Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-09 16:52:36
Üzenet elküldve: 2020-05-09 16:52:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kívülről valószínűleg úgy néz ki, mint egy kacsa hápogás közben, némán tátog, ha hangot adna ki, akkor tényleg azt lehetne hallani, hogy "háp-háp-háp". Ha ki tudna nyögni értelmes szavakat, akkor meg csak felháborodottan mondaná, hogy Cha'yss csak ne képzelje őt el pucér szaladgálás közben. És ugye továbbra is szeretne Cha'yss vállába bokszolni a pimaszságért, de akkor nem tudná takargatni magát. Komolyan viszont nem tud Cha'yssra haragudni, hiszen ez csak egy játék, még akkor is csak egy játék, ha veszít benne. Mindig veszíteni fog benne és bár bizonyos ideig szórakoztató, de senki sem szereti, ha mások hosszasan az ő kárára mulatnak. Cha'yss szerencsére kiváló érzékkel megmarad bizonyos határon belül, bár ha túllépné, akkor sem tudna haragudni rá.
A férfi mímelt felháborodására felnevet, valamennyire megtalálta már a hangját, ezért vissza tud kérdezni búgó, vagy legalábbis búgónak szánt hangon.*
- Fáj az igazság, ugye?
*Nem firtatja, visszaheveredik, ha tudna dorombolni, akkor dorombolna a simogatásra. A kijelentésre viszont ha dorombolna, akkor most tuti abbahagyná egy pillanatra. Szemei kipattannak és a tisztást fürkésző férfire pillant.*
- Ühüm.
*Végül is Cha'yssnak eléggé sok kellemes külső tulajdonsága van ahhoz, hogy valóban szép legyen a a gyerek. Cecil Ciprián Caldorcor. Vagy a másik. Mindazonáltal erre ennél nemigen tud többet mondani, de kicsit azért meghatja, hogy a férfi így gondolja. Ő meg majd elgondolkodik rajta, hogy ha Cha'yssnak valóban van egy ilyen vágya, hogy legyen egy gyönyörű gyermekük, akkor teljesítse-e. Egyelőre a hideg is kirázza erre a gondolatra és nem is érti, hogy a másiknak hogyan jutott ez eszébe? Végül abban marad önmagával, hogy úgy csúszhatott ki a férfi száján, mint ahogyan az övén is a pucér kergetőzés, egyszóval nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani a dolognak.*
*Kívülről valószínűleg úgy néz ki, mint egy kacsa hápogás közben, némán tátog, ha hangot adna ki, akkor tényleg azt lehetne hallani, hogy "háp-háp-háp". Ha ki tudna nyögni értelmes szavakat, akkor meg csak felháborodottan mondaná, hogy Cha'yss csak ne képzelje őt el pucér szaladgálás közben. És ugye továbbra is szeretne Cha'yss vállába bokszolni a pimaszságért, de akkor nem tudná takargatni magát. Komolyan viszont nem tud Cha'yssra haragudni, hiszen ez csak egy játék, még akkor is csak egy játék, ha veszít benne. Mindig veszíteni fog benne és bár bizonyos ideig szórakoztató, de senki sem szereti, ha mások hosszasan az ő kárára mulatnak. Cha'yss szerencsére kiváló érzékkel megmarad bizonyos határon belül, bár ha túllépné, akkor sem tudna haragudni rá.
A férfi mímelt felháborodására felnevet, valamennyire megtalálta már a hangját, ezért vissza tud kérdezni búgó, vagy legalábbis búgónak szánt hangon.*
- Fáj az igazság, ugye?
*Nem firtatja, visszaheveredik, ha tudna dorombolni, akkor dorombolna a simogatásra. A kijelentésre viszont ha dorombolna, akkor most tuti abbahagyná egy pillanatra. Szemei kipattannak és a tisztást fürkésző férfire pillant.*
- Ühüm.
*Végül is Cha'yssnak eléggé sok kellemes külső tulajdonsága van ahhoz, hogy valóban szép legyen a a gyerek. Cecil Ciprián Caldorcor. Vagy a másik. Mindazonáltal erre ennél nemigen tud többet mondani, de kicsit azért meghatja, hogy a férfi így gondolja. Ő meg majd elgondolkodik rajta, hogy ha Cha'yssnak valóban van egy ilyen vágya, hogy legyen egy gyönyörű gyermekük, akkor teljesítse-e. Egyelőre a hideg is kirázza erre a gondolatra és nem is érti, hogy a másiknak hogyan jutott ez eszébe? Végül abban marad önmagával, hogy úgy csúszhatott ki a férfi száján, mint ahogyan az övén is a pucér kergetőzés, egyszóval nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani a dolognak.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-09 13:43:16
Üzenet elküldve: 2020-05-09 13:43:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
*Még érzi az ajkain a másik csókjait, és önkéntelenül vigyorog maga elé a kellemes emlékektől. Lassan, beszélgetve járják az utat, nem sokára fel is villan a zöldellő, viruló gyep látványa Odé szemei előtt. Megszaporázza a lépteit, de ugyanakkor nevetve rápillant a fél- elf férfira, majd úgy válaszol annak előző kérdésére, immáron a tisztás füvének cirógatásában. *
- Még szép, hogy tudok úszni! Sőt profi vagyok! *Ezzel a fellelkesült energiával pedig megpróbálja magával rántani a fűszálak közé Wilt is, hiszen ha már új dolgokat próbálnak ki nem fogja Odenravia pont a bárányfelhők nézését kihagyni. *
- Nézz fel az égre! *Feleli hirtelen, és közben a jobb kezével a felsőbb tenger felé mutat ujjaival, ahol szépséges hattyúk úszkálnak egyre, csak újabb és újabb formákat felöltve magukra. Újjászületve, akár milliónyi tüzes főnix a porból. *
- Az ott, olyan mint egy pillangó! *Nézelődik csodálattal amennyire azt engedi számára a ragyogó fényt árasztó nap, majd az íriszeit Wilhorp felé fordítja, és ha teheti végig simít a másik selymes arcán közben egy lágy dallamot dúdolgat az ajkain. *
*Még érzi az ajkain a másik csókjait, és önkéntelenül vigyorog maga elé a kellemes emlékektől. Lassan, beszélgetve járják az utat, nem sokára fel is villan a zöldellő, viruló gyep látványa Odé szemei előtt. Megszaporázza a lépteit, de ugyanakkor nevetve rápillant a fél- elf férfira, majd úgy válaszol annak előző kérdésére, immáron a tisztás füvének cirógatásában. *
- Még szép, hogy tudok úszni! Sőt profi vagyok! *Ezzel a fellelkesült energiával pedig megpróbálja magával rántani a fűszálak közé Wilt is, hiszen ha már új dolgokat próbálnak ki nem fogja Odenravia pont a bárányfelhők nézését kihagyni. *
- Nézz fel az égre! *Feleli hirtelen, és közben a jobb kezével a felsőbb tenger felé mutat ujjaival, ahol szépséges hattyúk úszkálnak egyre, csak újabb és újabb formákat felöltve magukra. Újjászületve, akár milliónyi tüzes főnix a porból. *
- Az ott, olyan mint egy pillangó! *Nézelődik csodálattal amennyire azt engedi számára a ragyogó fényt árasztó nap, majd az íriszeit Wilhorp felé fordítja, és ha teheti végig simít a másik selymes arcán közben egy lágy dallamot dúdolgat az ajkain. *
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-09 12:55:00
Üzenet elküldve: 2020-05-09 12:55:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásra érve leül a füves részen, lábait a földön összekulcsolva, szemét lehunyva engedi, hogy kicsit átjárja őt a nyugalom, és a béke. Itt ismét van lehetősége végiggondolni, hogy mit szeretne, és mik a tervei, de sajnos továbbra sem talál erre választ. Nem is keresi sokáig, inkább pihen egy kicsit. Élvezi kicsit az időt, és a békét, azt, hogy egyedül van, bár nem szokatlan számára a dolog. De ahogy ez nemrég még bosszantotta, most pont, hogy megnyugvással tölti el. Kavarognak benne az érzések, utálja már a magányt, de most, hogy itt az esély új ismeretségeket kötni, és valahova csatlakozni, fél tovább menni. *
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-09 11:48:55
Üzenet elküldve: 2020-05-09 11:48:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ez a tréfa is a helyén van, Aenae azonnal tiltakozni kezd, ahogy kimondja. Úgy tűnik, hogy ez a délután csupa nevetésből áll, mert az igric nem tudja megállni, hogy ne nevessen fel újra a lány arcán és elképedésén, ahogy saját csapdájába sétál.*
- Elképzelni el tudom. *Mondja búgó hangon. Remek a képzelőereje és mivel már látta a lányt pőrén, nem esik nehezére, hogy lelki szemei előtt is feseljen a lány meztelen testének képe.
Tudja, hogy Aenae szégyellős és azt is tudja, hogy mostani viselkedésével, szavaival csak fokozza ezt az érzést benne. Amikor pedig a lány eltakarja magát, hogy még képzeletben se láthassa meztelenül, pedig most ruha van rajta, tovább folytatja ugyanazon a búgó hangon.*
- Ugye tudod, hogy ez nem segít? *Kérdi széles mosollyal és villás nyelvével megnyalja az ajkát, mintha máris érezné a lány ízét.
A kijelentésre, miszerint gazember, meglepettséget mímel. Sárga szemei elkerekednek, ajkai ijedtséget formálnak, miközben végtelen szomorúság talmi fénye költözik pillantásába. A megerősítés csak tovább fokozza ál-meglepődését.*
- Micsoda sértés. *Nyöszörgi kétségbeesettnek látszón. Persze aztán elmosolyodik, mert az előadásból semmi sem volt valódi és hagyja, hogy Aenae rendezze vonásait. A lány visszahelyezi fejét a combjára, az igric pedig simogatni kezdi barna fürtjeit gyengéden, ahogy az erdőszéli kilátást kezdi fürkészni.*
- Nagyon szép gyermekünk lenne. *Csúszik ki a száján a mondat, ami őt magát is meglepi, de a keze nem áll meg a simogatásban és nem is helyesbít vagy kezd el magyarázkodni. Elvégre évtizedekig fejlesztette, hogyan ne mutassa ki valódi érzelmeit.
