Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 152 (3021. - 3040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3040. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-27 13:18:49
 ÚJ
>Elyne Vrynn Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj cica//

*Szeme sarkából figyeli, ahogy elkényelmesedik a férfi a fűben. Talán neki sem ártana. De valahogy nem az ő kenyere a henyélés. Most is tettre kész lenne, izmai teljesen megfeszülnek. A feltett kérdésen elgondolkozik. De a válasza szinte rögtön megvan, mégis vár pár pillanatig.*
- Legalább annyi, mint amikor eljöttem a városba, egyből két olyannal személlyel találkoztam, aki közel áll hozzám. De valóban kevés erre az esély. Bár ahogy feltűnt ez a város, mintha gyűjtőhely lenne. Világunk minden tájáról találni itt legalább egy képviselőjét.
*Nem ajándékoztatja meg társaságát most nevetéssel. Kezeit hátrateszi a fűbe, megtámaszkodik rajta. Fejét hátrahajtja, s arcát sütteti az aranyló napban. Barna szemeit lehunyja, most kivételesen ő is csendben marad. Ám hallgatóságát nem tudja sokáig tartani.*
- Nem hiszek benne. Abban hiszek, mindenki a maga jövőjének kovácsa. Minden más meg esetleg a véletlen műve lehet.
*Feleli végül, átgondolva rendesen válaszát. Szemeit végül mégiscsak kinyitja, s szintén csak szemei sarkából figyeli a férfi válaszát. Hetykén vonja meg vállait a válasz hallatán.*
- Nem erre céloztam. Senki sem lehet egyforma. Egy zsoldos általában a pénznek él, s hogy miként szerzi azt meg. Ez nem sok célt igényel.
*Fejti ki újra gondolatait. Barna szemeire újra rácsukja koporsóját. Elfogadja a férfi válaszát, miszerint, későn érő típus lenne. Nem zavarja, hiszen nem az ő élete. Nem ő mellette fog elrohanni az egész, mint a férfi mellett. Első ránézésre késői húszas évében járhat. Ha megnézi az északiak életben maradási esélyeit, hát akkor nem sok ideje maradt hátra.
Halkan neveti el magát újra.*
- Ki mondta, hogy nem tudok már most egy két trükköt? *Néz rá fél szemmel, sandán. Ajkai szegletében kaján vigyor vibrál. *
- Össze lehet egyeztetni az életet az előrejutással az életben. Láttam már épp elég telet, mégsem ment el mellettem az élet. Keményen végigdolgoztam az életem, mert nem engedhettük meg. *De a következő felvetésen elröhögi magát.* - Szerelem?
*S nevetése újra előtérbe kerül. S ezzel talán mindent elmondott, amit erről gondol. Néha sokszor a tettek, a mozdulatok, apró vonások jobban elmondják mit is gondolnak egy-egy dologról, mint a szavak. De a másik kérdésnél csak még nagyobb kacajba fog bele. Hátradől a fűben, s mezítlen talpaival rúgja a zöld, bársonyos füvet. Nem elképzelhetetlen számára egy család léte, hogy anya legyen. Ám a tipikus családi modell valahogy távol áll tőle. Amit otthon látott… Számára az egy család, még ha oly különös is.*
- Zsoldos, igaz. Ismered talán?
*Kérdezi kíváncsian, újra felülve. Az újabb kérdésen, pedig csak elmosolyodik, halványan.*
- Családi hagyomány. A gyerekeknek el kell hagyniuk a szülői fészket tíz évre. Meg kell élniük, úgy ahogy tudnak. Ha nem, akkor meghalnak. *Vonja meg a vállait.* - Magunkra vagyunk utalva tíz évig. Azután hazatérhetünk. *Az már másodlagos, hogy mindez főként a fiúkra, a harcosokra vonatkozik, s hogy ő valójában elszökött otthonról, húgával.*


3039. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-26 10:01:38
 ÚJ
>Necraas al Rhy'kerith avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj, cica//

