//Második szál//
//Fräd, May//
*Eleinte a pironkodásai miatt úgy érezte a férfi zavarban van a jelenlétében, ezért is lepi meg, hogy, amint engedélyt ad rá, nyomban odahajol és kéri a beígért jussát. Alig van ideje pislogni néhány megilletődöttet, a két ajak máris összeforr, de előtte kedvesen, puhán kezeivel megtámasztja az arcát. Mindjárt az jut eszébe, hogy talán arra számít, hogy mégis elugrik a közeledő szakáll látványától, ezért van a közrefogás, persze nem gondolja komolyan. Érzi, ahogy a férfi határozott elképzeléstől vezérelve, az iméntieket meghazudtoló módon, nem kis szenvedéllyel veti bele magát a csókba. May arra számított, hogy esetleg majd, eleinte óvatosan kell közelítsen, csak aztán melegednek majd bele, de itt már az első forró összeérés is heves érintések formájában érkezik. Szemei lecsukódnak azonnal, de szája, a váratlan meglepetések egyvelegétől mosolyra húzódik és próbálja tartani a partnere által diktált tempót. A keze a másik tarkójára csúszik, és gyengéd simogatásba kezd, ajkai pedig, mikor a férfi levegőt követelve elválik az övéitől, erősen alsó párnáiba szívnak, majd eleresztik. Persze, azért kötötte ki, hogy csupán egy esélye van a férfinak, mert úgy véli, hogy a Sellő falain kívül az, hogy két ember egymást falja az utcán, a tömeg szeme láttára, talán nem megengedett viselkedés. Másrészről pedig, magát sem szeretné most olyan helyzetbe hozni, ha már szabadságon van, ez meg ugye munka lenne. Bármennyire is szimpatikus neki a férfi, valahogy neki ez mindig is munka lesz, máshogy nem is bír rágondolni se.
Persze nem siettetni a dolgot, a másik addig húzza, amíg bírja vagy szeretné, de amint elválnak egymástól zavartan tekint körbe, hogy lássa, mennyien vetik rájuk megbotránkozott tekintetüket. Úgy fest, odakint rajtuk kívül mindenki más a pihenéssel vagy a virágok csodálatával van elfoglalva, csupán egy, hozzájuk hasonlóan sétálgató pár nőtagjának tekintetét kapja el, de az csak szégyenlősen elfordul, mikor látja, hogy lebukott.
Közben hallja, hogy a mellette ülő halk dúdolásba kezd, amit könnyed éneklés követ. Nagyokat pislog, de nem szeretné félbeszakítani, kicsit szokatlan számára a szituáció, de csak lóbálja a lábait és ő is tekintetét a felhők felé irányítja. ~Ezt most azért csinálja, mert boldog? Tetszett neki a dolog? Vagy csak unatkozik? ~ Pillant néha a másikra.*