Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-18 08:17:55
Üzenet elküldve: 2025-07-18 08:17:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
*Nem bízik benne, hogy ő lenne az első aki ideér. Amennyi időt elvesztegetett a piacon, még az is lehet, hogy már itt hagyták. Nem szaladva, de gyors gyaloglással hagyja el a Piacteret. A város zaját felváltja a természet élénk dallama. A madarak, kisebb állatok mind úgy nyüzsögnek és "dalolásznak" mintha egy tündérmesében lennének. Fanyar képet vág erre a gondolatra. Ami viszont feltűnik neki, az valami hangszer hangja.
~Lehet erre dalolásznak a madarak?~
Nem lenne meglepve és azon sem, hogy kit fog a zene forrásánál találni. Ez legalább megkönnyebbüléssel tölti el, mert így biztos lehet benne, hogy nem nélküle indultak útra. A távolban két színes alakot pillant meg, majd a harmadik is feltűnik.
Közelebb érve láthatja, hogy kik azok akik már megérkeztek. Az öreg szerzetes, a vidám leány és a dalos pacsirta.*
-Sziasztok.
*Köszön oda mindenkinek és nagyjából Ennától két-három lépésnyire áll meg.*
-Jó ötlet a zene.
*Ismeri el a tündét találékonyságát, egy bátorító mosollyal megfűszerezve. Mintha a tündérnek szüksége lenne ilyenre. Meg főleg tőle.
Körbenézve összeszámolja a csapatot és látja, hogy már csak a mélységi vezetőjük hiányzik. Már ha jól számolt és nem talált még maga mellé valakit aki még csatlakozna hozzájuk.*
*Nem bízik benne, hogy ő lenne az első aki ideér. Amennyi időt elvesztegetett a piacon, még az is lehet, hogy már itt hagyták. Nem szaladva, de gyors gyaloglással hagyja el a Piacteret. A város zaját felváltja a természet élénk dallama. A madarak, kisebb állatok mind úgy nyüzsögnek és "dalolásznak" mintha egy tündérmesében lennének. Fanyar képet vág erre a gondolatra. Ami viszont feltűnik neki, az valami hangszer hangja.
~Lehet erre dalolásznak a madarak?~
Nem lenne meglepve és azon sem, hogy kit fog a zene forrásánál találni. Ez legalább megkönnyebbüléssel tölti el, mert így biztos lehet benne, hogy nem nélküle indultak útra. A távolban két színes alakot pillant meg, majd a harmadik is feltűnik.
Közelebb érve láthatja, hogy kik azok akik már megérkeztek. Az öreg szerzetes, a vidám leány és a dalos pacsirta.*
-Sziasztok.
*Köszön oda mindenkinek és nagyjából Ennától két-három lépésnyire áll meg.*
-Jó ötlet a zene.
*Ismeri el a tündét találékonyságát, egy bátorító mosollyal megfűszerezve. Mintha a tündérnek szüksége lenne ilyenre. Meg főleg tőle.
Körbenézve összeszámolja a csapatot és látja, hogy már csak a mélységi vezetőjük hiányzik. Már ha jól számolt és nem talált még maga mellé valakit aki még csatlakozna hozzájuk.*
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-17 21:09:56
Üzenet elküldve: 2025-07-17 21:09:56
ÚJ
![>Hathúros Strat [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11495_1556715870_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 81
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
-Nem tesz semmit, elf uram.
*Nem akar rosszban lenni senkivel ha nem muszáj, sőt. Szerencsére jól sül el a dolog. Az irányban is megegyeznek, úgyhogy a csapat java része elindul a piacra vásárolgatni. Mivel ő sem akar semmit most beszerezni, a tisztásra indul. A gyülekezőpontra. Előtte azonban hűséges kutyusát szedi fel az istállóból, hófehér jószág, néhány fekete és ezüstös csíkkal a nyakánál és a füle tövénél.*
-Készen állsz visszatérni a pusztákra, barátom? Ne félj, hátha most nem futunk bele pár Djh'Ibou-ba, de ha mégis már felkészültek leszünk.
*Önkéntelenül megvakarja a nyakán lévő hosszú heget, amit akkor szerzett mikor kishíján szétmarcangolták. Felül a hátára és úgy cammognak ketten az erdőszéli tisztásra, ahol hamar ismerős arcokat lát. Int nekik mielőtt odaérne.*
-Sikerült elrendezni a dolgokat?
*Költői kérdés, hisz különben nem lennének itt.*
-Remélem nem állnak le zsugázni vagy ilyesmi.
*Vigyorog, majd egyik lábát keresztbe teszi hátasán, majd kezébe veszi a mandolint és pár egyszerű, de fülbemászó dallamot kezd el játszani, csak úgy szórakozásból, hogy elüsse az időt amíg várnak.*
-Nem tesz semmit, elf uram.
*Nem akar rosszban lenni senkivel ha nem muszáj, sőt. Szerencsére jól sül el a dolog. Az irányban is megegyeznek, úgyhogy a csapat java része elindul a piacra vásárolgatni. Mivel ő sem akar semmit most beszerezni, a tisztásra indul. A gyülekezőpontra. Előtte azonban hűséges kutyusát szedi fel az istállóból, hófehér jószág, néhány fekete és ezüstös csíkkal a nyakánál és a füle tövénél.*
-Készen állsz visszatérni a pusztákra, barátom? Ne félj, hátha most nem futunk bele pár Djh'Ibou-ba, de ha mégis már felkészültek leszünk.
*Önkéntelenül megvakarja a nyakán lévő hosszú heget, amit akkor szerzett mikor kishíján szétmarcangolták. Felül a hátára és úgy cammognak ketten az erdőszéli tisztásra, ahol hamar ismerős arcokat lát. Int nekik mielőtt odaérne.*
-Sikerült elrendezni a dolgokat?
*Költői kérdés, hisz különben nem lennének itt.*
-Remélem nem állnak le zsugázni vagy ilyesmi.
*Vigyorog, majd egyik lábát keresztbe teszi hátasán, majd kezébe veszi a mandolint és pár egyszerű, de fülbemászó dallamot kezd el játszani, csak úgy szórakozásból, hogy elüsse az időt amíg várnak.*
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:55:16
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:55:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*A világjárásuknak fontosságát tudva a válaszon nem lepődik meg; eddig sem kényelemben élt és kihívásoktól félő embernek érződött számára a szerzetes, ezáltal minden bizonnyal a testvérei sem lehetnek azok; így a merész és regés válasza nem jön váratlanul. Hanem, bár nem állítja meg Aokint emiatt, megfogja kíváncsiságát a kis részlet, hogy már valóban láttak világot a félszigeten túl. Ez azt jelenti, hogy valamennyit legalább egy személy tudhat a Lanawinon kívüli földekről, vizekről abban a szerény kolostorban? Egy zarándok út a hegyekhez nem hangzik hirtelen rosszul...
Szemöldökei majd' ellepik bámulóit ahogy értetlenkedve hallgatja a sztouikus szerzetest, majd ahogy a fejében a helyére kattannak a kirakós darabjai, elönti a pír, és kis híján felkiált:*
-....Ó! Nem nem nem, nem tekintettem olyan messzire mikor a régmúltat említettem, bocsásson meg! Illetve, most hogy történelmi tudásával lefegyverez, ANNYIRA messzire sem hogy félig-meddig teoretikusan létező iratokkal próbáljam lenyűgözni önt; amennyire szeretek egy jó legendát, jobban tudom mint tényként hivatkozni rájuk. Nekem négy év még nem számít annyira korainak, tudja, inkább arra céloztam... *A nyakát kell vakarnia kínjában, fogalma sincs róla hogy mégis hogyan születhetett meg az agyában az a gondolat, amit ilyen állítást köpött ki belőle. Úgy érzi, mindjárt belesüllyed a földbe.* - Tudja mit, ha már így belegabalyodok a saját nyelvembe, akkor már nem érdemes turkásznom az ön tudástárában. Viszont bocsánatkérésként és köszönetnyilvánításként szeretnék önnek megmutatni valamit. *Úgy kezd el a tisztás közepe felé sétálni, mint akinek már az igenlő választól jött vissza az önbizalma.*
- Ha jól emlkészem, megemlítettem hogy mágusnak tanulok, még ha a "tanulás" kategóriát egy-két helyen már túlléphettem. Abban reménykedem, miután kegyesen megosztotta velem tudását otthonával kapcsolatban, ezt a gesztust viszonozhatom önnek egy olyan tárgy irányából, amiben talán érdeklődésére lelhet. De, elsőnek be szeretnék mutatni egy demonstrációt.* Egy jó pár méternyi üres tér áll Adoaver rendelkezésére, elhaladva a fák között és megállva a miniatűr fűtenger kellős közepén, nem messze a dombtól. Ha esetleg Aokinnak nem volt kedve, vagy bizalma követni őt oda, és még a folyó mellett van, akkor természetesen monológját kiáltva mondja, hogy eljusson hozzá, különösebb sértődöttség nélkül.*
~ Ha jól emlékszem, ez nem lesz tűzgyújtó. HA jól emlékszem. ~ *Az előtte nyugvó földet nézve lassan felemeli a kezét mellkas magasságba, majd hirtelen jobb irányba teljesen elhúzza azt, mintha egy függönyt rántott volna el, ami az ujjai közé akadt. Ha koncentrációja nem hagytója cserben, akkor lángra kap a levegő előtte, és ez a láng mind felfelé, és lefelé kezd terjedni, amíg el nem érik a fűszálakat, illetve kinyúlnak a feje tetejéig az ég felé. Ekkor két irányba, neki jobbra és balra kezd kiszélesedni ez a tűzoszlop, s mire megállnak, elég hosszúra kerekednek, hogy sétálni lehessen a létrejött tűzfal körül. Az erőlteljes hőt kibocsátó, de fűszálakat békén hagyó "fal" vígan és megfélemlítően áll, készen arra hogy egy cseppnyi vizet se hagyjanak áthatolni a másik oldalra. És élőlényt sem, persze.*
- Tudom egyáltalán nem néz ki biztonságosnak, de a mozdulatlan környezetnek ez teljesen ártalmatlan. Mit gondol erről?
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú lángfal jön létre a kívánt közvetlen közelben lévő helyre. Ereje jelentős égési sérüléseket okozhat (5), viszont egyáltalán nem tűzgyújtó hatású. A lángfal két kör után szertefoszlik.
*A világjárásuknak fontosságát tudva a válaszon nem lepődik meg; eddig sem kényelemben élt és kihívásoktól félő embernek érződött számára a szerzetes, ezáltal minden bizonnyal a testvérei sem lehetnek azok; így a merész és regés válasza nem jön váratlanul. Hanem, bár nem állítja meg Aokint emiatt, megfogja kíváncsiságát a kis részlet, hogy már valóban láttak világot a félszigeten túl. Ez azt jelenti, hogy valamennyit legalább egy személy tudhat a Lanawinon kívüli földekről, vizekről abban a szerény kolostorban? Egy zarándok út a hegyekhez nem hangzik hirtelen rosszul...
Szemöldökei majd' ellepik bámulóit ahogy értetlenkedve hallgatja a sztouikus szerzetest, majd ahogy a fejében a helyére kattannak a kirakós darabjai, elönti a pír, és kis híján felkiált:*
-....Ó! Nem nem nem, nem tekintettem olyan messzire mikor a régmúltat említettem, bocsásson meg! Illetve, most hogy történelmi tudásával lefegyverez, ANNYIRA messzire sem hogy félig-meddig teoretikusan létező iratokkal próbáljam lenyűgözni önt; amennyire szeretek egy jó legendát, jobban tudom mint tényként hivatkozni rájuk. Nekem négy év még nem számít annyira korainak, tudja, inkább arra céloztam... *A nyakát kell vakarnia kínjában, fogalma sincs róla hogy mégis hogyan születhetett meg az agyában az a gondolat, amit ilyen állítást köpött ki belőle. Úgy érzi, mindjárt belesüllyed a földbe.* - Tudja mit, ha már így belegabalyodok a saját nyelvembe, akkor már nem érdemes turkásznom az ön tudástárában. Viszont bocsánatkérésként és köszönetnyilvánításként szeretnék önnek megmutatni valamit. *Úgy kezd el a tisztás közepe felé sétálni, mint akinek már az igenlő választól jött vissza az önbizalma.*
- Ha jól emlkészem, megemlítettem hogy mágusnak tanulok, még ha a "tanulás" kategóriát egy-két helyen már túlléphettem. Abban reménykedem, miután kegyesen megosztotta velem tudását otthonával kapcsolatban, ezt a gesztust viszonozhatom önnek egy olyan tárgy irányából, amiben talán érdeklődésére lelhet. De, elsőnek be szeretnék mutatni egy demonstrációt.* Egy jó pár méternyi üres tér áll Adoaver rendelkezésére, elhaladva a fák között és megállva a miniatűr fűtenger kellős közepén, nem messze a dombtól. Ha esetleg Aokinnak nem volt kedve, vagy bizalma követni őt oda, és még a folyó mellett van, akkor természetesen monológját kiáltva mondja, hogy eljusson hozzá, különösebb sértődöttség nélkül.*
~ Ha jól emlékszem, ez nem lesz tűzgyújtó. HA jól emlékszem. ~ *Az előtte nyugvó földet nézve lassan felemeli a kezét mellkas magasságba, majd hirtelen jobb irányba teljesen elhúzza azt, mintha egy függönyt rántott volna el, ami az ujjai közé akadt. Ha koncentrációja nem hagytója cserben, akkor lángra kap a levegő előtte, és ez a láng mind felfelé, és lefelé kezd terjedni, amíg el nem érik a fűszálakat, illetve kinyúlnak a feje tetejéig az ég felé. Ekkor két irányba, neki jobbra és balra kezd kiszélesedni ez a tűzoszlop, s mire megállnak, elég hosszúra kerekednek, hogy sétálni lehessen a létrejött tűzfal körül. Az erőlteljes hőt kibocsátó, de fűszálakat békén hagyó "fal" vígan és megfélemlítően áll, készen arra hogy egy cseppnyi vizet se hagyjanak áthatolni a másik oldalra. És élőlényt sem, persze.*
- Tudom egyáltalán nem néz ki biztonságosnak, de a mozdulatlan környezetnek ez teljesen ártalmatlan. Mit gondol erről?
