Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-20 08:59:27
Üzenet elküldve: 2020-10-20 08:59:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Egyetértve bólogat a lovag szavaira, miszerint a csatamén a testét is fegyverként tudja használni ha, szükség van rá.*
- Igen, nagyon csodálom őket. Bár én kicsi vagyok, hogy megüljem, de sokat láttam Pirtianesben. *Fiatal kora ellenére olyan közegben nőtt fel, ahol bőven volt lehetősége látni, tapasztalni a katonasághoz tartozó fegyvereket, lovakat, eszközöket. A lovag elismerően beszél az apjáról, ami jól esik neki. Itt egy kicsit szomorúan egészíti ki a másik szavait.*
- Igen, de már csak volt. *Nehezen vesz egy mély levegőt, hiszen apja már nincs az élők sorában, s ez nagyon szomorú emlékeket idéz fel a fiatal gnómban. Gyorsan el is tereli figyelmét és koncentrál arra, hogy mit reagál a lovag arra a kérésére, hogy az apródja szeretne lenni. A férfi elgondolkodni látszik a felkínáláson, de ezt először egy próbával kívánja elkezdeni. Felnéz a lovag szemébe és látni lehet rajta az elszántságot. Az kezén felgyűri a ruhát, hogy nekifeszülhessen a pallos kihúzásának. Fiatal kora ellenére nem a gyengébbek közé tartozik. A gnómok mindig is szívós, erős nép volt, és még mindig azok. Erősen rászorít a pallos markolatára, de tudja, hogy így nem fog neki sikerülni kihúzni. Nagyjából vállmagasságban van a hosszabb markolat neki. Így a vállával alátart a pallosnak, s így már nem csak a kezét, hanem a testének erejét is beveti, hogy kihúzza a pallost a fából. Nem kevés erőfeszítésébe telik, de nagy recsegés és ropogás következtében a pallos kiszabadul a fából, de ezzel a lendülettel Morz hátra is esik. Szerencsére a pallos a farönk mellé esik, így a gnómnak különösebben semmi baja sem keletkezik, hiszen puha fűre esik. A kezét elégedetten dörzsöli össze, mintha a piszkot akarná leseperni róla. Majd amikor feláll, a lovag felé fordul.*
- Kihúztam! *A lovag is nyilván látja az eseményeket, de Morz nem tudja örömét palástolni, így vigyorogva közli a feladat teljesítését a lovaggal.*
*Egyetértve bólogat a lovag szavaira, miszerint a csatamén a testét is fegyverként tudja használni ha, szükség van rá.*
- Igen, nagyon csodálom őket. Bár én kicsi vagyok, hogy megüljem, de sokat láttam Pirtianesben. *Fiatal kora ellenére olyan közegben nőtt fel, ahol bőven volt lehetősége látni, tapasztalni a katonasághoz tartozó fegyvereket, lovakat, eszközöket. A lovag elismerően beszél az apjáról, ami jól esik neki. Itt egy kicsit szomorúan egészíti ki a másik szavait.*
- Igen, de már csak volt. *Nehezen vesz egy mély levegőt, hiszen apja már nincs az élők sorában, s ez nagyon szomorú emlékeket idéz fel a fiatal gnómban. Gyorsan el is tereli figyelmét és koncentrál arra, hogy mit reagál a lovag arra a kérésére, hogy az apródja szeretne lenni. A férfi elgondolkodni látszik a felkínáláson, de ezt először egy próbával kívánja elkezdeni. Felnéz a lovag szemébe és látni lehet rajta az elszántságot. Az kezén felgyűri a ruhát, hogy nekifeszülhessen a pallos kihúzásának. Fiatal kora ellenére nem a gyengébbek közé tartozik. A gnómok mindig is szívós, erős nép volt, és még mindig azok. Erősen rászorít a pallos markolatára, de tudja, hogy így nem fog neki sikerülni kihúzni. Nagyjából vállmagasságban van a hosszabb markolat neki. Így a vállával alátart a pallosnak, s így már nem csak a kezét, hanem a testének erejét is beveti, hogy kihúzza a pallost a fából. Nem kevés erőfeszítésébe telik, de nagy recsegés és ropogás következtében a pallos kiszabadul a fából, de ezzel a lendülettel Morz hátra is esik. Szerencsére a pallos a farönk mellé esik, így a gnómnak különösebben semmi baja sem keletkezik, hiszen puha fűre esik. A kezét elégedetten dörzsöli össze, mintha a piszkot akarná leseperni róla. Majd amikor feláll, a lovag felé fordul.*
- Kihúztam! *A lovag is nyilván látja az eseményeket, de Morz nem tudja örömét palástolni, így vigyorogva közli a feladat teljesítését a lovaggal.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:55:04
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:55:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Godot-ra... vagyis Valuryenre várva //
* A mai reggelen felébredve azt kezdte el tapasztalni, hogy a harisnyában alvás igen macerás dolog, ha nyomban az ébredést követően kell eleget tennie a természet hívó szavának, amely egy röpke vizeletleadásban akar kibontakozni. A kótyagos, még igencsak álomittas fej nem igazán segíti hozzá, hogy hamar kibontsa magát, az akkor még igen feleslegessé váló és útban lévő ruhaneműből. Főleg az igyekezettel a háta mögött, hogy ne csurrantson maga alá. És eme gyötrelmét ma sem tudta még eddig megosztani senkivel sem. Mindig féltékenyen nézi azokat a városiakat, akik mellett van egy társ, akár szerető, barát, testvér, szülő képében. Ő pedig minden áldott reggel magányosan tér magához valamelyik ideiglenes szállójának egyikében. Jobb napjain egy fogadóban, rosszabbakon az egyik utca hideg talaján. Nem ilyen életet képzelt magának gyerekkorában. Senki épeszű sem képzel magának ilyet. De, ha jön a kegyetlen krach, a választás pedig csekély és kegyetlen, akkor nincs más hátra, bele kell törődni a megadatott sorsba. Már az is szerencse, hogy még vehet levegőt, így azt kell becsülje, ami megmaradt. Egyébként meg legalább kellemes városba sodorta a balszerencse. Ha nem is vele, de legalább mindig történik itt valami, s ha mást nem, legalább a meséjét meghallgathatja, ha már nem mindig lehet szemtanúja az izgalmaknak. Amúgy is ő csinál magának bőven izgalmat, ha úgy adódik. Mint a mai reggelen is. Alig, hogy átvészelte az ürítési drámát máris jött az elhatározás, hogy egy alapos fürdés sem ártana. Az az asszony tegnapról nem egészen volt megelégedve a szagával, mikor a fogadóba lépett, így igen hamar ki is penderítették onnan a formás hátsóját. A fürdés persze nem jöhet szóba akárhol, hiszen arany híján nehéz kényelmes mosakodási lehetőséget szerezni. De a nagy gond nem is a kényelem, hanem inkább az, hogy a meleg víz sem tartozik azok közé a luxus lehetőségek közé, amit ő élvezhet. A mosás és a mosdás helyszínéül leginkább a tisztás szolgál, ahol sok hozzá hasonló, kevésbé lelkes lakó fordul meg. Persze nem a hűvös idő beköszöntekor, s nem is a kora reggeli időkben. Legalábbis a mai reggel arra mutat rá, hogy ő az egyedüli, aki képes volt épp ilyen helyzetben kiballagni a vízpartra, hogy egy kicsit rendbe szedje magát. Egy esetleges arra tévelygő tökéletes szemtanúja lehet, ahogy a szőke koszgombóc a fűben gubbasztva, igen kritikus arccal kémleli a víztükröt. Akárhogy is, de hidegnek látszik a víz, amitől már most az egész testét elborítja a libabőr.*
- Nincs az a felsőbb hatalom. Még, ha rózsakert illatom lesz tőle sem...
*Motyogja maga elé, akár egy sült bolond. Viszont még mindig a fülében cseng annak a fajankónak a hangja, aki tegnap majdnem elsodorta a piacon a kölkével együtt.
