Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 413 (8241. - 8260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-19 23:26:08
Üzenet elküldve: 2020-09-19 23:26:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Az biztos, hogy Wherä alaposan Max nyakába zúdítja saját véleményét. Sajnos hajlamos arra, hogy erősen mondja ki, mit gondol. Most is ez történik, amiatt is kér bocsánatot, mert látja, hogy a félvér szóhoz sem tud jutni. Hogy makacs lenne, azt nem állíthatjuk. De az tény, hogy önfejű, de nagyon, s ha bármit is tanácsolna a férfi, biztosan nem hallgatna rá. Végtére egyébként úgy tűnik, hogy Max részéről nincs harag. Ez nyugtatóan hat Wherára, s mikor egyenesen nevén szólítják, az aztán jól esik neki. Főleg, hogy becézve szól a másik. Társa újfent kifejti, hogy továbbra sincs miért hálásnak lennie, amihez viszont már nem fűz semmit. Nem szeretné tényleg megbántani a szürke íriszek tulajdonosát, s egyetlen röpke pillanatra úgy érzi, hogy továbbra sem tudta megértetni a lényeget vele. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy emiatt most neheztel rá. Szó sincs ilyesmiről. Ám az "utolsó férgek" kifejezésre vág egy grimaszt. Nem szereti az ilyen minősítéseket, saját tapasztalatai miatt. Majdnem meg is jegyzi, de aztán inkább csak magában elkönyveli a dolgot, majd túl is lép rajta. Bizonyára érthetetlen lesz Maxnak, hogy miért is grimaszolt. Ha szükséges, megmagyarázza. Ha belelátna a félvér fejébe, minden bizonnyal magára venné szegényke a "bolond" jelzőt, de ilyen képesség híján csak a fejrázást látja. Nem egészen tudja, mit akar ez jelenteni, de az világos, hogy jónak mondható a bolondozásának fogattatása.
Nincs kétsége afelől, amit a férfi mond a kutyák viselkedésére vonatkozóan. Többször látott is már ilyen eseteket, de ő valahogy nem érzi magát biztonságban állatok közelében. Még akkor sem, ha csak egy kicsi kutyáról van szó. Még egy apró csiga látványára is felborzolódik a szőr a hátán. Eleddig még nem sikerült megfejtenie az állatoktól való tartózkodásának az okát. Talán majd egyszer rájön.
Félénk mozdulata viszonzásra talál, bár ügyes kis trükkel hajtja végre a férfi. Ugyan most a leány nem mosolyog, de szeme csillog a boldogságtól. Egészen közel kerülnek egymáshoz, ami rendesen megpirongatja Wherát. Azonban ez nem a kínosság jele. Csak amolyan velejárója az ilyen helyzeteknek. Régóta vágyik már valakire, aki úgy tudja szeretni, ahogy van. S lám, egyre inkább kezd úgy festeni a dolog, hogy itt fekszik mellette egy férfi, akire ez igaz. Titkon már vágyik is rá, hogy kezeik egymáshoz érjenek. De még visszafogja magát, nem akar tolakodónak tűnni.*
- Én gyakorta szövögetek, nyakláncokat meg karkötőket készítek, és hasonló kézműves dolgokat csinálok.* Felel gondolkodás nélkül.*
- Mindenhez nem értek, de például fonáshoz még igen. Ezeket is én csináltam.* Itt nyakláncára és karkötőjére mutat. Egyébként tárgyilagosan beszél ennél a résznél, nem szeretne fellengzősnek látszani. Egyébként amúgy sem szokása az ilyen viselkedés.*
- Időnként el is adom, amit készítek. ~Persze álruhában.~ Egy olyan helyre szeretnék menni dolgozni, ahol hasznosíthatom a tudásom.* Ezzel részben meg is válaszolta a következő kérdést, amit még csak ezután kap. És az bizony rendesen elgondolkodtatja. Igazából tudja, mire vágyik, csak az okoz neki fejtörést, hogy elmondhatja-e Maxnak. Hiszen még csak most találkoztak, és azért elég bensőséges vágya ez. Úgy érzi, ha elmondaná, kiszolgáltatná magát. Bár most már bízik valamennyire félvér ismerősében, pont emiatt nem feltételezne rosszat róla, de lehet, jobb ha ezzel óvatos marad. Azt pedig csak őszintén remélni tudja, hogy hallgatásba burkolózásával tényleg nem fogja megbántani Maxot. Csak belenéz a szürke szempárba, mely biztonságot sugároz számára. S végül felelet helyett nagyon lassan, óvatosan megmozdítja bal kezét - amelyik egyébként közelebb van a férfihoz. Nem akarja elsietni a dolgot, ezért ugyanilyen lassan a karamellszín kéz fölé emeli saját kezét, majd egy pillanatra megáll a levegőben. A másodperc töredéke alatt végiggondolja még egyszer, hogy biztosan jó ötlet ez, de aztán gyengéden a férfi kezére helyezi balját. Egy puha, meleg érintést érezhet Max. Na meg egy kissé izzadtat, utóbbi viszont az idegesség jele. Sőt, elhanyagolhatóan bár, de a félvér érezheti, hogy Wherä keze remeg. Ez ugyancsak az idegesség megnyilvánulása. Nagyon fél Max reakciójától, s most bizony elő is bújik belőle negativitásra hajlamos énje. ~Biztos tolakodásnak veszi. Most aztán jól elrontottam mindent. Biztos, hogy itt hagy. Elüldözöm magam mellől.~ Efféle gondolatok cikáznak fejében, s bizony külső jelekben is megnyilvánul pesszimizmusa. Előbb csak nagyot nyel, majd kerülni kezdi Max tekintetét. Keze erősebben kezd izzadni az idegességtől, de inkább a félelemtől. És még keze remegése is kissé felerősödik. Kezdi elhúzni balját, de még lassan. Szegény rá se mer nézni Maxra, s ha mégis megteszi, azt is lopva. Arca lángol, és iszonyúan kellemetlenül érzi magát. Szeretne felpattanni, és elszaladni. Nagy önuralom kell hozzá, hogy ne tegye meg. Szíve is hevesebben veri mellkasa falát, már-már komolyan azt érzi, hogy kívül is hallani ebben a nagy csendben.*
*Az biztos, hogy Wherä alaposan Max nyakába zúdítja saját véleményét. Sajnos hajlamos arra, hogy erősen mondja ki, mit gondol. Most is ez történik, amiatt is kér bocsánatot, mert látja, hogy a félvér szóhoz sem tud jutni. Hogy makacs lenne, azt nem állíthatjuk. De az tény, hogy önfejű, de nagyon, s ha bármit is tanácsolna a férfi, biztosan nem hallgatna rá. Végtére egyébként úgy tűnik, hogy Max részéről nincs harag. Ez nyugtatóan hat Wherára, s mikor egyenesen nevén szólítják, az aztán jól esik neki. Főleg, hogy becézve szól a másik. Társa újfent kifejti, hogy továbbra sincs miért hálásnak lennie, amihez viszont már nem fűz semmit. Nem szeretné tényleg megbántani a szürke íriszek tulajdonosát, s egyetlen röpke pillanatra úgy érzi, hogy továbbra sem tudta megértetni a lényeget vele. Ez persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy emiatt most neheztel rá. Szó sincs ilyesmiről. Ám az "utolsó férgek" kifejezésre vág egy grimaszt. Nem szereti az ilyen minősítéseket, saját tapasztalatai miatt. Majdnem meg is jegyzi, de aztán inkább csak magában elkönyveli a dolgot, majd túl is lép rajta. Bizonyára érthetetlen lesz Maxnak, hogy miért is grimaszolt. Ha szükséges, megmagyarázza. Ha belelátna a félvér fejébe, minden bizonnyal magára venné szegényke a "bolond" jelzőt, de ilyen képesség híján csak a fejrázást látja. Nem egészen tudja, mit akar ez jelenteni, de az világos, hogy jónak mondható a bolondozásának fogattatása.
Nincs kétsége afelől, amit a férfi mond a kutyák viselkedésére vonatkozóan. Többször látott is már ilyen eseteket, de ő valahogy nem érzi magát biztonságban állatok közelében. Még akkor sem, ha csak egy kicsi kutyáról van szó. Még egy apró csiga látványára is felborzolódik a szőr a hátán. Eleddig még nem sikerült megfejtenie az állatoktól való tartózkodásának az okát. Talán majd egyszer rájön.
Félénk mozdulata viszonzásra talál, bár ügyes kis trükkel hajtja végre a férfi. Ugyan most a leány nem mosolyog, de szeme csillog a boldogságtól. Egészen közel kerülnek egymáshoz, ami rendesen megpirongatja Wherát. Azonban ez nem a kínosság jele. Csak amolyan velejárója az ilyen helyzeteknek. Régóta vágyik már valakire, aki úgy tudja szeretni, ahogy van. S lám, egyre inkább kezd úgy festeni a dolog, hogy itt fekszik mellette egy férfi, akire ez igaz. Titkon már vágyik is rá, hogy kezeik egymáshoz érjenek. De még visszafogja magát, nem akar tolakodónak tűnni.*
- Én gyakorta szövögetek, nyakláncokat meg karkötőket készítek, és hasonló kézműves dolgokat csinálok.* Felel gondolkodás nélkül.*
- Mindenhez nem értek, de például fonáshoz még igen. Ezeket is én csináltam.* Itt nyakláncára és karkötőjére mutat. Egyébként tárgyilagosan beszél ennél a résznél, nem szeretne fellengzősnek látszani. Egyébként amúgy sem szokása az ilyen viselkedés.*
- Időnként el is adom, amit készítek. ~Persze álruhában.~ Egy olyan helyre szeretnék menni dolgozni, ahol hasznosíthatom a tudásom.* Ezzel részben meg is válaszolta a következő kérdést, amit még csak ezután kap. És az bizony rendesen elgondolkodtatja. Igazából tudja, mire vágyik, csak az okoz neki fejtörést, hogy elmondhatja-e Maxnak. Hiszen még csak most találkoztak, és azért elég bensőséges vágya ez. Úgy érzi, ha elmondaná, kiszolgáltatná magát. Bár most már bízik valamennyire félvér ismerősében, pont emiatt nem feltételezne rosszat róla, de lehet, jobb ha ezzel óvatos marad. Azt pedig csak őszintén remélni tudja, hogy hallgatásba burkolózásával tényleg nem fogja megbántani Maxot. Csak belenéz a szürke szempárba, mely biztonságot sugároz számára. S végül felelet helyett nagyon lassan, óvatosan megmozdítja bal kezét - amelyik egyébként közelebb van a férfihoz. Nem akarja elsietni a dolgot, ezért ugyanilyen lassan a karamellszín kéz fölé emeli saját kezét, majd egy pillanatra megáll a levegőben. A másodperc töredéke alatt végiggondolja még egyszer, hogy biztosan jó ötlet ez, de aztán gyengéden a férfi kezére helyezi balját. Egy puha, meleg érintést érezhet Max. Na meg egy kissé izzadtat, utóbbi viszont az idegesség jele. Sőt, elhanyagolhatóan bár, de a félvér érezheti, hogy Wherä keze remeg. Ez ugyancsak az idegesség megnyilvánulása. Nagyon fél Max reakciójától, s most bizony elő is bújik belőle negativitásra hajlamos énje. ~Biztos tolakodásnak veszi. Most aztán jól elrontottam mindent. Biztos, hogy itt hagy. Elüldözöm magam mellől.~ Efféle gondolatok cikáznak fejében, s bizony külső jelekben is megnyilvánul pesszimizmusa. Előbb csak nagyot nyel, majd kerülni kezdi Max tekintetét. Keze erősebben kezd izzadni az idegességtől, de inkább a félelemtől. És még keze remegése is kissé felerősödik. Kezdi elhúzni balját, de még lassan. Szegény rá se mer nézni Maxra, s ha mégis megteszi, azt is lopva. Arca lángol, és iszonyúan kellemetlenül érzi magát. Szeretne felpattanni, és elszaladni. Nagy önuralom kell hozzá, hogy ne tegye meg. Szíve is hevesebben veri mellkasa falát, már-már komolyan azt érzi, hogy kívül is hallani ebben a nagy csendben.*
8259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-19 18:14:33
Üzenet elküldve: 2020-09-19 18:14:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*A másik hosszasan tagolja a hálájának a miértjét és hiába mondja azt, hogy ne vegye magára a fél- elf mégiscsak konkrétan letámadták azokkal a szavakkal és nem a pozitív módon. Levegőt venni is alig mer szerencsétlen Max miközben Wherä beszél és egy dolgot most kétségtelenül megtanult a nőről, hihetetlenül makacs. Aztán a másik végül bocsánatot kér, amit azért túlzásnak érez mégis jól esik az emlegetett férfiúibecsületének. *
- Semmi gond, Wherä. A teremtmények ilyenek te, csak elmondtad az igazságot. Ettől függetlenül akkor sem kell ezért hálásnak lenned, mert amiről meséltél utolsó férgekre jellemző tudatlanság, amit nem szabad természetesnek venned. *A férfi szavaira arról árulkodnak ő is száz zsákkal mehetett oda ahol a makacsságot osztogatták. A másik nem igen kedveli a csipkelődést aminek nem sokára szót is ad és noha valahol számított erre a reakcióra a szürke szemű, mégis nem tudja elképzelni, hogy nem lehet szeretni a csipkelődést. Az, már majdnem flört! Azonban Maxrecoll végül túlteszi magát a nő szavain, ahogy az bolondozni kezd saját maga pedig, csak mosolyogva rázza meg a fejét. ~Bolond~ gondolja magában és ez nem az a bántó kategorizálás inkább valami, majdnem hogy szeretet teljes dolog amikor a másik apró hibáit is kedvelni kezded. *
- Igazából mindig is volt kutyám, azonban úgy három hata, már nem mondhatom el ezt magamról és azon gondolkodtam lehet szerzek egyet a piacon, ha legközelebb arra járok. Ha hozzád szoknak nagyon szelídek tudnak lenni. Határozottan szeretem őket. *Ahogy végez a feleletével látja, hogy a nő félénken mocorogni kezd amit először nem is tud nagyon mire vélni és hirtelen még negatívnak is gondolja az egészet amikor látja, hogy a másik, csak közelebb araszolt hozzá. Az arcára felismerő mosoly festődik, majd ő maga, csak egy hangyányit helyezi közelebb a kezét egy ügyes mozdulatsor során, amíg a ma meglehetősen rakoncátlan tincseit igazítja meg, majd fekteti a tenyerét vissza a fűbe. Végig a másik szemeit kémleli, miközben ő maga is helyezkedik és noha a bőrük még nem ér össze, de az egész valahogy sokkal bensőségesebbé válik körülöttük. *
- Ha, már te tudod, hogy én hímzek ideje elárulnod te miben jeleskedsz. *Mosolyog a nőre kíváncsian és amint megkapja a feleletét egy újabb kérdést tesz fel a másiknak, de ügyel arra mégse legyen annyira tolakodó. *
- Mik az álmaid a jövőre nézve? Ház? Munka? Házasság? Esetleg utaznál? *Próbál kicsit személyesebb témában tapogatódzni. *
- Persze, csak ha megosztanád velem a nézőpontod.