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására embernyi magas, tíz lépés hosszú lángfal jön létre a kívánt közvetlen közelben lévő helyre. Ereje jelentős égési sérüléseket okozhat (5), viszont egyáltalán nem tűzgyújtó hatású. A lángfal két kör után szertefoszlik.
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:44:26
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:44:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//A kürt hívó szava//
*A lány az elsők között hagyta el a Pegazus fogadót, így csodálkozna, ha nem ő lenne az első a tisztáson. Úgy érzi, elég jó menetidőt futott a piacon is. Talán a bárd az, aki megelőzhette, hiszen azt mondta, ő egyenesen ide tart majd - de még ebben sem biztos, hiszen a zenészek megbízhatatlan alakok, bármikor elcsámboroghatnak.
Ahogy belép a tisztásra, mintha arcul ütné az ottani nyugalom. A nagy lótás-futáshoz, izgatott hangulatához képest igen éles a kontraszt. Egy pillanatra mintha meg is csappanna az energiája, így, hogy már nincs körülötte társaság, ami lelkesíthetné. Lelassítja lépteit. Andalgásba azért nem fog, annyira nem "ereszt le", de azért egy kicsit elengedi magát, félig akaratlanul.
Miután szusszant egyet, aktív nézelődésbe kezd, hátha mégis feltűnik egy ismerős arc. Nem elsőre ugyan, de kiszúrja a vöröslő palástot az árnyékban, amihez nagyban hozzájárul az onnan áradó fütyörészés, és a jellegzetes szag. ~ Még el se indultunk, de a vénember már zabál. Hogy fog ez tele gyomorral lépést tartani? Mindegy is, ő dolga. Szerencsétlen éhenkórász. ~ állapítja meg, inkább tényként, mint lenézésből.
Hangosan ráköszön Pmirshre, és int neki, de csak kicsit áll közelebb, hadd egyen ott békésen a maga sarkában a különös szerzet(es).*
- Jó étvágyat! Én maradok inkább itt, hogy könnyebben megtaláljanak minket!
*És valóban, igyekszik központi helyen állni, jól kihúzza magát, hogy észrevehető legyen, ha más tartana felé. Energiája lassan kezd visszatérni, hiszen közel már a valós indulás ideje. Csillogó szemekkel várja az érkezőket.*
*A lány az elsők között hagyta el a Pegazus fogadót, így csodálkozna, ha nem ő lenne az első a tisztáson. Úgy érzi, elég jó menetidőt futott a piacon is. Talán a bárd az, aki megelőzhette, hiszen azt mondta, ő egyenesen ide tart majd - de még ebben sem biztos, hiszen a zenészek megbízhatatlan alakok, bármikor elcsámboroghatnak.
Ahogy belép a tisztásra, mintha arcul ütné az ottani nyugalom. A nagy lótás-futáshoz, izgatott hangulatához képest igen éles a kontraszt. Egy pillanatra mintha meg is csappanna az energiája, így, hogy már nincs körülötte társaság, ami lelkesíthetné. Lelassítja lépteit. Andalgásba azért nem fog, annyira nem "ereszt le", de azért egy kicsit elengedi magát, félig akaratlanul.
Miután szusszant egyet, aktív nézelődésbe kezd, hátha mégis feltűnik egy ismerős arc. Nem elsőre ugyan, de kiszúrja a vöröslő palástot az árnyékban, amihez nagyban hozzájárul az onnan áradó fütyörészés, és a jellegzetes szag. ~ Még el se indultunk, de a vénember már zabál. Hogy fog ez tele gyomorral lépést tartani? Mindegy is, ő dolga. Szerencsétlen éhenkórász. ~ állapítja meg, inkább tényként, mint lenézésből.
Hangosan ráköszön Pmirshre, és int neki, de csak kicsit áll közelebb, hadd egyen ott békésen a maga sarkában a különös szerzet(es).*
- Jó étvágyat! Én maradok inkább itt, hogy könnyebben megtaláljanak minket!
*És valóban, igyekszik központi helyen állni, jól kihúzza magát, hogy észrevehető legyen, ha más tartana felé. Energiája lassan kezd visszatérni, hiszen közel már a valós indulás ideje. Csillogó szemekkel várja az érkezőket.*
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:20:48
Üzenet elküldve: 2025-07-17 19:20:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kürt hívó szava//
* A piactér zsivaja lassan elhal mögötte, határozott léptekkel halad a tisztásra és hamar el is éri azt. Ahogy az lenni szokott, a tisztás egy kellemesen csendes, nyugodt hely. Többnyire csak akkor téved ide bárki, ha utazik vagy, ha valamilyen rendezvényt tartanak itt. Pmirsh voltaképpen utazik, de mivel a csapat többi tagja még feltételezhetően a piactéren sürög-forog, ezért nyilván bevárja őket, ahogy azt megbeszélték. *
– Eljött a mi időnk, barátocskám! * Szólal meg hangosan, hiszen úgyse hallja itt senki, hogy magában beszél. Keres magának egy árnyékos szegletet és leül, háttal egy széles tölgynek. Aztán már issza is a borát. Első kortyra feltűnik neki, hogy ez valóban sokkal gyengébb minőség, mint amit a Pegazusban szokott inni. De legalább több is. Így iszogat hát, amíg a többieket várja. Még fütyörészni is kezd hozzá. Rég nem volt már ilyen jó kedve. Nem sokkal később a Strattól kapott szalonnás-kolbászos szendvicsét is kicsomagolja. Meghámozza hozzá a fej lila hagymát és elkölti élete uzsonnáját a tisztáson. A hagymát harapja a kenyérhez és a szalonnához, minden falattal egy lépéssel közelebb érzi magát Eeyr öleléséhez. Nem mintha annyira vágyna az istennő kegyeire, túl régimódi szerzetes ő ahhoz. De az tagadhatatlan, hogy nem emlékszik, mikor evett és ivott utoljára ilyen jót. *
* A piactér zsivaja lassan elhal mögötte, határozott léptekkel halad a tisztásra és hamar el is éri azt. Ahogy az lenni szokott, a tisztás egy kellemesen csendes, nyugodt hely. Többnyire csak akkor téved ide bárki, ha utazik vagy, ha valamilyen rendezvényt tartanak itt. Pmirsh voltaképpen utazik, de mivel a csapat többi tagja még feltételezhetően a piactéren sürög-forog, ezért nyilván bevárja őket, ahogy azt megbeszélték. *
– Eljött a mi időnk, barátocskám! * Szólal meg hangosan, hiszen úgyse hallja itt senki, hogy magában beszél. Keres magának egy árnyékos szegletet és leül, háttal egy széles tölgynek. Aztán már issza is a borát. Első kortyra feltűnik neki, hogy ez valóban sokkal gyengébb minőség, mint amit a Pegazusban szokott inni. De legalább több is. Így iszogat hát, amíg a többieket várja. Még fütyörészni is kezd hozzá. Rég nem volt már ilyen jó kedve. Nem sokkal később a Strattól kapott szalonnás-kolbászos szendvicsét is kicsomagolja. Meghámozza hozzá a fej lila hagymát és elkölti élete uzsonnáját a tisztáson. A hagymát harapja a kenyérhez és a szalonnához, minden falattal egy lépéssel közelebb érzi magát Eeyr öleléséhez. Nem mintha annyira vágyna az istennő kegyeire, túl régimódi szerzetes ő ahhoz. De az tagadhatatlan, hogy nem emlékszik, mikor evett és ivott utoljára ilyen jót. *
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-17 17:58:59
Üzenet elküldve: 2025-07-17 17:58:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat//
*Izgatottan várja, hogy megérkezzenek a tisztásra. Kellemes emlékek fűzik ehhez a helyhez. Az első találkozásuk Mervvel. Hogyan is felejthetné el? Félt tőle, hogy merész húzását nem fogja értékelni a férfi és csak úgy otthagyja majd. De nem így lett. Azóta még csak egy nap telt el, de máris megismételné.
~Hűha. Mi van velem? Szedd össze magad Zzul. Egy kemény ork vagy, nem viselkedhetsz így.~
Persze, hogy nem. Milyen ork lenne, ha csak úgy hallgatna a lágy érzelmeire. Bármennyire is tetszik neki vagy sem, nem szabad szabadjára engedi-e ezeket a gondolatokat. Nagyon veszélyesek. Jobb lesz ha arra összpontosít, hogy Mervet biztonságban tudja. Végül is, ha már egy a hitük, akkor tartsanak össze.*
*Izgatottan várja, hogy megérkezzenek a tisztásra. Kellemes emlékek fűzik ehhez a helyhez. Az első találkozásuk Mervvel. Hogyan is felejthetné el? Félt tőle, hogy merész húzását nem fogja értékelni a férfi és csak úgy otthagyja majd. De nem így lett. Azóta még csak egy nap telt el, de máris megismételné.
~Hűha. Mi van velem? Szedd össze magad Zzul. Egy kemény ork vagy, nem viselkedhetsz így.~
Persze, hogy nem. Milyen ork lenne, ha csak úgy hallgatna a lágy érzelmeire. Bármennyire is tetszik neki vagy sem, nem szabad szabadjára engedi-e ezeket a gondolatokat. Nagyon veszélyesek. Jobb lesz ha arra összpontosít, hogy Mervet biztonságban tudja. Végül is, ha már egy a hitük, akkor tartsanak össze.*
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-17 17:43:27
Üzenet elküldve: 2025-07-17 17:43:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras//
*Lassan megérkeznek a városba. Hogy miért nincs olyan szekér, ami adott időközönként járna Arthenior és a Kikötő között? Pedig mennyivel könnyebbé tenné az az utazást. Vagy csak valaki ebből tartaná fenn magát, hogy utasokat visz a két város között. Kár, hogy nincs pénze lóra. Akkor csak átvágtatna a tájon, gyorsan szélsebesen. Így viszont maradnia kell a kutyagolásnak.
Ahogy átszelik a tisztást feltörnek a tegnapi nap emlékei. Milyen réginek is tűnik az az emlék. Máris egy régi ismerősének tekinti Zzult.*
*Lassan megérkeznek a városba. Hogy miért nincs olyan szekér, ami adott időközönként járna Arthenior és a Kikötő között? Pedig mennyivel könnyebbé tenné az az utazást. Vagy csak valaki ebből tartaná fenn magát, hogy utasokat visz a két város között. Kár, hogy nincs pénze lóra. Akkor csak átvágtatna a tájon, gyorsan szélsebesen. Így viszont maradnia kell a kutyagolásnak.
Ahogy átszelik a tisztást feltörnek a tegnapi nap emlékei. Milyen réginek is tűnik az az emlék. Máris egy régi ismerősének tekinti Zzult.*
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-17 08:16:20
Üzenet elküldve: 2025-07-17 08:16:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*A bagoly mondja esete, de ehhez már hozzászokott. Valóban pimaszul fiatal Cilia is. Pedig már jó sok évet tud maga mögött. Bár a másik enyhén hosszúkás füle miatt nehéz megmondani mennyire is fiatal.
Valóban rendesen meglepték, vagy jobban mondva a frászt hozták egymásra. Hajszál híján múlott, hogy ebből nagyobb ramazúri legyen.*
- Megbocsátunk. Ugye Deres?
*Vakarja meg ismét a nagy kobakját a jószágnak, aki addigra már le is teszi hatalmas tomporát. Ezzel jelezve az idegennek, most már nem kell tartania tőle. Annyira. Szemével attól függetlenül szüntelenül fürkészi őt.*
- Nem, most éppen nem.
*Most ő kacag fel röviden. Előfordul, hogy valami rosszaságon töri a fejét, és Mai vagy Anviel dorgálja meg. Meg aztán nem is kell messzire menni, hogy azokra az időkre gondoljon, amikor a piaci eladók elől szaladt hanyatt homlok némi elelemmel a kezében.*
- Igen Enna. De nevezhetsz Szikrának is ha szeretnéd.
*Ajánlja fel kedvesen, elvégre sokan nevezték őt így egy jó ideig. Mivel az igazi nevét eddig a homály fedte. Mondhatni, még ő maga is szokja saját nevét. Mert az árvaházon belül a gyerekek és a nevelők sem szokták meg az igazit.*
- Megértem. Én is szeretem a fákat. Főleg a gyümölcsösöket.
*Már egész jól eldiskurálnak maguk között. Cilian már egyáltalán nem érezhető a feszültség. Oly annyira, hogy ha nem is hagyja Ennat faképnél. De ismét elkezd körülötte járkálni, hogy folytassa küldetését amiért jött. Növényekért.*
- Apukám segített benne. Tudta sokat csavargok, és biztonságban szeretett volna tudni, amíg nincs otthon.
*Válaszolja Ennanak Deressel kapcsolatban. Mióta megkapta őt, azóta elválaszhatatlanok voltak. Együtt járták az erdőket, a mezőket. Fogócskáztak a többi fiatallal. Vagy éppen menekültek ha épp a szomszéd fájáról csentek le néhány gyümölcsöt. Aztán szegény anyja mentegetőzhetett miatta. Mert hát addigra, a jókora jószágot mindenki felismerte Cilia mellett. Alaposan megnehezítette a bújócskázást is.