"Apa, apa az a koszos fiú meglökött. Még büdös is..." Sápítozta a kisfiú, az apaként emlegetett férfi pedig majdhogynem vérig sértve horkant fel, ahogy undorral a szemében mérte végig a szőkeséget. "Nem lehet mindenki olyan szépen rendezett kisfiú, mint te, Imyrin." Riel ezek után még hosszasan azon tűnődött, hogy nem múlhatott sokon, hogy a férfi ne köpje le. Pedig az apa és az elkényeztetett vakarcsa voltak azok, akik galád mód bántak vele. Először is lefiúzták. Mondjuk ez még valamelyest érthető is, hisz hiába vannak formás kis mellei a bő ing és mellény eléggé elrejti őket a nézőközönség elől. Másodszor ő nem ment neki senkinek. Pont lehajolt (igaz elég hirtelen), hogy alaposabban szemügyre vegyen egy csillogó vackot, amire először azt hitte arany. De peche volt azzal is. A felismerés után pedig már fel is borította az a tuskó és a kölke. Végül pedig igen koszos, valóban még talán szaga is van egy kicsi, de ezt nem illik a másik szemére vetni. Olyan faragatlanság, mintha pacsit kérnének egy kar nélküli embertől. De ezek juttatták a mai elhatározásra, hogy, ha csodát nem is tud magával művelni, azért legalább enyhíthetne egy kicsit a problémán. De valahogy nem akaródzik rávennie magát a cselekvésre. A hűvös fuvallat, ami a szabadon lévő alkarját érinti nem igazán hozza meg a kedvét. Viszont most koldulni sincs kedve, pedig, ha egy kis aranyat összeharácsolna talán bejuthatna a fürdőházba. Még ad magának egy kevéske időt, hátha döntésre jut. De sajnos minden gondolatára több az ellenérv, mint amivel cselekvésre venné magát.*
* A mai reggelen felébredve azt kezdte el tapasztalni, hogy a harisnyában alvás igen macerás dolog, ha nyomban az ébredést követően kell eleget tennie a természet hívó szavának, amely egy röpke vizeletleadásban akar kibontakozni. A kótyagos, még igencsak álomittas fej nem igazán segíti hozzá, hogy hamar kibontsa magát, az akkor még igen feleslegessé váló és útban lévő ruhaneműből. Főleg az igyekezettel a háta mögött, hogy ne csurrantson maga alá. És eme gyötrelmét ma sem tudta még eddig megosztani senkivel sem. Mindig féltékenyen nézi azokat a városiakat, akik mellett van egy társ, akár szerető, barát, testvér, szülő képében. Ő pedig minden áldott reggel magányosan tér magához valamelyik ideiglenes szállójának egyikében. Jobb napjain egy fogadóban, rosszabbakon az egyik utca hideg talaján. Nem ilyen életet képzelt magának gyerekkorában. Senki épeszű sem képzel magának ilyet. De, ha jön a kegyetlen krach, a választás pedig csekély és kegyetlen, akkor nincs más hátra, bele kell törődni a megadatott sorsba. Már az is szerencse, hogy még vehet levegőt, így azt kell becsülje, ami megmaradt. Egyébként meg legalább kellemes városba sodorta a balszerencse. Ha nem is vele, de legalább mindig történik itt valami, s ha mást nem, legalább a meséjét meghallgathatja, ha már nem mindig lehet szemtanúja az izgalmaknak. Amúgy is ő csinál magának bőven izgalmat, ha úgy adódik. Mint a mai reggelen is. Alig, hogy átvészelte az ürítési drámát máris jött az elhatározás, hogy egy alapos fürdés sem ártana. Az az asszony tegnapról nem egészen volt megelégedve a szagával, mikor a fogadóba lépett, így igen hamar ki is penderítették onnan a formás hátsóját. A fürdés persze nem jöhet szóba akárhol, hiszen arany híján nehéz kényelmes mosakodási lehetőséget szerezni. De a nagy gond nem is a kényelem, hanem inkább az, hogy a meleg víz sem tartozik azok közé a luxus lehetőségek közé, amit ő élvezhet. A mosás és a mosdás helyszínéül leginkább a tisztás szolgál, ahol sok hozzá hasonló, kevésbé lelkes lakó fordul meg. Persze nem a hűvös idő beköszöntekor, s nem is a kora reggeli időkben. Legalábbis a mai reggel arra mutat rá, hogy ő az egyedüli, aki képes volt épp ilyen helyzetben kiballagni a vízpartra, hogy egy kicsit rendbe szedje magát. Egy esetleges arra tévelygő tökéletes szemtanúja lehet, ahogy a szőke koszgombóc a fűben gubbasztva, igen kritikus arccal kémleli a víztükröt. Akárhogy is, de hidegnek látszik a víz, amitől már most az egész testét elborítja a libabőr.*
- Nincs az a felsőbb hatalom. Még, ha rózsakert illatom lesz tőle sem...
*Motyogja maga elé, akár egy sült bolond. Viszont még mindig a fülében cseng annak a fajankónak a hangja, aki tegnap majdnem elsodorta a piacon a kölkével együtt.
"Apa, apa az a koszos fiú meglökött. Még büdös is..." Sápítozta a kisfiú, az apaként emlegetett férfi pedig majdhogynem vérig sértve horkant fel, ahogy undorral a szemében mérte végig a szőkeséget. "Nem lehet mindenki olyan szépen rendezett kisfiú, mint te, Imyrin." Riel ezek után még hosszasan azon tűnődött, hogy nem múlhatott sokon, hogy a férfi ne köpje le. Pedig az apa és az elkényeztetett vakarcsa voltak azok, akik galád mód bántak vele. Először is lefiúzták. Mondjuk ez még valamelyest érthető is, hisz hiába vannak formás kis mellei a bő ing és mellény eléggé elrejti őket a nézőközönség elől. Másodszor ő nem ment neki senkinek. Pont lehajolt (igaz elég hirtelen), hogy alaposabban szemügyre vegyen egy csillogó vackot, amire először azt hitte arany. De peche volt azzal is. A felismerés után pedig már fel is borította az a tuskó és a kölke. Végül pedig igen koszos, valóban még talán szaga is van egy kicsi, de ezt nem illik a másik szemére vetni. Olyan faragatlanság, mintha pacsit kérnének egy kar nélküli embertől. De ezek juttatták a mai elhatározásra, hogy, ha csodát nem is tud magával művelni, azért legalább enyhíthetne egy kicsit a problémán. De valahogy nem akaródzik rávennie magát a cselekvésre. A hűvös fuvallat, ami a szabadon lévő alkarját érinti nem igazán hozza meg a kedvét. Viszont most koldulni sincs kedve, pedig, ha egy kis aranyat összeharácsolna talán bejuthatna a fürdőházba. Még ad magának egy kevéske időt, hátha döntésre jut. De sajnos minden gondolatára több az ellenérv, mint amivel cselekvésre venné magát.*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-19 10:45:35
Üzenet elküldve: 2020-10-19 10:45:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
- Igen. Egy ilyen értékes és nemes állatra vigyázni kell. Ráadásul egy csatamén tudja is használni a saját testét fegyverként. Csap a fejével, rúg a lábával, ha több részen is megerősítjük, akkor komolyabb károkat is tud okozni.* Vázolja fel neki a tények. Ha a katonaállamból érkezett Morzden, akkor talán nem ismeretlen neki az ilyesmi.*
- Apád bölcs gnóm lehet. Érdemes hallgatni a jó szóra.* Tanácsolja a páncélos igencsak erőteljesen. Ami ezután történik, az egy hirtelen kirohanás Arelow részéről, de legalább utána valamivel jobban érzi magát. A jövevény nem ijed meg ezt látva, sőt inkább tesz neki egy ajánlatot. Arelow rögtön vágná is rá, hogy nem, de aztán mégsem teszi meg. Eltöpreng, hiszen akár tényleg hasznos segítője lehetne.*
- Szóval apród szeretnél lenni? Rajta, akkor húzd ki a pallosom ebből a fából. Ha sikerül, akkor megfontolom.* Tisztában van vele, hogy a gnóm van olyan jó erőben, mint ő, sőt akár jobban is, hiszen kicsi, de szívós fajról van szó. Ha képes kihúzni, akkor hátráltatni már nem fogja.*
- Igen. Egy ilyen értékes és nemes állatra vigyázni kell. Ráadásul egy csatamén tudja is használni a saját testét fegyverként. Csap a fejével, rúg a lábával, ha több részen is megerősítjük, akkor komolyabb károkat is tud okozni.* Vázolja fel neki a tények. Ha a katonaállamból érkezett Morzden, akkor talán nem ismeretlen neki az ilyesmi.*
- Apád bölcs gnóm lehet. Érdemes hallgatni a jó szóra.* Tanácsolja a páncélos igencsak erőteljesen. Ami ezután történik, az egy hirtelen kirohanás Arelow részéről, de legalább utána valamivel jobban érzi magát. A jövevény nem ijed meg ezt látva, sőt inkább tesz neki egy ajánlatot. Arelow rögtön vágná is rá, hogy nem, de aztán mégsem teszi meg. Eltöpreng, hiszen akár tényleg hasznos segítője lehetne.*
- Szóval apród szeretnél lenni? Rajta, akkor húzd ki a pallosom ebből a fából. Ha sikerül, akkor megfontolom.* Tisztában van vele, hogy a gnóm van olyan jó erőben, mint ő, sőt akár jobban is, hiszen kicsi, de szívós fajról van szó. Ha képes kihúzni, akkor hátráltatni már nem fogja.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-19 08:05:53