*A másik hosszasan tagolja a hálájának a miértjét és hiába mondja azt, hogy ne vegye magára a fél- elf mégiscsak konkrétan letámadták azokkal a szavakkal és nem a pozitív módon. Levegőt venni is alig mer szerencsétlen Max miközben Wherä beszél és egy dolgot most kétségtelenül megtanult a nőről, hihetetlenül makacs. Aztán a másik végül bocsánatot kér, amit azért túlzásnak érez mégis jól esik az emlegetett férfiúibecsületének. *
- Semmi gond, Wherä. A teremtmények ilyenek te, csak elmondtad az igazságot. Ettől függetlenül akkor sem kell ezért hálásnak lenned, mert amiről meséltél utolsó férgekre jellemző tudatlanság, amit nem szabad természetesnek venned. *A férfi szavaira arról árulkodnak ő is száz zsákkal mehetett oda ahol a makacsságot osztogatták. A másik nem igen kedveli a csipkelődést aminek nem sokára szót is ad és noha valahol számított erre a reakcióra a szürke szemű, mégis nem tudja elképzelni, hogy nem lehet szeretni a csipkelődést. Az, már majdnem flört! Azonban Maxrecoll végül túlteszi magát a nő szavain, ahogy az bolondozni kezd saját maga pedig, csak mosolyogva rázza meg a fejét. ~Bolond~ gondolja magában és ez nem az a bántó kategorizálás inkább valami, majdnem hogy szeretet teljes dolog amikor a másik apró hibáit is kedvelni kezded. *
- Igazából mindig is volt kutyám, azonban úgy három hata, már nem mondhatom el ezt magamról és azon gondolkodtam lehet szerzek egyet a piacon, ha legközelebb arra járok. Ha hozzád szoknak nagyon szelídek tudnak lenni. Határozottan szeretem őket. *Ahogy végez a feleletével látja, hogy a nő félénken mocorogni kezd amit először nem is tud nagyon mire vélni és hirtelen még negatívnak is gondolja az egészet amikor látja, hogy a másik, csak közelebb araszolt hozzá. Az arcára felismerő mosoly festődik, majd ő maga, csak egy hangyányit helyezi közelebb a kezét egy ügyes mozdulatsor során, amíg a ma meglehetősen rakoncátlan tincseit igazítja meg, majd fekteti a tenyerét vissza a fűbe. Végig a másik szemeit kémleli, miközben ő maga is helyezkedik és noha a bőrük még nem ér össze, de az egész valahogy sokkal bensőségesebbé válik körülöttük. *
- Ha, már te tudod, hogy én hímzek ideje elárulnod te miben jeleskedsz. *Mosolyog a nőre kíváncsian és amint megkapja a feleletét egy újabb kérdést tesz fel a másiknak, de ügyel arra mégse legyen annyira tolakodó. *
- Mik az álmaid a jövőre nézve? Ház? Munka? Házasság? Esetleg utaznál? *Próbál kicsit személyesebb témában tapogatódzni. *
- Persze, csak ha megosztanád velem a nézőpontod.
8258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:16:02
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A szántóföldeket hátra hagyja szépen lassan. Jó döntés volt az, hogy éjjelre megszállt annál a családnál, még úgy is, hogy az aggodalom miatt nem aludt valami jól. Nappal sokkal többen járnak az utakon így aztán sokkal biztonságosabb is a haladás, mint éjjel. A városba a tisztás felől lép be, pont úgy, mint amikor távozott. Nagyon rég volt ez már, mert azóta felépült az az épület is. Most pedig ideje lesz kezdeni a pénzével valamit. A tisztás füve már éppen felszáradt, így nem keni össze legalább a ruháját. Rendes ételre, italra és szállásra vágyik, amit már megszokott korábban a kikötőben. Nem is tétovázik sokat a tisztáson. A Piactér irányába indul el, hogy szétnézzen arrafelé.*
8257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:53:03
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Ugyan nem rögtön kapja a feleletet, de kisül, hogy nem akárkivel került egy társaságba.*
- Ó!* Tör ki belőle a meglepetés hangja, s elismerés tükröződik tekintetében.*
- Gratulálok hozzá! ~Nem csak a címed lovag, te is az vagy belül.~* Nem is sejti, hogy gondolata hamarosan beigazolódik majd. Max jó hallgatóságnak bizonyul, s arcjátékából arra következtet a leány, hogy újdonsült ismerőse tényleg érdeklődve figyel szavaira. Ez jól esik neki, szívét melegséggel tölti el. Ugyan annak ellenére, hogy Max kijelenti, ne legyen hálás kedvességéért, ő mégis az, s bizony nem is tartja magában érzéseit és véleményét:*
- De hálás vagyok. Ha tudnád azt, amit most még nem tudsz, talán megértenéd, hogy miért mondom.* Kicsit erősnek tűnhet szóhasználata, de nem bántó szándékkal mondja.*
- Lehet, hogy valakik számára alapvető fogalom az emberség, de ne felejtsük el, hogy a fajommal szemben szinte mindenki ellenérzéssel van. Őket nem érdekli, hogy vannak mások is, eltérőek, akikre nem húzhatók rá a berögződött sztereotípiák. És minden fajban van ilyen. Én csak azt nem értem, hogy miért jó az másoknak, ha bárkit kiközösíthetnek, megalázhatnak, belerúghatnak, csak hogy ne legyen olyan könnyű az élete. Szerintem édes mindegy, hogy ki milyen fajúnak születik. Bárkit elővehetnek, bárkit gúny tárgyává tehetnek, faji hovatartozástól függetlenül.* Kicsi szünetet tart, majd lendületéből cseppet sem veszítve beszél tovább:*
- Ha te az én helyemben volnál, megértenéd, miért is vagyok hálás a kedvességedért. De félre ne érts, kérlek, ezzel most nem megbántani akarlak. Örülök a társaságodnak.* Bár utolsó kijelentéséről mélyen úgy érzi, hogy Max azért sejti. Vannak erről árulkodó jelek, elég ránézni arcára. Ugyan nem sugárzik a boldogságtól, de vonásai vidámak és egyértelműen kiolvasható belőlük az öröm. És hiába csak kisebb mértékű ez a jel a sugárzáshoz képest, mégis őszinte. Arra, hogy Maxnak faji "adottsága" miatt nem lehet gyereke, együttérzés támad benne.*
- Ne haragudj, nem akarom, hogy azt gondold, én csak magammal foglalkozom.* Ezzel korábbi szóáradatára utal vissza, amikor a véleményét fejtette ki az emberségről.*
- Ez legalább ugyanolyan rossz, ha nem rosszabb, mint az, amiről beszéltem. De ne gondold egy percig se, hogy én emiatt elítéllek. Nem szokásom. Meg egyébként nem is te tehetsz róla.
*A csipkelődés nem úgy sül el, ahogy a félvér szeretné. Wherä általánosságban kedveli a humort, csak azt nem szereti, ha vele viccelődnek. Hajlamos komolyan venni. De a férfi szerencséjére most nem veszi komolyan, de arca bizony elkomorul. Hangja is komolyan cseng, amikor megszólal:*
- Kérlek, ne viccelődj velem. Nem szeretem az efféle humort, csak általánosságban, amikor nem csipkelődésről van szó.* Változatlanul nem szándéka megsérteni a férfit, ezért igyekszik is kedvességet csempészni a komolyságba. De azért nem állhat meg egy tréfás cselekedetet. Csak úgy minden ok nélkül kiölti a nyelvét Maxra. Még egy huncut kis kacsintással is megtűzdeli. Sértődöttségnek még halovány nyoma sincs.*
- Engem az sem zavarna, ha hímzőkörökbe járnál.* Kuncog, ám újfent komolyabbá válik a beszélgetés. Wherä érzi, hogy Maxnak sem lehetett könnyű a múltja, de továbbra is tartózkodik a tolakodó és tapintatlan kérdésektől. Fogalma sincs, hogy és mint, de egy különös érzés foszlányai kerítik hatalmukba a lányt. Kezdi megkedvelni a félvért, csakhogy nem akárhogy. Bár most találkozott vele először, de máris azt kezdi érezni csak úgy homályosan még, hogy ő szeretne egy mélyebb kapcsolatot építeni Maxszal. Ami már több, mint barátság.
Ismét új fordulatot vesz a társalgás, de szegény Wherä nem kimondottan rajong az állatokért.*
- Hmm.* Gondolkodik el egy pillanatra. Ez a hümmögés furcsán hangozhat Max számára, mert szokatlanul rekedtes hangon mondja a lány. De ez még nem a kellemetlenül érdes kategóriába sorolható, inkább azt mondhatnánk rá, hogy különösen recés.*
- Hát, nem igazán szeretem az állatokat. Távolról igen, de közelébe egyiknek sem megyek. És te szereted a kutyákat?
