Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-25 20:33:54
Üzenet elküldve: 2020-02-25 20:33:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Beltrys eltávolodik a pásztorábrázatú közeléből, ezzel helyet adva gazdájának, aki természetesen furcsállja azt, ahogyan az idegen a vadcirmoshoz viszonyul. A különösséget pedig az is tetőzi a továbbiakban, hogy rá is vigyorogni kezd, amit ugyan viszonoz az alkimista, de még mindig szokatlanul ha számára. A legkevésbé sem tűnik beördögvigyorozva a varázsló, ugyanakkor bolondnak se mondaná, ha a legvalószínűbb eset is lenne ebben a pillanatban. Lehet, hogy csak egy olyan eltévedt vándor, magányos remete, mint amilyen pontosan ő is volt, hosszú évtizedeken át, emiatt pedig elszokott a társaságtól, ahogyan az nála is előfordult. Ebben az esetben akkor empátiával kellene a másikhoz viszonyulnia, mindenféleképpen megérdemelné, sőt, mi több, sorstársként tekintene rá. A romantikus álmodozások azonban bármennyire is kézenfekvőnek tűnnek az álmodozó hosszúéletűnek, nincs rájuk bizonyíték, márpedig ha az hiányként jelentkezik, akkor az a józan észt is kizárja, reálisnak pedig kötelező lenni, legfőképpen az ismeretlen alakokkal szemben, Parcy logikája szerint. Valóban hajlamos megszállott lenni, akár mániákusan beleásni magát valamibe, az pedig szinte a hétköznapinál is általánosabb nála, hogy képtelen lemondani a folyamatos képzelgésről, de ő ilyen, ilyennek szeretik - már, ha van olyan, aki kedveli. Jelenleg az ilyen személyek száma megegyezik a talán eggyel. Ha állatokat belevennénk, akkor szebb pillanataiban Beltrys is közéjük tartozhat, jó eséllyel. Ha megtudná, hogy valójában elmezavarosnak gondolja őt Learon, természetesen azonnal kioktatná, nem a legkellemesebb hangszínben, majd felkapná a társát, s indulna is vissza a Kikötőbe. Nagyon nehéz újra beilleszkednie, s az ilyen emberek a legkevésbé sem könnyítik meg a dolgát. Az általános érdeklődése pedig egyelőre felülírja a lineáris beszélgetés rendszerét a szemében, hiszen, akárhogyan is nézi, az volt hamarabb, mint a Sajt-mester érkezése, s ebben az esetben, a téma megelőzi a helyes sorrendet - valóban fura, ha ezt neki nehéz belátnia is, azonban nem őrült, bár ki tudhatja, hogy mit hoz a holnap, vagy akár a következő pillanat is, ugye egy, az ember, vagy ez esetben elf halántékán elpattanó ér akármit képes, a varázslat erejével vetekedő módon megmásítani. Parcy azonban ezekről mit sem sejt, boldog tudatlanságban figyeli a másikat, akitől kap egy egyszerű választ, egy egyszerű kérdésre, s ha ez nem is lenne elég, akkor ráadásul még nevetnek is mellé. Nem igazán érti, mi ezen a vicces, így már nem csak a Derin férfi az egyetlen, aki bolondnak, vagy inkább bolondosnak találja a másikat. Igen ám, de amint kiderül, alaposan félreismerte magát, már ami az emberismeretét érinti, hiszen nem egy egyszerű pásztorral van dolga, hanem egy tharg nemessel, mint ahogyan azt leszűri a férfi szavaiból, valójában tökéletesen tévesen. ~ Én pedig voltam olyan bolond, hogy földes manccsal kezet fogjak vele! Meg Beltryst is megsimogatta. Ez megnyúzat engem, csak kerüljek egyszer Amon Ruadhba, vagy a birtokaikra. ~ Mosolya kezd zavarttá válni, amint erre a sanyarú jövőre gondol.*
-Valóban? Nem igazán kedves dolog az, ha valakit elzavar a saját jobbágya. Milyen büntetésre számíthat a szerencsétlen? *Nem a saját véleménye, de nem igazán találkozott még nemessel, azonban gőgös, de megtorlások terén, igen bőkezűnek mutatják be őket a pletykák, amiket hallot róluk. A macskát igyekszik a lába mögött tartani, eddig sikeresen. Nem szeretné, hogy valami baja essen, főként, ha a másik mágus is. Az állatok témája azonban oldja egy kicsit a belső feszültségét, s igazat ad a másiknak, tökéletesen. Szerencséje csak annyi, hogy a vadcirmos érdeklődőnek és taníthatónak mutatkozik.*
-Disznók? Disznóknak is meg lehet ezt tanítani? Igazán meglepő... Azon meg ne aggódjon, hogy tenni fog rá! Beltrys érdeklődő jószág. Igazam van? *Szegezi tekintetét a mögötte somfordáló macskára, mosolyogva, aki erre egy dallamos dorombolás kíséretében a lábához dörgölőzik.*
-Esetleg Önnek van állata, mármint természetesen a juhokon, vagy a kecskéken kívül, ~ ha valóban pásztor is ~ hogy ennyit tud róluk?
//Holdvilág//
*Beltrys eltávolodik a pásztorábrázatú közeléből, ezzel helyet adva gazdájának, aki természetesen furcsállja azt, ahogyan az idegen a vadcirmoshoz viszonyul. A különösséget pedig az is tetőzi a továbbiakban, hogy rá is vigyorogni kezd, amit ugyan viszonoz az alkimista, de még mindig szokatlanul ha számára. A legkevésbé sem tűnik beördögvigyorozva a varázsló, ugyanakkor bolondnak se mondaná, ha a legvalószínűbb eset is lenne ebben a pillanatban. Lehet, hogy csak egy olyan eltévedt vándor, magányos remete, mint amilyen pontosan ő is volt, hosszú évtizedeken át, emiatt pedig elszokott a társaságtól, ahogyan az nála is előfordult. Ebben az esetben akkor empátiával kellene a másikhoz viszonyulnia, mindenféleképpen megérdemelné, sőt, mi több, sorstársként tekintene rá. A romantikus álmodozások azonban bármennyire is kézenfekvőnek tűnnek az álmodozó hosszúéletűnek, nincs rájuk bizonyíték, márpedig ha az hiányként jelentkezik, akkor az a józan észt is kizárja, reálisnak pedig kötelező lenni, legfőképpen az ismeretlen alakokkal szemben, Parcy logikája szerint. Valóban hajlamos megszállott lenni, akár mániákusan beleásni magát valamibe, az pedig szinte a hétköznapinál is általánosabb nála, hogy képtelen lemondani a folyamatos képzelgésről, de ő ilyen, ilyennek szeretik - már, ha van olyan, aki kedveli. Jelenleg az ilyen személyek száma megegyezik a talán eggyel. Ha állatokat belevennénk, akkor szebb pillanataiban Beltrys is közéjük tartozhat, jó eséllyel. Ha megtudná, hogy valójában elmezavarosnak gondolja őt Learon, természetesen azonnal kioktatná, nem a legkellemesebb hangszínben, majd felkapná a társát, s indulna is vissza a Kikötőbe. Nagyon nehéz újra beilleszkednie, s az ilyen emberek a legkevésbé sem könnyítik meg a dolgát. Az általános érdeklődése pedig egyelőre felülírja a lineáris beszélgetés rendszerét a szemében, hiszen, akárhogyan is nézi, az volt hamarabb, mint a Sajt-mester érkezése, s ebben az esetben, a téma megelőzi a helyes sorrendet - valóban fura, ha ezt neki nehéz belátnia is, azonban nem őrült, bár ki tudhatja, hogy mit hoz a holnap, vagy akár a következő pillanat is, ugye egy, az ember, vagy ez esetben elf halántékán elpattanó ér akármit képes, a varázslat erejével vetekedő módon megmásítani. Parcy azonban ezekről mit sem sejt, boldog tudatlanságban figyeli a másikat, akitől kap egy egyszerű választ, egy egyszerű kérdésre, s ha ez nem is lenne elég, akkor ráadásul még nevetnek is mellé. Nem igazán érti, mi ezen a vicces, így már nem csak a Derin férfi az egyetlen, aki bolondnak, vagy inkább bolondosnak találja a másikat. Igen ám, de amint kiderül, alaposan félreismerte magát, már ami az emberismeretét érinti, hiszen nem egy egyszerű pásztorral van dolga, hanem egy tharg nemessel, mint ahogyan azt leszűri a férfi szavaiból, valójában tökéletesen tévesen. ~ Én pedig voltam olyan bolond, hogy földes manccsal kezet fogjak vele! Meg Beltryst is megsimogatta. Ez megnyúzat engem, csak kerüljek egyszer Amon Ruadhba, vagy a birtokaikra. ~ Mosolya kezd zavarttá válni, amint erre a sanyarú jövőre gondol.*
-Valóban? Nem igazán kedves dolog az, ha valakit elzavar a saját jobbágya. Milyen büntetésre számíthat a szerencsétlen? *Nem a saját véleménye, de nem igazán találkozott még nemessel, azonban gőgös, de megtorlások terén, igen bőkezűnek mutatják be őket a pletykák, amiket hallot róluk. A macskát igyekszik a lába mögött tartani, eddig sikeresen. Nem szeretné, hogy valami baja essen, főként, ha a másik mágus is. Az állatok témája azonban oldja egy kicsit a belső feszültségét, s igazat ad a másiknak, tökéletesen. Szerencséje csak annyi, hogy a vadcirmos érdeklődőnek és taníthatónak mutatkozik.*
-Disznók? Disznóknak is meg lehet ezt tanítani? Igazán meglepő... Azon meg ne aggódjon, hogy tenni fog rá! Beltrys érdeklődő jószág. Igazam van? *Szegezi tekintetét a mögötte somfordáló macskára, mosolyogva, aki erre egy dallamos dorombolás kíséretében a lábához dörgölőzik.*
-Esetleg Önnek van állata, mármint természetesen a juhokon, vagy a kecskéken kívül, ~ ha valóban pásztor is ~ hogy ennyit tud róluk?