Enna most már megkönnyebbülhet. Amint Cilia ismét sétálni kezdett, már csak párszor pillant irányába Deres, csak, hogy tudja merre lelheti meg az ismeretlent. Ő kevésbé közvetlen mint Cilia.*
- Nem haragszunk. Mint mondtam már.
*Kapja tekintetét oda a lány felé, kissé gyanakvóan, de arcán továbbra is a barátságon mosoly látható.
Ami csak akkor kezd el átformálódni, amikor meghallja a másik érvelését. Cilia ekkor megáll, felpillant a magasba. Az átszűrődő fényt nézi, ahogy a napsugarak világítanak át a falevelek között. Itt csak ugyan hűvösebben hat. Ám ha visszaúton is ilyen lesz, lehet a táska sem lesz elég, hogy a növények kibírják az átültetést.*
- Lehet igazad van. Azt reméltem mire ide érek, felhősebb lesz az ég. A távolban láttam őket gyülekezni, de nem erre jöttek.
*Vonja meg a vállát. Még nézelődik egy két másodperc erejéig. De igazából úgy tűnik meggyőzte Ciliát az ismeretlen.*
- A folyó? Már mint, hogy használjam a vizet? Igaz, ez működhet. Abba bele tudom őket tekerni, hogy kibírják az utat. Van hozzá elég anyagom.
*Derül fel az elf lányka tekintete. Hogy az útját nem feltétlenül hiába tette meg végül. Elvégre eleve apró kis szövetekbe akarta tekerni a növények gyökereit, hogy pár órácskáig kibírják az utat, amíg a kertjébe nem juttatja őket.*
//Emlékek árnyékában//
*A bagoly mondja esete, de ehhez már hozzászokott. Valóban pimaszul fiatal Cilia is. Pedig már jó sok évet tud maga mögött. Bár a másik enyhén hosszúkás füle miatt nehéz megmondani mennyire is fiatal.
Valóban rendesen meglepték, vagy jobban mondva a frászt hozták egymásra. Hajszál híján múlott, hogy ebből nagyobb ramazúri legyen.*
- Megbocsátunk. Ugye Deres?
*Vakarja meg ismét a nagy kobakját a jószágnak, aki addigra már le is teszi hatalmas tomporát. Ezzel jelezve az idegennek, most már nem kell tartania tőle. Annyira. Szemével attól függetlenül szüntelenül fürkészi őt.*
- Nem, most éppen nem.
*Most ő kacag fel röviden. Előfordul, hogy valami rosszaságon töri a fejét, és Mai vagy Anviel dorgálja meg. Meg aztán nem is kell messzire menni, hogy azokra az időkre gondoljon, amikor a piaci eladók elől szaladt hanyatt homlok némi elelemmel a kezében.*
- Igen Enna. De nevezhetsz Szikrának is ha szeretnéd.
*Ajánlja fel kedvesen, elvégre sokan nevezték őt így egy jó ideig. Mivel az igazi nevét eddig a homály fedte. Mondhatni, még ő maga is szokja saját nevét. Mert az árvaházon belül a gyerekek és a nevelők sem szokták meg az igazit.*
- Megértem. Én is szeretem a fákat. Főleg a gyümölcsösöket.
*Már egész jól eldiskurálnak maguk között. Cilian már egyáltalán nem érezhető a feszültség. Oly annyira, hogy ha nem is hagyja Ennat faképnél. De ismét elkezd körülötte járkálni, hogy folytassa küldetését amiért jött. Növényekért.*
- Apukám segített benne. Tudta sokat csavargok, és biztonságban szeretett volna tudni, amíg nincs otthon.
*Válaszolja Ennanak Deressel kapcsolatban. Mióta megkapta őt, azóta elválaszhatatlanok voltak. Együtt járták az erdőket, a mezőket. Fogócskáztak a többi fiatallal. Vagy éppen menekültek ha épp a szomszéd fájáról csentek le néhány gyümölcsöt. Aztán szegény anyja mentegetőzhetett miatta. Mert hát addigra, a jókora jószágot mindenki felismerte Cilia mellett. Alaposan megnehezítette a bújócskázást is.
Enna most már megkönnyebbülhet. Amint Cilia ismét sétálni kezdett, már csak párszor pillant irányába Deres, csak, hogy tudja merre lelheti meg az ismeretlent. Ő kevésbé közvetlen mint Cilia.*
- Nem haragszunk. Mint mondtam már.
*Kapja tekintetét oda a lány felé, kissé gyanakvóan, de arcán továbbra is a barátságon mosoly látható.
Ami csak akkor kezd el átformálódni, amikor meghallja a másik érvelését. Cilia ekkor megáll, felpillant a magasba. Az átszűrődő fényt nézi, ahogy a napsugarak világítanak át a falevelek között. Itt csak ugyan hűvösebben hat. Ám ha visszaúton is ilyen lesz, lehet a táska sem lesz elég, hogy a növények kibírják az átültetést.*
- Lehet igazad van. Azt reméltem mire ide érek, felhősebb lesz az ég. A távolban láttam őket gyülekezni, de nem erre jöttek.
*Vonja meg a vállát. Még nézelődik egy két másodperc erejéig. De igazából úgy tűnik meggyőzte Ciliát az ismeretlen.*
- A folyó? Már mint, hogy használjam a vizet? Igaz, ez működhet. Abba bele tudom őket tekerni, hogy kibírják az utat. Van hozzá elég anyagom.
*Derül fel az elf lányka tekintete. Hogy az útját nem feltétlenül hiába tette meg végül. Elvégre eleve apró kis szövetekbe akarta tekerni a növények gyökereit, hogy pár órácskáig kibírják az utat, amíg a kertjébe nem juttatja őket.*
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 22:45:54
Üzenet elküldve: 2025-07-16 22:45:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Közelről végre jobban meg tudja szemlélni, kiket is talált a bozótban. Nem gnómok, nem törpök, és még csak nem is farkasok. Egy farkaskutya, és egy elf kislány áll előtte. Eleinte mindketten megfeszülnek a jelenlététől, ami Enna belépőjét tekintve nem is csoda. Kicsit nagy csinnadrattát rendezett az előbb. Mindenesetre örül, hogy viszonylag higgadtan kezeli mindenki a helyzetet. A kislány vagdalkozását még talán ki tudná kerülni, de ha az a nagy kutya nekijön, az bizony akár maradandó sérülést is okozhatott volna.*
- Még egyszer elnézést kérek. Csak azt hittem, bajban vagy.
*Itt már nevetgélni is mer, bár nem azzal a felhőtlen kacagással, ami olyannyira jellemző rá, inkább csak egy túlzottan levegős kuncogásra futja tőle. Kicsit kifulladt a sietségben. A szíve még mindig kalapál az előbbi ijedelem, és a sprintelés miatt. Közben a lány szépen csitítgatja a kutyát. Milyen ügyes. Vagyis ügyesek, mindketten.*
- Cilia.
*Bólint, eszébe vésve a nevet. Még mindig szokása, hogy elszántan kapaszkodjon bármibe, amit agya képes megőrizni.*
- És persze Deres.
*Teszi még hozzá mosolyogva, hiszen látja milyen fontos a másiknak az állat.
Ezután dolgozza fel szép lassan a többi információt, ahogy egyre inkább levegőhöz jut. Kezeit is leengedi, egyelőre csak lazán, oldala mellé, hogy továbbra se érezze úgy egyikük sem, fenyegetést jelent a félvér.*
- Neeem, nem láttam. Még csak most érkeztem, így nem volt még időm körülnézni. Főleg a leveleket csodáltam.
*Tesz egy óvatos gesztust a bokrok és fák lombozata felé, prezentálva, mi az a szépség, ami így lekötötte ez idáig. Nyugodtan, egyenletes tempóban közelebb lép a többiekhez.*
- Nagyon ádáz, de látom, jó nevelést kapott.
*Dicséri a kisgazdát, és büszkeségét egyszerre. Bár Ennának sosem volt állata (vagy legalábbis nem emlékszik rá), meg tudja érteni, milyen fontos és mély kötődés jöhet létre így két lélek között, ezt pedig igyekszik tisztelni, még ha nem is tudja teljesen átérezni.
Legszívesebben leülne, hiszen pihenni érkezett ide, vagy legalább egy kis időre letenné magát. De ha már így belebotlott Ciliába, nem szeretné magára hagyni őt egyedül az erdőszélen. Illetve úgy érzi, megvan az esélye, még ha csak halovány is, hogyha lehuppanna, Deres esetleg mégis rávetné magát.*
- Ne haragudj, hogy rád rontottam, de azt hittem, meg akar enni egy farkas.
*Nevet fel ezúttal ténylegesen. Derűsen néz a párosra, és már belátja, milyen komikus volt az előbbi helyzet. Aggodalma kezd teljesen elpárologni.*
- Kell segítség a gyűjtögetésben? Vagy... *Fontolgatja egy pillanatig, kimondja-e.* Biztos vagy benne, hogy ilyen melegben a gyógynövény szedés a legjobb tevékenység? Mire hazaviszed, teljesen elfonnyad, ami nem biztos, hogy olyan jó, mintha épen dolgoznád fel, vagy szárítanád meg őket. Viszont... ott van mondjuk a víz! Az hűsítő.
*Tulajdonképpen félig igazat mondott. Tényleg meleg van, és tényleg lehetne ettől jobb dolgot is csinálni ilyen időben. Azt a részt pedig feleslegesnek tartja kiemelni, hogy a másik milyen kicsi ahhoz, hogy egyedül legyen itt. Nem akarja aláásni a tekintélyét. Bizonyára tud magára vigyázni - hiszen kardja is van. De azért a fél-elfnek szüksége volt egy jó adag hadarásra ahhoz, hogy elterelje róla saját figyelmét, nem mindent mondott ki, ami a nyelve hegyén van.*
//Emlékek árnyékában//
*Közelről végre jobban meg tudja szemlélni, kiket is talált a bozótban. Nem gnómok, nem törpök, és még csak nem is farkasok. Egy farkaskutya, és egy elf kislány áll előtte. Eleinte mindketten megfeszülnek a jelenlététől, ami Enna belépőjét tekintve nem is csoda. Kicsit nagy csinnadrattát rendezett az előbb. Mindenesetre örül, hogy viszonylag higgadtan kezeli mindenki a helyzetet. A kislány vagdalkozását még talán ki tudná kerülni, de ha az a nagy kutya nekijön, az bizony akár maradandó sérülést is okozhatott volna.*
- Még egyszer elnézést kérek. Csak azt hittem, bajban vagy.
*Itt már nevetgélni is mer, bár nem azzal a felhőtlen kacagással, ami olyannyira jellemző rá, inkább csak egy túlzottan levegős kuncogásra futja tőle. Kicsit kifulladt a sietségben. A szíve még mindig kalapál az előbbi ijedelem, és a sprintelés miatt. Közben a lány szépen csitítgatja a kutyát. Milyen ügyes. Vagyis ügyesek, mindketten.*
- Cilia.
*Bólint, eszébe vésve a nevet. Még mindig szokása, hogy elszántan kapaszkodjon bármibe, amit agya képes megőrizni.*
- És persze Deres.
*Teszi még hozzá mosolyogva, hiszen látja milyen fontos a másiknak az állat.
Ezután dolgozza fel szép lassan a többi információt, ahogy egyre inkább levegőhöz jut. Kezeit is leengedi, egyelőre csak lazán, oldala mellé, hogy továbbra se érezze úgy egyikük sem, fenyegetést jelent a félvér.*
- Neeem, nem láttam. Még csak most érkeztem, így nem volt még időm körülnézni. Főleg a leveleket csodáltam.
*Tesz egy óvatos gesztust a bokrok és fák lombozata felé, prezentálva, mi az a szépség, ami így lekötötte ez idáig. Nyugodtan, egyenletes tempóban közelebb lép a többiekhez.*
- Nagyon ádáz, de látom, jó nevelést kapott.
*Dicséri a kisgazdát, és büszkeségét egyszerre. Bár Ennának sosem volt állata (vagy legalábbis nem emlékszik rá), meg tudja érteni, milyen fontos és mély kötődés jöhet létre így két lélek között, ezt pedig igyekszik tisztelni, még ha nem is tudja teljesen átérezni.
Legszívesebben leülne, hiszen pihenni érkezett ide, vagy legalább egy kis időre letenné magát. De ha már így belebotlott Ciliába, nem szeretné magára hagyni őt egyedül az erdőszélen. Illetve úgy érzi, megvan az esélye, még ha csak halovány is, hogyha lehuppanna, Deres esetleg mégis rávetné magát.*
- Ne haragudj, hogy rád rontottam, de azt hittem, meg akar enni egy farkas.
*Nevet fel ezúttal ténylegesen. Derűsen néz a párosra, és már belátja, milyen komikus volt az előbbi helyzet. Aggodalma kezd teljesen elpárologni.*
- Kell segítség a gyűjtögetésben? Vagy... *Fontolgatja egy pillanatig, kimondja-e.* Biztos vagy benne, hogy ilyen melegben a gyógynövény szedés a legjobb tevékenység? Mire hazaviszed, teljesen elfonnyad, ami nem biztos, hogy olyan jó, mintha épen dolgoznád fel, vagy szárítanád meg őket. Viszont... ott van mondjuk a víz! Az hűsítő.
*Tulajdonképpen félig igazat mondott. Tényleg meleg van, és tényleg lehetne ettől jobb dolgot is csinálni ilyen időben. Azt a részt pedig feleslegesnek tartja kiemelni, hogy a másik milyen kicsi ahhoz, hogy egyedül legyen itt. Nem akarja aláásni a tekintélyét. Bizonyára tud magára vigyázni - hiszen kardja is van. De azért a fél-elfnek szüksége volt egy jó adag hadarásra ahhoz, hogy elterelje róla saját figyelmét, nem mindent mondott ki, ami a nyelve hegyén van.*
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 20:30:59
Üzenet elküldve: 2025-07-16 20:30:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*A tűző nap sosem zavarta Ciliat. Sőt kifejezetten szerette. Elfeküdni a tűző napon, és élvezni annak simogató melegét. Vagy épp a folyó partján játszadozni régi barátaival, és annak hűsítő vizében lubickolni.