* Az almacsutkákat kissé távolabb rakja a fatövébe, míg azt az egy szemet maga mellett hagyja, hátha a lány időközben megéhezett vagy megkívánja. Míg Elyne az utolsó koszt is lepucolja a lábacskájáról, addig ő letép, egy száraz fűszálat melynek végét a szájába tolja. Elfekszik köpenyén, fejét karjaival támasztja alá, meglehet, ha lenne kalapja még azt is a fejére húzná, ám a fa hűs árnyékában semmi szükség nem lenne. Mire a lány végez, addigra Necra fekve henyél élvezve az ágak zörgését s a madarak csivitelését. Akkor nyitja ki csak egyik szemét, mikor Elyne alakja árnyékot vet feje felé. Arrébb araszol, hogy testvériesen osztozhasson meg felleghajtóján. Néma akár a hal. Hagyja, hogy a lány beszéljen, felül annak dallamosan csilingelő hangjára. Olyan, mint a lágyan csörgedező hűs csermely, ugyanolyan hideg s tiszta. *
- Micsoda egybeesések. Hiszel a sorsban? Mennyi az esélye annak, hogy két északit fúj össze a meleg nyári szellő?
* Szólal meg, miután úgy véli Elyne befejezte. Akár költői kérdés is lehetne, s várja, hogy újra felhangozzon a gyöngyöző kacaj, melyet talán évek alatt fejlesztett olyan tökéletesre, melynek minden egyes koppanása cirógatja az ember fülét, mégis olyan idegen. Az utolsó kérdés valóban lehet túlzás és a kelleténél komolytalanul mímelt, de azért legyen hű magához az ember. S talán az újabb próbálkozásért, nem fogják még hallá varázsolni. – Bár, itt nagyobb esélye lenne az életben maradásra, mint a piacon. – Viszont a sorsra vonatkozó válasz érdekli, kíváncsi egy Elynhez hasonlatos lány miben is hisz.
Hűvös szépség. Nem. Nem mondaná. A barna haj az őzike szemek, mind olyan küllemi jegy, melyről inkább jut eszébe egy kellemes kora őszi nap, mint egy fagyos éjszaka. De ami, a viselkedését illeti a lánynak, nem csodálkozna rajta, ha Jégkirálynőnek csúfolták volna, a havas csúcsokon. Bárhogy is szeretné ezt természetesnek vélni, hogy valóban ilyen, valahogy mindig egy csiszolatlan gyémánt jut róla eszébe. Melyet addig, addig formáltak, tisztogattak, míg valódi énjét teljesen lehámozták róla. Ez a gondolatmenet akkor fut végig agyán, mikor a lány arról beszél, hogy fagyos szellő hátán érkezett meg a városba. *
- Cél.
* Formálják ajaki a szót. Céljai már rég nincsenek, legalábbis olyanok melyekhez kitartásra s türelme lenne szüksége. S talán sosem voltak. Tehát Elyne összefoglalta nagyon is jól a dolgokat. A mának él. *
- Ha arra gondolsz, hogy nem akarok-e hős lenni, elismert katona vagy éppen köztiszteletben álló nemes, akkor nem. Nincsenek ilyen irányú terveim. Hogy a te szavaiddal éljek, lébecolok.
* Kacag fel a szóhasználaton. Hisz még ilyen kedvesen senki nem hívta fel a figyelmét arra, hogy naplopó, s egy semmirekellő alak, akinek minden úgy jó, ahogy van. Fordul oldalára, hogy felkönyökölve fejét kezén támassza meg, s úgy emelje éjfekete szemit a lányra. Szájából pedig kikapja a sárga gazt. *
- Nem találtam még meg vezérlő csillagom, mely megmutatná nekem a célt. Későn érő típus vagyok.
*Vonja meg vállát, majd veszi fel újra az előbbi pozitúráját. *
- Ah, szóval jelen pillanatban arra nagyobb esélyem van, hogy elragadjon egy sárkány, minthogy te hallá változtass?
* Hangjában bujkál némi élc, szája szegletében pedig egy önelégült mosoly. *
- Kilenc év az rengeteg idő, s közben elfelejtesz élni. Hány telet is láttál már életedben? Talán húszat, huszonkettőt? S a szerelem? Élsz a kötelességnek, s a célodnak, míg elrepülnek feletted az évek.
* Fordítja át szájában a gyomot, ha már a szájába vette, s fordítja fejét a lány fejét. Szemeit összeszűkíti, hogy jobban lássa az arcát, hisz a felkelő nap fényei aranyszín aurát vonnak a lány köré. Szinte csak őzike szemei világítanak árnyékba bújó arcában. Kedve lenne megérinteni a leomló hajzuhatagot, s végig simítani a hibátlan arcon. De visszafojtja a késztetést, teljesen nem bizonyosodott meg arról, hogy a lánynak nincsenek rejtett praktikái, ahhoz, hogy jobb létre szenderítse. S semmi kedve még, a túlvilágon kezet fognia azokkal, akiket ő maga küldött oda. *
- Nem akarsz magad mellé egy férfit és szoknyád körül ugráló porontyokat?
* Elnézve Elynet, nem kifejezetten az anya típus, akinek minden vágya az lenne, hogy visító kölykökkel kelljen kínlódnia. Meg is lepődne, ha igen lenne a válasz. S ebből fakadóan, az sem lenne meglepő, ha a másik nem is hidegen hagyná. Perverz dolog, s sajnálatos Necra részéről, de nem tartja kizártnak, hogy Elynenek az okoz földöntúli gyönyört, ha egy férfi test helyett, száraz és öreg tekercseket simíthatnak puha kezei.
Emlékei nem csaltak, pont oda, abba a bizonyos „harci iskolába” akarta őt is küldeni apja, hogy fegyelmet tanítsanak neki, ahogy legidősebb fivérének is. Már a gondolattól is felfordult a gyomra, hogy fatökűvé neveljék. Nagyon jól emlékszik arra, mikor bátya hazatért. Jó kiállású férfivá érett, - na, közel sem olyanná, mint ő- s csak úgy omlottak utána a nők, de az még egy pillantást sem vetett rájuk. Előtte pedig falta nőket. Azóta se tudja, milyen démon szállta meg szegény fejét, hogy abba az átokverte iskolába ette a fene. Bár, ha sejtette volna, hogy ilyen csinos kis mennyecskék is vannak ott, lehet maga is önként vonult volna be, bár hamarabb aludt volna valamelyik lába közt, mint a kaszárnyába. *
- Oh, bocsánat, zsoldos iskola.
* Javítja ki magát, érezvén, hogy megsérthette a kislány érzéseit, pedig mentségére legyen szólva semmi degradáló nem volt a megjegyzésében. S nem is volt benne biztos, hogy jó helyen kapiskál. Viszont ez a tény, hogy fején találta a szeget, új lehetőségeket vet fel. *
- S hogy, miért keveredik egy ilyen nő ide, kinek nem csak otthona a fagyos észak, de természetében is magában hordozza a fagyos leheletét a büszke ormoknak? S ráadásul egyedül.


A hozzászólás írója (Necraas al Rhy'kerith) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.26 10:02:39


3038. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-25 21:35:33
 ÚJ
>Elyne Vrynn Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Jaj, cica//