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-25 08:24:29
Üzenet elküldve: 2020-02-25 08:24:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*Úgy tűnik, hogy a macska nem olyan félős jószág, sokkal bizalmasabb és bátrabb, mint ami macskákkal Learon eddig találkozott. Sok jószág dörgölődzik az emberekhez, de amikor azok megsimogatnák őket, inkább elszelelnek. Nos, ez a cirmos nem ilyen. Ő hagyja, hogy Learon ujjai végig pásztázzák a gerincét és fejét, hogy mindenütt megcirógathassák a puha, hosszú bundát az állaton. A Sajt-mester és Parcy egyébként eléggé azonos nézeteket gondolnak, és ez talán ki is fog derülni, ha kicsit tovább beszélgetnek majd. Érdekes egy szemlélet, annyi biztos és az is, hogy mostanában elég kevesen vannak azok, akik így használják ezt az ősi tudást. Látszik a pásztoron, hogy kissé elszomorodik amikor a macska elrebben mellőle, hiszen szívesen simogatta volna még az állatot továbbra is. Otthon van, hogy órák mennek el azzal, hogy a többtucatnyi kecskét és birkát egyenként végig cirógatja. Persze mindig vannak jószágai, akik éppen nem kérnek a vakargatásból, de azok beállnak egy másik napon, amikor már jobb a kedvük. Először eszébe jut a pásztornak, hogy tanácsolja a férfinak a macska megfésülését, de aztán úgy dönt, hogy nem traktálja ilyen ostobaságokkal, még, ha egyébként jobban is érezné magát a cirmos, ha nem lenne teli a bundája a már nem odavaló szőrökkel. A férfi végül megoszt vele egy érdekes tudást, amit a pásztormágus el is raktároz magában, hiszen ilyesmi még jól jöhet. Vannak ezenkívül egyéb növények is, amik ezt jelzik, és okos paraszt egyébként is látja, hogy mikor jó a föld a vetésre, de nem árt, ha van még egy jel rá. A kézfogás megtörténik, de csak az egyik, hiszen Beltrys nem tűnik valami készségesnek kézfogás terén és ki is derül, hogy mitől.*
-Oh, bocsánat Beltrys kisasszony! *Hajtja meg fejét a macska előtt.*
-Nem akartam tiszteletlen lenni! *Mosolyog az állara, majd a gazdájára is. Aztán hirtelen újabb témát dob fel a férfi, akiről kezdi azt hinni Learon, hogy valami furcsa elmezavarban szenved. Látott már ilyet a mágus. Vannak emberek, akikben egyszerűen nincs egy lineáris vonalvezetés témák terén, hanem gondolatuk csapong és mindenfelé elkóborol. Úgy tudja, hogy ezek az emberek ártalmatlanok, csak nehéz velük a beszélgetésben lépést tartani. A Sajt-mester végül úgy dönt, hogy belemegy a játékba, hiszen úgy sincsen jobb dolga. Azonban a furcsa kérdés után visszaugranak az eredeti gondolatra, ami a bemutatkozáshoz tartozik és Learon végül úgy dönt, először inkább arra felel.*
-Csak sétáltam egyet. Amolyan túrázás, tudja! Szeretek eljönni ide gondolkodni. Amikor még nem volt birtokom, gyakran kijöttem ide, lefeküdtem a földre és elmélkedtem egy-egy varázslaton vagy bármin, amit éppen olvastam akkoriban. *Aztán elneveti magát.*
-Meg egyébként elzavart otthonról az egyik jobbágyom, aki éppen takarít! Azt mondta, csak útban vagyok és csináljak valami mást, máshol! *Persze nagyon ostobán hangozhat ez annak, aki nem érti, milyen viszonyban van Learon a munkásival, de neki ez szinte természetes.*
-A macskára visszatérve pedig azt gondolom be lehet tanítani rá, de csak akkor, ha látja, hogy van rá késztetése Beltrysnek is. A macskák nem olyanok, mint a disznók vagy a kutyák, hogy bármit hajlandók megtanulni, hogy gazdájuk dicséretét kiérdemeljék. Ők önfejűbbek. Ha Beltrys úgy dönt, hogy magasról tesz a gombákra, akkor törheti magát évekig, akkor sem fog egy fia darabot sem találni! *Learon is a magázás mellett dönt, bár szemmel láthatóan idősebbnek néz ki a férfinál, de hát ezeknél a hosszú életűek nem lehet tudni. Learon emberévekben már idősnek számít, de Parcy lehet a duplája is úgy, hogy közben így néz ki.*
//Holdvilág//
*Úgy tűnik, hogy a macska nem olyan félős jószág, sokkal bizalmasabb és bátrabb, mint ami macskákkal Learon eddig találkozott. Sok jószág dörgölődzik az emberekhez, de amikor azok megsimogatnák őket, inkább elszelelnek. Nos, ez a cirmos nem ilyen. Ő hagyja, hogy Learon ujjai végig pásztázzák a gerincét és fejét, hogy mindenütt megcirógathassák a puha, hosszú bundát az állaton. A Sajt-mester és Parcy egyébként eléggé azonos nézeteket gondolnak, és ez talán ki is fog derülni, ha kicsit tovább beszélgetnek majd. Érdekes egy szemlélet, annyi biztos és az is, hogy mostanában elég kevesen vannak azok, akik így használják ezt az ősi tudást. Látszik a pásztoron, hogy kissé elszomorodik amikor a macska elrebben mellőle, hiszen szívesen simogatta volna még az állatot továbbra is. Otthon van, hogy órák mennek el azzal, hogy a többtucatnyi kecskét és birkát egyenként végig cirógatja. Persze mindig vannak jószágai, akik éppen nem kérnek a vakargatásból, de azok beállnak egy másik napon, amikor már jobb a kedvük. Először eszébe jut a pásztornak, hogy tanácsolja a férfinak a macska megfésülését, de aztán úgy dönt, hogy nem traktálja ilyen ostobaságokkal, még, ha egyébként jobban is érezné magát a cirmos, ha nem lenne teli a bundája a már nem odavaló szőrökkel. A férfi végül megoszt vele egy érdekes tudást, amit a pásztormágus el is raktároz magában, hiszen ilyesmi még jól jöhet. Vannak ezenkívül egyéb növények is, amik ezt jelzik, és okos paraszt egyébként is látja, hogy mikor jó a föld a vetésre, de nem árt, ha van még egy jel rá. A kézfogás megtörténik, de csak az egyik, hiszen Beltrys nem tűnik valami készségesnek kézfogás terén és ki is derül, hogy mitől.*
-Oh, bocsánat Beltrys kisasszony! *Hajtja meg fejét a macska előtt.*
-Nem akartam tiszteletlen lenni! *Mosolyog az állara, majd a gazdájára is. Aztán hirtelen újabb témát dob fel a férfi, akiről kezdi azt hinni Learon, hogy valami furcsa elmezavarban szenved. Látott már ilyet a mágus. Vannak emberek, akikben egyszerűen nincs egy lineáris vonalvezetés témák terén, hanem gondolatuk csapong és mindenfelé elkóborol. Úgy tudja, hogy ezek az emberek ártalmatlanok, csak nehéz velük a beszélgetésben lépést tartani. A Sajt-mester végül úgy dönt, hogy belemegy a játékba, hiszen úgy sincsen jobb dolga. Azonban a furcsa kérdés után visszaugranak az eredeti gondolatra, ami a bemutatkozáshoz tartozik és Learon végül úgy dönt, először inkább arra felel.*
-Csak sétáltam egyet. Amolyan túrázás, tudja! Szeretek eljönni ide gondolkodni. Amikor még nem volt birtokom, gyakran kijöttem ide, lefeküdtem a földre és elmélkedtem egy-egy varázslaton vagy bármin, amit éppen olvastam akkoriban. *Aztán elneveti magát.*
-Meg egyébként elzavart otthonról az egyik jobbágyom, aki éppen takarít! Azt mondta, csak útban vagyok és csináljak valami mást, máshol! *Persze nagyon ostobán hangozhat ez annak, aki nem érti, milyen viszonyban van Learon a munkásival, de neki ez szinte természetes.*
-A macskára visszatérve pedig azt gondolom be lehet tanítani rá, de csak akkor, ha látja, hogy van rá késztetése Beltrysnek is. A macskák nem olyanok, mint a disznók vagy a kutyák, hogy bármit hajlandók megtanulni, hogy gazdájuk dicséretét kiérdemeljék. Ők önfejűbbek. Ha Beltrys úgy dönt, hogy magasról tesz a gombákra, akkor törheti magát évekig, akkor sem fog egy fia darabot sem találni! *Learon is a magázás mellett dönt, bár szemmel láthatóan idősebbnek néz ki a férfinál, de hát ezeknél a hosszú életűek nem lehet tudni. Learon emberévekben már idősnek számít, de Parcy lehet a duplája is úgy, hogy közben így néz ki.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-24 20:29:54
Üzenet elküldve: 2020-02-24 20:29:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Beltrys valóban nem arról híres, hogy félénk lenne idegenekkel. Gazdája eddigi tapasztalatai alapján, a macska filozófiája a "tapasztalj és ítélkezz"-ben merül ki. Ha valakihez odamegy, az biztosra veheti, hogy a vadcirmos cica érdeklődik iránta, így egy alapvető szimpátiát betudhat a jussának, aztán, hogy jó irányba fordul-e ez, mint ami Reyraa, vagy Cassy, esetleg Noru esetében történt, s ami feltehetően, ha a viszonyulása továbbra is ilyen marad az elf és az állata felé, Learonnál is előfordulhat. Paranvyr ösztönösen kedveli az olyan figurákat, akik rendesen, normálisan képesek bánni az állatokkal és a növényekkel, hiszen ezen készség elsajátítása számára azt jelenti, hogy az illetőben jelen van valami eredendően jó, természetesség. Emiatt van az, hogy az élőlények számára nem csak társak, vagy a gyógynövények esetében eszközök tudnak lenni, hanem hidak is, vagy kulcsok, amik kinyitják az emberekhez, esetleg más milyen népekhez tartozó ajtót, belelátva lényükbe. Beltrys egy tükör most, s mivel Learon kedves vele, így szemeivel hunyorogva áll neki dorombolni, farkát az ég felé csapva, fejét, állát azzal megfelelő irányba, felmeredeztetve. Erre a gazda is felfigyel, eddigi belső véleményét az idegenről, a fekete vadcirmoséhoz igazítja, közben pedig sárga tekintetét, ahogyan azt a macska is teszi saját borostyán szemeivel, a magát thargnak és varázslónak valló pásztorábrázatúra szegezi. A dallamos, gurgulázó hang kitart Beltrystől egészen addig, amíg Parcy maga mellé nem hívja, nyelvcsettintéssél. Úgy véli, biztosan kellemetlen lehet a férfinak az, hogy ennyire körülrajongja egy ismeretlen állat, legalábbis vannak páran, akik ezt a legkevésbé sem kedvelik, ugyancsak tapasztalataira hagyatkozva, s nem szeretné, egyáltalán nem, hogy bármi bántódása essen a bundásnak, hiszen még alig ismerte meg, de már a szívéhez nőtt. Vonakodva bár, de teljesíti a kérést a cica, s innestől gazdája koboldkék kabátját szőrözi össze. Ha eléggé értene az állatokhoz, meg esze is lenne Parcynak, akkor macskája vedléséből is rájöhetne, hogy bizony közeledik a tavasz, de ez nem így történik, egyelőre. A probléma csupán az, hogy a gyakorlati tudás mellett a jelekre való figyelmesség hiányzik jelleméből, ha négylábúakról, vagy szárnyasokról van szó, ezt csupán a növényeken tudja alkalmazni, azokhoz sokkal jobban ért. Ez is lehet az oka, hogy elszomorítja a pásztormágus válasza, nem eree számított, legfőképpen a bemutatkozás után, de nincs mit tenni, mint fátylat vetni az eddigi munkára, azt ideiglenesen felfüggesztve, majd ráfordítani tekintetét az idegenre.*