*Amíg megkapja a feleletet, apró jelzésként a férfinak - de távolról sem tolakodóan - hangyányit közelebb húzódik hozzá a fűben. Igyekszik észrevétlenül végrehajtani a mozdulatot, de ha Max szeme elég éles, akkor talán felfedezheti, hogy egy parányit közelebb került hozzá a mélységi.*
*Ugyan nem rögtön kapja a feleletet, de kisül, hogy nem akárkivel került egy társaságba.*
- Ó!* Tör ki belőle a meglepetés hangja, s elismerés tükröződik tekintetében.*
- Gratulálok hozzá! ~Nem csak a címed lovag, te is az vagy belül.~* Nem is sejti, hogy gondolata hamarosan beigazolódik majd. Max jó hallgatóságnak bizonyul, s arcjátékából arra következtet a leány, hogy újdonsült ismerőse tényleg érdeklődve figyel szavaira. Ez jól esik neki, szívét melegséggel tölti el. Ugyan annak ellenére, hogy Max kijelenti, ne legyen hálás kedvességéért, ő mégis az, s bizony nem is tartja magában érzéseit és véleményét:*
- De hálás vagyok. Ha tudnád azt, amit most még nem tudsz, talán megértenéd, hogy miért mondom.* Kicsit erősnek tűnhet szóhasználata, de nem bántó szándékkal mondja.*
- Lehet, hogy valakik számára alapvető fogalom az emberség, de ne felejtsük el, hogy a fajommal szemben szinte mindenki ellenérzéssel van. Őket nem érdekli, hogy vannak mások is, eltérőek, akikre nem húzhatók rá a berögződött sztereotípiák. És minden fajban van ilyen. Én csak azt nem értem, hogy miért jó az másoknak, ha bárkit kiközösíthetnek, megalázhatnak, belerúghatnak, csak hogy ne legyen olyan könnyű az élete. Szerintem édes mindegy, hogy ki milyen fajúnak születik. Bárkit elővehetnek, bárkit gúny tárgyává tehetnek, faji hovatartozástól függetlenül.* Kicsi szünetet tart, majd lendületéből cseppet sem veszítve beszél tovább:*
- Ha te az én helyemben volnál, megértenéd, miért is vagyok hálás a kedvességedért. De félre ne érts, kérlek, ezzel most nem megbántani akarlak. Örülök a társaságodnak.* Bár utolsó kijelentéséről mélyen úgy érzi, hogy Max azért sejti. Vannak erről árulkodó jelek, elég ránézni arcára. Ugyan nem sugárzik a boldogságtól, de vonásai vidámak és egyértelműen kiolvasható belőlük az öröm. És hiába csak kisebb mértékű ez a jel a sugárzáshoz képest, mégis őszinte. Arra, hogy Maxnak faji "adottsága" miatt nem lehet gyereke, együttérzés támad benne.*
- Ne haragudj, nem akarom, hogy azt gondold, én csak magammal foglalkozom.* Ezzel korábbi szóáradatára utal vissza, amikor a véleményét fejtette ki az emberségről.*
- Ez legalább ugyanolyan rossz, ha nem rosszabb, mint az, amiről beszéltem. De ne gondold egy percig se, hogy én emiatt elítéllek. Nem szokásom. Meg egyébként nem is te tehetsz róla.
*A csipkelődés nem úgy sül el, ahogy a félvér szeretné. Wherä általánosságban kedveli a humort, csak azt nem szereti, ha vele viccelődnek. Hajlamos komolyan venni. De a férfi szerencséjére most nem veszi komolyan, de arca bizony elkomorul. Hangja is komolyan cseng, amikor megszólal:*
- Kérlek, ne viccelődj velem. Nem szeretem az efféle humort, csak általánosságban, amikor nem csipkelődésről van szó.* Változatlanul nem szándéka megsérteni a férfit, ezért igyekszik is kedvességet csempészni a komolyságba. De azért nem állhat meg egy tréfás cselekedetet. Csak úgy minden ok nélkül kiölti a nyelvét Maxra. Még egy huncut kis kacsintással is megtűzdeli. Sértődöttségnek még halovány nyoma sincs.*
- Engem az sem zavarna, ha hímzőkörökbe járnál.* Kuncog, ám újfent komolyabbá válik a beszélgetés. Wherä érzi, hogy Maxnak sem lehetett könnyű a múltja, de továbbra is tartózkodik a tolakodó és tapintatlan kérdésektől. Fogalma sincs, hogy és mint, de egy különös érzés foszlányai kerítik hatalmukba a lányt. Kezdi megkedvelni a félvért, csakhogy nem akárhogy. Bár most találkozott vele először, de máris azt kezdi érezni csak úgy homályosan még, hogy ő szeretne egy mélyebb kapcsolatot építeni Maxszal. Ami már több, mint barátság.
Ismét új fordulatot vesz a társalgás, de szegény Wherä nem kimondottan rajong az állatokért.*
- Hmm.* Gondolkodik el egy pillanatra. Ez a hümmögés furcsán hangozhat Max számára, mert szokatlanul rekedtes hangon mondja a lány. De ez még nem a kellemetlenül érdes kategóriába sorolható, inkább azt mondhatnánk rá, hogy különösen recés.*
- Hát, nem igazán szeretem az állatokat. Távolról igen, de közelébe egyiknek sem megyek. És te szereted a kutyákat?
*Amíg megkapja a feleletet, apró jelzésként a férfinak - de távolról sem tolakodóan - hangyányit közelebb húzódik hozzá a fűben. Igyekszik észrevétlenül végrehajtani a mozdulatot, de ha Max szeme elég éles, akkor talán felfedezheti, hogy egy parányit közelebb került hozzá a mélységi.*
8256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-15 15:51:04
Üzenet elküldve: 2020-09-15 15:51:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Munkahelyhez tartva//
*Az óra az este hatot járja, a férfi pedig az ígéretéhez híven az erdőszéli tisztást tapossa várva a családját. Először pusztán egy apró kis alak tűnik fel a szemei előtt, majd ezt követi az édes gyerekhang kiáltása „apu, apu!”. A vörös férfi a nap során nem ejtett még, olyan széles mosolyt, mint ahogy a kislánya a kezei közé szalad. *
- Nos, hogy döntöttél? *Érkezik pár perccel később a kérdés egy idős női hangtól, Dalaf pedig nagyot sóhajtva játszadozik a kislánya kiszabadult göndör fürtjeivel, míg végül, csak szóhoz fog *
- Neked is szia, anya! *Noha a felelete pimasz a szemeiben mégis szeretet tükröződik. *
- Semmi munka lehetőség erre, bármennyire is féltem a királylányt a kikötő felé kell munka után néznem. Elég, ha ti, csak holnap este indultok utánam, majd de kérlek nagyon vigyázzatok, nem élném túl, ha bármi történne. *Ritka látvány, hogy a borostyán sárga szemek szomorúan csillannak meg bárki előtt és mégis abban a pillanatban, ahogy a combján ülő gyerekétől el kell válnia a férfinak, majdnem hogy könnyeket is indít benne. *
- Nem sokára találkozunk, picim! Fogadj szót a nagyinak a kedvemért, nagyon szeretlek! *Kitudja még hány percig játszák innentől a, csak még egy ölelést egymás között, de az biztos a végén a férfi lábai elhagyják a helyet külsőbbi területek felé kutatva. *
*Az óra az este hatot járja, a férfi pedig az ígéretéhez híven az erdőszéli tisztást tapossa várva a családját. Először pusztán egy apró kis alak tűnik fel a szemei előtt, majd ezt követi az édes gyerekhang kiáltása „apu, apu!”. A vörös férfi a nap során nem ejtett még, olyan széles mosolyt, mint ahogy a kislánya a kezei közé szalad. *
- Nos, hogy döntöttél? *Érkezik pár perccel később a kérdés egy idős női hangtól, Dalaf pedig nagyot sóhajtva játszadozik a kislánya kiszabadult göndör fürtjeivel, míg végül, csak szóhoz fog *
- Neked is szia, anya! *Noha a felelete pimasz a szemeiben mégis szeretet tükröződik. *
- Semmi munka lehetőség erre, bármennyire is féltem a királylányt a kikötő felé kell munka után néznem. Elég, ha ti, csak holnap este indultok utánam, majd de kérlek nagyon vigyázzatok, nem élném túl, ha bármi történne. *Ritka látvány, hogy a borostyán sárga szemek szomorúan csillannak meg bárki előtt és mégis abban a pillanatban, ahogy a combján ülő gyerekétől el kell válnia a férfinak, majdnem hogy könnyeket is indít benne. *
- Nem sokára találkozunk, picim! Fogadj szót a nagyinak a kedvemért, nagyon szeretlek! *Kitudja még hány percig játszák innentől a, csak még egy ölelést egymás között, de az biztos a végén a férfi lábai elhagyják a helyet külsőbbi területek felé kutatva. *
8255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:18:29
Üzenet elküldve: 2020-09-15 09:18:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Lassan a másik is hátra dől a gyepen és érkezik is felé egy kérdés ami egy pillanatig meglepi Maxet, majd hatalmas örömmel tölti el. *
- Pár éve szereztem meg a lovagi címet. *Amíg, úgy tűnik, hogy a fél- elf elcsendesedni látszik addig Wherä végre megnyílni látszik és az eddigi legtöbb információt osztja meg magáról, amit a szürke szemű férfi végig csendben, de néhol azért mosolyogva követ. *
- Emiatt ne légy hálás, az emberség alapvető fogalom szerintem egy értelmes lény számára, akkor is, ha ő maga nem ember vagy a társasága. Egyébként szerintem, olyan világban élünk, ahol ha nem ember vagy, vagy elf akkor megszívtad. Nekem gyerekem sem lehet, és erre még kivétel sincs.
- Most komolyan nőiesnek neveztél egy férfit? Kislány megsérted a férfiúbüszkeségem *nevet fel hirtelen a férfi a másik szavai után, de egy pillanatig sem szeretné ezzel megbántani a lányt és ez érezhető is, hogy inkább, csak csipkelődik, hogy folyamatosan változzon kicsit a hangulat. *
- Egyébként nehogy azt hidd, hogy én hímzőcsoportokba járok és van egy rakat díszített lepedő a házamban. Annak idején édesanyám tanított hímezni, mert hát ami otthon volt arról elakarta vonni a figyelmemet. Nem gyakran, de például anyukám születésnapján még szoktam hímezni, csak a nosztalgia kedvéért. Szereted a kutyákat? *Emeli fel hirtelen a fejét a másik irányába csillogó szemekkel, mert egy ideje, már gondolkodik azon, hogy venne egy kutyát nagy magányában, de mindig félt attól, hogy többek számára ijesztő lehetne, most viszont itt van mellette egy különlegesen gondolkodó hölgy és adna azért a véleményére, meg az állatok igen is jó témák. *
*Lassan a másik is hátra dől a gyepen és érkezik is felé egy kérdés ami egy pillanatig meglepi Maxet, majd hatalmas örömmel tölti el. *
- Pár éve szereztem meg a lovagi címet. *Amíg, úgy tűnik, hogy a fél- elf elcsendesedni látszik addig Wherä végre megnyílni látszik és az eddigi legtöbb információt osztja meg magáról, amit a szürke szemű férfi végig csendben, de néhol azért mosolyogva követ. *
- Emiatt ne légy hálás, az emberség alapvető fogalom szerintem egy értelmes lény számára, akkor is, ha ő maga nem ember vagy a társasága. Egyébként szerintem, olyan világban élünk, ahol ha nem ember vagy, vagy elf akkor megszívtad. Nekem gyerekem sem lehet, és erre még kivétel sincs.
