegő már első pillanatra könnyebbnek tűnik. A tolvaj csen egy-egy nyalás italt is menetközben, már ha a mélységi készséges, s az esti város kavargó illata lassan feloldódik az erdei szellő nyugalmában. Rutinosan sandít maga mögé menetközben, elvégre pontosan tudja milyen alakok bujkálnak a sötétben - olyanok mint ő maga, tehát bölcsebb az elővigyázatosság.
A tisztásra érve lassul a lépte, tekintete végigsiklik a szabályos gyűrűben álló fákon, melyek koronáján áttör a holdfény. A fű ezüstösen csillog, a középen nyíló virágok színe szinte világít a sötétben. A folyó felől halk moraj szűrődik át, az Álomfűz lombjai pedig óvón borulnak a környékre, mintha a külvilág zaját is kizárnák. Mennyit kerülte ezt a helyet, pedig valóban gyönyörű.
Cale lelkesedése a csillagok láttán mosolyt csal ugyan az arcára, de egy pillanattal később máris figyelmeztetőn szorul a mellkasa. A józan ész, mely egyre inkább oldódik az elfogyasztott borokban, még képes óvatosságra inteni.
A kérdését a férfi szemtelenül kikerüli, még ha finom költői képekbe is csomagolja. Csaknem gúnyosan odaveti "Sok lánnyal összebújtál már itt?", de mielőtt meggondolatlanul kicsusszanna ajkain, ráébred, hogy nem akarja tudni erre a választ. A tolvaj talán nem az a kifejezetten féltékeny fajta, már ha arról van szó, hogy ki-kivel bújik ágyba, a holdfény alatt szerelmes összebújás azonban más. Talán máskor az sem zavarná, nem tudja, de most finoman elönti a méreg, ha belegondol, a bárd hány leánynál kereshette a gyengédséget, amíg ő magányosan leitta magát a Pegazusban. Márpedig a férfi igazat szólna, s néha az igazság bizony túlértékelt.
Keres valami kellemes helyet és le is heveredik a fűbe, közben nyújtja a kezét a bor után.*
- Netán van erre alkalmas jelölted? *nyúlik el mosoly az arcán majd végigsimít a helyen maga mellett jelzésértékűen. Persze az összebújás az még odébb van, bármennyire is szívesen adná meg most neki magát.*
- Aztán mondd csak, merre járt a nagy Salwar Caleihaisan az utóbbi időben?
2879. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-25 18:22:04
Üzenet elküldve: 2025-08-25 18:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
* Miközben Kherezia nem dől el, az óriás sem mutatja be azt az elegáns tigrisbukfencet, amit a mélységi szeretett volna végrehajtani vele. Talán a termetéből adódó különbség miatt nem sikerül úgy a fogás, ahogy azt naphosszat gyakorolta. Talán csak a másnapos fej lomhasága miatt csinál valamit rosszul. Mindenesetre, mire észbe kap, egy olyan helyzetben találja magát, ami felkerül a top három legkellemetlenebb pillanatok eddigi életemben ranglétrára. *
- Elengednél kérlek? * Tesz kísérletet arra, hogy kivételesen udvariassággal próbálkozzon, hiszen korábbi kísérletei mind kudarcba fulladtak. A sötételf pedig nem teljesen idióta, belátja, ha valamivel kár próbálkozzon. *
- Hasogat a fejem a másnaptól, nem vagyok túl jó kedvemben. Értékelném, ha nem próbálnál lökdösni, ölelgetni, vagy egyéb módon kényelmetlen helyzetbe hozni. * Ezzel el is engedi Treka ujjait, és még meg is paskolja az óriás kezét, mintha csak kedveskedni próbálna. Mindent megtesz, csak szabadulhasson. *
* Miközben Kherezia nem dől el, az óriás sem mutatja be azt az elegáns tigrisbukfencet, amit a mélységi szeretett volna végrehajtani vele. Talán a termetéből adódó különbség miatt nem sikerül úgy a fogás, ahogy azt naphosszat gyakorolta. Talán csak a másnapos fej lomhasága miatt csinál valamit rosszul. Mindenesetre, mire észbe kap, egy olyan helyzetben találja magát, ami felkerül a top három legkellemetlenebb pillanatok eddigi életemben ranglétrára. *
- Elengednél kérlek? * Tesz kísérletet arra, hogy kivételesen udvariassággal próbálkozzon, hiszen korábbi kísérletei mind kudarcba fulladtak. A sötételf pedig nem teljesen idióta, belátja, ha valamivel kár próbálkozzon. *
- Hasogat a fejem a másnaptól, nem vagyok túl jó kedvemben. Értékelném, ha nem próbálnál lökdösni, ölelgetni, vagy egyéb módon kényelmetlen helyzetbe hozni. * Ezzel el is engedi Treka ujjait, és még meg is paskolja az óriás kezét, mintha csak kedveskedni próbálna. Mindent megtesz, csak szabadulhasson. *
2878. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-25 18:05:45
Üzenet elküldve: 2025-08-25 18:05:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
*Tehát nem dől el. A kísérlet lezárult. Viszont ez az ebihal eléggé csíp.*
- Naaa!
*Döndül rá a mélységire Treka. Az ujjai kellemetlenül feszülnek, ráadásul még rángatják is. Ösztönösen cselekszik, otthonról hozott szokás tör elő belőle. Kihasználja, hogy eleve Kherezia felé húzzák, a nőhöz közel lép hatalmas lábaival, és a szabad kezével egyszerűen átöleli a másikat. Ha a sötételf le akarja vetni magáról, annál jobban kapaszkodik belé, és szinte ringatja, úgy suttogja a fülébe.*
- Cssst! Semmi baj!
*Próbálkozik azzal, amit testvérei (legfőként bátyjai) ellen vetett be.
Természetesen, ha így túl nagy a lendület, meglehet, mindketten a vízbe esnek. Vagy valami olyan is történhet, amivel Treka nem számolt.*
*Tehát nem dől el. A kísérlet lezárult. Viszont ez az ebihal eléggé csíp.*
- Naaa!
*Döndül rá a mélységire Treka. Az ujjai kellemetlenül feszülnek, ráadásul még rángatják is. Ösztönösen cselekszik, otthonról hozott szokás tör elő belőle. Kihasználja, hogy eleve Kherezia felé húzzák, a nőhöz közel lép hatalmas lábaival, és a szabad kezével egyszerűen átöleli a másikat. Ha a sötételf le akarja vetni magáról, annál jobban kapaszkodik belé, és szinte ringatja, úgy suttogja a fülébe.*
- Cssst! Semmi baj!
*Próbálkozik azzal, amit testvérei (legfőként bátyjai) ellen vetett be.
Természetesen, ha így túl nagy a lendület, meglehet, mindketten a vízbe esnek. Vagy valami olyan is történhet, amivel Treka nem számolt.*
2877. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-25 17:10:45
Üzenet elküldve: 2025-08-25 17:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
* Ital ugyan nincs, lökdösődés viszont annál inkább. Több sem kell ennél Khereziának ahhoz, hogy az amúgy is elrontott reggelét valami még jobban elcsessze. Ösztönösen lendül a karja, miközben lábával előrefelé rúgja magát. Rogyaszt, hogy kihasználja a termetükből adódó különbséget, és megpróbálja elkapni az óriás kezét, két kézzel. A hüvelykujját elfelé feszíti a kéztőtől, miközben baljával a kisujjától kezdve a középsőig próbálja meg összefogni azokat, és rántani rajtuk egyet. Ekkorra már előreszökkenő mozdulata véget ért, és betámaszt mindkét lábával. Ha nem is tudja eltörni a hüvelykujjat, abban azért bízik, hogy sikerül kibillentse ellenfelét, és a válla fölött átbuktatni. Kherezia ugyan gyengébb, mint az óriás, viszont sokkal gyorsabb, és hosszú évek alatt fejlesztette pusztakezes harcát. Bízik a képességeiben, és abban, hogy hamarosan a hátára borítja a barátságtalan személyt, aki minden ok nélkül abuzálja ilyen korán reggel. *
* Ital ugyan nincs, lökdösődés viszont annál inkább. Több sem kell ennél Khereziának ahhoz, hogy az amúgy is elrontott reggelét valami még jobban elcsessze. Ösztönösen lendül a karja, miközben lábával előrefelé rúgja magát. Rogyaszt, hogy kihasználja a termetükből adódó különbséget, és megpróbálja elkapni az óriás kezét, két kézzel. A hüvelykujját elfelé feszíti a kéztőtől, miközben baljával a kisujjától kezdve a középsőig próbálja meg összefogni azokat, és rántani rajtuk egyet. Ekkorra már előreszökkenő mozdulata véget ért, és betámaszt mindkét lábával. Ha nem is tudja eltörni a hüvelykujjat, abban azért bízik, hogy sikerül kibillentse ellenfelét, és a válla fölött átbuktatni. Kherezia ugyan gyengébb, mint az óriás, viszont sokkal gyorsabb, és hosszú évek alatt fejlesztette pusztakezes harcát. Bízik a képességeiben, és abban, hogy hamarosan a hátára borítja a barátságtalan személyt, aki minden ok nélkül abuzálja ilyen korán reggel. *
2876. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-25 17:01:49
Üzenet elküldve: 2025-08-25 17:01:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
*Egy sötételf. Valóban, lehet benne valami. Egyre kevésbé tűnik halottnak. De igen rossz állapotban lehet, ha csak úgy belezúg arccal a vízbe. A leírás többi részére nincs szükség, tudja, milyen egy mélységi, bár többet hallott róluk mint amennyit valóban látott a saját szemével. Azért a magyarázat utolsó részén megakad a figyelme.*
- Veszélyes? Te?
