Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 131 (2601. - 2620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2620. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-25 18:06:09
Üzenet elküldve: 2025-06-25 18:06:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*Ami Cralan szavait illeti a múlt jelentőségéről, Norennar nem szól vissza azonnal. A csend most nem feszül, nem is siettet, inkább olyan, mint egy meleg, puha köpeny, amit magára terít a gondolat. Cralan szavai lassan ülepednek meg benne, mint az avar alá hulló füstszálak, és bár nem rándul az arca, a pipa parazsa kicsit elevenebben lobban fel ujjai közt. Figyel. Nemcsak a mondatokra, hanem arra is, ahogyan azok elhangzanak.
Aztán végül, egy fanyar, szinte fáradt félmosollyal szólal meg.*
- Vitatkoznék veled, de attól tartok, nincsenek ellenérveim.
*Nem cinizmus ez, inkább valami belátásféle. Nem olyan férfi szavai, aki meggyőzést keres, sokkal inkább olyané, aki már beletörődött bizonyos dolgokba, csak még nem döntötte el, mikor kellene elfogadnia őket hangosan is. Ezúttal azonban nem fordul el, nem bámul a távolba. Cralanra néz, egyenesen, nyíltan, minden mesterkéltség nélkül. A tekintetében nincs kihívás, se védekezés, csak egyfajta csendes tisztelet. Talán azért, mert úgy érzi, végre valaki nem a válaszaira kíváncsi, hanem arra, hogy miért nem kereste őket eddig.
Beleszív a pipába. A mozdulat ezúttal nyugodt, szinte már szertartásos. A parázs vörösen izzik fel, és mikor kifújja a füstöt, az lassan gömbölyödő karikává formálódik, majd emelkedni kezd az este lehajló fák koronája felé. Csak miután szétfoszlik, akkor szólal meg újra.*
- Igen, egyel. Valami nagyon ritkával… Egy kellemes emlékkel a kúria falain belülről. Egy szolgálólány. Theazhra.
*A név puhán hullik ki a szájból, anélkül, hogy súlyt vagy nyomatékot kapna, de épp ez a könnyedség árulja el, mennyire valódi. Norennar arca most más. Talán először ezen az estén. Nincs rajta a szokásos távolság, sem a gunyoros félszavak, sem a méricskélő szűkszavúság. Ez a mosoly nem véd, nem rejteget, egyszerűen csak adja önmagát.*
- Gyerekként ismertem meg. Nem hinném, hogy emlékeznél rá, csupán szolgálólány volt, csendes, háttérbe húzódó. De ha volt valaki, akinek a jelenlététől kevésbé éreztem idegennek magát a kúria falai között... hát, az ő volt.
*Nem mentegetőzik. Nem is dramatizál. A hangja ugyanolyan egyenes, mint a füstcsík, ami a pipa nyeléből emelkedik. Talán egy pillanatig még tartaná is a tekintetét Cralanon, de végül inkább elnéz a bokrok fölött elnyúló sötétségbe, mintha a múlt egy másik szegletében lenne valami, amit még nem érintett meg.*
- Nem sok minden maradt abból az időből. De ő... ő megmaradt. A maga módján. Nem sok ilyen van.
*Fejezi be a gondolatot egy vállrándítással kísérve. A következő slukk már csendesebb. A parázs halványabban izzik, a mozdulat szinte észrevétlen. Norennar nem tesz hozzá többet. Amit mondott, az nem igényel bővítést. A név maga elég.
És a füst, ami utána marad, most nem nehéz. Inkább könnyű, mint az emlék, amit hordoz.*
//Cralan Sley//
*Ami Cralan szavait illeti a múlt jelentőségéről, Norennar nem szól vissza azonnal. A csend most nem feszül, nem is siettet, inkább olyan, mint egy meleg, puha köpeny, amit magára terít a gondolat. Cralan szavai lassan ülepednek meg benne, mint az avar alá hulló füstszálak, és bár nem rándul az arca, a pipa parazsa kicsit elevenebben lobban fel ujjai közt. Figyel. Nemcsak a mondatokra, hanem arra is, ahogyan azok elhangzanak.
Aztán végül, egy fanyar, szinte fáradt félmosollyal szólal meg.*
- Vitatkoznék veled, de attól tartok, nincsenek ellenérveim.
*Nem cinizmus ez, inkább valami belátásféle. Nem olyan férfi szavai, aki meggyőzést keres, sokkal inkább olyané, aki már beletörődött bizonyos dolgokba, csak még nem döntötte el, mikor kellene elfogadnia őket hangosan is. Ezúttal azonban nem fordul el, nem bámul a távolba. Cralanra néz, egyenesen, nyíltan, minden mesterkéltség nélkül. A tekintetében nincs kihívás, se védekezés, csak egyfajta csendes tisztelet. Talán azért, mert úgy érzi, végre valaki nem a válaszaira kíváncsi, hanem arra, hogy miért nem kereste őket eddig.
Beleszív a pipába. A mozdulat ezúttal nyugodt, szinte már szertartásos. A parázs vörösen izzik fel, és mikor kifújja a füstöt, az lassan gömbölyödő karikává formálódik, majd emelkedni kezd az este lehajló fák koronája felé. Csak miután szétfoszlik, akkor szólal meg újra.*
- Igen, egyel. Valami nagyon ritkával… Egy kellemes emlékkel a kúria falain belülről. Egy szolgálólány. Theazhra.
*A név puhán hullik ki a szájból, anélkül, hogy súlyt vagy nyomatékot kapna, de épp ez a könnyedség árulja el, mennyire valódi. Norennar arca most más. Talán először ezen az estén. Nincs rajta a szokásos távolság, sem a gunyoros félszavak, sem a méricskélő szűkszavúság. Ez a mosoly nem véd, nem rejteget, egyszerűen csak adja önmagát.*
- Gyerekként ismertem meg. Nem hinném, hogy emlékeznél rá, csupán szolgálólány volt, csendes, háttérbe húzódó. De ha volt valaki, akinek a jelenlététől kevésbé éreztem idegennek magát a kúria falai között... hát, az ő volt.
*Nem mentegetőzik. Nem is dramatizál. A hangja ugyanolyan egyenes, mint a füstcsík, ami a pipa nyeléből emelkedik. Talán egy pillanatig még tartaná is a tekintetét Cralanon, de végül inkább elnéz a bokrok fölött elnyúló sötétségbe, mintha a múlt egy másik szegletében lenne valami, amit még nem érintett meg.*
- Nem sok minden maradt abból az időből. De ő... ő megmaradt. A maga módján. Nem sok ilyen van.
*Fejezi be a gondolatot egy vállrándítással kísérve. A következő slukk már csendesebb. A parázs halványabban izzik, a mozdulat szinte észrevétlen. Norennar nem tesz hozzá többet. Amit mondott, az nem igényel bővítést. A név maga elég.
És a füst, ami utána marad, most nem nehéz. Inkább könnyű, mint az emlék, amit hordoz.*
2619. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-25 09:54:24
Üzenet elküldve: 2025-06-25 09:54:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* Azt mondják, a kimondott szavaknak súlya van, de nincs ez másképp bizonyos találkozások esetén sem. Hogy a véletlen, vagy Eeyer istennő akaratának eredményeképpen, de a múlt egy egyre jobban szétfoszló sziluettjének két része ismét keresztezte egymás útját. Két külön személy, egy teher. *
- Ott, ahova senki sem néz igazán. Milyen igaz. Találó szavak.
* Válaszolja csendesen, maga is alámerülve az elmélkedés lassan hömpölygő folyamában. Némán szemléli tovább a másik mozdulatait, egészen a következő gondolatáig. *
- A tudás mindig is kétélű fegyver volt Norennar. Én viszont azt mondom, inkább a fény vakítson el, minthogy a tudatlanság sötétje vakítson el. Ami a kard hegyét illeti, valóban. Ebben hasonlítunk.
* Ismeri el a másik szavai között bujkáló igazságot. Bár sokszor már csak átadja tudását és nem felhasználja azt mások ellen. A saját kérdését követő apró mozdulatok nem kerülik el a szerzetes figyelmét, ám jelentésük nem teljesen tiszták még előtte. *
- Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a múltnak nincs kézzel fogható hatása a jelenre. Pedig nagyon is van. Ideig óráig mondhatod, hogy nem vagy Dwirinthalen, de a sors, tartok tőle, rá fog döbbenteni, hogy az vagy és az is maradsz. Saját tapasztalatból mondom.
*Hangjában nincs él, vagy fenyegetés. Kimért és nyugodt, ami a tapasztaltak sajátja szokott lenni. *
- Szerintem se nem komor, ami pedig a végrendeletet illeti, te magad mondtad, higy csak vázlat. Majd még alakítod.
* Vonja meg a vállait, majd fejét elfordítva néz a sötételfre. *
- Mondd csak simán Norennar. Más árnyak is bukkantak már fel korábban a múltadból?
* Kényes kérdés, de az a benyomása Cralannak, hogy ehhez hasonló beszélgetése volt már a másiknak. *
// Norennar //
* Azt mondják, a kimondott szavaknak súlya van, de nincs ez másképp bizonyos találkozások esetén sem. Hogy a véletlen, vagy Eeyer istennő akaratának eredményeképpen, de a múlt egy egyre jobban szétfoszló sziluettjének két része ismét keresztezte egymás útját. Két külön személy, egy teher. *
- Ott, ahova senki sem néz igazán. Milyen igaz. Találó szavak.
* Válaszolja csendesen, maga is alámerülve az elmélkedés lassan hömpölygő folyamában. Némán szemléli tovább a másik mozdulatait, egészen a következő gondolatáig. *
- A tudás mindig is kétélű fegyver volt Norennar. Én viszont azt mondom, inkább a fény vakítson el, minthogy a tudatlanság sötétje vakítson el. Ami a kard hegyét illeti, valóban. Ebben hasonlítunk.
* Ismeri el a másik szavai között bujkáló igazságot. Bár sokszor már csak átadja tudását és nem felhasználja azt mások ellen. A saját kérdését követő apró mozdulatok nem kerülik el a szerzetes figyelmét, ám jelentésük nem teljesen tiszták még előtte. *
- Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy a múltnak nincs kézzel fogható hatása a jelenre. Pedig nagyon is van. Ideig óráig mondhatod, hogy nem vagy Dwirinthalen, de a sors, tartok tőle, rá fog döbbenteni, hogy az vagy és az is maradsz. Saját tapasztalatból mondom.
*Hangjában nincs él, vagy fenyegetés. Kimért és nyugodt, ami a tapasztaltak sajátja szokott lenni. *
- Szerintem se nem komor, ami pedig a végrendeletet illeti, te magad mondtad, higy csak vázlat. Majd még alakítod.
* Vonja meg a vállait, majd fejét elfordítva néz a sötételfre. *
- Mondd csak simán Norennar. Más árnyak is bukkantak már fel korábban a múltadból?
* Kényes kérdés, de az a benyomása Cralannak, hogy ehhez hasonló beszélgetése volt már a másiknak. *
2618. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-23 21:14:16
Üzenet elküldve: 2025-06-23 21:14:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Csakhamar kiszabadul az ork karmai közül. Nem rég még sekélyebb volt a folyó, most meg már a lába le sem ér a talajig.
