Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 483 (9641. - 9660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9660. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:12:45
Üzenet elküldve: 2024-07-25 10:12:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fehér//
//Második szál//
*Legutóbb nem volt alkalma arra, hogy teljes valójában megnézze magának a különleges fagyöngyöket, így mivel akadt néhány órája, úgy döntött, most megteszi. Bár azok az álmok nem érdeklik, melyekhez nem tud testet társítani, de kíváncsisága, ha felébred, akkor le kell csitítani. Nori felszította benne az érdeklődést, s magyarázatok nélkül hagyta, ezért az első útja, amikor végre teheti, a különleges Álomfűzhöz vezet. Nem kíván ma semmi egyebet. A délutánja úgyis a gyerekeké, majd nekik is mesél róla. Vagy, ha megéri, akkor kihozza Arn-t, ő jobban érdeklődik a mágiával átszőtt csodák iránt. Csak az árvák, vagy épp Nori körül tud forogni minden gondolata, így hagy magának egy kis időt, hogy felfedezzen, hogy eltávolodjon tőlük. Vajmi keveset törődik magával mostanság. Új impulzusok kellenek, ami csak az övé. Ebbe ma nem zavarhat bele senki. A fűz alá merészkedik és először csak csodálattal nézi a fagyöngynek ható álomvilágot. Vajon melyikhez nyúljon először? Jégkék szemei pásztázzák a növényt, alabástrom bőrét kissé megfesti a néhol átszűrődő napfény. Itt, ha üvöltene sem hallatszódna ki. Milyen különleges. Mikor végre megtalálja a legszimpatikusabbat, a közelébe lép és lassú, de mégis biztos mozdulattal fonja rá a kezét a fehéren derengő gyöngyre. Hamar látni véli, azt az álmot, amit más aludt. Hasonlóan képzelte, de sokkal jobb élmény mégis. Átadja magát a világnak, ami nem az övé, mit sem figyelve a külvilágra, amit úgyis elzár tőle a fa fátyolként lehulló lombja.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 10:14:26
//Második szál//
*Legutóbb nem volt alkalma arra, hogy teljes valójában megnézze magának a különleges fagyöngyöket, így mivel akadt néhány órája, úgy döntött, most megteszi. Bár azok az álmok nem érdeklik, melyekhez nem tud testet társítani, de kíváncsisága, ha felébred, akkor le kell csitítani. Nori felszította benne az érdeklődést, s magyarázatok nélkül hagyta, ezért az első útja, amikor végre teheti, a különleges Álomfűzhöz vezet. Nem kíván ma semmi egyebet. A délutánja úgyis a gyerekeké, majd nekik is mesél róla. Vagy, ha megéri, akkor kihozza Arn-t, ő jobban érdeklődik a mágiával átszőtt csodák iránt. Csak az árvák, vagy épp Nori körül tud forogni minden gondolata, így hagy magának egy kis időt, hogy felfedezzen, hogy eltávolodjon tőlük. Vajmi keveset törődik magával mostanság. Új impulzusok kellenek, ami csak az övé. Ebbe ma nem zavarhat bele senki. A fűz alá merészkedik és először csak csodálattal nézi a fagyöngynek ható álomvilágot. Vajon melyikhez nyúljon először? Jégkék szemei pásztázzák a növényt, alabástrom bőrét kissé megfesti a néhol átszűrődő napfény. Itt, ha üvöltene sem hallatszódna ki. Milyen különleges. Mikor végre megtalálja a legszimpatikusabbat, a közelébe lép és lassú, de mégis biztos mozdulattal fonja rá a kezét a fehéren derengő gyöngyre. Hamar látni véli, azt az álmot, amit más aludt. Hasonlóan képzelte, de sokkal jobb élmény mégis. Átadja magát a világnak, ami nem az övé, mit sem figyelve a külvilágra, amit úgyis elzár tőle a fa fátyolként lehulló lombja.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.25 10:14:26
9659. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-23 10:25:20
Üzenet elküldve: 2024-07-23 10:25:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Mai valóban tökéletesen táncol a képzeletbeli penge élén. Talán ösztönösen, talán tudatosan vagy esetleg a kettő együttes segítségével, de tetteivel és minden szavával képes úgy irányítani a Nori lelkét jellemző, szeszélyesen és néha túl nagy sebességgel lengedező ingát, hogy a féktelen lendület mégse billentse ki soha a szerkezetet kényes egyensúlyából. Ő talán már azt is tudja, hogy mikor hallható az a jellegzetes, elképzelt kattanás, ami azt jelzi, hogy a feketeség addigi viselkedése pillanatokon belül a visszájára fordul majd. Mai talán éppen ezért nem fél attól, hogy az a rendkívül kényes gép egyszer csak eltörik, és akkor Nori egy valódi pengét márt a fél-elf segítőkészséggel és kíváncsisággal teli szívébe. Még akkor is működik mindez, mikor Mai nem is igazán érzi magát nyeregben, és úgy gondolja, nem az ő érdeme, hogy a lányt sikerül visszarántani egy stabil állapotba. Ez az a bizonyos ösztönös kisugárzás, ami Mai-t jellemzi.
Nori mindeközben nem is sejti, hogy nővére valamennyire is befolyásolhatja, úgy érzi, minden döntés az övé, és ő, vagy legalábbis azok, akik a fejében laknak irányítják minden gondolatát.
Eeyr problémája megoldódik hát, de a következő felvetésre a feketeség megint csak kételkedve néz társára.*
- Veszel egyet nekem? Ez most ígéret vagy hitegetés? Ne gondold, hogy elhiszem, hogy az a nemesi kassza képtelen kiürülni, vagy talán ennyire jól fizet az új munkád? Miféle munka az, amiből a végén házat tudsz venni? *A kérdéseket csak úgy ok nélkül teszi fel, valóban nem vár rájuk választ, illetve, ha kapna is, nem hallgatná azokat végig. Úgyhogy valóban teljesen felesleges lenne Mai-nak belekezdeni a mesedélutánba. Nori nem is hagyja, hanem ráugrik a lányra, hogy újra kényelmesen elhelyezkedjen az ölelésében, aztán már közli is az újabb semmiből jövő ötletét.
Nagyokat pislog, mikor Mai felveti, hogy a lovaglás előtt át kéne öltöznie. Furcsállóan húzza fel a szemöldökét, de abban a pillanatban a fél-elf is rájön, hogy erre semmi szükség.*
- Aha. Semmi értelme. Nem azt mondtam, hogy hercegnőként lovagoljunk, hát fel sem lehet ülni úgy egy lóra *nevet most már kislányos jókedvvel.* Igen, jó így. Hozom Árnyékot, találkozzunk az északi városhatárnál!
*Ajánlja fel, miközben kimászik az ölelésből, kardját újra a hátára csatolja és feláll a földről, ugyanis azt tudja, hogy a lovai biztosan nem egy helyen vannak. Kilép az Álomfűz oltalmazó levelei közül is, ahol kissé hunyorog a hirtelen szemébe sütő nap fényére, ezt még mindig gyűlöli. Aztán, ha Mai nem tartja vissza, akkor el is indul a város főterén található istálló felé a lováért.*
*Mai valóban tökéletesen táncol a képzeletbeli penge élén. Talán ösztönösen, talán tudatosan vagy esetleg a kettő együttes segítségével, de tetteivel és minden szavával képes úgy irányítani a Nori lelkét jellemző, szeszélyesen és néha túl nagy sebességgel lengedező ingát, hogy a féktelen lendület mégse billentse ki soha a szerkezetet kényes egyensúlyából. Ő talán már azt is tudja, hogy mikor hallható az a jellegzetes, elképzelt kattanás, ami azt jelzi, hogy a feketeség addigi viselkedése pillanatokon belül a visszájára fordul majd. Mai talán éppen ezért nem fél attól, hogy az a rendkívül kényes gép egyszer csak eltörik, és akkor Nori egy valódi pengét márt a fél-elf segítőkészséggel és kíváncsisággal teli szívébe. Még akkor is működik mindez, mikor Mai nem is igazán érzi magát nyeregben, és úgy gondolja, nem az ő érdeme, hogy a lányt sikerül visszarántani egy stabil állapotba. Ez az a bizonyos ösztönös kisugárzás, ami Mai-t jellemzi.
Nori mindeközben nem is sejti, hogy nővére valamennyire is befolyásolhatja, úgy érzi, minden döntés az övé, és ő, vagy legalábbis azok, akik a fejében laknak irányítják minden gondolatát.
Eeyr problémája megoldódik hát, de a következő felvetésre a feketeség megint csak kételkedve néz társára.*
- Veszel egyet nekem? Ez most ígéret vagy hitegetés? Ne gondold, hogy elhiszem, hogy az a nemesi kassza képtelen kiürülni, vagy talán ennyire jól fizet az új munkád? Miféle munka az, amiből a végén házat tudsz venni? *A kérdéseket csak úgy ok nélkül teszi fel, valóban nem vár rájuk választ, illetve, ha kapna is, nem hallgatná azokat végig. Úgyhogy valóban teljesen felesleges lenne Mai-nak belekezdeni a mesedélutánba. Nori nem is hagyja, hanem ráugrik a lányra, hogy újra kényelmesen elhelyezkedjen az ölelésében, aztán már közli is az újabb semmiből jövő ötletét.
Nagyokat pislog, mikor Mai felveti, hogy a lovaglás előtt át kéne öltöznie. Furcsállóan húzza fel a szemöldökét, de abban a pillanatban a fél-elf is rájön, hogy erre semmi szükség.*
- Aha. Semmi értelme. Nem azt mondtam, hogy hercegnőként lovagoljunk, hát fel sem lehet ülni úgy egy lóra *nevet most már kislányos jókedvvel.* Igen, jó így. Hozom Árnyékot, találkozzunk az északi városhatárnál!
*Ajánlja fel, miközben kimászik az ölelésből, kardját újra a hátára csatolja és feláll a földről, ugyanis azt tudja, hogy a lovai biztosan nem egy helyen vannak. Kilép az Álomfűz oltalmazó levelei közül is, ahol kissé hunyorog a hirtelen szemébe sütő nap fényére, ezt még mindig gyűlöli. Aztán, ha Mai nem tartja vissza, akkor el is indul a város főterén található istálló felé a lováért.*
9658. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-21 09:38:57
Üzenet elküldve: 2024-07-21 09:38:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Talán Nori szerint a legrosszabb időzítés, de Mai pontosan tudja, hogy nem az. Talán nem olyan kellően átgondolt, mint máskor, de nem várná meg, míg teljesen jól van a másik, hogy utána a nehézkesen felépített várat döntse romba. Szerinte jobb ezt így az elején. Akkor majd tényleg tudnak építkezni. Együtt. Lassan tényleg elpárologni látszik a másik haragja, de ez mind nem jelent semmit, mert bármikor visszatérhet. Szeszélyes és kiszámíthatatlan, minden szavával pengeélen táncol, de egész jól evickél végül. Amit annak elméje fel tud dolgozni, azt meg is teszi. Letehetne már a tekervényes okfejtésekről és elemzésekről vele kapcsolatban, mert tudja, hogy úgy is annyit ragad meg belőle, amennyit. Semmit. De legalább talált egy másik kapaszkodót, ami ebben a helyzetben jól jön a félvérnek. *
- Akkor így. Semmibe veszem, ahogy eddig.
*Ha most meg merné tenni, akkor egy hatalmas megkönnyebbült sóhajjal jelezné a világnak, hogy végre helyesebb mederbe terelődött a beszélgetés. Csak az bántja, hogy nem rajta múlt, esetleg csak a nyugodalma ragadt át. Mennyi mindent kell még tanulnia...*
- Venni fogok neked egyet, aztán amikor szabadnaphoz, vagy éjszakához jutok, ott leszek veled. Tényleg nem hagylak magadra, de sok lett a dolgom. Ez a munka felelősségteljes. *Már ismét magyarázna, sőt bele is kezdene a mesébe, hogy mégis mit művel a rezidencián, hogy mire kérték fel, amikor is eljut a tudat hozzá, hogy Nori nem az a fajta, aki az ilyesmit türelmesen végighallgatná, úgyhogy be is fejezi, mintha csak ennyit akart volna megosztani. Inkább karjaiba zárja ismét, ahogy hirtelen nekirugaszkodik a feketeség. El sem engedi, amíg nem muszáj.
Hagyja, hogy amaz tálalja az ötletet, ami egyébként nem is hangzik rosszul. Még bele is férhet a napba, Bors is hiányzik neki, na meg nem árt kiszellőztetni a fejét. A csinos ruha sem utolsó, a gyermekek között igyekszik nem abban a vörös hát nélküli darabban megjelenni, mert nem oda való. Lóra sem igazán, de... miért is ne. De ahhoz vissza kellene mennie a rezidenciára.*
- Akkor sétáljunk el a lovainkig, és találkozzunk itt. Át kell öltözzek. Nem, annak semmi értelme. Menjünk ki lovagolni, aztán kitaláljuk. Jó lesz így?
*Talán Nori szerint a legrosszabb időzítés, de Mai pontosan tudja, hogy nem az. Talán nem olyan kellően átgondolt, mint máskor, de nem várná meg, míg teljesen jól van a másik, hogy utána a nehézkesen felépített várat döntse romba. Szerinte jobb ezt így az elején. Akkor majd tényleg tudnak építkezni. Együtt. Lassan tényleg elpárologni látszik a másik haragja, de ez mind nem jelent semmit, mert bármikor visszatérhet. Szeszélyes és kiszámíthatatlan, minden szavával pengeélen táncol, de egész jól evickél végül. Amit annak elméje fel tud dolgozni, azt meg is teszi. Letehetne már a tekervényes okfejtésekről és elemzésekről vele kapcsolatban, mert tudja, hogy úgy is annyit ragad meg belőle, amennyit. Semmit. De legalább talált egy másik kapaszkodót, ami ebben a helyzetben jól jön a félvérnek. *
- Akkor így. Semmibe veszem, ahogy eddig.
*Ha most meg merné tenni, akkor egy hatalmas megkönnyebbült sóhajjal jelezné a világnak, hogy végre helyesebb mederbe terelődött a beszélgetés. Csak az bántja, hogy nem rajta múlt, esetleg csak a nyugodalma ragadt át. Mennyi mindent kell még tanulnia...*
- Venni fogok neked egyet, aztán amikor szabadnaphoz, vagy éjszakához jutok, ott leszek veled. Tényleg nem hagylak magadra, de sok lett a dolgom. Ez a munka felelősségteljes. *Már ismét magyarázna, sőt bele is kezdene a mesébe, hogy mégis mit művel a rezidencián, hogy mire kérték fel, amikor is eljut a tudat hozzá, hogy Nori nem az a fajta, aki az ilyesmit türelmesen végighallgatná, úgyhogy be is fejezi, mintha csak ennyit akart volna megosztani. Inkább karjaiba zárja ismét, ahogy hirtelen nekirugaszkodik a feketeség. El sem engedi, amíg nem muszáj.
Hagyja, hogy amaz tálalja az ötletet, ami egyébként nem is hangzik rosszul. Még bele is férhet a napba, Bors is hiányzik neki, na meg nem árt kiszellőztetni a fejét. A csinos ruha sem utolsó, a gyermekek között igyekszik nem abban a vörös hát nélküli darabban megjelenni, mert nem oda való. Lóra sem igazán, de... miért is ne. De ahhoz vissza kellene mennie a rezidenciára.*
- Akkor sétáljunk el a lovainkig, és találkozzunk itt. Át kell öltözzek. Nem, annak semmi értelme. Menjünk ki lovagolni, aztán kitaláljuk. Jó lesz így?
