Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-28 21:21:40
Üzenet elküldve: 2025-09-28 21:21:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Nem tud nem egyetérteni Nashirad mondatával, mely arra irányul, hogy nem állna a kormos után repülő kard és annak célpontja közé. El is nyom egy kikívánkozó, hozzá nem illő kuncogást, s csupán egy halvány mosolynak enged teret. Továbbra is derűsen konstatálja, hogy a férfi igencsak jól elkapta a szarkasztikus, gunyoros stílust, melyet ő maga kezdeményezett. Ábrázata külső szemlélőknek majdhogynem semlegesnek tűnhet, de árnyalatnyi elismerés és játékosság csillan zöldjeiben.*
~ Nemes ifjúasszony… Udvarhölgy!? ~
*Feltörő, prüszkölő nevetését szintén igyekszik elnyomni, de ahogy elképzeli Sahhrkát udvarhölgyeknek való rakott szoknyában és csipkés fűzőben, torkát a pillanat tört részéig mégiscsak elhagyja egy furcsa gurgulázó hang, melyet akár nevetésként is be lehetne azonosítani. Azt reméli, hogy a kard dobálós játék leköti a többiek figyelmét, s így nem foglalkoznak azzal, hogy Nolliro az imént derű jeleit mutatta. Nem illik a róla kialakított képbe.
Kissé türelmetlenül várja végig a közjátékot, amíg az ork új kiskutyája visszahozza a pallost. Már rég úton kellene lenniük a piactérre, hogy Nol végre magáénak tudhassa küldetése első sikeres trófeáját, és maga mögött hagyhassa ezt a napot. Karjait ismét összefonja mellkasa előtt.
Rövid biccentéssel nyugtázza a sebesült részéről jövő elfogadást arra irányulóan, hogy a hosszúéletű átmenetileg ellássa. Azt már észre sem veszi, hogy mind Sahhrka, mind pedig a férfi kíváncsian méregetik domborulatait, ahogy leveti felsőjét. Így egy ruhadarabbal kevesebb van rajta, és a délutáni szellő hűvös lehelete kissé megborzongatja. Ideje lenne már hazaérni – mielőtt lemegy a nap.
Miközben feláll a gyors segély után, eljut agyáig, hogy az ember is egy gúnynevet aggat Sahhriachkára – ez már csak ilyen nap. Végül is, a Rózsa becenév is egész találó, de ő maradna a Szénaboglyánál. Az valahogy sokkal jobban illik az ork leányzóra. Mielőtt végre elindulnának – remélve, hogy több idegen nem jelenik meg, hogy részt vegyen ebben az amúgy is hosszúra nyúlt jelenetben – foghegyről válaszol a férfi kérdésére.*
- Még mindig?
*Felvonja a szemöldökét és ellenséges pillantást szór Nashirad felé.*
~ Mintha itt lett volna ez a szerencsétlen, hogy segítsen megakadályozni a vérontást… Mintha én okoztam volna ezt az egészet… ~
*Valójában, ha Nol magába nézne, akár rá is jöhetne, hogy finom manipulációjának volt némi köze ahhoz, hogy most ott tartanak, ahol. De nem, egyszerűbb a férfit hibáztatnia. Semmi szükség rá, hogy velük tartson, még hátráltatná terve véghezvitelében.*
- Megoldjuk ketten, köszönöm.
*Közben Szénaboglya hóna alá nyúl, és megpróbálja felsegíteni. Szerencsére a lány kisebb Nollironál, és a piactér nincs túl messze. Az elf bízik benne, hogy Sahhrka nem lesz túl körülményes, és fel van rá készülve, hogy egyik lábán bicegjen, és ne az egész testsúlyával nehezedjen Nolra. Mikor sikeresen függőlegesbe kerülnek mindketten, és megküzdenek a fura érzéssel, ahogy az alabástrom és a zöldes bőr természetellenesen összekapaszkodik, az elf még egy pillantást vet a férfire, majd kérdőn Sahhrkára néz. Reméli, hogy az ork is pattintani fogja a kotnyeles emberférfit, de megadja neki a lehetőséget, hogy amellett döntsön, hogy magukkal invitálja. Végtére is, ő a sebesült.*
*Nem tud nem egyetérteni Nashirad mondatával, mely arra irányul, hogy nem állna a kormos után repülő kard és annak célpontja közé. El is nyom egy kikívánkozó, hozzá nem illő kuncogást, s csupán egy halvány mosolynak enged teret. Továbbra is derűsen konstatálja, hogy a férfi igencsak jól elkapta a szarkasztikus, gunyoros stílust, melyet ő maga kezdeményezett. Ábrázata külső szemlélőknek majdhogynem semlegesnek tűnhet, de árnyalatnyi elismerés és játékosság csillan zöldjeiben.*
~ Nemes ifjúasszony… Udvarhölgy!? ~
*Feltörő, prüszkölő nevetését szintén igyekszik elnyomni, de ahogy elképzeli Sahhrkát udvarhölgyeknek való rakott szoknyában és csipkés fűzőben, torkát a pillanat tört részéig mégiscsak elhagyja egy furcsa gurgulázó hang, melyet akár nevetésként is be lehetne azonosítani. Azt reméli, hogy a kard dobálós játék leköti a többiek figyelmét, s így nem foglalkoznak azzal, hogy Nolliro az imént derű jeleit mutatta. Nem illik a róla kialakított képbe.
Kissé türelmetlenül várja végig a közjátékot, amíg az ork új kiskutyája visszahozza a pallost. Már rég úton kellene lenniük a piactérre, hogy Nol végre magáénak tudhassa küldetése első sikeres trófeáját, és maga mögött hagyhassa ezt a napot. Karjait ismét összefonja mellkasa előtt.
Rövid biccentéssel nyugtázza a sebesült részéről jövő elfogadást arra irányulóan, hogy a hosszúéletű átmenetileg ellássa. Azt már észre sem veszi, hogy mind Sahhrka, mind pedig a férfi kíváncsian méregetik domborulatait, ahogy leveti felsőjét. Így egy ruhadarabbal kevesebb van rajta, és a délutáni szellő hűvös lehelete kissé megborzongatja. Ideje lenne már hazaérni – mielőtt lemegy a nap.
Miközben feláll a gyors segély után, eljut agyáig, hogy az ember is egy gúnynevet aggat Sahhriachkára – ez már csak ilyen nap. Végül is, a Rózsa becenév is egész találó, de ő maradna a Szénaboglyánál. Az valahogy sokkal jobban illik az ork leányzóra. Mielőtt végre elindulnának – remélve, hogy több idegen nem jelenik meg, hogy részt vegyen ebben az amúgy is hosszúra nyúlt jelenetben – foghegyről válaszol a férfi kérdésére.*
- Még mindig?
*Felvonja a szemöldökét és ellenséges pillantást szór Nashirad felé.*
~ Mintha itt lett volna ez a szerencsétlen, hogy segítsen megakadályozni a vérontást… Mintha én okoztam volna ezt az egészet… ~
*Valójában, ha Nol magába nézne, akár rá is jöhetne, hogy finom manipulációjának volt némi köze ahhoz, hogy most ott tartanak, ahol. De nem, egyszerűbb a férfit hibáztatnia. Semmi szükség rá, hogy velük tartson, még hátráltatná terve véghezvitelében.*
- Megoldjuk ketten, köszönöm.
*Közben Szénaboglya hóna alá nyúl, és megpróbálja felsegíteni. Szerencsére a lány kisebb Nollironál, és a piactér nincs túl messze. Az elf bízik benne, hogy Sahhrka nem lesz túl körülményes, és fel van rá készülve, hogy egyik lábán bicegjen, és ne az egész testsúlyával nehezedjen Nolra. Mikor sikeresen függőlegesbe kerülnek mindketten, és megküzdenek a fura érzéssel, ahogy az alabástrom és a zöldes bőr természetellenesen összekapaszkodik, az elf még egy pillantást vet a férfire, majd kérdőn Sahhrkára néz. Reméli, hogy az ork is pattintani fogja a kotnyeles emberférfit, de megadja neki a lehetőséget, hogy amellett döntsön, hogy magukkal invitálja. Végtére is, ő a sebesült.*
3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-28 15:34:23
Üzenet elküldve: 2025-09-28 15:34:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*A bor és a vágy bármekkora erővel is küzd makacssága ellen, végül a büszkeség győz. Hagyja magát kissé elmerülni az óhajban, némi régi időket idéző ízelítő erejéig, mely jobbára kimerül némi illetlen, hergelő tapintásban és elnyúló csókban. Úgy tűnik hajthatatlan az éneklés elhalasztásával kapcsolatban, ettől függetlenül valahogy mégis kellemesre sikeredik az éjszaka, legalább is a tolvaj számára mindenképp.*
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
//Napváltás//
*Az átkozott bortól bődületesen ostoba álmok kínozzák. Az egyikben a Vaskorsó Tavernában italozik éppen, nem minden arcot tud a mulatozó vendégseregben azonosítani, de mintha Relael, Nirs és Adakver vonásait vélné felfedezni némely alaknál - utóbbira legalább évek óta nem gondolt. Aztán egyszer csak egy összetákolt színpadra lép Cale egy hosszú viharkabátban, viszont ahelyett, hogy lantot rántana, csak végigpillant közönségén.
~ Lenne egy percetek beszélni Úrnőnkről és Megváltónkról, Eeyről, a Hetedikről? ~ - azzal pedig kabátja széléhez nyúl, s mintha csak minden lassítva történne, a viharkabát nyílik és hamarosan világossá válhat mindenki számára, hogy teljesen, anyaszült meztelen...*
- NE! *riad fel és szinte rögvest ülőhelyzetbe is pattan, talán véletlenül meg is csapja kissé a mellette fekvő mélységit. A szíve hevesen dobog, kapkodva végignézve a tisztáson gyorsan elér tudatáig, hogy szerencsére ez az egész nem történt meg. Cale buzogánya rejtve maradt a nagyközönség előtt, Relael nincs itt, s nem tért vissza senki a halálból.