*Öblös, jóleső nevetést hallat. A folyóban iszkoló-csapkodó kormos inkább egy ebihalra emlékezteti őt. Tisztes távolságból figyeli, de sokkal lazábban fogja a bárdot, mint eddig.*
- Pia?
*Nem teljesen biztos benne, hogy a másiknak jelenleg ez tenne a legjobbat. De ő ugyan nem fogja senkinek megszabni, mit tegyen. Aki részeges, lelke rajta.
Ahogy Kherezia csámborog kifele a vízből, közeledik hozzá, hogy ne kelljen kiabálniuk. Ártó szándék nélkül, érdeklődve, jámboran néz. Mikor viszont közel ér a nőhöz, hirtelen ellenállhatatlan kíváncsiság lesz rajta úrrá. Vajon ha finoman meglökné, megint hátraesne a folyóba? Ellenállás nélkül. Annyira könnyű lenne...
Győz a kísértés. Ha Kherezia kiér a partra, és hagyja, hogy Treka megközelítse, az óriás egy - termetéhez képest - finom, de határozott mozdulattal a víz felé löki őt a mellkasánál fogva. Egyszerűen minden előzmény nélkül kinyújtja a hosszú kezét. Persze előfordulhat, hogy a szemében villanó bajkeverő csillanás elárulja szándékát.*
*Egy sötételf. Valóban, lehet benne valami. Egyre kevésbé tűnik halottnak. De igen rossz állapotban lehet, ha csak úgy belezúg arccal a vízbe. A leírás többi részére nincs szükség, tudja, milyen egy mélységi, bár többet hallott róluk mint amennyit valóban látott a saját szemével. Azért a magyarázat utolsó részén megakad a figyelme.*
- Veszélyes? Te?
*Öblös, jóleső nevetést hallat. A folyóban iszkoló-csapkodó kormos inkább egy ebihalra emlékezteti őt. Tisztes távolságból figyeli, de sokkal lazábban fogja a bárdot, mint eddig.*
- Pia?
*Nem teljesen biztos benne, hogy a másiknak jelenleg ez tenne a legjobbat. De ő ugyan nem fogja senkinek megszabni, mit tegyen. Aki részeges, lelke rajta.
Ahogy Kherezia csámborog kifele a vízből, közeledik hozzá, hogy ne kelljen kiabálniuk. Ártó szándék nélkül, érdeklődve, jámboran néz. Mikor viszont közel ér a nőhöz, hirtelen ellenállhatatlan kíváncsiság lesz rajta úrrá. Vajon ha finoman meglökné, megint hátraesne a folyóba? Ellenállás nélkül. Annyira könnyű lenne...
Győz a kísértés. Ha Kherezia kiér a partra, és hagyja, hogy Treka megközelítse, az óriás egy - termetéhez képest - finom, de határozott mozdulattal a víz felé löki őt a mellkasánál fogva. Egyszerűen minden előzmény nélkül kinyújtja a hosszú kezét. Persze előfordulhat, hogy a szemében villanó bajkeverő csillanás elárulja szándékát.*
2875. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-25 00:56:32
Üzenet elküldve: 2025-08-25 00:56:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Az elf annyit beszél, de semmi értelmeset nem mond. Mindenki tudja, hogy köpködni kell az átok ellen, hát ennél a résznél lefitymálóan néz a nőre. Végül abba az egy szóba kapaszkodik bele, amit ért: figyel.
Sa'Tereth hallatán egy pillanatra összeszaladnak a szemöldökei. ~ Démonszajha. ~ Nem csoda, hogy el van átkozva. Azért a kormos kérdésére fejrázással felel. Nem találkozott ő rajtuk kívül senkivel még. A sötételf nyelve csak úgy pereg, megannyi üres fecsegés hagyja el a száját. Kivéve az utolsó mondatot.*
- Anyád.
*Kap jelzésértékűen fokosa felé, mivel azzal gyorsabban dolgozik. Nem pattan fel, nem szándéka harcolni, de jelzi Annottahnak, nem tűri, ha lekezelik. Már amit megért ebből a beszédből. A "szag" szót elégszer hallotta már. Felismeri. Meg a "döghúst" is.*
A hozzászólás írója (Sahhriachka Valtengrujmer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.25 01:11:03
*Az elf annyit beszél, de semmi értelmeset nem mond. Mindenki tudja, hogy köpködni kell az átok ellen, hát ennél a résznél lefitymálóan néz a nőre. Végül abba az egy szóba kapaszkodik bele, amit ért: figyel.
Sa'Tereth hallatán egy pillanatra összeszaladnak a szemöldökei. ~ Démonszajha. ~ Nem csoda, hogy el van átkozva. Azért a kormos kérdésére fejrázással felel. Nem találkozott ő rajtuk kívül senkivel még. A sötételf nyelve csak úgy pereg, megannyi üres fecsegés hagyja el a száját. Kivéve az utolsó mondatot.*
- Anyád.
*Kap jelzésértékűen fokosa felé, mivel azzal gyorsabban dolgozik. Nem pattan fel, nem szándéka harcolni, de jelzi Annottahnak, nem tűri, ha lekezelik. Már amit megért ebből a beszédből. A "szag" szót elégszer hallotta már. Felismeri. Meg a "döghúst" is.*
A hozzászólás írója (Sahhriachka Valtengrujmer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.25 01:11:03
2874. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-24 23:05:30
Üzenet elküldve: 2025-08-24 23:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
- Valóban nem vagyok alkupozícióban. * Ismeri el egy sóhajtás keretében, és megadóan fejet hajt a tolvaj előtt. * Nevezd meg az árát, amit igazságosnak találsz. Addig is, én élvezem az elsőt, ami ingyen volt.
* Jelenti ki, és boldogan kortyol bele a borba. Látja, hogy milyen hatással van a másikra, de nem bízza el magát. Ugyan ez rá is igaz, Ysanee jelenléte olyan módon korbácsolja fel benne a vágyat, amire egy másik nő sem képes. És ez a játszadozás, amit vele művel, különös módon izgató. Természetesen már többször elképzelte ő is, hogy mi mindent végezne társával, ha nem a fogadó közepén lennének, hanem egy privát szobában. De ezeket a gondolatokat egyelőre igyekszik elhessegetni magától, hiszen fél attól, hogy ha elrontja az esélyeit, akkor ismét egyedül marad. *
- Menjünk akkor! A borokat, és a tőrt hozom. * Feleli a sötételf, hiszen számára is kezd sok lenni a túlzott hangzavar. Ha elindulnak, akkor ígéretének híven hozza utánuk a kifizetett italokat, biccentve a fogadósnak.
A tisztásra érve boldogan néz körbe, és mutat fel a csillagokra. *
- Hát nem gyönyörű? Mi másért jöttünk volna ide? * Teszi fel a kérdést, ami szigorúan nem hazugság, hiszen csak egy ártatlan kérdés. * Az egész helynek van valami varázsa. Szeretek itt kint feküdni, gyakran alszom a fa árnyékában nyaranta. A hajnal hideg tud lenni, de megéri. Ha pedig van társaság, akkor még jobb. Össze lehet bújni, hogy ne fázzunk. * Teszi hozzá, ismét felcsillanó szemekkel. *
- Valóban nem vagyok alkupozícióban. * Ismeri el egy sóhajtás keretében, és megadóan fejet hajt a tolvaj előtt. * Nevezd meg az árát, amit igazságosnak találsz. Addig is, én élvezem az elsőt, ami ingyen volt.