-Tudom, hogy gyomnövény, de most nem a gyógyító hatása miatt van rá szükségem. A Keresztes Ulsga megjelenő rügyei, tapasztalataim alapján, jelezhetik a föld felengedését, így a tavasz közeledtét. Fontos, rendkívül fontos! *Emeli fel az ujját, nyomatékosítva szavait, melyekből kiderülhet, hogy bizony, gyógyítani is szokott a gazzal, valamint feltehetően a kuruzslás mellett a botanikában is jártas valamennyire. Azt azonban nem sikerül elárulnia, hogy miért fontos ez neki annyira. A vilerba termesztésre való törekvés felszínre jutásához feltehetően kérdésre lesz szükség, vagy annak hiányában, ez ennyiben is marad most. Meglepődik a másik szavain, főként, hogy nem igazán jártas a gyógynövények terén, annak ellenére, hogy rengeteget találni saját bevallása szerint, főként kerti munkák közben, arról nem is beszélve, mennyire idegesítően viselkedhet egy-egy példány a kapával szemben. ~ Nem baj, biztos akkor az állatokat kedveli jobban. ~ A világmegmentő szerep pedig ugyancsak meglepi, eléggé beképzelt lehet feltételezése szerint a másik, de nem ítélkezik, lehet még ettől valaki jó ember, sőt, az egészséges önbizalom akár pozitív hatással is bírhat.*
-Hát, rendben. *S ha megengedik neki, a kitartott kézbe, belecsapja a sajátját, de nem olyan parasztiasan, inkább kifinomult kézfogás az. Beltrysnek a sajátja már nem tetszik annyira, hiszen kirántja onnan mancsát, s Parcy mögé rejtőzik, aki mosolyogva jegyzi meg.*
-Tudom, különleges, meg nagy termetű, de Beltrys nőstény. *Nyújtja ujjai végét a vadcirmos felé, megvakargatva farka végét, amit egy dallamos dorombolással honorál a cica.*
-Talán be kéne tanítanom növénykeresésre. Állítólag macskák is képesek rá, de eddig leginkább szarvasgombát kutató ebekkel találkoztam. Mondjuk gwuffal is eredményesek lehetnek az ilyen kalandok, ők is értenek hozzá, állítólag. Ön mit gondol? *Még mindig magázza, valamint bizonytalanságából adódóan, kihallatszódhat, hogy inkább a növényekhez, mint az állatokhoz ért. Csupán az eddig látottak alapján ítélkezik egy bundás képessége felett.*
-És ha szabad kérdeznem, mit keres itt ilyen későn egy tharg pásztormágus, Artheniorban? *Érdeklődő tekintettel, kabátjába és sáljába burkolózva várja a választ, immár állva, természetesen oldalán a kíváncsian nézelődő macskával.*
//Holdvilág//
*Beltrys valóban nem arról híres, hogy félénk lenne idegenekkel. Gazdája eddigi tapasztalatai alapján, a macska filozófiája a "tapasztalj és ítélkezz"-ben merül ki. Ha valakihez odamegy, az biztosra veheti, hogy a vadcirmos cica érdeklődik iránta, így egy alapvető szimpátiát betudhat a jussának, aztán, hogy jó irányba fordul-e ez, mint ami Reyraa, vagy Cassy, esetleg Noru esetében történt, s ami feltehetően, ha a viszonyulása továbbra is ilyen marad az elf és az állata felé, Learonnál is előfordulhat. Paranvyr ösztönösen kedveli az olyan figurákat, akik rendesen, normálisan képesek bánni az állatokkal és a növényekkel, hiszen ezen készség elsajátítása számára azt jelenti, hogy az illetőben jelen van valami eredendően jó, természetesség. Emiatt van az, hogy az élőlények számára nem csak társak, vagy a gyógynövények esetében eszközök tudnak lenni, hanem hidak is, vagy kulcsok, amik kinyitják az emberekhez, esetleg más milyen népekhez tartozó ajtót, belelátva lényükbe. Beltrys egy tükör most, s mivel Learon kedves vele, így szemeivel hunyorogva áll neki dorombolni, farkát az ég felé csapva, fejét, állát azzal megfelelő irányba, felmeredeztetve. Erre a gazda is felfigyel, eddigi belső véleményét az idegenről, a fekete vadcirmoséhoz igazítja, közben pedig sárga tekintetét, ahogyan azt a macska is teszi saját borostyán szemeivel, a magát thargnak és varázslónak valló pásztorábrázatúra szegezi. A dallamos, gurgulázó hang kitart Beltrystől egészen addig, amíg Parcy maga mellé nem hívja, nyelvcsettintéssél. Úgy véli, biztosan kellemetlen lehet a férfinak az, hogy ennyire körülrajongja egy ismeretlen állat, legalábbis vannak páran, akik ezt a legkevésbé sem kedvelik, ugyancsak tapasztalataira hagyatkozva, s nem szeretné, egyáltalán nem, hogy bármi bántódása essen a bundásnak, hiszen még alig ismerte meg, de már a szívéhez nőtt. Vonakodva bár, de teljesíti a kérést a cica, s innestől gazdája koboldkék kabátját szőrözi össze. Ha eléggé értene az állatokhoz, meg esze is lenne Parcynak, akkor macskája vedléséből is rájöhetne, hogy bizony közeledik a tavasz, de ez nem így történik, egyelőre. A probléma csupán az, hogy a gyakorlati tudás mellett a jelekre való figyelmesség hiányzik jelleméből, ha négylábúakról, vagy szárnyasokról van szó, ezt csupán a növényeken tudja alkalmazni, azokhoz sokkal jobban ért. Ez is lehet az oka, hogy elszomorítja a pásztormágus válasza, nem eree számított, legfőképpen a bemutatkozás után, de nincs mit tenni, mint fátylat vetni az eddigi munkára, azt ideiglenesen felfüggesztve, majd ráfordítani tekintetét az idegenre.*
-Tudom, hogy gyomnövény, de most nem a gyógyító hatása miatt van rá szükségem. A Keresztes Ulsga megjelenő rügyei, tapasztalataim alapján, jelezhetik a föld felengedését, így a tavasz közeledtét. Fontos, rendkívül fontos! *Emeli fel az ujját, nyomatékosítva szavait, melyekből kiderülhet, hogy bizony, gyógyítani is szokott a gazzal, valamint feltehetően a kuruzslás mellett a botanikában is jártas valamennyire. Azt azonban nem sikerül elárulnia, hogy miért fontos ez neki annyira. A vilerba termesztésre való törekvés felszínre jutásához feltehetően kérdésre lesz szükség, vagy annak hiányában, ez ennyiben is marad most. Meglepődik a másik szavain, főként, hogy nem igazán jártas a gyógynövények terén, annak ellenére, hogy rengeteget találni saját bevallása szerint, főként kerti munkák közben, arról nem is beszélve, mennyire idegesítően viselkedhet egy-egy példány a kapával szemben. ~ Nem baj, biztos akkor az állatokat kedveli jobban. ~ A világmegmentő szerep pedig ugyancsak meglepi, eléggé beképzelt lehet feltételezése szerint a másik, de nem ítélkezik, lehet még ettől valaki jó ember, sőt, az egészséges önbizalom akár pozitív hatással is bírhat.*
-Hát, rendben. *S ha megengedik neki, a kitartott kézbe, belecsapja a sajátját, de nem olyan parasztiasan, inkább kifinomult kézfogás az. Beltrysnek a sajátja már nem tetszik annyira, hiszen kirántja onnan mancsát, s Parcy mögé rejtőzik, aki mosolyogva jegyzi meg.*
-Tudom, különleges, meg nagy termetű, de Beltrys nőstény. *Nyújtja ujjai végét a vadcirmos felé, megvakargatva farka végét, amit egy dallamos dorombolással honorál a cica.*
-Talán be kéne tanítanom növénykeresésre. Állítólag macskák is képesek rá, de eddig leginkább szarvasgombát kutató ebekkel találkoztam. Mondjuk gwuffal is eredményesek lehetnek az ilyen kalandok, ők is értenek hozzá, állítólag. Ön mit gondol? *Még mindig magázza, valamint bizonytalanságából adódóan, kihallatszódhat, hogy inkább a növényekhez, mint az állatokhoz ért. Csupán az eddig látottak alapján ítélkezik egy bundás képessége felett.*
-És ha szabad kérdeznem, mit keres itt ilyen későn egy tharg pásztormágus, Artheniorban? *Érdeklődő tekintettel, kabátjába és sáljába burkolózva várja a választ, immár állva, természetesen oldalán a kíváncsian nézelődő macskával.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-24 17:51:13
Üzenet elküldve: 2020-02-24 17:51:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*Learon már éppen kedélyes beszélgetésbe kezdene a férfival, amikor érzi, hogy valami súrolja a bokáját. Egyetlen pillanatra sem ijed meg, hiszen ez a saját birtokára emlékezteti, méghozzá annak legjobb időszakára, arra, amikor kis kecskék születnek és kisbárányok. Azok szoknak így dörgölőzni a pásztor lábához. Azonban mikor lenéz, látja, hogy egy megtermett szőrgombóc, egy nyávogó jószág a ludas. A macskákért igazából nincs annyira oda a Sajt-mester, mint mondjuk egy kutyáért, de persze azért szereti őket, hiszen puhák, szőrösek és aranyosak.*