9657. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-19 17:29:05
Üzenet elküldve: 2024-07-19 17:29:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*A lehető legrosszabb időzítés. Ez talán a legfőbb oka annak, hogy Nori mennyire rosszul viseli a hírt, amit Mai pont azért közölt vele őszintén, mert szereti őt, és nem akar neki hazudni, de pont akkor, mikor gyermekkori barátja faképnél hagyta, mikor rövid ideig ismét megízlelte a magány fájdalmasan húsába maró karmait, mikor a túlvilág olyan erőteljesen hívogatja, mint a világ legerősebb mágnese, akkor nem biztos, hogy helyénvaló volt közölni vele azt, hogy nem valósulhat meg mindaz, ami a boldog élet reményének utolsó szikráit éltette a fekete kis lelkében.*
- Hát, azzal tényleg nem.
*Sóhajt fel komoran. Furcsa, de ahogy Mai lenyugtatja magát, a Nori-ban fortyogó düh lángja is szépen lassan kialszik, mintha csak átragadna rá is az a tudatos nyugodtság, amit titkolt testvére magára erőltet. Hiába, ha csak apáról is ugyan, de egy vérből születtek, azt pedig Sa'Tereth maga sem tagadja, hogy a vérnek és annak kötelékének mekkora hatalma van.
A szavak végre szépen lassan áttörik azt a fekete mocsokból szőtt hálót, amik eddig megakadályozták, hogy bármi is eljusson a tudatáig Mai jó szándékú próbálkozásaiból. Most már nem rivall rá hevesen, nem próbálja meg azonnal cáfolni, hanem bamba tekintettel ugyan, de csendben pislog rá, ahogy a lány újra kifejti az istenekről és a velük való kapcsolatáról szóló véleményét.*
- Eeyr utálja, ha semmibe veszik. Ha tényleg képes vagy nem tudomást venni róla, azzal még lehet, hogy helyesen is cselekszel. Ahh, Mai! Ez nem is olyan rossz… belülről teheted tönkre Eeyr-t azzal, hogy egyszerűen nem foglalkozol vele. Tetszik, tetszik.
*Na jó, a lényeget talán mégsem sikerült megértenie, de legalább talált egyféle kapaszkodót, amit markolva meg tudja találni a pozitivitást is a szörnyűségben.
A korábbi dühe huss, csak úgy elszállt, vagy elpárolgott pont úgy, ahogy a minap a sör a pohárból.*
- Nem hazudtál. Úgy nem lehet… Tényleg lesz? *Vág közbe most már rendre Mai mondandójába bizonyos részeknél, ebből feltűnhet a lánynak, hogy most már valóban figyel rá, és nem dob rögtön a kukába mindent, amit hall.*
- Én… szeretném… ne hagyj magamra! Én sem foglak. *S megtört a jég. A feketeség úgy ugrik a lány nyakába, mintha az előbbi kifakadása meg sem történt volna. Talán nem is olyan rossz, ha egy elme annyira mély és kifürkészhetetlen, hogy a haragot és az utálatot egy végtelen, sötét lyukba ejtve megszabadulhatunk tőlük örökre, vagy legalábbis egy időre.*
- Mai, figyi! Megvan még a lovad? Szeretném, ha kimennénk lovagolni a városon kívülre, csak úgy cél nélkül, este pedig hercegnőként vacsorázhatnánk valamelyik fogadóban, aztán meg alhatnál velem… legalább csak ma… *Közli az újabb, semmiből jövő ötletét, aminek megint se füle, se farka, se oka, se értelme, de legalább az övé.*
*A lehető legrosszabb időzítés. Ez talán a legfőbb oka annak, hogy Nori mennyire rosszul viseli a hírt, amit Mai pont azért közölt vele őszintén, mert szereti őt, és nem akar neki hazudni, de pont akkor, mikor gyermekkori barátja faképnél hagyta, mikor rövid ideig ismét megízlelte a magány fájdalmasan húsába maró karmait, mikor a túlvilág olyan erőteljesen hívogatja, mint a világ legerősebb mágnese, akkor nem biztos, hogy helyénvaló volt közölni vele azt, hogy nem valósulhat meg mindaz, ami a boldog élet reményének utolsó szikráit éltette a fekete kis lelkében.*
- Hát, azzal tényleg nem.
*Sóhajt fel komoran. Furcsa, de ahogy Mai lenyugtatja magát, a Nori-ban fortyogó düh lángja is szépen lassan kialszik, mintha csak átragadna rá is az a tudatos nyugodtság, amit titkolt testvére magára erőltet. Hiába, ha csak apáról is ugyan, de egy vérből születtek, azt pedig Sa'Tereth maga sem tagadja, hogy a vérnek és annak kötelékének mekkora hatalma van.
A szavak végre szépen lassan áttörik azt a fekete mocsokból szőtt hálót, amik eddig megakadályozták, hogy bármi is eljusson a tudatáig Mai jó szándékú próbálkozásaiból. Most már nem rivall rá hevesen, nem próbálja meg azonnal cáfolni, hanem bamba tekintettel ugyan, de csendben pislog rá, ahogy a lány újra kifejti az istenekről és a velük való kapcsolatáról szóló véleményét.*
- Eeyr utálja, ha semmibe veszik. Ha tényleg képes vagy nem tudomást venni róla, azzal még lehet, hogy helyesen is cselekszel. Ahh, Mai! Ez nem is olyan rossz… belülről teheted tönkre Eeyr-t azzal, hogy egyszerűen nem foglalkozol vele. Tetszik, tetszik.
*Na jó, a lényeget talán mégsem sikerült megértenie, de legalább talált egyféle kapaszkodót, amit markolva meg tudja találni a pozitivitást is a szörnyűségben.
A korábbi dühe huss, csak úgy elszállt, vagy elpárolgott pont úgy, ahogy a minap a sör a pohárból.*
- Nem hazudtál. Úgy nem lehet… Tényleg lesz? *Vág közbe most már rendre Mai mondandójába bizonyos részeknél, ebből feltűnhet a lánynak, hogy most már valóban figyel rá, és nem dob rögtön a kukába mindent, amit hall.*
- Én… szeretném… ne hagyj magamra! Én sem foglak. *S megtört a jég. A feketeség úgy ugrik a lány nyakába, mintha az előbbi kifakadása meg sem történt volna. Talán nem is olyan rossz, ha egy elme annyira mély és kifürkészhetetlen, hogy a haragot és az utálatot egy végtelen, sötét lyukba ejtve megszabadulhatunk tőlük örökre, vagy legalábbis egy időre.*
- Mai, figyi! Megvan még a lovad? Szeretném, ha kimennénk lovagolni a városon kívülre, csak úgy cél nélkül, este pedig hercegnőként vacsorázhatnánk valamelyik fogadóban, aztán meg alhatnál velem… legalább csak ma… *Közli az újabb, semmiből jövő ötletét, aminek megint se füle, se farka, se oka, se értelme, de legalább az övé.*
9656. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-18 19:25:04
Üzenet elküldve: 2024-07-18 19:25:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Az üzlet megköttett, s szerencsére mindketten jól jártak. Ez a legjobb fajta kimenetel ami csak előfordulhat, Merchen az a kereskedő aki szereti ha mindenki nyer, de leginkább azt szereti ha ő nyer. Kár is volna tagadni. A piacról hamar elindul a szántóföldek felé, úgy értesült hogy egy lehetséges vevő ott kíván találkozni vele. ~Teysus áldja a küldöncöket, hová lenne a világ nélkülük?~ A tisztásojn hamar átcaplat, nem okoz neki gondot megtalálni az utat, hisz már számtalanszor megtette. Reméli sikerül elég aranyat összegyűjtenie a tervei megvalósításához.*
9655. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-18 16:29:04
Üzenet elküldve: 2024-07-18 16:29:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár ritka, hogy dühének ekkora teret enged, most belőle is úgy tör elő minden, ahogyan az emésztő tűz. Persze nála ez így is csak gyenge parázs mások szemében, mert ő ennyit képes belőle kiadni. Érzetre erőteljes csupán. Viszont mégsem elég, amit sejtet a torkának szorító érzése. Mintha nem adott volna ki mindent, mintha így is visszafogná magát, hogy a feketeséget ne bántsa jobban annál is, mint amennyire. Nézi a jelenetet, ahogy hisztérikusan dől fejjel a fűbe, egészen addig, míg fel nem kel. Hagyja, hadd mondja végig, ezt még Nori is megengedte neki, pedig tőle aztán távol áll, hogy ne fojtsa bele másba a szót. Tekintete, mint aki valami savanyúba harapott, de figyel, minden szót elemez magában.*
- Azzal nem sokat fogunk elérni, ha ennyire sajnálod magad Nori.
*Igyekszik visszavenni a saját ritmusát. Elég nehéz ennyi bántó mondat után. Felülmúlja tudását, be kell vallani, a tény, hogy az, akit a legjobban szeret, nem lát benne mást, csak, hogy ő mennyire utálhatja és egyedül akarja hagyni. Pedig ez nincs így. De ezt hogyan magyarázza meg annak, aki sziklaszilárdan verte a fejébe a gondolatot? Sőt... már eleve eldöntötte, már eleve úgy állt elé, hogy őt mindenki elutasítja. *
- Nem érdekelnek az istenek, pont azért nem, mert ilyenek. Ilyen hatalmat adnak, hogy bánthatod általuk azt, akit szeretsz. Nem lehet őket kikerülni, ez igaz. Mindenhol ott vannak, mindent befolyásolnak. De nekem ettől nem kell velük többet foglalkozni annál, mint szükséges. Ott egy oltár, de leszarom. Veled is itt vagyok, pedig...
*Halkan nevet fel most ő, de nélkülözi a hisztérikusságot, inkább csak amolyan lenyomata annak, hogy lehetetlen a helyzet, amibe került.*
- Senki nem büntet téged. Tudom, hogy azt hiszed, de nem. Hazudhattam volna, de nem akarok. Szeretném, hogy mellettem legyél, de nem mehet úgy, mint eddig. És lesz hol laknod. *Újabb nagy levegő, mintha nem jutna elég a tüdejébe. Igazából bármekkora a törekvés, ő is eléggé sértett és nem tud belőle kivonódni. Igazából az történik, hogy valaki körútra vitte a saját, legnagyobb félelmeiben, majd még őt kell sajnálni, mert ő nem akarta. Mai mégis itt van és próbálja győzködni. Ha valami, akkor ez a szánalmas.*
- Máshogy látjuk a dolgokat. Ez nem kéne, hogy baj legyen. Tiéd a döntés, nézz vele szembe. Én itt vagyok, ha szeretnéd. Te itt vagy nekem?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár ritka, hogy dühének ekkora teret enged, most belőle is úgy tör elő minden, ahogyan az emésztő tűz. Persze nála ez így is csak gyenge parázs mások szemében, mert ő ennyit képes belőle kiadni. Érzetre erőteljes csupán. Viszont mégsem elég, amit sejtet a torkának szorító érzése. Mintha nem adott volna ki mindent, mintha így is visszafogná magát, hogy a feketeséget ne bántsa jobban annál is, mint amennyire. Nézi a jelenetet, ahogy hisztérikusan dől fejjel a fűbe, egészen addig, míg fel nem kel. Hagyja, hadd mondja végig, ezt még Nori is megengedte neki, pedig tőle aztán távol áll, hogy ne fojtsa bele másba a szót. Tekintete, mint aki valami savanyúba harapott, de figyel, minden szót elemez magában.*
- Azzal nem sokat fogunk elérni, ha ennyire sajnálod magad Nori.
*Igyekszik visszavenni a saját ritmusát. Elég nehéz ennyi bántó mondat után. Felülmúlja tudását, be kell vallani, a tény, hogy az, akit a legjobban szeret, nem lát benne mást, csak, hogy ő mennyire utálhatja és egyedül akarja hagyni. Pedig ez nincs így. De ezt hogyan magyarázza meg annak, aki sziklaszilárdan verte a fejébe a gondolatot? Sőt... már eleve eldöntötte, már eleve úgy állt elé, hogy őt mindenki elutasítja. *
- Nem érdekelnek az istenek, pont azért nem, mert ilyenek. Ilyen hatalmat adnak, hogy bánthatod általuk azt, akit szeretsz. Nem lehet őket kikerülni, ez igaz. Mindenhol ott vannak, mindent befolyásolnak. De nekem ettől nem kell velük többet foglalkozni annál, mint szükséges. Ott egy oltár, de leszarom. Veled is itt vagyok, pedig...
*Halkan nevet fel most ő, de nélkülözi a hisztérikusságot, inkább csak amolyan lenyomata annak, hogy lehetetlen a helyzet, amibe került.*
- Senki nem büntet téged. Tudom, hogy azt hiszed, de nem. Hazudhattam volna, de nem akarok. Szeretném, hogy mellettem legyél, de nem mehet úgy, mint eddig. És lesz hol laknod. *Újabb nagy levegő, mintha nem jutna elég a tüdejébe. Igazából bármekkora a törekvés, ő is eléggé sértett és nem tud belőle kivonódni. Igazából az történik, hogy valaki körútra vitte a saját, legnagyobb félelmeiben, majd még őt kell sajnálni, mert ő nem akarta. Mai mégis itt van és próbálja győzködni. Ha valami, akkor ez a szánalmas.*
- Máshogy látjuk a dolgokat. Ez nem kéne, hogy baj legyen. Tiéd a döntés, nézz vele szembe. Én itt vagyok, ha szeretnéd. Te itt vagy nekem?
9654. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-18 11:23:05
Üzenet elküldve: 2024-07-18 11:23:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem, mintha kereste volna egyáltalán, de nem találja Mai történetében azt a részt, ami neki nem csak szomorúságot, csalódottságot és még több magányt okoz. Az elhangzott szavak nyomán ő már összerakta magának a saját értelmezése szerinti jelentést: Mai már megtalálta az otthonát Eeyr hívők között, ahol rá semmi szükség többé. Felesleges minden körítés, akkor sem jelent se mást, se többet, se kevesebbet.
Minden, amit érez, először színtiszta gyűlöletként robban ki belőle, majd végül fájdalmas sírássá csendesül le, de most még annál is rosszabbul érzi magát, mint mikor az derült ki, hogy nem tarthat Clion-ékkal. Megint ugyanaz történik, mint mindig. Van két oldal, bármit megtenne, hogy legalább az egyik befogadja őt, de a vége most sem más, egyedül marad. Persze, Mai hitegetheti azzal, hogy akkor is itt lesz neki, de az, hogy néha kijön majd hozzá az utcára megnézni, hogy nem fagyott-e még meg a hideg télben már egyáltalán nem az az idilli kép, amivel a közös otthonuk terve kecsegtette.
Szenvedése a végén már csak halk, mormogó utálkozásban testesül meg, és lassan magába zárkózna, de aztán végtelenül riadt képet vág, mikor a fejét felemelve megpillantja Mai-t tőle pár centire. Még hátra is rántja a fejét ijedtében, és nagyokat pislog, ahogy hallgatja a másikban ugyanúgy teret nyerő düh táplálta mondatokat.