De ha ilyen könnyen jött, biztosan van alapja. Aenae csinos lány, ha nem volna ilyen kis vékony, akkor egészségesebben is nézne ki. De a terhesség, jó hatással szokott lenni a lányokra. Kikerekednek, megvastagodnak, ami neki még jól is állna. Mindketten feltűnően szépek, az igric férfias és erős alkatú, széles vállú, Aenae pedig amellett, hogy roppant csinos, okos és talpraesett, a maga bizonytalan módján. Valóban királyi pár lennének.*
*Ez a tréfa is a helyén van, Aenae azonnal tiltakozni kezd, ahogy kimondja. Úgy tűnik, hogy ez a délután csupa nevetésből áll, mert az igric nem tudja megállni, hogy ne nevessen fel újra a lány arcán és elképedésén, ahogy saját csapdájába sétál.*
- Elképzelni el tudom. *Mondja búgó hangon. Remek a képzelőereje és mivel már látta a lányt pőrén, nem esik nehezére, hogy lelki szemei előtt is feseljen a lány meztelen testének képe.
Tudja, hogy Aenae szégyellős és azt is tudja, hogy mostani viselkedésével, szavaival csak fokozza ezt az érzést benne. Amikor pedig a lány eltakarja magát, hogy még képzeletben se láthassa meztelenül, pedig most ruha van rajta, tovább folytatja ugyanazon a búgó hangon.*
- Ugye tudod, hogy ez nem segít? *Kérdi széles mosollyal és villás nyelvével megnyalja az ajkát, mintha máris érezné a lány ízét.
A kijelentésre, miszerint gazember, meglepettséget mímel. Sárga szemei elkerekednek, ajkai ijedtséget formálnak, miközben végtelen szomorúság talmi fénye költözik pillantásába. A megerősítés csak tovább fokozza ál-meglepődését.*
- Micsoda sértés. *Nyöszörgi kétségbeesettnek látszón. Persze aztán elmosolyodik, mert az előadásból semmi sem volt valódi és hagyja, hogy Aenae rendezze vonásait. A lány visszahelyezi fejét a combjára, az igric pedig simogatni kezdi barna fürtjeit gyengéden, ahogy az erdőszéli kilátást kezdi fürkészni.*
- Nagyon szép gyermekünk lenne. *Csúszik ki a száján a mondat, ami őt magát is meglepi, de a keze nem áll meg a simogatásban és nem is helyesbít vagy kezd el magyarázkodni. Elvégre évtizedekig fejlesztette, hogyan ne mutassa ki valódi érzelmeit.
De ha ilyen könnyen jött, biztosan van alapja. Aenae csinos lány, ha nem volna ilyen kis vékony, akkor egészségesebben is nézne ki. De a terhesség, jó hatással szokott lenni a lányokra. Kikerekednek, megvastagodnak, ami neki még jól is állna. Mindketten feltűnően szépek, az igric férfias és erős alkatú, széles vállú, Aenae pedig amellett, hogy roppant csinos, okos és talpraesett, a maga bizonytalan módján. Valóban királyi pár lennének.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-09 09:18:15
Üzenet elküldve: 2020-05-09 09:18:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Revirthea Thelawear//
*Szerencsére nem kell az egészet mozdulatlanul végigvárnia. Így, hogy mozgathatja a tagjait, pancsikolhat tovább már nem is tűnik olyan hidegnek a víz. Kényelmesen eljátszogat a habok között, amíg a nő munkálkodik.*
- Te akkor művész vagy?
*Kérdezősködik is közbe, ha a nőt nem zavarja a kíváncsiskodása.*
- Megengeded majd, hogy megnézzem a rajzaidat?
*Pislog is futólag a nő szép arcára. Vajon őt valaki már meg akarta rajzolni?*
~Olyan szép.~
*Szusszan is fel a gondolattól. Tiszta és rendezett. Nem olyan, mint a piszkos talpú tündérke. Neki biztos nincs kinövés a hátán, sem hegek.
A megjegyzésére viszont már megtorpan a játékban, s szemöldökeit felvonva őszintén elcsodálkozik.*
- Még soha?
*Billenti félre kíváncsian a fejét. Igaz, ami igaz, ide fürdőzni inkább a szegényebb réteg jár. A többiek a Pegazus fürdőjét választják. Azt, ahová őt nagy valószínűséggel nem igen engednék be. De a tisztás gyönyörű, így nem gondolja, hogy olyan sokat veszítene ezzel.*
- Kész is vagy?
*Sóhajt kissé csalódottan, de végül mosolyogva indul is ki a vízből a nő felé.*
- Szabad?
*Kiérkezvén le is bök a rajz felé, hogy szívesen megnézné, ha a művész engedi neki. Közben pedig magára kapja az elnyűtt inget. A nadrágot még hagyja pihenni a fűben, így mezítelen hátsóval huppan is le mellé a fűbe.*
*Szerencsére nem kell az egészet mozdulatlanul végigvárnia. Így, hogy mozgathatja a tagjait, pancsikolhat tovább már nem is tűnik olyan hidegnek a víz. Kényelmesen eljátszogat a habok között, amíg a nő munkálkodik.*
- Te akkor művész vagy?
*Kérdezősködik is közbe, ha a nőt nem zavarja a kíváncsiskodása.*
- Megengeded majd, hogy megnézzem a rajzaidat?
*Pislog is futólag a nő szép arcára. Vajon őt valaki már meg akarta rajzolni?*
~Olyan szép.~
*Szusszan is fel a gondolattól. Tiszta és rendezett. Nem olyan, mint a piszkos talpú tündérke. Neki biztos nincs kinövés a hátán, sem hegek.
A megjegyzésére viszont már megtorpan a játékban, s szemöldökeit felvonva őszintén elcsodálkozik.*
- Még soha?
*Billenti félre kíváncsian a fejét. Igaz, ami igaz, ide fürdőzni inkább a szegényebb réteg jár. A többiek a Pegazus fürdőjét választják. Azt, ahová őt nagy valószínűséggel nem igen engednék be. De a tisztás gyönyörű, így nem gondolja, hogy olyan sokat veszítene ezzel.*
- Kész is vagy?
*Sóhajt kissé csalódottan, de végül mosolyogva indul is ki a vízből a nő felé.*
- Szabad?
*Kiérkezvén le is bök a rajz felé, hogy szívesen megnézné, ha a művész engedi neki. Közben pedig magára kapja az elnyűtt inget. A nadrágot még hagyja pihenni a fűben, így mezítelen hátsóval huppan is le mellé a fűbe.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-08 22:51:34
Üzenet elküldve: 2020-05-08 22:51:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Dehogy a pucérkodásra, egek. El tudod képzelni, hogy egy szál hajban rohangásszak?!
*Tüskével a lábaiban és csaláncsípéssel a hátsóján. Meg amúgy is iszonyatosan szégyellős, még akkor sem igen csinálna ilyesmit, ha biztosan tudná, hogy más nem láthatja Cha'ysson kívül, ráadásul azzal is komoly gondjai akadnak néha, ha Cha'yss nézi, mikor meztelen. Sőt azzal is, ha a férfi úgy néz rá, ahogyan most is. Aenae ösztönös mozdulattal kapja maga elé a karjait, hogy azokkal takarja el magát, közben pedig rosszallóan rázza a fejét.*
- Gazember vagy, Cha'yss!
*Halkan nevet, ha nem azzal lenne elfoglalva, hogy a ruhába bujtatott testét takargassa mind a két karjával, akkor meglehet, hogy belebokszolna egyet a férfi karjába. Meg is érdemelné, amiért a határozott kérése ellenére sem akarna elfordulni, a lány arcán erre válaszul ott a felháborodás, vagy valami amit felháborodásnak próbál "eladni". Talán hihető is lenne, ha nem bujkálna ajkai körül és szemeiben mosoly.*
- Gazember!
*Másodjára már alig hallhatóan mondja, karjait továbbra is óvón maga előtt tartja. Hogy a férfi végül mégis elfordul, az komolyan megnyugtatja, ennek egy halk sóhajjal ad hangot. Természetesen nem fog vetkőzni, bár ezzel meglepetést - talán kellemeset - okozna Cha'yssnak, de még önmagának is. Mivel azonban a mai meglepetés már megvolt nemrég, ezért csak egy pillanatig játszik el azzal a gondolattal, hogy esetleg mégis levetkőzzön. A tüske és a csalán újfent felsejlő gondolata azonban csak a kisebbik oka annak, hogy nem vetkőzik, a nagyobbik az, hogy túlságosan szégyellős és amúgy sem gondolta komolyan. Úgy dönt, hogy az eredeti pozíció, mikor Cha'yss ölében feküdt és a combját cirógatta, biztonságos, mert úgy a tavaszi napsütésre foghatja arcszínét, vissza is helyezkedik, még mindig heherészve és csak árnyalatnyi világosabb arcbőrrel.*
- Dehogy a pucérkodásra, egek. El tudod képzelni, hogy egy szál hajban rohangásszak?!
*Tüskével a lábaiban és csaláncsípéssel a hátsóján. Meg amúgy is iszonyatosan szégyellős, még akkor sem igen csinálna ilyesmit, ha biztosan tudná, hogy más nem láthatja Cha'ysson kívül, ráadásul azzal is komoly gondjai akadnak néha, ha Cha'yss nézi, mikor meztelen. Sőt azzal is, ha a férfi úgy néz rá, ahogyan most is. Aenae ösztönös mozdulattal kapja maga elé a karjait, hogy azokkal takarja el magát, közben pedig rosszallóan rázza a fejét.*
- Gazember vagy, Cha'yss!
*Halkan nevet, ha nem azzal lenne elfoglalva, hogy a ruhába bujtatott testét takargassa mind a két karjával, akkor meglehet, hogy belebokszolna egyet a férfi karjába. Meg is érdemelné, amiért a határozott kérése ellenére sem akarna elfordulni, a lány arcán erre válaszul ott a felháborodás, vagy valami amit felháborodásnak próbál "eladni". Talán hihető is lenne, ha nem bujkálna ajkai körül és szemeiben mosoly.*
- Gazember!