-Szervusz kiscica! Hát, hogy vagyunk? *Ha megengedi az állat, akkor meg is simogatja azt. Először odatartja a kezét, hogy a macska megszaglászhassa, ha akarja és lássa, hogy a mágus nem bundakesztyűt szeretne belőle készíteni, aztán végig simít a fején, végül megvakarja a hátát, végül visszaengedi gazdájához a szőrkupacot.*
-Ulsga rügyek? *Húzza fel a szemét a férfi az éles váltásra. Nem igazán volt még olyan alak, aki bemutatkozáskor ilyen furcsa dologra terelte volna a témát.*
-Kerti növényekben vagyok járatos, gyógynövényekben nem, sajnálom. ~Az erdei ehető növényeket meg elszívhatókat ég úgy ahogy ismerem, de ehhez már kevés vagyok! Bár, most, hogy belegondolok…~
-Az nem valami gyomnövény? Biztos, hogy erről beszélt nekem múltkor egy nem közvetlen szomszédom! Azt mondta, hogy nagyon nehéz volt kiölnie a krumpli közül az ulsgát, már emlékszem! *Reméli, hogy segíthetett a férfinak, de ha az felkészülten, célirányosan ezt a növényt keresi, hát biztosan elolvasott már legalább egy könyvet róla. Pontosan olyan kinézete van, mint aki napjait inkább a falak között tölti, nem úgy, mint a nap-barnította Learon, akinek karjait a mező dagasztotta. Ez a férfi amolyan varázslókezdeménynek tűnik, vagy valami olyasminek, mint a Kancellár a Vashegyen.*
-Oh, ugyan már! Egy kis föld nem fog egy kézfogás útjába állni! *Neveti el magát a Sajt-mester és kitartja maga elé kezét.*
-Én magam egész nap kapálok és túrom a földet, ha éppen nem világot mentek meg, szóval nem baj! Örülök a találkozásnak Parcy! *Aztán lehajol a macskához, és ha az engedi, vele is kezet ráz, persze figyel, hogy a legapróbb mozdulatnál, ami felingerli a bajszost, abbahagyhassa a szórakozást vele.*
-Üdvözöllek téged is Beltrys! *Aztán a férfira néz.*
-Remélem fiú macska, mert ha nem, akkor biztos most megsértettem a kézfogással! *Neveti el magát.*
//Holdvilág//
*Learon már éppen kedélyes beszélgetésbe kezdene a férfival, amikor érzi, hogy valami súrolja a bokáját. Egyetlen pillanatra sem ijed meg, hiszen ez a saját birtokára emlékezteti, méghozzá annak legjobb időszakára, arra, amikor kis kecskék születnek és kisbárányok. Azok szoknak így dörgölőzni a pásztor lábához. Azonban mikor lenéz, látja, hogy egy megtermett szőrgombóc, egy nyávogó jószág a ludas. A macskákért igazából nincs annyira oda a Sajt-mester, mint mondjuk egy kutyáért, de persze azért szereti őket, hiszen puhák, szőrösek és aranyosak.*
-Szervusz kiscica! Hát, hogy vagyunk? *Ha megengedi az állat, akkor meg is simogatja azt. Először odatartja a kezét, hogy a macska megszaglászhassa, ha akarja és lássa, hogy a mágus nem bundakesztyűt szeretne belőle készíteni, aztán végig simít a fején, végül megvakarja a hátát, végül visszaengedi gazdájához a szőrkupacot.*
-Ulsga rügyek? *Húzza fel a szemét a férfi az éles váltásra. Nem igazán volt még olyan alak, aki bemutatkozáskor ilyen furcsa dologra terelte volna a témát.*
-Kerti növényekben vagyok járatos, gyógynövényekben nem, sajnálom. ~Az erdei ehető növényeket meg elszívhatókat ég úgy ahogy ismerem, de ehhez már kevés vagyok! Bár, most, hogy belegondolok…~
-Az nem valami gyomnövény? Biztos, hogy erről beszélt nekem múltkor egy nem közvetlen szomszédom! Azt mondta, hogy nagyon nehéz volt kiölnie a krumpli közül az ulsgát, már emlékszem! *Reméli, hogy segíthetett a férfinak, de ha az felkészülten, célirányosan ezt a növényt keresi, hát biztosan elolvasott már legalább egy könyvet róla. Pontosan olyan kinézete van, mint aki napjait inkább a falak között tölti, nem úgy, mint a nap-barnította Learon, akinek karjait a mező dagasztotta. Ez a férfi amolyan varázslókezdeménynek tűnik, vagy valami olyasminek, mint a Kancellár a Vashegyen.*
-Oh, ugyan már! Egy kis föld nem fog egy kézfogás útjába állni! *Neveti el magát a Sajt-mester és kitartja maga elé kezét.*
-Én magam egész nap kapálok és túrom a földet, ha éppen nem világot mentek meg, szóval nem baj! Örülök a találkozásnak Parcy! *Aztán lehajol a macskához, és ha az engedi, vele is kezet ráz, persze figyel, hogy a legapróbb mozdulatnál, ami felingerli a bajszost, abbahagyhassa a szórakozást vele.*
-Üdvözöllek téged is Beltrys! *Aztán a férfira néz.*
-Remélem fiú macska, mert ha nem, akkor biztos most megsértettem a kézfogással! *Neveti el magát.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 15:42:59
Üzenet elküldve: 2020-02-23 15:42:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Parcy még mindig a fűben kutakodik, de semmit sem talált eddig. Még egy hóvirág rügyet sem! Szörnyű dolog ez, kedve lenne visszamenni a Sellőházba, pár morgás közepette felhörpinteni egy fehér rumot, majd ha engedik neki, az istálló kitakarítása után, esetleg főzni valamit. Neki hatalmas szüksége lenne most arra, hogy felengedjen a talaj, vilerbát szeretne már mióta termeszteni, de úgy néz ki, a drágalátos természetet nem igazán érdekli, hogy holmi halandó hosszúéletűek mit kívánnak majd beletervezni jövőjükbe. Beltrys pedig emellett egyre nyughatatlanabbá válik, dallamos, nyávogásra csak árnyalatban hasonlító, csicsergő gurgulázásán kérleli gazdáját, hogy ne szenvedtesse tovább és tegye le végre.*
-Na, menjél akkor! *Szól oda játékos mosollyal neki az elf, miközben jobb vállát egyvonalba helyezi karjával, hogy a vadcirmos egyszerűen lesétálhasson rajta. Igen ám, de úgy néz ki, kiszemelt valakit magának, amit először a megrögzött alkimista észre sem vesz. Beltrys Learont szemeli ki magának, hatalmas bagolyszemeivel méri fel magának a pásztorábrázatút, ha pedig nem utálják el onnan, lábához is dörgölőzik, dorombolva. Nagy méretű, hosszúszőrű állat, egyáltalán nem egy szokványos nőstény. A hiányra csak akkor figyel fel a földön turkáló hosszúéletű, mikor visszatér mellé a jószág, de úgy néz ki, hozott magával valakit. Egy darabig nézi az idegent, jól felméri, majd mosolyogva feltápászkodik.*
-Tharg? Pásztormágus? Milyen különös... Éppen Ulsgarügyek után kutattam, de eddig semmit sem találtam. Esetleg tud róla valamit? *Ebből a megszólításból látszik - nem, Paranvyr a leghatározottabban sem tharg, már csak ha a faji eltéréseket is nézzük, a gesztenyebarna, esetleg borostyánsárga szem csak egy ritka jellegzetesség. Zavarában majdnem magyarázkodni kezd, mikor észreveszi magát.*
-Ó, bocsánat, be se mutatkoztam! Paranvyr Lughander vagyok, de hívjon csak Parcynak. Kezet fognék, de gondolom megérti, hogy miért hanyagolom. *Mutatja elsomolyodva a földes kezeket. Hát igen, összekoszolta magát.*
-Jaj, no persze, a macska pedig Beltrys, társam. Persze ha idegesíti, csak szóljon. Nem mindenki szereti őket, tudom.
//Holdvilág//
*Parcy még mindig a fűben kutakodik, de semmit sem talált eddig. Még egy hóvirág rügyet sem! Szörnyű dolog ez, kedve lenne visszamenni a Sellőházba, pár morgás közepette felhörpinteni egy fehér rumot, majd ha engedik neki, az istálló kitakarítása után, esetleg főzni valamit. Neki hatalmas szüksége lenne most arra, hogy felengedjen a talaj, vilerbát szeretne már mióta termeszteni, de úgy néz ki, a drágalátos természetet nem igazán érdekli, hogy holmi halandó hosszúéletűek mit kívánnak majd beletervezni jövőjükbe. Beltrys pedig emellett egyre nyughatatlanabbá válik, dallamos, nyávogásra csak árnyalatban hasonlító, csicsergő gurgulázásán kérleli gazdáját, hogy ne szenvedtesse tovább és tegye le végre.*
-Na, menjél akkor! *Szól oda játékos mosollyal neki az elf, miközben jobb vállát egyvonalba helyezi karjával, hogy a vadcirmos egyszerűen lesétálhasson rajta. Igen ám, de úgy néz ki, kiszemelt valakit magának, amit először a megrögzött alkimista észre sem vesz. Beltrys Learont szemeli ki magának, hatalmas bagolyszemeivel méri fel magának a pásztorábrázatút, ha pedig nem utálják el onnan, lábához is dörgölőzik, dorombolva. Nagy méretű, hosszúszőrű állat, egyáltalán nem egy szokványos nőstény. A hiányra csak akkor figyel fel a földön turkáló hosszúéletű, mikor visszatér mellé a jószág, de úgy néz ki, hozott magával valakit. Egy darabig nézi az idegent, jól felméri, majd mosolyogva feltápászkodik.*
-Tharg? Pásztormágus? Milyen különös... Éppen Ulsgarügyek után kutattam, de eddig semmit sem találtam. Esetleg tud róla valamit? *Ebből a megszólításból látszik - nem, Paranvyr a leghatározottabban sem tharg, már csak ha a faji eltéréseket is nézzük, a gesztenyebarna, esetleg borostyánsárga szem csak egy ritka jellegzetesség. Zavarában majdnem magyarázkodni kezd, mikor észreveszi magát.*
-Ó, bocsánat, be se mutatkoztam! Paranvyr Lughander vagyok, de hívjon csak Parcynak. Kezet fognék, de gondolom megérti, hogy miért hanyagolom. *Mutatja elsomolyodva a földes kezeket. Hát igen, összekoszolta magát.*
-Jaj, no persze, a macska pedig Beltrys, társam. Persze ha idegesíti, csak szóljon. Nem mindenki szereti őket, tudom.
