//Második szál//
// Táguló fejek //
*Nem igazán tetszik neki, ahogy a szénája áll, márpedig úgy fest, hogy a nő nem igazán hisz neki. A feje egy szegletében persze felbukkannak olyan gondolatok, hogy bizony kicsi és gyereknek is nézhetnék, mert hát olyan cuki, hogy az már felér egy hazugsággal is. Volt már rá példa, hogy csak mert olyan gyerek képe van, nem hitték el, hogy bizony őt küldi az vénlány a kikötőbe. Bár a nő végül is beadja a derekát látszólag, talán azért, hogy végre békén hagyja, nem lehet tudni.*
-Jah… hát szükségem nekem sincsen ilyenre. Értem bolondulnak a férfiak, alig tudom lerázni őket. *Mondja égnek tartott orral, úgy felszegi a fejét, hogy minden szőrszál szépen látszik a lyukacskákban. Még szerencse, hogy nem az a fajta, aki, ha hazudik puha lesz az orra, neki kemény, ki is próbálta már természetesen.*
-Hogy a labor… *Tér vissza ismét a realitás talajára.*
-Hát éppen mentem hazafelé, mikor átesett rajtam egy szerencsétlen flótás. Ilyen hosszú szőke haja volt és nagy pofája. *Tárja is szét a karjait, hogy szemléltesse a száj méretét.*
-Nem volt csúnyácska, de na… épp próbáltam összeszedni magam a földről, mikor látom, hogy valamivel leöntött. Valami trutymókkal, lilás, büdös, ragacsos. *Foglalja össze a tulajdonságokat.*
-Úgy kiabált velem, mintha az én hibám lett volna. Aztán elszelelt, én meg mehettem haza leszedni magamról. Próbáltam egy két dolgot, de csak az alkohol segített. Érdekes trutyi volt, meg kell hagyni, mikor pedig jobban utána akartam szimatolni, megint abba a tökfejbe botlottam. Ő készségesen elmesélte nekem, hogy egy laborban találta a romok alatt, meg hogy volt róla feljegyzés, hogy ez a cucc valamikor még működött is. *Meséli nagy hévvel, mert, hát erre még senki sem volt eddig kíváncsi.*
-Aztán megmutatta a helyet… egy szűk résen kellett bemásszunk odáig, de volt egy cseles ajtó előtte. Azt ügyesen kicseleztem, nyilván nekem elsőre meglett a kombináció, nem úgy, mint annak a tökfejnek, neki még a szemöldöke is megpörkölődött. *Meséli, bár érződik, hogy vetít egy kicsit, de nem feltétlen tudni, hogy miért. Persze ő tudja, hogy nem fogja elmondani, hogy majdnem ott hagyta a fél fogát, mert csak sokadjára lett meg a kombináció.*
-Odabenn megtaláltuk a receptet, meg egy félig készet is, aztán kifőztem otthon, csak egy próbát neki, mert ő azt kért, de a könyvet megtarthattam. Meg is néztem, ahogy felhasználja, aztán én is kipróbáltam és tényleg működött. *Mondja el nagyvonalakban, majd áttérnek az ő kérdésére. Hümmög egy ideig, miután a nő elmondta a lehetőségeket.*
-Keserűgyökér, na igen, de az tényleg förtelmes ízű. Majd még gondolkodom. *Legyintget, mint, aki ezt az ötletet már megvitatta korábban magában, ám eszébe se jutott.*