*Csak egy hümmentés kíséretében bólint egyet, ahogy a férfi elismétli szavait. Közben félig hátrafordul, hogy barna íriszeivel megszemlélje mit is csinál az idegen. Halovány mosolyt pillant még felé, s még egy utolsó pillanatra visszafordul, hogy megpucolja lábát. Ismétlésnek gondolja, majd elgondolkozik rajta, hogy talán válasz is lehet a kérdésére. Visszasétál a férfihoz, s leülve mellé összeszűkíti szemeit.
Félrehajtott fejjel hallgatja, ahogy megakasztja szavát, s láthatóan elgondolkodik szavain, hogy mit is mondjon neki. Megérti a férfit, hiszen nem tudhatja, hogy kivel került össze. Így jogosnak tartja, hogy megválogatja a szavait.*
- Oh. Én is pár évszakkal ezelőtt érkeztem. Lassan egy éve. Téli jeges szelek kíséretében érkeztem meg. Az otthoni fagyos időjárásunkat elhoztam a városba, sokan furcsállták. *Mosolyodik továbbra is, ahogy visszagondol. Épp a szezonális fesztiválon volt jelen. Számtalan ismerőssel találkozott. Szám szerint kettővel. A régen látott nővére, s az egykori zsoldosuk, a Láthatatlan.*
- Zsoldos.
*Ismétli a férfi után. Ismerős ez a szó, nem kell sokat ízlelgetnie, hogy újra kedvére kapjon a jelentése. Régen ízlelgette, szeretett volna ő is egy lenni bátyjai közül. Velük azonos lenni. De látta nővére példáján, hogy neki mennyire nem engedték. Csak korlátozottan vehettek rész „kiképzéseken”, amik nem is a táborba zajlottak.*
- Szóval nincs célja? Csak lébecol a világba, hátha fog valami történni magával? A mának él? *Kérdezi kíváncsian, felvonva szemöldökét. Majd jön a visszakérdezés. Halkan nevet fel, hiszen saját fegyverét fordítják ellenük.*
- A tanítást élvezem, nem tagadom, de nem szeretnék életem végéig tanítani. Inkább lennék a másik oldalon. A mágia tudományának szeretném szentelni az életemet. Eme tudomány nem a legegyszerűbb a világon, s sokat kell még fejlődnöm, hogy képes legyek megérteni a tanítás rejtélyeit.
*Feleli talán kicsivel hosszabban, mint akarta. Nem tudja, hogy mennyire volt zavaros ez a másik számára. Talán nem is erre számított. Sose rejtette véka alá, hogy mit szeretne elérni az életében. Már csak kilenc éve van hátra.*
- Igen, pontosan ezt mondtam.
*Mosolyogja büszkén, de utána rögtön össze is vonja szemöldökét. Nincs hozzászokva, hogy felismerni vélik nevét. Necraas utolsó kérdésére, viszont hangosan, s talán epésen.*
- Valami harci iskola. *Neveti továbbra is. Ültében előre dől, s átöleli térdeit egyik kezével. A másikkal a földet csapkodja, s homlokát is ráhatja felhúzott térdeire. Jót derül a szóhasználaton. Egy külsős számára valószínű, hogy ennek tűnhet családjuk múltjából fakadó foglalkozás.*
- Igen így is fogalmazhatnánk. Családom zsoldosokat nevelnek, gyerekkoruk óta. De igen, fent a legészakibb hegyek fagyos földjein.


3037. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 21:51:11
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*A ló ~Mogyi?~ hirtelen előtűnik a sötétből, és engedelmesen megáll előttük.
Ryr nem barátkozik vele, hadilábon áll az állatokkal alapjáraton, így hagyja, hogy Ydriss beszéljen hozzá. Amúgy is az ő hátasa.
Aztán amint ló és gazdája letudják a kötelező köröket, a félvér a paripa oldalához sétál, és leereszti ott az elf lábait a földre, hogy a hóna alá nyúlhasson, és beletehessen oldalasan a nyeregbe.*
~Na, ennyi fizikai munka nekem mára elég is lesz...~
*Amint a nő a helyén van, már kapaszkodik is meg a nyeregbe, és felhúzza magát, majd macskaügyességgel átlendíti egyik lábát, és elhelyezkedik. Fél kézzel megfogja Ydrisst, másik kezével pedig a kantárt.*
- Indulhatunk, hölgyem? *kérdezi aztán, majd elvigyorodik.*
- Bár a naplementébe sajnos már nem tudunk ellovagolni, de egy csókot azt hiszem igazán megérdemelnék. *tréfálkozik, bár valószínűleg nem minden szavát gondolja teljesen annak. Majd ha Ydriss beleegyezik, elindulnak végre, és otthagyják a táborhelyet.
A következő megálló pedig már Arthenior temploma lesz.*


3036. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 20:50:05
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrr//

*Eleve nem volt túl jó állapotban, mikor a tisztásra érkezett, még ha a korábbi stádiumhoz képest javult is helyzete. A fájdalom, ami még mindig élénken lüktet vállában, és a vérveszteség pedig maradék erőtartalékait emészti fel éppen. Így kis késéssel fogja fel a neki címzett szavakat, és csak lassan reagál a kérdésre is. Aprót bólint először, de rögtön meg is bánja, a szédülés, amit már eddig is érzett, felerősödik, és a gyenge émelygés is erőre kap.*
- Fel fog, amíg én is ott vagyok. *Próbál összerakni egy értelmes mondatot. Azt most nem fejti ki, hogy a kanca külön egyéniség, és hogy elég gyakran makrancos, főleg a téren, hogy kit enged a hátára, ámde az is igaz, ha gazdája kéri, és ő is ott van, hajlandó kivételeket tenni.
Ha nem is rögtön, de érzékeli Azzu érkezését is, aki hamarosan el is tűnik Ryrr táskájában. A kisállat és a félvér közti kapocsnak azért csak sikerül egy aprócska, fáradt mosolyt csalnia a lány arcára. Ezt egy gyengécskére sikeredett füttyszó követi, ám a közeledő patadobogás hallatán már biztos, hogy elegendő jelzés volt a hátasnak, hogy odahívja őt. Közben már próbálja összekaparni az elf a maradék tartalékait, hogy képes legyen reszkető lábbakkal felkelni, ám meglepetésére a félvér megelőzi, és az ölébe veszi. Nem tiltakozik, nem pazarolja feleslegesen kevéske erejét, csupán gyengén átöleli, hogy belé tudjon kapaszkodni, és némiképp megkönnyítse a cipelés műveletét. Nem mintha olyan súlyos egyéniség lenne a karcsú elf.
A kanca a páros előtt áll meg, füleit billegetve, bizalmatlanul méregetve az idegen plusz egy főt. Gazdája felé nyúl, gyengéden megsimogatja az állat homlokát.*
- Nyugalom Mogyi, minden rendben van. De most kénytelen leszel kettőnket vinni a hátadon. Most az egyszer kibírod a kedvemért? *A ló elégedetlen horkantással felel, mintha tökéletesen értene minden egyes szót, ám nagyobb ágálás nem érkezik felőle, így valószínűleg a megbokrosodás veszélye nélkül nyeregbe lehet szállni.*


