Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-05 19:37:50
Üzenet elküldve: 2014-05-05 19:37:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Freyai , Mesélő(Mort) //
* Hát ismeri a lány déli vidéket, nagyszerű. Érdeklődve hallgatja a szavakat, hogy mire is számítson arra felé, hiszen valóban nem járt még arra. Eleinte igyekszik kiszűrni a hasznos információkat és megfosztani a szó áradatot a felesleges részletektől, de mindhiába… a dejavu érzés ismét felüti fejét, rokon lelkek Nilyvel kétség sem fér hozzá… De azért sikerül a lényeget kiszedni magának végül! A hőmérséklet, fontos információ a fiúnak hiszen ő a hegyek fagyos légköréhez van szokva s nem a nagy melegekhez… ruházat is ezért lengébb erre felé. Habár így lassan fél éve Arthenior körül s távol a hegyektől, kezdi megszokni szervezete az itteni időjárást. *
- Nem, valóban nem jártam még arra. * Majd kicsit elmosolyodik * Már kezdek hozzászokni, de meg kell hagyni valóban kellemesebb, mint a fagyos északi idő.
- De ettől a hazám akkor is a messzi észak hegységei maradnak.
* Aztán folytatódik a történet mesélés, bájos ahogy szüntelen árad a szó a szőke lányból. A fiú igyekszik követni, bár itt ott nem jár sikerrel.
Freyai helyesel a fiúnak, hogy a mai este nem lesz optimális egy erdei kempinghez, hát valóban nem erről tanúskodik a felettük közelítő sötét sereg.
Aztán a kérdés hangzik el mire a fiú az egyenest választ adja a másiknak. A lány nehezen leplezi meglepettségét, egy bólintással jelzi a helyeslés a Hűség szóra mikor a másik visszakérdez. Végül épphogy nem neveti el magát, pedig már közel járt mikor az elf lány tulajdon barátnőjéhez kíván sok szerencsét, egy mosoly azért arcára húzódik, miközben elrakja a medált vissza a biztos helyére.
Majd hirtelen a kis csevejt egy hang zavarja meg. Elhaló nyerítés érkezik, nem is oly messze a fák sűrűjéből. Reflexszerűen kapja oda tekintetét. ~ Újabb lótolvaj? ~ fut át agyán a gondolat mint a legutóbb mikor Nilyvel a parton akadtak össze egyel… Tekintetét a hang irányába fúrja s ott is tartja, igyekszik kivenni bármit de a sűrű fáktól semmit sem lát innen. *
- Freyai, jobb, ha itt maradsz. Megnézem mi az.
* Szól határozottan a lányhoz s már indul is a vélt hang irányába, be az erdő sűrűjébe. Nem kell soká mennie s egy kicsivel odébb pillant meg egy hatalmas ében szűrő állatot, mely mellett egy fiatal fiúcska zokog. Léptei nem túl óvatosak, miért is lennének? S egy ág reccsenése adja a fiú tudtára a harcos közeledtét. Mire rögvest harcra kész lesz az ifjú uraság s kicsiny kardját neki is szegezi. A hadonászásra Darel csupán fejét enyhén oldalra fordítja, teljes hideg vérrel kezeli, hogy épp egy kardot szegeznek felé. De nem kell soká várjon, hiszen a következő pillanatban a fiú összerogy és egy mondatot szegez neki, mire kissé meglepődik. De míg a történetet hallgatja szemei végig futnak az állaton, masszív, erős hátas. Végül jeges szemei a fiú felé fordulnak, esetlen ifjú gyermek, szakadt ruházata nem éppen a gazdagságról árulkodik, napok óta a vadonban, ahogy ő maga is volt annak idején… Végül fél térdre ereszkedik hozzá. *
Lecsatolja oldaláról erszényét, s kicsit megpaskolja melyben nagyjából 98 aranytallér pihenhet. Elgondolkodik egy pillanatra, majd a fiú felé (Mesélő (Mort)) nyújtja az erszényt. *
- Legyen, fogd hát. * Adja át végül a kicsiny kezekbe egy bíztató mosoly kíséretében, a fiúnak nagyobb szüksége van a csengő érmékre mint neki… Majd a tenyerére vet egy pillantást. *
- Menj a templomba, keresd Hemitart, és mond neki, hogy a Farkas küldött!
- Ő majd ellátja a sebed.
- Eredj.
* Ereszti útnak végül a fiút határozottan, de azért kedvesen. Majd fel egyenesedik s vet egy pillantást az újdonsült hátasra. *
* Hát ismeri a lány déli vidéket, nagyszerű. Érdeklődve hallgatja a szavakat, hogy mire is számítson arra felé, hiszen valóban nem járt még arra. Eleinte igyekszik kiszűrni a hasznos információkat és megfosztani a szó áradatot a felesleges részletektől, de mindhiába… a dejavu érzés ismét felüti fejét, rokon lelkek Nilyvel kétség sem fér hozzá… De azért sikerül a lényeget kiszedni magának végül! A hőmérséklet, fontos információ a fiúnak hiszen ő a hegyek fagyos légköréhez van szokva s nem a nagy melegekhez… ruházat is ezért lengébb erre felé. Habár így lassan fél éve Arthenior körül s távol a hegyektől, kezdi megszokni szervezete az itteni időjárást. *
- Nem, valóban nem jártam még arra. * Majd kicsit elmosolyodik * Már kezdek hozzászokni, de meg kell hagyni valóban kellemesebb, mint a fagyos északi idő.
- De ettől a hazám akkor is a messzi észak hegységei maradnak.
* Aztán folytatódik a történet mesélés, bájos ahogy szüntelen árad a szó a szőke lányból. A fiú igyekszik követni, bár itt ott nem jár sikerrel.
Freyai helyesel a fiúnak, hogy a mai este nem lesz optimális egy erdei kempinghez, hát valóban nem erről tanúskodik a felettük közelítő sötét sereg.
Aztán a kérdés hangzik el mire a fiú az egyenest választ adja a másiknak. A lány nehezen leplezi meglepettségét, egy bólintással jelzi a helyeslés a Hűség szóra mikor a másik visszakérdez. Végül épphogy nem neveti el magát, pedig már közel járt mikor az elf lány tulajdon barátnőjéhez kíván sok szerencsét, egy mosoly azért arcára húzódik, miközben elrakja a medált vissza a biztos helyére.
Majd hirtelen a kis csevejt egy hang zavarja meg. Elhaló nyerítés érkezik, nem is oly messze a fák sűrűjéből. Reflexszerűen kapja oda tekintetét. ~ Újabb lótolvaj? ~ fut át agyán a gondolat mint a legutóbb mikor Nilyvel a parton akadtak össze egyel… Tekintetét a hang irányába fúrja s ott is tartja, igyekszik kivenni bármit de a sűrű fáktól semmit sem lát innen. *
- Freyai, jobb, ha itt maradsz. Megnézem mi az.
* Szól határozottan a lányhoz s már indul is a vélt hang irányába, be az erdő sűrűjébe. Nem kell soká mennie s egy kicsivel odébb pillant meg egy hatalmas ében szűrő állatot, mely mellett egy fiatal fiúcska zokog. Léptei nem túl óvatosak, miért is lennének? S egy ág reccsenése adja a fiú tudtára a harcos közeledtét. Mire rögvest harcra kész lesz az ifjú uraság s kicsiny kardját neki is szegezi. A hadonászásra Darel csupán fejét enyhén oldalra fordítja, teljes hideg vérrel kezeli, hogy épp egy kardot szegeznek felé. De nem kell soká várjon, hiszen a következő pillanatban a fiú összerogy és egy mondatot szegez neki, mire kissé meglepődik. De míg a történetet hallgatja szemei végig futnak az állaton, masszív, erős hátas. Végül jeges szemei a fiú felé fordulnak, esetlen ifjú gyermek, szakadt ruházata nem éppen a gazdagságról árulkodik, napok óta a vadonban, ahogy ő maga is volt annak idején… Végül fél térdre ereszkedik hozzá. *
Lecsatolja oldaláról erszényét, s kicsit megpaskolja melyben nagyjából 98 aranytallér pihenhet. Elgondolkodik egy pillanatra, majd a fiú felé (Mesélő (Mort)) nyújtja az erszényt. *
- Legyen, fogd hát. * Adja át végül a kicsiny kezekbe egy bíztató mosoly kíséretében, a fiúnak nagyobb szüksége van a csengő érmékre mint neki… Majd a tenyerére vet egy pillantást. *
- Menj a templomba, keresd Hemitart, és mond neki, hogy a Farkas küldött!
- Ő majd ellátja a sebed.
- Eredj.
* Ereszti útnak végül a fiút határozottan, de azért kedvesen. Majd fel egyenesedik s vet egy pillantást az újdonsült hátasra. *
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-05 19:00:50
Üzenet elküldve: 2014-05-05 19:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*A férfi tömör válaszai, meg sem akadályozzák, hogy ő sokat beszéljen, ha kérik ha nem. De úgy tűnik, hogy a férfi jól bírja beszédét, vagy ha nem is, nem adja egyenlőre annak jelét, hogy fejezze be, vagy nem is figyelmezteti, hogy túl sok lenne már. Valójában nem sokan képesek elviselni szüntelen felesleges fecsegését. Mikor még elindult otthonról nem gondolta volna, hogy ennyire magányos lesz az útja, így ha akad egy kis társaság, ő rögtön ki is használja. A férfi szófukarsága meg még kapóra is jön.*
- Oh, a déli vidék, az nagyszerű. Remek idők vannak ott, friss tengeri sós illattal, főleg a kikötő környékén. *Emlékezik vissza a régi, egyszeri utazására.* Ami beljebb, finom, virágok illatával keveredik. Nagyszerű érzés, olyan békés. Délen az emberek, valahogy, annyira mások. Rengeteget beszélnek, és hangosan. És nagyon gesztikulálnak a kezeikkel. És nagyon is meleg van, vagyis melegebb, mint erre. Bár én azt az időt, pont kedvelem, szeretem a meleget. Igaz a hideget sem vetem meg, szeretem a havas, téli időt, kivéve, ha az nem lucsakos és meleg. *Majd felnéz a férfira, majd széles mosolyra húzza el a száját.*
- Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog tetszeni, a déli meleg időjárás. Ha jól gondolom, olyannyira délen még nem jártál, igaz?
*Hajtja oldalra a fejét, ahogy nézi a fiút. Majd abba az irányba néz amerre a fiú mutat. Úgy tűnik, a torony elég stabil, hiszen a vihar előszele meg sem árt neki. Innen tényleg lehet látni, a tetejét, de meg nem tudná mondani, hogy milyen távolságban is van az. *
- Oh, nem hiszem, hogy érteném. Esetleg nővérem. Őt meg annyit hallgattam már, hogy meglehet, hogy mégis megérteném, mit akarna mondani. *Neveti el magát.* - Csak Cainak akartam egy kis segítséget szerezni, hátha valaki tudja, hogy mégis mi baja lehet, vagy miért lett máshogy megátkozva mint én. Habár rajtam, már elmúltak a tünetek, szóval az is lehet, hogy rajta is. Épp hozzá akartam visszamenni, mikor szégyen, nem szégyen elf létemre eltévedtem egy Erdőben.
*Csóválja meg a fejét, saját ostobaságát hallgatva. De ez még a legjobbakkal is megesik, hogy néha-néha hibáznak. Darel szavaira, csak bólogat, hogy igen, nem a legbölcsebb választás vihar idején szabadtéren aludni. Ahogy ezt kigondolja, kövér cseppek kezdenek el esni az égből. De nem elég sűrűn még, hogy be kelljen menekülni a városba, vagy a fogadóba, vagy akár egy fa alá. Egyenlőre még csak bevezetőt tart a vihar. Az ég egyre sötétebb lesz, amit egy-egy villám tör meg, hangzatos dörgésekkel követve.*
- Valószínű, hogy nem jó ma az éjszakai kint alvás választása.
*Ért egyet a fiúval szavakban is, majd furcsa tekintettel néz vissza rá. Szemeit kissé összehúzza, ahogy értelmezni próbálja a szavait. Majd elképedt arccal néz rá. Egy mondat megannyi reakciót vált ki a lányból. Legelőször is, hogy nem képes megszólalni.*
- Hűséget?
