//Kampány//
*Sok diplomáciai eseményen megfordult már, de ilyenen még soha. Ez inkább egy bankettre, fogadásra, mulatságra vagy valami fesztiválra hasonlít. A vendégsereglet néhány tagja, akik a sok városőr munkásságának köszönhetően elvileg csak tisztes távolságból figyelhetnék az eseményeket, valahogy bekeveredik a jelöltek székei közé és kellemes csevegésbe kezd. Sőt, van, akit még az egyik Nagytanácstag mellé is szó nélkül odaengednek. Kezdi egyre jobban megérteni a Vashegy vezetőinek döntését, hogy saját testőrökkel érkeztek, hiszen a városőrök egyelőre nem tesznek túl nagy erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az esetleges merénylőket, szabotőröket vagy egyszerű rosszakarókat távol tartsák a jelöltektől, de még csak a politikai elittől sem.
Kifejezetten furcsállja, hogy ilyen körülmények között zajlik ez az esemény, hiszen a puszta tény is, hogy a Nagytanács létszáma így megfogyatkozott, rettentően kínos. Ennek megfelelően szép csendesen, többé-kevésbé titkosan gondolta volna a jelöltek meghallgatását, aztán ha esetleg olyan is bekerül aki múltja miatt megkérdőjelezhető lenne, akkor azt már utólagosan úgy harangozzák be, ahogyan csak akarják. Ha például egy közrendű Nagytanácstaggá válik, a fél város fel lesz háborodva, hiszen miben más ő, mint az összes többi? Így lebonyolítva ezt a nézők pontosan látják is, és jogosan lehetnének igencsak komoly következményei. De ha titokban szervezték volna, senkinek nem lenne fogalma arról, hogy egy új név pontosan kit takar és milyen eredményei miatt került be, senki nem is foglalkozna vele, a Nagytanács akármilyen hőstettet kreálhatna neki. Utólag mondhatnák például, hogy az új Igve Dongar Nagytanácsos nem csak a szomszéd pék akinek egyszerűen szerencséje volt és szépen beszélt, jókor volt jó helyen, hanem egy Karavánpihenői Hős, aki több tucat életet megmentett. Máris szebb, jobb, és kevésbé felháborító. Így viszont, hogy nézők serege hallja minden mondatukat... Mindenki pontosan tudni fogja, hogy Igve Dongar csak a szomszéd pék, milyen jogon csinálnak belőle Nagytanácsost? Nem érti miért egy ilyen rendezvény mellett döntöttek, de igyekszik alkalmazkodni. Ő maga azért próbál úgy viselkedni, ahogy egy kiemelkedő fontosságú politikai eseményen elvárható lenne. Hálás a lehetőségért, áldja a jó szerencséjét, hogy esélyt kap, és megtiszteli azzal a felette állókat, a szervezőket és akik ítélkezni fognak, hogy csendben-rendben várakozik. Fülelni azért fülel, hiszen minden amit hall fegyver vagy pajzs lehet számára a jövőben, de ezt is csak úgy, hogy ne lehessen észrevenni.
Persze mikor a rókaképű félvér megszólítja felé fordul, annyira nem lesz udvariatlan, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja vagy lepisszegi.*
- Igen, Qeron Sillerforw.
*Nemrégiben már bemutatkozott, tehát ehhez a felismeréshez nem kellettek különösebb heraldikai ismeretek, de hátha épp másra figyelt a férfi, megteszi még egyszer. Kezet nem nyújt így széken ülve, messze is vannak egymástól ahhoz, fel pedig nem áll csak emiatt. Nem azért mert lenézné a másikat, csupán nem tartaná illendőnek a kötetlen mocorgást ezen a rangos eseményen.*
- És valóban, váratlanul szabadon zajlanak az események. Számíthatsz rá, hogy ha megválasztanak, szót fogok emelni a hasonló... könnyelműségek ellen. De csak mert a többség nem tiszteli a helyzet súlyát, nem szükségszerű hozzájuk alkalmazkodni. Mutassunk inkább példát.
*Ábrázata kedves, barátságos, jóindulatú, nem szándéka kioktatni sorstársát, hangja sem fensőbbséges, csupán jobbnak látná tartani a rendet, mintsem lealacsonyodni a többiek szintjére. Megvárja persze a választ, ami remélhetőleg helyeslő lesz, aztán annak megfelelően rendezi is magát és visszafordul előre. De ha mégis szóval tartaná őt a félmélységi, akkor természetesen nem lesz olyan modortalan hogy látványosan elforduljon tőle.*