*Az erdőben bolyongva egy tisztásra lesz figyelmes, ahol tökéletes a csend és nyugalom, és nem mellesleg Arthenior közelében van, így már nem kell egy nagyobb vándorúttól félnie. A vékony törzsű, tökéletes kör alakban elhelyezkedő fák véleménye szerint valami szellemi jelentőséggel bírnak. Komótosan igazítgatja hosszú szakállát, miközben leül a friss harmattól nedves, puha, tiszta fűbe. Botját maga mellé fekteti, pipáját előveszi, és vígan pöfékel a tisztás szélén. Ahogy a füst gomolygását nézegeti, szépen lassan elálmosodik. Aludna ő, de ezt az időpazarlást nem engedheti meg magának. Inkább lábait keresztbe teszi, a földbe szúrja botját, egyenesen maga elé, szemét lehunyja, és lábain pihenő tenyerei a botja felé mutatnak. Meditációval próbálja a tisztás energiáit a sétapálcájába terelni, hogy ha kell, legyen némi plusz mágikus energiája később is. Néhány perc meditálás után a tenyereiből izzó sárga fonalszerű sugár hullámzik ki, és mint a cérna, melyet a szél lenget, afféle mozgással áramlik egyenesen a botba, onnan pedig spirálisan veszi körbe azt. A bot külseje szépen lassan kezd megváltozni. Egyszerű ágból átváltozik egy vastalpú, kosfejes hosszú bottá. Egyenetlen vonalai is szép lassan kisimulnak, csaknem nyílegyenessé válik. Mikor végzett, a gnóm feláll, a botot kihúzza a földből, és szakállát tovább igazítgatva nézegeti "új" sétapálcáját. Ősz szakálla mögött egy elégedett mosoly jelenik meg, majd észreveszi, hogy álmossága is eltűnt. ~Pont erre számítottam.~ Gondolja magában, továbbra is mosollyal az arcán. Igen, ő egy ilyen ember. Kedves, mosolygós, és azon segít akin tud. Beleértve mindenkit. Igen, a gazembereket, rablókat, orkokat, a mélységieket, és minden más alattomos és becsületes életformát Lanawinon. De most nem a segítés miatt érkezett Artheniorba. Őszintén szólva, ő maga sem tudja, hogy miért, de az szent, hogy valami fontos dolog.
A tisztás közepére érve kalapját leveszi, ezzel a nagyvilág szeme ügyére téve ritkás, pettyes, ha úgy tetszik anyajegyes kobakját, melyre nem igazán büszke. Talán ezért is hord szalmakalapot, amely tipikus gnóm viselet. Kicsit megütögeti, hogy a port kirázza belőle, majd visszateszi feje búbjára, így már nincs oka miért szégyenlősködnie. Apró lábai tipegő mozgásban viszik előre, és onnan is tovább, egyenesen a tisztás túlsó felére, ahonnan már a túloldalt az Artheniori erdő folytatódik. Elindul hát abba az irányba, melyre reméli, hogy Arthenior van. Bár a nevéből ítélve másfele nem lehet, csakis abba az irányba. Utolsó mozzanatra ezen a helyen még megfogja az egyik fa gyönyörű törzsét, és gyengéden simogatni kezdi. Érez benne valami mágikus erőt. Igen, szinte bizonyos, hogy ez a szép tisztás mágia folytán jött létre.*