*Visszaemlékezik, hogy mégis hogy viselkedtek a forgatagba, és próbálja megtalálni azon előjeleket, amelyek alátámaszthatnák a hallottakat. Végül csak a fejét rázza meg, majd újra mosolyt varázsolva az arcára, egyenlőre még csak ennyit tud hozzáfűzni a hallottakhoz.*
- Sok sikert Nilyhez.
*Ahogy hallgatja a férfi kérdését, elgondolkozik rajta. Igaz kaland volt, de nem érezte oly nagy súlyát. Eléggé megrökönyödtek a darázsevésen, de az események olyannyira gyorsan követték egymást, hogy reakcióit, akkor még teljesen természetesnek érezte, hogy bele sem gondolt, hogy milyen kalandba is csöppent. Ennek hangot is adna, amikor is mellettük nem messze halk sírást hal meg. Ahogy jobban fülel a közelgő vihar neszein kívül halk gyerek sírást és még ló keserves nyerítését és hallani véli. A hang irányába néz, ,majd vissza a fiúra. Ezt a mozdulatsort még néhányszor megismétli, mikor végül a fiún állapodik meg zöld tekintete.*
- Te is hallod?
*Bukik ki belőle az egyszerű kérdés.*
*A férfi tömör válaszai, meg sem akadályozzák, hogy ő sokat beszéljen, ha kérik ha nem. De úgy tűnik, hogy a férfi jól bírja beszédét, vagy ha nem is, nem adja egyenlőre annak jelét, hogy fejezze be, vagy nem is figyelmezteti, hogy túl sok lenne már. Valójában nem sokan képesek elviselni szüntelen felesleges fecsegését. Mikor még elindult otthonról nem gondolta volna, hogy ennyire magányos lesz az útja, így ha akad egy kis társaság, ő rögtön ki is használja. A férfi szófukarsága meg még kapóra is jön.*
- Oh, a déli vidék, az nagyszerű. Remek idők vannak ott, friss tengeri sós illattal, főleg a kikötő környékén. *Emlékezik vissza a régi, egyszeri utazására.* Ami beljebb, finom, virágok illatával keveredik. Nagyszerű érzés, olyan békés. Délen az emberek, valahogy, annyira mások. Rengeteget beszélnek, és hangosan. És nagyon gesztikulálnak a kezeikkel. És nagyon is meleg van, vagyis melegebb, mint erre. Bár én azt az időt, pont kedvelem, szeretem a meleget. Igaz a hideget sem vetem meg, szeretem a havas, téli időt, kivéve, ha az nem lucsakos és meleg. *Majd felnéz a férfira, majd széles mosolyra húzza el a száját.*
- Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog tetszeni, a déli meleg időjárás. Ha jól gondolom, olyannyira délen még nem jártál, igaz?
*Hajtja oldalra a fejét, ahogy nézi a fiút. Majd abba az irányba néz amerre a fiú mutat. Úgy tűnik, a torony elég stabil, hiszen a vihar előszele meg sem árt neki. Innen tényleg lehet látni, a tetejét, de meg nem tudná mondani, hogy milyen távolságban is van az. *
- Oh, nem hiszem, hogy érteném. Esetleg nővérem. Őt meg annyit hallgattam már, hogy meglehet, hogy mégis megérteném, mit akarna mondani. *Neveti el magát.* - Csak Cainak akartam egy kis segítséget szerezni, hátha valaki tudja, hogy mégis mi baja lehet, vagy miért lett máshogy megátkozva mint én. Habár rajtam, már elmúltak a tünetek, szóval az is lehet, hogy rajta is. Épp hozzá akartam visszamenni, mikor szégyen, nem szégyen elf létemre eltévedtem egy Erdőben.
*Csóválja meg a fejét, saját ostobaságát hallgatva. De ez még a legjobbakkal is megesik, hogy néha-néha hibáznak. Darel szavaira, csak bólogat, hogy igen, nem a legbölcsebb választás vihar idején szabadtéren aludni. Ahogy ezt kigondolja, kövér cseppek kezdenek el esni az égből. De nem elég sűrűn még, hogy be kelljen menekülni a városba, vagy a fogadóba, vagy akár egy fa alá. Egyenlőre még csak bevezetőt tart a vihar. Az ég egyre sötétebb lesz, amit egy-egy villám tör meg, hangzatos dörgésekkel követve.*
- Valószínű, hogy nem jó ma az éjszakai kint alvás választása.
*Ért egyet a fiúval szavakban is, majd furcsa tekintettel néz vissza rá. Szemeit kissé összehúzza, ahogy értelmezni próbálja a szavait. Majd elképedt arccal néz rá. Egy mondat megannyi reakciót vált ki a lányból. Legelőször is, hogy nem képes megszólalni.*
- Hűséget?
*Visszaemlékezik, hogy mégis hogy viselkedtek a forgatagba, és próbálja megtalálni azon előjeleket, amelyek alátámaszthatnák a hallottakat. Végül csak a fejét rázza meg, majd újra mosolyt varázsolva az arcára, egyenlőre még csak ennyit tud hozzáfűzni a hallottakhoz.*
- Sok sikert Nilyhez.
*Ahogy hallgatja a férfi kérdését, elgondolkozik rajta. Igaz kaland volt, de nem érezte oly nagy súlyát. Eléggé megrökönyödtek a darázsevésen, de az események olyannyira gyorsan követték egymást, hogy reakcióit, akkor még teljesen természetesnek érezte, hogy bele sem gondolt, hogy milyen kalandba is csöppent. Ennek hangot is adna, amikor is mellettük nem messze halk sírást hal meg. Ahogy jobban fülel a közelgő vihar neszein kívül halk gyerek sírást és még ló keserves nyerítését és hallani véli. A hang irányába néz, ,majd vissza a fiúra. Ezt a mozdulatsort még néhányszor megismétli, mikor végül a fiún állapodik meg zöld tekintete.*
- Te is hallod?
*Bukik ki belőle az egyszerű kérdés.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-05 18:16:34
Üzenet elküldve: 2014-05-05 18:16:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
*A párostól kicsit messzebb egy keserves lónyerítés hangja hallatszik fel, mely pillanatokon belül elül. Ha Darel elindul a hang irányába, akkor távolabb, az egyik fa tövében egy igen megtermett, fekete szőrű lovat pillanthat meg, aki egy síró, hat év körüli, szőke hajú kisfiú fejét bökdösi az orrával. Amint a férfi alatt megreccsen egy faág, ahogy közelebb lép, a szőke gyermek hirtelen előránt egy teljesen életlen, kicsorbult kardot, amit szegény alig bír el. Elkezd vele hadonászni Darel felé sírva, persze a Farkas még akkor sem sérülne meg, ha esetleg sikerülne nekivágnia a fiúnak a testéhez a kardot.
Ha bekövetkezik ez, ha nem, a gyermek összerogyik, majd kezével törölgetni kezdi csillogó kék szemeit, s a férfi felé néz.*
- Bácsi, nincs szüksége egy lóra? *szemei szinte csillognak* A nevelőm azt mondta, hogy pénz nélkül nem mehetek haza, és már vagy három napja egyedül vagyok idekint. *újabb dundi könnycsepp jelenik meg rajta* Muszáj eladnom ezt a lovat, de egyszerűen senki nem akarja megvenni... Már egy kutya is megharapott! *mutatja a férfi felé kis törékeny, véres kezét* Ha ötven aranyat nem kapok érte, akkor egyszerűen... egyszerűen nem mehetek haza! *újra zokogni kezd* Bácsi, kérem, nem venné meg tőlem? Remek állat, erős, és gyors is! Kérem! *pillant rá reménykedve*
*A párostól kicsit messzebb egy keserves lónyerítés hangja hallatszik fel, mely pillanatokon belül elül. Ha Darel elindul a hang irányába, akkor távolabb, az egyik fa tövében egy igen megtermett, fekete szőrű lovat pillanthat meg, aki egy síró, hat év körüli, szőke hajú kisfiú fejét bökdösi az orrával. Amint a férfi alatt megreccsen egy faág, ahogy közelebb lép, a szőke gyermek hirtelen előránt egy teljesen életlen, kicsorbult kardot, amit szegény alig bír el. Elkezd vele hadonászni Darel felé sírva, persze a Farkas még akkor sem sérülne meg, ha esetleg sikerülne nekivágnia a fiúnak a testéhez a kardot.
Ha bekövetkezik ez, ha nem, a gyermek összerogyik, majd kezével törölgetni kezdi csillogó kék szemeit, s a férfi felé néz.*
- Bácsi, nincs szüksége egy lóra? *szemei szinte csillognak* A nevelőm azt mondta, hogy pénz nélkül nem mehetek haza, és már vagy három napja egyedül vagyok idekint. *újabb dundi könnycsepp jelenik meg rajta* Muszáj eladnom ezt a lovat, de egyszerűen senki nem akarja megvenni... Már egy kutya is megharapott! *mutatja a férfi felé kis törékeny, véres kezét* Ha ötven aranyat nem kapok érte, akkor egyszerűen... egyszerűen nem mehetek haza! *újra zokogni kezd* Bácsi, kérem, nem venné meg tőlem? Remek állat, erős, és gyors is! Kérem! *pillant rá reménykedve*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-05 07:16:15
Üzenet elküldve: 2014-05-05 07:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Freyai //
* Némán hallgatja a szőke tincsek közül kiszaladó szakadatlan szavak halmazát. Valahol a fiú is ekként élte életét „egy tér ahol elkell töltened életed nagy részét” bár tény, hogy a másik nem éppen egy kiképzőtábor környezetére gondol, és izgalmaktól sem volt épp mentes már csak az sem mikor gyerekként kinn hagyták a vadonban egyetlen késsel, hogy ha napok múlva is életben van akkor folytatódik a tanítás és még lehetne folytatni. De az unalmas semmiképp sem mondható róla. *
- Kaland
* Ad hangot gondolatainak, de nem viszi tovább a fonalat, közben látja a lány reakcióját a kalandos élettel kapcsolatban. A Nagy kaland, nem mindig olyan izgalmas mint gondolnák, a történetmondók csupán a jó oldalt mesélik, vér és halál, ez is a nagy kalandok velejárója amiben semmi magasztos nincsen. De nem keseríti a lányt látva elszántságát. Becsülendő bátorsága, mit egy bólintással s egy bíztató kis mosollyal ad tudtára. *
- Nem ismerem a déli vidéket, tehát ez is lehet kalandos utazás.
* Teszi még hozzá, ha már beleegyezett, hogy vele tart s jelzi, nem, egyáltalán nem fél a pórul járástól, meg úgy mástól sem különösebben szokott, de ez már részletkérdés egy kósza gondolatban.
Majd újabb érdekesség ami a természet leányának szüntelen érdeklődését kelti, úgy látszik kíváncsisága kielégíthetetlen… *
- Igen, ismerek. Argus Mester.
* Válaszol, majd a további kérdés záport igyekszik követni, majd próbál sorban választ is adni, bár nem lesz túl kielégítő úgy érzi…*
- Nos, nem tudom, nem értek az effajta praktikákhoz, de Argus folyton itt, a levegő templomában görnyed a papiruszok felett.
* Mutat végül a magas obszidián tornyú épületre mit még innen a tisztásról is látni hiszen magasan nyúlnak tornyai az ég felé, mely most szürkébe öltözött, sőt lassan még sötétebb árnyalat lesz rajta. Végül visszanéz a lányra kedvesen majd még annyit hozzá tesz *
- Alkalomadtán bemutatlak majd neki. Tán Te majd többet értesz a szavaiból mint én.
* Mosolyodik el végül gondolva kövér barátja olykor bolondos zagyvaságaira (legalábbis számára). Aztán tovább terelődik a szó, egészen más vizekre, bár a kalandokhoz valahol kapcsolódik a készenlétben állás rutinja. *
- Sosem tudhatod mi vár rád a következő lépésnél, főleg a vadonban. Mindig résen kell lenned.
* Ért egyet a lánnyal és mondja el saját véleményét is a dologról, jó kiképzést kapott, ettől tán kissé (nem is oly kissé…) merev lett, de ez a túlélés záloga is lehet sok helyzetben… *
- Csak ma érkeztem vissza, így nincs szállásom. * Bólint csupán, a szabad ég alatt alvásra *
- Ha úgy adódik, szoktam. De ma a fogadó bölcsebb választásnak fog bizonyulni. * Utal az ég felől közeledő fekete seregre majd tekintete elkúszik a lányról egy pillanatra, az erdő felé vonul ahol a fák sűrűsödnek, az a bizonyos éjszaka, a cserfes lány szakadatlan szóhalmaza, kettejük folytonos háborúja. Önkéntelen kis mosoly úszik arcára, mit a másik hangos nevetése és szavai fagyasztanak meg a semmiből. Egy bólintásra teli nagy hirtelen amint visszafordul a zöld szempárba. *
- Megkért.