~Jobb ha nem megyünk be tovább.~
A sodrás ezen a folyószakaszon nem olyan erős, de most hogy ráfigyel, érzi is az folyó sodrásának irányát.*
-Majdnem megfulladtam!
*Üvölti az orknak.*
-Nem, nem sikerült ebben semmi sem jól, mert ha nem is csinálsz semmit, akkor nem jutunk ide!
*Dühös a hangja, de legalább már nem kiabál. Nagy levegőt kell venni, hogy vissza fogja haragját. Nem lenne okos ötlet magára haragítania az orkot. Talán még akkor sem lenne esélye ellene, ha az ork úgy ahogy most van ütközne meg Mervvel, úgy hogy Mervnek meg az összes felszerelése és fegyvere nála lenne.*
-Legalább bocsánatot kérhetnél.
*Duzzog az orra alatt. Erre a válasz az orktól csak egy nagy adag víz az arcába. Hirtelen éri, nem számított rá. A víz miatt becsukja szemét, amitől újabb pánik tör rá. Lehet az ork újra valami öngyilkos mutatványon töri a fejét, amibe valamiért őt is be akarja vonni. Szerencséjére ahogy kinyitja a szemét az ork továbbra is ugyan ott van, nem mozdult el.*
-Haha, nagyon vicces!
*Gúnyolódik, majd ő maga is ugyan azt teszi amit az ork, és vizet fröcsköl annak arcába. Mondjuk az övé jóval kisebbre sikeredik.*
*Csakhamar kiszabadul az ork karmai közül. Nem rég még sekélyebb volt a folyó, most meg már a lába le sem ér a talajig.
~Jobb ha nem megyünk be tovább.~
A sodrás ezen a folyószakaszon nem olyan erős, de most hogy ráfigyel, érzi is az folyó sodrásának irányát.*
-Majdnem megfulladtam!
*Üvölti az orknak.*
-Nem, nem sikerült ebben semmi sem jól, mert ha nem is csinálsz semmit, akkor nem jutunk ide!
*Dühös a hangja, de legalább már nem kiabál. Nagy levegőt kell venni, hogy vissza fogja haragját. Nem lenne okos ötlet magára haragítania az orkot. Talán még akkor sem lenne esélye ellene, ha az ork úgy ahogy most van ütközne meg Mervvel, úgy hogy Mervnek meg az összes felszerelése és fegyvere nála lenne.*
-Legalább bocsánatot kérhetnél.
*Duzzog az orra alatt. Erre a válasz az orktól csak egy nagy adag víz az arcába. Hirtelen éri, nem számított rá. A víz miatt becsukja szemét, amitől újabb pánik tör rá. Lehet az ork újra valami öngyilkos mutatványon töri a fejét, amibe valamiért őt is be akarja vonni. Szerencséjére ahogy kinyitja a szemét az ork továbbra is ugyan ott van, nem mozdult el.*
-Haha, nagyon vicces!
*Gúnyolódik, majd ő maga is ugyan azt teszi amit az ork, és vizet fröcsköl annak arcába. Mondjuk az övé jóval kisebbre sikeredik.*
2617. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-23 19:35:11
Üzenet elküldve: 2025-06-23 19:35:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*Sikeresen a felszínre értek. A másik meg rátámad?
~Milyen hála ez?~
Néz furcsán. A támadást igazából eltúlozza, mert Merv csak Zzul öleléséből akar kiszabadulni, amely követelését azonnal teljesíti. Legalább két lépéssel hátrább lép.
~Hát tényleg nem mély a víz.~
A víz körülbelül a mellkasáig ér, de tudva magasságát, Mervnek bőven magát kell a víz felszínén tartania.*
-Haha. Jól megijedtél mi?
*Röhög a férfi képébe.*
-Nem így terveztem, de attól jól sikerült, nem de?
*Abban biztos lehet, hogy legalább már van egy közös történetük. Amikor majdnem vízbe fojtotta Mervet. Nem a legvidámabb, pláne Merv szemszögéből, de kellően kalandos kezdet.*
-Ne légy már ilyen nyafka! Különben is. Ha meg akartalak volna ölni, már rég nem élnél.
*Erre a legjobb bizonyíték a találkozásuk módja. Simán lecsaphatta volna a fejét a pallosával, de nem tette.*
-Szóval fejezd be a nyavalygást.
*Mondja és egy nagy adag vizet fröcsköl Merv irányába.*
*Sikeresen a felszínre értek. A másik meg rátámad?
~Milyen hála ez?~
Néz furcsán. A támadást igazából eltúlozza, mert Merv csak Zzul öleléséből akar kiszabadulni, amely követelését azonnal teljesíti. Legalább két lépéssel hátrább lép.
~Hát tényleg nem mély a víz.~
A víz körülbelül a mellkasáig ér, de tudva magasságát, Mervnek bőven magát kell a víz felszínén tartania.*
-Haha. Jól megijedtél mi?
*Röhög a férfi képébe.*
-Nem így terveztem, de attól jól sikerült, nem de?
*Abban biztos lehet, hogy legalább már van egy közös történetük. Amikor majdnem vízbe fojtotta Mervet. Nem a legvidámabb, pláne Merv szemszögéből, de kellően kalandos kezdet.*
-Ne légy már ilyen nyafka! Különben is. Ha meg akartalak volna ölni, már rég nem élnél.
*Erre a legjobb bizonyíték a találkozásuk módja. Simán lecsaphatta volna a fejét a pallosával, de nem tette.*
-Szóval fejezd be a nyavalygást.
*Mondja és egy nagy adag vizet fröcsköl Merv irányába.*
2616. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-23 19:24:39
Üzenet elküldve: 2025-06-23 19:24:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ork teste után, amit érez az a hideg víz, ahogy kifacsarja belőle a levegőt. Hiába próbált nagy lélegzetet venni a becsapódás előtt, az mind semmissé vált. Semmit sem lát és a hirtelen ért hideg sokk miatt tagjai sem mozdulnak. Nem tud tisztán gondolkozni, csak a pánik marad elméjében. Semmi más. Szemei csukva, az oxigén lassan hagyja el tüdejét. Ekkor érez valami melegséget, mely körbe öleli. Elsőnek a kellemes megváltásra gondol. Hallotta, hogy a fulladás előtt melegséget éreznek. ~Vagy az a fagy volt?~
Nem emlékszik rá. De miért is akarna rá emlékezni? Egy ilyen pillanatban nem ez a legfontosabb. Teste gyorsan hozzászokik a hideghez, amely lehetővé teszi, hogy újra ő parancsoljon a tagjainak. Már ha tudna, mert erős szorításban érzi magát. Mire felocsúdhatna, már érzi hogy felfelé mennek és csakhamar kijutnak a víz börtönéből. Az orkal néz szemet, akinek megpróbál dühösen kiszabadulni a szorításából.*
-Engedj el!
*Kiabálja Zzulnak.*
-Megakarsz ölni?
*Nem tudja mit tett amiért ezt érdemelné. Láthatatlanul élt eddig, kerülve más embereket. Ki akarna neki ártani? Az orkkal ez előtt még nem találkozott, akkor mi baja lehet vele?*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ork teste után, amit érez az a hideg víz, ahogy kifacsarja belőle a levegőt. Hiába próbált nagy lélegzetet venni a becsapódás előtt, az mind semmissé vált. Semmit sem lát és a hirtelen ért hideg sokk miatt tagjai sem mozdulnak. Nem tud tisztán gondolkozni, csak a pánik marad elméjében. Semmi más. Szemei csukva, az oxigén lassan hagyja el tüdejét. Ekkor érez valami melegséget, mely körbe öleli. Elsőnek a kellemes megváltásra gondol. Hallotta, hogy a fulladás előtt melegséget éreznek. ~Vagy az a fagy volt?~
Nem emlékszik rá. De miért is akarna rá emlékezni? Egy ilyen pillanatban nem ez a legfontosabb. Teste gyorsan hozzászokik a hideghez, amely lehetővé teszi, hogy újra ő parancsoljon a tagjainak. Már ha tudna, mert erős szorításban érzi magát. Mire felocsúdhatna, már érzi hogy felfelé mennek és csakhamar kijutnak a víz börtönéből. Az orkal néz szemet, akinek megpróbál dühösen kiszabadulni a szorításából.*
-Engedj el!
*Kiabálja Zzulnak.*
-Megakarsz ölni?
*Nem tudja mit tett amiért ezt érdemelné. Láthatatlanul élt eddig, kerülve más embereket. Ki akarna neki ártani? Az orkkal ez előtt még nem találkozott, akkor mi baja lehet vele?*
2615. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-23 19:10:35
Üzenet elküldve: 2025-06-23 19:10:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*A lopakodás nem az erőssége, ezért sem jön be. Így marad a B tervnél. Ahogy meglátja, hogy a férfi megfordul azonnal rohamot indít. A célt viszont eltéveszti. Mármint a férfit sikerül eltalálnia, de magát már nem sikerül megállítani. Mind a ketten a víz rabjaivá válnak. Merv van a rosszabbik helyen, mert Zzul alatt van. Az orknak rögtön cselekszik is, nehogy Mervnek baja essen. Ő maga tudja, hogy milyen sekély erre a víz. Ahogy tudja, karjai közé fonja Mervet és próbál megfordulni, hogy ha víz fenekére érnek, akkor az ő háta érje a medret. Ha nem sikerül a fordulat, akkor csak simán a karjai közé fogja, egyfajta védőburokként védve a másikat. A becsapódás nem vészes, a víz az energia nagy részét felfogja, a nagy teste megfelelő ellenállást nyújt. Abban a pillanatban, ahogy esélye adódik rá, felfelé úszik, a víz felszínére, karjaiban a férfival. Reméli nem ölte meg. Az kellene még neki. Azt se tudná mit kezdjen a holttesttel.
~Sok ember veszhet oda a folyóba nem?~
Kérdezi magától. Ha valami tényleg rossz történik, akkor már meg is oldotta a problémáját.*
*A lopakodás nem az erőssége, ezért sem jön be. Így marad a B tervnél. Ahogy meglátja, hogy a férfi megfordul azonnal rohamot indít. A célt viszont eltéveszti. Mármint a férfit sikerül eltalálnia, de magát már nem sikerül megállítani. Mind a ketten a víz rabjaivá válnak. Merv van a rosszabbik helyen, mert Zzul alatt van. Az orknak rögtön cselekszik is, nehogy Mervnek baja essen. Ő maga tudja, hogy milyen sekély erre a víz. Ahogy tudja, karjai közé fonja Mervet és próbál megfordulni, hogy ha víz fenekére érnek, akkor az ő háta érje a medret. Ha nem sikerül a fordulat, akkor csak simán a karjai közé fogja, egyfajta védőburokként védve a másikat. A becsapódás nem vészes, a víz az energia nagy részét felfogja, a nagy teste megfelelő ellenállást nyújt. Abban a pillanatban, ahogy esélye adódik rá, felfelé úszik, a víz felszínére, karjaiban a férfival. Reméli nem ölte meg. Az kellene még neki. Azt se tudná mit kezdjen a holttesttel.
