//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa 2. forduló//
//1. kör//
//Mana: 16//
*Megint több minden történik egyszerre, de az egyetlen, ami számára igazán lényeges, hogy nem tud olyan gyorsan mozdulni, hogy képes legyen elkapni a tollát. A legrosszabb az egészben, hogy majdnem sikerül, talán csak egy, vagy két pillanaton múlik az, hogy nem, a lenge puhaság még súrolta is az ujjait, ahogyna átrepült közöttük.
~ Sokkal jobb lett volna úgy elveszíteni, hogy esélyesm sincsen elkapni! ~ fut át gondolatai között, miközben majdnem kitör beőle egy olyan károdás, ami egyáltalán nem jellemző rá, nyomában pedig egy pillanatra elkeseredett kétségbeesés lesz úrrá rajta.
De csak egy pillanatra. Végtére is, még mindig nem reménytelen a helyzete. Van terve is, hogy hogyan szerezze vissza a tollat.
Ráadásul úgy tűnik, hogy a láz, ami korábbi támadójára küldött megtette a hatását, hiszen ő nyilván csak átmenetileg, de visszavonult egy fal mögé, a férfi pedig, aki egy kisebb homokvihart idézett rá egyerlőre nem csinál semmit. Meg van minden esélye, főleg, hogy nem csak mágiát szándékozik használni. Végtére is van két keze és két lába, amit szerencsére még mindig használni képes, mert miután a porfelhő eloszlik körülötte újra teljes mértékben cselekvőképes. Tulajdnképpen elég lenne csak elfutnia odáig, ahová leesett, és egyszerűen visszatűzni magára.
Indulna is, amikor hirtelen bejelentik, hogy az első kör véget ért, ezek után pedig a tűz pályája következik.*
- Igen. *suttogja először hitetlenkedve, majd* Igen, igeeeen! *tör fel belőle már kissé hangosabban. Olyan megkönnyebbülés és gyermeki öröm tölti el hirtelen, hogy képtelen visszatartani nem diadalmas, de mindenképpen megkönnyebbült és boldog kiáltását. Szintén boldog mosolyát sem tudja elrejteni, de nem is akarja.
Összeszedi és visszatűzi magára a tollat, miközben természetesen azért igyekszik a realitások talaján maradni. Mégis csak Maydeleine ejtett ki valakit úgy tűnik, nem pedig ő, újabb bizonyítékát adva ez által azoknak az erőknek, amelyeket eddig is tisztelt és csodált benne. Ettől még úgy érzi, hogy ahhoz képest, hogy élete első igazi harcán van túl, ő is egészen jól helyt állt, végtére is, ketten is támadták, mégsem tűrte tétlenül, és még egy visszatámadásra is futotta az erejéből.
Az egyetlen, amit el szeretett volna kerülni, hogy ő essen ki elsőnek a versenyből, ez sikerült, így pedig úgy érzi, már bármi is történik a következő körben, vagy körökben, már nem kell megszégyenülten távoznia innen. Kicsit ugyan a szerencse is mellé állt, de hát miért ne lehetne neki is szerencséje párszor?
Ruhája ugyan kissé poros lett, de igyekszik amennyire lehet megszabadulni tőle, az ősi, és nem a mágikus módszerrel. Egyszerűen csak amennyire tudja leporolja magát. Egy kis kosz miatt most nem fog átöltözni, időbe telne, és nem szeretné, ha éppen rá kellene várni. Amúgy is jó lenne minél hamarabb túl lenni a folytatáson.*
- Köszönöm Holdfény! *suttogja még a gólemnek búcsúzóul mosolyogva, mielőtt átsétálna a következő pályára.
Ha nem is magabiztosság sugárzik róla, de azért nyugodtabban mozog, és méri fel környezetét, mint nem sokkal korábban, amikor az első forduló kezdődött, valamint azt, hogy ki áll vele szemben és ki van mellette.
~ Ez azért már nehezebb lesz. ~ ismeri el magában, mivel azonban úgy van vele, hogy már most is győztesnek érzi magát, mert eddig nem esett ki, nem tölti el a félelem.
Amint a kürtszó jelt ad a kezdetre szeme sarkából látja meglódulni Maydeleinet, de ő sem tétlenkedik. Tulajdonképpen lemásolja a lány mozdulatait, bár nem feltétlenül azért, hogy utánozza őt, noha arra azért eltölti kis öröm, hogy a másik lány egy tőle tanult varázslatot használ, ahogyan az előző körben éppen ő használta olyat, amit meg a tőle kapott jegyzetekből ismer.
Úgy érzi tanult az előző fordulóból. Már akkor elhatározta, hogy legközelebb nem hagyja, hogy támadják, legközelebb ő maga lesz az, aki majd elsőként támad.
Így is tesz. Minél hamarabb a vele szemben álló mágus közelébe akar érni, aki korábban kisebb homokvihart idézett rá, ezért futni kezd felé, akár Maydeleine ahhoz, aki vele szemben áll. Közben nagyon reméli, hogy megidéződik a varázslat, ami, ha gyenge védelem lesz is a tűz ellen, de mégiscsak védelem.
Éppen csak annyi óvintézkedést tesz még meg, hogy gyengébb, bal kezét a tollára szorítja, ha esetleg újabb por, vagy szélroham akarná letépni róla.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.