* Ejti ki végül, majd a következő kérdés végképp betalál a fiúnak. Mit is mondhatna erre? Végül nem hazudtolja meg önmagát s mintha csak természetes volna mondja ki, nem a szavak embere ezért nem is szaporítja őket. *
- Hűséget fogadtam neki.
* Közben benyúl zsebének mélyére és ott hamar eléri, amit keres, kesztyűs jobb keze kiemeli onnan az ékszert, egy szépen csiszolt holdkő medál, szarvasbőr láncon, tenyerében tartva azt mutatja a lánynak miközben a zöld szemekbe néz és arcára ismét önkéntelen mosoly kúszik. Amolyan megkönnyebbült, tiszta arc most mi az elfre néz, tele elszántsággal.
Majd végül elteszi azt (ha a lány nem akarja kézbe venni, ez esetben csak utána teszi el)
Szemei elárulják meglepettségét amint a kalandjáról beszél a másik, ember evő darázs? Bokorrá változó nők?! Virágok nőttek a testét és katicák szöktek ki az ajkain keresztül?! Igyekszik követni a fonalat de lassan elveszíti azt. A lényeg ami megmaradt, eltévedt és itt kötött ki. *
- Mindez nem volt elég kalandos?!
* Bukik ki belőle kérdőn végül. *
* Némán hallgatja a szőke tincsek közül kiszaladó szakadatlan szavak halmazát. Valahol a fiú is ekként élte életét „egy tér ahol elkell töltened életed nagy részét” bár tény, hogy a másik nem éppen egy kiképzőtábor környezetére gondol, és izgalmaktól sem volt épp mentes már csak az sem mikor gyerekként kinn hagyták a vadonban egyetlen késsel, hogy ha napok múlva is életben van akkor folytatódik a tanítás és még lehetne folytatni. De az unalmas semmiképp sem mondható róla. *
- Kaland
* Ad hangot gondolatainak, de nem viszi tovább a fonalat, közben látja a lány reakcióját a kalandos élettel kapcsolatban. A Nagy kaland, nem mindig olyan izgalmas mint gondolnák, a történetmondók csupán a jó oldalt mesélik, vér és halál, ez is a nagy kalandok velejárója amiben semmi magasztos nincsen. De nem keseríti a lányt látva elszántságát. Becsülendő bátorsága, mit egy bólintással s egy bíztató kis mosollyal ad tudtára. *
- Nem ismerem a déli vidéket, tehát ez is lehet kalandos utazás.
* Teszi még hozzá, ha már beleegyezett, hogy vele tart s jelzi, nem, egyáltalán nem fél a pórul járástól, meg úgy mástól sem különösebben szokott, de ez már részletkérdés egy kósza gondolatban.
Majd újabb érdekesség ami a természet leányának szüntelen érdeklődését kelti, úgy látszik kíváncsisága kielégíthetetlen… *
- Igen, ismerek. Argus Mester.
* Válaszol, majd a további kérdés záport igyekszik követni, majd próbál sorban választ is adni, bár nem lesz túl kielégítő úgy érzi…*
- Nos, nem tudom, nem értek az effajta praktikákhoz, de Argus folyton itt, a levegő templomában görnyed a papiruszok felett.
* Mutat végül a magas obszidián tornyú épületre mit még innen a tisztásról is látni hiszen magasan nyúlnak tornyai az ég felé, mely most szürkébe öltözött, sőt lassan még sötétebb árnyalat lesz rajta. Végül visszanéz a lányra kedvesen majd még annyit hozzá tesz *
- Alkalomadtán bemutatlak majd neki. Tán Te majd többet értesz a szavaiból mint én.
* Mosolyodik el végül gondolva kövér barátja olykor bolondos zagyvaságaira (legalábbis számára). Aztán tovább terelődik a szó, egészen más vizekre, bár a kalandokhoz valahol kapcsolódik a készenlétben állás rutinja. *
- Sosem tudhatod mi vár rád a következő lépésnél, főleg a vadonban. Mindig résen kell lenned.
* Ért egyet a lánnyal és mondja el saját véleményét is a dologról, jó kiképzést kapott, ettől tán kissé (nem is oly kissé…) merev lett, de ez a túlélés záloga is lehet sok helyzetben… *
- Csak ma érkeztem vissza, így nincs szállásom. * Bólint csupán, a szabad ég alatt alvásra *
- Ha úgy adódik, szoktam. De ma a fogadó bölcsebb választásnak fog bizonyulni. * Utal az ég felől közeledő fekete seregre majd tekintete elkúszik a lányról egy pillanatra, az erdő felé vonul ahol a fák sűrűsödnek, az a bizonyos éjszaka, a cserfes lány szakadatlan szóhalmaza, kettejük folytonos háborúja. Önkéntelen kis mosoly úszik arcára, mit a másik hangos nevetése és szavai fagyasztanak meg a semmiből. Egy bólintásra teli nagy hirtelen amint visszafordul a zöld szempárba. *
- Megkért.
* Ejti ki végül, majd a következő kérdés végképp betalál a fiúnak. Mit is mondhatna erre? Végül nem hazudtolja meg önmagát s mintha csak természetes volna mondja ki, nem a szavak embere ezért nem is szaporítja őket. *
- Hűséget fogadtam neki.
* Közben benyúl zsebének mélyére és ott hamar eléri, amit keres, kesztyűs jobb keze kiemeli onnan az ékszert, egy szépen csiszolt holdkő medál, szarvasbőr láncon, tenyerében tartva azt mutatja a lánynak miközben a zöld szemekbe néz és arcára ismét önkéntelen mosoly kúszik. Amolyan megkönnyebbült, tiszta arc most mi az elfre néz, tele elszántsággal.
Majd végül elteszi azt (ha a lány nem akarja kézbe venni, ez esetben csak utána teszi el)
Szemei elárulják meglepettségét amint a kalandjáról beszél a másik, ember evő darázs? Bokorrá változó nők?! Virágok nőttek a testét és katicák szöktek ki az ajkain keresztül?! Igyekszik követni a fonalat de lassan elveszíti azt. A lényeg ami megmaradt, eltévedt és itt kötött ki. *
- Mindez nem volt elég kalandos?!
* Bukik ki belőle kérdőn végül. *
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 23:38:21
Üzenet elküldve: 2014-05-04 23:38:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*Elgondolkozik azon, amit a férfi mondd.*
- Érdekes? Hát, inkább unalmas. A napok ugyanolyan lassan telnek, főleg ha nincs mit csinálnod. Főleg ha van egy tér, ami adott, és ott kell eltöltened életed nagy részét. De ha izgalmas és kaland teljes életet élsz, akkor igen, lehet érdekes.
*Mosolyog a fiúra, majd kezeit ökölbe szorítja maga előtt, magát bíztatva, hogy igen, el fogja érni, hogy kaland teljes élete legyen. Igaz mióta elindult otthonról számtalan új dolgot tapaszt meg, amit nagyon szeretett, de még várja a Nagy Kalandot, ahogy ő azt magába hívja. Erről nem sok mindenkinek beszél, vagyis egyszer próbálta, de akkor kinevették, azóta pedig senkinek sem említette. Majd hirtelen felkapja a fejét, és a férfira néz.*
- Egy mágus? Ismersz mágust? És milyen mágiát használ? És hol tanulta? Hol lehet olyat tanulni? *Kezdi ismételten a kérdés bombákat, mintha a mondat többi felét nem is hallotta volna.*
- Készenlétbe? Bár igaz, nem lehet elég óvatos az ember, ha egyedül császkál egy erődben, vagy egy tisztás szélén ül és éppen próbálna pihenni...*Jegyzi meg az elmúlt nap eseményeire visszaemlékezve.* - És hol szállsz meg? Sose szoktál a szabad ég alatt aludni?
*Majd a férfi szavaira, csak nagyokat pislog először. Majd felnevet, de igazán. Már-már nem is nevet, hanem inkább kacag.*
- Nily? Megkért? Nily megkért valamire? Nilynn Strissa? A világtörténelem egyetlen olyan személye, aki soha senkitől nem kért meg semmit igazán. Na jó, ez nem pont így van. Ritka alkalom, mikor megkért valamire, de.. Tényleg megkért rá? Mh. Érdekes.
*Mosolyodik el, ahogy belegondol a dolgokba.*
- Nahát, ez érdekes. Felettébb érdekes. *Majd sandán néz fel a fiúra.* - Mit csináltál vele? *Kérdezi mosolyogva, barátságosan. Majd csak legyint a férfi kérdésére.*
- Oh, hát semmi különös. Első utazótársammal, sőt nem is utazótársam volt, csak belecsöppentünk egy kis kalandban. nem is volt nagy. Csak kezdődött azzal, hogy egy darázs megevett egy betérő vendéget a fogadóban. Vagyis egy raj, majd követve a nyomokat, eljutottunk egy barlanghoz, ahol..sok minden történt, lényeg, hogy társnőm bokorrá változott. Mármint a teste növény lett! *Néz nagy szemekkel a fiúra, miközben mesél, közben kezével is gesztikulál.* - Rajtam is nőttek virágok, meg időnként katicákat hánytam ki. A két társunk, akik velünk voltak, eltűntek, bár remélem, hogy jól vannak. Elindultam hogy keresek egy mágust, vagy vajákost, hogy megtudjuk, visszafordítható-e Cai állapota. Közben meg megtalált egy..férfi. De ő meg furcsa zajokat hallott. Mikor meg elindultam vissza a bokor-elfhez, amelyet nagyon lenyűgözőnek találok, eltévedtem. És itt kötöttem ki.
*Foglalja össze az eseményeket, érzése szerint minél rövidebben.*
- Hát, hogyha nem félsz a pórul járástól, akkor, természetesen elkísérlek.*Mosolyog a fiúra. Neki sem esik rosszul a társaság, a hosszú úton. Ha jól emlékszik, igen hosszú az út odáig. Habár attól nem fél, hogy nem találna útitársat, hiszen mindig akad valaki, akivel csak úgy összeállnak beszélgetni.*
*Elgondolkozik azon, amit a férfi mondd.*
- Érdekes? Hát, inkább unalmas. A napok ugyanolyan lassan telnek, főleg ha nincs mit csinálnod. Főleg ha van egy tér, ami adott, és ott kell eltöltened életed nagy részét. De ha izgalmas és kaland teljes életet élsz, akkor igen, lehet érdekes.
*Mosolyog a fiúra, majd kezeit ökölbe szorítja maga előtt, magát bíztatva, hogy igen, el fogja érni, hogy kaland teljes élete legyen. Igaz mióta elindult otthonról számtalan új dolgot tapaszt meg, amit nagyon szeretett, de még várja a Nagy Kalandot, ahogy ő azt magába hívja. Erről nem sok mindenkinek beszél, vagyis egyszer próbálta, de akkor kinevették, azóta pedig senkinek sem említette. Majd hirtelen felkapja a fejét, és a férfira néz.*
- Egy mágus? Ismersz mágust? És milyen mágiát használ? És hol tanulta? Hol lehet olyat tanulni? *Kezdi ismételten a kérdés bombákat, mintha a mondat többi felét nem is hallotta volna.*
- Készenlétbe? Bár igaz, nem lehet elég óvatos az ember, ha egyedül császkál egy erődben, vagy egy tisztás szélén ül és éppen próbálna pihenni...*Jegyzi meg az elmúlt nap eseményeire visszaemlékezve.* - És hol szállsz meg? Sose szoktál a szabad ég alatt aludni?
*Majd a férfi szavaira, csak nagyokat pislog először. Majd felnevet, de igazán. Már-már nem is nevet, hanem inkább kacag.*
- Nily? Megkért? Nily megkért valamire? Nilynn Strissa? A világtörténelem egyetlen olyan személye, aki soha senkitől nem kért meg semmit igazán. Na jó, ez nem pont így van. Ritka alkalom, mikor megkért valamire, de.. Tényleg megkért rá? Mh. Érdekes.