3035. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 16:30:05
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*A lány, mintha csak neki engedelmeskedne, le is fekszik, és szemlátomást bágyadtan bámul a tűzbe.
Ryrros is érzi, hogy már jóval hűvösebb a föld és a levegő, mint eddig volt, s ha még lehetne is bírni a szabadban, talán ebben az állapotában nem tanácsos itt maradnia a nőnek.*
- Rendben. Elviszlek Muthoz. *mondja, szinte ellenkezést nem tűrő hangnemben, bólintva Ydrissnek.*
- A lovad engedni fogja, hogy felüljek rá? Nem szeretnék gyalogolni, ha már egy irányba tartunk, és talán neked sem ártana, ha valaki támogatna, mert nem volna szívderítő látvány ha lefordulnál a nyeregből. Sok vért vesztettél. *magyaráz, majd fel is tápászkodik, és összepakolja a holmiját.
Egy füttyentés kíséretében aztán megjelenik Azzu is, aki jócskán belakott ez idő alatt a finom falatokból, és engedelmesen eltűnik a férfi táskájában, melyet ekkor Ryr fel is emel, s átvet a vállán. Földet rúg a tűzre, amíg az biztosan ki nem alszik, aztán visszacsatolja oldalára ostorát, majd Ydrisshez lép.*
- Próbálj meg keveset mozogni. *mondja neki, s mielőtt még az elf bármit is tehetne ellene, máris felnyalábolja, s megtartva a lányt ölében, elindul vele a lova felé.
Úgy látszik ez egy ilyen nap, hogy folyton nőket kell cipelnie a karjában.*


3034. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 15:15:40
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrr//

*Eleve nem volt még teljesen rendben, a fájdalom és vérveszteség pedig még többet kivett belőle. Mintha csak a félvér megjegyzését akarná megerősíteni dől le lassan a földre, ép oldalára feküdve, még mindig a tüzet bámulva.
A nyár már odébb állt, az esték kezdenek hűvösebbek lenni, a talaj is kezd kihűlni, mégsem zavartatja emiatt magát. Merre is tart? Ó igen, kint akarta tölteni az éjszakát. A tisztás még ideális hely lett volna, ám azóta nem kevés vérnyommal szennyezték be a helyet. A két madár is itt lett megkopasztva és kibelezve, ami szintén nem kívánatos vendégeket csalogathat ide. Az itteni vadak szokásait nem ismeri, nem tudja, menyire mernek közel merészkedni a városhoz, kockáztatni pedig most nem akar.
Így hát nagyon rövid heverészés után tornázza magát ülésbe megint.*
- Kénytelen leszek visszamenni a városba. *közlendőjét egy lemondó sóhajjal járja. Máris fel kellene keresnie azt a Muth nevű gnómot? Túl hamar ellőné ezt a szívességet. Ellenben a Pegazussal sem akarja kísérteni a szerencséjét, harmadik opció pedig legfeljebb az, ha a Szegénynegyed valamely utcáján tölti az éjszakát. Csupa csodás lehetőség, ezt az arcára kiülő fintor is jelzi.*


3033. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 14:52:04
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Ryr nem teljesen biztos benne, hogy Ydriss felfogta minden szavát, de ezen nem lepődik meg. Ha a nő helyében volna, ő sem lenne másként ezzel. Azon csodálkozik, hogy csak könnybe lábadt a lány szeme, és még nem potyognak a földre azok az apró kis sós cseppek.
Figyeli, ahogy az elf a lángok martalékává teszi testének egy darabkáját, a billoggal. Tudja ő is, hogy ezzel még nem hagyja maga mögött az egészet, de sokszor könnyít a dolgokon, ha hasonlót cselekszünk. Persze ebbe nem feltétlenül tartozik bele, hogy ki kell vágni egy darabot az emberből, de hallott már olyan elmére ható módszereket, hogy ez eldobni vágyott rosszat kövekre írják, és messzire vetik egy tóba vagy hasadékba, úgy, hogy utána sem néznek. Sokszor könnyít az ilyen a lelkeken. Persze nem az övén, és eszébe sem jutna hogy bármit is eldobjon magától, amikor mindennel pontosan úgy elégedett, ahogyan van.
A pattogó lángokba mélyed gondolatai közepette, amikor meghallja a köszönetet.
Ydrissre pillant, és vállat von.*
- Nem tesz semmit. *hunyorog.*
- De talán nem ártana pihenned erre egyet. Jobb, ha lefekszel. *tekintete az ezer csillag szemére vándorol, melyek egykedvűen szemlélik őket a magasból, a tinta fekete égen.
Közben ujjaival megkeresi a kockás kendőt, és elkezdi törölgetni vele kézfejét.*
- Lassan nekem is indulnom kell. Te merre tartasz? *pillant vissza Ydrissre.*


3032. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 14:14:56
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrr//

*Nem is azért adja ki azokat a hangokat, hogy szánalmat vagy együttérzést váltson ki a férfiból. Még csak az kellene, hogy ezek lassítsák a munkájában, és emiatt jóval hosszabbra nyúljon a kellemetlen procedúra. Elnyomni azonban nem tudja a hangokat, csak visszafogni.
Szerencsére a fájdalom miatt nem hallja azt a különös, most minden bizonnyal gyomorforgató hangot, így is eléggé émelyeg már, és csillagokat lát maga előtt, anélkül, hogy felfelé nézne a valóban csillagos égre.
A metszés azonban véget ér - igaz a fájdalom ezzel ég nem ér véget. Amint a szíj kikerül fogai közül, ajkába harap, így próbálva csendre inteni magát, s bár nemsír, a könnyek azért gyűlnek a szemében. Ismét megrándul, mikor a sebhez nyomja a kendőt Ryrr, de továbbra se szánt szándékkal nehezíteni próbáló szándék van mögötte.
A hallottakra csupán némán bólint. Ne szólal meg, tart tőle, hogy csak valami fájdalmas kiáltás tudná elhagyni torkát a még mindig élénken lüktető fájdalomtól. Nem gátolja semmiben a félvért, és a bizarr és félelmetes látvány ellenére is hálás neki. Ki tudja, ha vannak benne szadista hajlamok, talán még élvezte is a felkérést a férfi, ettől függetlenül megcsinálta, megszabadította attól az átkozott billog nyomtól.
Ez viszont új lehetőségeket vet fel benne. Az egyik elsődleges ok, amiért úgy döntött, nem térhet vissza övéihez, az a vállába égetett jegy volt. Ha csak egy heg marad utána, az már más tészta. Arról azt mondhat, amit akar. Arról azt hazudhat, amit akar. A gondolat egyszerre reménykeltő, és ötét. Így térjen haza? Olyanként, aki nem őszinte a társaival, családjával? Igen, így már egy nap talán hazatérhet, de az még odébb van. Előbb rendbe kell jönnie, minden téren.
Furcsán kábán nézi a kis bőrdarabot, ami nem rég még testéhez tartozott. Szinte farkasszemet néz a véráztatta, égett jeggyel, mielőtt azt a tábortűz lángjainak vetné. Valamitől megszabadult, ez tény, és egy kicsit könnyebnek is érzi magát belül. De hímtől ennyivel még nem tud megszabadulni.*
- Köszönöm. *Szólal meg végre halk, rekedt hangon.*