- Most komolyan nőiesnek neveztél egy férfit? Kislány megsérted a férfiúbüszkeségem *nevet fel hirtelen a férfi a másik szavai után, de egy pillanatig sem szeretné ezzel megbántani a lányt és ez érezhető is, hogy inkább, csak csipkelődik, hogy folyamatosan változzon kicsit a hangulat. *
- Egyébként nehogy azt hidd, hogy én hímzőcsoportokba járok és van egy rakat díszített lepedő a házamban. Annak idején édesanyám tanított hímezni, mert hát ami otthon volt arról elakarta vonni a figyelmemet. Nem gyakran, de például anyukám születésnapján még szoktam hímezni, csak a nosztalgia kedvéért. Szereted a kutyákat? *Emeli fel hirtelen a fejét a másik irányába csillogó szemekkel, mert egy ideje, már gondolkodik azon, hogy venne egy kutyát nagy magányában, de mindig félt attól, hogy többek számára ijesztő lehetne, most viszont itt van mellette egy különlegesen gondolkodó hölgy és adna azért a véleményére, meg az állatok igen is jó témák. *
8254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-14 10:53:25
Üzenet elküldve: 2020-09-14 10:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Nincsen vonzódás az elemek között. Ezt mestere mondja. Tekihiro elhiszi neki. A korábbi harcosnak a föld lesz a kedvence. Ez áll hozzá legközelebb. Köszönti a törpét, aki a sötétben rájuk köszön. Nem ismeri az illetőt. A koncentrációból kibillen a köszönés miatt. A mestere ösztönözi a föld energia tanulására. Megfogadja, amit mond. Ezzel fogja kezdeni a tanulmányait. Jó, hogy nincs kötelező sorrend. Ez megkönnyíti a dolgát. Az este leszáll. A tanulásuk is befejeződik erre a napra. Tekihiro nem bánja. Elfáradt a sok tanulástól.*
- Holnap itt leszek. Jó éjt! *köszön el a gnómtól. Hamar távozik mestere. A törpét keresi, aki köszönt nekik. A volt harcos összeszedi a holmiját. Lassan elindul haza. Egy szobát bérel a Polgárnegyedben. Nem fényűző. A célnak megfelel.*
*Nincsen vonzódás az elemek között. Ezt mestere mondja. Tekihiro elhiszi neki. A korábbi harcosnak a föld lesz a kedvence. Ez áll hozzá legközelebb. Köszönti a törpét, aki a sötétben rájuk köszön. Nem ismeri az illetőt. A koncentrációból kibillen a köszönés miatt. A mestere ösztönözi a föld energia tanulására. Megfogadja, amit mond. Ezzel fogja kezdeni a tanulmányait. Jó, hogy nincs kötelező sorrend. Ez megkönnyíti a dolgát. Az este leszáll. A tanulásuk is befejeződik erre a napra. Tekihiro nem bánja. Elfáradt a sok tanulástól.*
- Holnap itt leszek. Jó éjt! *köszön el a gnómtól. Hamar távozik mestere. A törpét keresi, aki köszönt nekik. A volt harcos összeszedi a holmiját. Lassan elindul haza. Egy szobát bérel a Polgárnegyedben. Nem fényűző. A célnak megfelel.*
8253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-11 14:34:42
Üzenet elküldve: 2020-09-11 14:34:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Hamar meg is kapja kérdésére a választ, amiből kiderül, hogy szimplán csak ismerkedős beszélgetést szeretne a férfi.*
- Ó, értem. Tudod, én becsülöm az őszinteséget.
*Majd hanyatt dőlve újfent kényelembe helyezi magát. Így mégiscsak kényelmesebb beszélgetni. Az eltérő testhelyzetek esetlegesen nehézséget okozhatnak.
Megilletődve hallgatja Max mesélését, s egyértelműen érzi hangjában az őszinteséget. Azt ugyan nem firtatja, hogy egészen pontosan mit is tett tönkre a munkája. Ilyen korán még tapintatlanságnak érzi.*
- Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol?* Kérdez rá kíváncsian.
Az tényleg eléggé meglepi, hogy a férfi ért a hímzéshez. Ritkaság, hogy férfi ilyen munkát végezzen, mert első sorban női kezeknek való. De elvégre nincsenek kőbe vésve, hogy ki mivel foglalkozhat kizárólagosan. Másrészről minthogy Wherä is nagyon más lány - és ezt tudja is magáról - ezért kifejezetten vonzódik azokhoz a dolgokhoz, amik átlépik az átlagosság szigorú határát. S ez természetesen a nem átlagos egyénekre is vonatkozik. Azokra, akik valamiért egyediek, valamiben különböznek a többiektől. És egyáltalán nem negatív értelmében értendő ez.
Arra számított, hogy felőle is érdeklődni fog a férfi, s ezúttal valóban rá is kerül a sor. Csak nézi Max arcát egy ideig, de közben azon töpreng, mit is mondjon. Ugyan az megmosolyogtatja, hogy nem várja el társa a rágörcsölést, de így is fejtörést okoz neki a válaszadás. Korainak érzi, hogy magára hagyott sorsába részletesen beavassa a félvért. Szórakozottan kezd játszogatni a nyakában függő apró gyöngyökkel, de aztán megszólal:*
- Néhány hete élek itt Artheniorban. Jelenleg nincs munkám, de majd szeretnék elhelyezkedni valahová. Egy nyugodt munkát szeretnék, és olyan munkatársakat esetlegesen, akik barátságosak. Artheniorba azért költöztem, hogy újrakezdjem az életem. Szeretném magam mögött hagyni a múltat. Semmi nincs, ami hozzá kötne.
*Kis időre elhallgat, de aztán változatlan őszinteséggel szól ismét. Ha már Max őszinte volt hozzá, akkor ő miért ne tegye? Főleg, hogy ezt becsüli nagyra.*
- Te vagy az első, aki komolyan szóba áll velem. Sok bántást kaptam már, pusztán azért, mert... A fajom miatt. Sosem értettem, miért kell megkülönböztetni a többiektől. De te nagyon más vagy. Hálás vagyok, amiért... ilyen barátságos vagy velem.
*Amikor múltjáról és a bántásokról beszél, látszik is arcán és szemeiben a fájdalom. De cseppet sem az a szándéka, hogy Maxban szánalmat keltsen. Amikor pedig már háláját fejezi ki a férfi felé, akkor kis mosolyra húzódik ajka, s látni lehet rajta, hogy biztonságban érzi magát a félvér társaságában.*
- Egyébként én sosem szerettem az átlagos dolgokat. Szeretem, ami kitűnik az átlagból. És szerintem az sem baj, ha valaki félredobja a normákat, és egy kicsit felrúg mindent. Te is ilyen vagy. Férfi létedre hímzel. Ami persze nem baj, de én még sosem hallottam olyan férfiakról, akik ilyen nőies elfoglaltságot találtak maguknak.
*Max érzékelheti, hogy Wherä bizony eléggé feloldódott már ahhoz, hogy ilyen sokat beszéljen.*
*Hamar meg is kapja kérdésére a választ, amiből kiderül, hogy szimplán csak ismerkedős beszélgetést szeretne a férfi.*
- Ó, értem. Tudod, én becsülöm az őszinteséget.
*Majd hanyatt dőlve újfent kényelembe helyezi magát. Így mégiscsak kényelmesebb beszélgetni. Az eltérő testhelyzetek esetlegesen nehézséget okozhatnak.
Megilletődve hallgatja Max mesélését, s egyértelműen érzi hangjában az őszinteséget. Azt ugyan nem firtatja, hogy egészen pontosan mit is tett tönkre a munkája. Ilyen korán még tapintatlanságnak érzi.*
- Megkérdezhetem, hogy mivel foglalkozol?* Kérdez rá kíváncsian.
Az tényleg eléggé meglepi, hogy a férfi ért a hímzéshez. Ritkaság, hogy férfi ilyen munkát végezzen, mert első sorban női kezeknek való. De elvégre nincsenek kőbe vésve, hogy ki mivel foglalkozhat kizárólagosan. Másrészről minthogy Wherä is nagyon más lány - és ezt tudja is magáról - ezért kifejezetten vonzódik azokhoz a dolgokhoz, amik átlépik az átlagosság szigorú határát. S ez természetesen a nem átlagos egyénekre is vonatkozik. Azokra, akik valamiért egyediek, valamiben különböznek a többiektől. És egyáltalán nem negatív értelmében értendő ez.
Arra számított, hogy felőle is érdeklődni fog a férfi, s ezúttal valóban rá is kerül a sor. Csak nézi Max arcát egy ideig, de közben azon töpreng, mit is mondjon. Ugyan az megmosolyogtatja, hogy nem várja el társa a rágörcsölést, de így is fejtörést okoz neki a válaszadás. Korainak érzi, hogy magára hagyott sorsába részletesen beavassa a félvért. Szórakozottan kezd játszogatni a nyakában függő apró gyöngyökkel, de aztán megszólal:*
- Néhány hete élek itt Artheniorban. Jelenleg nincs munkám, de majd szeretnék elhelyezkedni valahová. Egy nyugodt munkát szeretnék, és olyan munkatársakat esetlegesen, akik barátságosak. Artheniorba azért költöztem, hogy újrakezdjem az életem. Szeretném magam mögött hagyni a múltat. Semmi nincs, ami hozzá kötne.
*Kis időre elhallgat, de aztán változatlan őszinteséggel szól ismét. Ha már Max őszinte volt hozzá, akkor ő miért ne tegye? Főleg, hogy ezt becsüli nagyra.*
- Te vagy az első, aki komolyan szóba áll velem. Sok bántást kaptam már, pusztán azért, mert... A fajom miatt. Sosem értettem, miért kell megkülönböztetni a többiektől. De te nagyon más vagy. Hálás vagyok, amiért... ilyen barátságos vagy velem.
*Amikor múltjáról és a bántásokról beszél, látszik is arcán és szemeiben a fájdalom. De cseppet sem az a szándéka, hogy Maxban szánalmat keltsen. Amikor pedig már háláját fejezi ki a férfi felé, akkor kis mosolyra húzódik ajka, s látni lehet rajta, hogy biztonságban érzi magát a félvér társaságában.*
- Egyébként én sosem szerettem az átlagos dolgokat. Szeretem, ami kitűnik az átlagból. És szerintem az sem baj, ha valaki félredobja a normákat, és egy kicsit felrúg mindent. Te is ilyen vagy. Férfi létedre hímzel. Ami persze nem baj, de én még sosem hallottam olyan férfiakról, akik ilyen nőies elfoglaltságot találtak maguknak.
*Max érzékelheti, hogy Wherä bizony eléggé feloldódott már ahhoz, hogy ilyen sokat beszéljen.*
8252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-11 11:08:29
Üzenet elküldve: 2020-09-11 11:08:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Max arcán mosoly ül ki a másik kuncogása végett, tetszik neki, hogy a másikat sikerült felvidítania hiszen amikor idejött hozzá még sokkal elveszettebbnek tűnt. Némiképp megkönnyebbül amikor a másik azt mondja nem probléma a hirtelen kocsmai kitörése, ettől kevésbé érzi a saját bűntudatát a hasában. A fél- elf lassan elkezdi kibontogatni a saját szirmait és, mintha a régen hordott maszkja egyre inkább repedezne, ám amikor pont a legjobban gondolja saját maga is azt, hogy most saját maga lehet a másik nem érti a kérdését és ez titkon valahogy bántja. *
- Igazából, csak ez egy kísérlet volt arra hátha megismerhetlek. Gondoltam beszélgessünk őszintén, újra gondolt bemutatkozás. Én sokat gondolkozok újabban azon, hogy mindaz amit eddig tettem meg vajon jellemez e engem. Meg e bántam, egyáltalán mit szeretek az életben. Régen szerettem úszni, de már nagyon régóta nem is úsztam. Szerintem évek óta, csak a munkámnak élek ami nagyon sok mindent tönkretett az életemben. Egyébként, hogy valami más témába is belemenjünk meglepő, de tudok hímezni. Ez szerintem nagy érdekesség velem kapcsolatban. Most mesélsz picit te? Pusztán ami az eszedbe jut, ne görcsölj rá!