*Mosolyodik el, ahogy belegondol a dolgokba.*
- Nahát, ez érdekes. Felettébb érdekes. *Majd sandán néz fel a fiúra.* - Mit csináltál vele? *Kérdezi mosolyogva, barátságosan. Majd csak legyint a férfi kérdésére.*
- Oh, hát semmi különös. Első utazótársammal, sőt nem is utazótársam volt, csak belecsöppentünk egy kis kalandban. nem is volt nagy. Csak kezdődött azzal, hogy egy darázs megevett egy betérő vendéget a fogadóban. Vagyis egy raj, majd követve a nyomokat, eljutottunk egy barlanghoz, ahol..sok minden történt, lényeg, hogy társnőm bokorrá változott. Mármint a teste növény lett! *Néz nagy szemekkel a fiúra, miközben mesél, közben kezével is gesztikulál.* - Rajtam is nőttek virágok, meg időnként katicákat hánytam ki. A két társunk, akik velünk voltak, eltűntek, bár remélem, hogy jól vannak. Elindultam hogy keresek egy mágust, vagy vajákost, hogy megtudjuk, visszafordítható-e Cai állapota. Közben meg megtalált egy..férfi. De ő meg furcsa zajokat hallott. Mikor meg elindultam vissza a bokor-elfhez, amelyet nagyon lenyűgözőnek találok, eltévedtem. És itt kötöttem ki.
*Foglalja össze az eseményeket, érzése szerint minél rövidebben.*
- Hát, hogyha nem félsz a pórul járástól, akkor, természetesen elkísérlek.*Mosolyog a fiúra. Neki sem esik rosszul a társaság, a hosszú úton. Ha jól emlékszik, igen hosszú az út odáig. Habár attól nem fél, hogy nem találna útitársat, hiszen mindig akad valaki, akivel csak úgy összeállnak beszélgetni.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 18:42:30
Üzenet elküldve: 2014-05-04 18:42:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Freyai //
* A mélázás a lány részéről szembetűnő, számol. S mikor végül kiböki hát, nagyjából dupla annyi telet élhetett meg a szőke hajú, mint a fiú… Furcsa lehet, ilyen soká élni e földön. Végül gondolatának szót is ad. *
- Érdekes lehet, ily sokat élni. * Mélázik el ő is egyetlen kóbor pillanatra ahogy a másik tekintetét fürkészi hiszen nem látszik többnek a lány annyinál mint amennyi a fiú is. Legalább meggyőződhet a legendák igazságáról hiszen most egy hús vér elf áll előtte. Majd bólint egy határozottat amint a szörnyekre terelődik a szó. *
- Tán néhány hold forduló telt el mióta kirakták azt a kiáltványt. Így nem hiszem, hogy ezért. Bár nem lehet tudni… Argus … egy barátom, aki mágus * egészíti ki magát hiszen a lány nem ismeri bajtársát * Kért meg, hogy nézzem mi zajlik ott. Sok mindent összehord Argus mester, de azért nem árt adni a szavára néha.
* Mosolyodik el végül ahogy barátja jut eszébe aki folyton a gyomrával van elfoglalva, vagy épp a zagyva szavak még kuszábbá tételével… *
- Ez mostanában történt, új keletű esemény.
* Szól végül nyugodtan, tán a másik megnyugtatására, hogy nem valószínű, hogy ez volt a kiváltó ok amiért el kellett hagyja hazáját hiszen mindez csupán csak néhány hónapja történt. *
- Nem, valóban nem. Amúgy sem szoktam.
* Jegyzi meg az unatkozásra válaszként. Majd a páncéljára terelődik a szó. *
- Csupán most értem vissza a városba. Nem volt időm levetni. De persze nem árt mindig készenlétben lenni.
* Katonás rend, mint mindig, jó kiképzést kapott a fiú. Végül egy rövid kis mondat is kibukik belőle. *
- Nily azt kérte, vigyázzak magamra.
* Szól végül teljes természetességgel, de nem folytatja, hiszen így tán furán hangozhat ez a kis mondat. Egy dolog szembe tűnhet még Freyai nak ha kellően szemfüles… a Nyaklánc mely a Farkas fejet ábrázolja, nincs most a fiú nyakában… Szerencsére a másik a válaszra kitörő örömmel reagál mit első körben nem tud mire vélni, a kicsiny ugrást s tapsikolást sem. Csupán egy bólintással ad jelet, hogy igen, hozzá tart. Végül egyik szemöldöke kérdőn kúszik a magasba egy parányit. *
- Hm, és ez mit takar egészen pontosan?
* Érdeklődik a nem a legjobban jártak kifejezésre. De csupán a kíváncsiság hajtja, s tán így elterelődik a szó a kis kimondott mondatáról. Aztán végül Freyai választ ad a kérdésre, mire ő is megörül kissé, bár ez rajta igencsak kevésbé látszik mint a lányon. *
- Nos, pórul járástól nem tartok * kezd bele egy kis mosollyal, elviccelve kicsit a dolgokat, ami eddig tőle tán szokatlan lehetett. * Ha Te is oda tartasz, mehetünk együtt, így legalább egyikünk tudja majd az utat!
* Veti fel az ötletet így a fiú is könnyebb dolga lesz s nem kell az egész várost keresztül kasul átszelnie. Persze Nilyt nehéz volna nem észre venni… de ez már csupán egy kóbor kis gondolat mely az erősödő széllel száll tova… *
* A mélázás a lány részéről szembetűnő, számol. S mikor végül kiböki hát, nagyjából dupla annyi telet élhetett meg a szőke hajú, mint a fiú… Furcsa lehet, ilyen soká élni e földön. Végül gondolatának szót is ad. *
- Érdekes lehet, ily sokat élni. * Mélázik el ő is egyetlen kóbor pillanatra ahogy a másik tekintetét fürkészi hiszen nem látszik többnek a lány annyinál mint amennyi a fiú is. Legalább meggyőződhet a legendák igazságáról hiszen most egy hús vér elf áll előtte. Majd bólint egy határozottat amint a szörnyekre terelődik a szó. *
- Tán néhány hold forduló telt el mióta kirakták azt a kiáltványt. Így nem hiszem, hogy ezért. Bár nem lehet tudni… Argus … egy barátom, aki mágus * egészíti ki magát hiszen a lány nem ismeri bajtársát * Kért meg, hogy nézzem mi zajlik ott. Sok mindent összehord Argus mester, de azért nem árt adni a szavára néha.
* Mosolyodik el végül ahogy barátja jut eszébe aki folyton a gyomrával van elfoglalva, vagy épp a zagyva szavak még kuszábbá tételével… *
- Ez mostanában történt, új keletű esemény.
* Szól végül nyugodtan, tán a másik megnyugtatására, hogy nem valószínű, hogy ez volt a kiváltó ok amiért el kellett hagyja hazáját hiszen mindez csupán csak néhány hónapja történt. *
- Nem, valóban nem. Amúgy sem szoktam.
* Jegyzi meg az unatkozásra válaszként. Majd a páncéljára terelődik a szó. *
- Csupán most értem vissza a városba. Nem volt időm levetni. De persze nem árt mindig készenlétben lenni.
* Katonás rend, mint mindig, jó kiképzést kapott a fiú. Végül egy rövid kis mondat is kibukik belőle. *
- Nily azt kérte, vigyázzak magamra.
* Szól végül teljes természetességgel, de nem folytatja, hiszen így tán furán hangozhat ez a kis mondat. Egy dolog szembe tűnhet még Freyai nak ha kellően szemfüles… a Nyaklánc mely a Farkas fejet ábrázolja, nincs most a fiú nyakában… Szerencsére a másik a válaszra kitörő örömmel reagál mit első körben nem tud mire vélni, a kicsiny ugrást s tapsikolást sem. Csupán egy bólintással ad jelet, hogy igen, hozzá tart. Végül egyik szemöldöke kérdőn kúszik a magasba egy parányit. *
- Hm, és ez mit takar egészen pontosan?
* Érdeklődik a nem a legjobban jártak kifejezésre. De csupán a kíváncsiság hajtja, s tán így elterelődik a szó a kis kimondott mondatáról. Aztán végül Freyai választ ad a kérdésre, mire ő is megörül kissé, bár ez rajta igencsak kevésbé látszik mint a lányon. *
- Nos, pórul járástól nem tartok * kezd bele egy kis mosollyal, elviccelve kicsit a dolgokat, ami eddig tőle tán szokatlan lehetett. * Ha Te is oda tartasz, mehetünk együtt, így legalább egyikünk tudja majd az utat!
* Veti fel az ötletet így a fiú is könnyebb dolga lesz s nem kell az egész várost keresztül kasul átszelnie. Persze Nilyt nehéz volna nem észre venni… de ez már csupán egy kóbor kis gondolat mely az erősödő széllel száll tova… *
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 18:09:22
Üzenet elküldve: 2014-05-04 18:09:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*Csak bólogatni tud a féri válaszára.*
- Régen, régen, úgy körülbelül? *Kezd el fejszámolni, majd hamar fel is adja. Nem ma volt, az biztos, mikor még mind ott éltek. Csak néhány emlékképe maradt arról az időről, még tényleg gyermek volt, mikor ott élt.*
- Úgy harminc, harmincöt éve, talán, hogy eljöttünk onnan. *Nézz rá a fiúra, kicsit félszegen, hogy vajon az mit fog reagálni korára. Nem tehet róla, az emberekkel szemben van némi kisebbségi érzése, hosszú életük, és más kinézetük miatt. Pedig tudja, hogy nem kéne, hogy legyen ilyen, de már nem tud ez ellen mit tenni.*
- Szörnyek? De hát mint és hogy? És, oooh…*Világosodik meg szinte egyszerre.* - Szóval ezért kellett vajon olyan hirtelen elmennünk? *Gondolkodik hangosan, miközben lenéz maga elé, jobb kezének hüvelykujját rágcsálgatva.* - Nem, nem, ha még csak nemrég tettek ki a fogadóba felszólítást, akkor nem lehet, hogy hagyták volna, oly sokáig őket ott élni, nem, nem ezért kellett eljönnünk.
*A gondolata, hogy ha mégis emiatt kellett, de még csak nemrég tettek az ellen, hogy az erdő biztonságos legyen, fáj szívének.
A kóbor esőcseppek érzetekor, csak felemeli fejét, és mintegy mosolyogva várná a következő cseppeket. Azok mivel nem érkeznek, az eget nézi várakozón, száját kissé elhúzva, mintha türelmetlen lenne, majd visszanéz a férfira.*
- Akkor ahogy hallom, nem unatkoztál az utóbbi időkben. Legalább jó kis munkát adott neked. *Ahogy nézi, fejét kissé oldalra hajtja* - Meg kell mondjam, szokatlan látni ebben a páncélban. Mármint, mikor a vásárban voltunk, nem ilyen volt rajtad, persze, ott nem is utaztál, hiszen megszálltál, és hát harcolni sem kellett, meg miegyebek.
*A másik kérdésének a válaszára felörvend. Örömét próbálná rejteni, mégis egy apró kis ugrás tenyerének összecsapásával csak kicsúszik izgalmában.*
- Tényleg? Hozzá? *Maga sem érti, hogy miért örül ennek. Talán, hogy nem kell egyedül mennie. Öröme, néhány másodpercen belül alábbhagy, ahogy az elmúlt napok eseményeire gondol.* - Habár, az előző utitársaim, hát, nem éppen a legjobban jártak, miután hozzám csatlakoztak, vagy velem voltak.
*Húzza el kelletlenül a száját.*
- Mh, ha ugyanott lakik, ahol még gyerekként, akkor igen, talán tudom. Vagyis igen, akkor tudom, nem nehéz eltéveszteni a házukat. Vagyis remélem, nagyon remélem, mert már régen volt, de azért még talán menni fog.