Éppenséggel itt is vízbe ugorhatna ha szeretne, de most egyedül nincs igazán kedve hozzá. Viszont a hűsítő szellő, ami a fák árnyékában suhog lustán kellemesen érinti arcát.
Derest maga mellé hívva most már csendesen lépdel a fák és bokrok között. A földet bámulva leginkább. Valamit jól láthatóan keres.*
~ Nem, kamilla már van. Körömvirág kellene talán. Esetleg lehetne pár bogyósbokrom is. Hm. ~
*Elmélkedik magában, továbbra is a talaj szintet pásztázva. Amikor hirtelen több hangra is figyelmes lesz. Az első a félre csapódó bokrok ágainak hangja, ami egyre közelít. A másik pedig Deres morgása. Hiszen kutyája az ilyenekre érzékenyebb mint saját maga. Tekintetét felemeli hirtelen és a hang irányába fordítja. Szemében látható a félelem, de már nem reszket úgy mint régen tette. Megveti lábát, és kezét Tüske markolatára helyezi. Nem igazán tudja forgatni, de jobb mint a semmi.
Mikor megpillantja a rájuk törő egyedet, lélegzete hangosan elakad egy pillanatra az ijedségtől. Majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, miután fel is fogja ki az illető.
Deres azonban egy tapodtat sem mozdul, meg sem rezzent. Merev tekintettel bámulja a félvért. Nagy szerencséje, hogy kezét szinte azonnal megadóan felemelte. Mert rosszabbul is elsülhetett volna első találkozásuk.*
- Kicsit. Deres, minden rendben. Ül!
*Simogatja meg elsőképpen kutyáját, hogy amaz ne aggodalmaskodjon továbbra is. Büszke barátjára, hogy öreg korára is még úgy védi őt mintha gyerek lenne. Na nem mintha most olyan idős lenne Cilia, de már vagy tíz éve vele van Deres.*
- Én pedig Szikra. Vagyis Cilia, ő pedig itt Deres. Bocsánat, nem akartunk rád ijeszteni. Nem vettünk észre. Növényeket keresek. Láttál valahol esetleg körömvirágot? Vagy Cickafarkat?
*Kérdezi szelíden a másikra emelve jáde zöld szemeit. Ami most már a riadalmat hátrahagyva kissé szomorkásan csillan a másikra. Míg Cilia mosolya meglehetősen barátságos.*
- Tőle ne félj, félelmetes tudom, de szelíd mint egy bárány.
*Néz rá kutyájára, aki az acsarkodást már hátra hagyta, de tekintetét továbbra sem veszi le az ismeretlenről. Mintha arra várna jöjjön közelebb, hogy jobban szemügyre vehesse a mélybarna szemeivel.*
//Emlékek árnyékában//
*A tűző nap sosem zavarta Ciliat. Sőt kifejezetten szerette. Elfeküdni a tűző napon, és élvezni annak simogató melegét. Vagy épp a folyó partján játszadozni régi barátaival, és annak hűsítő vizében lubickolni.
Éppenséggel itt is vízbe ugorhatna ha szeretne, de most egyedül nincs igazán kedve hozzá. Viszont a hűsítő szellő, ami a fák árnyékában suhog lustán kellemesen érinti arcát.
Derest maga mellé hívva most már csendesen lépdel a fák és bokrok között. A földet bámulva leginkább. Valamit jól láthatóan keres.*
~ Nem, kamilla már van. Körömvirág kellene talán. Esetleg lehetne pár bogyósbokrom is. Hm. ~
*Elmélkedik magában, továbbra is a talaj szintet pásztázva. Amikor hirtelen több hangra is figyelmes lesz. Az első a félre csapódó bokrok ágainak hangja, ami egyre közelít. A másik pedig Deres morgása. Hiszen kutyája az ilyenekre érzékenyebb mint saját maga. Tekintetét felemeli hirtelen és a hang irányába fordítja. Szemében látható a félelem, de már nem reszket úgy mint régen tette. Megveti lábát, és kezét Tüske markolatára helyezi. Nem igazán tudja forgatni, de jobb mint a semmi.
Mikor megpillantja a rájuk törő egyedet, lélegzete hangosan elakad egy pillanatra az ijedségtől. Majd egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, miután fel is fogja ki az illető.
Deres azonban egy tapodtat sem mozdul, meg sem rezzent. Merev tekintettel bámulja a félvért. Nagy szerencséje, hogy kezét szinte azonnal megadóan felemelte. Mert rosszabbul is elsülhetett volna első találkozásuk.*
- Kicsit. Deres, minden rendben. Ül!
*Simogatja meg elsőképpen kutyáját, hogy amaz ne aggodalmaskodjon továbbra is. Büszke barátjára, hogy öreg korára is még úgy védi őt mintha gyerek lenne. Na nem mintha most olyan idős lenne Cilia, de már vagy tíz éve vele van Deres.*
- Én pedig Szikra. Vagyis Cilia, ő pedig itt Deres. Bocsánat, nem akartunk rád ijeszteni. Nem vettünk észre. Növényeket keresek. Láttál valahol esetleg körömvirágot? Vagy Cickafarkat?
*Kérdezi szelíden a másikra emelve jáde zöld szemeit. Ami most már a riadalmat hátrahagyva kissé szomorkásan csillan a másikra. Míg Cilia mosolya meglehetősen barátságos.*
- Tőle ne félj, félelmetes tudom, de szelíd mint egy bárány.
*Néz rá kutyájára, aki az acsarkodást már hátra hagyta, de tekintetét továbbra sem veszi le az ismeretlenről. Mintha arra várna jöjjön közelebb, hogy jobban szemügyre vehesse a mélybarna szemeivel.*
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 19:38:39
Üzenet elküldve: 2025-07-16 19:38:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 107
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A házak helyét fák veszik át. A tenyerén tartott notesz lapján kissé kacskaringósan követi a rajz azt az utat, amit eddig bejárt. Most halkan dörmögve bőrköténye zsebeinek egyikébe csúsztatja szénirónját, a becsukott noteszt pedig egy másikba. Karjait összefonja mellkasa előtt, és megáll pár hosszú légvétel erejéig. Itt kellemesebb a levegő. Egészen friss. A kis tisztáson még a késődélután ellenére is egészen világos van, kényelmes léptekkel indul meg újra, a kis dombot megcélozva.
Nincs különösebb terve már mára, hosszú volt a napja, a délutánja kissé kellemetlen is. Most jó csak így, a csöndben lenni. A virágok vonzzák magukhoz, érzi nyári mézre emlékeztető illatukat. Melléjük áll, a kábán dolgozgató parányokat figyeli, arra gondol, hogy mennyire hasonló a nyüzsgés a városban is néha. Hagyja hogy gondolatai elkalandozzanak, a maguk útját járják. Általában ilyenkor jutnak eszébe a legjobb ötletei.
Most a kürtszón töpreng, és hogy az mi is lehetett. Hogy mit jelenthetett. Ki szólaltatta meg? Sosem hallott még hasonlót. Abból ítélve hogy szinte mindenhol erről szólt a susmus, nem csak őt foglalkoztatja a dolog.
Beletúr szakállába, ismét elindul. Míg körbejárja a tisztást, egészen pontosan hét elméletet állít fel a történtekről. Nem tudja, hogy bármelyik helyes-e, és talán ez nem is ma derül majd ki. Lépteit visszairányozza a város belseje felé.*
Nincs különösebb terve már mára, hosszú volt a napja, a délutánja kissé kellemetlen is. Most jó csak így, a csöndben lenni. A virágok vonzzák magukhoz, érzi nyári mézre emlékeztető illatukat. Melléjük áll, a kábán dolgozgató parányokat figyeli, arra gondol, hogy mennyire hasonló a nyüzsgés a városban is néha. Hagyja hogy gondolatai elkalandozzanak, a maguk útját járják. Általában ilyenkor jutnak eszébe a legjobb ötletei.
Most a kürtszón töpreng, és hogy az mi is lehetett. Hogy mit jelenthetett. Ki szólaltatta meg? Sosem hallott még hasonlót. Abból ítélve hogy szinte mindenhol erről szólt a susmus, nem csak őt foglalkoztatja a dolog.
Beletúr szakállába, ismét elindul. Míg körbejárja a tisztást, egészen pontosan hét elméletet állít fel a történtekről. Nem tudja, hogy bármelyik helyes-e, és talán ez nem is ma derül majd ki. Lépteit visszairányozza a város belseje felé.*
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 16:04:28
Üzenet elküldve: 2025-07-16 16:04:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
* ~ Tyhű, jó meleg van. ~ gondolja Enna, homlokát törölgetve a napfényben. Nem dől róla az izzadtság, de azért a mai körútja alatt egész jólesően kifáradt. Egy kis kikapcsolódásért jött a tisztáshoz. Ha már dolga akadt a városban, és egész nap a falakat meg az utakat kellett bámulnia, úgy véli, üdítően hatna rá egy kis zöld látványa. A távoli vízcsobogás megnyugtatóan hat rá, a smaragdzöld fű és a virágok erőt öntenek lelkébe, a fák alatti hűvös árnyék pedig édes pihenést ígér.
Elsétál az Álomfűz mellett, és szeretetteljesen simít végig a levelein. Ő magának is van egy ilyen fája, de az a várostól igen messze helyezkedik el. Mosolyogva arra gondol, ha ez a két fa egymás testvére, talán a gyökérpostán, vagy valami mélyebb és mágikusabb csatornán keresztül most az ő fája is érzi a törődést. Akár el is szenderedhetne a fa alatt, de mostanában olyan különös álmai vannak. Inkább kihagyja. Nem szívesen növelné fagyönggyé, amiket mostanában lát éjszakánként. Pedig már azt hitte, túllendült a rémálmokon - hiszen mindig a szabad ég alatt alszik, és ez máskor mindig megoldást jelentett. De úgy látszik, valami mégis bántja őt belül, mélyen. Fogalma sincs, mi lehet.
A meleg elől még mélyebbre menekül, ahol több fa és több árnyék vár rá. Talán ott kipihenheti a nap fáradalmait végre, és lerúghatja a csizmáját anélkül, hogy bolondnak néznék. Ha már bolondság: egészen megbolondítja a sok-sok növény látványa. Legszívesebben mindegyiken végigsimítana, ha nem tartana tőle, hogy egyik-másik mérgező, vagy szúrós. Mindenesetre szinte elveszti magát az erdő szélén a gyönyörködésben. Persze szó szerint nem veszik, vagy téved el, hiszen egyébként kiválóan tájékozódik.
Hirtelen motozásra lesz figyelmes. Megdermed. Ösztönösen kisebbre húzza magát össze, hogy elrejtőzhessen, majd körbekémlel. Már látja is a mozgás forrását. Két alakot vesz észre, tőle nem messze. Egyik sem túl nagy, de a levelektől még nem tudja tisztán kivenni, kifélék mifélék lehetnek. ~ Talán gnómok? Nem, egyikük túl szőrös hozzá. Akkor lehet, törpök. ~ Találgatás közben óvatos léptekkel közelít.
~ Egy farkas! ~ hasít belé a felismerés, és szinte azonnal ugrana, hogy megvédje a másik, kisebb alakot a fenevadtól. Sőt, el is kezd rohanni feléjük, és csak néhány pillanat múlva felfedezi fel, hogy a fenevad már rég végzett volna a csöppnyi elf lánykával, ha akart volna. Tehát feltehetően barátok. Ekkor ébred rá, ezzel a hirtelen mozdulattal lehet, most hibát követett el.
Lelassít, nyugodt és nyílt testtartást vesz fel, kezeit pedig nyitva, tenyérrel felfelé maga elé nyújtja kissé, hogy jelezze, nincs nála semmi. Előbújik az ágak és egyéb növények takarásából, felegyenesedik (de nem fenyegetően), majd csendesen így szól.*
- Nem ártó szándékkal érkeztem. Csak az árnyékban szerettem volna ledőlni picit. Remélem, nem ijesztettelek meg benneteket.
*Itt kis szünetet tart, lehetőséget teremtve rá, hogy felelhessenek neki. Ha ezt követően még mindig életben van, és nem tépte fel a torkát Deres, bemutatkozik - még mindig eltartott kezekkel.*
- Enna vagyok. Örvendek a találkozásnak. Bár bevallom, történhetett volna kevésbé rémisztő módon. A frászt hoztátok rám.
//Emlékek árnyékában//
* ~ Tyhű, jó meleg van. ~ gondolja Enna, homlokát törölgetve a napfényben. Nem dől róla az izzadtság, de azért a mai körútja alatt egész jólesően kifáradt. Egy kis kikapcsolódásért jött a tisztáshoz. Ha már dolga akadt a városban, és egész nap a falakat meg az utakat kellett bámulnia, úgy véli, üdítően hatna rá egy kis zöld látványa. A távoli vízcsobogás megnyugtatóan hat rá, a smaragdzöld fű és a virágok erőt öntenek lelkébe, a fák alatti hűvös árnyék pedig édes pihenést ígér.