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 14:13:59
Üzenet elküldve: 2020-02-23 14:13:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rony, Aerwen//
*Aerwen is egészen felderül, mikor meglátja Ronyt a teve hátán.*
- Szia!*köszön neki, a tevére meg felmászni kalandosabb lesz, mint gondolta. De szereti a kihívást. Azonban mielőtt megtenné mindezt, körbe hordozza tekintetét a tisztáson. Kaffát keresi. A kis menyét az egyik fa tövében szagolgat valamit.*
- Kaffa megyünk, gyere! *szól határozottan, mire a kis fekete fehér szőrös bundás megindul feléjük. Aerwen megvárja, míg helyét elfoglalja a kabátja kapucnijában, majd felhúzza magát Rony mögé Zsálya hátára. A kijelentésre csendben van, de a kérdésre bólint.*
- Rendben menjünk vissza. *mondja mosolyogva, Aerwen ugyan nem fáradt még, de alkalmazkodik az előtte ülő tündérhez. Az indulás előtt azonban már előre megkapaszkodik Rony vállában, nehogy lepottyanjon.*
- Viszont nekem nem sok pénzem maradt, egy éjszakára ki tudok venni szobát. Annyi még van. *mondja bánkódva. Túl sokat költött ezt már megjegyezte magának egy párszor.*
- Kéne valami jó kis munkát találni. *gondolkozik hangosan. Persze ahhoz tudnia kéne, hogy mihez ért. Jelenleg a tündér lány erre az egyre nem igazán tudna felelni. Tanácstalan hát, mihez is kezdjen.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.23 14:15:08
*Aerwen is egészen felderül, mikor meglátja Ronyt a teve hátán.*
- Szia!*köszön neki, a tevére meg felmászni kalandosabb lesz, mint gondolta. De szereti a kihívást. Azonban mielőtt megtenné mindezt, körbe hordozza tekintetét a tisztáson. Kaffát keresi. A kis menyét az egyik fa tövében szagolgat valamit.*
- Kaffa megyünk, gyere! *szól határozottan, mire a kis fekete fehér szőrös bundás megindul feléjük. Aerwen megvárja, míg helyét elfoglalja a kabátja kapucnijában, majd felhúzza magát Rony mögé Zsálya hátára. A kijelentésre csendben van, de a kérdésre bólint.*
- Rendben menjünk vissza. *mondja mosolyogva, Aerwen ugyan nem fáradt még, de alkalmazkodik az előtte ülő tündérhez. Az indulás előtt azonban már előre megkapaszkodik Rony vállában, nehogy lepottyanjon.*
- Viszont nekem nem sok pénzem maradt, egy éjszakára ki tudok venni szobát. Annyi még van. *mondja bánkódva. Túl sokat költött ezt már megjegyezte magának egy párszor.*
- Kéne valami jó kis munkát találni. *gondolkozik hangosan. Persze ahhoz tudnia kéne, hogy mihez ért. Jelenleg a tündér lány erre az egyre nem igazán tudna felelni. Tanácstalan hát, mihez is kezdjen.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.23 14:15:08
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 13:30:42
Üzenet elküldve: 2020-02-23 13:30:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
*Amikor megérkezik a tisztásra, tudja jól, hogy végre a városba ért. Régen járt már erre, nagyon régen, az emlékek elárasztják az elméjét. Fél évvel ezelőtt ezek az emlékek zavart okoztak volna az elméjében, negatív hangulatot és kétségbeesést, ám mintha a sok tanulás, meditáció és mágia kicsit rendbe tette volna a szellemét. Nemcsak a depressziótól szabadult meg, máshogy gondolkodik, máshogyan érez. Nyugatabb, megfontoltabb, még egy kicsit bölcsebbnek is érzi magát. Mintha most sokkal közelebb lenne önmagához, mint bármikor eddig. Úgy véli, hogy minél többet tanul, koncentrál magára és a személyisége fejlődésére, annál inkább eléri a belső harmóniát, pedig sosem volt a célja eme, régen kissé megfoghatatlannak tűnő valami kergetése. És most mégis...*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 12:23:57
Üzenet elküldve: 2020-02-23 12:23:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*Learon éppen egészségügyi sétát tesz a környéken. Nála ez nem olyan szokatlan, hiszen most, hogy tél van nincs olyan sok dolga a birtokon, főleg mostanában, hogy Fortas-asszony ragaszkodik a házimunkák elvégzéséhez. Pár éve még ilyenkor a Sajt-mester kitakarította volna a házát, vagy lekefélte volna Redult, vagy bármi más, de előbbit az asszony, utóbbit pedig a nagyobbik fiú csinálja már.* ~Jó dolog ez, hogy vannak munkásaim, de mit kezdjek a sok szabadidővel?~ *Első terve az volt, hogy elmegy mágiát tanulni az öreg Abogrhoz, de aztán lebeszélte magát, hiszen jobb lesz, ha majd valaki mástól tanul, aki nem kéri el pár varázslatért egy félével jövedelmét a birtokának.* ~Mostanában csupa jó dolgot csináltunk együtt az öreg mágussal, de még mindig olyan pénzsóvár, hogy el se hiszem!~ *Így kerül sétája során a tisztásra. Régebben nagyon sok időt töltött itt a fűben heverészve, talán most is jól esne neki egy kis pihenő, de ahogy látja, már megelőzte valaki. Egy elf forma, amiből már ezernyit látott. Most nincs olyan nagy kedve beszélgetni, hiszen az idő is rossz, és Learon kedve sem az igazi, mert jóformán elzavarta az asszony hazulról, mert csak lábatlankodott a takarítás közben. Azonban ahogy ránéz a férfira, észrevesz rajta valamit. A szemei mintha különlegesek lennének.* ~Világos barna?~ *De ahogy megáll és odanéz, látja, hogy ez bizony nem barna, hanem sárga, méghozzá az a jellegzetes borostyán, ami egyes thargok szeme színe.* ~Nem lehet! Még egy tharg? Vagy talán Thargodrym?~ *Végül úgy dönt, hogy megszólítja a férfit.*
-Üdvözlöm! Bocsánat, hogy megzavarom, Learon Derin vagyok, tharg pásztormágus! *Ha a férfi tharg, akkor ennyinek elég kell lennie ahhoz, hogy elmondja, ha ő maga is az.*
//Holdvilág//
*Learon éppen egészségügyi sétát tesz a környéken. Nála ez nem olyan szokatlan, hiszen most, hogy tél van nincs olyan sok dolga a birtokon, főleg mostanában, hogy Fortas-asszony ragaszkodik a házimunkák elvégzéséhez. Pár éve még ilyenkor a Sajt-mester kitakarította volna a házát, vagy lekefélte volna Redult, vagy bármi más, de előbbit az asszony, utóbbit pedig a nagyobbik fiú csinálja már.* ~Jó dolog ez, hogy vannak munkásaim, de mit kezdjek a sok szabadidővel?~ *Első terve az volt, hogy elmegy mágiát tanulni az öreg Abogrhoz, de aztán lebeszélte magát, hiszen jobb lesz, ha majd valaki mástól tanul, aki nem kéri el pár varázslatért egy félével jövedelmét a birtokának.* ~Mostanában csupa jó dolgot csináltunk együtt az öreg mágussal, de még mindig olyan pénzsóvár, hogy el se hiszem!~ *Így kerül sétája során a tisztásra. Régebben nagyon sok időt töltött itt a fűben heverészve, talán most is jól esne neki egy kis pihenő, de ahogy látja, már megelőzte valaki. Egy elf forma, amiből már ezernyit látott. Most nincs olyan nagy kedve beszélgetni, hiszen az idő is rossz, és Learon kedve sem az igazi, mert jóformán elzavarta az asszony hazulról, mert csak lábatlankodott a takarítás közben. Azonban ahogy ránéz a férfira, észrevesz rajta valamit. A szemei mintha különlegesek lennének.* ~Világos barna?~ *De ahogy megáll és odanéz, látja, hogy ez bizony nem barna, hanem sárga, méghozzá az a jellegzetes borostyán, ami egyes thargok szeme színe.* ~Nem lehet! Még egy tharg? Vagy talán Thargodrym?~ *Végül úgy dönt, hogy megszólítja a férfit.*
-Üdvözlöm! Bocsánat, hogy megzavarom, Learon Derin vagyok, tharg pásztormágus! *Ha a férfi tharg, akkor ennyinek elég kell lennie ahhoz, hogy elmondja, ha ő maga is az.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 10:13:51
Üzenet elküldve: 2020-02-23 10:13:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Éjszaka van, mire beér Beltryssel oldalán Artheniorba, közben pedig a csillagokat nézi. Eleve meglepte, hogy a macska úgy döntött, hogy elkíséri őt az útjára, hiába van már helye, arról pedig már véleménye sincsen, hogy körülbelül félóránként kellett megállnia idáig, mert a magasságos macska éppen vadászni szeretett volna, patkányok után. Még nem tudta rendesen beidomítani, de tervei között van. Már megint megáll a bundás, ami már egy kissé kezdi zavarni az akadékoskodó Parcyt, így fogja, odamegy a gyanútlan állathoz, s vállára veszi.*
-Gyere csak! Maradj itt. *Szóval a fekete vadcirmos most már a hosszúéletű jobbjára kerül, s ott elterülve, gazdáján egyensúlyozva fülel az éjszaka neszeire. Még mindig tél van, sajnos néhány éjszakai madaron kívül semmit sem hallani, pedig igazán jól esne már az elf füleinek egy kis tücsök ciripelés. Hűvös szél fúj, már megint, ami ugyancsak nincsen a férfi ínyére, igazán morcossá válik, miközben vászonkabátjába temetkezik, azt szorosan összefogva. ~ Mikor lesz már végre tavasz! ~ Zsörtölődik magában, mintha felvette volna a rövidéletű emberek, vele egykorú képviselőinek sajátosságait. Kevés olyan idegesítő dolog van, ami annyirs felbosszantja, mint a borongós, rossz idő. Mintha meghallgatta volna valami fent az akadékoskodását, eláll a fuvallat, Parcy pedig kissé boldogabb lesz. Jelenleg növényeket keresni érkezett ide, s ideje munkához is látni. Betryst levezeti a földre a karján, aztán pedig letérdel a fűbe. Egyelőre csak tőzegmohát, meg száradt csomókat talál, de talán ha kitartó lesz, akkor megfigyelhet valami virágot, hagymás növényt is. Jelenleg nem leszedni szeretné őket, csupán előjeleket keres, hogy mikor kezdheti majd meg a tényleges munkát, az elkövetkezendő hatokban.*
//Holdvilág//
*Éjszaka van, mire beér Beltryssel oldalán Artheniorba, közben pedig a csillagokat nézi. Eleve meglepte, hogy a macska úgy döntött, hogy elkíséri őt az útjára, hiába van már helye, arról pedig már véleménye sincsen, hogy körülbelül félóránként kellett megállnia idáig, mert a magasságos macska éppen vadászni szeretett volna, patkányok után. Még nem tudta rendesen beidomítani, de tervei között van. Már megint megáll a bundás, ami már egy kissé kezdi zavarni az akadékoskodó Parcyt, így fogja, odamegy a gyanútlan állathoz, s vállára veszi.*
-Gyere csak! Maradj itt. *Szóval a fekete vadcirmos most már a hosszúéletű jobbjára kerül, s ott elterülve, gazdáján egyensúlyozva fülel az éjszaka neszeire. Még mindig tél van, sajnos néhány éjszakai madaron kívül semmit sem hallani, pedig igazán jól esne már az elf füleinek egy kis tücsök ciripelés. Hűvös szél fúj, már megint, ami ugyancsak nincsen a férfi ínyére, igazán morcossá válik, miközben vászonkabátjába temetkezik, azt szorosan összefogva. ~ Mikor lesz már végre tavasz! ~ Zsörtölődik magában, mintha felvette volna a rövidéletű emberek, vele egykorú képviselőinek sajátosságait. Kevés olyan idegesítő dolog van, ami annyirs felbosszantja, mint a borongós, rossz idő. Mintha meghallgatta volna valami fent az akadékoskodását, eláll a fuvallat, Parcy pedig kissé boldogabb lesz. Jelenleg növényeket keresni érkezett ide, s ideje munkához is látni. Betryst levezeti a földre a karján, aztán pedig letérdel a fűbe. Egyelőre csak tőzegmohát, meg száradt csomókat talál, de talán ha kitartó lesz, akkor megfigyelhet valami virágot, hagymás növényt is. Jelenleg nem leszedni szeretné őket, csupán előjeleket keres, hogy mikor kezdheti majd meg a tényleges munkát, az elkövetkezendő hatokban.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 09:39:16
Üzenet elküldve: 2020-02-23 09:39:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszakai kirándulás - záró//
*Ziz a tündér eléggé elvarázsoltnak tűnik a Tisztáson. Még csak válaszra sem méltatja az elfet. Pedig hihetetlen, de végre megkérdezte, hogy mi az igazság a származásukkal kapcsolatban. Erre a tündér nem felel neki. Nagyot sóhajt, amolyan beletörődőt.*
~Ha nem hát nem.~
*Gondolja magában. Tudta ő, hogy a tündérek elvarázsolt lények, hogy egy se az ő társaságába való. Na nem mintha utálná őket. Erről szó sincsen. Egyszerűen nem találja velük a közös hangot. Annyira mások ezek az apró alig három lábnyi méretű szárnyasak vagy épp szárnyatlanok. Neki nagyon aprók, és így nem is érti őket.*
- További szép estét!