*Emlékezik vissza a régi időkre, mikor bátyja egyszer elvitte hozzájuk, még nagyon nagyon régen, akkor még Nilyt nem is ismerte. Arra sem emlékszik, hogy miért mentek, csak a házra. Évekkel később tudta csak meg, hogy az valójában az ő házuk volt.*
*Csak bólogatni tud a féri válaszára.*
- Régen, régen, úgy körülbelül? *Kezd el fejszámolni, majd hamar fel is adja. Nem ma volt, az biztos, mikor még mind ott éltek. Csak néhány emlékképe maradt arról az időről, még tényleg gyermek volt, mikor ott élt.*
- Úgy harminc, harmincöt éve, talán, hogy eljöttünk onnan. *Nézz rá a fiúra, kicsit félszegen, hogy vajon az mit fog reagálni korára. Nem tehet róla, az emberekkel szemben van némi kisebbségi érzése, hosszú életük, és más kinézetük miatt. Pedig tudja, hogy nem kéne, hogy legyen ilyen, de már nem tud ez ellen mit tenni.*
- Szörnyek? De hát mint és hogy? És, oooh…*Világosodik meg szinte egyszerre.* - Szóval ezért kellett vajon olyan hirtelen elmennünk? *Gondolkodik hangosan, miközben lenéz maga elé, jobb kezének hüvelykujját rágcsálgatva.* - Nem, nem, ha még csak nemrég tettek ki a fogadóba felszólítást, akkor nem lehet, hogy hagyták volna, oly sokáig őket ott élni, nem, nem ezért kellett eljönnünk.
*A gondolata, hogy ha mégis emiatt kellett, de még csak nemrég tettek az ellen, hogy az erdő biztonságos legyen, fáj szívének.
A kóbor esőcseppek érzetekor, csak felemeli fejét, és mintegy mosolyogva várná a következő cseppeket. Azok mivel nem érkeznek, az eget nézi várakozón, száját kissé elhúzva, mintha türelmetlen lenne, majd visszanéz a férfira.*
- Akkor ahogy hallom, nem unatkoztál az utóbbi időkben. Legalább jó kis munkát adott neked. *Ahogy nézi, fejét kissé oldalra hajtja* - Meg kell mondjam, szokatlan látni ebben a páncélban. Mármint, mikor a vásárban voltunk, nem ilyen volt rajtad, persze, ott nem is utaztál, hiszen megszálltál, és hát harcolni sem kellett, meg miegyebek.
*A másik kérdésének a válaszára felörvend. Örömét próbálná rejteni, mégis egy apró kis ugrás tenyerének összecsapásával csak kicsúszik izgalmában.*
- Tényleg? Hozzá? *Maga sem érti, hogy miért örül ennek. Talán, hogy nem kell egyedül mennie. Öröme, néhány másodpercen belül alábbhagy, ahogy az elmúlt napok eseményeire gondol.* - Habár, az előző utitársaim, hát, nem éppen a legjobban jártak, miután hozzám csatlakoztak, vagy velem voltak.
*Húzza el kelletlenül a száját.*
- Mh, ha ugyanott lakik, ahol még gyerekként, akkor igen, talán tudom. Vagyis igen, akkor tudom, nem nehéz eltéveszteni a házukat. Vagyis remélem, nagyon remélem, mert már régen volt, de azért még talán menni fog.
*Emlékezik vissza a régi időkre, mikor bátyja egyszer elvitte hozzájuk, még nagyon nagyon régen, akkor még Nilyt nem is ismerte. Arra sem emlékszik, hogy miért mentek, csak a házra. Évekkel később tudta csak meg, hogy az valójában az ő házuk volt.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 15:59:19
Üzenet elküldve: 2014-05-04 15:59:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Freyai //
* Az elf leány hamar feltápászkodik de a szél őt sem kíméli, vékony kis alkatát szinte akadály nélkül dobálná ha nem szállna szembe a szüntelen ostrommal. Cserébe szőke tincsei szaladnak szerte szét a nagyvilág minden égtája felé, egy-egy még a fiút is arcon találja, mire pillanatra meglepődik s reflexszerűen kapja enyhén hátra fejét miközben beszél, de arcára csak apró mosoly ül az eseményeknek hála. Majd végül a rakoncátlan tincsek csak hamar csatarendbe szedik magukat, ahogy felköti aranyszín haját a természet gyermeke. Végül a lány kérdez mikor rendezte sorait. *
- Az régen lehetett Freyai …
* Kezd bele s lévén elf leány ki előtte így valószínű a gyerek kor számára egy fél emberi élet lehet így valóban régen lehetett *
- Felütötte a fejét arrafelé igen sok förmedvény… Egy kiáltványt raktak ki a fogadóba, jó kardforgatókat kerestek… Vadászatra.
* Mondja végül komoly hangnemben. *
- Ezért mentünk oda. Egy kis csapat verődött, hogy megtudjuk mi zajlik ott s ha szükséges megfékezzük.
* Fejezi be végül a kis válasz adást, ez által kiderülhet hol is járt ebben e néhány hold fordulónyi időben.
Néhány kóbor esőcsepp érkezik keresztül a fák lombkoronáján, amolyan előőrsként a közelgő támadásra felhívva a figyelmet. A jeges szempár az ég felé fordul, hogy szemügyre vegye, közel járnak már a felhők de lesz még egy kis időre mire rázendít az égi háború.
Újabb kérdés úti céljával kapcsolatban mire visszafordul és a lány zöld szemeit hamar meg is találja, s egy bólintással jelzi az igenleges választ. *
- Oda tartok.
* Mondja majd pillanatra meglepettség látszik szemében, egészen apró pillanat tán észre sem veszi a másik mikor Nily felől érdeklődik az elf lány. *
- Nem tudom.
* Bukik ki belőle végül *
- Nos… Én is, hozzá tartok.
* Ejti ki végül a szavakat melyek többet rejtenek puszta szavaknál, de csupán ennyit mond, nem tud többet egyelőre, hiszen tudja a két lány barátnők, s most nem tudja mit is mondhatna egyebet ezzel kapcsolatban. *
- Öhm, talán Te tudod merre lakik pontosan?
* Érdeklődik végül kérdőn őszinte kíváncsisággal, hiszen ő maga csupán az irányt tudja, a pontos helyet nem, no nem mintha ez őt visszatartaná bármitől is… ha kell az egész várost felkutatja a lányért ezt már eldöntötte akkor éjjel... *
* Az elf leány hamar feltápászkodik de a szél őt sem kíméli, vékony kis alkatát szinte akadály nélkül dobálná ha nem szállna szembe a szüntelen ostrommal. Cserébe szőke tincsei szaladnak szerte szét a nagyvilág minden égtája felé, egy-egy még a fiút is arcon találja, mire pillanatra meglepődik s reflexszerűen kapja enyhén hátra fejét miközben beszél, de arcára csak apró mosoly ül az eseményeknek hála. Majd végül a rakoncátlan tincsek csak hamar csatarendbe szedik magukat, ahogy felköti aranyszín haját a természet gyermeke. Végül a lány kérdez mikor rendezte sorait. *
- Az régen lehetett Freyai …
* Kezd bele s lévén elf leány ki előtte így valószínű a gyerek kor számára egy fél emberi élet lehet így valóban régen lehetett *
- Felütötte a fejét arrafelé igen sok förmedvény… Egy kiáltványt raktak ki a fogadóba, jó kardforgatókat kerestek… Vadászatra.
* Mondja végül komoly hangnemben. *
- Ezért mentünk oda. Egy kis csapat verődött, hogy megtudjuk mi zajlik ott s ha szükséges megfékezzük.
* Fejezi be végül a kis válasz adást, ez által kiderülhet hol is járt ebben e néhány hold fordulónyi időben.
Néhány kóbor esőcsepp érkezik keresztül a fák lombkoronáján, amolyan előőrsként a közelgő támadásra felhívva a figyelmet. A jeges szempár az ég felé fordul, hogy szemügyre vegye, közel járnak már a felhők de lesz még egy kis időre mire rázendít az égi háború.
Újabb kérdés úti céljával kapcsolatban mire visszafordul és a lány zöld szemeit hamar meg is találja, s egy bólintással jelzi az igenleges választ. *
- Oda tartok.
* Mondja majd pillanatra meglepettség látszik szemében, egészen apró pillanat tán észre sem veszi a másik mikor Nily felől érdeklődik az elf lány. *
- Nem tudom.
* Bukik ki belőle végül *
- Nos… Én is, hozzá tartok.
* Ejti ki végül a szavakat melyek többet rejtenek puszta szavaknál, de csupán ennyit mond, nem tud többet egyelőre, hiszen tudja a két lány barátnők, s most nem tudja mit is mondhatna egyebet ezzel kapcsolatban. *
- Öhm, talán Te tudod merre lakik pontosan?
* Érdeklődik végül kérdőn őszinte kíváncsisággal, hiszen ő maga csupán az irányt tudja, a pontos helyet nem, no nem mintha ez őt visszatartaná bármitől is… ha kell az egész várost felkutatja a lányért ezt már eldöntötte akkor éjjel... *
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 15:22:36
Üzenet elküldve: 2014-05-04 15:22:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*A szél erősödése nem csillapul. Ahogy szembe áll a fiúval a szél pont a háta felől fúj, így haját arcába fújva. Testét is elfújná, ha nem lenne elég óvatos, de igyekszik testsúlyát minél lentebb tartani, a stabilabb állás szempontjából. A szél helyzete szinte pillanatokon belül változik, előbb hol az egyik oldalról, majd hol a másik oldalról fújja.
A természet törvényeinek engedelmeskedve szőke, hosszú haja az égtáj minden felé száll. Megelőzve a bajt, kiveszi hajából a hajtűt. Nem akarja, hogy a kusza szél az összeborzolt haja beleragadjon a hajtű apró, szinte alig látható réseibe. Kiengedett hajával csak még jobban játszik a szél. Miközben hallgatja a fiú lényegre törő válaszait, szájába veszi a hajtűt és egy egyszerű anyaggal feje tetejére köti fel haját. Így máris kevésbé száll mindenfelé az, és még látni is lát vele, ha elég türelmes, hogy néha-néha arcából kisöpörje a lázadó tincseket. Szájából kiveszi végül a hajtűt, majd a derekán lógó öv, egyik rejtett tartójába illeszti. *
- Erdőmélye? Ott nőttem fel! *Lelkendezik, szinte csillogó szemekkel.* Mikor még gyerek voltam és át nem mentünk a hegy túloldalára. Addig ott éldegéltünk szépen, csendben, nyugalomba. Miután átmentünk A hegyen, ahogy tesómékkal hívtuk, apuéknak mindig el kellett menniük. Évente csak néhányszor láttuk őket. De azelőtt jól megvoltunk erdőmélyén. Már akkor is eléggé kósza lélek voltam. Mit kerestél ott? Mi van most arra felé? Hogy néz ki? *Teszi fel egymás után a kérdéseket. Nagyon örül, hogy régen látott otthona felől hallhat. Nem mintha, A hegyen túl olyan rossz élete lett volna, de a gyerekkori emlékek azok valahogy mindig máshogy hatnak rá.
Az eső szeretetére, nem is reagál. Számára ez oly egyértelmű, hogy fel sem merül a kérdés, hogy van-e olyan aki nem szereti az esőt. Az eső sok mindenre jó, és alkalmas, mint az öntözésre, tiszta víz szerzésére, ami nem utolsó szempont, főleg ha valaki gyógyító, főző, vajákos, vagy csak egyszerűen tiszta vízben szeretne otthon is fürödni. *
- Délnek? Tündérkertbe? *Ismétli meg a férfi szavait, közben pedig félre hajtott fejjel nézi a férfi arcát. Ha fel is tűnik neki komorságának feloldása, nem foglalkozik vele. A játékokon sem volt neki furcsa ez a fajtaviselkedés. Apja mellett – már amikor az otthon volt – hamar megszokta a hallgatottságot és szigorú ábrázatot. Meg egyébként is, mikor kérdezett valamit, a fiú akkor válaszolt neki. És még meg is hallgatta, épp amit beszélt, amit nem sokan tesznek meg. Nily az egyik ilyen jó barátnője, bár azt sem tudja, hogy az is mennyit hall meg belőle és mennyit nem. Azóta is csak Cai hallgatta fecsegését, de vele sem beszélt túl sokat.*
- Visszaköltöztek már Tündérkertbe, nem tudod? *Utal Nilyre, mint közös ismerősükre. Mintha a legtermészetesebb dolog lenne számára, hogy tudja a lány tartózkodási helyét. Mivel ő nem tudja, hátha Darellal szerencsével jár.* - Csak megígértette velem, hogy majd meglátogatom ott is. Csak azt felejtette el közölni, hogy mikor is lesz, majd az, mikor visszaköltöznek. Az ilyen lényeges információkat valahogy mindig elfelejti.