* Jelenti ki, és boldogan kortyol bele a borba. Látja, hogy milyen hatással van a másikra, de nem bízza el magát. Ugyan ez rá is igaz, Ysanee jelenléte olyan módon korbácsolja fel benne a vágyat, amire egy másik nő sem képes. És ez a játszadozás, amit vele művel, különös módon izgató. Természetesen már többször elképzelte ő is, hogy mi mindent végezne társával, ha nem a fogadó közepén lennének, hanem egy privát szobában. De ezeket a gondolatokat egyelőre igyekszik elhessegetni magától, hiszen fél attól, hogy ha elrontja az esélyeit, akkor ismét egyedül marad. *
- Menjünk akkor! A borokat, és a tőrt hozom. * Feleli a sötételf, hiszen számára is kezd sok lenni a túlzott hangzavar. Ha elindulnak, akkor ígéretének híven hozza utánuk a kifizetett italokat, biccentve a fogadósnak.
A tisztásra érve boldogan néz körbe, és mutat fel a csillagokra. *
- Hát nem gyönyörű? Mi másért jöttünk volna ide? * Teszi fel a kérdést, ami szigorúan nem hazugság, hiszen csak egy ártatlan kérdés. * Az egész helynek van valami varázsa. Szeretek itt kint feküdni, gyakran alszom a fa árnyékában nyaranta. A hajnal hideg tud lenni, de megéri. Ha pedig van társaság, akkor még jobb. Össze lehet bújni, hogy ne fázzunk. * Teszi hozzá, ismét felcsillanó szemekkel. *
2873. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:31:11
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:31:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 657
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 657
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Talán órák is elteltek már azóta, hogy Pashthra olyan furcsán hirtelen hagyta magára a polgárnegyedi házban. Talán átlátott volna rajta? Talán mégis tudja róla azt, amiről őszintén reménykedett, hogy még csak nem is sejti? Nyugtalanítja a dolog, de nem hagyhatja, hogy mindez rányomja a bélyeget az egész napjára. Orthus Morthimerrel van ma találkozója, hogy hivatalosan is megkössék a megállapodást a Sub Rosa Panzióban vállalt munkájáról, s éppen ezért kell a tőle telhető legtökéletesebb formáját mutatnia, még akkor is, ha az egész csak egy jól megkomponált álca.
Mielőtt elhagyta volna a házat, még megreggelizett, de a feje még továbbra is hasogat, így nem rögtön Selyemrév felé vette az irányt, hanem úgy döntött, hogy kicsit kiszellőzteti a fejét itt a tisztáson. Nem illik így kiöltözve az erdőszéli környezetbe, és nem túl kényelmes a cipője sem a sétához, de szüksége van a friss levegőre, és arra, hogy egy kicsit egyedül lehessen a gondolataival. Mondjuk, már a panzióban is volt ideje a magányra, de ott túl sok az emlék, melyek torzítják vagy épp szépítik az elméjében megjelenő képeket. Itt most jó, itt nincs, ami elterelje a figyelmét azokról a célokról, melyek a legfontosabbak ahhoz, hogy ne kezdjen el szétesni semmi, amit kemény munkával sikerült már elérnie. Kezdi utálni, hogy egyre magasabbra kerül a képzeletbeli ranglétrán, mert egyre jobban fél tőle, hogy egyszer hatalmasat fog esni róla…*
Mielőtt elhagyta volna a házat, még megreggelizett, de a feje még továbbra is hasogat, így nem rögtön Selyemrév felé vette az irányt, hanem úgy döntött, hogy kicsit kiszellőzteti a fejét itt a tisztáson. Nem illik így kiöltözve az erdőszéli környezetbe, és nem túl kényelmes a cipője sem a sétához, de szüksége van a friss levegőre, és arra, hogy egy kicsit egyedül lehessen a gondolataival. Mondjuk, már a panzióban is volt ideje a magányra, de ott túl sok az emlék, melyek torzítják vagy épp szépítik az elméjében megjelenő képeket. Itt most jó, itt nincs, ami elterelje a figyelmét azokról a célokról, melyek a legfontosabbak ahhoz, hogy ne kezdjen el szétesni semmi, amit kemény munkával sikerült már elérnie. Kezdi utálni, hogy egyre magasabbra kerül a képzeletbeli ranglétrán, mert egyre jobban fél tőle, hogy egyszer hatalmasat fog esni róla…*
2872. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:05:07
Üzenet elküldve: 2025-08-24 19:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 674
OOC üzenetek: 117
Játékstílus: Vakmerő
* A tisztásra érve Pash összegörnyed, és hányni kezd. Nem tudja, hogy a másnap, a futás, vagy a fülében csengő szavak miatt teszi. Kíméletlenül tör felszínre az előző esti vacsora és a bor savas, csípős keveréke. Kiad magából mindent, majd a folyóhoz sétál, kimossa a száját, és iszik valamennyit. Jól esik neki a hűs folyadék, kicsit megnyugtatja a gyomrát is. Kimelegedett, izzadt, mozgásban kellene maradjon, de nem tud. Leül, felhúzza lábait, és figyeli a vizet. Próbál megnyugodni, és összeszedni magát. Érzi, hogy ennie kellene, de elnyomja magában ezt az érzést. Iszik inkább még egy kicsit, mielőtt fekvőtámaszokba és guggolásokba kezdene. Szánalmas látványt nyújthat, de úgy is érzi magát. *
2871. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-24 10:29:46
Üzenet elküldve: 2025-08-24 10:29:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
* A víz ütemesen gugyog le a torkán, és életereje azon nyomban visszatöltődik tőle. Mintha még a színe is jobb lenne ivás után. Mivel a másik nem kéri vissza a tartót, így övére akasztja kardja mellé.
~ Szép kis társaság, mondhatom. ~ Fut végig agyán a gondolat, ahogy szétnéz. Végre mindhárman egymás mellett, szinte karnyújtásnyira állnak-ülnek.
Beszámolóját nem meglepő módon egyik résztvevő se értékeli, ez azonban nem zavarja már őt. Megkapta, amiért jött, innentől már az se érdekli, hogy arcon köpik, amiért bevallotta, hogy átok ül rajta. Azért így utólag belegondolva lehet, hogy érdemes lett volna valami hazugságot kitalálni. Érdemben csak Nolliro szavaira tud reagálni. Bár azt továbbra sem érti, hogy a másik miért ilyen segítőkész és érdeklődő. Fordított helyzetben ő csak röhögne, és talán még meg is rugdosná a gyengélkedő felszínit. Talán vele van a baj, de ő így szereti az életet. *
– Sa'Tereth tudja, hogy kinek ártottam! Én mindig mindenkivel kedves vagyok. Kivéve azzal a csuhás boncolóval, aki pár órája el akart rabolni a kikötőbe. Ti nem találkoztatok ilyesmi alakkal? * Kirázza a hideg Mervtől. Nem is a félelemtől, inkább az undortól, amit a férfi iránt érez. Meg attól a lázálomtól, amiben ő is szerepelt, és amiből nem tudott felébredni. Ismét enyhe hányinger jön rá, de egyelőre sikerül visszatartania. *
– Hihetetlen ez a mai nap. Legalább három ember botlott belém a főtéren, aztán randevúm volt egy orkkal, akiből úgy áradt a kultúra, mint ebből a döghússzag. * A Kicsi felé mutat. Nincs vele különösebb gondja, legnagyobb vétke, hogy orknak született. Csak azt szeretné prezentálni, hogy milyen kedves ő mindenkivel. *
* A víz ütemesen gugyog le a torkán, és életereje azon nyomban visszatöltődik tőle. Mintha még a színe is jobb lenne ivás után. Mivel a másik nem kéri vissza a tartót, így övére akasztja kardja mellé.
~ Szép kis társaság, mondhatom. ~ Fut végig agyán a gondolat, ahogy szétnéz. Végre mindhárman egymás mellett, szinte karnyújtásnyira állnak-ülnek.