*Mondja a tündérnek, majd távozik a tisztásról.*
*Ziz a tündér eléggé elvarázsoltnak tűnik a Tisztáson. Még csak válaszra sem méltatja az elfet. Pedig hihetetlen, de végre megkérdezte, hogy mi az igazság a származásukkal kapcsolatban. Erre a tündér nem felel neki. Nagyot sóhajt, amolyan beletörődőt.*
~Ha nem hát nem.~
*Gondolja magában. Tudta ő, hogy a tündérek elvarázsolt lények, hogy egy se az ő társaságába való. Na nem mintha utálná őket. Erről szó sincsen. Egyszerűen nem találja velük a közös hangot. Annyira mások ezek az apró alig három lábnyi méretű szárnyasak vagy épp szárnyatlanok. Neki nagyon aprók, és így nem is érti őket.*
- További szép estét!
*Mondja a tündérnek, majd távozik a tisztásról.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-23 07:44:45
Üzenet elküldve: 2020-02-23 07:44:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Felkészülés//
//Aerwen, Rony//
*Ronynak muszáj bevallani saját magának, hogy eléggé kimerült a mai nap folyamán, ugyanakkor Aerwen látványa még így is feldobja.*
-Aerwen? *Fordul a hang irányába a tündér.*
-Ó, szia! Gyere, ülj fel! Tudod, nagyon kimerültem, mit szólnál hozzá, ha visszamennénk a Kalmárba? *Közben azért felöltik neki, hogy esetleg a másik azóta meglátogatott pár helyet, de ezt majd később kérdezi meg, amennyiben felszállt Zsálya hátára. A tevét letérdelésre utasítja, és egyelőre csak várja az elkővetkező fejleményeket, hiszen azoknak megfelelően tud "lépni".*
//Aerwen, Rony//
*Ronynak muszáj bevallani saját magának, hogy eléggé kimerült a mai nap folyamán, ugyanakkor Aerwen látványa még így is feldobja.*
-Aerwen? *Fordul a hang irányába a tündér.*
-Ó, szia! Gyere, ülj fel! Tudod, nagyon kimerültem, mit szólnál hozzá, ha visszamennénk a Kalmárba? *Közben azért felöltik neki, hogy esetleg a másik azóta meglátogatott pár helyet, de ezt majd később kérdezi meg, amennyiben felszállt Zsálya hátára. A tevét letérdelésre utasítja, és egyelőre csak várja az elkővetkező fejleményeket, hiszen azoknak megfelelően tud "lépni".*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-21 18:57:54
Üzenet elküldve: 2020-02-21 18:57:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Felkészülés//
//Aerwen, Rony//
*A kis tündér lány a templomban eltöltött idő után. Unalmában sétálni kezdett a városban, mert szinte biztos, hogy Rony még nem végzett. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy még nem telt el sok idő. Valószínű, hogy a tündér fiú még nem végzett, bármi is a dolga a tisztáson.*
~Akár utána is mehetnénk.~
*Jut eszébe. Esetleg ha nem találja ott rögtön a Kalmárba indul, és akkor ott találkoznak. Aerwen így sebes kis lépteivel az Erdőszéli Tisztás felé indul. Új fehér kis nadrágjában sokkal gyorsabban halad, mint a szoknyájában. Kényelmesebb is, szóval nem bánta meg hogy megvette. Kaffa ismét a kabátjának a csuklya részében pihen. Mióta megtelt a táska egyéb holmijával, azóta bevackolta magát oda a kis menyét. Persze ahogy elérik a tisztást a menyét úgy ugrál le a nyakából, és kezd össze vissza szaladgálni és szimatolni. Észrevesz egy nagy tevét, így tudja, hogy Rony még itt van.*
- Zsálya. *Alig hogy kimondja a teve megindul kifelé a tisztásról.*
- Rony! *Kiált a tündér után.*
- Itt vagyok! *mondja még csilingelő vékony hangján. Félreugrik a teve útjából és gyorsabb lépésben igyekszik beérni őket.*
//Aerwen, Rony//
*A kis tündér lány a templomban eltöltött idő után. Unalmában sétálni kezdett a városban, mert szinte biztos, hogy Rony még nem végzett. Nagy sóhajjal veszi tudomásul, hogy még nem telt el sok idő. Valószínű, hogy a tündér fiú még nem végzett, bármi is a dolga a tisztáson.*
~Akár utána is mehetnénk.~
*Jut eszébe. Esetleg ha nem találja ott rögtön a Kalmárba indul, és akkor ott találkoznak. Aerwen így sebes kis lépteivel az Erdőszéli Tisztás felé indul. Új fehér kis nadrágjában sokkal gyorsabban halad, mint a szoknyájában. Kényelmesebb is, szóval nem bánta meg hogy megvette. Kaffa ismét a kabátjának a csuklya részében pihen. Mióta megtelt a táska egyéb holmijával, azóta bevackolta magát oda a kis menyét. Persze ahogy elérik a tisztást a menyét úgy ugrál le a nyakából, és kezd össze vissza szaladgálni és szimatolni. Észrevesz egy nagy tevét, így tudja, hogy Rony még itt van.*
- Zsálya. *Alig hogy kimondja a teve megindul kifelé a tisztásról.*
- Rony! *Kiált a tündér után.*
- Itt vagyok! *mondja még csilingelő vékony hangján. Félreugrik a teve útjából és gyorsabb lépésben igyekszik beérni őket.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-20 22:16:00
Üzenet elküldve: 2020-02-20 22:16:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Csak úgy, magamnak //
* Miután jól lakott, új erőre kap. Gyorsan maga mögött hagyja a szántóföldeket és eléri az erdőszéli tisztást. Tetszik neki ez a hely. Így, hát, itt most már megáll egy hosszabb időre és elgondolkodik rajta, hogy hogyan is folytassa az útját. A tisztás szélétől nem messze meglát egy fatuskót, arra teríti a köpenyét és reá telepedik. Ezen a kellemes helyen gyorsabban telik az idő, így mire kifundálja az elkövetkező dolgokat, addigra már kora délután lesz. De végül is sikerült elhatároznia magát, hogy, hogyan tovább. Most bemegy a piacra, ott megvásárolja a szükséges dolgokat egy hosszabb vadonban való tartózkodáshoz, azután még megszáll a Pegazusban és már csak holnap reggel indul tovább, hacsak közbe nem jön valami. ~ Igen így jó lesz! ~ Horkan fel a törpe, majd szedelődzködni kezd, hogy végrehajtsa tervét. *
* Miután jól lakott, új erőre kap. Gyorsan maga mögött hagyja a szántóföldeket és eléri az erdőszéli tisztást. Tetszik neki ez a hely. Így, hát, itt most már megáll egy hosszabb időre és elgondolkodik rajta, hogy hogyan is folytassa az útját. A tisztás szélétől nem messze meglát egy fatuskót, arra teríti a köpenyét és reá telepedik. Ezen a kellemes helyen gyorsabban telik az idő, így mire kifundálja az elkövetkező dolgokat, addigra már kora délután lesz. De végül is sikerült elhatároznia magát, hogy, hogyan tovább. Most bemegy a piacra, ott megvásárolja a szükséges dolgokat egy hosszabb vadonban való tartózkodáshoz, azután még megszáll a Pegazusban és már csak holnap reggel indul tovább, hacsak közbe nem jön valami. ~ Igen így jó lesz! ~ Horkan fel a törpe, majd szedelődzködni kezd, hogy végrehajtsa tervét. *
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-20 11:14:31
Üzenet elküldve: 2020-02-20 11:14:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ganer//
*A komája hamar magához kaparintja a tekintélyes bugyolás valamit. Nem néz bele de elteszi a keresetlen szemek elől. Jól is teszi mellesleg.*
- Nincs mit. Ha küldenél valamit apádnak, akkor szóljál és egy karavánnal átpasszoltatom neki.
*Visszáru nem megy most a gnómtól. Majd lehet később.*
- Azér én vigyáznék egy madárfészekbe lakni. Még kipottyansz belőle holdkóros állapotba. Vagy éppen ittasan.
*Ezeket is belé kell kalkulációzni.*
- Amúgy meg te tudod csak vigyázzá magadra!
*Elég nagy már a gnóm, hogy a fa tetején szunyókáljon ha akar.*
- Jó helyre vetemedtél. Na barátom ez bezony jó hír. Maradjon is így.
*Cinkosan rákacsint a gnómra.*
- Mindenképpen nézzél be a kalmárba! Ha épp nem vagyok bent mondjad, hogy Sergretor barátja vagy és meghívtalak egy seremre.
*Mik cimborája elintézi, hogy Ganer megkapja a serét ha éppen a mesterünk nem lenne bent.*
- Jó van komám menjél csak. Én is ballagok vissza mer fázik a vesém.