Vesz egy mély lélegzetet, átdörzsöli szemét majd visszaheveredik a hűvös fűbe, s mosolyogva veszi tudomásul, hogy az a szélhámos bárd ezúttal nem oldott kereket.*
- Kérlek soha ne vegyél viharkabátot *suttogja neki, mit sem törődve azzal, hogy valószínűleg egy árva kukkot sem fog érteni ebből. Beburkolózva köpenyébe bújik oda a férfihoz, ha pedig nem kelt még fel, hűvös keze óvatos cirógatással ébreszti.*
- Nagyon hideg van, jobb lenne, ha elindulnánk.
*A bor és a vágy bármekkora erővel is küzd makacssága ellen, végül a büszkeség győz. Hagyja magát kissé elmerülni az óhajban, némi régi időket idéző ízelítő erejéig, mely jobbára kimerül némi illetlen, hergelő tapintásban és elnyúló csókban. Úgy tűnik hajthatatlan az éneklés elhalasztásával kapcsolatban, ettől függetlenül valahogy mégis kellemesre sikeredik az éjszaka, legalább is a tolvaj számára mindenképp.*
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
//Napváltás//
*Az átkozott bortól bődületesen ostoba álmok kínozzák. Az egyikben a Vaskorsó Tavernában italozik éppen, nem minden arcot tud a mulatozó vendégseregben azonosítani, de mintha Relael, Nirs és Adakver vonásait vélné felfedezni némely alaknál - utóbbira legalább évek óta nem gondolt. Aztán egyszer csak egy összetákolt színpadra lép Cale egy hosszú viharkabátban, viszont ahelyett, hogy lantot rántana, csak végigpillant közönségén.
~ Lenne egy percetek beszélni Úrnőnkről és Megváltónkról, Eeyről, a Hetedikről? ~ - azzal pedig kabátja széléhez nyúl, s mintha csak minden lassítva történne, a viharkabát nyílik és hamarosan világossá válhat mindenki számára, hogy teljesen, anyaszült meztelen...*
- NE! *riad fel és szinte rögvest ülőhelyzetbe is pattan, talán véletlenül meg is csapja kissé a mellette fekvő mélységit. A szíve hevesen dobog, kapkodva végignézve a tisztáson gyorsan elér tudatáig, hogy szerencsére ez az egész nem történt meg. Cale buzogánya rejtve maradt a nagyközönség előtt, Relael nincs itt, s nem tért vissza senki a halálból.
Vesz egy mély lélegzetet, átdörzsöli szemét majd visszaheveredik a hűvös fűbe, s mosolyogva veszi tudomásul, hogy az a szélhámos bárd ezúttal nem oldott kereket.*
- Kérlek soha ne vegyél viharkabátot *suttogja neki, mit sem törődve azzal, hogy valószínűleg egy árva kukkot sem fog érteni ebből. Beburkolózva köpenyébe bújik oda a férfihoz, ha pedig nem kelt még fel, hűvös keze óvatos cirógatással ébreszti.*
- Nagyon hideg van, jobb lenne, ha elindulnánk.
3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-27 22:43:35
Üzenet elküldve: 2025-09-27 22:43:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 904
OOC üzenetek: 1491
Játékstílus: Vakmerő
* Miután elment Pajtásért az istállóba, most már tényleg elindul Thargföldre. Jókora léptekkel halad, az öszvér pedig szokásos bárgyúsággal követi. Hamarosan beérnek a fák közé. Azon az ösvényen haladnak, amin Morwon már legalább százszor végigment. De, ha annyiszor nem is, az biztos, hogy jó párszor. Emlékszik, amikor legelőször eltévedt, és Amon Ruadhon kötött ki. Ha nem ismerné úgy az ösvényt, mint a tenyerét, és megint eltévedne, vajon megint oda jutna? Vagy most, hogy eleve oda tart, máshova? Lehetséges egyáltalán véletlenségből jó helyre tévedni? Eltévedés az, ha végül mégis jó helyen bukkan elő az óriás? *
– No, Pajtás, ez lesz az első nagy kalandod! Még tán nem is vótál ilyen távol Artheniortól! Most majdan megmutatom néked, milyen nagy is a világ! No, nem az egész világ, de ez a kis szelet, ami itten van a várostól délre. Ottan laknak a nagy vörös hegyen a Thargok. Ők a barátaink. * Pajtásból képtelenség bármiféle reakciót kicsikarni, így magában folytatja. *
– Majd ne vágj ilyen szomorú fejet, mint mostan, ha találkozunk velök. Nagy a szakálluk, mint nekem, húst esznek, s sert isznak, mint én. De téged nem esznek meg, ne félj! * Újra Pajtásra néz, aki fülével épp elkerget egy legyet. *
– No, ez a beszéd. Átmegyünk a szántókon, oszt' már ott is vagyunk szinte a Tharg birtokokon. Majd meglátod. No, gyere, na.
– No, Pajtás, ez lesz az első nagy kalandod! Még tán nem is vótál ilyen távol Artheniortól! Most majdan megmutatom néked, milyen nagy is a világ! No, nem az egész világ, de ez a kis szelet, ami itten van a várostól délre. Ottan laknak a nagy vörös hegyen a Thargok. Ők a barátaink. * Pajtásból képtelenség bármiféle reakciót kicsikarni, így magában folytatja. *
– Majd ne vágj ilyen szomorú fejet, mint mostan, ha találkozunk velök. Nagy a szakálluk, mint nekem, húst esznek, s sert isznak, mint én. De téged nem esznek meg, ne félj! * Újra Pajtásra néz, aki fülével épp elkerget egy legyet. *
– No, ez a beszéd. Átmegyünk a szántókon, oszt' már ott is vagyunk szinte a Tharg birtokokon. Majd meglátod. No, gyere, na.
3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:29:28
Üzenet elküldve: 2025-09-27 12:29:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
* Kiegyeznek abban, hogy nem hupákol az, aki már nem él, bár Khereziát az se érdekelné, ha Treka bebizonyítaná ennek az ellenkezőjét. Ha jobb kedve lenne, és kevésbé másnapos, akkor biztos nevetne a gondolatra, hogy az óriás lány egy marionett bábuként mozgat egy halott testet, és megpróbálja elhitetni másokkal, hogy bizony még életben van. Hatvége Trekáéknál. A gondolatba belerondít, hogy úgy tűnik szomját nem tudja oltani egy kis jótékonyan tompító alkohollal, ami elviselhetőbbé tenné a hirtelen támadt társaságot. Viszont célt ér a következő mondatokkal, és az óriás beleegyezik, hogy kedves mecénásként meghívja újdonsült barátját, aminek Kherezia már jobban örül. *
- És mi a terved a városban? * Teszi fel a kérdést, mert nem sok óriást látott arrafelé. Persze magától is kérdezhetné, hiszen a mélységiek épp annyira ritkák, de nem teszi, mert nem rasszista. Elindul inkább a város felé, remélve, hogy követi őt a sétáló erszény, aki remélhetőleg bőkezűen osztogatja majd az aranyat a pegazusban. *
- Én munkát keresni jöttem, de egyelőre nem sok minden akad. Viszont a pálinkájuk és a boruk kiváló. Egy-kettő még verekedni is tud. * Próbál beszélgetést kezdeményezni, amivel persze csak annyi a célja, hogy ha jobban összemelegednek, akkor bizonyosan több italt is isznak meg. *
* Kiegyeznek abban, hogy nem hupákol az, aki már nem él, bár Khereziát az se érdekelné, ha Treka bebizonyítaná ennek az ellenkezőjét. Ha jobb kedve lenne, és kevésbé másnapos, akkor biztos nevetne a gondolatra, hogy az óriás lány egy marionett bábuként mozgat egy halott testet, és megpróbálja elhitetni másokkal, hogy bizony még életben van. Hatvége Trekáéknál. A gondolatba belerondít, hogy úgy tűnik szomját nem tudja oltani egy kis jótékonyan tompító alkohollal, ami elviselhetőbbé tenné a hirtelen támadt társaságot. Viszont célt ér a következő mondatokkal, és az óriás beleegyezik, hogy kedves mecénásként meghívja újdonsült barátját, aminek Kherezia már jobban örül. *
- És mi a terved a városban? * Teszi fel a kérdést, mert nem sok óriást látott arrafelé. Persze magától is kérdezhetné, hiszen a mélységiek épp annyira ritkák, de nem teszi, mert nem rasszista. Elindul inkább a város felé, remélve, hogy követi őt a sétáló erszény, aki remélhetőleg bőkezűen osztogatja majd az aranyat a pegazusban. *
- Én munkát keresni jöttem, de egyelőre nem sok minden akad. Viszont a pálinkájuk és a boruk kiváló. Egy-kettő még verekedni is tud. * Próbál beszélgetést kezdeményezni, amivel persze csak annyi a célja, hogy ha jobban összemelegednek, akkor bizonyosan több italt is isznak meg. *
3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-25 20:06:10
Üzenet elküldve: 2025-09-25 20:06:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
*A kicsi bors előtte csak tovább hadakozik, bár persze ez csak amolyan szóbeli óbégatásnak tűnik, hiszen Treka nem lát mögötte igazi tüzet.*
- Jól van már, jól.
*Jelzi kedélyesen, hogy értette a magyarázatot. Bár magában azért megjegyzi, hogy igenis tudnak a vízihullák is hupákolni, hiszen épp itt van előtte a példa.*
- Erős?