Elsétál az Álomfűz mellett, és szeretetteljesen simít végig a levelein. Ő magának is van egy ilyen fája, de az a várostól igen messze helyezkedik el. Mosolyogva arra gondol, ha ez a két fa egymás testvére, talán a gyökérpostán, vagy valami mélyebb és mágikusabb csatornán keresztül most az ő fája is érzi a törődést. Akár el is szenderedhetne a fa alatt, de mostanában olyan különös álmai vannak. Inkább kihagyja. Nem szívesen növelné fagyönggyé, amiket mostanában lát éjszakánként. Pedig már azt hitte, túllendült a rémálmokon - hiszen mindig a szabad ég alatt alszik, és ez máskor mindig megoldást jelentett. De úgy látszik, valami mégis bántja őt belül, mélyen. Fogalma sincs, mi lehet.
A meleg elől még mélyebbre menekül, ahol több fa és több árnyék vár rá. Talán ott kipihenheti a nap fáradalmait végre, és lerúghatja a csizmáját anélkül, hogy bolondnak néznék. Ha már bolondság: egészen megbolondítja a sok-sok növény látványa. Legszívesebben mindegyiken végigsimítana, ha nem tartana tőle, hogy egyik-másik mérgező, vagy szúrós. Mindenesetre szinte elveszti magát az erdő szélén a gyönyörködésben. Persze szó szerint nem veszik, vagy téved el, hiszen egyébként kiválóan tájékozódik.
Hirtelen motozásra lesz figyelmes. Megdermed. Ösztönösen kisebbre húzza magát össze, hogy elrejtőzhessen, majd körbekémlel. Már látja is a mozgás forrását. Két alakot vesz észre, tőle nem messze. Egyik sem túl nagy, de a levelektől még nem tudja tisztán kivenni, kifélék mifélék lehetnek. ~ Talán gnómok? Nem, egyikük túl szőrös hozzá. Akkor lehet, törpök. ~ Találgatás közben óvatos léptekkel közelít.
~ Egy farkas! ~ hasít belé a felismerés, és szinte azonnal ugrana, hogy megvédje a másik, kisebb alakot a fenevadtól. Sőt, el is kezd rohanni feléjük, és csak néhány pillanat múlva felfedezi fel, hogy a fenevad már rég végzett volna a csöppnyi elf lánykával, ha akart volna. Tehát feltehetően barátok. Ekkor ébred rá, ezzel a hirtelen mozdulattal lehet, most hibát követett el.
Lelassít, nyugodt és nyílt testtartást vesz fel, kezeit pedig nyitva, tenyérrel felfelé maga elé nyújtja kissé, hogy jelezze, nincs nála semmi. Előbújik az ágak és egyéb növények takarásából, felegyenesedik (de nem fenyegetően), majd csendesen így szól.*
- Nem ártó szándékkal érkeztem. Csak az árnyékban szerettem volna ledőlni picit. Remélem, nem ijesztettelek meg benneteket.
*Itt kis szünetet tart, lehetőséget teremtve rá, hogy felelhessenek neki. Ha ezt követően még mindig életben van, és nem tépte fel a torkát Deres, bemutatkozik - még mindig eltartott kezekkel.*
- Enna vagyok. Örvendek a találkozásnak. Bár bevallom, történhetett volna kevésbé rémisztő módon. A frászt hoztátok rám.
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:46:49
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:46:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* A város zaja a tisztásig üldözik a férfit. Bárhol jár, bármerre fordul, valahogy minden utcában valaki hangoskodik. Nem ehhez van szokva s jól esik neki, ahogyan a tisztáson kiterülve befogadhatja az áhított csendet. *
- Végre egyedül
* Sóhajt fel, ám ezúttal örömében. Megannyi fáradalom hagyhatja el a testét. Néhány órát elfeküdve tölt folyóparton. Valahogy ez jobban a kedvére tesz. Nem hall mást, mint a folyónak a hangját, meg a néholi madárcsicsergést. Kell ennél több valakinek, aki csak a békéjét keresi? Ahogy elterül a fűben, hirtelen küldetéséről is megfeledkezik néhány pillanatig, de pont mielőtt elaludhatna ébreszti fel az újbóli kürtszó. Nagyon halk, azonban pont annyira hallatszik, hogy a hideg is kirázza. *
- A fenébe.
* Nyelvével csettint miközben felül. Egy darabig nem mozdul, figyeli a folyó sodrását, láthatóan azon töpreng, hogy mihez kezdjen. Sok jó lehetőség nincsen, de legalább a legrosszabbakat elkerülheti. Feláll a helyéről leporolja magát, majd elindul a főtér irányába. Szereznie kell egy kocsit. *
- Végre egyedül
* Sóhajt fel, ám ezúttal örömében. Megannyi fáradalom hagyhatja el a testét. Néhány órát elfeküdve tölt folyóparton. Valahogy ez jobban a kedvére tesz. Nem hall mást, mint a folyónak a hangját, meg a néholi madárcsicsergést. Kell ennél több valakinek, aki csak a békéjét keresi? Ahogy elterül a fűben, hirtelen küldetéséről is megfeledkezik néhány pillanatig, de pont mielőtt elaludhatna ébreszti fel az újbóli kürtszó. Nagyon halk, azonban pont annyira hallatszik, hogy a hideg is kirázza. *
- A fenébe.
* Nyelvével csettint miközben felül. Egy darabig nem mozdul, figyeli a folyó sodrását, láthatóan azon töpreng, hogy mihez kezdjen. Sok jó lehetőség nincsen, de legalább a legrosszabbakat elkerülheti. Feláll a helyéről leporolja magát, majd elindul a főtér irányába. Szereznie kell egy kocsit. *
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:40:40
Üzenet elküldve: 2025-07-16 13:40:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 516
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Emlékek árnyékában//
*Megkapta amit akart. A válaszokat amiknek a kérdésére sem emlékezett nemrégiben. Mindenre fény derült, felszaggatva azokat a sebeket amiket a feledés eltakart. De szüksége volt rá, mert így lett újra egész. Még ha nagy árt is fizetett érte.
Itt léte azonban mégis, másképpen érződik mint mielőtt átélte az ingoványban történteket. Az árvaház falain belül, mintha nem teljesen találná a helyét. Tán kételyek lennének? Most, hogy végre picit leülepedett benne a gyász, és elfogadta a történteket. Valami más érzés kezdet benne formálódni. Kötelesség tudat? Bizonyítási vágy? De hogyan, és mégis mit? Igen, ezek kételyek amik őt gyötrik. Maival szeretné ezt megbeszélni, de nemrég volt alkalma vele napokat kettesben eltölteni. És most koloncnak érezné magát mellette. Biztosan botorság ez, de ő így érzi. Ezért is inkább azzal foglalkozik ami a legjobban eltudja terelni kellemesebb helyekre gondolait. Kertjére, ami még rengeteg növény tudna befogadni.
Fel is készül hát egy kis gyűjtögető útra. Meg aztán Deres is biztos örülne egy kis sétának meg együttlétnek. Alig tudott foglalkozni hű barátjával mostanság. Biztos ráfér egy gondoskodás.
Az idő is kiváló ehhez. A nap gyönyörűen ragyog az égen, és a szellő is kellemes lengedezik. Nem gondolja, hogy bármi baj érhetné most őt. De mivel furcsa szavak járják mostanság még az árvaház falait. Ezért mielőtt elkéredzkedik Anivelnek szól, hogy a tisztás környékére megy csupán Derest megsétáltatni. Illetve most már rábízott fegyverét is magával viszi Tüskét. Bőrvértjét most fel nem venné, a végén még belesülne ebben a nagy melegben. Ezért szép zöldszínű egyszerű egyberuhás szoknyáját választja. Hátán pedig kis táskáját viseli, amibe majd a növényeket tervezi eltárolni amíg a kertben el nem ülteti.
Meg is indul át hű barátjával oldalán át a városon, egészen a tisztásra.
Ide érve muszáj elmennie a híres fűzfa mellett. Ami oly kedves emléke számára, mert Trylel akkor itt játszadoztak először. Kellemes mosoly húzódik arcára. Így néz végig a fának szomorkásan lengedező ágain. De itt nem hiszi, hogy sikerrel fog járni. Túl sok a járókelő. Nem fog találni semmilyen virágot vagy növényt amit itt felhasználhat. Picit mélyebbre kell mennie ehhez a tisztás melletti fák közé.
Lassú biztos léptekkel halad, a földet vizsgálja lehetséges új lakókért.*
- Gyere Deres ne maradj le.
*Szól hátra szelíden kutyájának, aki egy fa tövében lévő apró lyukat kezd szaglászni. Valamilyen szagot fogott a jószág. Tán egy nyúl? Vagy sün? Ki tudja, a vadászösztönök még most is élénken élnek barátjában. Viszont a felszólításra, felkapja a fejét, és hangos trappolással éri utol gazdáját. Akinek arcát alaposan megnyaldossa.*
- Na elég! Tudom elhanyagoltalak mostanság. Na viselkedj.
*Tolja el a hatalmas pofát arcától kacarászva, majd alaposan megdögönyözi a nagy mamlasz fejét.*
- Ne a vadakat keresd, hanem a növényeket!
*Mintha szegény jószág tudná mit akar tőle pontosan a lány, a keres szót megérti, és földet kezdi el szaglászni. De cél nélküli keresés ez csupán. Csak követi a gazdája parancsát.*
//Emlékek árnyékában//
*Megkapta amit akart. A válaszokat amiknek a kérdésére sem emlékezett nemrégiben. Mindenre fény derült, felszaggatva azokat a sebeket amiket a feledés eltakart. De szüksége volt rá, mert így lett újra egész. Még ha nagy árt is fizetett érte.
Itt léte azonban mégis, másképpen érződik mint mielőtt átélte az ingoványban történteket. Az árvaház falain belül, mintha nem teljesen találná a helyét. Tán kételyek lennének? Most, hogy végre picit leülepedett benne a gyász, és elfogadta a történteket. Valami más érzés kezdet benne formálódni. Kötelesség tudat? Bizonyítási vágy? De hogyan, és mégis mit? Igen, ezek kételyek amik őt gyötrik. Maival szeretné ezt megbeszélni, de nemrég volt alkalma vele napokat kettesben eltölteni. És most koloncnak érezné magát mellette. Biztosan botorság ez, de ő így érzi. Ezért is inkább azzal foglalkozik ami a legjobban eltudja terelni kellemesebb helyekre gondolait. Kertjére, ami még rengeteg növény tudna befogadni.
Fel is készül hát egy kis gyűjtögető útra. Meg aztán Deres is biztos örülne egy kis sétának meg együttlétnek. Alig tudott foglalkozni hű barátjával mostanság. Biztos ráfér egy gondoskodás.
Az idő is kiváló ehhez. A nap gyönyörűen ragyog az égen, és a szellő is kellemes lengedezik. Nem gondolja, hogy bármi baj érhetné most őt. De mivel furcsa szavak járják mostanság még az árvaház falait. Ezért mielőtt elkéredzkedik Anivelnek szól, hogy a tisztás környékére megy csupán Derest megsétáltatni. Illetve most már rábízott fegyverét is magával viszi Tüskét. Bőrvértjét most fel nem venné, a végén még belesülne ebben a nagy melegben. Ezért szép zöldszínű egyszerű egyberuhás szoknyáját választja. Hátán pedig kis táskáját viseli, amibe majd a növényeket tervezi eltárolni amíg a kertben el nem ülteti.
Meg is indul át hű barátjával oldalán át a városon, egészen a tisztásra.
Ide érve muszáj elmennie a híres fűzfa mellett. Ami oly kedves emléke számára, mert Trylel akkor itt játszadoztak először. Kellemes mosoly húzódik arcára. Így néz végig a fának szomorkásan lengedező ágain. De itt nem hiszi, hogy sikerrel fog járni. Túl sok a járókelő. Nem fog találni semmilyen virágot vagy növényt amit itt felhasználhat. Picit mélyebbre kell mennie ehhez a tisztás melletti fák közé.
Lassú biztos léptekkel halad, a földet vizsgálja lehetséges új lakókért.*
- Gyere Deres ne maradj le.
*Szól hátra szelíden kutyájának, aki egy fa tövében lévő apró lyukat kezd szaglászni. Valamilyen szagot fogott a jószág. Tán egy nyúl? Vagy sün? Ki tudja, a vadászösztönök még most is élénken élnek barátjában. Viszont a felszólításra, felkapja a fejét, és hangos trappolással éri utol gazdáját. Akinek arcát alaposan megnyaldossa.*
- Na elég! Tudom elhanyagoltalak mostanság. Na viselkedj.
*Tolja el a hatalmas pofát arcától kacarászva, majd alaposan megdögönyözi a nagy mamlasz fejét.*
- Ne a vadakat keresd, hanem a növényeket!
*Mintha szegény jószág tudná mit akar tőle pontosan a lány, a keres szót megérti, és földet kezdi el szaglászni. De cél nélküli keresés ez csupán. Csak követi a gazdája parancsát.*
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 11:32:32
Üzenet elküldve: 2025-07-16 11:32:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Tekintetét Nixomiara emeli, mikor az megemlíti hallotta a kűrt szavát. Hitetlenkedve néz a másik kettő ezek után. Mert nem tudja eldönteni hirtelenjében, hogy valami rossz viccet űznek vele hirtelen, vagy tényleg komolyan gondolják. A tündér lány arckifejezése azonban túlságosan meggyőző, amihez Nixomia szavai is túlságosan hihetőnek hatnak. Végül hátra hagy azzal, hogy ez egy rossz tréfa. Viszont, ez felhozza a kérdést. Hogy ha igaz. Akkor valóban mekkora bajt hoz majd ez a városra, és ezáltal a lakóira. Ez az ami igazán kezdi őt aggasztani. Ám Nixomia kardforgatását az előbb látta, így a nő mellett biztonságban fogja magát érezni. Főleg, hogy említette akár a gonosz Aborg mester sárkány változatától is megmentené ha kell.*
- Hajaj.
