//Aon, Rolf//
*Meglepően jutányos áron köttetik meg az üzlet, Alyo maga is meglepődik rajta, és bár nincs tökéletesen tisztában a tojó-tarifával, de ennél azért többre taksálta. Vitatkozni persze nem fog, ha elégedettek a szolgáltatással, akkor hozzácsaphatják még néhány tyúk árát. És miért is ne lennének elégedettek azzal, hogy elviszik őket A pontból B pontba? Igaz ugyan, hogy nem puha ágyon, de még csak nem is szalmaágyon, de arra tényleg nem lett volna ereje, hogy nyeregbe üljön, azt tegnap sem köszönte meg a bokája.
A liternyi gwufftej szóba kerülésén felhúzza a szemöldökét, leginkább azért, mert Aoneerről nem nagyon tudja elképzelni, hogy megfeji, sőt azt sem tudja elképzelni, hogy bármilyen állatot megfejne. Az ő lova valószínűleg nem kóborolna el, hiszen régi társak, de ha már a gwuffot megkötik, akkor a lány hátasát is mellé lehet kötni.
Felemelt szemöldökkel figyeli azt is, ahogyan Aoneer a seprűvel ténykedik, maga akarta megcsinálni, de amaz megelőzte. Magában megállapítja, hogy ezt bizony gyakorolnia kell még. Ezek után már magától mászik fel a szekérre. Ő nem nyúlik el annak aljában, hanem hátát egy ketrecnek veti és felhúzott térdein könyököl. Mivel a férfi páncélba van, így aligha lesz hentergés, nem mintha komolyan gondolta volna, de így az esélye is a nullához konvergál.*
- Túl sokat aggódsz.
*Ezt arra mondja, hogy Rolf azonnal szóljon, ha valami gyanúsat lát az úton. Mondjuk csak az nem látta, hogy felszálltak erre a szekérre, aki éppen másfelé nézett, szóval ha valaki beléjük akar kötni, akkor tudja, hogy hol keresse őket. Ugyanakkor miért akarna bárki beléjük kötni? Alyo őszintén reméli, hogy nem kerül erre sor, mindenesetre ő is készenlétbe helyezi felajzott íját és mellé vagy három nyílvesszőt, éppen a keze ügyébe.*
- Tudhatnád már, hogy tökéletesen tudok vigyázni magamra.
*Hangjából Aoneer tökéletesen kihallhatja a feddést, kicsit nehezményezi ugyanis, hogy a másik ennyire... aggódik? Nem igazán tudja definiálni, hogy Aoneer mit is csinál éppen. Egyfelől persze még jól is esik neki, de másrészről meg nem tudja hová tenni, és emiatt valószínűleg kezelni sem tudja helyesen. Inkább próbál továbblépni ezen. Jó ideig csendben ül, már bőven a városon kívül járnak, mikor megszólal.*
- Zöld ital?
*Mostanra már eljut az agyáig az, hogy nem csorog a vér kifelé a férfi páncéljának résein, és könnyedén el is fekszik a hátán. Nem mintha a zöld ital nyom nélkül tünetné el a mai napot a férfi hátáról, de arra valóban jó, hogy elállítsa a vérzést, meg talán a fájdalmat is csillapítja valamelyest, ez utóbbiban Alyo nem biztos, még sosem használt ilyesmit, az ő sebeit mindig varrták, bár nincs is belőlük túl sok.*
- Mi lesz most?
*Kérdezi újabb csendes percek után, eddig kifelé bámult a ponyva alól, de most Aoneerre emeli valószínűtlenül világos szemeit. Kóvályog a feje, mert nem tudja tényleg, hogy mi is fog ezek után történni. Igazság szerint azt sem tudja elképzelni, hogy Aoneer különösebben sok időt akarna a Vashegyen tölteni, önmagáról viszont azt nem tudja elképzelni, hogy máshol akarna, vagy tudna hosszabb időt eltölteni. Eléggé patthelyzetnek tűnik.*