*Másodjára már alig hallhatóan mondja, karjait továbbra is óvón maga előtt tartja. Hogy a férfi végül mégis elfordul, az komolyan megnyugtatja, ennek egy halk sóhajjal ad hangot. Természetesen nem fog vetkőzni, bár ezzel meglepetést - talán kellemeset - okozna Cha'yssnak, de még önmagának is. Mivel azonban a mai meglepetés már megvolt nemrég, ezért csak egy pillanatig játszik el azzal a gondolattal, hogy esetleg mégis levetkőzzön. A tüske és a csalán újfent felsejlő gondolata azonban csak a kisebbik oka annak, hogy nem vetkőzik, a nagyobbik az, hogy túlságosan szégyellős és amúgy sem gondolta komolyan. Úgy dönt, hogy az eredeti pozíció, mikor Cha'yss ölében feküdt és a combját cirógatta, biztonságos, mert úgy a tavaszi napsütésre foghatja arcszínét, vissza is helyezkedik, még mindig heherészve és csak árnyalatnyi világosabb arcbőrrel.*
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-08 21:45:39
Üzenet elküldve: 2020-05-08 21:45:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Igen, ha mások mondják, akkor annak igaznak kell lennie. A külső szemlélők mindig jobban látják az ilyesmit, így Aztyan is egész nyugodtan hihet Mori szavainak.*
- Fura lehet, de elégedett vagyok, csak vannak apró hibák, amiket kiküszöbölnék. Ez az idegeskedés is ilyen. *meg még akad egy kettő, de ezek most nem jutnak eszébe. Aztyan kifejezi, örül itt létének, és nem is értené félre, de a másik megjegyzi ez irányúan a kijelentését.*
- Egyáltalán nem értettem félre. Én is így érzek, örülök, hogy ide találtam. *mondja halkan. *
- Ez pedig elég régi már ahhoz, hogy ne foglalkozzam vele. *teszi még hozzá, a sebhelyére. Azonban szóba kerül Aztyané, így csendben végig hallgatja, és nos igen a férfi korántsem úgy szerezte ahogy ő. Sokkal rosszabb lehetett átélni, mint Morinak a túl tiszta vágását. Új dolgot is megtud Wegtorenről, de erre most nem akarna rákérdezni. Talán majd máskor. Úgy gondolja, hogy mindegyik büntetés bármelyik is, szörnyen drasztikus ahhoz, hogy elfogadható legyen. Habár hisz Aztyannak, hogy meg van a maga bája Wegtorennek, de ettől azért most kicsit nem a kedvenc városa lett. A gondolatait azonban most elhallgatja, mert nem hiszi, hogy bármit is segítene ezzel. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy mit mondjon erre, de aztán rájön, most nem gyógyító, így nem kell úgy viselkednie sem. Ebből viszont Aztyan bocsánatkérése zökkenti ki.*
- Szerintem semmiért nem kell bocsánatot kérned. És nem gondolnám, hogy bármit is elrontottál volna. *mondja kedves halk hangon.*
- Hát, ami azt illeti én se sokszor beszélek erről. De neked könnyebben elmondtam, mint eddig bárkinek. *olyan elcsépelt reakciót nem fog erre mondani, hogy a tiéd szörnyűbb lehet. Vagy sajnálkozni, nem gondolná, hogy a férfi azért osztotta meg vele, hogy sajnálják. Ahogy Mori sem ezért mondta el. Csak szerette volna, ha jobban megérti miért idegesebb bizonyos helyzetekben. Most viszont érdekes, valahogy Aztyannak könnyebb volt elmondania, mint eddig bárkinek is.*
- Talán előbb utóbb természetes, hogy szóba kerül. *találgat, hogy két olyan személy, akiknek az arcán van a látható sebhelyük beszélnek róla egymásnak. Bár kicsit nem tudja még mit kéne mondania erre, így szóval most hallgat. Ezt lehet igazán azok értik meg, akiknek van hege.*
*Igen, ha mások mondják, akkor annak igaznak kell lennie. A külső szemlélők mindig jobban látják az ilyesmit, így Aztyan is egész nyugodtan hihet Mori szavainak.*
- Fura lehet, de elégedett vagyok, csak vannak apró hibák, amiket kiküszöbölnék. Ez az idegeskedés is ilyen. *meg még akad egy kettő, de ezek most nem jutnak eszébe. Aztyan kifejezi, örül itt létének, és nem is értené félre, de a másik megjegyzi ez irányúan a kijelentését.*
- Egyáltalán nem értettem félre. Én is így érzek, örülök, hogy ide találtam. *mondja halkan. *
- Ez pedig elég régi már ahhoz, hogy ne foglalkozzam vele. *teszi még hozzá, a sebhelyére. Azonban szóba kerül Aztyané, így csendben végig hallgatja, és nos igen a férfi korántsem úgy szerezte ahogy ő. Sokkal rosszabb lehetett átélni, mint Morinak a túl tiszta vágását. Új dolgot is megtud Wegtorenről, de erre most nem akarna rákérdezni. Talán majd máskor. Úgy gondolja, hogy mindegyik büntetés bármelyik is, szörnyen drasztikus ahhoz, hogy elfogadható legyen. Habár hisz Aztyannak, hogy meg van a maga bája Wegtorennek, de ettől azért most kicsit nem a kedvenc városa lett. A gondolatait azonban most elhallgatja, mert nem hiszi, hogy bármit is segítene ezzel. Egy pillanatra elgondolkozik, hogy mit mondjon erre, de aztán rájön, most nem gyógyító, így nem kell úgy viselkednie sem. Ebből viszont Aztyan bocsánatkérése zökkenti ki.*
- Szerintem semmiért nem kell bocsánatot kérned. És nem gondolnám, hogy bármit is elrontottál volna. *mondja kedves halk hangon.*
- Hát, ami azt illeti én se sokszor beszélek erről. De neked könnyebben elmondtam, mint eddig bárkinek. *olyan elcsépelt reakciót nem fog erre mondani, hogy a tiéd szörnyűbb lehet. Vagy sajnálkozni, nem gondolná, hogy a férfi azért osztotta meg vele, hogy sajnálják. Ahogy Mori sem ezért mondta el. Csak szerette volna, ha jobban megérti miért idegesebb bizonyos helyzetekben. Most viszont érdekes, valahogy Aztyannak könnyebb volt elmondania, mint eddig bárkinek is.*
- Talán előbb utóbb természetes, hogy szóba kerül. *találgat, hogy két olyan személy, akiknek az arcán van a látható sebhelyük beszélnek róla egymásnak. Bár kicsit nem tudja még mit kéne mondania erre, így szóval most hallgat. Ezt lehet igazán azok értik meg, akiknek van hege.*
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:26:36
Üzenet elküldve: 2020-05-08 20:26:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Csodás nap ez a mai. Finom reggeli, kellemes éjszaka emléke, szép napsütés és virágok. Zeekx-nek semmi oka a panaszra és az arcán látható széles vigyor arra utal, hogy nem is tervez panaszkodni a helyzetével kapcsolatban. Azért jött ide mert szereti ezt a helyet és mert jó dolog itt pihengetni. Kicsit el is szundított. Arra ébredt fel, hogy tökéletesen kipihente magát. Kicsit nyújtózkodik melynek hatására pár elégedett nyögés hagyja el ajkait majd még ücsörög ott kicsit. Tép egy szép sárga virágot aminek nem tudja mi a neve és megcsodálja a nap fényében.*
~A természet tökéletessége! Kell nálad több bizonyíték?~
*Mivel úgy érzi, hogy a kellemes nap és a jó szundikálás hatására étvágya is megnőtt fel is tápászkodik, hogy meginduljon a pegazus irányába.*
~Azért jó lenne ha közelebb építették volna. Vagy volna egy naagy csúszda innen ami egyből odavisz egy pohár borocska és valami finomság mellé.~
*Jót mosolyog ezek a vidám gondolatok mellé.*
~A természet tökéletessége! Kell nálad több bizonyíték?~
*Mivel úgy érzi, hogy a kellemes nap és a jó szundikálás hatására étvágya is megnőtt fel is tápászkodik, hogy meginduljon a pegazus irányába.*
~Azért jó lenne ha közelebb építették volna. Vagy volna egy naagy csúszda innen ami egyből odavisz egy pohár borocska és valami finomság mellé.~
*Jót mosolyog ezek a vidám gondolatok mellé.*
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-08 17:22:59
Üzenet elküldve: 2020-05-08 17:22:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nagyon nem. *Nem tudja eldönteni, hogy Aenae komolyan gondolta-e ezt a pucéran szaladgálást. Azt sem sejtette róla, hogy van bátorsága örömet okozni itt az erdőszélen. Most meg ez az ötlet ezzel a meztelenkedéssel. Könnyeden összevont szemöldökkel fürkészi a lány mosolyát, az ő ajka is mosolyra húzódik közben.
A vallomásra, hogy mi is okozta ezt a banális ötletet, újra nevetnie kell. Tudta, hogy képes összezavarni a lányt, de hogy ilyen bukjon ki belőle, hogy kergetőzzenek pucéran, álmában sem gondolt.*
- A pucérkodásra? *Kérdez rá lecsapva a képzeletbeli labdát, amit Aenae olyan magasra felütött. Természetesen tisztában van vele, hogy a lány nem a meztelenkedésre gondolt, hanem arra, hogy gyorsan zavarba tudja hozni, de ezt nem hagyhatta ki.
Persze azzal is tisztában van, hogy ezzel csak még jobban fokozza a zavarát, de Aenae állított csapdát, most mégis ő van a gödör mélyén. A kérdésre végignéz rajta, szinte felfalja sárga ragadozószemeivel. A lány láthatja, ahogy képzeletben egyik ruhától a másik után szabadítja meg, míg végül teljesen pőrén áll az igric lelki szemei előtt. Elégedett mosollyal néz végig rajta újra, mintha kedvére volna az, amit lát.