Üzenet elküldve: 2020-10-19 08:05:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Meglepődik egy kissé, hogy a lovag, a lovát alig egy órája vette meg. Biztosan nagyon jól érthet a lovakhoz, mert úgy látszik, tényleg nagyon jól kijönnek egymással. A páncél hallatán elcsodálkozik.*
- Azzal majdnem sebezhetetlenné teszed! *Már el is képzeli, amint az erős csatamén egy kemény páncélt viselve megtör, akármilyen rohamot. Kivételes lovag válik ebből a harcosból, azt már most lehet látni. A lovag elismerően ravasznak titulálja a fiatal gnómot, ami valamilyen szinten igaz is, ha a fegyverei elrejtésére gondolunk. Az, hogy soha ne becsülje le az ellenfelet egy nagyon fontos szabály. Apjától rengetegszer hallotta.*
- Apám is sokszor mondogatta nekem. *Nagyon jó harcos volt, és amit tudott átadott a fiának, persze még sokat kell erősödnie és nőnie, hogy egy szép napon igazi harcos váljon belőle. Nem tudja még pontos készségeit, képességeit felmérni, esetlegesen affinitását, de majd az idő ezt is fel fogja tárni. A lovag ismerheti a Pirtianesi viszonyokat, mert kemény környéknek nevezi, ami nagyon jól ráillik. Sikerül a lovagot meggyőznie, hogy saját magát meg tudja jól védeni. A másik fordulna el, amikor Morz utolsó kérdése láthatóan váratlanul éri a hatalmas harcost. Valami rossz dolog történhetett a lovag életében, mert azt mondja, hogy már nem szolgál senkit, és nem is lovag többé. Ezt együtt érzően reagálja le Morz, mert a becsület és tisztesség neki is sokat jelentenek. A harcos bosszúságában pallosát egy kidőlt fa tönkjébe vágja, mely mélyen beleszakít a tönkbe. Egy érdekes ötlete támad Morz-nak, amit nem habozik kimondani.*
- Talán lehetnék az apródod. Jól értek a fegyverekhez, meg tudom magam védeni és nagyon hasznos segítőd tudnék lenni. *Próbálja meggyőzni a hatalmas harcost, hogy ha már nem is tekinti magát lovagnak, attól még apródja lehet, amivel igazán lovagnak érezheti magát, hiszen minden híres lovagnak van apródja.*
*Meglepődik egy kissé, hogy a lovag, a lovát alig egy órája vette meg. Biztosan nagyon jól érthet a lovakhoz, mert úgy látszik, tényleg nagyon jól kijönnek egymással. A páncél hallatán elcsodálkozik.*
- Azzal majdnem sebezhetetlenné teszed! *Már el is képzeli, amint az erős csatamén egy kemény páncélt viselve megtör, akármilyen rohamot. Kivételes lovag válik ebből a harcosból, azt már most lehet látni. A lovag elismerően ravasznak titulálja a fiatal gnómot, ami valamilyen szinten igaz is, ha a fegyverei elrejtésére gondolunk. Az, hogy soha ne becsülje le az ellenfelet egy nagyon fontos szabály. Apjától rengetegszer hallotta.*
- Apám is sokszor mondogatta nekem. *Nagyon jó harcos volt, és amit tudott átadott a fiának, persze még sokat kell erősödnie és nőnie, hogy egy szép napon igazi harcos váljon belőle. Nem tudja még pontos készségeit, képességeit felmérni, esetlegesen affinitását, de majd az idő ezt is fel fogja tárni. A lovag ismerheti a Pirtianesi viszonyokat, mert kemény környéknek nevezi, ami nagyon jól ráillik. Sikerül a lovagot meggyőznie, hogy saját magát meg tudja jól védeni. A másik fordulna el, amikor Morz utolsó kérdése láthatóan váratlanul éri a hatalmas harcost. Valami rossz dolog történhetett a lovag életében, mert azt mondja, hogy már nem szolgál senkit, és nem is lovag többé. Ezt együtt érzően reagálja le Morz, mert a becsület és tisztesség neki is sokat jelentenek. A harcos bosszúságában pallosát egy kidőlt fa tönkjébe vágja, mely mélyen beleszakít a tönkbe. Egy érdekes ötlete támad Morz-nak, amit nem habozik kimondani.*
- Talán lehetnék az apródod. Jól értek a fegyverekhez, meg tudom magam védeni és nagyon hasznos segítőd tudnék lenni. *Próbálja meggyőzni a hatalmas harcost, hogy ha már nem is tekinti magát lovagnak, attól még apródja lehet, amivel igazán lovagnak érezheti magát, hiszen minden híres lovagnak van apródja.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-16 17:56:58
Üzenet elküldve: 2020-10-16 17:56:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* Hamar elárulja a lova nevét, mivel nem titok.*
- Még nincs egy órája, hogy megvettem, de máris jól kijövünk egymással.* Árulja el ezt a kicsinek. Bár nem azért vette, hogy villogjon vele, attól még jól esik hallani a dicsérő szavakat.*
- Rendeltem neki páncélt is, csak arra még várni kell.* Akkor fogja csak igazán jól kihasználni az állatott, amikor ez is meglesz. Ki lesz olyan botor, hogy egy ilyen állat előtt megmálljék? Egyelőre viszont az még messze van. Most inkább a gnóm biztonsága után kérdezősködik. Amaz erre szétnyitja kabátját és ezzel fel fedi felszerelése java részét a páncélos előtt.*
- Ravasz. Nem is vagy te olyan védtelen. Fontos szabály, amire ma emlékeztettek többször is. Soha ne becsüld le az ellenfeled!* Még most is érzi egy ponton, hogy mennyire sajog annak a hárpiának a rúgása. Azt még el is viselné, de Sercáné mágiája anélkül őrli, hogy rábocsájtották volna. Morzden közli vele azt is, hogy elég messziről érkezett ide. Ráadásul családja katonai múltja se elhanyagolható.*
- Kemény környék. Meggyőztél arról, hogy téged nem kell félteni.* Dörmögi a sisakja alól és már fordulna is vissza, hogy folytassa az edzést, amikor váratlan kérdést kap.*
- Nem szolgálok már egy ideje senkit. Ahogyan lovag sem vagyok már.* Válaszolja szárazon. Az utóbbi még elég friss, mivel nem is olyan régen történt. Emiatt is van olyan rossz kedve, ami mondjuk eddig még annyira nem látszódott meg. Bosszús kedve megint csak fellángol, így aztán mérgében egy kidőlt fa tönkjébe vágja bele pallosát. Azt elég lesz majd kihúzni onnan az egyszer biztos. Nem igazán zavarja az, hogy ez most a gnóm előtt történt. Legalább sikerült kiadnia magából haragját egy időre.*
* Hamar elárulja a lova nevét, mivel nem titok.*
- Még nincs egy órája, hogy megvettem, de máris jól kijövünk egymással.* Árulja el ezt a kicsinek. Bár nem azért vette, hogy villogjon vele, attól még jól esik hallani a dicsérő szavakat.*
- Rendeltem neki páncélt is, csak arra még várni kell.* Akkor fogja csak igazán jól kihasználni az állatott, amikor ez is meglesz. Ki lesz olyan botor, hogy egy ilyen állat előtt megmálljék? Egyelőre viszont az még messze van. Most inkább a gnóm biztonsága után kérdezősködik. Amaz erre szétnyitja kabátját és ezzel fel fedi felszerelése java részét a páncélos előtt.*
- Ravasz. Nem is vagy te olyan védtelen. Fontos szabály, amire ma emlékeztettek többször is. Soha ne becsüld le az ellenfeled!* Még most is érzi egy ponton, hogy mennyire sajog annak a hárpiának a rúgása. Azt még el is viselné, de Sercáné mágiája anélkül őrli, hogy rábocsájtották volna. Morzden közli vele azt is, hogy elég messziről érkezett ide. Ráadásul családja katonai múltja se elhanyagolható.*
- Kemény környék. Meggyőztél arról, hogy téged nem kell félteni.* Dörmögi a sisakja alól és már fordulna is vissza, hogy folytassa az edzést, amikor váratlan kérdést kap.*
- Nem szolgálok már egy ideje senkit. Ahogyan lovag sem vagyok már.* Válaszolja szárazon. Az utóbbi még elég friss, mivel nem is olyan régen történt. Emiatt is van olyan rossz kedve, ami mondjuk eddig még annyira nem látszódott meg. Bosszús kedve megint csak fellángol, így aztán mérgében egy kidőlt fa tönkjébe vágja bele pallosát. Azt elég lesz majd kihúzni onnan az egyszer biztos. Nem igazán zavarja az, hogy ez most a gnóm előtt történt. Legalább sikerült kiadnia magából haragját egy időre.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-16 14:06:39
Üzenet elküldve: 2020-10-16 14:06:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
* A tisztáson nagy a nyugodtság. Elmélázik itt egy kicsit. Visszagondol a rég múlt időkre mikor még fiatal volt, és fékezhetetlen. Na meg féktelenül mohó. Annyit evett ivott, hogy annak még három ember is kevés lett volna. Ennek is köszönheti mostani alakját. A nőket is nagyon kedvelte. Erről szívesen álmodozik. Aztán felocsúdik álmodozásából, és elindulása előtt még lepihen egy kicsit a földre. A földön fekve elnyomja az álom. Ő sem tudja meddig maradt ott fekve, de igazából nem is foglalkoztatja. A szántó földeket akarta megnézni, hát el is indul feléje. *