*Sóhajt egyet fejét rosszallóan megrázva. A tudatlanság az egyik olyan érzés amit kifejezetten nem szeret. Még annak is jobban örülne, ha valami rossz dolog lenne. Banditák, orkok, ingoványból kiszabadult szörnyek. Tudná mire számítson. De az ismeretlen? Az aggasztó, és ijesztő.
Nixomiával egy követ fújnak. A vak lányt tényleg nem fogják hátra hagyni. Amint felemelte tekintetét a szőke amazonra, hogy erre rákérdezzen. Meglátta azt a csillogást a szemében, amit amúgy a háta közepére nem kíván.*
~ Nixomia kérlek! ~
*A mosolya csak egy pillanatra ha tűnik hamisnak. De szerencsére hamar tovább terelik a témát Vanellarya állapotára. Ami azóta is kifejezetten érdekli. Nem sok vak illetővel találkozott. De sokan mondták bár újra láthatnának. Valaki a kék eget hiányolja. Valaki a naplementét. De a legtöbb mind azt mondta, bár láthatná újra a szeretteik arcát. Különösen azok, akik látásukat életük későbbi szakaszán vesztették el. Mivel emlékeik, az idő mozsarában csak őrlődnek. Így veszítve el szeretteik arcvonásait napról napra. Míg végül csak egy elmosódott kép fog fejükben formálódni a hangok mellé.
Szörnyű egy állapot. Nimo bele sem akar gondolni. Már így is eléggé mélyre evezett ebben a csónakban. Ezért is tűnik őszintének a sajnálkozása Vanellarya felé. Ám a tündérlány elképesztő erőnek mutat tanúbizonyságot. Vakságát nem hátránynak véli fel, hanem tanításnak. Ezt Nimo még ha értetlenül is, tudja becsülni. De attól még igazságtalanságnak tartja a természettől. Elvégre okkal van szeme minden lénynek. Egy látását vesztette vad, hamar az életét vesztené a vadonban.*
- Csak meg ne bánd! Nem vagyok én olyan jó társaság.
*Legyint egyet, na mintha azt a másik láthatná, hozzá ismét egy rövidke idegességgel fűszerezett nevetés. A kűrt szó miatti aggodalmát próbálja kiadni valahogy, mert az bizony azóta is furkál lelke mélyén.*
- Igen, és már alig várom. Ha minden jól megy akár még az udvari mágusa is lehetek majd.
*Jelenti ki büszkén. Ez egy pillanatra el is felejtteti vele a rájuk leselkedő veszélyt. Nem igazán érdekli milyen megpróbáltatás is fogja őt érni Nixomia udvarában, de bármit hajlandó kiállni azért, hogy cserébe tanulhasson.*
- Oh igazán érdekes.
*Szemléli Vanellarya hívó szavát a sárkánylégynek ami hamar szárnya kél, és elkezd körülöttük repkedni. Fel is vetődik Nimoban a kérdés, hogy vajon különböző zümmögő hang, mást jelent? Vagy a hossza számít? Majd későbbiekben úgy is megfogja ezt figyelni.
Lassan pedig ő is sorba áll, ahogy meglátja Nixomia útmutatását, be is áll a nő jobb oldalára, úgy követi a társaságot.*
//Nyílt//
*Tekintetét Nixomiara emeli, mikor az megemlíti hallotta a kűrt szavát. Hitetlenkedve néz a másik kettő ezek után. Mert nem tudja eldönteni hirtelenjében, hogy valami rossz viccet űznek vele hirtelen, vagy tényleg komolyan gondolják. A tündér lány arckifejezése azonban túlságosan meggyőző, amihez Nixomia szavai is túlságosan hihetőnek hatnak. Végül hátra hagy azzal, hogy ez egy rossz tréfa. Viszont, ez felhozza a kérdést. Hogy ha igaz. Akkor valóban mekkora bajt hoz majd ez a városra, és ezáltal a lakóira. Ez az ami igazán kezdi őt aggasztani. Ám Nixomia kardforgatását az előbb látta, így a nő mellett biztonságban fogja magát érezni. Főleg, hogy említette akár a gonosz Aborg mester sárkány változatától is megmentené ha kell.*
- Hajaj.
*Sóhajt egyet fejét rosszallóan megrázva. A tudatlanság az egyik olyan érzés amit kifejezetten nem szeret. Még annak is jobban örülne, ha valami rossz dolog lenne. Banditák, orkok, ingoványból kiszabadult szörnyek. Tudná mire számítson. De az ismeretlen? Az aggasztó, és ijesztő.
Nixomiával egy követ fújnak. A vak lányt tényleg nem fogják hátra hagyni. Amint felemelte tekintetét a szőke amazonra, hogy erre rákérdezzen. Meglátta azt a csillogást a szemében, amit amúgy a háta közepére nem kíván.*
~ Nixomia kérlek! ~
*A mosolya csak egy pillanatra ha tűnik hamisnak. De szerencsére hamar tovább terelik a témát Vanellarya állapotára. Ami azóta is kifejezetten érdekli. Nem sok vak illetővel találkozott. De sokan mondták bár újra láthatnának. Valaki a kék eget hiányolja. Valaki a naplementét. De a legtöbb mind azt mondta, bár láthatná újra a szeretteik arcát. Különösen azok, akik látásukat életük későbbi szakaszán vesztették el. Mivel emlékeik, az idő mozsarában csak őrlődnek. Így veszítve el szeretteik arcvonásait napról napra. Míg végül csak egy elmosódott kép fog fejükben formálódni a hangok mellé.
Szörnyű egy állapot. Nimo bele sem akar gondolni. Már így is eléggé mélyre evezett ebben a csónakban. Ezért is tűnik őszintének a sajnálkozása Vanellarya felé. Ám a tündérlány elképesztő erőnek mutat tanúbizonyságot. Vakságát nem hátránynak véli fel, hanem tanításnak. Ezt Nimo még ha értetlenül is, tudja becsülni. De attól még igazságtalanságnak tartja a természettől. Elvégre okkal van szeme minden lénynek. Egy látását vesztette vad, hamar az életét vesztené a vadonban.*
- Csak meg ne bánd! Nem vagyok én olyan jó társaság.
*Legyint egyet, na mintha azt a másik láthatná, hozzá ismét egy rövidke idegességgel fűszerezett nevetés. A kűrt szó miatti aggodalmát próbálja kiadni valahogy, mert az bizony azóta is furkál lelke mélyén.*
- Igen, és már alig várom. Ha minden jól megy akár még az udvari mágusa is lehetek majd.
*Jelenti ki büszkén. Ez egy pillanatra el is felejtteti vele a rájuk leselkedő veszélyt. Nem igazán érdekli milyen megpróbáltatás is fogja őt érni Nixomia udvarában, de bármit hajlandó kiállni azért, hogy cserébe tanulhasson.*
- Oh igazán érdekes.
*Szemléli Vanellarya hívó szavát a sárkánylégynek ami hamar szárnya kél, és elkezd körülöttük repkedni. Fel is vetődik Nimoban a kérdés, hogy vajon különböző zümmögő hang, mást jelent? Vagy a hossza számít? Majd későbbiekben úgy is megfogja ezt figyelni.
Lassan pedig ő is sorba áll, ahogy meglátja Nixomia útmutatását, be is áll a nő jobb oldalára, úgy követi a társaságot.*
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 10:49:34
Üzenet elküldve: 2025-07-16 10:49:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Várva várva//
//Nyílt//
*Nimo aggodalmas találgatását és Nixomia gyakorlatilas válaszát csak halvány, szelíd mosollyal hallgatja, hiszen a maga részéről sem tud ettől többet. Talán a napokban kiderül, feleslegesen volt ennyire óvatos - legyen úgy, de ő felkészült minden eshetőségre. Nem ismeri a városi öltönyös ork legendáját, de ha tudná, hogy van egy itt ilyen figura, most kifejezetten jó ötletnek tartaná, hogy még az is csatlakozzon hozzájuk.
A nő rövid magyarázatot ad, milyen otthonra is készüljön. Hát, nem erre számított. Szinte leesik az álla - de igyekszik ezt gondolataira korlátozni, és mimikájában nem tátani a száját. Egy nemes? Kibe futott ő bele? Ugyan tudja, nem minden a vagyon, de a lovag olyasfajta nemesnek tűnik, aki nem csak címében az, de megvan hozzá benne a hozzáillő tartás. Most azért nő egyet a szemében.*
- Köszönöm a megnyugtató szavakat. Az ellátásomra nem lesz gondod, elég a társaságotok.
*Azért csodálkozik rajta, mire kell vajon egy nemesnek ennyi szolgáló mellé egy ilyen pirinyó valaki, mint Nimo. Reméli, nem vacsorára, vagy valami kétes ügyletre. Magában nyugtázza, úgy látszik, picit furcsák ezek ketten. De ezzel nincs semmi gond, ő is az. Már nem annyira, mint kölyökkorában, de valamennyire mindig is különös marad majd, úgy látszik.
Ezután térnek át Rya állapotára, amit sajnálkozás követ. Találkozott már ilyesfajta válaszokkal, de nem ért velük egyet.*
- Semmi gond, nincs szükségem gyógyításra. Ez nem betegség, ez a természet tanítása számomra.
*Ebben teljes szívvel hisz. Voltak és lesznek is napok, mikor nem érti, miért történt ez vele, és olyankor szinte elbizonytalanodik, de ezek a sötét órák mindig tovaszállnak, és a tündér szívébe visszaköltözik a teljes elhatározás. Ha nem érti, mi az ok, az annál inkább azt bizonyítja, még tanulnia kell. Ha valaki megpróbálná "meggyógyítani", minden erejével küzdene ellene.
Ekkor terelődik a szó az erdőmélyi sárkánylégyre, amiről természetesen mindig szívesen beszél.*
- Megértjük egymást.
*Írja körül kettejük kommunikációját. Nem nevezné beszédnek. Már nem nézi annyira alacsonyrendűnek a beszédet, mint kis vademberként, de azt továbbra is úgy gondolja, a legjobb mód a kommunikációra sokszor nem a szavakon át vezet.*
- Neve nincs, de így szoktam szólítani. Nézd csak!
*Azzal dallamos, zümmögő hangot hallat, ami talán úgy írható le: "zim-zümm". A sárkánylégy ugyan nem képes arra, hogy felkapja a fejét, de testtartásával utal rá, éberen figyel a másikra. Picit talán még értetlenkedik is, mit szeretnének tőle, hiszen általában nem szólongatják csak úgy ok nélkül. Erre a lány számít is, ezért ad neki egy ártalmatlan utasítást, hogy lefoglalja magát. Int társának, hogy elrepülhet a válláról, és szabadon szálldosva mutassa tovább az utat. Az állat vidáman így tesz.
Közben úgy érzékeli, mintha mozgolódnának a többiek, ezért ő is hozzájuk igazítja lépteit. Ha elindulnak a ház felé, követi őket. Kezdetben a tisztáson mesél a sárkánylégyről, de Nimo érdeklődésének köszönhetően ezt feltehetően az úton odafelé is folytatja, hacsak másra nincs igény.*
//Nyílt//
*Nimo aggodalmas találgatását és Nixomia gyakorlatilas válaszát csak halvány, szelíd mosollyal hallgatja, hiszen a maga részéről sem tud ettől többet. Talán a napokban kiderül, feleslegesen volt ennyire óvatos - legyen úgy, de ő felkészült minden eshetőségre. Nem ismeri a városi öltönyös ork legendáját, de ha tudná, hogy van egy itt ilyen figura, most kifejezetten jó ötletnek tartaná, hogy még az is csatlakozzon hozzájuk.
A nő rövid magyarázatot ad, milyen otthonra is készüljön. Hát, nem erre számított. Szinte leesik az álla - de igyekszik ezt gondolataira korlátozni, és mimikájában nem tátani a száját. Egy nemes? Kibe futott ő bele? Ugyan tudja, nem minden a vagyon, de a lovag olyasfajta nemesnek tűnik, aki nem csak címében az, de megvan hozzá benne a hozzáillő tartás. Most azért nő egyet a szemében.*
- Köszönöm a megnyugtató szavakat. Az ellátásomra nem lesz gondod, elég a társaságotok.
*Azért csodálkozik rajta, mire kell vajon egy nemesnek ennyi szolgáló mellé egy ilyen pirinyó valaki, mint Nimo. Reméli, nem vacsorára, vagy valami kétes ügyletre. Magában nyugtázza, úgy látszik, picit furcsák ezek ketten. De ezzel nincs semmi gond, ő is az. Már nem annyira, mint kölyökkorában, de valamennyire mindig is különös marad majd, úgy látszik.
Ezután térnek át Rya állapotára, amit sajnálkozás követ. Találkozott már ilyesfajta válaszokkal, de nem ért velük egyet.*
- Semmi gond, nincs szükségem gyógyításra. Ez nem betegség, ez a természet tanítása számomra.
*Ebben teljes szívvel hisz. Voltak és lesznek is napok, mikor nem érti, miért történt ez vele, és olyankor szinte elbizonytalanodik, de ezek a sötét órák mindig tovaszállnak, és a tündér szívébe visszaköltözik a teljes elhatározás. Ha nem érti, mi az ok, az annál inkább azt bizonyítja, még tanulnia kell. Ha valaki megpróbálná "meggyógyítani", minden erejével küzdene ellene.
Ekkor terelődik a szó az erdőmélyi sárkánylégyre, amiről természetesen mindig szívesen beszél.*
- Megértjük egymást.
*Írja körül kettejük kommunikációját. Nem nevezné beszédnek. Már nem nézi annyira alacsonyrendűnek a beszédet, mint kis vademberként, de azt továbbra is úgy gondolja, a legjobb mód a kommunikációra sokszor nem a szavakon át vezet.*
- Neve nincs, de így szoktam szólítani. Nézd csak!