*Néz végig magán, hátha talál valamit, amire Kherezia gondolhat. De csak a fegyverein és karizmain akad meg a tekintete - más erős dolgot nem lát. A karizmokon egy darabig büszkén el is időzik. Aztán persze kizökkentik a következő gondolattal egyből.*
- Pálinka!
*Hördül fel nevetve, éreztetve, hogy szerinte a másiknak most legkevésbé alkoholra van szüksége jelen helyzetben. De egye fene, ha kutyaharapást akar szőrével, Trekának igazán mindegy.
Az okfejtés és témaváltogatás közben valahol (nagyjából a karizmai után) megint beszélgetőtársát kezdi kutatni szemeivel. Leginkább a különleges hajszínt nézegetve ábrándozik szétszórtan. Azon gondolkodik, vajon olyan érzés-e beletúrni, mint egy viharfelhőbe. Persze még sosem fogott viharfelhőt. De amíg a lábai a földhöz vannak nőve, ez lehetne a legközelebbi élmény, amit kaphat. Felszínesen érzékeli, hogy kocsmázás a téma, meg hogy neki kéne fizetni, de ezeknek a szavaknak nem szentel túl sok figyelmet. A barát szóra persze egyből felcsillan a szeme.*
- Mehetünk!
*Egyezik bele, de igazából csak félig figyelt rá oda, hogy mibe is. Szóval hacsak Kherezia azonnal meg nem indul, utat mutatva, akkor az óriás bizony egy pár pillanatig kínosan fog álldogálni egy helyben.*
*A kicsi bors előtte csak tovább hadakozik, bár persze ez csak amolyan szóbeli óbégatásnak tűnik, hiszen Treka nem lát mögötte igazi tüzet.*
- Jól van már, jól.
*Jelzi kedélyesen, hogy értette a magyarázatot. Bár magában azért megjegyzi, hogy igenis tudnak a vízihullák is hupákolni, hiszen épp itt van előtte a példa.*
- Erős?
*Néz végig magán, hátha talál valamit, amire Kherezia gondolhat. De csak a fegyverein és karizmain akad meg a tekintete - más erős dolgot nem lát. A karizmokon egy darabig büszkén el is időzik. Aztán persze kizökkentik a következő gondolattal egyből.*
- Pálinka!
*Hördül fel nevetve, éreztetve, hogy szerinte a másiknak most legkevésbé alkoholra van szüksége jelen helyzetben. De egye fene, ha kutyaharapást akar szőrével, Trekának igazán mindegy.
Az okfejtés és témaváltogatás közben valahol (nagyjából a karizmai után) megint beszélgetőtársát kezdi kutatni szemeivel. Leginkább a különleges hajszínt nézegetve ábrándozik szétszórtan. Azon gondolkodik, vajon olyan érzés-e beletúrni, mint egy viharfelhőbe. Persze még sosem fogott viharfelhőt. De amíg a lábai a földhöz vannak nőve, ez lehetne a legközelebbi élmény, amit kaphat. Felszínesen érzékeli, hogy kocsmázás a téma, meg hogy neki kéne fizetni, de ezeknek a szavaknak nem szentel túl sok figyelmet. A barát szóra persze egyből felcsillan a szeme.*
- Mehetünk!
*Egyezik bele, de igazából csak félig figyelt rá oda, hogy mibe is. Szóval hacsak Kherezia azonnal meg nem indul, utat mutatva, akkor az óriás bizony egy pár pillanatig kínosan fog álldogálni egy helyben.*
3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-24 23:27:40
Üzenet elküldve: 2025-09-24 23:27:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* Bár Ysanee még biztosan tovább élvezkedne, és húzná a mélységi agyát, amaz viszont nem tudja tovább türtőztetni magát. Hagyja, hogy vágyai és hiánya felülkerekedjen rajta, és ha a tolvaj nem ellenkezik túlzottan, akkor Cale is így tesz vele, és felül kerekedik. Nem tud tovább tervezgetni, bármennyire is szeretne, és reméli, hogy a nőben is dolgozik eléggé az alkohol ahhoz, hogy ne akarjon tovább nemet mondani neki. Ha minden úgy megy, ahogy mennie kell, akkor pedig egy igazán kellemes kis éjszakát töltenek el a tisztáson, aztán hogy ki énekel és kinek, az maradjon meg kettejük titka. Egy dolog viszont biztos, hogy ha hideg is az éj, a két tolvaj köpenybe és egymásba burkolózva biztos nem fázik egészen reggelig, ahol talán meglepve tapasztalja az egykori nemes, hogy bizony Salwar tartotta a szavát, és nem oldott kereket. És még annyi tapintat is szorul belé, hogy nem horkolt az éjszaka, bár talán alkalma se nagyon volt rá, attól függően, hogy mennyire örültek egymásnak, és milyen sokszor. Kellemes csalódás lehet a férfi nagyon jó állóképessége, amit magára szedett a külön töltött idő alatt. Mégis, ahogy a felkelő nap sugarai elkezdik felmelegíteni őket, úgy a bárd is ébredezni kezd. *
* Bár Ysanee még biztosan tovább élvezkedne, és húzná a mélységi agyát, amaz viszont nem tudja tovább türtőztetni magát. Hagyja, hogy vágyai és hiánya felülkerekedjen rajta, és ha a tolvaj nem ellenkezik túlzottan, akkor Cale is így tesz vele, és felül kerekedik. Nem tud tovább tervezgetni, bármennyire is szeretne, és reméli, hogy a nőben is dolgozik eléggé az alkohol ahhoz, hogy ne akarjon tovább nemet mondani neki. Ha minden úgy megy, ahogy mennie kell, akkor pedig egy igazán kellemes kis éjszakát töltenek el a tisztáson, aztán hogy ki énekel és kinek, az maradjon meg kettejük titka. Egy dolog viszont biztos, hogy ha hideg is az éj, a két tolvaj köpenybe és egymásba burkolózva biztos nem fázik egészen reggelig, ahol talán meglepve tapasztalja az egykori nemes, hogy bizony Salwar tartotta a szavát, és nem oldott kereket. És még annyi tapintat is szorul belé, hogy nem horkolt az éjszaka, bár talán alkalma se nagyon volt rá, attól függően, hogy mennyire örültek egymásnak, és milyen sokszor. Kellemes csalódás lehet a férfi nagyon jó állóképessége, amit magára szedett a külön töltött idő alatt. Mégis, ahogy a felkelő nap sugarai elkezdik felmelegíteni őket, úgy a bárd is ébredezni kezd. *
3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-24 18:21:48
Üzenet elküldve: 2025-09-24 18:21:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Artheniort lassan a háta mögött hagyja. Minden régi és új ingóságát egy egyszerű zsákba tette, amit szintén most vett a Piactéren.
Hiába a megtermett, negyvenes éveiben járó férfi külseje, Goba valójában még fiatal és sok mindenben tapasztalatlan, így mindinkább kezdenek úrrá lenni a kétségek, ahogy maga mögött hagyja a kövezett utakat a poros földútért. Ahogy eltűnnek a házak és nyílt mező, távoli dombok és erdőség kerül a szeme elé, bizony nem biztos abban, hogy jó ötlet volt ennyire felkészületlenül nekivágni a bizonytalan útnak, amiről nem is tudja, pontosan mi a végcélja.
Mégis, valami belső hang vagy ösztön olyan érzéssel tölti el, hogy jól döntött és jó irányba tart. Még ha nem is tudja, hogy pontosan merre, de a megfelelő helyre. Talán az a kürtszó több volt puszta hangnál. Talán valamiféle mágia van benne, amit csak az orkok - meg a Gobához hasonló fél-orkok - éreznek meg.
Minden esetre a férfi egyre határozottabb léptekkel és könnyebb szívvel halad útján az ismeretlenbe, és valahol menet közben - anélkül, hogy ez tudatosodna benne - még a bicegést is elhagyja.*
Hiába a megtermett, negyvenes éveiben járó férfi külseje, Goba valójában még fiatal és sok mindenben tapasztalatlan, így mindinkább kezdenek úrrá lenni a kétségek, ahogy maga mögött hagyja a kövezett utakat a poros földútért. Ahogy eltűnnek a házak és nyílt mező, távoli dombok és erdőség kerül a szeme elé, bizony nem biztos abban, hogy jó ötlet volt ennyire felkészületlenül nekivágni a bizonytalan útnak, amiről nem is tudja, pontosan mi a végcélja.
Mégis, valami belső hang vagy ösztön olyan érzéssel tölti el, hogy jól döntött és jó irányba tart. Még ha nem is tudja, hogy pontosan merre, de a megfelelő helyre. Talán az a kürtszó több volt puszta hangnál. Talán valamiféle mágia van benne, amit csak az orkok - meg a Gobához hasonló fél-orkok - éreznek meg.
