// A tisztás csendje //
* Végül is igaz, ami igaz, hogy a páncélos hallotta nem is egyszer, hogy a gnómok között sok a tehetséges mágiahasználó. Ez azért egy elég lényeges dolog, ami talán nagyon is a hasznára válhat.*
- Hmmm. Van benne valami.* Mondja, bár nem az lesz az első dolga, hogy frissen szerzet apródját kihasználja, de azért a gondolatot nem veti el, hogy talán később, ha a helyzet úgy adja, akkor ne tegyenek egy próbát. Mert bizony az már eldőlt, hogy lesz apródja, mégpedig Morzden személyében. A formaságokon átesnek, így aztán jöhet a nagy kérdés, hogy merre tovább. A lehetőségek adottak és a könyvtár közel is lenne, így aztán a páncélos inkább arra tenné le a voksát.*
- A lebegő torony messze van ide, de a könyvtár az nem. Talán körbenézhetnénk ott. Az információ nagy kincs. Az a hely meg tele van információval, csak meg kell keresni.* Fel is áll a kidőlt fáról, hogy elindulhassanak, csakhogy ugye az apródnak nincsen mása, mint a két lába, de ez annyira nem nagy probléma.*
- Gyere!* Biccent a csatamén felé, mert lóval fognak menni. Arelownak nem esik nehezére, hogy felhágjon az állat hátára, de ezt nem várhatja el nálánál jóval kisebb fiúnál. Ezért hát a kezét nyújtja neki, hogy felhúzza a nyeregbe.*
- A páncélomba vagy a nyeregbe kapaszkodhatsz is.* Direkt nem mondja, hogy ölelje át, mert az lehet elég gyerekes lenne. Ha akarja megteheti a fiú, de valószínűleg nem fogja. Mondjuk a páncéljának akad annyi kiszögellése, hogy találjon rajta kényelmes fogást.*
- Elhelyezkedtél rendesen?* Kérdezi, ha már fent van a másik is. Persze, csak ha fel mer ülni mögé, mert ha akar, akkor gyalogolhat is.*