~Sok ember veszhet oda a folyóba nem?~
Kérdezi magától. Ha valami tényleg rossz történik, akkor már meg is oldotta a problémáját.*
2614. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-22 15:53:43
Üzenet elküldve: 2025-06-22 15:53:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*A nevetés ragadós. Miután nagyszerű - azaz pocsék, de nagyon vicces - színészi játékával megidéz egy orkot, Trylnor nagyon nevetni kezd. Pedig ő igazán félelmetesre tervezte, félelmetesen nevetségesre. Azonnal röhögni kezd ő is, a tömeg már nagyon bír velük mit kezdeni, őket viszont cseppet sem érdekli az egész. Nagyon jól szórakozik magán és Trylnoron egyaránt, mikor megkéri a komája, hogy viselkedjen rendesen. Kapcsol és a vállába törli az "ork" nyálát.*
- Hálás leszek. *Mondja szelídebben, mert látja, hogy ez a másiknak fontos. Mármint nem az, hogy bemutassa a kis lökött lányt, hanem az érzései a szösziről. Ő meg most nem fogja jobban elrontani a kedvét, úgyhogy ad egy barackot a fiú fejére.*
- Ha mégis megbántana esküszöm nem röhöglek ki és jöhetsz hozzám bandázni. *Kacsint egyet, majd máris kezdődik az élet-halál harc a maga gyermekies eszközeivel. Kisvártatva már egymás mellett üldögélnek, és nem hagyják abba egymás heccelését.*
- Megölnéd a jó komádat belülről csak azért, mert megevett? Milyen világban élünk már?! *Néz a másikra elkerekedett szemekkel. Mikor Trylnor folytatja a történetet, neki is támad egy újabb jó ötlete.*
- Lehet inkább egy gyógyítót kéne lenyelni, mert amikor kivágja magát, már meg is gyógyíthat. *Kuncog és újra rápillant a bamba képű komájára. Gyorsan össze is borzolja a haját, ha az nem húzza el, majd a következő pillanatban már vizet rugdos felé. A fiatalkor lényege, hogy ne legyünk merevek és értelmesek mindig, minden időben. Ezt láthatóan sikerül megugraniuk. Tryl megindul felé és szinte azonnal elesik, mi több ráesik. Nem figyelt rá eléggé, így simán maga alá gyűri Luurit, aki röhögve próbálja lerángatni magáról a komáját. Az egész ruhája tiszta víz lesz, de nem foglalkozik vele, és azzal sem, hogy a haja így rálapul a fejére. Mivel a nevetés rázza, kell pár másodperc, mire a káromkodó fiúra néz újra.*
- Én azt hittem Szikra tetszik, erre rám veted magad? *A kezét felemeli az orrához, nyitva tartva a tenyerét, aminek az éle és a kisujja Trylnor felé mutat. A hüvelykujja a saját orrán pihen, miközben ide-oda járnak az ujjai. Így csúfolódik egy kicsit, de közben Tryl békát lát és mutat neki. Azonnal odafigyel, hiszen ez a lényeg, amiért jöttek.*
- Te csak ne utasítgass kis szaros, mert békaláb mellé emberláb lesz a vacsorám! *Csinálja megint az orkot, de aztán elindul a béka után. Bár nem olyan gyors egy állat, azért három próbálkozás így is kell, hogy elfogja azt. Aztán a hátsó lábánál felemeli és diadalittas képpel Trylnor felé mutatja, még egy kicsit ingatja is.*
- Ha egy van, van itt több is! *Mondja és zsebre vágja az állatot. Elég mélyek a zsebei, nemigen tud csak úgy megszökni onnan semmi. Elindulnak és még három békát találnak, amiből kettő a komáját illeti.*
- Háhá! Akkor piac? *Néz rá olyan vigyori képpel, hogy az sok t nem sejtet. Már azoknak, akik undorodnak a békáktól.*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.22 15:54:36
*A nevetés ragadós. Miután nagyszerű - azaz pocsék, de nagyon vicces - színészi játékával megidéz egy orkot, Trylnor nagyon nevetni kezd. Pedig ő igazán félelmetesre tervezte, félelmetesen nevetségesre. Azonnal röhögni kezd ő is, a tömeg már nagyon bír velük mit kezdeni, őket viszont cseppet sem érdekli az egész. Nagyon jól szórakozik magán és Trylnoron egyaránt, mikor megkéri a komája, hogy viselkedjen rendesen. Kapcsol és a vállába törli az "ork" nyálát.*
- Hálás leszek. *Mondja szelídebben, mert látja, hogy ez a másiknak fontos. Mármint nem az, hogy bemutassa a kis lökött lányt, hanem az érzései a szösziről. Ő meg most nem fogja jobban elrontani a kedvét, úgyhogy ad egy barackot a fiú fejére.*
- Ha mégis megbántana esküszöm nem röhöglek ki és jöhetsz hozzám bandázni. *Kacsint egyet, majd máris kezdődik az élet-halál harc a maga gyermekies eszközeivel. Kisvártatva már egymás mellett üldögélnek, és nem hagyják abba egymás heccelését.*
- Megölnéd a jó komádat belülről csak azért, mert megevett? Milyen világban élünk már?! *Néz a másikra elkerekedett szemekkel. Mikor Trylnor folytatja a történetet, neki is támad egy újabb jó ötlete.*
- Lehet inkább egy gyógyítót kéne lenyelni, mert amikor kivágja magát, már meg is gyógyíthat. *Kuncog és újra rápillant a bamba képű komájára. Gyorsan össze is borzolja a haját, ha az nem húzza el, majd a következő pillanatban már vizet rugdos felé. A fiatalkor lényege, hogy ne legyünk merevek és értelmesek mindig, minden időben. Ezt láthatóan sikerül megugraniuk. Tryl megindul felé és szinte azonnal elesik, mi több ráesik. Nem figyelt rá eléggé, így simán maga alá gyűri Luurit, aki röhögve próbálja lerángatni magáról a komáját. Az egész ruhája tiszta víz lesz, de nem foglalkozik vele, és azzal sem, hogy a haja így rálapul a fejére. Mivel a nevetés rázza, kell pár másodperc, mire a káromkodó fiúra néz újra.*
- Én azt hittem Szikra tetszik, erre rám veted magad? *A kezét felemeli az orrához, nyitva tartva a tenyerét, aminek az éle és a kisujja Trylnor felé mutat. A hüvelykujja a saját orrán pihen, miközben ide-oda járnak az ujjai. Így csúfolódik egy kicsit, de közben Tryl békát lát és mutat neki. Azonnal odafigyel, hiszen ez a lényeg, amiért jöttek.*
- Te csak ne utasítgass kis szaros, mert békaláb mellé emberláb lesz a vacsorám! *Csinálja megint az orkot, de aztán elindul a béka után. Bár nem olyan gyors egy állat, azért három próbálkozás így is kell, hogy elfogja azt. Aztán a hátsó lábánál felemeli és diadalittas képpel Trylnor felé mutatja, még egy kicsit ingatja is.*
- Ha egy van, van itt több is! *Mondja és zsebre vágja az állatot. Elég mélyek a zsebei, nemigen tud csak úgy megszökni onnan semmi. Elindulnak és még három békát találnak, amiből kettő a komáját illeti.*
- Háhá! Akkor piac? *Néz rá olyan vigyori képpel, hogy az sok t nem sejtet. Már azoknak, akik undorodnak a békáktól.*
A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.22 15:54:36
2613. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-22 14:49:20
Üzenet elküldve: 2025-06-22 14:49:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Rég volt már ennyire felszabadult. Ez teljesen más helyzet, itt lehet mocskos, játszhatja egyszerre a kisfiút, na meg a nagyot is, még keveredhet minden világ. Félhet orktól, lehet városőr, hősszerelmes, meg minden, amihez épp kedve van. Jelen helyzetben egy bandzsító orkot kell megszelídítenie, vagy odasóznia rá egyet, de nem tud mást tenni, mint felnevetni. Olyan hangosan, hogy az már valóban mindenki ingerküszöbét megüti, aki körülöttük van. Majdhogynem görcsöt kap a látványtól, még a könnye is kicsordul, azt törölgeti, miközben a hasa is fájni kezd. Nem bánta meg, hogy inkább kimerészkedett az utcára, addig sem bent szomorkodik, meg gondozza az állatokat, vagy locsolja a kertecske növényeit, ha már nincs ott Szikra. Valójában nem tudja hirtelenjében, hogy oda ültetve van-e valami, vagy a gyomokat kell gondoznia a távollétében. Nem is volna baj, ha nem tartana sokáig az út, mert jól elfelejtette az egészet és még a végén kiszárad minden.*
- Biztos, hogy befogadnának maguk közé, töröld már meg a szádat, de barom!
*Kacarászik, majd komolyabb témákat érintenek. Így megy ez, minden, tényleg minden belefér. *
- Egyszer bemutatom, majd rájössz. Nem mindenki olyan. *Tényleg őszintén reméli. Belegondolva, most van az, hogy egyszer az életben nem ő a negatív, aki mindenben a rosszat látja. Még a legnagyobb egységet, szeretetet is képes és megszól, mert nem hisz bennük. Ezért sem szereti, hogy Szikra szinte anyjaként tekint az igazgatónőre. Egyszer majd kiteszik őket, mert felnőnek, aztán leshet, hogy ki az a nagy anyuci. A gondolatra felhorkan, de nem mondja ki min elmélkedett. Valójában nem is tudja Luu történetét sem, s ő sem Trylnorét. Mind a kettejüknek igen nagy okuk van az ilyesfajta hozzáállásra.
Eztán már szó szerint átverekszik magukat a folyópartig. Éles suhintások, csípős érzet minden egyes ütés nyomán. Úgy fog kinézni estére, mint akit elkaptak azok a városőrök, akik közül egy akar lenni. De nem bánja. *
- Ork vacsidat? Még a gyomrodból is kivágnám magam. *Fújtat, nevet és próbálja rendezni a légzését. Közben nézi, ahogy amaz füvet rágcsál és kérődzik. Na jó, nem kérődzik, de odaképzeli. Már fájnak a mozdulatai a nevetéstől. Nem a sok veréstől, a nevetéstől.*
- Meg majd kereshetek neked gyógyítót, mert az első, amit lenyelsz kettévág. Az lesz ám a műsor!
*Néha azt sem tudja mivel kezdődött a móka, nem is számít.
Máris lefröcskölik, nem akart kint ácsorogni, de szélsebes a cimborája. Mire egyet pislog, már cipő nélkül van a vízben.*
- Dehogy! *Így tesz hát ő is, de a nadrágját azért felhajtja, nem mintha a következő két lépésénél nem omlana bele a folyóba. A baj annyi, hogy rálép egy igen csillogósra koptatott kőre, amit már ellepett valami zöld trutymó. Sikeresen elcsúszik rajta, majd nekiesik a másiknak, elrántva őt is, hogy mind a ketten nedvesek legyenek, nem csak bokáig, hanem így már egészen derékig. Persze ha minden erejét beveti a fiú, talán talpon marad. *
- Baszd meg!