Minden esetre a férfi egyre határozottabb léptekkel és könnyebb szívvel halad útján az ismeretlenbe, és valahol menet közben - anélkül, hogy ez tudatosodna benne - még a bicegést is elhagyja.*
3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-23 11:38:03
Üzenet elküldve: 2025-09-23 11:38:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadnap//
* Ha valaki azt hitte, hogy Babkár végzett a tisztáson, hát nagyot tévedett. A kis tündér még megáll bekötni a cipőfűzőjét is, mert úgy tűnik, hogy kioldódott. Nyuszifül, nyuszifül, átdugod és húzod. Ahogy ezzel megvan, leporolja a cipellőt, mert észreveszi, hogy koszos. Na nem mintha amúgy nem lenne az néhány lépés után, de mégis, legalább most pár pillanatig úgy néz ki, mintha kinézne valahogy. Ahogy ezzel megvan, fütyörészni kezd boldogan. Bolondos dallamokat fütyül, és még fel is ugrik, hogy a levegőben összecsapja a sarkait, miközben már tényleg a város felé tart. Remélhetőleg több dolga tényleg nincs már itt a tisztáson, mert ha lenne, az igazán felbosszantaná. És őszintén bízik benne, hogy ettől a kis kiruccanástól karizmatikusabban tér vissza a pultja mögé, ahol a sok rejtett kincs, és olcsó áru található, az arra vetemedő vásárolóknak, hogy tőle vegyenek valamit. És még csak vetélkedniük sem kell érte. Igazán nagy szíve van ennek az aprócska tündérnek. *
* Ha valaki azt hitte, hogy Babkár végzett a tisztáson, hát nagyot tévedett. A kis tündér még megáll bekötni a cipőfűzőjét is, mert úgy tűnik, hogy kioldódott. Nyuszifül, nyuszifül, átdugod és húzod. Ahogy ezzel megvan, leporolja a cipellőt, mert észreveszi, hogy koszos. Na nem mintha amúgy nem lenne az néhány lépés után, de mégis, legalább most pár pillanatig úgy néz ki, mintha kinézne valahogy. Ahogy ezzel megvan, fütyörészni kezd boldogan. Bolondos dallamokat fütyül, és még fel is ugrik, hogy a levegőben összecsapja a sarkait, miközben már tényleg a város felé tart. Remélhetőleg több dolga tényleg nincs már itt a tisztáson, mert ha lenne, az igazán felbosszantaná. És őszintén bízik benne, hogy ettől a kis kiruccanástól karizmatikusabban tér vissza a pultja mögé, ahol a sok rejtett kincs, és olcsó áru található, az arra vetemedő vásárolóknak, hogy tőle vegyenek valamit. És még csak vetélkedniük sem kell érte. Igazán nagy szíve van ennek az aprócska tündérnek. *
3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-23 11:11:07
Üzenet elküldve: 2025-09-23 11:11:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
* Venthel kis híján felháborodik, amiért Muzomgo segíteni akar. Ha nem, hát nem. *
– Megmondtam korábban, hogy ez a te harcod. Nem volt tervben, hogy mögéje sunnyogjak és agyonverjem a sa'nit. Azt inkább kihagynám. * Ezek után nem igazán tudja, mi mást tehetne hozzá a dologhoz. Annak semmi értelme, hogy vele tart, de nem csinál semmit. Legfeljebb azt érné el vele, hogy az eredar őt is meglátja Venthel mellett és ezentúl rá is vadászni kezdene. Muzomgo nem félelemből, inkább megfontoltságból úgy dönt, nem mozdul. *
– Sok sikert. * Szól még a fiú után, majd figyeli az egyre távolodó fiút. Fejét rosszallóan csóválja hozzá. Reméli, hogy nem fogja egy ártatlan ember életét kioltani meggondolatlanságból. *
* Venthel kis híján felháborodik, amiért Muzomgo segíteni akar. Ha nem, hát nem. *
– Megmondtam korábban, hogy ez a te harcod. Nem volt tervben, hogy mögéje sunnyogjak és agyonverjem a sa'nit. Azt inkább kihagynám. * Ezek után nem igazán tudja, mi mást tehetne hozzá a dologhoz. Annak semmi értelme, hogy vele tart, de nem csinál semmit. Legfeljebb azt érné el vele, hogy az eredar őt is meglátja Venthel mellett és ezentúl rá is vadászni kezdene. Muzomgo nem félelemből, inkább megfontoltságból úgy dönt, nem mozdul. *
– Sok sikert. * Szól még a fiú után, majd figyeli az egyre távolodó fiút. Fejét rosszallóan csóválja hozzá. Reméli, hogy nem fogja egy ártatlan ember életét kioltani meggondolatlanságból. *
3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:56:13
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:56:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadnap//
* A faágak között beszűrődő fény úgy vetül a víz felszínére, mintha megannyi csillogó csillag csillámlana rajta, ami igen szemet gyönyörködtető látvány. Babkár boldogan nézi, tündérként igazán örömét leli az ilyesmiben, mintha csak tündérport szórnának a levegőbe. Valahol mégis elrontja a látványt, hogy arra gondol, indulnia kellene vissza a piacra. A pénz nem termeli meg önmagát, és tennie kell érte, hogyha tovább szeretne gazdagodni. Néma búcsút int a folyótól, miközben kihúzza csülkeit, és szárítani kezdi egy kis kendővel. Nem akar vizes talppal visszabújni a cipellőjébe, annál többre tartja, és úgy hallotta, hogy az ilyesmitől igazán büdössé is tud válni a láb. Magában mosolyog, mert sejti, hogy tudna rá venni krémet, ami elmulasztja, de mégis jobb nem feleslegesen szórni az aranyat. Ahogy megvan vele, felhúzza a cipőket, és elégedetten kezdi el leporolni sejhajáról a koszt. Mégse mehet vissza csupa piszkosan. Szórakozottan csapkodja hát a saját seggét, és ha valaki látja, biztos lehet benne, hogy nincs ki mind a négy kereke, mint egy rossz szekérnek. Bár nem tudja, hogy miért akarná bárki szekérhez hasonlítani. Ha őt kérdeznék, sokkal inkább mondana valami menőbb dolgot, mondjuk gwuffot, vagy griffmadarat. Igaz, hogy azoknak meg kerekük nincs. Roppant jó kis fejtörőt talált ki magának, és a visszafelé vezető úton próbál kitalálni valami olyan állatot, aminek legalább négy kereke lehet. Kerek perec megmondhatja, hogy bár nincs ilyen az élővilágban, gondolatai előtt ez sem jelent akadályt. Mégis, valahogy hiányérzete támad, ahogy a tisztás szélére ér. Mintha nem tett volna meg mindent, amit megtehetne. Újra körbenéz, keresve, hogy mi mást tudna még itt véghez vinni. Felnéz az égre is, de az ádáz, komisz nap visszabámul rá, ami komoly fájdalmat okoz. Bosszúsan kezdi a könnyeket törölgetni a szeméből, és az öklét rázza felfelé, elhordva mindennek az égen figyelő, perzselő, óriási lámpást. Még egy üres bájitalos üveget is felé dob, és azt kiabálja, hogy ez csak a figyelmeztetés volt. Aztán elneveti magát, hiszen csak tréfál, és gyorsan ki is békül a nappal. Elvégre a fiatal tündérnek vásárlói vannak, és nem ellenségei. Biztos benne, hogy még egy faágnak is el tudna adni valamit, ha nagyon akarna. De most mégse meg oda megpróbálkozni ezzel, inkább ismét a város felé fordul. Reméli, hogy most már tényleg végzett mindennel, és nem tartja itt többet semmi. Szeretne már megint a piacon a bódéja mögött állni, és kiabálni. És mindennél jobban szeretné a hideg pénz érintését a tenyerében. *
* A faágak között beszűrődő fény úgy vetül a víz felszínére, mintha megannyi csillogó csillag csillámlana rajta, ami igen szemet gyönyörködtető látvány. Babkár boldogan nézi, tündérként igazán örömét leli az ilyesmiben, mintha csak tündérport szórnának a levegőbe. Valahol mégis elrontja a látványt, hogy arra gondol, indulnia kellene vissza a piacra. A pénz nem termeli meg önmagát, és tennie kell érte, hogyha tovább szeretne gazdagodni. Néma búcsút int a folyótól, miközben kihúzza csülkeit, és szárítani kezdi egy kis kendővel. Nem akar vizes talppal visszabújni a cipellőjébe, annál többre tartja, és úgy hallotta, hogy az ilyesmitől igazán büdössé is tud válni a láb. Magában mosolyog, mert sejti, hogy tudna rá venni krémet, ami elmulasztja, de mégis jobb nem feleslegesen szórni az aranyat. Ahogy megvan vele, felhúzza a cipőket, és elégedetten kezdi el leporolni sejhajáról a koszt. Mégse mehet vissza csupa piszkosan. Szórakozottan csapkodja hát a saját seggét, és ha valaki látja, biztos lehet benne, hogy nincs ki mind a négy kereke, mint egy rossz szekérnek. Bár nem tudja, hogy miért akarná bárki szekérhez hasonlítani. Ha őt kérdeznék, sokkal inkább mondana valami menőbb dolgot, mondjuk gwuffot, vagy griffmadarat. Igaz, hogy azoknak meg kerekük nincs. Roppant jó kis fejtörőt talált ki magának, és a visszafelé vezető úton próbál kitalálni valami olyan állatot, aminek legalább négy kereke lehet. Kerek perec megmondhatja, hogy bár nincs ilyen az élővilágban, gondolatai előtt ez sem jelent akadályt. Mégis, valahogy hiányérzete támad, ahogy a tisztás szélére ér. Mintha nem tett volna meg mindent, amit megtehetne. Újra körbenéz, keresve, hogy mi mást tudna még itt véghez vinni. Felnéz az égre is, de az ádáz, komisz nap visszabámul rá, ami komoly fájdalmat okoz. Bosszúsan kezdi a könnyeket törölgetni a szeméből, és az öklét rázza felfelé, elhordva mindennek az égen figyelő, perzselő, óriási lámpást. Még egy üres bájitalos üveget is felé dob, és azt kiabálja, hogy ez csak a figyelmeztetés volt. Aztán elneveti magát, hiszen csak tréfál, és gyorsan ki is békül a nappal. Elvégre a fiatal tündérnek vásárlói vannak, és nem ellenségei. Biztos benne, hogy még egy faágnak is el tudna adni valamit, ha nagyon akarna. De most mégse meg oda megpróbálkozni ezzel, inkább ismét a város felé fordul. Reméli, hogy most már tényleg végzett mindennel, és nem tartja itt többet semmi. Szeretne már megint a piacon a bódéja mögött állni, és kiabálni. És mindennél jobban szeretné a hideg pénz érintését a tenyerében. *
3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:47:42
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:47:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*A szelencéjét illető illetlen humorizáláson akaratlanul megrándul szemöldöke. Ez leginkább annak köszönhető, hogy valamiért elképzelte a kicsavart gyűjtést - csak tudná miért - s kicsit most átkozza magát emiatt. Bosszankodását azonban nem hajlandó megtartani magának, s bár viccelődésnek szánja a következőket, talán akad benne valami gondosan elrejtett szemrehányás.*
- Ugyan, olyan rég láttad talán már a helyén sincs. *kicsit persze el kuncogja magát, ahogy magával ragadja a mélységi kedélye.