3031. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 13:30:52
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*A fájdalom hangjai törnek fel Ydrissből időről időre, de ez a félvért egyáltalán nem hatja meg.
És nem akadályozza együttérzés sem a munkájában.
Csak csinálja tovább a dolgát, és amint a lány megrázza a fejét a kérdésére, biccent egyet, és nyomban folytatja is.
Erősebben szorítja a nő kezét, ahogy érzi, olykor megremeg, nehogy megcsússzon a penge, de nem tart már hosszú ideig - Ydrissnek bizonyára óráknak tűnhet - és már érzi is, hogy mozdul a bőr, és az a kevés kis hús, amit még levágott vele. Furcsa hangja van, amint egy gyors, precíz rántással leszedi a maradékot. Mint a ketté tépett pergamennek.
Aztán már le is teszi a tőrt maguk mellé, rá a bőrdarabkát, és a kockás kendővel körbetörli a lefelé csorgó vért az elf bőrén.
Megtörli vele kissé ujjait, hogy megfoghassa a másik tégelyt, amiben valamiféle száraz port található. A félvér tudja, hogy Észak reménye az, egy növény, melynek a száraz őrleménye segíti a sebek összehúzódását. Ám mielőtt a sebbe hintene, a fehér, tiszta kendőt összehajtja, és erősen a sebre nyomja. Biztosan nagyon fájhat, de muszáj szorítania, hogy elálljon a vérzés, vagy legalábbis csillapodjon.*
- Becsületre méltó, ahogyan tűrted. *mondja közben, nem nézve Ydrissre, csak a leszorított sebre.*
- Ennek nyoma fog maradni, és kell majd jó pár nap, mire rendesen begyógyul. Aztán még pár hét, mire varasodik és hegesedik. Szerencséd, hogy nálam mindig vannak eszközök sebellátásra. Már nem mintha gyógyító volnék. *vigyorodik el, ami ebben a fényben, csuklóig véres kezeivel roppantul ijesztőnek hat.*
- Ha elfertőződne, menj el Muthhoz. Neki vannak kövér kis kukacai, azok majd kieszik az elhalt részeket, és rendbe teszi neked.
*Még egy ideig szorítja a sebet, aztán látja, hogy némiképp csillapodik a vérzés, így elveszi a kendőt, és kiveszi Ydriss szájából a szíjat.*
- De talán már ma este sem ártana hozzá menned. *mondja aztán némi gondolkodás után, majd a tégelyből rendesen megszórja a tátongó sebet a nő vállán, majd a fehér kendőből letépi a véres részt, és azt a kis fehéret, ami még megmaradt, összehajtja, a sebre teszi, és visszatekeri a kötést rá.*
- Most ne szellőzzön.
*Vissza ül Ydriss elé, és a véres bőrdarabkához nyúl, s megnézi még a vörös billogot magának, aztán a lány felé nyújtja azt.*
- Tessék, vesd Te a tűzre. Szabadulj meg a mélységidtől ezzel. Engedd el, ahogyan elég majd ez a részed a lángokban. Hadd szálljon el a füsttel együtt. *mondja.*


3030. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 08:30:47
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrr//

*Talán csak lázong az ellen, hogy ennyire vak volt, vagy tényleg jogosan nem áll össze a kép, magam sem biztos semmiben. Az ígéretnek is beillő fenyegetések, a sötét jövő ecsetelése azonban megtörtént, azt pedig semmi módon nem hagyhatta, hagyhatja, hogy beteljesüljön.
Sajnálja. El tudja képzelni, mennyire sajnálja a félvér. Ha népe egy tagja mondaná ezt, talán még el is hinné, de nem efféle érzelmeket társítana történetéhez bármilyen külső szemlélő részéről. Ostoba volt, és még mindig ostoba, hogy nem hagyja csak úgy maga mögött az egészet. ~Túl sokat gondolkodsz.~ Csendül fel az elméjében, ám ez nem saját hangja. Épen az a mély hang, amit felednie kéne. Keserű mosoly kúszik ajkára.
Gondolatait inkább másfelé tereli, a nagy előkészületeket figyeli. Ennek látványa azért némileg megnyugtatja, mert erősíti azon állításba vetett bizalmát, hogy a férfi nem kontár. Az elvégzendő művelet kellékeivel tisztában van, nővére gyógyító, és a kisebbik vörös nem menekült meg attól, hogy idősebb testvére befogja olykor olykor segédkezni. Persze inkább apróbb kisegítő jellegű feladatokról volt szó, de azért tanította is valamennyire. Ellenben az is igaz, hogy népe talán egyetlen gyógyítójának sem kellett billogot eltávolítania bárkiről is. Szerencsére meg sem fordult a fejében, hogy ő essen neki, és egy észárszék precizitásával szabaduljon meg az égetett bélyegtől, no meg visszatartó erő lett volna annak elhelyezkedése is.
Engedelmesen ráharap a szíjra, és a következő pillanatban már kezdetét is veszi a beavatkozás. A hirtelen belé hasító fájdalomra megrándul a karja, de igyekszik fegyelmezni magát már a következő szempillantásban. Nem mondhatni, hogy némán tűri a procedúrát, időről időre fájdalmasan felnyög, és egyre erősebben harap a szíjra, karja azonban csak néha-néha rándul, akaraterejéhez mérten próbálja nem mozdítani. Más ez a fájdalom, mint amikor az acélt sisteregve a bőréhez nyomták, de épp oly kellemetlen. És ennek az utóhatását is elég ideig fogja még érezni, mégis, a vállán egy heg látványát ezerszer inkább elviseli, mint a billogot.
A kérdésre apró, de határozott mozdulattal a fejét rázza. Nem fog elájulni, folytassa így. A fájdalom elég erős ahhoz, hogy mást ne nagyon érezzen annak lüktetésén kívül, de még nem elég ahhoz, hogy jótékony sötétségbe taszítsa tudatát. Így hát kínlódva várja, hogy a félvér végezzen a billog eltávolításával.*