Miután végig hallgatta az újabb szánalmasan nyakatekert magyarázkodást, csak sóhajt egyet, leheletét ilyen közelségből Mai az arcán érezheti. Aztán ő is feltérdel, majd hirtelen előre borul, fejét a fűbe nyomja, és hisztérikusan röhögni kezd az egész kurva szituáción.*
- Hát persze. *Motyogja még a fűbe, míg végül el nem dől oldalra, hogy aztán újra a hátán fekve terüljön ki, és onnan pislogjon fel a lányra.*
- Annyira tagadod az istenek befolyását, hogy azt sem bírod felfogni, hogy mire képesek. Sa'Tereth hatalmát is a bőrödön tapasztaltad rajtam keresztül. Ahol Eeyr oltár van, ott a hívői is ott vannak, miből gondolod, hogy az ő ereje elkerül majd? Eeyr más? Ó, dehogy! Rosszabb! Egyiküket sem kerülheted el csupán azzal, hogy azt hajtogatod, nem hatnak rád… te is tudod, hogy ez marhaság.
*Fejét balra-jobbra forgatja, miközben magyaráz, csak, hogy ezzel is jobban kifejezze, mennyire nem ért egyet Mai véleményével. Aztán felül, kezeivel megtámasztja magát a háta mögött, és úgy folytatja.*
- És amúgy is, akkor hagyjuk a francba az isteneket… Közös házat ígértél nekem még a kikötőben, erre visszajövünk, találsz egyet csak magadnak, és még közlöd is velem, hogy nem mehetek oda. Sőt, Eeyr segítségével be is biztosítottad magad, hogy ne akarjak odamenni. Ezt hogy magyarázod meg?
*Csak nem tudja egyetlenegy mondatig sem mellőzni valamelyik isten említését. Válaszolni továbbra sem hagyja Mai-t, mielőtt még szóra nyílhatna a szája, ismét közbevág.*
- Várj, várj! Mielőtt szólsz, hadd csináljam én is azt, mint te! Azért nem lehet közös házunk, mert bántottalak? Ohh, de hát… az nem én voltam. Mondtam is neked. Én idéztem a varázslatot, miattam történt, de nem én voltam. Miért az én hibám? *Próbál furcsa párhuzamot érzékeltetni azzal a kijelentéssel, hogy „ott vannak az istenek, de nem hatnak rá.”*
- Miért van az, hogy ha az a szörnyeteg, ami bennem él, levagdossa egy tündér szárnyait, majd kibelezi azt, nem elég csak annyit mondanom, hogy de hát nem is én voltam? Mégis gyilkos vagyok. Miért hagy ott a legjobb barátnőm egy hülye padon azért, mert bántottam, mikor nem is én voltam? Én mindenért büntetést érdemlek, de neked bármit szabad? Hogy van ez, Mai?
*Vonja kérdőre határozottan a lányt, mintha a két helyzet tényleg kísértetiesen hasonlítana egymásra. Nori szerint hasonlítanak is, sőt, szinte ugyanaz a kettő. Őt is olyanért vádolják mindig, amit nem is követett el, akkor Mai miért érzi, hogy csupán annyit mondani, hogy „nem érdekel” elég lesz ahhoz, hogy letagadja az ígéretének megszegését?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem, mintha kereste volna egyáltalán, de nem találja Mai történetében azt a részt, ami neki nem csak szomorúságot, csalódottságot és még több magányt okoz. Az elhangzott szavak nyomán ő már összerakta magának a saját értelmezése szerinti jelentést: Mai már megtalálta az otthonát Eeyr hívők között, ahol rá semmi szükség többé. Felesleges minden körítés, akkor sem jelent se mást, se többet, se kevesebbet.
Minden, amit érez, először színtiszta gyűlöletként robban ki belőle, majd végül fájdalmas sírássá csendesül le, de most még annál is rosszabbul érzi magát, mint mikor az derült ki, hogy nem tarthat Clion-ékkal. Megint ugyanaz történik, mint mindig. Van két oldal, bármit megtenne, hogy legalább az egyik befogadja őt, de a vége most sem más, egyedül marad. Persze, Mai hitegetheti azzal, hogy akkor is itt lesz neki, de az, hogy néha kijön majd hozzá az utcára megnézni, hogy nem fagyott-e még meg a hideg télben már egyáltalán nem az az idilli kép, amivel a közös otthonuk terve kecsegtette.
Szenvedése a végén már csak halk, mormogó utálkozásban testesül meg, és lassan magába zárkózna, de aztán végtelenül riadt képet vág, mikor a fejét felemelve megpillantja Mai-t tőle pár centire. Még hátra is rántja a fejét ijedtében, és nagyokat pislog, ahogy hallgatja a másikban ugyanúgy teret nyerő düh táplálta mondatokat.
Miután végig hallgatta az újabb szánalmasan nyakatekert magyarázkodást, csak sóhajt egyet, leheletét ilyen közelségből Mai az arcán érezheti. Aztán ő is feltérdel, majd hirtelen előre borul, fejét a fűbe nyomja, és hisztérikusan röhögni kezd az egész kurva szituáción.*
- Hát persze. *Motyogja még a fűbe, míg végül el nem dől oldalra, hogy aztán újra a hátán fekve terüljön ki, és onnan pislogjon fel a lányra.*
- Annyira tagadod az istenek befolyását, hogy azt sem bírod felfogni, hogy mire képesek. Sa'Tereth hatalmát is a bőrödön tapasztaltad rajtam keresztül. Ahol Eeyr oltár van, ott a hívői is ott vannak, miből gondolod, hogy az ő ereje elkerül majd? Eeyr más? Ó, dehogy! Rosszabb! Egyiküket sem kerülheted el csupán azzal, hogy azt hajtogatod, nem hatnak rád… te is tudod, hogy ez marhaság.
*Fejét balra-jobbra forgatja, miközben magyaráz, csak, hogy ezzel is jobban kifejezze, mennyire nem ért egyet Mai véleményével. Aztán felül, kezeivel megtámasztja magát a háta mögött, és úgy folytatja.*
- És amúgy is, akkor hagyjuk a francba az isteneket… Közös házat ígértél nekem még a kikötőben, erre visszajövünk, találsz egyet csak magadnak, és még közlöd is velem, hogy nem mehetek oda. Sőt, Eeyr segítségével be is biztosítottad magad, hogy ne akarjak odamenni. Ezt hogy magyarázod meg?
*Csak nem tudja egyetlenegy mondatig sem mellőzni valamelyik isten említését. Válaszolni továbbra sem hagyja Mai-t, mielőtt még szóra nyílhatna a szája, ismét közbevág.*
- Várj, várj! Mielőtt szólsz, hadd csináljam én is azt, mint te! Azért nem lehet közös házunk, mert bántottalak? Ohh, de hát… az nem én voltam. Mondtam is neked. Én idéztem a varázslatot, miattam történt, de nem én voltam. Miért az én hibám? *Próbál furcsa párhuzamot érzékeltetni azzal a kijelentéssel, hogy „ott vannak az istenek, de nem hatnak rá.”*
- Miért van az, hogy ha az a szörnyeteg, ami bennem él, levagdossa egy tündér szárnyait, majd kibelezi azt, nem elég csak annyit mondanom, hogy de hát nem is én voltam? Mégis gyilkos vagyok. Miért hagy ott a legjobb barátnőm egy hülye padon azért, mert bántottam, mikor nem is én voltam? Én mindenért büntetést érdemlek, de neked bármit szabad? Hogy van ez, Mai?
*Vonja kérdőre határozottan a lányt, mintha a két helyzet tényleg kísértetiesen hasonlítana egymásra. Nori szerint hasonlítanak is, sőt, szinte ugyanaz a kettő. Őt is olyanért vádolják mindig, amit nem is követett el, akkor Mai miért érzi, hogy csupán annyit mondani, hogy „nem érdekel” elég lesz ahhoz, hogy letagadja az ígéretének megszegését?*
9653. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-18 09:15:22
Üzenet elküldve: 2024-07-18 09:15:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden rezdülést figyel, hiszen minden fontos. Mikor kell leállni, mikor kell inkább más hangsúlyt használnia, mit okoznak a hallott szavak a lánynak. Illetve mindent kellene figyelnie, de ez nem sikerül maradéktalanul. A legtöbbször tud teljesen racionális lenni, s már-már hideg, ha a lélekkel kell foglalkoznia, de nem egyszerű ezt művelni, ha tulajdon testvéréről van szó. Ilyenkor az észérvek nagyon könnyen szertefoszlanak, úgy mint az a belső nyugalom, ami mindig jellemző rá. Mindig egy mérlegként működik, s igyekszik úgy pakolni a súlyokat a másikra, hogy az ne billenhessen ki teljesen. De Norival nem egyszerű, bár most hibáztatni sem teljesen lehet. Nem figyelt eléggé, nem finoman adagolta az információkat, hanem hidegzuhanyként engedte rá a szinte semmiből. Csak épphogy készítette fel.
Nem várta, hogy jól viseli majd, de annyira bízott magában, hogy a szavai után majd egy kicsit több megértés szorul a feketeségbe. Ilyen az, ha nem képes úgy működni, ahogyan azt magától elvárja. Nem volt cseppet sem felkészült. De nem esik kétségbe, ebből is tanul. Csakhogy a szavak éles késként marnak a szívébe, s bár már a másik már megjáratta vele azt a poklot, ahová most kívánja, talán önként menne vissza. De hidegvér kell. Újra az kell legyen, aki kizökkenthetetlen. Tudja. Ehelyett mégis megengedi végre magának, hogy emberi legyen, s harag lobbanhasson fel benne miután végig hallgatta az összes korholást, a vádakat. Nézi a végül síró arcot, s megremeg a szája széle. Nyelveivel meg kell nedvesíteni ajkát, mert kiszáradt annak hevében, ami benne készülődik. Csak mered a másikra és szinte csatát vív benne a harag és a másik sajnálata a könnyes szemek láttán. De egyszerűen nem engedheti meg, hogy mindig ugyanaz legyen a vége: a másik hisztije révén eléri amit akar. A szeretetet, a megbocsátást. Mindent. Nála legalábbis biztosan. Hirtelen feltérdel és szinte belebámul a másik arcába.*
- Amikor rám engedted a kibaszott mágiádat, akkor kellett volna így zokognod. Amikor az egyetlen, akim van, akkor bántott, amikor a leginkább mellettem kellett volna lennie. Tudod, nekem nem kellene itt lennem és mégis itt vagyok és hallgatom, hogyan beszélsz arról, rólam, aki őszinte hozzád. Aki itt maradt.
*Nagy levegőt vesz, hogy amint kifújja párologjon belőle a harag. A hangja nyugodtabbá válik, próbálja megzabolázni az elszabaduló érzelmeit és azt az emésztő haragot, amit még ki sem adott magából igazán, mert elnyomta a rengeteg feladattal, amit magára vállalt.*
- Csak egy kurva oltár. *Nos, maradéktalanul nem sikerült.* - Ott van az épületben. De akkor kérdem máshogy. Amikor elvittél a Vérkertbe én Sa'Tereth hívővé váltam? Amikor megölellek, vagy veled alszok összegabalyodva, akkor Sa'Tereth tanait követem? Ugye, hogy nem? Az a tied maradt és engem nem érdekel. Nem hat rám. Ugyan úgy, ahogy Eeyr sem. Remélem így már tiszta.
*Valószínűleg nem, de ezzel magát is nyugtatni próbálja, nem csak a lányt. Visszaereszkedik a földre és mérgesen dől neki a fa törzsének ismét, nem is nézve a lányra. Egyszer talán neki is megengedhető. Pedig semmi ahhoz képest, amit Nori képes produkálni alkalomadtán.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden rezdülést figyel, hiszen minden fontos. Mikor kell leállni, mikor kell inkább más hangsúlyt használnia, mit okoznak a hallott szavak a lánynak. Illetve mindent kellene figyelnie, de ez nem sikerül maradéktalanul. A legtöbbször tud teljesen racionális lenni, s már-már hideg, ha a lélekkel kell foglalkoznia, de nem egyszerű ezt művelni, ha tulajdon testvéréről van szó. Ilyenkor az észérvek nagyon könnyen szertefoszlanak, úgy mint az a belső nyugalom, ami mindig jellemző rá. Mindig egy mérlegként működik, s igyekszik úgy pakolni a súlyokat a másikra, hogy az ne billenhessen ki teljesen. De Norival nem egyszerű, bár most hibáztatni sem teljesen lehet. Nem figyelt eléggé, nem finoman adagolta az információkat, hanem hidegzuhanyként engedte rá a szinte semmiből. Csak épphogy készítette fel.
Nem várta, hogy jól viseli majd, de annyira bízott magában, hogy a szavai után majd egy kicsit több megértés szorul a feketeségbe. Ilyen az, ha nem képes úgy működni, ahogyan azt magától elvárja. Nem volt cseppet sem felkészült. De nem esik kétségbe, ebből is tanul. Csakhogy a szavak éles késként marnak a szívébe, s bár már a másik már megjáratta vele azt a poklot, ahová most kívánja, talán önként menne vissza. De hidegvér kell. Újra az kell legyen, aki kizökkenthetetlen. Tudja. Ehelyett mégis megengedi végre magának, hogy emberi legyen, s harag lobbanhasson fel benne miután végig hallgatta az összes korholást, a vádakat. Nézi a végül síró arcot, s megremeg a szája széle. Nyelveivel meg kell nedvesíteni ajkát, mert kiszáradt annak hevében, ami benne készülődik. Csak mered a másikra és szinte csatát vív benne a harag és a másik sajnálata a könnyes szemek láttán. De egyszerűen nem engedheti meg, hogy mindig ugyanaz legyen a vége: a másik hisztije révén eléri amit akar. A szeretetet, a megbocsátást. Mindent. Nála legalábbis biztosan. Hirtelen feltérdel és szinte belebámul a másik arcába.*
- Amikor rám engedted a kibaszott mágiádat, akkor kellett volna így zokognod. Amikor az egyetlen, akim van, akkor bántott, amikor a leginkább mellettem kellett volna lennie. Tudod, nekem nem kellene itt lennem és mégis itt vagyok és hallgatom, hogyan beszélsz arról, rólam, aki őszinte hozzád. Aki itt maradt.
*Nagy levegőt vesz, hogy amint kifújja párologjon belőle a harag. A hangja nyugodtabbá válik, próbálja megzabolázni az elszabaduló érzelmeit és azt az emésztő haragot, amit még ki sem adott magából igazán, mert elnyomta a rengeteg feladattal, amit magára vállalt.*
- Csak egy kurva oltár. *Nos, maradéktalanul nem sikerült.* - Ott van az épületben. De akkor kérdem máshogy. Amikor elvittél a Vérkertbe én Sa'Tereth hívővé váltam? Amikor megölellek, vagy veled alszok összegabalyodva, akkor Sa'Tereth tanait követem? Ugye, hogy nem? Az a tied maradt és engem nem érdekel. Nem hat rám. Ugyan úgy, ahogy Eeyr sem. Remélem így már tiszta.
*Valószínűleg nem, de ezzel magát is nyugtatni próbálja, nem csak a lányt. Visszaereszkedik a földre és mérgesen dől neki a fa törzsének ismét, nem is nézve a lányra. Egyszer talán neki is megengedhető. Pedig semmi ahhoz képest, amit Nori képes produkálni alkalomadtán.*
9652. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-17 20:57:02
Üzenet elküldve: 2024-07-17 20:57:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ugyan először nem akaródzik neki felkelni a földről, de Mai kedvéért megteszi. Ott ül mellette és kíváncsian várja, hogy mit akar ennyire elmondani a lány. Persze, a tőle megszokott, furcsa következtetés szülte kérdés nem maradhat el, de a kapott válaszra csak ugyanolyan nemtörődően vállat ránt, mint ma mindenre.*
- Fene tudja, csak úgy jelentetted be, hogy el kell mondanod valamit, mint ahogy azt szokták, ha valaki terhes.