Az Orthus név már valamivel jobban rémlik neki, bár már hosszú ideje nem hallotta: talán a Sárváros felszámolását követő újjáépítések kapcsán sejlik fel, de az egyedül töltött időszakban ugye nem kísérte túlzottan figyelemmel a városi eseményeket. Meglepően leleményesnek találja egyébként a férfi terveit, na persze nem azért mert korábban nem tudta volna róla, hogy eszes, egyszerűen csak kezdett kikopni az emlékeiben megmaradt tulajdonságai közül. Megmosolyogtatja most a felismerés, azokat az időket juttatja eszébe, amikor még Cale a csillagokat is lehazudta az égről, s bár bosszantóan nagy szélhámos volt, annak is megvolt a maga bája. *
- A felkapaszkodó kis újnemesek valószínűleg kapni fognak az alkalmon, hogy a farkukat méregessék *ez a gondolat rögvest eszébe juttatja eredeti tervét, amit még Cale előtt tervezett.* - Jut eszembe a Tanácsházán is akad egy kis elintéznivalóm majd, de nem sürgős.
*Nem tudja mennyire jó ötlet megosztani ezeket a férfival, talán nem fog neki tetszeni... de végtére is a véleménye nem fog változtatni semmin. Az az átkozott egykori nemesi cím minden, amit valaha kapott az életében és bármikor jól jöhet még a számára, még ha úgy is dönt, hogy nem is szándékozik belevetni magát az artheniori úri életbe.
Hazugság volna azt állítani, hogy a bárd kacér szemtelensége hatástalan a tolvajjal szemben. Egy mozdulat erejéig dacol csupán, egy bizonytalanul hátrahúzódó mozdulat mielőtt megadná magát. Akármennyire is ellenkezik józan esze, akaratlanul elveszik az ölelésben, a hosszú ideig nélkülözött, elnyúló csókban. Követelőzőn markol a férfi karjára, combjára, ujjai elkalandoznak a felsője alatt, végigsimítanak az ismerős testen... de mielőtt túlságosan is belelovalná magát, megtorpan. Vesz néhány mély levegőt és határozott mozdulattal billenti hátára a mélységit, hogy aztán csípőjére ülhessen, s ha nem ütközik ellenállásba bizony némi erővel szorítsa le az illetlen helyekre vágyó kezeket a földre. Ahogy a csuklókat szorítja, végignézve egykori szeretőjén kénytelen megállapítani, hogy egészen izgatónak találja a helyzetet. A kiszolgáltatottság illúzióját - hiszen az egész csak látszat, pontosan tudja, hogy Cale bármikor maga alá tudná gyűrni, ha kedve úgy tartaná.*
- Annak az éneklésnek sajnos nem ma lesz a napja *suttogja a szürke ajkakra, éppen csak megcirógatva őket sajátjával. Maga sem tudja eldönteni, hogy csak kéreti magát, vagy egyszerűen még van benne némi félelem.* - De lehet, hogy nem is holnap. *apró csókot lehel* - Lehet, hogy nem is azután... vagy azután...
*Sorolja nagy sóhajjal, mintha mit sem tehetne ez ügyben. Ereszt végül a szorításon, s még a vállát is megrándítja, de a bor előcsal már belőle némi kuncogást, ahogy előkészül az arcátlan folytatásra. El is árulva ezzel előre, mennyire is gondolhatja komolyan az elkövetkezőeket.* - Az is lehet, hogy soha.
*A szelencéjét illető illetlen humorizáláson akaratlanul megrándul szemöldöke. Ez leginkább annak köszönhető, hogy valamiért elképzelte a kicsavart gyűjtést - csak tudná miért - s kicsit most átkozza magát emiatt. Bosszankodását azonban nem hajlandó megtartani magának, s bár viccelődésnek szánja a következőket, talán akad benne valami gondosan elrejtett szemrehányás.*
- Ugyan, olyan rég láttad talán már a helyén sincs. *kicsit persze el kuncogja magát, ahogy magával ragadja a mélységi kedélye.
Az Orthus név már valamivel jobban rémlik neki, bár már hosszú ideje nem hallotta: talán a Sárváros felszámolását követő újjáépítések kapcsán sejlik fel, de az egyedül töltött időszakban ugye nem kísérte túlzottan figyelemmel a városi eseményeket. Meglepően leleményesnek találja egyébként a férfi terveit, na persze nem azért mert korábban nem tudta volna róla, hogy eszes, egyszerűen csak kezdett kikopni az emlékeiben megmaradt tulajdonságai közül. Megmosolyogtatja most a felismerés, azokat az időket juttatja eszébe, amikor még Cale a csillagokat is lehazudta az égről, s bár bosszantóan nagy szélhámos volt, annak is megvolt a maga bája. *
- A felkapaszkodó kis újnemesek valószínűleg kapni fognak az alkalmon, hogy a farkukat méregessék *ez a gondolat rögvest eszébe juttatja eredeti tervét, amit még Cale előtt tervezett.* - Jut eszembe a Tanácsházán is akad egy kis elintéznivalóm majd, de nem sürgős.
*Nem tudja mennyire jó ötlet megosztani ezeket a férfival, talán nem fog neki tetszeni... de végtére is a véleménye nem fog változtatni semmin. Az az átkozott egykori nemesi cím minden, amit valaha kapott az életében és bármikor jól jöhet még a számára, még ha úgy is dönt, hogy nem is szándékozik belevetni magát az artheniori úri életbe.
Hazugság volna azt állítani, hogy a bárd kacér szemtelensége hatástalan a tolvajjal szemben. Egy mozdulat erejéig dacol csupán, egy bizonytalanul hátrahúzódó mozdulat mielőtt megadná magát. Akármennyire is ellenkezik józan esze, akaratlanul elveszik az ölelésben, a hosszú ideig nélkülözött, elnyúló csókban. Követelőzőn markol a férfi karjára, combjára, ujjai elkalandoznak a felsője alatt, végigsimítanak az ismerős testen... de mielőtt túlságosan is belelovalná magát, megtorpan. Vesz néhány mély levegőt és határozott mozdulattal billenti hátára a mélységit, hogy aztán csípőjére ülhessen, s ha nem ütközik ellenállásba bizony némi erővel szorítsa le az illetlen helyekre vágyó kezeket a földre. Ahogy a csuklókat szorítja, végignézve egykori szeretőjén kénytelen megállapítani, hogy egészen izgatónak találja a helyzetet. A kiszolgáltatottság illúzióját - hiszen az egész csak látszat, pontosan tudja, hogy Cale bármikor maga alá tudná gyűrni, ha kedve úgy tartaná.*
- Annak az éneklésnek sajnos nem ma lesz a napja *suttogja a szürke ajkakra, éppen csak megcirógatva őket sajátjával. Maga sem tudja eldönteni, hogy csak kéreti magát, vagy egyszerűen még van benne némi félelem.* - De lehet, hogy nem is holnap. *apró csókot lehel* - Lehet, hogy nem is azután... vagy azután...
*Sorolja nagy sóhajjal, mintha mit sem tehetne ez ügyben. Ereszt végül a szorításon, s még a vállát is megrándítja, de a bor előcsal már belőle némi kuncogást, ahogy előkészül az arcátlan folytatásra. El is árulva ezzel előre, mennyire is gondolhatja komolyan az elkövetkezőeket.* - Az is lehet, hogy soha.
3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:27:59
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:27:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
* Nem akarja a halálba küldeni Venthelt, de nem mondhatja meg, mit tegyen és mit nem. Felnőtt ember, képes döntéseket hozni. Próbálja jó útra terelni és, ha hoz egy döntést, abban támogatni. Végül azonban úgy néz ki, mégsem lesz erre szükség, mivel Venthel magát győzi meg. Hagyja, hadd gondolkodjon, miközben a füvet tépkedi. Közben Muzomgo is gondolkodik, csak ő továbbra is összefont karokkal áll. Hirtelen eszébe jut valami. *
– Mi lenne, ha én követném? Engem nem ismer. Elvezethet a rejtekhelyére, aztán visszajövök és elmondom, merre ment. Habár… * Száját húzza és tarkóját kezdi vakarni. *
– Én is elég feltűnő jelenség vagyok errefelé. Az árnyak közt rejtőzés pedig nem az én stílusom. * Valljuk be, elég komikus jelenség lenne a közel két méter magas szerecsen, aki próbál úgy mozogni, hogy senki ne vegye észre. Viszont más ötlete egyelőre nincsen. *
– De, ha túl sokáig gondolkodunk, elúszik a lehetőség.