*A szél erősödése nem csillapul. Ahogy szembe áll a fiúval a szél pont a háta felől fúj, így haját arcába fújva. Testét is elfújná, ha nem lenne elég óvatos, de igyekszik testsúlyát minél lentebb tartani, a stabilabb állás szempontjából. A szél helyzete szinte pillanatokon belül változik, előbb hol az egyik oldalról, majd hol a másik oldalról fújja.
A természet törvényeinek engedelmeskedve szőke, hosszú haja az égtáj minden felé száll. Megelőzve a bajt, kiveszi hajából a hajtűt. Nem akarja, hogy a kusza szél az összeborzolt haja beleragadjon a hajtű apró, szinte alig látható réseibe. Kiengedett hajával csak még jobban játszik a szél. Miközben hallgatja a fiú lényegre törő válaszait, szájába veszi a hajtűt és egy egyszerű anyaggal feje tetejére köti fel haját. Így máris kevésbé száll mindenfelé az, és még látni is lát vele, ha elég türelmes, hogy néha-néha arcából kisöpörje a lázadó tincseket. Szájából kiveszi végül a hajtűt, majd a derekán lógó öv, egyik rejtett tartójába illeszti. *
- Erdőmélye? Ott nőttem fel! *Lelkendezik, szinte csillogó szemekkel.* Mikor még gyerek voltam és át nem mentünk a hegy túloldalára. Addig ott éldegéltünk szépen, csendben, nyugalomba. Miután átmentünk A hegyen, ahogy tesómékkal hívtuk, apuéknak mindig el kellett menniük. Évente csak néhányszor láttuk őket. De azelőtt jól megvoltunk erdőmélyén. Már akkor is eléggé kósza lélek voltam. Mit kerestél ott? Mi van most arra felé? Hogy néz ki? *Teszi fel egymás után a kérdéseket. Nagyon örül, hogy régen látott otthona felől hallhat. Nem mintha, A hegyen túl olyan rossz élete lett volna, de a gyerekkori emlékek azok valahogy mindig máshogy hatnak rá.
Az eső szeretetére, nem is reagál. Számára ez oly egyértelmű, hogy fel sem merül a kérdés, hogy van-e olyan aki nem szereti az esőt. Az eső sok mindenre jó, és alkalmas, mint az öntözésre, tiszta víz szerzésére, ami nem utolsó szempont, főleg ha valaki gyógyító, főző, vajákos, vagy csak egyszerűen tiszta vízben szeretne otthon is fürödni. *
- Délnek? Tündérkertbe? *Ismétli meg a férfi szavait, közben pedig félre hajtott fejjel nézi a férfi arcát. Ha fel is tűnik neki komorságának feloldása, nem foglalkozik vele. A játékokon sem volt neki furcsa ez a fajtaviselkedés. Apja mellett – már amikor az otthon volt – hamar megszokta a hallgatottságot és szigorú ábrázatot. Meg egyébként is, mikor kérdezett valamit, a fiú akkor válaszolt neki. És még meg is hallgatta, épp amit beszélt, amit nem sokan tesznek meg. Nily az egyik ilyen jó barátnője, bár azt sem tudja, hogy az is mennyit hall meg belőle és mennyit nem. Azóta is csak Cai hallgatta fecsegését, de vele sem beszélt túl sokat.*
- Visszaköltöztek már Tündérkertbe, nem tudod? *Utal Nilyre, mint közös ismerősükre. Mintha a legtermészetesebb dolog lenne számára, hogy tudja a lány tartózkodási helyét. Mivel ő nem tudja, hátha Darellal szerencsével jár.* - Csak megígértette velem, hogy majd meglátogatom ott is. Csak azt felejtette el közölni, hogy mikor is lesz, majd az, mikor visszaköltöznek. Az ilyen lényeges információkat valahogy mindig elfelejti.
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 11:49:15
Üzenet elküldve: 2014-05-04 11:49:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Freyai //
* Kelet felől, a puszták irányából érkezik a fekete felleg. Egyre erősödő széllökések jelzik közeledtét. A folyó vizét már szüntelen borzolják a szél támadásai s közben egyre beljebb jut a városka irányába. Kis kerek tisztás, körben szinte egyforma fákkal, közepén kis virágbokor. Az idilli kis helyet sem kíméli a vihar előőrse a fák lombját rendre borzolja a szüntelen támadás. Egy fiatal elf leány élvezi a kezdődő vihar viszonylagos nyugalmát a vízparton. A távolban egy fiú indul el irányába, bőr és fém házasságából született páncélzata óvón öleli testét, hátán a zöld köpeny nemsokára jó szolgálatot tesz az időjárás ellen. Kardja pedig hű bajtársként követi mindenhova nyughelyén, a fiú hátára szíjazva. Nyugodt léptekkel közelít a pihegő lány felé, eszébe sincs megriasztani a vélt ismerőst. Végül mellé érve megszólítja a lányt aki épp lehunyt szemmel élvezi a pihenést.
Némán hallgatja a vihar előtti nyugalomról szóló kis monológot, s ő is körbeviszi tekintetét a környezeten, való igaz a fák lassú tánccal és ahhoz tartozó halk dallammal jelzik a vihart, majd visszanéz a lányra, a természet gyermeke.
Majd az üdvözlésre nyakatekert mozdulat következik ahogy próbál a szőke kobakja hátrafeszülni és úgy felnézni a fiúra. Mikor össze akad a tekintetük, s látja a lány megvilágosodik, hogy ki is az idegen aki annyira nem is idegen, bólint egyet a nevét hallva. Hamar fel is áll mire a fiú pillanatra meglepődik, nem akarta megzavarni a csendes nyugalmat, csupán gondolta ideköszön, ha már ismerőst lát. De ezt hamar tudtára is adja a másik egy egyszerű mondattal egybekötött legyintéssel. *
- Északra kellett utazzak, a Karaván pihenő irányába. Volt ott egy, feladat az Erdőmélyi rengetegben…
* Magyarázza el, de egyelőre nem látja értelmét belemenni a részletekbe, éppen annyit mond ami elegendő. Maximum a másik majd kíváncsiskodik. *
- Kedvelem az esőt. * Mondja egyszerűen *
- Épp a kovácsnál jártam, aztán gondoltam egy kis séta nem fog megártani.
*Teszi még hozzá végül, majd folytatja. *
- Délnek tartok majd pár nap múlva, a Kikötő felé. Onnan pedig Tündérkertbe.
* Mondja határozottan, s közben egészen apró mosoly kúszik arcán, tán most valamivel enyhébb már a rideg, katonás arc, valami megváltozhatott benne, bár ennek észrevételek attól is függ, hogy a lány mennyire szúrja ki az ilyeneket, mennyire empatikus a másokkal szemben. *
* Kelet felől, a puszták irányából érkezik a fekete felleg. Egyre erősödő széllökések jelzik közeledtét. A folyó vizét már szüntelen borzolják a szél támadásai s közben egyre beljebb jut a városka irányába. Kis kerek tisztás, körben szinte egyforma fákkal, közepén kis virágbokor. Az idilli kis helyet sem kíméli a vihar előőrse a fák lombját rendre borzolja a szüntelen támadás. Egy fiatal elf leány élvezi a kezdődő vihar viszonylagos nyugalmát a vízparton. A távolban egy fiú indul el irányába, bőr és fém házasságából született páncélzata óvón öleli testét, hátán a zöld köpeny nemsokára jó szolgálatot tesz az időjárás ellen. Kardja pedig hű bajtársként követi mindenhova nyughelyén, a fiú hátára szíjazva. Nyugodt léptekkel közelít a pihegő lány felé, eszébe sincs megriasztani a vélt ismerőst. Végül mellé érve megszólítja a lányt aki épp lehunyt szemmel élvezi a pihenést.
Némán hallgatja a vihar előtti nyugalomról szóló kis monológot, s ő is körbeviszi tekintetét a környezeten, való igaz a fák lassú tánccal és ahhoz tartozó halk dallammal jelzik a vihart, majd visszanéz a lányra, a természet gyermeke.
Majd az üdvözlésre nyakatekert mozdulat következik ahogy próbál a szőke kobakja hátrafeszülni és úgy felnézni a fiúra. Mikor össze akad a tekintetük, s látja a lány megvilágosodik, hogy ki is az idegen aki annyira nem is idegen, bólint egyet a nevét hallva. Hamar fel is áll mire a fiú pillanatra meglepődik, nem akarta megzavarni a csendes nyugalmat, csupán gondolta ideköszön, ha már ismerőst lát. De ezt hamar tudtára is adja a másik egy egyszerű mondattal egybekötött legyintéssel. *
- Északra kellett utazzak, a Karaván pihenő irányába. Volt ott egy, feladat az Erdőmélyi rengetegben…
* Magyarázza el, de egyelőre nem látja értelmét belemenni a részletekbe, éppen annyit mond ami elegendő. Maximum a másik majd kíváncsiskodik. *
- Kedvelem az esőt. * Mondja egyszerűen *
- Épp a kovácsnál jártam, aztán gondoltam egy kis séta nem fog megártani.
*Teszi még hozzá végül, majd folytatja. *
- Délnek tartok majd pár nap múlva, a Kikötő felé. Onnan pedig Tündérkertbe.
* Mondja határozottan, s közben egészen apró mosoly kúszik arcán, tán most valamivel enyhébb már a rideg, katonás arc, valami megváltozhatott benne, bár ennek észrevételek attól is függ, hogy a lány mennyire szúrja ki az ilyeneket, mennyire empatikus a másokkal szemben. *
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 10:10:05
Üzenet elküldve: 2014-05-04 10:10:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Darel//
*A szél egyre erősödik. Fejét hátravetve figyeli az egyre sötétlő felhőt, aki mintha mérges lenne a világra és sötétségbe akarná taszítani azt. Erre a gondolatra maga sem tudja, hogy miért, de elmosolyodik. Hajának elülső tincseit felfogja Calen, a szárnyait eregető sárkány, hajának hátsó részét, pedig a szél egy irányba tépi.
Szemeit lecsukva hamar elbóbiskol. Úgy tűnik ama fa tetején nem aludhatott sokat, hiszen még mindig ólom nehezű fáradtság nyomja szemeit. Bóbiskolása közben, most füleivel teljes mértékben figyel. Vagyis csak kíván. Nem szeretne még egy olyan hirtelen meglepetést, mint az erdő széli pataknál kapott. Még ha csak a férfi segíteni is szeretett volna rajta, amit nem ért, hogy mégis miben, mégis sikerült tetemesen eltévednie, ami számára iszonyat szégyen. Hatalmas sóhaj hagyja el ajkait, mikor rájön, hogy valószínű, hogy társnője nem fogja megvárni, valószínűleg már odébb is állt, ha másért nem, hát azért, mert neki is vannak olyan szükségletei, mint mondjuk az étkezés. A étel gondolatra hasa mordul egyet, de az ég morgásától alig hallani.
A tisztás szélén lépteket hall meg, de hamar el is hallnak. Vagy halucinál és beképzeli az egészet, vagy valaki tényleg a tisztásra érkezett, csak megállt. Néhány pillanat múlva az utóbbi igazolódik be. A neszre fülei megmozdulnak, akárcsak a lovaknak, ha közeledőt hall. Félálomban a fák susogásával hallgatja a közeledő lépteket, melyeket nehéznek hall. Olyan érzés, mintha folyamatosan álmodna, szinte csak foszlányok vannak meg számár a külvilágtól. Hallja, hogy közeledik, de oly távolinak tűnik számára, mintha nem is lenne igaz. Épp ezért nem gyanakszik semmi rosszra, miért is tenné? Ez a tisztás elég nagy két ember számára is, bőven elférnek egymás mellett, a másik háborítása nélkül. Nem gondolja, hogy mindennapi esemény lenne, hogy a patakok, vagy tisztások szélén ülőket, csak úgy felragadnák.
Mikor meghallja a mellé lépő mély hangját felpillant. Szemei fáradtak, így néhány pislogás szükséges számára, hogy kitisztuljon, mind látása, mind tudata. Közben azért van ideje válaszolni is.*
- Ilyenkor a legjobb pihenni. Ahogy becsukod a szemed, és hallgatod a természet apró neszeit, ahogy felerősödnek a vihar közeledtével. Minden elcsendesedik, csak a fák susogása marad meg, az ég morajlása és a villámok által nyújtott fény.