*Azzal dallamos, zümmögő hangot hallat, ami talán úgy írható le: "zim-zümm". A sárkánylégy ugyan nem képes arra, hogy felkapja a fejét, de testtartásával utal rá, éberen figyel a másikra. Picit talán még értetlenkedik is, mit szeretnének tőle, hiszen általában nem szólongatják csak úgy ok nélkül. Erre a lány számít is, ezért ad neki egy ártalmatlan utasítást, hogy lefoglalja magát. Int társának, hogy elrepülhet a válláról, és szabadon szálldosva mutassa tovább az utat. Az állat vidáman így tesz.
Közben úgy érzékeli, mintha mozgolódnának a többiek, ezért ő is hozzájuk igazítja lépteit. Ha elindulnak a ház felé, követi őket. Kezdetben a tisztáson mesél a sárkánylégyről, de Nimo érdeklődésének köszönhetően ezt feltehetően az úton odafelé is folytatja, hacsak másra nincs igény.*
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-16 08:49:00
Üzenet elküldve: 2025-07-16 08:49:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
* Kis csapatuk így hát bővült egy fura új taggal. Ki se fog lógni a sorból. A nagydarab nemes-lovagnő, az apró tündér, aki éppen csak kilátszik a földből, és a kissé komor, óriási szitakötővel tájékozódó vak szintén tündér lány. Már csak talán egy öltönyös ork hiányzik a társaságból, ami nem is olyan abszurd, mert már ilyenről is hallott itt a városban, csak még látni nem volt alkalma. A kürtszó az, ami most közszájon forog és részben az oka a kis csapat megalakulásának is. Nimonak erről semmi tudomása nincs, ami meglepő lenne, ha nem Nimoról beszélnének.*
- Igen, én is hallottam, meg némi mendemondát is róla. Én nem gondolnám komoly problémának, de valóban érdemes lehet vigyázni.* Az első felderítők érkezéséig még kivár, de ő is készenlétben lesz. Jogos hát az is, hogy nem hagyják hátra a szükségben a világát vesztet lányt. Nimoval ebben totálisan egyetértenek, aki végre becézni kezdi. Majdnem szét is folyik Nixomia ezt hallva. Legszívesebben felkapná és szétölelgetné, mint egy játékmackót, csak sajnos azt nem valószínű, hogy túlélné a szegény szárnyas. A szabadkozó Vanellarya hozza vissza a jelenbe végül. Érthető a bizalom hiánya és ez a szerénység, amire el is szégyelli magát a szőkeség, mivel olyan hűvösen fogadta, pedig ez csak az óvatosság nála.*
- Nincs mitől tartanod. Én egy nemes vagyok, saját kúriával és szolgálókkal. Biztosíthatlak, hogy semmilyen bántódásod nem eshet, amíg nálam tartózkodsz. A negyedet, ahol élek, külön őrség őrzi. Meleg ételt, italt és szállást is biztosítok, ameddig csak szeretnéd. A mai naptól Nimo is ott fog lakni.* Itt megerősítés gyanánt néz az apróságra. Egy vagy két tündér már nem is számít. Valahol viccesnek is találja, hogy egy nap kettőbe is belebotlott.*
~ Talán rajzás van? Ilyenkor hagyják el a fészküket a kis tündérek? ~* Jót szórakozik ezen a gondolaton megcáfolva felnőtti mivoltát, még szerencse, hogy ez csak fejben nyilvánul meg. Visszatérve a gondolatokból segítséget ajánl a közlekedésben is, amiből nem kér a tündér lány, de ez várható is volt. Nixomia sem kérne, ha így lenne. Nem tudja megállni, ezért Nixa rákérdez a probléma gyökerére is, amit nagyon szépen körülírnak neki.*
- Sajnálom, talán akad a városban egy gyógyító, aki képes lehet segíteni rajtad, vagy talán Eeyr templomában valaki.* Veszi számításba a lehetőségeket. Amíg ő ezeken töri a fejét, addig Annimonnak feltett szándéka, hogy megöli a lovagnőt. Egy ilyen kicsi teremtéstől, egy ilyen mély, keserves szomorú kiskutya arc igazi túlcsordulást képes eredményezni. Rendesen bele kell csípnie saját karjába, hogy ne csináljon valami hülyeséget, amivel elijeszti mindet. Mint, amikor kiscsibét tart az ember a kezében és egyszerűen annyira aranyos, hogy szinte már agyon nyomná, annyira meg akarja szorongatni.*
~ Jól van, nyugalom. Mély levegő. ~* Nyugtatja le magát, ha tehetné megszidná, hogy ne tegyen ilyen felelőtlen dolgot, mert nehezen bírja ki az ilyen érzelmi túlcsordulásokat. Még jó, hogy elterelődik a beszélgetés a nagy rovar irányába, amit érdeklődve hallgat egyébként ő is, miközben lassan a tisztást is maguk mögött hagyják talán.*
//Nyílt//
* Kis csapatuk így hát bővült egy fura új taggal. Ki se fog lógni a sorból. A nagydarab nemes-lovagnő, az apró tündér, aki éppen csak kilátszik a földből, és a kissé komor, óriási szitakötővel tájékozódó vak szintén tündér lány. Már csak talán egy öltönyös ork hiányzik a társaságból, ami nem is olyan abszurd, mert már ilyenről is hallott itt a városban, csak még látni nem volt alkalma. A kürtszó az, ami most közszájon forog és részben az oka a kis csapat megalakulásának is. Nimonak erről semmi tudomása nincs, ami meglepő lenne, ha nem Nimoról beszélnének.*
- Igen, én is hallottam, meg némi mendemondát is róla. Én nem gondolnám komoly problémának, de valóban érdemes lehet vigyázni.* Az első felderítők érkezéséig még kivár, de ő is készenlétben lesz. Jogos hát az is, hogy nem hagyják hátra a szükségben a világát vesztet lányt. Nimoval ebben totálisan egyetértenek, aki végre becézni kezdi. Majdnem szét is folyik Nixomia ezt hallva. Legszívesebben felkapná és szétölelgetné, mint egy játékmackót, csak sajnos azt nem valószínű, hogy túlélné a szegény szárnyas. A szabadkozó Vanellarya hozza vissza a jelenbe végül. Érthető a bizalom hiánya és ez a szerénység, amire el is szégyelli magát a szőkeség, mivel olyan hűvösen fogadta, pedig ez csak az óvatosság nála.*
- Nincs mitől tartanod. Én egy nemes vagyok, saját kúriával és szolgálókkal. Biztosíthatlak, hogy semmilyen bántódásod nem eshet, amíg nálam tartózkodsz. A negyedet, ahol élek, külön őrség őrzi. Meleg ételt, italt és szállást is biztosítok, ameddig csak szeretnéd. A mai naptól Nimo is ott fog lakni.* Itt megerősítés gyanánt néz az apróságra. Egy vagy két tündér már nem is számít. Valahol viccesnek is találja, hogy egy nap kettőbe is belebotlott.*
~ Talán rajzás van? Ilyenkor hagyják el a fészküket a kis tündérek? ~* Jót szórakozik ezen a gondolaton megcáfolva felnőtti mivoltát, még szerencse, hogy ez csak fejben nyilvánul meg. Visszatérve a gondolatokból segítséget ajánl a közlekedésben is, amiből nem kér a tündér lány, de ez várható is volt. Nixomia sem kérne, ha így lenne. Nem tudja megállni, ezért Nixa rákérdez a probléma gyökerére is, amit nagyon szépen körülírnak neki.*
- Sajnálom, talán akad a városban egy gyógyító, aki képes lehet segíteni rajtad, vagy talán Eeyr templomában valaki.* Veszi számításba a lehetőségeket. Amíg ő ezeken töri a fejét, addig Annimonnak feltett szándéka, hogy megöli a lovagnőt. Egy ilyen kicsi teremtéstől, egy ilyen mély, keserves szomorú kiskutya arc igazi túlcsordulást képes eredményezni. Rendesen bele kell csípnie saját karjába, hogy ne csináljon valami hülyeséget, amivel elijeszti mindet. Mint, amikor kiscsibét tart az ember a kezében és egyszerűen annyira aranyos, hogy szinte már agyon nyomná, annyira meg akarja szorongatni.*
~ Jól van, nyugalom. Mély levegő. ~* Nyugtatja le magát, ha tehetné megszidná, hogy ne tegyen ilyen felelőtlen dolgot, mert nehezen bírja ki az ilyen érzelmi túlcsordulásokat. Még jó, hogy elterelődik a beszélgetés a nagy rovar irányába, amit érdeklődve hallgat egyébként ő is, miközben lassan a tisztást is maguk mögött hagyják talán.*
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-15 20:56:02
Üzenet elküldve: 2025-07-15 20:56:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Az újonnan jött tündér bizony furcsa látvány Nimo számára. A vakság még hagyján, de a kiállás és az öltözék is magának való. Sok tündér szereti az egyszerűséget, de a színes dolgokat. Jó kedélyű lények. A lány viszont mintha tényleg egy olyan rémtörténetből érkezett volna amiket Nixomia hallhatott Wegtoren környékén. Mégis olyan gyámoltalannak tűnik a vak lány. Az egyik oldalon veszélyes, a másikon meg nem. Viszont ami tényleg elviszi a pálmát. Az a hatalmasnak mondható sárkánylégy. Ami hangos zümmögésével hívja magára a figyelmet, ahogy ide oda röppen a másik tündér körül. Amint Vanellarya belekezd ismét történetébe, nos az sem segít sokat Nimo aggodalmán.*
- Kűrt? Már mint. Nem lehet csak egy vadász gyereke tréfált meg minket. Vagy nem? Tudjátok milyen csibészek tudnak lenni a gyerekek.
*Veti fel naivan a ötletét egy kényelmetlen nevetéssel megfűszerezve. Nem hiszi, hogy feltétlenül kell a legrosszabbra gondolni. De így, hogy ő maga nem emlékszik miféle kűrt volt, nem tudja mekkora balgaságot mondott.*
- Persze, nem hinném. Ugye Nixo?
*Válaszolja szinte egyszerre újdonsült munkáltatójával. Annak válasza egy elégedett mosolyt csal az ő arcára. Örül, hogy egy ilyen emberre talált a nagyvárosban.
Nixo mintha olvasná a gondolatait, mert bizony ezt a kérdést ő is feltette volna a másik "égimeszelő" tündérnek. De így csak figyelmesen hallgatja a másik válaszát.*
- OH. *Szólal fel szomorkásan.* Igazán sajnálom.
*A kiskutya szemek amikért Nixomia olvad, most előjönnek. Rettentően megsajnálta a másikat. Ám igazán csodálatra méltó annak módja a közlekedésre.*
- Talán képes vagy vele beszélni?
*Veti fel a kérdését, kissé összehúzott szemekkel. Van neki egy sanda gyanúja mi állhat a háttérben, de ha már a másik ilyen készségesen válaszol a kérdéseikre. Nem gondolja ezt nehézségekbe fog ütközni.*
- És hogy hívod? Igazán szép, összeillik a szárnyatok.
*Mondja ismét egy rövid kuncogással a felismerés után. A természet ezek szerint elvett az egyik oldalról, hogy egy másik lehetőséget adjon a tündér kezébe. Viszont nem úgy érzi, ez egy igazságos adok kapok volt. Elvenni valakinek a szeme világát. Elképzelni sem tudná magát, hogy boldogulna.*
//Nyílt//
*Az újonnan jött tündér bizony furcsa látvány Nimo számára. A vakság még hagyján, de a kiállás és az öltözék is magának való. Sok tündér szereti az egyszerűséget, de a színes dolgokat. Jó kedélyű lények. A lány viszont mintha tényleg egy olyan rémtörténetből érkezett volna amiket Nixomia hallhatott Wegtoren környékén. Mégis olyan gyámoltalannak tűnik a vak lány. Az egyik oldalon veszélyes, a másikon meg nem. Viszont ami tényleg elviszi a pálmát. Az a hatalmasnak mondható sárkánylégy. Ami hangos zümmögésével hívja magára a figyelmet, ahogy ide oda röppen a másik tündér körül. Amint Vanellarya belekezd ismét történetébe, nos az sem segít sokat Nimo aggodalmán.*
- Kűrt? Már mint. Nem lehet csak egy vadász gyereke tréfált meg minket. Vagy nem? Tudjátok milyen csibészek tudnak lenni a gyerekek.
*Veti fel naivan a ötletét egy kényelmetlen nevetéssel megfűszerezve. Nem hiszi, hogy feltétlenül kell a legrosszabbra gondolni. De így, hogy ő maga nem emlékszik miféle kűrt volt, nem tudja mekkora balgaságot mondott.*
- Persze, nem hinném. Ugye Nixo?
*Válaszolja szinte egyszerre újdonsült munkáltatójával. Annak válasza egy elégedett mosolyt csal az ő arcára. Örül, hogy egy ilyen emberre talált a nagyvárosban.
Nixo mintha olvasná a gondolatait, mert bizony ezt a kérdést ő is feltette volna a másik "égimeszelő" tündérnek. De így csak figyelmesen hallgatja a másik válaszát.*
- OH. *Szólal fel szomorkásan.* Igazán sajnálom.
*A kiskutya szemek amikért Nixomia olvad, most előjönnek. Rettentően megsajnálta a másikat. Ám igazán csodálatra méltó annak módja a közlekedésre.*
- Talán képes vagy vele beszélni?
*Veti fel a kérdését, kissé összehúzott szemekkel. Van neki egy sanda gyanúja mi állhat a háttérben, de ha már a másik ilyen készségesen válaszol a kérdéseikre. Nem gondolja ezt nehézségekbe fog ütközni.*
- És hogy hívod? Igazán szép, összeillik a szárnyatok.