* Nem akarja a halálba küldeni Venthelt, de nem mondhatja meg, mit tegyen és mit nem. Felnőtt ember, képes döntéseket hozni. Próbálja jó útra terelni és, ha hoz egy döntést, abban támogatni. Végül azonban úgy néz ki, mégsem lesz erre szükség, mivel Venthel magát győzi meg. Hagyja, hadd gondolkodjon, miközben a füvet tépkedi. Közben Muzomgo is gondolkodik, csak ő továbbra is összefont karokkal áll. Hirtelen eszébe jut valami. *
– Mi lenne, ha én követném? Engem nem ismer. Elvezethet a rejtekhelyére, aztán visszajövök és elmondom, merre ment. Habár… * Száját húzza és tarkóját kezdi vakarni. *
– Én is elég feltűnő jelenség vagyok errefelé. Az árnyak közt rejtőzés pedig nem az én stílusom. * Valljuk be, elég komikus jelenség lenne a közel két méter magas szerecsen, aki próbál úgy mozogni, hogy senki ne vegye észre. Viszont más ötlete egyelőre nincsen. *
– De, ha túl sokáig gondolkodunk, elúszik a lehetőség.
3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 19:04:19
Üzenet elküldve: 2025-09-22 19:04:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
*Annyira azért nem boldog, hogy a fény harcosa, Eeyr kiválasztottja, a sötétség elűzője nem tart vele a harcban egy olyan dolog ellen, ami teljes mértékben lefedi az ellenség fogalmát egy ilyen embernél. Mindazonáltal egy extra pár kéz, és két extra szem is jól jött volna. Lehetőleg egy harcosé. Hol van ilyenkor Ettvallder? Ő Venthel ellentétje; valahogy mindig akkor kerül elő, mikor elmúlik a baj.*
- Hátrébb az agarakkal. Kell egy terv. Felpörögtem, és majdnem vakon nekirohantam valakinek, aki majdnem megölt azelőtt.
*Leguggol a fűbe, hogy szusszanjon kicsit, s közben idegesen tépkedi a fűszálakat.*
- Ezt a köpenyt nem látta még rajtam. Nagyon jó. Mindenképpen csuklyában kell lennem, mert anélkül nagyon-nagyon könnyen felismerhető vagyok, de így meg nagyon ki fogok tűnni, előbb-utóbb fel fog neki tűnni, hogy egy csuklyás alak követi.
*Egyre idegesebben tépkedi a füvet.*
- Ááá, sehogy sem jó.
*Annyira azért nem boldog, hogy a fény harcosa, Eeyr kiválasztottja, a sötétség elűzője nem tart vele a harcban egy olyan dolog ellen, ami teljes mértékben lefedi az ellenség fogalmát egy ilyen embernél. Mindazonáltal egy extra pár kéz, és két extra szem is jól jött volna. Lehetőleg egy harcosé. Hol van ilyenkor Ettvallder? Ő Venthel ellentétje; valahogy mindig akkor kerül elő, mikor elmúlik a baj.*
- Hátrébb az agarakkal. Kell egy terv. Felpörögtem, és majdnem vakon nekirohantam valakinek, aki majdnem megölt azelőtt.
*Leguggol a fűbe, hogy szusszanjon kicsit, s közben idegesen tépkedi a fűszálakat.*
- Ezt a köpenyt nem látta még rajtam. Nagyon jó. Mindenképpen csuklyában kell lennem, mert anélkül nagyon-nagyon könnyen felismerhető vagyok, de így meg nagyon ki fogok tűnni, előbb-utóbb fel fog neki tűnni, hogy egy csuklyás alak követi.
*Egyre idegesebben tépkedi a füvet.*
- Ááá, sehogy sem jó.
3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 18:33:47
Üzenet elküldve: 2025-09-22 18:33:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Már megint jön valaki. Már megint csak a marakodás. Baromira nincs most ehhez kedve így vérző, szakadt lábbal. Zsörtölődve szedi össze elszórt fokosát. Mielőtt hátat fordítana az erdőszélnek ami elnyelte a kormost, azért még egy utolsót kiköp a távozó felé.*
- Szuka.
*Szerencsére úgy látszik, mindkét ismeretlen segít a sérült orkon, még a marakodás ellenére is. A szőrösebbik például elindul, hogy visszahozza a kardját. Legalábbis melegen ajánlja, hogy így tegyen, mert van olyan rossz hangulatában, hogy ellene is vérbosszút esküdjön. Már egészen lendületbe jött. A hegyes füles pedig nekiáll rögtönzött kötést fabrikálni a kis ork lábára. Sahhrka eddigi életében jóformán csak rögtönzött kötésekkel találkozott, ezért hamar veszi a lapot. Beleegyezően biccent és közben már érzi, hogy kezd kóvályogni a vérveszteségtől. De lehet, hogy más miatt ilyen furcsa a feje. Mondjuk amiatt, ami kivillan a csuklyás felső alól. ~ Csöcsök! ~ bámul tágra nyílt szemmel, míg kötözik a lábát, és szivárog belőle az élet. Vagy nem, talán inkább mégis a vérveszteség okozza ezt a kóválygást. Látott ő már nagyobb dudákat is ennél. Mindenesetre csendben elfoglalja magát, halkan tűri az elsősegélyt.
Végre megérkezik a kardja is. Jobb is, hiszen mindenről ez a férfi tehet. Miatta dobott mellé. Hogy milyen rózsáról hadovál, fogalma sincs, de nem is érdekli. Betudja annak, hogy vagy a férfi őrült meg, vagy ő kezd rémeket látni. Inkább visszateszi fegyvereit a helyükre és indulásra készen állva, feszülten néz végig a másik kettőn. Látszik, a legkisebb beleegyező gesztusra is azonnal megindul a piacra gyógyitalért. Ha kap támogatást, elfogadja, ha nem, hát megoldja egyedül - ahogy mindig is.*
*Már megint jön valaki. Már megint csak a marakodás. Baromira nincs most ehhez kedve így vérző, szakadt lábbal. Zsörtölődve szedi össze elszórt fokosát. Mielőtt hátat fordítana az erdőszélnek ami elnyelte a kormost, azért még egy utolsót kiköp a távozó felé.*
- Szuka.
*Szerencsére úgy látszik, mindkét ismeretlen segít a sérült orkon, még a marakodás ellenére is. A szőrösebbik például elindul, hogy visszahozza a kardját. Legalábbis melegen ajánlja, hogy így tegyen, mert van olyan rossz hangulatában, hogy ellene is vérbosszút esküdjön. Már egészen lendületbe jött. A hegyes füles pedig nekiáll rögtönzött kötést fabrikálni a kis ork lábára. Sahhrka eddigi életében jóformán csak rögtönzött kötésekkel találkozott, ezért hamar veszi a lapot. Beleegyezően biccent és közben már érzi, hogy kezd kóvályogni a vérveszteségtől. De lehet, hogy más miatt ilyen furcsa a feje. Mondjuk amiatt, ami kivillan a csuklyás felső alól. ~ Csöcsök! ~ bámul tágra nyílt szemmel, míg kötözik a lábát, és szivárog belőle az élet. Vagy nem, talán inkább mégis a vérveszteség okozza ezt a kóválygást. Látott ő már nagyobb dudákat is ennél. Mindenesetre csendben elfoglalja magát, halkan tűri az elsősegélyt.
Végre megérkezik a kardja is. Jobb is, hiszen mindenről ez a férfi tehet. Miatta dobott mellé. Hogy milyen rózsáról hadovál, fogalma sincs, de nem is érdekli. Betudja annak, hogy vagy a férfi őrült meg, vagy ő kezd rémeket látni. Inkább visszateszi fegyvereit a helyükre és indulásra készen állva, feszülten néz végig a másik kettőn. Látszik, a legkisebb beleegyező gesztusra is azonnal megindul a piacra gyógyitalért. Ha kap támogatást, elfogadja, ha nem, hát megoldja egyedül - ahogy mindig is.*
3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 18:22:17
Üzenet elküldve: 2025-09-22 18:22:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
* A „nagyon biztos, csak kicsit nem” hallatán komorabban néz Venthelre és karjait összekulcsolja. Az ő szótárában ez a „nem biztos”, de egyelőre nem mond semmit. Muzongo nem hallott semmiféle Fehér Rózsáról, de elhiszi, hogy körözik. A fiú arcán lévő karmolásnyom valóban igen meggyőző bizonyíték arra, hogy valaki vagy valami megpróbálta megölni. Bár, ha a városőrök nem tudják, hogy a keresett személy egy démon, akkor mégsem olyan egyértelműek a karmolásnyomok.
A sötét bőrű férfi nem ért mindent, de Venthel végkövetkeztetése logikusnak tűnik. Bólint is rá egyet. *
– Valóban. Ha átalakul, akkor nincs kérdés, és megölheted. ~ Habár, ha átalakul, akkor már lehet, túl késő. ~ * Gondolatait most inkább megtartja magának. Nem akarja, hogy miatt gondolja meg magát a másik, és esetlegesen egy ártatlan nőt lőjön le. Azt talán még Eeyr se bocsátaná meg neki.
Szótlanul áll, gondolkodik, amíg Venthel az arcát mossa. Aztán megkapja azt a kérdést, amit épp most tett fel magának. Néhány másodpercig vár a válasszal, végül így szól. *
– Veled tartanék, de nekem még egy tompa tőröm sincs. Legfeljebb ez. * Emeli meg ismét kalapácsát. Tény, hogy egy kalapáccsal is lehet embert ölni, de mire olyan közel érne, hogy használni tudja, valószínűleg már rég átszúrnák a torkát az eredar karmai. *
– Egy darabig veled tartok, ha akarod. De a harcot egyedül kell megküzdened. Viszont megbeszélhetnénk egy találkozóhelyet. Ha nem térsz vissza estig, úgy veszem, hogy meghaltál. Ez hogy hangzik?
* A „nagyon biztos, csak kicsit nem” hallatán komorabban néz Venthelre és karjait összekulcsolja. Az ő szótárában ez a „nem biztos”, de egyelőre nem mond semmit. Muzongo nem hallott semmiféle Fehér Rózsáról, de elhiszi, hogy körözik. A fiú arcán lévő karmolásnyom valóban igen meggyőző bizonyíték arra, hogy valaki vagy valami megpróbálta megölni. Bár, ha a városőrök nem tudják, hogy a keresett személy egy démon, akkor mégsem olyan egyértelműek a karmolásnyomok.
