*Dacosan néz farkasszemet az öreggel.
Látszódik rajta, hogy nem igazán lepi meg, amit tett.
Arcvonásain azonban egyre jobban felismerhető a düh.
Természetesen Rhem nem ússza meg az iménti cselekedetét csak úgy.
A kopasz már is int az egyik ölebének, aki egy hatalmas öklössel kiveri a lány két hátsó fogát. Az álla rögtön elzsibbad.
Tacskó erőltetett mosolya beleég Rhem elméjébe.
"Nem végzi szívesen a munkáját. Szövets..."
A jóleső zsibbadás véget ér és az arca eltorzul a fájdalomtól. Talán még egy könnycsepp is végig gurul az arcán, de nem nyikkan meg. Nem fogja azt az örömet megadni annak a nyomoréknak, hogy sírni vagy rimánkodni lássa.
"Most erősnek kell lennem" végig ez jár a fejében szinte már visszhangzanak a szavak, hogy egy pillanatra se merje elfelejteni.
Ahktum nevének hallatán - mivel mást nem tud tenni - a meglepettségtől felnyög és elkerekedett szemekkel mered a kopaszra.
A kezét körülvevő kék fényre pedig undorral reagál. Sohasem szerette a varázslókat ezután meg pláne nem fogja.
Mielőtt megtudna szólalni éles fájdalom hasít az állkapcsába tekintete üvegessé válik a kíntól, de még mindig szótlanul tűr.
Miközben eloldozzák van ideje körbepillantani a terepen és már meg sem lepődik a köveken, amiket a helyiségben lát. Pont olyanok mint az övéi.
"Bizonyára nem tudtak belőlük létrehozni egy olyat mint, ami az ő bőrébe van beleégetve. Ezekben a kövekben több száz vagy talán ezer lélek van elraktározva, ami a hordozóját hatalmas erővel tudja felruházni.
És amit Rhem még a háta közepére sem kívánt annak idején. Legszívesebben letépné a bőréről, de tudja, hogy ez úgy sem lehetséges, mert a tetoválásokban rejlő mágia rögzíti a testéhez őket. És maximum csak akkor tudna megszabadulni tőlük ha letépnék a testrészeit, amiken vannak.
Ismét visszavezetik az üreghez. Nem sokat variálnak azon, hogy lejuttassák. Egyszerűen belökik.
Rhem a hátán ér földet a levegő beszorul a tüdejébe és hangtalan fuldoklásba kezd.
Magában szórja a szitkokat és nyöszörögve próbál levegőt venni kisebb nagyobb sikerrel.
Ekkor a sötétségben fémszerű hangra lesz figyelmes és előbukkan az előtte elpáholt nő.
Szavait elsőre nem érti meg. Arcának minden egyes izma zsong a fájdalomtól.
A szájában felhalmozódott vért és a letört fogakat kiköpi a földre és megpróbál válaszolni.*
- A halál megváltás lenne számomra viszont annak nem most jött el az ideje. Ki tudja mire készülnek ezek a disznók Akhtum hatalmával...
*Az utóbbi mondatánál elhalkul a hangja. Úrrá lesz rajta a kétségbeesés, hogy egyedül van és foggalma sincs, hogyan állítsa meg az elvetemült gazembereket.
Hullámokban tör rá a sírhatnék. Száját szorosan összeszorítva a levegőjét visszatartva nyekereg. "Ki kell szabadulj! Rá kell jöjj, hogy mire készülnek! Ezekkel a kövekkel könnyedén világuralomra törhetnek úgyhogy kelj fel arról rohadt földről és mutasd meg nekik, hogy milyen egy belevaló harcos nő!" a hang a fejében nem az övé és ettől rémület ül ki az arcára. Talán most kezdene megbolondulni?
"Gyerünk! Tedd amit mondtam!" "Hát ez kész röhej. "Te meg ki a fészkes fene vagy?" Ha már más választása nincs csak vissza kérdez. Hátha csak beképzelte....vagy mi.
"Aki megidézte Ahktumot" szól a távoli hang.
Rhem pulzusa az egekbe száll. Képes lenne a kövekben lakozó lelkekkel elcseverészni gondolatban?
"Hogy lehetséges ez? Eddig miért nem jelentkeztél?"
" Mert eddig nem volt rá szükséged. A te erőd a makacsságodban és a kitartásodban van. Nem veszítheted el a reményt Rhem! Légy olyan bátor mint amilyen akkor voltál, amikor Akthummal szálltál szembe. Az akaraterőd és az elszántságod mentett meg akármilyen hihetetlen ezeknek a tulajdonságoknak is van erejük. Méghozzá felbecsülhetetlen..."
A hang a fejében teljesen elhalkul.
De nem is kíván vele több szót váltani.
Lelkéből száműzi a kétségbeesést. Nincs már helye ott.
Kövei abban a másodpercben felvillannak és az állkapcsában levő zsibbadás megszűnik. Persze a fogai attól még nem nőnek vissza, de már nem érez fájdalmat. Ezt a kis sérülést képes volt meggyógyítani.*
- Tedd le a tőrt! Inkább magyarázd el, hogy hogyan tudnál kiszabadítani engem és őket.
*Ujjával a sarokban heverő lányokra mutat.*
- Mellesleg kísérleti célból vannak itt?
*Rhemben felmerül a gondolat, hogy esetleg ők lehettek az első számú teszt alanyok, akiken tesztelték a kövek lélekelszívó erejét. Csak nem jött össze nekik. Ezért is kereshették az eredeti kövek hordozóját. Pontosabban őt magát.*