A kérdésre egy bal szemöldökrándulással reagál.*
- Nem szeretnék. *Mondja teljesen határozottan, szinte csípőből.*
- Akkor pláne nem. *Teszi hozzá a vetkőzés említésére. Szinte biztos benne, hogy a ruhák nem kerülnek le a lányról, de ha mégis, akkor azt látni szeretné. Örömmel szenvedteti Aenaet a saját maga állította kelepcében, de persze nem akarja, hogy ez a pironkodás átcsapjon valami negatív élménybe.*
- Jól van, hagylak. Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad a végén. *Mosolyodik el végül kedvesen, engedően és elfordul, hogy egy sóhajjal visszadőljön a fának és Aenae rendezhesse mostanra bizonyosan lángoló arcát. Ha pedig mégis vetkőzni akar végül, akkor majd kedvtelve személi meg a meztelen testet, bár ennek kicsi esélyt ad.*
- Nagyon nem. *Nem tudja eldönteni, hogy Aenae komolyan gondolta-e ezt a pucéran szaladgálást. Azt sem sejtette róla, hogy van bátorsága örömet okozni itt az erdőszélen. Most meg ez az ötlet ezzel a meztelenkedéssel. Könnyeden összevont szemöldökkel fürkészi a lány mosolyát, az ő ajka is mosolyra húzódik közben.
A vallomásra, hogy mi is okozta ezt a banális ötletet, újra nevetnie kell. Tudta, hogy képes összezavarni a lányt, de hogy ilyen bukjon ki belőle, hogy kergetőzzenek pucéran, álmában sem gondolt.*
- A pucérkodásra? *Kérdez rá lecsapva a képzeletbeli labdát, amit Aenae olyan magasra felütött. Természetesen tisztában van vele, hogy a lány nem a meztelenkedésre gondolt, hanem arra, hogy gyorsan zavarba tudja hozni, de ezt nem hagyhatta ki.
Persze azzal is tisztában van, hogy ezzel csak még jobban fokozza a zavarát, de Aenae állított csapdát, most mégis ő van a gödör mélyén. A kérdésre végignéz rajta, szinte felfalja sárga ragadozószemeivel. A lány láthatja, ahogy képzeletben egyik ruhától a másik után szabadítja meg, míg végül teljesen pőrén áll az igric lelki szemei előtt. Elégedett mosollyal néz végig rajta újra, mintha kedvére volna az, amit lát.
A kérdésre egy bal szemöldökrándulással reagál.*
- Nem szeretnék. *Mondja teljesen határozottan, szinte csípőből.*
- Akkor pláne nem. *Teszi hozzá a vetkőzés említésére. Szinte biztos benne, hogy a ruhák nem kerülnek le a lányról, de ha mégis, akkor azt látni szeretné. Örömmel szenvedteti Aenaet a saját maga állította kelepcében, de persze nem akarja, hogy ez a pironkodás átcsapjon valami negatív élménybe.*
- Jól van, hagylak. Nem szeretném, hogy rosszul érezd magad a végén. *Mosolyodik el végül kedvesen, engedően és elfordul, hogy egy sóhajjal visszadőljön a fának és Aenae rendezhesse mostanra bizonyosan lángoló arcát. Ha pedig mégis vetkőzni akar végül, akkor majd kedvtelve személi meg a meztelen testet, bár ennek kicsi esélyt ad.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-08 12:30:17
Üzenet elküldve: 2020-05-08 12:30:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Tényleg nem? A manóba!
*Csettint, mintha tényleg annyira bánná, pedig amúgy egyáltalán nem, hiszen nem egy exhibicionista fajta, ráadásul tényleg szerencsétlen is, szóval az imént elképzelt forgatókönyv teljesen reális a tüskékről meg csalánról.*
- Csak zavarba hoztál és másról akartam beszélni, aztán ezt sikerült kinyögni.
*Rántja meg flegmán, aenaesen a vállát, újfent kicsit elvörösödve, mert ritkán kérik számon, már amennyiben ez számonkérés volt, az ilyen hülyeségeket, amiket gondolkodás nélkül kimond. Cha'yss eleve zavarba hozza, a vallomások is zavarba hozzák, a kettő együtt pedig aztán pláne, és ebből születnek az ilyen és ehhez hasonló kiszólások.*
- Nem, azt hiszem, hogy eleve hajlamos vagyok az ilyesmire.
*Nem mintha Cha'yssnak ne lenne igaza azzal, hogy elvette a szerelem az eszét, mert ez tényleg így van, de ettől függetlenül tényleg jellemző rá az, hogy hülyeségeket locsogjon gondolkodás nélkül. Cha'yss viszont nagyon nem segít az ilyen kijelentésekkel abban, hogy Aenae rendezni tudja a vonásait, hiába legyezgeti magát két kézzel, csak nem tűnik el arcáról a pír, aztán már kínosan érzi magát attól, hogy vörös a feje és máris belekerült egy ördögi körbe. Ha pedig Cha'yss őt nézi, akkor végképp nem tud kitörni ebből az öngerjesztő folyamatból, ha pedig nézi, akkor Aenae nagy nehezen megszólal.*
- Megtennéd, hogy elfordulsz?
*Ha a férfi így tesz, akkor Aenae, folytatja is.*
- Csak amíg levetkőzöm.
*Meggondolatlanul kimondott hülyeség ez is, nem áll szándékában ilyesmi, csak kicsit rendezni akarná a vonásait.*
- Tényleg nem? A manóba!
*Csettint, mintha tényleg annyira bánná, pedig amúgy egyáltalán nem, hiszen nem egy exhibicionista fajta, ráadásul tényleg szerencsétlen is, szóval az imént elképzelt forgatókönyv teljesen reális a tüskékről meg csalánról.*
- Csak zavarba hoztál és másról akartam beszélni, aztán ezt sikerült kinyögni.
*Rántja meg flegmán, aenaesen a vállát, újfent kicsit elvörösödve, mert ritkán kérik számon, már amennyiben ez számonkérés volt, az ilyen hülyeségeket, amiket gondolkodás nélkül kimond. Cha'yss eleve zavarba hozza, a vallomások is zavarba hozzák, a kettő együtt pedig aztán pláne, és ebből születnek az ilyen és ehhez hasonló kiszólások.*
- Nem, azt hiszem, hogy eleve hajlamos vagyok az ilyesmire.
*Nem mintha Cha'yssnak ne lenne igaza azzal, hogy elvette a szerelem az eszét, mert ez tényleg így van, de ettől függetlenül tényleg jellemző rá az, hogy hülyeségeket locsogjon gondolkodás nélkül. Cha'yss viszont nagyon nem segít az ilyen kijelentésekkel abban, hogy Aenae rendezni tudja a vonásait, hiába legyezgeti magát két kézzel, csak nem tűnik el arcáról a pír, aztán már kínosan érzi magát attól, hogy vörös a feje és máris belekerült egy ördögi körbe. Ha pedig Cha'yss őt nézi, akkor végképp nem tud kitörni ebből az öngerjesztő folyamatból, ha pedig nézi, akkor Aenae nagy nehezen megszólal.*
- Megtennéd, hogy elfordulsz?
*Ha a férfi így tesz, akkor Aenae, folytatja is.*
- Csak amíg levetkőzöm.
*Meggondolatlanul kimondott hülyeség ez is, nem áll szándékában ilyesmi, csak kicsit rendezni akarná a vonásait.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-07 20:45:08
Üzenet elküldve: 2020-05-07 20:45:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha mások mondják, akkor valóban igaz lehet, míg ha valaki magáról gondolja, akkor könnyen futhat tévútra. A beszélgetés nyugodt mederben halad, annak ellenére is, hogy néha kellemetlenebb témákat is érintenek. Furcsa belegondolni, hogy szinte eddig senkivel sem beszélgetett el ilyen bensőségesen. Hajtja a kereket, a kereskedőház szinte minden idejét felemészti és ezzel amúgy meg is békél, de ilyenkor rájön, hogy az ilyen pillanatokra is szükség van.*
- Hogy igazam van-e, majd idővel kiderül. Az a lényeg, hogy te megbékélj magaddal. *Mert a békesség és a nyugalom nagyon fontos. Annak ellenére, hogy sokak épp az ellenkezőjét hajszolják.
Úgy tűnik, Mori is megbékélt a múltjának egy részével, vagyis legalább tisztábban látja már.*
- Talán önzőnek tűnik, de örülök, hogy itt vagy. *Mondja és nem tudni, hogy arra gondol, hogy ketten vannak itt az erdőszélen vagy hogy a lány a fogadóban dolgozik.*
- Mármint, ne érts félre, nem annak örülök, ami történt veled, hanem annak, hogy végül ide jutottál. *Pontosít, mert nem szeretné megbántani a félvér lányt.
A kérdésére nem kap egyértelmű választ, de megérti. Az a közhiedelem, hogy sokan nem szívesen beszélnek a hegükről.*
- Kufár vagyok, adok-veszek. *Tréfálkozik a helyzeten. Bár épp ez volt a gondolata korábban, kapott valamit, társadalmilag illendő viszonozni.*
- Fiatal voltam még, feleannyi idős, mint most és rengeteg tervvel és energiával tele. *Kezd bele maga elé meredve, nosztalgikus mosollyal.*
- Nem tudom, tudtad-e, de Wegtorenben a lakosság legnagyobb része óriás, aztán a törpék és csak utána következnek az emberek és ahogy már meséltem, nincsenek törvények, hanem szokásjogok és saját kódexek szerint zajlik az élet. A nagy családok és céhek, a befolyásos klánok irányítják az életet. Mondhatni kegyetlen világnak, de meg van a maga szépsége. *Érezni, hogy ez csak felvezetés, de Morinak tisztábban kell látnia Wegtorennel kapcsolatban, hogy érthesse.*
- A társaimmal egy kis üzletet alapítottunk, hasonlót, mint a kereskedőház csak sokkal jelentéktelenebb és üzletelni kezdünk. Kis halak voltunk, senki sem törődött velünk, de a fiatalok vakmerősége hajtott és egyre többet akartunk. *A nosztalgikus mosoly leolvad az arcáról, de megállja, hogy megérintse a heget az arcán.*
- Elhappoltunk egy egyszerűnek tűnő üzletet az óriások elől, de kiderült, hogy az agyagedényekben fekete bájitalokat csempésztek, de mire ez kiderült, már késő volt. Éjjel ütöttek rajtunk. *Halkan sóhajt, égszín tekintete szinte üvegessé válik.*
- Én egy vágást kaptam az arcomra, egy barátomnak az egyik karját vágták le, a másiknak az életét vették el. A sorrendet kisorsolták. *Fejezi be nagyon halkan, aztán csak mered maga elé, de végül féloldalasan elmosolyodik.*
- Bocsáss meg, nem akartam elrontani a pillanatot. Ritkán beszélek erről bárkinek is. *Vallja be nehezen.*
*Ha mások mondják, akkor valóban igaz lehet, míg ha valaki magáról gondolja, akkor könnyen futhat tévútra. A beszélgetés nyugodt mederben halad, annak ellenére is, hogy néha kellemetlenebb témákat is érintenek. Furcsa belegondolni, hogy szinte eddig senkivel sem beszélgetett el ilyen bensőségesen. Hajtja a kereket, a kereskedőház szinte minden idejét felemészti és ezzel amúgy meg is békél, de ilyenkor rájön, hogy az ilyen pillanatokra is szükség van.*
- Hogy igazam van-e, majd idővel kiderül. Az a lényeg, hogy te megbékélj magaddal. *Mert a békesség és a nyugalom nagyon fontos. Annak ellenére, hogy sokak épp az ellenkezőjét hajszolják.