*Max arcán mosoly ül ki a másik kuncogása végett, tetszik neki, hogy a másikat sikerült felvidítania hiszen amikor idejött hozzá még sokkal elveszettebbnek tűnt. Némiképp megkönnyebbül amikor a másik azt mondja nem probléma a hirtelen kocsmai kitörése, ettől kevésbé érzi a saját bűntudatát a hasában. A fél- elf lassan elkezdi kibontogatni a saját szirmait és, mintha a régen hordott maszkja egyre inkább repedezne, ám amikor pont a legjobban gondolja saját maga is azt, hogy most saját maga lehet a másik nem érti a kérdését és ez titkon valahogy bántja. *
- Igazából, csak ez egy kísérlet volt arra hátha megismerhetlek. Gondoltam beszélgessünk őszintén, újra gondolt bemutatkozás. Én sokat gondolkozok újabban azon, hogy mindaz amit eddig tettem meg vajon jellemez e engem. Meg e bántam, egyáltalán mit szeretek az életben. Régen szerettem úszni, de már nagyon régóta nem is úsztam. Szerintem évek óta, csak a munkámnak élek ami nagyon sok mindent tönkretett az életemben. Egyébként, hogy valami más témába is belemenjünk meglepő, de tudok hímezni. Ez szerintem nagy érdekesség velem kapcsolatban. Most mesélsz picit te? Pusztán ami az eszedbe jut, ne görcsölj rá!
8251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-09 15:41:11
Üzenet elküldve: 2020-09-09 15:41:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Érzékeli, hogy némiképp sikerül megnyugtatnia túlaggódó tanítványát. Ez most nem egy verseny, nem egy vizsga, csupán gyakorlás, mindenféle tét vagy veszteség nélkül. Az elemek „vonzalmához” intézett kérdésre felkúszik szemöldöke. Nem teljesen érti a kérdést, de ennek ellenére megpróbál válaszolni rá.*
- Olyan, mint vonzódás, nem tudok. Az lehetséges, hogy valamelyik elem közelebb áll hozzád valami miatt. Én így vagyok a nappal és a holddal. Mindkét elem közel áll hozzám, de nincsen különösebben jobb vagy erősebb kötődésem hozzájuk a puszta kíváncsiságon túl. *Reméli, hogy tanítványa megérti-e szavakat, s láthatja belőle, hogy minden elem egyformán jó eséllyel tanulható, csupán az érdeklődési körünk határozza meg melyikkel kezdi a tanuló. Beszélgetésük közben egy elhaladó kedvesen rájuk köszön. Nem tudja ki lehet, de annyit megfigyel rajta, hogy egy törpe harcos lehet, legalább is alakjából és felszereléséből ítélve.*
- Szép estét Önnek is törpe uram! *Viszonozza a hóhajú férfi kedves gesztusát, így ismeretlenül is. Mivel a férfi távozik, így kettesben marad tanítványával, s folytathatják a tanulást. Érdeklődve hallgatja, hogy Tekihiro a föld elemet érzi magához közel. Ennek okát is megtudja, hiszen a tanítványa szülei földművesek voltak, így biztosan sok időt töltött ezen elfoglaltsággal az akkor még ifjú tanonca. Mosolyogva válaszol a megmutatkozó érdeklődésre.*
- Így már értem a föld elem iránti szereteted. Talán ezzel lesz érdemes kezdened. Magam fogak felkészíteni, s a tudást is átadom, amint annak birtokában leszek. *Szavai kedvesen csengenek, s a további kérdésekre is örömmel felel.*
- Természetesen választhatsz. Sorrend nincs, ahogy korábban említettem, csupán azt kell eldöntened, hogy melyik tortából kívánsz enni. Egyszerre csak egyet tanulunk majd, mert a tudás szétforgácsolódik, ha minden elembe bele szeretnél kóstolni egyszerre. *Szemléletesen kívánja elmagyarázni, hogy miért célszerű egyszerre egy elemre koncentrálni. Az időt elnézve valóban későre jár. Biztosan tanítványa is elfáradt, így nem bánhatja, hogy véget ér mára a tanítás.*
-Azt hiszem mára elég lesz ennyi. Holnap ugyanitt folytathatjuk ha gondolod. Én még megyek, megpróbálom azt a törpe urat utolérni, s megkérdezni, hogy ismert e valahonnan. *Ha Tekihiro sem bánja, akkor felpattan a lovára, s miután elköszön a tanítványától a törpe harcos nyomába ered lóháton, hátha utol tudja érni.*
*Érzékeli, hogy némiképp sikerül megnyugtatnia túlaggódó tanítványát. Ez most nem egy verseny, nem egy vizsga, csupán gyakorlás, mindenféle tét vagy veszteség nélkül. Az elemek „vonzalmához” intézett kérdésre felkúszik szemöldöke. Nem teljesen érti a kérdést, de ennek ellenére megpróbál válaszolni rá.*
- Olyan, mint vonzódás, nem tudok. Az lehetséges, hogy valamelyik elem közelebb áll hozzád valami miatt. Én így vagyok a nappal és a holddal. Mindkét elem közel áll hozzám, de nincsen különösebben jobb vagy erősebb kötődésem hozzájuk a puszta kíváncsiságon túl. *Reméli, hogy tanítványa megérti-e szavakat, s láthatja belőle, hogy minden elem egyformán jó eséllyel tanulható, csupán az érdeklődési körünk határozza meg melyikkel kezdi a tanuló. Beszélgetésük közben egy elhaladó kedvesen rájuk köszön. Nem tudja ki lehet, de annyit megfigyel rajta, hogy egy törpe harcos lehet, legalább is alakjából és felszereléséből ítélve.*
- Szép estét Önnek is törpe uram! *Viszonozza a hóhajú férfi kedves gesztusát, így ismeretlenül is. Mivel a férfi távozik, így kettesben marad tanítványával, s folytathatják a tanulást. Érdeklődve hallgatja, hogy Tekihiro a föld elemet érzi magához közel. Ennek okát is megtudja, hiszen a tanítványa szülei földművesek voltak, így biztosan sok időt töltött ezen elfoglaltsággal az akkor még ifjú tanonca. Mosolyogva válaszol a megmutatkozó érdeklődésre.*
- Így már értem a föld elem iránti szereteted. Talán ezzel lesz érdemes kezdened. Magam fogak felkészíteni, s a tudást is átadom, amint annak birtokában leszek. *Szavai kedvesen csengenek, s a további kérdésekre is örömmel felel.*
- Természetesen választhatsz. Sorrend nincs, ahogy korábban említettem, csupán azt kell eldöntened, hogy melyik tortából kívánsz enni. Egyszerre csak egyet tanulunk majd, mert a tudás szétforgácsolódik, ha minden elembe bele szeretnél kóstolni egyszerre. *Szemléletesen kívánja elmagyarázni, hogy miért célszerű egyszerre egy elemre koncentrálni. Az időt elnézve valóban későre jár. Biztosan tanítványa is elfáradt, így nem bánhatja, hogy véget ér mára a tanítás.*
-Azt hiszem mára elég lesz ennyi. Holnap ugyanitt folytathatjuk ha gondolod. Én még megyek, megpróbálom azt a törpe urat utolérni, s megkérdezni, hogy ismert e valahonnan. *Ha Tekihiro sem bánja, akkor felpattan a lovára, s miután elköszön a tanítványától a törpe harcos nyomába ered lóháton, hátha utol tudja érni.*
8250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-09 13:28:27
Üzenet elküldve: 2020-09-09 13:28:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tanítvány és tanuló//
*Hazafelé ballag élt harcosunk ami most konkrétan átvezeti az erdei tisztáson. Néha magától is kiül ide gyönyörködni olyan szépségesek ezek fák meg hát a fű se kutya. Ahogy ballag két fűben üldögélő alkatot szúr ki éles harci szeme. Közelebb sántikál már megnézni, hogy mifélével foglalatoskodnak olyan nagy csendbe.*
- Szépséges estét ifjak!
*Odaköszön már esti jókívánságait átadva az két szöcskének. Kifejezi a jókívánságait így estére a hórihorgas gnómnak is.
Igen furcsa, hogy behunyt szemmel ülnek egymással szembe és nem csinálnak semmit. No persze ezt nekik kel ugye tudni mire jó. Harcosunkat várja odahaza az asszonyság aki bizony olyan házsártos tud lenni mint egy hétfejű sárkány. Nem csoda, hogy törpénk inkább dicső kalandokba menekül és kockáztatja becses életét mint, hogy hosszabb ideig az asszony rigolyáját viselné elfele. Megfáradt azért egy cseppnyit ezért annyira nem is szökken a lába. Szépen komótosan ballag tovább a háza felé ami a város közelébe van.*
A hozzászólás írója (Hesgrim Reilgurum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.09 13:29:31
*Hazafelé ballag élt harcosunk ami most konkrétan átvezeti az erdei tisztáson. Néha magától is kiül ide gyönyörködni olyan szépségesek ezek fák meg hát a fű se kutya. Ahogy ballag két fűben üldögélő alkatot szúr ki éles harci szeme. Közelebb sántikál már megnézni, hogy mifélével foglalatoskodnak olyan nagy csendbe.*
- Szépséges estét ifjak!
*Odaköszön már esti jókívánságait átadva az két szöcskének. Kifejezi a jókívánságait így estére a hórihorgas gnómnak is.