*Elbúcsúzkodik a baráttól és cammogva visszasomfordál a kalmárba.*
*A komája hamar magához kaparintja a tekintélyes bugyolás valamit. Nem néz bele de elteszi a keresetlen szemek elől. Jól is teszi mellesleg.*
- Nincs mit. Ha küldenél valamit apádnak, akkor szóljál és egy karavánnal átpasszoltatom neki.
*Visszáru nem megy most a gnómtól. Majd lehet később.*
- Azér én vigyáznék egy madárfészekbe lakni. Még kipottyansz belőle holdkóros állapotba. Vagy éppen ittasan.
*Ezeket is belé kell kalkulációzni.*
- Amúgy meg te tudod csak vigyázzá magadra!
*Elég nagy már a gnóm, hogy a fa tetején szunyókáljon ha akar.*
- Jó helyre vetemedtél. Na barátom ez bezony jó hír. Maradjon is így.
*Cinkosan rákacsint a gnómra.*
- Mindenképpen nézzél be a kalmárba! Ha épp nem vagyok bent mondjad, hogy Sergretor barátja vagy és meghívtalak egy seremre.
*Mik cimborája elintézi, hogy Ganer megkapja a serét ha éppen a mesterünk nem lenne bent.*
- Jó van komám menjél csak. Én is ballagok vissza mer fázik a vesém.
*Elbúcsúzkodik a baráttól és cammogva visszasomfordál a kalmárba.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-20 07:47:48
Üzenet elküldve: 2020-02-20 07:47:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Elgretor//
*Úgy látszik az idős barátja hasonlóan örül a találkozásnak. Elgretor a csomagra felhívva a figyelmet átadja. Ganer átveszi tőle a nehezebb, betakart csomagot. Nem szeretne most kutakodni mi lehet benne, majd visszatérve megnézi. Édesapja mindig is ellátta és gondoskodik róla, biztosan nem lesz másként most sem.*
- Köszönöm, hogy elhoztad barátom! *Megveregeti a törpe vállát hálája jeléül. Azt is megtudja, hogy apja egyik árukkal teli karavánja hozta apja küldeményét. Eszébe jut, hogy pár sort írhatna neki köszönete és hálája jeléül, hogy nem feledkezik meg róla, és a távolság ellenére gondoskodik róla. Elgretor közben meglepettnek tűnik, amikor az épülő lombházakat említi neki. Elmosolyodik a kérdésén.*
- Én még nem döntöttem el, hogy fent lakjak egy lombházban, bár eljátszottam a gondolattal. Ezt a házat az idős tündérnek építem, aki nagyon szeretne felköltözni öreg napjaira, és gyönyörködni a kilátásban. *Megpróbálja röviden összefoglalni, hogy miért is folyt bele ebbe az építkezésbe. Elgretor megállapítására, hogy jól megy a sora, örömmel bólint.*
- Igen, nagyon jól érzem magam a közösségben. Kedvesek és befogadók. Szeretek ott élni velük. *Egyáltalán nem szépít a dolgon, amit mondott azt úgy is érzi. De nem csak ő a legfontosabb itt. Elgretor is jó hírekkel szolgál számára.*
- Valóban? Ezt meg kell, hogy kóstoljam majd! *Gyermeki kíváncsisággal hallgatja sörfőző barátját, aki biztosra veheti, hogy be fog térni a Wegtoreni Kalmárba, hogy megkóstolja a barátja főzött sörét. Nem kételkedik a másik hozzáértésében így a kijelentését sem tartja túlzónak.*
- Én is nagyon örülök, hogy jól megy a sorod, de sajnos most mennem kell. A munka vár és csak egy kis időre kértem eltávozást. *Ugyan nem katonaság, de tudja, hogy Arrapus számít rá és várja a visszatértét.*
- Örülök, hogy találkoztunk. A mindent átható erő legyen veled! *Szomorú, amiért hamar távoznia kell, de a kötelesség elszólítja. Megöleli barátját, majd lóra szállva ellovagol a tisztásról, de mielőtt távozna, a nyeregből integet a törpének.*
*Úgy látszik az idős barátja hasonlóan örül a találkozásnak. Elgretor a csomagra felhívva a figyelmet átadja. Ganer átveszi tőle a nehezebb, betakart csomagot. Nem szeretne most kutakodni mi lehet benne, majd visszatérve megnézi. Édesapja mindig is ellátta és gondoskodik róla, biztosan nem lesz másként most sem.*
- Köszönöm, hogy elhoztad barátom! *Megveregeti a törpe vállát hálája jeléül. Azt is megtudja, hogy apja egyik árukkal teli karavánja hozta apja küldeményét. Eszébe jut, hogy pár sort írhatna neki köszönete és hálája jeléül, hogy nem feledkezik meg róla, és a távolság ellenére gondoskodik róla. Elgretor közben meglepettnek tűnik, amikor az épülő lombházakat említi neki. Elmosolyodik a kérdésén.*
- Én még nem döntöttem el, hogy fent lakjak egy lombházban, bár eljátszottam a gondolattal. Ezt a házat az idős tündérnek építem, aki nagyon szeretne felköltözni öreg napjaira, és gyönyörködni a kilátásban. *Megpróbálja röviden összefoglalni, hogy miért is folyt bele ebbe az építkezésbe. Elgretor megállapítására, hogy jól megy a sora, örömmel bólint.*
- Igen, nagyon jól érzem magam a közösségben. Kedvesek és befogadók. Szeretek ott élni velük. *Egyáltalán nem szépít a dolgon, amit mondott azt úgy is érzi. De nem csak ő a legfontosabb itt. Elgretor is jó hírekkel szolgál számára.*
- Valóban? Ezt meg kell, hogy kóstoljam majd! *Gyermeki kíváncsisággal hallgatja sörfőző barátját, aki biztosra veheti, hogy be fog térni a Wegtoreni Kalmárba, hogy megkóstolja a barátja főzött sörét. Nem kételkedik a másik hozzáértésében így a kijelentését sem tartja túlzónak.*
- Én is nagyon örülök, hogy jól megy a sorod, de sajnos most mennem kell. A munka vár és csak egy kis időre kértem eltávozást. *Ugyan nem katonaság, de tudja, hogy Arrapus számít rá és várja a visszatértét.*
- Örülök, hogy találkoztunk. A mindent átható erő legyen veled! *Szomorú, amiért hamar távoznia kell, de a kötelesség elszólítja. Megöleli barátját, majd lóra szállva ellovagol a tisztásról, de mielőtt távozna, a nyeregből integet a törpének.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-19 20:12:05
Üzenet elküldve: 2020-02-19 20:12:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ganer//
*Majdcsak elbóbiskol amikor a fekete lovas megáll előtte. Egy pöttyet a szívbaj kerülgeti egészen addig amíg fel nem ismeri régi komáját Ganert. Azért megkönnyebbül, hogy nem valami fejetlen lovas jött az életéért. A gnóm lepattan a fekete bestiáról és megöleli Sergretort. Na nem is kell több a törpének sem. Jól megropogtatja a gnómocskát.*
- Szevasz ecsém! Téged is jó látni he!
*Ez a gnóm megint nőtt mióta nem látta. Biztos valami növényt szed rá ami így húzza felfelé az ég felé.*
- Nem rejtegetek én semmit se. Ezt itt apád küldi
*Odaadja Ganernek a csomagot amit idefelé cipelt neki.
Nem tartogatja magánál tovább a szállítmányt elvégre azért jött, hogy ezt átadja és, hogy pár szót váltsanak.*
- Egy karaván hozta pár napja az áruival együtt. Írt egy levelet amiben megkért, hogy adjam oda neked.
*Nem szaporázza a beszédet mert sok lesz a leve.*
- Lombház? Minek akarsz te egy fa tetején lakni?
*Elég furi egy építkezés lehet. Sergretor az biztos, hogy nem költözne fa tetejére. Még megbotlik valamibe és nyakát szegi az avarba.*
- Egy tündérrel? Ezek szerint jól megy a sorod. Ez jó hír.
*Jó látni a komáját vidulni.*
- Nosza én meg megfőztem az első seremet a kalmárban. Olyan finom lett, hogy csak na! És eztet nem én mondom csak.
*Hozzá teszi már nehogy a gnóm azt higgye dicsekszik itt közbe meg egy nagy selejtet kutyult.*
A hozzászólás írója (Elgretor Otitumal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.19 20:13:04
*Majdcsak elbóbiskol amikor a fekete lovas megáll előtte. Egy pöttyet a szívbaj kerülgeti egészen addig amíg fel nem ismeri régi komáját Ganert. Azért megkönnyebbül, hogy nem valami fejetlen lovas jött az életéért. A gnóm lepattan a fekete bestiáról és megöleli Sergretort. Na nem is kell több a törpének sem. Jól megropogtatja a gnómocskát.*
- Szevasz ecsém! Téged is jó látni he!
*Ez a gnóm megint nőtt mióta nem látta. Biztos valami növényt szed rá ami így húzza felfelé az ég felé.*
- Nem rejtegetek én semmit se. Ezt itt apád küldi
*Odaadja Ganernek a csomagot amit idefelé cipelt neki.
Nem tartogatja magánál tovább a szállítmányt elvégre azért jött, hogy ezt átadja és, hogy pár szót váltsanak.*- Egy karaván hozta pár napja az áruival együtt. Írt egy levelet amiben megkért, hogy adjam oda neked.
*Nem szaporázza a beszédet mert sok lesz a leve.*
- Lombház? Minek akarsz te egy fa tetején lakni?
*Elég furi egy építkezés lehet. Sergretor az biztos, hogy nem költözne fa tetejére. Még megbotlik valamibe és nyakát szegi az avarba.*
- Egy tündérrel? Ezek szerint jól megy a sorod. Ez jó hír.
*Jó látni a komáját vidulni.*
- Nosza én meg megfőztem az első seremet a kalmárban. Olyan finom lett, hogy csak na! És eztet nem én mondom csak.