*Mondja a szitkot, amiért manapság azzal fenyegetik, hogy szappannal mossák ki a száját.*
- De legalább van béka.
*Bök oldalra a fejével, ahogy egy tisztes példány hiszi azt, hogy a mai napon nem két kisfiú áldozata lesz.*
- Na ork uram, mutasd mit tudsz! *Feltápászkodik, nagyon lassan, majd újabb lelőhelyet keres. Mert végül is… miért ne? Miért ne vihetne egyet a rezidenciába Silypi szobájába?*
*Rég volt már ennyire felszabadult. Ez teljesen más helyzet, itt lehet mocskos, játszhatja egyszerre a kisfiút, na meg a nagyot is, még keveredhet minden világ. Félhet orktól, lehet városőr, hősszerelmes, meg minden, amihez épp kedve van. Jelen helyzetben egy bandzsító orkot kell megszelídítenie, vagy odasóznia rá egyet, de nem tud mást tenni, mint felnevetni. Olyan hangosan, hogy az már valóban mindenki ingerküszöbét megüti, aki körülöttük van. Majdhogynem görcsöt kap a látványtól, még a könnye is kicsordul, azt törölgeti, miközben a hasa is fájni kezd. Nem bánta meg, hogy inkább kimerészkedett az utcára, addig sem bent szomorkodik, meg gondozza az állatokat, vagy locsolja a kertecske növényeit, ha már nincs ott Szikra. Valójában nem tudja hirtelenjében, hogy oda ültetve van-e valami, vagy a gyomokat kell gondoznia a távollétében. Nem is volna baj, ha nem tartana sokáig az út, mert jól elfelejtette az egészet és még a végén kiszárad minden.*
- Biztos, hogy befogadnának maguk közé, töröld már meg a szádat, de barom!
*Kacarászik, majd komolyabb témákat érintenek. Így megy ez, minden, tényleg minden belefér. *
- Egyszer bemutatom, majd rájössz. Nem mindenki olyan. *Tényleg őszintén reméli. Belegondolva, most van az, hogy egyszer az életben nem ő a negatív, aki mindenben a rosszat látja. Még a legnagyobb egységet, szeretetet is képes és megszól, mert nem hisz bennük. Ezért sem szereti, hogy Szikra szinte anyjaként tekint az igazgatónőre. Egyszer majd kiteszik őket, mert felnőnek, aztán leshet, hogy ki az a nagy anyuci. A gondolatra felhorkan, de nem mondja ki min elmélkedett. Valójában nem is tudja Luu történetét sem, s ő sem Trylnorét. Mind a kettejüknek igen nagy okuk van az ilyesfajta hozzáállásra.
Eztán már szó szerint átverekszik magukat a folyópartig. Éles suhintások, csípős érzet minden egyes ütés nyomán. Úgy fog kinézni estére, mint akit elkaptak azok a városőrök, akik közül egy akar lenni. De nem bánja. *
- Ork vacsidat? Még a gyomrodból is kivágnám magam. *Fújtat, nevet és próbálja rendezni a légzését. Közben nézi, ahogy amaz füvet rágcsál és kérődzik. Na jó, nem kérődzik, de odaképzeli. Már fájnak a mozdulatai a nevetéstől. Nem a sok veréstől, a nevetéstől.*
- Meg majd kereshetek neked gyógyítót, mert az első, amit lenyelsz kettévág. Az lesz ám a műsor!
*Néha azt sem tudja mivel kezdődött a móka, nem is számít.
Máris lefröcskölik, nem akart kint ácsorogni, de szélsebes a cimborája. Mire egyet pislog, már cipő nélkül van a vízben.*
- Dehogy! *Így tesz hát ő is, de a nadrágját azért felhajtja, nem mintha a következő két lépésénél nem omlana bele a folyóba. A baj annyi, hogy rálép egy igen csillogósra koptatott kőre, amit már ellepett valami zöld trutymó. Sikeresen elcsúszik rajta, majd nekiesik a másiknak, elrántva őt is, hogy mind a ketten nedvesek legyenek, nem csak bokáig, hanem így már egészen derékig. Persze ha minden erejét beveti a fiú, talán talpon marad. *
- Baszd meg!
*Mondja a szitkot, amiért manapság azzal fenyegetik, hogy szappannal mossák ki a száját.*
- De legalább van béka.
*Bök oldalra a fejével, ahogy egy tisztes példány hiszi azt, hogy a mai napon nem két kisfiú áldozata lesz.*
- Na ork uram, mutasd mit tudsz! *Feltápászkodik, nagyon lassan, majd újabb lelőhelyet keres. Mert végül is… miért ne? Miért ne vihetne egyet a rezidenciába Silypi szobájába?*
2612. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-22 12:17:30
Üzenet elküldve: 2025-06-22 12:17:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Trylnor//
*Ő csak egy "persze, persze, igazad van" nézéssel felel, mert úgy véli, hogy Trylnor már beleszokott a jóba. Ő is visszaemlékszik, amikor még volt hol laknia, és az akkori csínytevések és kihágások gyerekesnek tűntek ahhoz képest, hogy most szó szerint az életért küzd. Legyen az egy alma ellopása, egyéb javak elemelése, vagy éppen a városőröktől, szidalmazóktól, megkárosítottaktól való menekülés. Bár nem tartja ennyire sutának a komáját, hogy ne emlékezzen vissza ezekre, biztos benne, hogy az árvaház védelme már megkoptatta ezeket a rossz emlékeket a fiúban. Emiatt irigykedik is egy kicsit rá, és bár igaza van a Trylnornak, ha ő ott lenne, biztos, hogy nem ganézna állatot! ~Még csak az kéne!~ Gyorsan megszaglászza hát a "csacsitrágya-szagú" haját, és hagyja magát ellökdösni. Ez a barátkozás lényege, hogy egymást ugratják, miközben megfeledkeznek a körülöttük lévő veszélyes világról.*
- Vigyázz magadra kis ficsúr, mert megeszlek! *Bebandzsítva néz a szemeivel hirtelen, "mint egy ork". Öles lépteket imitálva, még a nyálát is kifolyatja a nem létező agyarai közül. Aztán persze felnevet, és máris áttérnek a kis elf lánykára, meg, hogy mennyire jófiú ez Trylnor. Kicsit bele is hasít a szívébe, hogy a másiknak lesz hova mennie, de gyorsan túlteszi magát rajta. Nem, ő nem szándékozik elpuhulni, mint a másik, még akkor sem, ha kedveli Trylnort.*
- Egyszer majd rájössz, hogy még az is, akinek a legjobban hiszel, simán átverhet, ha az ő dolga fontosabb neki. *Mondja kicsit halkabban, hiszen őt számtalanszor verték már át, többek között a szülei is azzal, hogy minden rendben lesz. Aztán tessék, most utcakölyök lett, ezt nem mondaná tökéletes életnek. Persze lehetnek kivételek, de ő még nem tapasztalt ilyesmit, igaz, nem is élt olyan sok időt. Csak hát az egész eddigi élete ezt mutatja, és ő van annyira rendes, hogy a fájdalmas dolgokat is komája tudtára adja, mielőtt még túlzásba viszi az ezüstfejű lány-rajongását.*
- De persze remélem, ti kivételek vagytok. *Mondja csak azért, hogy jobb kedve legyen Trylnernek. Ő ebben nem igazán hisz, így belevállal a másik vállába egy félmosollyal. Ezzel lezártnak tekinti a Szikra imádatot. De, hogy ne unatkozzanak azonnal vívópárbajt rendeznek. Az első csapása talál, és nagy adok kapok alakul ki.*
- Örülök, ha nem fáj! *Vigyorog a képébe a fiúnak, amíg le nem törli a másik azt a képéről egy jól irányzott találattal. Többször felszisszennek vigyorogva, és néha szaladniuk is kell, amikor egy olyan valakinek csapódnak neki figyelmetlenségből, aki ezt nem veszi játéknak. Néha ezért menekülnek, de többnyire "elkardozzák" magukat a folyópartig. Végül kidől a másik, ő pedig büszkén gondol magára, hogy végül is győzött. A valóság persze nem ez, neki is tele vannak a végtagjai, mindenféle "sebesüléssel" lüktetően fájdalmas emlékekkel. De ez nem veszi el a kedvét, hiszen ez ezzel jár. Azt nagyon tiszteli a másikban, hogy nem egy anyámasszony katonája, mert van, aki az első kapott találattól sírva menekül és árulkodik. Végül mellé ül, csapzottra izzadt haját kisöpri a szemeiből. Próbálja viccesen odébb lökdösni, hogy elférjen, bár nagyon sok hely van.*
- Nem, de még mindig megehetlek, előbb kifárasztom az ork vacsimat, hahaha! *Nevetgél ő is, de a fáradt mosoly kiül az arcára, ahogy lehunyja a szemét. Tapogatózni kezd és valami kórót tép, felpillantva megnézi, hogy ismeretei szerint mérgező lehet-e, és ehetőnek mondja ki végül. Rágcsálni kezdi a növényke szárát, és várja, hogy szívdobogása a normálisra lassuljon. Trylnor közben feláll és próbálja szépíteni a vereségét. ~Mondjad csak, már mindegy, vesztes.~ Kuncog magában, de a világért sem szakítaná meg a kis monológot, ami éppen ellene irányul. Csak ravaszkás mosolyra húzódik az arca, miközben kinyitja a szemeit.*
- Hát a te tehetségeddel, lesz segédem, aki a kardot adogatja, hogy lenyeljem. *Ugratja a srácot és feltápászkodik.*
- Na, keressünk békákat, mert így nem lesz az egészből semmi. *A folyós sebes sodrású és itt nem ildomos benne egy gyereknek megpróbálkoznia a fürdéssel, így csak lerúgja a szakadozó cipőjét, és belegázol a folyó "szélébe". A lábai bokáig elmerülnek, jól esik a melegben a hűs folyóvíz érintése. Megpróbálja lefröcskölni egy rúgással a másikat, csak a hecc kedvéért.*
- Na mi van, inkább az árnyékban maradsz? *Mondja a napon álló srácnak és visszatér a béka kereséshez. Egész pontosan most már neki is áll ennek a nagyszerű hadműveletnek.*
*Ő csak egy "persze, persze, igazad van" nézéssel felel, mert úgy véli, hogy Trylnor már beleszokott a jóba. Ő is visszaemlékszik, amikor még volt hol laknia, és az akkori csínytevések és kihágások gyerekesnek tűntek ahhoz képest, hogy most szó szerint az életért küzd. Legyen az egy alma ellopása, egyéb javak elemelése, vagy éppen a városőröktől, szidalmazóktól, megkárosítottaktól való menekülés. Bár nem tartja ennyire sutának a komáját, hogy ne emlékezzen vissza ezekre, biztos benne, hogy az árvaház védelme már megkoptatta ezeket a rossz emlékeket a fiúban. Emiatt irigykedik is egy kicsit rá, és bár igaza van a Trylnornak, ha ő ott lenne, biztos, hogy nem ganézna állatot! ~Még csak az kéne!~ Gyorsan megszaglászza hát a "csacsitrágya-szagú" haját, és hagyja magát ellökdösni. Ez a barátkozás lényege, hogy egymást ugratják, miközben megfeledkeznek a körülöttük lévő veszélyes világról.*