*Mondja ismét egy rövid kuncogással a felismerés után. A természet ezek szerint elvett az egyik oldalról, hogy egy másik lehetőséget adjon a tündér kezébe. Viszont nem úgy érzi, ez egy igazságos adok kapok volt. Elvenni valakinek a szeme világát. Elképzelni sem tudná magát, hogy boldogulna.*
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-15 20:06:48
Üzenet elküldve: 2025-07-15 20:06:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 98
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Várva várva//
//Nyílt//
*A tündért egy csilingelő, vékonyka hang és egy jóval határozottabb, felnőttnek tűnő női hang köszönti. Szerencsére megérzése helyesnek bizonyult, egyikük sem egyezik azzal a különös alakkal, akivel a főtéren találkozott, és akire ha rágondol, még mindig kirázza a hideg picit. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy valami roppant kellemetlen dolgot sikerült megúsznia.
Érzékeli, hogy a kisebb fajta lányka közvetlen és kedves vele, míg idősebb társa viszonylag óvatosabban viszonyul hozzá. Az óvatosság persze sosem árt, ha idegenekről van szó. A nyitottságot viszont muszáj megőrizni. Mindkettejüket megérti, és magában jót derül azon, milyen különös párosba futhatott, akik ilyen jól kiegészítik egymást. Az nem merül fel benne, hogy esetleg ő maga riasztó benyomást kelthet. Bizonyára alaposan ledöbbenne, ha ilyen szemmel látná magát kívülről.
Elsőként Nimo irányába mosolyog, hiszen az ő reakciója a leggyorsabb és a legőszintébb. De nem marad adósa Nixomiának sem, biccentéssel fogadja a bemutatkozását. Mindkettőjük mondandóját udvariasan hallgatja, igyekszik mindig hangjuk irányába fordulni, amikor beszélnek, bár ennek a mozdulatnak nagy része régről maradt ösztön inkább, mint tudatos odafigyelés.
Nem akar ráijeszteni a számára csöppségnek tűnő hölgyikére (hiszen annak hangja szinte a lány dereka magasságából érkezik), de nem szeretné magyarázat nélkül hagyni saját levegőben lógó kijelentését sem.*
- Viszont! Tudod, volt ez a furcsa, hangos kürt. Senki sem tudja, mit jelent. A városban mindenfélét hallani, nagy a nyugtalanság. Talán jobb most mielőbb barátokra találni, és velük maradni.
*Ezután hallja meg a tervet, miszerint ezek ketten Nixomia házába készülnek. Mi tagadás, ez a főtéri kellemetlen közjáték után most nem tűnik különösebben jó ötletnek számára. Elvégre egy idegen házában bármi megeshet vele, és meglehet, elszaladni sem tud majd. Egy pillanatra habozik, de végül úgy dönt, megbízik a lányokban.*
- Ha nem vagyok terhetekre, csatlakoznék. Viszont nem szeretnék zavarni. Ha odértünk, szívesen megvárlak benneteket kívül, a házad kertjében. Csak szeretnék valakit a közelemben tudni.
*Ezzel nyilván tudtukra adja, hogy jelen helyzetben sajnos bizony egyedül találta magát. Ez egy gyenge pont, egy támadási felület, és ha nem jó emberekben bízott meg, azzal akár saját vesztét is okozhatja. De a döntést már az imént meghozta - márpedig ha bízik bennük, hát megbízik bennük teljesen.*
- Köszönöm, nincs rá szükség. Már van segítségem.
*Emeli fel kissé jobb kezét, amire válaszul a sárkánylégy leszáll a jobb vállára, hogy ezután szeretetteljesen megcirógathassa. Tudja, nem annyira egyértelmű külső szemlélődők számára kettejük kapcsolata, de már alaposan összeszoktak, és bár a megoldás nem a legtökéletesebb, mégis a lehető legjobb.*
- Nem veszem tolakodásnak, nyugodtan kérdezzetek bármit. *Hiszen megfogadta magában, nyitott könyv lesz.* Mondjuk úgy, a természet úgy döntött, növeszt valami olyat a szememre, ami előtte nem volt ott. Ez megnehezíti picit a hétköznapokat, de én elfogadtam. Nyilván célja van vele.
*Utálja a hályog szót, sosem mondaná ki.*
//Nyílt//
*A tündért egy csilingelő, vékonyka hang és egy jóval határozottabb, felnőttnek tűnő női hang köszönti. Szerencsére megérzése helyesnek bizonyult, egyikük sem egyezik azzal a különös alakkal, akivel a főtéren találkozott, és akire ha rágondol, még mindig kirázza a hideg picit. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy valami roppant kellemetlen dolgot sikerült megúsznia.
Érzékeli, hogy a kisebb fajta lányka közvetlen és kedves vele, míg idősebb társa viszonylag óvatosabban viszonyul hozzá. Az óvatosság persze sosem árt, ha idegenekről van szó. A nyitottságot viszont muszáj megőrizni. Mindkettejüket megérti, és magában jót derül azon, milyen különös párosba futhatott, akik ilyen jól kiegészítik egymást. Az nem merül fel benne, hogy esetleg ő maga riasztó benyomást kelthet. Bizonyára alaposan ledöbbenne, ha ilyen szemmel látná magát kívülről.
Elsőként Nimo irányába mosolyog, hiszen az ő reakciója a leggyorsabb és a legőszintébb. De nem marad adósa Nixomiának sem, biccentéssel fogadja a bemutatkozását. Mindkettőjük mondandóját udvariasan hallgatja, igyekszik mindig hangjuk irányába fordulni, amikor beszélnek, bár ennek a mozdulatnak nagy része régről maradt ösztön inkább, mint tudatos odafigyelés.
Nem akar ráijeszteni a számára csöppségnek tűnő hölgyikére (hiszen annak hangja szinte a lány dereka magasságából érkezik), de nem szeretné magyarázat nélkül hagyni saját levegőben lógó kijelentését sem.*
- Viszont! Tudod, volt ez a furcsa, hangos kürt. Senki sem tudja, mit jelent. A városban mindenfélét hallani, nagy a nyugtalanság. Talán jobb most mielőbb barátokra találni, és velük maradni.
*Ezután hallja meg a tervet, miszerint ezek ketten Nixomia házába készülnek. Mi tagadás, ez a főtéri kellemetlen közjáték után most nem tűnik különösebben jó ötletnek számára. Elvégre egy idegen házában bármi megeshet vele, és meglehet, elszaladni sem tud majd. Egy pillanatra habozik, de végül úgy dönt, megbízik a lányokban.*
- Ha nem vagyok terhetekre, csatlakoznék. Viszont nem szeretnék zavarni. Ha odértünk, szívesen megvárlak benneteket kívül, a házad kertjében. Csak szeretnék valakit a közelemben tudni.
*Ezzel nyilván tudtukra adja, hogy jelen helyzetben sajnos bizony egyedül találta magát. Ez egy gyenge pont, egy támadási felület, és ha nem jó emberekben bízott meg, azzal akár saját vesztét is okozhatja. De a döntést már az imént meghozta - márpedig ha bízik bennük, hát megbízik bennük teljesen.*
- Köszönöm, nincs rá szükség. Már van segítségem.
*Emeli fel kissé jobb kezét, amire válaszul a sárkánylégy leszáll a jobb vállára, hogy ezután szeretetteljesen megcirógathassa. Tudja, nem annyira egyértelmű külső szemlélődők számára kettejük kapcsolata, de már alaposan összeszoktak, és bár a megoldás nem a legtökéletesebb, mégis a lehető legjobb.*
- Nem veszem tolakodásnak, nyugodtan kérdezzetek bármit. *Hiszen megfogadta magában, nyitott könyv lesz.* Mondjuk úgy, a természet úgy döntött, növeszt valami olyat a szememre, ami előtte nem volt ott. Ez megnehezíti picit a hétköznapokat, de én elfogadtam. Nyilván célja van vele.
*Utálja a hályog szót, sosem mondaná ki.*
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-07-15 17:58:42
Üzenet elküldve: 2025-07-15 17:58:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Várva várva//
//Nyílt//
*Biztatja Nimot, hogy nyugodtan kibontakozzon mellette. Minél aranyosabb annál jobb. Jól elvannak egymással, mint két gyermek. Ezután élesváltásként két felnőt fog hadakozni egymással, de még ez is csak egyfajta játéknak tekinthető, nem komoly. Amennyire a lehetőségei engedi, úgy Nixomia átad az elfnek annyi tudást, amennyit csak tud. Ezt követően pedig a nő távozik, még csak be sem mutatkoztak, de nem is igényelte a lovagnő sem. Már éppen indulnának új társával haza, amikor megüti a fülüket a fura zizegő hang. Nixomia kiegyenesedik és a hang forrását kezdi el fürkészni. Meglehetősen furcsa idegennel találja magát szembe. Annimonhoz hasonlóan egy kicsit termetű lény jelenik meg, egy figyelemreméltó, repkedő bogárral. Nixomia kész arra, hogy kihúzza a pengéjét és levágja a repkedő micsodát, ha szükséges, de aztán felismeri a lényt. A Wegtoreni Kalmárnak is volt egy ilyene. Elméletben ártalmatlan, de azért rajta tartja a szemét. Nimo hamarabb kapcsol a jövevény terén, mint Nixomia, akit leköt a sárkánylény. A jövevény bemutatkozik, nem tűnik ellenségesnek egyelőre, de sokkal veszedelmesebb a külsöje, mint a másiknak. Sötét, ruházat, sötét haj, fegyver meg a dongó légy, és hozzá egy szintén bájos arc a lecsukott szemekkel. A tábortüzes gyilkostündérről szóló rémtörténetekbe is bele illene. Egyelőre ezen okokból kifolyólag óvatos lesz vele.*
- Szia! Nixomia vagyok.* Mutatkozik be ő is. A mondanivalója hamar leesik neki. Hallotta ő is a kűrt hangját, de egyelőre még nem foglalkozott vele. Talán kilovagol majd többedmagával szétnézni, de amíg csak spekulációk vannak, addig felesleges lenne, mikor tenger dolga van. A vakság kiléte neki, csak később esik le, amikor látja a másik mozgását, meg beszédét. Azért ez kicsit lágyít a szívén.*
- Éppen a házamhoz készültünk. Ha szeretnél csatlakozhatsz.*Ajánlja fel a segítségét, lovagként ez kötelességének is számít, emberként meg pláne. Nimo a fajtársa, így biztosan hamar megértik majd egymást. Mivel már kérdezett a Nimo, ezért kivár, de utána ő is megragadja az alkalmat.*
- Esetleg kell segítség?* A másik egyszerűen kézen tudná fogni, ha igényelné, így vezetve könnyebb lehet a haladás, de ő nem fog erősködni emiatt. Neki kényelmetlen lenne, ha így tenne.*
- Elnézést a tolakodásért, de mi történt veled?* Kérdez rá, hiszen a házába invitálta meg. Szeretne többet tudni a hánytatott sorsú lányról.*
//Nyílt//
*Biztatja Nimot, hogy nyugodtan kibontakozzon mellette. Minél aranyosabb annál jobb. Jól elvannak egymással, mint két gyermek. Ezután élesváltásként két felnőt fog hadakozni egymással, de még ez is csak egyfajta játéknak tekinthető, nem komoly. Amennyire a lehetőségei engedi, úgy Nixomia átad az elfnek annyi tudást, amennyit csak tud. Ezt követően pedig a nő távozik, még csak be sem mutatkoztak, de nem is igényelte a lovagnő sem. Már éppen indulnának új társával haza, amikor megüti a fülüket a fura zizegő hang. Nixomia kiegyenesedik és a hang forrását kezdi el fürkészni. Meglehetősen furcsa idegennel találja magát szembe. Annimonhoz hasonlóan egy kicsit termetű lény jelenik meg, egy figyelemreméltó, repkedő bogárral. Nixomia kész arra, hogy kihúzza a pengéjét és levágja a repkedő micsodát, ha szükséges, de aztán felismeri a lényt. A Wegtoreni Kalmárnak is volt egy ilyene. Elméletben ártalmatlan, de azért rajta tartja a szemét. Nimo hamarabb kapcsol a jövevény terén, mint Nixomia, akit leköt a sárkánylény. A jövevény bemutatkozik, nem tűnik ellenségesnek egyelőre, de sokkal veszedelmesebb a külsöje, mint a másiknak. Sötét, ruházat, sötét haj, fegyver meg a dongó légy, és hozzá egy szintén bájos arc a lecsukott szemekkel. A tábortüzes gyilkostündérről szóló rémtörténetekbe is bele illene. Egyelőre ezen okokból kifolyólag óvatos lesz vele.*
- Szia! Nixomia vagyok.* Mutatkozik be ő is. A mondanivalója hamar leesik neki. Hallotta ő is a kűrt hangját, de egyelőre még nem foglalkozott vele. Talán kilovagol majd többedmagával szétnézni, de amíg csak spekulációk vannak, addig felesleges lenne, mikor tenger dolga van. A vakság kiléte neki, csak később esik le, amikor látja a másik mozgását, meg beszédét. Azért ez kicsit lágyít a szívén.*
- Éppen a házamhoz készültünk. Ha szeretnél csatlakozhatsz.*Ajánlja fel a segítségét, lovagként ez kötelességének is számít, emberként meg pláne. Nimo a fajtársa, így biztosan hamar megértik majd egymást. Mivel már kérdezett a Nimo, ezért kivár, de utána ő is megragadja az alkalmat.*
- Esetleg kell segítség?* A másik egyszerűen kézen tudná fogni, ha igényelné, így vezetve könnyebb lehet a haladás, de ő nem fog erősködni emiatt. Neki kényelmetlen lenne, ha így tenne.*
- Elnézést a tolakodásért, de mi történt veled?* Kérdez rá, hiszen a házába invitálta meg. Szeretne többet tudni a hánytatott sorsú lányról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176