Úgy tűnik, Mori is megbékélt a múltjának egy részével, vagyis legalább tisztábban látja már.*
- Talán önzőnek tűnik, de örülök, hogy itt vagy. *Mondja és nem tudni, hogy arra gondol, hogy ketten vannak itt az erdőszélen vagy hogy a lány a fogadóban dolgozik.*
- Mármint, ne érts félre, nem annak örülök, ami történt veled, hanem annak, hogy végül ide jutottál. *Pontosít, mert nem szeretné megbántani a félvér lányt.
A kérdésére nem kap egyértelmű választ, de megérti. Az a közhiedelem, hogy sokan nem szívesen beszélnek a hegükről.*
- Kufár vagyok, adok-veszek. *Tréfálkozik a helyzeten. Bár épp ez volt a gondolata korábban, kapott valamit, társadalmilag illendő viszonozni.*
- Fiatal voltam még, feleannyi idős, mint most és rengeteg tervvel és energiával tele. *Kezd bele maga elé meredve, nosztalgikus mosollyal.*
- Nem tudom, tudtad-e, de Wegtorenben a lakosság legnagyobb része óriás, aztán a törpék és csak utána következnek az emberek és ahogy már meséltem, nincsenek törvények, hanem szokásjogok és saját kódexek szerint zajlik az élet. A nagy családok és céhek, a befolyásos klánok irányítják az életet. Mondhatni kegyetlen világnak, de meg van a maga szépsége. *Érezni, hogy ez csak felvezetés, de Morinak tisztábban kell látnia Wegtorennel kapcsolatban, hogy érthesse.*
- A társaimmal egy kis üzletet alapítottunk, hasonlót, mint a kereskedőház csak sokkal jelentéktelenebb és üzletelni kezdünk. Kis halak voltunk, senki sem törődött velünk, de a fiatalok vakmerősége hajtott és egyre többet akartunk. *A nosztalgikus mosoly leolvad az arcáról, de megállja, hogy megérintse a heget az arcán.*
- Elhappoltunk egy egyszerűnek tűnő üzletet az óriások elől, de kiderült, hogy az agyagedényekben fekete bájitalokat csempésztek, de mire ez kiderült, már késő volt. Éjjel ütöttek rajtunk. *Halkan sóhajt, égszín tekintete szinte üvegessé válik.*
- Én egy vágást kaptam az arcomra, egy barátomnak az egyik karját vágták le, a másiknak az életét vették el. A sorrendet kisorsolták. *Fejezi be nagyon halkan, aztán csak mered maga elé, de végül féloldalasan elmosolyodik.*
- Bocsáss meg, nem akartam elrontani a pillanatot. Ritkán beszélek erről bárkinek is. *Vallja be nehezen.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-07 16:14:44
Üzenet elküldve: 2020-05-07 16:14:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hazudna, ha azt mondaná, nem érez elégedettségek, amikor Aenae topáz szemeibe néz. Sok nőt hódított már meg három évtizednyi élete során, de ilyen remek munkát már régen végzett. Ha a szemébe néz, látja, hogy a lány teljesen elveszett és talán bármire képes volna érte. Persze, ezt nem fogja kihasználni, vagyis egyelőre nem lát olyan eshetőséget, hogy ehhez az eshetőséghez kelljen nyúlni. Persze ebbe még sok egyéb beleszólhat, de most egyelőre megelégszik azzal, hogy ilyen szerelmesen néz rá Aenae.
A válasz kissé meglepi, de ez csak kettészelt szemöldökének egy halovány emelkedésében nyilvánul meg. Ilyeneket ő szokott mondani, de teljesen más kontextusban. Úgy tűnik, a lány teljesen odáig van érte, talán azt sem tudja, mit beszél. Mert, ha tudja, akkor az igric van nagy bajban. Ez a gondolat mosolyt csal az arcára, széleset és őszintét.
A kérdés végleg kizökkenti és a délután folyamán már ki tudja hányadik alkalommal, újra felnevet.*
- Nem fogunk pucéran kergetőzni a tisztáson. *Válaszol nevetve, de határozottan. Tényleg elképzelhetetlennek tartja, hogy ő itt levetkőzzön és meztelen rohangáljon a fűben. Még Aenaevel együtt sem.*
- Egyáltalán hogyan jutott ez eszedbe? *Kérdi együtt nevetve a lánnyal. El sem tudja képzelni, hogy ebben a szituációban hogyan juthatott ilyen abszurdum az eszébe.
Már mindent elmondtak és neki nincs kedve tovább erősítgetni a szerelmét a lányban. Ahhoz sincs kedve, hogy tovább tegye a szépet, de emiatt pucéran szaladgálni nem fog.*
- Neked levette az eszed a szerelem. *A nevetés mosollyá szelídül. Az igaz, hogy szeret a lánnyal lenni, de azért vannak határok.*
*Hazudna, ha azt mondaná, nem érez elégedettségek, amikor Aenae topáz szemeibe néz. Sok nőt hódított már meg három évtizednyi élete során, de ilyen remek munkát már régen végzett. Ha a szemébe néz, látja, hogy a lány teljesen elveszett és talán bármire képes volna érte. Persze, ezt nem fogja kihasználni, vagyis egyelőre nem lát olyan eshetőséget, hogy ehhez az eshetőséghez kelljen nyúlni. Persze ebbe még sok egyéb beleszólhat, de most egyelőre megelégszik azzal, hogy ilyen szerelmesen néz rá Aenae.
A válasz kissé meglepi, de ez csak kettészelt szemöldökének egy halovány emelkedésében nyilvánul meg. Ilyeneket ő szokott mondani, de teljesen más kontextusban. Úgy tűnik, a lány teljesen odáig van érte, talán azt sem tudja, mit beszél. Mert, ha tudja, akkor az igric van nagy bajban. Ez a gondolat mosolyt csal az arcára, széleset és őszintét.
A kérdés végleg kizökkenti és a délután folyamán már ki tudja hányadik alkalommal, újra felnevet.*
- Nem fogunk pucéran kergetőzni a tisztáson. *Válaszol nevetve, de határozottan. Tényleg elképzelhetetlennek tartja, hogy ő itt levetkőzzön és meztelen rohangáljon a fűben. Még Aenaevel együtt sem.*
- Egyáltalán hogyan jutott ez eszedbe? *Kérdi együtt nevetve a lánnyal. El sem tudja képzelni, hogy ebben a szituációban hogyan juthatott ilyen abszurdum az eszébe.
Már mindent elmondtak és neki nincs kedve tovább erősítgetni a szerelmét a lányban. Ahhoz sincs kedve, hogy tovább tegye a szépet, de emiatt pucéran szaladgálni nem fog.*
- Neked levette az eszed a szerelem. *A nevetés mosollyá szelídül. Az igaz, hogy szeret a lánnyal lenni, de azért vannak határok.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-07 14:08:13
Üzenet elküldve: 2020-05-07 14:08:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Cirielyna Dyhuv //
* Elmosolyodik. ~Ciri~ Aranyos és apró név, úgy véli illik a lányhoz. Thea munkához lát és nem kerüli el a figyelmét, hogy a tündér lányka törekszik a mozdulatlanságra.*
- Nem kell mozdulatlannak lenned.* Ahhoz, hogy egy portré igazán eleven legyen, nem csak élethű, hanem élő, lélegző alkotás, a művésznek bele kell hatolni a másik lényébe. A mozdulatai, tekintetének rejtélye. Ez mind-mind kell ahhoz, hogy olyan végeredmény szülessen, amivel mindenki meg van elégedve.* Viselkedj csak természetesen, ahogy korábban, mintha itt sem lennék.* mosolyog bátorítón Cirie. Tudja ő, hogy kérése nem egyszerű. Thea gyorsan dolgozik, a részleteket elnagyolja, az árnyékolásra fektet nagyobb hangsúlyt. Szükséges számára a kiinduláshoz, a többit majd odahaza ráérősen kidolgozza. Most azon igyekszik, hogy emlékezetébe égesse azokat a nüanszokat, amik megragadóvá teszik a Cirielyna Dyhuv nevezetű jelenséget.*
*Revirthea nem kételkedik a tündér szavaiban.*
- Én még soha nem fürdőztem a szabadban.* érinti meg elgondolkodva fülcimpáját sötét foltot maszálva a fakó bőrfelületre. Tekintetéből és hanglejtéséből is érzékelhető a vágyódás. Dolgozik még a rajzon, időnként hunyorog, a szemöldökét ráncolja, de végül késznek ítéli az alkotást.*
- Hm. Köszönöm a lehetőséget Ciri.* nyújtóztatja ki elzsibbadt lábait.* Remélem nem fázol meg miattam.