*Nem érdekes, jobb is, hogy nem erről van szó. Látja, hogy Mai-nak nehezen sikerül elkezdenie a mondandóját, de Nori egyelőre még türelmes, nem szól közbe, csak édesen pislog a barna szemeivel, és várja, hogy végre megtudja azt a nagyon fontos valamit.
Mikor végre szavak is elhagyják a másik száját, erősen koncentrál, mert tudja, hogy ezt most muszáj lesz megértenie, bármennyire is nem képes az agya ilyesmire az utóbbi egy-két napban. Amikor Mai arról mesél, hogy dolgozni kezdett, és otthonra is lelt abban a bizonyos árvaházban, még széles, boldog mosoly húzódik ajkaira, mert azt hiszi, úgy folytatódik a történet, hogy végre neki is lesz hol laknia, és ha nem is saját házukban, de együtt élhetnek majd valahol, ami nem az utca és nem is egy fogadó. Már örömködne is hangosan, de csendre intik. A mesének még nincs vége, se nem fuss el véle, a rossz hír még csak most jön. Igazi, fájdalmas hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy Mai szerint ő nem tarthat vele. Rengeteg gondolat nyilall most az agyába attól kezdve, hogy Mai nem is szereti őt igazán addig, hogy annyira haragszik rá a rémálmok miatt, hogy soha többé nem akar vele együtt lakni. Szája sírásra görbül, szemeibe azonnal könnyek szöknek, de nem kezdenek el patakokban folyni, sőt, azonnal elapadnak, és rideg, gyilkos tekintet váltja fel őket, mikor meghallja a továbbiakat. Ha Mai mondandója véget ért volna az első része után, olyan boldog lett volna, hogy madarat lehetne vele fogatni, ha a felénél, akkor talán csak szomorú lenne és kibőgné magát, de a vége már több a soknál. Féktelen dühöt, haragod és csalódást érez, amiről kétséges, hogy mennyire tudja visszatartani, hogy kirobbanjon belőle.*
- Menj a pokolba… *sziszegi maga elé.* Te tényleg megérdemelnéd azt a sírgödröt. Most már nem viccelek. *Most döbben rá végérvényesen, hogy a vérkötelék valóban nem jött létre kettejük közt, hisz Mai épp most vallotta be, hogy az egyik fő ígéretét szegte meg, hiába minden magyarázat, amivel megpróbálja megvédeni magát.*
- Fogd be a szád! *rivall rá a fogait csikorgatva.* Hazugság, szemenszedett hazugság az egész szánalmas mese, amit magyarázol hozzá. Még hogy semmi közöd hozzá. Odamentél, Mai. Nem utasítottál te el semmit, mert odamentél. Az egyetlen dolgot csináltad, amire megkértelek, hogy kerüld el. Messziről. Eszedben sem volt betartani, igaz? A közös ház ötlete is csak addig volt fontos, míg magadnak nem találtál helyet, mert féltél, hogy a nemes kis feneked az utcán marad, mi? Most, hogy találtál magadnak otthont, én már megfagyhatok az utcán, ugye?
*Teljesen hátat fordít a lánynak, térdeit felhúzza a mellkasához, és átkarolja őket. Lepillant a karkötőjére is, amit látva már nem csak dühös, hanem félni is kezd Mai-tól, hisz tudja, hogy onnantól fogva, hogy barátnőjének köze van Eeyr-hez, már mellette sincs biztonságban.*
- Gyűlöllek, Mai! Ilyet még senki nem tett velem… *Reszketnek az ajkai, most szeretne bőgni, de nem tud. Hagyták már magára, bántották, használták ki nyíltan, dobták ki, mint egy rongyot, de így még senki nem vezette az orránál fogva, és nem fordultak soha ennyire egyértelműen ellene. Ha valakitől nem számított ilyen gerinctelen tettre, az Mai. Hiába minden megnyugtatás, minden kedves szó, ezek most nem győzik meg arról, hogy a testvéreként szeretett lány nem tett semmi rosszat.*
- Utállak… tudd meg… *nyöszörgi halkan, miközben végre elindulnak a kis könnyei, de csak lassan, hüppögve, miközben az egész teste reszket a túlbuzgó, fájdalmas érzésektől.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.17 20:57:30
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ugyan először nem akaródzik neki felkelni a földről, de Mai kedvéért megteszi. Ott ül mellette és kíváncsian várja, hogy mit akar ennyire elmondani a lány. Persze, a tőle megszokott, furcsa következtetés szülte kérdés nem maradhat el, de a kapott válaszra csak ugyanolyan nemtörődően vállat ránt, mint ma mindenre.*
- Fene tudja, csak úgy jelentetted be, hogy el kell mondanod valamit, mint ahogy azt szokták, ha valaki terhes.
*Nem érdekes, jobb is, hogy nem erről van szó. Látja, hogy Mai-nak nehezen sikerül elkezdenie a mondandóját, de Nori egyelőre még türelmes, nem szól közbe, csak édesen pislog a barna szemeivel, és várja, hogy végre megtudja azt a nagyon fontos valamit.
Mikor végre szavak is elhagyják a másik száját, erősen koncentrál, mert tudja, hogy ezt most muszáj lesz megértenie, bármennyire is nem képes az agya ilyesmire az utóbbi egy-két napban. Amikor Mai arról mesél, hogy dolgozni kezdett, és otthonra is lelt abban a bizonyos árvaházban, még széles, boldog mosoly húzódik ajkaira, mert azt hiszi, úgy folytatódik a történet, hogy végre neki is lesz hol laknia, és ha nem is saját házukban, de együtt élhetnek majd valahol, ami nem az utca és nem is egy fogadó. Már örömködne is hangosan, de csendre intik. A mesének még nincs vége, se nem fuss el véle, a rossz hír még csak most jön. Igazi, fájdalmas hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy Mai szerint ő nem tarthat vele. Rengeteg gondolat nyilall most az agyába attól kezdve, hogy Mai nem is szereti őt igazán addig, hogy annyira haragszik rá a rémálmok miatt, hogy soha többé nem akar vele együtt lakni. Szája sírásra görbül, szemeibe azonnal könnyek szöknek, de nem kezdenek el patakokban folyni, sőt, azonnal elapadnak, és rideg, gyilkos tekintet váltja fel őket, mikor meghallja a továbbiakat. Ha Mai mondandója véget ért volna az első része után, olyan boldog lett volna, hogy madarat lehetne vele fogatni, ha a felénél, akkor talán csak szomorú lenne és kibőgné magát, de a vége már több a soknál. Féktelen dühöt, haragod és csalódást érez, amiről kétséges, hogy mennyire tudja visszatartani, hogy kirobbanjon belőle.*
- Menj a pokolba… *sziszegi maga elé.* Te tényleg megérdemelnéd azt a sírgödröt. Most már nem viccelek. *Most döbben rá végérvényesen, hogy a vérkötelék valóban nem jött létre kettejük közt, hisz Mai épp most vallotta be, hogy az egyik fő ígéretét szegte meg, hiába minden magyarázat, amivel megpróbálja megvédeni magát.*
- Fogd be a szád! *rivall rá a fogait csikorgatva.* Hazugság, szemenszedett hazugság az egész szánalmas mese, amit magyarázol hozzá. Még hogy semmi közöd hozzá. Odamentél, Mai. Nem utasítottál te el semmit, mert odamentél. Az egyetlen dolgot csináltad, amire megkértelek, hogy kerüld el. Messziről. Eszedben sem volt betartani, igaz? A közös ház ötlete is csak addig volt fontos, míg magadnak nem találtál helyet, mert féltél, hogy a nemes kis feneked az utcán marad, mi? Most, hogy találtál magadnak otthont, én már megfagyhatok az utcán, ugye?
*Teljesen hátat fordít a lánynak, térdeit felhúzza a mellkasához, és átkarolja őket. Lepillant a karkötőjére is, amit látva már nem csak dühös, hanem félni is kezd Mai-tól, hisz tudja, hogy onnantól fogva, hogy barátnőjének köze van Eeyr-hez, már mellette sincs biztonságban.*
- Gyűlöllek, Mai! Ilyet még senki nem tett velem… *Reszketnek az ajkai, most szeretne bőgni, de nem tud. Hagyták már magára, bántották, használták ki nyíltan, dobták ki, mint egy rongyot, de így még senki nem vezette az orránál fogva, és nem fordultak soha ennyire egyértelműen ellene. Ha valakitől nem számított ilyen gerinctelen tettre, az Mai. Hiába minden megnyugtatás, minden kedves szó, ezek most nem győzik meg arról, hogy a testvéreként szeretett lány nem tett semmi rosszat.*
- Utállak… tudd meg… *nyöszörgi halkan, miközben végre elindulnak a kis könnyei, de csak lassan, hüppögve, miközben az egész teste reszket a túlbuzgó, fájdalmas érzésektől.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.17 20:57:30
9651. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-17 20:01:06
Üzenet elküldve: 2024-07-17 20:01:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Nem éri váratlanul a kijelentés, annyi abszurd dolgot hallott már a lánytól, hogy nem is számított másra. Azért egyik szemöldöke feljebb szalad, s bár a vicc részét nem értette Nori, ő tovább fűzi azt.*
- Ó édes, arra a pofonra felkelnél, csak hogy vissza add.
*Neveti el magát a képre. Persze sosem hagyná, ha tehet ellene, hogy ilyesfajta butaságokat kövessen el a másik. Azt szerencsére nem is sejti, hogy a képzelgések mögött szerepelhet az is, hogy magával viszi őt is. Nem, neki nagyon sok dolga van, egyáltalán nincs ideje meghalni. Várják a gyerekek és a feketeségnek is szüksége van rá. Mennyi feladat. Mennyire élvezi. Nem vesződik a fűz gömbjeinek kérdésével, mert ez sem olyan, ami meglepi, mindössze nem érti, hogyan nem foglalkozik valaki olyasféle dolgokkal, ami érdekli őt. Amit megmutatna.
Az alkohol kérdése is homályba vész, elég volt hát a válasz, nagy szerencséjére. Így megpihenve már úgy sem érez belőle semmit. Legalábbis ezt magyarázza be magának, hogy ne kelljen foglalkoznia vele még gondolatban sem. Ő nem tett semmi rosszat. Semmit, amit ne szabadna.
Talán hagyhatta volna, hogy Nori fetrengjen kislány módjára és hamarabb szólhatott volna, hogy ne feküdjön rá a hátán örök díszekként tetszelgő fegyverekre, de már mindegy. Így csak a mulatságos mozdulatsort figyelgeti. Már az ő fejében más van, vicces, vagy nem a jelenet, nem a jókedv fog következni. Kissé görcsbe rándul a gyomra attól, hogy mi következik most, de nagy nehezen csak mellé ül a másik. Szeretné vállára hajtani a fejét, de nem akarja, hogy utána a földön koppanjon, amint elmeséli neki, amit akart. Az újabb kérdés zökkenti ki kissé, mielőtt belekezdene.*
- Terhes. Nem tudom Nori, mégis kitől? És milyen mágiával? Félvér vagyok.
*Rázza meg a fejét, megpróbálva egyáltalán nem belegondolni, hogy mennyire is fáj neki a tény, hogy vele ilyen nem történhet meg soha. Mindegy. Van kikre vigyázzon és még többen lesznek. Majd oda adja nekik minden gondoskodását. És a testvérének. Nehezen kezd bele, de nem váratja sokáig. Hagyja, ha válaszolni kívánna, amit szinte pontosan tud, hogy mi lenne.*
- Szóval. *Vesz egy mély lélegzetet, ami már majdhogynem szaggat, pedig ezen túl kell esni. Nincs más út.*
- Dolgozni kezdtem egy... egy árvaházban. Illetve, leendő árvaházban. Talán ismered a Sayqueves rezidenciát... Én most ott lakok. És gyerekekre vigyázok és tanítom őket, terveik vannak velem... bár ez még a jövő. *Újabb mély levegő, hiszen a neheze most jön, s ha közbe kívánna is szólni, egyszerűen leinti a kezével a mondata előtt. Figyeli az arcot, tudni fogja, mikor akar megszólalni.* - Oda nem vihetlek magammal, de nem foglak magadra sem hagyni. Mindig szakítok rád időt majd és leszek veled eleget. Már, ha az után, amit mondok... nem mész el tőlem. *Kutat a tekintetben, de ismét nem hagy sok időt, hogy ne szólalhasson meg.* - Van ott egy Eeyr oltár. Még mindig semmi közöm nincs hozzá, nem is lesz és elutasítottam, ami ezzel kapcsolatos. Megértik. Nem erőltetik. De a közelemben van. Tudom mit ígértem és tartom. De a közelemben van. *Ezen más lehetséges, hogy csak nevetne, de ismerve Nori elméjét és azt a fanatizmust, amit ő él meg az istenével kapcsolatban, sokkal sarkalatosabb kérdés bárminél. Még a közös lakás reményének elvesztésénél is. *
*Nem éri váratlanul a kijelentés, annyi abszurd dolgot hallott már a lánytól, hogy nem is számított másra. Azért egyik szemöldöke feljebb szalad, s bár a vicc részét nem értette Nori, ő tovább fűzi azt.*
- Ó édes, arra a pofonra felkelnél, csak hogy vissza add.
*Neveti el magát a képre. Persze sosem hagyná, ha tehet ellene, hogy ilyesfajta butaságokat kövessen el a másik. Azt szerencsére nem is sejti, hogy a képzelgések mögött szerepelhet az is, hogy magával viszi őt is. Nem, neki nagyon sok dolga van, egyáltalán nincs ideje meghalni. Várják a gyerekek és a feketeségnek is szüksége van rá. Mennyi feladat. Mennyire élvezi. Nem vesződik a fűz gömbjeinek kérdésével, mert ez sem olyan, ami meglepi, mindössze nem érti, hogyan nem foglalkozik valaki olyasféle dolgokkal, ami érdekli őt. Amit megmutatna.
Az alkohol kérdése is homályba vész, elég volt hát a válasz, nagy szerencséjére. Így megpihenve már úgy sem érez belőle semmit. Legalábbis ezt magyarázza be magának, hogy ne kelljen foglalkoznia vele még gondolatban sem. Ő nem tett semmi rosszat. Semmit, amit ne szabadna.
Talán hagyhatta volna, hogy Nori fetrengjen kislány módjára és hamarabb szólhatott volna, hogy ne feküdjön rá a hátán örök díszekként tetszelgő fegyverekre, de már mindegy. Így csak a mulatságos mozdulatsort figyelgeti. Már az ő fejében más van, vicces, vagy nem a jelenet, nem a jókedv fog következni. Kissé görcsbe rándul a gyomra attól, hogy mi következik most, de nagy nehezen csak mellé ül a másik. Szeretné vállára hajtani a fejét, de nem akarja, hogy utána a földön koppanjon, amint elmeséli neki, amit akart. Az újabb kérdés zökkenti ki kissé, mielőtt belekezdene.*
- Terhes. Nem tudom Nori, mégis kitől? És milyen mágiával? Félvér vagyok.