Igen furcsa, hogy behunyt szemmel ülnek egymással szembe és nem csinálnak semmit. No persze ezt nekik kel ugye tudni mire jó. Harcosunkat várja odahaza az asszonyság aki bizony olyan házsártos tud lenni mint egy hétfejű sárkány. Nem csoda, hogy törpénk inkább dicső kalandokba menekül és kockáztatja becses életét mint, hogy hosszabb ideig az asszony rigolyáját viselné elfele. Megfáradt azért egy cseppnyit ezért annyira nem is szökken a lába. Szépen komótosan ballag tovább a háza felé ami a város közelébe van.*A hozzászólás írója (Hesgrim Reilgurum) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.09 13:29:31
8249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-08 15:21:11
Üzenet elküldve: 2020-09-08 15:21:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*A mester megnyugtatja. Nem olyan tanítás ahol megbukhat. Ez megnyugtatja a harcost. Ha másnak sem sikerül, akkor nem aggódik tovább.*
- Külön vonzódás van az elemekhez? *kérdezi a gnómot. Kíváncsi rá, hogy ezt jól értette. A szélhez sosem volt sok köze. Nem baj, hogy nem ez lesz az erőssége. A mestere szerencsére türelmes. Így ez nem feszélyezi a harcost.*
- A földet azt kedvelem. *magyarázza. Ez az elem közel áll a szívéhez. Fiatalon földet művelt a szüleivel. Ez azelőtt volt, hogy harcosnak állt. Beletenyerel a földbe és teszi, amit mondanak neki. Érzi a föld rezdüléseit.*
- Most érzek valamit. *közli a mesterével. Nem tudja teljesen csak a földet érezni. De most akkor is jobb érzése van. A föld nagyon közel áll hozzá.*
- A szüleim földművelők voltak. Ezért lehet a föld elemet tanulnám ki először. *terveit elmondja. Ha lehet ilyet, akkor a földdel kezdene. Nem tudja, hogy ez lehetséges.*
- Választhatok elemet? Van sorrend? *kérdezi szaporán a gnómot. Ezeket még nem érti teljesen.*
*A mester megnyugtatja. Nem olyan tanítás ahol megbukhat. Ez megnyugtatja a harcost. Ha másnak sem sikerül, akkor nem aggódik tovább.*
- Külön vonzódás van az elemekhez? *kérdezi a gnómot. Kíváncsi rá, hogy ezt jól értette. A szélhez sosem volt sok köze. Nem baj, hogy nem ez lesz az erőssége. A mestere szerencsére türelmes. Így ez nem feszélyezi a harcost.*
- A földet azt kedvelem. *magyarázza. Ez az elem közel áll a szívéhez. Fiatalon földet művelt a szüleivel. Ez azelőtt volt, hogy harcosnak állt. Beletenyerel a földbe és teszi, amit mondanak neki. Érzi a föld rezdüléseit.*
- Most érzek valamit. *közli a mesterével. Nem tudja teljesen csak a földet érezni. De most akkor is jobb érzése van. A föld nagyon közel áll hozzá.*
- A szüleim földművelők voltak. Ezért lehet a föld elemet tanulnám ki először. *terveit elmondja. Ha lehet ilyet, akkor a földdel kezdene. Nem tudja, hogy ez lehetséges.*
- Választhatok elemet? Van sorrend? *kérdezi szaporán a gnómot. Ezeket még nem érti teljesen.*
8248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-08 09:25:10
Üzenet elküldve: 2020-09-08 09:25:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Tekihiro szépen, engedelmesen hajtja végre az utasításokat. Harcos kinézetét megerősíti fegyelmezett jelleme. Képes követni az instrukciókat, s érzékeli a szelet, de még egyelőre nem tudja a szél elemet tisztán érezni. Az érzésbe belevegyülnek gondolatok és sok más dolog is bizonyára. Arra, hogy megbukott volna tanítványa a gyakorlaton, kedvesen és mosolyogva megrázza a fejét.*
- Ne aggódj, itt nem tudsz megbukni. Először senkinek sem sikerül tökéletesen teljesíteni a gyakorlatokat. Ehhez is időre van szükség. Az is lehet, hogy nem a szél elem lesz, majd amit leghamarabb képes leszel elsajátítani. *Reméli, hogy ez a pár nyugtató gondolat visszaadja a férfi lelkesedését és nem keseredik el végképp a gyakorlat sikertelenségén. Most úgy gondolja, hogy egy másik elemmel fognak próbálkozni. Hátha azzal nagyobb sikere lesz tanítványának. Nyugodt és türelmes hangnemben folytatja.*
- Nézzünk egy másik elemet. Most tedd kérlek a tenyered a földre. Nyugodtan túrj bele egy kicsit, hogy érezd. Koncentrálj a földre, a földre melyen minden élő halad és minden élő megpihen egy kis időre. Koncentrálj a földre, mely növényeket ad nekünk, mely elnyeli az égből hulló esőt és megöntözi a tikkadt földeket. Próbáld meg ismét a többi érzésed kizárni. Csak a földre koncentrálj, arra, hogy mit jelképez, mit ad nekünk. Érezd a rezdüléseit. *Behunyt szemmel magyaráz tanítványának, s végig vezeti az érzékelés ösvényén mely végül a föld elem tisztább megértéséhez vezeti majd tanítványát.*
*Tekihiro szépen, engedelmesen hajtja végre az utasításokat. Harcos kinézetét megerősíti fegyelmezett jelleme. Képes követni az instrukciókat, s érzékeli a szelet, de még egyelőre nem tudja a szél elemet tisztán érezni. Az érzésbe belevegyülnek gondolatok és sok más dolog is bizonyára. Arra, hogy megbukott volna tanítványa a gyakorlaton, kedvesen és mosolyogva megrázza a fejét.*
- Ne aggódj, itt nem tudsz megbukni. Először senkinek sem sikerül tökéletesen teljesíteni a gyakorlatokat. Ehhez is időre van szükség. Az is lehet, hogy nem a szél elem lesz, majd amit leghamarabb képes leszel elsajátítani. *Reméli, hogy ez a pár nyugtató gondolat visszaadja a férfi lelkesedését és nem keseredik el végképp a gyakorlat sikertelenségén. Most úgy gondolja, hogy egy másik elemmel fognak próbálkozni. Hátha azzal nagyobb sikere lesz tanítványának. Nyugodt és türelmes hangnemben folytatja.*
- Nézzünk egy másik elemet. Most tedd kérlek a tenyered a földre. Nyugodtan túrj bele egy kicsit, hogy érezd. Koncentrálj a földre, a földre melyen minden élő halad és minden élő megpihen egy kis időre. Koncentrálj a földre, mely növényeket ad nekünk, mely elnyeli az égből hulló esőt és megöntözi a tikkadt földeket. Próbáld meg ismét a többi érzésed kizárni. Csak a földre koncentrálj, arra, hogy mit jelképez, mit ad nekünk. Érezd a rezdüléseit. *Behunyt szemmel magyaráz tanítványának, s végig vezeti az érzékelés ösvényén mely végül a föld elem tisztább megértéséhez vezeti majd tanítványát.*
8247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-08 07:54:53
Üzenet elküldve: 2020-09-08 07:54:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló//
*Becsukja szemét, ahogy a mester kéri. Nehéz teljesíteni, amit kérnek tőle. Sok minden jár a fejében. Hol fog dolgozni, vagy hol fog lakni? Ezekre még nem tudja a választ. Elképzeli az erdei házukat, amiben lakott a szüleivel. Az békés volt és nyugodt. Odaképzeli magát. A szelet érzi, ahogy gyengén süvít, de mellette minden mást is érez. A fákat is hallja, hogy a szél fújja.*
- Igen, érzem a szelet, de mást is. *magyarázza mesterének. Nem tud kizárni minden mást. Talán majd később.*
- Ha becsukom a szemem elkezdek gondolkodni a jövőmről. Nehéz másra figyelnem. *megvallja a gnómnak hiányosságát. Ezt most nem sikerül teljesítenie.*
- Most megbuktam a gyakorlaton? *kérdezget a gnómot. Még nem tudja, hogy lehetne belőle elementalista. Nem érzi a képességet még.*
*Becsukja szemét, ahogy a mester kéri. Nehéz teljesíteni, amit kérnek tőle. Sok minden jár a fejében. Hol fog dolgozni, vagy hol fog lakni? Ezekre még nem tudja a választ. Elképzeli az erdei házukat, amiben lakott a szüleivel. Az békés volt és nyugodt. Odaképzeli magát. A szelet érzi, ahogy gyengén süvít, de mellette minden mást is érez. A fákat is hallja, hogy a szél fújja.*
- Igen, érzem a szelet, de mást is. *magyarázza mesterének. Nem tud kizárni minden mást. Talán majd később.*
- Ha becsukom a szemem elkezdek gondolkodni a jövőmről. Nehéz másra figyelnem. *megvallja a gnómnak hiányosságát. Ezt most nem sikerül teljesítenie.*
- Most megbuktam a gyakorlaton? *kérdezget a gnómot. Még nem tudja, hogy lehetne belőle elementalista. Nem érzi a képességet még.*
8246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-07 15:32:53
Üzenet elküldve: 2020-09-07 15:32:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Az ifjú mélységi lánynak fogalma sincs, hogy pontosan mi okozhatja Max jókedvét, de az egyszer biztos, hogy rá is ragad némi ebből a vidámságból. Ugyan ez nem kuncogás formájában mutatkozik meg, csak egy kis mosoly húzódik arcán. De teljesen őszinte, akárcsak gesztenye tekintetének csillogása is. Megkönnyebbülést jelent számára, hogy immáron nem kell a hivatalosabb beszélgetési formulához ragaszkodnia. A tegeződés mégiscsak közvetlenebb beszélgetést eredményez. Márpedig Wherä mélyen úgy sejti, hogy emlékezetes beszélgetés fog kialakulni közöttük. Természetesen a szó legpozitívabb értelmében.
Elhangzik a férfi neve, először rövidebb, majd hosszabb formájában. De amikor a tiszteletről esik szó, nem kicsi csodálkozás ül ki arcára. Még ilyet sem mondtak neki sosem, s talán éppen ezért kifejezetten jól is esik magányos jellemének és lelkének ez a kifejezés. A kis csodálkozás után tekintete máris köszönetet fejez ki. Kuncognia kell a Max homlokába lógó rakoncátlan hajfürtökön. Olyan kedves látványt nyújt. Reméli, társa nem érti félre a helyzetet, hiszen egyáltalán nincs szándékában megbántani őt.
A táskájába nyúláskor a félvér arcára kiülő értetlenséget inkább annak tulajdonítja, hogy furcsállja, miként is kötődhet mozdulata a társalgáshoz. Wherä számolt ezzel a kockázattal, de mivel bevállalós lány - és igen különleges is jó értelemben - ezért elő meri venni a kockákat, hogy mutasson valamit. Nyilvánvaló persze, hogy sokat gyakorolt különféle mutatványokat, de azt nem lehet egyértelműen állítani, hogy ez épp egy gyakran használt műsorszáma. Gyakorlatilag improvizálás révén születik meg a produkció. Igen jól esik neki a Max arcáról leolvasható csodálat, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy meglehetősen távol áll tőle a dicsekvés. Szerény mosollyal köszöni meg. Még rájátszania sem kell, amúgy is egy szerény leány. Az bizony látszik társa vonásaiban, hogy az elragadtatás uralmába kerítette. Ennek ellenére nem csinál abból problémát, hogy kocsmai stílusban díjazza műsorát.*
- Ugyaaan. Nem csinálok ebből problémát.* Legyint könnyedén. Kezdi valahogyan megkedvelni új társaságát. Aztán a folytatás valamiképpen megerősíti korábbi sejtését. Legfeljebb csak az emlékezetes módosul különlegessé. Vagy ki tudja, hogy milyen lesz ez a beszélgetés. Nem igazán érti, hogy mi okból dől hanyatt a félvér, s igazából azt sem érti, amit mond. Fürkészőn néz Max szemébe, s komolyan elgondolkodtatja a kérdés, amit kap. Első sorban azon töpreng, hogy mit akar ez a kérdés jelenteni, s a másodlagos ez esetben a válasza. Sokáig azonban nem akarja váratni a férfit, ezért csak úgy egyszerűen és kedvesen azt feleli:*
- Igazából nem tudom, mit feleljek erre. Még most nem nagyon értem, mit szeretnél pontosan kifejezni. Költői nyelvezetben nem igazán vagyok jó. Ha ez költői volt egyáltalán.
*Ez a megszólalása kifejezetten hosszúra sikeredett az eddigiekhez képest. Viszont egyértelmű jelzője annak, hogy nem reménytelen eset, hogy megnyílik. Még kell némi idő ehhez, de már kezd feloldódni.*
*Az ifjú mélységi lánynak fogalma sincs, hogy pontosan mi okozhatja Max jókedvét, de az egyszer biztos, hogy rá is ragad némi ebből a vidámságból. Ugyan ez nem kuncogás formájában mutatkozik meg, csak egy kis mosoly húzódik arcán. De teljesen őszinte, akárcsak gesztenye tekintetének csillogása is. Megkönnyebbülést jelent számára, hogy immáron nem kell a hivatalosabb beszélgetési formulához ragaszkodnia. A tegeződés mégiscsak közvetlenebb beszélgetést eredményez. Márpedig Wherä mélyen úgy sejti, hogy emlékezetes beszélgetés fog kialakulni közöttük. Természetesen a szó legpozitívabb értelmében.
Elhangzik a férfi neve, először rövidebb, majd hosszabb formájában. De amikor a tiszteletről esik szó, nem kicsi csodálkozás ül ki arcára. Még ilyet sem mondtak neki sosem, s talán éppen ezért kifejezetten jól is esik magányos jellemének és lelkének ez a kifejezés. A kis csodálkozás után tekintete máris köszönetet fejez ki. Kuncognia kell a Max homlokába lógó rakoncátlan hajfürtökön. Olyan kedves látványt nyújt. Reméli, társa nem érti félre a helyzetet, hiszen egyáltalán nincs szándékában megbántani őt.