Beszámolóját nem meglepő módon egyik résztvevő se értékeli, ez azonban nem zavarja már őt. Megkapta, amiért jött, innentől már az se érdekli, hogy arcon köpik, amiért bevallotta, hogy átok ül rajta. Azért így utólag belegondolva lehet, hogy érdemes lett volna valami hazugságot kitalálni. Érdemben csak Nolliro szavaira tud reagálni. Bár azt továbbra sem érti, hogy a másik miért ilyen segítőkész és érdeklődő. Fordított helyzetben ő csak röhögne, és talán még meg is rugdosná a gyengélkedő felszínit. Talán vele van a baj, de ő így szereti az életet. *
– Sa'Tereth tudja, hogy kinek ártottam! Én mindig mindenkivel kedves vagyok. Kivéve azzal a csuhás boncolóval, aki pár órája el akart rabolni a kikötőbe. Ti nem találkoztatok ilyesmi alakkal? * Kirázza a hideg Mervtől. Nem is a félelemtől, inkább az undortól, amit a férfi iránt érez. Meg attól a lázálomtól, amiben ő is szerepelt, és amiből nem tudott felébredni. Ismét enyhe hányinger jön rá, de egyelőre sikerül visszatartania. *
– Hihetetlen ez a mai nap. Legalább három ember botlott belém a főtéren, aztán randevúm volt egy orkkal, akiből úgy áradt a kultúra, mint ebből a döghússzag. * A Kicsi felé mutat. Nincs vele különösebb gondja, legnagyobb vétke, hogy orknak született. Csak azt szeretné prezentálni, hogy milyen kedves ő mindenkivel. *
2870. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-24 01:10:31
Üzenet elküldve: 2025-08-24 01:10:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Az ork múltjára vonatkozó kérdés látványosan nem hozott eredményt. Erről Nolliro készít egy mentális jegyzetet – később még hasznos lehet. Kívülről csak annyi látszik, hogy ültében félrebillenti a fejét, és átható pillantással figyeli „beszélgetőpartnerét” az átmeneti csendben. Nem tesz fel több kérdést, már csak azért sem, mert időközben a sötételf rájuk rontott.*
~ Persze, mert ma minden félkegyelmű az én nyakamra jár… ~
*Lehet, hogy túlzásba vitte a gondoskodást azzal, hogy ő maga sétált el megtölteni a kulacsot. Helyesebb lett volna a gyengélkedő kezébe nyomni a tárgyat, és hagyni, hogy amaz magának szerezzen innivalót. Ez a gondolat közel sem ilyen kiforrottan, inkább megérzés szintjén suhan át a hosszúéletűn, amikor az ork megvető hangot ad ki magából. Most már mindegy – a kormos úgyis köpi magából a sirámot.*
~ Átok? Természetesen. Mi más is lenne… ~
- Akkor végképp megtarthatod a kulacsot.
*Jegyzi meg szárazon, szája sarkában ott bujkál egy röpke fintor. Talán mégsem éri meg a sötételf vére – vagy ha mégis, akkor csak nagy körültekintéssel. Ki tudja, mennyire ragadósak ezek a boszorkányok által szórt nyavalyák. A felszínen azonban más arcot mutat: halk sóhajjal dől kissé közelebb, mintha együtt érezne, vagy inkább mintha megszánná a mélységit.*
- Ha tényleg átok ül rajtad, akkor nem mindegy, hogyan bánsz vele. Milyen boszorkány? Miért akarná a halálodat? Mit tettél?
*Hangja lágyabb, mint eddig, a kérdésekben érdeklődés vibrál – de a szemei hidegen vizslatják Annottah-t, mint egy vizsgálati tárgyat. Belül már azt latolgatja, hogy a gyengeségét miként fordíthatná a saját javára. Ha a kormos kapaszkodót keres, Nol hajlandó lenyújtani neki a kezét – de csak képletesen. Megérinteni biztosan nem fogja, és az árát mindenképp megfizetteti.
Ekkor oldalra sandít, ahol Szénaboglya ücsörög. Az ork reakciója – köpés, fintor, szitok – kifejezetten szórakoztatja. Egy pillanatra halvány mosoly szalad át az arcán, de azonnal átszínezi semleges nyugalomra.*
– Tudod, nem minden átok ragad, kajla. De az sem segít, ha köpködsz. Inkább figyelj, hátha még tanulsz valamit.
*Hangja csendes dorgálásnak tűnhet, de minden szava mögött ott rezeg az irónia. Valójában élvezi, hogy ilyen figyelemre méltó és különös társaságot sodort elé a sors: egy gyenge, kiszolgáltatott sötételfet és egy tapasztalatlan, ösztönből reagáló orkot. Ahogy végignéz rajtuk, egyre világosabb számára a helyzet. Az egyik nyers erőt képvisel, bár kajla és fiatal; a másik gyenge és sebzett, de talán annál könnyebben vezethető. Nol számára mindkettő hasznos lehet, ha elég ügyesen fűzi a szálakat. Már csak azon töpreng, melyiküknél érdemes előbb próbálkoznia ahhoz, hogy a másik ne fogjon gyanút, és ott is maradjon esélye.*
*Az ork múltjára vonatkozó kérdés látványosan nem hozott eredményt. Erről Nolliro készít egy mentális jegyzetet – később még hasznos lehet. Kívülről csak annyi látszik, hogy ültében félrebillenti a fejét, és átható pillantással figyeli „beszélgetőpartnerét” az átmeneti csendben. Nem tesz fel több kérdést, már csak azért sem, mert időközben a sötételf rájuk rontott.*
~ Persze, mert ma minden félkegyelmű az én nyakamra jár… ~
*Lehet, hogy túlzásba vitte a gondoskodást azzal, hogy ő maga sétált el megtölteni a kulacsot. Helyesebb lett volna a gyengélkedő kezébe nyomni a tárgyat, és hagyni, hogy amaz magának szerezzen innivalót. Ez a gondolat közel sem ilyen kiforrottan, inkább megérzés szintjén suhan át a hosszúéletűn, amikor az ork megvető hangot ad ki magából. Most már mindegy – a kormos úgyis köpi magából a sirámot.*
~ Átok? Természetesen. Mi más is lenne… ~
- Akkor végképp megtarthatod a kulacsot.
*Jegyzi meg szárazon, szája sarkában ott bujkál egy röpke fintor. Talán mégsem éri meg a sötételf vére – vagy ha mégis, akkor csak nagy körültekintéssel. Ki tudja, mennyire ragadósak ezek a boszorkányok által szórt nyavalyák. A felszínen azonban más arcot mutat: halk sóhajjal dől kissé közelebb, mintha együtt érezne, vagy inkább mintha megszánná a mélységit.*
- Ha tényleg átok ül rajtad, akkor nem mindegy, hogyan bánsz vele. Milyen boszorkány? Miért akarná a halálodat? Mit tettél?
*Hangja lágyabb, mint eddig, a kérdésekben érdeklődés vibrál – de a szemei hidegen vizslatják Annottah-t, mint egy vizsgálati tárgyat. Belül már azt latolgatja, hogy a gyengeségét miként fordíthatná a saját javára. Ha a kormos kapaszkodót keres, Nol hajlandó lenyújtani neki a kezét – de csak képletesen. Megérinteni biztosan nem fogja, és az árát mindenképp megfizetteti.
Ekkor oldalra sandít, ahol Szénaboglya ücsörög. Az ork reakciója – köpés, fintor, szitok – kifejezetten szórakoztatja. Egy pillanatra halvány mosoly szalad át az arcán, de azonnal átszínezi semleges nyugalomra.*
– Tudod, nem minden átok ragad, kajla. De az sem segít, ha köpködsz. Inkább figyelj, hátha még tanulsz valamit.
*Hangja csendes dorgálásnak tűnhet, de minden szava mögött ott rezeg az irónia. Valójában élvezi, hogy ilyen figyelemre méltó és különös társaságot sodort elé a sors: egy gyenge, kiszolgáltatott sötételfet és egy tapasztalatlan, ösztönből reagáló orkot. Ahogy végignéz rajtuk, egyre világosabb számára a helyzet. Az egyik nyers erőt képvisel, bár kajla és fiatal; a másik gyenge és sebzett, de talán annál könnyebben vezethető. Nol számára mindkettő hasznos lehet, ha elég ügyesen fűzi a szálakat. Már csak azon töpreng, melyiküknél érdemes előbb próbálkoznia ahhoz, hogy a másik ne fogjon gyanút, és ott is maradjon esélye.*
2869. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:58:59
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:58:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
* Ahogy felbukik a víz alól, bosszúsan néz vissza az óriás felé. Remélte, hogy békén hagyja mindezek után, de úgy tűnik, hogy a balszerencse ma duplán veri Khereziát. *
- Egy sötételf! * Válaszolja egyszerűen, de sejti, hogy bármennyire is próbálja nem összezavarni a nőstényt, nem fog sikerrel járni. Sőt, több mint valószínű, hogy már most is össze van zavarodva. *
- Mélységi elf. Tudod, sötét bőr, többnyire hegyes fül. Veszélyes, és barátságtalan. * Próbál még több egyszerű szóval, rövid mondatokkal szót érteni a barbár, csatabárdos alakkal. Ha nem érkezik felé támadó szándék, akkor visszaúszik a partra, de csak azért, mert reméli, hogy az üres üveg alján talán egy-két kortyot még, amivel javíthat fejfájásán. *
- Van nálad valami pia? * Teszi fel a kérdést, mert valami ütős italért cserébe hajlandó lenne elviselni a társaságot. *
* Ahogy felbukik a víz alól, bosszúsan néz vissza az óriás felé. Remélte, hogy békén hagyja mindezek után, de úgy tűnik, hogy a balszerencse ma duplán veri Khereziát. *
- Egy sötételf! * Válaszolja egyszerűen, de sejti, hogy bármennyire is próbálja nem összezavarni a nőstényt, nem fog sikerrel járni. Sőt, több mint valószínű, hogy már most is össze van zavarodva. *
- Mélységi elf. Tudod, sötét bőr, többnyire hegyes fül. Veszélyes, és barátságtalan. * Próbál még több egyszerű szóval, rövid mondatokkal szót érteni a barbár, csatabárdos alakkal. Ha nem érkezik felé támadó szándék, akkor visszaúszik a partra, de csak azért, mert reméli, hogy az üres üveg alján talán egy-két kortyot még, amivel javíthat fejfájásán. *
- Van nálad valami pia? * Teszi fel a kérdést, mert valami ütős italért cserébe hajlandó lenne elviselni a társaságot. *
2868. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:07:56
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:07:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*A család és a haza szavakra csak némán összerezzen. Szerencsére nem sokat kell kínos csendben ülniük, mert csatlakozik hozzájuk egy harmadik tag, aki egyből eltereli róla a figyelmet.