* Elmosolyodik. ~Ciri~ Aranyos és apró név, úgy véli illik a lányhoz. Thea munkához lát és nem kerüli el a figyelmét, hogy a tündér lányka törekszik a mozdulatlanságra.*
- Nem kell mozdulatlannak lenned.* Ahhoz, hogy egy portré igazán eleven legyen, nem csak élethű, hanem élő, lélegző alkotás, a művésznek bele kell hatolni a másik lényébe. A mozdulatai, tekintetének rejtélye. Ez mind-mind kell ahhoz, hogy olyan végeredmény szülessen, amivel mindenki meg van elégedve.* Viselkedj csak természetesen, ahogy korábban, mintha itt sem lennék.* mosolyog bátorítón Cirie. Tudja ő, hogy kérése nem egyszerű. Thea gyorsan dolgozik, a részleteket elnagyolja, az árnyékolásra fektet nagyobb hangsúlyt. Szükséges számára a kiinduláshoz, a többit majd odahaza ráérősen kidolgozza. Most azon igyekszik, hogy emlékezetébe égesse azokat a nüanszokat, amik megragadóvá teszik a Cirielyna Dyhuv nevezetű jelenséget.*
*Revirthea nem kételkedik a tündér szavaiban.*
- Én még soha nem fürdőztem a szabadban.* érinti meg elgondolkodva fülcimpáját sötét foltot maszálva a fakó bőrfelületre. Tekintetéből és hanglejtéséből is érzékelhető a vágyódás. Dolgozik még a rajzon, időnként hunyorog, a szemöldökét ráncolja, de végül késznek ítéli az alkotást.*
- Hm. Köszönöm a lehetőséget Ciri.* nyújtóztatja ki elzsibbadt lábait.* Remélem nem fázol meg miattam.
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:50:26
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:50:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Dokik//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl az eddigi beszélgetést egy mosollyal zárja, a kóstolgató tekintetet pedig pírral szegett orcákkal és kislányos mosollyal fogadja. Tud ő aranyos is lenni, ha akar, no meg az észrevehető, hogy nem lenne ellenére egy kis extra kaland a városban. Nem csak Intnek kell kapnia a jóból, lehet ám osztozkodni is. Közben azonban az utazás a végéhez közeledik, már ami a Kikötő és Arthenior távolságát jelenti. Egyre több ház veszi őket körül, majd hirtelen egy sem - az erdőszéli tisztásra értek. Az átellenes oldalon látni néhány magasabb épületet, takaros emeletes házakat, feltehetően a piactér körül, bár badarság lenne ilyen következtetéseket levonni, ilyen távolról. A szegénynegyed ótvaros, szaros mocskára pedig nem akar gondolni a félvér, igyekszik kizárni az életéből, hogy nyoma se maradhasson.*
- Meg is érkeztünk! *Mosolyodik el, mert mégiscsak jó érzéssel tölti el a város szaga, az a fűszeres, ódon illat, ami körbelengi az estét, ami rátelepszik a háza kfalára, beissza magát a ruhák anyagába, hogy örökké szép, vagy ronda emléket hagyjon viselőjükben - de mindig maradandót. Nem száll le a lóról, még nem, de eléggé izgatott, talán el lehetne kezdeni kérdezősködni is, azonban van már a Sellőben egy belső sorrend, amiből nem enged, még akkor sem, ha az orvossal való találkozás nosztalgiája Arthenior egyik sejthető ígérete.*
- Nos, szerintem kezdjük a piacnál és tudjuk le a kalapvásárlást elsőnek, amíg nem zárnak a bódék, persze csak ha benne vagy. Utána mehetünk egy fogadót keresni, természetesen én állok mindent. *Kacsint és várja a választ.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl az eddigi beszélgetést egy mosollyal zárja, a kóstolgató tekintetet pedig pírral szegett orcákkal és kislányos mosollyal fogadja. Tud ő aranyos is lenni, ha akar, no meg az észrevehető, hogy nem lenne ellenére egy kis extra kaland a városban. Nem csak Intnek kell kapnia a jóból, lehet ám osztozkodni is. Közben azonban az utazás a végéhez közeledik, már ami a Kikötő és Arthenior távolságát jelenti. Egyre több ház veszi őket körül, majd hirtelen egy sem - az erdőszéli tisztásra értek. Az átellenes oldalon látni néhány magasabb épületet, takaros emeletes házakat, feltehetően a piactér körül, bár badarság lenne ilyen következtetéseket levonni, ilyen távolról. A szegénynegyed ótvaros, szaros mocskára pedig nem akar gondolni a félvér, igyekszik kizárni az életéből, hogy nyoma se maradhasson.*
- Meg is érkeztünk! *Mosolyodik el, mert mégiscsak jó érzéssel tölti el a város szaga, az a fűszeres, ódon illat, ami körbelengi az estét, ami rátelepszik a háza kfalára, beissza magát a ruhák anyagába, hogy örökké szép, vagy ronda emléket hagyjon viselőjükben - de mindig maradandót. Nem száll le a lóról, még nem, de eléggé izgatott, talán el lehetne kezdeni kérdezősködni is, azonban van már a Sellőben egy belső sorrend, amiből nem enged, még akkor sem, ha az orvossal való találkozás nosztalgiája Arthenior egyik sejthető ígérete.*
- Nos, szerintem kezdjük a piacnál és tudjuk le a kalapvásárlást elsőnek, amíg nem zárnak a bódék, persze csak ha benne vagy. Utána mehetünk egy fogadót keresni, természetesen én állok mindent. *Kacsint és várja a választ.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:22:43
Üzenet elküldve: 2020-05-06 20:22:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Aztyan nagyon jól reagál a kijelentésére, ami megmosolyogtatja Morit. Inkább jobb értelemben, mint a másik félén.*
- Ne köszönd, az igazságot szerintem nem kell. *jelenti ki, aztán mégis.*
- De amúgy szívesen. *feleli mégis azt, amit ilyenre szoktak általában. A probléma felismerésére viszont elgondolkodik. Nem tudja eldönteni, hogy Aztyannak ebben igaza lehet-e. Viszont arra jut, ha eddig is bölcseket mondott, úgy véli most is így lehet.*
- Azt hiszem, igazad van. *ért egyet, mert ráébred ezt ő is szokta mondani csak nem ilyenféle helyzetben. Gyógyításoknál volt tanácsa, amikor valaki maradandó sérülést szerzett. Na nem pontosan ültethető át ebbe a helyzetbe, mégis felismeri a hasonlóságot.*
- Köszönöm, megpróbálom így látni én is. *bólint rá, igen ezután elmeséli a hegének a történetét. Kicsit az elején mikor belekezd, még feszélyezi, majd utána teljesen elengedi. El tudja mondani rendesen, anélkül, hogy bármi érzelmi reakció kiütközne az arcára. A végén megint nagyon is értelmeset szól hozzá Aztyan. A férfire néz, és próbálja kitalálni melyik istent, követheti. De inkább feladja, nyilván ha rákérdezne, elárulná.*
- Igen igazad, viszont ne sajnáld, lehet nem is itt lennék, ha nem történik meg. *A többiben is egyetért, és ha már ilyen sok hasznos tanáccsal látta el Aztyan igyekezni fog élni velük. Az utolsó kérdésre viszont elgondolkodva és komolyan néz a férfire.*
- Szívesen veszem, és örülök neki, ha megosztod velem, de kérlek, ne azért mond el, mert én elmondtam. *ehhez csak ennyit tesz hozzá, a többi a férfin múlik, ha tényleg úgy gondolja, azt és elmondja, annak örül. Azonban az oda-vissza rész, nem jó ötlet lenne szerinte. Viszont Aztyan biztosan el tudja ezt dönteni, így ha belekezd nem fog rákérdezni még egyszer, csak meghallgatja.*
*Aztyan nagyon jól reagál a kijelentésére, ami megmosolyogtatja Morit. Inkább jobb értelemben, mint a másik félén.*
- Ne köszönd, az igazságot szerintem nem kell. *jelenti ki, aztán mégis.*
- De amúgy szívesen. *feleli mégis azt, amit ilyenre szoktak általában. A probléma felismerésére viszont elgondolkodik. Nem tudja eldönteni, hogy Aztyannak ebben igaza lehet-e. Viszont arra jut, ha eddig is bölcseket mondott, úgy véli most is így lehet.*
- Azt hiszem, igazad van. *ért egyet, mert ráébred ezt ő is szokta mondani csak nem ilyenféle helyzetben. Gyógyításoknál volt tanácsa, amikor valaki maradandó sérülést szerzett. Na nem pontosan ültethető át ebbe a helyzetbe, mégis felismeri a hasonlóságot.*
- Köszönöm, megpróbálom így látni én is. *bólint rá, igen ezután elmeséli a hegének a történetét. Kicsit az elején mikor belekezd, még feszélyezi, majd utána teljesen elengedi. El tudja mondani rendesen, anélkül, hogy bármi érzelmi reakció kiütközne az arcára. A végén megint nagyon is értelmeset szól hozzá Aztyan. A férfire néz, és próbálja kitalálni melyik istent, követheti. De inkább feladja, nyilván ha rákérdezne, elárulná.*