- Vigyázz magadra kis ficsúr, mert megeszlek! *Bebandzsítva néz a szemeivel hirtelen, "mint egy ork". Öles lépteket imitálva, még a nyálát is kifolyatja a nem létező agyarai közül. Aztán persze felnevet, és máris áttérnek a kis elf lánykára, meg, hogy mennyire jófiú ez Trylnor. Kicsit bele is hasít a szívébe, hogy a másiknak lesz hova mennie, de gyorsan túlteszi magát rajta. Nem, ő nem szándékozik elpuhulni, mint a másik, még akkor sem, ha kedveli Trylnort.*
- Egyszer majd rájössz, hogy még az is, akinek a legjobban hiszel, simán átverhet, ha az ő dolga fontosabb neki. *Mondja kicsit halkabban, hiszen őt számtalanszor verték már át, többek között a szülei is azzal, hogy minden rendben lesz. Aztán tessék, most utcakölyök lett, ezt nem mondaná tökéletes életnek. Persze lehetnek kivételek, de ő még nem tapasztalt ilyesmit, igaz, nem is élt olyan sok időt. Csak hát az egész eddigi élete ezt mutatja, és ő van annyira rendes, hogy a fájdalmas dolgokat is komája tudtára adja, mielőtt még túlzásba viszi az ezüstfejű lány-rajongását.*
- De persze remélem, ti kivételek vagytok. *Mondja csak azért, hogy jobb kedve legyen Trylnernek. Ő ebben nem igazán hisz, így belevállal a másik vállába egy félmosollyal. Ezzel lezártnak tekinti a Szikra imádatot. De, hogy ne unatkozzanak azonnal vívópárbajt rendeznek. Az első csapása talál, és nagy adok kapok alakul ki.*
- Örülök, ha nem fáj! *Vigyorog a képébe a fiúnak, amíg le nem törli a másik azt a képéről egy jól irányzott találattal. Többször felszisszennek vigyorogva, és néha szaladniuk is kell, amikor egy olyan valakinek csapódnak neki figyelmetlenségből, aki ezt nem veszi játéknak. Néha ezért menekülnek, de többnyire "elkardozzák" magukat a folyópartig. Végül kidől a másik, ő pedig büszkén gondol magára, hogy végül is győzött. A valóság persze nem ez, neki is tele vannak a végtagjai, mindenféle "sebesüléssel" lüktetően fájdalmas emlékekkel. De ez nem veszi el a kedvét, hiszen ez ezzel jár. Azt nagyon tiszteli a másikban, hogy nem egy anyámasszony katonája, mert van, aki az első kapott találattól sírva menekül és árulkodik. Végül mellé ül, csapzottra izzadt haját kisöpri a szemeiből. Próbálja viccesen odébb lökdösni, hogy elférjen, bár nagyon sok hely van.*
- Nem, de még mindig megehetlek, előbb kifárasztom az ork vacsimat, hahaha! *Nevetgél ő is, de a fáradt mosoly kiül az arcára, ahogy lehunyja a szemét. Tapogatózni kezd és valami kórót tép, felpillantva megnézi, hogy ismeretei szerint mérgező lehet-e, és ehetőnek mondja ki végül. Rágcsálni kezdi a növényke szárát, és várja, hogy szívdobogása a normálisra lassuljon. Trylnor közben feláll és próbálja szépíteni a vereségét. ~Mondjad csak, már mindegy, vesztes.~ Kuncog magában, de a világért sem szakítaná meg a kis monológot, ami éppen ellene irányul. Csak ravaszkás mosolyra húzódik az arca, miközben kinyitja a szemeit.*
- Hát a te tehetségeddel, lesz segédem, aki a kardot adogatja, hogy lenyeljem. *Ugratja a srácot és feltápászkodik.*
- Na, keressünk békákat, mert így nem lesz az egészből semmi. *A folyós sebes sodrású és itt nem ildomos benne egy gyereknek megpróbálkoznia a fürdéssel, így csak lerúgja a szakadozó cipőjét, és belegázol a folyó "szélébe". A lábai bokáig elmerülnek, jól esik a melegben a hűs folyóvíz érintése. Megpróbálja lefröcskölni egy rúgással a másikat, csak a hecc kedvéért.*
- Na mi van, inkább az árnyékban maradsz? *Mondja a napon álló srácnak és visszatér a béka kereséshez. Egész pontosan most már neki is áll ennek a nagyszerű hadműveletnek.*
2611. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-22 08:48:34
Üzenet elküldve: 2025-06-22 08:48:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Luurien//
*Sok mindent át kell egy idő után gondolniuk, ha jó helyre szeretnének kerülni. Nem olyan régi az emlék, amikor még ő is csak bekéredzkedett ide-oda, amikor nem volt kint megfelelő a hőmérséklet, vagy épp éhes volt. Vannak még a világon jóravaló lelkek, de ettől még ők is megkérik az árát annak, hogy fekhelyet, vagy pár betevő falatot biztosítsanak nekik. Így hát, túl rosszat nem ildomos tenni, a visszatérés reményében, de hát neki is sikerült már, s cimborájának is nem egy helyet lehúzni a listáról. Így jobb tudni, hol jelenhet meg másodmagával és hol nem. Attól mert már van hol laknia, nem felejti el a múltat. Még akkor is tudja, hogy ki volt ő az utcán, ha a fiú jót mulat azon, hogy nem is élné kint túl. De, ettől csenevészebben is megoldotta.*
- Meglepődnél. *Mondja cseppet sem sértődötten, sokkal inkább büszkén. Mesterére fejlesztette a bociszemekkel nézést, hogy elkerüljön némi bajt. Persze a benne lévő ősi dac ritka helyzetekben engedi meg, hogy ilyen tekintetet láttasson.
Bolondoznak tovább, nem is szólhat másról a nap. Tele has, jó idő, számára jó társaság. Kicsit kiszakadva a mindennapokból, üdítő most elfeledni, hogy mennyire fél minden pillanatban, hogy elillan a mostanra beállt jó. Szeretné szidni az árvaházat és úgy beszélni róla, mintha egy szörnyű hely lenne, de nem megy neki ekkora hazugság. Süt a szavaiból, ha ki nem mondja is, hogy megszerette.*
- Hát, dolgozol azoknak is, akik épp befogadnak, mégis folyton éhes vagy, inkább ganézok néha… hé!
*Taszajtja el nevetve a haját szaglászót.* - Hiába keresed az ork szagot, azt csak magadon találod.
*Nem áldoz viszont több szót Szikráról szóló jelen félelmeire, megmérgezné a jókedvét és már eleget siránkozott. *
- Vissza, van szobám. Már hogyisne mennék vissza.
*Akaratlan csábítja talán Luut, nem tudatos, de valahol bizton dolgozik már benne, hogy őt azért szívesen tudná hasonló helyen, még ha ő is igencsak ódzkodott tőle anno.*
- Nem ismered, ő nem. Nekem az igazat mondja. És én is neki. *Jelenti ki határozottan. Muszáj. Ha meg is inog néha, ha nincs a világban egy valaki, akiben bízhat, akkor ismét túl törékeny lesz minden. Ennyi veszteség után valamibe kapaszkodnia kell.
Már a tisztás majdnem a talpuk alatt van, ha még vannak is erre a piaci forgatagból. Így szegeződhet rájuk pár szem, amikor nekilátnak hős csatát vívni. Nem rest felkapni a botot, s hasonlóan suta állásba helyeznie vézna tagjait. Nincs sok ideje ugyan a gondolkodásra, máris arrébb kell ugrania, miközben megsuhintja a lábát a vessző.*
- Meg sem éreztem!
*Kiált fel, majd visszakézből annak felkarjára igyekszik sújtani egy istenest. Persze észrevétlen táncolnak el az útból hadakozás közben, van idejük végig verni egymást a hosszacska úton, ami a partig vezet. Nem egy ügyes kardforgató, ami látványos, na de fejlődőképes. Minél jobban koncentrál, annál nehezebb őt eltalálni, persze ha nekiiramodik Luurien, jól elagyabugyálhatja, de persze a visszáját is érezheti. Mindenesetre pihegve rogy le, térdét megfogva, mikor megunta a vívást. Nevetve, kifulladva beszél.*
- Látod, velem nem bírsz. ~Mondjuk én se veled~
*Felegyenesedik, majd elnéz a víz irányába.* - De te elmehetnél mutatványosnak is, látszólag ügyes vagy, de erőd az nincsen. Az ilyenek eszik a kardot a piactér közepén. Majd dobnak érte pár aranyat. *Persze néhol fájó pontja nem ezt hirdeti, de miért is ismerné el.*
*Sok mindent át kell egy idő után gondolniuk, ha jó helyre szeretnének kerülni. Nem olyan régi az emlék, amikor még ő is csak bekéredzkedett ide-oda, amikor nem volt kint megfelelő a hőmérséklet, vagy épp éhes volt. Vannak még a világon jóravaló lelkek, de ettől még ők is megkérik az árát annak, hogy fekhelyet, vagy pár betevő falatot biztosítsanak nekik. Így hát, túl rosszat nem ildomos tenni, a visszatérés reményében, de hát neki is sikerült már, s cimborájának is nem egy helyet lehúzni a listáról. Így jobb tudni, hol jelenhet meg másodmagával és hol nem. Attól mert már van hol laknia, nem felejti el a múltat. Még akkor is tudja, hogy ki volt ő az utcán, ha a fiú jót mulat azon, hogy nem is élné kint túl. De, ettől csenevészebben is megoldotta.*
- Meglepődnél. *Mondja cseppet sem sértődötten, sokkal inkább büszkén. Mesterére fejlesztette a bociszemekkel nézést, hogy elkerüljön némi bajt. Persze a benne lévő ősi dac ritka helyzetekben engedi meg, hogy ilyen tekintetet láttasson.
Bolondoznak tovább, nem is szólhat másról a nap. Tele has, jó idő, számára jó társaság. Kicsit kiszakadva a mindennapokból, üdítő most elfeledni, hogy mennyire fél minden pillanatban, hogy elillan a mostanra beállt jó. Szeretné szidni az árvaházat és úgy beszélni róla, mintha egy szörnyű hely lenne, de nem megy neki ekkora hazugság. Süt a szavaiból, ha ki nem mondja is, hogy megszerette.*
- Hát, dolgozol azoknak is, akik épp befogadnak, mégis folyton éhes vagy, inkább ganézok néha… hé!
*Taszajtja el nevetve a haját szaglászót.* - Hiába keresed az ork szagot, azt csak magadon találod.
*Nem áldoz viszont több szót Szikráról szóló jelen félelmeire, megmérgezné a jókedvét és már eleget siránkozott. *
- Vissza, van szobám. Már hogyisne mennék vissza.
*Akaratlan csábítja talán Luut, nem tudatos, de valahol bizton dolgozik már benne, hogy őt azért szívesen tudná hasonló helyen, még ha ő is igencsak ódzkodott tőle anno.*
- Nem ismered, ő nem. Nekem az igazat mondja. És én is neki. *Jelenti ki határozottan. Muszáj. Ha meg is inog néha, ha nincs a világban egy valaki, akiben bízhat, akkor ismét túl törékeny lesz minden. Ennyi veszteség után valamibe kapaszkodnia kell.