A táskájába nyúláskor a félvér arcára kiülő értetlenséget inkább annak tulajdonítja, hogy furcsállja, miként is kötődhet mozdulata a társalgáshoz. Wherä számolt ezzel a kockázattal, de mivel bevállalós lány - és igen különleges is jó értelemben - ezért elő meri venni a kockákat, hogy mutasson valamit. Nyilvánvaló persze, hogy sokat gyakorolt különféle mutatványokat, de azt nem lehet egyértelműen állítani, hogy ez épp egy gyakran használt műsorszáma. Gyakorlatilag improvizálás révén születik meg a produkció. Igen jól esik neki a Max arcáról leolvasható csodálat, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy meglehetősen távol áll tőle a dicsekvés. Szerény mosollyal köszöni meg. Még rájátszania sem kell, amúgy is egy szerény leány. Az bizony látszik társa vonásaiban, hogy az elragadtatás uralmába kerítette. Ennek ellenére nem csinál abból problémát, hogy kocsmai stílusban díjazza műsorát.*
- Ugyaaan. Nem csinálok ebből problémát.* Legyint könnyedén. Kezdi valahogyan megkedvelni új társaságát. Aztán a folytatás valamiképpen megerősíti korábbi sejtését. Legfeljebb csak az emlékezetes módosul különlegessé. Vagy ki tudja, hogy milyen lesz ez a beszélgetés. Nem igazán érti, hogy mi okból dől hanyatt a félvér, s igazából azt sem érti, amit mond. Fürkészőn néz Max szemébe, s komolyan elgondolkodtatja a kérdés, amit kap. Első sorban azon töpreng, hogy mit akar ez a kérdés jelenteni, s a másodlagos ez esetben a válasza. Sokáig azonban nem akarja váratni a férfit, ezért csak úgy egyszerűen és kedvesen azt feleli:*
- Igazából nem tudom, mit feleljek erre. Még most nem nagyon értem, mit szeretnél pontosan kifejezni. Költői nyelvezetben nem igazán vagyok jó. Ha ez költői volt egyáltalán.
*Ez a megszólalása kifejezetten hosszúra sikeredett az eddigiekhez képest. Viszont egyértelmű jelzője annak, hogy nem reménytelen eset, hogy megnyílik. Még kell némi idő ehhez, de már kezd feloldódni.*
8245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-07 13:52:03
Üzenet elküldve: 2020-09-07 13:52:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tanítvány és tanuló meg a papus//
*Miután újra ketten maradnak, nyugodt mederben folyhat tovább az oktatás. Tanítványa tisztelettudó és egyszerű embernek tűnik. Kevés esély van rá, hogy a tudás megrontsa őt. Kifejezi, hogy türelmes próbál lenni, ami a szájából egy komoly elhatározásnak hangzik. Elsőre úgy tűnik, hogy az elméletet megértette, vagy egyszerűen úgy van vele, hogy a hiányzó részleteket idővel megérti. Ganer, miután látja tanítványát, hogy az kész a folytatásra, elkezdi a gyakorlati oktatást.*
- Kérlek, hunyd be a szemed. Próbáld kizárni a mindennapi gondolataidat. Képzeld el, hogy egy csendes és nyugodt helyen van, ahol biztonságban vagy és nem kell aggódnod semmitől sem. Ebben az állapotban nem aggaszt, és nem nyomaszt semmilyen probléma. *A hangja nyugtató és halk, de elég hangos, hogy a másik halhassa.*
- Próbáld érzékelni először a szelet, ami körbe ölel. Érezd amint a fák levelein átsuhan a lágy, nyári szellő. Koncentrálj rá, hogy csak a szelet érezd, és minden mást zárj ki az elmédből. *Szavai nyomán ugyanúgy tesz, mint tanítványa és az instrukciókat is behunyt szemmel adja át. Az idő kellően szeles, de nem viharos, így a gyakorlathoz pont ideális.*
- Érzed a szelet? *Hangja kíváncsi, ugyanakkor nem számon kérő. Nagyon érdekli, hogy tanítványának milyen az érzékelőképessége az egyes elemekre. Szemét még ekkor sem nyitja ki, nem szakítja meg vele a gyakorlatot.*
*Miután újra ketten maradnak, nyugodt mederben folyhat tovább az oktatás. Tanítványa tisztelettudó és egyszerű embernek tűnik. Kevés esély van rá, hogy a tudás megrontsa őt. Kifejezi, hogy türelmes próbál lenni, ami a szájából egy komoly elhatározásnak hangzik. Elsőre úgy tűnik, hogy az elméletet megértette, vagy egyszerűen úgy van vele, hogy a hiányzó részleteket idővel megérti. Ganer, miután látja tanítványát, hogy az kész a folytatásra, elkezdi a gyakorlati oktatást.*
- Kérlek, hunyd be a szemed. Próbáld kizárni a mindennapi gondolataidat. Képzeld el, hogy egy csendes és nyugodt helyen van, ahol biztonságban vagy és nem kell aggódnod semmitől sem. Ebben az állapotban nem aggaszt, és nem nyomaszt semmilyen probléma. *A hangja nyugtató és halk, de elég hangos, hogy a másik halhassa.*
- Próbáld érzékelni először a szelet, ami körbe ölel. Érezd amint a fák levelein átsuhan a lágy, nyári szellő. Koncentrálj rá, hogy csak a szelet érezd, és minden mást zárj ki az elmédből. *Szavai nyomán ugyanúgy tesz, mint tanítványa és az instrukciókat is behunyt szemmel adja át. Az idő kellően szeles, de nem viharos, így a gyakorlathoz pont ideális.*
- Érzed a szelet? *Hangja kíváncsi, ugyanakkor nem számon kérő. Nagyon érdekli, hogy tanítványának milyen az érzékelőképessége az egyes elemekre. Szemét még ekkor sem nyitja ki, nem szakítja meg vele a gyakorlatot.*
8244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-07 12:16:44
Üzenet elküldve: 2020-09-07 12:16:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*Max rózsaszín ajkai a kuncogás vonalába simulnak egy pillanat alatt, ahogy a csöndes mélységi végül megszólal és egyre biztosabb benne, még nem találkozott, csak hasonló nővel sem. Mostanában pedig sok személlyel sodorta egy légtérbe a sors, mégis mintha a különlegesség megtestesítője ülne vele szemben a tölgyesnek támaszkodva. *
- Persze! *Feleli a végén továbbra is mosolyogva és egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy netalán megbántsa a másikat azzal, hogy ennyire jó kedve lett a kérdése miatt. Nem rajta nevet, csak valahogy boldoggá tette a számára oly furcsa aura. Pillanatokkal később pedig amikor a társasága tudatja vele, hogy bizony ő nem emlékszik a férfi nevére, az szinte megsem lepődik inkább, csak igazat ad magának azon megállapításában, hogy Wherä egy igazi álmodozó. Ez pedig továbbra is különösen szimpatikus neki. *
- Max, Maxrecoll Suwers tiszteletedre ismét. *hajol meg tréfálkozva a másik előtt, hogy aztán mostanra kissé megnőtt haját kiigazítsa arcából, mely előre bukott a mozdulat során. Aztán lassan a nő kockákat kezd elővenni maga mellett heverő táskájából, Max szemei pedig értetlenül merednek a másik karja felé, és csak némán imádkozik, hogy a másik ne akarjon kockázni, mert ha valamit akkor kockázni nagyon nem tud. Alig egy perc elteltével viszont a másik ismét felborítja a karamell barna bőrű férfi egész mivoltát, és már furcsálló tekintetét régen felváltotta a meglepett csodálás óriási, széles mosollyal az arcán. Amint a másik abbahagyja a kis mutatványt, mintha csak valamiféle kocsmában lenne önfeledten tapsolni kezd és ahogy minderre rá is ébred rögvest elszégyelli magát és szabadkozásba kezd. *
- Elnézést, elragadtattam magam, ez illetlen volt. *Zavartan piszkálgatni kezdi saját tenyerét, tekintetét pedig az ég felé vezeti, mintha csak onnan könnyebbnek tűnne az egész világ. *
- Én nem tudok efféle trükköket. De... *A tekintetét a másik felé vezeti és zavartan felnevet, miközben inkább eldől a finom fűben, hátha a kényelmesebb pozíció jobban megtudja benne teremteni az őszinteséget. *
- Könnyen keverem magam efféle kínos helyzetekbe, sőt mi több szerintem gyakran is rajongok dolgokért, de nem tudnám megmondani pontosan melyik rajongás volt eddig igaz. Te kinek tartod magad? *Pillant hold színű szemeivel a másik arca felé, fél oldalasan fekve és az ő ajkai közül elhangzó kérdés válaszán igyekszik gondolkodni. *
*Max rózsaszín ajkai a kuncogás vonalába simulnak egy pillanat alatt, ahogy a csöndes mélységi végül megszólal és egyre biztosabb benne, még nem találkozott, csak hasonló nővel sem. Mostanában pedig sok személlyel sodorta egy légtérbe a sors, mégis mintha a különlegesség megtestesítője ülne vele szemben a tölgyesnek támaszkodva. *
- Persze! *Feleli a végén továbbra is mosolyogva és egy pillanatig sem fordul meg a fejében, hogy netalán megbántsa a másikat azzal, hogy ennyire jó kedve lett a kérdése miatt. Nem rajta nevet, csak valahogy boldoggá tette a számára oly furcsa aura. Pillanatokkal később pedig amikor a társasága tudatja vele, hogy bizony ő nem emlékszik a férfi nevére, az szinte megsem lepődik inkább, csak igazat ad magának azon megállapításában, hogy Wherä egy igazi álmodozó. Ez pedig továbbra is különösen szimpatikus neki. *
- Max, Maxrecoll Suwers tiszteletedre ismét. *hajol meg tréfálkozva a másik előtt, hogy aztán mostanra kissé megnőtt haját kiigazítsa arcából, mely előre bukott a mozdulat során. Aztán lassan a nő kockákat kezd elővenni maga mellett heverő táskájából, Max szemei pedig értetlenül merednek a másik karja felé, és csak némán imádkozik, hogy a másik ne akarjon kockázni, mert ha valamit akkor kockázni nagyon nem tud. Alig egy perc elteltével viszont a másik ismét felborítja a karamell barna bőrű férfi egész mivoltát, és már furcsálló tekintetét régen felváltotta a meglepett csodálás óriási, széles mosollyal az arcán. Amint a másik abbahagyja a kis mutatványt, mintha csak valamiféle kocsmában lenne önfeledten tapsolni kezd és ahogy minderre rá is ébred rögvest elszégyelli magát és szabadkozásba kezd. *
- Elnézést, elragadtattam magam, ez illetlen volt. *Zavartan piszkálgatni kezdi saját tenyerét, tekintetét pedig az ég felé vezeti, mintha csak onnan könnyebbnek tűnne az egész világ. *
- Én nem tudok efféle trükköket. De... *A tekintetét a másik felé vezeti és zavartan felnevet, miközben inkább eldől a finom fűben, hátha a kényelmesebb pozíció jobban megtudja benne teremteni az őszinteséget. *
- Könnyen keverem magam efféle kínos helyzetekbe, sőt mi több szerintem gyakran is rajongok dolgokért, de nem tudnám megmondani pontosan melyik rajongás volt eddig igaz. Te kinek tartod magad? *Pillant hold színű szemeivel a másik arca felé, fél oldalasan fekve és az ő ajkai közül elhangzó kérdés válaszán igyekszik gondolkodni. *
8243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:32:46
Üzenet elküldve: 2020-09-05 22:32:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagnézőben//
*Wherának tulajdonképpen fogalma sincs, mire számíthat a férfitól. Ránézésre egyáltalán nem olyannak tűnik, aki ártó szándékkal áll vele szóba. Ettől függetlenül persze lehetnek hátsó szándékai, ám az ifjú mélységi mégsem hajlik arra, hogy ilyesmit feltételezzen. Változatlanul türelmesen vár, és szemeivel a férfi arcát figyeli. Úgy tűnik, árnyalatbeli változás történik. Mintha rosszabb lenne a hangulata. De másabb, az egyszer biztos. Nem tudja, mi lehet ennek az oka. Pedig nem is mondott semmi olyat. Igaz, eleddig beszélni sem túl sokat beszélt, de ahhoz, hogy értékelhető mennyiségben képes legyen megszólalni, még kellene egy kis idő. Ismeretlen okokból odatévedt társasága azonban kérdést intéz hozzá, s valahogyan úgy érzi, hogy ez afféle sürgetésféleség lenne. Noha nem is olyan hangnemben mondja, és egyértelműen nem is fejezi ki, de mindenképpen szeretné, ha ő maga kérdezne. Egyáltalán nem áll szándékában elüldözni zárkózott társaságával a férfit, s reméli, hogy nem is fogja. Már ennek is örül, hogy van olyan lény még, aki igazán jó szívvel akar vele beszélgetni. Ámde meglehetősen nagy fejtörést okoz neki, hogy mit is kérdezzen.*
- Tegeződhetnénk?* Szól végül barátságosan. Tudja jól, hogy ez bizony elég esetlenre sikeredett, de már kezd kínossá válni ez a hallgatás. Bugyutának hangzó kérdése miatt bocsánatkérőn is néz Maxra, mert azt belül érzi, hogy nem egészen ilyen kérdésre számítottak tőle. De ha már itt járnak, akkor időszerűnek érzi, hogy a jövevény neve után érdeklődjön:*
- Ne haragudj, hogy is hívnak téged?* Kicsi szünet után még bocsánatkérőn hozzáteszi:*
- Nem emlékszem, hogy... mondtad-e már.