Hagyja, hogy a hegyesfülű intézkedjen a víz dolgában. Nem érti, hogyan lehet egy folyóparton szomjanhalni, de a városiaktól minden kitelik ezek szerint. Amíg Nolliro távol van, addig felméri magának ezt a kormost. Még nála is alacsonyabb. Bőre sötét, ruhája sötét, kisugárzása szintúgy. Rémisztő látvány lenne, ha nem találkozott már volna korábban is a fajtájával. Na meg persze ha amaz nem lenne így legyengülve a hányástól.
Furcsállja ezt a különös gondoskodást, amit az elf tanúsít a sötételf iránt. De neki olyan mindegy, ki mit csinál. Azért amikor Annottah nekiáll vedelni a vizet, kinyilatkoztatja a véleményét a dologról.*
- Tháh!
*Jóformán csak oldalra nem köp egyet. Látványra felnőtt példányról van szó, és mégsem képes magától inni. De aztán kisvártatva kiderül, mitől van ilyen cefetül a füles.*
- Átokfajzat! Pfö-pfö-pföjj!
*Köp oldalra hármat, hogy megszabaduljon a balszerencsétől. Őrá ugyan át ne szálljon semmilyen rontás.
Hogy hogy van, arra nem igazán tud mit felelni. Mondja el még egyszer, hogy csendet jött keresni? Inkább csak kényelmetlenül feszeng ültében.*
*A család és a haza szavakra csak némán összerezzen. Szerencsére nem sokat kell kínos csendben ülniük, mert csatlakozik hozzájuk egy harmadik tag, aki egyből eltereli róla a figyelmet.
Hagyja, hogy a hegyesfülű intézkedjen a víz dolgában. Nem érti, hogyan lehet egy folyóparton szomjanhalni, de a városiaktól minden kitelik ezek szerint. Amíg Nolliro távol van, addig felméri magának ezt a kormost. Még nála is alacsonyabb. Bőre sötét, ruhája sötét, kisugárzása szintúgy. Rémisztő látvány lenne, ha nem találkozott már volna korábban is a fajtájával. Na meg persze ha amaz nem lenne így legyengülve a hányástól.
Furcsállja ezt a különös gondoskodást, amit az elf tanúsít a sötételf iránt. De neki olyan mindegy, ki mit csinál. Azért amikor Annottah nekiáll vedelni a vizet, kinyilatkoztatja a véleményét a dologról.*
- Tháh!
*Jóformán csak oldalra nem köp egyet. Látványra felnőtt példányról van szó, és mégsem képes magától inni. De aztán kisvártatva kiderül, mitől van ilyen cefetül a füles.*
- Átokfajzat! Pfö-pfö-pföjj!
*Köp oldalra hármat, hogy megszabaduljon a balszerencsétől. Őrá ugyan át ne szálljon semmilyen rontás.
Hogy hogy van, arra nem igazán tud mit felelni. Mondja el még egyszer, hogy csendet jött keresni? Inkább csak kényelmetlenül feszeng ültében.*
2867. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 22:52:03
Üzenet elküldve: 2025-08-23 22:52:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
* A párost nem tudja, hogy fújta össze a cél, mindenesetre egy ork és egy elf után már tényleg csak ő hiányzott ebből a viccből. Ami meglepi, hogy a hosszúéletű bár nem szól egy szót se, elindul a folyó felé, majd nem sokkal később teli kulaccsal tér vissza. Ezalatt Annottah csak furcsán bámul felé, meg néha a félszerzetre. Merthogy minél tovább nézi, annál biztosabb, hogy nem orkkal, hanem fél-orkkal van dolga. Amaz nem az eszéről híres, legalábbis szavai nem keltik benne ezt az érzést. Inkább meg sem próbál szót érteni a lánnyal, csak némán várja, hogy Nolliro visszaérkezzen. Legalább szája szélét megtörli, hogy ne úgy nézzen ki, mint aki most hányta össze magát. Még, ha ez is az igazság. Azt is lehet kulturáltan végezni. *
– Kösz. * Nyúl is a kulacsért, közben mélyen a felszíni szemeibe néz. Először gyorsan kezdi el inni a vizet, aztán lassít a tempón, nehogy újra elokádja magát. De bőségesen megtölti magát, bele se gondolva, hogy miért bízik meg ennyire egy elfben. Mindenesetre úgy tűnik, épp az elfogadás napjára toppant be, mivel a csimbókos orkkal is meglepően jól elvoltak. Amíg ide nem ért. Most pedig róla szól minden. Ez nem volt benne a tervben. De, ha már megkérdezték, őszintén válaszol. Kissé szaggatottan, mivel még maga sem biztos egészen, hogy mi történik vele. Csak abban biztos, hogy semmiképp se próbálhat meg aludni. *
– Jobban, de nem egészen. Valami istenverte boszorkány megátkozott. Nem tudok aludni miatta. Lázálom gyötör. Valaki a halálomat akarja. Nem tudom, mit tegyek. * Kisvártatva cinikusan visszadobja a labdát. *
– És ti hogy vagytok?
* A párost nem tudja, hogy fújta össze a cél, mindenesetre egy ork és egy elf után már tényleg csak ő hiányzott ebből a viccből. Ami meglepi, hogy a hosszúéletű bár nem szól egy szót se, elindul a folyó felé, majd nem sokkal később teli kulaccsal tér vissza. Ezalatt Annottah csak furcsán bámul felé, meg néha a félszerzetre. Merthogy minél tovább nézi, annál biztosabb, hogy nem orkkal, hanem fél-orkkal van dolga. Amaz nem az eszéről híres, legalábbis szavai nem keltik benne ezt az érzést. Inkább meg sem próbál szót érteni a lánnyal, csak némán várja, hogy Nolliro visszaérkezzen. Legalább szája szélét megtörli, hogy ne úgy nézzen ki, mint aki most hányta össze magát. Még, ha ez is az igazság. Azt is lehet kulturáltan végezni. *
– Kösz. * Nyúl is a kulacsért, közben mélyen a felszíni szemeibe néz. Először gyorsan kezdi el inni a vizet, aztán lassít a tempón, nehogy újra elokádja magát. De bőségesen megtölti magát, bele se gondolva, hogy miért bízik meg ennyire egy elfben. Mindenesetre úgy tűnik, épp az elfogadás napjára toppant be, mivel a csimbókos orkkal is meglepően jól elvoltak. Amíg ide nem ért. Most pedig róla szól minden. Ez nem volt benne a tervben. De, ha már megkérdezték, őszintén válaszol. Kissé szaggatottan, mivel még maga sem biztos egészen, hogy mi történik vele. Csak abban biztos, hogy semmiképp se próbálhat meg aludni. *
– Jobban, de nem egészen. Valami istenverte boszorkány megátkozott. Nem tudok aludni miatta. Lázálom gyötör. Valaki a halálomat akarja. Nem tudom, mit tegyek. * Kisvártatva cinikusan visszadobja a labdát. *
– És ti hogy vagytok?
2866. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 20:30:16
Üzenet elküldve: 2025-08-23 20:30:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Végignézve a rőthajú értetlen hadonászását, Nol rájön, hogy a lánykával újra félreértették egymást. Ő nem arra gondolt, hogy most honnan jött, hanem úgy egyáltalán. Meg is rázza fekete hajkoronáját és türelmesen megpróbálja újra.*
- Nem most! *Egy pillanatra elgondolkozik.* Család? Haza?
*Talán így sikerül átvinnie kérdése lényegét. Nem volt nehéz kiszúrni a másik arcán ékeskedő tetoválást. Biztosan jelent valamit, de az elf egyelőre nem akar a kajla bőrére mutogatni.