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-16 09:19:22
Üzenet elküldve: 2020-10-16 09:19:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*Látja, hogy a lovag nagyon elmélyülten gyakorol, és szinte eggyé válik a páncéljával és a hatalmas pallossal. Sokszor látott már harcosokat edzés közben, hiszen egy katonai diktatúrából érkezett. Még a fiataloknak is alapkiképzésen kellett átesniük, hogy háború esetén minden férfi és nő elérhető legyen a város megvédésére. Ilyen páncélzatú és lóval rendelkező lovagot azonban még Pirtianes-ben sem lát minden nap a gnóm fia. Csodálattal figyeli a harcos mozdulatait, csapásait, s tekintete visszatér a gyönyörű paripára is, akinek puszta látványától is megrémülhet az ellenség. Miután megszólítja a lovagot, az abbahagyja gyakorlását és felé fordul. Az ifjú gnóm felnéz a hatalmas lovagra, de szemeiben nincsen félelem, inkább csodálat. Érzi a felmérő pillantásokat, majd a dicséretére válaszolva megtudja a csatamén nevét is. „Csóka”.*
- Különleges név egy különleges paripához. *Mosolyogva feleli a lovagnak, s azt is el tudja képzelni, hogy borsos árat fizethetett érte. A kereskedéshez nem sokat ért, de a ló árát így felszereléssel nagyjából ezer aranyra becsülné. A lovag közben az öltözéke és biztonsága felől érdeklődik a mi látszatra tényleg ingatag.*
- Meg tudom védeni magam. *Büszkén nyitja szét kabátját, ami alatt láthatóvá válik Rücskös bőrvértje, az oldalán lógó rövidkard és tőr. A bőrvértbe rejtett dobótőröket nem mutatja meg, annyira még nem bízik a másikban. A kis acélpajzsa is előkerül, amit most gyorsan vissza is csatol oldalára. A kabátját is összehúzza, mert reméli, hogy így már nem gondolja védtelen kis gnómnak a lovag. A lovag kis időre úgy látszik félre teszi a gyakorlást, legalább is addig, amíg beszélnek. Azért, hogy megerősítse harcosi mivoltát, megemlít egy részletet az életéből.*
- Pirtianes-ből származom. Apám bátor katona volt, az ő apja is. Én meg kaptam alapkiképzést is. *Talán így a lovag még jobban elhiszi, hogy nem kell őt annyira félteni.*
- Te melyik nemesi házat szolgálod? *A lovagokról tudja, hogy általában egy nemesi háznak fogadnak hűséget. Kíváncsi, hogy a lovag melyik háznak bátor harcosa.*
*Látja, hogy a lovag nagyon elmélyülten gyakorol, és szinte eggyé válik a páncéljával és a hatalmas pallossal. Sokszor látott már harcosokat edzés közben, hiszen egy katonai diktatúrából érkezett. Még a fiataloknak is alapkiképzésen kellett átesniük, hogy háború esetén minden férfi és nő elérhető legyen a város megvédésére. Ilyen páncélzatú és lóval rendelkező lovagot azonban még Pirtianes-ben sem lát minden nap a gnóm fia. Csodálattal figyeli a harcos mozdulatait, csapásait, s tekintete visszatér a gyönyörű paripára is, akinek puszta látványától is megrémülhet az ellenség. Miután megszólítja a lovagot, az abbahagyja gyakorlását és felé fordul. Az ifjú gnóm felnéz a hatalmas lovagra, de szemeiben nincsen félelem, inkább csodálat. Érzi a felmérő pillantásokat, majd a dicséretére válaszolva megtudja a csatamén nevét is. „Csóka”.*
- Különleges név egy különleges paripához. *Mosolyogva feleli a lovagnak, s azt is el tudja képzelni, hogy borsos árat fizethetett érte. A kereskedéshez nem sokat ért, de a ló árát így felszereléssel nagyjából ezer aranyra becsülné. A lovag közben az öltözéke és biztonsága felől érdeklődik a mi látszatra tényleg ingatag.*
- Meg tudom védeni magam. *Büszkén nyitja szét kabátját, ami alatt láthatóvá válik Rücskös bőrvértje, az oldalán lógó rövidkard és tőr. A bőrvértbe rejtett dobótőröket nem mutatja meg, annyira még nem bízik a másikban. A kis acélpajzsa is előkerül, amit most gyorsan vissza is csatol oldalára. A kabátját is összehúzza, mert reméli, hogy így már nem gondolja védtelen kis gnómnak a lovag. A lovag kis időre úgy látszik félre teszi a gyakorlást, legalább is addig, amíg beszélnek. Azért, hogy megerősítse harcosi mivoltát, megemlít egy részletet az életéből.*
- Pirtianes-ből származom. Apám bátor katona volt, az ő apja is. Én meg kaptam alapkiképzést is. *Talán így a lovag még jobban elhiszi, hogy nem kell őt annyira félteni.*
- Te melyik nemesi házat szolgálod? *A lovagokról tudja, hogy általában egy nemesi háznak fogadnak hűséget. Kíváncsi, hogy a lovag melyik háznak bátor harcosa.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-15 21:40:05
Üzenet elküldve: 2020-10-15 21:40:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* Edzés közben meg is feledkezik a külvilágról. Minden figyelmét a harci mozdulatok végrehajtására szenteli. Így aztán az érkező gnómot, csak akkor veszi észre, amikor az megszólítja. Ekkor aztán odafordul hozzá, hogy jobban szemügyre vegye az érkezőt. A viselete alapján nem sorolná a tudatlan pórnép közzé. Már csak maga a királykék kabát arany szegéllyel arról árulkodik, hogy van mit aprítani a tejbe.*
- Csókának hívják a csődőrt. Nem volt éppen olcsó a szentem.* Esetleg ha Morzden Rathinos jobban megnézi magának, akkor sejtheti, hogy jóval többet ér, mint 600 arany
.*
- Csak így egyedül ilyen öltözékben? Nem félsz, hogy valaki rád támad a fák közül?* Magát nem félti, mert nem éppen egy könnyű célpont, de egy ilyen gyermeteg szerzet az már más tészta. Mondjuk vértjét meg kottás alkatát így a kabát miatt még nem is látta. A vénasszony is elég védtelennek tűnt, aztán mégis kicsúszott a markából. Átkozza is a napot, hogy ilyen vele megtörténhetett. Most egyelőre a fegyverét leereszti, mivel a beszélgetés és a gyakorlás is figyelmet igényel. Mind a kettő egyszerre való művelése valamelyik rovására megy. Persze azt sem tervezte, hogy a jövevénnyel napestig a lováról beszélgessenek. Neki még ma dolga van a könyvtárban is. Ezután oda fog indulni.*
* Edzés közben meg is feledkezik a külvilágról. Minden figyelmét a harci mozdulatok végrehajtására szenteli. Így aztán az érkező gnómot, csak akkor veszi észre, amikor az megszólítja. Ekkor aztán odafordul hozzá, hogy jobban szemügyre vegye az érkezőt. A viselete alapján nem sorolná a tudatlan pórnép közzé. Már csak maga a királykék kabát arany szegéllyel arról árulkodik, hogy van mit aprítani a tejbe.*
- Csókának hívják a csődőrt. Nem volt éppen olcsó a szentem.* Esetleg ha Morzden Rathinos jobban megnézi magának, akkor sejtheti, hogy jóval többet ér, mint 600 arany
.*- Csak így egyedül ilyen öltözékben? Nem félsz, hogy valaki rád támad a fák közül?* Magát nem félti, mert nem éppen egy könnyű célpont, de egy ilyen gyermeteg szerzet az már más tészta. Mondjuk vértjét meg kottás alkatát így a kabát miatt még nem is látta. A vénasszony is elég védtelennek tűnt, aztán mégis kicsúszott a markából. Átkozza is a napot, hogy ilyen vele megtörténhetett. Most egyelőre a fegyverét leereszti, mivel a beszélgetés és a gyakorlás is figyelmet igényel. Mind a kettő egyszerre való művelése valamelyik rovására megy. Persze azt sem tervezte, hogy a jövevénnyel napestig a lováról beszélgessenek. Neki még ma dolga van a könyvtárban is. Ezután oda fog indulni.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-15 14:09:07
Üzenet elküldve: 2020-10-15 14:09:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztás csendje //
*A földműves kordélya lassan megáll a tisztás szélén, hogy gnóm utasát itt letegye. Morz megköszöni, hogy elhozták ide, majd elbúcsúzik a földművestől. Megérkezik a város pereméhez. Sosem járt még itt, így ez a rész is teljesen új még neki. A tisztás különleges sziluettje tejesen ámulatba ejti a fiatal gnómot. Minden olyan csodálatosnak tűnik, mintha nem hétköznapi lenne. Csodálkozása közben egy hatalmas, felszerelt lovat pillant meg. ~Csatamén.~ Egy született Pirtianes-inek nem okoz gondot egy ilyen megállapítás. Mellette megleli a gazdáját is, egy hatalmas termetű férfi képében, akin egy míves lovagi páncél van. A ló békésen legelészik, a lovag pedig gyakorolni kezd a páncéljában és fegyverével. Mivel hozzászokott a látványhoz, így nem fél odamenni a hatalmas termetű lovaghoz.*