Már a tisztás majdnem a talpuk alatt van, ha még vannak is erre a piaci forgatagból. Így szegeződhet rájuk pár szem, amikor nekilátnak hős csatát vívni. Nem rest felkapni a botot, s hasonlóan suta állásba helyeznie vézna tagjait. Nincs sok ideje ugyan a gondolkodásra, máris arrébb kell ugrania, miközben megsuhintja a lábát a vessző.*
- Meg sem éreztem!
*Kiált fel, majd visszakézből annak felkarjára igyekszik sújtani egy istenest. Persze észrevétlen táncolnak el az útból hadakozás közben, van idejük végig verni egymást a hosszacska úton, ami a partig vezet. Nem egy ügyes kardforgató, ami látványos, na de fejlődőképes. Minél jobban koncentrál, annál nehezebb őt eltalálni, persze ha nekiiramodik Luurien, jól elagyabugyálhatja, de persze a visszáját is érezheti. Mindenesetre pihegve rogy le, térdét megfogva, mikor megunta a vívást. Nevetve, kifulladva beszél.*
- Látod, velem nem bírsz. ~Mondjuk én se veled~
*Felegyenesedik, majd elnéz a víz irányába.* - De te elmehetnél mutatványosnak is, látszólag ügyes vagy, de erőd az nincsen. Az ilyenek eszik a kardot a piactér közepén. Majd dobnak érte pár aranyat. *Persze néhol fájó pontja nem ezt hirdeti, de miért is ismerné el.*
2610. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-21 19:12:10
Üzenet elküldve: 2025-06-21 19:12:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*A víz jég hidegnek érződik. Meg kell pedig szoknia, különben ez az egész hiábavalónak fog tűnni. Na meg az ork előtt sem akar gyávának mutatkozni. Apropó ork.
~Vajon figyel, vagy sütkérezik továbbra is?~
Lassan fordul meg és akkor veszi észre Zzulyarast, ahogy megpróbál mögé lopakodni. Megpróbálna megfordulni, de akkor az elkezd felé rohanni, olyan gyorsasággal, amit még ha nagyon akarna sem tudna kikerülni. Így hát marad az, hogy tétlenül várja, hogy a végzete beteljesüljön. Nem tudja, hogy mit tett az ork ellen, hogy így rátámadjon, de ez már semmit sem ér. Az utolsó pillanatok amire emlékszik, az a férfi erős teste, amelybe fennakad, majd ugyanez a test is nyomja egyre lejjebb a víz alá. Meglepetésében egy gyors lélegzetet tud még tenni. Ösztönösen a legközelebbi tárgyba kapaszkodna, amely ebben az esetben nem egy tárgy, hanem az ork teste. Pánik hangulat uralkodik el rajta. Pedig ha tudná, hogy az ork csak tréfából tette, akkor biztosan nyugodtabb lenne. De az elsötétülés előtt az egyetlen ami szemei előtt van, az az ork arca, ahogy felé robog.*
*A víz jég hidegnek érződik. Meg kell pedig szoknia, különben ez az egész hiábavalónak fog tűnni. Na meg az ork előtt sem akar gyávának mutatkozni. Apropó ork.
~Vajon figyel, vagy sütkérezik továbbra is?~
Lassan fordul meg és akkor veszi észre Zzulyarast, ahogy megpróbál mögé lopakodni. Megpróbálna megfordulni, de akkor az elkezd felé rohanni, olyan gyorsasággal, amit még ha nagyon akarna sem tudna kikerülni. Így hát marad az, hogy tétlenül várja, hogy a végzete beteljesüljön. Nem tudja, hogy mit tett az ork ellen, hogy így rátámadjon, de ez már semmit sem ér. Az utolsó pillanatok amire emlékszik, az a férfi erős teste, amelybe fennakad, majd ugyanez a test is nyomja egyre lejjebb a víz alá. Meglepetésében egy gyors lélegzetet tud még tenni. Ösztönösen a legközelebbi tárgyba kapaszkodna, amely ebben az esetben nem egy tárgy, hanem az ork teste. Pánik hangulat uralkodik el rajta. Pedig ha tudná, hogy az ork csak tréfából tette, akkor biztosan nyugodtabb lenne. De az elsötétülés előtt az egyetlen ami szemei előtt van, az az ork arca, ahogy felé robog.*
2609. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-21 17:57:30
Üzenet elküldve: 2025-06-21 17:57:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*Hamar békére lel a nap nyugtató fényében. Kiterülve, meztelenül csak élvezi a nyugalmat. Mervtől nem kell tartania. Ha bármit is akarna tenni, gyorsan kontrázni tud. Azért amikor felkel felé néz, hogy biztos legyen nem töri valami rosszaságban a fejét. Mosolyra fordul a szája, ahogy nézi a férfit megszabadulni a ruháitól.*
-Csak hallgatsz a jó öreg Zzulyaras tanácsára?
*A jó öreggel csak egy jelzőt akar magának adni. Ránézésre azt mondaná, hogy a férfi legalább tíz évvel idősebb nála. Már amennyire ismeri az embereket. Nem mintha foglalkozna ilyenekkel. Ahogy nézi, hogy a férfi milyen nehezen akar a vízbe menni egy nagyon rossz ötlet jut eszébe. De nem hagyhatja ki az alkalmat. Szóval amilyen halkan csak tud a férfi mögé próbál lopakodni. Nagy teste nem a legjobb erre a célra, de hátha nem figyel annyira Merv. Ha sikerül akkor a derekánál átkarolja Mervet és behajítja vízbe. Ha észreveszi, akkor mint egy dühös bika ront neki, hogy a vízbe lökhesse áldozatát.*
*Hamar békére lel a nap nyugtató fényében. Kiterülve, meztelenül csak élvezi a nyugalmat. Mervtől nem kell tartania. Ha bármit is akarna tenni, gyorsan kontrázni tud. Azért amikor felkel felé néz, hogy biztos legyen nem töri valami rosszaságban a fejét. Mosolyra fordul a szája, ahogy nézi a férfit megszabadulni a ruháitól.*
-Csak hallgatsz a jó öreg Zzulyaras tanácsára?
*A jó öreggel csak egy jelzőt akar magának adni. Ránézésre azt mondaná, hogy a férfi legalább tíz évvel idősebb nála. Már amennyire ismeri az embereket. Nem mintha foglalkozna ilyenekkel. Ahogy nézi, hogy a férfi milyen nehezen akar a vízbe menni egy nagyon rossz ötlet jut eszébe. De nem hagyhatja ki az alkalmat. Szóval amilyen halkan csak tud a férfi mögé próbál lopakodni. Nagy teste nem a legjobb erre a célra, de hátha nem figyel annyira Merv. Ha sikerül akkor a derekánál átkarolja Mervet és behajítja vízbe. Ha észreveszi, akkor mint egy dühös bika ront neki, hogy a vízbe lökhesse áldozatát.*
2608. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-21 01:35:03
Üzenet elküldve: 2025-06-21 01:35:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Aokin csak egy bólintással felel a másik szavaira. Bár ő maga nem látja ezt furcsának. Valahogy természetes inkább, hogy az emberek a békét keresik és arra kívánnak támaszkodni. Az velük lehet a mindennapokban és célt adhat a bajban is. Az erőszak viszont csak önmagáért van. Arról nem is beszélve, hogy a pusztításból nem terem semmi míg a béke felvirágoztat. A következő kérdés hallatán a szerzetes, a kezében tartott botra néz, majd bólint.*
-Részét képezi.
*Majd a kérdések hallatán kiegészíti magát.*
-A kolostorban máig vannak testvérek akik az acélfegyverek használatát gyakorolják, de a harci képzésünk alapját a testünk és a bot használata adja. A legendák szerint a Nevető Ember is bottal harcolt a támadói ellen. Gyakorlott kézben pedig ez is lehet olyan veszélyes, mint az acél. Miközben azokkal ellentétben ez nem gyilkos eszköz. Úgy vallom jobban illik ahhoz, aki a Nevető Ember útját járja.
*Aokin csak egy bólintással felel a másik szavaira. Bár ő maga nem látja ezt furcsának. Valahogy természetes inkább, hogy az emberek a békét keresik és arra kívánnak támaszkodni. Az velük lehet a mindennapokban és célt adhat a bajban is. Az erőszak viszont csak önmagáért van. Arról nem is beszélve, hogy a pusztításból nem terem semmi míg a béke felvirágoztat. A következő kérdés hallatán a szerzetes, a kezében tartott botra néz, majd bólint.*
-Részét képezi.
*Majd a kérdések hallatán kiegészíti magát.*
-A kolostorban máig vannak testvérek akik az acélfegyverek használatát gyakorolják, de a harci képzésünk alapját a testünk és a bot használata adja. A legendák szerint a Nevető Ember is bottal harcolt a támadói ellen. Gyakorlott kézben pedig ez is lehet olyan veszélyes, mint az acél. Miközben azokkal ellentétben ez nem gyilkos eszköz. Úgy vallom jobban illik ahhoz, aki a Nevető Ember útját járja.
2607. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 18:29:38
Üzenet elküldve: 2025-06-20 18:29:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Furcsa egy találkozáson van túl, vagy tulajdonképpen még van benne. Az ork most meg bocsánatot kér a viselkedéséért. Ez nem azét különös, mert az orkoknak nem lenne szabad bocsánatot kérniük, vagy azért mert a bocsánat kérésnek nincs semmi velejárója, mert a férfi még mindig meztelenül fekszik, hanem azért mert tényleg nem tudja, hova tenni? Pontosan mire vonatkozhat a bocsánat kérés? Nem követett el semmi rosszat, saját magát adta és kész. A nap érdekesen alakul ez tagadhatatlan. Az ork szavaira tekintete a hűs vízre terelődik. Nem is gondolkozik sokat. Megszabadul ruháitól, gondosan a leterített köpenyére teszi őket és elindul a folyó irányába. Elsőnek a lábát meríti bele a vízbe, hozzászoktatva testét a víz hőmérsékletéhez.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Furcsa egy találkozáson van túl, vagy tulajdonképpen még van benne. Az ork most meg bocsánatot kér a viselkedéséért. Ez nem azét különös, mert az orkoknak nem lenne szabad bocsánatot kérniük, vagy azért mert a bocsánat kérésnek nincs semmi velejárója, mert a férfi még mindig meztelenül fekszik, hanem azért mert tényleg nem tudja, hova tenni? Pontosan mire vonatkozhat a bocsánat kérés? Nem követett el semmi rosszat, saját magát adta és kész. A nap érdekesen alakul ez tagadhatatlan. Az ork szavaira tekintete a hűs vízre terelődik. Nem is gondolkozik sokat. Megszabadul ruháitól, gondosan a leterített köpenyére teszi őket és elindul a folyó irányába. Elsőnek a lábát meríti bele a vízbe, hozzászoktatva testét a víz hőmérsékletéhez.*
2606. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 16:43:03
Üzenet elküldve: 2025-06-20 16:43:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*Merv is bemutatkozik. Ezzel maguk mögött tudhatják a formaságokat. Viszont most üti fel a fejét az a kínos csend, ami akkor következik, ha már nem tudnak a felek mit mondani. Most hogy a kedélyek lenyugodtak, nem tudja mit mondjon.*
-Bocsánat a viselkedésemért.