*Rázza meg a fejét, megpróbálva egyáltalán nem belegondolni, hogy mennyire is fáj neki a tény, hogy vele ilyen nem történhet meg soha. Mindegy. Van kikre vigyázzon és még többen lesznek. Majd oda adja nekik minden gondoskodását. És a testvérének. Nehezen kezd bele, de nem váratja sokáig. Hagyja, ha válaszolni kívánna, amit szinte pontosan tud, hogy mi lenne.*
- Szóval. *Vesz egy mély lélegzetet, ami már majdhogynem szaggat, pedig ezen túl kell esni. Nincs más út.*
- Dolgozni kezdtem egy... egy árvaházban. Illetve, leendő árvaházban. Talán ismered a Sayqueves rezidenciát... Én most ott lakok. És gyerekekre vigyázok és tanítom őket, terveik vannak velem... bár ez még a jövő. *Újabb mély levegő, hiszen a neheze most jön, s ha közbe kívánna is szólni, egyszerűen leinti a kezével a mondata előtt. Figyeli az arcot, tudni fogja, mikor akar megszólalni.* - Oda nem vihetlek magammal, de nem foglak magadra sem hagyni. Mindig szakítok rád időt majd és leszek veled eleget. Már, ha az után, amit mondok... nem mész el tőlem. *Kutat a tekintetben, de ismét nem hagy sok időt, hogy ne szólalhasson meg.* - Van ott egy Eeyr oltár. Még mindig semmi közöm nincs hozzá, nem is lesz és elutasítottam, ami ezzel kapcsolatos. Megértik. Nem erőltetik. De a közelemben van. Tudom mit ígértem és tartom. De a közelemben van. *Ezen más lehetséges, hogy csak nevetne, de ismerve Nori elméjét és azt a fanatizmust, amit ő él meg az istenével kapcsolatban, sokkal sarkalatosabb kérdés bárminél. Még a közös lakás reményének elvesztésénél is. *
9650. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-17 12:16:28
Üzenet elküldve: 2024-07-17 12:16:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Többféleképp lehet értelmezni Nori abszurd megszólalását. Lehet, hogy csak egy direkt elsütött, rossz humorú vicc, lehet, hogy az ő abnormálisan működő kis agyának egy valós képzelgése az, hogy jó lehet együtt egy sírgödörben aludni anélkül, hogy meghaltak volna, de kevésbé ártatlanul arra is gondolhatnánk, hogy a feketeségnek megfordult a fejében, hogy magával vigye a halálba Mai-t azért, hogy a másvilágon se legyen egyedül. Bármi is az igazság, nem csoda, hogy a fél-elf lány heves fejrázással tiltakozik az ötlet ellen. Nori szerencsére nem is ragaszkodik az ötlethez.*
- Mai, ha ki kell ásnod, akkor a pofon nem lesz elég ahhoz, hogy felébredjek. *Mondja neki úgy, mintha ki kellene okítania tudatlanságából a lányt, miszerint a halottakat nem kelti életre holmi pofon. Az biztos, hogy most sem sikerült a viccet viccként értelmeznie.*
- Kipróbáltam, persze. *Pislog értetlenül, most épp azért, hogy mégis hogyan gondolja azt mai, hogy nem próbálta ki, ha már mesélt róla. Bele sem gondol abba, hogy akkor talán többet kéne tudnia róla. Hiányosak az emlékei, és ezerfelé járnak a gondolatai, nem csoda hát, hogy ennyire kusza most minden a fejében. Remélhetőleg a külvilág kizárása, az Álomfűz alatti pihenés és Mai társasága segít a szétszórt állapotán.
Az persze nem kerüli el a figyelmét, hogy társa léptei kissé bizonytalanok az alkoholtól. Még akkor is gyanúsan néz vissza rá, mikor Mai letagadja mindezt, de úgy tűnik, Nori számára kielégítő a magyarázat, nincs miért tovább nyaggatnia őt. Már csak azért sem, mert volt ő sokkal részegebb is pont amiatt, mert elvesztette őt.
A fűzfa lombjai alatt elbújva Nori meggondolatlanul dobja hanyatt magát, és utána egy, a hátára fordult teknős ficánkolásához hasonló mozdulatokkal szedi le magáról a kardját és tolja félre, hogy utána végre kényelmesen terülhessen ki a földön.*
- Már megütöttem magam *mondja, hiába az utólagos figyelmeztetés, az már nem segít rajta. Rövid csend költözik hozzájuk, míg Mai újra meg nem szólal.*
- Mi? Ne már! Hát csak most feküdtem le. *Hisztizik rögtön, amiért fel kell ülnie, de azért engedelmes kislányként feltápászkodik abból a kényelmes, tetszhalott pózból, négykézláb odamászik Mai mellé, és ugyanúgy hátát a fa törzsének döntve leül mellé.*
- Ijesztően hangzik ez az „el kell mondanom valamit”. Miről van szó? Terhes vagy? *Kérdez vissza mindenféle indok nélkül. Azt sem veszi figyelembe, hogy Mai esetében ez az opció lehetetlen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Többféleképp lehet értelmezni Nori abszurd megszólalását. Lehet, hogy csak egy direkt elsütött, rossz humorú vicc, lehet, hogy az ő abnormálisan működő kis agyának egy valós képzelgése az, hogy jó lehet együtt egy sírgödörben aludni anélkül, hogy meghaltak volna, de kevésbé ártatlanul arra is gondolhatnánk, hogy a feketeségnek megfordult a fejében, hogy magával vigye a halálba Mai-t azért, hogy a másvilágon se legyen egyedül. Bármi is az igazság, nem csoda, hogy a fél-elf lány heves fejrázással tiltakozik az ötlet ellen. Nori szerencsére nem is ragaszkodik az ötlethez.*
- Mai, ha ki kell ásnod, akkor a pofon nem lesz elég ahhoz, hogy felébredjek. *Mondja neki úgy, mintha ki kellene okítania tudatlanságából a lányt, miszerint a halottakat nem kelti életre holmi pofon. Az biztos, hogy most sem sikerült a viccet viccként értelmeznie.*
- Kipróbáltam, persze. *Pislog értetlenül, most épp azért, hogy mégis hogyan gondolja azt mai, hogy nem próbálta ki, ha már mesélt róla. Bele sem gondol abba, hogy akkor talán többet kéne tudnia róla. Hiányosak az emlékei, és ezerfelé járnak a gondolatai, nem csoda hát, hogy ennyire kusza most minden a fejében. Remélhetőleg a külvilág kizárása, az Álomfűz alatti pihenés és Mai társasága segít a szétszórt állapotán.
Az persze nem kerüli el a figyelmét, hogy társa léptei kissé bizonytalanok az alkoholtól. Még akkor is gyanúsan néz vissza rá, mikor Mai letagadja mindezt, de úgy tűnik, Nori számára kielégítő a magyarázat, nincs miért tovább nyaggatnia őt. Már csak azért sem, mert volt ő sokkal részegebb is pont amiatt, mert elvesztette őt.
A fűzfa lombjai alatt elbújva Nori meggondolatlanul dobja hanyatt magát, és utána egy, a hátára fordult teknős ficánkolásához hasonló mozdulatokkal szedi le magáról a kardját és tolja félre, hogy utána végre kényelmesen terülhessen ki a földön.*
- Már megütöttem magam *mondja, hiába az utólagos figyelmeztetés, az már nem segít rajta. Rövid csend költözik hozzájuk, míg Mai újra meg nem szólal.*
- Mi? Ne már! Hát csak most feküdtem le. *Hisztizik rögtön, amiért fel kell ülnie, de azért engedelmes kislányként feltápászkodik abból a kényelmes, tetszhalott pózból, négykézláb odamászik Mai mellé, és ugyanúgy hátát a fa törzsének döntve leül mellé.*
- Ijesztően hangzik ez az „el kell mondanom valamit”. Miről van szó? Terhes vagy? *Kérdez vissza mindenféle indok nélkül. Azt sem veszi figyelembe, hogy Mai esetében ez az opció lehetetlen.*
9649. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-15 20:12:07
Üzenet elküldve: 2024-07-15 20:12:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Azért annyira nem lassú, s nem is imbolyog, csak a kép, ami elé tárul kissé kusza. De egyáltalán nem vészes, jól tud ő haladni, tán csak sűrűbben csodálkozik rá a világra. És Norira. Mennyire hiányzott neki minden közösen megtett lépés. Minden agyzsibbasztó, vagy agyat eldobásra késztető mondat. A jégkékeket úgy forgatja, hogy homloka belefájdul, de tán csak a nap első erősebb sugarai okozzák ezt. Hitetlenkedve bámul a másikra, megrázva fejét.*
- Miket ki nem találsz. Köszönöm, de azt hiszem maradok az ágynál.
*Sétálnak tovább, s a buta kérdésére nem kap mást, mint kissé ideges szavakat, elkerülhetetlenül vonta bele magát egy beszélgetésbe, amit igazából egyáltalán el sem szabadott volna kezdeni. *
- Mégsem tetted meg. Nagy szerencse, mert ki kéne, hogy ássalak és utána felpofozni, hogy térj észhez.
*Talán egy ócska vicc segít oldani a kis haragot, de ahelyett, hogy nevetne, felsóhajt. Nem jó ezt hallani. Sem a vélekedést, sem, hogy mit akart tenni a lány. De minél több szót ejt róla, annál jobban belelovalhatja magát és azt nem akarja. Inkább csak folytassák a megkezdett utat és nézzék meg azt a csodafát, amiből semmi másra nem kíváncsi, mint hogy mit mesél majd alatta a másik, vagy hogyan oldódik a hangulata.*
- Tudtad, hogy létezik, gondoltam kipróbáltad. Ah, mindegy.
*Néha maga sem tudja, honnan jönnek a lány gondolatai, megszólalásai. Elcsábítja őt valahová, információt ad át, aztán kiderül, hogy igazából semmit nem tud róla. Mai előbb pusztulna el, minthogy ne kutasson valami után, ami kicsit is érdekes. Főleg, ha annyira az, hogy mással is megosztaná. Mások. De így van ez jól. Gondolatmenetéből csak az újabb kérdés rángatja ki, majd kissé elszégyelli magát, mert van némi valóságalapja. Persze nem vallaná be. Csak egy pohár volt. Az pedig semmi.*
- Mi? Dehogy, csak üljünk le. Korán keltem, ennyi az egész.
*Igen, pont ennyi. Korán kelt, így korán ivott. Igazán felelősségteljes, leendő igazgatóhoz méltó tett. Kissé lemondóan biggyeszti az ajkát a felismerésre. Neki is van mivel megküzdenie, de most nem ez a lényeg. A feketeség az, csak és kizárólag.*
- Jaj Nori, óvatosan, még megütöd magad. *Az óvás azért jól megy. Krizát már karjánál fogva emelte volna meg, mielőtt rá tudna feküdni valamire, ami megtörné a kis hátát. De a testvére nem olyan kis aprócska, hogy ezt meg tudja vele tenni. Egyszerűen nem tudja levetkőzni az ösztönöket, amiknek a létezéséről sem tudott. Leül csak a fa tövébe, ahogyan azt tervezte és mosolyog, ahogy látja, mennyire hamar tud változni a másik kedve. Talán miatta is van ez, nem csak a lelke szilánkjai bohóckodnak. De az ő kedve hamar komorabbá válik mégis. Van valami, amin túl kell esni, még ha nemrég nem megfelelő pillanatként is jellemezte magában az időt. Talán most sem az, talán soha nem lesz az. De amíg ezen nem esnek túl, nem lehet köztük igazi a béke.*
- Nori ülj fel ide kérlek mellém, el kell mondjak valamit.
*Azért annyira nem lassú, s nem is imbolyog, csak a kép, ami elé tárul kissé kusza. De egyáltalán nem vészes, jól tud ő haladni, tán csak sűrűbben csodálkozik rá a világra. És Norira. Mennyire hiányzott neki minden közösen megtett lépés. Minden agyzsibbasztó, vagy agyat eldobásra késztető mondat. A jégkékeket úgy forgatja, hogy homloka belefájdul, de tán csak a nap első erősebb sugarai okozzák ezt. Hitetlenkedve bámul a másikra, megrázva fejét.*
- Miket ki nem találsz. Köszönöm, de azt hiszem maradok az ágynál.
*Sétálnak tovább, s a buta kérdésére nem kap mást, mint kissé ideges szavakat, elkerülhetetlenül vonta bele magát egy beszélgetésbe, amit igazából egyáltalán el sem szabadott volna kezdeni. *
- Mégsem tetted meg. Nagy szerencse, mert ki kéne, hogy ássalak és utána felpofozni, hogy térj észhez.
*Talán egy ócska vicc segít oldani a kis haragot, de ahelyett, hogy nevetne, felsóhajt. Nem jó ezt hallani. Sem a vélekedést, sem, hogy mit akart tenni a lány. De minél több szót ejt róla, annál jobban belelovalhatja magát és azt nem akarja. Inkább csak folytassák a megkezdett utat és nézzék meg azt a csodafát, amiből semmi másra nem kíváncsi, mint hogy mit mesél majd alatta a másik, vagy hogyan oldódik a hangulata.*
- Tudtad, hogy létezik, gondoltam kipróbáltad. Ah, mindegy.
*Néha maga sem tudja, honnan jönnek a lány gondolatai, megszólalásai. Elcsábítja őt valahová, információt ad át, aztán kiderül, hogy igazából semmit nem tud róla. Mai előbb pusztulna el, minthogy ne kutasson valami után, ami kicsit is érdekes. Főleg, ha annyira az, hogy mással is megosztaná. Mások. De így van ez jól. Gondolatmenetéből csak az újabb kérdés rángatja ki, majd kissé elszégyelli magát, mert van némi valóságalapja. Persze nem vallaná be. Csak egy pohár volt. Az pedig semmi.*
- Mi? Dehogy, csak üljünk le. Korán keltem, ennyi az egész.
*Igen, pont ennyi. Korán kelt, így korán ivott. Igazán felelősségteljes, leendő igazgatóhoz méltó tett. Kissé lemondóan biggyeszti az ajkát a felismerésre. Neki is van mivel megküzdenie, de most nem ez a lényeg. A feketeség az, csak és kizárólag.*
- Jaj Nori, óvatosan, még megütöd magad. *Az óvás azért jól megy. Krizát már karjánál fogva emelte volna meg, mielőtt rá tudna feküdni valamire, ami megtörné a kis hátát. De a testvére nem olyan kis aprócska, hogy ezt meg tudja vele tenni. Egyszerűen nem tudja levetkőzni az ösztönöket, amiknek a létezéséről sem tudott. Leül csak a fa tövébe, ahogyan azt tervezte és mosolyog, ahogy látja, mennyire hamar tud változni a másik kedve. Talán miatta is van ez, nem csak a lelke szilánkjai bohóckodnak. De az ő kedve hamar komorabbá válik mégis. Van valami, amin túl kell esni, még ha nemrég nem megfelelő pillanatként is jellemezte magában az időt. Talán most sem az, talán soha nem lesz az. De amíg ezen nem esnek túl, nem lehet köztük igazi a béke.*
- Nori ülj fel ide kérlek mellém, el kell mondjak valamit.
9648. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-15 19:21:18
Üzenet elküldve: 2024-07-15 19:21:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassacskán feltűnik neki, hogy ahogy ő erőre kap, úgy kell egyre többet várnia arra, hogy Mai lépést tudjon vele tartani. Ugyan egyelőre még nem tűnik fel neki, hogy a bor miatt van mindez, de kénytelen meg-megállni párszor.*
- Biztos kényelmesek, hiszen sokan jó hosszú ideig alszanak bennük. Ki akarod próbálni, Mai?