Hátsója alig éri a földet, Nolnak máris fel kell pattannia ültőhelyéből. Ma már másodszor. Hihetetlen. Mi a fene van ma a levegőben, hogy minden tökkelütött őt találja meg!? Ráadásul ez meg egy sötételf.*
~Pont ez hiányzott…~
*Gondolja, de mielőtt hozzátehetné a néma káromkodást fejében, mintha gyertya gyúlna halántéka mögött – és meglátja a lehetőséget. Eeyr pedig azonnal alá is támasztja, mikor egyértelművé válik, hogy a mélységi nincs élete formájában. Micsoda mázli: egy kajla kölyök, meg egy dögrováson lévő kormos. Már csak kiviteleznie kellene a tervet. Hála gyors észjárásának, fel is veszi tőle telhető legkedvesebb álarcát és határozott mozdulattal lecsatolja övéről bőr kulacsát, melyet legtöbbször magánál hord, főleg a melegebb évszakokban. Lévén a perzselő homok havát tapossák, Nolliro számára ez alapfeltétel volt, mikor ma reggel elhagyta otthonát. Mielőtt öles léptekkel elindul a folyó felé, gyakorlott mozdulatokkal felveszi lábára vékony hasítottbőrből készült rövidszárú csizmáját – szintén ezekre a hónapokra kiválasztva. Anélkül, hogy egy szót is szólna a többiekhez, elsiet a folyóhoz, és leguggolva megtölti a kulacsot vízzel.
Ha jól látta, hányásdarabok voltak a meglepően alacsonyra nőtt sötételf állán. Fúj. Fordított helyzetben biztosan empátiát várna bárkitől, de hát olyankor róla van szó. Ez meg… simán igénytelen.
Szénaboglyát meg kezdi kifejezetten megkedvelni. Értékeli reakcióját a mélységi szánalmas kérésére. Kifejezetten komikus volt, ahogy a folyó felé mutatott. Miközben visszasétál, egy pillanatra lehajtja a fejét, hátha a másik kettő nem veszi észre kaján vigyorát. Aztán komolyságot erőltet arcára, és átnyújtja a kulacsot az újonnan érkezettnek.*
- Tessék. Megtarthatod.
*Egész biztos, hogy nem fog beleinni a hányásosszájú szurokfajzat után. Majd vesz másikat, még ha ezért vissza is kell mennie a piacra. Ennyire megveti az ilyen nyilvánosan gyengeséget mutató nőtársait. Legyen az elf, ork vagy sötételf. Na jó, ha elf lenne, talán nem tenné… Igyekszik belső monológját elrejteni, és a gesztust segítőkészségnek álcázni. Semleges arckifejezéssel figyeli, ahogy a másik feltehetőleg inni kezd a kulacsból.*
- Jobban vagy?
*Közben fél szemmel Sahhriachkára sandít. Kifejezetten kíváncsi rá, hogy az ork mit tesz miután végignézte Nolliro készséges színjátékát. Nem árt, ha mindkét idegen azt hiszi róla, hogy önzetlen, és segít a rászorulókon. Hátha lesz alkalmuk viszonozni ezt a hosszúéletűnek. Ha nem lesz, majd teremt ő…*
*Végignézve a rőthajú értetlen hadonászását, Nol rájön, hogy a lánykával újra félreértették egymást. Ő nem arra gondolt, hogy most honnan jött, hanem úgy egyáltalán. Meg is rázza fekete hajkoronáját és türelmesen megpróbálja újra.*
- Nem most! *Egy pillanatra elgondolkozik.* Család? Haza?
*Talán így sikerül átvinnie kérdése lényegét. Nem volt nehéz kiszúrni a másik arcán ékeskedő tetoválást. Biztosan jelent valamit, de az elf egyelőre nem akar a kajla bőrére mutogatni.
Hátsója alig éri a földet, Nolnak máris fel kell pattannia ültőhelyéből. Ma már másodszor. Hihetetlen. Mi a fene van ma a levegőben, hogy minden tökkelütött őt találja meg!? Ráadásul ez meg egy sötételf.*
~Pont ez hiányzott…~
*Gondolja, de mielőtt hozzátehetné a néma káromkodást fejében, mintha gyertya gyúlna halántéka mögött – és meglátja a lehetőséget. Eeyr pedig azonnal alá is támasztja, mikor egyértelművé válik, hogy a mélységi nincs élete formájában. Micsoda mázli: egy kajla kölyök, meg egy dögrováson lévő kormos. Már csak kiviteleznie kellene a tervet. Hála gyors észjárásának, fel is veszi tőle telhető legkedvesebb álarcát és határozott mozdulattal lecsatolja övéről bőr kulacsát, melyet legtöbbször magánál hord, főleg a melegebb évszakokban. Lévén a perzselő homok havát tapossák, Nolliro számára ez alapfeltétel volt, mikor ma reggel elhagyta otthonát. Mielőtt öles léptekkel elindul a folyó felé, gyakorlott mozdulatokkal felveszi lábára vékony hasítottbőrből készült rövidszárú csizmáját – szintén ezekre a hónapokra kiválasztva. Anélkül, hogy egy szót is szólna a többiekhez, elsiet a folyóhoz, és leguggolva megtölti a kulacsot vízzel.
Ha jól látta, hányásdarabok voltak a meglepően alacsonyra nőtt sötételf állán. Fúj. Fordított helyzetben biztosan empátiát várna bárkitől, de hát olyankor róla van szó. Ez meg… simán igénytelen.
Szénaboglyát meg kezdi kifejezetten megkedvelni. Értékeli reakcióját a mélységi szánalmas kérésére. Kifejezetten komikus volt, ahogy a folyó felé mutatott. Miközben visszasétál, egy pillanatra lehajtja a fejét, hátha a másik kettő nem veszi észre kaján vigyorát. Aztán komolyságot erőltet arcára, és átnyújtja a kulacsot az újonnan érkezettnek.*
- Tessék. Megtarthatod.
*Egész biztos, hogy nem fog beleinni a hányásosszájú szurokfajzat után. Majd vesz másikat, még ha ezért vissza is kell mennie a piacra. Ennyire megveti az ilyen nyilvánosan gyengeséget mutató nőtársait. Legyen az elf, ork vagy sötételf. Na jó, ha elf lenne, talán nem tenné… Igyekszik belső monológját elrejteni, és a gesztust segítőkészségnek álcázni. Semleges arckifejezéssel figyeli, ahogy a másik feltehetőleg inni kezd a kulacsból.*
- Jobban vagy?
*Közben fél szemmel Sahhriachkára sandít. Kifejezetten kíváncsi rá, hogy az ork mit tesz miután végignézte Nolliro készséges színjátékát. Nem árt, ha mindkét idegen azt hiszi róla, hogy önzetlen, és segít a rászorulókon. Hátha lesz alkalmuk viszonozni ezt a hosszúéletűnek. Ha nem lesz, majd teremt ő…*
2865. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 17:19:27
Üzenet elküldve: 2025-08-23 17:19:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Nem érti, mi az, amit talált a másik, de azért bólint egyet. Biztos jól tette. Amaz is mosolyog és bólint. ~ Béke. Az jó. ~ Végre egy kis nyugalom. Ezért jött ide. Elégedett, halk horkantásokat ad ki magából.
Az elf már megint valamit keres a tekintetével. Saahrka követi a jáde pillantást. Mozó ujjakat lát.*
- Höhö!
*Röhög fel a viccen. Számára legalábbis viccnek tűnik. Csillogó szemekkel vigyorog a másikra.
~ Ül. ~ Ezt is érti. Egyre jobban belejön. Lezuttyan a földre, különösebb előkészület nélkül. Válasz gyanánt a piac felé hadonászik, összeráncolt szemöldökkel. Onnan jött, a hangzavarból. Azt hitte, ezt már nagyjából tisztázták.
Valahonnan előkerül egy sötételf. Bizonytalan a járása, valami fura van a szája szélén, és mintha még bűzlene is.*
- Kormos füles!
*Kerekednek el a szemei a felismeréstől.*
- Inniii?
*Csodálkozik el. Hiszen ott a folyó. Széles mozdulattal prezentálja, merre van a víz.*
A hozzászólás írója (Sahhriachka Valtengrujmer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.23 19:53:45
*Nem érti, mi az, amit talált a másik, de azért bólint egyet. Biztos jól tette. Amaz is mosolyog és bólint. ~ Béke. Az jó. ~ Végre egy kis nyugalom. Ezért jött ide. Elégedett, halk horkantásokat ad ki magából.
Az elf már megint valamit keres a tekintetével. Saahrka követi a jáde pillantást. Mozó ujjakat lát.*
- Höhö!
*Röhög fel a viccen. Számára legalábbis viccnek tűnik. Csillogó szemekkel vigyorog a másikra.
~ Ül. ~ Ezt is érti. Egyre jobban belejön. Lezuttyan a földre, különösebb előkészület nélkül. Válasz gyanánt a piac felé hadonászik, összeráncolt szemöldökkel. Onnan jött, a hangzavarból. Azt hitte, ezt már nagyjából tisztázták.