3029. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-23 00:47:14
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*Útja alatt egész jól begyógyultak sebei, főleg annak a kencének köszönhetően amivel Aryna bekötözte. Pár napja már leszedte magáról azt a kötést, de sokat számított hogy hamar kapott valami ellátást. És hát azóta gyógyfüveket is szedett, a napok is teltek, kezdi visszanyerni régi egészségét. Verőfényes napsütésben ér ki a tisztásra ahol az első óriást látta, azóta már nagyon megváltozott a helyzet. Sikerült viszont kiderítenie hogy vannak még olyanok mint ő, érdemes hát tovább próbálkozni, és ezek a különös, hatalmas, szárnyatlan népek szoktak is találkozni velük, tehát talán mégis lenne értelme bemenni ebbe a városba vagy micsodába. Nem szeretne viszont újra megválni a szabadságától így még nem jutott döntésre, kissé visszább húzódik a fák közé és vár, hátha felbukkan valaki aki elég szimpatikus ahhoz hogy megpróbálkozzon vele.*


3028. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-22 23:13:28
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Ydriss megjegyzésére halk kis kacajt hallat, de nem teszi szóvá. Csúnyább dolgokat is vágtak már a fejéhez az önértékelésével kapcsolatban, amíg le nem lohasztotta a vigyorukat. De volt olyan, hogy nem vágott vissza. Többnyire remekül szórakozik az emberek bosszankodásán.*
- A néped szabadságára? Nocsak. *kap a mondaton nyomban a férfi.*
- Csak nem akarja igába fogni a rokonaidat? Így már érthető, miért kellettél neki. Sajnálom, kedvesem. *vág is hozzá sajnálkozó képet nyomban, habár alighanem hidegen hagyja a dolog valójában.*
- Borzalmas érzés lehet rájönni, hogy akit szeretünk, az mindvégig csak kihasznált...
*Ryrrnek erről fogalma sincsen.
Volt régen, hogy produkált hasonló dolgot a szerelemhez, de, hogy ő bárkit is igazán szeressen, elképzelhetetlennek tartja. Azzu az egyetlen, aki jelent valamit a számára, és az biztos, hogy ha bántanák az állatot, a lehető legkegyetlenebbül végezne az illetővel. Talán lassan megnyúzná, napokon keresztül, a kisujjától kezdve. Vagy csak minden nap ejtene rajta egy vágást, amíg ki nem fordulnak a zsigerei. Még nem gondolkodott el ezen igazán.
És most sem gondolkodik el rajta, mert Ydriss nem várt választ ad neki. "Akkor vágd ki."
Azt hitte, majd visszakozni fog a nő, vagy kitalál valamit, csak, hogy ne tegye, de gondolkodás nélkül beleegyezett. Más talán megkérdezné tőle, hogy "biztos?". De Ryrros nem. Ha azt mondja, hát azt mondja. Ő pedig megteszi.
Bólint, majd feláll, és újra a táskájához megy. Ráönt valamit a kezére a sötétben - talán vizet, hogy megmossa - aztán egy tiszta, fehér kendővel, az egyik eltett kockással, és egy újabb tégellyel tér vissza.
Leteszi a holmikat Ydriss mellé, a tőrrel együtt, a sebe alá teríti a nő ruhájára a kockás kendőt, hogy felfogja a vért, majd kicsatolja a nadrágszíját, és leveszi az övet magáról. Megfeszíti két kezével, és a lány felé tartja azt.*
- Harapj rá. Vagy kicsorbul a fogad, és még a nyelvedet is elharaphatod. *magyarázza, még ha felesleges is. Ha pedig a nő ezt megteszi, egyszerre csak lelocsolja a sebét borral, majd mielőtt még Ydriss kettőt pisloghatna, már meg is fogja bal kezével erősen a karját, jobbja pedig villámgyorsan vág bele a vöröslő bőrbe. Próbál gyors lenni, de nem akar kontár munkát sem végezni. Így is csúnya heg marad majd utána, de nem lesz már billog. Félúton aztán megáll egy pillanatra. Csupa vér a keze.*
- Hümmögj, ha úgy érzed elájulsz. *pillant fel Ydrissre.*
- Mert akkor jobb ha lefekszel, mielőtt befejezem. De amíg ülsz, biztosabb a kezem. *mondja, s attól függően, hogy hogyan dönt az elf, ismét neki esik, addig, amíg az égetett bőrfelület rendesen le nem válik a nőről.*


3027. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-22 22:42:25
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrr//

- Micsoda szerénység. *Szúrja azért oda, no nem rosszindulatúan. Inkább amolyan magas labda, amire lecsapott, hogy a feszültséget, ami benne duzzad, kicsit enyhítse.
Kicsit azért meglepi, hogy kettejük közül ő a fiatalabb, már az eltelt éveket tekintve, de hát a félvérek is szép kort megélhetnek, már egy emberhez képest. A férfi pedig olyannak tűnik, aki képes lenne mindent és mindenkit kijátszani, hogy végül az öregkor gyűrje le. Mert bár némi ugratást bevetett az imént, azt el kell ismernie, Ryrr nagyon is ravasz alak.
Ezután viszont hosszú hallgatás következik. Rabszolgának akarta, mi másért sütötte volna rá a bélyegét a mélységi? A kép mégsem akar teljesen összeállni. Talán csak megmaradt naiv énje küzd makacsul. És ha mégis annak van igaza. A dilemmák fogják az őrületbe kergetni.*
- A fajtája az. *Bólint.* És a népem szabadságra is fájna a foguk. *A fájdalom helyett ezúttal keserűség mérgezi a hangját. A tények állása egyértelmű, az imént említett cél eléréshez ő a kulcs.
A hirtelen előkerülő penge miatt ösztönösen hátra hőköl kicsit. Tényleg ennyire egyszerűen megszabadulhat a húsába égetett jeltől, és ilyen gyorsan? Persze, fájni fog, de azok után, amin keresztül ment, ez a legkevesebb. Szeme sarkában már elkezdenek gyűlni az első könnycseppek, ahogy rábólint.*
- Akkor vágd ki.


