//Zrekil Losef és Mort//
*Kicsit elmélázik visszagondol azokra a családdal együtt töltött napokra, akkor még minden rokona élt, de persze őt a szülein a testvérén és a nagyszülein kívül mindenki különcnek mondta, s nem igazán fogadta el a család tagja ként, még akkor sem mikor Thaira uralkodott. Mindenki azt mondta furcsa érzés mellette lenni, mintha nem is arra figyelne, akivel beszél, mintha a szürke szemek nem azt az elfet ( vagy éppen embert, esetleg fél-elfet ) figyelnék, aki beszél vele. S részben igazuk is volt hiszen, ha Ally volt hatalmon, akkor belső hangja folyton beszélt hozzá, ha pedig éppen azon volt a vezetés sora, akkor pedig Allyn szólt néha hozzá és állította meg egy-egy nagyobb baj előtt. Viszont, amit mind a ketten csillogó szemekkel figyeltek az a mágia, meg a faragások voltak. Talán még most is azokat figyelik mindketten egy forma érdeklődéssel, s akkor nem szólnak semmit a másikhoz, olyankor kicsit béke van köztük és feszült csend. Ami csak a mutatvány végén engedett lejjebb, s vele együtt szólalt meg valamelyikük, egy kis hozzáfűzéssel, amivel a másik nem értett egyet, s minden előröl kezdődött. Ilyen eseményekre gondoltak vissza mindketten, s nevettek magukban a régi ostobaságokon.*
~Emlékszel milyen arcot vágott a nagybácsi, mikor egyik percben kedvesen próbáltad elfogadni, hogy azt mondta eszetlen vagy, a következőben pedig megmondta neki, hogy ő az eszetlen?~
~Igen emlékszem. Az nagyon vicces volt. Még én is nevettem, pedig már akkor se szerettem, ha rontottad a magamról felépített képet. De az az eset vicces volt, nagyon vicces volt!~
*Nevetnek mind a ketten, de nem sokáig, hiszen a gnóm megint megszólal, így oda kell figyelnie.*
- Az se lehetett semmi. Nem mindenki tud a szó szószoros értelmében a semmiből füstöt csinálni. Más nem vicces lehetett, az pedig éppen eléggé megéri.
*Mondja nevetve a gnóm meséjén, s közben odaértek a dombhoz, elkezdődhet a "mesedélután", mivel mind a ketten szívesn hallgatnák meg mit tud a férfi mesélni a sajátjairól. Allyn leül a fübe, leengedi Xini-t had szaladgáljon egy keveset. Aztán pedig lefekszik, hassal a földre, s tenyereire támaszkodva figyeli a férfit. Aki elkezdi mesélni, hogy ki milyen mágus náluk. Allyn mosolyogva hallgat, s egy ideig Thary is kibírja, hogy csendben maradjon, de mikor a gnóm a veszedelmes tűzmágust említi muszáj megszólalnia.*
~Nekünk miért nem voltak ilyen rokonaink?~
~Mert a mi családunk csak a kereskedelemmel foglalkozik. Te is tudod, hiszen azt inkább te tanultad meg hogyan kell.~
*Rendezi le Allyn, bár az ő elméjében is megfordult ez a kérdés. De be kell érnie azzal, hogy látott már mágust. Bár az ilyenek nem sokáig maradtak a családdal vagy, ha igen azután nem jártak a találkozókra, miután megesküdtek. Így Allyn szinte egyet sem ismert, sőt közelebbről egyiket sem. Viszont hiába bánja, hogy nem ismerte őket, azért örül is, hogy nem mágusok közé született. Akkor mekkora pusztítást csinálna Thaira, ha hatalmon lenne.*
~Óriásit és élvezném. Milyen jó is lenne akkora hatalom a kezemben.~
~El is felejtheted! Nem lenne jó, kicsit sem lenne az! És ne próbálj meg ellenkezni ez így van!~
*Rivall rá belső hangjára mielőtt az nagyon beleéli magát a gondolatba. Továbbra is figyeli a gnómot, aki úgy látszik befejezte a beszédet, még egy mondatot intéz Allyn-hoz, majd iszik egy keveset.*
- Nem kell feltétlen mesélned, ha nem akarsz. Persze örülnénk neki, ha mesélnél. Megjegyzem én sokkal jobban, mint Thary, mert ha mesélsz csendben van. Úgy pedig tudok rád figyelni. De persze nem kell feltétlen mesélni, én nem kényszerítelek.
*A végét már halkan mondja, mosolyogva, s a földet nézve. Amíg Xini el nem fut előtte, s nem áll meg közvetlen kicsit lehorgasztott feje előtt, s emeli fel sajátját, hogy orruk összeérjen. A lány mosolyog,majd megsimogatja a kis jószágot.*
- Menj csak! Szerezz enni, de mielőtt teljesen besötétedik gyere vissza!
*Mondja neki mosolyogva, persze nem tud vele beszélni, de a mozdulatokból tudja, hogy éhes volt, ezt ő tanította neki, ha éhes és nem Thary irányít, akkor meg kell érintenie valahol az arcán. S jelen helyzetben az orra volt leközelebb. A kis gyík el is szalad, pár perc múlva pedig, bologan jön vissza, s letelepedik a lány keze mellett.*