Valahonnan előkerül egy sötételf. Bizonytalan a járása, valami fura van a szája szélén, és mintha még bűzlene is.*
- Kormos füles!
*Kerekednek el a szemei a felismeréstől.*
- Inniii?
*Csodálkozik el. Hiszen ott a folyó. Széles mozdulattal prezentálja, merre van a víz.*
A hozzászólás írója (Sahhriachka Valtengrujmer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.23 19:53:45
2864. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 16:07:37
Üzenet elküldve: 2025-08-23 16:07:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – sötételfet találtam//
* Csakúgy, mint az elf és az ork nő, úgy Annottah is a nyugalom miatt érkezett a tisztásra. Azonban neki igen kevés nyugalom jutott, köszönhetően annak, hogy valami gonosz boszorkány elátkozta. Ezt persze nem tudja, sőt, de az igazság mégis valami ilyesmi.
A sötételf erőtlenül támolyog keresztül a tisztáson, mikor végre meglát két alakot. Most, ha két elf ülne a tisztáson, azt se bánná. A helyzet nem sokkal jobb, de legalább csak az egyikük elf. A másikuk ugyanis…
~ Ork? ~ Ő is meglepődve néz végig a nőstényen. A különös jelenséget azonban most letudja ennyivel, van fontosabb dolga is. Vizet kell szereznie. Odalép hát hozzájuk, és bármiféle felvezetés nélkül kéri a segítségüket. *
– Segítsetek! Adjatok inni! * Nála nincs semmi ital, és az előbb hányt egy hatalmasat, amitől most úgy érzi, teljesen kiszáradt. A szemfülesek ki is szúrhatják, hogy állán még van pár csepp az okádékból. *
* Csakúgy, mint az elf és az ork nő, úgy Annottah is a nyugalom miatt érkezett a tisztásra. Azonban neki igen kevés nyugalom jutott, köszönhetően annak, hogy valami gonosz boszorkány elátkozta. Ezt persze nem tudja, sőt, de az igazság mégis valami ilyesmi.
A sötételf erőtlenül támolyog keresztül a tisztáson, mikor végre meglát két alakot. Most, ha két elf ülne a tisztáson, azt se bánná. A helyzet nem sokkal jobb, de legalább csak az egyikük elf. A másikuk ugyanis…
~ Ork? ~ Ő is meglepődve néz végig a nőstényen. A különös jelenséget azonban most letudja ennyivel, van fontosabb dolga is. Vizet kell szereznie. Odalép hát hozzájuk, és bármiféle felvezetés nélkül kéri a segítségüket. *
– Segítsetek! Adjatok inni! * Nála nincs semmi ital, és az előbb hányt egy hatalmasat, amitől most úgy érzi, teljesen kiszáradt. A szemfülesek ki is szúrhatják, hogy állán még van pár csepp az okádékból. *
2863. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:24:41
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:24:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – orkot találtam//
*Szeme előtt változik meg a lány testtartása – nevezzük hát lánynak. Nolliro számára idegen a kajlaság, amivel a másik a világban létezik. Tanulmányozva méregeti Szénaboglyát. Nolliro tekintete mellé még az is elférne, ha előkapna egy noteszt, és jegyzetelni kezdene. Nem teszi, az még az ő mércéjével is illetlen lenne – valószínűleg ezt az ork is így értelmezné.*
- Brokákol… hm. Egészen találó!
*Az elismerés őszinte morzsájával húzza mosolyra szája egyik szegletét miközben elismétli az eddig ismeretlen szót. Pontosabban: a jó eséllyel nem is létező szót. Brokákol. Ezt ellopja, használni fogja, mert olyan szépen körbe írja azt, amit ő is átélt a Piactéren. A kérdést hallva pedig igyekszik megnyugtatóan bólintani.*
- Most jó. Béke van.
*Ha kíméletlenül őszinték akarunk lenni, Nollironak azért jó, és azért békés, mert ő maga biztonságban érzi magát. Az orknak még nem kell tudnia, hogy számára ez nem feltétlenül van így. Olyan különös feladat megszerezni egy üvegcse vért, még ha nincs is benne semmi rossz szándék. Semmi fekete mágia, semmi alvilági értékesítés… Nincs szó ilyesmiről, Nolliro mégis habozik.*
~ Hogy hozhatnék fel valami ilyesmit úgy, hogy ne ijedjen el? ~
*Belső morfondírozása mentén arra jut, hogy megpróbálja kicsit szóval tartani és barátkozni a másikkal. Végtére is, személynek nem is olyan rossz társaság, orknak pedig lehetne sokkal veszélyesebb is. Ez egy olyan lehetőség, ami szó szerint az elf ölébe pottyant. Nem kéne elszalasztani.
Közben észreveszi, hogy továbbra is mezítláb van, el is felejtette, hogy volt olyan terv a fejében pár perccel ezelőtt, hogy felkapja csizmáját. Lenéz lábujjaira, és megmozgatja őket a csiklandozó fűben, majd Sahhriachkára néz.*
- Leülünk? *Kezével tesz egy gesztust, ami egyértelműsíti, hogy mire invitálja a másikat.* Honnan jöttél?
*Teszi fel a következő logikus kérdést miközben ő maga letelepszik törökülésben a fűbe. Reméli, a kis kajla is megelégszik ezzel a rögtönzött mesedélutánnal. Nolnak most az az érdeke, hogy minél többet megtudjon róla, és a másik minél nagyobb biztonságban érezze magát mellette. Akkor talán ki tud találni egy módot, hogy megszerezze, amire szüksége van. Még akár azt is érdemes lehet mérlegelni, hogy elmesélje neki az igazságot. Attól függ, mit mond Szénaboglya.*
*Szeme előtt változik meg a lány testtartása – nevezzük hát lánynak. Nolliro számára idegen a kajlaság, amivel a másik a világban létezik. Tanulmányozva méregeti Szénaboglyát. Nolliro tekintete mellé még az is elférne, ha előkapna egy noteszt, és jegyzetelni kezdene. Nem teszi, az még az ő mércéjével is illetlen lenne – valószínűleg ezt az ork is így értelmezné.*
- Brokákol… hm. Egészen találó!
*Az elismerés őszinte morzsájával húzza mosolyra szája egyik szegletét miközben elismétli az eddig ismeretlen szót. Pontosabban: a jó eséllyel nem is létező szót. Brokákol. Ezt ellopja, használni fogja, mert olyan szépen körbe írja azt, amit ő is átélt a Piactéren. A kérdést hallva pedig igyekszik megnyugtatóan bólintani.*
- Most jó. Béke van.
*Ha kíméletlenül őszinték akarunk lenni, Nollironak azért jó, és azért békés, mert ő maga biztonságban érzi magát. Az orknak még nem kell tudnia, hogy számára ez nem feltétlenül van így. Olyan különös feladat megszerezni egy üvegcse vért, még ha nincs is benne semmi rossz szándék. Semmi fekete mágia, semmi alvilági értékesítés… Nincs szó ilyesmiről, Nolliro mégis habozik.*
~ Hogy hozhatnék fel valami ilyesmit úgy, hogy ne ijedjen el? ~
*Belső morfondírozása mentén arra jut, hogy megpróbálja kicsit szóval tartani és barátkozni a másikkal. Végtére is, személynek nem is olyan rossz társaság, orknak pedig lehetne sokkal veszélyesebb is. Ez egy olyan lehetőség, ami szó szerint az elf ölébe pottyant. Nem kéne elszalasztani.
Közben észreveszi, hogy továbbra is mezítláb van, el is felejtette, hogy volt olyan terv a fejében pár perccel ezelőtt, hogy felkapja csizmáját. Lenéz lábujjaira, és megmozgatja őket a csiklandozó fűben, majd Sahhriachkára néz.*
- Leülünk? *Kezével tesz egy gesztust, ami egyértelműsíti, hogy mire invitálja a másikat.* Honnan jöttél?
*Teszi fel a következő logikus kérdést miközben ő maga letelepszik törökülésben a fűbe. Reméli, a kis kajla is megelégszik ezzel a rögtönzött mesedélutánnal. Nolnak most az az érdeke, hogy minél többet megtudjon róla, és a másik minél nagyobb biztonságban érezze magát mellette. Akkor talán ki tud találni egy módot, hogy megszerezze, amire szüksége van. Még akár azt is érdemes lehet mérlegelni, hogy elmesélje neki az igazságot. Attól függ, mit mond Szénaboglya.*
2862. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 01:31:44
Üzenet elküldve: 2025-08-23 01:31:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – elfet találtam//
*A nő leengedi a karjait. Végre vége ennek a bohóckodásnak ezek szerint. Az ork is lazít a testtartásán, és visszatér ahhoz a kiforratlan, szertelen pózhoz, ami a kamaszokra jellemző.*
- Hröö.
*Viszonozza a köszönést egy torokhanggal.