- Jó uram, gyönyörű csataméned van! *Elismerően tekint a lóra, annak nemes tartására, s a páncélzatára melyet visel. Nem szeretné megzavarni a lovagot gyakorlás közben, de feltétlenül úgy érezte, hogy egy ilyen gyönyörű állatot meg kell dicsérni. Egy csatában nem szívesen lenne a ló és lovasa ellenfele. Még egy darabig ott álldogál úgy tíz lépésnyire a lovagtól, s figyeli, ahogyan edz, puszta kíváncsiságból.*
*A földműves kordélya lassan megáll a tisztás szélén, hogy gnóm utasát itt letegye. Morz megköszöni, hogy elhozták ide, majd elbúcsúzik a földművestől. Megérkezik a város pereméhez. Sosem járt még itt, így ez a rész is teljesen új még neki. A tisztás különleges sziluettje tejesen ámulatba ejti a fiatal gnómot. Minden olyan csodálatosnak tűnik, mintha nem hétköznapi lenne. Csodálkozása közben egy hatalmas, felszerelt lovat pillant meg. ~Csatamén.~ Egy született Pirtianes-inek nem okoz gondot egy ilyen megállapítás. Mellette megleli a gazdáját is, egy hatalmas termetű férfi képében, akin egy míves lovagi páncél van. A ló békésen legelészik, a lovag pedig gyakorolni kezd a páncéljában és fegyverével. Mivel hozzászokott a látványhoz, így nem fél odamenni a hatalmas termetű lovaghoz.*
- Jó uram, gyönyörű csataméned van! *Elismerően tekint a lóra, annak nemes tartására, s a páncélzatára melyet visel. Nem szeretné megzavarni a lovagot gyakorlás közben, de feltétlenül úgy érezte, hogy egy ilyen gyönyörű állatot meg kell dicsérni. Egy csatában nem szívesen lenne a ló és lovasa ellenfele. Még egy darabig ott álldogál úgy tíz lépésnyire a lovagtól, s figyeli, ahogyan edz, puszta kíváncsiságból.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-15 09:27:46
Üzenet elküldve: 2020-10-15 09:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 205
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztás csendje //
* A műhelyt elhagyva az irány továbbra is a könyvtár lenne, de aztán gondol egyet a férfi.*
~ Talán előtte egy kicsit kiereszthetném a gőzt. Egyben a páncélt is bejáratnám.~ * Így azán inkább a város mellett lévő tisztás felé veszi az irányt. Lova ott legelészhet is egy kicsit, amíg ő ott tombol. A tisztást hamar eléri és szinte máris érződik, hogy ez a hely mennyivel privátabb szférát biztosít, mint a város. Éppen csak behallatszik a város zaja. Megállítja a mént és leszáll a nyergéből.*
- Egyél egy kicsit.* Paskolja meg a nyakát és most jön rá, hogy még csak el sem nevezte a jószágot.*
- Hát miért nem szóltál, hogy még nem neveztelek el?* Fedi meg az állatot, aki mintha érezni miről van szó horkant egyet.*
- Jól van na! Tudom, hogy az én hibám. Mindjárt orvosoljuk. Mi legyen a neved? *Morfondírozik, de nem akar olyan nevet adni, ami minden második lónak is a neve. Ahogy így jár az agya egy csóka száll le tisztás egyik fának ágára és ott kezd el az ő jellegzetes hangján kaffogni. Lova is felkapja rá a fejét és a madár felé prüszköl.*
- Jól van, én értem. Legyél akkor Csóka. Remélem, hogy most már minden rendben van akkor.* A hátas röhög egyet, amit a páncélos egyetértésnek vesz.*
- Na akkor tömd a fejed!* Azzal pár métert arréb lép, hogy az állat nyugodtan tudjon legelni. Ő maga előrántja szép nagy pallosát és azt kezdi el próbálgatni. A fegyver súlyát, már megszokta, most a páncéllal, akarja összekombinálni. Csinál pár támadó mozdulatsor, hogy aztán visszahátráljon védekezőbe. Egyszerű rutin csapások ezek csak. A páncél bizonyít, bár eleinte szokatlan, hogy ilyen könnyű, de ezt hamar meg lehet szokni. Még néhány csapás és máris úgy mozog, mintha mindig ezt a vértet viselte volna. Meg van elégedve még mindig ezzel a vérttel.*
* A műhelyt elhagyva az irány továbbra is a könyvtár lenne, de aztán gondol egyet a férfi.*
~ Talán előtte egy kicsit kiereszthetném a gőzt. Egyben a páncélt is bejáratnám.~ * Így azán inkább a város mellett lévő tisztás felé veszi az irányt. Lova ott legelészhet is egy kicsit, amíg ő ott tombol. A tisztást hamar eléri és szinte máris érződik, hogy ez a hely mennyivel privátabb szférát biztosít, mint a város. Éppen csak behallatszik a város zaja. Megállítja a mént és leszáll a nyergéből.*
- Egyél egy kicsit.* Paskolja meg a nyakát és most jön rá, hogy még csak el sem nevezte a jószágot.*
- Hát miért nem szóltál, hogy még nem neveztelek el?* Fedi meg az állatot, aki mintha érezni miről van szó horkant egyet.*
- Jól van na! Tudom, hogy az én hibám. Mindjárt orvosoljuk. Mi legyen a neved? *Morfondírozik, de nem akar olyan nevet adni, ami minden második lónak is a neve. Ahogy így jár az agya egy csóka száll le tisztás egyik fának ágára és ott kezd el az ő jellegzetes hangján kaffogni. Lova is felkapja rá a fejét és a madár felé prüszköl.*
- Jól van, én értem. Legyél akkor Csóka. Remélem, hogy most már minden rendben van akkor.* A hátas röhög egyet, amit a páncélos egyetértésnek vesz.*
- Na akkor tömd a fejed!* Azzal pár métert arréb lép, hogy az állat nyugodtan tudjon legelni. Ő maga előrántja szép nagy pallosát és azt kezdi el próbálgatni. A fegyver súlyát, már megszokta, most a páncéllal, akarja összekombinálni. Csinál pár támadó mozdulatsor, hogy aztán visszahátráljon védekezőbe. Egyszerű rutin csapások ezek csak. A páncél bizonyít, bár eleinte szokatlan, hogy ilyen könnyű, de ezt hamar meg lehet szokni. Még néhány csapás és máris úgy mozog, mintha mindig ezt a vértet viselte volna. Meg van elégedve még mindig ezzel a vérttel.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-13 18:05:51
Üzenet elküldve: 2020-10-13 18:05:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
// Másnap //
*Ahogy előző este is Vlendor őrködik először. Mondani se kell nem történik semmi. Itt maximum kóbor kutyák zavarhatnák őket amiket odavonzott a hús szaga. Aztán nyugovóra tér, de nem nagyon piheni ki magát most se. Méghozzá a szőke ígéretéhez híven korán keltette. Ma is rossz kedve lesz. Szótlanul haladnak hát tovább az úton. Már elérnek a tanyákhoz. Természetesen nem közelítik meg őket, mennek a főúton tovább míg ismét magukra nem maradnak. A nomád ismeri ezt a helyet. Nem egyszer vadászott már erre. Tudja jól, hogy ha ebben a tempóban haladnak tovább akkor a várost még ma el is érik. Igaza is lett. Messzire elhallatszanak a kofák és a kikiáltók hangjai. Ez már nagyon nem a puszta ami egy kis keserű ízt csal a férfi szájába. A tisztáson a szőke megáll és előadja az ötletét amire a férfi egy határozott bólintással válaszol. Egész nap egy szót nem szólt még. A kérdése is csak egy fejrázás majd el is indul egy megfelelő helyet találni. A folyó itt folyik el. Az jó lenne nekik.*
// Másnap //
*Ahogy előző este is Vlendor őrködik először. Mondani se kell nem történik semmi. Itt maximum kóbor kutyák zavarhatnák őket amiket odavonzott a hús szaga. Aztán nyugovóra tér, de nem nagyon piheni ki magát most se. Méghozzá a szőke ígéretéhez híven korán keltette. Ma is rossz kedve lesz. Szótlanul haladnak hát tovább az úton. Már elérnek a tanyákhoz. Természetesen nem közelítik meg őket, mennek a főúton tovább míg ismét magukra nem maradnak. A nomád ismeri ezt a helyet. Nem egyszer vadászott már erre. Tudja jól, hogy ha ebben a tempóban haladnak tovább akkor a várost még ma el is érik. Igaza is lett. Messzire elhallatszanak a kofák és a kikiáltók hangjai. Ez már nagyon nem a puszta ami egy kis keserű ízt csal a férfi szájába. A tisztáson a szőke megáll és előadja az ötletét amire a férfi egy határozott bólintással válaszol. Egész nap egy szót nem szólt még. A kérdése is csak egy fejrázás majd el is indul egy megfelelő helyet találni. A folyó itt folyik el. Az jó lenne nekik.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-13 14:20:42
Üzenet elküldve: 2020-10-13 14:20:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*A templombeli sugallatot követve visszaporoszkál az erdőszéli tisztásra. Úgy véli, a szántókon keresztül, a kikötőig lenyúló erdőségen át estére eljuthat le egészen délig, a Kikötőbe. Ott valahol megalszik, azután meg majd meglátja. Úgyhogy vágtára fogja Colonelt, és aztán: irány a Kikötő!
Abba most bele sem gondol, hogy talán nem ártott volna valami üzenetet hagynia Xavynak a Fogadóban. Valami olyasmit, hogy jöttömre öt hat múltán, dél felől, pirkadatkor számítsatok. De hát maga sem tudja, hogy mikor tér vissza.