*Felnéz a mellette állóra. Az a nevén szólítja. Ő maga nem lát mást, csak páncélzatot. Hátravetett fejjel fordítja kissé oldalra a fejét, hogy fel tudjon nézni a mellette álló férfira. Célját elérte, de fejtartása elég érdekes látványt nyújthat. Ahogy nézi a férfi arcát ismerősnek tűnik számára. A jégkék szemekbe pillantva, néhány másodperc múlva rá is eszmél, hogy honnan.*
- Darel! *Mosolyodik el szinte azonnal, majd felkászálódik a földröl, hogy üdvözölje régen látott ismerősét. Felállta után, nem tudja mit csináljon. Látszik rajta a hezitálás, és a félig megkezdett mozdulat, hogy átölelné a fiút, majd csak visszahelyezi a testsúlyát mindkét lábára, kezeit maga mögött kulcsolja össze végül.*
- Szervusz. Nem, nem dehogy zavarsz! *Legyint a kezeivel.* - Mégis hogy hogy itt? Vagyis mi járatban, ilyen ítélet időben, ahol még a madár sem jár? *Néz a férfira, tágra nyílt szemekkel. Boldogság fogja el, hogy végre lát egy ismerős arcot. Az elmúlt időszakban igaz volt ideje ismerkedni és találkozni különböző jelenségekkel, s egy ismerős arc a sok közül, mindig jobb kedvre deríti az embert. Boldogságát tagadni sem tudná, sem ha akarná.*
*A szél egyre erősödik. Fejét hátravetve figyeli az egyre sötétlő felhőt, aki mintha mérges lenne a világra és sötétségbe akarná taszítani azt. Erre a gondolatra maga sem tudja, hogy miért, de elmosolyodik. Hajának elülső tincseit felfogja Calen, a szárnyait eregető sárkány, hajának hátsó részét, pedig a szél egy irányba tépi.
Szemeit lecsukva hamar elbóbiskol. Úgy tűnik ama fa tetején nem aludhatott sokat, hiszen még mindig ólom nehezű fáradtság nyomja szemeit. Bóbiskolása közben, most füleivel teljes mértékben figyel. Vagyis csak kíván. Nem szeretne még egy olyan hirtelen meglepetést, mint az erdő széli pataknál kapott. Még ha csak a férfi segíteni is szeretett volna rajta, amit nem ért, hogy mégis miben, mégis sikerült tetemesen eltévednie, ami számára iszonyat szégyen. Hatalmas sóhaj hagyja el ajkait, mikor rájön, hogy valószínű, hogy társnője nem fogja megvárni, valószínűleg már odébb is állt, ha másért nem, hát azért, mert neki is vannak olyan szükségletei, mint mondjuk az étkezés. A étel gondolatra hasa mordul egyet, de az ég morgásától alig hallani.
A tisztás szélén lépteket hall meg, de hamar el is hallnak. Vagy halucinál és beképzeli az egészet, vagy valaki tényleg a tisztásra érkezett, csak megállt. Néhány pillanat múlva az utóbbi igazolódik be. A neszre fülei megmozdulnak, akárcsak a lovaknak, ha közeledőt hall. Félálomban a fák susogásával hallgatja a közeledő lépteket, melyeket nehéznek hall. Olyan érzés, mintha folyamatosan álmodna, szinte csak foszlányok vannak meg számár a külvilágtól. Hallja, hogy közeledik, de oly távolinak tűnik számára, mintha nem is lenne igaz. Épp ezért nem gyanakszik semmi rosszra, miért is tenné? Ez a tisztás elég nagy két ember számára is, bőven elférnek egymás mellett, a másik háborítása nélkül. Nem gondolja, hogy mindennapi esemény lenne, hogy a patakok, vagy tisztások szélén ülőket, csak úgy felragadnák.
Mikor meghallja a mellé lépő mély hangját felpillant. Szemei fáradtak, így néhány pislogás szükséges számára, hogy kitisztuljon, mind látása, mind tudata. Közben azért van ideje válaszolni is.*
- Ilyenkor a legjobb pihenni. Ahogy becsukod a szemed, és hallgatod a természet apró neszeit, ahogy felerősödnek a vihar közeledtével. Minden elcsendesedik, csak a fák susogása marad meg, az ég morajlása és a villámok által nyújtott fény.
*Felnéz a mellette állóra. Az a nevén szólítja. Ő maga nem lát mást, csak páncélzatot. Hátravetett fejjel fordítja kissé oldalra a fejét, hogy fel tudjon nézni a mellette álló férfira. Célját elérte, de fejtartása elég érdekes látványt nyújthat. Ahogy nézi a férfi arcát ismerősnek tűnik számára. A jégkék szemekbe pillantva, néhány másodperc múlva rá is eszmél, hogy honnan.*
- Darel! *Mosolyodik el szinte azonnal, majd felkászálódik a földröl, hogy üdvözölje régen látott ismerősét. Felállta után, nem tudja mit csináljon. Látszik rajta a hezitálás, és a félig megkezdett mozdulat, hogy átölelné a fiút, majd csak visszahelyezi a testsúlyát mindkét lábára, kezeit maga mögött kulcsolja össze végül.*
- Szervusz. Nem, nem dehogy zavarsz! *Legyint a kezeivel.* - Mégis hogy hogy itt? Vagyis mi járatban, ilyen ítélet időben, ahol még a madár sem jár? *Néz a férfira, tágra nyílt szemekkel. Boldogság fogja el, hogy végre lát egy ismerős arcot. Az elmúlt időszakban igaz volt ideje ismerkedni és találkozni különböző jelenségekkel, s egy ismerős arc a sok közül, mindig jobb kedvre deríti az embert. Boldogságát tagadni sem tudná, sem ha akarná.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 02:12:22
Üzenet elküldve: 2014-05-04 02:12:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
* Léptei végül ide hozzák még mielőtt a fogadóba tér. Nyugalmas hely ahol az ember kicsit gondolkodhat… Szimpatikus volt számára már akkor is mikor először járt itt most sincs ez másként. Zsákja mélyén ott lapul egy kicsiny holdkő, felfűzve bőrláncra… egy nyakék mely otthonából származik, ez lesz majd a csere alap a farkas medálra. Mosolyodik el parányit a gondolatra, ahogy előre halad a fákkal övezett kis tisztáson. Az égbolt sötétre váltott a nap folyamán, reggel még tiszta kék volt, melyen nem volt nyoma egyetlen felhőnek sem… Ez a kékség mostanra tova szállt, de a fiút ez cseppet sem zavarja. A friss levegő kellemesen csapja meg arcát egy kezdeti széllökés formájában, mely a mélyzöld köpenyt is táncra perdíti egy röpke pillanatra. Ekkor tekint fel a szürkülő ég re s jeges szemei meglátják a távolban közeledő felhőrengeteget. Vihar közeleg, csak úgy mint azon az estén… égszakadás… bolondos rohanás keresztül az udvaron… bájos orcához nedvesen tapadó hajzuhatag… szűk, kék ruha… önkéntelen mosoly kúszik a fiú ajkára s egy esőcsepp pecsételi meg, ahogy arcát éri a hűs támadás. Pillanatra lehunyja szemét, hogy várja a további cseppeket. De azok még nem jönnek… ez csupán egy előőrs volt, a felhőszakadás még várat magára, ahogy a felhők lassan kúsznak erre a távolból. Végül a tekintet visszatér a horizont irányába, eredeti helyére s felnyílnak a szemfedelek. Ekkor pillant meg valamit a távolban, nem is oly messze. Víz partján hosszú szőke hajkorona alól kikandikáló hegyes fülek, zöldes ruházat, vékonyka alkat, ismerős alak. S ha ez nem volna elég, hát a hajban lévő sárkánydísz végképp tanúbizonysága, hogy valóban ismerős az ott ücsörgő hölgyemény…
Elindul hát felé ha már így hozta a sors. Mellé érve lenéz a lányra s arcán nyugodt kis mosollyal megszólítja *
- Nem túl kellemes idő a pihenésre.
* Majd folytatja is rögvest *
- Freyai , igaz?
* Szólítja nevén a lányt, s ha jól emlékszik akkor talált is, Nily barátnője, kivel azon a bizonyos mulatságon találkoztak és aki a medaliont segített neki kiválasztani. *
- Remélem nem zavarlak.
* Mondja végül előzékenyen s ha még is zavarna akkor maximum majd távozik ezért megvárja a másik válaszát meg persze reakcióját az odalépő ismeretlen ismerősre. *
Elindul hát felé ha már így hozta a sors. Mellé érve lenéz a lányra s arcán nyugodt kis mosollyal megszólítja *
- Nem túl kellemes idő a pihenésre.
* Majd folytatja is rögvest *
- Freyai , igaz?
* Szólítja nevén a lányt, s ha jól emlékszik akkor talált is, Nily barátnője, kivel azon a bizonyos mulatságon találkoztak és aki a medaliont segített neki kiválasztani. *
- Remélem nem zavarlak.
* Mondja végül előzékenyen s ha még is zavarna akkor maximum majd távozik ezért megvárja a másik válaszát meg persze reakcióját az odalépő ismeretlen ismerősre. *
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-04 01:28:21
Üzenet elküldve: 2014-05-04 01:28:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Fejében kezd összeállni a recept, a 'csodakencére', melyhez szedi éppen a következö adag virágot. Különösebb szüksége nem lesz az orvosságra mely elöállítására készül, elvégre nem éppen egy veszélyes életü gnóm, söt... Még azt semnagyon mondhatja el magáról, hogy eddigi élete során olyan sok kalandban vett volna részt, manapság meg már ereje nincs belekezdeni akármibe, amihez egy csipetnyi fizikum is szükséges. Szóval ö annyira nem fogja hasznát venni, ha csak anyagilag nem, ugyanis úgy tervezi, hogy lehetösége szerint eladja majd, amennyiért csak tudja. Az árral pedig bizonyosan nem lesz problémájuk, elvégre tiszta haszonra fog szert tenni. Neki egyik növényért sem kellett fizetnie.*
*A receptúra következö alkotó elemét a tisztáson van lehetösége megtalálni, pontosabban a Vérfüre hallgató növényt. Ebböl sem kell neki túl sok, csupán amennyit kencéjéhez fog felhasználni. A Rysha-tól eltérve, ez már kevésbé hasznos, ha ki van száradva úgyhogy nincs lehetösége eltenni késöbbre.*
~Nézzük csak. Rysha-ból van vagy egy/másfél marékkal, a Gbolis-ból talán kicsivel több, akkor a Vér'böl körül-belül két, három kis virágcsúcs kell nekem, bár talán négy még jobb lenne, no de ne legyünk telhetetlenek! Hehe.~
*Gondolatai közben folyamatosan halad elöre, keresve, a már fent említett növényt, amíg egy csoport színes virág között meg nem leli. Egyszerre kettö is van egymástól nem messze. Óvatosan elválasztja virágukat a szártól, majd azt is a többi, korábban szerzett gyógynövényekhez teszi, biztos helyre, hogy még véletlenül se legyen semmi bajuk.*
*A receptúra következö alkotó elemét a tisztáson van lehetösége megtalálni, pontosabban a Vérfüre hallgató növényt. Ebböl sem kell neki túl sok, csupán amennyit kencéjéhez fog felhasználni. A Rysha-tól eltérve, ez már kevésbé hasznos, ha ki van száradva úgyhogy nincs lehetösége eltenni késöbbre.*
~Nézzük csak. Rysha-ból van vagy egy/másfél marékkal, a Gbolis-ból talán kicsivel több, akkor a Vér'böl körül-belül két, három kis virágcsúcs kell nekem, bár talán négy még jobb lenne, no de ne legyünk telhetetlenek! Hehe.~
*Gondolatai közben folyamatosan halad elöre, keresve, a már fent említett növényt, amíg egy csoport színes virág között meg nem leli. Egyszerre kettö is van egymástól nem messze. Óvatosan elválasztja virágukat a szártól, majd azt is a többi, korábban szerzett gyógynövényekhez teszi, biztos helyre, hogy még véletlenül se legyen semmi bajuk.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-05-03 13:52:07
Üzenet elküldve: 2014-05-03 13:52:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Patadobogás hallatszik a tisztáson, ahogy a fekete köpenyes csapat bevágtat. Nesra gyalog követi őket, szerencsére nem mennek túl messzire, így hamar beéri őket. Felnéz a tisztást körülvevő fákra menedék után kutatva. Végül megpillant egy alkalmas búvóhelyet, felmászik és elhelyezkedik. Eközben a feketeköpenyesek kikötik lovaikat és felállnak egy körbe. Nesra közelebb mászik hozzájuk, hátha többet hall, de nem érti meg a nyelvet, amin beszélnek, ezért csak idegesen figyeli őket tovább. A csapat csak több óra elteltével áll fel és indul tovább, Nesra már régóta csak erre vár. Kinyújtóztatja fáradt végtagjait,lemászik a fáról, visszamegy a lováért és a nyomokat követve utánuk vágtat.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.03 21:14:19, a következő indokkal:
A karakterednek nincs lova, amit kikössön bárhova is.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.03 21:14:19, a következő indokkal:
A karakterednek nincs lova, amit kikössön bárhova is.