*Nyögi ki végül, megtörve a csendet. Ettől viszont még mindig ugyanabban a pózban marad és felöltözni sem óhajt.*
-Miért nem élvezed te is a napsütést? Ússzál egyet a folyóban, majd dőlj ki a napra.
*Javasolja Mervnek. Furcsa találkozáson vannak túl, amit Zzul még tovább rontott, de ő már csak ilyen. Egy jókedvű ork, aki bár félelmetes kinézetű, attól még egy igazi aranyszívű személy. Majdnem.*
*Merv is bemutatkozik. Ezzel maguk mögött tudhatják a formaságokat. Viszont most üti fel a fejét az a kínos csend, ami akkor következik, ha már nem tudnak a felek mit mondani. Most hogy a kedélyek lenyugodtak, nem tudja mit mondjon.*
-Bocsánat a viselkedésemért.
*Nyögi ki végül, megtörve a csendet. Ettől viszont még mindig ugyanabban a pózban marad és felöltözni sem óhajt.*
-Miért nem élvezed te is a napsütést? Ússzál egyet a folyóban, majd dőlj ki a napra.
*Javasolja Mervnek. Furcsa találkozáson vannak túl, amit Zzul még tovább rontott, de ő már csak ilyen. Egy jókedvű ork, aki bár félelmetes kinézetű, attól még egy igazi aranyszívű személy. Majdnem.*
2605. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 16:08:28
Üzenet elküldve: 2025-06-20 16:08:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 398
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*Norennar nem az a fajta, akit meglep egy egyenes kérdés. Mégis, amikor Cralan szavai elhangzanak, egy pillanatra elcsendesedik körülötte a világ. Mintha a lombok között átszűrődő fény is megtorpanna egy szívdobbanásnyi időre. Nem a kérdés súlya lepi meg, hanem az, hogy valaki kimondja.
Lassan kifújja a pipafüstöt, majd elfordítja a fejét, hogy ne Cralan arcába engedje. A füst fehéres szálai szétfoszlanak az esti fényben, akárcsak a múlt árnyai, amelyeket a szerzetes emleget. Nem siet a válasszal. Előbb csak végig simít a pipanyelén, ujjai úgy követik a megszokott íveket, mint akik kapaszkodnak valamibe, ami még biztos ebben a beszélgetésben.*
- Az árnyékokban...? *Ismétli meg halkan, ízlelgetve a kérdést, mintha azzal próbálná kideríteni, mennyi benne a valódi kíváncsiság.* - Dolgozom, ha van mit. Ha nincs, akkor távolról figyelek, vagy egyszerűen csak haladok tovább. Az ember könnyen láthatatlanná válik ott, ahova senki sem néz oda igazán.
*A füst következő hullámát nem sieti el. Hosszú pillanatokig figyeli, ahogy a vékony, ezüstös szálak felkavarodnak, majd szerte foszlanak a tisztás fölött, beolvadva az alkonyi erdő párájába. Tekintete végig járja a körülöttük elterülő tájat, a gyér aljnövényzetet, az egyenetlen moha- és avarszőnyeget, a fák közt átsejlő sötétedést. Ez a hely – akármi is volt egykor – most csendes, semleges, és furcsán befogadó.*
- Az igazság az, hogy nem tudom pontosan. Nem keresem az értelem lámpását, mert rég megtanultam, hogy az ilyen fények sokkal inkább megvakítanak, mint megvilágítanak. Néha csak létezem. Mint egy penge, amit nem használnak. De ettől még éles marad. Ha jól sejtem, ebben hasonlítunk.
*A pipát újra megemeli, lassan szív bele, majd csendesen kifújja a füstöt. Közben nem néz Cralanra. Valamiért úgy érzi, a férfi tekintetét nem érdemes most keresnie. Túl sok mindent rejtene, és Norennar nem biztos benne, hogy akarja látni.
Cralan következő kérdése azonban olyan, mintha éppen egy rejtett sebet érintene. A vállai nem mozdulnak, de a mellkasa kissé megfeszül. Egyenesebben áll, nem tudatosan, inkább ösztönből. Mintha ezzel akarna egy láthatatlan ütést kivédeni.*
- Ki vagyok most...? *Kérdez vissza, de nem gúnyból. A hangja szinte elhal, mintha maga is fontolóra venné.* - Jó kérdés.
* Egy ideig nem szól. A csend nem feszül közöttük, inkább leülepedik, mint a por egy elhagyott szobában. Közben lustán megvakarja a tarkóját, mintha valami kellemetlen vagy túl személyes kérdés utórezgését próbálná így lesöpörni magáról. Aztán újra beleszív a pipába, és ahogy kifújja a füstöt, tekintete a gomolygó szálak játékát követi, talán nem is a válaszokat, csak egy kis csendet keres benne.*
- Talán most először vagyok csak Norennar. Kár, hogy nem tudom, hogy kicsoda is ő valójában. Mindenesetre kétlem is, hogy szükséges lenne kiderítenem. Úgy érzem a múlt, ami elől menekülök előbb-utóbb úgyis utolér és megint Norennar Dwirinthalen leszek.
*Ezután fordul csak újra Cralan felé. A mozdulat nem hirtelen, inkább olyan, mint amikor valaki visszafordul egy ösvényről, amit már ismer. Tekintete most tisztább, nyitottabb, nem barátságos, nem hideg, csak egyenes.
A pipára pillant, egy darabig elnézi a mélyvörös izzást, figyeli, ahogy a parányi fényben mintha idő és gondolat egyaránt lelassulna. A következő füstgomolyagot már kissé felszabadultabban fújja ki, tekintete pedig a fák között derengő fénybe vész. Eztán alig hallhatóan kuncog. Nem nevetés ez, inkább csak egy fáradt, vállból jövő hang, amiben több az irónia, mint a vidámság. A következő füstgomolyagot már könnyedebben fújja ki, és egy pillanatra elnézi, ahogy a gomolygó szálak szétolvadnak a levegőben.*
- Ez a beszélgetés kezd úgy hangzani, mint valami végrendelet első vázlata. *Jegyzi meg szárazon.* - Nem vagyok biztos benne, hogy ennyire komornak szántam. Lehet, hogy öregszem.
*A pipát elfordítja, újra szív belőle, és egy lépést hátrál, mintha nem a beszélgetést, csak a múlt közelségét akarná némán lezárni.*
//Cralan Sley//
*Norennar nem az a fajta, akit meglep egy egyenes kérdés. Mégis, amikor Cralan szavai elhangzanak, egy pillanatra elcsendesedik körülötte a világ. Mintha a lombok között átszűrődő fény is megtorpanna egy szívdobbanásnyi időre. Nem a kérdés súlya lepi meg, hanem az, hogy valaki kimondja.
Lassan kifújja a pipafüstöt, majd elfordítja a fejét, hogy ne Cralan arcába engedje. A füst fehéres szálai szétfoszlanak az esti fényben, akárcsak a múlt árnyai, amelyeket a szerzetes emleget. Nem siet a válasszal. Előbb csak végig simít a pipanyelén, ujjai úgy követik a megszokott íveket, mint akik kapaszkodnak valamibe, ami még biztos ebben a beszélgetésben.*
- Az árnyékokban...? *Ismétli meg halkan, ízlelgetve a kérdést, mintha azzal próbálná kideríteni, mennyi benne a valódi kíváncsiság.* - Dolgozom, ha van mit. Ha nincs, akkor távolról figyelek, vagy egyszerűen csak haladok tovább. Az ember könnyen láthatatlanná válik ott, ahova senki sem néz oda igazán.
*A füst következő hullámát nem sieti el. Hosszú pillanatokig figyeli, ahogy a vékony, ezüstös szálak felkavarodnak, majd szerte foszlanak a tisztás fölött, beolvadva az alkonyi erdő párájába. Tekintete végig járja a körülöttük elterülő tájat, a gyér aljnövényzetet, az egyenetlen moha- és avarszőnyeget, a fák közt átsejlő sötétedést. Ez a hely – akármi is volt egykor – most csendes, semleges, és furcsán befogadó.*
- Az igazság az, hogy nem tudom pontosan. Nem keresem az értelem lámpását, mert rég megtanultam, hogy az ilyen fények sokkal inkább megvakítanak, mint megvilágítanak. Néha csak létezem. Mint egy penge, amit nem használnak. De ettől még éles marad. Ha jól sejtem, ebben hasonlítunk.
*A pipát újra megemeli, lassan szív bele, majd csendesen kifújja a füstöt. Közben nem néz Cralanra. Valamiért úgy érzi, a férfi tekintetét nem érdemes most keresnie. Túl sok mindent rejtene, és Norennar nem biztos benne, hogy akarja látni.
Cralan következő kérdése azonban olyan, mintha éppen egy rejtett sebet érintene. A vállai nem mozdulnak, de a mellkasa kissé megfeszül. Egyenesebben áll, nem tudatosan, inkább ösztönből. Mintha ezzel akarna egy láthatatlan ütést kivédeni.*
- Ki vagyok most...? *Kérdez vissza, de nem gúnyból. A hangja szinte elhal, mintha maga is fontolóra venné.* - Jó kérdés.
* Egy ideig nem szól. A csend nem feszül közöttük, inkább leülepedik, mint a por egy elhagyott szobában. Közben lustán megvakarja a tarkóját, mintha valami kellemetlen vagy túl személyes kérdés utórezgését próbálná így lesöpörni magáról. Aztán újra beleszív a pipába, és ahogy kifújja a füstöt, tekintete a gomolygó szálak játékát követi, talán nem is a válaszokat, csak egy kis csendet keres benne.*
- Talán most először vagyok csak Norennar. Kár, hogy nem tudom, hogy kicsoda is ő valójában. Mindenesetre kétlem is, hogy szükséges lenne kiderítenem. Úgy érzem a múlt, ami elől menekülök előbb-utóbb úgyis utolér és megint Norennar Dwirinthalen leszek.
*Ezután fordul csak újra Cralan felé. A mozdulat nem hirtelen, inkább olyan, mint amikor valaki visszafordul egy ösvényről, amit már ismer. Tekintete most tisztább, nyitottabb, nem barátságos, nem hideg, csak egyenes.
A pipára pillant, egy darabig elnézi a mélyvörös izzást, figyeli, ahogy a parányi fényben mintha idő és gondolat egyaránt lelassulna. A következő füstgomolyagot már kissé felszabadultabban fújja ki, tekintete pedig a fák között derengő fénybe vész. Eztán alig hallhatóan kuncog. Nem nevetés ez, inkább csak egy fáradt, vállból jövő hang, amiben több az irónia, mint a vidámság. A következő füstgomolyagot már könnyedebben fújja ki, és egy pillanatra elnézi, ahogy a gomolygó szálak szétolvadnak a levegőben.*
- Ez a beszélgetés kezd úgy hangzani, mint valami végrendelet első vázlata. *Jegyzi meg szárazon.* - Nem vagyok biztos benne, hogy ennyire komornak szántam. Lehet, hogy öregszem.