Most csak egyet tud: bárhogy is, de neki mennie kell. Mindig is így indult neki, bárhová is ment, eddigi rövidke életében. Márpedig sokszor ment már, sok helyre!
Ilyen hirtelenül, mégis feltartóztathatatlanul, egy belső sugallatot követve. És az, hogy erre a belső hangra hallgatott, az eddigi életében igazán mindig bevált. Még azt sem bánta meg, hogy annak idején elszökött az árvaházból, ott hagyva magát Lihanechet, és fellógott arra a szekérre. Csak a harmadik napon merészkedett elő, amikor tudta, hogy már biztosan nem fognak visszafordulni miatta. Persze nem is akartak. Azonmód rövid úton befogták a szakács mellé.
Még egy pillantást vet a város felé, hátra fordulva, de aztán már csak rádől az éjfekete ló nyakára, és vágtázik kitartóan, le, délnek.*
Abba most bele sem gondol, hogy talán nem ártott volna valami üzenetet hagynia Xavynak a Fogadóban. Valami olyasmit, hogy jöttömre öt hat múltán, dél felől, pirkadatkor számítsatok. De hát maga sem tudja, hogy mikor tér vissza.
Most csak egyet tud: bárhogy is, de neki mennie kell. Mindig is így indult neki, bárhová is ment, eddigi rövidke életében. Márpedig sokszor ment már, sok helyre!
Ilyen hirtelenül, mégis feltartóztathatatlanul, egy belső sugallatot követve. És az, hogy erre a belső hangra hallgatott, az eddigi életében igazán mindig bevált. Még azt sem bánta meg, hogy annak idején elszökött az árvaházból, ott hagyva magát Lihanechet, és fellógott arra a szekérre. Csak a harmadik napon merészkedett elő, amikor tudta, hogy már biztosan nem fognak visszafordulni miatta. Persze nem is akartak. Azonmód rövid úton befogták a szakács mellé.
Még egy pillantást vet a város felé, hátra fordulva, de aztán már csak rádől az éjfekete ló nyakára, és vágtázik kitartóan, le, délnek.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-13 11:39:34
Üzenet elküldve: 2020-10-13 11:39:34
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A bakon ülve legalább történik valami, mert az út valójában unalmas. Csak az csempész bele némi izgalmat, hogy a báró csak bizonyos időközönként adja meg az úti célt. Nyikhajtól érdeklődik, hogy ki lehet az utas és gyorsan közös nevezőre jutnak, de csak kuncognak magukban. Nem tudják, mennyi hallatszik be a beszélgetésükből a hintóba.
A szántóföldekig Mikarr hajt, de aztán átadja majd a gyeplőt a hajósnak, hogy pihenhessen kicsit. Bár abban biztos, hogy a kocsi belsejében sokkal kényelmesebb fekvés esne, mint itt, a bakon. De azzal kell élni, amilyük van, így kabátja szegélyével megpróbál viszonylag kényelmes kitámasztást eszkábálni a fejének, majd maga előtt összekulcsolva a karjait megpróbál pihenni kicsit. Elég felületes alvásban lehet csak része, mert hiába a kezdetleges felfüggesztés, ami csökkenti a hintó rázkódását, a szántó felé vezető utak nem arról híresek, hogy nagyon egyenletesek lennének.*
A szántóföldekig Mikarr hajt, de aztán átadja majd a gyeplőt a hajósnak, hogy pihenhessen kicsit. Bár abban biztos, hogy a kocsi belsejében sokkal kényelmesebb fekvés esne, mint itt, a bakon. De azzal kell élni, amilyük van, így kabátja szegélyével megpróbál viszonylag kényelmes kitámasztást eszkábálni a fejének, majd maga előtt összekulcsolva a karjait megpróbál pihenni kicsit. Elég felületes alvásban lehet csak része, mert hiába a kezdetleges felfüggesztés, ami csökkenti a hintó rázkódását, a szántó felé vezető utak nem arról híresek, hogy nagyon egyenletesek lennének.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-13 11:28:13
Üzenet elküldve: 2020-10-13 11:28:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztáson még alig dereng, amikor leszáll a fekete lóról, és kiköti azt az egyik fához. Igazából nem is tudja, miért, és hová indult. Csak azt érezte, hogy ki kell szellőztetnie egy kicsit a fejét. Távol a Kalmártól.
Olyan sokáig egyedül csavargott! Éhezett, szomjazott inkább, de soha sem hagyta, hogy mások mondják meg neki, hogy mi legyen vele, vagy hogy bárhogyan is, de beleavatkozzanak a sorsába.
Pedig hányszor próbálták, és hányan rávenni így vagy úgy erre vagy arra!
Ha Han nővéren múlt volna, Arja valószínűleg ma maga is fénynővérként dolgozna a lihanechi árvaházban, fennen oktatve Eeyr tanait az odakerülő otthontalan, apró gyerekeknek.
Ha azon a lihanechi kereskedőn múlik, Arja talán még ma is neki dolgozna ritka és értékes növényeket gyűjtve odafenn a hegyekben, a vadont járva a csapattal és barlangokban csúszva-mászva, éhbérért, hogy aztán a kereskedő jó pénzért eladhassa, amit talál nekik.
Ha Wegtorenben marad, Proclifox hamarosan valószínűleg eladta volna valamelyik céhnek. Nem hülye ő. Hiába kecsegtette azzal, hogy majd kitanítja a varrásra.
~Amit tanultam nála, azt mind magam szedtem fel a műhelyben. Még féltékeny is volt rá. Egy nap arra ébredtem volna, hogy értem jönnek, és elvisznek. Úgy, ahogy Hannát.~
Dől hátra, hátát az egyik fának támasztva, mélyen elgondolkozva.
~Ha azon a fickón meg a nővérén múlik, most is ott pesztrálnám abban a lyukban az idióta nővérének a kölykeit. Mind a kilencet.~
Ha a kapitányon múlik, akinek a hajóján a lány Artheniorba érkezett, akkor nagy valószínűséggel ott hányódna a Kikötőben. Ha egyáltalán még életben lenne.
~Akkor a báró még egész rendes. Van saját szobám. Nem éhezem.
Csakhogy nem menekülhetek el folyton minden veszély elől akkor, ha már végképp nem tudom kibeszélni magam a bajból!~ gondolja egyre dühösebben. ~Lám Yeza is nő! És meg tudta állítani Grarilt! Ha valódi kard van nála, könnyedén legyőzte volna!~ idéződik fel benne, amit a pincében látott.
Csak azt nem tudja, hogyan válhatna ő is ennyire jó karforgatóvá. Egy dolog, hogy még a karavánnal utazva is, meg Wegtorenben is mindig ott volt és leste, ha valahol vívtak. Néhányszor belógott az Arénába is. Hihetetlen izgalmas volt látni az összecsapásokat, a harcosokat! ~De az szörnyű volt, amikor megadták a kegyelemdöfést!~ Olyankor Arja mindig elfordította a fejét. Yeza és Graril összecsapását is kíváncsian figyelte. Igazán nem gondolta volna, hogy a rőthajú ennyire jártas a vívásban! Hogy ennyire könnyedén legyőzi magát Grarilt! Pedig Graril igazán jól bánik a karddal.
Arja már rég megtanult a tőrével bánni. ~De a tőr nem kard!~ gondolja. ~De nem ám!~ Erre véglegesen rá kellett ébrednie, amikor tegnap Graril mesterkardját kezébe vette. ~Nem is volt nehéz!~ gondol vissza, mert azért meglepődött a dolgon. Az eddigi kardok, amik valaha is a kezében voltak, súlyosak és számára szinte forgathatatlanok voltak.
~De az a kard...~ No meg persze az is igaz, hogy Arja az elmúlt két évben nagyon sokat fejlődött. Szinte nővé érett. Hol van már az a vézna, sovány kis vakarcs, aki akkoriban Wegtorenbe érkezett a lihanechi karavánnal!
Már a tanyán sem éhezett, és kedvesek voltak vele. Itt a Kereskedőházban pedig az eddigi életéhez képest igazán elmondhatatlan jó dolga van!
~De hogyan tanuljam meg?~ dünnyög magában, elszánva arra, hogy ha törik, ha szakad, végigjárja azt az utat, amiről Yeza beszélt. Csak éppen Arja a fegyverforgatás csínját-bínját értette alatta.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 11:31:52
Olyan sokáig egyedül csavargott! Éhezett, szomjazott inkább, de soha sem hagyta, hogy mások mondják meg neki, hogy mi legyen vele, vagy hogy bárhogyan is, de beleavatkozzanak a sorsába.
Pedig hányszor próbálták, és hányan rávenni így vagy úgy erre vagy arra!
Ha Han nővéren múlt volna, Arja valószínűleg ma maga is fénynővérként dolgozna a lihanechi árvaházban, fennen oktatve Eeyr tanait az odakerülő otthontalan, apró gyerekeknek.
Ha azon a lihanechi kereskedőn múlik, Arja talán még ma is neki dolgozna ritka és értékes növényeket gyűjtve odafenn a hegyekben, a vadont járva a csapattal és barlangokban csúszva-mászva, éhbérért, hogy aztán a kereskedő jó pénzért eladhassa, amit talál nekik.