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-04-30 23:15:07
Üzenet elküldve: 2014-04-30 23:15:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Szelíd
*Amint kiér a tisztásra a megfelelő helyet kezdi el szemlélni. ~Igen, az a szélső kis fa jó is lesz.~ Megy oda a kör egyik szélén elhelyezkedő égbenyúló vékony kis fácskához, majd leül és hozzákezd az egyik legegyszerűbb meditációs gyakorlatához. ~Valami csak van! Valami emlékkép, kapaszkodó, amivel vissza tudok emlékezni legalább pár apró részletre!~
Majdhogynem két óra meditáció után döbben csak rá, hogy minden amit csinál értelmetlen. Egyszerűen bármilyen gyakorlatot próbál végrehajtani, akármennyire lazítja el a testét vagy csendesíti el az elméjét semmi végeredményre nem jut. ~Egyszerűen nem bírom felfogni! Mi történt velem? Még azt sem tudom, mennyi ideig voltam eszméletlen! Miért érzem, hogy ennyi idő eltelt azóta mióta utoljára lábra álltam?~ Ezen gondolatokkal, idegeskedve tápászkodik fel a földről és kimért, lassú léptekkel indul meg az általa oly sokszor látogatott folyópart irányába. ~A víz moraja, csobogása mindig is megnyugtatott.~ Beleszagol a levegőbe. ~És egy kis fürdés sem ártana.~*
Majdhogynem két óra meditáció után döbben csak rá, hogy minden amit csinál értelmetlen. Egyszerűen bármilyen gyakorlatot próbál végrehajtani, akármennyire lazítja el a testét vagy csendesíti el az elméjét semmi végeredményre nem jut. ~Egyszerűen nem bírom felfogni! Mi történt velem? Még azt sem tudom, mennyi ideig voltam eszméletlen! Miért érzem, hogy ennyi idő eltelt azóta mióta utoljára lábra álltam?~ Ezen gondolatokkal, idegeskedve tápászkodik fel a földről és kimért, lassú léptekkel indul meg az általa oly sokszor látogatott folyópart irányába. ~A víz moraja, csobogása mindig is megnyugtatott.~ Beleszagol a levegőbe. ~És egy kis fürdés sem ártana.~*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-04-30 14:41:12
Üzenet elküldve: 2014-04-30 14:41:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Ki fut a tisztásra és lihegve megáll. Hátrafordul és látja a lényt ahogy a fák sűrűjében nézi őt. a lány szíve a torkában dobog. Érzi ahogy az izzadság cseppek legördülnek az arcán. Törökülésben leül a földre és a farkas szerű állatot nézi. Hamarosan fekete barátja is kirepül az erdőből.*
-Szerintem menjünk innen.
-Kár kár.
*Feláll és elindul a folyópartra.*
-Szerintem menjünk innen.
-Kár kár.
*Feláll és elindul a folyópartra.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-04-29 22:03:02
Üzenet elküldve: 2014-04-29 22:03:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 112
Játékstílus: Szelíd
*Csak talál utat az erdőben is, de különösen megörül, mikor a tisztáshoz ér. Már csak azért is, mert itt nem kell figyelnie arra, merre tart szekere. Nem akad a ponyva ágba, kereke se gördül vagy akad gyökerek közé, így boldogan halad tovább a szekér. Így pedig tovább fütyül, éppen csak akkor pattan le a bakról, mikor mégis megzökken a kocsija. Egyből lesi, nem sérült-e meg valahol a kerék. Szerencsére nem úgy tűnik, mint aminek bármi baja lenne. Ez lehet a szerencsenapja! Éppen úgy, ahogy a városé is, hogy ma ellátogatott hozzá a hihetetlen Ziq.
De már hajtja is csacsijait tovább, két szamara nem átall tovább húzni őt és minden holmiját, át a tisztáson, vissza a fák közé. Oda tart, hogy alaposan megvizsgálja, milyen minőségű az itteni talaj. Az alapján tudná, milyen növények teremnek meg. Meg a már most termőket is megnézhetné. Hátha talál valami hasznosat, úgy pedig még olcsóbban tudja előállítani eladandó áruit. És az olcsó előállítás több haszon.*
De már hajtja is csacsijait tovább, két szamara nem átall tovább húzni őt és minden holmiját, át a tisztáson, vissza a fák közé. Oda tart, hogy alaposan megvizsgálja, milyen minőségű az itteni talaj. Az alapján tudná, milyen növények teremnek meg. Meg a már most termőket is megnézhetné. Hátha talál valami hasznosat, úgy pedig még olcsóbban tudja előállítani eladandó áruit. És az olcsó előállítás több haszon.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-04-21 16:18:27
Üzenet elküldve: 2014-04-21 16:18:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dralg a Vérontó//
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait. Mindig is ellenezte az öldöklést, de ha èlet-halál kérdése még elfogadható. Egy ideig gondolkozik, hogy mit válaszoljon, végül az igazság mellett dönt.*
-Egy távoli faluban születtem. Lehet, hogy neked furcsának fog tünni, de a vallásunk miatt a férfiak nem éltek velünk. Hetente csak pár órára tértek haza, vadakat és általuk tenyésztett állatokat hoztak. Mi cserébe kenyeret és zöldságeket adtunk nekik. Az őseink azt tanították, hogy az állattartás nem nőhöz méltó dolog. Évente egyszer, újévkor azok a férfiak akiknek felesége volt nálunk éjszakáztak. A 25 éves lányoknak pedig férjet hoztak. A faluban nem sok volt a tennivaló. Azzal próbáltam elűzni az unalmamat, hogy külömböző növényeket főztem össze. Késöbb kiderült, hogy különleges hatásuk van. Az öregek látták, hogy mit csinálok, és megtanítottak mindenre, amit tudtak. Csak már nen emlékszem. Pedig emlékeznem kéne.
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait. Mindig is ellenezte az öldöklést, de ha èlet-halál kérdése még elfogadható. Egy ideig gondolkozik, hogy mit válaszoljon, végül az igazság mellett dönt.*
-Egy távoli faluban születtem. Lehet, hogy neked furcsának fog tünni, de a vallásunk miatt a férfiak nem éltek velünk. Hetente csak pár órára tértek haza, vadakat és általuk tenyésztett állatokat hoztak. Mi cserébe kenyeret és zöldságeket adtunk nekik. Az őseink azt tanították, hogy az állattartás nem nőhöz méltó dolog. Évente egyszer, újévkor azok a férfiak akiknek felesége volt nálunk éjszakáztak. A 25 éves lányoknak pedig férjet hoztak. A faluban nem sok volt a tennivaló. Azzal próbáltam elűzni az unalmamat, hogy külömböző növényeket főztem össze. Késöbb kiderült, hogy különleges hatásuk van. Az öregek látták, hogy mit csinálok, és megtanítottak mindenre, amit tudtak. Csak már nen emlékszem. Pedig emlékeznem kéne.
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-04-21 13:51:03
Üzenet elküldve: 2014-04-21 13:51:03
ÚJ
![>Arnakh Harlin [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10824_1484614002_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 249
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőben egy koszos és bűzlő alak halad egyenest. Látszik rajta, hogy pontosan tudja merre megy. Nem egyszer tette már meg ezt az utat és még most is ideges. Mindig egyre idegesebb. Nem az erdő veszélyei azok amiktől fél. Dehogy. A kikötő az amitől kirázza őt a hideg. Hiába mondta már meg magának vagy ezerszer, hogy Aern halott még most is hatalmába keríti a félelem ha a kikötő felé kell mennie. Még úgy is, hogy csak átutazóban. A kocsmában iszogatott mint minden nap mikor meglátott egy kiírást. Egy fickó zsoldosokat keres. Ez pont Arnakhnak való feladat. A rakodómunkákat úgysem bírja már annyira.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-04-21 01:04:14
Üzenet elküldve: 2014-04-21 01:04:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*Az erdőből kitérve egy tisztás partján találja magát. A tisztás maga gyönyörű. Még a lány is elgyönyörködne látványába, ha épp nem lenne levert, amiatt, mert sikerült hihetetlen mértékben eltévednie. Pedig a látvány igyekszik kedvében járnia. Magasra nyúló karcsú fasor övezi a tisztást, a fű alatta puha és selymes lehet.
Az időjárás, mintha követné hangulatát beborult, egyre erősödő széllel. A szél áldozatai kezdetben az égig nyúló fák koronái, majd ahogy halad egyre jobban a vízpart felé úgy éri el a lányt is a szél egy-egy lökése. Talpai alatt puha fő nő. Lenéz lába elé, és szinte kedvtelen veszi le csizmáit. Rossz kedve szinte azonnal elmúlik, ahogy megérzi lábai alatt a friss fű érintését, mintha simogatná lábait. Az erősödő szél miatt, csizmáját inkább nem helyezi le a földre, nehogy elvigye, inkább kézben tartva halad tovább. Szabad kezével haját folyamatosan a füle mögé igazgatja. A szél ügyesen kijátssza és ugyanúgy az arcába fújja. Irányt váltva, sikerül elérnie, hogy szemből fújja őt.
A víz partjához érve leül annak szélére, lábát kinyújtva érzi ahogy a szél a vízzel is játszva kisodorja, a lábai alá. Felnéz az égre az egyre növekvő eső felhőkre. Szemeit becsukva hagyja, hogy a szél játsszon a hajával továbbra is. Megpróbál gondolkozni, hogy hogyan is juthatna vissza a barlanghoz. De az is lehet, hogy már felesleges is lenne, hiszen társnője lehet, hogy már régen el is ment onnan. Lehet, hogy őt keresi, de az is lehet, hogy csak egyszerűen tovább állt, nem akarván megvárni őt. Igaz is, hiszen elaludt a fa tetején, és most az ég felhőssége miatt, nem is nagyon tudja megmondani, hogy valójában mennyit is aludt, a férfitól meg nem kérdezte meg.
Nagyon sóhajtva hátrahajtja fejét, ahogy csak tudja.*
Az időjárás, mintha követné hangulatát beborult, egyre erősödő széllel. A szél áldozatai kezdetben az égig nyúló fák koronái, majd ahogy halad egyre jobban a vízpart felé úgy éri el a lányt is a szél egy-egy lökése. Talpai alatt puha fő nő. Lenéz lába elé, és szinte kedvtelen veszi le csizmáit. Rossz kedve szinte azonnal elmúlik, ahogy megérzi lábai alatt a friss fű érintését, mintha simogatná lábait. Az erősödő szél miatt, csizmáját inkább nem helyezi le a földre, nehogy elvigye, inkább kézben tartva halad tovább. Szabad kezével haját folyamatosan a füle mögé igazgatja. A szél ügyesen kijátssza és ugyanúgy az arcába fújja. Irányt váltva, sikerül elérnie, hogy szemből fújja őt.
A víz partjához érve leül annak szélére, lábát kinyújtva érzi ahogy a szél a vízzel is játszva kisodorja, a lábai alá. Felnéz az égre az egyre növekvő eső felhőkre. Szemeit becsukva hagyja, hogy a szél játsszon a hajával továbbra is. Megpróbál gondolkozni, hogy hogyan is juthatna vissza a barlanghoz. De az is lehet, hogy már felesleges is lenne, hiszen társnője lehet, hogy már régen el is ment onnan. Lehet, hogy őt keresi, de az is lehet, hogy csak egyszerűen tovább állt, nem akarván megvárni őt. Igaz is, hiszen elaludt a fa tetején, és most az ég felhőssége miatt, nem is nagyon tudja megmondani, hogy valójában mennyit is aludt, a férfitól meg nem kérdezte meg.
Nagyon sóhajtva hátrahajtja fejét, ahogy csak tudja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587