3026. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-22 22:31:57
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Nos igen, Ryrroshvar éles váltásai cseppet sem szokatlanok azok számára, akik már elég ideje ismerik. És azok tudják is már, hogy nem árt vele óvatosnak lenni, és többnyire fejet hajtani az akaratának. Nem azért, mert olyan félelmetes harcos lenne, hogy könnyű szerrel szemtől szemben bárkit is porig alázhatnak. Nem.
Bár a saját fegyvereihez elég jól ért, de az ő hatalma a szavakban, az elmében, és az ügyességben rejlik. Aki pedig felbosszantja, tudhatja, hogy nem aludhat többé mélyen éjszakánként. Mert egyszer csak arra ébred, hogy a félvér tőre szép vörös csíkot fest a torkára, és az utolsó, amit lát, az Ryrros elégedett vigyora.*
- Van igazság a szavaidban. *váltanak egy jóval kellemesebb - a lány számára legalábbis alighanem - témára a vérnél.*
- És egészen elvagyok az élettel így van. De hát az én eszemmel nem nehéz boldogulni. *vigyorog, és most először villan fel az egója Ydriss előtt.*
- Ifjú vagy még, de jóval hosszabb életed lehet, mint nekem. *mondja aztán.* - Én már közelebb vagyok a százhoz, mint Te
*Nem lepődik meg a lány felcsattanásán. Bárki így reagálna, aki az ellenkezőjét bizonygatná ennek a kérdésnek. Óvatosan bekeni a heges sebet, majd Ydriss szemébe néz.*
- Rabszolgává akart tenni? *kérdezi aztán, komor ábrázattal az arcán.* - Elég régimódi típus lehet... szeretnéd, hogy kivágjam a billogját?
*Kérdi, s ekkor valami villan is a kezében, s a tűz fényében kirajzolódik egy fényes penge.
Ki tudja hogyan vehette elő ilyen gyorsan a tőrt, és azt is csak ő tudja, hogy pontosan honnan.*
- Értek hozzá. De pokolian fájna.


3025. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-22 22:11:57
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrr//

*Hallgatva Ryrr szavait a vérről és annak lehetséges hatalmáról, akaratlanul is megborzong. A vérnek bizony még mágia nélkül is óriási ereje lehet. Hiszen őt is a vér által szőtt kötelék indította el otthonából. Harag és düh vezette, de a kiinduló pont a közte és nővére közti kapocs.
A valós természetről fellebbenti a fátylat néhány pillanatra, és ezt a képet jól az emlékezetébe vési. Talán most kijönnek egymással a félvérrel, de jobb lesz óvatosnak lenni vele.
A kérdés viszont meglepi? Hogy mi ok az ünneplésre? Ahogy ő látja, nagyon is sok.*
- Az nem elég, hogy élsz? Bármilyen körülmények is játszottak közre, végül a világra jöttél, és éltél a kapott lehetőséggel. Nem mindenki az idő vas foga miatt távozik az élők sorából, és olyan is akad jó pár, aki még gyerekként vagy még ifjabbként lép a másvilágra. Ők már nem ünnepelhetnek. Te igen. Ahogy elnézem, ráadásul jól boldogulsz a nehézségek ellenére is.
*Adja meg a maga válaszát, hogy ezt a férfi elfogadja-e vagy sem, az már rajta múlik.*
- Ez valószínűleg így is van. Hatvan még biztosan nem vagyok. A kettő között járok valahol. *Bólint megerősítésképp.
A billog látványa magától értetődően veti fel a gyanút, a válasz mégis haragvón, ingerülten villanó tekintettel érkezik.*
- Nem vagyok senkié! *És mégis, az indulat, a düh, és a felháborodás mélyén még itt is ott lapul a fájdalom. Magának akarta a hím, de végül elszakadtak egymástól. Csupán néhány szó, amit még hozzá kellene tennie, de nem tudja kimondani őket. ~Áltasd csak magad, de nem csak a válladon pihen a billogja.~
Nem néz az égett felületre, ám így is megannyi érzést felkavar, melyekkel hiába kezd, nem tud uralkodni felettük, bármennyire is próbál. Egy darabig ez minden bizonnyal még így fog maradni.*
- Ismerem a növényt, valamennyi nekem is volt belőle. *Bólint, hangja fátyolos, szinte reszketeg a belső feszültségtől. Hagyja, hogy Ryrr kenjen a pépből belőle, ám a legapróbb érintésre is összerezzen. Ez a seb állapotából adódóan biztosan nem a fizikai fájdalomtól van.*


3024. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-22 21:52:34
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

*Ryrr sötéten néz a lányra a szavait hallva, és egy ideig meg se rezzen. Végül mégis csak megszólal kissé rekedten.*
- Ó, a vér... a vér sok mindenki figyelmét megragadja. *kezd bele olyan halkan, hogyha a nőnek nem volnának élesen halló elf fülei, talán nem is hallaná.*
- És erősebb hatalma van olykor, mint bármi másnak... ha egy élő testet használ az ember... elképesztő dolgokra lehet képes... ám ez olyan dolog, amibe jobb, ha soha nem mélyed bele senki.
*Olyan félmosolyt nyom el a férfi, ami most először tükröz valódi veszedelmet. De csak néhány pillanatig tart, és ismét derűsen csillog a tekintete.*
- Magam nem ünneplek, társaságot pedig nem szoktam szerezni hozzá. Talán egyszer másként lesz, de most még nem. És mégis, mi okom volna rá?
*Szemléli egy ideig Ydriss arcát.*
- Nem múlhattál el olyan régen ötven. Bár ezt a vonásaidból nem fogom tudni kikövetkeztetni. *hunyorog. Majd szánt szándékkal lecsökkenti maguk között a távolságot, és vagy ez, vagy a szavai végül eléri hatását.
Meglátja, hogy mi lapul a kötés alatt, s szinte azonnal ujjai közé veszi a lány bőrét, és odahajol, hogy jobban lássa a tűz fényénél. Persze nem fogja meg a sebet.*
- Ez egy billog? *ereszti el a füle mellett Ydriss kérdését, és összevonja a szemöldökét, majd gyanakodva néz fel rá.*
- A mélységié vagy? *teszi fel a szigorú kérdést, hiszen ha ez így van, az mindent megváltoztat. Aztán ismét a billogra pillant.*
- Néhány napos... *állapítja meg a tényt.* - Hagyd így. *utasítja, majd feláll, és a táskájához megy. Egy ideig matat benne, aztán egy tégellyel a kezében tér vissza előbbi pozíciójába, és letérdel a lány elé.*
- Vízi Rysha. *mondja csak úgy mellékesen, és Ydriss ha ismeri a növényt, ha nem, ő bizony leszedi a tégely tetejét, és máris az ujjára vesz egy kicsit a pépből, hogy a bőrére kenje.*