A sötét bőrű férfi nem ért mindent, de Venthel végkövetkeztetése logikusnak tűnik. Bólint is rá egyet. *
– Valóban. Ha átalakul, akkor nincs kérdés, és megölheted. ~ Habár, ha átalakul, akkor már lehet, túl késő. ~ * Gondolatait most inkább megtartja magának. Nem akarja, hogy miatt gondolja meg magát a másik, és esetlegesen egy ártatlan nőt lőjön le. Azt talán még Eeyr se bocsátaná meg neki.
Szótlanul áll, gondolkodik, amíg Venthel az arcát mossa. Aztán megkapja azt a kérdést, amit épp most tett fel magának. Néhány másodpercig vár a válasszal, végül így szól. *
– Veled tartanék, de nekem még egy tompa tőröm sincs. Legfeljebb ez. * Emeli meg ismét kalapácsát. Tény, hogy egy kalapáccsal is lehet embert ölni, de mire olyan közel érne, hogy használni tudja, valószínűleg már rég átszúrnák a torkát az eredar karmai. *
– Egy darabig veled tartok, ha akarod. De a harcot egyedül kell megküzdened. Viszont megbeszélhetnénk egy találkozóhelyet. Ha nem térsz vissza estig, úgy veszem, hogy meghaltál. Ez hogy hangzik?
3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 16:50:38
Üzenet elküldve: 2025-09-22 16:50:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
- Nagyon biztos. *Mondja, miközben a számszeríj tekerőjét próbálgatja.* - Kicsit nem.
*Válaszol ködösen, majd mikor rájön a tekerés nyitjára, nem babrál tovább vele. Ha jól emlékszik, a gnóm óvva intette attól, hogy felajzottan tartsa. Ha a helyzet úgy adja, pillanatok alatt lövésre készre tudja állítani a fegyvert.*
- Ha hosszú lenne a haja, akkor nem kételkednék. Az arca, az a csábos, negédes vigyor... Csak a haja sokkal rövidebb, de az meg levágható. *Leellenőrzi rövidkardját is, a markolatra fog, egy jó öt centit kihúzza a hüvelyből, majd visszaengedi.* - A Fehér Rózsaként talán már hallottál róla, körözik az egész városban, amiért megpróbált kinyírni.
*A harca való készülődése külső szemmel talán hideg profizmusnak hat, ahogy a számszeríjjal matatott, ahogy a kardot nézte, de valójában halvány lila gőze sincs mit csinál, ezért minden kipróbál; a markolat fogását, ha elő kéne rántania fegyverét, meg egyáltalán, hogy hogyan működik újdonsült lőfegyvere.*
- A városőröknek nem mondtam, hogy egy dém... sa'ni, csak azt, hogy egy Sa'tereth kultista. Nem hittek volna nekem.
*Odapillant a piactér felé, de Norgen nem jött utána. Legalábbis egyelőre.*
- Szóval ha az igazamat akarom bizonyítani, akkor kell megölnöm, mikor átalakul azzá a fertelemmé.
*Vesz egy mély levegőt.
~ Gondolkodj Venthel... ~*
- Ha a társa is a barna fiú, nincs neki sok ideje meg. Volt egy másik férfitársa, mikor rám támadt másodjára, de az is ellene fordult, amint kiderült micsoda ő valójában. Ez a srác valószínűleg nem tud semmit.
*Sóhajt, majd sietve lelép a folyó medréhez, hogy a vízben megmossa arcát. Vicces, pont itt mosta le magáról a vért legutoljára, mikor a Polgárnegyedben elmenekült a szörny elől.
~ Üldözőből üldözött, mi? ~
Megenged magának egy csendes kuncogást, majd visszalép a férfi mellé. Arcán kövér vízcseppek csillognak.*
- Követem őket, legalábbis ameddig tudom. Ha lebukok, akkor vagy támadok, vagy eliszkolok. Meglátjuk, hogy mi lesz. Velem tartasz, vagy kimaradsz ebből inkább?
- Nagyon biztos. *Mondja, miközben a számszeríj tekerőjét próbálgatja.* - Kicsit nem.
*Válaszol ködösen, majd mikor rájön a tekerés nyitjára, nem babrál tovább vele. Ha jól emlékszik, a gnóm óvva intette attól, hogy felajzottan tartsa. Ha a helyzet úgy adja, pillanatok alatt lövésre készre tudja állítani a fegyvert.*
- Ha hosszú lenne a haja, akkor nem kételkednék. Az arca, az a csábos, negédes vigyor... Csak a haja sokkal rövidebb, de az meg levágható. *Leellenőrzi rövidkardját is, a markolatra fog, egy jó öt centit kihúzza a hüvelyből, majd visszaengedi.* - A Fehér Rózsaként talán már hallottál róla, körözik az egész városban, amiért megpróbált kinyírni.
*A harca való készülődése külső szemmel talán hideg profizmusnak hat, ahogy a számszeríjjal matatott, ahogy a kardot nézte, de valójában halvány lila gőze sincs mit csinál, ezért minden kipróbál; a markolat fogását, ha elő kéne rántania fegyverét, meg egyáltalán, hogy hogyan működik újdonsült lőfegyvere.*
- A városőröknek nem mondtam, hogy egy dém... sa'ni, csak azt, hogy egy Sa'tereth kultista. Nem hittek volna nekem.
*Odapillant a piactér felé, de Norgen nem jött utána. Legalábbis egyelőre.*
- Szóval ha az igazamat akarom bizonyítani, akkor kell megölnöm, mikor átalakul azzá a fertelemmé.
*Vesz egy mély levegőt.
~ Gondolkodj Venthel... ~*
- Ha a társa is a barna fiú, nincs neki sok ideje meg. Volt egy másik férfitársa, mikor rám támadt másodjára, de az is ellene fordult, amint kiderült micsoda ő valójában. Ez a srác valószínűleg nem tud semmit.
*Sóhajt, majd sietve lelép a folyó medréhez, hogy a vízben megmossa arcát. Vicces, pont itt mosta le magáról a vért legutoljára, mikor a Polgárnegyedben elmenekült a szörny elől.
~ Üldözőből üldözött, mi? ~
Megenged magának egy csendes kuncogást, majd visszalép a férfi mellé. Arcán kövér vízcseppek csillognak.*
- Követem őket, legalábbis ameddig tudom. Ha lebukok, akkor vagy támadok, vagy eliszkolok. Meglátjuk, hogy mi lesz. Velem tartasz, vagy kimaradsz ebből inkább?
3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 16:36:24
Üzenet elküldve: 2025-09-22 16:36:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
* Venthel egyszer csak furcsán kezd viselkedni és elindul valamerre. Arrafelé néz, amerre a másik, de nem lát ott semmi különöset, csak egy szőke, rövid hajú nőt és egy napbarnított bőrű fiatal férfit. Az egy dolog, hogy nem látott még wegtorenit, most meg rögtön kettőt egy nap alatt, de azért nem kéne így reagálnia rá. Ennek ellenére sóhajt egyet, és szótlanul követi őt a tisztásra. *
– Na, mit láttál? * Szólal meg, amikor már kellően távol járnak a piactér zajától. Nem kell kétszer kérdeznie. Érdeklődve figyeli, ahogy a másik a kézi számszeríjával babrál. Nem látott még ilyen szerkezetet, de veszélyesnek tűnik. *
– Azt hiszed? * Bár, ha valaki, akkor Muzomgo hisz a csodákban, azt nehezére esik elhinni, hogy a másik pont most látta meg az sa'nit. Pont akkor, amikor felhívta rá a figyelmét, hogy talán ott van a közelben. Úgy sejti, hogy túlságosan is sikerült ráijesztenie a fiúra. *
– Legyél óvatos. Mennyire biztos, hogy ő volt az? Ha folyton ő jár az eszedben, hajlamos lehetsz ott is őt látni, ahol nincs ott. Nyugodj le, és próbáld felidézni, hogy nézett ki a szajha. * Amennyire csak lehetséges, próbál hinni benne, hogy Venthel az igazat mondja és nem vesztette el teljesen az eszét. De akkor sem hagyhatja, hogy csak úgy lelőjön egy ártatlan nőt a piactér közepén, mert kicsit hasonlít a sa'nira. *
– Lehet, hogy veszélyben van, de az is lehet, hogy a társa. Mi a terved, lelövöd? * Próbál nyugodt maradni, de persze őt is felzaklatja a gondolat, hogy talán csak néhány tíz méter és egy pár bódé választja el Sa'Tereth egyik démonjától. *
– Vagy követed, hogy hová tart? Lehet, hogy akkor többet megtudsz, és nem kerül egy ártatlan ember életébe. * Muzomgo tudja, hogy olykor szükség van az áldozatokra, de ha lehetséges, akkor elkerülné a felesleges emberölést, és Venthelt sem buzdítaná arra. Meglátja, szavai elérik-e a várt hatást. *
* Venthel egyszer csak furcsán kezd viselkedni és elindul valamerre. Arrafelé néz, amerre a másik, de nem lát ott semmi különöset, csak egy szőke, rövid hajú nőt és egy napbarnított bőrű fiatal férfit. Az egy dolog, hogy nem látott még wegtorenit, most meg rögtön kettőt egy nap alatt, de azért nem kéne így reagálnia rá. Ennek ellenére sóhajt egyet, és szótlanul követi őt a tisztásra. *
– Na, mit láttál? * Szólal meg, amikor már kellően távol járnak a piactér zajától. Nem kell kétszer kérdeznie. Érdeklődve figyeli, ahogy a másik a kézi számszeríjával babrál. Nem látott még ilyen szerkezetet, de veszélyesnek tűnik. *
– Azt hiszed? * Bár, ha valaki, akkor Muzomgo hisz a csodákban, azt nehezére esik elhinni, hogy a másik pont most látta meg az sa'nit. Pont akkor, amikor felhívta rá a figyelmét, hogy talán ott van a közelben. Úgy sejti, hogy túlságosan is sikerült ráijesztenie a fiúra. *
– Legyél óvatos. Mennyire biztos, hogy ő volt az? Ha folyton ő jár az eszedben, hajlamos lehetsz ott is őt látni, ahol nincs ott. Nyugodj le, és próbáld felidézni, hogy nézett ki a szajha. * Amennyire csak lehetséges, próbál hinni benne, hogy Venthel az igazat mondja és nem vesztette el teljesen az eszét. De akkor sem hagyhatja, hogy csak úgy lelőjön egy ártatlan nőt a piactér közepén, mert kicsit hasonlít a sa'nira. *
– Lehet, hogy veszélyben van, de az is lehet, hogy a társa. Mi a terved, lelövöd? * Próbál nyugodt maradni, de persze őt is felzaklatja a gondolat, hogy talán csak néhány tíz méter és egy pár bódé választja el Sa'Tereth egyik démonjától. *
– Vagy követed, hogy hová tart? Lehet, hogy akkor többet megtudsz, és nem kerül egy ártatlan ember életébe. * Muzomgo tudja, hogy olykor szükség van az áldozatokra, de ha lehetséges, akkor elkerülné a felesleges emberölést, és Venthelt sem buzdítaná arra. Meglátja, szavai elérik-e a várt hatást. *
3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-22 15:06:14
Üzenet elküldve: 2025-09-22 15:06:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
*Mindenki ilyen. Rendben. Elkönyveli magában, hogy ez is olyan dolog, minthogy a pusztai nomádok rezes bőrűek, meg a szemük kicsit másabb, az északiak többnyire szőkék, szakállasok. Csak ez... Kicsit erős Venthelnek.