Igaza volt, mégiscsak rokonlélek ez itt. Akkor is, ha ilyen furcsa. Heves bólogatásba kezd.*
- Minden brokákol. *Bök a város felé.* Csend kell.
*Mit fűzhetne még ehhez hozzá? Se verbálisan se érzelmileg nincs azon a szinten, hogy kifejezze, milyen ez neki. Meglehet, nem is fogja fel teljesen. Vágyik a támogatásra, de sehol nem talált hasonszőrű orkokra még. Persze rövid ideje van még csak itt, de máris elveszettnek érzi magát. Mégsem élhet örökké egyedül, remeteként. Fürkésző szemekkel nézi Nollirót.*
- Most jó?
*A nő leengedi a karjait. Végre vége ennek a bohóckodásnak ezek szerint. Az ork is lazít a testtartásán, és visszatér ahhoz a kiforratlan, szertelen pózhoz, ami a kamaszokra jellemző.*
- Hröö.
*Viszonozza a köszönést egy torokhanggal.
Igaza volt, mégiscsak rokonlélek ez itt. Akkor is, ha ilyen furcsa. Heves bólogatásba kezd.*
- Minden brokákol. *Bök a város felé.* Csend kell.
*Mit fűzhetne még ehhez hozzá? Se verbálisan se érzelmileg nincs azon a szinten, hogy kifejezze, milyen ez neki. Meglehet, nem is fogja fel teljesen. Vágyik a támogatásra, de sehol nem talált hasonszőrű orkokra még. Persze rövid ideje van még csak itt, de máris elveszettnek érzi magát. Mégsem élhet örökké egyedül, remeteként. Fürkésző szemekkel nézi Nollirót.*
- Most jó?
2861. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-23 00:52:28
Üzenet elküldve: 2025-08-23 00:52:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – orkot találtam//
//Sahhriachka Valtengrujmer//
*Végre úgy tűnik, egyetértenek Szénaboglyával abban, hogy mit jelent a béke. Ahogy az ork nagyjából sikeresen tükrözi Nol testtartását, az elf mellkasában fellazul valami, ami eddig tettrekészen szorította. Olyannyira, hogy legszívesebben elnevetné magát. Persze ezt nem teszi, ennyire még nem érzi magát biztonságban. Ráadásul egy teljesen idegen ork áll vele szemben. Nem a szíve csücske a faj, eddig csak és kizárólag rossz tapasztalás övezte ismeretségét velük. Erre tessék, újra egyet az útjába sodor a szél. Jó pár kérdése lenne Eeyr felé… Nem a humoráról ismerte eddig az istenséget, de lassan kénytelen átértékelni álláspontját ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy azért küldi felé pont ezeket a szerzeteket, mert mostanában elhanyagolta hitét. Elkezdett elfordulni A Hetediktől, aki most az Erdőmélyi események torz tükrét tartja elé.*
~ Ez tényleg barátságos. ~ *Állapítja meg magában egyszerre meglepetten és megkönnyebbülve. Na nem azért, mert annyira rettegett volna a rárontó zseb-orktól (legalábbis fajtársaihoz mérten illhet rá a kifejezés). Egész egyszerűen felborzolt idegrendszere nyugodott meg a másik arcára kiülő bárgyú vigyor nyomán.
A nyelvi akadályok tovább szaporodnak. Úgy tűnik, nem kerültek közelebb ahhoz, hogy nevén tudják szólítani egymást. Nollironak sem okoz kevesebb fejtörést az ork neve, mint fordítva. Ha akarna, se tudna olyan furcsa torokhangokat kiadni magából, mint ahogy Sahhriachka bemutatkozása alatt tette.*
- Szia! *Mondja jobb híján. Pedig a másik neve hallatán az „egészségedre” találóbb lett volna, de visszafogja magát. Elég idő telt el ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen: az ork nem támad. Így hát Nol lassan kienged – karjai leereszkednek, térdei kiegyenesednek, vállaiból pedig kifut a feszültség. Csak ekkor döbben rá, mennyire megmerevedett eddig minden izma.*
- Pihenek. Sokan voltak a városban. Kellett a csend.
*Továbbra is egyszerű tőmondatokban beszél a másikhoz, mert ez a taktika úgy tűnik beválik, és Sahhriachka továbbra sem tett tanúbizonyságot arról, hogy képességében áll összetettebb mondatokban kommunikálni.*
- És te?
*Kérdez vissza. Ebben a tempóban holnapig itt fognak ácsorogni. Valahogy fel kellene gyorsítani ezt a csigalassú beszélgetést. Bármennyire is sietős hirtelen Nollironak, nem fogja feszíteni a tempót. Amióta az adrenalin nagyjából kiszállt belőle, és valamelyest elkezdett újra tisztán gondolkodni, egy terv kezdett körvonalazódni a fejében - egy kis fiola képében, benne az ork vérével. Vajon milyen színű lehet? Feketének képzeli, de legalábbis sötétebbnek, mint mondjuk az emberekét.
Bárki joggal ítélhetné el Nollirot szándékai miatt. Nem is tűnik fel neki, hogy szinte sötételfeket megszégyenítő morbid képzetek keringenek elméjében mióta ráruházták a küldetést. A célon kívül más nem lebeg a szemei előtt. Mert élnie kell.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.23 00:57:38
//Sahhriachka Valtengrujmer//
*Végre úgy tűnik, egyetértenek Szénaboglyával abban, hogy mit jelent a béke. Ahogy az ork nagyjából sikeresen tükrözi Nol testtartását, az elf mellkasában fellazul valami, ami eddig tettrekészen szorította. Olyannyira, hogy legszívesebben elnevetné magát. Persze ezt nem teszi, ennyire még nem érzi magát biztonságban. Ráadásul egy teljesen idegen ork áll vele szemben. Nem a szíve csücske a faj, eddig csak és kizárólag rossz tapasztalás övezte ismeretségét velük. Erre tessék, újra egyet az útjába sodor a szél. Jó pár kérdése lenne Eeyr felé… Nem a humoráról ismerte eddig az istenséget, de lassan kénytelen átértékelni álláspontját ezzel kapcsolatban. Lehet, hogy azért küldi felé pont ezeket a szerzeteket, mert mostanában elhanyagolta hitét. Elkezdett elfordulni A Hetediktől, aki most az Erdőmélyi események torz tükrét tartja elé.*
~ Ez tényleg barátságos. ~ *Állapítja meg magában egyszerre meglepetten és megkönnyebbülve. Na nem azért, mert annyira rettegett volna a rárontó zseb-orktól (legalábbis fajtársaihoz mérten illhet rá a kifejezés). Egész egyszerűen felborzolt idegrendszere nyugodott meg a másik arcára kiülő bárgyú vigyor nyomán.
A nyelvi akadályok tovább szaporodnak. Úgy tűnik, nem kerültek közelebb ahhoz, hogy nevén tudják szólítani egymást. Nollironak sem okoz kevesebb fejtörést az ork neve, mint fordítva. Ha akarna, se tudna olyan furcsa torokhangokat kiadni magából, mint ahogy Sahhriachka bemutatkozása alatt tette.*
- Szia! *Mondja jobb híján. Pedig a másik neve hallatán az „egészségedre” találóbb lett volna, de visszafogja magát. Elég idő telt el ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen: az ork nem támad. Így hát Nol lassan kienged – karjai leereszkednek, térdei kiegyenesednek, vállaiból pedig kifut a feszültség. Csak ekkor döbben rá, mennyire megmerevedett eddig minden izma.*
- Pihenek. Sokan voltak a városban. Kellett a csend.
*Továbbra is egyszerű tőmondatokban beszél a másikhoz, mert ez a taktika úgy tűnik beválik, és Sahhriachka továbbra sem tett tanúbizonyságot arról, hogy képességében áll összetettebb mondatokban kommunikálni.*
- És te?
*Kérdez vissza. Ebben a tempóban holnapig itt fognak ácsorogni. Valahogy fel kellene gyorsítani ezt a csigalassú beszélgetést. Bármennyire is sietős hirtelen Nollironak, nem fogja feszíteni a tempót. Amióta az adrenalin nagyjából kiszállt belőle, és valamelyest elkezdett újra tisztán gondolkodni, egy terv kezdett körvonalazódni a fejében - egy kis fiola képében, benne az ork vérével. Vajon milyen színű lehet? Feketének képzeli, de legalábbis sötétebbnek, mint mondjuk az emberekét.
Bárki joggal ítélhetné el Nollirot szándékai miatt. Nem is tűnik fel neki, hogy szinte sötételfeket megszégyenítő morbid képzetek keringenek elméjében mióta ráruházták a küldetést. A célon kívül más nem lebeg a szemei előtt. Mert élnie kell.*
A hozzászólás írója (Nolliro Syaskii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.23 00:57:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176