Ha Wegtorenben marad, Proclifox hamarosan valószínűleg eladta volna valamelyik céhnek. Nem hülye ő. Hiába kecsegtette azzal, hogy majd kitanítja a varrásra.
~Amit tanultam nála, azt mind magam szedtem fel a műhelyben. Még féltékeny is volt rá. Egy nap arra ébredtem volna, hogy értem jönnek, és elvisznek. Úgy, ahogy Hannát.~
Dől hátra, hátát az egyik fának támasztva, mélyen elgondolkozva.
~Ha azon a fickón meg a nővérén múlik, most is ott pesztrálnám abban a lyukban az idióta nővérének a kölykeit. Mind a kilencet.~
Ha a kapitányon múlik, akinek a hajóján a lány Artheniorba érkezett, akkor nagy valószínűséggel ott hányódna a Kikötőben. Ha egyáltalán még életben lenne.
~Akkor a báró még egész rendes. Van saját szobám. Nem éhezem.
Csakhogy nem menekülhetek el folyton minden veszély elől akkor, ha már végképp nem tudom kibeszélni magam a bajból!~ gondolja egyre dühösebben. ~Lám Yeza is nő! És meg tudta állítani Grarilt! Ha valódi kard van nála, könnyedén legyőzte volna!~ idéződik fel benne, amit a pincében látott.
Csak azt nem tudja, hogyan válhatna ő is ennyire jó karforgatóvá. Egy dolog, hogy még a karavánnal utazva is, meg Wegtorenben is mindig ott volt és leste, ha valahol vívtak. Néhányszor belógott az Arénába is. Hihetetlen izgalmas volt látni az összecsapásokat, a harcosokat! ~De az szörnyű volt, amikor megadták a kegyelemdöfést!~ Olyankor Arja mindig elfordította a fejét. Yeza és Graril összecsapását is kíváncsian figyelte. Igazán nem gondolta volna, hogy a rőthajú ennyire jártas a vívásban! Hogy ennyire könnyedén legyőzi magát Grarilt! Pedig Graril igazán jól bánik a karddal.
Arja már rég megtanult a tőrével bánni. ~De a tőr nem kard!~ gondolja. ~De nem ám!~ Erre véglegesen rá kellett ébrednie, amikor tegnap Graril mesterkardját kezébe vette. ~Nem is volt nehéz!~ gondol vissza, mert azért meglepődött a dolgon. Az eddigi kardok, amik valaha is a kezében voltak, súlyosak és számára szinte forgathatatlanok voltak.
~De az a kard...~ No meg persze az is igaz, hogy Arja az elmúlt két évben nagyon sokat fejlődött. Szinte nővé érett. Hol van már az a vézna, sovány kis vakarcs, aki akkoriban Wegtorenbe érkezett a lihanechi karavánnal!
Már a tanyán sem éhezett, és kedvesek voltak vele. Itt a Kereskedőházban pedig az eddigi életéhez képest igazán elmondhatatlan jó dolga van!
~De hogyan tanuljam meg?~ dünnyög magában, elszánva arra, hogy ha törik, ha szakad, végigjárja azt az utat, amiről Yeza beszélt. Csak éppen Arja a fegyverforgatás csínját-bínját értette alatta.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.13 11:31:52
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-12 12:30:39
Üzenet elküldve: 2020-10-12 12:30:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
*Bárcsak más körülmények között kerülne sor erre a hintózásra, de még így is élvezi. Egészen közel ül Cha'ysshoz, neki is dől, ha a férfi esetleg átöleli, akkor hozzábújik.*
- Igazán pompás!
*Válaszolja a kérdésre, laza mozdulattal megszabadul csizmáitól és hacsak a férfi nem tiltakozik a dolog ellen, akkor az ölébe fekszik. A köpenybe takarózva, Cha'yss ölébe hajtott fejjel talán tudna még aludni pár órát hazáig. Bár a zötykölődés kicsit zavarja az elalvásban, ő sötétben és csendben szereti álomra hajtani a fejét, de amilyen fáradt, lehet, hogy nem fogják zavarni a körülmények.*
- Nem is tudtam, hogy levelezel a kancellárommal.
*Mondja mosolyogva, miközben a hátára fekszik, kezével betömködi a köpenyt, hogy ne fázzon a lába.*
- Kicsit jobban érzem magam, nem fáj már annyira...
*Jegyzi meg ezt csak úgy mellékesen.*
- Szerintem tetszeni neki. De az viszont nem, hogy nem ő próbálta ki először, hanem mi. Persze a bosszúságát nem fogod észrevenni, de azért tudd, hogy ott van.
*Mondja nevetve.*
- Cha'yss, te nem vagy fáradt? Nem sokat pihentél ma.
*Valószínűleg Aenaenél kevesebbet, bár a lánynak sem sikerült túl sokat. Majd ha a Vashegyre érnek, akkor megkísérli becsábítani a saját ágyába.*
- Jó, hogy itt vagy velem.
*Aenae most ölelkezős kedvében van, de ha majd pirkad, akkor lehet, hogy nézelődni is akar, de inkább csak a Vashegyen és inkább csak Effy birtokának magasságában.*
- Igazán pompás!
*Válaszolja a kérdésre, laza mozdulattal megszabadul csizmáitól és hacsak a férfi nem tiltakozik a dolog ellen, akkor az ölébe fekszik. A köpenybe takarózva, Cha'yss ölébe hajtott fejjel talán tudna még aludni pár órát hazáig. Bár a zötykölődés kicsit zavarja az elalvásban, ő sötétben és csendben szereti álomra hajtani a fejét, de amilyen fáradt, lehet, hogy nem fogják zavarni a körülmények.*
- Nem is tudtam, hogy levelezel a kancellárommal.
*Mondja mosolyogva, miközben a hátára fekszik, kezével betömködi a köpenyt, hogy ne fázzon a lába.*
- Kicsit jobban érzem magam, nem fáj már annyira...
*Jegyzi meg ezt csak úgy mellékesen.*
- Szerintem tetszeni neki. De az viszont nem, hogy nem ő próbálta ki először, hanem mi. Persze a bosszúságát nem fogod észrevenni, de azért tudd, hogy ott van.
*Mondja nevetve.*
- Cha'yss, te nem vagy fáradt? Nem sokat pihentél ma.
*Valószínűleg Aenaenél kevesebbet, bár a lánynak sem sikerült túl sokat. Majd ha a Vashegyre érnek, akkor megkísérli becsábítani a saját ágyába.*
- Jó, hogy itt vagy velem.
*Aenae most ölelkezős kedvében van, de ha majd pirkad, akkor lehet, hogy nézelődni is akar, de inkább csak a Vashegyen és inkább csak Effy birtokának magasságában.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-12 11:36:54
Üzenet elküldve: 2020-10-12 11:36:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Még a Kalmárlakban felsegíti Aenaere a köpenyt, majd indulhatnak lefelé. A hátsó udvaron bekíséri a hintóba a lányt, majd átadja a levelet és bevárja a kíséretet. Először azt gondolta, hogy harcosokat visz magával, de rájött, hogy csak feltűnést keltenének, így maradt két kevésbé feltűnő kísérőnél.
A hátsó udvaron beszállás előtt még elsuttogja Mikarrnak a cél első állomását, majd beszáll maga is a hintóba Aenae mellé és a kocsi mozgásba lendül.
A nehéz bársonyfüggönyöket behúzza, bár a kinti sötétség jótékonyan rejti a hintóban utazókat a kíváncsiskodó tekintetek elől, ahogy a kocsi végigzötykölődik a Polgárnegyeden, el a piac mellett a Kovácsműhelyig, onnan pedig az erdőszéli útra, ahonnan majd a szántóföldek felé veszi az irányt.*
- Nos, hogy tetszik, kedvesem? *Mondja halkan a hintó belsőjének félhomályában. Apró rézlámpást gyújt odabent, ami sárga fénnyel festi meg az arcukat, rézsipkája alól alighogy jut ki fény.*
- Szívesen megtartanám, de elszalasztottam válaszolni a kancellárod levelére, ami úgy sejtem, felér egy sértéssel az ő szemében és szeretném kiengesztelni a dologért. *Magyarázza, ahogy szétnéz a kényelmes kárpittal borított kocsibelsőn. Tényleg sajnálja, hogy meg kell válnia tőle, de ennél kevésbé értékes ajándékkal beállítani vétség lett volna. A kancellár hiú ember és kedveli a hívságokat, ezért, ha érzi is majd az ajándék mögötti szándékot, nem fog ellent mondani neki. Legalábbis az igric így taktikázik.
Ha elérték az erdőszéli utat, akkor a bak felé nyíló elhúzható kis rekeszen kiszól a hajtónak, hogy a szántóföldek felé vegye az irányt, majd visszazárja és figyelmét újra Aenae felé fordítja.*
- Mit gondolsz, tetszeni fog neki? *Kérdi olyan mosollyal, mintha már tudná is a választ.*
A hátsó udvaron beszállás előtt még elsuttogja Mikarrnak a cél első állomását, majd beszáll maga is a hintóba Aenae mellé és a kocsi mozgásba lendül.