*Ajánlja fel gálánsan neki is a sírgödröt, hisz nem irigy ő, ha épp olyan kedve van, bárkivel megosztja azt, ami az övé. A fejében közben felsejlik egy kép, ahogy ők ketten egyetlen, közös sírban fekszenek a szűk hely miatt kissé kényelmetlenül, határozottan mozdulatlanul, de egymáshoz bújva, míg el nem sötétül felettük az egész világ.*
- Tessék? *Kapja fel a fejét a váratlan kérdésre.* Nem, de pont az volt a célom, hogy kopogtassak nála a másvilágon. Ott hátha végre a lányaként kezelne. Komolyan, egyetlen gyereke volt, akiért felelősséget kellett volna vállalnia, az sem sikerült neki. Szánalmas féreg.
*Ezt a kérdést sem sikerül úgy értelmeznie, ahogy valószínűleg Mai értette a dolgot, és mellé még jól fel is idegesítette magát rajta, csak azért, hogy az elméje vígan, ingaóraként kattogva váltakozzon a szélsőségesm életvidám-aranyos és groteszk-démoni verziók között.*
- Persze, gyere már! *Nem hatja meg Mai fintora, ő lelkesen siet az Álomfűz felé, hogy elbújhasson végre oltalmazó levelei alatt.*
- Nem tudom, szerintem mindenkinek az álmai, akik elaludtak a fa alatt, vagy valami ilyesmi… ahh, Mai, mégis honnan a fenéből tudjam? Majd kipróbálod te magad!
*Csattan fel, halkan kuncog is, majd aprókat sasszézgatva halad tovább, mígnem kénytelen ismét megállni, mikor észreveszi, hogy társa jobban imbolyog, mint amilyen kacskaringósan egy kígyó szokott siklani a földön. Persze, ennyire nem vészes a helyzet, de ő akkor is ezzel a képpel tudja azonosítani, amit lát.*
- Részeg vagy, Mai? *nevetgél ismét csilingelő hangján.* Ha gondolod, beledughatod a fejed a folyóba, az majd segít, csak utána újra kell csinálnunk a sminked. *Akkor is, ha épp nem visel Mai semmilyen festéket az arcán, hisz a feketeségnek ez még mindig a legfontosabbak között szerepel.
Hamarosan minden apró gond ellenére elérik a fát, és a lombok között be is léphetnek abba a külön kis világnak tűnő zugba, ami egy rövid időre elrejtheti őket a valóság elől.*
- Én mondtam. Nem annyira, mint a világítótorony, de azt hiszem, hogy ez lett a második kedvenc helyem. *Nem szégyenlősködik, rögtön hanyatt is dobja magát, bár egy kicsit kecmereg, amíg a kardját lehámozza a hátáról, miután majdnem sikerül kitörnie a gerincét azzal, hogy buta módon először arra feküdt rá.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.15 19:45:35
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Lassacskán feltűnik neki, hogy ahogy ő erőre kap, úgy kell egyre többet várnia arra, hogy Mai lépést tudjon vele tartani. Ugyan egyelőre még nem tűnik fel neki, hogy a bor miatt van mindez, de kénytelen meg-megállni párszor.*
- Biztos kényelmesek, hiszen sokan jó hosszú ideig alszanak bennük. Ki akarod próbálni, Mai?
*Ajánlja fel gálánsan neki is a sírgödröt, hisz nem irigy ő, ha épp olyan kedve van, bárkivel megosztja azt, ami az övé. A fejében közben felsejlik egy kép, ahogy ők ketten egyetlen, közös sírban fekszenek a szűk hely miatt kissé kényelmetlenül, határozottan mozdulatlanul, de egymáshoz bújva, míg el nem sötétül felettük az egész világ.*
- Tessék? *Kapja fel a fejét a váratlan kérdésre.* Nem, de pont az volt a célom, hogy kopogtassak nála a másvilágon. Ott hátha végre a lányaként kezelne. Komolyan, egyetlen gyereke volt, akiért felelősséget kellett volna vállalnia, az sem sikerült neki. Szánalmas féreg.
*Ezt a kérdést sem sikerül úgy értelmeznie, ahogy valószínűleg Mai értette a dolgot, és mellé még jól fel is idegesítette magát rajta, csak azért, hogy az elméje vígan, ingaóraként kattogva váltakozzon a szélsőségesm életvidám-aranyos és groteszk-démoni verziók között.*
- Persze, gyere már! *Nem hatja meg Mai fintora, ő lelkesen siet az Álomfűz felé, hogy elbújhasson végre oltalmazó levelei alatt.*
- Nem tudom, szerintem mindenkinek az álmai, akik elaludtak a fa alatt, vagy valami ilyesmi… ahh, Mai, mégis honnan a fenéből tudjam? Majd kipróbálod te magad!
*Csattan fel, halkan kuncog is, majd aprókat sasszézgatva halad tovább, mígnem kénytelen ismét megállni, mikor észreveszi, hogy társa jobban imbolyog, mint amilyen kacskaringósan egy kígyó szokott siklani a földön. Persze, ennyire nem vészes a helyzet, de ő akkor is ezzel a képpel tudja azonosítani, amit lát.*
- Részeg vagy, Mai? *nevetgél ismét csilingelő hangján.* Ha gondolod, beledughatod a fejed a folyóba, az majd segít, csak utána újra kell csinálnunk a sminked. *Akkor is, ha épp nem visel Mai semmilyen festéket az arcán, hisz a feketeségnek ez még mindig a legfontosabbak között szerepel.
Hamarosan minden apró gond ellenére elérik a fát, és a lombok között be is léphetnek abba a külön kis világnak tűnő zugba, ami egy rövid időre elrejtheti őket a valóság elől.*
- Én mondtam. Nem annyira, mint a világítótorony, de azt hiszem, hogy ez lett a második kedvenc helyem. *Nem szégyenlősködik, rögtön hanyatt is dobja magát, bár egy kicsit kecmereg, amíg a kardját lehámozza a hátáról, miután majdnem sikerül kitörnie a gerincét azzal, hogy buta módon először arra feküdt rá.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.07.15 19:45:35
9647. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-14 21:20:30
Üzenet elküldve: 2024-07-14 21:20:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 667
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi mókuskerék//
*Legyen csak Mai. Ez hangzik talán a legjobban. Nem minden úgy ment át, ahogyan várta, de a másik nem rugózik jelzőkön, amik igazából teljesen feleslegesek. Őt is megnyugtatja, mert talán többé nem kell összeszorított fogakkal túlélnie és kikerülnie azt, amit igazából nem is kellene, hiszen Nori nem tud róla. De ettől még benne élénk a tudat. Bólint egyet, majd végigsimít a fekete hajzuhatagon. Örül, hogy nem azonnal kéri számon a mesét, pedig a feketeségtől ez ki tudna telni. Szerencsére, vagy nem, az is, hogy soha többé nem jut eszébe, hogy valamit mondani kívánt neki.*
- De, számítanak, ha egy sírgödröt néztél ki magadnak új ágyadként a temetőben.
*Talán, ha néhanapján enne valamit és nem bort reggelizne, akkor sokkal jobban próbálna kampányolni amellett, hogy megértesse azt, ami egyébként szerinte bárminél egyszerűbb. Az okok és az okozataik. Imádja. Elmélkedni, megfejteni. Ez minden mozgatórugója.*
- Meglátogattad az apád?
*Sajnos az alkohol csak úgy, mint másnál, rá is olyan hatással van, hogy meggondolatlanságokat kérdez.
Elindulnak a Pegazusból és reméli otthagyják a komorságot is.*
- Nem lehet mágia nélkül sehová betenni a lábunkat, mi? *Fintorodik el akkor is, ha immáron ő is a használójává vált. Ő is varázsolt kis gömböket, hogy őrizzék őt alvás közben, bár azok érintése kissé fájdalmasabbak, mint mások álmait látni.*
- Hát legyen, majd megnézem mit is mutatnak. Kiknek az álmaik?
*Érdekelné, jaj de mennyire érdekelné azoknak az álmai, akiket ismer. De ha ezek idegenek, mégis mit kezdjen velük? Mit fejtsen meg arról, akihez nem tartozik test? De kíváncsibb annál, minthogy ne próbálja ki.
Szótlan sétál a másik mellett, amíg meg nem látják tényleg azt a nagy fát. Aztán ránéz a lányra, és kissé könnyedebbé válnak a léptei, mikor újra a mosolyt látja és a búbánat nyomtalanságát. Reméli ez így marad. Végtére is, ha nem is teljes egészében, de megkapta amit akart. Valakit, aki szereti. Csak sokkal jobb lenne, ha nem imbolyogna meg helyenként előtte a kép az italtól. De ezt már ismeri, amilyen könnyen jött, úgy megy majd el. Csak egy pohár volt.
Követi a másikat, majd belép a rejtekbe. Tényleg szép itt. Elválasztja őket a külvilágtól, pedig maga a tisztás is kedves neki. A tövébe szeretne leülni és bámulni a fejük feletti leveleket, amik körbezárják őket a szépségükkel.*
- Ez tényleg szép Nori.
*Legyen csak Mai. Ez hangzik talán a legjobban. Nem minden úgy ment át, ahogyan várta, de a másik nem rugózik jelzőkön, amik igazából teljesen feleslegesek. Őt is megnyugtatja, mert talán többé nem kell összeszorított fogakkal túlélnie és kikerülnie azt, amit igazából nem is kellene, hiszen Nori nem tud róla. De ettől még benne élénk a tudat. Bólint egyet, majd végigsimít a fekete hajzuhatagon. Örül, hogy nem azonnal kéri számon a mesét, pedig a feketeségtől ez ki tudna telni. Szerencsére, vagy nem, az is, hogy soha többé nem jut eszébe, hogy valamit mondani kívánt neki.*
- De, számítanak, ha egy sírgödröt néztél ki magadnak új ágyadként a temetőben.
*Talán, ha néhanapján enne valamit és nem bort reggelizne, akkor sokkal jobban próbálna kampányolni amellett, hogy megértesse azt, ami egyébként szerinte bárminél egyszerűbb. Az okok és az okozataik. Imádja. Elmélkedni, megfejteni. Ez minden mozgatórugója.*
- Meglátogattad az apád?
*Sajnos az alkohol csak úgy, mint másnál, rá is olyan hatással van, hogy meggondolatlanságokat kérdez.
Elindulnak a Pegazusból és reméli otthagyják a komorságot is.*
- Nem lehet mágia nélkül sehová betenni a lábunkat, mi? *Fintorodik el akkor is, ha immáron ő is a használójává vált. Ő is varázsolt kis gömböket, hogy őrizzék őt alvás közben, bár azok érintése kissé fájdalmasabbak, mint mások álmait látni.*
- Hát legyen, majd megnézem mit is mutatnak. Kiknek az álmaik?
*Érdekelné, jaj de mennyire érdekelné azoknak az álmai, akiket ismer. De ha ezek idegenek, mégis mit kezdjen velük? Mit fejtsen meg arról, akihez nem tartozik test? De kíváncsibb annál, minthogy ne próbálja ki.
Szótlan sétál a másik mellett, amíg meg nem látják tényleg azt a nagy fát. Aztán ránéz a lányra, és kissé könnyedebbé válnak a léptei, mikor újra a mosolyt látja és a búbánat nyomtalanságát. Reméli ez így marad. Végtére is, ha nem is teljes egészében, de megkapta amit akart. Valakit, aki szereti. Csak sokkal jobb lenne, ha nem imbolyogna meg helyenként előtte a kép az italtól. De ezt már ismeri, amilyen könnyen jött, úgy megy majd el. Csak egy pohár volt.
Követi a másikat, majd belép a rejtekbe. Tényleg szép itt. Elválasztja őket a külvilágtól, pedig maga a tisztás is kedves neki. A tövébe szeretne leülni és bámulni a fejük feletti leveleket, amik körbezárják őket a szépségükkel.*
- Ez tényleg szép Nori.
9646. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-14 20:23:32
Üzenet elküldve: 2024-07-14 20:23:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 739
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Ördögi mókuskerék//
*Míg elmélkedik, kissé oldalra billentett fejjel figyeli a lányt, aztán miután kis késéssel sikerül valami értelmet kihámozni a hallottakból, bizonytalanul, lassan bólint egyet.*
- Rendben, akkor legyél csak Mai. *Nincs se testvér, se legjobb barátnő jelző. Valami most megtört benne, és ezúttal nem a lelke, hanem a másokba vetett hite. Talán sokan nem gondolnák róla, de rettenetesen vágyik a szeretetre, és arra, hogy mások vele akarjanak lenni, éppen ezért nagyon könnyen tudott eddig kötődni akárkihez, de miután elvesztette Nolie-t, majd most Clion-t és Mai-t is majdnem, bezárta azt a tágra nyílt ajtót, amin oly könnyedén engedett be bárkit a szívébe.*
- Jó, majd meséld el! Én nem megyek sehová. *Most már nem. Eldöntötte, hogy a városban marad, és megpróbál úgy élni, mint egy normális ember. Nehéz lesz, talán lehetetlen is, de nem tudhatja, hisz ezt még soha nem is próbálta.*
- Huhh, Mai… ez már túl sok nekem… lassan azt sem tudom, hogy ki kicsoda a történetben. Túlbonyolítod. Ők nincsenek itt, mi igen. A miértek nem számítanak. *Persze, ezt hiába mondja Mai-nak, hisz őt pont az okok érdeklik a legjobban, Nori meg azokat szokta amúgy figyelmen kívül hagyni, mert akkor nem veszik el a mondatok útvesztőjében úgy, mint most.
A tisztás felé sétálva szinte végig a földet bámulja, csak azért néz fel, hogy egy kicsit többet meséljen arról a bizonyos fáról.*
- Egy szép nagy fa. *Nem tudja, hogy fűz, szóval pontosabb megfogalmazást ne is várjanak tőle.* El lehet bújni alatta. Olyan, mint egy igazi búvóhely. Ha bemész alá, senki nem hallja kintről, hogy mit mondasz odabent és te sem a kint lévőket. Vannak rajta fehér gömböcskék, amiket, ha megfogsz, akkor látsz egy álmot. Nagyon érdekes, neked biztos tetszeni fog.
*Hallgat el végül, és az út további részét csendben teszi meg a lány oldalán. A tisztáson sem áll meg rögtön, elkezd a folyó irányába sétálni, míg meg nem pillantják az utolsó fák között a leghatalmasabbikat.*
- Itt van, ez az a fa. Mit gondolsz? Tényleg szép, nem? Menjünk be alá, ott tényleg el tudunk rejtőzni a világ elől. Gyere Mai, gyere! *Kedvtelensége és depressziója tovaszáll, egy pillanatra még egy játékos mosoly is megjelenik az ajkán, ahogy lelkes kislányként kezdi megszaporázni a lépteit, hogy minél hamarabb odaérjenek az Álomfűzhöz.*
*Míg elmélkedik, kissé oldalra billentett fejjel figyeli a lányt, aztán miután kis késéssel sikerül valami értelmet kihámozni a hallottakból, bizonytalanul, lassan bólint egyet.*
- Rendben, akkor legyél csak Mai. *Nincs se testvér, se legjobb barátnő jelző. Valami most megtört benne, és ezúttal nem a lelke, hanem a másokba vetett hite. Talán sokan nem gondolnák róla, de rettenetesen vágyik a szeretetre, és arra, hogy mások vele akarjanak lenni, éppen ezért nagyon könnyen tudott eddig kötődni akárkihez, de miután elvesztette Nolie-t, majd most Clion-t és Mai-t is majdnem, bezárta azt a tágra nyílt ajtót, amin oly könnyedén engedett be bárkit a szívébe.*
- Jó, majd meséld el! Én nem megyek sehová. *Most már nem. Eldöntötte, hogy a városban marad, és megpróbál úgy élni, mint egy normális ember. Nehéz lesz, talán lehetetlen is, de nem tudhatja, hisz ezt még soha nem is próbálta.*
- Huhh, Mai… ez már túl sok nekem… lassan azt sem tudom, hogy ki kicsoda a történetben. Túlbonyolítod. Ők nincsenek itt, mi igen. A miértek nem számítanak. *Persze, ezt hiába mondja Mai-nak, hisz őt pont az okok érdeklik a legjobban, Nori meg azokat szokta amúgy figyelmen kívül hagyni, mert akkor nem veszik el a mondatok útvesztőjében úgy, mint most.