Sa'nik, istenek, élet-halál harcok, idegenek... Ez már kicsit sok. A fiú érzi, hogy lassan el fog kezdeni fájni a feje, ha ez így megy tovább. Aztán a kimondhatatlan nevű férfi figyelmeztetésére körbe is irányítja tekintetét a piactéren.*
- Bazmeg.
*Nem tudja, hogy Norgen-e az. A haja stimmel, csak rövidebb, az arca is stimmel ha emlékezete nem csal, nagyjából minden pipa, de elég messze van ahhoz, hogy ne lehessen száz százalékosan biztos a dolgában.*
- Kövess!
*Vakkant rá a hittérítőre, aztán ha az követi, csakhamar a tisztáson találják magukat.
Számszeríját felcsatolja alkarjára, köpenyének ujját feltűri. Ha kell, azon nyomban fel tudja tekerni a szerkezetet és remélhetőleg át tudja lőni a nőstényördög fejét.
Ha a férfi követte, akkor most valahol a tisztás túlfelén találhatja magát; a piactérre való bejárattal átellenes oldalon, hátukat a folyónak vetve.*
- Ott volt. Azt hiszem. Megismerem az arcát, de nem tudom megmondani biztosra. Volt vele egy fiatal fiú is, nagyjából velem egyidős.
*Ahogy szívverése lelassul és lassan tovaszáll a hirtelen ijedtség, hirtelen lefehéredik arca.*
- A kurva életbe! Lehet, hogy az a fiú most veszélyben van, mi?
*Mindenki ilyen. Rendben. Elkönyveli magában, hogy ez is olyan dolog, minthogy a pusztai nomádok rezes bőrűek, meg a szemük kicsit másabb, az északiak többnyire szőkék, szakállasok. Csak ez... Kicsit erős Venthelnek.
Sa'nik, istenek, élet-halál harcok, idegenek... Ez már kicsit sok. A fiú érzi, hogy lassan el fog kezdeni fájni a feje, ha ez így megy tovább. Aztán a kimondhatatlan nevű férfi figyelmeztetésére körbe is irányítja tekintetét a piactéren.*
- Bazmeg.
*Nem tudja, hogy Norgen-e az. A haja stimmel, csak rövidebb, az arca is stimmel ha emlékezete nem csal, nagyjából minden pipa, de elég messze van ahhoz, hogy ne lehessen száz százalékosan biztos a dolgában.*
- Kövess!
*Vakkant rá a hittérítőre, aztán ha az követi, csakhamar a tisztáson találják magukat.
Számszeríját felcsatolja alkarjára, köpenyének ujját feltűri. Ha kell, azon nyomban fel tudja tekerni a szerkezetet és remélhetőleg át tudja lőni a nőstényördög fejét.
Ha a férfi követte, akkor most valahol a tisztás túlfelén találhatja magát; a piactérre való bejárattal átellenes oldalon, hátukat a folyónak vetve.*
- Ott volt. Azt hiszem. Megismerem az arcát, de nem tudom megmondani biztosra. Volt vele egy fiatal fiú is, nagyjából velem egyidős.
*Ahogy szívverése lelassul és lassan tovaszáll a hirtelen ijedtség, hirtelen lefehéredik arca.*
- A kurva életbe! Lehet, hogy az a fiú most veszélyben van, mi?
3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-21 20:21:07
Üzenet elküldve: 2025-09-21 20:21:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Szabadnap//
* Babkár ritkán hagyja el a piacot, de úgy döntött, hogy ma nem nyit ki. Neki is kijár egy kis nyugalom, és semmit nem ér a munka, ha nem tudja kiélvezni annak gyümölcsét. Úgyhogy most boldogan lógatja a lábát a folyó vizébe, miközben arcán egyszerű mosoly. Hagyja, hogy a napfény az arcát simogassa, és nincs semmire gondja ebben a pillanatban. Cókmókja nincs nála, úgyhogy tolvajok hiába is próbálkoznának, sok minden nem ütné a markukat, ezért is olyan önfeledt, és boldog. Azon gondolkodik, hogy amennyi pénzt összeszedett, abból talán egy házat is vehetne lassan. *
* Babkár ritkán hagyja el a piacot, de úgy döntött, hogy ma nem nyit ki. Neki is kijár egy kis nyugalom, és semmit nem ér a munka, ha nem tudja kiélvezni annak gyümölcsét. Úgyhogy most boldogan lógatja a lábát a folyó vizébe, miközben arcán egyszerű mosoly. Hagyja, hogy a napfény az arcát simogassa, és nincs semmire gondja ebben a pillanatban. Cókmókja nincs nála, úgyhogy tolvajok hiába is próbálkoznának, sok minden nem ütné a markukat, ezért is olyan önfeledt, és boldog. Azon gondolkodik, hogy amennyi pénzt összeszedett, abból talán egy házat is vehetne lassan. *
3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:10:50
Üzenet elküldve: 2025-09-20 12:10:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ahol a varjak várnak//
*Dayaneer lassan vág át a tisztáson, de mintha minden lépéséhez külön erőt kellene gyűjtenie. Nem arról híres, hogy az első napsugárral kél, kifejezetten morcos tud lenni, ha túl korán arra kényszerítik, hogy bármit is csináljon, ma reggeli hajcsára azonban nem más, mint az a bosszantó macskajaj. Nem az a fajta, ami egész napos ágyban szenvedésre ítéli az embert, csak az az enyhébb, kissé kavargó gyomros, kellemetlen féle, ami estére jó eséllyel teljesen el is múlik.
A reggeli hűvös erőtlenül még ugyan, de csípi az arcát, arra viszont nem elég, hogy teljesen magához térítse. Megdörzsöli a szemét és halkan morran valamit az orra alatt, ahogy megcsúszik csizmája egy pillanatra a nedves füvön.
Az átmulatott éjszaka kellemetlen következményeit leszámítva egyébként elégedett. Szerzett ördögvigyort, s Laundriant is jó eséllyel sikeresen visszarángatta a Kikötőbe. A hodaril ugyan lemaradt, de ezen nem rágódik sokat. Ipsioni ugyan ígért neki kapcsolatot, de túl sok a bizonytalanság a kövér kereskedő szavaiban, hogy érdemes legyen várni rá. Három napot biztosan nem fog elvesztegetni Artheniorban miatta. Lehet, hogy még a tharg piacon menetközben körbenéz.*
*Dayaneer lassan vág át a tisztáson, de mintha minden lépéséhez külön erőt kellene gyűjtenie. Nem arról híres, hogy az első napsugárral kél, kifejezetten morcos tud lenni, ha túl korán arra kényszerítik, hogy bármit is csináljon, ma reggeli hajcsára azonban nem más, mint az a bosszantó macskajaj. Nem az a fajta, ami egész napos ágyban szenvedésre ítéli az embert, csak az az enyhébb, kissé kavargó gyomros, kellemetlen féle, ami estére jó eséllyel teljesen el is múlik.
A reggeli hűvös erőtlenül még ugyan, de csípi az arcát, arra viszont nem elég, hogy teljesen magához térítse. Megdörzsöli a szemét és halkan morran valamit az orra alatt, ahogy megcsúszik csizmája egy pillanatra a nedves füvön.
Az átmulatott éjszaka kellemetlen következményeit leszámítva egyébként elégedett. Szerzett ördögvigyort, s Laundriant is jó eséllyel sikeresen visszarángatta a Kikötőbe. A hodaril ugyan lemaradt, de ezen nem rágódik sokat. Ipsioni ugyan ígért neki kapcsolatot, de túl sok a bizonytalanság a kövér kereskedő szavaiban, hogy érdemes legyen várni rá. Három napot biztosan nem fog elvesztegetni Artheniorban miatta. Lehet, hogy még a tharg piacon menetközben körbenéz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3180-3199