A nehéz bársonyfüggönyöket behúzza, bár a kinti sötétség jótékonyan rejti a hintóban utazókat a kíváncsiskodó tekintetek elől, ahogy a kocsi végigzötykölődik a Polgárnegyeden, el a piac mellett a Kovácsműhelyig, onnan pedig az erdőszéli útra, ahonnan majd a szántóföldek felé veszi az irányt.*
- Nos, hogy tetszik, kedvesem? *Mondja halkan a hintó belsőjének félhomályában. Apró rézlámpást gyújt odabent, ami sárga fénnyel festi meg az arcukat, rézsipkája alól alighogy jut ki fény.*
- Szívesen megtartanám, de elszalasztottam válaszolni a kancellárod levelére, ami úgy sejtem, felér egy sértéssel az ő szemében és szeretném kiengesztelni a dologért. *Magyarázza, ahogy szétnéz a kényelmes kárpittal borított kocsibelsőn. Tényleg sajnálja, hogy meg kell válnia tőle, de ennél kevésbé értékes ajándékkal beállítani vétség lett volna. A kancellár hiú ember és kedveli a hívságokat, ezért, ha érzi is majd az ajándék mögötti szándékot, nem fog ellent mondani neki. Legalábbis az igric így taktikázik.
Ha elérték az erdőszéli utat, akkor a bak felé nyíló elhúzható kis rekeszen kiszól a hajtónak, hogy a szántóföldek felé vegye az irányt, majd visszazárja és figyelmét újra Aenae felé fordítja.*
- Mit gondolsz, tetszeni fog neki? *Kérdi olyan mosollyal, mintha már tudná is a választ.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-11 15:33:37
Üzenet elküldve: 2020-10-11 15:33:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útja//
*Beletelik pár órába meddig eljut a tisztásra. A templomtól ugyanis eléggé messze van ez a hely. Mindenesetre a férfi hajthatatlan. Tudja, hogy valami, vagy valaki várni fogja Mil'Ochassban. Lehet, hogy teljesen más utat fog venni az élete odaát, de valahogy nem retteg az újtól. Sőt, inkább kíváncsiság fogja el. A nap már jócskán kezd lehanyatlani ezért, a férfi keres egy biztonságos zugot, ahová a fejét lehajthatja. Leveszi a kötést a fejéről, ami egy kicsit átázott a vértől, de amikor megérinti a homlokát akkor nyugodtan veszi tudomásul, hogy egy szép varr keletkezett a seb helyén, így nem kell bekötözni újra, csak a fizimiskáján ront pár fokot a sérülés. Mielőtt azonban megvetné az ágyát a földön térdre ereszkedik, és egy-két szót mondd el gondolatban.*
~Köszönöm Eeyr, hogy eddig vezettél engem, és most pihenést adsz nekem! Vigyázz rám az éjszakában is!~* Mondja el imáját, majd nyugovóra tér a természet lágy ölén.*
*Beletelik pár órába meddig eljut a tisztásra. A templomtól ugyanis eléggé messze van ez a hely. Mindenesetre a férfi hajthatatlan. Tudja, hogy valami, vagy valaki várni fogja Mil'Ochassban. Lehet, hogy teljesen más utat fog venni az élete odaát, de valahogy nem retteg az újtól. Sőt, inkább kíváncsiság fogja el. A nap már jócskán kezd lehanyatlani ezért, a férfi keres egy biztonságos zugot, ahová a fejét lehajthatja. Leveszi a kötést a fejéről, ami egy kicsit átázott a vértől, de amikor megérinti a homlokát akkor nyugodtan veszi tudomásul, hogy egy szép varr keletkezett a seb helyén, így nem kell bekötözni újra, csak a fizimiskáján ront pár fokot a sérülés. Mielőtt azonban megvetné az ágyát a földön térdre ereszkedik, és egy-két szót mondd el gondolatban.*
~Köszönöm Eeyr, hogy eddig vezettél engem, és most pihenést adsz nekem! Vigyázz rám az éjszakában is!~* Mondja el imáját, majd nyugovóra tér a természet lágy ölén.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-06 13:16:39
Üzenet elküldve: 2020-10-06 13:16:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Nem elég levadászni... //
// Másnap //
* A barbár bólint a raktárra, így aztán ez le is van dumálva. A felszerelések listáját is közli vele, így aztán nincs is már más dolog hátra. Nyugovóra térhet a lány. A váltásnál biztos ébresztik majd. Akkor reggelig őrködik. Már korán neki is kezd szedelőzködni.*
- Induljunk, hogy mihamarabb odaérjünk.* Már csak egy köpésre van a város, szóval még fel sem száradt nagyon a harmat, ők már a tisztás füvében gázolnak. Nemsokára már a piaci hangoskodás is lehet hallani tompán, de ahogy közelednek egyre erősödik a hangzavar. A lovát a tisztás vége felé állítja meg a lány.*
- Én akkor elmegyek vásárolni. Addig nézz körbe hely után! A szamarat itt hagynám neked, mert felesleges lenne magammal hurcolni. Ha végeztünk az lenne a legjobb, ha itt találkoznánk. Van kérdés?* Kérdezi meg tőle, de ahogy ismeri nem sok lehet. Ha nincs semmi indul is dolgára.*
// Másnap //
* A barbár bólint a raktárra, így aztán ez le is van dumálva. A felszerelések listáját is közli vele, így aztán nincs is már más dolog hátra. Nyugovóra térhet a lány. A váltásnál biztos ébresztik majd. Akkor reggelig őrködik. Már korán neki is kezd szedelőzködni.*
- Induljunk, hogy mihamarabb odaérjünk.* Már csak egy köpésre van a város, szóval még fel sem száradt nagyon a harmat, ők már a tisztás füvében gázolnak. Nemsokára már a piaci hangoskodás is lehet hallani tompán, de ahogy közelednek egyre erősödik a hangzavar. A lovát a tisztás vége felé állítja meg a lány.*
- Én akkor elmegyek vásárolni. Addig nézz körbe hely után! A szamarat itt hagynám neked, mert felesleges lenne magammal hurcolni. Ha végeztünk az lenne a legjobb, ha itt találkoznánk. Van kérdés?* Kérdezi meg tőle, de ahogy ismeri nem sok lehet. Ha nincs semmi indul is dolgára.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-10-01 18:06:22
Üzenet elküldve: 2020-10-01 18:06:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*A nő hirtelen szabadkozni kezd és máris Max rosszul érzi magát Wherä szomorú arca miatt. *
- Wher az égiekre ezért bocsánatot ne kérj! Nem voltál tolakodó, teljesen érthető kérdés fordított helyzetben én is megkérdeztem volna! Mindenkinek vannak nehéz dolgai a múltból, de erről is kell beszélnünk, és beszélek is neked bármiről ami érdekel tényleg. *ahogy a hangja elcsitul lágyan pillant a nőre és nyugtatásul mosolyt ereszt a mélységi felé. Aztán kis idővel később, már egymás karjai között nevetnek és a kardforgató régen érezte magát ennyire, úgy mintha otthon lenne. *
- Nem is! *Biggyeszti le az ajkait magához hívő komikussággal a férfi, majd meglepett arccal pillant a másik felé aki csókot hintett az arcára. *
- Ezt megtudnám szokni, de akkor... Irány a Pega, ha már a hölgy így leteremtett.
*A nő hirtelen szabadkozni kezd és máris Max rosszul érzi magát Wherä szomorú arca miatt. *
- Wher az égiekre ezért bocsánatot ne kérj! Nem voltál tolakodó, teljesen érthető kérdés fordított helyzetben én is megkérdeztem volna! Mindenkinek vannak nehéz dolgai a múltból, de erről is kell beszélnünk, és beszélek is neked bármiről ami érdekel tényleg. *ahogy a hangja elcsitul lágyan pillant a nőre és nyugtatásul mosolyt ereszt a mélységi felé. Aztán kis idővel később, már egymás karjai között nevetnek és a kardforgató régen érezte magát ennyire, úgy mintha otthon lenne. *
- Nem is! *Biggyeszti le az ajkait magához hívő komikussággal a férfi, majd meglepett arccal pillant a másik felé aki csókot hintett az arcára. *
- Ezt megtudnám szokni, de akkor... Irány a Pega, ha már a hölgy így leteremtett.
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-30 14:30:33
Üzenet elküldve: 2020-09-30 14:30:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztás felé sétál, nyugodt léptekkel és csendes szellemben. A kovácsműhelyben nem járt szerencsével az eszmék terjesztését és a támogatás felmérését illetően. Talán a városon kívül megpróbálja, hátha valamelyik klánvezért el tudja érni. A báró nagyon elfoglalt személy, de semmiképpen sem szeretné kihagyni. Útja az erdőszéli tisztáshoz vezeti, mert a várost ezen a részén szeretné elhagyni. Sétálás közben gyönyörködik a mindig örökzöld fákban és zöldellő fűben. Nyugtató és harmonikus hely, ha valaki csendes környezetet keres a gondolkodásra vagy pusztán kikapcsolódásra. A tisztáson áthaladva útja a szántóföldek felé vezet. Az idő még őszies, egyáltalán nem akadályozza a hideg a városon kívüli utazásban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096