A tisztás felé sétálva szinte végig a földet bámulja, csak azért néz fel, hogy egy kicsit többet meséljen arról a bizonyos fáról.*
- Egy szép nagy fa. *Nem tudja, hogy fűz, szóval pontosabb megfogalmazást ne is várjanak tőle.* El lehet bújni alatta. Olyan, mint egy igazi búvóhely. Ha bemész alá, senki nem hallja kintről, hogy mit mondasz odabent és te sem a kint lévőket. Vannak rajta fehér gömböcskék, amiket, ha megfogsz, akkor látsz egy álmot. Nagyon érdekes, neked biztos tetszeni fog.
*Hallgat el végül, és az út további részét csendben teszi meg a lány oldalán. A tisztáson sem áll meg rögtön, elkezd a folyó irányába sétálni, míg meg nem pillantják az utolsó fák között a leghatalmasabbikat.*
- Itt van, ez az a fa. Mit gondolsz? Tényleg szép, nem? Menjünk be alá, ott tényleg el tudunk rejtőzni a világ elől. Gyere Mai, gyere! *Kedvtelensége és depressziója tovaszáll, egy pillanatra még egy játékos mosoly is megjelenik az ajkán, ahogy lelkes kislányként kezdi megszaporázni a lépteit, hogy minél hamarabb odaérjenek az Álomfűzhöz.*
9645. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-03 11:08:06
Üzenet elküldve: 2024-07-03 11:08:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek - zárás//
*Hogy minek a megtestesítője, azt már senki nem fogja megfejteni. Vannak dolgok, amik hiányolnak minden józan észt és logikát. Hogy mikor van jó idő arra, hogy valaki elkapja, vagy előcsalja azt a részt belőle, ami a délelőttjükre volt jellemző, azt sem lehet tudni. Szerencse kell hozzá, na meg ahhoz is, hogy ne múljon el egyhamar. Az unalom, a hiszti persze felgyorsítja az eseményeket körötte. Türelmes volt hosszú percekig, vagy úgy lehet órákig is, de egyszerűen nem lát semmi igazi mozgolódást Merlana agyában. Akar valamit, de csak teszeget érte. És nyávog. Most különösen nehéznek tűnik jó barátként viselkedni. Azt sem tudja miért foglalkoztatja.
Ha elkezdene gondolkodni, akkor rájönne, hogy de: ilyen egyszerű. Meghozni egy döntést, majd megcsinálni. Persze van közbenső út, akadályok, kisebb örömök, bánatok, tanulás, de a cél az ugyan az kell legyen. Ha már az sem megy gondolatban, hogy eldöntse, hogy jó lesz, akkor nagy a baj. Nem is fog vesződni halva született tehetségek gondozásával. Majd a Sellő őt is magához veszi egyszer, aztán lehetnek ott barátnők. *
- Hát jó.
*Talán már hamarabb kezdődött benne a düh, mint azt gondolta. Lappangott, hogy alkalmas pillanatban előtörhessen, s ha mást kérdezett volna, egyéb személyes dolgot, akkor is így járt volna. Ez a kevésbé megérthető része. Talán egyértelműnek tűnik, hogy a fájdalmát firtatni nem volt rendben, de ez hamarabb kezdődött. Észrevétlenül. Csak bólint egyet arra, hogy majd meghallgatják és megnézik egymást. Igazából úgysem fogja neki megmutatni. Nincs szüksége jóváhagyásra.
Az a sötétségbe borult lélektükör követi az utat, ahogy felpattan Mer. Milyen jól teszi. Mégsem olyan bolond és naiv, mint gondolta. Pedig már majdnem elhitette vele, hogy ő így is mellette lesz. Dehogy lesz. Kinek kell ilyen a nyakába, mint a szőkeség. Mosolya egyre szélesebbre húzódik, de nem boldogságból fakadó. Elismerő inkább. Önigazoló. Megmondta. Nem szól egyetlen árva szót sem, csak oldalra biccenti a fejét és bájos kézmozdulattal – mintha még mindig az illemtanon lennének – integet búcsúzóan. *
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek - zárás//
*Hogy minek a megtestesítője, azt már senki nem fogja megfejteni. Vannak dolgok, amik hiányolnak minden józan észt és logikát. Hogy mikor van jó idő arra, hogy valaki elkapja, vagy előcsalja azt a részt belőle, ami a délelőttjükre volt jellemző, azt sem lehet tudni. Szerencse kell hozzá, na meg ahhoz is, hogy ne múljon el egyhamar. Az unalom, a hiszti persze felgyorsítja az eseményeket körötte. Türelmes volt hosszú percekig, vagy úgy lehet órákig is, de egyszerűen nem lát semmi igazi mozgolódást Merlana agyában. Akar valamit, de csak teszeget érte. És nyávog. Most különösen nehéznek tűnik jó barátként viselkedni. Azt sem tudja miért foglalkoztatja.
Ha elkezdene gondolkodni, akkor rájönne, hogy de: ilyen egyszerű. Meghozni egy döntést, majd megcsinálni. Persze van közbenső út, akadályok, kisebb örömök, bánatok, tanulás, de a cél az ugyan az kell legyen. Ha már az sem megy gondolatban, hogy eldöntse, hogy jó lesz, akkor nagy a baj. Nem is fog vesződni halva született tehetségek gondozásával. Majd a Sellő őt is magához veszi egyszer, aztán lehetnek ott barátnők. *
- Hát jó.
*Talán már hamarabb kezdődött benne a düh, mint azt gondolta. Lappangott, hogy alkalmas pillanatban előtörhessen, s ha mást kérdezett volna, egyéb személyes dolgot, akkor is így járt volna. Ez a kevésbé megérthető része. Talán egyértelműnek tűnik, hogy a fájdalmát firtatni nem volt rendben, de ez hamarabb kezdődött. Észrevétlenül. Csak bólint egyet arra, hogy majd meghallgatják és megnézik egymást. Igazából úgysem fogja neki megmutatni. Nincs szüksége jóváhagyásra.
Az a sötétségbe borult lélektükör követi az utat, ahogy felpattan Mer. Milyen jól teszi. Mégsem olyan bolond és naiv, mint gondolta. Pedig már majdnem elhitette vele, hogy ő így is mellette lesz. Dehogy lesz. Kinek kell ilyen a nyakába, mint a szőkeség. Mosolya egyre szélesebbre húzódik, de nem boldogságból fakadó. Elismerő inkább. Önigazoló. Megmondta. Nem szól egyetlen árva szót sem, csak oldalra biccenti a fejét és bájos kézmozdulattal – mintha még mindig az illemtanon lennének – integet búcsúzóan. *
9644. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-02 21:48:16
Üzenet elküldve: 2024-07-02 21:48:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdi úgy érezni, hogy Nelirá-nak nem csupán a személyiségét lehetetlenség megfejteni, hanem ő maga a bonyodalom megtestesítője. Hát, hogy gondolhat egy ennyire végtelenül mély elme ilyen egyszerűnek mindent, ami az életről szól? Mintha jobbá válni csupán annyi volna, hogy eldöntjük, és huss, egycsapásra jobban is csináljuk a dolgokat. Ugyanazt a kettősséget véli felfedezni újra meg újra. Ha Nelirá-ról van szó, nem léteznek átmenetek, csak végletek. Talán ez a kulcs hozzá. Nem is kell végigjárni azt a bizonyos utat, csak azt kell megnézni, mi van a végén.
Mindenesetre most már rettentő kényelmetlen neki ez a beszélgetés, mert jól tudja, hogy nem fog sikerülni azt sem megértetni vele, hogy nem lehet csettintésre megváltoztatni az egész életünket.*
- Rendkívül motiváló a belém vetett bizalmad, Nelira, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így működik. Ezért járok tanárokhoz, hogy minden jobb legyen, hogy én jobb legyek. Csupán akarni kevés, időbe és rengeteg energiába kerül fejlődni.
*Ami nem azt jelenti, hogy Merlana nem is tervez beleadni mindent annak érdekében, hogy minél előbb és minél gyorsabban elérhesse a céljait, de most már kezdi úgy érezni, hogy Nelira a motiváció terén is túllépett egy határt, és már inkább érzi zaklatásnak, mint segítségnek a lány szavait.*
- Jól van, te megmutatod, hogy miben mész randizni, én pedig eléneklem neked, amivel fellépek. *Visszatér a halvány mosoly az arcára, mert ez az üzlet már tetszik neki. Kár, hogy nem tarthat sokáig az a mosoly. Az ég beborul, villámok cikáznak, mennydörög. A bokrok közül vészjósló, vörös szemek pislognak rá, mindenhonnan halk, fenyegető morgás hallatszik. Persze mindezt csak képletesen érzi, miután valami megváltozik Nelirá-ban, és ő maga jelenti a veszély forrását, amitől Merlana ösztönösen tartani is kezd.
Mikor felfogja, mit is mondott neki a szőkeség, azonnal felpattan a földről, és hátrébb lép egy pár lépést. Azt mondta korábban, hogy ő nem fél tőle, és nem bánná, ha megölné, nos, ez nem igaz. Mikor valósággá válik a jelenet, amitől óva intette őt a lány, máris nem érzi magát olyan magabiztosnak.*
- Mi bajod van? Te kezdted el a témát, aztán olyan hülyén reagáltál a visszakérdezésre, hogy kíváncsi lettem az okára, de mivel én tényleg járok azokra a rohadt illemtanórákra, azt is tudom, hogy mégsem kérdezhetek rá csak úgy. Tudod mit? Nem akarod az ölelésem, nem hiszed el, hogy fontos vagy nekem, meg még meg is ölnél azért, mert érdekelsz… Akkor nekem elég volt mára belőled. Így is marha idegesítő volt már, hogy folyamatosan csesztetsz azzal, hogy mit hogyan kéne csinálnom. Tudod, hol találsz, ha lenyugodtál.
*Azzal hátat fordít neki, és hacsak nem pattan fel hirtelen, rohan utána és tartja vissza őt, akkor távozik a tisztásról. Jobban belegondolva, most nem is biztos, hogy olyan jó dolog az, hogy Nelira pontosan tudja, melyik szobában kell keresnie őt. Jobb lesz ma éjszakára kettőt fordítani a kulcson a zárban…*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kezdi úgy érezni, hogy Nelirá-nak nem csupán a személyiségét lehetetlenség megfejteni, hanem ő maga a bonyodalom megtestesítője. Hát, hogy gondolhat egy ennyire végtelenül mély elme ilyen egyszerűnek mindent, ami az életről szól? Mintha jobbá válni csupán annyi volna, hogy eldöntjük, és huss, egycsapásra jobban is csináljuk a dolgokat. Ugyanazt a kettősséget véli felfedezni újra meg újra. Ha Nelirá-ról van szó, nem léteznek átmenetek, csak végletek. Talán ez a kulcs hozzá. Nem is kell végigjárni azt a bizonyos utat, csak azt kell megnézni, mi van a végén.
Mindenesetre most már rettentő kényelmetlen neki ez a beszélgetés, mert jól tudja, hogy nem fog sikerülni azt sem megértetni vele, hogy nem lehet csettintésre megváltoztatni az egész életünket.*
- Rendkívül motiváló a belém vetett bizalmad, Nelira, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így működik. Ezért járok tanárokhoz, hogy minden jobb legyen, hogy én jobb legyek. Csupán akarni kevés, időbe és rengeteg energiába kerül fejlődni.
*Ami nem azt jelenti, hogy Merlana nem is tervez beleadni mindent annak érdekében, hogy minél előbb és minél gyorsabban elérhesse a céljait, de most már kezdi úgy érezni, hogy Nelira a motiváció terén is túllépett egy határt, és már inkább érzi zaklatásnak, mint segítségnek a lány szavait.*
- Jól van, te megmutatod, hogy miben mész randizni, én pedig eléneklem neked, amivel fellépek. *Visszatér a halvány mosoly az arcára, mert ez az üzlet már tetszik neki. Kár, hogy nem tarthat sokáig az a mosoly. Az ég beborul, villámok cikáznak, mennydörög. A bokrok közül vészjósló, vörös szemek pislognak rá, mindenhonnan halk, fenyegető morgás hallatszik. Persze mindezt csak képletesen érzi, miután valami megváltozik Nelirá-ban, és ő maga jelenti a veszély forrását, amitől Merlana ösztönösen tartani is kezd.
Mikor felfogja, mit is mondott neki a szőkeség, azonnal felpattan a földről, és hátrébb lép egy pár lépést. Azt mondta korábban, hogy ő nem fél tőle, és nem bánná, ha megölné, nos, ez nem igaz. Mikor valósággá válik a jelenet, amitől óva intette őt a lány, máris nem érzi magát olyan magabiztosnak.*
- Mi bajod van? Te kezdted el a témát, aztán olyan hülyén reagáltál a visszakérdezésre, hogy kíváncsi lettem az okára, de mivel én tényleg járok azokra a rohadt illemtanórákra, azt is tudom, hogy mégsem kérdezhetek rá csak úgy. Tudod mit? Nem akarod az ölelésem, nem hiszed el, hogy fontos vagy nekem, meg még meg is ölnél azért, mert érdekelsz… Akkor nekem elég volt mára belőled. Így is marha idegesítő volt már, hogy folyamatosan csesztetsz azzal, hogy mit hogyan kéne csinálnom. Tudod, hol találsz, ha lenyugodtál.
*Azzal hátat fordít neki, és hacsak nem pattan fel hirtelen, rohan utána és tartja vissza őt, akkor távozik a tisztásról. Jobban belegondolva, most nem is biztos, hogy olyan jó dolog az, hogy Nelira pontosan tudja, melyik szobában kell keresnie őt. Jobb lesz ma éjszakára kettőt fordítani a kulcson a zárban…*
9643. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-02 21:05:19
Üzenet elküldve: 2024-07-02 21:05:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aminek nincs értelme, annak nincs. Nelira még csak-csak találna értelmet a nemlétezőben is, ha ahhoz érdeke fűződik, de ugyan annyira nem akarja megérteni azokat az elmeroggyant szófordulatokat, amiket a másik présel ki ajkai közül, mint hogy hogyan tudna magának főzetekkel magasabb fokú intelligenciát csiholni. Talán pedig nem ártana, mert egy olyan reggeli lökettel nem kellene forgatnia a kerekeket, amiket annyira próbál megdolgoztatni Merlana. Rendkívüli módon örül neki, hogy beleegyezik abba, hogy hagyják végre ezt a teljesen felesleges témát.
Most sem kapott pofont. Talán mégsem kell az az ital, anélkül is elég okos és jól forgatja a szavakat.*
- Ne legyél rossz szajha, akkor nem küldenek el onnan. Ilyen egyszerű. Énekelj, játssz jobban, akkor majd kellesz mindenhova. Erőltesd meg azt a segget, így is-úgy is.