*Többet egyelőre nem kérdez, de hirtelen ötlete támad. Amint megkapja a választ, táskájába nyúlva előveszi a kockáit. Mindegyiket bal tenyerébe fogja - egy kivételével. Ezt az egyet hüvelyk- és mutatóujja között kezdi forgatni. Eleinte csak úgy lassacskán, mintegy bemelegítésképpen. Aztán kis idő múltán gyorsít a pörgetésen, sőt, anélkül, hogy jobb kezével besegítene, bal kezén ugyanezen ujjai közé fog egy másikat, és azt is pörgetni kezdi. A másik három kocka pedig ott pihen egyelőre tenyerében, maradék három ujja takarásában. Majd kis idő után ideiglenesen beszünteti a pörgetést, s az eddig pihenő három kockát jobb kezével a bal kézfejére helyezi. Mindezt anélkül, hogy hüvelyk- vagy mtatóujját használná, mert ugye azzal az első kockát fogja. Kizárólag a megmaradt három ujját használja. Ha ezzel pedig végez, ismét nekilát a kockák pörgetésének, ám ezúttal egy kis aprósággal bővül a mutatvány. Miközben ujjai a kockát forgatják, bal kezével jobb kezére dobja az előkerült három kockát. Majd vissza. És ezt még jó néhányszor megismétli. Anélkül, hogy a pörgetést abbahagyná vagy hogy bármelyik kocka is leesne. A tempó még most nem olyan gyors, de nehezítésképpen rövid időn belül segít a helyzeten. Immáron gyorsabban repkednek a kockák, valósággal pattognak a lány két kézfeje között. Olykor-olykor egymáshoz ütődnek, de ez elkerülhetetlen. Le azonban egyetlen alkalommal sem esnek. Ráadásul az egész mutatványt a legelejétől úgy csinálja, hogy legfeljebb csak szeme sarkából nézi saját mozdulatait. Egyébként javarészt Max arcát figyeli. Nagyon kíváncsi, miként fog erre reagálni.
Fontos megjegyeznünk, hogy ez a mutatvány Wherä részéről nem dicsekvésnek tudható be, egyszerűen csak ezzel próbálja valamiképpen érdekessé tenni a találkozást. Igazából várja, hogy a férfi kezdeményezzen bármit. Ő nyitottan fogad mindent, még ha egyelőre keveset is beszél.*
*Wherának tulajdonképpen fogalma sincs, mire számíthat a férfitól. Ránézésre egyáltalán nem olyannak tűnik, aki ártó szándékkal áll vele szóba. Ettől függetlenül persze lehetnek hátsó szándékai, ám az ifjú mélységi mégsem hajlik arra, hogy ilyesmit feltételezzen. Változatlanul türelmesen vár, és szemeivel a férfi arcát figyeli. Úgy tűnik, árnyalatbeli változás történik. Mintha rosszabb lenne a hangulata. De másabb, az egyszer biztos. Nem tudja, mi lehet ennek az oka. Pedig nem is mondott semmi olyat. Igaz, eleddig beszélni sem túl sokat beszélt, de ahhoz, hogy értékelhető mennyiségben képes legyen megszólalni, még kellene egy kis idő. Ismeretlen okokból odatévedt társasága azonban kérdést intéz hozzá, s valahogyan úgy érzi, hogy ez afféle sürgetésféleség lenne. Noha nem is olyan hangnemben mondja, és egyértelműen nem is fejezi ki, de mindenképpen szeretné, ha ő maga kérdezne. Egyáltalán nem áll szándékában elüldözni zárkózott társaságával a férfit, s reméli, hogy nem is fogja. Már ennek is örül, hogy van olyan lény még, aki igazán jó szívvel akar vele beszélgetni. Ámde meglehetősen nagy fejtörést okoz neki, hogy mit is kérdezzen.*
- Tegeződhetnénk?* Szól végül barátságosan. Tudja jól, hogy ez bizony elég esetlenre sikeredett, de már kezd kínossá válni ez a hallgatás. Bugyutának hangzó kérdése miatt bocsánatkérőn is néz Maxra, mert azt belül érzi, hogy nem egészen ilyen kérdésre számítottak tőle. De ha már itt járnak, akkor időszerűnek érzi, hogy a jövevény neve után érdeklődjön:*
- Ne haragudj, hogy is hívnak téged?* Kicsi szünet után még bocsánatkérőn hozzáteszi:*
- Nem emlékszem, hogy... mondtad-e már.
*Többet egyelőre nem kérdez, de hirtelen ötlete támad. Amint megkapja a választ, táskájába nyúlva előveszi a kockáit. Mindegyiket bal tenyerébe fogja - egy kivételével. Ezt az egyet hüvelyk- és mutatóujja között kezdi forgatni. Eleinte csak úgy lassacskán, mintegy bemelegítésképpen. Aztán kis idő múltán gyorsít a pörgetésen, sőt, anélkül, hogy jobb kezével besegítene, bal kezén ugyanezen ujjai közé fog egy másikat, és azt is pörgetni kezdi. A másik három kocka pedig ott pihen egyelőre tenyerében, maradék három ujja takarásában. Majd kis idő után ideiglenesen beszünteti a pörgetést, s az eddig pihenő három kockát jobb kezével a bal kézfejére helyezi. Mindezt anélkül, hogy hüvelyk- vagy mtatóujját használná, mert ugye azzal az első kockát fogja. Kizárólag a megmaradt három ujját használja. Ha ezzel pedig végez, ismét nekilát a kockák pörgetésének, ám ezúttal egy kis aprósággal bővül a mutatvány. Miközben ujjai a kockát forgatják, bal kezével jobb kezére dobja az előkerült három kockát. Majd vissza. És ezt még jó néhányszor megismétli. Anélkül, hogy a pörgetést abbahagyná vagy hogy bármelyik kocka is leesne. A tempó még most nem olyan gyors, de nehezítésképpen rövid időn belül segít a helyzeten. Immáron gyorsabban repkednek a kockák, valósággal pattognak a lány két kézfeje között. Olykor-olykor egymáshoz ütődnek, de ez elkerülhetetlen. Le azonban egyetlen alkalommal sem esnek. Ráadásul az egész mutatványt a legelejétől úgy csinálja, hogy legfeljebb csak szeme sarkából nézi saját mozdulatait. Egyébként javarészt Max arcát figyeli. Nagyon kíváncsi, miként fog erre reagálni.
Fontos megjegyeznünk, hogy ez a mutatvány Wherä részéről nem dicsekvésnek tudható be, egyszerűen csak ezzel próbálja valamiképpen érdekessé tenni a találkozást. Igazából várja, hogy a férfi kezdeményezzen bármit. Ő nyitottan fogad mindent, még ha egyelőre keveset is beszél.*
8242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:16:53
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:16:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// A tisztáson //
//Zárás//
*A másik férfi szavai rendkívül jól esnek Ter számára, és ezúttal még a gonosz kis démon is megszűnik a fejében, aki sokszor hajtogatja nem elég jó ehhez az egészhez, mintha csak a túlvilágról is kísértené az atyja. *
- Szerintem a pénz átok, én magam is ismerem a nemeseket, a nagyapám sokáig dolgozott közöttük inasként és inkább éheznék, mintsem minden másról lemondjak az aranyért, hogy aztán csak a vagyonom jellemezhessen. Most viszont mennem kell, Dakon. Örülök, hogy megismerhettelek! Remélem még találkozunk! *A sötételf egy rövides szedelőzködés után barátságosan nyújtja a másik felé a kezét egy búcsúul szolgáló kézfogás erejére, ami végeztével a tisztáson, már csak a távoli léptei hangja marad utána és a nyomai a finom, harmatos fűben. *
//Zárás//
*A másik férfi szavai rendkívül jól esnek Ter számára, és ezúttal még a gonosz kis démon is megszűnik a fejében, aki sokszor hajtogatja nem elég jó ehhez az egészhez, mintha csak a túlvilágról is kísértené az atyja. *
- Szerintem a pénz átok, én magam is ismerem a nemeseket, a nagyapám sokáig dolgozott közöttük inasként és inkább éheznék, mintsem minden másról lemondjak az aranyért, hogy aztán csak a vagyonom jellemezhessen. Most viszont mennem kell, Dakon. Örülök, hogy megismerhettelek! Remélem még találkozunk! *A sötételf egy rövides szedelőzködés után barátságosan nyújtja a másik felé a kezét egy búcsúul szolgáló kézfogás erejére, ami végeztével a tisztáson, már csak a távoli léptei hangja marad utána és a nyomai a finom, harmatos fűben. *
8241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:08:44
Üzenet elküldve: 2020-09-05 20:08:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagnézőben//
*A férfinak egy pillanatig sem suhan át az agyán az, hogy netalán gyűlölnie kéne Wherät. Tagadhatná, de mit sem érne vele, élőket és holtakat is vetett, már meg teljes lételemüknél fogva, de erre soha, de soha nem a fajtájuk volt az oka és oka pedig mindig volt, mert okok nélkül nem lenne az aki. A másik rövides válasza hamar megcsonkítja kissé kedvét, mintha nem is érezné benne az a különös aurát amit ont magából a nő most inkább, csak egy falat kapott maga elé, és ez nem jelent neki mindenesetre jót, mert akinek falai vannak vagy hazug vagy őszinte. Hazugból pedig, már nagyon sok megsebezte, mégis talán a szép hölgyek különös képessége lehet, de úgy érzi feltétel nélkül bízhat a cicomás ékszereket viselő sötételfben. *
-Nem szeret társalogni? Tudja engem nem zavar, ha kérdez, sőt rendkívüli módon örülnék is neki. *igyekszik a másikat szavakra bírni a sajátjaival, hátha a hátha alapon és reméli ezúttal a csillagok megsegitik azt a háthát.*
*A férfinak egy pillanatig sem suhan át az agyán az, hogy netalán gyűlölnie kéne Wherät. Tagadhatná, de mit sem érne vele, élőket és holtakat is vetett, már meg teljes lételemüknél fogva, de erre soha, de soha nem a fajtájuk volt az oka és oka pedig mindig volt, mert okok nélkül nem lenne az aki. A másik rövides válasza hamar megcsonkítja kissé kedvét, mintha nem is érezné benne az a különös aurát amit ont magából a nő most inkább, csak egy falat kapott maga elé, és ez nem jelent neki mindenesetre jót, mert akinek falai vannak vagy hazug vagy őszinte. Hazugból pedig, már nagyon sok megsebezte, mégis talán a szép hölgyek különös képessége lehet, de úgy érzi feltétel nélkül bízhat a cicomás ékszereket viselő sötételfben. *
-Nem szeret társalogni? Tudja engem nem zavar, ha kérdez, sőt rendkívüli módon örülnék is neki. *igyekszik a másikat szavakra bírni a sajátjaival, hátha a hátha alapon és reméli ezúttal a csillagok megsegitik azt a háthát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9890-9909