//Taug Quithine//
*Az öreg kezdi igencsak idegesíteni azzal, hogy mindenbe beleköt. A fejtegetések nem tetszenek neki, hiszen honnan is tudhatna ő ilyesmit? Még életében nem járt a városban, nem tudja, hogy mi hogy működik, csak a hallomásokból ítél, meg abból, hogy szerinte mi lenne helyes. A városőrök meg hát persze, hogy helyesen járnak el. Mégis miként másként tennének?*
- Honnan a fenéből tudhatnám? Semmi ilyesmit nem mondtam! Egyébként is, az ilyesmihez pontosabb adatok kellenének. Hogy mekkora a negyedek területe külön-külön, hány ember él az egyes helyeken, meg ilyeneket. Az pedig, hogy egyes emberek éppenséggel arra költik a vagyonukat, hogy embereket bérelnek fel védelmi célokra, egyáltalán nem számít! Elvégre az ő pénze, ráadásul így is a családjukat akarják védeni. Na meg egyáltalán nem biztos, hogy aki elszegődne egy családhoz, az beállna városőrnek is. Egészen más a kettő feladata *morogja, majd most már megelégelve mindent, újra elhallgat.*
- Bolond vénember... *teszi még azért hozzá, valamivel halkabban. Láthatóan nemigen foglalkoztatja, hogy hallja-e a másik, avagy sem. A saját véleményét elmondta, és ezzel lezártnak is tekinti ezt az egészet. Persze csak addig, míg nem kap valami mást, amin moroghat egy sort. Tény és való, jellemre talán nem éppen őrnek való, hirtelen haragja miatt és az idegességében rátörő nagyszerű megnyilvánulásokat tekintve, ez azonban leküzdhető. Előbb azonban jusson el addig, hogy fontolgassák felvételét. Mert hát elsősorban ez a lényeg, aztán majd minden lépés jöhet a maga idejében, akkor, amikor kell.*
- Egyébként is, nem mindegy, hogy hányan vannak?! A lényeg az, hogy miként viselkednek *szólal fel mégis, alig néhány pillanatnyi hallgatás után, mert csak nem tudja megállni a dolgot. Fogait ezek után szüntelen csikorgatja. Keze feszülten markolássza baltája nyelét, amolyan megnyugvást keresve, közben azonban jobbra-balra tekintget, mintha csak olyasvalamit keresne, amit összetörhet, vagy amire rácsaphat egy jókorát a fegyverrel. ~Elegem van ebből a fickóból! Ezek után biztos, hogy feldobom! Az őrök kezei közé adom, ha addig élek is! Aztán majd meglátja, hogy mi a helyes és mi nem... Nyomorult vénség!~ mérgelődik közben szüntelen magában, lépteivel pedig követi az elfet.*