*A pipát elfordítja, újra szív belőle, és egy lépést hátrál, mintha nem a beszélgetést, csak a múlt közelségét akarná némán lezárni.*
2604. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 14:28:38
Üzenet elküldve: 2025-06-20 14:28:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Kellemes emlékei vannak az orkokról. Sokan félnek tőlük, de szerinte erre nincs okuk az embereknek. Persze igaz, hogy nagy termetük és brutális természetük, a pletykák szerint, megrémiszti az embereket, de ők is érző lények. Ha megismeri őket valaki és megbíznak benne, akkor az a személy egy nagyon értékes barátra lelhet bennük. Meg persze hasznos az erejük, ebből fakadóan jó testőrök.
A bemutatkozás hirtelen éri. Még válaszolnia sincs ideje, mert a másik gyorsan folytatja. Egy érdekes találkozás érdekes folytatása. Hirtelen azt se tudja hogy köpjön-e vagy nyelven, de összeszedi magát és ő is bemutatkozik végre.*
-Mervumat.
*Mondja ki nagy nehezen.*
-Arthenior városából. Bár én nem mondanám, hogy van egy kunyhóm.
*A nyár egy jó időszak ahhoz, hogy a tanyákon dolgozzon. Néhánynál még kosztot és kvártélyt is kap.*
-Itt is, meg ott is dolgozom. Amilyen munka akad a földeken ott segítek, de ugyanez igaz a városra is. Akinek kell egy szorgos kéz, annak segítek.
*Mondja az orknak. Ebben az a jó, hogy a maga ura. Akkor megy dolgozni amikor akar, a fizetséget, meg a munka végeztével megkapja.*
*Kellemes emlékei vannak az orkokról. Sokan félnek tőlük, de szerinte erre nincs okuk az embereknek. Persze igaz, hogy nagy termetük és brutális természetük, a pletykák szerint, megrémiszti az embereket, de ők is érző lények. Ha megismeri őket valaki és megbíznak benne, akkor az a személy egy nagyon értékes barátra lelhet bennük. Meg persze hasznos az erejük, ebből fakadóan jó testőrök.
A bemutatkozás hirtelen éri. Még válaszolnia sincs ideje, mert a másik gyorsan folytatja. Egy érdekes találkozás érdekes folytatása. Hirtelen azt se tudja hogy köpjön-e vagy nyelven, de összeszedi magát és ő is bemutatkozik végre.*
-Mervumat.
*Mondja ki nagy nehezen.*
-Arthenior városából. Bár én nem mondanám, hogy van egy kunyhóm.
*A nyár egy jó időszak ahhoz, hogy a tanyákon dolgozzon. Néhánynál még kosztot és kvártélyt is kap.*
-Itt is, meg ott is dolgozom. Amilyen munka akad a földeken ott segítek, de ugyanez igaz a városra is. Akinek kell egy szorgos kéz, annak segítek.
*Mondja az orknak. Ebben az a jó, hogy a maga ura. Akkor megy dolgozni amikor akar, a fizetséget, meg a munka végeztével megkapja.*
2603. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 14:07:36
Üzenet elküldve: 2025-06-20 14:07:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*Zzul a napon sütkérezik, míg a másik férfi le nem veszi róla a szemét. A gúnyos megjegyzésre csak sokára reagál, mintha meg sem hallotta volna. Lassan felé fordítja a fejét.*
-Csak nem tetszik amit látsz?
*Vigyorog vissza a férfira remélve, hogy sikerül zavarba hozni. Majd kiderül, hogy hogyan sikerült. Addig is lehunyja szemét és élvezi a nap kellemes melegét. Kezei a tarkója alatt vannak. Azért fél szemével megnézi, hogy fegyverei ott vannak-e az oldalánál. Kezével is megtapogatja őket, hogy biztos legyen benne. A szemének nem mindig hihet az ember vagy éppen ork.*
-Zzulyaras vagyok.
*Fordul hunyorítva a másik felé és bemutatkozik.*
-Csak sétálni jöttem le a folyóhoz, de végül fürdés lett belőlle. Te honnan jössz? Nekem van egy kis kuckóm nem messze innen, egy falu szélén.
*Kezd bemutatkozni az idegennek. Van egy olyan érzése, hogy a férfiban megbízhat. Valamilyen biztonságos érzet lengi körül. Nem is biztonságos, inkább ismerős. Nem tudná megmondani, hogy pontosan mi lehet az de reméli idővel kiderül.*
*Zzul a napon sütkérezik, míg a másik férfi le nem veszi róla a szemét. A gúnyos megjegyzésre csak sokára reagál, mintha meg sem hallotta volna. Lassan felé fordítja a fejét.*
-Csak nem tetszik amit látsz?
*Vigyorog vissza a férfira remélve, hogy sikerül zavarba hozni. Majd kiderül, hogy hogyan sikerült. Addig is lehunyja szemét és élvezi a nap kellemes melegét. Kezei a tarkója alatt vannak. Azért fél szemével megnézi, hogy fegyverei ott vannak-e az oldalánál. Kezével is megtapogatja őket, hogy biztos legyen benne. A szemének nem mindig hihet az ember vagy éppen ork.*
-Zzulyaras vagyok.
*Fordul hunyorítva a másik felé és bemutatkozik.*
-Csak sétálni jöttem le a folyóhoz, de végül fürdés lett belőlle. Te honnan jössz? Nekem van egy kis kuckóm nem messze innen, egy falu szélén.
*Kezd bemutatkozni az idegennek. Van egy olyan érzése, hogy a férfiban megbízhat. Valamilyen biztonságos érzet lengi körül. Nem is biztonságos, inkább ismerős. Nem tudná megmondani, hogy pontosan mi lehet az de reméli idővel kiderül.*
2602. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 13:34:20
Üzenet elküldve: 2025-06-20 13:34:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zzulyaras Mezyhlkree//
*Csendben figyeli az ork mutatványait. Már mintha látná mit csinál. Csak annyit lát, hogy mozog az ork szája, tehát mondott valamit, de azt magának szánta.
~Csak nem átkozódott rajtam.~
Milyen kellemes meglepetést hozott magával ez nap. Egy komikus orkot. Ilyenre a legvadabb álmaiban sem számított volna. Ahogy az ork kilép a vízből, megpróbál nem annak a magán részeit bámulni, de azért ahogy mellé ér, megejt egy megjegyzést.*
-Csak nem hideg volt a víz.
*Néz az orkra nagy vigyorral, mintha valami nagyon okosat mondott volna. Tekintetével nem meri az orkot nézni, mert az bármilyen zavartatás nélkül, anyaszült meztelenül kezd el mellette napozni. Lassan hozzászokhatna a férfi kiszámíthatatlan személyiségéhez. Csak most jut eszébe különben, hogy alig ha tíz perce ismeri a másikat.
~Vajon mit akarhat?~*
A hozzászólás írója (Mervumat Olphechey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.20 14:14:59
*Csendben figyeli az ork mutatványait. Már mintha látná mit csinál. Csak annyit lát, hogy mozog az ork szája, tehát mondott valamit, de azt magának szánta.
~Csak nem átkozódott rajtam.~
Milyen kellemes meglepetést hozott magával ez nap. Egy komikus orkot. Ilyenre a legvadabb álmaiban sem számított volna. Ahogy az ork kilép a vízből, megpróbál nem annak a magán részeit bámulni, de azért ahogy mellé ér, megejt egy megjegyzést.*
-Csak nem hideg volt a víz.
*Néz az orkra nagy vigyorral, mintha valami nagyon okosat mondott volna. Tekintetével nem meri az orkot nézni, mert az bármilyen zavartatás nélkül, anyaszült meztelenül kezd el mellette napozni. Lassan hozzászokhatna a férfi kiszámíthatatlan személyiségéhez. Csak most jut eszébe különben, hogy alig ha tíz perce ismeri a másikat.
~Vajon mit akarhat?~*
A hozzászólás írója (Mervumat Olphechey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.20 14:14:59
2601. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-20 11:26:47
Üzenet elküldve: 2025-06-20 11:26:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mervumat Olphechey//
*A másik nevetésére dühösen takarítja le a fejét. Szerencséjére a meder nem volt kemény, vagyis nem túrt olyan mélyre, hogy az fájdalmat okozzon. Dühösen néz a parton ülő férfira. Mutató és középső ujjaival a saját szemeire mutat, majd a férfi felé, jelezve hogy figyeli. A köpeny lekerült róla, mely felfedi ugyanolyan fekete ruháit.*
-Milyen meglepő.
*Dörmögi az orra alá. Az ilyen sötétbe burkolózó emberek valamilyen oknál fogva szeretik magukat teljesen fekete színnel borítani. Még szerencse, hogy nem festi magát feketére. Sáros fejével a víz alá süllyed, de most lassabban, nehogy megismételje előző mutatványát. A víz alatt megpróbálja kimosni hajából a sarat. Ebben is szerencséje van, a nedves homok probléma nélkül távozik. Levegőért kapkodva bújik a víz felszínére. Nem ártott volna, ha nem egy levegővételből mossa le a fejét. Most már késő ezen bánkódni, legalább nem fulladt meg. A part felé úszik, majd ahogy teste a szabad levegőn van, kezével törli le magáról a vizet. Persze ez nem a leghasznosabb, törőlközőt meg nem hozott.
~Legközelebb csak tervezés után úszok.~
Visszasétál a mádik férfihoz, ahol a ruháit hagyta, majd bő inge és nadrágja segítségével lepedőt alkot, amelyre le tud feküdni és a napon száríthatja meg magát.*
*A másik nevetésére dühösen takarítja le a fejét. Szerencséjére a meder nem volt kemény, vagyis nem túrt olyan mélyre, hogy az fájdalmat okozzon. Dühösen néz a parton ülő férfira. Mutató és középső ujjaival a saját szemeire mutat, majd a férfi felé, jelezve hogy figyeli. A köpeny lekerült róla, mely felfedi ugyanolyan fekete ruháit.*
-Milyen meglepő.
*Dörmögi az orra alá. Az ilyen sötétbe burkolózó emberek valamilyen oknál fogva szeretik magukat teljesen fekete színnel borítani. Még szerencse, hogy nem festi magát feketére. Sáros fejével a víz alá süllyed, de most lassabban, nehogy megismételje előző mutatványát. A víz alatt megpróbálja kimosni hajából a sarat. Ebben is szerencséje van, a nedves homok probléma nélkül távozik. Levegőért kapkodva bújik a víz felszínére. Nem ártott volna, ha nem egy levegővételből mossa le a fejét. Most már késő ezen bánkódni, legalább nem fulladt meg. A part felé úszik, majd ahogy teste a szabad levegőn van, kezével törli le magáról a vizet. Persze ez nem a leghasznosabb, törőlközőt meg nem hozott.
~Legközelebb csak tervezés után úszok.~
Visszasétál a mádik férfihoz, ahol a ruháit hagyta, majd bő inge és nadrágja segítségével lepedőt alkot, amelyre le tud feküdni és a napon száríthatja meg magát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176