*Hozzá teszi már nehogy a gnóm azt higgye dicsekszik itt közbe meg egy nagy selejtet kutyult.*
A hozzászólás írója (Elgretor Otitumal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.19 20:13:04
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-19 16:01:09
Üzenet elküldve: 2020-02-19 16:01:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Elgretor//
*Éjtépő a telivér hátán érkezik, vágtatva a város szélén lévő Erdőszéli tisztáshoz. Lelassítja lovát és lépésben, a nyeregből szemlélődik az ismerős arc után. Rövid keresgélés után megpillantja Elgretor barátját. Lovát odavezeti a padhoz, ahol a törpe üldögél, majd leszáll éjtépőről és hagyja, hogy pihenjen egy kicsit és legelésszen, már ha talál itt valami ehetőt. Ha egy kevéske zöldellő fű maradt annak biztosan nagyon fog Éjtépő örülni. Leszállva odalép Elgretorhoz és barátilag megöleli.*
- De jó újra látni barátom! *Valami keményebb dolgot érez, amikor megöleli a törpét, a másik kabátja alatt.*
- Mit rejtegetsz? *Vidáman kérdezi a törpét, hogy mi lehet az, amit magával hozott a kabátja takarásában.*
- Képzeld épp egy lombház építésén dolgozok a közösségben MilOchass-ban amit már korábban említettem neked. Megismerkedtem egy jó szándékú, idős tündérrel, aki a pártfogásába vett. *Egy szuszra próbálja megosztani a vele történteket, de közben érdekli, hogy mi lehet a másikkal.*
*Éjtépő a telivér hátán érkezik, vágtatva a város szélén lévő Erdőszéli tisztáshoz. Lelassítja lovát és lépésben, a nyeregből szemlélődik az ismerős arc után. Rövid keresgélés után megpillantja Elgretor barátját. Lovát odavezeti a padhoz, ahol a törpe üldögél, majd leszáll éjtépőről és hagyja, hogy pihenjen egy kicsit és legelésszen, már ha talál itt valami ehetőt. Ha egy kevéske zöldellő fű maradt annak biztosan nagyon fog Éjtépő örülni. Leszállva odalép Elgretorhoz és barátilag megöleli.*
- De jó újra látni barátom! *Valami keményebb dolgot érez, amikor megöleli a törpét, a másik kabátja alatt.*
- Mit rejtegetsz? *Vidáman kérdezi a törpét, hogy mi lehet az, amit magával hozott a kabátja takarásában.*
- Képzeld épp egy lombház építésén dolgozok a közösségben MilOchass-ban amit már korábban említettem neked. Megismerkedtem egy jó szándékú, idős tündérrel, aki a pártfogásába vett. *Egy szuszra próbálja megosztani a vele történteket, de közben érdekli, hogy mi lehet a másikkal.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-19 13:53:39
Üzenet elküldve: 2020-02-19 13:53:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Végre friss levegőt szívhat a tisztáson ami kifújja tüdőjéből a mocskos piaci halszagot. El is fárad mire ide eljut. Ennyi idősen már hamar kifullad egy pocakos törpe sermester. Le vágódik egy padra szusszanni egyet. Ellenőrzi a kabátja alatti csomagot. Megpaskolja és vigyorral veszi, hogy megvan. Gnóm barátját várja. Megbeszélték, hogy hetente egy napon azaz pont ma találkoznak. A karavánok miatt postaforgalmat is bonyolít a sermester. Ez csak a kiváltságos régi ismerősöknek meg barátoknak jár mint akivel most is fog találkozni. A fiú apócája küldött valamit. A ser tudja mi lehet a csomagban. Nehéz az hét szentség. Az öreg Workrin papa nagy kufár és tehetős nemes. Karavánjai átszelik Lanawint oda vissza. Néha napján üzletelnek a sermesterrel. Innen jön a régi ismeretség ami végül barátságosságba torkolódott.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-19 08:47:00
Üzenet elküldve: 2020-02-19 08:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az énekszó//
-Na ez se jött össze *A férfi feláll, majd elindul a piactérre. Már egy jó ideje megy, mikor Zinov egész messzi hangokat hall. Odakapja a fejét, de mire felfogja, hogy mi történt, a kiabálás megszűnik. Valaki egy testéből kiálló karddal van a szeme előtt.
~Biztos van náluk valami értékes... Meg biztos jól is harcolnak. Jobb, ha hagyom őket, most nem szeretném kelteni a feszültséget. Életveszélyes próbálkozás lenne.~ *Zinov tovább halad, majd meglátja Arthenior piacát.* ~Végre... Már épp ideje volt. Na vajon ki lesz az a szerencsés?~
A hozzászólás írója (Zinov Dnawoe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.19 08:47:40
-Na ez se jött össze *A férfi feláll, majd elindul a piactérre. Már egy jó ideje megy, mikor Zinov egész messzi hangokat hall. Odakapja a fejét, de mire felfogja, hogy mi történt, a kiabálás megszűnik. Valaki egy testéből kiálló karddal van a szeme előtt.
~Biztos van náluk valami értékes... Meg biztos jól is harcolnak. Jobb, ha hagyom őket, most nem szeretném kelteni a feszültséget. Életveszélyes próbálkozás lenne.~ *Zinov tovább halad, majd meglátja Arthenior piacát.* ~Végre... Már épp ideje volt. Na vajon ki lesz az a szerencsés?~
A hozzászólás írója (Zinov Dnawoe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.19 08:47:40
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-17 19:12:11
Üzenet elküldve: 2020-02-17 19:12:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//Ephemia, Navarentine//
*Megnyugszik kissé, hogy töretlen a beszélgetés a hátuk mögött, míg Ephemia a saját kötelein ügyködik, ahogy azonban rákerülne a sor, és a lány felé nyújtja a tőrt, önkéntelenül is remegni kezd kissé a keze, és nem sokon múlik, hogy a kés a földön végezze, de végül az utolsó pillanatban sikerül fogást találnia rajta, és megkaparintania a pengét. Innentől kezdve Ephemiára bízza a figyelést, vajon Dak még mindig le tudja-e foglalni a többieket, ő maga pedig minden erejével arra koncentrál, hogy kiszabadítsa magát a béklyóiból*
- Igyekszem. *válaszol a lánynak oldalra hajolva, a köteleivel bíbelődve szakadatlan. Bár egy pillanatra megakad a műveletben, és kihagy egy ütemet a szíve, mikor az első kérdéseket hallja, azonban igyekszik összeszedni magát, és nem nézni hátra. Csak a szabadulásra összpontosít, így Dak vakmerő tettéről is lemarad, bár a hangok alapján igen jól el tudja képzelni, mi zajlik mögötte. Nagy a kísértés, hogy a saját szemével mérje fel, mi történhet körülötte, de bízik benne, hogy Ephemia szólna, ha valami fontosabb követelné a figyelmét annál, mint amit most csinál. Az utasítás azonban végül mégse a lánytól, hanem Daktól érkezik, ő pedig felegyenesedve, immár szabadon, szélsebes vágtára ösztönzi saját lovát, hogy Ephemia után iramodjon. Még sosem haladt ilyen gyorsan lóháton, és kicsit tart tőle, mi lesz, ha ilyen tempónál lova egyszer esetleg úgy dönt, nem úgy cselekszik, mint azt szeretné, azonban nem sok ideje van azonban ezen töprengeni, hiszen sokkal sürgetőbb problémákkal kell szembenéznie. A faágak jóvoltából igen hamar gazdagodik néhány karcolással, időnként pedig érzi, ahogy hajába is belekapnak a gallyak, azonban azzal törődik most a legkevésbé, vajon hogy is néz ki pontosan, hiszen inkább a háta mögül érkező utasításokra figyel, próbálva a megfelelő pillanatban a megfelelő irányba terelni lovát. Fél szemmel Ephemiát is figyeli, jól van-e, csak akkor kapja le róla a pillantását, mikor nyílvesszők kezdenek elhúzni a fejük mellett. Ekkor már nem bírja megállni, hogy ne tekintsen hátra egy pillanatra, mi a helyzet pontosan, valamint hogy megbizonyosodjon róla, Dak még mindig épségben van. Egy röpke pillantást követően azonban már újra fordul is előre, próbálva minél jobban lova nyakára hajolni, hogy minél kisebb felületen érhessék a körülöttük repkedő nyilak. ~Csak sikerüljön lehagynunk őket!~ fohászkodik magában, olyan száguldásra késztetve lovát, amire szegény állat csak képes.*
//Ephemia, Navarentine//
*Megnyugszik kissé, hogy töretlen a beszélgetés a hátuk mögött, míg Ephemia a saját kötelein ügyködik, ahogy azonban rákerülne a sor, és a lány felé nyújtja a tőrt, önkéntelenül is remegni kezd kissé a keze, és nem sokon múlik, hogy a kés a földön végezze, de végül az utolsó pillanatban sikerül fogást találnia rajta, és megkaparintania a pengét. Innentől kezdve Ephemiára bízza a figyelést, vajon Dak még mindig le tudja-e foglalni a többieket, ő maga pedig minden erejével arra koncentrál, hogy kiszabadítsa magát a béklyóiból*
- Igyekszem. *válaszol a lánynak oldalra hajolva, a köteleivel bíbelődve szakadatlan. Bár egy pillanatra megakad a műveletben, és kihagy egy ütemet a szíve, mikor az első kérdéseket hallja, azonban igyekszik összeszedni magát, és nem nézni hátra. Csak a szabadulásra összpontosít, így Dak vakmerő tettéről is lemarad, bár a hangok alapján igen jól el tudja képzelni, mi zajlik mögötte. Nagy a kísértés, hogy a saját szemével mérje fel, mi történhet körülötte, de bízik benne, hogy Ephemia szólna, ha valami fontosabb követelné a figyelmét annál, mint amit most csinál. Az utasítás azonban végül mégse a lánytól, hanem Daktól érkezik, ő pedig felegyenesedve, immár szabadon, szélsebes vágtára ösztönzi saját lovát, hogy Ephemia után iramodjon. Még sosem haladt ilyen gyorsan lóháton, és kicsit tart tőle, mi lesz, ha ilyen tempónál lova egyszer esetleg úgy dönt, nem úgy cselekszik, mint azt szeretné, azonban nem sok ideje van azonban ezen töprengeni, hiszen sokkal sürgetőbb problémákkal kell szembenéznie. A faágak jóvoltából igen hamar gazdagodik néhány karcolással, időnként pedig érzi, ahogy hajába is belekapnak a gallyak, azonban azzal törődik most a legkevésbé, vajon hogy is néz ki pontosan, hiszen inkább a háta mögül érkező utasításokra figyel, próbálva a megfelelő pillanatban a megfelelő irányba terelni lovát. Fél szemmel Ephemiát is figyeli, jól van-e, csak akkor kapja le róla a pillantását, mikor nyílvesszők kezdenek elhúzni a fejük mellett. Ekkor már nem bírja megállni, hogy ne tekintsen hátra egy pillanatra, mi a helyzet pontosan, valamint hogy megbizonyosodjon róla, Dak még mindig épségben van. Egy röpke pillantást követően azonban már újra fordul is előre, próbálva minél jobban lova nyakára hajolni, hogy minél kisebb felületen érhessék a körülöttük repkedő nyilak. ~Csak sikerüljön lehagynunk őket!~ fohászkodik magában, olyan száguldásra késztetve lovát, amire szegény állat csak képes.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3059-3078