- Igen igazad, viszont ne sajnáld, lehet nem is itt lennék, ha nem történik meg. *A többiben is egyetért, és ha már ilyen sok hasznos tanáccsal látta el Aztyan igyekezni fog élni velük. Az utolsó kérdésre viszont elgondolkodva és komolyan néz a férfire.*
- Szívesen veszem, és örülök neki, ha megosztod velem, de kérlek, ne azért mond el, mert én elmondtam. *ehhez csak ennyit tesz hozzá, a többi a férfin múlik, ha tényleg úgy gondolja, azt és elmondja, annak örül. Azonban az oda-vissza rész, nem jó ötlet lenne szerinte. Viszont Aztyan biztosan el tudja ezt dönteni, így ha belekezd nem fog rákérdezni még egyszer, csak meghallgatja.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:12:19
Üzenet elküldve: 2020-05-06 15:12:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Másnap reggel, mielőtt még a kakas megszólalna a tanyán, szedelőzködik és fogja a motyóját. ~Pedig sosem aludtam nyugodtabban. Hiányzik egy normális ágy. ~ Dörzsölgeti meg a halántékát, majd az elágazásnál rátér a városba vezető ösvényre. A szimpatikusabb, járt út, ami túl keskeny, hogy a szekerek széles hátsójukkal keresztülhajtsanak rajta, egy igazi látványossághoz vezet. A szabályosan kialakított tisztás egészen eltérő képet mutat, más, mint a szántóföldeket övező erdőség vagy más, mint a kikötői farengeteg. Eddig ez a legszebb képződmény, amiben valaha járt. Nem egészen bizonyos benne, hogy minden emberi alakítást nélkülöz, de jelenleg ez nem is izgatja igazán. Leül egy kőre, hogy megpihentesse a talpait, közben pedig egy almát ropogtat nagy lelkesen a fogaival, csak úgy tépi cafatokra, ahogy az adja magát.*
-Egek! Most hova menjek? Mi legyen eztán? Szégyenkezve nem kulloghatok vissza a Sellőbe… *Mert addig meg volt a terv, hogy el onnan, de annál tovább nem igazán terjedt. Kedvetlenül nézegeti a nyakában lógó talizmánt, amit még évekkel ezelőtt az őt felnevelő, egyszerű életet élő, szerzetesektől kapott. Bárcsak megmaradtak volna az emlékezetében azoknak a jámbor és kedves embereknek, akik akkor voltak, mikor otthagyta őket és szerencsét próbálni indult. A kedves emlékek megmaradtak, csak teljesen beszürkítette őket az idő és borpecsétessé tette az elmúlt néhány, eleinte ígéretesnek induló hat. ~Talán nem kéne annyira kötődnöm ehhez a vacakhoz. ~ Oldja le a nyakáról a medált és teszi el a táskájába.*
-Mindig is arra fog ezentúl emlékeztetni, ami a szántón történt. ~Azt pedig nem szeretném. ~ *Sóhajt egy nagyot, mivel viszont egyik istenség sem hajtotta még az igája alá, így szüksége van egy tárgyra, amelyhez a kétségbeesettebb időkben fordulhat szerencséért. Eddig mindig a medált szorongatta, és a szellemek segítségére támaszkodva remélte a jobb jövőt, az öregeknek se igazán segítettek, majd pont neki fognak. Egyáltalán nem is bizonyos benne, hogy azok a szellemek, akikről anno a szerzetesek beszéltek neki, léteznek. A kikötőtől viszont elég sokat kapott, visszagondolva, egyetlen kocsmában sem bántak vele rosszabbul, mint itt az elmúlt hatokban. Bizonyosan a tenger kegyeibe fogadta, ott érezte magát életében a legszerencsésebbnek.*
-Mi is tükrözhetné jobban a tengert, mint egy csiga, ami belőle származik. *Arra gondol, így mindig vele lehet a szerencséje egy kis darabkája, bárhova is terelje a kegyetlen sors.*
-Egek! Most hova menjek? Mi legyen eztán? Szégyenkezve nem kulloghatok vissza a Sellőbe… *Mert addig meg volt a terv, hogy el onnan, de annál tovább nem igazán terjedt. Kedvetlenül nézegeti a nyakában lógó talizmánt, amit még évekkel ezelőtt az őt felnevelő, egyszerű életet élő, szerzetesektől kapott. Bárcsak megmaradtak volna az emlékezetében azoknak a jámbor és kedves embereknek, akik akkor voltak, mikor otthagyta őket és szerencsét próbálni indult. A kedves emlékek megmaradtak, csak teljesen beszürkítette őket az idő és borpecsétessé tette az elmúlt néhány, eleinte ígéretesnek induló hat. ~Talán nem kéne annyira kötődnöm ehhez a vacakhoz. ~ Oldja le a nyakáról a medált és teszi el a táskájába.*
-Mindig is arra fog ezentúl emlékeztetni, ami a szántón történt. ~Azt pedig nem szeretném. ~ *Sóhajt egy nagyot, mivel viszont egyik istenség sem hajtotta még az igája alá, így szüksége van egy tárgyra, amelyhez a kétségbeesettebb időkben fordulhat szerencséért. Eddig mindig a medált szorongatta, és a szellemek segítségére támaszkodva remélte a jobb jövőt, az öregeknek se igazán segítettek, majd pont neki fognak. Egyáltalán nem is bizonyos benne, hogy azok a szellemek, akikről anno a szerzetesek beszéltek neki, léteznek. A kikötőtől viszont elég sokat kapott, visszagondolva, egyetlen kocsmában sem bántak vele rosszabbul, mint itt az elmúlt hatokban. Bizonyosan a tenger kegyeibe fogadta, ott érezte magát életében a legszerencsésebbnek.*
-Mi is tükrözhetné jobban a tengert, mint egy csiga, ami belőle származik. *Arra gondol, így mindig vele lehet a szerencséje egy kis darabkája, bárhova is terelje a kegyetlen sors.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-06 11:35:05
Üzenet elküldve: 2020-05-06 11:35:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae, már eddig is teljesen oda, meg vissza volt Cha'ysstól, nehéz elképzelni, hogy ezt még lehet fokozni, de bizony lehet. Ha kicsit tapasztaltabb lenne és nem feltételezné mindenkiről a legjobbat, akkor talán lenne esélye arra, hogy átlásson a férfin. Szegényke azonban esélytelen, ezért tényleg csak egyre mélyebbre zuhan abban a bizonyos szakadékban. Tiszta szerencse, hogy ül, mert ha nem ülne, akkor minden bizonnyal elalélna, de hát abban nem lenne semmi újdonság, mert volt már rá eset, bár akkor a sokk okozta, mikor meglátta azt azt üszkösödő testrészt, amit az elf gondolkodás nélkül kicsapott Habrertus asztalára. Most nem a sokk okozná, hanem valami csodálatos, pillangók a gyomorban meg lila köd, effélék. Viszont ő nehezen beszél a maga érzelmeiről, ezért a vallomásra a válasza csak ennyi:*
- Tudom.
*Más ezt talán nagyképűnek tetsző, féloldalas mosollyal mondaná, de felőle nem érezhető ilyesmi. Sőt talán Cha'yss kis füllentést is gyaníthat, mert Aenae továbbra is rendesen küzd az önértékelési zavarral, és most sem helyezi azonos polcra a férfit és önmagát és valószínűleg soha nem is fogja. A vallomásoktól meg mindig is kicsit kínosan érezte magát, amikor meg kínban van, akkor nagyon-nagyon könnyen csúsznak ki hülyeségek a száján, most sincs ez másként.*
- Mit szólnál ahhoz, ha pucéran kergetőznénk?
*Már abban a pillanatban röhög, hogy ezt kimondja, elég csak elképzelnie önmagát, hogy két lépés múlva a pucér talpába beleáll valami apró kavics, vagy tüske, majd mikor fél lábon kezd ugrálni, akkor a másikba is, amitől aztán fenékre ül, hogy alfelét is összeszurkálja valami, praktikusan csalán.*
*Aenae, már eddig is teljesen oda, meg vissza volt Cha'ysstól, nehéz elképzelni, hogy ezt még lehet fokozni, de bizony lehet. Ha kicsit tapasztaltabb lenne és nem feltételezné mindenkiről a legjobbat, akkor talán lenne esélye arra, hogy átlásson a férfin. Szegényke azonban esélytelen, ezért tényleg csak egyre mélyebbre zuhan abban a bizonyos szakadékban. Tiszta szerencse, hogy ül, mert ha nem ülne, akkor minden bizonnyal elalélna, de hát abban nem lenne semmi újdonság, mert volt már rá eset, bár akkor a sokk okozta, mikor meglátta azt azt üszkösödő testrészt, amit az elf gondolkodás nélkül kicsapott Habrertus asztalára. Most nem a sokk okozná, hanem valami csodálatos, pillangók a gyomorban meg lila köd, effélék. Viszont ő nehezen beszél a maga érzelmeiről, ezért a vallomásra a válasza csak ennyi:*
- Tudom.
*Más ezt talán nagyképűnek tetsző, féloldalas mosollyal mondaná, de felőle nem érezhető ilyesmi. Sőt talán Cha'yss kis füllentést is gyaníthat, mert Aenae továbbra is rendesen küzd az önértékelési zavarral, és most sem helyezi azonos polcra a férfit és önmagát és valószínűleg soha nem is fogja. A vallomásoktól meg mindig is kicsit kínosan érezte magát, amikor meg kínban van, akkor nagyon-nagyon könnyen csúsznak ki hülyeségek a száján, most sincs ez másként.*
- Mit szólnál ahhoz, ha pucéran kergetőznénk?