3023. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-22 21:30:36
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrr//

- Ti ott tanultok mágiát, ha jól tudom. A mágus rész világos, a vér az, ami.. *Pár pillanatig keresi a megfelelő szót.* megragadja a figyelmet.
*Nem, nem ereszti a témát. Hiába sodorta már bajba a kíváncsiság épp eléggé, ismét teret enged neki. Lénye oly meghatározó része ez, hogy nem egyszerű visszafogni.
Ő azonban még nem enged a maga kis titkából, még nyilvánvalóbbá téve, hogy nem egyszerű kis vágásról van szó.
Az emberek ezen szokását eddig nem ismerte, és érdeklődve hallgatja. Persze, találkozott már velük korábban is, de sosem terelődött a beszélgetés fonala ilyen medrekbe.*
- Megvan a maga szépsége ennek a szokásnak. Ha már olyanok között nőttél fel, akik hódolnak ennek, te is nyugodtan ünnepelhetnéd. Van rá okod, nemde? *Pillant rá érdeklődve.* Felnőtt vagyok már, de még fiatal. *Közli saját kormeghatározását. Utána azonban gondolkodóba esik, és rövidke hallgatás után teszi hozzá még a pontosítást.* Ötven már elmúltam, de ennél közelebbit nem tudok mondani.
*Az hogy ajkuk szinte összeér, már olyan közelség, ami feszélyezi. Enyhén hátrébb is húzza az arcát, ám a kitartás végre győzedelmeskedik. Keze mozdul, hogy felhajtsa a ruha ujját, majd elkezdje leszedni a kötést lassú, tétova mozdulatokkal. Csak miután a tűz fénye felé fordítja a vállát, enged rálátást. A nap barnította bőrön ott vöröslik a billog, a húsba égetett bélyeg. A nyom láthatóan relatíve friss, néhány napos lehet, de a nomád körülményekhez képest rendesen el lett látva.*
- Tessék, most boldog vagy? *Szól ingerülten és keserűen, tekintetébe újult erővel tér vissza a fájdalom.*


3022. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-22 21:15:56
 ÚJ
>Ryrroshvar Syn Srrathyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Megfontolt

//Ydriss//

- Sok nevem van, mint mondtam. Egy kettőt én találtam ki, néhányat pedig mások ragasztottak rám. De az ok... Muth a templomban él és dolgozik... én pedig megfordultam ott párszor. Mit gondolsz, miért?
*Ezzel a költői kérdéssel le is zárja magában a témát, habár úgy érzi, hogy a lány nem fog megelégedni ennyivel. A kötéséhez viszont úgy ragaszkodik, mint egy kölyök a rongybabájához.*
- Miért nem akarod megmutatni? Segíteni akarok. Nem tanúsítottam már, hogy csak ezt teszem? *kérdez vissza, és kezd kijönni a béketűréséből, de ebből az arcán mi sem látható, csak a szavainak van egy kissé erősebb éle.
Aztán megvonja a vállát.*
- Az emberek ünnepelni szokták a születést, minden évben, én pedig emberek között nőttem fel. Habár rég nem ünnepeltem, és igazán sohasem. De ahhoz, hogy megismerjünk másokat, ismernünk kell hozzá önmagunkat. Az is hozzá tartozik, hogy tudd, mennyi idős vagy. Így igen, tudom hány nyarat éltem már meg. *fejti ki válaszát eképpen.
Aztán hirtelen olyan közel hajol Ydrisshez, hogy szinte csak egy hajszál választja el az ajkaikat egymástól.*
- Nos? Megmutatod avagy sem?

A hozzászólás írója (Ryrroshvar Syn Srrathyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.22 21:16:53


3021. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-09-22 21:00:39
 ÚJ
>Ydriss, a Kóbor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ryrr//

*Nem kap választ kérdésére, legalábbis nem olyat, amitől sokkal okosabb lesz. De ha a félvér nem szabadul egy kérdéstől, hát ő sem fog tágítani.*
- Akkor hát mi az oka, amiért így ismer, és nem Szürkevérként. Mindkettő beszédes név, ám egészen mást jelentenek.
*Ami a sérülését illeti, felőle akár le is rohadhatna a keze. Bár ezt a látszatot igyekszik kelteni, a kötés nem a válla védelmét szolgálja. Láthatta épp eleget az izzó acél égette nyomot, míg az erdőben próbálta kétségbeesetten összeszedni magát, vagy amikor magányosan csak leszedi a rögtönzött kötszert, hogy hátha mégis csak egy múló lidércnyomás volt minden, vagy ha nagy kelletlen kicsit hagyja mégis szellőzni egy kicsit a sebet.*
- Miért akarod annyira látni? Nincs dolgod vele. Vagy talán kételkedsz a szavamban? *Vonja fel kérdőn tekintetét, nem nagyobbítva cseppet sem a köztük lévő szűk távolságon.*
- Nem tudom pontosan, nem számoltam az évek múlását. *Von vállat egyszerűen. Nem szégyenkezik emiatt, egyszerűen akadt jobb dolga is, mint a lepergett idő számontartása. Nem gondolta fontosnak tudni ezt. Volt gyerek, volt kölyök, majd elérte a felnőtté avatást. Ennyit elég tudnia, ennyi, amennyit lényegesnek tart.*
- Te talán számon tartod? *Néz kérdőn, ezúttal tényleg kíváncsisággal fűszerezve a kérdést.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9120-9139