*Még csak nem is nevet, neki ez, amit mond olyan egyértelmű és természetes, minthogy levegőt kell venni. A Sellőházról már hallott, az is a kikötő környékén van, ahová ma már fejben el is indult. Talán hagyni kéne azt a rohadt alkímiát, úgyis csak Tian kedvéért csinálta, el lehetne menni kurvának, akkor biztosan gazdagabb lenne, mint az a Morthimer uraság. Bólogatni kezd a gondolatokra, megint, mintha hangosan kimondta volna őket. De csak beszél a másik, nem tud a belső hangra figyelni.*
- De előbb énekeld el nekem, mit akarsz ott kornyikálni. Kíváncsi vagyok mire jutottál a nagy felismeréseid közepette.
*Szájon szeretné vágni a nőt. Pont azt a dolgot erőlteti, ami neki a legjobban fáj. Miért nem tud tényleg inkább énekelni, vagy csak simán befogni a pofáját? A méreggé vált fénytelen smaragdok bosszúsan néznek fel rá. Kezdi átvenni a hatalmat a harag. Vissza akarja fogni, de ugye abban nem túl jó.*
- Hagyjál már. Ölelgetsz, sírnál utánam, de ha most beléd nyomnám a tőrömet csak pislognál mint a kikötőben kifogott kibaszott halak. Kurvára nincs kedvem a halálról beszélgetni, még kedvet adsz, hogy gyakoroljam milyen látni a véget.
*Az eddig rezzenéstelen tekintet köddé válik, megfeszülnek az arcizmai. Ha most nem száll le a témáról a másik, teljesen biztos lehet benne, hogy eluralkodik rajta véglegesen a düh.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aminek nincs értelme, annak nincs. Nelira még csak-csak találna értelmet a nemlétezőben is, ha ahhoz érdeke fűződik, de ugyan annyira nem akarja megérteni azokat az elmeroggyant szófordulatokat, amiket a másik présel ki ajkai közül, mint hogy hogyan tudna magának főzetekkel magasabb fokú intelligenciát csiholni. Talán pedig nem ártana, mert egy olyan reggeli lökettel nem kellene forgatnia a kerekeket, amiket annyira próbál megdolgoztatni Merlana. Rendkívüli módon örül neki, hogy beleegyezik abba, hogy hagyják végre ezt a teljesen felesleges témát.
Most sem kapott pofont. Talán mégsem kell az az ital, anélkül is elég okos és jól forgatja a szavakat.*
- Ne legyél rossz szajha, akkor nem küldenek el onnan. Ilyen egyszerű. Énekelj, játssz jobban, akkor majd kellesz mindenhova. Erőltesd meg azt a segget, így is-úgy is.
*Még csak nem is nevet, neki ez, amit mond olyan egyértelmű és természetes, minthogy levegőt kell venni. A Sellőházról már hallott, az is a kikötő környékén van, ahová ma már fejben el is indult. Talán hagyni kéne azt a rohadt alkímiát, úgyis csak Tian kedvéért csinálta, el lehetne menni kurvának, akkor biztosan gazdagabb lenne, mint az a Morthimer uraság. Bólogatni kezd a gondolatokra, megint, mintha hangosan kimondta volna őket. De csak beszél a másik, nem tud a belső hangra figyelni.*
- De előbb énekeld el nekem, mit akarsz ott kornyikálni. Kíváncsi vagyok mire jutottál a nagy felismeréseid közepette.
*Szájon szeretné vágni a nőt. Pont azt a dolgot erőlteti, ami neki a legjobban fáj. Miért nem tud tényleg inkább énekelni, vagy csak simán befogni a pofáját? A méreggé vált fénytelen smaragdok bosszúsan néznek fel rá. Kezdi átvenni a hatalmat a harag. Vissza akarja fogni, de ugye abban nem túl jó.*
- Hagyjál már. Ölelgetsz, sírnál utánam, de ha most beléd nyomnám a tőrömet csak pislognál mint a kikötőben kifogott kibaszott halak. Kurvára nincs kedvem a halálról beszélgetni, még kedvet adsz, hogy gyakoroljam milyen látni a véget.
*Az eddig rezzenéstelen tekintet köddé válik, megfeszülnek az arcizmai. Ha most nem száll le a témáról a másik, teljesen biztos lehet benne, hogy eluralkodik rajta véglegesen a düh.*
9642. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-02 18:59:36
Üzenet elküldve: 2024-07-02 18:59:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden képzelőerejét beveti, hogy valamilyen épkézláb példa segítségével megpróbálja érthetően elmagyarázni, mit is érez ő, miközben megpróbálja megfejteni, kitapasztalni vagy vakmerőbb pillanataiban megjósolni, hogyan is fog viselkedni a szeszélyes kis szőke a következő pillanatban. Tényleg a legjobb tudását teszi bele, erre válaszként csak annyit kap, hogy az egésznek semmi értelme. Mondjuk ez is tipikus Nelira.*
- Ahj, hagyjuk… *Mondja is ki, amit a lány szeretne. Értetlenségével sikerült pontosan azt elérnie, amit akart. Nem folytatják a témát, de egyébként azt Merlana nem is sejti, hogy igazából Nelira jó úton jár a saját gondolataiban: Kivitelezhetetlen egyszerre két úton járni, pontosan úgy, ahogy őt kiismerni is lehetetlen.
A szemtelenül őszinte megjegyzésre felnevet, de ettől függetlenül nem tetszik neki, tekintetében meg is jelennek a gyilkos szikrák.*
- Ezt ne mondd így ki még egyszer. Majdnem elzavartak a Sellőházból, akkor annyira mégsem lehetek szajha, és ha még az is vagyok, akkor sem fogom világgá kürtölni. Tudom, neked nincsenek gátlásaid, és színésznőként nekem sem kéne, hogy legyenek, de ez a valóságban nem úgy működik.
*Az meg különösen rosszul esik neki, hogy Nelira szerint nem emlékszik a hangjára. Azt hitte ennél azért tatósabban lesz emlékezetes számára a dal, amivel megpróbálta kirángatni őt a Tian-bánatból. Na, ez például sokkal inkább az ő világa. Drámaian lefesteni egy érzést, dalba foglalni, és azzal elérni, hogy a szenvedő szerencsétlen jobban érezze magát miatta. Bár, úgy tűnik, mégsem volt olyan jó, ha a lány máris száműzte a fejéből az élményt.*
- Na jó, amúgy igazad van. Talán kimegyek majd a piacra énekelni. Ott sokan vannak, pénz is van az embereknél, szóval fel is figyelhetnek rám és még fizethetnek is érte.
*A halál témáját kerülgetve továbbra is igazán furcsa barátnője viselkedése, de nem tud rájönni, hogy miért. Arcán nem látszik, hogy titkolna valamit, de mégis olyan idegen a viselkedése.*
- Ilyen, igen, de azért ez… ennél kicsit komolyabb, mint hogy csak megrántsuk miatta a vállunkat. Én szerintem sírnék, ha meghalnál. Őszintén, nem színészkedve *őislog a smaragdokba kíváncsian.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Minden képzelőerejét beveti, hogy valamilyen épkézláb példa segítségével megpróbálja érthetően elmagyarázni, mit is érez ő, miközben megpróbálja megfejteni, kitapasztalni vagy vakmerőbb pillanataiban megjósolni, hogyan is fog viselkedni a szeszélyes kis szőke a következő pillanatban. Tényleg a legjobb tudását teszi bele, erre válaszként csak annyit kap, hogy az egésznek semmi értelme. Mondjuk ez is tipikus Nelira.*
- Ahj, hagyjuk… *Mondja is ki, amit a lány szeretne. Értetlenségével sikerült pontosan azt elérnie, amit akart. Nem folytatják a témát, de egyébként azt Merlana nem is sejti, hogy igazából Nelira jó úton jár a saját gondolataiban: Kivitelezhetetlen egyszerre két úton járni, pontosan úgy, ahogy őt kiismerni is lehetetlen.
A szemtelenül őszinte megjegyzésre felnevet, de ettől függetlenül nem tetszik neki, tekintetében meg is jelennek a gyilkos szikrák.*
- Ezt ne mondd így ki még egyszer. Majdnem elzavartak a Sellőházból, akkor annyira mégsem lehetek szajha, és ha még az is vagyok, akkor sem fogom világgá kürtölni. Tudom, neked nincsenek gátlásaid, és színésznőként nekem sem kéne, hogy legyenek, de ez a valóságban nem úgy működik.
*Az meg különösen rosszul esik neki, hogy Nelira szerint nem emlékszik a hangjára. Azt hitte ennél azért tatósabban lesz emlékezetes számára a dal, amivel megpróbálta kirángatni őt a Tian-bánatból. Na, ez például sokkal inkább az ő világa. Drámaian lefesteni egy érzést, dalba foglalni, és azzal elérni, hogy a szenvedő szerencsétlen jobban érezze magát miatta. Bár, úgy tűnik, mégsem volt olyan jó, ha a lány máris száműzte a fejéből az élményt.*
- Na jó, amúgy igazad van. Talán kimegyek majd a piacra énekelni. Ott sokan vannak, pénz is van az embereknél, szóval fel is figyelhetnek rám és még fizethetnek is érte.
*A halál témáját kerülgetve továbbra is igazán furcsa barátnője viselkedése, de nem tud rájönni, hogy miért. Arcán nem látszik, hogy titkolna valamit, de mégis olyan idegen a viselkedése.*
- Ilyen, igen, de azért ez… ennél kicsit komolyabb, mint hogy csak megrántsuk miatta a vállunkat. Én szerintem sírnék, ha meghalnál. Őszintén, nem színészkedve *őislog a smaragdokba kíváncsian.*
9641. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-07-01 17:21:28
Üzenet elküldve: 2024-07-01 17:21:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Szemeit forgatja. Hamar unja meg a témákat, nem szeret egy dologról hosszabban beszélgetni, de még csak tenni sem. Még olyanért sem, amit szeret. Mint a tanulmányai. Most nincs abban az őrült epizódjában, hogy úgy rá tudjon fixálódni egy vágyára, hogy tűzön-vízen menjen át érte. És valahol ő teljesen bizonyossággal elkönyvelte már, hogy egyszer az övé lesz a másik, ha akarja, ha nem.
Hallgatva azt a kacifántos okfejtést, kezdi elveszíteni a fonalat. Annyira azért nem őrült, hogy ilyen meg nem érthető dolgokat csináljon, amit magyaráz a másik, hiszen felfogni sem tudja, nemhogy kivitelezni. Legyint egyet.*
- Merlana. Semmi értelme annak, amit beszélsz.
*Tekinti ezzel lezártnak ezt a részt is. Mert szerinte tényleg se füle, se farka nincs az egésznek. Egy útról le lehet térni, meg lehet gondolnia magát az ember lányának. Ő ilyen. Elkezd valamit, majd máshogy fejezi be. Vagy végigsétál rajta. Néha fejvesztve rohan. De amit magyaráz, az nem tűnik... kivitelezhetőnek. *
- De hát az vagy. Nem mocskos, de szajha.
*Nem akart bántó lenni, de nem szereti, ha a másik elfelejti ki is ő jelenleg. Ha annyira a szerepében akar lenni, akkor ne pironkodjon néhány szaftos énektől. Azért még gyorsan intéz hozzá néhány mondatot.*
- Nem azt kell elénekelni, hogy te mit csinálsz a szabadidődben, hanem történeteket mesélni, ami érdekel másokat. A sötét gondolataid nem jöttek be. Szépről nem tudsz, mert nincs hozzá élményed talán. Mondjuk meg sem erőlteted magad. Akkor használd fel azt, amiből már van ismereted. Nem azt mondom, hogy ezzel legyél híres, de valahogy fel kell keltened az érdeklődést. És mi érdekli az embereket? A szerelem, a testiség és a halál. Csak jobban kell csinálnod, mint mások. De csinálni, azt tényleg kell. A hangodra sem emlékszem...
*Többet beszél, mint azt kellene. De nem bánja. Észhez kell téríteni a másikat, mert ha magára van utalva, akkor nagyon elveszik. Tán mégis nagy szerencse, hogy van egy nyílt teremtés, aki a barátjául fogadta.*
- Jól. *A sötét tekintet nem múlik, de arcán nincs nyoma semminek. Már-már rezzenéstelenné vált.* - Ilyen ez nem? Élnek, meghalnak. Ez lesz veled, meg velem is. *Persze, hogy rettentően fáj ikre elvesztése. Az egyetlen velejéig hatoló kín. De ezt nem adja senki kezébe. Ezzel senki másnak, csak neki kell megbirkóznia.*
//Az illem útjai kifürkészhetetlenek//
*Szemeit forgatja. Hamar unja meg a témákat, nem szeret egy dologról hosszabban beszélgetni, de még csak tenni sem. Még olyanért sem, amit szeret. Mint a tanulmányai. Most nincs abban az őrült epizódjában, hogy úgy rá tudjon fixálódni egy vágyára, hogy tűzön-vízen menjen át érte. És valahol ő teljesen bizonyossággal elkönyvelte már, hogy egyszer az övé lesz a másik, ha akarja, ha nem.
Hallgatva azt a kacifántos okfejtést, kezdi elveszíteni a fonalat. Annyira azért nem őrült, hogy ilyen meg nem érthető dolgokat csináljon, amit magyaráz a másik, hiszen felfogni sem tudja, nemhogy kivitelezni. Legyint egyet.*
- Merlana. Semmi értelme annak, amit beszélsz.
*Tekinti ezzel lezártnak ezt a részt is. Mert szerinte tényleg se füle, se farka nincs az egésznek. Egy útról le lehet térni, meg lehet gondolnia magát az ember lányának. Ő ilyen. Elkezd valamit, majd máshogy fejezi be. Vagy végigsétál rajta. Néha fejvesztve rohan. De amit magyaráz, az nem tűnik... kivitelezhetőnek. *
- De hát az vagy. Nem mocskos, de szajha.
*Nem akart bántó lenni, de nem szereti, ha a másik elfelejti ki is ő jelenleg. Ha annyira a szerepében akar lenni, akkor ne pironkodjon néhány szaftos énektől. Azért még gyorsan intéz hozzá néhány mondatot.*
- Nem azt kell elénekelni, hogy te mit csinálsz a szabadidődben, hanem történeteket mesélni, ami érdekel másokat. A sötét gondolataid nem jöttek be. Szépről nem tudsz, mert nincs hozzá élményed talán. Mondjuk meg sem erőlteted magad. Akkor használd fel azt, amiből már van ismereted. Nem azt mondom, hogy ezzel legyél híres, de valahogy fel kell keltened az érdeklődést. És mi érdekli az embereket? A szerelem, a testiség és a halál. Csak jobban kell csinálnod, mint mások. De csinálni, azt tényleg kell. A hangodra sem emlékszem...
*Többet beszél, mint azt kellene. De nem bánja. Észhez kell téríteni a másikat, mert ha magára van utalva, akkor nagyon elveszik. Tán mégis nagy szerencse, hogy van egy nyílt teremtés, aki a barátjául fogadta.*
- Jól. *A sötét tekintet nem múlik, de arcán nincs nyoma semminek. Már-már rezzenéstelenné vált.* - Ilyen ez nem? Élnek, meghalnak. Ez lesz veled, meg velem is. *Persze, hogy rettentően fáj ikre elvesztése. Az egyetlen velejéig hatoló kín. De ezt nem adja senki kezébe. Ezzel senki másnak, csak neki kell megbirkóznia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9872-9891