*Már abban a pillanatban röhög, hogy ezt kimondja, elég csak elképzelnie önmagát, hogy két lépés múlva a pucér talpába beleáll valami apró kavics, vagy tüske, majd mikor fél lábon kezd ugrálni, akkor a másikba is, amitől aztán fenékre ül, hogy alfelét is összeszurkálja valami, praktikusan csalán.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-06 08:07:56
Üzenet elküldve: 2020-05-06 08:07:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
- Szomorú dolgok ezek, amikről kár beszélni egy ilyen gyönyörű éjszakán. Persze nem mondom, vannak esték, amikor ez illik a hangulathoz. A kellemetlen, csípős széllel fújó őszi sötét, amikor a faágak halkan kopognak az ablakon. Olyankor jó ilyenről beszélgetni, de most kellemesebb dolgokról kellene. Az idő is ezt kéri tőlünk. * Sóhajt az elf, talán meglepően költőien, de tényleg nem szeretne az elmúlásról, és mások elveszítéséről beszélni. Még csak nem is hazudik, őszintén hiszi azt, amit mondott. Ősszel sokkal jobban szeret visszaemlékezni a régi barátokra, és az elveszített szolgálókra. Olyankor sokkal melankolikusabb hangulatban szokott lenni. Viszont úgy tűnik, hogy sikerül kicsit feldobnia a másikat, amit örömmel fogad. *
- Ugyan kedves, biztosíthatom róla, hogy egyáltalán nem fog zavarni. A húgom, Wymnter is mindig örül a vendégeknek. Nem mondja, de attól félek, hogy egy kicsit magányos a birtokon. Előre figyelmeztetem, valószínűleg be se fog állni a szája. * Nevet a jómódú elf, és felkel a földről, majd kinyújtja a kezét, hogy Yathlanaet is felsegítse. Ha az elfogadja, akkor bár nem túl erősen, de igyekezve próbál támasza lenni, kicsit meg is billen ugyan, de mégis inkább segítség, mint hátráltatás a részéről. És egyébként is, azt szokták mondani, hogy az igyekezet, meg a szándék a fontos. *
- Viszont sajnálatos módon gyalog vagyok. Olyan szép este volt, nem akartam elrontani lovagolással. Alig egy óra az út odáig, de ha kívánja, akkor elszalasztok valakit, hogy jöjjön értünk vissza hintóval. * Ajánlkozik nagylelkűen, bár akkor is meg kell várják azt az időt, amíg az elszalasztott ember átadja a hírt, de nem kell sétáljanak közben. Bár Dramot nem zavarja a séta ténye, főleg akkor nem, ha ilyen kellemes társasága akad. Időközben a köpenyt is felveszi a földről, az énekestől kicsit távolabb, úgy, hogy nehogy rá menjen bármi is leporolja, mielőtt a vállára kanyarítaná. *
//Kékvér//
- Szomorú dolgok ezek, amikről kár beszélni egy ilyen gyönyörű éjszakán. Persze nem mondom, vannak esték, amikor ez illik a hangulathoz. A kellemetlen, csípős széllel fújó őszi sötét, amikor a faágak halkan kopognak az ablakon. Olyankor jó ilyenről beszélgetni, de most kellemesebb dolgokról kellene. Az idő is ezt kéri tőlünk. * Sóhajt az elf, talán meglepően költőien, de tényleg nem szeretne az elmúlásról, és mások elveszítéséről beszélni. Még csak nem is hazudik, őszintén hiszi azt, amit mondott. Ősszel sokkal jobban szeret visszaemlékezni a régi barátokra, és az elveszített szolgálókra. Olyankor sokkal melankolikusabb hangulatban szokott lenni. Viszont úgy tűnik, hogy sikerül kicsit feldobnia a másikat, amit örömmel fogad. *
- Ugyan kedves, biztosíthatom róla, hogy egyáltalán nem fog zavarni. A húgom, Wymnter is mindig örül a vendégeknek. Nem mondja, de attól félek, hogy egy kicsit magányos a birtokon. Előre figyelmeztetem, valószínűleg be se fog állni a szája. * Nevet a jómódú elf, és felkel a földről, majd kinyújtja a kezét, hogy Yathlanaet is felsegítse. Ha az elfogadja, akkor bár nem túl erősen, de igyekezve próbál támasza lenni, kicsit meg is billen ugyan, de mégis inkább segítség, mint hátráltatás a részéről. És egyébként is, azt szokták mondani, hogy az igyekezet, meg a szándék a fontos. *
- Viszont sajnálatos módon gyalog vagyok. Olyan szép este volt, nem akartam elrontani lovagolással. Alig egy óra az út odáig, de ha kívánja, akkor elszalasztok valakit, hogy jöjjön értünk vissza hintóval. * Ajánlkozik nagylelkűen, bár akkor is meg kell várják azt az időt, amíg az elszalasztott ember átadja a hírt, de nem kell sétáljanak közben. Bár Dramot nem zavarja a séta ténye, főleg akkor nem, ha ilyen kellemes társasága akad. Időközben a köpenyt is felveszi a földről, az énekestől kicsit távolabb, úgy, hogy nehogy rá menjen bármi is leporolja, mielőtt a vállára kanyarítaná. *
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:31:25
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:31:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Revirthea Thelawear//
- Oooh...
*Bólogat is nagyokat, mikor ki is elégítik kíváncsiságát. Mondjuk sokkal így sem került közelebb a valóhoz, de majd megnézi, ha a nő végzett a remekművel. Egyelőre elég azt tudnia, hogy nem fáj, s nem is tart olyan sokáig, hogy a vízbe fagyjon. Egy pillanatig a fejébe fészkeli magát a gondolat, hogy most pucérka mivoltában lesz megörökítve egy papíron, de igazából annyira nem zavarja a dolog. Nem igazán szégyenlős fajta, köszönhetően az élethelyzetének.*
- Én Cirielyna Dyhuv. De elég a Ciri is. Azt jobban is szeretem, meg hát rövid.
*Igyekszik azért mozdulatlanul állni, noha már több jele is van annak, hogy hiába a kellemes idő, azért hosszan tartó pancsoláshoz még nem egészen megfelelő a víz. De bízik a nőben így türelmesen várj ki, míg végez a dolgával.*
- Nos. *Kissé talán jobban elhúzza a válaszadást. A teljes igazság az, hogy akkor keveredik ide, ha már zavaróan áll rajta az utca kosza, meg hát a szaga sem egy kifinomult hölgyével vetekszik. A fogadó fürdőjét már felkereste volna, de ugyebár nem bővelkedik aranyban, meg a mindennapos külsejével valószínűleg be sem engednék. Így ha nem is füllent a nőnek, a teljes igazságot megtartja magának. Ki dicsekedne azzal, hogy egy koszos tündérke a Szegénynegyed utcáiról.* Nem igazán. Csak ha jön a jó idő néha lejövök pancsolni.
*Mosolyodik el végül, ahogy a nőt kezdi fürkészni. Szinte lenyűgözi az az erős koncentráció, amivel a papírra rajzol. Amúgy is felettébb szépnek néz ki Thea, ezt pedig csak fokozza az, ahogy elmélyül az alkotásban.*
- Oooh...
*Bólogat is nagyokat, mikor ki is elégítik kíváncsiságát. Mondjuk sokkal így sem került közelebb a valóhoz, de majd megnézi, ha a nő végzett a remekművel. Egyelőre elég azt tudnia, hogy nem fáj, s nem is tart olyan sokáig, hogy a vízbe fagyjon. Egy pillanatig a fejébe fészkeli magát a gondolat, hogy most pucérka mivoltában lesz megörökítve egy papíron, de igazából annyira nem zavarja a dolog. Nem igazán szégyenlős fajta, köszönhetően az élethelyzetének.*
- Én Cirielyna Dyhuv. De elég a Ciri is. Azt jobban is szeretem, meg hát rövid.
*Igyekszik azért mozdulatlanul állni, noha már több jele is van annak, hogy hiába a kellemes idő, azért hosszan tartó pancsoláshoz még nem egészen megfelelő a víz. De bízik a nőben így türelmesen várj ki, míg végez a dolgával.*
- Nos. *Kissé talán jobban elhúzza a válaszadást. A teljes igazság az, hogy akkor keveredik ide, ha már zavaróan áll rajta az utca kosza, meg hát a szaga sem egy kifinomult hölgyével vetekszik. A fogadó fürdőjét már felkereste volna, de ugyebár nem bővelkedik aranyban, meg a mindennapos külsejével valószínűleg be sem engednék. Így ha nem is füllent a nőnek, a teljes igazságot megtartja magának. Ki dicsekedne azzal, hogy egy koszos tündérke a Szegénynegyed utcáiról.* Nem igazán. Csak ha jön a jó idő néha lejövök pancsolni.
*Mosolyodik el végül, ahogy a nőt kezdi fürkészni. Szinte lenyűgözi az az erős koncentráció, amivel a papírra rajzol. Amúgy is felettébb szépnek néz ki Thea, ezt pedig csak fokozza az, ahogy elmélyül az alkotásban.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:21:25
Üzenet elküldve: 2020-05-05 23:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ritkán szokott nevetni, nem csak azért, mert nem szokott, de azért is, mert nem volt kivel. Most Aenaevel egyre gyakrabban előfordul, hogy nevet. Nem hiányzott neki, de jóként éli meg a mindennapjaiban. Nincs annyira idealista, hogy arra gondoljon, ettől majd jobb lesz az élete vagy bármi is megváltozik, de nem tagadja, hogy pozitív hatással van a kedvére.
Ha volna lelkiismerete, akkor biztosan megtorpanna, hogy milyen úton jár, de az ilyen érzések távol állnak tőle, így nyugodtan csavarja az ujja köré a tharg örökös lányt. Azt sem tagadja, hogy érez iránta valamit, de ez nem gátolja meg abban, hogy még inkább magába bolondítsa Aeanet.
Jól felismeri a sárga szemekben, hogy mennyire érnek célt a szavai. Szinte látja a még mélyebbre zuhanó lányt szerelmük szakadékában. A pír az arcon, a szerelmes pillantás, az elakadó lélegzet, mind ékesen mesél arról, hogy mennyire hatékony, amit tesz.*
- Szeretlek. *Súgja ugyanolyan halkan, ahogy a lány válaszolt neki. Nem kell megköszönnie, elég csak szavakkal bizonyítani a szerelmét és még saját, sárga ragadozószeme is úgy csillan, hogy a végtelen őszinteség tükörképét lássa benne a másik. Elégszer látta már a lányok szemében a bordélyházban, amikor a kuncsaftok szemébe nézve őszintének tetszőn hazudtak szerelmet, hogy minden haton meglátogassák őket és aranyak tucatjait gombolhassanak le róluk. Mondhatni, vagy gyakorlata a talmi pillantások területén.*
*Ritkán szokott nevetni, nem csak azért, mert nem szokott, de azért is, mert nem volt kivel. Most Aenaevel egyre gyakrabban előfordul, hogy nevet. Nem hiányzott neki, de jóként éli meg a mindennapjaiban. Nincs annyira idealista, hogy arra gondoljon, ettől majd jobb lesz az élete vagy bármi is megváltozik, de nem tagadja, hogy pozitív hatással van a kedvére.
Ha volna lelkiismerete, akkor biztosan megtorpanna, hogy milyen úton jár, de az ilyen érzések távol állnak tőle, így nyugodtan csavarja az ujja köré a tharg örökös lányt. Azt sem tagadja, hogy érez iránta valamit, de ez nem gátolja meg abban, hogy még inkább magába bolondítsa Aeanet.
Jól felismeri a sárga szemekben, hogy mennyire érnek célt a szavai. Szinte látja a még mélyebbre zuhanó lányt szerelmük szakadékában. A pír az arcon, a szerelmes pillantás, az elakadó lélegzet, mind ékesen mesél arról, hogy mennyire hatékony, amit tesz.*
- Szeretlek. *Súgja ugyanolyan halkan, ahogy a lány válaszolt neki. Nem kell megköszönnie, elég csak szavakkal bizonyítani a szerelmét és még saját, sárga ragadozószeme is úgy csillan, hogy a végtelen őszinteség tükörképét lássa benne a másik. Elégszer látta már a lányok szemében a bordélyházban, amikor a kuncsaftok szemébe nézve őszintének tetszőn hazudtak szerelmet, hogy minden haton meglátogassák őket és aranyak tucatjait gombolhassanak le róluk. Mondhatni, vagy gyakorlata a talmi pillantások területén.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096